HAMVAS BÉLA
Az ősök nagy csarnoka
IV.
m
MEDIO KIADÓ

Jakob Böhme szövegét lektorálta:
Csörgő Barbara és Palkovics Tibor
A könyv megjelenését
Maphis (DFT-Hungária) támogatta.
© Hamvas Béla örököse, 2013
Kiadja a MEDIO Kiadói Kft.
Felelős kiadó: Dúl Antal
Tördelő, belső szerkesztő: Szakács Gábor
Nyomás, kötés: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt.
Felelős vezető: Vágó Magdolna
ISBN összkiadás 978-963-9240-45-2 Ö
ISBN 978-963-9240-27-8

TARTALOMJEGYZÉK
IV. KÖTET
Mexikó (tanulmány)	7
Santa soledad (tanulmány)	33
Alkímia (tanulmány)	59
Jakob Böhme
(tanulmány)	81
(szöveg)	117
Atao virágai: Csuang-ce (tanulmány)	401
Eksztázis 	429

Mexikó

A tőitek nép Kolumbusz előtt Közép-Ameriká-
ban élt. Magas tárgyi kultúrát alkotott, és a
spanyol hódítás előtt néhány nemzedékkel az
aztékok uralma alá került. A tárgyi kultúra egy
részét az aztékok felszívták, más része kallódás-
nak indult. Ez volt a helyzet, amikor Mexikót
Cortez elfoglalta.
Eleinte úgy látszott, hogy a tolték nép titka
kultúrájában van, abban, hogy egészen szűk
helyen élt, rövid ideig; olyan törékeny és múlan¬
dó volt, mint a virág. De Amerika Kolumbusz
előtt nem ismert mást, mint számtalan egészen
szűk helyen tenyésző, rövidéletű, virágszerű-
en érzékeny és törékeny és múlandó kultúrát.
Egymástól alig napi járóföldre tökéletesen más,
kicsiny, intim életközösségek. Az egyik matri¬
archális volt gazdag kerámiával, vályogházak¬
kal, a kommunizmushoz hasonló társadalom¬
mal; a másik nagy szoláris állam, monumentá¬
lis kőépületekkel és szigorú kasztrendszerrel;
a harmadik harcos lovagi, csaknem nomád;
a negyedik olyan, amilyent sohasem láttunk, s
ehhez képest nem is értünk. És milyen különös!
9

A kulturális életrend néhány év alatt eltűnt, és
helyében merőben új fakadt. Egymástól elszige¬
telten tenyésző pompás virágok: nyelv - szokás
- tárgyak - államforma - társadalom - ma még
teljességében él, holnapra elhervad, folytatás és
visszhang, előzmény és következmény nélkül,
egyetlenegyszer, soha többé.
Számunkra, akik itt Európában és Ázsiában
a kultúrákat sok százmillió emberre, több millió
négyzetkilométerre és ezer meg ezer esztendőre
méretezzük, akik egy kínai, vagy hindu kultúra
csaknem halhatatlan voltát látjuk, ezek a kicsiny,
helyi, alig néhány évig élő kultúrák idegensze-
rűek. Úgy látszik, ez az idegenszerűség akadá¬
lyoz meg abban, hogy megértsük őket, különö¬
sen valamennyi között a legidegenszerűbbet, a
toltékot. Nem. A tolték nép titka nem kultúrájá¬
ban van, legalábbis nem abban, hogy olyan volt,
mint a többi ős-amerikai. Alig terjedt ki néhány
ezer emberre, néha csak fél megyére, s alig tar¬
tott tovább két-három nemzedéknél: kezdetek
kezdetétől hirtelen a legmagasabb tökéletességig
ért, s azután ugyanolyan hirtelen elhalt.
Tolték szószerint annyit jelent, mint készí¬
tő, csináló, alkotó. Az angol makernek fordítja.
Ugyanazt jelenti tehát, mint a görög poiétész.
Legmélyebb jelentésű fordítása annyi, mint:
mester. Egyiptomban a mesterek Ptah-nak, a
világmű elkészítőjének papjai voltak; Indiában
vonatkozásban álltak Pradzsápatival, aki szintén
10

a világmű alkotója, a kozmosz művészi megte¬
remtője. Mai nyelven művészeknek mondanák
őket, akik a dolgokat alkotják. A művész szó
azonban az idők folyamán túlságosan leszűkült,
a tolték, a poiétész eredeti egyetemes jelentését
elvesztette. A mester tágas szó, amely egyesíti
a tudás és a cselekvés fölényét. Mester az, aki
birtokában van annak a tudásnak és készség¬
nek, amit együtt alkotásnak hívunk. Mester
az, aki amit elgondol, meg tudja csinálni; aki
ismeri a színek értelmeit, és festményeket tud
készíteni; aki ismeri a számok, az arányok, az
értelmek, a lények titkait, és meg tudja terem¬
teni a beszédből a költészetet, a kövekből az
épületet, a gondolatokból az egyetemes világ¬
képet, az erőkből a technikát. A tolték sokkalta
egyetemesebb értelemben mester, mint ma a
művész, mert mestere a gépeknek, a közösség
harmóniájának, a társadalomnak, az államnak
és tudománynak. Az istenek között Ptah volt
az, aki a világot mesteri tudásával megalkotta,
ő volt az ősmester, mint Indiában Pradzsápati,
s az építők, a költők, a festők, a szobrászok, az
államok vezetői, a gépek készítői, a gondolko¬
zók az ő papjai voltak.
A tolték nép elnevezését a toltékekről, a meste¬
rektől nyerte. Nyerte pedig azért, mert az őskori
Amerikában egyetlen kis népben, kicsiny helyen,
és talán csak száz évre a mesterek népe, az alko¬
tók társadalma, a teremtők állama valósult meg.
11

Olyan nép, amelynek igazi élettevékenysége a
művészet; olyan társadalom, amely vallást és
politikát és kereskedelmet és földművelést a
művészeteknek rendeli alá; olyan állam, amely¬
ben a kormányzók a művészek, s amelyben
az emberi létnek egyetlen célja van: a művészi
teremtés. A pap művész, mert a művészet papja;
az aszkéta művész, mert a művészet aszkétája;
a király művész, mert a művészet királya. A leg¬
magasabb állampolgári kötelesség szép életet
élni: táncolni, énekelni, pompázatos virágokat
termeszteni, színes toliakból ragyogó fejdísze¬
ket és palástokat készíteni, szép mondatokban
beszélni. Az istentisztelet pedig roppant felvo¬
nulás: éneklő karokkal, virágünneppel és díszes
körmenettel.
Mint a feljegyzés beszéli, már a spanyolok
ideje alatt történt, hogy a városban délben, a pia¬
con, mialatt az öszvérek terhükkel vonultak, az
emberek vásároltak, dolgaik után jártak, a kato¬
nák zárt rendben az őrségre meneteltek, egyszer¬
re csak, ahogy a történetíró beszéli, nem az egyik
ember kezdte, nem a másik, nem a harmadik,
hanem egyszerre az egész piac, az egész utca,
az egész város, férfi, nő, gyermek, öreg, koldus,
katona, öszvérhajcsár, mind elkezdett táncolni,
nem eszeveszetten ugrálva, hanem lassú, kel¬
lemes mozdulatokkal, hangtalanul, sehol sem
hallható zenére, de teljesen egy ütemre; mintha
a napfény ritmusára mozogtak volna. Ez volt a
12

mexikói naptánc. A tolták világ fellobbant, még
egyszer és utoljára. Ez az élettánc, amelyből talán
fogalmat szerezhetünk arról a világról, amelyet a
tolték világban megvalósítottak.
Természetesen egyáltalában nem lehetne
nagyobb hibát elkövetni, mint azt hinni, hogy
ez az enthuziazmus, amely a toltékok világában
megvalósult, teljesen egyedül és önmagában áll.
Ismét Egyiptom fekszik a legközelebb. Ehna-
ton fáraó állama, amelyben a mesterek világa
néhány esztendőre életre kelt. „A fáraó háza
virágzik - szól az egyiptomi történész feljegy¬
zése - házában minden élőlény virágzik, a ház
minden köve virágzik, a házában minden osz¬
lop és szobor virágzik, a ház körül a kert min¬
den porszeme virágzik". Ehnaton, ez az alig
húszéves ifjú, amikor Egyiptom királyi székébe
ült, ezt az enthuziazmust sugározta és tette
törvénnyé. Ma ez el sem képzelhető, hiszen ma
csak foltokban, ott is nehezen üt át az életnek ez
a természetes ősállapota azon a tehetetlen anya¬
gon, amelyben élünk. Csak el kell gondolni!
Mintha ma az állam vezetését hirtelen a fiatal
Keatsre bíznánk, vagy a fiatal Hölderlinre, a
fiatal Rafaelre, vagy a fiatal Mozartra! A mes¬
ter az uralkodói széken! A mester, a művész,
a szépség és alkotás papja, akinek az élet tánc
és ének, a szép beszéd mindenekfölött való, a
költészet, a szobor, a kép, a muzsika, az egész
társadalom és az egész állam szépségét szol¬
13

gálja, s nincs nagyobb tett, mint a virágünnep.
Az ember azért él, hogy a szépséget megteremt¬
se, és a teremtés a legmagasabb rendű, mert a
műben az emberi lény tökéletesen kielégül és
megnyugszik - a legmagasabb rendű, mert a
legegyetemesebb, hiszen mindenkinek terem¬
tette meg. A kultúra sem egyéb, mint mestermű.
A kozmosz sem egyéb, mint az isteni mester
műve. A démoni és a széthangzó erőket egyet¬
lenegy módon lehet megfékezni, s ez a szépség.
A romboló hatalmak csak a tökéletlenül megte¬
remtett világba tudnak behatolni; elpusztítani
csak azt lehet, ami eredetileg megrongált. Ezért
számunkra csak egyetlenegy biztonság van: a
szépség, amellyel szemben a rombolás tehe¬
tetlen. Ehnaton államában - írja Breasted - a
művészet szabályai vallásos tényékké lettek.
A szépség az ember számára örök védelmet,
az emberi egzisztencia számára végérvényes és
visszavonhatatlan bizonyosságot jelent, ezért
a szépség vallás: minden romboló és gonosz
támadás ellen erő és biztos menedék.
Az egyiptomi Ehnaton nem az egyetlen, aki¬
nél a mesterek világa a politika, a vallás, a gazda¬
ság szövetén áttör és megvalósul. Tudjuk, hogy
az archaikus Kínában, Indiában, Iránban ennek
a művész-vallásnak milyen szerepe volt. Még a
kései Kung-ce is így írt: „A tökéletesség lényege
az önuralom és a szépség szolgálata. Ha egy
napon az önuralmat mindenki megvalósítaná
14

és a szépséget szolgálná, az egész emberiség
tökéletessé lenne. - Ami a szépség törvényeinek
nem felel meg, arra rá se nézz; ami a szépség tör¬
vényeinek nem felel meg, azt meg se halld; ami
a szépség törvényeinek nem felel meg, arról egy
szót se ejts; ami a szépség törvényeinek nem felel
meg, azt ne tedd". - Más helyen pedig: „Ha a
társadalom előkelői a művészetet szeretik, akkor
a népben minden rendben van". A régi Kínában
a bölcsesség legmagasabb foka és jele a szemé¬
lyes báj volt; az igazat is csak a szép alakjában
tudták elviselni.
A mi európai létünk gyökere pedig egyene¬
sen a mesterek világából fakadt. Azt a mestert,
akinek nevéhez az európai toltékoknak, a görö¬
göknek egész kultúrája fűződik, Orpheusznak
hívták. A görögökről azt mondják, hogy páratlan
tehetségű nép volt; mások azt mondják, hogy
a vallásos mítosz tette őket naggyá. Az egyik
is, a másik is tanáros balfogás. A görög múzsái
nép volt. Múzsáknak hívták Zeusz leánya¬
it, akik a poiétészek vezetői voltak, istennők,
akik hozták az ihletet, a tudást, a készséget, de
még valamit, ami ennél is sokkalta fontosabb.
Mindaz, amit versnek, vagy szobornak, vagy
dalnak nevezünk, valamilyen élet lecsapódása
és kikristályosodása. A művészet végeredmény¬
ben a primordiálisan produktív lét megnyilat¬
kozása. Ma ez a primordiális produktivitás már
csak aránylag szűk keretek között, és bizonyos
15

formákhoz fűzve nyilatkozhat meg. Ez az, amit
művészetnek nevezünk. Az archaikus korban, a
toltékoknál, utoljára Európában még Orpheusz
idejében ez a produktivitás a lét egész területén,
a vallásban, az államban, a közélet és magánélet
minden síkjában szabadon élt. S az a múzsái
egzisztencia, amit Zeusz kilenc leánya hozott,
egyetemes emberi életforma volt.
Az őskori emberiséget nem úgy kell elkép¬
zelni, mint amelyet a bestiális szigor törvényei
tartottak össze. A mai történet, nem tudni miért,
így tanítja. Ha törvényről volt szó, akkor a tör¬
vény a múzsái törvény volt, mindenekelőtt a
muzsika törvénye. Az archaikus korszak művé¬
szete - szól Rudolf Pannwitz, aki e múzsái létről
a modern korban a legtöbbet tudja - az egész
emberi világot, mint a múzsái lét egységét érti
és fogja fel. A Múzsa elgondolkozik és tűnődik.
Ebből a tűnődésből lép ki az alkotás mozzanata.
A múzsái lét tulajdonképpen nem egyéb, mint
az emberi lét legmagasabb színvonala, s ezért
az ember legmagasabb rendű tevékenysége.
És a muzsika, az a muzsika, amely a kóruso¬
kat alkotja, az alkot meg minden magasabb
emberi rendet és egységet, közösséget és társa¬
dalmat. Az állam tulajdonképpen nem is más,
mint roppant kórus, vagy szimfonikus zenekar,
amelynek élettevékenységét a múzsái törvények
szabályozzák, az ütem, a melódia, az összhang,
a ritmus, az ellenpont. Pannwitz azt mondja,
16

hogy minden kultúra zenéből született. Persze
nem abból a zenéből, amely már mint művészet
maga is a kultúra alkotása, és a hangokból zenét
teremt, hanem a lét abszolút zenéjéből, amely az
egyetemes lét melódiáját, ritmusát, harmóniáját,
ellenpontját, szimfonikus együttzengését meg¬
teremti: amely a lét témáját fölfedezi, azt kifej¬
ti, megérti, kibontja, átéli, megformálja, hang¬
szereli és végigvezeti. Minden művészet őriz
valamit ebből az egyetemes ősemberi múzsái
egzisztenciából, de minden művészet, főként
mai alakjában, visszamutat az eredetre, amikor
az emberben a tolték, a poiétész, a mester még
szabadon élt: amikor az élet tánc volt, a beszéd
ének, a vallás ünnep, a tevékenység játék. „Vajon
a legmagasabb rendű emberi tökéletesség nem
az erkölcsi és nem a vallásos, hanem végül is: a
művészi? Ha pedig az ember ezt az életet tanulja
és gyakorolja, akkor a lét feltárja számára rejtett
kincseit, a földön a közös élet békéje terjed el, a
pompás tenyészet és gazdagság. A legtitkosab¬
ban sóvárgott kívánságok elíziuma megvalósul:
az ember és a világ isteni volta."
A kicsiny mexikói népben, a toltékok között
a létnek ez az abszolút zenei volta szabadult fel
egyetlen történeti pillanatra. A görög Orpheusz¬
nál ez a lét vált tudatossá - költészetté, zené¬
vé, vallássá. Ebből a múzsái létből bomlott
ki a görög zene, a görög költészet, a görög
matematika, a geometria, a görög tragédia, a
17

görög metafizika. Ebből élt és ivott Homérosz
és Hésziodosz, Szapphó és Anakreón, Platón
és Szophoklész, Püthagorasz és Empedoklész.
Azóta tudjuk, hogy mindaz, amit műveltségnek,
technikának, jó nevelésnek, ízlésnek, divatnak,
tudománynak, kultúrának nevezünk, az nem
egyéb, mint a múzsái létnek részleges áttörése a
sűrű szövésű, durva, embertelen, megszentelet-
len élet rétegein.
A toltékokhoz, az őskori kínaiakhoz, Ehnaton
egyiptomiaihoz, Orpheusz görögjeihez képest
mindnyájan barbárok vagyunk. Mert mit jelent
az, hogy barbár? Szemben a magasrendű múzsái
egzisztenciával a múzsátlan embert és népet, a
múzsátlan nyelvet és gondolkozást, a múzsátlan
erkölcsöt, öltözködést, - azt a népet, közössé¬
get, társadalmat és embert, amelyből hiányzik
a finom báj, amit Kung-ce követel; amely nem
tud táncolni, amely baromi módon kapzsi és
irigy, magán uralkodni nem tud, mert a szép
élet gyönyörét nem ismeri, amely illetlen és
tiszteletlen, modortalan, komisz, bárdolatlan és
szégyentelen. Barbárnak hívták a görögök azt,
akit a Múzsák nem érintettek meg.
Sohasem szabad elfelejteni, hogy minden
művészet csak többé-kevésbé sikerült lenyomata
valami őseredetinek, amelyről bár homályosan
és álomszerűén, de mindnyájunknak kétségte¬
lenül tudomása van. Mi az eredeti ősszöveg?
A tökéletes lét. És mi ez a tökéletes lét? Egyetlen
18

tőszóval lehet felelni rá: a szépség. - Hadd mond¬
ja meg, hogy mi ez a szépség, olyan ember, aki a
múzsái beavatás közvetlenségével tudja, a görög
Dionüszosz Areopagitész. Ilyen mondatokat ír:
„A világon minden a szépségért történik". Majd
más helyen: „A dolgok kezdete a szépség, mert
ez a teremtő és irányító első ok - és a szépség a
dolgok vége, a cél, az örök példakép". A szép¬
ség a kozmosznak mint mesterműnek a magja;
a csillagok és az elemek rendjében a legfőbb
hatalom. De a szépség a kultúrának és az embe¬
ri közösségnek is mint mesterműnek a magja.
Dionüszosz Areopagitész így szól: „A szépség
teremti az összhangot, a barátságot, a közösséget,
... a szépség minden dolog létének az alapja, oka
mindannak, ami egyesül, elválik, azonos, külön¬
bözik, hasonló és ellentétes és közös". - „A szép¬
ségben minden létező találkozik és egyesül."
íme a mesterek létének lényege. íme a tolté-
kok, a poiétészek, a múzsái beavatottak tudása.
Ilyen módon elérhetővé válik, hogy a forró
varázsnak hulláma miért csap meg bennün¬
ket, ha egyiptomi himnuszt, ha a Rigvédát,
ha a mexikóiak valamely költeményét olvas¬
suk. Megértjük, hogy miért vonz és ejt meg
Orpheusznak egy-egy töredéke, bár alig értjük
már. Világossá válik, hogy mi ezekben a himnu¬
szokban a ritmus, mit jelent a nyelvben a hangok
tánca, s ez miképpen hangzik egybe az énekkel
és a mozdulatokkal, s hogyan áll mögötte - nem
19

valamely tudás, hanem a múzsái egzisztencia,
a felfokozott életérzés, a mámor, a mesterek
ébersége. A himnuszok és dalok nem jelentenek
mást, mint a templomok és a szobrok: ugyanan¬
nak az áttüzesedett és felizzott életnek megnyi¬
latkozásai. Ennek a felizzott életnek a lényege
az, hogy: alkot. Alkotja a világot, mint Isten az
eget, a földet, a csillagokat és az elemeket; mint
ahogy az ember teremti a lét nagy virágzásait,
amiket kultúráknak nevezünk, s e kultúrákban
a társadalmakat, az államokat, a tudományokat,
a közös életrend törvényeit. A legteljesebben
és legszabadabban azonban a művészetekben
nyilatkozik meg. Mindez a primordiális létmá¬
mor, az enthuziazmus teremtése. Aki a léttől
nem ittasodik meg, improduktív marad. Ahol
viszont az enthuziazmus szabadon felragyog,
mint a mexikói toltékoknál, ott a közösség és
a magánélet minden, de minden egyes kicsiny
mozzanatát áthatja. Ott művészivé válik az írás
éppen úgy, mint a háztartás, műtárgy a konyhai
fakanál, a ház kéménye, vagy a szög, amelyre
a ruhát akasztják. Művészet az alvás, a főzés, a
tanácskozás, a szokás, az erkölcs - megvalósul
a múzsái lét, az emberiség kivirágzik és célhoz
érkezik, mert a szépség a dolgok eleje, s a szép¬
ség a dolgok vége.
Európában a mesterek hagyománya csak az
újkor elején szakadt meg, de akkor sem teljesen.
A középkorban még a hét szabad művészet
20

fenntartotta. Az orpheuszi múzsái görögség tra¬
díciója a matézisnek, a geometriának, a zenének
múzsái tanításával élt, és a felfokozott intenzi¬
tású létet táplálta. így vált lehetségessé, hogy
a múzsái harmónia az osztályokat, rendeket,
népeket együtt tudta tartani. A gazdasági, a faji,
a nyelvi, a nemzeti különbségek fölött az egye¬
temes emberiség tudata megvolt. Az újkor elején
ez megszűnt. A racionalizmussal olyan magatar¬
tás vált uralkodóvá, amely a mesterek hagyo¬
mányával száznyolcvan fokban szemben állt.
Az élet temperatúrája hirtelen leszállt. Az alkotás
primordiális mámora már csak elszigetelt művé¬
szekben élt, de ezek már maguk sem értették
meg magukat és szenvedélyüket - önmaguk előtt
is illegitim életet éltek, és feszélyben saját lényük
legmélyebbjével szemben. A művészi lét ettől a
pillanattól kezdve vált Európában törvénytelen¬
né. A művészetben a vallás az emberiség ellen¬
ségét kezdte látni, eretnekséget, világiasságot,
ahogy ezt az egyre növekvő klerikalizmus és a
pietizmus tanította, vagy szánandó bolondok
hóbortját, ahogy az egyre növekvő kapitaliz¬
mus kalmárszelleme hirdette. A rembrandti élet
paradigmatikus lett: a félreértés, a félreismerés,
az üldöztetés, a művész társadalmonkíviilisége,
magánya, lázadása és dühe. A pár excellence
produktív ember, a mester, az alkotó, a költő
a peremre került, félig mint veszély, félig mint
őrült, kompromittáltan és semlegesítve.
21

Azok között, akik az újkori Európában a
mesterek hagyományáról tudtak és a hagyo¬
mány eltemetése ellen tiltakoztak, a legelső
Giambattista Vico. A shakespeare-i vígjátékok
titkos tudásától még teljesen átitatott szellemeit
nem tekintve - szól Leopold Ziegler - csupán
Giambattista Vico magányos géniusza szólít¬
ja tudatosan fegyverbe Nyugat gátolhatatlan
racionalizálási folyamatával szemben az ősi
ember divinatórikus képességeit, és ily módon
elsőként kezdi fölemelni a „homályos képze¬
tek" mezején heverő kincset, amely az emberi
tudás mélységes alapját jelenti. Vico műve, a
Scienza nuova, Descartes ellen íródott. Descartes
ellen, aki az ész uralmát kezdte követelni, az ész
magasabbrendűségét hirdette, s azt a sejtelmet
sugallta, hogy minden emberi magatartás közül
az első és a tökéletes az észé. Vico vele szem¬
ben, a való helyzethez hűen, kifejtette, hogy
az első bölcsek a költők voltak, és mint írja: „a
bölcsesség a múzsákkal kezdődött". A poiétikus
és az ésszerű magatartást az emberi tudás egész
vonalán elválasztotta. Úgy látta, hogy az első
és az eredeti, az ősi és a lényeges mindenütt a
poiészisz. Poiétikus logika, poiétikus történet,
poiétikus fizika, poiétikus politika, poiétikus
matézis. Mi a poiétikus magatartás lényege?
Az a bizonyos orpheuszi és ehnatoni és tolték
felfokozott életérzés, az a felizzott lét, amelyből
az alkotás kipattan. Ez az alkotás természetes
22

feszültsége, a teremtés mámora, amelyből min¬
den művészet fakad.
Shaftesbury lord volt a második gondolko¬
zó, aki a mesterek hagyományára még Viconál
is szenvedélyesebben mutatott vissza. Ő volt
az, akinek értelmezésében az orpheuszi enthu-
ziazmus az újkori Európa számára átélhetővé
vált. Az enthuziazmusnak Shaftesbury által
történt megfogalmazása az újkori Európa leg¬
jelentékenyebb szellemténye. A Cambridge-
platonizmust és Bolinbroke-ot önmagán keresz¬
tül egyenes vonalban köti össze a francia roko¬
kóval: Voltaire-rel, Helvetiusszal, Rosseau-val,
Chénier-vel, s így alapot ad annak a német
romantikának és a hegeli iskolának, amelyben a
mesterek hagyománya újból kibontakozhatott,
amely a múzsái enthuziazmust az egész XIX. és
XX. századnak továbbította.
Az újkori emberiség legnagyobb része az
ismeret és a tudás kérdéseit rohamozta meg,
abban a hiszemben, hogy a szükséges egzakt¬
ság magasabb fokát így eléri. Shaftesbury
enthuziazmus-tanulmányában ezt az irányt
elveti: nem tudásra, hanem felfokozott életérzés¬
re van szükségünk. Magasabb fokú egzaktságot
csak magasabb hőfokú élet teremt. A cél nem is
a tudás, hanem a produktív egzisztencia; nem
mint Bacon megfogalmazta - „A tudás hata¬
lom" -, hanem a lét ritmikus teremtő tevékeny¬
sége, a harmónia és a szépség. Végül is nem az
23

ész, hanem az enthuziazmus. A racionalizmus
szánalmas erőlködése, hogy az emberi lét egé¬
sze fölött az uralmat megszerezze. Amit elér: a
fogalmak és a forradalmak vigasztalan rendet¬
lensége. Az ész minden emberi képesség között
a legfeliiletesebb, a legkevésbé alkalmas arra,
hogy magasabb fokú egzaktságot teremtsen.
Az ész és az észre épített újkori tudomány az
emberi lét dekomponáltságát jelenti. Logikának
rossz, matematikának rossz, filozófiának rossz.
A kormányzatok számára állandó nehézség
valamely újabb teremtő ösztönzés számára élet-
lehetőséget nyitni - ami annyit jelent, hogy
minden kormányzat beleragad saját kezdemé¬
nyezésébe, úgynevezett reálpolitika lesz, föld¬
höz tapad, csupa gravitáció, semmi szabad és
szárnyaló dal, s a költők, ha őszinték akarnak
lenni, kénytelenek forradalmárokká és eret¬
nekekké válni.
The heroic passión ofexalted spirits, szól Shaftes-
bury: a lélek megmentője a mámoros lelkek
hősi szenvedélye. Az enthuziazmus. Shaftes-
bury problémája ugyanaz, mint Baconé és
Descartes-é az egyik és Vicoé, a másik oldalon.
Ugyanaz, ami a miénk. The hardest thing in
the world to know fidly and distinctly - powerful
and extensive. Ez a kettős egzaktság kérdése, a
mélység és a világosság egyidejűsége, amint
ma mondanánk, a matematikai és egziszten¬
ciális egzaktság. De Shaftesbury, amikor az
24

enthuziazmusra hivatkozik, e kettős egzaktság
lehetőségét már meg is jelöli. Nem egyéb ez,
mint amit Orpheusz tanítványa, Püthagorasz,
aranymetszetnek nevez. Az aranymetszet az
abszolút intelligencia spektruma, amelynek tör¬
vényét a racionalista tudomány hiába keresi,
amelynek törvényét viszont a múzsái beavatott,
az enthuziazmusban elragadott művész min¬
den alkalommal elnyeri. Ez az aranymetszet az
arány, a mérték, a színek és a formák, a hangok,
a testek meg nem másítható törvénye. Ez az
abszolút egzaktság, amely szerint, mint a régiek
mondják, Ptah és Pradzsápati, az isteni mester, a
világot megteremtette. A Biblia is tud róla, ami¬
kor így szól: az Úr pedig megteremtette a vilá¬
got a szám, a mérték és a súly szerint. Az újkori
tudomány is ezt a számot, ezt a mértéket és
ezt a súlyt keresi. De nincs birtokában, és nem
is lesz. Miért? Mert a megtalálás eszköze nem
az ész. A világ titkát nem a tudomány fejtette
meg, és nem is fogja megfejteni soha. A művé¬
szet pedig az a valami, ami a kezdetek kezdete
óta e titok birtokában van. A mester az, aki ezt
a titkot ismeri. A tolték, a poiétész, aki tudja,
hogy a magasabb követelmények betöltéséhez
egyetlenegy dolog kell: felfokozott élet. Más
néven: tisztább erkölcs, nagyobb értelmi rend,
világosabb távlat, kellemesebb szokás, maga¬
sabb színvonalú közösség, fejlettebb ízlés. Igen!
- ízlés. Az ízlés minden erény alapja, mondja
25

Lautréamont: Le gout est la qualité fondamentale
qui résumé toutes les autres qualités. C'est le non
plus ultra de Vintelligence. Az ízlés a művészi
mérlegelés helye, a művészi ítélet helye, művé¬
szi értékek tudásának helye - természetesen a
művészet nem a modern leszűkített, hanem az
ősi mesteri értelemben véve. Az ízlés a múzsák
lelkiismerete. Az abszolút intelligencia spekt¬
rumának gyújtópontja. Itt székel a világmű
mértékéről szóló tudás, az aranymetszet tudata.
E lelkiismeret számára semmi sem közömbös,
semmi sem hűvös, és semmi sem áll távo¬
labb tőle, mint az ész hamis és hazug tárgyi¬
lagossága. Nem vagyunk tárgyilagos lények.
Entuziaszták vagyunk. Eredettől fogva azok,
csak az idióta észuralom idejétől kezdve palás¬
toljuk ezt - elég rosszul, és nem is büntetlenül,
mert a neurózisok tömegét idézzük magunkra.
És mert nem merünk szabadon égni, életünket a
semmibe szórjuk. Szenvedélyesen szeretünk, és
szenvedélyesen gyűlölünk, és szenvedélyesen
szeretjük a szépet, a játékot, a virágot, a táncot,
a muzsikát, az arányt, a rendet, a vidámságot, és
szenvedélyesen gyűlöljük a rútat, a játékrontást,
az erőszakot, a zavart, a zsivajt, az aránytalansá¬
got, a rendetlenséget, a mérget, a bosszút.
Shaftesbury óta a múzsái hagyomány csak¬
nem megszakítás nélkül folyamatosan a mai
napig ér: különböző népek egymásnak adják át,
és magányos költők, művészek, zenészek őrzik,
26

de már elnémíthatatlan. A német romantikusok¬
nál bontakozik ki először teljesen, folytatódik az
angol preraffaelitáknál, majd átlép Francia- és
ismét Németországba; Mallarmé és Stefan George
körébe. Az emberben már kezd ébredezni, hogy
a szépség nem olyan valami, amit a tudomány
nyugodtan az esztétikába, mint alkalmas zárt
intézetbe száműzhet. A szép valami, aminek
ellentéte nem a csúnya. A szépség a világ olyan
centruma, amelynek minden irányban van nega¬
tívuma: az alacsonyrendű, a piszkos, a rendetlen,
az elhanyagolt, a buta, a sötét, a lompos, az elve¬
temült, a gonosz, az alaktalan, a megszenteletlen.
Maga a szépség valamennyi negatívum pozitív
középpontja. Ezért áll a szépség még platóni érte¬
lemben véve is a jó és az igaz ideál fölött.
Ismerünk népeket, amelyeknél a vezető a
hivatalnok, vagy a politikus volt; másoknál a
kereskedő; ismét másoknál a pap; arra is volt
példa, hogy a zsivány; másoknál és ritkább
esetben a szent. Közép-Amerikában Kolumbusz
előtt, egészen szűk helyen, mindössze egyetlen
városban, néhány községben, alig egy megyére
terjedő területen élt olyan nép, amelynek veze¬
tője a művész volt. A hivatalnokok, a katona, a
földműves - mind művész, ahogy például más
államokban a köztársasági elnök, a tábornok, a
bíró, a püspök is mind kereskedő, mert minden
vehető és eladható. Mexikóban egyszer, egyet¬
lenegyszer megtörtént, hogy az enthuziazmus
27

egész népet kormányzott és egész kultúrát
teremtett. Más világtájakon, mint Babilonban,
Kínában, Peruban, Egyiptomban a mestereknek
szerepe nem volt ilyen kizárólagos, de a népek
létének alapja ott is az volt, amit orpheuszi
néven múzsái rendnek nevezünk - a közösség
életében az aranymetszet.
Számunkra csak egészen kivételes pillana¬
tokban élhető át ez a tárgyi pietás, ami a tolték
népet áthathatta. Lehetetlen lett számunkra oly
gyengéden gondolni házi eszközeinkre, apró tár¬
gyainkra: fésűnkre, tányérunkra, zsebkendőnk¬
re, lábtörlőnkre, amelyek pedig mind a szépség
tündöklő tárgyai lehetnének, és e tárgyaknak
meg van az igényük arra, hogy szépek legye¬
nek, sőt nekünk is meg van az igényünk, hogy
magunkat szépséggel vegyük körül. A tolték
nép élete a miénkhez képest olyan lehetett, mint
a szakadatlan ünnep. Minden tárgy szakrálissá
lett - ma azt mondanánk műtárgy - amely a
mester érintésétől mágikus kisugárzó erőt nyert.
El sem gondolható, milyen figyelemmel lépked¬
tek, hiszen a lépés is a múzsái létnek éppen olyan
megnyilatkozása, mint bármely más élettevé¬
kenység. Hogyan tarthatták fejüket? Miképpen
fésülték hajukat? Milyen szalagot fűztek saru¬
jukba? Hogyan szőtték ruhájukat? Kezükben
virág volt, s akinek kezében virág van, sem
goromba nem lehet, sem szívtelen. Mindig tarts
kezedben virágot! - Sohasem fogjuk megtudni,
28

milyenek voltak szerelmi szokásaik, hogyan
vendégeskedtek, milyen ételeket ettek. Csak azt
tudjuk, hogy városuk tele volt ezüsttől tündöklő
palotákkal, minden alkalom jó volt számukra,
hogy roppant lakomákat rendezzenek, közös
játékokra gyűljenek össze és énekeljenek.
A mesterek a primordiális emberi lét titkát
közvetítik. Rousseau félreértette, amikor azt
mondta, hogy ez a titok a következő: mindnyá¬
jan természettől fogva jók vagyunk. Ilyesmit
hinni ostobaság, bár csaknem az egész múlt szá¬
zad felült neki. A titok ez: minél nagyobb sza¬
bású, levegősebb, nagyobb vonalú, stílusosabb
életet élünk, annál szabadabbak vagyunk, annál
boldogabbak, és annál elégedettebbek. A titok
az, hogy a békés boldogság és a magasrendű
elégedettség a kezünkben van, és rajtunk múlik.
Mit kell tennünk? Ténylegesen szépen kell élni.
Sorsunkat mi irányítjuk. Nem a világ alakít ben¬
nünket, hanem mi alakítjuk a világot. Le monde
n'est pás trouvé, mais produit - mondja Vico. Mi
csináljuk a világot, nem a világ minket, ez a
mesteregzisztencia titka. Ez a produktív egzisz¬
tencia titka. Nem született jók vagy rosszak,
istenek vagy démonok, tudatlanok vagy tehet¬
ségesek vagyunk, nem. Mindnyájan született
készítők és csinálok és alkotók vagyunk. Éppen
ezért nincs nagyobb hiba, mint folytatni azt,
amit a racionalista tudomány az újkorral kez¬
dett, amikor a világ ésszerű megfejtésébe fogott.
29

La condition pour connaitre íme chose est de la fairé,
szól újra Vico: a dolgok megismerhetőségének
egyetlen lehetősége, hogy meg kell azokat tenni.
A cselekvés a megismerés egyetlen princípiuma.
Semmit nem ismerek, és nem ismerhetek, csak
azt, amit megtettem. Nem tanulhatok meg feste¬
ni, csak ha kezembe ecsetet fogok, és azt festék¬
be mártom. Nem élhetek másként, csak ha tény¬
leg élek. És minden magasrendű, békés, tiszta
élethez a legelső lépés a költészet. La poésie est la
premiere opération de 1'esprit humain. A költőiség,
a művésziség, az ősértelemben vett poiészisz az
emberi szellem legelső művelete. Miért? Mert a
legelső és önkéntelen művelet szépet teremteni.
Szépséget, amely egyetlen szóban foglalja össze
mindazt, ami rend, összhang, tisztaság, tökéle¬
tes, erényes, okos, mértéktartó, előkelő.
A művészetben a primordiális emberi pro¬
duktivitás nyilatkozik meg. Ez a produktivitás
valaha minden népnél a közös életrend alapja
volt. Egyiptomban éppen úgy, mint Kínában és
Görögországban. Az ismert történet folyamán
egyszer, egyetlenegyszer, Közép-Amerikában
egy egész nép fölött átvette az uralmat, és
megalkotta a tolték kultúrát, a földön egyetlen
ismert művészállamot. Ez volt a mesterek kul¬
túrája. Mexikóban akkor mindenki tudatában
volt annak, amit Vico számunkra megfogalma¬
zott: a dolgok megismerhetőségének egyetlen
lehetősége, hogy meg kell azokat tenni. Tudták,
30

hogy minden egyes tevékenységben valami
soha azelőtt a világban meg nem levő új érték
nyilatkozik meg, valami, ami a semmiből abban
a pillanatban pattan elő; a tevékeny kezdemény¬
ben minden alkalommal megvalósul valami,
amit eddig el sem lehetett képzelni, ami kiszá¬
míthatatlan volt és marad, és ennek nyomán a
világban valami többlet keletkezik, valami előre
nem látható gazdagodás, váratlan és meglepő,
egyszeri és nem ismétlődő, semmire vissza nem
vezethető egyetlen felragyogó pillanat. A mes¬
terek ilyen pillanatokban és ilyen pillanatoknak
és ilyen pillanatokért éltek. Mint ma és nálunk
a művészeknek, létüknek semmi más értelme
nem volt, mint a szabad és gátlástalan teremtő
tevékenység. Nem gondoltak sem gazdagságra,
sem hatalomra, sem erkölcsiségre: mindez vala¬
miképpen rajtuk kívül oldódott meg, a szépség
tüzében, ahogy megolvad minden fém a napban.
És mert a mesterek a szüntelen alkotás tevékeny¬
ségében éltek, mert folyamatosan a semmiből
kipattanó teremtés enthuziazmusában égtek, a
dolgok és a világ, az élet és az ember fölött mér¬
hetetlenül magasabb rendű tudás fölött rendel¬
keztek. A dolgok tudásának egyetlen lehetősége,
hogy meg kell azokat tenni. Semmi egyebet nem
tettek, csak folytonosan ezt tették. Nem írták le,
nem adták tovább, nem készítettek hatalmas
könyveket, amelyekből tudomást szerezhet¬
nénk arról, amit tudtak. A toltékok nem nekünk
31

éltek, hanem maguknak. Ahogy az igazi művész
sohasem gondol utókorra és más emberiségek¬
re. Az enthuziazmus felragyogó pillanatában
teremt, mint ahogy Ptah, az isteni mester a vilá¬
got megteremtette, tudva, hogy minden ilyen
pillanat egyetlen elfogadható értelme önmaga:
teremt államot, cserépedényt, kanalat, palo¬
tát, templomot, ruhát, virágünnepet, éneket, a
lét gazdagságát kibontja, tekintet nélkül arra,
hogy hol van. Kínában vagy Egyiptomban, vagy
Mexikóban, millió embernek szól, vagy száznak
és ezer évig tart, vagy egyetlen percig.
32

Santa soledad

Amerika felfedezése Spanyolországot világha¬
talommá tette. A hatalom ebben az esetben
gazdagságot is hozott; a gazdaság műveltséget.
Az egyetemeken arab, görög, latin, német filo¬
zófiát és tudást hirdettek az Európa minden
részéből összegyűlt tizennégyezer tanulónak.
A hatalomban, gazdagságban és műveltségben
kibontakozott a spanyol ember és filozófiája.
Mysticisme est la philosophie de l'Espagne, írja
Rousselot: Spanyolország filozófiája a misztika.
A párhuzam Spanyolország és Japán között
részleteiben semmiképpen, nagyjában annál
inkább helytáll. Mind a kettő túlontúl kevert faj,
és szélsőségeket olvaszt egybe: a japán az északi
őslakó, a mongol és egy déltengeri, miként a spa¬
nyol a hispániai, a római, a nyugati gót és a mór
nép keveréke. Önálló kultúrája egyiknek sincs:
a japán Kínából kapott úgyszólván mindent,
ahogy a spanyol Afrikából és Olaszországból.
Hosszas belső zavarok után mind a két nép saját
erényei révén függetlenné, sőt hatalmassá lett.
Amilyen szétszórt volt azelőtt, olyan egységes
lett most. Japán éppúgy, mint Spanyolország
35

nem a kulturális, hanem a morális géniusz
jegyében állt. Ereje nem az eredeti művészet,
építészet, gondolkozás, hanem a morális ember
volt. A japán szamuráj, és a spanyol nemes.
Hatalmát mind a két nép lovagi erények¬
ben gazdag, tevékeny, bátor, harcias nemesei¬
nek köszönheti; de mind a két nemesség hősi
moráljának gyökere a vallás. Megszokták, hogy
a mexikói és perui konkvisztádort bestiális
lénynek tartsák, aki a szerencsétlen indiánokat
halomra mészárolta. Cortez és Pisarro elsősor¬
ban éppen úgy spanyol katolikus volt, mint az
ugyanolyan kegyetlen Tojotomi Hidejosi japán
buddhista. A nemesi lovagság ott is, itt is metafi¬
zika. A hódító tulajdonképpen aszkéta - a lovag
szerzetes -, a harc vallásos feladat: kötelesség,
és Istentől közvetlenül kapott parancs. Az a
gondtalan vakmerőség, amellyel életüket kocká¬
ra tették, vagy el is dobták, lehetetlen máskép¬
pen, mint a vallás metafizikai biztonságában.
Erejüket az adta, hogy hátuk mögött tudták a
vallást. Fölényesen elhajíthatták életüket, amit
meg is tettek, létükben sohasem inogtak.
A japán szamuráj helyzete kétségtelenül ked¬
vezőbb volt. Hogy egy személyben egyszerre
aszkéta legyen és hódító, szerzetes és katona,
kalandor és metafizikus rajongó, az benne tuda¬
tos elhatározás és nevelés. A spanyol az ellentétet
nem értette; vagy nem volt hozzá elég érett; talán
nem is alkalmas. A tevékenység és szemlélődés
36

Európában ki nem békíthető ellentét, senki sem
tudta áthidalni. Ezt a vagy-vágyót Japánban nem
ismerték. A szamuráj neveléséhez a vívás éppen
úgy hozzátartozott, mint a meditáció. A kaland
és a magány kiegészítették egymást. Lehet, hogy
a platonizmus, lehet, hogy valami más az aktív
és kontemplativ magatartás között olyan szaka¬
dékot nyitott, amit Nyugaton senki sem tudott
átlépni. Keleten tudták, hogy a kontempláció az
erők megduzzasztása és felraktározása, s az erők
felhasználhatók művészetre éppen úgy, mint
gondolkozásra, vagy harcra. A szemlélődés a
cselekvésnek nem ellentéte, hanem szükségsze¬
rű előzménye és kiegészítése.
Francisco de Áldana katonai és diplomáciai szol¬
gálatban az egész spanyol birodalmat bejárta.
Csatatéren éppen úgy otthon volt, mint a tárgya¬
lótermekben. Mikor a portugál uralkodó afrikai
vállalkozásához olyasvalakit kért, aki egyaránt
ért a hadvezetéshez, szervezéshez, gazdaság¬
hoz, és akiben a vezérkari tiszt erénye egyenlő
a csapattisztével, Aldanát küldték el. A portugál
hadsereget fölszerelte, átszervezte, kiképezte,
vezette, de ő maga az arabok ellen vívott ütkö¬
zetben elesett. Halála után derült csak ki, hogy
egész sereg költeményt írt a magányról.
Japánban is volt hasonló jelenség. Az imént
említett Tojotomi Hidejosi a sok kicsiny részre
tagolt ország első egyesítője. A kiskirályokat
37

és helyi fejedelmeket, szóval, ígérettel, címmel,
szerződéssel igyekezett összefűzni; ha nem sike¬
rült, hadba szállt és leverte ellenfelét. A japán
hadvezér a zen híve volt. A zen a buddhizmus
leszármazott, történeti alakja. Híve lehet költő,
katona, szerzetes, festő, földműves, remete,
király; az aktivitás éppen olyan formája, mint
a magányos szemlélődés. Csak egy a fontos:
amikor az ember cselekszik, egész lényével ott
legyen, amikor elmélyed, teljes odaadással az
elmélyedésben éljen. A zenben az ember spontán
lénye gátlástalanul fellobban; az a spontán lény,
aki az emberi én, de aki ugyanakkor és ugyan¬
úgy az ember énfölötti Énje. Tojotomi Hidejosi
több remek verset írt a cseresznyevirágzásról,
a tavaszról, a felhőkről, a szépségről és a nyu¬
galomról. Japán királyok, vezérek, miniszterek
gyakran költők, vagy festők is. A költemények
azonban nem maradtak titokban, mint az ember
elrejtett része, csaknem bűne. A japán katona
nem panaszkodik, mint Áldana, hogy tevé¬
keny életet kell élnie, mikor szíve a magány¬
hoz húzza: a zen híve a nyugalmas meditációt
éppen úgy meg tudja valósítani, mint az életre
menő harcot meztelen karddal. Az ember nem
vagy katona, vagy költő, vagy remete, vagy
uralkodó. Az ember katona is, költő is, remete
is, uralkodó is, földműves is, tengerész is. Mert
az ember elsősorban ember, s minden egyéb
ezután következik.
38

A spanyol a japánnal rokon: mindkettő
fölfedezte, hogy a nagy dolgokhoz az életet
biztosítani kevés. Ha valaki csak vagyonában,
civilizációjában, lakóhelyében, kényelmében,
társadalmi állásában erősíti meg magát, ez egye¬
dül az élet biztonsága. Aki csak életét erősítette
meg, az nem végleges biztonság. Ellenkezőleg:
ez az ember fokozottan fél, mert most már nem¬
csak önmagát, életét, hanem vagyonát, állását,
rangját, biztonságát is félti. Az élet biztosítása
ahhoz a paradoxonhoz vezet, hogy minél biz¬
tosabbnak látszik, annál bizonytalanabb. Minél
több félteni való van: lakás, ruha, pénz, ékszer,
élvezetek, állás - az ember annál nyugtalanabb.
A félelem még fokozódik, amikor a külső bizto¬
sításokhoz a belsőket is hozzáépíti: a filozófiát
és a világszemléletet. És hisztériává lesz, ami¬
kor a tudománnyal is biztosítja magát. Ebben
a pillanatban a biztonságnak éppen ellenkezője
szakad fel: az embernek be kell látnia teljes
fedetlenségét és meztelenségét és elhagyatottsá-
gát és védtelenségét.
Az ember csak akkor erős, ha nem élete,
hanem léte van biztosítva. A lét biztonsága
pedig nem függ vagyontól és vastag falaktól,
sem hatalmi helyzettől, sem világszemlélettől,
sem tudománytól. A lét biztonsága metafizikai
kérdés.
A hit és a szikla között lévő párhuzamot
minden vallás ismeri; akinek hite erős, sziklán
39

áll: tökéletesen és meg nem ingathatóan biztos.
A hiten kell állni, ezen a bizonytalanságon,
ezen a kősziklán. Tu es Petrus. Aki a lét bizton¬
ságát elérte, az az élet biztonságát már lenézi
és eldobja; nyugodtan hal meg. Ez a nagy tett
egyetlen feltétele.
A spanyol nemes és a japán szamuráj abban
rokon, hogy az élet biztonságánál sokkal maga¬
sabb rendű biztonsága volt: a bátorság és a halált
megvető hódító kalandok metafizikai háttere.
A hősi morál misztikus forrásból fakad. A nagy
tettek gyökerében a hit misztériuma nyugszik:
intnortal seguro, a halhatatlan biztonság.
A spanyol nemes és a japán szamuráj abban
különbözik, hogy a spanyol hitét nem alapoz¬
ta meg teljes öntudattal. Ahhoz, hogy magát
az énfölötti Én misztikus mélységébe bocsássa,
vagy ami ugyanaz, magasságába emelje - világos
eltökéltséggel, elhatározással és következetesen,
mégis áhítattal és aszketikus önmegtagadással -
ehhez a spanyol nem volt elég érett és tudatos.
Nem látta, hogy a cselekvés a szemlélettel nem
ellenkezik: aktivitás és kontempláció egymást
kiegészítik, s a nagy tett mögött a meditáció szel¬
lemének mindig ott kell szunnyadnia. A spanyol
ember kettétört: az egyik oldalon a hódító és
tevékeny konkvisztádor, a vakmerő kalandor, a
hajós és katona, a király és hadvezér; a másikon
a világtól elvonult remete, aki a santa soledadban,
a szent magányban él.
40

A spanyol misztikát Don Luis de Góngora Sole-
dades című verses kötetéről magánymisztikának
hívják. A soledad jelentése nemcsak magány és
egyedüllét. Értelmében az elveszettség, árvaság,
vágy, névtelen és tárgytalan sóvárgás, elvetéltség
is benne rejtőzik. Nehéz, árnyékos, melankolikus
szó. De a túlterhelt komolyságon kívül az a pom¬
pázatos gyász és ünnepélyes sötétség is megvan
benne, ami csaknem mindenben él, ami spanyol.
A soledadnak hajlama van arra, hogy tömegessé
váljon, s az elvonultság után való szenvedé¬
lyes sóvárgás könnyen kollektív megszállottság¬
gá válhat. Azzá is vált. Világhatalmi virágzás,
elképzelhetetlen gazdagság és tevékenység ide¬
jén Spanyolországban a soledad-hangulat annyira
elterjedt, hogy az inkvizíciónak fel kellett szólal¬
nia ellene. Az elvonultak és magányosak böjttel
és önkínzással a megvilágosodottság állapotát
idézték magukban. Az ország tele volt ilyen
megvilágosodottakkal (alumbrados), akik eksz¬
tatikus látomásaikról és élményeikről csaknem
minden városban és faluban nyilvános gyónás¬
szerű beszédeket tartottak.
A magánymisztika leghatásosabb műve
Miguel de Molinos szerzetes Guída espiritualja.
Teljes címe: „Szellemi kalauz, amely az emberi
lelket felszabadítja, a belső úton a tökéletes
szemlélethez és a nyugalom gazdagságához
vezeti". Molinos a quietud de espirituban (a
szellem megnyugvásában) látja az egyetlen
41

lehetőséget arra, hogy az emberi lélek közvet¬
len Isten színe elé jusson. „Ebben a paradicso¬
mi sivatagban lehet csak Istennel beszélni" (En
este desierto y paraiso...).
Az inkvizíció a misztikus hullám terjedését
aggodalommal látta. A kvietizmusnak neve¬
zett áramlatot előbb szelíd eszközzel igyekezett
megállítani. Később erőszakhoz nyúlt. Molinost
elfogták, könyvének nagy részét átokkal sújtot¬
ták, a szerzetest magát életfogytiglan börtönbe
zárták. Ugyanakkor a magányosokat százával
fogták perbe. Luis de Leónt, aki tanár volt,
néhány ártatlan szaváért letartóztatták, és öt
évig fogságban tartották.
A kvietista hangulat azonban olyan erős
volt, hogy nem lehetett kiirtani. Egyre nagyobb
tért hódított a szerzetesség, de a nemesség és
a nép körében is. Keresztes Szent Jánosnak a
soledadhoz való kapcsolata ismeretes; életének
hosszú szakaszában Loyolai Szent Ignác is
közel állott ahhoz, hogy magányos remeteség¬
be vonuljon.
Lehet, hogy a soledad a spanyol embernek
le nem vethető tulajdonsága. Modern szerzők
(Unamuno) azon a véleményen vannak, hogy
a spanyol bár-milyen dicsőséget és nagy hősi
sorsot mindig feláldozott a nyugalomnak. Ez a
tradíción eterno - a paradicsomi hagyomány
- a soledad értelme: nem kell világhatalom,
nem kell gazdagság, nem kellenek hősi tettek
42

és kalandok, nem kell még tudás, civilizá¬
ció, kényelem, tudomány sem. A paradicsomi
béke mindennél több: hagyjatok nyugodtan a
magányba merülni, mert ott vagyok egyedül
Istenemmel.
Az is lehet, hogy a soledadot a spanyol tér
hirtelen kitágulása váltotta ki. A XV. század
végén még alig négy-öt megyére szorult, s most
hirtelen kezébe hullott csaknem egész Amerika,
Afrika jó része, a keleti szigetvilág és az egész
világtenger. Az élet hirtelen kiterjedését ellen¬
súlyozni kellett, s az ellenmozgás volt a magány
összehúzódása.
Akárhogyan áll is a dolog, az inkvizíció aggo¬
dalma, hogy a kvietizmus terjedése nem kívána¬
tos, elég jogosult volt. Az a bizonyos paradicso¬
mi sivatag, ahol Molinos szerint egyedül lehet
Istennel beszélni, a belső életnek válságos helye.
Underhill a lélek veszélyzónájának nevezi. Mert
tényleg sivatag. Es die Wüste wächst ... weh dem,
der Wünsten birgt, mondja Nietzsche: a sivatag
egyre nő, s jaj annak, aki magában sivatagot
rejteget. Ruysbroeck azt írja: „A szellemi élet¬
ben a kvietizmust el kell ítélni és meg kell sem¬
misíteni. A kvietista a passzivitásban megáll,
nehogy nyugalmában zavarják, és hogy a békét
élvezhesse, a belső és külső cselekvés minden
formáját elutasítja... Az ilyen nyugalom Isten
elárulása... felségsértés... az embert elvakítja és
tudatlanságba süllyeszti... Ez a béke nem egyéb
43

lustaságnál... Isten, ember és az én elfelejtése...
ez a hazug béke".
Különbséget kell tenni a megbékült nyuga¬
lom között, amely tulajdonképpen „az odaadás
tevékenysége s a mindig megújuló önfeladás",
hogy az ember az isteni erőket fel tudja fogni,
és ama nyugalom között, amelyben az ember
elhiteti magával, hogy önmagának teljesen elég.
Ez az önző és közönyös nyugalom az, amit misz¬
tikus véteknek hívnak - amikor valaki az Isten
felé való nyíltság békéjét saját nyugalmának biz¬
tosítására használja fel.1
A desierto y paraiso, vagy a quietud de espiritu,
vagy az inmortal seguro - a spanyol akárhogyan
is nevezze a szent magányt -, Kelet szerint
az elmélyedésnek csak az az állomása, amit
szankszrit szóval szattvának hív. A szattva a meg-
békülés gyönyöre, amit az emberi lélek akkor ért
el, ha a homályos ösztönvilág zavarából (tamasz)
és az önmagáért való foglalatos tevékenységből
(radzsasz) kiemelkedett. Ha valaki ezen a kelle¬
mes helyen megáll, azt Kelet is hazug békének
tartja. A spanyol azt hitte, hogy a szattva üdvö¬
zölt lebegése a célok célja. Az átszellemült gyö¬
nyör kísértésének nem tudott ellenállni. Nem
tudta, hogy a Via Sacrán időzni nem lehet, sem
itt, sem másutt. Aki megáll, az elveszett. A spa¬
nyoltól azonban azt várni, hogy ezen az állapo¬
ton tudatosan átlépjen, nem lehet. Nem lehet
azért, mert pszichológiai tudása hozzá teljesen
44

hiányzott. Az európai ember még ma sem ren¬
delkezik vele. Nem tudja, hogy a gyönyör nem
magasabbrendű és nem véglegesebb állapot a
szenvedésnél. A kettő egymást mindig kiegé¬
szíti és kiváltja. Az égi állapot nem feltétlenül
gyönyör, ahogy a földi nem okvetlen szenvedés.
A keleti pszichológia tisztában volt a gyönyör
állomásjellegével, s ezt azzal is aláhúzza, hogy
a szattvi7t a Prakriti körébe utalja, vagyis felis¬
merje benne az asszonyprincípium természetét.
A gyönyör nem végleges állapot, s a szenvedés
nem út, ahogy a passzivitás sem végleges, és az
aktivitás sem út, s a tökéletesség fölötte van a
passzívnak is, az aktívnak is, és a gyönyörnek
is, a szenvedésnek is.
Miguel de Molinos Kalauza a keresztény miszti¬
ka egyik remeke. Nemcsak, mert hangjának egy¬
szerűségében az emberfölötti titkokba beavatott
müsztész félre nem ismerhető tudását azonnal
mindenki érzi. A kis könyv tele van olyan rész¬
letekkel, amelyeknek igazsága sohasem inog
meg, s a keleti mesterek több ezer évre terjedő
tapasztalata mellett is helytáll. Kelettel való
rokonsága egyébként feltűnő, sok magyarázó
egyszerűen bizonyosnak tartja, hogy Molinos
Rómában olyan Indiából visszatért hittérítővel
találkozott, aki a jógarendszerekről beszélt neki.
Lehet. Bár nem okvetlenül szükséges feltevés.
A hasonlóságot, csaknem egyezést módszerben,
45

hangban, formában és eredményben is az első
pillanatra észre kell venni.
Mindenekelőtt a módszer. A jóga alapja
a meditáció (dhjána, csan, zen). Ez a vallásos
elmélyedés első fejezete. Aki nem tud medi¬
tálni, nem tudja belső energiáit egy pontra
gyűjteni, az minden elmélyedés előfeltételét,
az introverziót nem hajtotta végre, a maga¬
sabb tudás útján el sem indulhat. Az ember
introvertálása abban a pillanatban kezdődik,
amikor szándékosan és tudatosan le tud zárul¬
ni kifelé, s a külső világból ki tud kapcsolódni.
Dionüsziosz Areopagitész negatív útja ez, más
szóval a metanoia.
A könyv hangja rendelkezik azzal a ritka
képességgel, hogy a figyelés irányának befelé
fordítására meg tud tanítani. Oly mértékben
fakad maga is a meditáció szelleméből, hogy
fel tudja idézni azt másban is. Valószínűleg ez
a megmérhetetlen hatásának titka. S ez benne a
legkülönösebb. Ha a jógáról néhány szó Molinos
fülébe jutott is, szanszkrit könyvet biztosan
nem olvasott. A meditációban való elmerült-
ség mélyen suttogó, halk, meleg, tiszta hangja,
amely a szavaknak oldó képességet tud adni, a
keresztény misztikában sem előtte, sem utána
sehol és senkinél nem található.
A forma is keleti. A tétel rövid, egyszerű,
csaknem közhelyszerű. Utána a kommentár
és a kifejtés. Nagyon értelmes és könnyen
46

megjegyezhető, de azzal, hogy „értelmi", a
dolog negyedrésze sincs kimerítve. Rendkívüli
szerepet játszik benne a megkülönböztetés
(vivéka). A cél a belső Űr felidézése. Az erőket
rendszeresen és következetesen befelé fordítja
és összegyűjti; mikor az erők összegyűltek, a
belső szemet kinyitja; ez a belső látás kezdete;
mikor az ember már befelé is lát, elindul az
úton; végül megérkezik a Semmihez. Itt lakik
az Úr. A belső úton való vezetés közben elvétve
imákat mond, mint Kempis Tamás. Ilyeneket:
„Légy állhatatos, áldott lélek, mert nem az fog
történni veled, amit gondolsz. Sohasem vagy
olyan közel Istenhez, mint az elhagyatottság
napjaiban... Az Úr eltűri lelkedben azt, hogy
elveszettnek érezd magad, mert így tisztít meg
emberi Énedtől, s így lehetsz egészen az övé."
Mindjárt az első tétel: „Ahhoz, hogy Isten
a lélekben meg tudjon nyugodni, az emberi
kedélyt minden zavartól, kísértéstől és szen¬
vedélytől mentes nyugalomban kell tartani".
Az első feltétel és a végcél: a béke. Has de procurar
tenerla limpia, quieta, vada y padfica - gondos¬
kodj arról, hogy nyugodt légy. Csak így érheted
el azt, amit akarsz: acto puro y continuando de
contemplación y amor - a látás és a szeretet zavar¬
talan és tiszta megvalósulását.
A nyugalom, más szóval a béke, ismét
más szóval a hallgatás, vagyis az elmerü-
lés, magány, meditáció, tulajdonképpen ima.
47

Szótalan és lángoló sóvárgás Istenre. Ennek
a hangtalan sóvárgásnak három foka van: a
szavak csendje, a vágyaké, s a gondolatoké (de
palabras, de deseos, de pensamientos). Csak mikor
a szavak is, vágyak is, gondolatok is elültek
a tökéletes misztikus némaságban, léphet fel
az ember a beavatás három fokára. Először
a lélek megtelik Istennel és a földi dolgokat
lerázza magáról; a második lépcső az ember
fölemelkedése (excessus mentis); a harmadik a
tökéletes biztonság - „A lélek, ha Isten küldi,
a pokolba is elmegy". Mert „tudd meg, hogy
minél inkább meghal benned az Én, annál job¬
ban ismered meg Istent".
Tiszta véletlen, hogy Luis de León költeményei
reánk maradtak. Mert még soha senki, aki valaha
egyetlen szót is írt, nem törődött kevésbé azzal,
hogy műve máshoz is eljusson. Amit írtam,
szólt, sohasem volt a nyilvánosságnak szánva.
Nem is írt sokat. Végül egészen elnémult, olyan
korban, amikor még lett volna mit mondania.
lm Alleinsein mit Gott wird er still - mondja róla
egy német: Istennel való magányában örökre
elhallgatott.
Nem ritkaság, hogy miután egy nép az élet
nagy témáját megtalálta, s nemzedékek beszél¬
tek róla szóval, írtak róla filozófiát, elmélkedést,
folyt felőle a vita, szenvedtek érte, még egyszer
utoljára és befejezésül megjelenik, de már nem
48

mint tudás, hanem mint festmény, zene vagy
költészet - és nem mint kérdés, hanem mint az
egyetlen megoldás. így jelent meg Luis de León
költészetében a solednd, tisztultan, mint az örök
ember egy örök nagy témája, végleges alakban,
feloldva, csaknem megdicsőülten.
Luis de León költeményeit sokan próbálták
lefordítani, de hogy e versek szépsége s nagysá¬
ga hol van, csak az tudja, aki spanyolul olvassa
őket, s kiérzi belőlük a soledad pompázatos és
ünnepélyes gyászát, a forró melankóliát, az alig
suttogó, sötét, túlterhelt komolyságot, amiben az
ő hangja zenévé, sőt: tiszta létté vált. Nála már
nincsen szó sem fegyelemről, sem erőfeszítésről,
sem aszkéta gyakorlatról, nincs tétel, szabály,
szándék, irány. Ha a Magány Angyala egyszer
szóra nyitná száját, azon a hangon beszélne,
ahogy Luis de León. S hogy keveset szólt, végül
hamar elhallgatott Istennel való magányában,
azt jelenti, az Angyalhoz közel állt.
Minden nagy költészet titka csoda, s ez az,
hogy egyszerre csak megszólal. De egyetlen
csoda sem nagyobb, mint az, hogy egyszer¬
re csak megszólal, nem a magány, hanem az
a magány, ami soledad. A soledad itt már nem
gyönyör, nem szenvedés, nem cselekvés, nem
nyugalom. A magány itt annyi, mint az élet,
annyi, mint maga a lét. Vannak, akik azt mond¬
ják róla, platonista volt s az ideákban élt. Hogy a
nemlétezőt, amit általában valóságnak tartanak,
49

mennyire semmibe vette, példa rá egy anekdo¬
ta. Néhány szaváért börtönbe vitték, s öt évig
fogva tartották. Szabadulása után visszatért
iskolájába, s előadását így folytatta: tegnap azt
mondottuk... (deciamos ayer...). Luis de Leónban
nincs platonizmus, szól Vossler: személyes hit
ez, keresztény is, görög is és misztikus és filozo¬
fikus egyszerre.
Agostinho Pimenta portugál szerzetes egyál¬
talán nem hasonlítható Luis de Leónhoz. Versei
elég gyatrák, és ha a soledad nagy kollektív
hangulatának nyomát nem őriznék, csak üres
és ügyetlen szavak lennének. Ebben az esetben
nem is a költészet a fontos. Pimenta sokáig
élt Spanyolország különböző kolostoraiban, és
egyetlen vágya volt, hogy a magányba vonul¬
hasson. Végül a rend teljesítette kívánságát, a
szerzetes az Arrábida hegységbe ment, a portu¬
gál partvidékre. A tenger fölött, meredek szikla¬
oldalban kicsiny kunyhóban élt harminc évig
egyedül, csak néha gyalogolt át a félnapnyi¬
ra fekvő kolostorba. A forró kövek között a
maga kezével szerezte meg azt, amit megevett.
Az állatok hozzá jöttek és a kezéből ettek. Itt írta
soledad-verseit hosszú öregségének végéig.
Pimenta magánya költészet és vallás; nem
olyan, mint az első keresztények önkínzó pusz¬
tába vonulása, s nem olyan, mint a középkori
remeték sötét világszakadása. Ha valamihez
mégis hasonlít, a japán és kínai művészekéhez,
50

akiknél nem az embertől való távolság a fontos,
hanem az Istenhez való közelség. Aszkézisről
nincs szó. Még gyönyörről sem. Művészet ez,
de a művész nem formát alkot, hanem sorsot.
A költészetnek a vallással itt mindig találkoz¬
nia kell. Mert amikor a művész ösztönének
már kevés a hang, a szín, a rajz, a szó világa
is kevés, szenvedélye kinőtt abból, hogy az
isteni szépséget dologban valósítsa meg, fel
kell merülnie a feladatnak, hogy megvalósítsa
a személyben - nem kint, hanem bent, nem a
tárgyban, hanem a lélekben, nem az objektív,
hanem a szubjektív körben, nem a világban,
hanem az emberi lényben - abban a pillanat¬
ban a művészet és a vallás mindig találkozik:
művészi életet vallás nélkül alkotni nem lehet
- a szép élet titka Istenben lenni.
A soledad e kicsiny öreg portugál remetében
eljutott arra a fokra, hogy megtisztultan szép¬
séggé váljon, és az emberi sorsban megvalósul¬
jon. Már nincs benne teher, sötétség, szenve¬
dés, gyász; a napfényes sziklákon kiégett; nincs
benne semmi erőszak, hogy Énjét az emberiség¬
ről letépje - megérett, s magától levált. Az édes
és nyugodt érettség bája olyan, mint Szent
Ferencé. A sirályok vállára szálltak és ajkának
sarkáról csipegették a kenyeret; a nyulak és
gyíkok hajnalban ott ültek küszöbén, várták,
hogy kijön és tányérján eléjük teszi vacsorájának
maradékát. A fehér köveken ült, a magasból a
51

kék tenger kozmikus távlatába nézett, s már
nem imádkozott szavakkal. Molinos vágya tel¬
jesült - a quietud de espiritu, a lélek elnémulása.
Szavak, vágyak, gondolatok nélkül csendben
égett: az Isten lábánál ülő már nem imádkozik
szavakkal.
A soledad utolsó nagy képviselője, San Juan de la
Cruz már nem védtelen a magányszenvedéllyel
szemben. Avillai Teréz mondja: rejtsd el magad
a magányba, de rejtsd el a magányt is. Keresztes
Szent János azon a küszöbön áll, ahol a soledad
tetőpontjára lép, de már el tudja rejteni s le
tudja győzni magát. Sant Jüant megérteni annyi,
mint a katolicizmus legnagyobb alakjainak tit¬
kát megismerni. A vallás magányos aszkétává
és vizionáriussá tette volna, de a misztikus láng
nem vált öncélúvá, legyőzte magát s belülről
a cselekvést táplálta. A magányos misztikus¬
ból tevékeny embert tudott teremteni; de a
tevékenységben a magánymisztika tüze égett.
Valamivel több az önlegyőzésből már felismer-
hetetlenné teszi azt, hogy a tevékenység miből
fakad; ez Loyola Szent Ignác esete. Nála már
semmi sem látszik abból, amit élt, az indíték
rejtve volt, csak az eredmény van előttünk.
San Juan műve az egész keresztény misztika
legfélelmetesebb könyve. Mintha feltépte volna
a világ felszínét, s megnézte volna, mi van alatta.
Sötétség. Szörnyű, sűrű, fekete éjszaka. Ez San
52

Juan új Istene. Ebben az életben - szól - Isten
olyan, mint az éj. Tudjuk, hogy fordítva van, mi
vagyunk, akik az éjben élünk, és Isten a fény -
mégis sötétnek látjuk. Saját sötétségünket látjuk
benne. A noche a feneketlen szakadék. San Juan
misztikája az éjszaka misztikája. És mindazé,
ami éjszerű; a szenvedésé, a fájdalomé. Istenben
sokkal inkább a keserűt kell keresnünk, semhogy az
édeset. Soha senki nem vállalta még a szenvedést
tudatosabban és mélyebb alázattal - s ugyanak¬
kor kevesebb derűvel és kevesebb fénnyel.2
Az éjnek három foka van: a léleknek, ami¬
kor Kármel hegyére indul (La Subida de Monté
Carmelo), ezen a három lépcsőn kell fellépnie.
Az első fok az érzékek éjszakája; a második az
éjfél - a hit, a harmadik az akarat és az emléke¬
zet éjszakája. San Juan, amint látszik, már nem
magány-jógát, hanem éjszaka-jógát tanít. Hogy
ezúttal is erről van szó, kétségtelen: minden jóga
befeléfordulással, vagyis az érzékek elzárásával
kezdődik. Az introverziós küszöb átlépése után
az ember megindul a belső úton (interior paz).
San Juan Kármel hegyére vezető ösvénynek
nevezi. A lélek elérkezik a legsötétebb helyre.
Éjfél van. Ez a hit. Mert a hit az emberi értelem
számára a világ legsötétebb helye. A harmadik
éjszakában a lélek szent passzivitásba és felej¬
tésbe zuhan (santa ociosidad y olvido). Az idő és a
tér eltűnt. A világ megsemmisült. Csak Isten él.
Soledad ez még?
53

A három lépcsőből álló nagy út minden foká¬
nak több állomása van. A harmadik fok egyik
állomásán tíz lépcsőn kell felhaladni. Ez a sze¬
retet tíz foka. Az elsőn a lélek a sóvárgástól
súlyos betegségbe esik; a másodikon nyugtalan¬
ság vesz erőt rajta és keresni kezd; a harmadikon
szenvedélyes munkába fog, dolgozik, dolgozik
maga se tudja pontosan, miért, csak sejti, hogy
a munka közelebb viszi Istenhez; a negyedik
fokon szenvednie kell, jobban, mint ahogy eddig
el tudta gondolni; az ötödiken vágyódás fogja el;
a hatodikon elkezd rohanni Isten felé; a hetedik
fokon vakmerő és esztelen dolgokat művel, mint
egy őrült; a nyolcadikon a lélek megragadja és
magához szorítja kedvesét; a kilencedik fokon
elcsöndesül és szelíd lángban ég, mint Luis de
León mondaná: aqui la alma navega por un mar de
dulzura; a tizedik fokon beleolvad az isteni lénybe
és hasonul Istenhez.
San Juan misztikájában ezek a fokozatok
az élmény mellett másodrendűek. Az élmény
pedig rokon clairvaux-i Szent Bernátéval: a
lélek Isten menyasszonya, a menyasszony pedig
vőlegényéhez siet, hogy megölelje. A menyas¬
szony-misztika alakja csak részben az evangé¬
liumi hasonlat; másik részben egészen biztosan
a lélek-anima-psyché asszonyi-földi természete és
szerelme a Teremtő-Isten-Szellem iránt. San Juan
élménye ez volt: még halottas ágyán is arra kérte
barátait, hogy az Énekek Énekét olvassák. A lélek
54

menyasszonyságáról van szó Ruysbroecknél és
Daniénál is. A paradicsom legfelsőbb fokaira
Dantét éppen az a Szent Bernát vezeti, aki oly
sokat beszélt az Énekek Énekéről.
A keresztény misztika San Jüannál éppen
úgy, mint Szent Bernátnál, Daniénál, vagy
Ruysbroecknél, nem állt azon a fokon, hogy a
lélek menyasszonyságát és Isten vőlegénységét
megértse. Ez a kiváltság Jákob Böhmének jutott.
A lélek csak a menyasszony szimbólumában élt,
de nem volt tudatosan menyasszony. Különösen
San Jüannál, akinél az éjszakának és a soledadnak
olyan közvetlen valósága volt.
55

Jegyzetek
1. „Aki a kvietizmusban kezét semmittéve ölébe
rakja... elfelejti, hogy éppen az embernek a világ¬
történéssel szemben fölvett tevékeny állásfoglalása,
éppen a tudatos akarat eleven kibontakozásának
ápolása... az, ami a történetben sem az ember, sem
a világ sorsa számára semmiképpen sem elhanya¬
golható tényező." (J. M. Verweyen: Heimkehr. Eine
rcligiöse Entwicklung. Breslau, 1941. 127. 1.) A misz¬
tikus lélek fejlődésében a kvietizmus szükségszerű
állomás, mindenki eléri, de aki benneragad, az a
„misztikus vétket" követi el. Az introverzióban
reked. A világ vétke: sohasem befelé fordulni, és az
ösztönökben, vagy a tevékenységben szétszóródni.
E helyen Kelet és az evangéliumi kereszténység
között ismét különbség van. A krisztusi keresztény¬
ség nem mindig fedi a történetit, ami természetes,
mert az evangélium az időben, a történetben, az
emberi életben éppen úgy eltorzul, mint a termé¬
szetbe lépett szellem és lélek. A keleti ember szá¬
mára a nyugalom lehet cél, értelem, igaz és magas.
A keresztény nem tarthatja meg magának még nyu¬
galmát sem. Azt is el kell osztania. Sem nyugalmát,
sem békéjét, sem mélységét, sem látását, sem tudá¬
sát. Arisztotelész azt mondja: nem a maga számára
van itt, hanem a más számára. Semmi abból, amit él,
gondol, tud, lát, nem az övé. Legkevésbé saját lénye.
Egymásért vagyunk, és ebben az áldozatban, hogy
magunkat másnak adjuk, válunk Isten fiaivá - krisz¬
tusivá, ahogy az ő áldozata isteni. Ez a kereszt egyik
legmélyebb misztériuma. A dolog így még koránt
sincs kimerítve. Ez még csak a misztérium küszöbe.
Meister Eckhart mondja: „Ha valaki azt kérdezné,
mi volt, ami a Teremtő elméjében élt, mikor a világot
teremtette, így válaszolnék: a nyugalom. Ha ismét
máskor azt kérdezné: mi az, amit a Szentháromság
56

minden művében keres, azt mondanám: a nyuga¬
lom. Ha harmadszor is azt kérdezné: mi az, amit
a lélek örökké sóvárog, így szólnék: a nyugalom.
S ha negyedszer is azt kérdeznék, mi az, amit ter¬
mészetes kívánságával minden teremtmény óhajt,
azt válaszolnám: a nyugalom". Gott bedarf nichts, als
dass mán ihm ein ruhig Herz gebe. A nyugalom vágya
éppen olyan hatalom, mint a cselekvés kényszere: s
az embernek nem az egyik, vagy a másik megoldás¬
ban kell élnie, hanem a kettő között levő ellentétben.
Nem passzívan és nem aktívan, hanem passzívan és
aktívan is; és nem közösségben, hanem magányban
is, közösségben is. Mindig azt kell választani, ame¬
lyik közelebb van Istenhez.
2. A sötétség a világirodalomban - Luis de León egyik
nagy költeménye: Noche serem:
Miért kell, hogy a lélek érted szülessen,
E sötét gödörbe, s mély, sűrű éjbe vesszen ?
De már itt a sötétség, az éjszaka, a homály egészen
mást jelent. Aiszkhülosz nüxe, Szophoklész szkotosza,
Böhme Ungrundja, Byron darknesse, Vaughan, Jeffers
nightja csak néhány szó. Egyszer nagy tanulmányt
kellene írni ezzel a címmel: A sötétség a világiro¬
dalomban. Aiszkhülosz néhány szaváról Nietzsche
beszél: az en aoronüktiről azt írja, hogy éjszaka egy és
három óra között van a legnagyobb csend, s ilyenkor
fejik az éjszaka teheneit. Szophoklész Ajásza így kiált
fel: hói szkotosz, hemon faoszi - az éj vált számára fény-
nyé. Egyébként az éjszaka egy és három óra között
levő ideje a sötétség válsága. Napóleon azt mondja,
hajnali háromkor a legbátrabb az ember. Az angolok
is tudnak a Three o'clock in the morning courage-ról. Ami
sajátságos módon egyezik azzal, amit erről az időről
a kínaiak tartanak; ők a Tigris órájának nevezték el.
57

Valószínűleg nemcsak azért, mert a tigris hajnalban
szeret támadni. Aki volt a háborúban, az tudja, mi a
hajnali támadás értelme. Ez a tigris órája. - A tudo¬
mányban tökéletesen mindegy, hogy a dolgokat
minek hívják. A kopulációt hívhatják alumíniumnak
és viszont. A misztikában, mint a költészetben min¬
den a szavakon múlik. Éppen ezért a San Juan Noche
Escura del Almájában levő Nochét nem lehet és nem
szabad összetéveszteni Luis de León noché\áva\. Még
csak nem is rokon Parmenidész sötétszemű rejtélyével,
nem hasonlít Böhme Ungrundjához, Hilton The Cloud
of Unknowing)ához. Meister Eckhart idézi egyik szent¬
beszédében: „Az örök Istenség láthatatlan fényének
elrejtett sötétségét nem ismerjük fel és sohasem fogjuk
felismerni. Az örök Atya kezdettől fogva e sötétségbe
sugárzott, de a sötétség a fényt nem érti". Csak egyet¬
len példa még. Robinson Jeffers:
Az éjszaka
splendor without rays, shining shadow:
peace bringer, the mátrix of all shining
and quieter of shining.
The calm mother, the quietness of the womb,
and the egg,
The primal and latter silences ...
the charm of the dark.
Szólni kellene még Boethiusról, Novalisról, Words-
worthról is. A tanulmány mottója pedig: a nappal
titoktalansága mélyebb, mint az éjszaka titka.
58

Alkímia

Amikor szellemi utamon megrekedtem, az
alkímia segített kiutat találnom. Az arabok azt
mondják, hogy az alkímia megmutatja az ajtót
ott, ahol más gondolkozás szerint csak fal van.
Első benyomásom az volt, hogy a tudomány
rendkívül inspiráló, de megközelítése nehéz,
sokkal nehezebb, mint egy másik archaikus
diszciplínáé, az oly szemléletes és szisztemati¬
kus asztrológiáé. Az alkímia nem kanonizált
tudomány, ami annyit jelent, hogy sem egysé¬
ges terminológiája, sem folyamatos története
nincs. A szerzők ugyan egymást megértik, hin¬
duk görögöket, kínaiak hébereket, esetleg ezer
év distanciáiból, de a szavak értelme eltolódik,
nem egzakt, mindig és minden esetben a szub¬
jektív, sokkal inkább, mint bármilyen szellem-
tudományban. Lehet, ez a személyesen színezett
szóhasználat az alkímiában szükségszerű, mert
amivel foglalkozik, az tényleg annyira szemé¬
lyes, hogyha ebből az erőteréből kivonva abszt-
rahálják, mint szabad szó értelmét elveszti. Ezért
ami az alkímiában terminus és szisztéma, másod¬
rendű. A könyv, mondja egy kínai alkimista a
61

negyedik században, nem kielégítő. Ami könyv¬
ben megírható, csak kezdőknek elég. Ami ezen
túl van, titkos és csak szóval adható át.
Később, mikor Jung alkimista törekvéseiről
tudomást szereztem, az a tapasztalatom, hogy a
könyv nem kielégítő, megerősödött. Jung kísérle¬
tet tesz arra, hogy az alkímiát a modem pszicho¬
lógia alá rendelje. A magam részéről úgy látom,
hogy sikertelenül, éspedig azért, mert a funda-
mentálisabb tudás nem a pszichológia, hanem az
alkímia. Még az első világháború idején Silberer
a különbséget ki is fejtette. Silberer módszere az
volt, hogy a mese alakjában leírt belső folyama¬
tot két szempontból elemezte, először a modem
lélektan, aztán az alkímia szempontjából - a
szerző azt állapítja meg, hogy a modem lélektan
módszere retrospektív, az alkímiáé anagogikus.
Más szóval és kifejtve: a lélektan a folyamat gene¬
zisét nézi, már elmúlt és félig kihűlt állapotban
azt, hogy mi az, ami volt. Az alkímia arra kon¬
centrál, ami benne mozog és halad, szabályosan
és szabálytalanul, ahogy éppen tud, ugrik, vagy
mászik, fut, vagy hason csúszik, de mindig előre
és előre a felé a cél felé, amely a folyamat imma¬
nens tartalma. Silberer óta az alkímiáról csak
több könyvünk van, de a tudást magát jobban
nem értjük. Jung és a modern pszichológia a
lélek minden életjelében tapasztalni kénytelen,
de ugyanakkor nem győz azon csodálkozni,
hogy ez a lélek, magas és világos fokon, törődik
62

ugyan keletkezésével és eredetével, múltjával és
historikumával, de minden lélek, akár magas,
akár alacsony, akár világos, akár sötét, szenvedé¬
lyesen és makacsul és szívósan törődik jövőjével,
sajátságos módon. És még sajátságosabb okból.
A lélek úgy viselkedik, mintha megszületett
volna, de sohasem halna meg. Anélkül, hogy erre
megtanították volna, spontán, számára nem az a
fontos, ami volt, hanem ami lesz. A lélek ismer¬
tetőjele a halhatatlanságtudat. Jung, a modem
ember tehertételeivel, megdöbbenten állapítja
meg, hogy a léleknek mennyi fontosabb problé¬
mája van, mint a fizikai halál, amelyet egyszerű¬
en magától értetődőnek talál, és amitől cseppet
sem fél. Jung a század elején azzal indult, hogy
die Seele erdbedingt, a lélek életét a föld határozza
meg. Ötven évig kutatott és rájött, hogy a tétel
érvénytelen. Közben találkozott az alkímiával, és
megpróbálta kikérdezni. Amit mond, nem nélkü¬
lözhető, de kevés.
Az alkímia definíciója
Mivel az alkímia megnyugtató definíciójával nem
találkoztam, a tudományt a magam részére úgy
határoztam meg, hogy ez az elemek változásá¬
nak tudománya. A világfolyamat úgy, ahogy van,
szellemi és lelki és biológiai és kémiai és fizikai
erők együtt- és kölcsönhatásában, és szüntelen
változásában minden emberi beavatkozás nélkül
63

is tart. A hindu hagyomány a kozmoszt a tejóceán¬
hoz hasonlítja. Ebből a tejóceánból istenek és
démonok, gandharvák és ráksaszák, emberek és
állatok köpülik a vajat. Ez a köpülés az alkímiai
aktivitás. A vaj pedig, mondjuk, az üdv. Az alkí¬
mia aranynak, vagy elixírnek nevezi, aszerint,
hogy mit akar készíteni. Az elemek, amelyekről
az alkímia beszél, önmaguktól is állandóan vál¬
toznak, mert az elemek alapvető tulajdonsága,
hogy transzformálhatok. Az elemek egymásban
és egymásból keletkeznek. Régebben, amikor
még a doktriner pozitivizmus tételeit vallották,
ebben nem hittünk. Lord Rutherford kísérletei
óta tudjuk, hogy az alkímia felfogásához köze¬
lednünk kell, az elemek tényleg egymásban és
egymásból keletkeznek, és az elemek mestersé¬
ges beavatkozással átalakíthatok, de beavatkozás
nélkül is átalakulnak. Az elemek nem izoláltak,
mint a pozitivizmus hitte, hanem kontinuitásban
vannak, és elvileg minden elem minden elemmé
átalakítható.
Az alkímia elemfogalma természetesen nem
azonos a mi fizikánk és kémiánk elemfogal¬
mával. Az alkímia elem alatt nem a hidrogént,
vagy a nátriumot érti. Jobban mondva igenis azt
érti, de az elem számára nem materiális realitás.
Még jobban mondva, az elem számára materiális
realitás, de egész skálájában az, mert az elem
ugyanazokkal a tulajdonságokkal a fizika-kémia-
szociológia-pszichológia-biológia egész területén
64

mint egy bizonyos határozott kvalitás jelent¬
kezik. Tegyük fel, a nátrium-kvalitás a kémiában,
a szociológiában, a pszichológiában.
Ami számunkra a legnehezebben követhető,
hogy az alkímia - mint a többi archaikus tudo¬
mány - nem empirikusan, hanem analógiásán
gondolkozik. Analógia annyit jelent, mint meg¬
felelés. Egyszerű analógia: a piros szín megfelel
a vérnek, a vér a szenvedélynek, a szenvedély a
harcnak, a harc a lovagi kasztnak, a lovagi kaszt
a hatalomnak. így felel meg a piros szín a hata¬
lomnak. Ez az analógia.
Az analógiát egzakt módon a Tabula Smarag¬
dina, a legrégibbnek tartott alkimista irat hatá¬
rozza meg. A meghatározás a következő: ami fent
van, az megfelel annak, ami lent van, ami lent
van, az megfelel annak, ami fent van. Az archai¬
kus korban a megfelelések egész sorát fejtették ki,
a pszichológiai tulajdonságok, a fémek, a testré¬
szek, a hangok, a színek, a növények, az állatok,
a számok között. Az újkori európai tudományos¬
ság az analógiát ugyan nem használja, mert véle¬
ménye szerint az analógiás logika nem korrekt,
az analógiát azonban eltüntetni nem sikerült, s
annak a mítoszban, az álomban, a művészetben,
a költészetben rendkívüli szerepe van.
Az elem, tegyük fel, a karbon, analógiái sze¬
rint jelentkezik a botanikában, a kémiában, a
pszichológiában, mindenütt, mint valami, ami
gyúlékony és hőt fejleszt és lánggal ég. Ahol
65

az alkimista lánggal égő tüzet tapasztal, ott a
karbon jelenlétét állapítja meg. A tűz lehet tár¬
sadalmi természetű, mondjuk forradalom, lehet
organikus, akkor láz, lehet pszichológiai hevült-
ség, és lehet egyszerű tűz a kohóban.
Definícióm másik nehézsége az átalakítás
fogalma. Az alkimista transzmutációnak neve¬
zi, és azt tanítja, hogy az elemek szüntelen
transzmutációban vannak, vagyis egymás közös
áthatásában átalakulnak. Ugyanakkor embe¬
ri beavatkozásra tetszés szerint átalakíthatok.
Szénből tudnak vasat csinálni, hidrogénből pla¬
tinát. Ha az eljárást ismerem, pszichológiai és
szociológiai és biológiai kvalitásaimat úgy ala¬
kíthatom át, ahogy az nekem megfelel. Mivel
minden elem minden elemmel affinitásban áll,
a feladat megoldható. Van olyan művelet, amely
nemcsak a pszichológiai tulajdonságokat, hanem
a struktúrát is megváltoztatja, és ezt a műveletet
az ember maga kezdeményezheti és irányít¬
hatja. Egészben véve pedig van egy generális
transzmutáció, ezt az ember befolyásolhatja, és
az igen hasonlít ahhoz a művelethez, amelyet a
hindu mítosz a tejóceán köpülésének nevezett.
Amiért az alkímiával szemben bizalmatla¬
nok voltunk és vagyunk, főképpen az, hogy
a matematikája merőben kvalitatív, és abban a
hiszemben van, hogy mennyiségek nélkül ki
lehet jönni. A modem ember az alkímiával szem¬
ben ezért tanúsít oly tartózkodó magatartást,
66

mert pontosan a másik oldalon áll. Ma abban a
hiszemben vannak, hogy a helyes matézis kvan¬
titatív. Számfogalmunk is mennyiségi. Az alkí¬
mia a mennyiség fogalmát teljesen mellőzi, és
merőben minőségekre épít. Matézisének bázisa
más, nem modem európai, hanem igen hasonlít a
püthagoreus, az orfikus, a kabbalista matézishez,
Plótinosz, Proklosz, Cusanus matematikájához.
Végül is, ha az alkímia axiómáit keressük, nem
látunk tisztán, csupa metaforát találunk. Aszerint
a meghatározás szerint, amit Bertrand Russel
adott a Logika és misztika című könyvében, az alkí¬
mia a misztika összes ismérveit kimeríti.
Ez a misztika azonban sajátságos módon oly
tudás birtokában látszik lenni, amelyhez hason¬
lóval modern diszciplínáink nem rendelkez¬
nek. Ez az, ami az alkímiát ma időszerűvé tette,
különösen ott, ahol arra a leginkább szükség
volt. Mialatt oly virtuóz módon viselkedünk
exteriorizált világunkban, elképzelhetetlen tudat¬
lanságban kezdünk lenni egzisztenciális kérdé¬
seinkben. A modem embert semmivel se lehet
jobban zavarba hozni, mint saját álmaival. A kér¬
dést fel kell vetni, mit tanulhatunk az alkímiától?
Az alkímia terminológiája
Az alkímia a köztudatban úgy él, hogy az az
aranycsinálás tudománya. Tényleg az. Az arany-
csinálásnak két aspektusa van. Az egyik, hogy
67

tetszés szerinti fizikai elemet fizikai arannyá
alakítson át. Történeti feljegyzések szerint ez a
művelet néhány alkimistának sikerült, az eljárás
receptje azonban titokban maradt. Számunkra
ez ma atomfizikai probléma, és távolról sem
megoldhatatlan. A fizikai rész azonban a kevés¬
bé lényeges. Az aranycsinálás másik aspektusa,
hogy az ember tetszés szerinti elemet arannyá,
vagyis nem oxidálódó, napszerű és királyi fémmé
alakíthat át, vagyis romolhatatlanná tegyen.
Az arany a költészetben és az álomban és
a mítoszban, a perui naptemplom tonnasúlyú
aranydíszeitől az angol bank aranykamráiig
valami, amiről mindenki tud, és az aranyszim¬
bólum előtt még annak is meg kell hódolnia, aki
az aranyvalutát eltörli, de tábornokait nem tudja
másként kiemelni, mint aranydísszel. Miért?
Mert az arany arany. Az arany számunkra a
legnagyobb érték jelképe. Az arany az analó¬
gia értelmében a nap és a fény. A világosság, a
gazdagság, az uralom, és valami, ami elmúlha-
tatlan. Az alkímiában aranyat csinálni annyit
jelent, mint megtalálni azt a szert, vagy italt,
vagy varázsigét, vagy csodaalmát, amelynek
érintése, vagy íze az embert átvilágítja és meg¬
tisztítja és gazdaggá és uralkodóvá és elmúlha-
tatlanná teszi.
A második alapfogalom a príma matéria.
Minden elem az egyetlen alapelemből keletkezik.
Ez az őselem a görögök proté hiilé)e, amelyben,
68

számunkra nehezen követhetően, minden elem
és anyag együtt van. A príma matéria minden
őskori hagyomány egyik döntő és legfontosabb
fogalma. A preszókratikus görög gondolkodók
egyszerűen fiizisznek nevezték. Fiizisz annyi,
mint természet, de nem a mi modern objektivált
természetünk, hanem az első természet. A hin¬
duk szerint ez a prakriti, az összes minősé¬
gek hordozója, de maga minőségfölötti, minden
anyag summája, de maga anyagfölötti. A príma
matéria az, amiből a világ van, ami a világ végső
lényege, a mater és a mátrix.
A harmadik alkimista fogalom, amely a köztu¬
datban él, a bölcsek köve. Kő az analógia szerint
az, ami stabil, a bázis. A sziklaszilárdság. Minden
elporlad, ez az egy, ami megmarad. Mi ez a kő?
Melyik az a sziklafundamentum, amelyre a bölcs¬
nek építenie kell? Az alkímia azt mondja, hogy ez
a bázis az, amit szellemnek hívnak, a légneműnél
illanóbb. Ez a megfoghatatlan, s meg nem ingat-
hatóan pozitív. Azt mondják, hogy a leghatalma¬
sabb erők a szellők fuvalmán járnak.
A príma matériában együtt van az egész, a
minden és az összes, de mivel együtt van, hang-
súlytalanul van és egyensúlyban és minőségte-
lenül és mennyiségtelenül. A príma matéria nem
fizikai, hanem metafizikai realitás. A príma maté¬
ria a meg nem nyilatkozott világ ősegysége.
A megnyilatkozott világ, és abban minden, ami
van, már konkrétan, minőséggel, mennyiségben,
69

hangsúllyal van jelen. A három hangsúly közös
szimultán kezdet. A megnyilatkozás első moz¬
zanata hármas. Ez a három egy. A hármas pár¬
huzamos és egyidejű kezdet neve sulphur, sál
és merkúr. A princípiumokban a közös áthatás
annyira fennáll, hogy az egyiknek elgondolása a
másik kettő nélkül nehézségekbe ütközik és végül
is lehetetlen. A három princípiumot egymástól
meg kell ugyan különböztetni, de egymástól nem
szabad elválasztani. Sulphur nincs sál és merkúr
nélkül, és merkúr nincs sulphur és sál nélkül, mert
a princípiumok egymásban és egymásból kelet¬
keznek, és csak egymással egyesítve különböztet¬
hetők meg, illetve egymástól megkülönböztetve
egyesíthetők.
A három őshangsúly, a három őstulajdonság,
a három ősminőség a sulphur, a sál és a merkúr.
Paracelsus azt mondja, hogy a sulphur az, ami
ég, a sál, ami megmarad, a hamu, a merkúr az,
ami elszáll, a füst, a meleg, a fény.
A sulphur színe a vörös, a társadalmi kaszt
e jelben a harcos, a lovag és a kormányzó. Ide
tartozik a hatalom, a szenvedély, a háború, a tűz
fénye és heve, de semmi sem inkább, mint az
erósz. Nők, ha piros ruhában járnak, és magukat
pirossal festik, a bennük levő sulphurról tesznek
vallomást, és a férfias sulphurt provokálják.
A sulphur persze nem egyéb, mint merkúrizált
sál. A sulphur a világosság és a sötétség elvá¬
lasztásának felel meg.
70

A sál a víz és a tűz elválasztásának felel meg,
ezért azt tüzes víznek, vizes tűznek nevezik.
A Kabbalában ez az és (tűz) és a majim (víz) egy¬
sége. Sammjim pedig annyi, mint égbolt. Hérak-
leitosznál a présztér, a forró lehelet, a tüzes pára.
A sál annyi, mint só, a só éget is és hűt is, ezért
akiben sok só (megkötött tűz) van, kénytelen
sok vizet inni, nehogy elégjen. A sóban annyi
víz van, amennyi a tüzet úgy oltja, hogy az
tovább égjen. A sál alakja a négyzet, azért, mert
ez a világbázis. Ezért sós az óceán és a vér.
Az alkímia azt mondja, hogy a világegyetem¬
ben egyetlen porszem sincs, amelyben szubtilis
sál ne lenne. A sál színe a szürke és a fekete,
a kasztok közül e jelben él a gazdasági és a
szolgáló kaszt, a földműves, az állattenyésztő,
a kereskedő és a munkás. Az alvás az ember
sfl/-állapota.
A merkúr színe világos, fehér, vagy ezüst,
vagy világoskék. Ide tartozik a szellemi kaszt,
a pap, a tanító, az orvos. A jellegzetes merkúr-
ember a szent. Merkún az értelem, a nyugalom,
az egyensúly, a derű. A merkúr is tűz. A sálban
a természet ég, ez az égés a test, a sulphurban
a test ég, ez az égés a lélek, a merkúrban a lélek
ég, ez az égés a szellem. A szellem a lélek tüzé-
ben égő test.
A merkúr egyik legmagasabb rendű tevé¬
kenysége az, ami modern nyelven úgy fejezhető
ki, hogy kritikus intellektus. A görögöknél ez
71

a diakriszisz pneumaton, a középkorban a discri-
minatio animarum, megfelel az arab firaszaínak és
a hindu vivekának. A kritikus intellektus elsősor¬
ban megkülönböztet. Ami nem tartozik egybe,
azt elválasztja, ami összefügg, azt egymás mellé
teszi. Olyan munkát fejt ki, mint egy kémi¬
ai eljárás. Az elemeket átcsoportosítja. Felold
és megszilárdít, szétbont és kristályosít. Ez a
diszkrimináció az, amely például valamennyi
vegyületből ki tudja vonni azt a fémet, amelyre
szüksége van, és át tudja alakítani. Ezek szerint
a merkúr az alkímiai folyamat irányítója, és az
elemek transzmutációjának kezdeményezője.
A sulphur, a sál és a merkúr egymásban és
egymásból keletkezik, a kettő nemzi a harmadi¬
kat, de a kettő arányaiban mindig más kettő, és
a harmadik arányaiban mindig már harmadik.
E szüntelen transzmutációban a sulphur, a sál
és a merkúr egymástól elkülönül, de elkülönül¬
ve egymásban feloldódik, ugyanakkor megszi¬
lárdul, de megszilárdulva légnemű lesz, fino¬
mul és elnehezedik, széttárul és egyesül, meg¬
sokszorozódik és kivetítődik. Az alkímia ezeket
a mozzanatokat katalogizálta. Leírta a separatiót,
a reductiót, a solutiót, a sublimatiót, a coagulatiót, a
fixatiót és a többi műveletet, és elmondja, hogy
melyiket mikor és milyen esetben kell tudato¬
san használni. Amit mi a világ életének neve¬
zünk, az az alkimista szerint a sulphur és a sál
és a merkúr egyidejű aktivitásának szövevénye,
72

leginkább oly komplex matematikai eljáráshoz
hasonlít, amely az elképzelhető összes műve¬
leteket szimultán alkalmazza, még inkább oly
zeneműhöz, amely igen egyszerű, mindössze
három hangból álló téma a kánon, a fuga, az
ellenpont, a variáció, a ritmika és melódika
minden lehetőségén át a hangnemek egész gaz¬
dagságában, az összhangzattan minden módján
a maximális polifóniában adja elő.
Az alkímia fő kérdése
Tárgyi ismeretekből egyelőre ennyi elég. Aki
a diszciplínával meg akar ismerkedni, annak
terminusokkal sokat kell birkózni, és tapasztalt
alkimisták szerint e nehézségek legyőzése már
egyike az alkímia fontos műveleteinek, mert a
salt hatékonyan merkúrizálja, vagyis kaotikus
anyagokat kristalizál. Az alkímia fő kérdését
érintve éppen erről kell, hogy szó legyen. Ez az,
ami a modern korban a legnehezebben asszimi¬
lálható. Hatéves korunktól az egyetemi vizsgákig
megszabott tanterv alapján kimért ismeretanya¬
got bizonyos terminológiában és bizonyos világ¬
szemléleti tendenciában sajátítottuk el. Az isme¬
retanyag terjedelme nagy, de fajsúlya rendkívül
alacsony, és komolyságot a világszemlélet adna,
ha az jóhiszemű lenne. Tudjuk azonban, hogy
a földkerekségen ez a hivatalos világszemlélet
északon és délen, keleten és nyugaton egyaránt
73

minden inkább, mint jóhiszemű. Fölösleges
ismeretanyagtól és félrevezetésektől terhelten
kell életkérdéseink megoldásához fogni, és nél¬
külözzük éppen azt, amire szükségünk van.
Az archaikus korszak pedagógiája más.
Az embert felnőtté nem az ismeretmasszában
való járatosság tette, hanem valami, amit iniciá-
dónak neveztek el. Rituális iniciációt a primitív
népeknél és az archaikus korszakból igen sokat
ismerünk, magasabbrendű spirituális beava¬
tásról viszonylag keveset tudunk. Az iniciáció
olyan szellemi mozzanat, amely az emberrel
megismerteti saját képességeit, alkalmassá teszi
arra, hogy individuáltan és személyesen, erői¬
nek tudatában, az értékek komolyan vételének
jegyében azt, amit akar, megcsinálja. Az archai¬
kus korban a családfő, állampolgár, katona,
hivatalnok, pap, kereskedő, mesterember, király
ezen az iniciáción kellett, hogy átessen. Az ember
éppen azt sajátította el, amit a modern pedagó¬
gia kifelejtett. Jung azt állítja, hogy a század
válságainak sorozata azért keletkezhetett, mert
az emberek kellő időben nem fordultak a pszi¬
chiáterhez. De neurotikusokká az emberek csak
azért lehettek, mert legfontosabb életproblé¬
máikkal nem tudtak mit kezdeni. Valószínűnek
látszik, ha megfelelő iniciációs módszerünk
lenne, és a hivatalos nevelés mulasztásait pótol¬
ni tudnánk, a pszichózisok mértéke leszállna,
és a válságok egy része is eltűnne. Az iniciáció
74

olyan - a serdülőkor végére temperált, nevelést
befejező - folyamat, amely a fizikai érlelődést
lezárja, a pszichológiai érés közepére esik, a spi¬
rituális érést pedig megindítja. Ez utóbbi moz¬
zanat az előbbi kettőnél jelentékenyebb, mert
ez az érésfolyamat az egész életen át a halál
pillanatáig tart. Több hagyományban, az egyip¬
tomiban, a görögben az iniciáció külsőségei is a
meghalás külsőségeihez hasonlóak. Az emberi
lélek tudatára ébred valaminek, amit az isme¬
retmassza révén nem érhet el. Lényének a földi
életen túl nyúló természetét felismeri, s ezzel az
éberség oly fokára lép, amelyen sorsának kérdé¬
seit világosabban látja.
Az alkímia nem kész életterv. Más szóval,
az alkímia nem filozófia, és egyáltalán nem
világnézet. Kész világnézetet adni annyi, mint
az embert elszemélyteleníteni. Amire szükség
van, nem kész élettervet, hanem eszközöket
nyújtani, hogy az ember személyes képességeit
felszabadíthassa. Nem kész rendszereket kell
adni, hanem az ébresztő mozzanatok folyama¬
tos lehetőségét biztosítani.
Az alkímia fogalmai ezért a modern raciona¬
lizmus fogalmaihoz nem is hasonlítanak.
A fogalmak az embert nem kész helyzet elé
állítják, amely meg nem változtatható, hanem
éppen felmérik, hogy a bizonytalanban meny¬
nyire tudja magát feltalálni. E fogalmak nem
meghatározások és maradéktalan jelentések,
75

hanem meghatározhatatlan értelmek. Urivorte,
ahogy Goethe mondaná, vagy Jung értelmezésé¬
ben archetípusok. Anyák, mátrixok, szignatúrák,
amelyek az emberi lét tulajdonképpeni értelmét
érintik úgy, hogy az értelem minden esetben
csak személyesen olvasható le, és senki sem
olvashatja le a másik számára. Az ember sorsa
ilyen ősértelmek szüntelen átminősülésének és
változásának jegyében zajlik le.
Az alkímiának különösen olyan sorshelyzet¬
ben van jelentősége, amikor az ember sorsha-
ladványaiban megakad, több mátrix egyszerre
aktuálissá válik, zavar és komplikáció támad,
és a sors stagnál. Erre az esetre céloztam mind¬
járt a most kiejtett legelső mondatomban, hogy
az alkímia mint a továbbhaladás lehetősége
volt segítségemre a szellemi elakadás esetei¬
ben. Hindu szóval a karmatorlódás eseteiben.
Egyszerre több mátrix válik esedékessé. Ilyesmi
az emberek és a népek életében is gyakori.
Modernül szólva, az ember, vagy a nép, vagy
a korszak válságban van. Sajátságos többszó-
lamúság és poliritmia és sokértelműség válik
aktuálissá, olyan szövevény, melybe igen köny-
nyű belezavarodni és abban elveszni. Példa volt
rá éppen elég, kimagasló képességű emberek
között is. Csak a legközelebbi múltból itt van
Hölderlin, Schumann, Baudelaire, Maupassant,
Van Gogh, Nietzsche. Ma pedig minden civi¬
lizált ember sorsa és az egész emberiség sorsa
76

már csak bonyolult morális-politikai-gazdasági-
társadalmi-pszichológiai szerkezeténél fogva is
válságban van. Az ember is, az emberiség is
több egymással nem megegyező sorsot egy
időben él. Torlódás keletkezik, ez már magában
véve súlyos. De még sokkal súlyosabb, ha az
ember a helyzettel, amelyben van, nincs tisz¬
tában. Nincs lehetősége arra, hogy diagnózisát
elkészítse, a terápiáról nem is szólva.
Az ember sorsát konfliktusai határozzák
meg, és a sorsot az dönti el, hogy e konfliktu¬
sokat miképpen, főként, hogy milyen színvo¬
nalon tudja - nem megoldani, mert a létprob¬
lémák nem megoldhatók, hanem - értelemmel
átitatni. Az alkímia mátrixaival a konfliktuso¬
kat értelmesíteni képes. A karmatorlódást nem
oldja fel, hanem azzal, hogy az ember kezébe
ad egy sereg fogalmat, amely erre alkalmas,
a válság mozzanatait értelmessé teszi. Amiről
pedig tudom, hogy nem értelmetlen, már nem
ellenségem, hanem segítőm. A válság megma¬
rad, de magasabb nívóra helyeződik át, vagyis
nehezebb lesz, ami csak más szó arra, hogy
könnyebb. A torlódás megmarad, aki azonban
jól odafigyel, észreveszi, hogy nem egészen.
A helyzet a maga egészében megvilágosodik.
Ez a folyamat olyan, mint az érés. A válság
megmarad, de az ember hatalmat nyer fölötte,
nem, hogy eltüntesse, hanem, hogy pozitívan
felhasználja.
77

Amit még meg szeretnék említeni, a követke¬
ző: az alkímiához való közeledésnek két akadá¬
lyáról tudok beszámolni. Az egyik a racionaliz¬
mus, a másik az okkultizmus. A racionalizmus
azért, mert attól, ami nem laposan ésszerű,
azonnal megijed, kijelenti, hogy az metafizika és
misztika, és a probléma elől, anélkül, hogy azt
megvizsgálná, elrejtőzik. Az okkultizmus pedig
azért, mert kritikában. Három modern nevet
tudok említeni, e három szerző az őskori hagyo¬
mány diszliplínáinak tanulmányozása közben,
nézetem szerint példaszerű magatartást tanúsít.
A szerzők Sir John Woodroffe, René Guénon
és Leopold Ziegler. Ami őket közösen jellemzi,
az a félelemtelen bizalom az értelem minden
nehézséget átható erejében. Anélkül, hogy a
modern gondolkozás legmagasabb követelmé¬
nyeiről lemondanának, hozzá mernek nyúlni
azokhoz a témákhoz is, amelyeket általában
megvetettek, vagy kinevettek. Értelmi tisztes¬
séget tanúsítani minden kérdésben kötelező, de
sehol sem inkább, mint az őskori hagyomány
emlékei között.
Történeti és irodalmi megjegyzések
Az alkímia minden valószínűség szerint a
legrégebbi időktől kezdve iniciációs módszer
volt. A történet folyamán több virágzásáról
tudunk. Kínában a Krisztus előtti évezredben,
78

Egyiptomban valószínűleg még sokkal előbb.
Alexandriában a Ptolemaioszok alatt és után.
A mohamedánoknál már a VIII. századtól kezd¬
ve a XIV. századig. Európában az egész közép¬
kor alatt, de a IV. századtól folyamatosan a
XVIII. századig. Nagy korszaka a XIII. század
körül volt, a skolasztikával egyidőben, és a nagy
skolasztikusok csaknem mind kitűnő alkimisták
is voltak. Ismerjük Aquinói Tamás alkimista
értekezéseit, amelyek oly értelmesek és nyugod¬
tak, mint a Summa fejezetei. A XVII. század nagy
fellendülése - Paracelsus, Basilius Valentinus és
Trismosin után - számunkra a leghozzáférhe-
tőbb. A végső stádium összefoglalása a század
végén Georg Welling műve, amelyből Goethe
tanulta az alkímiát.
Aki a diszciplínáról személyes impresz-
sziót óhajt nyerni, annak bevezetésül Jung
és Silberer műveit ajánlom. A terminológiát
aránylag jól ismerteti Holmyard, aki a Pelican-
books sorozatában adta ki az alkímiáról szóló
könyvét. A régebbiek közül az említett Welling
a legjobb, a még régebbiek közül Basilius
Valentinus, Paracelsus és Jakob Böhme, külö¬
nösen a De signatura rerum. Ajánlható Geber
művének fordítása és Ruska könyve a Tabula
Smaragdináról. Ezek mellett több alkímiatörté¬
net van, amelyekkel óvatosan kell bánni, mert
a szerzők többségének sejtelmük sincs arról,
hogy minek a történetét írták meg.
79

[A tanulmány vázlatban maradt (kidolgozatlan)
fejezetcímei:]
1.	Az alk[ímia] nem áll (meg) egymagában. -
Hagyomány.
2.	A beavatás. (Beavathat-e az, aki maga nem
beavatott?)
3.	Problémakeresés, érzékeny pontok.
4.	Megoldásuk: a meg nem oldhatóság tuda¬
ta, lélekjelenlét, szellemjelenlét
1.	Válság (nem patológia)
2.	Terápia (patológia)
3.	Tehetségképzés (színvonalak)
4.	Szellemi problémák univerzális megoldása
a.	aspektusai].
b.	mundán aspektusai].
80

Jákob Böhme

PSYCHOLOGIA VERA
A LÉLEKRŐL SZÓLÓ NEGYVEN KÉRDÉS
(Tanulmány)
Jákob Böhme a világirodalom legnehezebb
szerzője. Bármely egyiptomi vagy szír töredék¬
nél nehezebb, mert megértése nem történeti és
nyelvi tudáson múlik. Bármely modern fizikai
vagy kémiai szövegnél nehezebb, mert megér¬
tése nem szakismereteken múlik. Ritka, de van
olyan szerencsés, aki e nehézséget az első olva¬
sásra meg tudja oldani. A többségnek ahhoz,
hogy simán olvasni tudja, hosszú időre, több¬
nyire évekre van szüksége. Abbahagyni nem¬
igen lehet. Aki atmoszférájába került, ragasz¬
kodni fog ahhoz, hogy e minden irodalmi
feladatok legnehezebbikét megoldja. Először
szavainak kolosszális méretein és súlyán cso¬
dálkozik el. Ungrund, Sucht, Nichts, Begierde,
Qucil, Grimm, Gestaltniss, Wunder. Aztán valami
derengeni kezd abból a primordiális koncep¬
ciójából, ahogy a természet világát, mint a
Kezdettelen tükrét és vetületét fogja fel. Európai
értelemben sem idealizmus, sem realizmus.
Böhme nem ismer szellemet test nélkül és tes¬
tet szellem nélkül. Wir essen nicht Geist ohne
Leib - Nem testetlen szellemmel táplálkozunk.
Később meg kell állapítania, hogy amit Böhme
mond, szigorú affinitásban áll a hindu, kínai,
83

egyiptomi, orfikus, héber szent könyvekkel,
de Európában az egyetlen gondolkozó, aki¬
nek a kezdet és a vég az Evangéliumban van.
Végül pedig meg kell döbbennie azon, hogy
Böhménél a morális és a pszichológiai és fizikai
és a spirituális valóságok soha egyetlen eset¬
ben sem esnek szét, sőt azok egymástól el nem
választhatók. Az egység teljes. Olyan logikája
van, amelyet Sankaracharya és Elegei is hiába
keresett. Böhmében egész Newton benne van,
de benne van az alkímia és a modern atomel¬
mélet, a modern kémia és a középkori misztika,
a gnózis és a biológia, a mélylélektan, a keleti
metafizika, a Kabbala, a püthagoreizmus és a
XX. század logisztikája.
Böhme a világirodalom legnehezebb szerző¬
je. E nehézséget azonban sem az előzetes isme¬
retek, sem a hagyományban való jártasság, sem
a vallástörténeti tudás, sem a spirituális tájé¬
kozottság nem tudja megoldani. Aki a nehéz¬
ségeket az első olvasásra megfejti, vagy aki
öt-hat-hét évig küzd, hogy simán értse, különös
tapasztalatot tesz. E páratlanul álló nehézség
sajátos egyszerűségében van. Az egzakt megha¬
tározás a következő: az egész világirodalomban
Jákob Böhme műve az, amelynek fundamentu¬
ma a szellemben koldus ember. A szellemben
koldusok azok, akiket héberül anijé haruachnak,
görögül ptóchoi to pneumatinak neveztek, akikről
a hegyi beszéd legelső mondata azt mondja,
84

hogy ezeké a mennyek országa. A szellemben
koldus, akiről Böhménél kiderül, hogy íme, ez
az igazi ember. Hogy a műveltek is megértsék:
ez az ember antropológiai alapállása. Nem a
zseni, nem a tehetség, a király, a hadvezér, a
tudós, a bölcs, a szent, a művész. Ahogy Böhme
mondja: Nicht in Werken, sondern in Geiste - élete
nem a művekben, hanem szellemében van.
Böhme alapállása a szellemben koldus emberé.
Ezért egyszerű. Ezért nehéz. Ebből indul ki és
ezt ismeri fel. Ezért úgy látszik, ügyefogyott,
dadog és korlátolt és gyerekes, és ismételget
és agyonmagyaráz és stílusa csapnivaló. Igen
is meg nem is. Böhme a világi Knnstot érti, de
semmit sem kíván kevésbé. Böhme arcához a
legközelebb Shakespeare valamelyik /oo/jának,
vagy Velázquez valamelyik idiótájának arca áll.
Ilyen arca lehetett Lao-cének, vagy Jézsaiásnak,
vagy Orpheusnak, vagy Péter apostolnak. Ezek
nem intellektualisták, nem zsenik és nincsenek
trükkjeik és nem is műveltek. Ezek az emberek a
szellemben koldusok, akik tudják, hogy nincsen
szükség sok dologra, csak egyre. Egyetlenegyre.
Ezek az emberek nem élelmesek és nem találé¬
konyak és nem életrevalók és nem rugalmasak.
Nemigen láthatók terített asztal, vagy állami
tanácskozás, vagy pénzintézet, vagy kastély
terében. Inkább az utcasarkon, kezükben sapká¬
val, rongyokban. Az ember azt hinné, hogy sze¬
mük az űrbe bámul, és nem tudnak mást, csak
85

bambán vigyorogni, mint az asszony, aki a nár-
dust a Mester hajára öntötte. Mint Shakespeare
/oo/ja. Mint Velázquez udvari bolondja. Mint
Don Quijote vagy Sancho Panza. Böhme e kínos
bárgyúságban látja az ember alapállását. Ami
ezen kívül van, az csak Kunst - szemfényvesztés.
A fenenagy civilizáció, technika, államok, pénz,
ami az utolsó porszemig a halálé. Egyetlenegy
marad meg. Ez nem az épelméjű bámészkodás.
Ez az erőtlenség. Ez a szellemben való koldus.
Böhmét az kezdi érteni, aki az emberi balhie¬
delmek legnagyobbikát, az emberi ész magas¬
rendűségében való hiszékenységet magában
felszámolta. Aki az ész kevélységét átvilágí¬
totta. Az ész rettentően okos. Az ember bármit
kérdez, mindenre tud valamilyen hülye választ.
A válaszban az a baj, hogy kettős zár alá kerül.
Elzárja maga elől a világot, és önmaga fogságá¬
ba jut. Az ész nem világosít fel, hanem elsötétít.
Ezért csak az ész korszakában képzelhető el a
cenzúra, a politikai rendőrség és a koncentráci¬
ós tábor. Az embernek nem lezárnia kell magát,
hanem ki kell nyílnia. Nem okkult válaszokat
gyártania, hanem önmagában megteremtenie
a csodálkozásra való képességet. A valóság,
amely bennünket körülvesz, nem racionális,
hanem mágikus természetű. Az embernek a
valósághoz való viszonyát nem az ész, hanem
az imagináció határozza meg. Senki sem paran¬
csolhat Neked, írja Böhme, még csak meg sem
86

érinthet, egyetlenegy hatalom van életed és
halálod fölött, és ez saját imaginációd. A való¬
ság mágikus természetéről és az imaginációról,
mint az ember alapvető teremtő szellemi képes¬
ségéről szóló tanítás Böhme minden művének
rejtett centruma, s ez az, amely őt és a hagyo¬
mányt összeköti, s ezért kell Böhmét az őskor és
az ókor egyenes folytatásának tekinteni.
Van olyan szerencsés, aki Böhmét azonnal
érti. Van, akinek öt-hat-hét évre van szüksége,
amíg önmagában minden műveletek legnehe-
zebbikét végre tudja hajtani, ismét egyszerű tud
lenni, komoly, szolid, reális, vagyis szellemben
koldus. Aki rájön arra, hogy kevés dologra van
szükség, talán csak egyre. Egyetlenegyre. Egész
életünk az egyetlenegyre való sóvárgásban telik
el, éspedig emésztő és maró és szorongó és szom¬
jas és kutató várakozásban. Semmit sem tudunk
tenni, csak sóvárogva várakozni (Begierde). Ez a
szellemre való éhség. Ami lényünkben a legmé¬
lyebb, nem a teremtő szellem aktivitása, hanem
a szellemre való szomjúság.
Európában, ahol több mint ötszáz éve az
egyéni különlegességek bűvészmutatványainak
káprázatában élünk, megszoktuk, hogy csak e
mutatványokra nézzünk és tapsoljunk, akár zseb¬
metszőről, akár koplalóművészről, akár tömeg¬
gyilkosról van szó. A legnagyobb nehézség a
normális emberi alapállás felismerése lett. A cir¬
kuszi szemfényvesztésektől megromlott ember
87

persze bizonyos tekintetben sértőnek találja, ha
valaki helyét az imbecillitásban jelöli meg, és
azt mondja, hogy a normális ember alapállása
a félkegyelmű. Böhmét kell olvasni, hogy valaki
felismerje, mit jelent ezt az alapállást komolyan
venni. Abban a pillanatban, amikor az ember
a szellemben való koldust felismeri, vagy ami
ugyanaz, az önhatalmú és kevély ész főural¬
mát önmaga fölött megszünteti, amikor elég
türelme, alázata, ereje, öntudata támad ahhoz,
hogy ismét tisztességesen kérdezni tudjon, hogy
várakozni, bámulni, csodálkozni, keresni, meg¬
rendülni, kérni - abban a pillanatban az ember
újból megnyílik valami felé, amit az önhatal¬
mú és kevély ész előle elzárt. Az ember ismét
kapcsolatba lép olyan erőkkel, amelyek őt a
lét elemeivel közvetlen táplálják. Ha az ember
önmagában az alapállást részlegesen realizálja,
tudomást szerezhet létének valóságos kérdése¬
iről. Az ész, mint Böhme mondja, Produkt dér
Gestirne. Teljes egészében a materializált koz¬
mosz terméke, nem több, mint a máj, vagy a vese.
Szerv, amely az embert földi létében segíti fenn¬
maradni. Nem ismeretforrás. Az ismeretforrás az
imagináció. És ha valaki Böhmétől azt kérdezi,
a szellemben való koldust miről ismeri fel, ezt a
választ találja: a szellemben való koldus ügyefo-
gyott mosolyának és infantilis egyszerűségének
titka, hogy benne a túrba hatalma minimális.
A túrba Böhme és a XVI. század alkímiájának
88

egyik főszava. Turbának hívják a sötét, zűrza¬
varos, gondterhelt, aggódó, szorongó, kínlódó,
iránytalan állapotot, amelyben és amelytől az
ember többet szenved, mint az éhségtől vagy a
hidegtől. A túrba az üdv negatívuma. Jelenléte
nemcsak ismeretelméleti, vagy morális, vagy
egzisztenciális, vagy vallásos. A túrba a léte¬
zés egyetemes felfordulása. Ebner Daseinsgebro-
chenheitnek mondja (a lét összetörtsége). Ez a
hindu metafizika abhimánája, az őrületszerű
megzavarodás. Amikor az ember bűnbeesett és
lezuhant, az egész létező természetet magával
rántotta. Ezért Baader azt mondja, hogy a világ-
egyetem, amely bennünket körülvesz, nem az
eredetileg teremtett világ, hanem annak csak
füstölgő romhalmaza. Az emberi lélek sem a
primordiális emberé, hanem a darabokra tört és
lezuhant nyomorék ember lelke. E nyomorban
semmi értelme nincs annak, hogy bármire is
büszkék legyünk. Az értelmi sötétség, a bűn, a
megtört lét, a szükség, a betegség, a kárhozat.
Ez a túrba, amelyet teljesen senki sem vethet
le, csak a halál küszöbén, ott is csak úgy, ha az
ember egész életét a turbától való megszabadu¬
lásnak szentelte.
Velázquez bohócainak, Shakespeare/oo/jainak,
Cervantes alakjainak, vagyis a szellemben koldus¬
nak titka, hogy turbája csaknem semmi. Az őrü¬
let szövevényétől felizgatott emberhez képest
olyan, mint az idióta. Erről az idiotizmusról
89

azonban már tudjuk, hogy szakrális. Miért? Mert
turbátlan. „Boldogok a szellemben koldusok."
Boldogok, mert nincsenek a turbában. Nincsenek
a zavarban, a gondban, a szorongásban. Ezért
mosolyognak. Ezért az övék a mennyeknek orszá¬
ga. A lélekről szóló harminchetedik kérdés a
krisztusi szellemről beszélve a tárgyról a követ¬
kezőket mondja: Krisztus szellemében „Az égi
és a földi misztérium együtt van, és a földön
hozzá semmi sem hasonlítható, csak az egy-
ügyűség, amely szótlanul áll, semmi turbában
nem részes és turbát nem ébreszt... minden
okunk megvan rá, hogy azt mondjuk, az egy¬
ügyű, aki... tudomány nélkül ügyefogyottan
Istenen csüng, a Mysterium Magnumnak inkább
birtokában van és abban bizonyosabb, mint a
nagy tudású tanár."
Az egész világirodalomban ez az egyetlen
hely, amely (Shakespeare paradox megfogal¬
mazásain és Cervantes ábrázolásain kívül) azt a
tudást magyarázza, amely a szentek és a bolon¬
dok és a félkegyelműek és a Máriák arcán oly
sajátságosán ég, oly szánalmasan és komikusán
és feszélyezően és kompromittálóan és meg-
rendítően és érthetetlenül. Az inkarnált isteni
szellemhez semmi sem hasonlítható inkább,
mint ez a szánalmas és ügyefogyott bolond.
Ez az idióta, aki a világról sokkal többet tud,
mint minden tanár. Ez a szegény hülye, akinek
elképzelhetetlen előnye fölöttünk, hogy nincs
90

turbája, és turbát nem ébreszt. Vagyis, aki nem
ismeri a gondot, a szorongást, az aggodalmakat,
a félelmet, nem kínlódik a holnapért, nem gyűjt,
fütyül a hatalomra. Ezenfelül még turbát sem
ébreszt, vagyis igazán senkinek útjában nem áll,
senkivel nem versenyez, nem kelt senkiben fél¬
tékenységet és irigységet és bosszút. A szellem¬
ben való koldus egyszerű szelídsége az egyetlen
mód, amellyel az összetört létezésben lényünk
intaktságát a külső sötétség őrületszerű megza¬
varodásától meg tudjuk menteni.
A lélekről szóló negyven kérdést elsősorban
pszichológiai műnek kell tekinteni. Ez az a könyv,
amely az újkori európai pszichológia felfogásával
szemben a tömény ellenmérgeket tartalmazza.
Mindjárt kiderül, hogy miről van szó.
Louis Claude de Saint-Martin, Böhme tanít¬
ványa a helyzetet a következőképpen fogal¬
mazza meg: nem a természetből kell nézni az
embert, hanem az emberből kell nézni a termé¬
szetet. Ami azt jelenti, hogy az újkori európai,
főként pedig a szcientifikus lélektannal szem¬
ben radikális álláspontot kell felvenni, és azt
teljes egészében el kell vetni. Nem a természet
az ember fundamentuma, hanem az ember a
természet fundamentuma. Nem a természet az
ember primer realitása, hanem az ember a ter¬
mészet primer realitása.
E megállapítás újabban több helyen megje¬
lent, kellően megalapozott kifejtése azonban
91

hiányzik. Ezúttal néhány szóval beszélni kell
róla és utalni kell arra, hogy a bibliai héber val¬
lás úgynevezett apa-vallás. A szellem, az élet, az
állam, a kultusz, a társadalom középpontjában a
teremtő Atya áll spermatikus és spirituális jelle¬
gével. Ez a jelleg a héberek magatartását életük
legvégső mozzanatáig meghatározza. Ismerünk
anya-vallásokat, amelyekben a középpont nőne¬
mű. Itt a termékenység, a bőség, a testiség az,
ami az emberi közösség életét jellemzi. Van
végül az úgynevezett androgiin, hímnő vallás is,
ilyen az őskor több nagy metafizikai vallása: a
hindu Véda és Upanisad-vallás, a kínai Tao, az
egyiptomi vallás.
Az újkori európai ember anya-vallásban él.
Amit természetnek hív, nem egyéb, mint a szép
és nagy anya, a szülő és tápláló nő, aki az éle¬
tet fenntartja. Európában a földanya a legelső
valóság. Ami van, az tőle és belőle származott.
Mindnyájan az ő gyermekei vagyunk. Életünk
nem egyéb, mint az ő dicsőítése. Mindnyájan
szerelmesek vagyunk a természetbe, nemcsak
a költők, akik versekben beszélnek róla, hanem
még sokkalta inkább a természettudósok, akik
a természet elsődleges voltából elméletet csi¬
nálnak. A természetvallás teljes erővel a XVIII.
század végén tört át, amikor a természethez
való visszatérés a szellemiség egész vonalán
vezető gondolat lett. A természetlíra a költészet
alapja. A természet titkainak kutatása, mint
92

rejtett anya-kultusz. Az egész szellemiség, mint
kompenzált erotikus aktus.
A kereszténység Európában a középkorban
nem állt valami szilárdan, de a korai újkortól
kezdve értelmét és jelentőségét tökéletesen elvesz¬
tette. A kereszténység magasrendű androgiin jelle¬
ge üres felszín maradt, amely alatt egy elvadult és
burjánzó természetanya-vallás élt. Gyakorlatilag a
kereszténység e percben megszűnt. Művészetben,
tudományban és vallásban egyaránt. Az európai
szellem nem egyéb, mint hódolat a természet, a
nagy anya előtt, - mellékesen lappangó ellentét
és feszültség az apa-szellemmel, de mindenesetre
az anya, mint elsődleges valóság, mellette a többi
számba nem is kerülhet.
Tévedés lenne azt hinni, hogy az európai
természet-költészetben, vagy a természettudo¬
mányban valamely igazságeszme dolgozik, vagy
talán az észnek, vagy az értelemnek valamely
magasabb fejlettségi foka. A természet, mint a
valóság legmagasabb kategóriája a természet¬
anya. A lélek is az anya gyermeke. A lélek is leány.
A lélek is a természetből született, nem egyéb,
mint a természet virága, alapvető tulajdonsága,
hogy testhez van kötve. Ha van is valami benne,
amit kénytelenek vagyunk szellemnek hívni,
az nem egyéb, mint a természetnek valamely
magasrendű megnyilatkozása.
Nos kérem: itt kell kezdeni. Amikor Saint-
Martin azt mondja, hogy nem a természetből
93

kell megérteni az embert, hanem az emberből
a természetet, azt gondolja: be kell látni, hogy a
természetből való kiindulás principiálisan sze¬
kunder. Amit a szcientifikus pszichológia állít,
az nem igaz, tökéletesen rossz és fals.
Böhme pszichológiájának fundamentuma
ugyanaz, ami az őskori nagy metafizikáké és
a kereszténységé. A lélek sem nem leány, sem
nem hím, hanem androgün. A lélek hímnő, mint
ahogy még a XVII. században az alkimisták
tanították, s ahogy ma ismét sejteni kezdi a Jung-
féle analitikus lélektan. Ezzel a megállapítással
azonnal elesik mindaz, amit a lélek fiziológiai
természetéről, amit az erószról, a libidóról mon¬
dottak. Böhme fél-alkimista szimbolikájával azt
mondja, hogy utolsó ítéletkor minden férfi visz-
szanyeri elvesztett női és minden nő visszanyeri
elvesztett férfi-felét, ismét teljes lesz, és egész
ember. Az asszony, akiben ma csak a víz tink-
túrája él, újra megkapja a tüzet, a férfi, akiben
ma csak a tűz tinktúrája él, megkapja a vizet.
„Mindenki ismét teljessé válik és hazatér."
A modern pszichológia lélek-meghatározása
rossz, és ennek döntő következménye nemcsak
a teóriában, sokkal inkább a közvetlen gya¬
korlatban, éspedig a pszichoterápiában van.
Az olyan lélektan, amely fals lélekkoncepcióval
rendelkezik és amely a valódi antropológiai
alapállást nem ismeri, az a terápiában is megbu¬
kik, mint ahogy a modern lélektan megbukott,
94

nem fog tudni gyógyítani, sőt egész biztosan
hamis lélekkoncepciójával a lélek betegségeit
súlyosbítja, és tízezer alkalom újabb és újabb
lelki betegségekre. A modern szcientifikus lélek¬
tan a lélek betegségeit nemhogy nem tudja
meggyógyítani, hanem az elterjedt lelki beteg¬
ségek legelső oka. Ez a modern trauma: a lelket
függővé tenni a természettől, az anyag-anyától,
a földtől, a testtől. Ez a traumatikus vízió, amely
a lélekben oly elváltozásokat idéz, amelyekből
kigyógyulni lehetetlen. Terápia csak egyfélekép¬
pen lehetséges: ha az ember a lélekben az önma¬
gáról alkotott kép igazságát helyreállítja. Sehol
sem érvényes annyira, mint a pszichológiában,
hogy csak az igazság gyógyít. Mindaz, ami az
igazságtól eltér, kedélybetegség oka. A kedély¬
betegségeket aztán hívhatják világnézetnek,
vagy forradalomnak, mindegy.
Böhme pszichológiájának három alaptétele
van: az első az, hogy a lélek alaptermésze¬
te hímnő (androgiin). A második az, hogy a
lélek nem a természet kicsinyített mása, hanem
az istenség képe (nem mikrokozmosz, hanem
mikrotheosz). A harmadik az, hogy a lélek alap¬
vető tulajdonsága az öröklét (létének területe
nem a földi élet). Ez a három alaptétel, amely
az őskor nagy szentkönyveinek felfogásával
egyezik, ez az egyetlen mód, ahogy a modern
emberben a léleknek önmagáról való igazi képét
helyre lehet állítani. Legmélyebb lényem hímnő,
95

és így minden erósz és szexus a felszínen van.
Legmélyebb lényem nem kozmikus, hanem iste¬
ni eredetű, és nem kis világ vagyok, hanem kis
Isten. Fel kell ébrednem arra, hogy életem örök
élet és nem is tudok nem örökké élni. A lélek az
Egész gyermeke, ahogy Böhme mondja: hason¬
mása mindannak, ami van.
A helyzet minden valószínűség szerint az,
hogy a modern Európa realitásfogalma téves.
Nemcsak a pszichológiáról van szó, bár ezút¬
tal csak a pszichológiára értendő. Az eredeti
lélek tulajdonsága: az androgün jelleg, a mikro-
theisztikus lény és az öröklét. Ez volt az ere¬
deti lélek, amelyet az ember az idők legelején
eljátszott. Böhme azt mondja, hogy amikor a
Teremtő az ember bukását előre meglátta, Adám
bordájából és gerincének feléből megalkotta
Évát. E perctől kezdve ősi hímnő voltát elvesz¬
tette. A teremtőerőnek csak felét kapta, s így lett
vagy férfi, vagy pedig asszony. Ekkor már meg¬
gyulladt benne a túrba, és le kellett zuhannia,
így vált annak a kozmosznak, amelynek azelőtt
ura volt, szolgájává, s így kellett megismernie a
halált, azt az aktust, amely a turbát róla ismét
lefejti és eredeti állapotába visszatérhet.
A reális nem az összetört, bűnbeesett és meg¬
zavarodott, erőtlen és tévelygő lélek, amellyel
itt a földön ma rendelkezünk. Ez az eredetinek
lezuhant alakja. Egyetlen ponton vagyunk csak
valódiak, ahol önmagunk eredetéről való ősképet
96

magunkban őrizzük, ott, ahol tudjuk és lát¬
juk, hogy hímnő lények, a Teremtő hasonmásai
és örökéletű lelkek vagyunk. Egyébként olyan
romhalmazok, mint a kozmosz, amely az idők
elején felrobbant. A szcientifizmus gyanútlan és
korlátolt voltára semmi sem jellemzőbb, mint
hogy ezt a világot így, ahogy van, az eredeti
teremtésnek tartja, s ezt a rendetlen, aránytalan
világegyetemet dermesztőén hideg és üres terei¬
vel, füstölgő és kihalt csillagaival még csodálja.
A világ is összetört. Az ember rántotta magával.
Összetört nagy kozmikus alakjában, és összetört
atomjaiban. Mert az atomos, amelyről a hindu,
az egyiptomi, a héber, az ősi görög metafizika
beszélt, a mi atomunkkal nem azonos. Az atomos
a világ legkisebb egysége és modellje, éppen
olyan arányokban és rendben, mint a kozmosz
maga. Az összetört világ atomja éppen úgy
összetört, rendetlen és szabálytalan és törvényte¬
len, mint a kozmosz. A világ lezuhant, a kozmosz
és az atom széttört. És lezuhant a lélek. Sem ez a
kozmosz itt, sem ez az atom, sem ez a lélek nem
reális. A reális az, ami az eredeti. Ez itt ma annak
csak elrontott alakja. Ennek itt csak jelenlét érté¬
ke van, de még ez a jelenlét sem érthető másként,
csak az eredeti figyelembevételével. Mert ez itt
nem is él, csak ama eredeti életéből.
Tudomásul kell tehát venni, hogy az eredeti
lélek felől való ismeret nélkül erről a földi élet¬
ről és a lélekről való minden tapasztalatunk
97

hibás, rossz, használhatatlan, sőt reánk nézve
kimondhatatlanul káros. Miért? Mert úgy tün¬
teti fel, mintha ez a lélek lenne az egyetlen és
így a valódi.
Böhme a negyven kérdésnek mindjárt első¬
jében a természet hatodik alakjáról szóló feje¬
zetben a reális léleknek pontos leírását adja.
A filozófiai gömbről szóló részben, amelyet nem
elég figyelemmel mindig újra és újra elolvasni,
a lelket olyan tűzszemcsének írja le, amely egy¬
szerre lát előre és hátra, be és ki, fel és le. A lélek
kettősen lát: mindkét princípiumba. A bűnbe¬
esés előtt Adám ilyen látás fölött rendelkezett.
Mai látásunk csak kifelé-lefelé-hátrafelé, a ter¬
mészetbe lát. Rendkívüli erőfeszítésre van szük¬
ségünk, hogy látásunkat a szellemvilág felé újra
fel tudjuk ébreszteni. A szcientifizmus reálisnak
azt nevezi, amely a lefelé-kifelé-hátrafelé való
látásnak megfelel. Ez a mítosz: az ember állati
eredetű, a szellem az anyagi idegrendszer ter¬
méke, az élet a halállal véget ér.
A szcientifizmus soha nem ismerheti fel, hogy
látása hibás, vagyis, hogy benne nem is a lélek,
hanem a túrba lát. A szcientifizmus teljes egészé¬
ben a túrba terméke: a zűrzavar, a megsebzettség,
az összetörtség, a homály traumája, az ijedelem,
a szorongás, az aggodalom, a megalázottság,
a gond, a hitetlenség értelmetlen imaginációja.
Ezért kell, hogy a szcientifizmus végül is az
emberiség életét tökéletesen összevissza zavarja
98

és feldúlja, imaginációjában kigondolt állam-
rendszereivel, a valósággal ellenkező társadalmi
absztrakcióival, egyre újabb és újabb emberirtó
őrületrohamaival.
A szcientifizmus realitásfogalmát az egész
vonalon el kell utasítani, és az új realitásfogalom
alapját meg kell vetni. A pszichológia területén
egyetlen gondolkozó van, akiből ki lehet és ki kell
indulni, akinek művére hivatkozni lehet, ez Jákob
Böhme. Más szóval, egyetlen reális pszicholó¬
giánk van, és ez: A lélekről szóló negyven kérdés.
Ha egy dologról csak azt mondom meg, hogy
azt itt a mi világunkban miképpen találom,
semmit sem mondtam. A legkevésbé érintet¬
tem annak realitását. A realitás olyan fogalom,
amelynek tartalmazni kell a dolog eredeti álla¬
potát és ehhez az eredeti állapothoz képest rom¬
lottságának fokát. Ez a kozmoszra, az atomra és
a lélekre egyaránt vonatkozik. Miért? Mert min¬
den dologban, bármilyen romlott legyen is, az
eredeti állapot ősképe aktív módon él, éspedig
úgy él, hogy a dolog abba az állapotba vissza¬
sóvárog. Az őskép, vagyis az eredeti állapotba
való visszatérés akarata minden létező életének
alapmozdulata. Enélkül a létező világból semmit
sem vagyok képes megérteni. Minden létező
dolog célja az eredeti állapotba való visszatérés.
Minden dolog az őseredeti tökéletesség és
a feldúlt állapot között valamilyen helyen áll,
éspedig sajátságos módon fölfelé és lefelé is
99

teljesen nyíltan. Ez utóbbi az emberre vonat¬
kozólag annyit jelent, hogy szabad akaratából
fölemelkedhet, vagyis a tökéletességet megkö¬
zelítheti, vagy süllyedhet és romolhat tovább.
A természetre vonatkozólag pedig annyit jelent,
hogy az ember a természetet fölemelheti, vagy
tovább ronthatja. Ez a kultúra, vagy a barba¬
rizmus. Baader szerint a kultúra elsősorban
exorcizmus, vagyis a természetnek a romboló
erőktől való megtisztítása. A kezdetek kezdetén
az ember zuhanásával a természetet magával
rántotta, s azt eredeti helyére az embernek kell
visszaemelnie.
Jákob Böhme műveiben Adámnak nevezi azt
az emberi alapállást, amelyet a Kabbala Adam
Kadmonnak, a hindu metafizika Manunak, a
kínai hagyomány a Nagy Sárga Úrnak nevezett.
Ez a lény homogén, ami azt jelenti, hogy szelle¬
mi, testi és pszichológiai komplikációi nincse¬
nek. Az ember a teremtés eredeti egységéhez
hangoltan mint a természet ura él. A természet
ugyanilyen homogén, komplikációk nélkül, az
eredeti teremtésben. Ezt az eredeti természetet
hívja Böhme paradicsomnak. „És látta az Úr,
hogy a teremtés jó."
A természet a bukás után nem egységes
többé. Ahogy a régiek mondták: a lezuhant
világ ismertetőjele: a négy elem. A tűz, a víz,
a levegő, a föld. Az eredeti természet az egyet¬
lenegy, az összetört világ a négy elem jegyében
100

áll oly módon, hogy az eredeti egy elem négy
darabra tört. Mint ahogy az egyetlenegy (közép¬
pont felé) irány a négy világtájra, az egyetlen
dimenzió négy dimenzióra tört.
Az ember eredeti homogén szellemi állapota
négy divergens és konfudált részre bomlott, ez
a négy elemnek megfelelő négy vérmérséklet, a
kolerikus (tűz), a szangvinikus (levegő), a fleg¬
matikus (víz), a melankolikus (föld). Ez a böhmei
négy komplexió (De quatuor complexionibus).
A négy komplexiónak a lélek eredeti lényé¬
hez semmi köze sincs. Ez a négy alakzat négy¬
féle romlottsági fok, négyféle módja az össze-
törtségnek. Böhme azt mondja, hogy a négy
komplexió merő asztrális (anyagi) fertőzöttség.
„A komplexiók nagy veszélye, hogy a lélek
teljesen a külső imaginációjában él... a világ
külső szellemének szabad bejárata van, és a
lélek a külső tűzön gyullad meg." Ha az ember
sohasem fordul meg, sohasem szerez tapaszta¬
latot a belső fényről, örökké a tűzben marad.
Ez a kárhozat.
Ha azonban az ember életében csak egyet¬
lenegyszer is tapasztalatot szerzett a belső fény¬
ről, és megérezte milyen az, amikor eredeti
állapotát visszaszerzi, a komplexiókból ki akar
bontakozni, és egységét vissza kívánja szerezni.
Ezt a folyamatot hívja Baader reintegrációnak.
A reintegráció, hogy a négy vérmérsékletet
egyesíti, s a négyből ismét egyet teremt. Ezt az
101

egyet hívták az alkimisták az ötödiknek, a négy
temperamentum (elem) tömény kivonatának,
vagyis a quinta essentiándk. Az alkimisták azt
is tanították, hogyha az ember önmagában a
cjuinta essentiát megteremtette, a természetet is
vissza tudja vinni az ötödik elembe.
Bennünket ma okvetlenül valamely tempera¬
mentum determinál. Az ember születésének per¬
cében valamely asztrális helyzetet ragad meg: a
tűz-víz-levegő-föld-elemek valamely összetétel¬
ét, és ez a pszichológiai alapállását is meghatá¬
rozza. Okvetlenül kolerikusok, szangvinikusok,
flegmatikusok vagy melankolikusok vagyunk.
Darabokra vagyunk törve, és földszerűek, vízsze-
rűek, tűzszerűek vagy levegőszerűek vagyunk.
De mindnyájunk számára szüntelenül nyitva
áll az út, hogy a quinta essentiát megszerezzük,
vagyis, hogy az eredeti és alaptemperamentumot
magunkban visszaállítsuk. Amiről szó van, nem
egyéb, mint, hogy azt a kolosszális turbát, ame¬
lyet az első ember felidézett, likvidáljuk: a rom¬
lást helyrehozzuk.
Az őskori hagyomány tele van olyan nagy¬
szabású kísérletekkel, amelyek az alaptempera¬
mentum keresésére vonatkoztak. Egy bizonyos:
a legelső teendő, hogy magunkat a meglevő
temperamentumokból kivonjuk. Ne legyünk
se földiek, se tűzszerűek, se víztermészetűek,
sem levegőszerűek. A külső világ szellemé¬
nek hatását önmagunkra teljesen szüntessük
102

meg. A sztoikusok ezt az állapotot ataraxiának
(szenvedélytelenség, vágytalanság) nevezték.
Patandzsali jóga-módszerében azt mondja, hogy
a legelső lépés a csitta (a tudatrezgés) leállítása.
A kínaiak ugyanezt tanítják a tao-ban, amikor
azt mondják: a lélek legyen olyan rezdüléstelen,
mint a sima tó, mikor a hold képe rajta szabá¬
lyos kör. A különböző gnózisok és vallások taní¬
tásait most felsorolni céltalan lenne. Böhme azt
állítja, hogy az alaptemperamentumról minden
szükségeset megtudhatunk és a reintegráció
műveletét is megismerhetjük az Evangéliumból,
amely nem egyéb, mint az emberi alapállás hely¬
reállításának könyve. Böhme az egyetlen szer¬
ző, akinél az Evangélium természettudományi,
filozófiai, szociológiai, pszichológiai igazsága
kétségtelenné válik, és Böhméből tudható meg,
hogy enélkül az igazság nélkül az ember egyet¬
len irányba sem tehet egyetlen lépést sem - min¬
den távolodás, minden aktus, amely negligálja,
újabb és újabb bonyodalmakat, betegségeket,
sőt válságokat, sőt katasztrófákat idéz. Ha más
nem, a mai világhelyzet erre döntő bizonyíték.
Böhme pszichológiája a négy komplexióról írt
könyvében az ősállapot rajza, az összetörtség és a
helyreállított egység jegyében áll. Ezért kell, hogy
minden szavában megbízható, s így reális legyen.
Minden naturalista, amely a kezdetet kihagyja,
éppen olyan rossz, mint minden idealista, amely
a földi helyzetet próbálja meg elkenni.
103

A modern szcientifizmus, mikor a jelen hely¬
zetből kiindul, megkísérel gyógyítani. Megkí¬
sérel gyógyítani anélkül, hogy tudná, mi az
egészség. A normálisát akarja helyreállítani
anélkül, hogy tudná, mi a normális.
A nehézség, mint Saint-Martin megfogal¬
mazta, sohasem Adam Kadmon, az egészséges,
a normális, az abszolútum, az eredeti teremtés
emberének alapállása. Miért? Mert ez az egyete¬
mesen emberi az, amiről mindenki azáltal, hogy
ember, okvetlenül tud, nem is tud nem tudni,
minden ember, minden nép, minden vallás, min¬
den osztály, és ez az, amit hagyománynak hív¬
nak. Ez az a tudás, amelyet számunkra az őskori
szentkönyvek megőriztek. A probléma sohasem
az első ember, hanem a történeti ember. A prob¬
léma nem az abszolútum, hanem az adottság.
A probléma nem a szellem, hanem a természet.
Végül is a realitásban a nehézség sohasem az
eredeti emberi alapállás felismerésében, hanem
a rongáltság fokának felismerésében áll. A tudo¬
mány valaha ebből indult ki, de közben utat
tévesztett, mert az eredeti alapállásról megfeled¬
kezett, végül azt is megtagadta, és realitásnak
csak a természetben adott romlottságot volt
hajlandó elismerni. E féloldali gutaütésből bon¬
takozott ki az a racionalista okkultizmus, amely
az újkori emberiséget bankrottá tette.
Ez az indolencia a modern világ válságai¬
nak első oka, sehol sem teremtett veszélyesebb
104

helyzetet, mint éppen a pszichológiában. C. G.
Jung a dolgot egyszer a következőképpen fogal¬
mazta meg: a modern gazdasági, társadalmi,
politikai, morális és egyéb válságok, forradal¬
mak, terrorállamok, háborúk első oka, hogy az
ember pszichológiai erőivel nincsen tisztában -
ha a miniszterek, királyok, diktátorok, diploma¬
ták csak egyszer is jártak volna elmeorvosnál, a
bajok kilencvenkilenc százaléka elkerülhető lett
volna. Vagyis a modern emberiség válságainak
túlnyomó százaléka el nem intézett pszicholó¬
giai problémákból fakad. Ebben így semmi
túlzás nincs. Az emberiség a XX. század köze¬
pén pontosan fordított helyzetben van, mint
amilyenben a XV.-ben volt. Akkor ártatlanul
összekevertek salétromot, ként és faszenet, és
meg voltak döbbenve, mikor az felrobbant -
ma gondtalanul keverik azokat a pszichológiai
elemeket, amelyeknek összekeveréséből csakis
robbanás (forradalom, háború, válság, erőszak,
terror, ínség) lehet. Az ötszáz évvel ezelőtt élt
sarlatánok nevetségesek, mert az elemek tulaj¬
donságait nem ismerték. De a mai sarlatánok
nem kevésbé azok, mert büntető törvénykönyv¬
be ütköző tudatlanságban vannak a pszicholó¬
giai elemek sajátságai fölött. A különbség csak
annyi, hogy a mai sarlatánság naponként sok
ezer ember életébe kerül.
Böhmére ma azért van szükség, mert az egyet¬
len intenzív (Kierkegaardnál, Dosztojevszkijnél,
105

Nietzschénél intenzívebb) szerző, aki egyedül
alkalmas arra, hogy az emberben alapvetően
meglevő, de századok óta elhallgatott pszicho¬
lógiai tudást felébressze, és így a pszichológiai
realitás számára az atmoszférát megteremtse.
A tűz nyolcadik alakjáról szóló fejezetben
Böhme a következőket mondja:
„A lelket úgy értelmezzük, hogy az Isten
szeméből született élet: alapállása a tűzben
van és élete a tűz. Ha azonban akaratával és
imaginációjával a tűzből, ami nem más, mint
a mérges halál, nem lép ki, éspedig a fénybe,
a másik princípiumba, a szeretet szelíd tüzébe,
akkor saját őstüzében marad, ... a nyers és bősz
méregben, a sóvárgó tűzben, amely elemészt,
amely merő éhség, örökös és szüntelen keresés,
ami nem más, mint szorongás."
„Az a lélek azonban, amely sóvárgó akara¬
tával önmagába hatol, amely saját értelmében
vagy sóvárgásában alá tud merülni és nem
önmagát, hanem Isten szeretetét keresi, az saját
tüzében olyan, mint a halott. Mert akaratában,
amely a tüzet ébreszti, a tűz-élet elhalt, és önma¬
gából kilépve a szeretet tüzébe ment át, most
már ennek birodalmába tartozik, és a szeretet
tüzének testét ölti fel."
A lélek a természet középpontja (Centrum
Naturae). Ez a középpont az élő tűz. A vitális lán¬
golás, az örök izzás, sóvárgás, égés, falás, zabálás,
emésztés, szomjúság. Csak Hérakleitoszra kell
106

gondolni és az őskor többi nagy tűz-metafiziká¬
jára. Csak arra kell gondolni, ahogy az Otesta-
mentum Jehovája önmagát megnevezi: ő a tűz.
Újabban Bachelard a Psychoanalyse du fen című
könyvében mindazt összeszedte, amit valaha is
érdekeset és irodalmit a tűzről mondtak. Csak
éppen Böhméről nem szól egy szót sem. Nem
tudja, hogy a tűzprobléma a pszichológia prob¬
lémája: a lélek tűzgolyó, az égő, emésztő, élő,
szomjas, sóvárgó, lobogó tűz örök lángolása.
Persze a tűz alapállása nem, mint a termé¬
szettudomány tartja: a forróság. Ellenkezőleg.
A Centrum Naturae tüze sötét, hideg tűz. Az a libi¬
dófogalom, amellyel a modern lélektan operál,
jellegzetesen a hűvös, nyálkás hüllőéletéhség és
-szomjúság. A természet középpontja a hideg,
sötét tűz, ez a szexus fénytelen és ragadós
kegyetlensége, a paraziták és kígyók hideg-
vérűsége. Dante szerint a pokol fenekén nem
izzó tűz van, hanem jéginfernó. A lélek élete
legelső alakjában ez a hideg, didergő, vacogó,
nyers szorongás, ez a nyers és fuldokló der¬
medés, ez a keserű aggodalom és félelem. Ez a
böhmei Angst és Begierde. Mert az élet (a termé¬
szet élete) önmagában semmi más, mint üres
szomjúság. Kietlen éhség. Baader azt mondja:
Leben ist kein Wesen, sondern Begierde des Wesens
- az élet nem szubsztanciális, hanem éppen a
szubsztanciára való sóvárgás. A modern bio¬
lógia gyanútlanul úgy beszél az életről, mint
107

szubsztanciális valóságról. Pedig ez az élet
egzaktul véve üres magnetikus tér, amelyben az
egyetlen pozitívum a szívó és vonzó és sóvárgó
örvénylés, hogy önmagát a valódi szubsztanci¬
ával megtöltse.
Ez az az állapot, amit Böhme az idézett rész¬
ben „mérges halál"-nak nevez. Ez az űr. Ez a
magnetikus űr. Ez a szubsztanciátlan szomjú¬
ság. Ez a hideg és dermedt sóvárgás. Ez az Angst
- a szorongás. Ez a Sucht - a keresés. Ez az első
princípium. Ez a sötét tűz, a természet közép¬
pontja, ez a lélek magva, ez a testetlen, szubsz¬
tanciátlan, tartalmatlan, hideg, üres, szomjas,
éhes, sóvárgó lény.
Ha a lélek ebben a saját világában marad
(az első princípiumban), és ha a természetből
soha nem lép ki, akkor mint Böhme írja: „saját
őstüzében marad, a nyers és bősz méregben, a
sóvárgó tűzben, amely elemészt, amely merő
éhség, örökös és szüntelen keresés, ami nem
más, mint szorongás".
A hatalom azonban, mondja Böhme, nem a
tűzben, hanem a fényben van. A fény a meleg.
A fény a világosság. A fény a szubsztancia.
A fényt Böhme sok helyen „víz"-nek nevezi, ami¬
kor a természet első alakjával, a tűzzel szembeál¬
lítja. Miért? Mert a fény (mint a víz) a tüzet önma¬
gából kiemeli. A fény a tűz vadságával szemben a
szelídség. A fény a tűz halálával szemben az élet.
A fény a tűz kevélységével szemben az alázat.
108

Böhme terminológiájában a lélek, mint a
természet középpontja, a tűz jegyében áll. A lel¬
ket két oldalon a szellem és a test öleli körül,
mindkettő a fény jegyében. Nincs lélek szellem
és test nélkül, nincs test szellem és lélek nélkül.
Az ember létének megoldása, ha nem ragad
bele a tűzbe, hanem középpontját felszabadít¬
ja. A böhmei pszichológia lényege a keringő
középpont. Ez az, amit szabadságnak hívnak.
Mert a lélek legelső tulajdonsága ez a szabad¬
ság. A teljes önrendelkezés. Oda megy, ahová
akar, azt teszi, amit akar. Senkinek és semminek
fölötte ereje és hatalma nincs. Sem a jónak, sem
a rossznak. „A rossz úgy tesz, mintha a lélek
fölött hatalma lenne, úgy tesz, mintha a lélek az
övé lenne, de a haja szálát sem tudja meggör¬
bíteni, és markába csak akkor kerül, ha a lélek
szabad akaratából maga adja meg magát... meg
sem érintheti, arról nem is szólva, hogy fölötte
hatalmaskodjon, csak imaginációján keresztül
férhet hozzá...", de még akkor sem nyúlhat
hozzá „csak, ha a lélek maga fogadja be, nem
taszíthatja le, és a lélek csak akkor vész el, ha
a sötétségbe maga veti le magát".
A keringő középpont, vagyis a szabadság a
lélek alaptulajdonsága. Ezért lehet, hogy egy¬
szerre és egy időben a természetben legyen és a
szellemben, a tűzben és a vízben, a méreg sötét¬
ségében és a szelídség fényében. Az alapmoz¬
dulat a tűzből a fénybe, az emésztő sóvárgásból
109

a világosságba. A kettő pedig soha egymástól
nem választható el.
Ha azonban az ember szabadságára ébredt,
és középpontját a keringés állapotába hozta,
az ember a sötét és hideg nyers tűztől megsza¬
badult. Akkor már fénytestet öltött. A földi és
állati testet levetette, és a valódi emberi alakot
vette fel.
Ezek után már csak egyetlen lényeges mon¬
danivaló van: Böhme azt írja, hogy a lélek „Isten
szeméből született élet". Ez a megfogalmazás
nem esztétikai metafora. Böhme úgy érti, hogy
a szem, vagyis a látás, aktív szem. Aktív látás.
Ez az imaginatív akarat. Ez a látó élet. Mágikus
aktus. A fényben felvillanó tűz. A látás nem
passzív befogadás (mint a modern lélektan
hiszi). Az embernek azt, amit lát, mindig újra
és újra meg kell teremteni, meg kell formál¬
nia. A látás akarati aktus. A látás imagináció.
A látás teremtés. Ezért mondja Böhme, hogy a
lélek Isten szeméből lépett ki: szeméből, vagyis
imaginációjából.
így ölelkeznek a fogalmak: ahol látás és
szem van, ott már fény van. Ott már tudás van.
Ott már éberség van. Ott már szabadság van.
Ezért „A hatalom nem a tűzben, hanem a fény¬
ben van".
A Lélekről szóló negyven kérdés végére
Böhme Supplementumot írt és ez a következőket
mondja:
110

1.	„A lélek szem az örök megfoghatatlan-
ban, az örökkévalóság hasonmása, annak egész
alakja és képe az első princípium, az Atya Isten
személye, az örök természet szerint. Esszenciája
és lényege (ha önmagában áll) először is a ter¬
mészet körforgása az első négy alakzattal.
2.	Mert a lelket az isteni szó örök teremtő
igével, az Atya örök akaratában, az örök termé¬
szet középpontjában ragadta meg, és őt a Szent
Szellemmel nyitotta meg. Ezért olyan, mint a
tűz, amely az örökben ég, abban szították, és
amelyben az örök természet minden alakja
öröktől fogva együtt van, úgy, mint egyedül
Isten bölcsességében, az isteni mágiában, mint
aki az öröknek testetlen képe és hasonmása.
3.	Ez a lény azonban nem szubsztanciális,
hanem esszenciális volt, és felismerése a villám
princípiumában történt, ott, ahonnan a tűz
származik. Ennek árnyéka pedig alakot öltött
képében, öröktől fogva Isten sóvárgó aka¬
ratában ábrázolódott, alapállása pedig Isten
Hármassága előtt a mágiában, Isten Bölcses¬
ségében, mint a Szent Háromság hasonmásá¬
ban volt, amelyben Isten önmaga, mint tükör¬
képben, megnyilatkozott.
4.	Lénye szerint a lélek a földön van, a szép¬
séges virágban, amely a földből nő, a tűzben és
a fényben kel életre. Mert látható, hogy a föld
középpont, de nem élet. Lényege esszenciális,
belőle a szép virág növekszik, amely a földhöz
111

nem hasonló, illata, íze sem olyan, mint a földé,
még sokkal kevésbé alakja, de mégis a föld a
lélek anyja.
5.	A lelket tehát Isten a természet örök közép¬
pontjában, az örök esszenciában, a teremtő igé¬
ben, Isten akaratában látta meg, és azt a Szóban
tartotta. Teremtményi alakjában és lényében
ezért jelent meg úgy, mint a tűzszem, és az első
princípium hasonmása. Ebből a szemből lépett
ki tüzének ragyogása, mint a tűzből a fény, és
saját tüzének csillogásában van az örök képmás
(amelyet Isten a Bölcsességben látott meg, és
szívének akaratával a második princípiumban,
vagyis a második princípium teremtő igéjével
ragadott meg), a Szent Háromság szeretetében
és erejében, melyből a Szent Szellem lép ki.
6.	így lett a lélek a Szent Háromság egész
képe és hasonmása. Bár a lelket, mint a ter¬
mészet középpontját és az első princípium
tűzéletét ismerik: a lélekből nő ki mégis az a
kép, amely Isten hasonmása, a lélekből nő ki,
mint a földből a virág, és ezt ragadja meg a
Szent Szellem, mert hiszen ez az ő otthona.
Ha a lélek saját, vagyis a tűz minőségéből való
imaginációját Isten fényébe helyezi át, akkor
fényt kap, mint a hold a nap fényét kapja.
Képe tehát Isten fenségében áll, és a lélek maga
Isten fényében, a tűz minősége így szelídséggé,
sóvárgó szeretetté változik, mivel a lélek ebben
ismeri fel Isten akaratát.
112

7.	Mivel azonban a lélek esszenciális és való¬
di lénye a sóvárgás, mindig arra kell gondolni,
hogy kettős Teremtő Szóban áll: az egyik testi
sajátja, a másik a második princípiumból szár¬
mazik, Isten akaratából, mely a lélek mélyében
van. Amennyiben Isten a lelket a maga képére
és hasonlatosságára kívánta, Isten kívánsága a
lélek centrumában a Teremtő Szó. S ezért, ha
a lélek saját akaratából merít, Isten szíve ellen
cselekszik. Mert Isten öröme a lelket kívánja, s
így a lélek középpontjában levő tűz hatalmát is
kívánja, hiszen a lélek élete a tűzből ered.
8.	így keletkezik a lélek képéért folyó harc:
amelyik alak, akár a szeretet szelídsége, akár a
tűz, a másikat legyőzi, a lélek annak az alaknak
minőségét veszi fel, s a lélekben az a kép kel
életre, amely a lélek akaratát minősíti. Be kell
látni és meg kell érteni, ha a lélek akarata meg¬
változik, a lélek alakja is megváltozik. Mert ha
a lélek minősége tüzessé lesz, akkor a lélekben
a tüzes képmás él.
9.	Ha a lélek centrumában a szigorút és a
nyerset és a keserűt imaginálja, a szépséges kép¬
más e sötét szigorba, fogságba esik, és azt a bősz
és nyers düh megfertőzi. A bősz harag turbává
lesz, a középpontba ez a kép ül, és ez Isten béké¬
jét szétzúzza. Mert Istenben szeretet van, fény és
szelídség, ebben a képben pedig sötétség, nyers
és keserű harag, amelynek esszenciális minősé¬
ge a bősz esszenciákból való tűz. Ez a kép tehát,
113

amíg ilyen minőségben és alakban a sötétségben
áll, nem tartozik Isten országához.
10.	Hallottál a tűzről, mint a lélek képmásá¬
ról. A lélek esszenciális tűz, és az életet benne a
tűz villáma kelti. A lélek olyan, mint a tűzgolyó,
vagy a tűz-szem. Az égő tűz minősége az első
princípiumot és az életet jelenti, persze a tűz
nem azonos az élettel, hanem az élet minősé¬
gének szelleme, amely a tűz szorongásában
keletkezik és a tűzből lép ki, mint a levegő, ez a
tűz-élet szelleme, amely a tüzet mindig újra és
újra felszítja, hogy égjen.
11.	A tűz most minőségéből fényt és suga¬
rakat bocsát ki, azt, ami minőségében lakik, de
a minőség a fényt nem érti: ez a második prin¬
cípium, amelyben Isten lakik. Mert meg kell
tudni, hogy a hatalom a fényben van és nem
a tűzben. A tűz a fénynek csak az esszenciákat
adja és az élet, vagyis a fény adja a szelídséget,
a lényeget (a testiséget), amit víznek neveznek.
Ilyen módon értjük meg, hogy a fény élete szelíd
és minőségtelen, de mégis minőség, csak nem
érzéki, hanem az örömre és a szeretetre való
sóvárgás. Ebben a minőségben azt a tinktúrát
ismertük fel, amelyből a növekvés és a virágzás
keletkezik. Persze mégis tűz az, ami ezt ösztön¬
zi, a szelídségből pedig a lényeg (a testiség) lép
ki. Mert a szeretetet sóvárgó fény önmagában
megtermékenyül és a lényt egyben tartja, a tűz-
sóvárgás azonban elemészti.
114

12.	A lélekre vonatkozólag is így kell ezt
érteni. Ha a lélek önmagában, a centrumban áll,
akkor az örökkévalóság szemében esszenciális
tűz. Ugyanez a szem azonban sóvárog, éspedig
Isten bölcsességének alakját és hasonmását sóvá¬
rogja, ebben a sóvárgásban, imaginációjában áll
a képmás. A teremtő szó megragadta, hogy
az Istenben lakó örök bölcsesség hasonmása
legyen: és Isten szelleme, aszerint, hogy Isten
örök értelmében mint határozott, őbenne nyilat¬
kozzon meg."
115

PSYCHOLOGIA VERA
A LÉLEKRŐL SZÓLÓ NEGYVEN KÉRDÉS
(Szöveg)
1.	kérdés
A lélek a világ kezdetén hogyan keletkezett?
1.	Az isteni lény három kezdetéről szóló második
és harmadik könyvünkben a lélek titkáról eleget
beszéltünk, amikor az örök természet örök cent¬
rumát és az isteni lény hármas lényét igen rész¬
letesen leírtuk, azt, hogy mi az örökkévalóság,
a világot hogyan teremtették, kik az angyalok és
a lelkek, Lucifer hogyan bukott le és a világ a két
anyától, más szóval a világosságtól és a sötétség¬
től miképpen született, az egyiktől, aki égi lénye¬
ket, a másiktól, aki pokoli szörnyeket szül.
2.	Éppen ezért ezt az írásunkat más nem is fogja
megérteni, csak az, aki írásaink harmadikát
olvasta és felfogta. Bár annak felfogása nem
függ emberi képességektől, mégis az utat pon¬
tosan megmutattuk annyira, ha azon valaki el
kíván indulni, csak tanácsainkat kell követnie.
Ez a vezető és az útmutató, amely a Myste¬
rium Magnum kulcsát az ember kezébe adja,
a nemes drágakövet, a Lapis Philosopihorwnot
megmutatja, s ezzel együtt minden titkot feltár.
Lehetetlennek senki se tartsa. Istennél minden
117

lehetséges. Aki Istent megtalálja, az mindent
megtalál, vele és benne.
3.	Az ész köréből tudod, hogy minden dolog az
örökből származott és keletkezett, és az írás is
azt mondja: Minden dolog Istenben van, benne
élünk és cselekszünk, és az ő nemzedékéből
valók vagyunk. (Ap. csel. 17, 28.)
4.	Amiként nem mondhatjuk Istenről, hogy az
istenség a természet, hanem a Hármas számban
lakozó Fenség, mégis azt kell mondanunk, hogy
Isten a természetben van. A természet éppoly
kevéssé tudja megfogni és megérinteni, ahogy
a levegő nem foghatja meg a napfényt. Ilyen
hasonlat értelmében meg kell tudnod, hogy a
természet az ő akaratában született meg, és a ter¬
mészet nem egyéb, mint az örökben való kutatás:
mert ahol nincs akarat, ott keresés sincs.
5.	Istenben pedig örök akarat van, s ez az aka¬
rat ő maga, hogy szívét, más szóval, fiát, meg¬
szülje. Ugyanez az akarat az oka a mozgásnak,
vagyis a szív akaratából való kilépésnek, ame¬
lyet szellemnek hívnak. így lehetséges, hogy az
örökkévalóságnak három örök alakja van, eze¬
ket nevezzük három személynek, mint aho¬
gyan ezt harmadik könyvünkben világosan
kifejtettük.
118

6.	Mint ahogyan látjuk és tudjuk, a valóságban
nemcsak fény és fenség van, hanem sötétség is,
ezért tudnunk kell, a sötétség honnan szárma¬
zik. Az örökkévalóságban a természeten kívül
nem lehet sötétség, mert ott semmi sincs, ami
sötét lehet. Csak az akarat és a sóvárgás az,
ahol az ember azt megtalálhatja. Mert a sóvár¬
gás vonzás, és mivel az örökkévalóságban az
örökkévalóságon kívül semmi sincs, ez az, ami
az akaratot megtermékenyíti, ami az akaratot
megtölti, ez benne a sötétség. Mert hiszen az
akarat, ha a sóvárgást nem ismerné, üres lenne,
örök csend, amely lényeget nem ölt.
7.	A vonzásból így keletkezik a mozgás és az
esszencia, amely az örök nyugalomból sohasem
keletkezhetett volna. Ezért válik nyerssé, kemény-
nyé, élessé és durvává. Ezért nem mondhatjuk,
hogy a sötétség a fényt, más szóval az örök sza¬
badságot elnyeli, mert ami örök, az nem változik
és nem cserélhető fel. Azt kell tehát mondani,
hogy a sötétség és a világosság egymásban van.
8.	A fény a jó és az erős; a sötétség nyers,
kemény és hideg. Az akaratban lévő sóvárgás
teremti az esszenciákat és a vonzást, és ez a
keménység megmozdulása. Miként a vonzott
a hívásnak ellenáll, keletkezik a feszültség, ami¬
kor a szembenállásban a világosság és a sötétség
összekeveredik.
119

9.	Azt kell megértenünk, hogy a szabad fény a
testetöltött fényben, az éles mozgásban miként
élesedik. Mert a komolyságot és a tűz-villá-
mot csak így vagyunk képesek megérteni. Nem
mondhatjuk, hogy kettéválás történik, mert ami
örök és aminek nincsen kezdete, az a másiktól
nem válik el. Olyan ez, mint a forgó kerék, amely
maga szüli önmagát. Az emberi kedély erre jó
példa: a lázadás és a menekülés ugyanaz az aka¬
rat, és ebben a kettő nem válik el, és az akarat
minél nagyobb, a lény is annál nagyobb, és akara¬
ta annál erősebb, minél élesebb és hatalmasabb.
10.	így tehát a csendes szabadság, amely sem
nem sötét, sem nem világos, a sóvárgásban és
a vonzásban megélesedik, hogy végül is mint
fénylő villám jelenjék meg. Nem mondhatjuk,
hogy a szabadság a villámot megfogja. A sza¬
badságnak öröktől fogva semmije sincs. Csak
azt mondhatjuk, hogy a szabadságban a fény és
a ragyogás világít. Mert ami szabad, az a fényt
magába ereszti. Ami azonban nem szabad, mint
a nyers ridegség, amely a sötétséget csinálja és
anyagszerű (természetesen szellemi értelemben),
az a fényt nem fogja fel. így tehát azt mondhat¬
juk, hogy ami tágas és szelíd, az mint a víz, a
fényt felfogja, viszont a nyers föld nem fogja fel.
11.	A tűzben a Lények Lényét eléggé megis¬
merhetted, mert láttad, hogy a tűz a nyers és
120

durva anyag tüze, hiszen az éles sóvárgás az,
amely, mint a nagy szorongás, önmagába hatol,
a szabadság felé nyúl, a szabadságot pedig mint
a villámot megragadja és önmagát a villámmal
meggyújtja, hogy az fellángol. Noha az Örök
Lényt nem olyan tüzként kell értelmezni, amely
kívül ég, befelé mégiscsak nyers sóvárgásban
van, a külső pedig sötétségben marad. Az örök
tűz ilyen módon kifelé sötét, befelé pedig, az
örök szabadság akaratában világos, és ez a csen¬
des örökkévalóság fénye.
12.	így most már értjük a tűz tíz alakzatát,
amelyek közül mindegyik az akaratból születik
és valamennyi az örök akarat tulajdona. Ezért
helyesen mondjuk, hogy mindez Istené és a sza¬
badság (amely az akarat fölött rendelkezik) maga
Isten. Mert ez az örökkévalóság és semmi más.
Az első alakzat
13.	Először is az örök szabadság, amely az aka¬
rat fölött rendelkezik és amely maga az akarat.
Minden akaratban megvan a vágy, hogy vala¬
mit kívánjon, vagy tegyen, és ebben látja meg
önmagát. Önmagában, az örökben látja, hogy
ő kicsoda. Önmagában van ez a tükör és hozzá
hasonló, mert benne magát szemléli. Nem is
talál semmi mást, csak önmagát, és amire sóvá¬
rog, az önmaga.
121

A második alakzat
14.	A második alakzat az, amelyik sóvárog, de
amelyik csak önmaga fölött rendelkezik. A sóvár¬
gás így az akarat modelljét nemzi önmagában,
önmagát megtermékenyíti úgy, hogy az akaratra
árnyék esik és homály borul, de ezt az akarat
nem akarja, csak a sóvárgást. A vágy az, ami ezt
teremti, de végül is nincsen semmi, amit a sóvár¬
gás el ne emésztene vagy el ne űzhetne. Mert ami
a sóvárgás előtt van, az a vágyon kívül van, s az
a szabad, a semmi, mégis valami, ami van. Ha
azonban valami megismerhető lenne, lény lenne
és valamely létező lényben lenne. Mivel azonban
testetlen, az örök kell, hogy legyen, s ez így jól
van. Mert nincsen benne minőség, nem változik,
hanem nyugodt, csendes és örök békében él.
15.	Mivel azonban az örök térnek oka nincs,
mivel sem vége, sem száma, sem kezdete, ezért
pontosan olyan, mint a tükör. Minden és semmi.
Önmagát nézi benne, de nem talál benne mást,
csak az A-t, vagyis saját szemét. Az A-V az örök
okirat, hogy valami van, mert ez az örök kezdet
és az örök vég.
16.	Ilyen módon a megfoghatatlan önmagába
néz, és amit talál, az önmaga. Az A lent van, a
V fent van, az O pedig a szem, és mivel testet¬
len, ez minden testiség ősállapota. Nincs fent és
122

nincs lent: csak az A V a tükörképen, olyan, mint
a látás. Mivel azonban ez nem alap, tükörképe
nem más, mint egy ilyen O szem. Mert Isten
maga mondja: Én vagyok az Alfa és az Omega, a
kezdet és a vég, az első és az utolsó. (Jel. 1, 8.)
17.	Jegyezd meg hát nagyrabecsült és kedves
barátom, most mi itt nem a természet szerint, a
külsőről ítélve, hanem a szellem szerint a termé¬
szet fölött beszélünk, Isten T betűjének jellege
szerint. Az O Isten szeme, az örökkévalóság
szeme, ez az, ami csinálja a tükröt, de maga is
tükör, olyan mint a kör, vagyis a gömb, nem mint
a gyűrű. Nem vagyunk képesek másként leírni.
18.	Ezen pedig az örökkévalóság gömbjét értsd,
amelyben az ég és a föld alapja van, a csillagok
és az elemek. Mert ez a gömb olyan, mint a
szem, és ez Isten csodaszeme, amelyben min¬
den látványa öröktől fogva él, de testetlenül,
mint a tükör, vagy a tükör a szemben: mert a
szem a kezdettelen szeme, amelynek leírásához
nincsen toliunk, kimondásához nincsen nyel¬
vünk, ide a lélek szemét egyedül az örök szel¬
leme vezeti. így látjuk mi, s ha nem így lenne,
néma maradna, és e kéz nem tudna róla írni.
19.	Mint ahogy az örökben van ilyen szem, és ez
az Isten maga, neve azonban nem Isten, hanem
örök, de a szem szerint A és O, az A előtt semmi,
123

de az O-ban minden, az A-ban és az O-ban a
kezdet és a vég.
20.	Ezért úgy alapozzuk meg, hogy az O-ban
akarat van és az O maga az akarat, és ez csinálja
az A-t, mint az örök kezdet sóvárgását, amint
a Kezdettelen önmagát szemléli és önmagában
önmagáról képet alakít ki, amely olyan, mint a
gömb. Mert a szem alapját csak a tükörben veti
meg, sehol másutt, a kerek gömb alakjában. Ezért
az örök képmása, amelyben az örök önmagát
megtalálja. Mert a Megfoghatatlanban nincsen
kép, nincsen hely, vagy cél, hanem csak az örvény
van: ha pedig a szemben önmagát megtalálja, ott
nem talál mást, mint a szemet, vagyis a gömböt.
21.	A szem így most megalkotja a gömböt, s ő
maga ez a gömb, amely minden egyben, s ez az
akaratban önmagát keresi és önmagát kívánja
látni, hogy mi is az örök, és ez a szemben nyi¬
latkozik meg. Mert a kezdetet és a véget a szem
teremti, s mivel semmi sincs, ami előtte lenne,
hiszen ő maga az, akit önmaga lát és aki öröktől
fogva örökké maga az örök, ezért semmit sem
érint, mert hiszen nincsen semmi másban, csak¬
is önmagában.
22.	így van az, hogy egyetlen akarat van, és ez a
szem. Ami pedig a szemet tartja, az a sóvárgás,
mármint a szem sóvárgása. A sóvárgás az, ami
124

a szem vonzása, akkor, amikor tulajdonképpen
nincs is más, csak a szem. A sóvárgás így a
szemben csak önmagát vonzza, a szem pedig
a vonzattól megtermékenyül, úgy, hogy azzal
megtelik. Ez pedig nem más, mint a szabad
szemben jelentkező sötétség. Azonban a szem
nem sötétül el, hanem a sóvárgás a szemben
önmagában megtermékenyül: mert a szem aka¬
rata nyugodt, csak az akarat sóvárgása tölti
meg, a szem pedig szabad marad, hiszen örök¬
től fogva mindig szabad, ezt nevezzük mi összes
írásainkban az örök szabadságnak.
A harmadik alakzat
23.	Mivel az akarat sóvárgása tele van erővel és
vonzással, megteremti a harmadik alakzatot,
amely az önmagában való megmozdulás. Ez az
esszenciák ősállapota, csak a látás és az akarat
esszenciái. Az akarat azonban nem tűri, hogy
vonzzák. Mert az akarat igazi állapota, hogy
nyugalomban legyen, szemét a gömb közép¬
pontjában tartsa, de a vonzás és a telítés ellen
nem tud védekezni. Mert semmije sincs, amivel
védekezni tudna, egyedül a sóvárgással.
24.	Ezen a helyen keletkezik az örök ellenkezés
és ellenségeskedés: az akarat nem akar elsötéted¬
ni, a sóvárgás mégis elsötétíti. A mozgást szíve¬
sen elviseli, mert hiszen abban megnyilatkozhat,
125

de azt, hogy vonzzák és sötétbe kerüljön, nem
tűri. Mert az akarat nem vonzható és nem söté¬
títhető el, csak ha az akaratban levő sóvárgás
teherbe esik.
25.	Mivel azonban a sóvárgás sötétben van, szo¬
rongás támad. Mozgatják és húzzák és homály¬
ba burkolják, és ezért szorongani kezd, és elkezd
a szabadságáért sóvárogni. Önmagában egész
erejével a szabadságot nemzi és a szabadság¬
ban akar fölemelkedni, és egyre vadabb lesz és
kemény és feszült, és kiélesedik és megdurvul
és emésztővé válik. Ez pedig nem más, mint a
sötétség: önmagában a szabadságot megfogja,
de olyan erős kézzel, hogy a szabadság, mint a
villám kigyullad, s ez a sötétséget egész feszült¬
ségével megsemmisíti. Ezért mondja Isten:
Emésztő tűz vagyok. (Zsid. 12, 29)
26.	Innen érthető, hogy minden anyag miért áll a
tűz hatalmában, és az is, hogy az üstöt miképpen
fogják kitisztítani. Mert ez a tűz ősállapota és ez
a legmagasabb hatalom. Mert elemészti azt, amit
a sóvárgás teremtett, legyen az ásvány vagy föld,
ez az örök szabadság vadsága és ennek neve:
A Természet Középpontja (Centrum Naturae).
27.	De, hogy mélyebbre láss, tudd meg, hogy
önmagában a tűznek eredetileg három alakja
van: először a sóvárgásban, azután a vonzalom
126

anyagában, a sötétségben, amely a vonzalom
lényege, harmadszor pedig szorongása kínjában.
A negyedik alakzat
28.	A negyedik alakzat a villám. Előidézője a
szabadság, s ez az oka annak, hogy a szoron¬
gás kínja kigyullad. A sóvárgás a sötétségben
ugyanis csak a szabadságot akarja. Mert a sza¬
badság olyan, mint a fény, de világosság nélkül,
mint a mély sötétkék szín, kevés zölddel kever-
ten, úgy, hogy az ember nem is tudja milyen,
mert minden szín benne van. A sóvárgás mar-
dosó szorongásában és emésztésében a színeket
megtöri, s így keletkezik benne az elrémítő és
megsemmisítő villám, amit a szorongás ter¬
mészete szerint vörössé változtat. A szabadság
azonban nem engedi, hogy a sóvárgás lekösse
vagy megfogja, hanem a vörös villám fényéből
a fenség ragyogásának fényévé változik át: ez a
szabadságban lévő nagy átszellemítő öröm.
29.	Mert a szem a világosságban nyilatkozik
meg, ahogy a dolgok lényege az akaratban,
mert itt válik megismerhetővé, hogy mi a fény
és mi a sötétség. így ismerhető meg az örökké¬
valóság is, Isten szentsége pedig öröktől fogva
a csodában nyugszik, és nincsen sem kezdete,
sem célja. Kezdete örök, semmi sem veszi körül,
csak a csoda, ami lényének sajátja, mivelhogy
127

ő maga se nem cél, se nem szám. A hallgatag
örökkévalóságban tehát nem ismerhető meg
más, mint a Fenség Ragyogása, és a Szellem,
amely az akaratból születik, s amely a fenségben
a kormányzó hatalom.
30.	Szeretett uram és barátom, érts meg helye¬
sen. Nem azt állítjuk, hogy az, ami a világon
megjelent, a szabadságot önmagán kívül ragadja
meg, mert rajta kívül semmi sincs, hanem hogy
önmagában, a centrumban fogja meg: önmagát
fogja önmagában, és a fenség is benne keletkezik.
Sehol sincs határ; olyan ez, mintha a halálból
vagy a semmiből olyan élet támadna, amely egye¬
dül önmagában lakik, s ennek neve: princípium.
Annak a neve pedig, amelyben lakik: természet.
Ennek hét szelleme és alakja van, mint ahogy ezt
második és harmadik könyvünkben elmondtuk.
31.	A princípiumnak azonban csak egy szelleme
van, ez a princípium élete, és csak egy akarata,
ez az örökkévalóságnak a fenség ragyogásával
való megtöltése.
32.	Mert a princípium az az erő, amely az örök
akaratából született. Az erő megjelenése és az
örök kezdete, az erő élete és szelleme, amely a
szülő anya esszenciáit vezeti, s amely a fenség
ősállapotát megnyitja. Az egész szem pedig,
amely az A-ban és az O-ban egyetlen tükörben
128

önmagát összefogta, az a Mindenségi ez az örök,
és a fenség az ő szemében jelenik meg (amely a
szem ereje és szíve), és a szellem is, amely a szív
erejéből, a tüzes, lángoló esszenciákból kilép
33.	így értsétek meg a szent Hármas számot
abban az Egy Lényben, aki a megfoghatat¬
lan örök atyja, azé a megfoghatatlané, amely
a semmi és a minden, és szemének fényében
önmagát látja, azt, hogy ő a minden, és a fenség
ragyogását átéli, és megízleli magát, és érzi saját
illatát, hogy jó, hogy ő az Isten, mint ahogy a T
a középpontban mint a nehézségi erő keletkezik.
A szellem mozgása erő, a szám és a határ nélkül
való sokszerűség kiáradása, melyből az örök
átláthatatlan sokaság támad, s minden a szellem
erejének jegyében áll. Mert, ami megfoghatatlan,
annak nincs száma és azt nem lehet feltartóztat¬
ni, megfogni és lezárni. S ami önmagában van, az
önmagából nem ismerhető meg, csak a szellem
szerint érzékelhető: miként bontja ki bensejét,
miként nyilatkozik meg alakokban, mert ha ez
nem lenne, Isten nem lenne felfogható.
34.	Egészében véve Isten szellem, és öröktől
fogva három szellemben és kezdetben és három
befejezésben áll, egyedül önmagában. Nincsen
hely benne, sem kívüle, ami hozzá hasonló
lenne. De nincsen semmi, ami többet tudna és
többet nyilatkoztatna ki, mint az ő szelleme,
129

amely öröktől örökig változatlanul ő maga.
Ő az, aki örökké keres és talál, keresi és találja
önmagát a nagy csodákban. És amit talál, azt
hatalmában tartja. O az erő megnyilatkozása,
semmi hozzá nem hasonlítható és őt senki sem
találhatja, csak az, aki hozzá hasonul, beléje lép
és önönmagát megtagadja. Isten szellemében
minden benne van, mert az örök semmiben élő
akarat, de ez az örök semmi az örök minden,
ami Isten szelleme.
35.	És ez, szeretett uram, a legnagyobb miszté¬
rium. S ha ezt meg akarod találni, ne bennem
keresd, hanem saját magadban, és nem az ész¬
ben, amelynek olyannak kell lennie, mint a
halottnak, hanem az Istenbe helyezett sóvárgó
akaratban. Ez legyen benned az akarat és a tett,
hogy aztán Isten szelleme akaratodat magába
vegye, s akkor aztán magad láthatod, Isten kicso¬
da. Látod majd, hogy milyen szellem gyermeke
ez a kéz, és milyen szellem ösztönzésére ír.
36.	Testvérien figyelmeztetlek arra, hogy kere¬
sésed nem lesz nehéz. Nem kutatással fogod
megtalálni azt, hogy Isten megismert és szeret
téged, és minden írás ezért adatott neked irány¬
vonalként. Nem rendelkezem magamon kívül
hatalommal, amit neked adhatok. De tanácso¬
mat fogadd meg, az ész nehéz kutatásait hagy¬
jad el, lépj Isten akaratába, szellemébe, a külső
130

észt dobjad el, hogy akaratod Isten akarata
legyen, s akkor Isten szelleme benned mindent
meg fog találni.
37.	És ha ő a te akaratodat önmagában megta¬
lálja, a te akaratodban úgy fog megnyilatkozni,
mint saját magáéban. Mert, ha akaratodat fel¬
adod, az az övé lesz. Mert ő a minden. És ha ő
halad, vele fogsz haladni, mert isteni hatalmad
lesz. És amit keresel, abban benne lesz, mert
előtte nincs titok. így hát őt saját fényében fogod
látni és az övé leszel.
38.	Ne ijedj meg semmitől. Semmi ezt nem veheti
el tőled, csak saját imaginációd. Az imaginációt
ne hagyd akaratodban. Isten csodáit fogod tenni,
az ő szellemében, és engem őbenne testvéred¬
nek fogsz látni. Ha nem így lesz, néma maradok
számodra. Jóakarattal mondom.
39.	Mivel most az örökkévalóságról írunk, aka¬
ratodban téged azzal a lélekkel akarunk eltöl¬
teni, amely ebben a tekintetben a mi hitünk
szerint Isten szelleme és akarata. Ily módon
számodra mindenekelőtt a lélek alapját akarjuk
pontosan feltárni, aztán a lélek ősállapotát, és
szemedet ki akarjuk nyitni, hogy a bonyolult
kutatástól megszabadulj. Ahogy látom, egészen
a mai napig ezt űzted, és a szellemben a mély
misztériumot nem találtad.
131

40.	Mivel azonban Isten akarata, hogy tudáshoz
és megismeréshez juss, munkád majd ilyen juta¬
lomban részesít, de igyekezz, hogy azt helyesen
fogjad fel, nehogy a gyöngy a disznók elé vetes¬
sék, akik a gyöngyökre nem méltóak és soha nem
is lesznek azok. Mert ami számodra itt megnyi¬
latkozik, az Isten gyermekeié: ezért légy hű, hasz¬
náld azt fel a szellem és ne az ész szerint. Mert
olyan finom az, hogy nem tűri a földit, amely a
kapzsiságból, a kevélységből és a becsvágyból
született. Vajon te kitől születtél? Vigyázz, hogy
olajodat hová töltőd, mert ez a tanítás sokaknak
méreg. Keressenek, ahogy te is azt tetted. A gyer¬
mekeknek azonban add meg a kenyerüket, hogy
egyenek, s hogy az Atyát a mennyben dicsőítsék.
Végül te is el fogod nyerni kenyered.
Az örök akarat tüzének ötödik alakzata
41.	Megnyitottuk számodra az örök alapállás
felé vezető utat, megmutattuk annak tükörké¬
pét, elmondtuk, az örök tűz honnan keletkezik
és mi a lényege. De szükség van arra is, hogy
egész mélységében megmutassuk, mi az örök
természet szaporodása. Ezalatt két birodalmat
kell érteni, az egyik jó és vidám, a másik gonosz
és mérges, ezenfelül irigy és szomorú. A világ
gondolkozói mindig keresték és mindig beszéltek
felőle, de az idő, hogy megtalálják, akkor még
nem érkezett el. Most azonban itt van. Ami el
132

volt rejtve, megtaláltatott, nem egyedül általam,
hanem sokak által, akik hívek maradnak, Istenben
alázatosak lesznek, és akik Isten szellemét és aka¬
ratát keresik. Csak Isten szemében található meg
ez, sehol másutt. Ezért senki se kutasson saját feje
szerint, s ha mégis, az ördögöt fogja találni.
42.	Ilyen tehát az örökkévalóság, amely tulajdon¬
képpen a semmi. Ebben van azonban a világos¬
ság és a sötétség, élet és szellem, ami a Minden.
Mindkettőben pedig ott a kívánság és a sóvár¬
gás, hogy örökké önmagát találja, pedig nincsen
semmi, ami megtalálhatja, egyedül a szellem.
43.	Mivel semmije sincs, amit megtalálhatna,
viszont a sóvárgás örökké megy, előre megy,
így a sóvárgás nem egyéb, mint a kereső akarat
alakzata. Isten szeme szerint való képmás és
nem más, mint az örökkévaló szem tükre, amit
Istennek neveznek.
44.	Ez pedig két úton történik. Az egyik út a
világosságé, a másik a sötétségé, mert a sóvár¬
gás mindkettőben megvan, és egymást nem is
tudják elkerülni. A világosság belül van, a sötét¬
ség kívül, amely ugyanakkor a legbelsőbb, de
a legkülsőbb is, a világosság pedig nem egyéb,
mint a közép. Mert tulajdonképpen semmi, ezért
nem lehet a legbelsőbb, nincs világhelye, nincsen
célja, ez az örök keresése és megtalálása, amely
133

a sötétséget nem találja, ellenben a sötétben levő
akarat, amely a világosságra sóvárog, a sötétség¬
ből kilép és öröktől fogva a világosságban áll.
45.	A fény sóvárgásában így önmagában modellt
képez, saját magához hasonlót, amelyben az
örökkévalóság fedetlenül és megnyilatkozva áll,
mint mindaz, amit a szellem Isten örök hatalmá¬
ban öröktől fogva örökké önmagában talál.
46.	Ez a modell nem Isten, nem maga az örökké¬
valóság, mert ennek eredete a szellemben van,
s ez a szellem csodája, amit öröktől fogva keres
és megtalál. Ez az Isten szemében álló alakzat,
s ebben együtt van a kezdettelen örök minden
csodája, s ezek teszik a fényben a fenséget, az
egyik csodát, a sok végtelen csoda között.
47.	Isten egyik képmása ez, a tiszta és ragyogó
Szűz, aki soha nem szül senkit, mert a Szent
Szellem egyedül a hatalom csodáit nyitja meg.
48.	Ez a Szűz azonban Isten hasonmása. Isten
bölcsességének képe, és a szellem ebben ismeri
fel magát, mindig és örökké újra e csodában
nyilatkozik meg. Minél inkább megnyilatkozik,
annál mélyebben válik önmagává. A Szűznek
nincs kezdete és nincs száma, éppoly megmér¬
hetetlen, mint Isten szeme. Semmi hozzá nem
hasonlít és soha nem is lesz semmi, ami hozzá
134

hasonlítani fog, mert Isten örök hasonmása ő,
és lénye nem más, mint Isten szelleme. Örök
modell és kör, amely számunkra kedélyünk
mélyét megnyitja, hogy lássuk őt és őbenne
Istent. Mert mi akaratunkat beléje vetettük, és
akaratunk lényege lett: ezért beszélünk Istenről,
s ezért látjuk Istent őbenne, mint a mi tulajdo¬
nunkat, emberi lényünk legrejtettebb részében,
és ez szemünk számára a legdrágább látvány.
49.	De beszéljünk a sötétségről is. Önmagában
véve ez nem egyéb, mint bezárkózás, azonban
nincsen semmi, ami bezárná, hanem önmagát
zárja be, és önmaga teremti önmagát, és önmaga
válik önmaga ellenségévé. Ő az, aki kezdettele-
nül önmaga kínját teremti, nincs származása és
nincsen száma, és senki sem ösztönzi, csak maga
a sötétség. Eredete a legelső sóvárgásban van.
Amikor a sóvárgás önmagát megtermékenyíti
és önmagát teherbe ejti, s így a szúrós, keserű,
nyers, kemény, hideg, mérges, emésztő tűz szel¬
lemévé válik. Mert a sóvárgás az akarat vonzása
következtében nyerssé válik, s ezért a vonzás
szúrós, a szenvedés érzése keserű, az akarat ezt
el is taszítja, ezért lesz tüskés, s ez a sajátos prin¬
cípium az, amelyben a Fenség megjelenik.
50.	így keletkezik a keserű érzelmekben a nagy
szorongás, pedig nincsen semmi, ami ezt átérez-
né, hanem a dolog önmagában ilyen, s ez az ő
135

sajátos élete. Ha nem lenne, a Fenség ragyogása
sem lenne. Egyik a másikat idézi. Mert a villám
a sötétségben rejtőzik, a szabadság pedig a
világosságban a Fenséggel. Ez itt pedig csak az
elválasztás, hogy a szabadság nem egyéb, mint
a szótalan semmi, amely a fényt magába fogad¬
ja, a sötétség pedig anyagivá tesz, hiszen a lény
maga még nem jelenti, hogy az meg is fogható.
Mert nem egyéb ez, mint sötét szellem és sötét
erő, a szabadságnak önmagában való teljesülése
a sóvárgásban, nem pedig azon kívül, mert azon
kívül a szabadság áll.
51.	Ezért Isten az, ami a legrejtettebb és ami nyíl¬
tan az ember szeme előtt van. Ez a Mysterium
Magmim. Az örvény az, ami el van rejtve és meg¬
nyilatkozott. Mint ahogy a sötétség az ember
szeme előtt van, de a sötétségről való képzet
érthetetlen marad, míg az akarat benne el nem
merül. Ekkor az ember átéli és megtapasztalja
azáltal, hogy az akarat a világosságot elveszti.
Itt van az igaz hit legfőbb alapja. Hallgassatok
meg, Bábel tanítói!
52.	Van tehát az örvény, s ezt, hogy a sötétséget
meg lehessen fogni, alapzatnak hívják. De azért
is, mert ez belül van, mint a szenvedés, amely az
élet első oka. Hiszen az élet a mérges villámban
ébred, ez pedig nem más, mint maga az élet.
Egyben azonban sóvárgás is, a sóvárgás pedig
136

keresés-kutatás, amely semmit nem találhat,
egyedül a tükröt, a sötét méreg hasonmását,
mivel belül nincsen semmi. Ez a komor és mér¬
ges villám alakzata és a szigorú erő éle, amely
Istené, s ezért hívják őt emésztő tűznek és hara¬
gos, bosszúálló Istennek.
53.	E tükörnek szintén nincsen kezdete, nin¬
csen vége és nincsen oka, mégis örök kezdete
és vége van, és ez az egyedüli oka annak, hogy
az örvény kék, sötét és tüzes. Ez a csillagok és
az elemek első oka, mert a mennybolt az a másik
tükör, amely emebből született. Mint ahogy
minden dologban három minőség van, s kivé¬
tel nélkül mindegyik a másiknak tükre és oka
és szülője, mert minden létező a hármas szám
jegyében áll.
54.	Van tehát tükör az örvényben, amelyben
a minőség önmagát belülről nézi, s ami így a
minőség előtt áll, az is a minőség képe és alak¬
zata, de ez a tükör önmaga meg se mozdul és
nem teremt semmit, hanem ő a minőség Szüze.
Ebben látja meg önmagát a villám mérge, látja
magát a végtelen szám jelében s nyitja meg
a tükörben csodatetteit a keserű szellem és a
vajúdó esszencia jegyében. Ezeknek élete mind
a villámból való, mert gyorsabban jár, mint a
gondolat, és a teremtmények gondolatai is itt
állnak és ebben járnak. Az élőlények szellemei
137

gyökereikkel itt állnak, minden élet saját princí¬
piuma szerint.
55.	És a tűzvillám e szellemében él a nagy
mindenható élet, mert ez emésztő, mint ahogy
a villám a sötétséget elemészti, és ez a dolgok
tüze, és egész életen át itt marad önmagában.
Ez azonban nem egyéb, mint éhség és szomjú¬
ság, és testet kell, hogy öltsön, különben örökké
az éhség éhes tüze marad, akarat, amely falni
kíván, de semmije sincs, akarat, amely dühöng
és szurkál, de önmagán kívül semmit nem talál.
Ezért született meg a testiség, amely nem egyéb,
mint a víz meg sulphur; és ez születik a tűzből
örökkön örökké.
56.	Szeretett uram, itt keresd a lélek gyökerét, a
tűz életében, másik gyökerét pedig a fény éle¬
tében, a fenségben, s így fogod meglátni Isten
képét és hasonmását, mely az istenség legna¬
gyobb titkait őrzi magában.
57.	Mert ha az ilyen szem a bőszültség szeme
is, amelyből a tűz komor és szigorú élete szár¬
mazik, a fény életéről mégsem válhat le soha.
A kettő egyetlenegy élet, amelynek kettős kez¬
dete van, hiszen egymásban két minőség ég, s
a kettő egyetlen szellem, kettősen, kettős aka¬
rattal, mivel az egyik a tűzben lakik, a másik
pedig a fényben.
138

58.	De egész bizonyossággal tudjad meg, hogy a
sötét tűz-élet nem egyéb, mint a pokol örvénye.
Nem más ez, mint Isten haragja. És ezt ne a föl¬
dön keresd, ahogy azt Bábel, a megzavarodás
nagy városa tette, amelyért csakis hanyagságát,
figyelmetlenségét, önhittségét és hatalmi ösztö¬
nét tehetjük felelőssé. De meg is fogták magukat
Isten haragjában, s ez a csoda sokáig fogva tar¬
totta őket. Gondolkozz!
59.	írásaink harmadik kötetében részletesen
megírtuk, hogy minden egyebet könnyebb meg¬
magyarázni, mint éppen ezt. Az örökkévalóság¬
nak legmélyebb alapja éppen ez, s ez a legtöbb,
amit a szellem még el tud viselni. Többet már
nem képes. Talán több szóval, de mélyebben
nem. Mert itt az örvényben mindkét kezdetben
egyszerre ragadtuk meg azt, hiszen a lélek az
örvényben született, kettős kezdetben, és az
örökkévalóságban, a szellem akaratában.
60.	És ha a lélek nem óvatos, az ördög kocsiján
utazik, abban a hiszemben, hogy ez a saját aka¬
rata. Ha azonban elővigyázatos, és akaratát Isten
fenségébe veti, akkor akaratát Isten szent szelle¬
me kormányozza, és a lélek a Szent Szellem
kocsija. így könnyen érthető, hogy mi az ég és a
pokol, az angyal, az ördög, a rossz, a jó, a halál
és az élet. Mivel azonban többet akarsz tudni,
tovább fogunk róla beszélni.
139

A tűz hatodik alakja
61.	Minden lénynek kettős kezdete van. Ezt a
tényt senki, aki csak egy kis értelem fölött ren¬
delkezik, nem tagadhatja. Minden élet a méreg
és a fény jegyében áll, mindegyik a maga prin¬
cípiumában. Innen veszi forrását és minőségét,
és innen kapja világosságát. Az élet fenntartását
ilyen szempontból kell nézni, azt tehát, hogy
mit is jelent tulajdonképpen, hogy fenn kell
maradnia, hogy nem kell éhen vesznie, és azt is,
mi az benne, hogy forrását és minőségét folytat¬
ni akarja, hogy az örökké fennmaradjon.
62.	Itt ismét két dolgot kell megkülönböztetni.
A fény életének is megvan a maga ösztönzése
és minősége, a tűz életének is, mindegyiknek
saját magában. A tűz-élet azonban a fény-élet
oka, a fény-élet azonban a tűz-élet ura és ebben
rejlik a Mysterilun Magnum. Mert ha nem lenne
tűz, nem lenne fény és szellem. Ha nem lenne
szellem, nem lenne, ami a tüzet szítja, a tűz
pedig elfulladna, sötétség lenne, és így az egyik
a másik nélkül lehetetlen lenne, a kettő tehát
összetartozik és önmagától megoszlik, anélkül,
hogy egymást elhagynák, a szellem azonban a
másikat mégis elhagyja.
63.	Ezt kell tehát megértened. Nézd csak a
parázsló tüzet: először is a tűz anyagát, amelyből
140

a láng ég, ez az odavonzott nyers, durva, keserű
valami, amely a szorongás minőségében áll, akár
fa az, akár más, egyszerű sötét test. Ha ezt meg¬
gyújtják, az ember a három princípiumot látja:
mindenekelőtt e világ sötét külső minőségével a
fát, amelynek szintén van élete, egyébként a tűz
nem fogadná el.
64.	A tűz minősége pedig dühös, nyers, szigorú,
keserű, szomjas, sóvárgó minőség, zabáló és
emésztő. A méreg, a nagy keserűség a benne
levő igazi szellem, bőszült és riasztó, amely az
élet minden esszenciáját magában tartja, és ez
az élet és az ösztön ereje, másként nem lenne
égés. Ez teremti a szabadság után vágyakozó
szorongó keresést, és a tűzben a szabadságot
eléri, mert dühében a sötétséget, de a tűz anya¬
gát is, amelyből ég, elemészti.
65.	Itt ismerjük fel azt az Egyetlen Szellemet,
amely két princípiummá válik, két szellemmé,
egymástól nem külön, egymástól mégis mene¬
külve, s anélkül, hogy megragadnák egymást,
egyik a másiknak mégis oka és élete. Ezért van
két kezdet, mert két élet van, két minőség és
forrás. Ha csak egy gyökér lenne, az egyik adná
az életet, a másik az életre való táplálékot. Ez a
csoda, de ugyanakkor nem-csoda. Mert semmi
sincs, amin el lehetne csodálkozni, hiszen min¬
den dolog együtt van az egyetlen lényben.
141

66.	Lássad meg, a tűz először is az a kutató kere¬
sés, amely magába vesz, ez a lény, a phur, mert
a keresés a magához való vonzásában csinálja a
sóvárságot, másként semmi sem lenne, a vonzás
pedig keserű tövis, amely összetör, s amely a
megvalósulást nem tudja elviselni és nem akar
szenvedni. A szenvedni nem akarás az akarat¬
ban a szorongás, hogy a megvalósult lény fölött
hatalmát gyakorolja, a szorongás önmagába
hatol, a szabadság felé nyúl és meglátja, hogy a
sötétséggel szemben a szabadság a fény.
67.	A szorongás pedig az, ami kegyetlen és éles.
A szabadságot az élességben fogadja, mert ez
a tűz-villám. A keserű villámnak a szorongás¬
ban levő akarata pedig a lény testi valóságát
elemészti, legyen az fa, vagy akármi más. Mikor
már elemésztette, a szorongás ismét sötétség¬
gé változik, a villám pedig önmagába elrejtő¬
zik, mint azelőtt, mielőtt a tűzből kicsapott, és
irtózatosan szenved, mivel a durva vonzásból
származó keserűség miatt születése egyre rette¬
netesebb lesz.
68.	Ilyen tehát a külső princípium szerint ez
a világ, mint ahogy szemünkkel is letagadha-
tatlanul látjuk: olyannak mutatjuk meg neked,
mint amilyen az örökkévalóság változhatat-
lanságában.
142

69.	Jegyezd meg és tanulmányozd. A szorongás
az örök sötétségben nem egyéb, mint az örök
éhség és az örök szomjúság és az örök sóvárgás,
a sötétség pedig önmagától soha semmit el nem
ér, mert öröktől fogva üres, ezért nevezik helye¬
sen a pokol éhségének, és a szomjúság örvényét
Isten haragjának.
70.	A szorongó akarat azonban, mivel semmit
sem ér el és semmit nem talál, sóvárgásában
önmagából alakot teremt, amely mohó vonzá¬
sának hasonmása. Ez a hasonmás, ez a durva,
nyers, keserű, sötét valóság, amit anyagnak
nevezünk. Önmagát falja fel és nem egyéb,
mint a tűz anyaga, amit az örök villám zabái.
És a düh örökké él, és a sötétségből szüntelenül
lobog, mivel saját léte van, ez a lét a szorongás
sötét, szúró tövise, csalása, álnoksága, kapzsisá¬
ga, kevélysége, az élet megmozdulása és ősálla¬
pota, s amely voltaképp egy princípium.
71.	így válik érthetővé örök, sóvárgó vágya,
örök irigysége, és hogy mégsincsen senkije,
csak önmaga, ő az örökös irigy acsarkodás, az
esszenciák keresése, mint ahogyan a megszám¬
lálhatatlan és végtelen szám és alap nélkül való
sokaság az akaratban örökké megszületik, ő
az örök ámítás, az éhség örökös feltámadása,
az örökké találó akarat, amely sóvárgásának
hasonmása, az esszenciák hasonmása, ahogy ez
143

a villámban megnyilatkozik. A villám ugyanis
örökké felülemelkedik a sötétségen, a villámban
pedig benne vannak az esszenciák, amelyeket
mindig az akarat vezet.
72.	A tűzben rejlő akarat tehát a feltámadó
kevélység vágya. A feltámadó kevély vágy a
sötétség megvetése: saját eredetét veti meg,
irigy, többet akar zabálni, mint amije van, vagy
járna neki. Minden csel fogás a rendelkezésére
áll, mert a sóvárgó esszenciák a tűzben nyilat¬
koznak meg, s innen van az, hogy minden egyes
esszencia akarata egy lény egészének a centru¬
mát rejti magában.
73.	Ez tehát a világ teremtésének első oka, mert
a képmás az örök tükörben megjelent, az örök
esszenciákban, a szeplőtelen Szűz jegyében, és
az isteni fényben láthatóvá vált. Innen ered a
föld, a csillagok és az elemek anyaga, és e világ
teremtményeiben az összes művészet, tudás,
csel, csalás, álnokság, irigység és kevélység.
74.	Mert ez a világ az örökből származó, anya¬
got öltött keresés, amely a teremtésben, a kezdet
szavában az égi vizek által anyagivá és megfog-
hatóvá lett, mint ahogy ez a földön és a köveken
látható. A mcnnybolt és az elemek még ennek a
keresésnek jegyében állanak, amelyek a földet
keresik, mert az örökbe vissza nem térhetnek.
144

Mert minden lény egyenesen előre megy, míg
a vég megtalálja a kezdetet. Akkor a kezdet a
véget lenyeli, és a világ olyan lesz, mint amilyen
örökké volt, csak a modell marad meg, mert
a modell az örökből készült, ebből lépett ki, a
teremtés tette Istent mágikus szemének képmá¬
sává, egyetlen lénnyé.
75.	Azt is meg kell mondani, hogy a szellem
lehelete is az örök keserű tűzszellemből szár¬
mazott. Ez is egyenesen előre megy, az akarat
mágiája szerint, a csillagok esszenciáinak kere¬
sésében, ezért támaszt zavart, sok helyről érke¬
zik, alulról fel, felülről le, ferdén, gyakran forog,
mint a kerék, mindezt a csillagok esszenciáival
meggyújtott tűz éhsége irányítja.
76.	Mindez együttvéve olyan, mint a keréksze-
rűen forgó kedély, saját akarata van, saját élete
és önálló szelleme, ezért kell princípiumnak
mondani. Fennállása hosszú ideig tart, míg
a vég a kezdetet megtalálja, akkor a kezdet a
véget magába veszi, megteremtődik a közép, és
mindaz, ami időközben benne történt, megnyi¬
latkozik. Gondolkozz ezen, hogy ne légy olyan,
mint a balga szűz.
77.	E világ élettartamának mértéke nem nagyobb,
mint amilyen a teremtés száma. A teremtésben
minden nap a szem egy körfordulatának felel
145

meg, és mindegyiknek száma van. E számok leg-
magasabbja a tízes (a kereszt), az ember száma
pedig tízszer tíz, vagyis száz, a paradicsomi
Koronákban száma ezer, de az örök valóságban,
a Fenség isteni centrumában száma nincs.
78.	Gondold meg éber értelemmel! Isten ezt a
világot minden lényével hat nap alatt terem¬
tette. A hatodik napon elkészült, délután, este¬
felé. Akkor pihenni tért, és ez a hetedik nap,
a szabhat eredete. Az örök nyugalom tehát a
teremtés hatodik napjának délutánján kezdő¬
dött, ez volt a befejezés. Ekkor a kezdet és a
vég találkozott, és amit Isten a munkanapokon
teremtett, megnyilatkozott.
79.	Mivel az ember imaginációjával az égi,
angyali testét megrontotta és abba a külső prin¬
cípium múlandó számát vezette be, most abban
is tartózkodik. Paradicsomi számát elvesztette,
és a százas számba helyeztetett. Külső életében
vezetőjének adatott át, vagyis önmaga vezetőjé¬
vé lett. így tehát az ő számát ismerjük, a külső
princípium körforgásának beteljesedésében.
80.	Hogyha a hatodik nap óráját, amelyen a
teremtés befejeztetett, ismernénk, meg tudnánk
mondani, hogy az utolsó ítélet éve és napja mikor
következik el. Mert egyetlen perccel sem lépi túl.
Határozott végpontja van, de ez a belső kör titka.
146

81.	De tudd meg, hogy az idő közel van, mert
a hatodik napon délután az örök ünnepnap
kezdődött el, s Isten a hetedik nap szabbatját a
pihenésre, örök emlékezetül ezért alapította.
82.	És abból, hogy a hatodik napon estefelé a
pihenés és a teremtés művének megnyilatko¬
zása megkezdődött, amikor a vég a kezdetet
ismét elérte, mert a hat nap körforgása a csoda
jegyében állott: tudd meg, hogy az ember a
paradicsomban teremtetett, de innen kilépve
a halál szellemének dühébe jutott, s ez a csoda
bennünk hat és fél ezer évig tartott.
83.	De most a vég a kezdetet ismét megtalálta,
látnod, érezned és megtalálnod kell, hogy mi
volt a paradicsom azoknak, akik Istenben meg¬
születtek. Mert a paradicsom újjászületett. Ez az
ész, és nem Isten nyelvén van. A halált nem
kerülöd el, a hús mérgét sem, de a kedélyben
és a lélekben Isten gyermekei számára a paradi¬
csom megnyilatkozott, és ők azt igazi természe¬
tében megízlelhetik. Semmiféle csel és hatalom
nem tartóztathatja fel, és semmi furfang nem
akadályozhatja, és egyetlen ördög sem törheti
össze. Mert a vég a kezdetet megtalálta. Nincs
több akadály. Az álnokság hatalma megtörik,
és ez az idő a vőlegényre való várakozásé. Mert
amikor a turbát a méreg örvénye elnyeli, Isten
gyermekeit a paradicsomban akarja megtalálni.
147

Ez a kör, amit mondunk, amit megismertünk, és
amit a misztériumban tudunk.
84.	Mint ahogy fentebb mondtuk, (értsed meg)
mindez a harag mérgéből született és kelet¬
kezett, az örök centrumból, amelyből a világ
is való, mégpedig mint az öröknek ebben a
princípiumban, e világ szellemében való örök
keresése. Ebben élünk most, ebben születtünk
meg és születik szüntelenül az álnokság, kap¬
zsiság, csel, csalás, rosszakarat, hazugság, gyil¬
kolás, gőg, becsvágy, hatalmi ösztön, művészet,
értelem, és az e világból, vagyis az észből való
bölcsesség. Mindez ebből az egyetlen gyökérből,
amely Isten haragjának csodája: és bármilyen
szép az ész értelme, Isten haragjából származik,
és az örvény legmélyéről fakad.
85.	Nézd meg hát magad, szép világ, nem vásári
mutatvány ez, mint ahogy hiszed. Mindezt a
Szentháromság jegyében ismertük meg. És aki
a végcélt nem akarja, azt az Antikrisztus meg¬
fogta, s végül is abba a moslékba való, amelyből
nőtt. Várakozásra már nincs idő. Mindkét kapu
nyitva áll, a tarba el fogja emészteni azt, ami az
ő anyagából való.
86.	De hadd beszéljünk tovább az örök tűz¬
ről. Gondolj a világ mindenfajta tüzére. Mert
ami az örökkévalóságban szellemi, az ezen a
148

világon testi lény. Láthatod, hogy önmagában
a tűz lénye szorongó, dühös, felcsapó, keserű
valami, forrás és minőség, de a tűz alakjában
mégsem látsz egyebet, mint a káprázó látszat
villámát. A minőséget nem látod, azt csak átél¬
heted.
87.	Láthatod azt is, hogy az égető tűzből füst
száll, a füstben pedig víz van, amelyből korom
keletkezik, ez lerakódik, így a tüzet meg lehet
fogni, megkötözni, szabadságától megfosztani,
ez a korom a kályhában. A koromban a tűz és a
víz együtt van, így érthető az anyagi föld, amely
az örök tűzből keletkezett. Lucifer gyújtotta
meg, s a harag jegyében így megkezdődött az
idő és kilépett a teremtés, mint ahogy ezt a har¬
madik könyvünkben leírtuk.
88.	Értsed meg tovább a Mysterium Magnumot.
Látod, hogy minden tűz világít, s hogy a tűz
minőségéből levegő száll fel, s érted, ha a tűz
nem nyerne levegőt, megfulladna, mint ahogy
minden tűz, ha nem jut levegőhöz, megfullad,
de a tűz a levegőt maga szüli: a levegő a tűz
élete, az akaratból, az esszenciák mozgásban
levő szorongó, keserű minőségéből keletkezik.
89.	Látod azt is, a tűznek kell, hogy emészteni
valója legyen, mert ha nincs, sötétség van, és ha
szorongó vonzásában önmagát falja, akkor e tűz
149

csupán a sötétségben való kínlódás. Ezt értjük a
harag örvényén. Ez az, ami Istenben nem nyi¬
latkozott meg, hanem ami Isten országában az
élet első oka.
90.	Látod, hogy minden tűznek alakot kell ölte¬
nie, vagyis égnie kell. Ezt pedig így kell érteni:
a tűz adja a levegőt, a levegő a vizet, ettől pedig
a tűz szenvedélye mérséklődik és világítani
kezd. Víz nélkül a tűz nem fénylik. Ha valamely
dologban a víz nem érhető el, ott a tűznek nincs
fénye, s a tűz csak parázs, mint ahogy azt az izzó
kő példáján láthatod, amelyben a tűz minősége
megvan, de nem világít, csak izzik. Egyedül
a vas az a dolog, amelyben a tűz a vizet eléri.
Ezért a vas végül is elemésztődik, megrozsdáso¬
dik, a kő azonban nem. Ezt a világ külső prin¬
cípiuma szerint kell érteni, de a belső mintájára,
Isten országa szerint. Ezt jegyezd meg jól.
91.	Az örök tűz örökké ég. Ez azonban szellem,
és Isten országában ennek mérge nem nyilat¬
kozik meg. Jegyezd meg: a villám fényt vet,
amely tűzből keletkezik, és nem a tűz dühében
lakik, hanem a tüzet teljesen betölti, és a tűzből
kivilágít, és a tűz meg nem érintheti, és azt a tűz
nem tartja, és tökéletesen más minőség, mert ez
szelíd, de mégis rendelkezik a tűz ereje, tudása
és mozgékonysága fölött. Mert a tűz minősége
esszenciáiban csak a fényben nyilatkozik meg.
150

92.	A fény saját minőséget nem adhat, hanem
önmagában teljesen szelíddé válik, szintén
sóvárgó, mert a tűz minőségéből keletkezett.
Sóvárgása szintén vonzás, de ez saját szelídsége
és ereje, és önmagát szelídséggel termékenyíti
meg. Mert a fény szintén tűz, szemmel látha¬
tó tűz, sóvárgó tűz, vagyis tűz, amely mindig
talál, mert mindig megtalálja azt, ami az ősi
kezdetekből megszületik. Az az erő, ami a bősz
tűzből származik, a fényben nyilatkozik meg,
és a fény a szelídségre sóvárog. Mert a bőszült
tűz és a tűz fénye két külön kezdet, két minő¬
ség, amelyek közül mindegyik sajátmagában
lakik, és az egyik a másikat öröktől fogva nem
érti és nem érinti, mégis egyik a másik életének
az oka. így értsed:
93.	Miként mi gondoljuk, hogy a bősz tűz
olyan szorongó és kegyetlen minőség, amely
egy önmagába való elhullás, mint a halál, mert
határvonal, azonban a szorongás saját minő¬
ségét itt mégis megtartja. Az elhullás viszont
önmagában olyan, hogy a halálban az /Etherbe
megy át. Mert a szorongást önmagában már
nem tartja fenn, mivel az elhullás a szoron¬
gásból a halál által kiválik és meghalássá lesz,
mégha az örökben ez nem is meghalás, hanem a
másik princípium másik világába, másik minő¬
ségébe való átmenet.
151

94.	Az elhullás a csendes örökkévalóságba tör¬
ténik, ami nem más, mint a szabadság. Mivel
a bősz tűz önmaga életét fenntartotta, ezért az
elhullás a tűz életéből való kilépés, s ha a tűz
életét meg is tartja, de minősége már egészen
más. Mert a halálban most megtört, a határon
átlépett, hogy az elhulló élet a halálon áthatoljon
és a másik világban a halál által kizöldüljön, de
most már más lénye van, ez most már más víz,
amelyben a fény világít, s ebben már nincsen
semmi bőszültség. Mert az örökben nincsen
halál, amely megállít, hanem ilyen belépés.
Hiszen aminek nincsen kezdete, annak nincsen
sem oka, sem vége.
95.	így tehát a fény a tűz minőségéből szárma¬
zik. Mert a fény a tűzben lakik és mégsem lakik
benne, más világban él, más tűz ez, amelynek
neve szeretet, erő, csoda, méz, tisztaság, szelíd¬
ség. Ez már nem testi és nem természet, hanem
a természeten kívül van, teljesen új kezdetben.
96.	Ragyogóan lángoló hatalmas fenség, amely
szellemét a halál elhullásán átvezette, amely elhul¬
ló halál a szorongásból fakad, és ezen a halálon
túl kizöldül. Most már szabad a tűz felé és a fény
felé, és már egyik sem érintheti meg (mint ahogy
a tűz a levegőt nem érintheti), a fényből kiszáll, a
fény erejéből, és megnyitja mindazt, amit a tűz és
a világosság minősége magába rejt. Önmagában
152

azonban a tűzről már nincsen érzete, hanem
a fény tüzét szítja, a szeretet esszenciáit vezeti a
sóvárgásban és a szeretet esszenciáit nyitja meg.
97.	Hogy megértsed, mit értünk a szeretet esszen¬
ciái alatt, mint egészen más tűz alatt, jegyezd
meg jól a következőket: ha a fény a bőszültség-
ből született is, mint ahogy egyik tűz a másikból,
a fényes tűz már nem a bőszültségre sóvárog,
mert a bőszültség számára meghalt, önmagában
egészen más tűz, és életét magából kiveti, s ez
olyan, mint a virágzás. A fény is sóvárog és vonz,
és ebből esszenciák keletkeznek, s ez magában
őrzi a lét minden alakzatát, mint a tűz, és ugyan¬
úgy kel fel, az esszenciák azonban már a fény
erejéből születtek, és ha most az egyik a másikat
megízleli, ez már a világossággal telt sóvárgás
és teljesülés, mivel semmi sincs, ami a szere¬
tet sóvárgását magára tudná vonni. Önmagát
nemzi, és a Fenség erejéből önmaga termékenyíti
meg magát. Az akarat önmagával megtelt, mert
hiszen nem is más, mint ilyen erő, a csodák kép¬
mása, a keletkezés hasonmása és maga az erő.
Ez a szellem lényege, amelyből a szellem táplál¬
kozik, mert hiszen a szellem a képmásból nyílik,
és olyan, mint e világon a levegő.
98.	De, ahogy a szellem önmagán kívül semmi¬
hez sem hasonlítható, s önmagát csak az erőben
találja meg, lénye mégis a sóvárgás, mert az erő
153

mélyében lakik, és nem maga az erő: a sóvárgás
tehát őt saját hasonlatosságára teremteni.
99.	A sóvárgás pedig nem egyéb, mint keresés,
és a keresése a keresés jegyében áll: a kép teszi a
keresést nyilvánvalóvá. így tehát a szellem saját
jegyében lakik, a Fenség jegyében, erejében és
fényében, és nem más ez, mint a szellem tulaj¬
donságainak képmása.
100.	Nem a szellem a képmás. A sóvárgás és a
keresés az a képmás, amely önmagában, sóvár¬
gásában lakik, és a második személy lényében
az erő képe: és e lény szerint nevezik Istent hár¬
mas személynek.
101.	De, hogy szemeidet teljesen kinyissuk,
és hogy Istent egész nagyságában lásd, ami
most megtörténik, s aminek meg kell történnie,
tekints a nagy csodára. E csodát a paradicsomból
való kiűzetéssel elvesztettük, mivel a földön hat
napon dolgoznunk kell. Lásd meg, hol vagyunk
és kik vagyunk. Olyan dolgokat fogsz találni,
amely a természeten kívül volt elrejtve.
102.	Ha a Háromságról akarsz beszélni, nézz az
első számra, az A-ra. Az örök kezdetre, aki az
Atya, majd nézz az O-ra, a középre, ez a Fiú,
aztán pedig nézz a V-re, ez a Szent Szellem kilé¬
pése. Önmagától áthullva a bőszültség tüzén
154

a másik kezdetbe ér, már birtokában van az
E-nek, és az erőből, vagyis a fényt lángoló vil¬
lámból indul ki, ez pedig nem egyéb, mint az I.
103.	Most pedig vedd még a lángoló villám
sebes mozgását, ez a T, az örök (egy) Isten min¬
denhatósága, amely itt a tűzben rombol, de az
I-ben, a szeretetben, mint a hatalmas szerető
Isten fölemel, áthat és magához húz. Ezt teszi
benne az L, s így most már tudod, hogy az iste¬
ni lénynek mi az anyaga: erejében angyal és a
középpontból való kiemelkedésében arany.
104.	A világ irigy és dicsszomjas, különösen az
az ember, aki itt akar a művészetek mestere lenni
és azt mondja, hogy az aranyat ismeri. Vakok,
miért nem keresitek ti is? Azt mondod: Hogyan?
Külső életeddel lépj a halálba, a külső életnek így
el kell múlnia, a szorongásban meg kell fogan¬
nia, a Koronák számában, ami nem más, mint
az Ezer száma, s ez a vég, de a halál feltámad a
fenséges életre új és szép testével, és nem szabad,
hogy mást adj neki, mint a lelket, ez megtermi
sokféle gyümölcsét. így most már lesz angyalod,
aki a bőszültségtől megszabadult, mert egészen
tiszta. Ha keresed, meg fogod találni.
105.	Azt hiszed, hogy a régi ruhádban fogod
megtalálni? Nem, barátocskám, más ábécét kell
tanulnod. Először tanuld meg ezt, aztán keress.
155

A szeretetre rá fogsz akadni. Ha mégsem, hagyd
el, mert az O sokkal magasabb. Vedd az A-t, mint
a szem kezdetét, együtt a V-vel, a szellem jelével,
s ezzel hatolj át az O-n, s akkor a körön keresztül
vonalat és jelet fogsz húzni. Most a két kezdetet
válaszd el ott, ahol azok úgyis elválnak, s állítsd
azokat szembe, mint két félbevágott O betűt, s
így szivárványt nyersz. Mert ilyen alakzatban
állnak: helyezd a bőszültséget balra, a fényt jobb¬
ra. Másként nem lehet lerajzolni. A kettő azon¬
ban gömb. S akkor a szellemet, amely a tűzből
született, vegyed ki a bőszültségből, s lépj vele
az elhullásba a halálon keresztül, a szem másik
felébe, vagyis a másik princípiumba. így ezt az
alakzatot meg fogod látni. Ez pedig a következő:
A filozófiai gömb magyarázata, vagyis a szemé, a két
háromszoros köré, amely két kör a két örök kezdetet
jelenti, mivel e kettőben a harmadik is magától érte¬
tődik, s ezt miképpen kell érteni.
106.	A körnek inkább gömbnek kellene lennie,
amelyet a kereszt (+) hat át. Mert ez az örök¬
kévalóság szeme, az ábrázolhatatlan, a Lények
Lényének, Istennek a szeme, amely a bölcsesség
tükre, s amelyben a világ minden csodája örök¬
től fogva megnyilatkozott.
107.	Ez a rajz azért készült, hogy a könyv olva¬
sóját gondolkozásra késztesse. Nem írható és
156

nem festhető le, mert értelmét csak az, és csakis
az fogja fel, aki az isteni misztériumban jártas,
nem az ész, nem az ügyesség, hanem egyedül
csak annak az értelemnek segítségével, amely az
emberi szellemlélekben Isten szellemét a nagy
misztérium jegyében megnyitja. Egyébként a
kép érthetetlen marad.
108.	Az olvasó helyezzen súlyt a számokra, arra,
hogy mi az, ami a körön kívül és belül található,
valamely szó a körhöz viszonyítva hol kezdődik
és hol végződik, mert mindennek van jelen¬
tősége, hiszen minden szó azért áll bizonyos
helyen. Ami a körön és keréken kívül van, az
a Megfoghatatlan szabadságát jelenti, minden
kezdet előtt és minden kezdeten kívül. Mivel
az isteni lény önmaga a Bölcsesség Tükrében ölt
testet, ezért a Megfoghatatlan, az Örvény nagy
misztériumát az 1. szám jelzi, és a 2-es szám
mellett áll. Az egész kört így kell érteni.
109.	Az egymás mellé rajzolt hármas kör az
isteni lény minden örök misztériumával együtt
való örök születését jelenti a természeten kívül
és a természetben, mint minden lény őshelyét és
alapállását, amint ezt a rajz jelzi.
110.	A bal oldali hármas kör, ahol is a körön kívül
levő 2-es szám a misztériumot jelzi a természeten
kívül, azt mutatja, ahogy a Megfoghatatlan
157

önmagát a megfoghatóba vezeti, mégpedig
mint az örökkévalóság szeme, a legelső akarat,
az örök és a kezdetek atyja, ahogy önmagát
a bölcsesség és a Háromság jegyében az örök
elérhetőbe bevezeti, és önmaga fölött teljes
hatalommal önmagában lakik, s ahogy magát
a természetbe vezeti. Ez a kör mutatja a lény
alapállását, de egyúttal azét is, amit keres és
amit megtalál.
111.	A jobb oldali hármas kör a Szent Hármasság
isteni lényét jelenti az angyali világgal, amely az
örökkévalóság nagy misztériumából keletkezik, s
amely a tűz princípiuma által nyilatkozik meg.
112.	A két körön áthaladó kereszt (+) az isten¬
ség személyeit jelenti, ahogy azok az örök egy
születésben megoszlanak, mint már jeleztük, a
számok rendje szerint.
113.	A körben levő szem, amelyen a kereszt
egyik szárával vagy vonalával áthalad, mind¬
egyik fele egy-egy világot jelent, a jobb oldalit és
a bal oldalit. A bal oldali a sötét világ nagy misz¬
tériumát jelenti, amikor a szem ereje önmagát a
természetbe vezeti. A jobb oldali a fény világa,
amelybe az isteni misztérium önmagát a tűzön
keresztül vezeti be, s itt a fenség világosságában
lakik a mirákulum első misztériumával.
158

114.	A kereszt középpontjában levő szív az
istenség középpontját és alapját jelenti: ez nem
ábrázolás, mert az nem fogható meg, és nem
hely, mert az maga az istenség alapja és helye, és
a mindenütt jelenlévő középpont. Az ábra azért
készült, hogy az ember megtanulja megkülön¬
böztetni az istenséget a természettől, s hogy a
keresztények megértsék az újjászületést: mikép¬
pen szült újjá bennünket Isten Krisztus szívéből
a kereszten. Az olvasó elmélkedjen fölötte. Mert
ez az ábra megérteti azt, aki az Isten és ami az
örökkévalóság.
A bal oldali kör magyarázata
115.	Az A-val, az O-val és a V-vel jelzett három
karakter, a 3-as, 4-es és 5-ös szám, a szent
Istenség misztériumát jelenti a természeten
kívül, ahogyan az a természetben megnyilatko¬
zik. Az A az első örök, megfoghatatlan akaratot
jelenti, amelynek neve Atya. Ha a kör vonalán
az alsó pontig haladsz, ott áll a 6-os szám, a
Tinktúra, amely az akarat Erise és a természet
legelső kezdete. Mert a Hármas szám isteni
rejtélye felül áll, a természet rejtélye pedig lent.
Minden kör az Istenség egy-egy személyét jelen¬
ti az első misztériumban.
116.	Az O a 4-es számmal a misztérium alapját
jelenti, ami nem más, mint Isten szívének, vagyis
159

a Szónak születése, amelyet a legelső akarat, mint
az A, a Bölcsesség Tükrében megragadott, mint
lényének lényegét és alapját, s azt önmagában
tartotta. Mert az O a Bölcsesség Tükrének szemét
is jelenti. A Szó ugyanis a Bölcsesség Tükrében
ragadtatott meg, és a tűz princípiumán keresz¬
tül a fény világában ez a szó nyilatkozik meg.
Ha a körön befelé haladsz, lent a 7-es számnál a
Princípiumot és a Tüzet találod.
117.	A V az 5-ös számmal a természeten kívül a
misztérium szellemét jelenti, amely az első, örök
és megfoghatatlan akarat szelleme, amelynek
alapja az akarat, és a nagy misztériumban a Szó
hatalma, s amely az akaratból és a Szóból lép
ki. Ez a kilépés testiséget teremt, ez a hatalom
mirákuluma, színt és tulajdonságot. A megfog¬
hatatlan, természeten kívül levő misztérium
ugyanis színt nem ismer. Itt minden szín együtt
van, a csoda egyetlen hatalmas látványában, és
ennek neve mirákulum.
118.	Ha a V körén lefelé haladsz, lent a 8-as
számot találod, a Lény szóval. Ez azt jelenti,
hogy minden lényt a Hármas szám szelleme
kormányoz és azt, hogy a lényt az istenségtől
mindig meg kell különböztetni. A lényben van
a természetnek és hét alakzatának alapja és kez¬
dete. A Hármas szám a lényben csupán szellem,
bár a Hármasság nélkül nincsen lény, hiszen a
160

Hármas szám sóvárgása az örök mágia, amely
a lényt megteremti. Alapot teremt a benne levő
kép szerint, amelyet a Bölcsességben a Szellem
nyit meg, innen veszi a teremtőerőt, a Tükör
szűzi bölcsességéből.
További magyarázat
Az első princípiumról és a teremtésben lakozó kezdet
misztériumáról, a sötét világról, és hogy a kereszt
szárát bal felől a 9-es számmal a maga felső és alsó
terével miképpen kell érteni.
119.	A 9-es szám a kereszt vízszintes vonala
előtt áll az Atya szóval, ezelőtt pedig az Örvény,
amely az Atya misztériumát jelenti a természe¬
ten kívül, mert a vízszintes keresztvonallal kez¬
dődik a természet.
120.	Az első és legnagyobb misztérium az
Örvény, mert itt a Semmi alakot ölt az Akaratban.
Ennek neve az Atya. Ez a Valami alapállása.
Az Atya misztériumából származik a természe¬
ten át a teremtés. Itt, természetesen, e misztéri¬
um jegyében az örök természetet kell érteni, hét
alakzatával.
121.	A vízszintes vonal csúcsán áll a 10-es szám
a Lélek szóval. Ez az örök szellemek, vagyis az
angyalok és az emberi lelkek alapállása. Mert
161

ez a csúcspont jelenti a természet középpontját
(Centrum Naturae), itt nyilatkozik meg a hármas
szellem a természettel. Ez jelenti az Atya tulaj¬
donságában a mágikus tüzet, innen származtak
az angyalok és az emberek lelkei.
122.	Ezen a helyen az örök szellem alapját és
őskezdetét jól meg kell érteni. Mert semmi sem
örök, aminek eredete nem az örök mágikus
tűz. Ezt az alapot nem szabad úgy értelmezni,
hogy ez az igazi szellem. Ez a középpont, a
szellem első oka.
123.	Minden valódi szellem szellemmé a lét
fényében és az értelemben válik. A tűzben
ugyanis nincsen valódi értelem. Ez csakis a fény
sóvárgásában van. Ezért a tüzes akaratnak Isten
szíve felé kell előretörnie, a fény hatalmához és
az értelemhez kell fordulnia, s ez az ábrán jól
látható, mert a vonalon ott áll A lélek akarata a
11-es számmal. Itt nyeri el Isten szívének erejét
és itt születik meg értelmes szellemmé.
124.	A fény erejét az alázat és a szelídség jegyében
itt fogadja be, s akaratának szellemével, ami nem
más, mint Istennek a szív erejéből nyert képe és
hasonmása, a másik princípiumba, a fény világá¬
ba lép be. Ez a szív jobb oldalán, a másik körben
jól látható. Itt áll az Akarat, a 12-es számmal,
aztán következik a Lélek a 13-as számmal, mert a
162

lélek a tűz minőségéből, az Atya tulajdonságából
a Fiú erejébe és tulajdonságába megy át, és az
isteni erő jegyében a fény világában él.
125.	A kereszt harántvonalán kívül áll a Szent
Szellem a 14-es számmal, amely a Szellemet
jelenti, amely öröktől fogva az Atya akaratában
áll, amelyet a 9-es szám jelez, s az akarat a szí¬
ven és az isteni erőn át jobbra tart a természeten
keresztül, a természeten túlra, az angyali és lelki
szellem erején túlra, ebben a szabadságban lakik,
a fenség ragyogásában és hatalmában. A ter¬
mészetben van ugyan, de a természet számára
érinthetetlen, egyedül mint isteni erő fogható fel.
126.	A Szent Szellem mellett áll a Képmás és a
15-ös szám, a természeten kívül, amely a lélek
tüzéből kizöldellő tündöklő képmást jelenti, olyan
ez, mint a földből kinövekvő virág. Ennek a tűzzel
már kapcsolata nincs, mert a tüzet önmagában
teljesen elnyelte, s ha ez tűz, akkor már egészen
más, egészen más minőség, a szeretet sóvárgása,
az isteni tulajdonság lánggal világító tüze.
127.	A Képmás mögött áll az Örvény szó a 16-os
számmal, s ez azt jelenti, hogy a valódi képmás
minden minőségen túl az Örvény megfoghatat¬
lanságában áll, a Semmiben, vagyis csakis önma¬
gában és önmaga által Istenben. Ezért nincsen
semmi, ami megérintheti, vagy megzavarhatja,
163

vagy összetörheti, csak az egyetlen isteni erő.
Már nem a természetben tartózkodik. Bár gyö¬
kere szerint a természetből származott, mégis
más, mint ahogy az alma más, mint a fa, ha a fán
csüng is és erejét a fától kapta, így nyer ő is erőt
a naptól. A Képmásnak az isteni nap, vagyis a
fenség ad életet és erőt.
128.	Baloldalt, a 17-es számnál található a Min¬
denhatóság, a természet körén kívül. Ez az Atya
misztériumát jelenti, amely a mágiával, vagyis
a sóvárgással magát a bősz haragba vezeti.
Ezalatt az erőteljes, a nyüzsgő és zajos életet
kell érteni, a természet első három alakzatát, a
nyerset, a keserűt és a szorongást. A Bőszültség
szó a vonal alatt levő térben a 18-as számmal azt
jelenti, hogy a Bőszültség a Hármasságot nem is
érinti, hanem a sóvárgásból keletkezik.
129.	A Mindenhatóság alatt a 19-es számnál
található a Fortély, amely a misztérium tükré¬
nek esszenciáját jelenti: ez a fortély az, amely
a második princípiumban értelemmé változik,
itt azonban a mágikus tűzben még csak fortély,
mert túl hegyes és szúró, és az értelemnek még
csak okozója.
130.	Szemben található a 20-as számnál az Ördög,
a sötét világ terében, ez az ördög bosszúját jelen¬
ti, hogy a Hármasságtól eltávolodott, akaratát a
164

bőszültségbe és a fortélyba helyezte, hogy aka¬
ratával Isten szelídségén a tűz és a bőszültség
erejével és hatalmával uralkodjék.
131.	A Fortély szó alatt található az Ördögi Bűvé¬
szet, a 21-es és 22-es szám, a természet körén kívül.
A Bűvészet a természet körén belül áll, s ez azt
jelenti, hogy az ördög is az Atya misztériumából
az örök természetnek keresztvonalára teremtetett,
éppen úgy, mint más angyal. Ő azonban a termé¬
szet középpontjában, mágikus kapzsiságában, a
sötét világban a bűvészetet (22-es szám) kitanulta,
pedig neki egyedül Isten szívéből kellett volna
merítenie: ez bukásának és irigységének oka.
132.	A vonal másik oldalán a 23-as számnál az
Akarat szó található, s ez azt jelenti, hogy az
ördög az isteni vonalról, amelyen teremtetett,
fölemelkedett, mint a kevély szellem, önmaga
ura akart lenni, saját esze és tudása szerint akart
kormányozni, éppen úgy, ahogy most az ember
teszi, aki Isten vonaláról és az engedelmesség¬
ről saját világába emelte fel magát, hogy aztán
az isteni erő és fény belülről nem éri el többé,
s önmagában a sötét, szorongó, mágikus tűzbe
hull, mint ezt a fölötte levő 24-es szám jelzi.
133.	Mindenekelőtt a sötétség. Mert az ész
elveszti az isteni értelmet és sóvárgást, amely¬
ben Isten lényét láthatja s önmagát Isten erejével
165

megtermékenyítheti. így aztán benne a kap¬
zsiság mágikus tüze meggyullad, csakis sokat,
sokat akar magához kaparintani, és sohasem
elég, mint ahogy ezt a 25-ös szám jelzi. Amikor
pedig kapzsisággal megtelt, kigyúl a szoron¬
gásban (26-os szám) a mágikus tűz. Mert amit
a kapzsiság a tűzbe vonzott, az a mágikus tűz
tüzelőanyaga és a tüzet ez táplálja. Ebben szü¬
letett meg a halál, mert a halálban kell leválnia
annak, amit a kapzsiság magához vonzott.
134.	Ez Adám bukásának oka is, aki az ördög
módjára imaginált, és a maga saját világa helyett
a világ sokszerűségét kívánta meg. Tudni akart
és sokat megismert, de az ismerettel együtt a
föld és a pokol minőségeit is megkapta. Ha Isten
vonalán maradt volna, sohasem lett volna földi,
mert akaratának szelleme Istenben lakott volna,
és testében isteni ételekkel táplálkozott volna.
Most azonban a szorongás jegyében áll (26-os
szám), és a princípiumon keresztül a halálba
kell merülnie (27-es szám), és testének a miszté¬
riumban el kell emésztődnie.
135.	Ha ezalatt az idő alatt akaratát nem for¬
dította meg Krisztus keresztje felé, mint ahogy
ezen az ábrán látható, a misztériumban Isten
ítélete számára marad fenntartva, a tűzben kell
kipróbáltatnia, hogy akaratában van-e isteni erő
vagy sem, és a tüzet megállja-e. A fennhéjázó
166

földi művek itt róla leperzselődnek, és a lélek
az akarat sötét mágikus tüzében marad. Mert a
lélek maga is mágikus tűz, mégha nem is az iste¬
ni Fény-Tűz lobog benne, s így csak a mágikus
tűz fogja meg, s ezen semmi tanács nem segít.
136.	Az a lélek azonban, amely ezalatt az idő
alatt megfordult, és akaratát a kereszt vonalán
levő krisztusi halálba helyezte (27. szám), és
abban kevély és gonosz műveit felőrölte, és ott
saját akaratát feladta és Krisztus halálába tért,
és az akarat szellemében (28. szám) a második
princípium isteni erejével Krisztus halálából
kizöldül, és az akarat szelleme, vagyis az őskép,
az isteni ősfényt (29. szám) újra eléri, akkor az
őskép (30. szám) ismét az isteni ember jegyében
fog állni ( 31. szám).
137.	Mert ha az akarat szelleme a kereszthalál¬
ba lép, önmagában ismét isteni lényeget nemz,
Krisztus testét, s ez önmagával a fény világába
emeli, s akkor e szent testből ismét az isteni élet
zöldül ki, az őskép ismét szabad, mint ahogy ezt
a 32. szám mutatja, Istenben lakik (33. szám),
Isten szavából és lényéből táplálkozik, mert a
képmás itt a természeten kívül áll, a szabadság¬
ban. Az emberiség azonban a természetben áll.
138.	Azok a lelkek, amelyek kevély és kapzsi
műveikben a szorongásban (26. szám) megreked¬
167

nek, azok a szorongás mágikus tüzében marad¬
nak, s ezeknek művei a tűzhöz való száraz fa.
139.	Ha az akarat szelleme Krisztus halála felé
fordul, de ez mégis erősen a méreghez van kötve,
az Krisztus halálán, mint a hajszálon csüng.
140.	A léleknek tehát egy ideig égnie kell, amíg
az akarat szelleme Krisztus halálába térhet, amíg
benne a csillagok tüze a tüzelőanyagot elégeti.
Ha a földi test elhal, a képmásnak meg kell füröd-
nie. Hiába volt ezen a világon olyan okos, a halál¬
ban mást kell tapasztalnia. Annak a kicsiny láng¬
nak, amely éppen csakhogy pislákolt, Krisztus
halálába kell merülnie. Lényét és testét elvesztet¬
te, s most Isten lényege nélkül és test nélkül Isten
irgalmában van, az isteni tinktúrában, ami nem
más, mint a Kilences szám (34. szám). Itt várako¬
zik az utolsó ítéletre, amikor Isten a tinktúrában
helyreállítja azt, amit Adám elveszített. A földön
elkövetett tettei azonban nem mennek át a tűzön,
mert a sötét mágikus tűz misztériumába, a sötét
világba azokat el kell merítenie. Ember, jól figyelj
arra, amit mondunk.
141.	A Kilences szám után következik a Lélek örök
otthona a 35. számmal. Itt a megmenekült lelkek
az angyali világban Istenben vannak. Tetteik nél¬
kül azonban, és a fenség ragyogását nem érik el
olyan magasságban, mint azok, kik itt a földön
168

Isten hatalmának ruháját viselték. Az „otthon"
szó már a természetből kilép és a szabadság teré¬
be nyúlik át, mint fentebb a Képmás szó.
142.	A léleknek helye ugyanis a természetben
van, de a képmás és az otthon már a természe¬
ten kívül az isteni szabadságban áll.
143.	Az otthonon túl található az Angyali világ
(36. szám), ez az angyalok tartózkodási helye,
a fenség ragyogásában, a szabadság hercegi
trónusai, gyökerük azonban ezeknek is a termé¬
szetben van, mégha nem is ismeri fel senki.
144.	Baloldalt a felső térben 37. számmal talál¬
ható a Kevély ördög, kettős vonallal, az egyik a
4. szám fölött az O fölé, a másik a 3. szám nagy
misztériuma fölé nyúlik, itt áll az Ördög akara¬
ta, vagyis Lucifer, a 38. szám. Innen az ördög
bukása jól látható. Gőgjében akaratát a kereszt
vonalától önmaga fölé vezette, és uralkodni
akart az isteni bölcsesség misztériuma fölött
ésszel, csellel és méreggel, a tűz hatalmának
segítségével, és a Hármas szám misztériumát
meg akarta gyújtani, hogy az úr ő legyen.
Amikor a misztériumban lényét meggyújtotta
úgy, hogy abból a föld és a szikla keletkezett, a
Három misztériuma fölé akart emelkedni, a 38.
szám szerint, s még a mai napig is arra sóvárog,
hogy az angyali hercegségeken uralkodhasson.
169

145.	Ezért kellett az isteni misztériumból kita-
szíttatnia, és a felső trónusokból a sötét mágikus
tűzbe, vagyis a sötét világ örvényébe zuhant
(39. szám). Mert a princípiumon kívül a tűz ret¬
tenetében, a természet három első alakzatában,
a szorongásban kell laknia, itt van az ő pokla,
mint lent a 40. számban látható. Ide zuhannak
az elkárhozott lelkek is, hogy istent örök időkre
ne láthassák.
A kereszt második, merőleges vonala
146.	A vonal fölött, az 1. számmal találjuk az
Örvényt, az Örökkévalóságot, amely a szabad¬
ságot jelenti a kezdeten kívül. Ezalatt az örök¬
kévalóság misztériumát kell érteni. Mert min¬
den teremtmény saját minőségében, saját tüzé-
ben áll, legyen az fény, vagy sötétség, s ebben
sajátján kívül más világossága nincs, és a külső
világban is csak ezt a világosságot érti. Itt mind¬
két világ, a fény és a sötétség világa is egyben
áll. A fényt azonban, mivel a teremtmény erre
nem képes, nem éri el.
147.	Angyali trónusok ezek, amelyekről nem
tudunk. A mi tudásunkat e föld helye határozza
meg, csak addig tapasztalhatunk, ameddig e
világ kigyulladása tart, ebből készült ez a kör¬
forgás a kereszttel együtt.
170

148.	A 41. szám a merőleges vonalon a Fiút jelen¬
ti, baloldalt a 9. szám az Atyát, a jobb oldal 44.
száma a Szent Szellemet. Ez a Szent Háromság
személyeinek születését jelzi. A keresztben a
középpont a Szív, és ez jelenti a Háromság örök
egységét.
149.	A Fiú, a 41. szám, azt a szót jelenti, amelyet
az örök Atya örökké mond ki a sötétség és a
fény világában az összes tulajdonságok minő¬
sége szerint.
150.	Mivel azonban a három személy nincs a
kereszten és annak vonalát egyik sem érinti, ez
azt jelenti, hogy Istent a természet nem érintheti
és Isten a természetben nincsen benne, hanem
önmagában lakik. De ha a természetben van is,
a természet nem éri el, és Isten a természettel
nem keveredik.
151.	A szív a keresztben azt jelenti, hogy Isten
szíve a természetben nyilatkozott meg a tűz
princípiumával, s ebből származik a fenség
fénye. Másodsorban jelenti az emberiségben
való megnyilatkozást, mert Isten szíve az embe¬
ri szívben mutatkozott meg, és az emberi szív a
Szent Háromság fogalmát megértette. Mint aho¬
gyan ez a kereszt középpontja, úgy kell érteni,
hogy ez a belső ember, vagyis a belső szív.
171

152.	Lásd, a Szent Szellem, jobbra, a vonalon túl a
14. szám, a fény világából indul ki, s ez azt jelen¬
ti, hogy az újjászületett szívben a Szent Szellem,
mint az Őskép lakik, és az akaratot a képen át
mindig az isteni fény világába vezeti. Mint ami¬
ként a szív a kereszten a szent Hármasságra van
szabva, az emberi szívnek is (értsd ezen a belső
embert) az istenséggel teljesen eggyé kell válnia,
hogy benne Isten legyen minden mindenben, az
ő akaratában és tetteiben levő szellem.
153.	Mivel azonban a Fiú szó, a 41. szám szerint,
a kereszt vonalán felül található, a szívtől elvá¬
lasztva, azt jelenti, hogy Krisztus az ember, a
Mindenség ura lett és e gömb királya. Mert Isten
az emberiségben megnyilatkozott, és ez az ember
az egész isteni lényt önmagába foglalja, mert ő a
teljesség önmagában és önmagán kívül, Isten is és
isteni lény is. Nincs más mód, hogy Istent megis¬
merhessük, csak az egy Krisztus lénye, akiben az
istenség a maga teljességében testet öltött.
154.	A Menny szó a kereszt merőleges vonalán,
a 42. szám, azt jelenti, hogy az ember számára a
menny Krisztusban van, és bennünk is, és nekünk
az ő keresztjén és halálán kell átmennünk, hogy
őt elérjük a mennyben, ami nem más, mint ő
maga. Mert a menny számunkra a keresztben
nyílt meg újra, és itt született újjá. De jelenti
azt is, hogy az igazi isteni menny az isteni
172

sóvárgás otthona, vagyis az isteni mágiáé: ezért
senki sem léphet be egyszerűen, hanem bele
kell születnie Isten tüzéből az isteni lénybe,
de ez csakis a kereszten történhet meg, a szent
Háromságban, a Háromságnak az emberben
való megszületése által.
155.	A Tiszta elem szó a kereszt felső részén a 43.
számmal a belső világot jelenti, amelyből a külső
világ négy elemével származott, és a külső világ
gyökerei ide, ebbe a lénybe nyúlnak le.
156.	Az ember még többet lát, ha az ösztönző
szavak helyzetét, kezdetét és végét nézi, mert
ezek a bal oldali világ szélső körénél kezdőd¬
nek, ahol fent, az 5. számnál a V, a szellem
karaktere látható és lent a 8. számnál a Lény, és
a két körön át a jobb oldali világba lépnek át, a
másik térbe. Ez pedig azt jelenti, hogy a tiszta,
isteni elem ősállapota és alapállása itt van, innen
származik, ez jelenti a nagy misztérium szelle¬
mét az isteni lényegben, de ez csak a második
princípiumban válik nyilvánvalóvá, a Fiú és a
Szent Szellem lényegében, mert ezt fent a körön
jobbra a 44. és 45. számnál meg lehet látni.
157.	A Tiszta elem az igazi menny hatása, amely
önmagát a keresztbe zárja, a kereszttel teljesen
egybefonódik, ez a tűz- és fény-menny sugárzá¬
sa és áradása, amelyben az isteni lényeg, vagyis
173

Isten testisége, nem pedig szelleme, teljesen egy.
Mert az Atya életét, amely a 46. szám, nem éri el,
és alul található az isteni képzelet, mert az elem¬
ből az isteni képzelet nem következik, hanem
csakis a Szent Szellem, a 47. szám az, amely az
isteni ismeret és képzelet forrása.
158.	Az elem az istenséggel szemben olyan
különálló lény, amint az életben külön áll a test
és a lélek. Mert a tinktúra magasabb rendű és
belőle a szellemnek az az Ejise fakad, amelyet
mi fénytűznek nevezünk.
159.	A Tiszta elem alatt található a felső kereszt-
vonalnál a 27. szám, a Halál, úgy, hogy a bal
oldali köríven kezdődik és a kereszten át a jobb
oldali körívig halad. Nézd csak meg a két külső
körívet jobbra és balra, fent és lent, és meg fogod
látni, hogy mi a halál előjoga, hogy nem egyéb,
mint a mágikus tűzben elhaló minőség és a
testiség, amely önmagát megfogta. Ez látható
alul balról a 8. számon és jobbra a 48. számon
is, mellette ugyanezen a köríven balról fent az 5.
számon és jobbról lent a 44. számon. A szellemi¬
vé vált élet a halálon áthalad és újra kizöldül, és
ura a legmagasabb körívnek, mert mindennek,
ami az isteni életet el akarja érni, át kell lépnie az
elhaló mágikus tűzön, abban meg kell próbáltat-
nia, mint ahogy a kereszt tüzében Isten szívének
meg kellett próbáltatnia.
174

160.	Tudnod kell, hogy Ádámban mi a kereszttől
elfordultunk, és sóvárgásunkban akaratunkat
(23. szám) a kereszt fölé, saját birodalmunk felé
fordítottuk. így a halál bennünket megfogott,
s ezért nekünk a kereszten a halálból Krisztus
vonalán a Szívbe kell süllyednünk és a Szívben
újjá kell születnünk, egyébként bennünket a
halál nem ereszt el. Most a halál a kereszt merő¬
leges vonalán áll, de ítéletkor a sötét világnak
fog átadni. Mert most akaratunknak a halá¬
lon keresztül a kereszten kell megnyugodnia.
A külső kereszt azonban el fog tűnni, s akkor a
halál nevetségessé válik.
161.	Harmadszor a következőket jelenti: Isten
élete Krisztus kereszthalálában nyilatkozott
meg, amikor a kereszten Krisztus meghalásá-
ban a halál ereje megtöretett, hogy az élet a
halál által zöldelljen és a Szív közepébe lépjen,
a középpontba, mint a halál legyőzője.
162.	A szív alatt a 49. számnál található a Para¬
dicsom. A szó baloldalt a szélső íven kezdő¬
dik, amelyen fent az 5. számmal a V, az örök
megfoghatatlan misztériumának szelleme áll
és ugyanannak a körívnek alján a 8. számmal
a testiség, de a kereszten áthalad, jobbra pedig
mindhárom íven áthatol, egészen a szabadságig.
Ez jelenti azt, hogy hol van a paradicsom helye.
Alapállása az örök misztériumban van, a külső
175

világon és a fény világán át zöldell. A külső
világban el van rejtve, azonban a második prin¬
cípiumban, a fény világában megnyilatkozott,
s ahogy a szó mindhárom köríven áthalad, ez
jelenti az emberi test ősállapotát.
163.	Mert Adám teste (külső teste) ezen a helyen
teremtetett, és ebből a lényegből alkottatott
a harmadik princípium szerint, a belső test
pedig a fény világának égi anyagából (ezalatt a
Képmás testét kell érteni), az isteni Lényegből,
amelyet a paradicsom mellett jobbra az 50.
számmal jelöltünk meg.
164.	Ezt az isteni testet, vagyis a testet és nem
a szellemet, Isten bölcsességébe zárta, és az égi
tinktúra ebben nyugszik. Mert ez a lény hozta el
Isten szavát, amely testet öltött Máriában, az ő
halálba zárt testében, mint a Képmás testében,
és így vált Istenné és emberré egyben: mert ez a
hús Krisztus húsa, az ő égi lénye szerint.
165.	Ezért található a Lényeg (testiség) mögött
ez a szó: Krisztus húsa (51. és 52. szám). Krisztus
belső emberének ilyen húsa volt, olyan, mint
amilyet Adám hordott, még Éva előtt, amikor
még Isten-hasonlóságában tiszta volt. Ezért nem
léphet a paradicsomba senki, aki nem vette
fel a húst, amelyet Adám bűnbeesése előtt és
Krisztus testetöltésében kapott. Ezért kell, hogy
176

a szívből a kereszten mindnyájan újjászülessünk
és Krisztust magunkba vegyük.
166.	A Paradicsom alatt az 53. szám található,
a Misztérium. A szó balról a második körívnél
kezdődik, ahol fent ugyanezen az íven a 4. szám
és az O karakter van, alul pedig a Princípium és
a Tűz, a 7. szám, és jobbra halad a kereszten át
az első jobb oldali köríven. Ez az embernek teste
szerint való teremtésére utal.
167.	Mert a test a külső és a belső, a felső és az
alsó világ misztériuma. Mátrixát Isten a földből
vette. Ez a föld mátrixa és ebből a misztériumból
teremtetett. így érthető, hogyan keletkezett a
belső és a külső lényből, a sötétség és a fény vilá¬
gából, a gonosz mérgéből és a jóságból keverten.
168.	Az ember azonban a misztériumból terem¬
tetett, mint Isten képe és hasonmása, Isten
csodája: ezért látható a jobb oldalon a Csoda
szó az 54. számmal. Mert az ember minden
lény csodája, minden lény ura, minden lény
összessége, belső képében angyal, mint ahogy a
csoda mellett a szabadság terében ott látható az
Angyal szó az 55. számmal. Mert szelleme Isten
szabadságában lakik, a Fenségben, mint ahogy
az Angyal mellett a Szellem szó található az
56. számmal. Mindez az igazi és valódi embert
jelenti, az első embert, zuhanása előtt, és azt, aki
177

az ember Krisztusban, ide kell jutnia ismét, mert
ha nem jut ide, Istentől elválasztva marad.
169.	A Misztérium alatt, az 57. számnál található
a Négy Elem. Ez a bal oldali külső köríven kelet¬
kezik és a kereszten át a második jobb oldali
körívig halad. A külső világot jelenti, amely a
külső körív belsejéből támad, ebből születik, és
csodáit a misztériumba viszi át. Először is nem
egyéb, mint a második princípium, vagyis az
első két körív. Aztán pedig nem lép a szabad¬
ságba, a jobb oldal harmadik körívébe, hanem
a princípiumban a misztériumba, és a princípi¬
umban mint tűz marad meg. Mert a dolgok itt
válnak el.
170.	A második köríven fent jobbra található a
45. szám, a Fiú, ő az ítélő és az, aki elválaszt,
ugyanott lent, azon a köríven, a Lélek öröme a
Szent Szellem jegyében, az 58. szám. Ez azt jelen¬
ti, hogy a lélek műveiben lelje örömét, ha a négy
elem világában Isten dicsőségére cselekedett.
Mert a négy elemet az angyali világba, a belső
misztériumba vezette. A négy elem ugyanis
gyökereit a nagy misztériumba növeszti.
171.	Ha a föld nem romlott volna el annyira, ha
az ördög mérge és tüze nem hatotta volna át,
egyetlen lény lett volna, a másik három elemben
egyetlen lény lett volna s egyetlen égi valóság.
178

172.	Ezt a falatot Ádám lenyelte, s ezzel angyali
alakját elvesztette. Mert a négy elemnek benne
rejtve kellett volna maradnia, s neki Isten ele¬
mében, mint egyedüliben kellett volna élnie, s
a rosszról nem lett volna szabad tudnia. Ahol
jobbról, az 59. szám, a szabadságban a Szellemi
ember otthona szó található, ott kellett volna a
képmásnak testet ölteni, akkor a lélek teste lett
volna. Ez azonban számára lehetetlenné vált, a
föld alá süllyedt és a földbe záratott el.
173.	A Négy Elem alatt látható a Föld (60. szám),
ami azt jelenti, hogy a föld a belső világból teljes
egészében kiesett. A szó sem a bal, sem a jobb
körívet nem érinti, olyan, mint a halál, csak a
kereszt halad át rajta, s ez annyi, hogy helyreál¬
lítása meg fog történni: az emberi föld a keresz¬
ten újjászületik, az égi és az isteni lényeg a
sötét világ lényegétől elválasztatik, s így új föld
keletkezik égi minőségben, alakban, esszenciá¬
ban és tulajdonsággal. Az, ami a földben volt
elrejtve, égi alakban kizöldell. Ilyen módon
kell az ember feltámadásának misztériumát is
értelmezni. Tudomásul kell venni, hogy a föld
az örvény fölött áll, egyik princípiummal sem
érintkezik, ezért kell elmúlnia.
174.	Ez alatt található a 61. szám, a Földi ember,
amint a kereszt a szó közepén halad át. Ez jelen¬
ti a bukott földi embert, aki a föld alá és a földre
179

zuhant, ami annyit jelent, hogy a föld martaléka
lett. A kereszt választja el az embert a „földié¬
től. Mert az embernek a földtől ismét el kell
válnia és örök osztályrészét kell elnyernie, vagy
a tűz, vagy a fény világát.
175.	A kereszt alatt található a 62. szám, a Csoda.
Ez azt jelenti, hogy a gonosz csodák és a föld
gonosz része az ítéletben, amikor a szétválasztás
megtörténik, a sötétségbe zuhan, s ez lesz akkor
az ördög és a gonosz ember földje, itt fognak
lakni, mert alatta az 1. szám, az Örvény található.
176.	A Csoda mellett van a 63. számmal Bábel, s
ez azt jelenti, hogy Bábel az Örvény csodája, és
az Örvényben csak csodát fakaszt.
177.	A jobb oldali köríven, feljebb, a Földi ember
mellett található a Bábelben lakozó Egyéni ész
a 64. szám alatt, ebben az ívben, a második
princípiumban halad önhitten, az isteni világ
alatt van, abban a hiszemben, hogy Istenben
van és Istennek szolgál, de valóban Istenen
kívül, csakis önmagában áll. Amit tanít és tesz,
az merő egyéni dolog, a külső világot egyé¬
ni önkényével kormányozza, Isten szelleme
és akarata nélkül, önhatalmúlag. Ezért halad
ívben a fény világa körül, hízelgőén Istent is
megdicséri, de Istenen kívül marad, az örvény
színén, végül azonban ebben elmerül.
180

178.	Az Egyéni ész alatt látható a 65. szám, a
nagy Bolondság csodája, ez Bábelt jelenti, amely
a bűvészetet, a fortélyt és az ügyességet megta¬
lálta, de önmaga elveszett. Az aranyat kutatja,
Istent pedig elhagyja, a föld sarát aranynak
hiszi, a halált életnek tartja, ez a legnagyobb
bolondság, amit a Lények Lénye egyáltalán
kitalálhatott, mint erről már más helyütt elég
részletesen beszéltünk.
Befejezés
179.	így most már látható, hogy az ember hol
van otthon. Nem ebben, hanem a két belső
világban. Amely világért az ember küzd, abba
lép át, ha meghal. A külsőt el kell hagyni, és a
kereszten újjá kell születni.
180.	Bábel a kereszttől elfordult, ez pedig a kevély
és önhittségében okos észnek az emberét jelenti,
aki önmagát a bolondsággal kormányozza.
181.	A Löldi ember a kereszten, a 61. számmal,
ezt az ügyefogyott fickót jelenti, aki a kereszten
csüng, de aki a kereszten végül is újjászületik.
182.	Az ész azonban önmagát a keresztről letép¬
te, saját gyökerébe merült, saját hatalmába és
törvényeibe, s ez a bolondság csodája, amelyet
még az ördög is kicsúfol.
181

183.	Mindezeken az olvasó gondolkozzék
tovább, ezen sok múlik, mert magában hordja
mindhárom világ értelmét. Nézd meg magad
benne. Igaz tükör. Mert a Hármas szám kereszt,
és benne két birodalom egyben nyugszik, s a
kettő csak a halálban való elmerülés által válik
ketté.
184.	Az ördög ezért akar Isten fölött uralkodni
és Isten ezért öltött emberi testet, hogy a lelket
a bősz haragból a halál által más életbe vezesse,
más világba, amely az első világban áll, ennek
ugyan hátat fordít, mint ahogy az ábra mutatja,
a kereszt pedig a két princípium között áll, s a
tűz életéből a fény életébe megy át.
185.	Érts hát meg, szeretett uram! A lélek őskez¬
dete a tűzben van. Mert a tűz minősége nélkül
nincsen szellem. A lélek saját akaratával önma¬
gából a halálon keresztül kilép, önmagát halott¬
nak tekinti, a halálba süllyed, s így akaratával a
tűz princípiumán átbukik és Isten fény-szemébe
jut, itt pedig már a Szent Szellem kocsija lesz, s
ezen halad tovább.
186.	Ha azonban saját maga akar hajtani, úgy
az őskezdetben, saját tűzfészkében marad,
ott, ahol életre ébresztették, éppen úgy, mint
Lucifer. Mert a kezdetek kezdetén a kereszt bal¬
oldalán ébredt életre, mint ahogy ez az ábrán
182

látható: ez az őshelyzete, mint ahogy majd még
beszélünk róla.
187.	A lélek egész alakzata olyan, mint a keresz¬
té, és hasonlít a keresztfához, a test külső
képéhez, mivel a testnek két karja van, s ez
a két princípiumot jelenti, a test törzse pedig
a középen van, mint a személy maga. Az első
princípium a szív, a második az agy. A szívben
van a lélek, az agyban a lélek szelleme, s ez egy
újszülött gyermek, meg nem is újszülött, mert
a törzs öröktől fogva van, az ágak azonban a
törzsből születnek.
188.	Öröktől fogva tehát nem a lélek volt, azon¬
ban Isten szűzi bölcsességében a kereszten
öröktől fogva felismertetett, és gyökerében az
Atyaistenhez tartozik, lelkében a Fiú Istenhez,
akaratában pedig Isten Szent Szelleméhez.
189.	Akaratában nem tudott az Atyában meg¬
maradni, mert uralkodni akart, s ezért a bősz
harag tüzébe zuhant, így az Atya a Fiúnak adta
át, a Fiú magába fogadta, emberré lett, a terem¬
tő szóban ismét a fenség fényébe emelte. Mert
a Fiú a haragon és a halálon át ismét a szent
jobb szembe vezette, a másik világba, Istenbe,
az angyalokhoz. Erről majd alább fogunk
beszélni.
183

190.	Most ismét a tűz hatodik alakjához érke¬
zünk. így már belátható, hogy a keresztet miért
kell éppen ide helyeznünk. A kereszt egyéb¬
ként az értelmek sorrendjében a tizedik szám, a
két princípium szerint azonban, amely szerint
a szem kettéosztva látszik, a kereszt az ötös és
a hatos szám közé kerül, oda, ahol a fény és a
sötétség egymástól elválik.
191.	De tudod, hogy Isten a kezdet és a vég. így
tehát az értelem szerint a keresztet a végső pont¬
ra kell helyezni. Mert itt haladunk át a halálon
keresztül az életbe. Ez a mi feltámadásunk.
192.	A tizedik szám az első is, az utolsó is, ezen
keresztül jutunk a halálba, a halál után a pokol¬
ba, a sötétség bősz dühébe, amely a kereszten
kívül van, mivel az A jegyében áll, az A-ban
pedig a teremtő van. Ide akart Lucifer besur¬
ranni, innen űzetett ki a sötétségbe, és itt van
birodalma a szenvedésben.
193.	Értsd meg tehát, a kettős szemen kerek
gömböt értünk, amelyben a kereszt áll öröktől
fogva. Nem lehet lerajzolni és megfesteni, mert
itt minden egymásban van és itt minden egy,
mégis kettő. Ezt csak a szellem érti. És aki a
kereszten át nem megy az újjászületésbe, ami
nem más, mint: Isten testébe, az ezt nem érti, az
ne is fogjon hozzá, vagy pedig az ördög szolgája
184

és segédje lesz. Mi az olvasót figyelmeztetjük.
Komoly dolog.
194.	Ennek az ábrának alapja igen mély olyan
mély amilyen csak maga a szellem. Ha az
olvasó hozzá a kellő szemet nem szerezte meg,
nem ismeri fel, mert szó segítségével ez a
maga teljességében nem kifejthető. Mert ami itt
az első, az az utolsó is, ami pedig a közép, az
az egészet áthatja, úgy, hogy sehol sem ismer¬
hető fel, csak saját helyén. Ezért a misztérium
felismeréséhez a legfontosabb nem a kutatás,
hanem hogy az ember Isten által megszülessen.
Ez az ember az értelmet megtalálja. S ami ezen
kívül van, az Bábel.
195.	Minden a komolyságon és az akaraton
múlik, azon, hogy az akarat a mágiába hatoljon.
Mert az örök természete mágikus. Ami van, az
lényét a mágiából nyerte. Mert az örvényben,
az örökkévalóságban nincsen semmi: ami pedig
van, az a mágia.
196.	A mágiából keletkezik a filozófia, ez ala¬
pozza meg a mágiát és kutatja azt fel, és öröktől
fogva megtalálja a kozmoszról szóló tudást. Ez a
kozmoszról szóló tudás (asztrológia), ismét meg¬
keresi mesterét az asztronómiában, a sulphurt és
a merkurt. Ez utóbbinak saját princípiuma van s
ebben rejtőzik a harmadik mágia, mint az orvos,
185

aki a betegséget keresi, és meg akarja gyógyí¬
tani. Amit azonban talál, az a negyedik mágia,
ami nem más, mint a teológia, amely mindenütt
és mindenben a turbát kutatja, és azt akarja gyó¬
gyítani. Ez viszont az első mágia szemét találja
és látja, hogy az egész mindenség a mágia cso¬
dája. Ekkor a keresést abbahagyja, és a legelső
akarat jegyében mágikussá válik, mert belátja,
hogy minden hatalmat elér és mindent megte¬
het, amit csak kíván: angyallá lesz, önmagában
marad, minden egyébtől független és örökkéva¬
ló. Ez pedig a Lények Lényének igazi alapja.
197.	Bár a bábeli szajhának ilyesmi egyáltalában
nem ízlik, ezért indokolt, amit mondunk, hogy
Bábel és gyermekei a mágia, a filozófia, az aszt¬
rológia, az asztronómia, a medicina és a teológia
fattyúi. Bábel ezeknek nem törvényes, hanem
makacs, önhitt és törvénytelen gyermeke. A filo¬
zófia és az asztrológia tanulmányozása révén az
A-ban és az O-ban eléggé felismertük és minden
tükörben megismertük azt a szajhát, aki minden
tükörben ugyanaz marad.
198.	Azt mondja, hogy ő az, aki lát. De kancsal
szeme van, szajhaságából ez hunyorog, kevélység,
kapzsiság, irigység, méreg. Székhelye a mágiában
a hátrafelé fordult bal szem. Bár a kereszten van,
de a középpontot nem éri el, és az életbe nem a
halálon át akar menni. Azt mondja: Élek! - de
186

igaztalanul él. Számára azonban ez a valódi, élet,
mert ebbe való. Azokat pedig, akik a kereszten
születtek, szorongatja és megtapossa.
199.	A kereszt ezért feszítette meg íját, Bábelt
akarja eltaszítani. A mágia csodáit egyedül a
szellem érti.
A tűz hetedik alakja
200.	A mágia mindig egy másik mágiából szár¬
mazik, a másiknak szeme és tükre, amelyben
a csodát felismeri, és amelyben a csoda sza¬
porodik. Mert az örvényben nincsen semmi, a
mágiában pedig együtt van minden. Minden
tükör középpont, de önmagáé, mert a legelső
kívánságból lép ki, az első sóvárgás szüli azt, és
ennek legelső modellje.
201.	Mert ha a lény kezdetét kutatom, elsőnek
a szemet találom. Ez Isten, ez az örökkévalóság
sóvárgó akarata, amely önmagába hatol, és az
örvénybe nézve önmagát keresi.
202.	Alapállása a semmiben van, sőt az örvény
tükre, önmagát keresi és önmagát találja, a meg¬
talált pedig ismét modellt keres, amiben önmagát
keresheti és megtalálhatja és láthatja. Ez pedig a
tízes számig halad, ott pedig az utolsó önmagá¬
ban ismét az elsőt találja meg, így tehát az utolsó
187

az első modellje és tükre, az elsőé pedig az utolsó,
s ez az örök koszorú, amely az akarat sóvárgásá¬
nak, a keresésnek, a megtalálásnak jegyében áll,
és ezt a lényt zárja körül a Mysterium Magnum.
203.	A sóvárgásban azonban a közép ki akar elé¬
gülni, amelyben megnyugodhat, hiszen e nélkül
minden a szűkölő szorongásban állana: a sóvár¬
gás így minden akaratban közepet teremt, hogy
éhsége csillapodjék, s hogy önmagában teljesül¬
ten az öröm jegyébe léphessen. Itt a szorongás
szeretetté változik, ez a szenvedés kielégülése,
a közép pedig a sulphur, melynek révén a szel¬
lem az akaratban gyönyörűségre lel; mert a
sulphurnak kettős alakja van, az egyik az erő,
a másik a fény. E kettő együtt az a lény, amely
minden lényben alakot ölt, anyag, lényeg, testi¬
ség. Isten teste, Krisztus húsa, égi, ez a szellem
egész teljesülése az O jegyében. Ez az istenség
megnyugvása és megnyilatkozása, és ez a Szűz
Bölcsesség jelében áll.
204.	Célja és értelme a kereszt, testisége pedig
az, amely a halálba hull, mint fentebb leírtuk,
mivel a méreg a halálban marad, s ő maga csen¬
des, mint a halál vagy a semmi, és a második
princípiumban az élet zöldell ki belőle.
205.	Nem maga a princípium. A princípium
az, ami benne születik. Benne nyilatkozik meg
188

a mágia minden tükre és a csodák minden
szülője. Benne van a Mysterium Magnum és a
szellem az örökkévalóság csodáit benne nyitja
meg. Az esszenciákat a szellem adja, mert az
nem más, mint a szellem éhségének tápláléka.
A Bölcsesség Szüze a szám és a vég nélküli
csodák szülője. Kezdete nincs. Mert a sóvárgó
szellem öröktől fogva kezdte el és az örökben is
marad: a Hármas szám teste, ahogy Istent neve¬
zik, az angyalok teste, hogy a szellemnek arca
legyen, egyébként nem lehetne felismerni.
206.	így tehát a képmásban önmagát megismeri
és a legjobb mágiát keresi. Amit pedig keres,
azt találja, azt megeszi, azt megeszi és ezzel
akaratát Isten testének adja át, hogy vele a szent
princípiumban eggyé váljék.
207.	Mert a testetöltött szellem akaratában
jelennek meg a csodák. Ez az, ami az örökkéva¬
lóság szellemét, más szóval a Szent Szellemet
megragadja, s így támad az örök csodák zenéje
és éneke, mert a testetöltött szellem akarata
benne van.
208.	És ebben a hetedik alakzatban az istenség
öröme megnövekszik és beteljesedik: nem más
ez, mint az örök sóvárgás beteljesedése, és ez az
örök táplálék.
189

209.	Mivel azonban minden lény a tűzből kelet¬
kezik, a Mysterium Magnumot is világosan meg
akarjuk magyarázni, és a Paradicsomot meg
akarjuk mutatni. Ha valaki vak, tartson Bábellel,
mi megmondtuk és felfedtük.
210.	Tudod, hogy minden élet a tűz és a víz
jegyében áll, teste a lényeg, a test pedig nem
egyéb, mint a szellem ereje: mert a szellem táp¬
láléka. A szellem viszont a test tápláléka. S ez a
legfőbb és a legfontosabb táplálék, amit magá¬
ban hord: mert ha a valódi élet benne nem lenne
meg, a külső nem tarthatná fenn.
211.	így tehát az élet első oka a tűz, a második ok
a fény, a szellem a harmadik ok, a lény azonban
egy, és ezt az egyet egy test zárja be és nyilatkoz¬
tatja ki, és keresésében ezt találja meg. Minden
lény kettősen van, a belsőben és a külsőben, az
egyik keresi és megtalálja a másikat: a külső a
természet, a belső a természet felett álló szellem,
de a kettő nem elválasztható, csak abban, akit az
időbe zártak, mert itt az idő és a cél kettéválik,
hogy a vég a kezdetet megtalálhassa.
212.	Látod azt is, hogy a fényből a valódi lényeg
miképpen keletkezik. Mert nem más ez, mint
az akarat teljesedése. A víz a fény szelídségéből
származik. Mert a sóvárgás a szelídséget megra¬
gadja és visszafogja, mert a szelídségnek jó íze
190

van. így hát a szelídség lényeget ölt, és nem más,
mint a tűz egyik alakja, a sóvárgó méreg betel¬
jesedése, a méreg kialvása és a tűz testetöltése.
Mert amikor a test elhull, a szellem a kezdetet
eléri: annak a tükre, aki megteremtette.
213.	Mivel kétféle minőség van, a víz is kétféle:
belső és külső. Az egyik a szellemhez tartozik, a
másik a külső élethez. A külső a halál egy neme,
a belső ennek élete, a külső a méreg és a para¬
dicsom között áll, a besüppedt halál jegyében, a
belső maga a paradicsom, mert benne az örök¬
ből a szellem zöldell. így látod, hogy ez igaz.
214.	Figyeld meg a telet és a nyarat, a hideget
és a meleget, és sok mindent meg fogsz érteni.
De nem fogsz magadban és önmagadtól megszü¬
letni, hogy Isten igazi mágikus akaratát megtalál¬
jad. Ilyesmi egyetlen szempillantás alatt történik.
215.	Mert a mélységek vize a tűzből keletkezik,
de nem a méregből, hanem a fényből, hiszen a
fény a tűzből lép ki, és saját külön sóvárgása
van. Saját tükrét keresi, hogy önmagát lássa.
Saját háza van, amit önmagában nemzett, ebben
lakik, és amit magához von, az a víz, amely a
fényt felfogja, mert a világ mélységei a fényt
nem tudnák felfogni, ha a fény nem a vízben
lakna. A víz nem egyéb, mint a fény sóvárgásá¬
nak teljesülése.
191

216.	A víz pedig újra tükrét keresi, és azt
kívánja, hogy neki is saját háza legyen. Ez a
hús. Láthatod ugyanis, a víz a lények testében
hogyan fogja el azt a párát, hogy a test önmagát
a vízben megláthassa. Ez azt jelenti, hogy a tűz
sóvárgása megfogta.
217.	Innen a természet vége is jól látható. Mert a
szem életét a vízben találja, meg s így a hetedik
alakzatba tér vissza, testét a vízben keresi, innen
a külsőbe nem sóvárog tovább. Ez a test nem
kíván többé külső testet, hanem anyja felé fordul
vissza. Jó példát találsz a tükörben, amely tűz és
víz, a képet pedig pontosan felfogja.
218.	Látod, hogy a vég hogyan tért vissza a kez¬
detbe, de nem tovább a külsőbe. Mert ez a világ
teljes, és az időbe van zárva, s céljáig fut: akkor
a vég a kezdetet megtalálja, s a világ modellé
válik, vagyis a kezdet tükre lesz.
219.	Legyen ez számodra a misztérium egyik
értelme, és keresd a kezdetet, hogy Isten téged,
mint szeretetének csodáját ismerjen fel.
220.	Tudjad meg, hogy a víz második alakja
szellemszerű, az Atya tükre, az Alkotó tükre,
mert ő a szellemben lakik. Egyedül az alkotó
az, aki a szellemet megtalálja, nem pedig saját
maga, hiszen ha egy lény önmaga elé néz,
192

befelé nem találhat semmit: egyedül a szellem,
aki belül lakik, találhatja meg önmagát a kül¬
sőben.
221.	A külső élet azonban a belsőt nem találja
meg, hacsak a belső szellemet nem szerezte
meg. így tehát minden a belső szellem szerint
történik. A külső élet a belsőről beszél, de azt
nem ismeri. Egyedül a belső szellem tölti meg
a külsőt, úgyhogy a külső csak a száj, a belső
pedig az értelem és a szó, olyan módon, hogy
a belső birodalom a külső hangban nyilatkozik
meg, és ez a csoda.
222.	A belső a próféta, a külső pedig nem érti
meg őt. Ha azonban érti, Isten szellemét hord¬
ja magában, ami nem más, mint Isten teste,
Krisztus teste, a Szűz teste, a próféta pedig a
szellem jegyében áll. A test a magához való szel¬
lemet fogadja be, és most a külső ember tudja,
hogy azt teszi, amit alkotója tőle kíván, legyen
az e tollal való írás, vagy bármi egyéb.
223.	Meg kell ismernünk, hogy ez a világ a
belsőnek alakja, a két anya szerint, vagyis a két
tűz szerint, a harag és a fény tüze szerint. Mint
ahogy az örök fény világosságának modellje
avagy tükre a nap, a harag tükre a külső tűz, a
kettő lényegében a víz és a föld: a föld a külső
alakot öltött harag, a víz a külső alakot öltött
193

fény, a levegő a külső alakot öltött örök szellem.
Mert Istent Szent Szellemnek hívják.
224.	Tudd meg tehát, hogy a világ lénye nem
örök, hanem képmás az és tükör: ezért kell
külön princípiumnak tartani, ezért van saját
külön élete, holott mégis a belső mágikus sóvár¬
gásának jegyében áll.
225.	A teremtő szó a külső világ alkotója, mert
a külsőt az tartja határolt tükrében. Nem maga
a tükör, hanem hasonlat, metafora, amelyben
a szellem a maga csodatetteit meglátja, a két
tűz minden csodáját, a haragét és a szeretetét.
Ez vezeti a Lények Lényét mindig a kezdetekbe.
Ezért forog ez a világ, mert a vég mindig a kez¬
detet keresi, s ha csodára lel, a csodát a kezdet¬
nek adja, és ez a világ teremtésének első oka.
226.	Minden teremtmény élete a kezdet csodája,
mert az örvény mit se tud róla, és a szem kezde¬
te az egészet megtalálja, a modellt önmagában
megfogja, hogy annak örök száma legyen, és a
csoda számában gyönyörködik.
A tűz nyolcadik alakja
227.	Ha tehát valamely lénynek kettős alak¬
ja van, az egyik kezdetét a megfoghatatlan
kezdetből, önmagából veszi és örök, a másik
194

pedig az örök modell, amelyet megragadott,
és amelynek testileg is célt szabott: gondolkoz¬
nunk kell a túrba fölött, amely a megformált és
kialakított életet ismét széttöri, a megformált
csoda modelljét ismét a kezdetbe állítja, és e
kezdetben olyasmit ábrázol, amely öröktől
fogva nem volt, hanem csakis a határolt idő¬
ben keletkezett.
228.	Szeretett uram és barátom, számodra és a
hozzád hasonló számára, aki a kezdetet keresi,
ez megnyilatkozik, mert a te kételyed a mi misz¬
tériumunk. Te mibennünk keresel, nem pedig
énbennem. Én, a külső ember, nem rendelkezem
fölötte, csak a belső, aki a Szűz jegyében áll, aki¬
ben Isten lakik. Két neve van.
229.	Az én külső emberem a misztériumra nem
méltó. Isten azonban úgy rendelkezett, hogy ő
számodra valamely közvetítéssel nyilatkozzon
meg, hogy közvetítéssel ismerd meg őt. De ne
állítsd, hogy amit mondok, azt én találtam ki.
Magas tudású ember vagy, és ismerd fel, hogy
Isten az ügyefogyottat és a világtól megvetettet
is kedveli, ha az az Istent keresi. Ezt teszem én is.
Az igazi tudás pedig nem a bűvészet, hanem Isten
szellemének és akaratának jegyében áll. Ez a kéz
itt együgyű, a világ, mint ahogy tudod, bolond¬
nak tartja, és más is, de van olyan arkánuma,
amely az ész számára kifürkészhetetlen.
195

230.	Láss tehát hozzá, önts a sebre olajat, hogy
meggyógyuljon, gondolj arra, amit egykor
Krisztus mondott, milyen nehéz az embernek
Isten országába lépni, akit a has, a hatalom, a
becsvágy gondjai elfogtak. (Mt. 19, 24)
231.	Te a világ hatalmainak nem fogsz tápot
nyújtani, mert semmit sem kívánsz. Számukra
misztérium vagy. A szellem a kezdetet maga
keresi. Láss hozzá, senkinek ne hódolj meg, mert
a kezdet a paradicsom jegyében áll. Nehogy a
tisztátalan megfertőzze a tisztát, és a kígyó Évát
ismét megcsalja.
232.	Szád ne ismerje a megalkuvást, hanem csak
a kerek igent vagy nemet. Ne félj semmitől, ami
örök, az megmarad. Csak a szemét vész el, amit
a túrba szór el, hogy összetörjön. Ettől óvakodj,
mert az ősi kígyó ravasz. Vigyázz, hogy tiszta
légy a kezdetben és a végben.
233.	Ez a mű nem tűri a sok magyarázatot. Alapja
világos, a turbához semmi köze. Gyökere a kez¬
det fényességében van. Óvakodj a farkasoktól,
akiknek szelleme, mint a mérges kígyó. Csak jót
akarunk neked.
234.	Mindazt, ami önmagát kezdi, azt a kezdet is
megkeresi. Mert a kezdet a mélységen keresztül
keres, és az alapot akarja megtalálni. Ha pedig
196

a kezdet az alapot megtalálta, azt a célt, ami a
dologban el volt rejtve, akkor a kezdet eléri a célt,
az elsőt elhagyja és keres, egészen addig, amíg az
örvényt megtalálja, s akkor önmagában meg kell
állnia, tovább nem tud menni, mert nincs tovább.
235.	De ha az elsőt a kezdet elhagyja, a túrba
martaléka lesz, a túrba széttöri, s ismét olyan
lesz, mint amilyen kezdetben volt. Amikor a
dolog maga összetört, a túrba testetlenné válik,
elkezdi keresni önmagát, meg is találja, de
lényeg nélkül. így aztán kénytelen önmagába
hatolni, egész a mélységig, s így találja meg a
legelső szemet, amelyből született.
236.	Mivel azonban lényeg nélkül durva, a
tűznek adatik ki, hiszen ő maga lépett a tűzbe,
s a tűzben nem más, mint a sóvárgás, vagyis
a test keresése. Ilyen módon az ősállapot tüze
ismét felébred. Ebben a tűzben látjuk a véges
világ ítéletét és a test feltámadását. Mert a túrba
a tűzben a testet sóvárogja, azt, amivel egykor
rendelkezett, de a célnál széttört, sóvárogja a
test életét, nem pedig a lelket.
237.	Mivel azonban kétféle tűz van, kétféle tur-
bát ismerünk, az egyiket a múlhatatlan testben,
a másikat a mulandóban, vagyis egyet a méreg
tüzében, egyet a fényben, mivel Isten testét belül
értjük meg, a méreg tüzében pedig azt a földi
197

testet látjuk, amely a turbában összetörik, mert
célját elérte.
238.	Isten szemének örök tüzét tehát ilyen módon
kell érteni, a kettőt együtt: a méreg és a szeretet
fényes tüzét. Meg kell értened, hogy a szellem¬
nek test nélkül a méreg tüzében kell maradnia,
mivel szubsztanciáját elvesztette, hiszen azt a
túrba a tűzben elnyelte. De a testetöltött szellem,
amelyet a túrba nem tudott lenyelni, Isten sze-
retetében örök szubsztancia marad. Isten szel¬
leme áll benne, Isten szeretetének teste ez, ez a
belső, elrejtett ember, a múlandó Adám testében
Krisztus húsa.
239.	A lelket úgy értelmezzük, hogy Isten szemé¬
ből született élet: alapállása a tűzben van és élete
a tűz. Ha azonban akaratával és imaginációjával
a tűzből, ami nem más, mint a mérges halál, nem
lép ki, éspedig a fénybe, a másik princípiumba,
a szeretet tüzébe, akkor saját őstüzében marad,
egymagában a testet sóvárgó turbában, a nyers
és bősz méregben, a sóvárgó tűzben, amely
elemészt, amely merő éhség, örökös és szüntelen
keresés, ami nem más, mint az örök szorongás.
240.	Az a lélek azonban, amely sóvárgó akara¬
tával önmagába hatol, amely saját értelmében
vagy sóvárgásában alá tud merülni, és nem
önmagát, hanem Isten szeretetét keresi, az
198

saját tüzében olyan, mint a halott. Mert akara¬
tában, amely a tüzet ébreszti, a tűz-élet elhalt,
és önmagából kilépve a szeretet tüzébe ment
át, most már ennek birodalmába tartozik, és a
szeretet tüzének testét ölti fel. Teljes egészében
ide lépett át, és Isten szeretetének nagy csodája
lett, már nem is sajátmaga, mert saját akaratát
megölte, turbája is holtan fekszik, s az alapál¬
lást a szeretet akarata és tüze fűti át, és örökké
ebben él.
241.	Azok a lelkek azonban, amelyek a turbát
felébresztették, önmagukban a képmást elvesz¬
tették. Mert a túrba a képmást felfalta. Ezért a
lelkek önmagukban a haragban és a pokolban
állati képmást hordanak, mert ilyen bennük a
túrba. Ezért Lucifer kígyó, mert benne az akarat
kígyóalakot öltött, és ez az, ami belőle végül is
megmarad.
242.	A mérges túrba ugyanis legelőször mindig
az ősképet keresi, és csak akkor nyugszik meg,
ha megtalálja. Mert a képmás nem egyéb, mint
az akarat képe. A sóvárgás a képben válik lát¬
hatóvá. Ilyen kép áll Isten csodáiban és a méreg
princípiumának szemében.
243.	így értelmezzük mi a nyolcadik alakzatot
a turbával, amely az ősképet keresi. Ha pedig
megtalálja, összetöri azt, a célba érkezik, tovább
199

kutat önmagában, s végül is azt a gyalázatot
találja, amit a lélek sajátmaga csinált.
244.	így értelmezzük a tüzet, amely az idők
végén minden szennyet kiéget. Ez lesz az ítélet.
Hogy minden tűz a turbától sajátmagának lénye¬
gét kapja meg, és felismeri abban önmagát.
245.	Amikor aztán a tűz a földet elnyeli, az
elemek a csodákkal együtt a kezdetbe lépnek,
és ismét megjelennek a legelsőben, az elemek
ismét eggyé olvadnak, s mindegyik a csoda
jegyében fog állni, minden dolognak meglesz
saját tüze, amelybe akarata behatolt.
246.	Hallgassátok meg jól, emberek gyermekei,
rátok fér. Egyetlen állat sem az örök kezdetből
lépett ki, hanem az örökkévaló modelljéből,
és szellemében nem éri el az örökkévalóságot,
egyedül az emberi lélek.
247.	De a megrontott test sem lehet az örök
részese, hiszen a túrba áldozata lett. Az új ember
azonban, aki Istenben született, az örökkévaló¬
ságot eléri, mert az a mulandóból kilépett, és
Krisztusban Istent magára vonta, s ez régi testé¬
ben Isten testével rendelkezik.
248.	A turbában minden földi minőség elmerül.
A külső test, amely földből volt, a földé marad,
200

az akarat azonban lényét magával viszi, mert az
új testbe lép át, s mindaz, amit tett, követi: gon¬
dolkozzon csak el azon, hogy most mit tegyen.
A tűz kilencedik alakja, a nagy komolyság
249.	így most már megértjük, hogy mindennek
eredete a kezdetben van, és a dolgok közül
mindegyik a másikból keletkezik. Megértjük,
hogy a tűz miképpen az élet első oka, s az élet
miképpen oszlik két részre, anélkül, hogy ketté¬
törne, kivéve a külső életet, amely a túrba mar¬
taléka lesz, és a túrba össze is töri.
250.	Most arra kell gondolnunk, hogy mi a
belső, az örök élet lényege. Mi az az erő, amely
nem engedi, hogy a test összetörjön. Mert ami
testi, annak van kezdete. És minden okunk meg¬
van rá, hogy azt mondjuk, nincsen benne vég.
Mert kell, hogy oka és alapja legyen, másként a
turbáé és a túrba viszi a célhoz.
251.	Az örök test nem áll semmiféle cél jegyé¬
ben, hanem szabad az örvényben, az örök
semmiben. Ha nem így lenne, a lényben ismét
más lény lenne, amely azt felbontaná és annak
célt szabna.
252.	Fentebb kimondottuk, hogy miképpen kell
mindennek a tűzön áthaladni, ami örökké akar
201

élni. Mert ami a tűzben marad, azt a túrba
megragadja. A tűzben nem teremtetett oly szel¬
lem, amelynek helye örökké a tűz kell, hogy
legyen, viszont sok szellem esett foglyul a
turbában, ez azonban nem Isten akaratából tör¬
tént. Isten akarata a szeretet, a túrba pedig
Isten haragjának akarata, amely mohó éhségé¬
vel a megnyilatkozás nagy birodalmát csodává
tette, s ezek az ördögök és az istentelen embe¬
rek lelkei.
253.	Mivel azonban az örök élet a szelídség jegyé¬
ben áll, s ebben nincsen sem túrba, sem halál, azt
kell mondanunk, hogy a lélek és a szellem nem
áll a turbában, hanem egyedül a lélek teste áll
benne, mert ha nem így lenne, a túrba a lelket és
a szellemet széttörné.
254.	Tehát, mint az imént mondottuk, az akarat
a tűzben, a szorongásban (vagyis a lélek önha¬
talmú akaratában) elhull, ez a halál, és nem
akar a tűzben élni. Az akarat ilyen módon a
másik világba, vagyis másik kezdetbe hull át, a
szabad örökkévalóságba, az örök semmibe,
amely nem ismer minőséget és semmit, ami
neki valamit adhatna, vagy tőle valamit elve¬
hetne.
255.	Az áthullott akaratban azonban már nin¬
csen többé halál, mert abban a tűz-szem kezdete
202

él, de életét már más princípiumba emelte át, itt
most már a szabadságban lakik, s ha benne a tűz
minden alakzata és esszenciája meg is van, a tűz
iránt érzéketlen, mert a tűzből kilépett.
256.	Élete és esszenciái a szabadság jegyében
állanak, a sóvárgás megvan ugyan benne, és
sóvárgásában esszenciáival a fény erejét, amely
a szabadságban világít, felfogja. Ez a túrba nél¬
kül való élet. Mert a tűz csak szeretet, amely
nem emészt el, hanem mindig sóvárog és betel¬
jesül annyira, hogy a lélek akarata testet nemz.
Mert az akarat szellem, a lélek pedig a szellem
hatalmas élete, amely a szellemet fenntartja.
257.	A lelket ilyen módon az erő vonzza, és ket¬
tős kezdetben lakik, mint maga Isten, külső élete
szerint három kezdetben, és Isten hasonmása.
A lélek szellemében levő belső víz az örök élet
vize, amelyről Krisztus azt mondotta: Aki abból
a vízből iszik, amit én adok neki, az sohasem fog
megszomjazni. Ez az. (Jn. 4, 14).
258.	A szellem lényege, amely a lelket vonzza,
Isten, vagyis Krisztus teste, amelyről azt mondta:
Aki az én testemből eszik és az én véremet issza,
az bennem marad és én őbenne. (Jn. 6, 56).
259.	A Kilences számban, a Fenség fényében az
igazi élet a szűz tinktúra. Tűz és mégsem tűz ez.
203

Ég, de semmit sem emészt el. Ez a szeretet, a sze¬
lídség, az alázat, az Isten élete és a szent lelkeké,
az összetörhetetlen élet és a határtalan élet, mert
az örvényben áll, egyedül önmagában és önma¬
gán. Középpontja van, ez a középpont az első élet,
de azt nem érinti, ahogy a tűz nem érinti a fényt.
260.	A Kilences szám tehát Isten tüzében való
élet, és ez a Hármas szám előtt való élet, mint
az angyaloké, a kereszt előtt áll, mint Isten
csodatette és mint az ég dísze.
A tűz tizedik száma és alakja,
a Szentháromság kapuja
261.	Az ész szerint tudod, ahol gyökér van,
abban sóvárgó akarat él, mint a nemes tinktúra,
amely azt magából ki és önmaga fölé hajtja, és
alakjának képmását keresi.
262.	A tinktúra a szűz, Isten bölcsességében ő
a csoda. A szűz nem anya, nem szül, hanem a
csodát tárja fel, amely a bölcsességben nyugszik.
Nem keres tükröt, hanem az esszenciákat nyitja
meg, hogy végül az esszenciákból hasonmásá¬
nak teljessége kialakuljon. A tinktúra hajtja ki
az ágat a fából.
263.	így értjük meg az angyalokat és a lelkeket.
Isten esszenciáiból nőttek, az egész fából, az
204

angyaloknak két princípiuma van, a léleknek
külső testével együtt három: ezért az ember
magasabban áll, mint az angyal, mivel Istenben
marad.
264.	A tizedik számban, a kereszten, ébrednek
fel az angyalok és a lelkek, és a mennyei világ¬
ban testet öltenek. Mert a tízes szám az ötös és
a hatos közé tartozik, de ezt gömbszerűen kell
érteni, mivel a szív a középen, a centrumban
van, Isten szívében, vagyis Isten szavában, az
egész fa erejében, mint a fa magjában, mert ez
tartalmazza az egész fa esszenciáit.
265.	Isten tehát szellem, és szíve a szó, amelyet
erőinek és csodáinak teltségében mond ki. Ezért
nevezi őt Ezsaiás csodának, erőnek, jótanácsnak,
a béke fejedelmének, a harag kibékítőjének, a cso¬
dák örök hatalmának, a vajúdók segítségének.
266.	Mert a Természet Középpontját (Centrum
Naturae) a Szó tartja hatalmában, ő a természet
ura és szíve, Isten szemének teremtőereje, az
erők forrása és a mindenhatóság ereje. A tűz
centrumát a szeretet tüzében tartja megfogva,
hogy annak magában sötétben kell lennie, és a
világosság egyedül a szóé.
267.	A tízes számot nem tudjuk másként elkép¬
zelni, mint hogy ez a kereszt, minden lények
205

lényének eredeti ősállapota, s ezért a lény¬
nek három kezdete van, mint ahogy fentebb
elmondtuk, és minden lény ebben az egyben
van együtt, és az összességnek ez az egyetlen
szelleme.
268.	A kör közepében van a Centrum, az az élet
első oka, és a Centrumban a Fenség fénye van,
amelyből az élet, mint második princípium
következik, az élet fája öröktől fogva innen nőtt,
törzséből pedig kihajtottak az ágak. Ezek az
angyalok szellemei, amelyek öröktől fogva nem
voltak testiek, de az esszenciák a fában voltak, és
képük a szűz bölcsességben volt öröktől fogva.
Mert öröktől fogva a tinktúrábán, mint alakzatok
éltek, nem testileg, hanem az esszenciában, testi
valóság nélkül.
269.	Ezért a legnagyobb csoda, amit az örökké¬
valóság véghezvitt, hogy a teremtésben az örök
testi szellemmé lett, ez az, amit az ész nem ért és
az értelem nem tud követni, és számunkra nem
is fogható fel.
270.	Mert egyetlen szellem sem alkothatja meg
önmagát: saját mélységét ugyan az örvényig látja,
de alkotóját nem érti. Bár látja őt és tudja, hogy a
mélységekig benne keletkezett. A teremtés tettét
azonban nem ismeri, ez az egyetlen, ami előtte
rejtve marad, egyéb semmi.
206

271.	Mert a gyermek apját és anyját ismeri, de
nem tudja, hogy apja miképpen alkotta őt. Ezért
tiszteli apját annyira. De azt, hogy a magban
milyen élete volt, számára titok marad, és ha
megteremtődött, az időt és a helyet nem ismeri,
mert a magban volt, a csodában és az életben, a
csoda szellemében.
272.	Tilos, hogy itt tovább kutassunk. Hallgatni
kell. Mert teremtmények vagyunk, és csak addig
beszéljünk, amíg a teremtmény számára illő.
Mindent kimutathatunk, belsőt és külsőt, testet
és lelket, Istenben, angyalokban, az emberben
és az ördögben, az állatokat, a madarakat, a
férgeket, fát és füvet, égen és földön, de saját
teremtésünket nem kutathatjuk.
273.	De ha a Kezdet teremtő szavát ismerjük is,
és tudjuk, miképpen teremttettünk, Istennek
a teremtés felé való legelső mozdulatáról nem
tudunk. A lélek megalkotását ismerjük, de hogy
milyen volt az, amikor az örökkévalóságban
saját akaratában állott és megmozdult, nem tud¬
juk, mert semmi sem volt, ami megmozdíthatta
volna, mivel örök és kezdet nélküli akaratában
meg sem változtatható.
274.	Ezért mondjuk, hogy az angyalok és a lel¬
kek a szellemben öröktől fogva voltak. Ezért a
lelket a szaporodásnak az a módja, amit látunk,
207

nem érinti. De ez egyedül Isten titka. A teremt¬
mény maradjon az alázatban és engedelmesség¬
ben, és tovább ne kérdezzen, mert Istenhez még
nem hasonló.
275.	Isten öröktől fogva létező, kezdettelen
és megfoghatatlan szellem. A lelkeknek és az
angyaloknak azonban van ősállapota, és azok
Isten kezében vannak: a hármas szám az a
kanál, amellyel üstjüket ki lehet meríteni. Csak
türelem és engedelmesség, különben az isteni
származás nem segít. Az ördög is angyal volt,
de önhittsége őt a sötétségbe döntötte.
276.	Senki se kapaszkodjék a kereszt fölé, hacsak
nem akar a pokolba, az ördöghöz zuhanni. Isten
gyermekeket kíván maga mellé, nem parancsoló¬
ka t: ő az Úr, és rajta kívül senki, mi az ő teltségéből
kaptunk, és az ő esszenciáiból születtünk. Igazi
gyermekei vagyunk, nem mostoha gyermekei,
nem idegen tükörképei, és nem is hasonlatosak
vagyunk, hanem gyermekek. A test pedig a szel¬
lem képmása, a szellem pedig Isten szellemének
mása. Az igazi lélek Istentől született gyermek.
277.	Isten szelleme tanúskodik nekünk, hogy
gyermekei vagyunk (Róm. 8,16). Nem úgy, ahogy
Bábel arról papol, amely annyira szeretne a föl¬
dön Isten lenni. Nem. Lelkünk Isten magjából
született gyermek, égi testünk Isten testéből való,
208

a Szent Lélek ezt a testet viseli, ez azonban az
ördög és a régi Adám előtt rejtve van.
278.	Ezért, szeretett uram és testvérem, gondold
ezt át világosan, és ama első kérdésedre, hogy
honnan keletkezett a lélek, ez legyen válaszunk.
Öröktől fogva Istenből keletkezett, a határtalan¬
ban és a számtalanban, és ezért örökkévaló.
279.	A teremtmény felé való első mozdulat kez¬
detéről, amely Istenben történt, nem beszélünk.
De anélkül, hogy ezt megadnánk, vedd tudo¬
másul, a szent Hármas szám sóvárog arra, hogy
te és a hozzád hasonló gyermekévé légy, hogy
miután az angyalok és Adám lelkében megnyi¬
latkozott, és azok képében életre kelt, mint gyü¬
mölcsöt termő fa, magából ágakat hajtson. Ez az
örökkévalóság joga, semmi más.
280.	Semmi idegen nem jelenik meg, egyik lélek
a másik tükörképe, az egyik lény a másikból
keletkezik, mindegyik saját eredetét keresi, és az
egész a csoda jegyében áll.
281.	Ez a bevezetés. Most röviden a kérdésekre
térünk át. Fenti leírásban már összes kérdésed
érintve volt. De az ügyefogyottak kedvéért és
gyöngeelméjűségükre való tekintettel, akik a mi
tudásunk fölött nem rendelkeznek, be akarjuk
fejezni.
209

2.	kérdés
Mi a lélek esszenciája, lénye, természete
és tulajdonsága?
1.	Esszenciái a természet centrumából, a tűzből
valók, a természet minden alakzatával. Benne
mindhárom princípium megvan. Isten egész bir¬
toka, Isten minden képessége, és Isten az ő hár¬
masságában. A lélek esszenciája az, ami az ág a fa
erejéből. Lénye égi, Isten égi lényéből teremtve.
2.	Akarata azonban szabad. Vagy önmagában
elmerül, önmagát semmibe veszi, csak mint a fa
ága zöldell, és Isten szeretetével táplálkozik. Vagy
pedig akaratában a tűzben fölemelkedik, hogy
önálló növény legyen. Amiből eszik, lényét abból
nyeri, s ez nem más, mint a teremtmény teste.
3.	A lélek természete a centrum természete a
hét világalkotó szellemmel egységben olyan
teljes lény, amelyben minden más lény megvan.
Ha pedig Istenben van, a háromság hasonmása.
Ha azonban Isten nincsen benne, a lélek Lucifer
és az ördögök mása, vagyis természete olyan,
mint ezeké.
4.	Igazi tulajdonsága az első lélek szerint való
két anya szülötte. Ezt követte a tilalom és a
kísértés, hogy a jót és a rosszat ne kívánja meg¬
kóstolni, csak az égi paradicsomi gyümölcsből
210

éljen, akaratával és tulajdonságaival pedig Isten
felé forduljon.
5.	A lélekben azonban minden tulajdonság együtt
van, és azt ébreszti fel és ereszti be, amit csak
akar. Amit felébreszt és beereszt, az Istennek kel¬
lemes. Ha akaratával alázattal és engedelmesen
és Isten szeretetében áll, oly csodát tehet, amilyet
akar, hogy minden, amit tesz, ne az ő, hanem
Isten dicsőségére legyen.
3.	kérdés
Hogyan lett Isten képére teremtve?
1.	Erről már volt szó. Benne a hármas szám mind¬
három princípiuma kelt életre, hogy a Lények
Urának hasonlóságára lényével és tulajdonsá¬
gaival tökéletes képmás legyen.
2.	Ez a nagy csoda, amely Isten szívében támad,
s ez az, amiben a lélek örömét leli.
3.	A kezdet a nyers teremtő szó volt, a sóvárgó
vonzás. Ez volt az, amely a sokszerű minden-
ségből egyet tudott összevonni, és egyetlen
képpé tudta tenni Isten hasonlatosságára. Olyan
ez, mint az ég, olyan, mint ez a világ, és olyan,
mint Isten haragjának világa, ez a szó teremtette
az egészet, benne a teremtő Ige, Isten és a harag
birodalma egyben.
211

4.	így a léleknél nincsen magasabb, és nincsen
semmi, ami össze tudja törni. Mindaz, ami van,
alatta van és benne van, a lélek pedig a minden-
ség urának gyermeke: így alkották.
4.	kérdés
Mi a belehelés és mikor történt?
1.	A szellem test nélkül nyers és önmagát nem
ismeri, ezért minden szellem testre sóvárog,
hogy tápláléka legyen és gyönyöre.
2.	Ezért teremtette Isten a lélek számára a harma¬
dik princípiumot, amely az Istenség tükre, és ezért
a tükör tulajdonképpen már az örökhöz tartozott.
Mert az örök mágiából született és teremtetett.
3.	A lélek a harmadik princípiumot nem akarta
elereszteni, hiszen maga szintén az isteni mágiá¬
ból származott és kezdetben Isten bölcsességé¬
nek alakja volt, s ezért kívánt anyagi lenni, hogy
a léleknek anyagi képmása is legyen. így tehát
a legelső szó a lélek szellemében felébresztette a
test alkotásának kívánságát.
4.	Ilyen módon e világ szelleme szerint való
külső képet a külső szóval megragadta, és a föld
mátrixából test lett, így lett Mesch [keverék], a
tíízből és a vízből való vörös föld.
212

5.	Az égi mátrix azonban szintén lélekre sóvár¬
gott, és azt kívánta, hogy a lélek az ő alakját
viselje. Mikor a test keletkezett, szavával ő
is beleavatkozott, de ezt a testet még azelőtt
teremtette, mielőtt a földi test megszületett.
Ez volt a legelső. Mert a legelső Legyen a szó
centrumából lépett ki. így keletkezett a második
princípiumból a harmadik.
6.	A lélek szellemét kezdetben a szűz bölcses¬
ség égi lénye burkolta be isteni és égi hússal,
égi tinktúráját pedig a Szent Szellem adta, aki
az égi vizeket és az égi vért alkotta. Harmadik
könyvünkben ezt a folyamatot részletesen
leírtuk.
7.	A belső ember ilyen módon az égben állt,
esszenciája a paradicsom volt, belső szemének
ragyogása fenség, elmúlhatatlan test, amely Isten,
az angyalok és a természet nyelvét értette. Adám
volt az, aki a teremtményeket nevükön szólította,
mindegyiket esszenciája és tulajdonsága szerint.
A külső képben állt, de a külsőt nem ismerte,
mivel a testnek nem volt ismerőképessége.
8.	Ez volt a kettős test, amely a hatodik napon,
a nap hatodik órájában keletkezett, ugyanabban
az órában, amikor Krisztust keresztre feszí¬
tették. A test megalkotása után a királyi lelket
belülről a Szent Szellem ekkor lehelte a szent
213

ember princípiumának szívébe, s ez olyan volt,
mint egy isten teremtése.
9.	A hármas szám a lélek teremtésével és belehe-
lésével megmozdult, és a mag középpontjában
olyan volt, mint az esszenciák kivirágzó hajtása.
A belső centrumba lehelték, a belső emberbe, a
szív égi vérébe, az örök életnek vizébe, mindkét
belső princípiummal együtt.
10.	A külső szellem pedig, amely nem más,
mint a levegő, a külső princípiummal, a csilla¬
gokkal és az elemekkel, az emberben belül volt.
A külső szellem saját életét ugyanakkor szintén
a lélekbe lehelte, az orron keresztül a szívbe, a
külső szívbe, a földi húsba, amely még nem volt
ilyen földi, mint most, mert hiszen a mátrixból
készült, abból a kívánságból, amely akkor a föld
volt, még mielőtt anyag lett.
11.	A Szent Szellem így a lélek kocsiján a belső
fenség akaratát elérte és a vizek fölött lebegett:
mert a víz nem tudta megérinteni, ezért fölötte
szállott és benne volt, mert ez ugyanaz. A lélek
pedig a szív vérében lángolt, mint a gyertya
lángja, és mindhárom princípiumot áthatotta,
mint a király a maga birodalmát. Ha külső prin¬
cípium fölött uralkodni tudott volna, akaratával
Isten szívében és a teremtő szóban ismét felol¬
dódott volna.
214

12.	A külső világ szellemével azonban a düh is
behatolt, s ez nem volt más, mint a lélek legelső
állapota. A lélek nem maradhat másként Isten
képmása, csak ha alázatban és engedelmesség¬
ben marad, akaratát Isten akaratába helyezi,
mert csak így lehet angyal és Isten gyermeke.
Ha nem ilyen, akkor merő hiúság, amely két
princípium, a harag és külső világ fölött (ez
utóbbi a harag szülötte) akar uralkodni.
13.	A lélek kísértése ilyen módon nem csupán az,
hogy az almába harapott, és ez a kísértés nem
csupán néhány óráig, hanem negyven napig tar¬
tott, annyi ideig, ameddig a pusztában Krisztus
kísértése. A kísértés mindhárom princípium
jegyében állott, mint Izrael népéé a sivatagban,
amikor Mózes negyven napig a hegyen volt, és a
nép ezalatt állhatatlanságában a borjút imádta.
5.	kérdés
Hogyan alakították a lelket és milyen formája van ?
1.	Ha a fából új ág nő, alakja olyan, mint a fáé,
ugyan nem törzs, nem gyökér, de alakja a fáé¬
hoz hasonló.
2.	És ha az anya gyermekét megszüli, hozzá
hasonlít. És ez nem is lehet másként, mert semmi
sincs, ami önmagától különbözőt csinál, hacsak
nem lett a túrba zsákmánya, s így gyakran a világ
215

szelleme szerint való szörnyeteget ébreszt, a
holdalatti világ természetét kelti fel, mert a túrba
ilyen hold-szörnyet idéz.
3.	Látnunk kell tehát, hogy a léleknek milyen
alakja van. Alakja olyan, mint a gömb, Isten
szemének mintájára. A gömbön kereszt halad át,
két félre osztja, mintha két szem lenne, egymás¬
nak háttal, mint ahogy fentebb az ábrát a kétsze¬
res szivárvánnyal lerajzoltuk. A kereszt mindkét
felén áthatol, és a kettő között a középen csúcsát
magasra emeli, mint a láng, amelyet a szorongás
hajt. Ez a halálból való menekülés, de nem maga
a halál, hanem az önmagából valamely más
minőségbe való kilépés képessége, mert azelőtt
a két ív között a középen állt, mintha a kereszt¬
ből hajtott volna ki.
4.	A kereszt jobb oldali karja az a szellem, amely
a fényes fenségbe lép, és a léleknek, mint a
középpontnak isteni lényét ébreszti fel.
5.	A kereszt bal oldali karja az őstűzben levő
állapotot jelenti, és az első princípiumot foglalja
magában, azt, ami az Atyáé és az Atya szelle¬
mében él, abban a hatalmas és szigorú erőben,
amely a természet ura és megfékezője.
6.	A kereszt alsó szára a vizet jelenti, ami nem
más, mint az alázat, vagy a halál. Azt jelenti ez,
216

hogy a lélek ne a tűzben uralkodjék, és ezt ne
gyújtsa meg, hanem Isten fensége előtt merül¬
jön önmaga alá, tekintse magát akaratában
halottnak, hogy benne csak Isten éljen, életét a
Szent Szellem kormányozza, a tűz turbája benne
semmit ne tegyen, hanem azt, amit az akarat a
fényben akar.
7.	Ezért az akaratnak önmaga alá, az Isten
előtti szelíd alázatba kell merülnie. Kezdete
a tűz turbája. Innen indul. De ha akaratát
nem a tűzbe helyezte és nem abból imaginál,
az imaginációból nem születik meg a tükör,
amelyben a tűz önmagát meglátja és megismeri,
és megtudja, hogy hatalma van, s ettől kevély
lesz, és önhatalmúlag uralkodni akar, mint ezt
Lucifer tette és Adám a paradicsomban.
8.	Érts meg helyesen. A lélek alakja gömb, amely¬
nek két szeme van, s a középen a kereszt. Szent
és isteni, de ugyanakkor pokoli mérges tűz. Ezt
kell szorongásában és a halállal elrejtenie és
legyőznie, hogy a második princípiumban a sze¬
retet jelében uralkodhasson.
9.	Mikor pedig a szeretet önmagába fogadja, a
mérges tűz halottá és tehetetlenné válik, s akkor
a paradicsom örömét éli. Ha nem így lenne, ha
nem lenne benne tűz, a szelídségben nem lenne
sem élet, sem hatalom, az örökkévalóságban
217

soha testet nem öltene. Mert minden lény a tűz-
ből keletkezik.
10.	Harmadszor pedig a lélek a test és a tagok
alakját veszi fel. Ezt úgy értsd, hogy a lélek a
gyökér és a váz, olyan, mint a hármas szám jelé¬
ben álló középpontban a szem, vagyis a gömb,
benne a kereszttel. Ezután pedig az akarat,
amely az örök akaratból származik, a szellem,
amelyé a lélek fölött való jogos hatalom, s ez
a szellem az, amely a tűz és a víz esszenciáit
megnyitja. Egész alakját úgy kell nézni, mint a
fát ágaival és gallyaival, amint a fa ágaiban szét¬
oszlik. Ezt a következőképpen kell érteni:
11.	A lelket a szellem az egész testben elosztja, a
tinktúrában, minden tagban és ágban. Szelleme
szerinti képe tehát olyan, mint az egész ember
minden tagjával. És ez az, amiben Isten valódi
képmása. Mert a szellemben a Szent Szellem
lakik, ha a szellem igaz. Ha nem az, az ördög
lakik benne, s így vagy a kapzsiságnak és a
kevélységnek, vagy a szeretetnek és az alázatnak
szolgál, aszerint, hogy magát minek adja.
12.	De ha az álnokságban tartózkodik és Istent
elveszti, elveszti a keresztet is, szeme a pokol
szemévé lesz, mivel a túrba szemében, akaratá¬
ban, szellemében a ronda állat alakját és mintá¬
ját kelti fel.
218

13.	Ezért Krisztus a farizeusokat viperafajzatnak
nevezi (Mt. 23, 33), mert szellemükben képük
ilyen volt, kevélyek és kapzsik, Istenen uralkodni
akartak, nem pedig Istent szeretetben és alázat¬
ban szolgálni.
14.	És ebben az alakzatban áll Bábel és az Anti-
krisztus Isten előtt, mint a hétfejű sárkány,
amely nem egyéb, mint a hét szellem. A sötét
örvényben, emberi alakban ezen a szellemen
nyargaltak. Angyal akarsz lenni, de Isten valódi
gyermekének szörnyetege vagy. Neve és szíve
az, ami János Jelenéseiben a vadállaté. Istenre
is, az ördögre is sóvárog, azért ilyen kiméra,
mint az ember, aki tulajdonképpen az ördög
nyakában ül.
15.	Menekülj, ember gyermeke! A kapu meg¬
nyílt, a túrba betört, és az ősképet szét akarja
zúzni. Ha nem sikerül megállítanod, vele kell
tartanod. Se gyógyszer, se tanács nem segít, csak
egy: a szeretet jelében az igazi képet keresni.
Minden egyéb, mondja a nagy csoda szelleme,
hiú remény és halál.
16.	Erre a kérdésre azt kell válaszolni, hogy a
lélek az első princípium ősállapotában olyan,
mint a kettős szem, a középen a szívvel és benne
áll a kereszt. A második princípiumban szellem,
s akárcsak a külső ember, egy teljes képmás.
219

A harmadik princípiumban pedig az egész léte¬
ző világ tükre.
17.	Minden megvan benne, amit ég és föld
alkotott, minden tulajdonság és teremtmény.
Mert a tükör olyan, mint a csillagos égbolt.
18.	A lélek ez a korona, és a külső ember száma
benne áll, életének vége, minden öröme és baja,
amint e világ szellemében a külső élet felé fordul.
6.	kérdés
Melyek a lélek képességei?
1.	Megismertük, hogy mindaz, ami a megfogha-
tatlanból jön és amit megfogni csak önmaga tud,
annak önmaga fölött teljes hatalma van. Mert
ez lényének lényege, hiszen sajátmaga teremti
önmagát.
2.	Bár a lélek csak a fa hajtása és teremtménnyé
lett, de önmaga fölött teljes önrendelkezése van.
A lélek hasonmása mindannak, ami van, az Egész
gyermeke. Mert ha a gyermek megszületik, az
anya és a gyermek nem egy többé, hanem kettő.
Ha azonban még az anyaméhben van, addig az
anya magzata és életét az anya kormányozza.
3.	Ha a gyermek megszületett, saját élete van
és a Centrum Naturae az ő hatalmába került.
220

Önmagát nem egyedül kormányozza, hanem
azzal a magzattal, ami rajta kívül van.
4.	Érts meg tehát jól. Isten szelleme és a lélek szel¬
leme két külön személy, az egyik a másikat nem
korlátozza, de mindkettő az első princípiumban
áll, mindegyik saját akarata fölött rendelkezik.
5.	De helyes, ha a gyermek az apának engedelmes¬
kedik, mikor az örökségről van szó. A Szent
Szellem volt a lélek alkotója és mestere, a lélek
szelleme annak engedelmeskedjék, ha nem akarja
a Szent Szellem, vagyis Isten örökségét elveszteni.
6.	Ámbár erről nagyon sokat lehetne beszélni,
de a hamis mágia miatt nagyon veszedelmes.
Mert ha a hamisság szelleme valamit megtud,
azzal varázslatot űz.
7.	Úgy fogunk hát beszélni, hogy a gyermekek
megértsék, és a szavakat a gyermekek számára
tartjuk fenn. Nem jó úgy írni, ha az ember nem
tudja, ki az olvasó.
8.	A hitetleneknek azonban azt mondjuk, hogy az
ördöghöz tartoznak, és a mi írásunkból ne része¬
süljenek. Fallal vesszük azt körül és lakattal lezár¬
juk, hogy semmit ne lássanak, és szellemünket ne
ismerjék meg. Mert a kígyót nem akarjuk beavat¬
ni. Akaratunk az övékével nem egyezik többé.
221

Ne is ismerjenek. És ha bennünket hatalmukban
tartanak is, legyünk számukra lepecsételve.
9.	Krisztus azt mondta: Ha olyan kicsiny hitetek
van, mint a mustármag, azt mondhatjátok a
hegynek, kelj fel, és vesd magad a tengerbe (Mt.
21, 21). Ez nem igazság nélkül való üres beszéd.
10.	Az akarat, amely a maga útján halad, a hit:
szellemében megformálja a maga alakját. Arra is
hatalma van, hogy a természet középpontjából
szellemében más formát alakíthasson. A testnek
más alakot teremthet a külső szellem szerint.
Mert a belső a külső ura, a külső kell, hogy a
belsőnek engedelmeskedjék, a külsőt más alakra
formálhatja, ha nem is huzamosan.
11.	Mert Adám a külső világ turbáját magába
eresztette, úgyhogy a túrba a lelket idegen
gyermeknek látja, és rajta hatalmaskodva meg¬
töri. A külső világ átformálása csak addig tart,
amíg a belső szellem azt megfékezi és azon
uralkodni tud.
12.	Ezt az átformálást nigromantiának hívják,
olyan változás ez, amikor a belső a külsőn
uralkodik. Természetes, amint gondoljuk, hogy
meg kell változnunk, ez tehát annak a turbának
segítségével történik, amelynek a kezdemény
(fiat) a kezében van.
222

13.	Mert a test sulphur és helye a tinktúrában
van, a tinktúrát pedig a szellem irányítja. így
tehát, ha az első ok, ami nem más, mint a lélek,
beleegyezik, a lélek szelleme a sulphur képében
más formát csinálhat. Az ördög azonban szíve¬
sen beleavatkozik, mert ez a mélység varázslata,
s a mélységben ő az úr.
14.	Értsd meg tehát, a legelső akarat, amelyet hit¬
nek hívnak, a szellem segítségével nagy dolgokat
csinálhat. Az akarat a szellemnek is más formát
adhat, vagyis ha a szellem Isten egy képmása,
egy angyal volna is, az akarat belőle kevély ördö¬
göt formálhat, de az ördögből angyalt, ha alázat¬
tal a halálban a kereszt alá merül, magát Istenbe
veti, önhatalmúságáról lemond, így a csendes
örökkévalóságba süllyed, a minőségek világából
a nyugodt semmibe, amely a Mindenségi így
ismét abban a kezdetben áll, amelyben őt Isten
megteremtette, a teremtő szó, amely Isten képét
hordja, ismét befogadja.
15.	Harmadszor, az emberi lélek szellemének
hatalma van a másik ember csontja és veleje
fölött, hogy abba, mint sulphurba, beleléphet, és
abba, hogyha gonosz, a turbát belevesse, ameny-
nyiben az illető nincsen Isten szellemének védel¬
me alatt. Ez utóbbi esetben csak a külső világ
szellemének körében marad, s ez az eset, amikor
valakit boszorkányos szajha csábít el.
223

16.	Negyedszer, mivel Isten gyermeke, hatalma
van arra, hogy a turbát megfogja és a hitetlenek
háza fölött kiöntse. Ezt tette Illés a tűzzel, Mózes
a fáraókkal, mert hegyeket mozdíthat el és szik¬
lákat törhet össze.
17.	Mindezt úgy értsétek, hogyha valamely hely
a túrba befogadására alkalmas, vagyis a haragot
maga ellen kihívta, ez megtörténhet. Ha a hely
nem alkalmas rá, és a dologban Isten szelleme
rejtőzik, akkor nem történhet meg. Mert a tűz
turbájára így a lélek vizet önt, a tűz kialszik,
minden képessége a sárban fekszik.
18.	Ezért a menny Isten és a pokol között
áll, a szeretet és a harag között, mivel vízből
teremtetett, hogy az ördög turbájával hozzá se
férhessen, vállalkozását a víz kigúnyolja, mert
a hamis mágia a vízbe fullad varázsigéivel és
elvakultságában.
19.	Ötödször a lélek szellemének hatalma van,
hogy minden csodát felkutasson, ha a természet¬
ben van, mint művészet, nyelv, építés, földmű¬
velés, pusztítás. Megfékezheti a csillagos eget,
miként Józsué a napnak parancsolt és megállí¬
totta (Józs. 10,12-13). Földi életet teremthet, mint
Mózes a tetveket és a békákat megteremtette,
kígyókat és más csodákat. A halál az ő hatalmá¬
ban van, és azt legyőzheti, ha a nász kocsiján ül.
224

20.	Az ördögöket megszelídítheti és legyőzheti,
ha Istenben van.
21.	Egyáltalában semmi sincs, ami fölött ne
lenne úr. De érts meg helyesen. E fölött a hata¬
lom fölött a lélek ősállapotában rendelkezik, és
ilyen szelleme lett volna, ha a földi túrba magnót
nem eresztette volna magába, amely benne csak
a tüzet éleszti.
22.	De ha a Szent Szellem kocsijában ül, mint
Mózes, illés és a Próféták esetében, mint Krisz¬
tusnál és tanítványainál, valamint öröktől fogva
Isten szent gyermekeinél: úgy a léleknek megvan
a hatalma, hogy halottakat feltámasszon, beteg¬
séget meggyógyítson és járványokat elűzzön.
Ez természetes, hogy a szellem ilyen módon a
túrba fölött hatalmat gyakoroljon.
23.	Mindennek ellentétéül vedd tudomásul: a
lélek tudja, hogy az ördöggel milyen szövetsége
van, és az ördög mit kíván tőle. Semmit sem tehet,
kivéve, ha védelmül Isten szelleme vezeti, hogy
az örciögi ravaszság abba ne tudjon behatolni.
24.	A lélek nem csinálhat csodát, kivéve, ha Isten
szelleme felébreszti. A hatalmat és a dicsőséget
azonban Istennek adja. Úgy adja, mint az aláza¬
tos gyermek, és a kereszt alá áll, hagyja, hogy az
ördög mellette eldübörögjön, ő maga azonban
225

szelíden és szerényen zöldell a halálon át az
örök életbe, és a türelem gyümölcseit érleli.
25.	Az ördög tehát nem bánthatja. A lélek az
ördög számára olyan, mint a halott. Turbájával,
segítőtársai, a hitetlen emberek támogatásával a
földi életen dörömbölhet. Isten előtt azonban ez
nevetség, mert az ördög kevély szellem, Istennél
nagyobb csodát akar csinálni, de a legapróbb
alázat is meg tudja fékezni.
26.	A fekete mágiától és a nigromantiátói ilyen
módon minden ember megmenekülhet. Mert
semmi hatalom nem fog azon, akiben Isten
lakik. Miként Krisztus halálában az ördögöt és a
halált legyőzte, Krisztusban mi is megtehetjük.
Mert a szó, amely emberré lett, bennünk lakik,
és a szóban korlátlanul uralkodhatunk az ördög
és a poklok fölött.
27.	Kérdésedre tehát azt a választ adom, hogy
a lélek ősállapotában mindenható. Sokra képes,
de hatalma csak a princípiumban van, amely¬
ben áll: az ördög ugyanis nem uralkodhat Isten
fölött. Hatalom nem adatott neki, mint ahogy
a király hatalmat és parancsokat ad, de ez ter¬
mészettől fogva az övé. Ezért vagyunk Isten
mindenhatóságának gyermekei, és az ő minden-
hatósága javainak örökösei.
226

7.	kérdés
Vajon a lélek testi, vagy testtelen?
1.	Annak a valaminek, amelynek nincsen kezde¬
te, semmi sem adhat semmit. Bármije van, kez¬
dettől fogva van. Mert minden szellem lényének
legmélyebb alapjában lakik. Ha pedig önmagá¬
nak lényét meg kell csinálnia, nem lakhat ide¬
genben, csak önmagában, saját lényében.
2.	Amikor Isten a lelket megteremtette, ezt a
tinktúrával a Szent Szellem vette körül, mert
az volt, ami benne élt. Egyik részében nyers
volt, mint amilyen nyers a parázs, de a tinktúra
burkolta be. Értsétek ezt úgy, hogy a növekedést
a meleg idézi fel, ami nem más, mint annak
a tinktúrának megmozdítása, amely az ágat a
gyökerekből kihajtja, a tűzből, legyen a tűz akár
hideg, akár forró.
3.	A sötétség tüze ugyanis hideg, amíg a szo¬
rongást el nem éri, akkor a forróságban meg¬
gyullad. Ez látható a növényen is, amely más
minőséget vesz fel.
4.	Meg kell tehát mondanunk, hogy az igazi lélek
tinktúrája a test. Mert a lélek tűz, és a tinktúra a
tűzből kilép, a tüzet önmagában újra nemzi, ezzel
csillapítja magát, hogy a láng dühét eloltsa.
227

5.	A tinktúra tehát a szelídség jegyében áll.
A hatalomnak önmagától nincsen benne ereje.
Ereje a tűz. Ez az, ami a tinktúra szelídségében
vízzé válik. Mert a tűz lényege a sóvárság. Ahol
pedig valami a kezdetet sóvárogja, az a kezdetet
meg is találja.
6.	A tűz így a tinktúrában vizet talál, s ezt a
természet hét szellemének erejével sulphurrá
változtatja. Ez az élet vize. Most a tinktúra a
vizet kihajtja, s ebből lesz a növény. Az egésznek
ösztönzője azonban a mélység tüze.
7.	Ilyen módon a víz a hét szellem sulphurábán
misztériummá válik. Mert itt nyugszik a nagy
arkanum, amelyre csak Isten és az örök képes.
8.	A misztériumnak két alakja van, az egyik a tűz,
a másik a víz, és kétfelé változik, a tűz szerint
vörössé, a tinktúra szerint fehérré lesz, úgy, hogy
a tűznek fénye és ragyogása támad, az élet ebben
látja és ismeri meg önmagát, innen származik az
értelem és az érzék, a kedély pedig a szorongás
tüzében van, és ebből keletkeznek az esszenciák.
9.	Lásd meg tehát, hogy mi a vér, a lélek háza,
teste azonban a tinktúra.
10.	Az igazi léleknek azonban nincsen olyan
érzéki teste, mint a földi test, hanem a sulphurban
228

és a sulphurból növekszik a tinktúra szerint.
Más szóval ugyanez: a természet hét szelleme
lényegre sóvárog, és együttvéve nem más, mint
sulphur. Mert a sül nem egyéb, mint a fény ereje,
a phur pedig a természet négy első alakjának
alapállásában lakozó erő, mint ahogy azt har¬
madik könyvünkben elmondtuk.
11.	A phur tehát húsra sóvárog, ez a tűzből és
a vízből való Mesch [keverék], ez fogan meg a
tinktúrában és születik meg: a tinktúra pedig
a test növekedése, a tűz pedig a tinktúrában a
szellem ősállapota. Mert a lélek szelleme ere¬
detét a tinktúrából veszi, ez őrzi magában Isten
képét mindhárom princípium szerint.
12.	A lélek a tűzben Istennek nem valódi gyerme¬
ke, a valódi képmás a szellemben van. Mert az első
lélekben az isteni lényeg a tinktúrával öltött testet,
mert a Szűz Bölcsességben nyerte el Isten testét, és
ebben állott a tinktúra, vagyis az angyali képmás.
13.	Azt válaszoljuk, hogy azt, ami a lélekre vonat¬
kozik, azért nem érthetjük, mert nem értjük a
szellemet. A lélek tűzgömb, az egyik oldalán
tűzszemmel, a másikon fényszemmel, a két szem
egymásnak háttal áll, és forog, mint Ezékiel írja
(Ezék. 1, 15). Minden irányba mozoghat, bár
Bábel felőle más képet formált, ez a kép azonban
vak és értelmetlen.
229

14.	Ami pedig a fény tinktúrájára vonatkozik,
amely a tűzből és a világosságból keletkezik, a
lélek eszerint szellem. Alapállása szerint a lélek
és a szellem egymástól soha nem választható el.
A kettő kapcsolata közös. Ha pedig a vér meg
is áll, és a test meg is hal, ez a kapcsolat örökre
fennmarad.
15.	A test nem tartozik a lélek lényegéhez. Test
és lélek kettő. Mert a test a lélek tükre és laká¬
sa és tulajdona, de eszköze is, amellyel a lélek
szellemét megváltoztatja, vagy a test gyönyöre,
vagy pedig a világ szelleme szerint. Az akarat
tartalma ugyanis, amelyet a lélek a Tűz-Cent-
rumból merített, amikor a haragból fényt csinált
és imaginációját átformálta, a szellemben levő
ősképet átformálhatja.
16.	Meg kell értened, hogy a szellem, mialatt a
lélek a testben él, megváltozhat. Ez tudattalanul
is megtörténhet, az imagináció segítségével, de
a gyönyörvággyal is. Mert a sóvárság a lélek
akaratában olyan alakot formál, amilyen jó,
vagy rossz kívánságainak megfelel.
17.	A lélekben önmagában semmi testi nincs.
A tinktúrában azonban a test megfogan és kinő,
és vagy égi, vagy pokoli lesz. Ez azonban kívül¬
ről nem megfogható, hanem szellemtest, Isten
teste, Krisztus mennyei teste, mennyei hús,
230

amelyet az Újszövetségben Krisztus nekünk
felkínál. Olyan test ez, amelyet a túrba nem tud
megérinteni, halhatatlan, elmúlhatatlan, semmi
sem foghatja meg és nincs más tartalma, mint az
a nemes tinktúra, amely érzék fölött áll. Ez a test
a külső hús számára érinthetetlen.
18.	A külső szellem, hacsak a lélek ellene nem
védekezik és magába ereszti, imaginációját a
lélekbe vezeti. Ez aztán a lelket megrontja, úgy
hogy szellemében, a tinktúrában idegen képet
támaszt, a sóvárság tartalma szerint: a mohó
képe a farkas, az irigyé a kutya, a kevélyé a ló,
a páva, vagy más állat, de lehet csúszómászó,
vipera, kígyó, más négylábú, vagy rovar. Ezek
a képek, míg a lélekben vannak, Isten szellemét
nem fogadják be.
19.	Ezért mondja Krisztus: ha Isten országát
meg akarjátok látni, szellemből és vízből újjá
kell születnetek (Jn. 3, 5). Isten pedig azért öltött
emberi alakot, és a lélek tinktúrájába Isten képét
azért hozta le, mert ez Adámban megromlott.
Ezért, ha Istent látni akarjuk, Krisztusban újjá
kell születnünk.
20.	Ez pedig a hittel, vagyis az imaginációval
történik, mert a hit Isten szeretetéből avagy
testéből való táplálkozás. Ezért növekszik a test
táplálékból.
231

21.	Ez az újjászületett lélek nem olyan, mint
amilyennek Bábel mondja, hogy Isten felé veze¬
tő igaz úton merő tükörkép, amely összetörik.
Amivel Mózes a dolgot eltakarta, eltűnt, lássunk
világos paradicsomi szemekkel és értsünk, mint
Isten gyermekei.
8.	kérdés
Milyen alakot ölt a lélek az emberben, vagy a testben?
1.	Szeretett uram! Ezt a kérdést, mint a szapo¬
rodás kérdését fogom fel. Mert, hogy a lélek
miképpen került Adámba, azt Mózes mondja
meg és fentebb erről szó esett. De mivel szapo¬
rodása felől kérdezősködsz, arról, hogy mikép¬
pen került az anyaméhben levő gyermekbe,
ezért most egészen másként kell elindulnunk.
2.	A szaporodásról harmadik könyvünkben
igen világosan, hosszadalmasan és részletesen
beszéltünk. Arról, hogy Adám, mint Isten kép¬
mása miképpen teremtetett, hogy Évája előtt
férfi-nő volt, tinktúrája a tűzé és a vízé együtt,
vagyis lélek és szellem, vagyis saját szellemé¬
ből és imaginációjából hozzá és képére teljesen
hasonlót kellett volna szülnie. S ezt megoszlás
nélkül meg is tehette.
3.	Mivel, mint fentebb mondtam, a léleknek
megvan a hatalma, hogy a testet más alakra
232

változtassa, az a hatalma is megvolt, hogy önma¬
gából ágat hajtson, természetéhez hasonlót, és
akkor Adám a próbát megállta volna.
4.	Mivel azonban a mindenhatóságot imagi-
nálta, és e világ szellemét és a kígyót lelkének
tinktúrájába eresztette, és a föld gyümölcsén
elbámészkodott, hogy a jóból és a rosszból
egyék: tinktúrája is ilyen képet fogott fel, ami
nem más, mint a szörny, amely félig földi, s
amelybe magát a túrba is mindjárt belefészkelte,
s az most saját célja felé kezdett törekedni.
5.	A fenséges képet így tehát a föld megfogta, s
azt azután az összetörés és a halál megérintette:
Adám utódját nem tudta megszülni, mert min¬
denhatósága elveszett. És minden időre elveszett
volna, ha Adám lelkét Isten szíve a Szó ígéreté¬
vel nem szállta volna meg. Az ígéretet azonban
megkapta, hogy képének össze kell törnie, a
léleknek az égi testtel a halálon át kell az új élet¬
be merülnie, s ott szelleme ismét újjáépül.
6.	Adám tehát most ájultságában alvásba merült,
és a másik (külső) teremtésbe lépett át. Isten
akkor a víz tinktúráját, mint Adám lelkének
egyik hajtását, egyik bordáját és keresztcsont¬
jának felét kivette, és abból asszonyt alkotott:
amint tudod, az asszony fejében van a kereszt
egyik, a férfi fejében a másik fele.
233

7.	Mert a fejben, az agyban lakik a lélek szel¬
leme, amelyből Isten az ágat lemetszette, mint
Adám lelkének szelleméből való gyermeket, azt
az asszonynak adta, az asszonynak a víz tink-
túráját adta, nehogy ördögöt szüljön: a férfié
pedig a tűz tinktúrája, ez pedig nem más, mint
az élet valódi ősállapota.
8.	Ezért az asszony a mátrix okát, amelyek Venus
tinktúrái, a féfi pedig a tűz tinktúráját kapta.
Értsd úgy, hogy az asszonyé a fény tinktúrája,
amely nem tud életet kelteni, az élet ugyanis a
tűz tinktúrájának jegyében áll.
9.	És mivel ez nem is lehetett volna másként,
most már állati módon kellett szaporodniok, két
magból. A férfi veti a lelket, az asszony a szel¬
lemet, s ez, mivel földi barázdába vetették, úgy
növekszik, mint az állat.
10.	A magban mindhárom princípium együtt
van, de azt, ami bent van, a külső nem ismeri.
Mert a magban nincsen élő lélek, hanem, ha a
két tinktúra egyesül, az a lényben feloldódik.
A lélek ugyanis a magban esszenciális, és az
anyaméhben válik szubsztanciálissá.
11.	Amikor Vulcanus a tüzet felszítja, a lélek a
lényben teljessé és tökéletessé válik, a szellem
által meghatározott órában a tinktúra által a
234

lélekből kilép és a külsőt magához húzza, mint
a csillagokat a levegővel: ilyen az örök gyermek,
akiben a turbával az a múlandó szellem él, ame¬
lyet Adám imaginációjával magába vett.
12.	A túrba ilyen módon célját e világ szellemé¬
ben keresi, és azt el akarja érni. Ha azonban a
test elöregedett, és a lélek életét megkapta, meg¬
hal. Sok lélek esszenciájában mégis megromlik,
mivel a lélek a sulphur magja.
13.	Hogy azonban megjegyezd, a férfié a tűz
tinktúrája, az asszonyé a fény tinktúrája a víz¬
ben, vagyis Venus tinktúrája, meg kell értened,
az egymás iránt való imaginációjuk miért olyan
heves. Mert az esszenciában levő mag az életet
hevesen keresi: a férfi az asszonyban, vagyis
Venusban, az asszony a tűzben, az élet ősállapotá¬
ban. Ezt harmadik könyvünkben világosan meg¬
magyaráztuk, és az olvasót erre figyelmeztetjük.
14.	Kérdésedre azt válaszolom, hogy a lélek
nem kívülről jut a testbe és nem lehelik bele.
Mindhárom princípiumnak saját mestere van,
az egyik a középpontban a tüzet készíti, ez a
Centrum Naturae. A második a tinktúra és a víz,
a harmadik a Misterium Magmim, a földi: de
nincsen benne semmi új, hanem a férfi és a nő
magja ugyanaz, az egyesülésben csak kifejlődik,
és a fa csak új ágat hajt.
235

9.	kérdés
Mi a test és a lélek egyesülésének mértéke?
1.	Ezt már fentebb megmagyaráztuk. Mindhárom
princípium egymásban van, és a maga hasonló¬
ságára gyermeket hoz a világra. Minden egy¬
másban van, míg a túrba a testet összetöri, akkor
a lélek a belső testbe kerül, s ez nem más, mint
Isten teste. Ha pedig hazug volt, akkor a turbába
jut, s ez új testet ad neki az imaginációjában elkö¬
vetett borzalmak mértéke szerint.
2.	A lélek a szív vérében van, itt székel, és eredeti
helye ez, a külső víz és vér keveredik, de a víz a
vért nem oldja teljesen. Az imagináció azonban
oldja. Természetesen a belső vizet fogja meg, de
a Fenség ragyogását és a Fény tinktúráját nem
éri el, csak imaginációjával, ezért a gyermek
gyakran az üdvhöz közelebb áll, mint a nemző,
akiben az ördög lakik.
3.	Sok szent mégsem születik, hacsak nem jó
magból. Mert a hatalmas konstellációhoz gyakran
mérges túrba csatlakozik. Látható ez akkor, ami¬
kor jámbor szülőknek sokszor rossz gyermeke
van. De Isten ismeri az övéit. Ez tapasztalható
Ezsau és Jákob esetében, akik az anya méhében
birkóztak, Káin és Ábel, Izsák és Izmáéi és sok
más esetében is.
236

10.	kérdés
Vajon a lélek kereszteződik-e és emberileg, testileg
származik, vagy Isten minden alkalommal újból
teremti és beleheli?
1.	Csodálkozom azon, hogy a világnak milyen
értelme és filozófiája van, hogy ezt nem fogja fel,
és ezzel én nem tartozom neked. Tudom, hogy
ezekről a kérdésekről a tudósok az iskolákban
beszélnek, sőt ezek fölött még össze is vesznek.
Főként azon a büszke vakságon csodálkozom,
hogy az ész oly kevéssé ismeri Istent.
2.	Eszméljetek, bölcsek, hogy kik vagytok és
mit értetek. A misztériumból csaknem sem¬
mit. Hogyan akartok tehát tanítani? Kezetekbe
pásztorbot való, és nem vagytok méltóak, hogy
Krisztus ruháját felvegyétek.
3.	Ismerjétek el, hogy a világot félrevezetitek és
hencegtek, mintha istenek lennétek, és képes¬
ségeiteket Isten hatalmához méritek. Csak
figyeljetek arra, amit tesztek, meg fogjátok
látni, hová ragadtatok. Attól félek, a legtöbben
Bábelben vagytok: ébredjetek, megvirradt!
4.	Neked, szeretett barátom, azzal válaszolok,
hogy a lélek nem teremtetik és leheltetik be
minden esetben újból, hanem emberileg szapo¬
rodik, mint ahogyan a fa új ágat hajt. Vagy, hogy
237

jobban mondjam: ahogy az ember magot vet,
amelyből test és lélek nő ki.
5.	A különbség csak az, hogy a három princípium
az emberért állandóan harcban áll. Mindegyik
azt akarja, hogy az ember az övé legyen. így
aztán az emberbe csodálatos túrba kerül, még
akkor, amikor a mag állapotában van.
6.	De ha a szülők lelkét Krisztus teste és Isten
lénye hatja át, és az apa is, az anya is ebben a jel¬
ben áll, ez nem történhet meg. Mert Krisztus azt
mondja: a jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt.
A túrba azonban az észen keresztül az időben az
emberbe kerülhet.
7.	Viszont a rossz fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
Vagyis, ha mindkét szülő gonosz és az ördögöt
szolgálja, ketten gonosz lelket vetnek. A princí¬
piumok fölött azonban nincs hatalmuk. A princí¬
piumok fölött a turbának sincs hatalma. Ha vala¬
ki rossz gyermekként is született, ha megfordul,
imaginációjával Isten szavába léphet.
8.	Nehéz dolog és ritkán történik meg, hogy a
fekete hollóból fehér lesz. Ahol felében fekete,
felében fehér, könnyebben megeshet. De, ha
lehetséges, megtörténik, Isten egyetlen lelket
sem vet el, hacsak a lélek nem veti el önmagát.
Minden lélek ítélete önmagában van.
238

9.	Jegyezzétek ezt meg, gonosz szülők. Pénzt
gyűjtőtök gyermekeiteknek. Gyűjtsetek tiszta lel¬
ket, arra nagyobb szükség van.
11.	kérdés
Hol és milyen helyen van az emberben
a lélek székhelye?
1.	Valami, ami megfoghatatlan, de önmagát
meg akarja fogni, és önmagában alapot teremt,
annak eredete, alapállása és székhelye a legelső
gondolatban van, abban, amelyben önmagát
megfogta. Itt van benne a legmélyebb mag,
amely önmagából kibomlik, és keresésére
indul, amíg a legelsőt és a legmélyebbet ismét
megtalálja, a kifürkészhetetlent. így van ez a
léleknél is.
2.	A lelket Isten szíve és a Szó gondolta el, s ami¬
kor elgondolta, a szív középpontjában volt, itt is
maradt, itt van ősalakja és székhelye, amikor a
teremtő Legyen (Fiat) megragadta. Ez még ma
is így van.
3.	A lélek három kezdetben lakik, de alapállása
a szív belsejében van, a szív vérének belső tüzé-
ben, szelleme pedig a tinktúrában van, ebben
van a tűz ragyogása, mert a tinktúra veszi körül
és az ég a szívben.
239

4.	A szellem pedig a szív fölött lebeg, a szív sza-
kadéka fölött, ahol a két kezdet egymástól elvá¬
lik, és a tinktúrában ég, mint a sulphur lángja, ez
oszlik el a test minden tagjában, mert a tinktúra
az egész testben elárad.
5.	A szívben székel azonban a tűz igazi élesz¬
tője, és ez uralkodik a fejben a szellemmel,
itt van az ő tanácsháza, ami nem más, mint
a kedély és az öt hercegi fenség, vagyis az
öt érzék, amely az értelem öt szelleméből
lépett elő, ahogy azt harmadik könyvünkben
elmondtuk, de az elsőben és a másodikban
is. A lélek ugyan a belső princípiumban lakik,
de a külsőt is kormányozza, a csillagokat
és az elemeket, de ha nem válik majommá és
magát nem hagyja megfogni, ott hatalmasabb
marad, a külsőnek pedig engedelmeskednie
kell. Ez csak akkor történik meg, ha a lélek
Istenben elmerül, akkor a nászkocsira ül, s a
külsőbe ismét belép, s akkor a Szent Szellem
már mellette áll. Az ördög támadása ilyenkor
már semmivé válik, az ördögöt fészkéből már
kiűzte és megszégyenítette.
6.	Erre a kérdésre ezt tudjuk válaszolni. Ezt nem
kell úgy érteni, ha az ember fejét levágják, vére
kiömlik és a külső élet összetörik, akkor ez a lel¬
ket találja, s az is meghal. A lélek csak az egyik
princípiumot veszti el, de nem a princípium
240

lényegét. Ez őt a tinktúrában követi, szellemé¬
ben, mint az árnyék.
7.	Mert a külső testiség a lélekben levő belsőt
nem éri el, csak az imaginációval. Semmi sincs
ezen a világon, ami a lelket megérintheti, vagy
megölheti, se tűz, se kard, csak az imagináció,
ez a mérge, mert eredetében az imaginációból
lépett ki, és abban örökké benne is marad.
12.	kérdés
Mi a lélek megvilágosodása?
1.	Arra kell gondolnunk, ha a nap e világból eltűn¬
ne, minden dolog sötétben lenne, az ész pedig
azt mondaná: mi most a sötét halálban, a hideg
méregben vagyunk. És valóban így is lenne.
2.	Nos, lásd, kedves kedély, gondold meg, ha
tested összetörik, a szellem világosságát elvesz¬
ti. Hogyan kívánsz a világosságban lenni, és
hogyan akarsz látni? Ezt kérdezzük mi a kedély¬
től egészen együgyűen.
3.	Az a valami, ami az örök szabadságban él,
úgy, hogy a szabadságot örökké eléri, az a sötét¬
séget nem ismeri. Ez a valami a semmiben lakik,
szabad, mint Isten szeme, amelynek lényege,
hogy teljes önmagát látja.
241

4.	Ha pedig valami imaginál, az akarat eléri
azt, amit a kívánság óhajt. Ez az akaratot
elnyeli, beárnyékolja, hogy az a sötétben van
és a világosságot eltaszítja, egészen addig,
amíg azt a valamit otthagyja, s ismét a szabad¬
ságba lép.
5.	Egész komolysággal tehát azt mondjuk, hogy
lényünkben és tetteinkben nem vagyunk vilá¬
gosságban. Ha akaratunkkal belehatolunk abba,
amit csinálunk, ha szívünket és akaratunkat
kezünk művébe tesszük, mint amikor kapzsik
és fösvények vagyunk, akkor lélekben teljesen
vakok vagyunk, és nincs világosságunk más,
egyedül a nap külső fénye, ez pedig csak a külső
test szerint fénylik. Ha tehát az ember elhal, lel¬
két az a dolog megfogja, értsd úgy, hogy a lélek
szellemét és akaratát.
6.	Mert a lélek gerince olyan, mint a sötét völgy,
ahová fény nem esik, ha pedig önmagát meg¬
gyújtja, ez nem egyéb, mint a mérges villám, s
ez az ördöghöz hasonlít, s önmagában az isteni
fényt sohasem éri el.
7.	Az ok: akaratába és szellemébe az irtózatot
vezette be, amely a szellemet elsötétíti, s azt
a turbában megfogja, mert az isteni fény az
örökbe nem hátrafelé bandukol, hanem előre
halad.
242

8.	Ezért Isten szeme kettős, és a két szem egy¬
másnak háttal áll, mint ezt a fenti ábra mutatja:
az egyik rész előre, a csendes örökkévalóságba
megy, az örök semmibe, vagyis a szabadságba;
a másik hátrafelé, a sóvárgásba, és a sóvárgás¬
ban teremti a sötétséget, ebben a Természet
középpontját (Centrum Naturae), ezt pedig egé¬
szen a szorongásig és az élességig hajtja, ami¬
kor is az akarat ismét a szorongásból a sötétsé¬
gen keresztül elhull a csendes szabadságba.
A szorongásból pedig kicsalja a méreg mozgé¬
konyságát és a komoly éleket. Ezekben az éles¬
ségekben (ha az akarat az éleket bevezeti) a
szabadság fenséges fényességgé változik.
Ezt hívják Isten világosságának. Ez az, amely
örökké fénylik, s amelyet nem lehet elzárni,
mert az örök szabadságban fénylik, és semmi
egyebet nem kíván.
9.	Te pedig, földi ember, azt gondolod: Isten
a te szellemedet saját fenséges fényébe veszi,
ha a te szörnyű dolgaidba, mint kapzsiságba,
kevélységbe, akaratodat belevetetted. Mert ez
a kapzsiság tüze, s így magadat teljesen földivé
tetted. Isten fenségével magadat elsötétíted, ha
akaratodat és szellemedet a kapzsiságban tartod,
s ez, mint az égő tűz forrásának lángja lobog ki a
lélekből a tükör ragyogásában, a kevélységben,
így Isten fenségét nem fogod elérni.
243

10.	És ha a szent Hármas szám keresztjében len¬
nél, és ha az összes angyalok vennének is körül,
mégis a sötétségben maradnál, és szellemed
csak lényed tükrében világítana, ha szellemedet
oda vetetted.
11.	Ha azonban a lélek szellemével képmásá¬
ban Istent akarja látni, Isten fenségét és az örök
világosságot, ezen a földön két úton kell járnia.
Ha így tesz, akkor az örök testben Isten hason¬
másává lesz, és földi testével a külső életet is
megtartja, csodává lesz, amelyet Isten a külső
élet számára teremtett, azért, hogy a külső életet
felébressze, és a külsőt a belső életbe vezesse,
hogy abban örök időkre örömét lelje, s abban,
mint a tükörben, önmagát lássa. Ez az igazi út,
mint ahogyan az alább következik:
A virradat kapuja
12.	Látod, drága lélek, ha Isten világosságát
kívánod és Isten szemével akarsz látni, ha ezen a
világon is világosságot kívánsz, testedet táplálni
akarod és kutatni Isten csodáit, tegyed Istennel
azt, amit ő veled tesz.
13.	Lelkednek két szeme van, a kettő egymásnak
háttal áll, az egyik az örökbe néz, a másik maga
mögé a természetbe. Mindegyik a maga számá¬
ra lát és sóvárogva keres, és egyik szem a másik
244

tükre: hagyjad, hogy így legyen, így kell lennie,
Isten akarja.
14.	A másik szemet azonban a sóvárgásban ne
fordítsad vissza, hanem jobb szemeddel fordítsd
a balt mindig hátra, vissza, feléd, s a csoda aka¬
ratával szemedet magadról ne fordítsad el, ne
fordítsad el attól a látástól, amely a szabadságba
néz. Engedd, hogy a látás nemzése, a teremtett
csodák sora, terajtad történjen meg.
15.	Hagyd, hogy a másik szem földi táplálé¬
kot keressen, de ne engedjed, hogy a keresése
kapzsisággá legyen, ragadd meg e látást erős
kézzel, és ne hagyd, hogy az rajtad úrrá legyen.
Engedd, hogy e kezek táplálékért dolgozzanak,
a csodákat pedig vond be szemedbe, csak az ne
az anyag legyen. Mert ha ezt bevonod, sötétsé¬
get emelsz magadba.
16.	Hagyd, hogy az ördög bal szemed mögött
dühöngjön. Nem tud betörni. Ha beereszted,
akkor benned az anyag lesz az úr.
17.	Ha pedig földi tested széttörik, bal szemed¬
ben levő minden csodát, amit e földön tettél és
találtál, jobb szemeddel látni fogsz.
18.	Ha pedig földi tested elhullik, a természet
mérgétől bal szemed is megszabadul. S még ha
245

a természet is az, amely e csodákat ébreszti, a
csodák akkor már az örök szabadság jegyében
fognak állani. Az anyaggal tovább kapcsolatot
nem tart fenn és szabaddá lesz.
19.	A természet csodáival olyan éles, mint a tűz, s
ez az örök szabadságot fogságba ejti, s a fenségből
a szabadsággal a csodákat teremti. A jobb szemet,
amely ebben az életben halottnak látszik, ez fogja
megvilágítani, de a bal szemmel együtt az öröm¬
mel színültig telt fenség jegyében az is örülni fog,
és a két szem együtt örökké Istent fogja látni.
20.	Ez az a kapu, amelyet ha a szellem helyesen
felismer és lát, akkor látja mindazt, ami Isten, és
amit Isten tesz. Ezzel az egeken és a poklokon és a
földön keresztül lát, de a Lények Lényén is, és
mindazokon az írásokon, amelyek a világ kezdete
óta íródtak. De nehezen megvásárolható látás ez.
A régi Adám semmit sem tudott felőle. Csak az új
ember látja, aki Istenben született meg.
21.	Ha a bárgyú ész számára nehezen is vagyunk
érthetők, egészen egyszerűen akarunk beszélni.
Ha lelkeddel Isten fényét akarod látni, és azt aka¬
rod, hogy Isten megvilágítson, világítsd meg őt.
22.	Te itt a világban élsz, emberi foglalkozásod
van, nincs benned csalás. Maradj itt, dolgozz,
légy tevékeny, szerezd meg azt, amire szükséged
246

van. Keresd meg a csodákat az elemek között és
a földön, olyan munkásságban, amilyenben csak
kívánod, mindez Isten műve. Keress a földben
ezüstöt és aranyat, készíts azokból műveket,
építs, szánts, vess, mindez Isten csodatette.
23.	De hallgasd meg ezt az ábécét: szellemednek
ne engedd meg, hogy abba, amit teszel, elme¬
rüljön, és attól megittasodjék. Ne csinálj belőle
Mammont, hogy belehelyezed magad. Mert ez a
sötétség. Isten bolondja lesz, az ördög majma, ha
akaratodat beléje veted, a benned levő ragyogó
őskép szellemedben imaginációd szerint elvál¬
tozik, annak képét veszi fel, amibe akaratodat
helyezted. Isten képmását elveszted, mert az
mágikus, finom, mint a lehelet, még annál is
finomabb, még sokkal finomabb és megfoghatat-
lanabb, mint maga a lélek.
24.	Van valami, ami által e képmás megfoghatat¬
lan, éppen úgy, ahogy Isten megfoghatatlan, aki
az örök szabadságban él. Mert az a valami még
nála is megfoghatatlanabb. Ilyen a te ragyogó
képed, amely az égi hús és vér jegyében áll,
és Isten testéből való test, Krisztus teste és vére,
és a te lelked otthona itt van. Ebben van a fenség
tüze, és a kép szívében a Szent Szellem székel, s
e képből lép ki, mint hang, nyelv, csoda, ének és
költészet. Csodáidat ebbe a képbe hozzad el, ha
hű akarsz maradni. így tégy.
247

25.	Hagyjad, hogy bal akaratod a munkában
tevékeny legyen, és gondold, hogy Isten szőlő¬
hegyén dolgozó munkás vagy, és légy szorgal¬
mas. Jobb akaratodat azonban helyezd az örök
Istenbe, és gondold, hogy egyetlen órád sem
biztos, csak a mindennap munkáját végzed,
mindig a hangra kell fülelned, amelyen a te
urad majd haza fog hívni.
26.	Ne hagyd, hogy az ész benned tért foglaljon
és azt mondja: ez az én szerzett kincsem, gyűjteni
akarok, hogy e világon megbecsüljenek, és gyer¬
mekeimnek bőséges örökséget hagyjak.
27.	Gondold, hogy gyermeked Isten gyermeke,
te meg Isten munkása vagy, műved Isten műve,
pénzed, javad, erőd, véred Isten kezében van.
Azt teszi vele, ami neki tetszik. Ha pedig ott¬
honodba lép, munkádat kezedből kiveheti, és
másnak adhatja át. Ne engedd, hogy szívedben
az akarat szelleme a kevélységben tért nyerjen,
és azzal a képet megrontsa.
28.	Akaratodat minden órában helyezd az alá¬
zatba Isten előtt, és akkor a te képed akaratod¬
dal együtt az alázat jegyében Isten fenségét el
fogja érni, és a benned levő kép Isten diadal¬
mas fényének sugaraitól meg fog világosodni.
Milyen boldog a lélek, ha a tűz szorongásában
Isten fényét megízlelheti! Milyen öröm tölti el,
248

ha Isten előtt meghódolhat. A lélek és a szel¬
lemben levő kép is a háromban egymásban áll.
Mert a szent Háromság szerint való lény.
29.	Szeretett uram és testvérem, kérdésedre azt
a választ adjuk, hogy a lélek világossághoz nem
jut másként, csak ilyen módon. Ez az ő megvilá¬
gosodása. Ezen a világon van és Istenben is van,
de ebben az életben munkás, Isten csodáinak
munkása, egyik szemével azokat megnyitja,
másikkal azokat Isten elé vezeti, akaratát Istenbe
helyezi, és nem szabad e földön semmiről sem
azt mondania, hogy ez az enyém, e fölött én
vagyok az úr. Ha így beszél, hazudik. Ami van,
az Istené. Az ember Isten munkása, szeretettel
kell őrködnie testvére fölött, és legyen alázattal
Isten iránt. Mert a testvér lelke az ő lelkének
tagja. Testvérének öröme az égben az ő öröme,
az ő csodája az én csodám. Mert az égben Isten
mindenben és mindenkiben benne van. A Szent
Szellem az élő élet. Lényege az öröm. Az ember a
szenvedésről semmit sem tud. Mindaz, ami van,
Istené, s a Mindenség az ő képmása. Minden
közös. Az egyik a másik erejének, tisztaságának,
szépségének örül. Nincs irigység, kedvetlenség,
mindez a halálban és a pokolban maradt.
30.	Ezért, Isten kiválasztott gyermekei, akik
Krisztusban újjászülettetek, vigyázzatok, és a
kapzsisággal hagyjatok fel, saját akaratotokat
249

oldjátok fel, ha a Bábelben sokáig vakok voltatok
is. Bábelt hagyjátok el, mert a hatalmas hang hív
benneteket. Ha megérkezik, a halottakat fel fogja
ébreszteni. Hagyjátok, hogy az segítsen rajtatok,
hogy Istenben az örök boldogságot elérjétek.
31.	A szellem világosan megmondja, aki az új
növényekkel (akik az anyából csíráztak ki) nem
növekszik együtt, az a kénköves tűzben, a
Sárkány szajhájával együtt a Bábelben marad.
Idő nincs. Komoly dolog. Ne nézd azt földi
szemekkel, mert rögtön szíven talál. Nézd azt
halálod fényén keresztül. Akkor látod, milyen
ítélet ez, és milyen volt az idő, amikor a
turbában éltél. Ebben semmi tréfa nincs, és ezt
kell mondanunk.
13.	kérdés
Hogyan táplálkozik a lélek Isten szavából?
1.	Ha a lélek, úgy, ahogy fentebb mondottuk,
a fenséges fénybe lép, és Isten fényét magába
fogadja, kívánság és sóvárgás fogja el, sóvár¬
gásában újra meg újra önmagában Isten erejét,
más szóval Isten testét nemzi, és a Szent Szellem
Isten erejének szelleme: akkor Isten szellemét és
testét elnyeri, és Isten asztalánál eszik. Ami az
Atyáé, az a Fiúé is. És mindaz, ami a Fiúé, az az ő
képmása. így táplálkozik Isten húsából, Krisztus
testéből, és ebből a táplálékból növekszik benne
250

Isten teste, úgyhogy végül Isten testét viseli
és Isten gyermeke. Nemcsak képmása, hanem
gyermeke, Isten esszenciájából való, Istenben
született és Istenben él.
2.	Ha meghallja, hogy Isten gyermekei Isten
szavát tanítják és beszélik, akár ezen a világon
is, felfogja azt és megeszi. A külső ember földi
kenyeret eszik, a lélek Isten kenyerét eszi, amely¬
ről Krisztus azt mondta, hogy saját testét adja
nekünk táplálékul. Az ő evengéliuma táplálék.
Nem eszünk szellemet test nélkül. Mert a lélek
először szellem volt, testet akart ölteni, tehát tes¬
tet és szellemet ölt egyszerre.
3.	Bábelnek meg kell mondani, hogy lássa,
hogyan bánik az Evangéliummal, és mit tanít.
Ha azt mondod, Krisztus evangéliuma testnél¬
küli szellem, Istent káromlod, káromlod Isten
lényét, Krisztus égi testét, amely nagyobb, mint
a Mindenség, amely a dolgok teljessége, de saját
princípiumában.
4.	A földi száj fogaival nem fog beleharapni,
de a léleknek más szája van, ez a külső elemek
mögött táplálkozik: a külső a külsőt fogadja be,
a belső pedig a belsőt.
5.	Ilyen volt Krisztus vacsorája a tanítványok¬
kal. A külső csupán emlékezés, a belső azonban
251

a lényeg, mert Isten országa a hatalomban van,
mágia ez, nem gondolat, hanem lényeg és
szubsztancia. A mágia lényeget teremt, mert az
örök semmiben semmi sincs, a mágia azonban
ott teremt, ahol nincs semmi. Istenben nemcsak
szellem van, hanem természet, lényeg, test,
hús, vér, tinktúra és minden.
6.	Ez a külső világ a belső hasonmása. Azt mon¬
dom, amit látok, érzek, megízlelek és tudok, és ez
nem találgatás és mellébeszélés. És nem számom¬
ra, hanem számodra kötelező, hogy örömem tel¬
jék benned, hogy gyönyörködjünk egymásban,
testvérek legyünk egyetlen lényben.
7.	Aki többet kíván tudni, olvassa el harmadik
könyvünket, itt megtalálja azt, hogyan táplálko¬
zik a lélek Krisztus evangéliumával.
14.	kérdés
Vajon bűntelen az ilyen lélek?
1.	Itt most az újszülött gyermekben a lélek új
hajtását értjük. Szeretett barátom, nehéz kérdés
ez, de neked válaszolnom kell, mert az idők
megnyíltak, a nap virrad, az éjszaka elmúlt:
örök hála és dicsőség érte Istennek, aki ben¬
nünket a világosságra méltónak talált, elmúl-
hatatlan örökségbe helyezett, és kedves gyer¬
mekeivé fogadott.
252

2.	Ádám súlyos bukásáról, szeretett barátom,
amellyel minden írásunkban hosszasan foglalko¬
zunk, tudsz. A lélek akkor szemének igaz látását
Istentől elfordította és e világ szellemére vetette,
engedetlen lett, a benne levő őskép nagyságát
összetörte, és önmagába a szörny képét, ennek
a világnak a szellemét vette. Ezzel elvesztette
hatalmát a világ szelleme fölött, mivel a lélek a
jó és a rossz fájának gyümölcséből evett.
3.	Mindezt Isten parancsa ellenére tette, imagi-
nációját a földi szellembe vetette, s ezért a nagy
őskép helyett a túrba ragadta meg, amelyet a
földi szörnyeteg magában hordozott. A túrba
célját csakhamar keresni kezdte és meg is talál¬
ta, mert az ősképet szétzúzta. S ezért nem a Szó
volt az, amit a lélek saját központjába helyezett,
mert a Szó benne örökre összetört.
4.	Ha a túrba egyszer magát a földi mélység¬
be befészkelte, a testet és a lelket befogta, és
a testet a maga céljára használja, hogy aztán
összetörje és félredobja. így most a szegény
lélek test nélkül meztelen marad. Egyetlen
dolga van csak, hogy megforduljon, szemének
igaz látását a Szó felé irányítsa, hogy Istenből új
teste szülessen, másképpen csupasz, és benne
az a túrba dolgozik, amely a tüzet szítja, a nagy
szorongást, mert a tűz a heves éhség, amely
szüntelenül keres és talál.
253

5.	Ebből világosan érthető, hogy lelkűnkkel e
világ szelleméhez vagyunk kötve. A túrba Isten
haragjának mérgében bennünket fogva tart.
És ha lelkünk ebből kilép és Istenben megszüle¬
tik, a túrba a külső test fölött úr marad, elemész¬
ti azt, mert gyökeréig átforgatja. Amit talál, az,
hogy: ez a test csak tükör, az örök tükre, így a
tükörből az örökbe megy át, a testet pedig ott¬
hagyja a semmiben.
6.	Tudod, hogy a magban a lélek a testtel együtt
félig földi természetű, mert lényege a sulphur,
vagyis phur és sül egyben, benne a túrba lakik,
amelynek hatalma van arra, hogy a magot szét¬
rombolja. Hogyan születhet meg a tiszta lélek?
Ilyesmi lehetetlen, mert a turbát magával hozza
a világra, és már az anyaméhben bűnös.
7.	De tudod, hogy Isten emberré vált, és a Kezdet
igéjét a magba ismét belehelyezte. Bár a túrba a
földi részben is székel, úgyhogy a mag egyáltalá¬
ban nem szabad, de a lélekben ez az új alak már
benne él. Amennyiben az anya és az apa jámbor
és Istenben van, és a lélek Istentől nincsen elha¬
gyatva, akkor az anya és az apa leikéből szüle¬
tik. És ha a gyermek az anya méhében meghal,
keresztelés nélkül, az apa és az anya szellemével
meg van keresztelve, a Szent Szellemmel, amely
bennük lakik, és a túrba a halállal megtörik, mert
a hitnek az a része, amely reá esik, Istent eléri.
254

8.	De ha a szülők istentelenek, a helyzet más.
Ha a gyermek az anyaméhben meghal, a túrba
martaléka lesz, és az örökben Istent nem éri el.
Semmit nem tud róla, élete a szülők esszenciájá¬
ban és tulajdonságaiban áll, és a Szó benne még
nem gyulladt ki. A lélek maga ugyan még bűnt
nem követett el, de szelleme minősített szellem,
saját sóvárgás és csoda nélkül, mint az égő kén,
olyan, mint a lidérc, amely Istent nem éri el,
tehát ég és föld között marad a misztériumban
ítélet napjáig, amikor is az aratás elkövetkezik
és mindenki saját jászola elé kerül. Bár János
mesternek ebben a dologban más filozófiája
van, bennünket az nem érdekel. O a bűvész, mi
ellenben látunk. Azt mondjuk, amit látunk.
9.	Azt kell tehát megértened, hogy egyetlen lélek
sem születik a földön bűn nélkül, a szülők bármi¬
lyen istenfélők legyenek is, mert a lelket az anya
földi magban hordja ki, és ez a test turbáját magá¬
val hozza, s ez a burok, ami a lelket körülveszi.
10.	Ezért Isten az Ószövetségben a gyermekkel a
körülmetélés révén szövetséget kötött. A szövet¬
ség értelmében a gyermeknek vérét kell ontania,
s e vérben a lélek turbáját meg kellett fullaszta-
nia. Az Újszövetségben a keresztség az, amikor
a Szent Szellem az élet vizével, a lélek vizével a
turbát lemossa, hogy a lélek Isten elé léphessen
és Isten gyermeke lehessen.
255

11.	És ha valaki azt mondja, hogy azt az embert,
akit nem keresztelnek meg, mint a zsidót és a
törököt és más népet, amely ezt a tudást nem
ismeri, és efölött a világosság fölött nem rendel¬
kezik, azt Isten mind eltaszítja, holott egyébként
tanításukban, életükben és tetteikben szenve¬
délyesen Isten szeretetébe hatolnak, az elejétől
végig bábeli fecsegés, képzelődés és tudatlanság.
12.	Az üdv nem a külső szóban van, hanem az
erőkben. Ki taszíthatja ki azt, aki Istenbe lépett?
13.	Vagy nem Bábel az, amely az egész földet
megzavarta, hogy a népeket véleményeik sze¬
rint elválasztották, egyébként akaratukban csak
egyetlen úton járnak? És ki ennek az oka, ha nem
az Antikrisztus, aki Isten országát saját hatalma
alá vonta és az újjászületésből vásárt csinált? Ha
a nap fölkel, emiatt még a gyermekek is szégyen¬
kezni fognak. Végül is azt kell mondani, hogy az
Antikrisztusnak ez a tanítása szemfényvesztés, a
kígyó ravaszsága, amely Évát mindig megcsalja.
14.	Meg kell ismernünk tehát, hogy egyetlen
lélek sem születik bűn nélkül erre a világra.
A turbát mindegyik magával hozza. Mert ha
bűntelen lenne, olyan tiszta testben kellene
laknia, amely a rossz akaratát nem ismeri és
amelyben nincsen földi kívánság. Mert a test és
a lélek egybe van kötve, amíg a túrba a testet
256

saját céljaira elhasználja: először mindig a test
dolgait keresi, mint ahogy az imént leírtuk.
15.	kérdés
Hogyan kerül a bűn a lélekbe, holott ez Isten műve
és teremtménye?
1.	Mint már fentebb említettük, a kettő egy alak¬
ban van: a túrba a földi kívánsággal együtt lép a
világra, és a lélek két erős vonzatban áll. Először
Isten szava húzza, amely a középpontban van,
amióta a Szó az ember iránt való szeretetében
testet öltött, s ez a Szó a lelket szakadatlan Isten
országába vonja, és a turbától el akarja választa¬
ni, hogy a lélek a turbát valódi természetében,
minden sötétségében és igaztalanságában lássa.
Ha ennek a vonzásnak enged, a Szóban újjászü¬
letik, s Isten képmása lesz.
2.	De a második, amely erőteljesen húzza, az a
túrba, ez a lelket mindig földi kívánságokkal
tölti meg, különösen a fiatalkorban, amikor a
földi növény tele van erjesztő zöld esszenciával
és méreggel. A túrba hatalma ilyenkor igen
nagy, annyira, hogy sok lélek sohasem szaba¬
dul meg tőle.
3.	Az a dolog, amelynek kettős kezdete van és
kettős vonzatban áll, annak egyik fele, akár a
jótól, akár a rossztól terhelten, a súlytól lemerül.
257

4.	A bűnnek nincsen képessége arra, hogy önma¬
gát megteremtse. A bűnt az akarat teremti: az
imaginációból kerül a szellembe. Mert a szellem
a dolgokba hatol, a dolgoktól inficiálódik: így
hát a dolog turbája a szellembe kerül, és minde¬
nekelőtt Isten képét rombolja szét, aztán tovább
halad, egyre mélyebbre ás, a lélek mélységeit
megtalálja, a lelket felkutatja, a harag tüzét föl¬
fedezi és azzal a szellemben elkeveredik, s így
születik meg a bűn.
5.	így tehát a bűn az, amely valamely külsőt
az akaratba kíván helyezni. Az akarat egyet¬
len iránya a szeretet és a szelídség kell, hogy
legyen, úgy, mintha az akarat semmi, vagy halott
lenne: egyetlen kívánsága legyen, Isten élete, az,
hogy benne Isten teremtő művét megvalósítsa.
Mindazt, amit tesz, akaratával úgy tegye, mint¬
ha Istennek tenné. De ha akaratát kifelé fordítja,
a külsőt helyezi a szellembe, és akkor szívében
ez a külső ver gyökeret. így születik meg a túrba,
és a lélek a külső dolgok csapdájába kerül.
6.	Azt válaszoljuk tehát, hogy az anyaméhből
egyetlen lélek sem lép ki tisztán, akár szent, akár
nem szent szülők nemzették is. Miként az isteni
örvény és Isten haragja, a földi világ, mindez
Istenhez tartozik, de az ő szívét és szellemét
nem érinti és meg nem indítja, így van a gyer¬
mek az anya testében. Ha isteni szülők nem¬
258

zették is, mindegyik princípium saját körében
marad. Ha a túrba a földi testet elragadja, az ég
a szellemet magához veszi, azt a fenség világos¬
ságával megtölti, akkor a lélek Istenben van és a
szenvedéstől megszabadult.
7.	Mivel azonban a lélek a földi életben meggyö¬
keresedett, szabadságát elvesztette. Ennek oka:
a föld szelleme imaginációjával szörnyeit min¬
dig beledobja, s így a szellemnek a földi élettel
állandó harcban kell állnia.
16.	kérdés
Hogyan marad a lélek ilyen egyesülésben
Adám testében és az újszülött testében?
1.	Fentebb már beszéltünk arról, hogy három
kezdet van, és a lélekben mindhárom együtt és
egyben van, mint egyetlen dolog. Ehhez még azt
fűztük, hogy a viszály a lélekben már a magban
megindul. Amikor még a két nemben, a férfiben
és a nőben elzárva nyugszik, a túrba már fel¬
támad, amennyiben a lelket a mag esszenciája
hamis imaginációra és hamis sóvárgásra csábítja.
2.	És ha a szellem a testet meg is fékezi, mégis
imaginál, s ez az, amiért a magban túrba keletke¬
zik. Egyetlen ember sem tagadhatja, hogy vannak,
akik saját imaginációjukkal szembenállnak, és ha
igaz szellem lakik bennük, azt el is átkozzák.
259

3.	Tudd meg tehát, hogy a lélek nyomorúságos
kutyaszorítóban van, onnan nem tud szabadul¬
ni, csak ha a túrba végül is a testet elragadja.
4.	A külső ember az újszülöttel sohasem egyesül
teljesen. A külső az újszülöttet minden esetben
le akarja nyelni, mert a kettő egymásban áll, de
mindegyik saját princípiumában, úgy, hogy a
külső nem tud a belső fölött hatalmat nyerni.
A szellem a viszály középpontjában áll. A kettő
egymásba bonyolódhat és egymáshoz tapad¬
hat, mert mindhárom Isten mirákuluma. Csak
mindegyik a maga rendje szerint saját princípiu¬
mában maradhatna! A lélek a tűz-birodalom
ura és mindhárom élet legelső oka. A szellem
a fény-birodalom ura, benne Isten szeretetének
ragyogó képe él. A külső szellem pedig a földi
élet ura, ennek kell megkeresni és megnyitni a
csodákat, a belső szellem adja hozzá az értel¬
met, és a lélek nyilatkoztatja meg a legnagyobb
titkot, a kezdettelen örvényét.
5.	A lélek a rejtett kincs, a lélek szelleme pedig a
kincs megtalálója. A földi szellem a kincskereső,
a földi test a misztérium, amelyben az arkánum
rejtőzik, mélyen elásva. Mert az istenség földi
alakban, mint megfogható lényben megnyilat¬
kozott. így tehát három kereső szükséges, hogy
megtalálja.
260

6.	Elhárítjuk azt a látszatot, amely szerint a külső
élet ellenségei vagyunk. Mert hiszen Isten nagy
csodáihoz ennél világosabb út egyáltalán nem
vezet. Az egész ember számára nincsen célrave¬
zetőbb, mint hogy a háromszoros birodalomban
csendben megáll, és nem a külsővel a belsőbe
tér vissza, hanem a belsővel a külsőbe.
7.	Mert a külső nem egyéb, mint állat, és nem
tartozik a belsőbe, csodái azonban, amelyek a
belsőben születtek, s amelyek ebből nyíltak ki és
váltak láthatóvá, alakjukkal (nem anyagi lényük¬
kel) a belső világba tartoznak. Ezeket a belső
szellemnek, mint Isten csodáit fel kell venni, és az
örökkévalóságban ezekben örömét fogja lelni.
8.	Azt mondjuk tehát, hogy a lélek az új ember¬
ben megmarad, ha tinktúrájának szelleme a
sóvárgás és az imagináció ellen védekezik.
A külső szellem ugyan állati, de a belső az értel¬
mes, a külsőt megfékezheti és megfegyelmezhe¬
ti, mert hiszen ő az úr.
9.	Aki azonban hagyja, hogy benne uralomra
az állati szellem kerüljön, az állat, és belső alak¬
jában a tinktúrába az állat képét fogadta be.
Aki pedig a tűz szellemét, vagyis a turbát tette
meg úrrá, az belső képében ténylegesen ördög.
A külső szellem ekkor arra kényszerül, hogy a
tűzre vizet öntsön, mert a vad szellemet meg kell
261

fékeznie. így akar (mivel nem akar Isten képe
lenni) legalább belső képében állattá lenni.
10.	Ha az egyesülést nézzük, látjuk, hogy a
külső szellem számunkra igen hasznos. Nagyon
sok lélek romlana meg, ha nem lenne tevékeny
az állati szellem, amelyet a tűz még fogva tart,
és amely számára a földi és az állati élet gyö¬
nyör, és amely ebben az életben örömét leli,
mert a csodákban saját maga képét imaginációja
segítségével ismét megpillanthatja, és azt ismét
megkeresheti.
11.	Ti, kedves gyermekeim, akik Istenben szü¬
lettetek, halljátok meg, nem ok nélkül történt,
hogy Isten Adámba a külső szellemet lehel¬
te, orrán keresztül a külső életet beléje fújta.
E képmás veszélyeket rejtett, Isten tudta, mert
Luciferrel már megtörtént, a nagy örök mágia
szerint. Adám is ördög lehetett volna, de a külső
tükör ettől megóvta. Mert ahol víz van, ott a tűz
nem terjed a végtelenig.
12.	Sok lélek bőszültségében egy pillanat alatt
ördöggé változhatna, ha ezt a külső élet nem
akadályozná meg, mert így a lélek teljes egészé¬
ben nem tud meggyulladni. Milyen méreggel
telt és gonosz némely ember, dühöng és gyilkol!
De a tűz mellett benne ott van a víz. Ha nem
lenne, elveszne. Jól látható ez az epén, amely
262

merő tűz-méreg, de vízzel van keverve, folya¬
dék, s így a tűznek eleve határt szabott.
13.	A belső világban is így van: e világ szelleme
a lélek örvényébe szőtte magát, s e világhoz tar¬
tozik a halálos víz, a lélek ebbe mártja magát, ha
tüzet akar okádni.
14.	A külső szellemnek azonban tűz nélkül nem
lenne élete, mint ahogy minden teremtményben
tűz van. E tűz azonban csak a belső tűz dühe.
15.	A belső tűz a földet és a köveket elemészti,
de elemészti a testet, a vért és a nagy képmást
is: ha pedig az akaratban ez meggyullad, ennek
orvossága a víz, mert a víz az, amely az ösztön¬
nek, ha Isten fölé akar kerekedni (mint Lucifer
tette), határt szab.
17.	kérdés
Honnan kelteződik és miért van viszály
a szellem és a hús között?
1.	Tudod, szeretett uram és testvérem, hogy a
tűz és a víz ősi ellenség. Mert a tűz élet és a víz
a tűz halála. Látod, ha a tűzre vizet öntesz, a tűz
minősége megszűnik, és a tűz halálán van.
2.	Az emberben azonban nincsen egészen így,
éspedig a fény miatt, amely a tüzet örökké ösz¬
263

tönzi. Mégis ellenségeskedés van, mint Isten és
a pokol között, és a harag, vagyis a pokol tüze
mégis Istené.
3.	Isten fensége nem lenne, ha haragja nem
lenne, amely harag az örökkévalóság sötétségét
és mélységét a természet mérgével nem szítaná,
hogy az tűzzé változzék. És ebből keletkezik a
szabad örökkévalóság magas fénye, s ez szelíd¬
ségében fenségesen ragyog.
4.	A tűz mégis egyetlen oka annak, hogy a sze¬
lídség fényének van minősége, mert a fény a
tűz csillogásából keletkezik, és a tűz minőségét
magába olvasztja.
5.	De, mint az imént mondottuk, az akarat a
szorongásban a halálba merül és a szabadság¬
ban újra kizöldül, ez pedig nem egyéb, mint a
tűz és a fény minősége együtt: de most már más
kezdet jegyében áll, mert a szorongás szeretetté
változott.
6.	így tehát a szeretetben már csak egy alakja
van, hogy a hús a szellem ellen küzd. A külső
hús-élet nem egyéb, mint a legbensőbb tűz-élet,
vagyis a lélek életének tükre. S így a lélek szel¬
lem-élete a tinktúrában a fénnyel a közép, s ez is
a lélekből keletkezik.
264

7.	Érts meg hát, drága barátom. A lélek szelleme,
amelyben az isteni képmás foglal helyet, a tűz-
ből származik, és elsősorban nem egyéb, mint a
tűz akarata. Ha azonban a tűz mérge felfokozó¬
dik és kigyullad, az akaratot rettentő szorongás
fogja el, amely olyan, mint a halál, önmagába
elhull, a méregből az örök szabadságba, ez
azonban nem halál, hanem az első világból a
másik világ keletkezik.
8.	Mert az akarat a tűzből, mint felfokozott erő,
de szorongás nélkül, csak a második világban
zöldül ki az örök szabadságba, s ez olyan,
mint a szövés, a tevékenység, a szorongás ter¬
mészetének felismerése. Ez minden esszencia
birtokában van éppen úgy, mint a tűz legelső
alakjában, a szorongásban, de már a tűzből a
vízbe lépett át, s így a tűz szorongása a vízben
elnyelődött.
9.	Értsd hát meg. Ez a lélek szellem-élete. A lélek
a természet középpontja (Centrum Naturae).
A szellem pedig a drága és nagy képmás, amit
Isten a maga hasonlatosságára teremtett. Ebben
áll Isten királyi és fenséges képmása, mert Isten
ebben a képben van és ebben az életben él.
10.	A szellem a lélektől nem válik el. Éppúgy
nem, ahogy, mint látod, a tűz a világosságtól
nem választható el, de a kettő mégsem egy.
265

Két minőség ez. A tűz mérges, a fény szelíd
és nyugodt, és a fényben van az élet, a tűzben
pedig az élet oka.
11.	Ilyen módon a szellem és a hús között levő
viszályt minden nagyobb keresés nélkül meg¬
találhatod. Mert a belső szellemnek a szelíd
Isteni lényegből való húsa, a külső szellemnek
pedig a mérges tűz tükréből való húsa van, ami
nem más, mint a lélek tükre, amely mindig
mérget ébreszt. Ez a nagy csoda, mivel ez a
lélek nyers voltának arkánumában van, s ezért
a szeretet belső szelleme figyelmezteti, nehogy
önhatalmúvá legyen s a lélek tüzét lángra lob-
bantsa, mert ha így tesz, a benne levő szeretetet
és az ősképet elveszti, és akkor a lélekben levő
méreg szétmarja.
12.	Viszály azért van, mert a belső szellem akar
uralkodni, és a külsőt meg akarja fékezni. A külső
uralkodni akar, amikor azt mondja: nálam van¬
nak a nagy csodák, és nálam van az arkánum.
A misztériummal büszkélkedik, de nem tudja,
hogy ez csak a misztérium tükörképe. Nem a
misztérium lényege, hanem annak keresése, mert
a kézzelfogható tükör, amelyben a misztérium
láthatóvá lesz. A többi fölött uralkodni akar, mert
egy princípiummal többje van, és mert egységes,
önhatalmú élet. A misztériummal szemben azon¬
ban bolond, semmi más.
266

13.	Ezért, kedvesem, ha a misztériumot kere¬
sed, ne a külső szellemben tedd, mert akkor
becsapódsz, és a misztériumnak csak vissz¬
fényét fogod látni. Hatolj be mélyen, egészen
a keresztig, keresd az aranyat, s akkor nem
fogsz csalódni. A folttalan tiszta gyermeket
kell keresned a másik világban, ezen a világon
csak a rongáltat találod, azt, aki tökéletlen.
Csak fogj hozzá.
14.	Ha a keresztből a negyedik alakzatba lépsz
vissza, ott a napot és a holdat egyesítve talá¬
lod, ezt a szorongásba, a halálba vezeted, s itt
a mágikus anyagi test oly mértékben feloszlik,
hogy ismét azzá válik, ami azelőtt volt az akarat
középpontjában, ismét mágikus és a természet¬
re szomjas. Keresés az örök keresésében, és
sóvárog arra, hogy teste legyen. így lesz teste
napszerű, vagyis lélekszerű, s akkor teste lélek
szerint keletkezik, hirtelen, mert az akarat most
már a paradicsomban zöldell, s olyan, mint az
égi és hibátlan gyümölcs.
15.	Ez a szép és nemes gyermek, halljátok,
kapzsi fickók, ezt végül is meg kell mondjuk
nektek, hiszen ez az, amely minden emberrel
együtt született, s ezzel a dolgot csak meg akar¬
juk magyarázni. Amiről mi beszélünk, az nem
visszfény, vagy égbolt, hanem ez az arany. Ezzel
dicsekedtetek és ez volt a ti bálványotok. Ez az,
267

aki megszületett. Hiába űztök szemfényvesz¬
tést, egyre kevesebbet láttok. Az igaz gyerme¬
kek azonban lássanak egyre többet, egyenek és
lakjanak jól, hogy Istent dicsérjék.
16.	Azon, amit mondunk, sokan elcsodálkoz¬
nak. De ne csodálkozzon senki, hogy valaki,
aki sohasem tanulta, a misztériumról beszél.
A füvek segítség nélkül növekszenek, és sen¬
kinek tanácsát nem kérik. A misztérium is így
növekszik, mások beavatkozása nélkül. Külön
iskola ez. Olyan, mint az apostoloké volt, ami¬
kor pünkösd idején sok nyelven beszéltek, anél¬
kül, hogy valaha is azon megtanultak volna.
Ez az együgyűség.
17.	Ez Bábel, a te pusztulásod hirdetője. Tudd
meg, hogy nem segít rajtad se méreg, se harag.
A csillag fölkelt, és a keleti bölcseket vezeti.
Nézd csak meg, milyen helyzetben vagy, eszmélj
fel, turbádat vesd le, s akkor a gyermekek közé
kerülhetsz. Ezt tréfa nélkül mondjuk. Minden
egyéb tanács rossz. A te haragod a te tüzed, és
ez el fog nyelni téged.
18.	Vagy azt hiszed, vakok vagyunk? Ha nem
látnánk, hallgatnánk. Miért hiszed, Istennek
a hazugság tetszik? Talán mi találtuk ki
turbánkban azt, ami minden ember lényét és
művét átvilágítja? Talán dicséret illet bennünket
268

érte, s ez lenne táplálékunk? Miért nem mara¬
dunk meg csupán a külső világ kenyere mellett?
Amit a nap munkája reánk szabott, megtesszük,
mert az Atya így akarja. Este pedig számot kell
adnunk. Drága barátom, ez nem tréfa.
19.	így érted meg a szellem és a hús viszályát,
és ismerd meg, miképpen állanak egymással
szemben, és egymással miképpen küzdenek.
Az egyik Istent akarja, a másik kenyeret akar, és
mindkettő hasznos és jó.
20.	Ember gyermeke, vigyázz jól és légy óva¬
tos! A lélek szellemét tedd meg úrrá önmagad
fölött, akármilyen küzdelembe is kerülj. Amit itt
töltesz, rövid idő. Mi itt a barázdába vagyunk
vetve és növekszünk. Mindenki vegye észbe,
hogy milyen termést kíván hozni. Aratáskor
minden tett megkapja azt, ami érte kijár.
21.	Sokkal jobb kicsiny ideig gondban és fáradt¬
sággal a szőlőhegyen dolgozni, s nagy jutal¬
mat és örömöt várni, mint ilyen arasznyi ideig
királynak lenni, aztán farkasnak, oroszlánnak,
kutyának, macskának, békának, kígyónak, vagy
féregnek lenni.
22.	Gondold ezt meg, ember gyermeke. Ez legyen
a figyelmeztetés, mert azt, mit mondunk, a cso¬
dák szeméből olvassuk. Nem telik el hosszú idő,
269

tapasztalni fogod. A vég kezdetét elérte, és ez itt
semmi más, mint a kezdet hajnalpirkadása. Láss,
és a kapzsiságot vesd el, mert ha nem teszed,
sírni fogsz és üvölteni, és senki sem fog rajtad
megkönyörülni. Mert az ember azt aratja, amit
vetett. Mit érsz a gazdagsággal és a méltóság¬
gal, ha elveszted? Itt e földön hatalmas vagy, s
ott ájult leszel. Istené vagy, s az ördög karjába
futsz. Könyörülj meg saját életeden és szép égi
képmásodon.
23.	Légy Isten gyermeke, és nem leszel ördög.
Ne engedd, hogy a hízelgők életedet feltartsák,
hiszen hasukért, pénzükért és hírükért teszik.
A nagy Bábel szolgái ők. Keresd meg önmaga¬
dat. Hallgass lelkiismeretedre, tőle tudd, vajon
Istenhez tartozol-e. Ez majd panaszkodni fog
és mindent megmond. A képmutatókat űzd el,
keresd Isten tiszta ábrázatát. Ne nézz a tükrön
át. Isten van előtted. Isten van benned. Gyónj
meg neki, és térj meg hozzá a tékozló fiúval.
Senki más tőled a turbát el nem veheti. A halá¬
lon keresztül a másik világba kell menned,
ahová a képmutatók nem követhetnek. A bűnök
bocsánata másként nem lehetséges. És ha a kép¬
mutatónak mindent odaadsz, a turbában te is
éppúgy fogva vagy, mint ő.
24.	A dolog nem úgy van, hogy valaki jön és
turbódat majd elveszi, ha pár jó szót szólsz
270

hozzá. Nem. A túrba mágikus természetű. Újjá
kell születned, mint Krisztus mondja, egyébként
Istent nem éred el, bármit is teszel. Minden kép¬
mutatás csalás.
25.	Ha Istennek akarsz szolgálni, azt mint új
ember kell, hogy megtedd. A földi Ádám neki
nem szolgálhat, nem hallgatja meg, bárhogy
énekel, kiált, hívja, imádkozik. Szélmalomharc.
Akaratodat kell beléje helyezned, szívedet
kell odaadnod, egyébként az egész csalás, az
Antikrisztus dajkameséje, az, ami ezt az egész
világot elárasztja.
26.	Az akarat nagyobb, mint a kiabálás. A turbát
széttörheti és Isten képmásába léphet, meg¬
van a hatalma, hogy Isten gyermeke lehessen,
hegyeket boríthat fel és halottakat ébreszthet,
ha Istenben született, és a Szent Szellem azt
megengedi neki.
27.	Mert az engedelmesség és az alázat jegyébe
lépett, akaratát Isten akaratába helyezte, hogy
Isten legyen helyette a cselekvő és az akaró.
Ez az üdvhöz és az Isten országához vezető út,
ez és nem más. És ha akár pápa, akár professzor
prédikál is mást, minden szemenszedett hazug¬
ság és szemfényvesztés.
271

18.	kérdés
Miképpen válik el az emberi lélek a testtől
a halálban?
1.	Jó lenne, ha a világ e kérdésben bennünket
meghallgatna, különösen Bábel, a feslett nősze¬
mély, hátha lehet még belőle gyermek. Mert a
halál a borzalom vendége, és a büszke lovagot
lovával együtt a földre sújtja.
2.	Szeretett barátom, nehéz kérdés ez, és mind¬
három princípium szemére szükség van, hogy
helyesen lássuk, a halálban nekik nem kell elmúl¬
niuk, ha be is lépnek, és ha vele szemtől-szemben
is állnak. Az ember kell, hogy a halál számára
méreg, a pokol számára pestis legyen. Meg kell,
hogy fogja a halált, és alaposan meg kell, hogy
nézze. Egyébként az értelem nem foghatja fel, ő
maga is a halál körébe kerül, meg fogja tapintani,
mi a halál, megízleli, mit jelent, ha az egyik princí¬
pium, ami nem más, mint az élet, összetörik.
3.	Fentebb már megértetted, hogy minden lény
alaptermészete mágikus, mivel az egyik a másik¬
nak tükre, és a tükörben ismét az első tükör
sóvárgása nyílik meg, és abban alakot és testet
ölt. Megértetted, hogy miképpen van minden
lényben túrba, amely mindent szétrombol, egész
a lény legelső magjáig, mert ez megmarad, és ezt
semmi sem törheti össze. Nincsen benne semmi,
272

ami összetörhető lenne, mert mint ahogy önma¬
gában, úgy áll önmagán kívül is, oda megy,
ahová akar, és így mindenütt van és sehol. Mert
az örvényben van, ahol nincsen nyugvópont, s
így csak önmagában nyugodhat meg.
4.	Mint ahogy minden lény egyetlenegyből szár¬
mazott, a kezdet a legutolsóban is megvan, mert
az utolsó az első felé visszafordul, az elsőt keresi
és azt önmagában megtalálja. Mikor pedig az
elsőt megtalálja, az összes többit elereszti, és
abban lakik, mert abban nincsen indulat. Semmi
sincsen, aki megindítsa, mert ő maga az, a legel¬
ső lény. Ha pedig attól különbözik, annak csak
ága, mert saját külön akarata van. Az akarat az,
amit az egyik lény a másiknak nem adhat át.
5.	Hadd magyarázzuk meg tehát a meghalást.
A kezdet a befejezést keresi, és ha megtalálja,
a keresést elhajítja. Ez pedig a földi élet. Ez az,
ami elhajíttatik. Össze kell törnie önmagát. Mert
a kezdet, vagyis a lélek, a befejezésben marad,
a testet elejti és nem is panaszkodik miatta.
A lélek nem sóvárogja többé, a testnek is be kell
fejeződnie abban a csodában, ami a test volt.
6.	A lélék szelleme nem érez fájdalmat amikor a
test lehull, de a tűz-életnek fáj. Mert a tűz anya¬
ga, ami a tűzből született, letörik, természetesen
csak a lényben.
273

7.	Az alak az akaratban megmarad. Mert az
akarat nem törhet meg, a léleknek tehát az aka¬
ratban kell maradnia, az anyag pótlására más
alakot ölt, és az akaratban ég. A tűz első heve
ugyanis nem múlik el, csak anyaga, a földi élet,
ami a phur, törik le.
8.	A tűz így veszti el hatalmát, a sötétségbe
merül, feltéve, ha a szellem az égi lényeget, mint
Isten testét megszerezte. Ekkor a tűz, ami nem
más, mint a valódi lélek, e megszerzett szelíd tes¬
tet sulphurrá teszi, s így a lélek a szeretet tüzével
ég, és belőle az első tűz-élet teljesen eltávozott.
9.	Mert így Isten princípiumában van. Az első
dühös tüzet soha többé nem érintheti, mivel más
indulatokat fogadott be, újjászületett, első életéről
semmit sem tud, mert ez a mágiában elmerült.
10.	A túrba a földi testben marad és ismét azzá
válik, mint ami azelőtt volt, mielőtt test lett,
semmi, káprázat, amelyben alakzatok formá¬
jában egész lénye, mint a tükörben, megáll, de
nem testileg, hanem az örökkévalóság módján.
Mint, ahogy már említettük, hogy e világ min¬
den csodája a misztériumban áll, a Bölcsesség
Szüzében, de testtelenül.
11.	Itt is azt látjuk, hogy ugyanaz a misztérium
saját megoszlásában megnyilatkozik, és az soha
274

ki nem alszik, hanem részeivel és megkülön¬
böztetésével örökké fennmarad, és a mágiában,
mint annak megosztott részében látható, olyan
módon, mint amilyen alakot itt a földön felvett.
12.	Ilyen tehát az, amikor az ember elköltözik: a
túrba az élőlény befejezését megtalálta, mert az
élet betegsége nem más, mint amit a túrba gyúj¬
tott meg, hogy a lényt széttörje. Most ezt elérte,
latba vetett eszközeit pedig el akarja dobni, s ez
is történik, amikor a test meghal.
13.	A túrba önmagában a tűzbe lép, a külső
élet kialszik, mert belőle a lélek tüzét kivonják,
s így magasabb légkörbe emelkedve céljához
érkezett.
14.	Ha a lélek tüze nem Isten szellemében öltött
testet, s ha akaratát és sóvárgását sem helyezte
beléje, akkor nem egyéb, mint sötét tűz, amely
a szorongásban és nagy rémületben parázslik,
mert benne csak az első négy alakzat él, vagyis
a természet a szorongásban.
15.	Ha a lélek az alázat erejéből semmit sem
tudott megszerezni, nem tud a halálon keresz¬
tül az életbe elmerülni, s ekkor olyanná válik,
mint az értelmetlenül forgó kerék, amely örök¬
ké önmaga fölé akar fordulni, s ezért a másik
oldalon önmaga alá bukik. Olyan ez, mint a tűz
275

egy neme, de nem lángolva ég, mert a túrba
nyers, kegyetlen, keserű, s a keserűség mindig a
tüzet keresi, és fel akar lobbanni, de a nyerses¬
ség visszafogja, ezért az egész nem más, mint
elrémítő szorongás, s ez, mint a kerék forog és
forog és önmagát imaginálja, viszont önmagán
kívül semmi mást nem talál, önmagával nemz,
önmagát ejti teherbe, önmagát falja fel és önma¬
gát marja. Egyetlen lényt ismer, önmagát, a lélek
szelleme benne a külső életben is csak ezt látta, a
kapzsiságot, a kevélységet, esküdözést, károm¬
lást, álnokságot, gyalázkodást, hazudozást, alat¬
tomosságot, irigységet, gyűlölködést, mérget,
haragot, képmutatást, ez az, amiből táplálkozik,
ebből él, mert a túrba a lényt akaratában kapja
el, s az embert művei követik.
16.	Ha pedig mégis tett valami jót, ez csak lát¬
szatból és a felszínen történt, csak becsvágyból.
Mindig csak fölfelé törekszik és mindig emel¬
kedni akar, a szelídség fölé, anélkül, hogy azt
ismerné, vagy csak látná. Egész léte nem más,
mint elszánt akarat Isten fölé emelkedni, ami
nem más, mint az örök süllyedés. Az alapokat
keresi, pedig ez a senki, vagyis ő saját maga.
17.	És ha akaratával mégis a szeretetnek
egyetlen tiszta sugarát elfogta, mint némelyik
ember, aki végül is megtér, az aggodalommal
önmagában elmerül, mert az alázatos kicsiny
276

életszikra önmaga alatt a halálon át az életbe
merül, oda, ahol a lélek minőségei megszűn¬
nek, de itt növekszik a zöld ág, amely Isten
országából hajtott.
18.	Arról a tárgyról, hogy a lélek milyen tisztító
tűzön esett át, amíg lélekszikrája az alázatban el
tudott merülni, nem lehet elég sokat írni. Az ördög
miképpen vetett gáncsot, hogyan kínozta, hogyan
hallgatott mindig újra és újra az oly okos világra,
s képzelte önmagáról, hogy ostoba, sőt vak, és
semmit sem ért, és hogy csak a betűket tudja elol¬
vasni. O, teremtő Isten, bár ne tapasztalná meg
senki, mi szívesen hallgatunk felőle.
19.	Nem valamely idegen minőségről van szó,
hanem csakis arról, amely a turbában van, és
nem más hatalomról, hanem az ördögről, aki
a szegény lélek fölött hatalmaskodik, s ez a
rémítés és ijesztés, és a lélek imaginációja eléggé
kínlódik miatta.
20.	Mert még nem a pokolról van szó, mint Bábel
tanítja, amikor azt beszéli, hogy az ördög üti és
veri a lelket. Ostoba beszéd. Az ördög gyerme¬
keivel egy véleményen van, s ezeknek meg kell
tenni azt, amit ő parancsol. A pokol szorongása
és kínja elég átok mindenkinek: mindenkinek
megvan a maga pokla, semmi más nem érheti
el, csak saját mérge.
277

21.	A természet ősállapotának negyedik alakja
az egyetemes szenvedés, amelyet mindenki saját
turbája szerint érzékel, az egyik inkább, a másik
kevésbé. A fösvény a fagyban van, a szorongás a
tűzben, az irigy keserű, a kevély repül és zuhan
a mélységbe. A fajtalan a szennybe ássa magát,
az álnok és a hazug a negyedik alakzatban áll, a
nagy szorongásban, mert a túrba a szív és a lélek
tűzkeringésében áll; a hamis beszéd, hazudozás
és hűtlenség olyan, mint a borzalom és mardosás,
mintha valaki elátkozná magát. És így tovább.
22.	Az olyan hatalommal bíró, aki a nyomo¬
rultakat elnyomta és izzadságokból élősködött
kevélységben, az az átkozott világban a lángo¬
kon nyargal, és érzi mindazt az ínséget, amit
valaha a nyomorultak éreztek. Nincs nyugalma,
kevélysége mindig felszáll és hadonászik és hen¬
ceg és kapzsi, és mindent zsebre akar dugni,
bármennyije van, mindig kevés. Emészti magát,
mégsincs semmije, mert mágikus. A benne levő
őskép elveszett, olyan, mint a gőgös és hetyke
mén, amellyel valaha játszott. Amit akaratában
magával visz: az az ő képe. Ahol a szíve, ott a
kincse, s ez számára az örökkévalóság.
23.	De, barátocskám, hogy az utolsó ítélet mit fog
hozni! Át kell haladnod a tűzön, és a szemétnek ki
kell égnie, és mindenkinek helyére kell kerülnie.
Ha ezt hallják, még az ördögök is reszketnek.
278

19.	kérdés
Vajon a lélek halandó, vagy halhatatlan?
1.	Valami, aminek kezdete örök, vége is örök, és
ez a lélek esszenciája.
2.	Ami pedig azt a képmást illeti, amelyet Isten
teremtett, s amelynek kezdete az időben van,
az is az öröktől született, és ez a minőségtelen
öröklétbe helyeztetik.
3.	Ahol nincs minőség, ott halál sincs. És ahol
van minőség, mint ahogy az égben van, ott azt
egyetlen akarat határozza meg, és ezt az örök¬
kévalóságra alapítja. Semmi sincs, ami megtalál¬
hatja, s így oda senki nem léphet.
4.	Ahol csak egyetlen akarat van, mint Istenben,
aki a minden mindenekben, semmi sincs, ami az
akarat fölé kerülhet, ott nincs túrba, mert az aka¬
rat semmire sem sóvárog, csak önmaga ágaira és
hajtásaira, s ezeket mind egyetlen fa koronájába
tartja össze, egyetlen esszenciában. A fa pedig
nem más, mint saját létének kezdete és vége.
5.	A lélek Isten szájából lépett ki, s amikor a test
meghal, ismét Isten szájába tér vissza. A lélek a
szóban a lényeg, az akaratban a tett. Ki vonhatja
felelősségre azt, akinek testében egyetlen dolog
van? A lelket, aki Isten testében van? Ki vonhatja
279

felelősségre őt, aki minden rossz elől elrejtve él
Istenben, és ki az, aki megtalálja? Senki más,
csak Isten szelleme, csak egyik lélek a másikat,
csak az angyalok közössége.
6.	Az istentelenek lelkei azonban ősképüket
elvesztették. Egyetlen cél felé indultak, és a
cél az őskép beteljesedése: a túrba az ősképet
szétrombolja, és a lélekkel más képet nemz.
Ez is halhatatlan. Mert az örök természet nem
pusztul el, hiszen kezdete örök. Ha az örök ter¬
mészet a harag tüzében meghalna, Isten fensége
is kialudna, és az örök valamiből ismét örök
semmi lenne. Ez pedig lehetetlen. Ami öröktől
fogva van, az örökké megmarad.
7.	A hamis lélek nem tud más minőséget ébresz¬
teni, csak olyat, amely öröktől fogva a harag
szemében, vagyis a Természet Középpontjában
(Centrum Naturae) állott. Minden öröktől fogva
volt, de esszenciálisán, az esszenciában, nem
az esszencia lényében. Nem testetöltött, hanem
csupán alakzatszerű szellem, testiség nélkül,
ez az, ami öröktől fogva volt, mint a mági¬
ában, ahogy a mágiában az egyik a másikat
elnyelte.
8.	S a kettőből lett a harmadik, a két alak sze¬
rint. Öröktől fogva változás volt, figurális lét,
a természet ezt a mindent a csodába helyezte,
280

úgyhogy ami egykor az örök mágiában állott,
most az örök csodában áll.
9.	Ha az istentelenek lelkei akaratukba nem
vették volna be a testiséget, nem szenvednének.
Semmi sem lenne érzékelhető, mert az egész
mágia lenne.
10.	A testiség tehát kép, és a turbában áll, és
érzékekkel tapasztalható szenvedés. Halál, de
mégse halál, hanem a meghalás akarata, mint
szorongás, amely abban a lényben van, amely
akaratát beléje vetette.
11.	Ez az ok, amiért minden létező Istenre
sóvárog, de nem tudja elérni, s ez szorongást
és bűnbánatot idéz, a lélek a benne levő rosszat
bánja, mert azt gondolja: ha ezt és ezt nem tetted
volna, Isten zsámolya elé kerülhetnél. Az örök
kételkedés oka a gonosz érzület.
12.	Azt mondjuk tehát, hogy egyetlen lélek sem
hal meg, akár Istenben van, akár a pokolban, és
lénye örökké Isten csodája marad.
20.	kérdés
Hogyan kerül ismét Istenhez?
Erről már eleget volt szó, hogy a lelket Isten
szája mondja ki, és Isten képére a Szent Szellem
281

teremtette: és ami volt, az is marad. Mikor a
földi életből kilép, Isten szájába kerül, mert Isten
testében van, semmiféle szenvedés nem érinti.
21.	kérdés
Hová kerül, ha a testtől elválik,
elnyeri az üdvöt, vagy sem?
1.	Aki a három princípiumot helyesen érti, nem
kérdez többet: mert a lélek nem a szájon át távozik,
mint ahogy nem is a szájon át került az emberbe.
A földi életből lép ki. A túrba a földi életet megtö¬
ri, s a lélek saját princípiumában megáll.
2.	A test nem foghatja meg, fa és kő sem foghat¬
ja meg, ritkább, mint a levegő. Ha Isten testét
magára öltötte, a turbán keresztül úgy halad,
mint a lovag, Isten haragján át, a halálon át, és
ha keresztülhaladt, Isten lényébe érkezett.
3.	Az egykor megalkotott lények és csodák
között marad, látja Isten fenségét és szemtől
szemben az angyalokat. Bárhol van, a kezdette-
len világban van, ahol nincs vég, nincs cél. Hová
menjen? Ahol dög hever, ott keselyűk gyülekez¬
nek (Lk. 17, 37), de a lélek Krisztus húsában és
vérében van, Krisztusnál van, az ő pásztoránál.
4.	És ha ezer mérföldre menne, helyén marad¬
na, mert Istenben nincsen cél. A közel és a távol
282

ugyanaz. Olyan gyors, mint a gondolat, mági¬
kus, a csodában lakik, ez az otthona.
5.	Ami rajta kívül van, az a paradicsom. Minden
égi gyümölcsnek szépséges zöldellése, virág¬
zása és növekvése. Amint, ahogy itt a földön
sokféle gyümölcsünk van, s abból eszünk, a
paradicsomban is van gyümölcs, és abból a lélek
táplálkozhat. Bár lényükben erejük és színük
nem olyan, mint a gondolat, de oly finomak
és ritkák, mint a gondolat, ellenben érzéki¬
ek, a lélek megtapinthatja, megfoghatja azokat,
erőteljesek és az élet nedvétől levesek, az égi
lényegtől duzzadnak.
6.	Mert a lélek égi teste tiszta elementum, ez az,
amelyből a négy elem keletkezett, s ebből hús
növekszik, és a tinktúra vért fakaszt. Az égi
embernek van húsa és vére, a paradicsom pedig
testi valóság, ez az égi föld, külső eszünk számá¬
ra nem megfogható.
7.	Most azonban más ábécére tanítunk téged.
Krisztus testét, a régi Adámban elrejtve, itt a föl¬
dön nem mindenki viseli. Sőt nagyon sok ember
közül alig egy, aki újjászületett, csupán aki saját
akaratát Isten akaratának nevében legyőzte, aki¬
ben a nemes mustármag elvettetett, hogy abból
fa növekedjék.
283

8.	A legtöbb lélek testéből Krisztus húsa nélkül
lép ki, de hajszálon függ, és a hitből végre az
akaratba jut. Ez a lélek a szellem, nem pedig
a hús jegyében áll. Az utolsó ítéletet várja, ami¬
kor is a sírból a test az őskép hasonmására ki fog
lépni. Mert Isten Krisztus szavával éppen azt
az ősképet fogja felébreszteni, amelyet Adám
bűntelenségében viselt, s amelyet Krisztus vére
mosott meg.
9.	A földi testnek azonban ezt nem szabad meg¬
érintenie. A földi testnek a turbában kell ítélet¬
re kerülnie. Az ítélet elhangzása után a túrba
lenyeli, és abban már csak mint káprázat marad
fenn tovább.
10.	Érts meg jól. A lélek, amelynek testére az
utolsó ítéletig kell várakozni, testénél marad,
néma nyugalomban, érzéketlenül. De már a
második princípiumban van.
11.	A földön nincs benne sötétség, de fenség
sincs, hanem nyugalomban, indulatok és sóvár¬
gás nélkül az egyetlen néma szabadságban van,
anélkül, hogy a testet megérintené.
12.	A csodát azonban látja, ha nem is tevékeny,
mert Istenre vár, és az alázatban van. A halálon
keresztül a másik világba merült el. Bár közötte
és a Krisztus testében és vérében élő szent lelkek
284

között még szakadék van, közbeeső princípium
azonban nincsen, mert ugyanabban a princípium¬
ban tartózkodnak. De a szellemnek test nélkül
nincsen hatalma, ezért nyugalomban van, és Isten
oltára alatt fekszik.
13.	Ha az ítélet napja elkövetkezik, kilép, eszik
Isten kenyeréből, Isten testét magára vonja, mint
ahogy azt János Jelenéseiben megírja. Az oltár
alatt álló lelkek fehér ruhában azt mondják:
Uram, mikor bosszulod meg a mi vérünket?
(Jel. 6, 10-11). Azt a választ kapják, hogy még
egy keveset várjanak, amíg azok a testvérek is
megérkeznek, akiket majd a Krisztusért való
tanúság miatt fognak megölni.
14.	Az istentelen lélek azonban azon a helyen
tartózkodik, amely legbelül, de ugyanakkor leg¬
kívül van, a sötétségben. A lélek nem távozhat el
sehová, a testnél kell maradnia, saját lényében,
de nem ezen a világon. A föld azt nem tudja
megérinteni. A föld ugyan hatalmas, s a lélek
anélkül, hogy hozzányúlna, megnyithatja, de a
külső princípium fölött nem rendelkezik, a külső
szellem fölött nincs elég hatalma. A lélek egy
ideig az asztrálvílágban szemfényvesztést űzhet,
mint ahogy van lélek, amely asztrálszellemként
megjelenik, helyeket keres fel, néha házakban
kísért és kopog, mindezt az asztrálszellem segít¬
ségével teszi, amíg végül ezt a szellemet is
285

elemészti. Most akkor egész pompája a sötétség¬
ben van, és az utolsó ítéletre itt várakozik.
15.	Bábel azt mondja, az ördög az, aki a lélek
alakjában kísért. Igaz, az ördög az, a kárhozott
lélekkel, de nem az igazi ördög, aki a pokol
mélyén van, s aki a lelket az ő mélységeiben
testi ideje során is oly kedvvel kínozza, s aki
avégett, hogy e célt elérje, egyetlen álöltözetet
sem vet meg, mert meg van engedve neki, hogy
külső ruhát vegyen, az embereket elcsábítsa és
megrémítse.
16.	Bábel miatt csak vakságáért lehet panasz¬
kodni. Milyen kevés istenismerettel rendelke¬
zik. A mágiát és a filozófiát félredobta és az
Antikrisztust befogadta. Most aztán értelme is
elveszett. Képességei vannak, de az értelem
hiányzik. A tükröt összetörte, és szeme nincs,
csak szemüvege.
17.	Mit mondjunk? A világ el van vakítva.
Pórázra lehet fogni és vezetni, nem veszi észre.
Ha látná, talán meg tudna szabadulni. Furcsa
póráz az, amelyre kötözték. Nemsokára látni
fogsz, már pirkad, ébredj Izrael őrzője!
18.	Ez az a tanítás, szeretett barátom, a lelkek oly
egyenlőtlen tartózkodási helyéről. A lélek azon
a helyen van, amely helyre ő maga ment.
286

22. kérdés
Mit tesz a lélek, vajon van-e öröme az ítélet napjáig?
1.	Aki ezt a kérdést megérti, az áthalad az öröm
kapuján, és a lélek lovagi koszorúját elnyeri.
2.	Ha a kedves fiú művészetet tanulni és dicsősé¬
gért az idegen és távoli országokba elindul, gyak¬
ran gondol haza, arra az időre, amikor majd szü¬
leinek és barátainak benne öröme fog telni. Örül a
napnak, s azt sóvárogva várja, mialatt művészetét
és értelmét gyakorolja, és szeretne szüleinek, test¬
véreinek és barátainak örömet szerezni.
3.	A kedélyhez vezetlek téged és megmutatom,
hogy a testetlen lélek nagy belső örömben
részesül, az ítélet napjának elkövetkezését belső
kívánsággal várja, amikor is szép szent testét a
csodákkal ismét elnyeri, akaratával együtt, az
örök és határtalan mágiában műveit láthatja.
Ezt az érzékszervet teljes alakjában az új testtel
együtt nyeri el a régiből, az utolsó napon.
4.	Megismertük és érzékben tapasztaltuk tudá¬
sunk és szellemünk szerint, hogy az üdvözült
lelkek földi műveikben gyönyörködnek, a csoda
tükrében látva azokat, amelyeket ők mágikusan
látnak. Mert annak, aki sok embert vezet az igaz¬
sághoz, jutalma, hogy a mágiát szemtől szembe
láthatja. Akit az igazság miatt üldöztek, és aki
287

sokat szenvedett, az látja azt a lovagi koszorút,
amely az utolsó napon testét díszíteni fogja. Aki
sok jót tett, az az akaratot látja. Akiket Krisztusért,
tanításáért és igazságáért gúnyoltak, üldöztek és
megöltek, azok látják dicsőségüket, mint ahogy
a csapat csata előtt látomásban látja királyának és
hercegének győzelmét, a király pedig örömmel
fogadja azt, és hűséges segítőit megjutalmazza.
5.	Hogy milyen nagy öröm ez, azt semmiféle toll
nem tudja leírni. Mi felismertük, hogy ezek a lel¬
kek ezen a világon többnyire Isten testét öltötték
fel, s ezért a tökéletességnek magasabb fokán
állnak, mint a többiek: az utolsó napra nagy
örömmel és alázattal eltelve várakoznak, amikor
is tetteik égi alakzatban jelennek meg szemeik
előtt, és látják az istenteleneket kínjaikban.
6.	Isten színe előtt minden lélek örül annak, ami
majd vele történni fog: mert felismerik jutalmu¬
kat, de azt nem tudják elérni, csak akkor, ha majd
testük lesz. Művét mindegyik testben végezte,
ezért új testet kap, és így folytatja életét.
7.	Ha a szent lelkek ebben az életben Krisztus
testét felöltötték, az égben Isten képében áll¬
nak. Tetteiket azonban régi testükben hajtották
végre, abban a testükben, amely Isten tükrévé
lett. Feltámadáskor ezek égi alakban fognak tes¬
tükben megjelenni.
288

8.	Mert a legelső kép, ami Ádám volt a bukás
előtt és ami Krisztussal feltámadott, az, amit
a lélek újra felvesz, minden csodával együtt.
S még ha azelőtt Isten testét viselte is, a cso¬
dák mégis a legelső képben állanak. A túrba
azonban, a külső világgal és a külső birodalom
minőségével, eltűnt, hiszen az csak tükör volt,
és most csodává lett. Szellem nélkül, mint csoda
él tovább, és Isten színe előtt megdicsőülésben a
lélek ezt ölti fel. A szent lelkeket ez az öröm tölti
el és erre várnak nagy sóvárgással.
9.	Meg kell ismerned még azt is, hogy minden
üdvözölt lélek azt a lámpását díszíti, amellyel
majd ítéletkor a vőlegényt fogadja. Az akarat
benne örökké megujhodik, és arra gondol,
mennyire fog majd új testében a csodákban a
szentekkel és az angyalokkal örülni. Állapotuk
olyan, mint a folyton növekvő öröm, ha a jövő¬
re gondolnak, éspedig mindegyik lélek saját
erénye szerint.
10.	Mivel a lelkek művei a földön egymástól
különböztek, reményük is egészen más: más az
egyiké és a másiké. Mert a napszámos, aki sokat
keresett, a keresetnek itt is örül. Kedélyük barát¬
ságos és nyugodt. Ha gúnyolták és vádolták
őket, a gúny és a vád most dicsőséggé lett, mivel
ártatlanul szenvedtek, és a szenvedést türelem¬
mel magukra vették, s veszik továbbra is. A halál
289

nem fosztotta meg őket ettől. A lélek magával
viszi azt az állapotot, amelybe magát helyezte.
Azt, amikor oly gyakran szívből imádkozott, jót
kívánt, jót tett embertársával szeretetben, és a
szeretet az ő étele, amíg majd paradicsomi testé¬
ben ismét paradicsomi gyümölcsöt fog enni.
11.	Azok pedig, akik már itt Isten testét öltötték
fel, szüntelenül Isten asztalánál esznek. A para¬
dicsomi gyümölcs a test csodái közé tartozik,
és fel fog támadni az olyan lélek számára, aki a
paradicsom számára teremtetett. Mert ez a lélek
a kezdetből készült, és a vég csodáját ismét a
kezdetbe viszi át.
12.	Ne csodálkozz, ha mi (számodra talán ért¬
hetetlenül) egyszerre a legszentebbek két tes¬
téről beszélünk. Tulajdonképpen nem kettő ez.
Gondolj csak arra, hogy Isten lénye miképpen
tölt el mindeneket, vagyis Isten teste miképpen
tölti el a mindenséget, és miképpen veszik fel azt
a szent lelkek már földi életükben, mert akaratu¬
kat Isten akaratába vetették, s így Isten minde¬
neket betöltő testét el is nyerték. Mivel akaratuk
Isten testében volt, ehetnek Isten szeretetéből,
Isten szavából, Isten gyümölcseiből, erejéből, és
Krisztus Isten lett és Isten Krisztus lett.
13.	így tehát Istenben Krisztus testét öltik fel,
és Istenben várakoznak első Adámjukra, vagyis
290

szent testükre a csodákkal, amelyet a paradicso¬
mi minőséggel majd magukra öltenek.
14.	Mert Isten akaratának teljesülnie kell. Az első
testet a paradicsomban teremtette meg, és annak
örökké ott kellett volna maradnia. Most aztán
ismét vissza kell térnie, a lélek pedig visszatér a
kereszt Hármasságában Isten szájába, oda, ahon¬
nan jött. Ennek ellenére mégis megmarad egész
személyében és testében és lelkében, mert Isten
mindent és mindenkit megtölt.
15.	Bárcsak lenne olyan toliunk, amellyel mind¬
azt, amit erről tudunk és ismerünk, le tudnánk
számodra írni, éspedig beleírni lelked szelle¬
mébe. Akkor bizonyára sokan megfordulnának
a Szodomából és a Gomorrából, Bábelből, a
kapzsi és kevély, sötét völgyből, amelyben olyan
sok a szorongás és a szenvedés, amely tele van
félelemmel, kínnal és ijedtséggel.
16.	Azt mondhatjuk tehát és arra taníthatunk
téged, hogy az elkárhozott lelkek szomorú
állapotban vannak, ami a várakozást illeti, de
ezekről majd a következő kérdésben lesz szó.
17.	Az ő várakozásuk olyan, mint az elfogott
gonosztevőké, akik mindig csak hallgatóznak,
mozdul-e valami, jön-e már a hóhér és készülhet¬
nek-e már a kivégzésre, mert ez az ő jutalmuk.
291

18.	Rossz lelkiismeretük van és ez marja őket.
Bűneik mindig újra és újra szemük elé kerül¬
nek, műveiket mágikusan is látják, látják azt
az igazságtalanságot, amit elkövettek, köny-
nyelműségüket, mértéktelen dicsekvésüket és
gőgjüket, látják a nyomorultak szenvedését, a
gúnyt, amit űztek és az önkényt. Az a hamis
biztosságérzés, ami fölött rendelkeztek, elpárol¬
gott, nagy szájuk nem volt más, mint káprázat.
Isten szívét az sohasem érte el. A mágia előtt
állanak, látják akaratukat, de ha elkezdenek
benne kutatni, akkor csak a túrba tüzét izgatják
fel, ez pedig a tükröt meg akarja gyújtani, s
ezért örökös rettegésben vannak. Mert nagyon
jól tudják, hogy az utolsó napon a tűz minde¬
neket megpróbál, és érzik jól, hogy műveik a
harag tüzében maradnak.
19.	Ez az, amitől az ördögök is borzadnak, ami¬
kor saját bukásukat látják, tudják, hogy ítéletben
vannak, tudják azt is, hogy Isten mit fog tenni,
hiszen azt a szent írás megmondta, különösen
Krisztus, maga a bíró.
20.	Elmondjuk neked az elátkozottak nyomorult
állapotát, hogy amikor a vőlegény fogadásá¬
ra lámpásukat kellene díszíteni, reszketnek,
műveiket elrejtik, mert az a turbában mindig
szemük előtt van.
292

21.	Vannak aztán különlegesen kárhozott lelkek
is, akik elszántak, akik Istent megtagadják,
átkozzák és Isten legnagyobb ellenségei. Ők
saját ügyüket igaznak tartják, dacosan szembe-
szállnak Istennel és azt gondolják: ez itt tűz, és
mi most ebben a tűzben vagyunk, ez itt most
szenvedés, és mi azt akarjuk, hogy e szenvedés¬
ben Isten és az ég fölé emelkedjünk. Mit nekünk
az alázat! Amit mi akarunk, az a tűz hatalma és
ereje, mi magasabbra akarunk lépni, mint ahol
Isten van! Mi akarunk csodát tenni és uralkod¬
ni! A miénk a mélység ereje, Isten csak a felszín.
Mi vagyunk az urak, Isten szolgáljon bennün¬
ket, a mi anyánk az ő élete. Eljön az idő, amikor
erős várát leromboljuk. - Ezeknek a lelkeknek
szelleme olyan, mint a csőcseléké, akik a falak
alatt tanyáznak, de azt hiszik, a város az övék.
22.	Érts meg tehát. A pokol az éggel szemben
áll, és a pokol lakója az ég lakójával áll szem¬
ben. És Istenben az a nagy csoda, hogy mindez
benne az ő fenségére van.
23.	kérdés
Vajon a hitetlenek lelkei az ítélet napja előtt oly hosz-
szú ideig nyernek-e szenvedésükre enyhülést, vagy
örömet?
1.	Ami az örök kezdet, az az örök vég jegyében
is áll. Ki az, aki annak akar valamit adni, aki
293

nincs itt, s így nem is lehet adni neki semmit?
Csak az adható neki, ami itt van, ha ő is itt van.
És ha valaki akaratával önmagából kilép, nem
visz magában semmit, mert semmit sem kíván
magában vinni.
2.	Ez a hitetlen ítélete a földön. Akaratával
önmagából kilépett a fösvénységbe, a pompá¬
ba, a gyönyörökbe, a kurválkodásba, lakomá-
zásba, akarata a nyomorultak megvetésében,
a gúnyban, a lenézésben éli ki magát, abban,
hogy az igazakat sanyargatja és azokkal erősza¬
koskodik. Az igazat hazugsággal keveri, meg¬
veszteget, és a jogtalanságot úgy issza, mint a
tehén a vizet. Akaratának megnyilatkozása a
keserű harag, és azt hiszi, hogy az a hatalom.
Vakmerő volt és arra vetette magát, amiben kéjt
sejtett, az ördög zenéjére táncolt, fösvénységé¬
nek engedett és azt hitte, hogy a kincs a pénz és
a földi jó: ez volt akaratának szüntelen iránya.
Sohasem fordult önmaga felé, a szeretetet soha¬
sem kereste, az alázatot még kevésbé. A szű-
kölködők számára csak az volt, aki beléjük rúg,
és mindenkit eltaposott, akit csak lehetett. Azt
hitte, hogy nagy dolog és művészet, ha az egy-
ügyűeket leigázza, és azoktól munkájuk ered¬
ményét elveszi. Abban a hiszemben van, hogy
biztosítja önmagát, ha elszánttá teszi magát,
hogy megtegye azt, amit akar, ezenfelül még
kiváló ember és nagy bölcs.
294

3.	Ez az, és még ennél is súlyosabb, amivel aka¬
ratát megtölti, hogy azzal a lélek szellemének
ősképét megmásítsa, és abból valamilyen alakot
formáljon. S amikor a test leroskad, szelleme a
turbában mindezzel megtelik.
4.	És ha a szellem maga felé kívánna fordulni, a
turbát nem lehet visszatartani, az a középpontot
keresi, a lélek gyökerét, s így a mélységek tüzét
lángra lobbantja.
5.	Azt közlöm veled, hogy az istentelenek lelkei
nem találnak enyhülést. Legnagyobb örömük és
enyhülésük, ha elmúlt földi lényüket akaratuk¬
ban fel tudják kelteni, és azt, amit tettek, minél
nagyobb erővel folytatni kívánják. Bánkódnak
afölött, hogy a jámbor embert nem kínozták elég¬
gé. Akaratuk ott is olyan, mint itt volt, a kevélység
szellemétől, vagyis az ördögtől megszállva, a fös¬
vénységtől, s most szennyes tetteiket, amelyeket
a földön elkövettek, kell megenniük. Egyetlen
örömük, hogy arra gondolnak, Istent mellőzhetik,
hatalmasok lesznek, ebből a gondolatból meríte¬
nek örömet és felüdülést, és semmi másból.
6.	Mert honnan szereznének más örömet? Sze¬
müket a szégyentől Isten előtt fel sem emelhe¬
tik. A szenteket, akiket itt annyira megvetettek,
még csak nem is kérhetik, mert szégyenkez¬
nek. Álnokságuk szüntelenül szemük előtt van,
295

gonoszságuk és álnokságuk örökkévaló lesz.
És ha az utolsó ítéletre gondolnak, rémület és
reszketés szállja meg őket, de még ezt is elvise¬
lik, mert a kevélység gyönyörétől nem tudnak
megszabadulni.
7.	Ez is csoda, a legeslegnagyobb csoda, hogy az
angyalból miképpen lesz ilyen eszelős ördög.
8.	így tehát Istenben a harag hatalma nyilatko¬
zott meg. Most Isten mindkét szem számára
megnyilatkozott, a szeretet és a harag számára,
az ember pedig szabad, arra mehet, amerre
akar. Isten senkit sem vet haragra, a lélek maga
veti bele magát.
9.	Tudd meg, hogy a harag torkát kitátotta, harag¬
ja megnyilatkozott, és vonzásának erejével min¬
dent le akar nyelni. Mert olyan kevélység és
fösvénység ez, ami az alázat fölött áll. De az
alázat és a szeretet is kinyitotta száját, hatalma
minden erejével megnyilatkozott, és szeretetben
az embert a mennybe kívánja emelni. A lélek
ott él, ahová megy, élete a szeretet vagy a harag
jegyében áll, olyan, mint a fa, és ettől soha nem
váltja meg semmi.
10.	A lélek ebben az életben itt a mérleg nyelvé¬
ben van, és ha a sötétben van is, a szeretetben
újjászülethet. Ha azonban a mérleg eltörik,
296

minden elveszett, akkor saját birodalmában,
saját princípiumában van. Ki tudja eltörni azt,
aminek léte örök? Nem törheti össze magát,
hiszen ő maga az, aki önmagát csinálja. Hogyan
támadhat más túrba, ha a dolog maga örök, és
ha már nincsen többé cél.
11.	De, hogy lásd, Isten a rosszat nem akarja,
akaratát számotokra kihirdette. Prófétákat és
tanítókat küldött, akiknek odaadta szellemét,
hogy benneteket óvjon. Ha nem hallgattok rá, a
haragban maradtok, ez lesz jutalmatok és biro¬
dalmatok. Fájdalmas, hogy akaratotokat a kevély,
kéjes, tenyésző életből ki kell tépni. Jó! A pokol
fekete levese biztosan ízleni fog.
12.	A mi tanításunk a kereszt. Az ördög a gyö¬
nyört tanítja. Nyúljatok arra, amerre akartok, azt
is kapjátok, vagy a szeretetek vagy a haragot.
Értetek dolgozunk, de részetekről csak megvetést
tapasztalunk: mit tehetünk érdeketekben? S ezen¬
felül testiekben is szolgáitok vagyunk. Ha nem
fogadjátok el, eredjetek és vegyétek, ami a tiétek.
Mi vesszük a mienket, s örökre elválunk.
13.	A mindennapi kötelességet meg kell tenni, azt
ami megparancsoltatott: aratáskor ismét találko¬
zunk, akkor meg fogtok ismerni, akkor szenvedni
fogjátok azt, amit most velünk tettetek. Ezt nem
rejtjük el előletek, és azt mondjuk, amit látunk.
297

24.	kérdés
Vajon használ-e nekik emberi kívánság,
és az ő világukban az teljesül-e?
1.	Szeretett barátom, ha a gazdag embert és a
szegény Lázárt nézed, azt találod, hogy közöt¬
tük és közöttünk nagy szakadék tátong. Azok,
ha imájukkal és akaratukkal át akarnak törni,
nem tudnak, és nem képesek hozzánk átlépni.
Princípium áll közöttünk.
2.	Az igaz ember óhaja és imája az égbe emelke¬
dik, nem pedig a pokolba süllyed. Az írás is azt
mondja: a pokolból nincsen megváltás. A pokol¬
ban vannak, mint a halott csontok. Kiáltanak, de
senki se hallja, és az ima mit sem használ. És ha
sok ember imádkozik is az elkárhozottakért, az
ima az ő princípiumukban marad, az ég felé
száll, nem pedig a pokol felé. A pokolból, mond¬
ja az írás, nincsen visszatérés.
3.	Tudod, hogy Krisztus hetven tanítványának mit
mondott? Ha valahová beléptek, a házat áldjátok
meg. Ha a házban a békességnek egyetlen fia van
is, a ti áldásotok azon fog nyugodni, ha nincs, az
áldás hozzátok visszatér (Mt. 10, 12-13). így van
itt is. A poklot egyetlen jókívánság sem éri el.
4.	Ha az istentelen sok gazságot és csalást hagyott
maga után, és a sírba a pokol rántotta, akkor az
298

istentelen lelkekhez kerül, ez az ő kívánsága, és
ez az, ami teljesül, ő az, akit a pokolnak fel kell
falnia, és átok az, amit az élők a túlvilágra utána
küldenek. Ezeknek Isten gyermekeivel semmi
kapcsolatuk sincs, mert ezek Isten haragjába
vettettek, most aztán lássák, hogy a vetésből mit
kell aratniuk. Most már nincs vezeklés, bűnbá¬
nat. így kell történnie.
5.	Nem a külső ember képzelődése és vélekedése
szerint, hanem szellemünk szerint és adományunk
jegyében erről azt mondhatjuk, hogy azokban a
lelkekben, akik még egyetlen hajszálon lógnak,
és akik az utolsó pillanatban mégis megtérnek, és
így Isten országát egyetlen hajszálnál fogva meg¬
ragadják, a kétség és a hit össze van keverve, sőt a
kettőnek egy alakja van. Náluk a szívből jövő ima
és kívánság eredményt érhet el, különösen akkor,
ha a szegény fogságba jutott lélekbe valaki teljes
komolysággal bele tud hatolni.
6.	Mert ez a lélek nincs sem a pokolban, sem a
mennyországban, hanem a kettő között, a princí¬
piumok között, ott, ahol a fény és a tűz egymástól
elválik. A lelket turbája tartja fogva, s ez örökké
a tüzet keresi. A kicsiny ágacska, ami nem más,
mint a gyenge hit, elmerül és Isten könyörületes-
ségét keresi, a halálnak magát türelmesen megad¬
ja, hogy a szorongásból eltávozzon, s így a minő¬
ségek világából az ég szelídségébe süllyedjen el.
299

7.	Bár sok hitet megfogott, a harag még a kicsiny
hitet sem tudja lenyelni, s végül azt is el kell
eresztenie.
8.	Hogy ez mi, azt próbálja csak meg az, aki
vakmerőén az utolsó pillanatig a bűnben kitart,
és akkor akar üdvözülni, ha az üdvöt a plébános
osztja ki neki.
9.	Azt mondjuk, hogy az ilyen lelken a forró ima
sokat segíthet. Mert a forró imának megvan a
hatalma arra, hogy a mélység kapuját ledönt¬
se. Egész princípiumot robbant fel és keres.
Ha csak szemernyi van benne, ami akaratra
képes, azt megragadja. A szegény lélek, a bűntől
sanyargatva, kedves testvérének isteni komoly
akaratát megfogja, ettől megerősödik, és testvé¬
rének szelleméből és akaratából szorongásában
erőt meríthet, a halálon át elmerülhet és Isten
országát elérheti.
10.	A megdicsőülésben azonban semmit sem
segíthet, mert ez a lélek lényéből és akaratá¬
ból világít ki. Az embertárs nem is vezetheti
tovább (a cselekvő itt nem is a lélek, hanem a
lélek szelleme és akarata), csak haláláig, odáig,
amikor a harag világától elválik és a méregtől
megszabadul. Ekkor a szellem ismét saját lei¬
kébe száll.
300

11.	A pápaság a gyászmisékkel itt igen sok csa¬
lafintaságot koholt, csakis pénzért, de az egész
a bábeli papok szélhámossága. Komoly elszánt¬
ság kell ahhoz, hogy valaki Isten haragjával
szemben a harcot fölvegye és győzzön.
12.	Azt mondjuk és szívesen bevalljuk, hogy
Krisztus gyülekezetének nagy hatalma van és sok
lelket a világosságra emelhet, ha olyan komoly
szándékból történik, mint ahogy az a legelső
gyülekezetekben megtörtént, amikor még voltak
szent emberek és szent lelkészek, akik szolgála¬
tukat komolyan vették. Ezeknek teljesítménye
hatalmas volt, nem úgy, mint a pápáké, akik azt
mondták, hogy a kulcs fölött rendelkeznek, és a
lelket áldásukkal kísérhetik, ha akarják, és ha erre
a célra ők elég pénzt kapnak. Hazugság.
13.	Ha az ember szent, magában hordja a Myste¬
rium Magnumot, Krisztus pásztora a báránykák
között, s akkor gyülekezetével együtt nagy alázat¬
ban Istenhez juthat, és a szegény lelkeknek segít¬
ségére lehet, de nem pénzért. A pénzben kapzsi¬
ság van, és a komolyság princípiumát nem érheti
el. A kapzsiság imája a szekrényfiókig jut el.
14.	Minden, ami Krisztus egyházában a pénzért
történik, Bábelhez és az Antikrisztushoz tarto¬
zik. Mert a pénz a szívet foglyul ejti. Jobb lenne,
ha ezeknek az embereknek pénz helyett enni,
301

inni és lakást adnának, mert akkor szívüket nem
rontanák meg vele.
15.	Mit keres és mit talál az a szellem a misz¬
tériumban, amelyik nincs a misztériumban?
Nagy csalás ez, és ha megvirrad, meglátod,
miképpen van.
16.	Mert a misztériumban a sötétségben vagy.
Bábel így vakított el. És mert a bűvészetet
kerested és megalkudtál, és nem Isten szelle¬
mét kerested, roppant tévedések áldozata let¬
tél, azoknak a hazugságoknak felülsz, amelyek
csalást és szélhámosságot hirdetnek (I. Tim. 4,
1-2). Ha ehhez ragaszkodsz, képmutatásban és
tévedésben szédelegsz.
17.	Értsd meg, mit mond János Jelenése és Dániel:
íme a nap, a fizetség következik. Mert olyan taní¬
tód van, aki az első egyházat és szellemét a földig
nyomja le. Gondolkozz, és úgy fogod találni,
hogy nagyrészt a szajha farkasai ezek, akik az
első egyházban akkor születtek, amikor az embe¬
rek aludtak. De a szajhát végül is fel fogják falni.
18.	Vizsgáld meg, a farkasokat a túrba küldte.
Feladatukat el kell végezniük, Istennek engedel¬
meskednek. O akarja, hogy az egyik seprő a mási¬
kat kisöpörje. De seprő mind, és a harag csodái¬
nak teljesülése után mind a turbának adatnak át.
302

19.	Hallgass e szellemre, ez a te jósod. Turbódból
született, de koronádra lépett. Ébredj. Ha nem
teszed, egymást fel fogjátok falni. Mert nem
idegen hatalom pusztít el, hanem saját turbód,
amely céljához érkezik: hát ne dicsekedj sike¬
reddel, ez most a csodák ideje.
25. kérdés
Mit nevezünk Isten kezének és Abrahám ölének?
1.	Erről már eleget beszéltünk, mert ez Isten
mindenütt jelenvalósága, de az ő princípiumá¬
ban. Mint ahogy a gazdag ember, aki a pokol¬
ban volt, nem tudott a szegény Lázártól, bár
Abrahám küldte, egyetlen csepp vizet sem
kapni, hogy a lángokban szomját enyhítse,
mert mélység választotta el őket, egész prin¬
cípium.
2.	Ábrahám ölét így kell érteni: Ábrahám a
hívők atyja volt, és Isten megígérte neki, hogy
magját minden népben megáldja. Ezt úgy kell
érteni, hogy Krisztusban, a Messiásban, aki a
hívőben születik meg emberré. Amikor aztán
Ábrahám magjában emberré lett, a hívő embe¬
rek gyermekeiben is megszületett, és azokat
megáldotta.
3.	Ez most a szent keresztény gyülekezet, amely
Krisztusban született, ez Ábrahám öle. Mert
303

Krisztusban mindnyájan egy test vagyunk.
Abrahámnak az ígéret megadatott, hogy az
ősatya ő legyen, és mindnyájan ennek az ígéret¬
nek jegyében születtünk. Ez a mi újjászületésünk
Krisztusban. Ugyanabban az ölben vagyunk, és
ugyanaz fogad be minket.
4.	Ha komoly vezekléssel Abrahámnak tett ígé¬
retet magunkra vesszük, Abrahám ölében meg¬
nyugodhatunk, mintha az ígéret bennünket
érintett volna. És a hit ölében születik meg ben¬
nünk Krisztus, és ezt hívják teljesedésnek.
5.	Az alázatban tehát Lázárral Abrahám ölé¬
ben vagyunk, mert Krisztus Abrahám, hiszen
Abrahámnak Krisztus megígértetek. Most már
elnyerte, és vele együtt mi is elnyertük őt, ölébe
térhetünk, az ígéretben gyermekei vagyunk, és
Krisztus az ígéret teljesedése. A teljesedésben
Abrahám ölében vagyunk, és a hit szelleme sze¬
rint az ő gyermekei vagyunk.
6.	Nos, vak zsidók, nyissátok ki szemeteket és
lássátok, mit jelentett Abrahámnál a körülme¬
télés. Semmi mást, mint azt, hogy Krisztusnak
vérében és halálában, aki Abrahám gyerme¬
keiért, vagyis a hit gyermekeiért vérét ontotta, a
bűn megfulladt, abban a vérben, amelyben mint
égi tinktúrában mindnyájan újjászülettünk.
304

7.	Ábrahám és gyermekei a bűnt Krisztusban
való hitük vérében fojtották meg, és e vérből
olyan embernek kell születnie, aki ezt teljesíti.
Isten a hit pecsétjét így tette ebbe a lénybe, s
most nekünk így kell és így fogunk Krisztus
valódi vérében újjászületni.
8.	Krisztus vére a turbát tőlünk elveszi, és mi
az ő vérében feltámadunk, mint új emberek
a régi Ádámból, magunkon hordjuk Krisztus
képét, Krisztus húsát és vérét a mi képünkön,
amennyiben Ábrahám és nem Izmáéi gyer¬
mekei vagyunk. Mert Krisztus teste képének
javai Izsák birtokában vannak, a körülmetélés
pedig Izmaelé, mert az él a művekben. A javak
viszont Izsákéi, és Izmaelnek végül is meg kell
térnie Izsák házába. Mert Japhet Sém házában
kell, hogy lakjon: a birodalom pedig Sémé.
Nem a művekért való jutalomból a mienk
Izsák java, hanem kegyelemből, Isten szerete-
téből, művekkel mi azt nem érhetjük el, csak
hittel, az akarattal és az életgyakorlattal, azzal,
hogy magunkat annak adjuk.
9.	Aki azonban valamely olyan uralom alá
helyezi magát, amely nem az ő természete, az
a fennhatóság kegyeibe helyezi magát. Miért
haragszik a szolga a házban, ha a gazda olyan
jóságos, hogy az uralmat idegennek adja?
305

10.	Idegenek voltunk és a tevékenységben éltünk,
de az Úr a paradicsom ígéretét megtette, és kegye¬
lemből birodalmát nekünk akarta adni. Káint fel-
áldoztatta, Ábelnek azonban megadta a kegyelem
birodalmát. Mert Ábel a szellemben keresett,
Káin a művekben.
11.	Értsd meg, hogy Isten országa mágikus, mert
a komoly akarat eléri, a földi akarat azonban nem
éri el, mert a művekben marad. Aki azonban sza¬
bad, megtalálja benne az örökkévalóságot, meg¬
találja a kegyelem országát és az ígéretet az örök
testtel együtt: most aztán a mű az alázatban van,
és az akarattal egy házban lakik.
12.	Most megérted hát, és ha látsz, tudod, mi
van az Ószövetségben. Ez az egyetlen fon¬
tos, rövid szavakban: amikor majd Mózesről
írunk, az egészet megtalálod. így mutattuk meg
Ábrahám ölének és a valódi keresztény vallás¬
nak értelmét.
13.	Aki mást tanít, Bábelből való. Óvakodj tőle.
Krisztus szellemét nem ismeri, Izmáéi ő, és saját
őrületében kutat. Ó kereszténység, nyisd meg
szemedet, vagy sohasem fogod ezt meglátni.
Eredj Lázárral Ábrahám ölébe.
306

26. kérdés
Az elköltözött lelke törődik-e az emberekkel gyerme¬
keivel, barátaival javaival, és látja-e viselkedésüket,
figyeli-e, helyesli-e, vagy rosszalja?
1.	Szeretett barátom, ez a kérdés minden emberi
értelmet és tudást meghalad a külső ész sze¬
rint: mivel azonban mi Abrahám gyermekei
vagyunk, Abrahám szellemével is rendelke¬
zünk, Krisztusban. És miként Abrahám a para¬
dicsom ígéreteire nézett, és látta maga előtt
saját élete teljesedését, ami azt jelenti, hogy
Krisztus testéből látott, és látta azt, hogy mire
van szüksége, Krisztust a távolból meglátta. Mi
is így vagyunk.
2.	Mivel a legnagyobb titokra szomjazol és
azokat komolyan kutatod, viszont a dicsőséget
Istennek ajánlod fel, magadat pedig nagy tudá¬
sodban is méltatlannak tartod, és Isten iránt
alázatos vagy, Isten megadja neked azt, amit
kívánsz, ilyen szerény közvetítő segítségével,
mint amilyen én vagyok, s aki magamat még
sokkal méltatlanabbnak tartom. Az ő akaratával
azonban nem kívánok szembeszállni. Te vagy
az, aki e kezek segítségével találsz, és amit
akarsz, ezekkel éred el.
3.	Ez a kéz a misztériumból semmit sem tudott,
csak Abrahám hitét kereste, de megadatott neki
307

az ábrahámi értelem is. Ez segít neked most
keresésedben. Láss hozzá tehát, hogy Abrahám
szellemét elérjed, azt, amelynek ismeretével most
e kéz ír. Testvérem vagy, a titokban nem vagyok
urad, hanem szolgád. Ismerj fel, Lázár vagyok, és
hozzám képest te vagy Abrahám. Sokkal többet
dolgoztál, mint én, de aratásod terébe kerültem,
nem érdemből, hanem az adakozó kegyelméből,
hogy Isten előtt egyetlen száj se dicsekedjék és
mondja azt: ezt az én értelmem csinálta.
4.	Nagy kérdést teszel fel. Nem értem. Mert ha
megérteném, az elköltözött lélekben kellene
laknom, és a lélek szelleme és tudása kellene,
hogy legyek.
5.	Mivel azonban Krisztusban egy test vagyunk,
és Krisztus szellemében mindnyájan részese¬
dünk, Krisztusban mind ugyanabból a szellem¬
ből látunk, és rendelkezünk az ő tudása fölött.
Mert ő bennünk emberi testet öltött, és minden
szent lélek a mi testünk tagja lett, mindnyá¬
jat ugyanaz az egy nemzette, mindnyájuknak
Krisztusban egy akarata van, Abrahám ölében.
6.	Most megkaptuk a hatalmat, hogy a rejtett
dolgot Krisztusban felfedjük: mert lelkünk az ő
lelkűkbe lát, nem úgy, hogy e szent lelkek ide
sereglenek, hanem mi lépünk hozzájuk, hiszen
ők a tökéletességben vannak, mi pedig töredékek
308

vagyunk. Most válaszolhatunk neked, nem a
külső világ esze szerint, hanem Krisztus ősképé¬
nek jegyében, az ő és a mi szellemünkben.
7.	Azt kérdezed, hogy az elköltözött lélek törő-
dik-e emberi lényekkel, látja-e őket, helyesel-e,
kifogásol-e? Ezt három úton, háromféle lélek
esetében kell érteni, mivel három megkülön¬
böztetés van.
8.	Először legyen szó azokról a lelkekről, akik a
mennyet még nem érték el, akik tehát a princí¬
pium minőségében, a születésben vannak fogva.
Ezeknek még emberi lényük van, még rajtuk
van minden művük, és ezek természetesen
állandóan helyzetük magyarázatát keresik.
9.	Ezért némelyik a csillagok szellemével visz-
szatér, házában járkál, helyeket keres fel, emberi
alakban meg is mutatkozik, ezt is, azt is megkí¬
ván, végrendelete felől érdeklődik, és nem tudja
a nyugalmát megszentelő áldást elfogadni.
10.	Ha földi becsvágyát még nem vetette le, úgy
a barát és a gyermek is aggodalmat kelt benne,
és ez addig tart, amíg a nyugalomban elmerül,
és becsvágyát a csillagok szelleme elemészti.
Ekkor az egész megszűnik, minden gond és
bánkódás, s ekkor már semmit sem tud, csak azt
látja, amit a mágia csodái kápráznak.
309

11.	A turbát azonban nem érinti, nem keresi,
hogy a földön mi történik, mert a turbán a
halálban keresztül esett. Nem is kívánja, nem
is törődik vele, mert a gond nem egyéb, mint
a túrba megnyilatkozása. A földi dolgokat a
lélek akaratának szellemével ragadja meg, és ezt
nem veszi fel újra, hiszen csak az imént ejtette el,
és eszébe sem jut, hogy a földi akaratot magá¬
ban életre hívja.
12.	Ez az egyik fajtáról szóló tudósítás. Szabadon
és igazan mondták el, hogy a lelkeknek ez a
csoportja, miután a kegyelmet elnyerte, saját
jószántából földi dolgokkal nem törődik, hanem
inkább az égi lényekkel, akik őt meglátogatják
az emberi szellemen keresztül. Ezekkel érintke¬
zik és örömét itt találja meg.
13.	E dolog mögött azonban más is van. Az élő
embernek olyan hatalma van, hogy szellemével
az elköltözött lelkeket az égben is eléri, és azokat
fel is ébresztheti, kérdezhet, vagy kívánságokat
közvetíthet. A dolognak azonban komolynak
kell lenni, hit kell hozzá, hogy az ember egy
princípiumot fel tudjon robbantani.
14.	Ilyesmit látunk Sámuel próféta esetében,
akit Izrael királya fölkeltett, hogy akaratát neki
kinyilatkoztasa. Bár vannak, akik másként lát¬
ják, azt mondjuk, vakok ők, tudatlanok, úgy
310

beszélnek, mint az elemiben, észt mutatnak, de
semmi sincs mögötte, szóval Bábel.
15.	A lelkek másik csoportja, akik a halálban
test nélkül merülnek el, ezek az elsőkkel van¬
nak, amennyiben elmerültek, a princípiumnak
ugyanazon a helyén. Ezek semmi gonosz dolgot
nem vesznek fel, mivel a túrba a legmélyükre
került.
16.	Ami azonban a hívő élő lelkeket illeti, akik
jótetteiket szellemben és akaratban hozzájuk
küldik, a dolog más. Az elköltözöttek ennek
nagyon örülnek. Némelyik ezek közül olyan
vakmerő, hogy az emberek álmában mágikusan
meg is jelenik, jó utat mutat, gyakran megoldá¬
sokat tár fel, amelyek az arkánumhoz vezetnek,
és amelyek a lélek mélyén rejtőznek.
17.	Mert a földön a lelket a földi szellem kápráz¬
tatja el, és a lelket a misztériumban fogva tartja,
így a lélek szelleme a legmélyebb arkánumot a
lélekben nem mindig tudja elérni. Elköltözés
után a test leválik, a lélek csupasz és egyelőre
testtelen, ilyenkor meglátja magát és csodáit,
és az alvónak az alvás mágiájában tud valamit
mutatni (amennyiben az ember hívő és önma¬
gában a turbát nem ébresztette fel). Az álom
ugyanis mindig mágikus, és ilyen a lélek is,
amikor testtelen, Isten mágiájában.
311

18.	Tudjad meg tehát. Ami az istentelen embert
illeti, abba egyetlen lélek sem száll be, ha testé¬
től elvált. Vagy ha mégis, az is kárhozott lélek,
mágikusan megszállja, abban örömét leli, és sok
embert álmában csalafintaságra tanít, mert az
ördögöt szolgálja.
19.	Amire a gonosz ember sóvárog, abban az
ördög szívesen segíti, mert az emberi leiken
keresztül gazságait eredményesebben hajthatja
végre, mintha önmaga teszi. O maga túl nyers
és a mágiát megrémíti, úgyhogy az elementáris
szellem megretten és a testet felébreszti.
20.	Azt mondjuk neked, hogy mindez mágikusan
az akaratban történik, az éberség minősége nél¬
kül. Egyetlen lélek sem kelti fel esszenciáit, hogy
az ember tetszését kivívja, ha az ember maga nem
ébred fel és nem nyugtalanítja önmagát.
21.	A nigromantia is sok szemfényvesztést ismer,
és ezzel emberi szellemeket lehet megijeszteni,
de egyetlen olyat sem, aki Krisztus bölcsességé¬
nek részese, mert ez a lélek szabad.
22.	Az elköltözött lelkek harmadik része az,
amely Abrahám ölében, Krisztus égi lényében
nyugszik, és ezek megmozdíthatatlanok. Ok
maguk akarják, hogy egyes lelkeknek javát szol¬
gálják, olyanoknak, akik hozzájuk hasonlóak.
312

Ezek a lelkek földi dolgokkal semmit sem
törődnek, csak ha ezek Isten dicsőségét érintik,
akkor mágikus módon ellenállhatatlanul meg¬
nyilatkoznak.
23.	A turbát azonban nem eresztik magukhoz,
és az Úrnál értünk nem is könyörögnek. Ami
őket eléri, annak örülnek, mint az angyalok. így
örülnek az angyalok a bűnösnek, aki vezekelni
kezd, de sokkal inkább a lelkek. Mire kérjék
Istent? A dolog nem az ő imájukon, hanem azon
múlik, hogy az ember közeledik-e Istenhez.
Ha pedig akaratát Istenbe helyezte, Isten szelle¬
me kérés nélkül is segíteni fog neki.
24.	Az ő karjai éjjel és nappal ki vannak tárva,
hogy az emberen segítsenek. Mit lehet itt kérni?
Isten úgy akarja, hogy az ember eljöjjön hozzá.
25.	Van-e olyan elvetemült lélek, aki Istenből
szigorú bírót csinál, és a megtört bűnöst nem
fogadja magához? Ez Isten félreismerése. Ha lát¬
ják, hogy a lélek szellemével Istent keresi, örül¬
nek, mert Isten országa sokasodik.
26.	Az égi lelkekben Isten akarata él. Amit Isten
akar, ő is azt akarja. Isten szelleme pedig az, aki
a megtért bűnösnek segíteni kíván. A lelkek jól
látják, hogy Isten szelleme a lelkeket miképpen
hatja át, ha a lélek akarata teret és helyet nyújt
313

számára. Nincs szükség az angyalok imájára. Ők
mind azt akarják, hogy Isten országa bennünket
elérjen, és Isten akarata teljesüljön. A hatalmat
és a dicsőséget pedig Istennek adják.
27.	Azt, hogy a pápaság idején a nagy szenteket
megidézték, és azok az embereknek meg is jelen¬
tek és csodát is tettek, elismerjük. Mindez igaz.
Bár mostanában az ellenkezőjét tanítják, de csak
azért, mert ezek azokat a tetteket nem ismerik.
A dolognak azonban más ábécéje van, mint ahogy
akár az egyik, akár a másik párt hiszi.
28.	Az egyik hit megfogja a másikat. Az élők hite
megfogja az elhalt szentek hitét, és a hit csodát
tett. Hiszen hatalmával hegyeket tud megmoz¬
dítani, hogyan ne tudna a szentek hite az élők
hitébe hatolni? A világot is szét tudná törni, ha
Isten akaratával megegyezne. Mint Isten elhatá¬
rozta, a pogányokat is megtérítették, mikor ezek
meglátták, hogy a szentek temetésén milyen
csodák történtek.
29.	Vajon az égben nem adja minden lélek hitét
arra, hogy Isten dicsőségére csoda történjék?
Ami történik, a Szent Szellem jegyében történik.
A Szent Szellem volt az, aki a csodát mindkét
részről megalkotta, és ez Istennek és gyermekei¬
nek csodája.
314

30.	Ez az út azonban teljesen csődbe jutott, ma
már a tudósok iskolájában Isten minden csodá¬
ja megvetendő lett. Ez Bábel, és nem szellem.
Ez az irigy gőg, amikor odaállnak és kiabálnak:
ide gyertek mindnyájan, itt van Krisztus, itt
van az Evangélium. Gőg, kapzsiság, becsvágy,
önhatalmúság, a kevély Bábel hencegése. Vagyis
az ősi Antikrisztus. Az öreg fából fiatal ágak
nőttek, ezek pedig erőteljesen mérges nedveik¬
kel a turbát fölkeltették, és az egész fát el fogják
pusztítani. Isten parancsa. A gonosz és a férgek
szétmarták, és vesznie kell. A gyökerekből pedig
új és fiatal fa nőtt, ez az öreg fát meg fogja dicső¬
íteni, és megörökíti azt, ami az ő csodája volt.
31.	Senkit sem kívánunk megvetni, csak éppen
saját csodáinkról beszélünk. A szolga menjen
be a házba és legyen szabad. Az idő elérkezett,
hogy a fiúval egy asztalnál üljön és vidám
legyen, és a fiúval együtt örüljön.
32.	Erre a kérdésre tehát nagy egészében azt
válaszoljuk, hogy a szent lelkek a mi szent
műveinkről tudnak, és azokat méltányolják.
A rosszakkal viszont nem törődnek, mert más
princípiumban tartózkodnak. Ide egyetlen
gonosztett sem kerülhet. Ezt az égiek nem is lát¬
ják, nem is kérdeznek felőle, mert ez az ördög¬
höz tartozik. Nem ismernek fel mást, csak azt,
ami saját princípiumukhoz tartozik.
315

33.	Gyermekeik, szüleik, barátaik számukra
olyanok, mint az idegenek, minden ember egy¬
forma, mert a mennyben mindnyájan testvé¬
rek vagyunk. Gyermekeikért és szüléikért nem
viselnek nagyobb gondot, mint akárki másért,
feltéve, hogy hatásukat Isten jegyében fejtik ki,
s ezért Isten tisztelete számukra mindig öröm.
Senkinek turbáját azonban meg sem érintik.
34.	Az utolsó ítélet után a hívő szülők nem fog¬
nak tudni semmit gyermekeikről, akik a pokol¬
ban vannak. így tehát érthető, hogy most se
nagyon törődnek azokkal, akik istentelenek.
27. kérdés
Vajon a lélek a halálban azokat a dolgokat és készsé¬
geket ismeri-e és tudja-e, amelyeket testében ismert
és tudott?
1.	Ez a kérdés olyan, mint a következő. A lélek
számára akaratában minden mágikus módon
jelenik meg. Lát, de annak, amit lát, végleges
alakja számára csak a Helyreállítás Napján ada¬
tik meg. Ekkor látja csak saját tetteit az igazság
szellemében. Mert a léleknek előbb a tűzben meg
kell próbáltatnia, ami hamis, annak a turbában
kell maradnia, mint ahogy Krisztus mondotta.
2.	A képességek felől kérdezel, hogy azok meg¬
vannak-e benne? A lélek minden, még a legmé¬
316

lyebb képességnek is birtokában van. E képessé¬
geket azonban nem szabad felébresztenie, hogy
azok szellemmel megteljenek. Mert a képes¬
ségek a Természet Középpontjából (Centrum
Naturae) születnek, az esszenciákból, vagyis a
csodák jegyében állnak. A lélek ezeket kereste
ezen a világon, amennyiben ezek a misztérium¬
ban számára megnyilatkoztak.
3.	A lélek Isten teste nélkül a misztériumba
nem hatolhat és nem kereshet képességeket.
Nyugalomban marad, a turbától fél, a dicsősé¬
get Istennek engedi.
4.	A megvilágosodott lélek, akinek szellemén
égi bélyeg van, a mennyország tudománya
fölött rendelkezik, minden fölött, ami a misz¬
tériumban él, különösképpen afölött, amit a
misztériumban itt a földön már megismert. Más
lélek nem a misztériumból merít. Mert minden
lélek abban a saját hivatásában marad, amelyet
itt szeretett, és ha ezt nem is tudja gyakorolni,
abban még örömét leli. Mert az ég élete egysze¬
rű gyermeki élet.
5.	Kell még ezenfelül képességekről beszélni, ha
Isten egész misztériuma kinyíltan áll? Isten min¬
denkiben mindent teljesít. Ez nem hiú csoda.
A lelkek mind e csodában élnek, mindnyájan
Isten képességei, mindegyik magas tudomány
317

fölött rendelkezik, de mindez az egyszerű para¬
dicsomi gyermeki élet jegyében áll.
28.	kérdés
Vajon az isteni, angyali és földi, de az ördögi dolgok¬
ról is nagyobb tudása van-e, e tudás biztosabb, mint
amilyen a testben volt?
1.	Ami az isteni és az angyali tudományt ille¬
ti, az elköltözött léleknek erről természetesen
nagyobb tudása van, mert Isten princípiumában
tartózkodik. Hiszen a fiú látja, hogy az Atya
otthon mit csinál, s így a lélek is látja, hogy a
mennyben mi történik. A lelkek tudása azonban
igen egyenlőtlen. Mert a legtöbb tudomány csak
a Fenségben ismerhető fel, s erre a tudásra a
léleknek az ítélet napjáig várakoznia kell, ami¬
kor új testét elnyeri.
2.	A megvilágosodott és szent lélek, aki Isten
testében és erejében él, Istenre és az angya¬
lokra vonatkozólag határtalan tudás és isme¬
ret fölött rendelkezik. Ezek a csoda jegyében
állanak addig, amíg maguk is csodák alkotói
lesznek.
3.	A testtelen lélek az égben Istenben mágikusan
van jelen, és csodát nem tesz. Isten oltára alatt
nyugszik, és a megjelenés napjának csodájá¬
ra vár. Ördögi dolgokkal nem törődik. Ez az
318

angyalokra tartozik, mert ezek harcolnak az
ördögökkel és védelmezik az embereket. A pok¬
lot egyetlen lélek sem imaginálja, mert hiszen a
pokol az éggel hadban áll.
29. kérdés
Mi a lélek megnyugvása, felébredése
és megdicsőülése?
1.	Ezt is eléggé megmagyaráztuk. Nyugalma a
minőségtelen csendben honol, ahol Isten kezé¬
ben van, és egyetlen tulajdonság sem érinti.
A tulajdonság és a minőség iránt érzéke nincs,
és olyan állapotban van, mint aki mély és édes
álomban fekszik és nyugszik.
2.	Megdicsőülése azonban ebben az időben az, ha
eljövendő örömére gondol, amikor szelleme Isten
dicsőségébe olvad. Örömét és tisztaságát innen
nyeri, s ezek a gondolatok olyanok, mint a lám¬
pák, amelyekkel új testét, vőlegényét fogadja.
3.	Édes, mágikus, paradicsomi gyönyör tölti el,
az üdv azonban benne még nem kelt teljességgel
életre. Ehhez földből való testre van szüksége,
arra az első testre, amit Isten teremtett, s amit
Krisztus a maga halálával megváltott. Ez hozza
majd el a mirákulumot, és ismét a paradicsom¬
ba lép, s ezt veszi körül majd az isteni dicsőség.
Ez az ember háza.
319

30. kérdés
Az élők és a holtak között levő különbségről,
a test és a lélek feltámadásáról
1.	Krisztus erről azt mondja, hogy nagy különb¬
ségek lesznek. így az írásra utalunk, mert ami
történik, aszerint történik.
2.	Mivel azonban mindaz, ami ide vonatkozik,
az emberi ész számára megismerhetetlen és kiis¬
merhetetlen, nem tudok mást válaszolni, mint
amit az írás mond: ha pedig erre szomjazol, és
ezt megtudni kívánod, magadnak kell keresned'
és találnod, én csak eszköz lehetek.
3.	És ha jó is, hogy számomra sok kulcs meg¬
adatott, e tudás mégsem az én eszemé és nem
az én sajátom. A tudás Krisztus szellemének
jegyében áll, és ez kettős, ez a Mi. Két személy¬
ben beszél, mert a többesszám nem azt mondja,
hogy én, hanem, hogy mi. Többesszámban
beszél, mint az uralkodó, aki saját személyéről
és birodalmáról szól.
4.	Isten gyermekei és szolgái ezért ne mondják,
hogy a tudás az enyém, az ész az enyém. Adják
meg Istennek a dicsőséget, és ha Isten csodáit
megnyitják, beszéljenek többesszámban, arról,
aki ad, és arról, aki kap.
320

5.	írásunkat senki se értelmezze olyanképp, mint¬
ha ez a kéz önmagát dicsőítené, emberi méltóságra
és tekintélyre törekedne. Ez a méltóság Krisztusé.
A külső ember szerint nekünk megbecsülés és
dicsőség nem kell, mert a dicsőség Istené. Mi az
Atya gyermekei vagyunk, tegyük hát azt, amit
ő kíván, és a javakat, amelyeket tőle kaptunk, ne
ássuk el a földbe, mert az atya a kamatokat köve¬
telni fogja, és ha a javakat mi nem kamatoztatjuk,
azokat elveszi tőlünk, és annak adja, aki sokat
szerzett. Szánalmas lenne, ha valaki Istent meg¬
ismerné, de tudását ismét elvesztené; jobb lenne
annak elveszteni a világot és a külső életet, mint
Istent és a mennyek országát.
6.	Azzal, hogy az ember Isten iránt enge¬
detlen, nem lehet tréfálni. Nézd csak meg
Mózesnél, mi történt Kórahhal, Dátánnal és
Abirámmal (IV. Móz. 16). Ez történik azokkal,
akik nem engedelmeskednek és akik gúnyo¬
lódnak. A gúnyolódót a büntetés nem éri el
olyan hamar, de a túrba befogja őt: ez az, amin
nevetett. És ha a turbótól meg akar szabadulni,
ínségben és nyomorúságban sírnia és vezekel¬
nie kell Isten előtt. Ha nem így tesz, a gúny a
harag tüzébe fogja vinni, és az örök időkre fogja
marni őt. Ezt figyelmeztetésül mondjuk.
7.	Most itt igen komoly dolgot fogunk mondani, és
ezzel nem lehet tréfálni: ne tévedjetek, Istent nem
321

lehet ki gúnyolni. A harag mérge az ő hatalmában
van, az Ég és a Pokol az ő hatalmában van.
8.	Az utolsó ítélet komoly dolog. Ha most a
halottak feltámadásáról beszélünk, le kell írnunk
a körülményeket, amelyek között ez megtörté¬
nik, milyen erő az, amelynek jegyében ez a világ
elmúlik és a halottak feltámadnak. Komoly dolog
lesz. Ne áltasd magad tréfával. Az alapokat fog¬
juk feltárni, és ne hidd, hogy ez üres fecsegés.
9.	Mindazt, ami körülötted van, azt a túrba
teremtette. És ezt saját turbád szelleme mondja.
Mert a vég a kezdetet elérte. A világ egész lénye
eszközzé vált, a fény jelében, ebből lép ki prófé¬
tád, ebből, vagyis az általad teremtett csodából.
Ez a próféta a világ összetöréséről beszél: mert
nem a túrba, hanem Krisztus szelleme fog kor¬
mányozni.
10.	A halált legyőzte, a turbát pedig foglyul ejtette.
A börtönt elfogta, és ő lett a győztes király. A túrba
azonban jogaihoz ragaszkodik, mert hiszen Isten
haragjának szolgája, a haragnak nem ura, hanem
kiszolgálója. Ezért a mennydörgés, amelytől a
föld reszketni fog, Isten szájából hangzik el, és az
gyújtja meg a mennyboltot és az elemeket.
11.	Az utolsó ítéletet Krisztus, a bíró, a Szent
Szellemmel tartja. Mert ami itt megmozdul, az
322

az örök szellem középpontja, amely a három
princípiumból vált ki: a harag szelleméből, az
isteni szeretet szelleméből, és a külső világ leve¬
gő-szelleméből.
12.	A legutolsó eseményt O irányítja, aki Krisz¬
tus szája szerint való Istenség, és a szorongás
pokoli haragja és e világ szelleme szerint való
csodák.
13.	Minden lénynek alkotómestere ő volt, s így
most ő az, aki minden művét az örök időkben
elhelyezi és az egészet egybegyűjti.
14.	Sok segítője van, az angyalok serege, akik
mindent elválasztanak és megkülönböztetnek.
Ekkor aztán az Atya, az Isten szája az Igével,
Krisztus száján keresztül az ítéletet kimondja.
Ekkor aztán az égő világból minden dolog saját
helyére tér meg és tartályába kerül.
15.	A tartályok igen sokfélék lesznek, nemcsak
kettő lesz a két princípium szerint; mert ha két
princípiumban lesz is, de igen sok fokozatban az
erők mértéke szerint. Mert minden mű mágikus
princípiumban áll, mint egyedüli egyetlen csoda,
az Égben és a Pokolban, saját szelleme szerint.
16.	Ekkor aztán alakja is meg fog jelenni.
Amennyiben jó vagy rossz, annyiban ereje is
323

olyan lesz, mint a föld virágaié, egymástól
különbözően, így nyer az ember örömet és meg¬
dicsőülést, saját lénye szerint.
17.	Mi azonban a hit lényét értjük ezalatt, a sze¬
retet lényének erejét, nem pedig a külső műve¬
ket. Mert minden, ami van, a csodák alakjában
ábrázolódik, és ennek kezdete és körülménye a
következő lesz:
18.	Amikor az utolsó nap elérkezik, Isten újra,
immáron harmadszor, minden létező alakjá¬
ban megjelenik, a szeretetben és a haragban, és
akkor az egész egyszerre megnyilatkozva áll,
minden teremtmény által láthatóan. Ez pedig
így történik:
19.	A teremtés kezdete a Legyen teremtő igé¬
jében ezt a világot mint modellt tartalmazta,
és maga elé célként állította. A csodák ide
zárattak el, hogy testet öltsenek, eszközök¬
höz jussanak, és az időben megnyilatkozzanak
mindenek, amelyeket öröktől fogva a bölcses¬
ségben, az isteni mágiában a Teremtő látott.
E csodák akkorra már mind testet öltöttek, a cél
maga megjelent, és a keresés ideje már elmúlt.
Az egész teljesült. Amit az isteni értelem magá¬
ban tartott, azt megragadta, és az az idő egy
pontján megjelenik.
324

20.	így következik el az idő vége. A kezdet a
véget elérte, a vég kezdetté lesz és ismét belép
abba, ami öröktől fogva volt. Az időben levő
eszköz megnyílt, csodáival azonban örökké a
kezdetben és a végben marad, örökké, mint esz¬
köz, csodáival, az angyalokkal és az emberekkel,
minden teremtmény alakjával, a teremtmények¬
kel és mindennel, ami valaha is esszenciát nyert,
a föld ásványaival, köveivel és minden anyagi
lénnyel, fákkal, növényekkel, füvekkel: mindez
az eszköz jegyében áll, a csodában, de esszencia
és élet nélkül.
21.	Mert egyetlen állat sem tér vissza, alakja a
mágiában azonban megmarad, hiszen az örök
tükörből származott. Most is így kell, hogy
legyen: a külső földi tükröt összetörik, de az
egész az örök tükörben, mint csoda, Isten dicső¬
ségére örökre megmarad.
22.	Ezek a lények lényegük szerint a paradi¬
csomba tartoznak, mert az égi elemek a Szent
paradicsomban fognak érzéki és kézzelfogható
gyümölcsöt teremni.
23.	Mint ahogy itt, ebben az életben a föld gyü¬
mölcseit esszenciájuk szerint értelem nélkül
való halott dolgoknak tekintjük, úgy ez az egész
világ is állati és földi képpé válik, és olyan lesz,
mint a halott, és minden más lénnyel együtt
325

mint az árnyék áll majd: a paradicsom azonban
gyümölcsöt terem az élet örök erejéből, ami nem
más, mint Isten esszenciája.
24.	Ez a minden, ami számunkra most leginkább
rejtve van, ott lakozik a teremtő szóba burkolva,
a kezdetbe és a végbe zárva, abban nyugszik,
mint a nagy misztérium.
25.	Most azután a legelső teremtés szelleme
mindhárom princípiumot megmozgatja. És mie¬
lőtt ez megtörténik, Isten szava ugyanazt a szel¬
lemet veszi fel, mint Isten személyes megnyilat¬
kozásában.
26.	Mert a szellem a turbát minden lényben
és mindhárom princípiumban feloldja. Egyetlen
órára a mindenség teljes megnyilatkozásban fog
állni, megmutatja, mi van az égben, a pokolban,
ezen a földön. Mert a túrba kihányja az összes
lényeket és teremtményeket, és minden láthatóvá
lesz, az égben és a pokolban. Mindenki meglátja
szívének műveit, hogy azok jók vagy rosszak.
27.	Ebben az órában jelenik meg Krisztus, az
ítélő a Hármas szám ívén, amely olyan, mint
a szivárvány. Ennek a világnak princípiuma
szerint természeti szivárvány, Isten princípiuma
szerint azonban a Hármas szám, a kereszt a ket¬
tős szivárvánnyal, amelynek egyik része a belső
326

princípium felé fordul, vagyis a harag törvénye
felé. Isten haragjának székén ül, ezt fogják látni
az ördögök és az istentelen emberek. Mert ez
az ív mindhárom princípiumot bezárja, erre ül
fel Krisztus, az ítélő, és az örökkévalóság min¬
denhatóságában itt lesz mindenekfölött, amit
valaha lénynek neveztek.
28.	Ekkor jajgatás és ijedelem támad az ördö¬
gök és az istentelen emberek között, üvölteni
és reszketni fognak, kapkodni és ordítozni,
és azt mondják az okos szüzeknek: Adjatok
nekünk olajat a ti olajotokból, segítsetek rajtunk.
Mondjátok meg, mit kell tennünk! Adjatok vala¬
mit a ti szentségetekből, hogy Isten haragos
színe előtt megállhassunk, mert a pokol szeme
kinyílt, és hová meneküljünk e harag elől?
29.	Az okos szüzek pedig, Isten gyermekei,
azt válaszolják: eredjetek a ti kereskedőitek¬
hez és vásároljatok. A mi olajunk a mienk, és
bennünket óv, nem benneteket. Eredjetek a
képmutatókhoz és csalókhoz, akik a ti fületekbe
susogtak pénzért, és csak vásároljatok. Most van
szükségetek ránk? Hiszen az imént még csak
olyanok voltunk számotokra, mint a bolondok.
Nos, csak álljatok meg a ti gazdagságtokkal
és hatalmaskodástokkal és képmutatástokkal,
mi nem vállalunk veletek közösséget, és nem
fogunk benneteket megváltani.
327

30.	S akkor ijedten és reszketve fognak állni, és
könyörögni és kiáltozni fognak az ítélő Krisz¬
tushoz. De az ő turbájuk haragjának szeme szí¬
vükbe hatol, szellemen és húson át, csonton és
velőn át: mert a lélek a turbában már Isten harag¬
jában áll.
31.	A félelemtől akkor a földre borulnak és károm¬
ló nyelvüket harapdálják. A kevélyek azt mondják:
Hegyek, zuhanjatok reánk, dombok, takarjatok el
bennünket a harag szeme elől. A barlangokba fog¬
nak kúszni, a sziklák alá, a hegyek oldalába fogják
magukat befúrni, és meg akarják magukat ölni.
De nem lesz többé halál. Fegyvereket szednek
elő, hogy testüket elpusztítsák, de nem lesz többé
pusztulás, csak düh és harag.
32.	A rémületben a világ minden épülete összedől,
mert a föld, mint a mennydörgés, megreszket, és
minden lényt reszketés fog el, mindegyiket saját
minősége szerint. Az állatnak nincs olyan minő¬
sége, mint a léleknek, az csak a turbától fél.
33.	Ebben a mozgásban a vizek megindulnak
és a hegyeket elárasztják, és a földön nem lehet
többé megpihenni. A tengerek olyan magasan
fognak állni, hogy a hegyek eltűnnek, mert
minden a túrba haragjába merül, és az elemek¬
ben sem lesz semmi más, mint félelem. A nagy
hegyek és a sziklák elporladnak és lehullanak, a
328

csillagok a földre esnek, egész súlyukkal. Ez fog
történni az elválasztás napján, s mint ahogy
a világ a kezdetben megteremtetett, úgy fel is
oszlik majd az utolsó napon.
34.	Mert a föld vonzása szorongásában a csil¬
lagokat magához fogja húzni, mint ahogy ezt a
föld mindig is tette, mert a földi test a csillagok
erejét magába vonzotta.
35.	Mert a csillag nem egyéb, mint mágikus von¬
zás, amely életet ébreszt: most pedig, amikor a
föld nagy turbája feltámadt, oly éhség és szomjú¬
ság támad benne, hogy minden csillagot magá¬
hoz vonz. A földön ilyen nagy lesz a szorongás.
36.	Isten gyermekei azonban szemüket fölemelik,
kezüket összekulcsolják és Krisztus felé nyújtják,
és örülnek, hogy szabadulásuk napja elérkezett,
amikor bennük a szorongás nem mozdul többé.
37.	Ezekben a napokban (amelyek Istenben el
vannak rejtve, úgy, hogy senki sem tudja, hány
nap telik el addig, mert a világ minden seregével
hat nap alatt teremtetett, s ennek rejtélyét nem
értjük) a víz felgyülemlik és minden mélységet
megtölt, sokkal inkább, mint azelőtt volt.
38.	Most a halál következik el: és ebben az órá¬
ban minden lény meghal, az ember kivételével.
329

Az emberek pedig elrejtőznek a sziklák közé és
a hegyekbe, majd ismét előkúsznak, de félve és
rossz lelkiismerettel, mert bár a túrba most
engedett mérgéből, mégis a rettegés és a halál
jegyében áll, mert a turbát a víz zuhogása
ragadja meg.
39.	És ekkor a szent Hármas szám hangja mind¬
három princípiumot megnyitja és az ítélő Krisz¬
tus száján keresztül mondja: Keljetek fel, ti halot¬
tak, és jöjjetek az ítélet elé (Jn. 5, 25).
40.	Ez a hang a kezdetek örök szellemének
hangja, amely mindeneket életben tart, s amely
öröktől fogva mindhárom princípiumban kor¬
mányozott, mert a szellem az, amelyből min¬
den élet keletkezett, és amelynek jelében az
örökben áll, ő volt az élet és a mozgás első oka,
ő állott minden élet kezdetén és áll minden élet
végén, s ott áll mellette az örökkévalóságban is:
mert öröktől fogva van, és minden dolgok
teremtője.
41.	A szellemnek kettős örök kezdete van:
a tűz és a fény, a harmadik kezdet pedig az
örök tükre, ennek a világnak szelleme. Ebben
a világban pedig nem más, mint a csoda, és
általa nyilatkoztak meg a csodák. O az, aki
az utolsó ítéletkor ítél, és az ő mozdulata a
legeslegutolsó.
330

42.	Mert a teremtésben az Atya mozgatója volt,
és a szó testétőltésében a Fiú mozgatója. És most
övé az utolsó mozdulat és az ítélet. Minden dol¬
got helyére vezet, örök otthonába. Ez pedig a
szó hangjával történik, amely Krisztus szájából
hangzik el.
43.	Mert a szellem Istenből két kezdetben lép
ki, a harag (vagyis a tűz) jegyében, mint a tűz
életének szigorú mérge, és a szeretet fényében,
mint az isteni fenség lángjának jegyében, végül
e világ szellemében, mint az élet mirákuluma,
mint ahogy ez kézzelfoghatóan tapasztalható.
44.	És ha lenne valaki, aki olyan tudás fölött
rendelkezne, hogy ennek ellentmond, annak
ajánlatos lenne az összes dolgokkal azt, amit
állít, igazolni. Mi a világból egyetlen porszemet
sem akarunk kivételnek tartani, sőt, mindegyik
legyen tanú, és beszéljen, amikor akar, de nem
szabad megmakacsodnia és azt mondania, hogy
bolondok vagyunk. Ha ilyen rövid szavakkal
nem elégszik meg, megmutatjuk neki, hogy
kicsoda, és lássa meg önmagát. És ha az ördög a
méregtől megpukkad, akkor is csak ezt vághat¬
juk a szeme közé.
45.	És mivel e szellem rendelkezik a Legyen,
vagyis a teremtő szó fölött, amely Isten szava és a
természet középpontja, amely öröktől fogva az ő
331

helye, s amely középpontból két úton lép ki, elő¬
ször is, mint tűz, mint az élet esszenciáinak alap¬
állása, végül is a lélek alapállása, azután pedig,
mint a tűz fénye, amely a másik minőség, s ez
az, amely a halálon át kizöldül, s amelynek neve
Isten országa, mert a fényben ez nem egyéb, mint
a szeretet lángja, a tűzben pedig a harag lángja.
46.	Ilyen módon a halál kapuit is megmozdítja,
mert felébreszti a halált, hiszen a teremtő szó az
ő kezében van. Ugyanezt a szót rejti magában a
lélek és a test is. És bárha az (a test) már régen
feloszlott, a túrba a test csodáival a teremtő szó¬
ban benne volt.
47.	Most pedig az elemeknek azt a lényt, ame¬
lyet elemésztettek, a teremtő szónak vissza
kell adniuk, mert a teremtő szó megmozdult
benne. Mindez saját princípiumában történik.
Mindennek vissza kell adni azt, amit elnyelt,
a földnek a testet, mint a phurt, és a víznek az
összes esszenciákat, a levegőnek a beszéd min¬
den hangját, a tűznek a lélek esszenciáit, mert
mindennek ítélet elé kell kerülnie.
48.	Minden szó, amit a száj valaha kiejtett és
amelyet a levegő felfogott és amellyel valami is
készült, a levegőben hangjával ismét megjelenik,
mert az nem egyéb, mint az örök szellem tükre:
a szellem így látja meg magát tükrében.
332

49.	Most pedig az ember szíve, értelme és gon¬
dolata szerint vizsgálat és ítélet alá kerül. Mert
a túrba minden gonoszságával ott áll, szemben a
kereszttel. A szabadkozásnak nem lesz sok értel¬
me. Mindenki önmaga ellen tanúskodik, turbája
vádolja meg.
50.	Értsd meg, ugyanaz a szellem, amely min¬
den létezőben minden létezés és minden élet,
halhatatlan, s ez a szellem ébreszt fel teremtő
szóval és adja vissza a testet. Mert a szó nemzi
a testet a lélekben minden tettével és csodájával.
Mindannak, amit a lélek mélysége megérintett,
meg kell nyílnia.
51.	Mert a csendes örökkévalóság nem ismeri
többé a turbát. Ezért minden lénynek a tűzben
meg kell próbáltatnia, a túrba pedig maradjon a
tűzben mindazzal, ami gonosz és a túrba körébe
tartozik. Ha az időben a lélek megfordulásával
az élet vizében meg nem fürdik, akkor a tűzben
kell maradnia.
52.	Sokan sokat vetettek a tűzbe, s ezek nagy
kárt fognak szenvedni. Mint Pál apostol mond¬
ja, hogy az istentelenek műve a tűzben marad és
kárt szenved (I. Kor. 3,13-15).
53.	Érts meg hát helyesen. A testnek, amely itt a
földön járt, a romlott és gonosz testnek, amely
333

a paradicsom nemes és szépséges képét lenyel¬
te, most vissza kell térnie, meg kell jelennie a
benne levő drága képpel, és számot kell adnia
Isten hasonmásáról.
54.	Üdv azoknak, akik Krisztus szellemével
rendelkeznek. Ok képüket a teremtő szó hason¬
másába helyezték, s ezt adják vissza a léleknek,
de szintén Adám testében.
55.	Akik azonban nem rendelkeznek Krisztus
szellemével, azok a gonosz testben fognak álla-
ni. Lelkűk pedig a valódi képet elvesztette,
és lelkűk szellemében olyan képet hordoznak,
amelynek akarata szerint éltek. Ez volt minden¬
napjuk gyönyöre, és ezzé a képpé fognak válni.
56.	Ebben az órában a sötétség bőszült igéje az
ördögöt is meg fogja idézni, jutalmát és istállóját
ő is el fogja nyerni, s amikor meghallja, hogy ez
mi lesz, reszketni fog.
57.	Ilyen módon minden halott, akár jó, akár
rossz, fel fog ébredni, mindegyik kettős testtel,
és a lélek a szellemmel a testben lesz.
58.	Ébredésekor az egyik lélek szellemében a
külső földi élet képe lesz, s ebben az állati kép,
belső képében pedig a bősz harag lényegét fogja
tartani.
334

59.	A másik külső testén át ébred majd, s abban
Krisztus képe lesz, lelkének szellemében pedig
Isten szeretetének szelleme fog világítani. Ez a
kép a teremtő igéből újra az igazi Adámot és
annak tiszta képét fogja nemzeni. Mert a tiszta
képmás Istenben van elrejtve és a szóban állott,
amely testet öltött. Most, amikor a lélek a célhoz
érkezett, ezt ismét felölti, az isteni Szűzzel, Isten
bölcsességével.
60.	Mert a szépséges képmás Adámban össze¬
tört, amikor az asszony belőle készült, s így csak
a tűz tinktúráját tartotta meg, az asszony pedig
a szellem tinktúráját. Most pedig ismét minden¬
ki teljessé válik és hazatér.
61.	Most az asszony Isten tüzében a tűz tinktú¬
ráját nyeri el, s ő is olyan lesz, mint Adám, sem
nő, sem férfi, hanem fenséggel teli szűzies lény,
férfias és nőies test és tagok nélkül.
62.	Ezen a helyen már nem úgy lesz, hogy te a
férjem vagy, te az én asszonyom vagy. Mindenki
testvér. Az isteni mágikus csodákban valami
ebből átvilágít, de senki sem figyel reá komo-
lvan. Most mindenki Isten gyermeke lesz, gyer¬
meki életet él és szeretve játszik.
63.	Mindez az ítélet előtt fog történni. Mert az
ítélet az utolsó napon hangzik el, s az élők nem
335

fognak meghalni, hanem Isten hangja az ítélő¬
szék elé fogja őket szólítani.
64.	A teremtő szó mindnyájukat oda gyűjti, és
a szó azt a rendet fogja teremteni, ami a király
és a császár alattvalói között van, a herceg, a
nemes, a polgármester és a hivatalnok között,
mindegyiknek rangja szerint.
65.	És itt mindazok, akik hivatás nélkül Krisztus
pásztorainak mondották magukat, nyájban áll¬
nak együtt, és számot adnak arról, amit tettek,
valóban pásztorok voltak-e, a nyájat legeltet¬
ték-e, vagy a hasukat tömték. A szellem akkor
megkérdezi őket, vajon erejük és szándékuk
milyen volt, vajon Isten szellemét és szándékát
nem tekintve emberi célokat akartak-e.
66.	Most az ítélő azt fogja mondani: Adjatok
számot életetekről, szavaitokról, műveitekről,
tetteitekről és lényetekről. És akkor az ember
turbája megszólal és megmondja, hogy mit tit¬
kolt el, mert most mindaz, amit gondoltak és
tettek, szemük előtt fog állni, és nem lehet többé
hazudni. Mert a szellem megvizsgálja a turbával
az ember lelkét, szellemét és testét. Most mind¬
az, ami volt, megnyilatkozik.
67.	A királyoknak és a hercegeknek számot kell
adni alattvalóikról, hogyan kormányozták és
336

hogyan védelmezték azokat. Milyen uralkodók
voltak. Önkényükben hogyan öltek meg valakit,
miként ontották ártatlanok vérét, miért viseltek
háborút pusztán kapzsiságból és gyönyörből.
68.	Ugyanígy a többi főrangú is, miképpen tor-
zsalkodott és tette meg magát úrnak az együ-
gyűek fölött, hogyan nyomorgatta alattvalóit,
hogyan vette el, amit azok verejtékükkel sze¬
reztek, és hogyan emésztették el mohón saját
céljukra.
69.	Most minden titkos ösztönzést felednek.
Honnan jön, miből nőtt, vajon illik-e Isten rend¬
jébe, a teremtő szóval megegyezik-e, az égi
szeretet fakasztotta, vagy a pokoli harag. Most
mindenkinek számot kell adnia arról, vajon
hivatását Isten nevében gyakorolta-e, vagy kap¬
zsiságból és becsvágyból.
70.	Vigyázzatok tehát, világ kormányzói és hatal¬
masok, hogy Isten rendjét ne sértsétek meg. Isten
szellemében járjatok el a nyomorultakkal szem¬
ben: mert az a nyomorult most szemtől szembe
áll veletek és vádol benneteket, hogy minden
vétek és baj okai ti vagytok.
71.	És akkor az egyik túlkiabálja a másikat és
panaszkodik, hogy a hatalmas milyen bűnökre
kényszerítette, azt megátkozza, az alábbvaló a
337

felettest, az ismét felettesét, a herceg az álnok
tanácsadót, a tanácsadó a papot, aki dolgait nem
büntette, sőt dicsérte és hízelgett, hogy becs¬
vágyban és dicsőségben emelkedjék.
72.	Hogyan álljatok meg helyeteket itt, magas
professzorok és doktorok, akik mind Krisztus
székében ültetek, és Krisztus kelyhének és tanítá¬
sának szolgálata helyett saját becsvágyatok körül
forgolódtatok, országotok uralkodóját ahelyett,
hogy Isten szellemének megtartására intettétek
volna, háborúra és vérontásra bíztattátok, olyan
szavakért, amelyeket magatok találtatok ki? Hol
marad Krisztus szeretetének szelleme, amikor
így szól: szeressétek egymást, erről fogják egy¬
mást felismerni az én tanítványaim (Jn. 13, 35).
Hová lett belőletek a szeretet? Nézzétek csak
véres kezeteket, amellyel háborút írtatok és a
világot megzavartátok, a békét és az egyetértést
feldúltátok. Ti teremtettétek a viszályt. Királyokat
veszítettetek össze, hogy hatalmatok csak annál
nagyobb legyen, közben Krisztus szavát meg¬
tépáztátok, és nem törődtetek azzal, vajon az ő
szellemével és akaratával megegyeztek-e.
73.	Itt aztán, most az egész világ szeme előtt
számolnotok kell, mert ti az Úr akaratát nagyon
is jól ismertétek, és nem cselekedtetek aszerint.
Loholtatok, és odafurakodva Krisztus hivatalát
viseltétek, de csak a ti javatokra és előnyötökre.
338

Isten szellemét semmibe vettétek, ezért mondja
a szellem, hogy Bábelhez tartoztok, abban a
zűrzavarban vagytok, amelyben a többi. A világ
egységét feldúltátok. Ahelyett, hogy a szeretetet
tanítottátok volna, gyűlölködést és harcot hirdet¬
tetek, hogy az egyik testvér a másikat minden
komoly ok nélkül gyűlölje és üldözze. Mennyire
bemocskoltátok Krisztus nevét, mert ti a viszályt
szítottátok. Hol és hogyan fogtok megállni azok¬
nak szeme előtt, akik az egész világ minden
népe előtt átkot fognak szórni rátok?
74.	A termést pedig az angyalok fogják learatni.
Ok fogják elválasztani a két nyájat, a jókat jobbra
állítják, a szeretet szeme elé, a gonoszokat balra,
a harag szeme elé, mert a jobb a fény princípiu¬
mának, a bal a harag princípiumának neve.
75.	Az ítéletet itt tartják. A nagy pásztorokat, aki¬
ket Isten azért küldött, hogy a világot a fénybe
vezessék, tanítottak és büntettek, mint Krisztus
megjövendölésének ősatyjai, a prófétákkal és az
apostolokkal a bíró jobb felén, Mózes és a tör¬
vény tanítói bal felén lesznek.
76.	Mert Mózes és Illés kezében van a tűz pallo¬
sa, s mellettük állnak a törvény tanítói és Isten
igazságának hirdetői. A jobb oldalon álló részén
pedig van az isteni könyörület.
339

77.	És ez az óra lesz az utolsó ítélet, amikor a
bíró így fog szólani: Jertek, akiket az én Atyám
megáldott, vegyétek át a birodalmat, amely
kezdettől fogva reátok várt. Mert éhes voltam
és szomjas, ruhátlan és beteg és nyomorult, és ti
szolgáltatok nekem. (Mt. 25, 34-35.)
78.	Az istentelenek tömegéhez pedig: Távozzatok,
átkozottak, az örök tűzre. Nem ismerlek benne¬
teket. Mert éhes, szomjas, beteg és ruhátlan vol¬
tam, és fogságban szenvedtem, és ti elhagytatok
engem, és sohasem szolgáltatok nekem. S akkor
ők a bíró személyére hivatkoznak: Uram, nem
ismerünk téged. O azonban azt mondja: Amit
nem tettetek meg az én nyomorult gyermekei¬
mért, azt velem nem tettétek meg.
79.	És akkor Isten szelleme mindhárom princí¬
piumban és a természet középpontjában meg¬
mozdul, úgyhogy a harag tüze lángra lobban.
Most egyszerre tűzben fog állni az ég és a föld
és a mennybolt. A túrba pedig az anyagi vilá¬
got el fogja nyelni, és ismét visszahelyezi oda,
ahol a teremtés előtt volt, csak a csodák marad¬
nak meg a két princípiumban, a harmadik
pedig elmúlik, a csodák pedig a kezdet jelében
állnak.
80.	A földi test pedig a földi élettel együtt elhull,
és a tűz el fogja emészteni. Az igazak fenséges
340

és szép paradicsomi testükkel a tűzön áthalad¬
nak, és a csodák kísérni fogják őket. Ami pedig
hamis, az a tűzben marad.
81.	Ezeket pedig a tűz lángjai nyaldosni fogják,
de a tűz az igazakon nem fog, éppoly kevéssé,
mint ahogy a tűz nem foghatja meg a fényt vagy
a szelet. Mert ők a tűzben lakhatnak, de fájdal¬
mat nem éreznek.
82.	A tűz kigyulladása pedig Isten fenségére
való, s hogy a paradicsomi élet újra megindul¬
jon. Ide lépnek be az igazak, mint gyermekek,
és itt élnek örökké atyjuknál szeretetben és
egyszerű gyermeki létben, és ez a szentek egyes-
sége, amely nem ismer napot és éjszakát. Mert
a nap elmúlik és a csillagok lehullanak, és csak
a csodák maradnak fenn a nagy mágiában, Isten
dicsőségére. Ez lesz az elválasztás.
83.	Az istenteleneknek is tűzbe kell lépni, és
földi életük ezeknek is elhull, és szellemben át
lehet látni álarcukon, és kitűnik, hogy fertelmes
állatok, az ördöghöz hasonlók. Mert ugyanegy
princípiumban laknak, és uralkodójuk Lucifer,
mert itt a földön neki szolgáltak. A képmutatók
lelepleződnek, és ez a bolondok játéka lesz.
84.	így tehát, szeretett barátom, megadtuk rövid
utalásban az utolsó ítéletről szóló jelentést. Mert
341

e világ teljes egészében elmúlik. A föld elporlad,
minden sziklájával és elemével, és csak az marad
meg, amit Isten meg akar tartani, az, amiért ezt a
világot megteremtette.
85.	Hiszen már a kezdetben, az örökben Isten
látta a jót és a rosszat, s ez a világban csupán
testet öltött, hogy csoda legyen, s így tehát az
örökkévalóságban áll.
31. kérdés
Milyen új megdicsőült teste lesz a léleknek?
1.	Erről is eleget beszéltünk. Egyesek szerint a
lelket a szeretet hatalma, az igazság és a tiszta¬
ság díszíti, és a hit minden szép műve a birtoká¬
ban lesz, és ebben fog ragyogni.
2.	Egyébként igen egyenlőtlen lesz. Sok léleknek
csaknem minden műve a tűzben marad, és ő
maga alighogy megmenti önmagát. Ez aztán
távolról sem olyan szép, mint a többi szent.
Mert, mint az írás mondja: „Szebbek lesznek,
mint az ég csillagai." (I. Kor. 15, 41). Irigység
azonban közöttük nem lesz, és mindenki örülni
fog a másik szépségének. Mert nincsen más fény
itt, mint Istené, amely mindeneket áthat.
3.	Isten ragyogását és fenségét mindenki eléri,
és saját ereje szerint abból részesül. Most már a
342

javulás lehetősége ki van zárva, mindenki olyan
marad, mint ahogy belépett.
4.	Krisztus, a bíró, a birodalmat most az Atyának
hatalmába adja: mert nincsen szükségünk többé
tanítóra és vezetőre, ő a mi királyunk és testvé¬
rünk lesz. Nincs többé parancs, úgy vagyunk
vele, mint a gyermekek atyjukkal. Mindaz, amit
teszünk, jó, mert gonosz nincs többé.
32.	kérdés
Abban az életben milyen lesz a lélek alakja, állapota,
öröme és dicsősége?
1.	Ebben a kérdésben a paradicsomot kell szem¬
lélnünk: mert ez a külső világ minden gyümöl¬
csével és színével nem egyéb, mint a paradi¬
csom mása volt. A paradicsom bennünk volt, de
a külső szellem elrabolta tőlünk, és bennünket
magához vont: miként Adám sóvárgott rá, meg¬
fogta, és kívánságánál fogva magához rántott.
2.	Akkor azonban ismét mindnyájan benne
leszünk és örök örömben élünk, örülünk a szép
növényeknek és virágoknak és alakoknak, a szir¬
moknak és a gyümölcsnek. Ezek nem durvák,
kövérek és érzékiek lesznek. Hiszen ott testünk
sem lesz ilyen. Hogyan legyen akkor ilyen a táp¬
lálék? Olyan lesz, mint az angyalok világában,
a gyümölcs tisztább és finomabb, mint amilyen
343

most a külső elemek összessége. Ha pedig meg¬
esszük, bennünk nem fog bűzölögni. Nem lesz¬
nek többé beleink és nem lesz gyomrunk, amit
úgy megtölthetnénk, mint a zsákot. Minden
szervünk olyan lesz, mint az erő. Most szánkkal
eszünk, fogunkkal harapunk, akkor a tiszta erő¬
vel, mégis természetesen, a természet minden
alakjával és színével táplálkozunk.
3.	Isten országa nem az evés-ivás, hanem a béke és
az öröm a Szent Szellem jegyében, ének és zene,
és Isten sok csodája, a Paradicsom szépsége.
4.	Mi pedig gyermeki életet élünk, mint a gyer¬
mekek, egyszerű dolgoknak örülünk, mert
szívünkben nincsen gond, nincsen félelem,
hanem játék az angyalokkal. Erre a világra
többé senki sem gondol. Minden földi tudo¬
mány és gondolat a turbában marad, a földi
testtel együtt a tűzben.
5.	Szüléinkről és gyermekeinkről többé semmit
sem tudunk, akik a pokolban vannak.
6.	Mindnyájan ismerjük egymást és egymás neve¬
it tudjuk. A földi név szintén a turbában marad.
Első nevünk szerint az angyalok nyelvén új
nevünk lesz, és a régit nem értjük meg. A termé¬
szetes nyelvben valamit ebből sejtünk, de nincsen
nyelvi készségünk, hogy kimondhassuk.
344

7.	Senki sem mondja a másiknak: te férfi vagy, te
nő vagy, te fiú, leány, szolga, szolgálóleány vagy.
Mindenki egyenlő, mindnyájan gyermekek
vagyunk, nincs férfi, asszony, szolga, szolgáló-
leány, mindenki szabad és mindenki minden.
Csak egy nem van, az égi szűz, mely szemérmes
és tiszta.
8.	Mi mindnyájan Isten asszonya vagyunk, ő a
mi urunk, ő veti el bennünk magját és erejét,
és mi dicsőséget szülünk neki. Olyan ez, mint a
körtánc és ének, mint ahogy a gyermekek teszik,
amikor körben táncolnak és énekelnek.
9.	A földi művészetet semmire sem becsülik.
De tudd meg, akik itt a misztériumot hordoz¬
ták, és akik számára az megnyílt, azok ott is
magas bölcsesség és értelem birtokában lesznek,
és a többiek előtt fognak állni. Éspedig nem
kényszerből vagy okulásból állanak elől, hanem
bölcsességük az égi misztériumban mindenkit
megejt és annak mindenki örül.
10.	Mert amikor a gyermekek összesereglenek, a
játékot az egyik kezdi el. így van itt is. És a mes¬
tereink a kis gyermekek, azok, akiket a gonosz¬
ság még nem érintett, és akik még nincsenek a
turbában. Játékaikat az anya méhéből hozzák, ez
még egy darab a Paradicsomból, és amíg ez újra
teljesül, várnunk kell a világ elpusztulásáig.
345

11.	A király nem több, mint a koldus. Ha jól uralko¬
dott, erényei követik, és dicsőség és fenség övezi,
és dicsőséget élvez, mint nyájának jó pásztora.
Ha azonban gonosz volt, de végül mégis megtért
és a sorba állt, királyi művei a tűzben maradnak,
és nem lesz több, mint a koldus, aki életében hívő
volt. Csak a király nem lesz oly szép.
12.	Mindenkit fel lehet ismerni majd tettein.
Mert az égi mágiában minden megjelenik, olyan
ez, mint a gyermekjáték.
13.	De tudd meg, hogy mégsem játék ez, mert
az emberek Isten csodáiról és bölcsességéről
beszélnek, az égi mágia nagy misztériumáról:
mindaz, amit az ördög itt kigúnyolt, az ott Isten
szeretetébe lép.
14.	Valamit azonban mégis tudni fognak a
pokolról, csak nem fogják látni azt. Olyan lesz,
mint a misztérium mágiája (mert az ördögök¬
nek a sötétségben kell lakniuk, a mérges tűz az
ő fényük, tűzszemük van, s csak ezzel látnak).
Egyébként minden tűz eltűnik, mert a Fenség
mindent felszívott, hogy az egész a szeretet-
ben ragyogjon.
15.	Mint ahogy a középpontban tűz van, ahonnan
a Fenség eredt, de ezt viszont az ördögök soha¬
sem érik el, az ördögök kivettetnek a sötétségbe,
346

oda, ahol üvöltés van és fogak csikorgatása, s
ahol nem hőség van, hanem fagyos hideg.
33.	kérdés
Testünk abban az életben milyen anyagból lesz?
1.	Kedves barátom, erős kérdés ez, amit a külső
ember a legjobb, ha békében hagy, nem érinti
azt, mert arra nem is méltó.
2.	Tudod, hogy Isten emberré lett, testünket, lel¬
künket és vérünket magára vette. Krisztus azon¬
ban azt mondja: Felülről való vagyok. Senki sem
száll az égbe, csak az Ember Fia, aki az égből jött
és aki az égben van (Jn. 3, 13).
3.	Érted, miért mondta, hogy az égben van? Nem¬
csak Istenről, nemcsak a Szóról mondta, hanem
az Ember Fiáról, vagyis a szóról, amely testet
öltött. Ezt kell megértenünk. Mert ha ugyanab¬
ban a testben és vérben kell örökké élnünk, és
Krisztus testét kell felöltenünk, Istenben meg
kell tudnunk állani.
4.	De nem tudunk más testről, amelyben leszünk,
mint csak arról, amely saját régi testünkből hajt ki,
miként a búzából a kalász. Teremtéskor Adámnak
is ilyen teste volt. Őt azonban a világ szelleme
megfogta, földivé lett, ez volt az ő bukása, és ez
volt az ok, amiért Isten Adámot kettéválasztotta,
347

belőle asszonyt alkotott, amely eseményről har¬
madik könyvünkben részletesen beszéltünk.
5.	Tudjuk, hogy Adám Évája és első elalvása
előtt tiszta szűz volt, aztán pedig férfi lett, állati
alaktalanságával, amit Isten elől ma is elrejtünk,
mivel a szaporodásra állati tagunk van.
6.	Adám akkor még Isten bölcsességének szüzét
magában őrizte, de mikor elbukott, a szűz saját
princípiumában maradt. Adám pedig abból
eltávozott.
7.	Tudjátok, hogy Krisztus ugyanabban a szűz¬
ben, a földi Máriában lett emberré. Mert Isten
szava a szüzet Mária testébe magával hozta.
8.	Annyit ebből megértünk, hogy Krisztus annak
az örök életnek vizében öltött testet, amely Isten
lényét megtölti, de testet öltött a földi Mária
esszenciáiban is.
9.	Mária azonban égi szűzzé dicsőült meg, úgy¬
hogy Krisztus folttalan edényben vált emberré,
és a külső ember csak burok volt számára.
10.	Mert a lélekért, amelyet Máriából vett, kellett
Mária testéből való húst felöltenie. A megdicső¬
ülésért azonban az égi szűz testét vette. Az égi
szűz vérének tinktúrája égi volt; a földi nem
348

tudott volna Isten haragján és a halálon átha¬
ladni, és nem lett volna hatalma, hogy a sírból
feltámadjon.
11.	A szót, amely testet öltött, az örök élet vize
töltötte meg. Felében Isten fensége, felében
Mária vére volt. Arról, ami ide vonatkozik, az
élet hármasságáról szóló könyv beszél részlete¬
sen, s ezért arra utalok.
12.	Azt mondjuk tehát, hogy hús-vér testünk lesz,
olyan, mint amilyen Krisztusé volt. Mert Krisz¬
tus azáltal, hogy emberré lett, bennünk is mint
ember született meg.
13.	Ha vízből és szellemből újjászületünk, Krisz¬
tus szellemében, húsában és vérében születünk
újjá. Krisztust magunkra vesszük, Krisztus a
megtért bűnösben megszületik, és az ember
Krisztusban Isten gyermeke lesz, és ebben a
testben élünk a mennyben: nem a durva állati
húsban, amely a régi Adám révén volt sajátunk,
hanem olyan szubtilis húsban és vérben, amely a
kerítésen és a falon átmegy, anélkül, hogy a követ
áttörné, mint ahogy Krisztus tanítványaihoz zárt
ajtón keresztül lépett. Olyan test ez, amely nem
ismeri a turbát és az elmúlást. A pokol nem tudja
megérinteni. Olyan, mint az örökkévalóság, de
valóságos hús és vér, amelyet égi kezünk meg¬
érint és érez, látható test, mint itt a földön.
349

14.	Azt ajánlom, gondolkozz azon, hogy az
olyan test, mint a mienk, hogyan érintheti meg
Isten fenségét. Olyan testnek kell annak lenni,
amely a fenséghez hasonló, amelyből a fenség
kiragyog, kiragyog az örök élet tinktúrájából
és vizéből.
15.	Az ész számára ezen a ponton némák mara¬
dunk, de testvéreink meg fognak érteni: mert a
gyermekekre tartozik. A farkas azt akarja, hogy
a szája tele legyen, jó darab hússal, amit lenyel.
Az ilyen lényről nem beszélünk, hanem olyan¬
ról, akinek képét Krisztus testamentumában
megadta nekünk, és akiknek legvégül megígér¬
te, hogy az idők végéig nála marad, mi őbenne
és ő mibennünk.
16.	Azt mondjuk tehát, hogy Krisztus és Isten teste
lesz a mienk, és ez megtölti az eget. Nem raga¬
dunk bele a teremtménybe, hanem tagok leszünk,
egymás mellett, testvérek és gyermekek.
17.	Egyetlen élet van bennünk, ebben nincs halál,
minden az örökből van, amelynek nincs más
kezdete, mint a csoda: az örök az, ami lénnyé
lett, olyanok vagyunk, mint az istenek, Isten igaz
gyermekei, az ő anyagából való test és lélek.
350

34.	kérdés
Az elkárhozottak szánalomraméltó, nyomorult és
ijesztő állapotáról
1.	Fentebb erről csaknem eleget beszéltünk: mert
az ő lakásuk Isten haragjában a sötétség. Fényük
tüzes szemükből sugárzik, ez, mint a tüzes villám
cikázik. Más fényük nincs. A legkülső körben van¬
nak, és kevélységükben a trónusok fölé emelked¬
nek, akár az erős lovagok, de egyik sem úgy, mint
a másik, és mindegyik saját szelleme szerint.
2.	A kutya úgy él, mint a kutya, a farkas úgy él,
mint a farkas, és ugyanígy a ló, a madár, a gyík,
a kígyó. De mind tünékenyek, mint a gondolat.
Mi az örömük? A kegyetlenség. Legnagyobb gyö¬
nyörük, hogy Istent gúnyolják, mivel ők tűzből
való szellemek, Isten pedig fényből való szellem.
Hatalmuk és dicsőségük az, hogy tűzből vannak.
Tüzet okádnak, mint a sárkány, a romlást keresik
és pusztulást találnak. Milyen gyümölcs az, amely
az ő princípiumukból növekszik? Olyan, mint
akaratuk rettenetessége. Azt a játékot űzik, amit
a bolondok, amikor a rakétákból tüzet csiholnak,
szemfényvesztés az és időpocsékolás. De az utol¬
só ítélet után nincs többé idő és nincsen többé
félelem sem, az ő életük azonban örökös félelem,
szorongás és jajveszékelés. Az ember műve abban
az alakzatban van, amit itt a földön alkotott, ezzel
ébreszti a turbát, és így nyargal az örök tűzbe.
351

3.	A lélek nem tudna érezni, ha nem lenne
benne tűz. De a túrba a bennelevő borzalmakkal
kínozza, és ebben van az örök kétségbeesés, és
e lelkek, mivel ezt érzik, ezért lesznek Istennek
ellenségeivé.
4.	Legjobb erőikkel káromolnak, pokoli ként fal¬
nak és irtózatot, mert életük művében olyan gyü¬
mölcsöket teremtek: kívülről szép, belülről merő
méreg, hiszen a földön is ezt szolgálták, így az ég
is ezt a kenyeret adja nekik.
5.	Szabadok és semmi sem korlátozza őket,
mehetnek olyan mélyre, amilyen mélyre csak
akarnak, mindenütt örvény és sötétség. Mégis
mindig egy helyben vannak. Minél mélyebbre
kívánkoznak, minél mélyebbre zuhannak, annál
kisebb reményük van arra, hogy az alapot és a
véget megtalálják.
6.	Számuk nem emberi szám. Gyönyörük a tűz
és a kén bűze, bűneik miatt, hogy angyalok vol¬
tak és az ördöghöz csatlakoztak. Ha önmagukat
nézik, rögtön a féreg látványa marja őket, marja
és kínozza őket.
7.	Mit írjunk vétkeikről? Fajtalan gonosz álla¬
tok. Mindaz, amit a földön tettek, az követi
őket, s azt akarják művelni a túlvilágon is, és
irtózatot meg bűnt isznak, míg lerészegednek
352

tőle. Arcukat nem lehet jobban látni, mintha
az ember az Antikrisztus négy lovára gondol, és
a bűnös emberre, aki bűneitől megőrül: mindez
a pokol borzalmainak csak tükre. Ne is beszél¬
jünk róluk tovább, nem érdemlik meg.
35.	kérdés
Mit nevezünk hénochi életnek és ez meddig tart?
1.	Az emberi értelmet ez is meghaladja, és
ezt semmiféle külső ész nem tudja megfogni.
Mivel azonban e kérdés megszületett, nyilat¬
kozzék meg, mert ez olyan titkot rejt, hogy a
világ nem tudja megérinteni, de mi se beszé¬
lünk el róla mindent. Megvan a mérték. Eddig
mehetünk. Ami ide vonatkozik: itt a földön
még csodák történnek. Ezért szavunk elvéte¬
tett és hallgatnunk kell.
2.	Azt azonban meg kell mondanunk, hogy ez
milyen élet, hogy Hénoch, Illés és Mózes hová
került. Amit mondunk, az nem fecsegés, és
az sem az, ami itt következik. A továbbiakban
hallgassunk, és az észnek ne higgyünk, mert
az az ilyen dolgokban bolond. A valót akarjuk
mondani.
3.	Mert az idő elérkezett, hogy Hénoch beszéljen,
és Illés csodákat tegyen, és Bábel maga is tapasz¬
talni fogja: Mózesnek szarva van, mégis türelmes
353

bárány lesz. Örülni fogsz, ha Mózes nyájába
kerülsz, mert ő a jó hír hirdetője. Örüljetek égiek,
ujjongjatok földiek, mert Hénoch a mezőn van és
őrzi az ő bárányait.
4.	Illés pedig mit akar? Fehér ruhája van. Ott
volt a hegyen Krisztusnál (Mt. 17, 3). Elmondta,
hogy mi az ember megváltása. Elbeszélte azt is,
hogy a paradicsomba lépett, és az üldözőktől
végképp megszabadult.
5.	Aki vakon született, semmit sem lát. Hogyan
futhat célba a sánta, és a hangot a süket hogyan
különböztetheti meg? Nem kel-e fel a nap min¬
den reggel, és a vakond mégis vak marad?
Vajon fog-e látni Bábel valaha? Szerintünk Bábel
mindig gúnyolódni fog, s ezért vak kell, hogy
maradjon, akárhogy is süt a nap. Hogyan láthat
két világban az, aki csak az egyikben lakik? Esz
és értelem kell ahhoz, hogy valaki a mélység
kapuit megnyissa. Ő azonban elsiklik fölötte,
mint a szél, semmit meg nem fog, és mégis hen¬
ceg. Ez Bábel.
6.	Ha a hénochi életről akarunk beszélni, az írást
kell elővennünk, meg kell nézni, ki volt Hénoch
és milyen életet élt. Ilyen módon megtaláljuk,
hol van, hová ment, és milyen volt az, amikor a
földről eltávozott.
354

7.	Az írás azt mondja, hogy apját Jarednek hívták,
(I. Móz. 5,18-22). Ha a természetes nyelvet érte¬
néd, már tudnál valamit. Hénoch Matuzsálemet
nemzette, aki a legmagasabb emberi kort elérte.
Miután nemzette őt, az isteni létben maradt,
míg az Úr magához vette princípiumába.
8.	Ezt nem úgy kell érteni, hogy teljes egészében
Isten fenségének ragyogásában van, és hogy az
ítélet napján nem fog megjelenni. Istenben van
szükség és halál nélkül. Istenben, Isten testében
(szeretetében), de Isten princípiumának születé¬
sében is, mert ő is Adám húsát viselte.
9.	Tudjuk jól, hogy a külső birodalom a hússal
együtt a turbáé, mivel Isten csodatestét a külső
testben hordja, s ezért eme csodatest szerint
ragadtatott el a misztériumba úgy, hogy külső
testét a misztérium elnyelte.
10.	A misztériumnak azonban mindazt, amit
elnyelt, vissza kell adnia, hogy végül is a külső
testnek egész lényével Isten ítélőszéke elé kell
állnia. A túrba a külső testben van a csodákkal,
ennek kell megnyilatkoznia és a tűzben meg-
próbáltatnia.
11.	Mivelhogy Hénoch testével és leikével, mind¬
két testével elragadtatott, külső teste a miszté¬
riumban van, és a belső test az arkánumban égi
355

misztérium, így két misztériumban él, a külső
világ számára láthatatlanul és megfoghatatla¬
nul. Hiszen elmondtuk már, hogy a Paradicsom
jelen van és nem múlt el, de Isten átka elnyelte,
és az átokban, mint misztérium, egész sértetlen¬
ségében fennáll.
12.	Minden alapunk és igazságunk megvan
ahhoz, hogy azt mondjuk: a paradicsom itt van
a földön, de mi nem vagyunk benne. Hénoch
benne van. A turba-teste azonban még a misz¬
tériumban van, isteni teste pedig az égi misz¬
tériumban, paradicsomi teste pedig a Paradi¬
csomban. Hénoch tehát olyan, mint a csoda, és
a csodák csúcsán álló korona és próféta.
13.	Tudod, hogy az írás mit mond: Mikor Matu¬
zsálemet, aki az ember legmagasabb korát elérte,
nemzette, az isteni életbe tért meg. (I. Móz. 5, 22).
14.	Matuzsálem a világ csodáinak befejezését jelzi.
Hénoch pedig Matuzsálem születése után az iste¬
ni életbe való megtérésével azt jelzi, hogy három¬
századik évében számára a csodák megnyíltak,
és a misztérium számára átlátszóvá lett. Olyan ez,
mint amikor valaki az igazság szavát megérti, azt,
amit turbája mindenkinek megmutat, amelyben
e világ csodáinak végét jelzi, ami nem más, mint
az Isten által rendelt jutalom és büntetés.
356

15.	A Hénoch utáni idő pedig, amikor Matuzsá¬
lem a beteljesedésig élt, amikor Hénoch beszédé¬
vel elragadtatott, azt jelzi, hogy fénye, amely az
ő idejében világított, ismét a princípiumba lép,
Hénoch földi testét újra megkeresi, meg is találja,
a túrba még benne van, de már nincs több kere¬
sés, mert a túrba célját megtalálta, és amit kíván,
az nem egyéb, mint ítélet és tűz.
16.	így tehát a világ vége nem egyéb, mint láva,
a turbában a tűz fellobogását és ítéletét idézi.
Mert a külső világ a turbából született, kezdete
is a turbában van, és a túrba az ő tulajdona.
17.	A kezdet a véget ismét a bőszültségben keresi.
Mint ahogy ez a világ a bősz haragban öltött tes¬
tet, tehát a kezdet a végben ismét ezt a bőszültsé-
get kívánja. Mert a kezdet és a vég egy. így tehát
látod, hogy a kezdetben a túrba Adámot elnyelte
és a haragba vezette, Ábelt pedig meggyilkolta.
18.	Ti kiválasztottak pedig ne kívánjatok Hénoch
elragadtatása után az utolsó időben élni, hanem
ha Hénoch az igét hirdeti, akkor ez a fény jele,
hogy Bábelt elhagyjátok. Ez az utolsó arany idő:
de a ti turbótok miatt kerül Hénoch az elragad¬
tatásba.
19.	Hénoch ebből a világból nem menekült,
hanem a misztériumba lépett, a csodába, mert
357

Isten igehirdetője volt. És a turbónak, miután
a világot legyőzte, hallgatnia kell, míg a hat
pecsét a csodákat befejezi, és az angyalok kan-
csóikból a turbát kiöntik. Ekkor a harag csodái
befejeződnek.
20.	Ekkor Hénoch a Misztériumból ismét kilép
és felveszi szolgálatát, elmondja mi történt, és a
világot turbájáért megbünteti, amiért a gyalázat¬
nak megengedte, hogy beléje hatoljon, és ellene
nem védekezett.
21.	Miután pedig a világ elzsírosodik és meg¬
puhul, az arany idők után, ismét Szodomát és
Gomorrát fogják keresni, a túrba is elzsírosodik
és megpuhul, keresni kezdi a bősz mérget és a
célt, és akkor az arany idő elmúlik, és ezt a túrba
elnyeli. Ekkor Matuzsálem, a legöregebb ember
meghal, és elkövetkezik a tűzözön. Gondolkozz
ezen. Komoly dolog.
22.	Nem azt mondjuk, hogy Hénochot kezed¬
del meg fogod tudni érinteni. Hénoch nem a
földi élet szelleméből hirdeti az igét, hanem
onnan, ahonnan való, próféta volt, ahonnan
mint külső ember a princípiumból kilépett.
A külső Hénochot nem fogjátok megérinteni,
de a prófétát hallani fogjátok, aki Hénochból, a
misztériumból beszél.
358

23.	Bábel nevetségesnek tartja őt, és hosszú ideig
meg is vetette. Ekkor Hénoch Noét hívta, hiába
nevezték őt vén bolondnak, mivel Bábel pusztu¬
lását megjósolta.
24.	Noé pedig a másik világba a vizen keresztül
lépett, Mózest és csodáit hívta, és Mózes el is
jött, és Isten csodái nála voltak: mert a halálon
átment, és testét a halálon átvezette, bár a túrba
az enyészetbe kívánta vonni, és az ördög útját
állta, és a turbát Mózesbe akarta helyezni, mert
Mózes haragos és indulatos ember volt, de
mégis irányította turbáját.
25.	Az ördögnek azonban megmondatott, hogy
a túrba őt nem a tűzbe fogja helyezni, mert a tűz
Isten fenségének jegyében áll és megvan a maga
csodája: az ő helye a túrba szerint a méreg sötét¬
sége, amely a városon kívül van, s ő ne lakjék a
princípiumban, a városban, hanem azon kívül.
26.	Isten őt nem a tűz jelében teremtette, hanem
maradjon ő a felébresztett tűzben, és így benne
semmi sincsen Mózes testéből. Mert az ő csodái
a tűzben nem tartoznak a turbához. Kitaszított ő
és megvetett. Mózes teste a halálon átment, s az
ő elmúlhatatlan teste, amely a csodák birtokában
volt, minden földit elemésztett a turbában, de nem
romlandó módon emésztette el. O szintén a misz¬
tériumban van. Turbája pedig, amely Egyiptom
359

elsőszülötteit megölte, és a fáraó seregét a ten¬
gerbe fullasztotta, és a borjú szolgáit agyonütötte,
Koráhot, Dathant és Abirámot is a föld mélyébe
süllyesztette, mert a turbában maradt. Amikor
meghalt, szelleme és lelke a turbából kilépett, és
a misztériumban a csodákban maradt.
27.	így most báránnyá lett, és művét Izsák és
Sém művében folytatta, mint Isten misztériuma,
és csodatetteit ide vezette be. A ház azonban
Izsáké, és mindenki Sém házában lakik, az ő
birodalmában. Jegyezzétek ezt meg, zsidók és
keresztények.
28.	így tehát, amikor Mózes a túrba viszályából
és az ördögi indulatból igazságával a miszté¬
riumba lépett át, első testét, amely elmúlhatat-
lan (a turbától ugyan megszabadult, de a tűzben
az utolsó napon még meg kell próbáltatnia), a
próféta a misztériumba vitte. És bárány lett itt
ő is a túrba után, és népének sok prófétát kül¬
dött, hogy azok a misztériumról beszéljenek, és
megmondják, a misztériumban nemcsak művek
és törvények vannak, hanem ott van Krisztus, a
bárány is, és ide tért meg ő is, és az ő törvényei
a bárány házában élnek, és csodái a bárány istál¬
lójában laknak.
29.	Ezt a Mózest hívta Hénoch, mivel ő is a misz¬
tériumban volt, és ő is a fehér ruhát viselte, amit
360

a báránytól kapott a másik világban: Mózes őt
segítette a bárány csodatetteivel, mialatt Noét
bolondnak tartották, pedig ő csodát nem is tett,
csak istenfélő életet élt.
30.	Bábel ezt nem viselte el, mert tőle a pompát
és a kevélységet el fogják venni. Akkor Mózes és
Hénoch ellen ismét fel fog kelni, és őket üldözni
fogja, és meg akarja őket gyilkolni. Mózes azon¬
ban már meghalt, Hénoch elragadtatott, és a
külső életben már nem találhatók. Azt mondja:
Hol van Hénoch és hol van Mózes? Hadd lássuk
a csodákat! Vakok azok mind és nem látnak:
ezért dühöngenek Mózes és Hénoch ellen, akik
a harcból régen kivonultak.
31.	Ekkor Mózes Illést hívja, aki Isten tüzében
hagyta el a földet ( II. Kir. 2, 11). A princípium
örvényében, testével és leikével együtt, de teljes
erejével a princípiumban lakik. Akkor eljön és
látja a zsivajt, hogy Bábel kigyulladt, s akkor a
turbát meggyújtja, hogy a tűz fellobog, s ez a húst
és a vért elemészti, de a köveket és az elemeket is.
Bábel pedig megissza utolsó korty italát.
32.	Ekkor egy ideig Hénoch békés ideje követke¬
zik, és ez az arany év, amíg minden megpuhul
és elernyed, és a túrba jól meghízik és végét
keresi. így következik el az idők utolsója.
361

33.	Ne csodálkozzatok. Maradjunk mi csak
Noénál, amíg Mózes és Illés eljön, akkor majd
megtapasztaljátok, ti mindannyian, akik Isten
gyermekei vagytok.
34.	Az istentelenek számára azonban mindez
rejtve marad, míg a túrba őket elnyeli. Úgy
látják az egészet, mint ahogy a zsidók Krisztust
látták és az első világot Noé előtt. Mit jelent a
gúny számára a misztérium? Hiszen a zabá-
lást keresi, az italt, keresi a gazdagságot, hogy
Bábellel együtt nyargaljon.
35.	Kedves barátom, így a hénochi élet rövid raj¬
zát adtuk. Megjelöltük, mi az ő hivatása és hol
van, és beszéltünk Mózesről és Illésről is. Most
már van alkalmad, hogy magad is elmélkedj
rajta. Másként nem beszélhettünk felőle, aka¬
ratunkat és értelmünket annyira elváltoztattuk,
amennyire e helyhez éppen illett, és ezúttal nem
léphetünk tovább, hogy részletesebben beszél¬
hessünk, és ügyefogyottabb értelem számára
felvilágosítást adjunk.
36.	Ha Isten is úgy akarja és nekünk megadatik,
Mózes első és második könyvéről is írni fogunk,
akkor valamivel többet fogunk mondani. Mert
a vízözön előtti időből való atyák megmaradt
nevei mind a misztériumba tartoznak, és mind¬
egyik hatalmas csodákat rejteget. Ha megvirrad,
362

ezek alapján a világ egész folyamatát meg
fogod érteni.
36.	kérdés
Mit nevezünk a Messiás, vagy Krisztus lelkének?
1.	Ezt az ember hármas életéről szóló köny¬
vünkben kifejtettük. Mivel azonban ez nem esik
mindenkinek keze ügyébe, s mivel e kérdésben
még van elég megválaszolni való, most is beszé¬
lünk róla. Te ebben a kérdésben Krisztus szelle¬
me felől kérdezősködsz, aki engedelmes volt, és
akit Krisztus az Atyának ajánlott.
2.	Ezen a helyen most a beteg, öreg Ádámnak a
halál ellen való gyógyszert adunk. Ez a szer újra
egészségessé teszi. Mert anyja fiút fog szülni, aki
az ő ölében fog élni, és ő örvendezni fog rajta.
3.	Ha Krisztus lelkét akarjuk megnézni, nem
kell tennünk mást, mint önmagunkat megke¬
resni és megtalálni. Mert Krisztus lelke emberi
lélek, amely Máriában, a kettős szűzben fogant.
Mi a külső halandó életet Máriában nem ismer¬
jük el tiszta szűzi életnek, mert ami halandó,
az részes abban a haragban és turbában, amely
minden tisztaságot széttör, s így Évától tiszta
szűzies élet nem születhetett, márpedig mind¬
egyik Éva leánya.
363

4.	Éva maga is félig volt szűzies, mert másik
fele Adám volt, két tinktúra, mert csak az egész
ember lehet szűzies, és csak ez hordhatja magá¬
ban a tiszta szeretetek és csak ezen keresztül
láthatja Istent, a teremtményből az alapállást,
amelyből származott.
5.	Csak a teljes, egész személy ismerheti a szű¬
ziességet és a tisztaságot, mert ez nem keres
keveredést. Hiszen önmaga már a két tinktúra
vegyülete, a lélek és a szellem tinktúrájáé, és
hatalmában áll, hogy a tűz tinktúrájából szel¬
lemet, vagyis lélek-szellemet szüljön. Ez volt
az, amit Adám eljátszott, amikor hagyta, hogy
a földi élet megfogja. Ezért kellett kettétörnie, s
ezért készült belőle az asszony, akinek a maga
szeretetét, gyönyörét és imaginációját Adám
tűz-tinktúrájába kellett helyeznie, ha egy lélek¬
kel akart várandós lenni.
6.	Senki sem állíthatja, hogy Éva Adám érin¬
tése előtt tiszta szűz volt. Mert amikor Adám
álmából felébredt, látta, hogy Éva mellette áll,
s akkor rögtön imaginálta őt, magához vette és
így szólt: Ez az én húsomból való hús, és az én
tagomból való tag, és asszonynak fogják hívni,
mert a férfiből vétetett. (I. Móz. 2, 23).
7.	És akkor Éva is imaginálta Adámot, és egymás
sóvárgását meggyújtották. Hol van a szűzies
364

tisztaság? Vajon nem állati ez? Vajon nem vált
a külső kép állattá? És a külsőn és a lényegen
egészen jól látható, hogy az ember mint állat él,
vagy még értelmetlenebbül, mivel van értelme és
az értelem értelmetlenséggé vált.
8.	De, hogy segítsége legyen és az ősi képmás
ismét eggyé legyen, a Szó, amelyet a lélek Isten
szájából beszélt, s amelyet a Szent Szellem a kép¬
másba lehelt, emberi testet öltött, és a földi hason¬
másba, vagyis a rombolás turbájába alászállt.
9.	Jól tudod, hogy a szóban az örök élet vize van
együtt az istenség tüzével és az istenség tinktú-
rájának tüzével. A tinktúrában pedig Isten szel¬
leme van, amely Isten szájából lép ki. A kilépés¬
ben pedig a Fenség Ragyogása, amely a szellem
tevékenységében nyilatkozik meg.
10.	Ugyanezt a szót Isten szűzi bölcsességében
az örök csodák veszik körül. Ez a nagy szeretet
és alázat volt az, ami az Adámban összetört
képmást bennünk ismét helyreállította, ez volt
Máriában (értsd, a földi Máriában) megáldva, és
ez öltött testet.
11.	Az áldás nem egyéb, mint hogy Mária lelke az
égi szűzzé lett. Isten bölcsességét, amelyet Adám
elvesztett, magára öltötte. Ezért szólította őt az
angyal úgy, hogy áldott az asszonyok között.
365

12.	Ádám egyetlen felesége sem öltötte fel az égi
szüzet, egyedül Mária, ezért volt áldott és szűzies
és tiszta. Mert a Szent Szellem a földi testtel nem
érintkezik, a tükörrel nem keveredik. Nem lehet,
hogy a tükör olyan legyen, mint az élet maga.
13.	Érts hát meg, barátom! Az ember lelke
Istenből és az örökből való. Az emberi test azon¬
ban az örökkévalóság tükre. Isten Máriát a szűz¬
zel ruházta fel, de a lélek princípiumában, nem
a földi húsban, és nem úgy, hogy földi lényében
istenüljön. Neki is, mint minden embernek, meg
kellett halnia.
14.	És ebben a szűzben Isten szava, Istennek, az
Atyának szívéből, az asszony magvát fölvette,
mint a lélek magvát, az őskép hasonmásának
magvát, azt, amely a misztériumban oly hosszú
ideig széttörve hevert.
15.	így most Isten élete belépett, ismét egész képet
formált, mert Isten szívéből való örök élet vize a
lélek szellem-vizével elkeveredett, mert hiszen
a szellem a vízből keletkezett, a lélek pedig tűz.
16.	A szó erre a lélek tinktúráját, a Szent Szellem
pedig a szellem tinktúráját, azaz a víz tinktúráját
megragadta, és a kettőből egyetlenegy lélek lett:
a lény azonban Isten szellemével mégsem volt
azonos. Isten szelleme lakott benne, mert Isten
366

vizéből és tinktúrájából, valamint Mária mag¬
jából, az ő tinktúrájából és vizéből lett magas
áldással hússá és vérré, oly módon, hogy egy
égi ember egyszerre és egy időben a földiben lett
emberré. Ez az asszony gyermeke, Mária testi és
természete szerint való fia, lélekkel és testtel, hús¬
sal és vérrel és mindazzal, ami az embernek kell,
hogy legyen. De ugyanakkor Isten igazi fia, aki
Isten örök lényében öröktől fogva született, még
mielőtt a világ alapját megvetették, s aki a szent
Hármas szám fenségében állott ugyanakkor, ami¬
kor Mária testében, egy időben és egyszerre.
17.	Krisztus lelke félig e világ princípiumához
tartozik, félig a Szent Szellemhez, mert Krisztus
lelke a külső szellem levegőjét és a csillagokat
az elemek erejével is felhasználta ugyanakkor,
amikor Isten szavát és az isteni táplálékot. Ilyen
ember volt ártatlanságában Adám is.
18.	Isten tehát Krisztusban bennünket újjászült, s
így mi Isten szavából Krisztusban és az örök élet
szellemének vizében szellemben újjászületünk, és
Krisztusban Isten gyermekei leszünk. Ha mi így
Krisztusban vagyunk értelmünkkel és akaratunk¬
kal, akkor Krisztus testét magunkra öltjük, szelle¬
münk és akaratunk Krisztusból és őbenne él.
19.	így tehát megérted, hogy mi volt Krisztus
kísértése, amikor az újjászületett embernek újra
367

Ádám kísértésében kellett megpróbáltatnia,
hogy lelkében Istennel tud-e maradni. A túrba
által megpróbáltatok hogy a három princípi¬
um ura tud-e lenni, és tud-e a külső élet fölött
uralkodni. Ezért vonta meg magától a külső
világ táplálékát, hogy a belső élet a külső fölé
kerüljön és Isten szavával táplálkozzék, a külsőt
teljes hatalmában tartsa és a halált megragadja,
s hogy a külső élet őt ne tudja összetörni. Ez
volt aztán a küzdelem!
20.	A másik két kísértésben meg kellett próbál-
tatnia, hogy az ember akar-e Isten iránt teljes
engedelmességben élni, és hagyja-e, hogy Isten
benne hasson, hogy fel akar-e kelni Isten ellen, és
meg akar-e szabadulni Istentől, mint ahogy Luci¬
fer tette: az ördögnek ezért kellett megkísértenie,
mert neki kell majd a királyi széket elfoglalnia.
21.	Az ördög azt mondta, hogy a próbát nem
fogja tudni megállni, és a méreg anyja nagyon
is megfertőzte. így aztán az ördög engedélyt
kapott, hogy ezt az embert megpróbálja, és
mindazzal kísértse, amivel ő is megkísértetett.
Ahol pedig Krisztus a próbát megállta, ott az
ördög bírája lesz, leleplezve hazugságát.
22.	A második és harmadik próbában pedig meg¬
kísértetett, hogy saját hatalmában akar-e szállni,
mint ahogy azt az ördög tette, és a haragot
368

fölkeltette. Vagy pedig egész bizalmát Istenbe
helyezi. Istenben él, akaratával és lényével, mint
a gyermek, atyja iránt való engedelmességében.
Ez a kísértés annyi ideig tartott, mint Adámé,
elalvása előtt.
23.	Ezért kell, hogy mi is mindig újra megkísért-
tessünk. Krisztusban azonban, aki a próbát már
megállta, győzni tudunk, mert az ő lelke a mi lel¬
künk, és az ő húsa a mi húsunk. Ha pedig bízunk
benne, magunkat teljesen neki adjuk, mint ahogy
Krisztus is teljesen az Atyának adta magát.
24.	így megérted, barátom, hogy mit neveznek
Krisztus lelkének és testének, vagyis a mi lel¬
kűnknek és testünknek, ha Istenben vagyunk.
Ha azonban nem vagyunk őbenne, akkor e világ
külső életében és szellemében vagyunk, a meg¬
romlott Adámban, az ördög lelke szerint, Isten
haragjában. Ezt a tárgyat más írásokban keresd
meg, ahol részletesebben van róla szó, és itt az ég
és a föld minden alapját meg fogod találni.
37.	kérdés
Mit nevezünk Krisztus szellemének, amely engedel¬
mes volt, s amelyet Krisztus az Atyának ajánlott?
1.	Ez a nagy kincs, amelynek szívünk örül, ha
róla tudunk, és amely által magunkat akként
ismerjük, akik vagyunk, s amely számunkra
369

kedvesebb, mint a világ. Mert ez a gyöngyszem,
amelyet az ember minden javának eladása árán
vásárolt, mint Krisztus mondja (Mt. 13, 45-46).
Az egész világnál hasznosabb, a napnál neme¬
sebb, mert benne nyugszik a bölcsek köve.
Az égi és a földi Mysterium Magnum benne van,
és e földön hozzá semmi sem hasonlítható, csak
az együgyűség, amely szótlanul áll, semmi
turbában nem részes és turbát nem ébreszt.
Ebben rejtőzik a kincs, mint az arany a kőszik¬
lában, és érinthetetlen. Földi rabló hiába tör reá
és zúzza szét, semmit vele nem ér, mert itt az
egyéni ész is a misztériumban van.
2.	Ezért minden okunk megvan rá, hogy azt
mondjuk, az együgyű, aki sok tudomány nél¬
kül ügyefogyottan Istenen csüng, az a Mysterium
Magnunmak inkább birtokában van és abban
bizonyosabb, mint a nagy tudású tanár, aki az
eszével kutat, a gyöngyszemet megsérti és a
Bábelbe szórja. Ez annak igazi ízét nem fogja
megtapasztalni. Most ne törődjünk vele.
Mondjuk meg az igazat kíméletlenül.
3.	Ha most Krisztus szelleméről beszélünk, úgy
az ész ezen a lelket, vagy esetleg a külső élet
szellemét érti, amely a csillagok és az elemek
erőterében és hatáskörében áll. Egyáltalán nem
az. Más szellem az, éspedig az, amely Isten
képmásának jegyében áll. A külső szellem nem
370

az istenséghez, hanem a csodák világához
hasonlít.
4.	Ezt már fentebb említettük. Mivel azonban
e kérdéssel kapcsolatban ismét felmerült, hogy
azt Krisztus halálában az Atya kezébe ajánlotta,
újra beszélnünk kell róla, milyen természetű.
5.	Eléggé felfogtad már, hogy a lélek mennyi¬
ben a természet középpontja (Centrum Naturae),
minden élet és mozgás alapállása, amely lélek
nem egyéb, mint Isten égő tüze, amelynek Isten
örök akarata felé kell fordulnia, ebből a mágikus
keresésből lépett elő eredetileg, és az örökké¬
való semmiből az a nagy rejtély lett, amelyben
minden dolog együtt van, Isten mindhárom
princípiumával és minden létező lény.
6.	Azt is magyaráztuk, a tűzből miképpen szü¬
letett a fény és a szellem-levegő, sőt azt is, hogy
a tűz a szellem-levegőt miképpen szívja magá¬
hoz, hogy azon önmagát újra meg újra felfújja,
s hogy a fény a levegővel és a tűz minőségével
egyetlen életet alkot.
7.	Beszéltünk azután a nemes tinktúráról, amely
a fényben keletkezik, és amely a fény szelídségé¬
ben lakik. Ez a szorongás elhalásából születik és
a szorongás elhalásából zöldell ki, mint egészen
más élet, más minőség, mivel a tűz minősége
371

olyan tinktúrának mutatkozik, amely a szellem
működésének megfelelő minőség, mégis tele van
sóvárgással, ezenkívül a fény erejét is magához
vonzza, de ez a víz minőségét teremti meg. így
hát itt két alakzatot kell felismerni, az egyiket a
tűz minősége szerint, amely vörös, és amelyben
a sulphur ereje van, a másikat a ritka szelídség, a
víz minősége szerint, amely ezt a sóvárgó tinktú-
rát egybefoglalja és átminősíti, s így támad a vér.
8.	A vérben a tűz ősállapota, mint a hő jelent¬
kezik, ez az egyik tinktúra, az egyik élet, és a
tinktúra erejében a folyós vérből keletkezik az
életerő, s az erő ezt a kimenetelt mindig újra
megfogja. Ezt a kimenetelt a tűz már nem érinti,
de az erő sem, mivel abból kilépett, mégis az
erőből származik.
9.	Ez az igazi szellem, amely a lélekből született,
amelyben Isten képmása áll az isteni Szűzzel,
Isten bölcsességével. Mert minden értelem és
feltalálás a szellemben van. Birtokában van min¬
den érzék és a magasrendű élet, amely Istennel
egyesül, és olyan finom, hogy ez a szellem
Istenbe léphet. Ha ez a szellem Istenbe hatol,
saját lelkének tüzes pompáját és képzeletét elha¬
jítja, Isten képmását és testét eléri. Akaratával
Istenbe lép, és egész hatalmával Istenben lakik:
így magára veszi Isten lényét, és e világon kívül
Isten életében vesz részt.
372

10.	Mivel azonban ez a szellem a természet
középpontjából, vagyis a tüzes életből ered, bár
önmaga nem a tüzes élet, hanem annak szel¬
leme, mert a tüzes élet a kezdetek kezdetével,
Isten haragjának minőségével az örvényben áll.
így tehát Krisztus szellemét nem a tüzes élet¬
nek, hanem az Atyának kezébe ajánlotta.
11.	Az Atya keze nem más, mint a szerető
sóvárgás, amellyel szellemünk felé nyúl, amikor
hozzá lépünk, és magunkat neki ajánljuk.
12.	Amikor testének a kereszten meg kellett
halnia, lelkének pedig a poklon keresztül, Isten
haragján át kellett haladnia, ahol az ördög várt
reá, s azt gondolta, majd elfoghatja őt a tűz
turbájában, Krisztus a maga szellemét Isten sze-
retetébe ajánlotta.
13.	így tehát Krisztus lelke, szellemével együtt
Isten kezébe került, a halálban a harag tüzétől
fenyegetve. A halál kezét reá akarta tenni, de
összetört és semmivé vált: a külső embert,
vagyis a külső életet megfojtotta, és azt hitte,
hogy a léleknek a turbában kell maradnia.
A lélekben azonban volt valami erősebb, Isten
szava, ez a halált elfogta, a harag tüzét eloltot¬
ta, a mérget pedig a szeretettel szellemében
összezúzta.
373

14.	Ez pedig a pokol számára méreg volt. Isten sze-
retete is gyökeret vert benne, s ez torkon ragadta.
A halál számára ez olyan volt, mint a pusztulás,
összetörés, mint a kimúlás. Most aztán el kellett
szenvednie, hogy belőle az örök élet keljen ki.
15.	Krisztus szelleme az ördögöt így láncolta
meg, és a lélek tüzéből a sötétségbe vezette,
a lélek birodalmán kívül és Isten tüzén kívül
a sötétségbe zárta, a mérges és nyers hidegbe, a
keserűségbe, hogy itt fűtsön be magának, ha nem
akar megfagyni.
16.	Ha a természet első négy alakját szemléled,
fel fogod ismerni, hogy az ördög lakóhelye hol
van. Krisztus előtt a lelket, a tűzzel megfogva,
a turbában tartotta. Bár a lélek szellemével nem
bírt, a lélek gyökerét a turbában fogta. Most
azonban a tűz fölött valaki hatalmat nyert,
s ő kitaszíttatott, a sötétségbe került, gonosz
indulata Krisztus pokoljárásában összetört, és
Krisztus ítélt fölötte.
17.	így röviden leírtuk, hogy Krisztus és a mi szel¬
lemünk milyen, vagyis, hogy nem a külső élethez
tartozik, hanem ez lelkünk szelleme. Nem a léle¬
ké magáé, hanem a lélek életének szelleme.
18.	Mint ahogy Isten hármasságában különbség
van, hogy egy lényben három személy él, és
374

Isten mégis egy, mert a Fiúé a Szellem, vagyis
az élet, amely az Atya szívéből és szájából kilép,
a szív pedig a szeretet lángja, az Atya pedig a
harag szenvedése, amely a Fiúban szeretetté
szelídül, de Istenben minden egyetlen akarat és
egyetlen lényeg: így van az emberben is, pon¬
tosan így, egyetlen betűvel sem másként. Ami
Isten Krisztusban, az vagyok én is Krisztusban
Isten előtt, valódi gyermek. Ezért szellemünket
nekünk is az ő kezébe kell ajánlanunk, s akkor
mi is a halálon át Krisztussal az életbe, Istenhez
tudunk lépni.
19.	Ne hagyd magad ostoba mesékkel bolonddá
tenni, mint ezt Bábelben tenni szokták. A lélekről
és a szellemről összevissza beszélnek, az egyik
így, a másik úgy. Mindez alaptalan fecsegés.
20.	Az értelem Istenben születik, nem az isko¬
lában, bár ezt egyáltalán nem akarjuk megvet¬
ni. Mert ha a tudás Istenben születik, úgy az
tízszeres misztérium, mert az értelem a tízes
számot eléri, sokkal inkább, mint a laikus, mert
a tíz dologból egyet tud csinálni. Ez azonban
nem az emberi tehetségen múlik. Az első lépés
a kereszthez vezet, és ez mindenkinél egyforma.
Kivétel nincs, akár laikus, akár tanár. Mert Isten
misztériumában senki sem tanár, csupán tanuló.
Viszont a tanuló, aki sokat tud, messzire juthat.
375

21.	Ha e kéz, amely itt ír, a magas tudás és művé¬
szet fölött rendelkezne, megláthatnád. Isten
azonban ezt így kívánja. Úgy tetszik neki, hogy
a világ bölcsességét a bolondokévá tegye, és ere¬
jét éppen a gyengének adja. Azt kívánja, hogy
minden élő így hajoljon meg előtte, felismerje,
hogy ő az úr, aki azt teszi, ami neki tetszik.
38.	kérdés
Azokról a dolgokról, amelyek a világ végén történni
fognak
1.	Szeretett barátom, nem vagyok hivatva e kér¬
désre érdemben válaszolni. Nincs is hatalmamban
és senkinek nincs hatalmában, mert itt Isten rejtett
szándékáról van szó. Az ember ne képzelje magát
Istennek, és ne akarjon mindent előre tudni.
2.	A mi tudásunk Isten szellemének és akaratá¬
nak jegyében áll, és ha azzal összehangzik, az
égi mágiában tartózkodik, s onnan lép a föld
csodái közé. A próféta most megszületett, mert
a Koronákban áll, mágikusan beszél, a csoda
és a túrba kezdeteiben, s azon gondolkozik,
hogyan jusson el a Véghez, törjön össze és kerül¬
jön ismét az Elsőbe.
3.	Mert minden próféta a turbóból beszél, meg¬
mutatja mi a rossz, arra a jobbra mutat, amely
Isten akaratát követi.
376

4.	Éppen ezért e kérdéssel ne terhelj bennünket,
mert akkor a túrba bennünket is megragad.
Az összes kérdésekben benne rejtőzik az, ami
történni fog. Elég világosan beszéltünk. A jövő
dolgokról csak mágikusan beszélhetünk, más¬
képpen nem. Oka ennek az, hogy minden elkö¬
vetkező csak a turbában válik láthatóvá. Ha a
jövőt a szellem látja, hangosan kimondja, hogy
a turbát milyen jó vagy rossz terheli.
5.	Látja azonban azt is, hogy minden össze van
vegyítve. Isten emberré lett, könyörületét min¬
denek fölé, a haragba helyezte, s ez a romlással
szemben áll. Mert a prófétának mágikusan,
nem pedig nyílt szavakkal kell beszélnie, mert
gyakran megtörténik, hogy valami lényege sze¬
rint gonosz, de egyszerre csak e gonoszból
kicsiny ágacska nő, ez a turbát összetöri és az
egész ember megtér.
6.	Ezért figyelmeztet bennünket Isten, hogy ne
akarjátok az eget megostromolni és ne ellen¬
kezzetek, s hogy a rossz, ami az égből hull, igen
sokszor az ember javára válik.
7.	Ha mindannak, amit az ég jelez, meg kelle¬
ne történnie, a tanításnak semmi értelme sem
lenne, és az egész élet egyetlen kalendárium¬
má változna.
377

8.	Jól tudod, hogy Dávid, Ezékiel és Dániel jósla¬
taikban mit mondottak. Ismered Jézus Krisztus
jelenéseit is. Itt minden megvan, aminek meg
kell történnie. A jövőről ők mind mágikusan
beszéltek.
9.	A mi írásainkban világosabban láthatsz.
Az idő ma végefelé közeledik. A kezdet a véget
megtalálta. Ezért, aminek az utolsó időkben
meg kell történnie, ma világosabban látható.
Más írásokra is utalhatunk, ezeket majd meg
fogod találni: a kereken kijelentett mondatok¬
ra azonban ez a romlott világ nem érdemes.
A minden idők legnagyobb titka maradjon
rejtve, s legyen egyedül Isten gyermekeié. Isten
nem akarja, hogy a gyöngyöket a disznók elé
szórják, hanem, hogy gyermekeinek játékul
adják. (Mt. 7, 6.)
10.	így tégy te is. A dolog nem azon múlik, hogy
a titkot a világi hatalmak védik. Aki ilyesmit
gondol, bolond, sőt Istent kísérti. O maga a titok
megvédelmezésére éppen elég.
11.	A titkot ne a hatalmasoknál keresd és azt
ne is közöld azokkal. A túrba belekeveredik, a
törvény, Isten szelleme ily módon megköttetik,
és íme, kész az Antikrisztus.
378

12.	Vess tekintetet Izraelre. Sámuelt elüldöz¬
te, a bírákat is, és azt hitte, ha a tanítást a
világi főhatalom védi, a király, a törvény ereje
fennmarad. És mi történt? A királyok a turbát
felébresztették, a borjút kezdték imádni, a népet
arra kényszerítették, hogy bálványokat imád¬
jon. Jóakarattal mondjuk.
13.	Kérdésedre érdemleges választ nem adunk.
A többi kérdéseddel kapcsolatban eleget fogsz
találni. Többet mondanunk nem szabad.
39. kérdés
Mi a Paradicsom, hol fekszik és kik a lakói?
1.	Erről a kérdésről már beszéltünk, amikor
a hénochi életre utaltunk. A Paradicsom ezen
a világon van, de a misztérium elnyelte. Ennek
ellenére lényegében semmit sem változott, mind¬
össze a mi szemünk és életünk elől van elzárva.
Ha szemed nyitva lenne, láthatnád.
2.	Ha Isten az ő hármasságában nálunk van,
hogyan vesztettük volna el a Paradicsomot?
Külső életünkben annak minőségét és termését
elvesztettük, mint ahogy az ördög elvesztette
Istent, amikor mint kevély szellem, Isten akaratá¬
ból kilépett, és önhatalmú úr akart lenni. Mi is így
jártunk. Mikor Adám a föld gyümölcséből a jót és
a rosszat meg akarta ízlelni, földi életet nyert, a jó
379

és a rossz jegyében, a Paradicsom kertjéből pedig,
ahol égi gyümölcsön élt, a külső életbe kiűzetett.
3.	A Paradicsomról sokan csodálatos dolgokat
írtak. Vakságuk azonban most kiderült. Ezért
azonban ne vessük meg őket, mert azok őszintén
kerestek. Minden századnak megvolt a maga
keresője, aki a misztériumot meg akarta ismerni.
Bábelben azonban egy idő óta nagyon sötét lett.
4.	Két század óta ismét elkezdett világosodni,
amikor az Antikrisztus nyoma feltűnt, s azóta
Bábel tornya az egyik oldalra kezdett dőlni. Maga
a torony azonban még szilárdan áll. A Skarlát
Bestia felől már sokat megtudtunk, az apokalipti¬
kus állat ereje azonban még növekvőben van.
5.	Éppen ezért a mai idő még csodákkal tel¬
jes. Nemsokára meg fog változni. Sok hegy és
magas domb a föld színével lesz egyenlővé, Sión
alatt forrás fakad, a nyomorultak inni fognak
belőle és felüdülnek. A nyájat egyetlen bottal
fogják kormányozni, és a pásztor a bárányokkal
együtt fog örülni Isten kegyelmén.
6.	Ebben az időben ezüst és arany olyan min¬
dennapi, mint Salamon idejében volt, és a földi
birodalmakat az ő bölcsessége kormányozza:
ez a csoda.
380

40. kérdés
Vajon a Paradicsom megváltozik-e
és azután mi történik?
1.	Amilyen kevéssé változik Isten, oly kevéssé
változik a Paradicsom, mert ez az istenség része.
Ha a külső világ elmúlik, azon a helyen, ahol a
világ ma áll, a tündöklő Paradicsom terül el.
2.	A föld akkor égi lényegből lesz, s azt mi
teljes egészében birtokba vehetjük. Az utolsó
ítéletkor e világ helyéből nem fogunk kilépni,
hanem itthon maradunk és hazatérünk a másik
világba, a másik kezdetbe és minőségbe.
3.	Nem lesz többé se fagy, se hőség, sem pedig
éjszaka, és az égivé vált földön járhatunk tetszés
szerint és veszély nélkül.
4.	A föld olyan lesz, mint a kristály tenger, amely
a világ minden titkát feltárja, az egész átlátszó
lesz, és Isten fénye és a világosság fog ragyog¬
ni. A Paradicsom pedig Szent Jeruzsálem, Isten
hatalmas városa lesz, ahol Istennek a mi énekünk¬
kel áldoznak, és Isten háza az embereknél lesz.
5.	Mert az írás megmondta: Mindent megújítok,
és új ég lesz és új föld (Jel. 21,5). A régire már senki
sem gondol. A középen áll Isten szép városa, a
csodákkal és a bölcsességgel, Isten templomával.
381

Ez az Új Jeruzsálem a megújult földön fog állani,
s itt Isten erői és csodái uralkodnak majd.
6.	Mindaz, amit a próféták megírtak, itt telje¬
sül. Isten szava és csodája kizöldell, mint az
új földön a fű. Nem lesz többé halál, félelem,
szomorúság, nem lesz betegség, hatalom, csak
az egyetlen Krisztus, aki nálunk lakik, s mi az
angyalokkal egy közösségben fogunk élni.
7.	Termésünk kedvünk és kívánságunk szerint
növekszik. Nem lesz többé öregség, a százéves
ember olyan lesz, mint az újszülött gyermek, és
a szeretet jegyében él.
8.	Azt keressük majd, ami öröm, s azt kívánjuk
tenni, amivel az egyik ember a másiknak örö¬
met szerezhet.
9.	Életünk olyan lesz, mint a szent papoké, Isten
bölcsességéről és örök csodáiról fogunk beszél¬
ni. Mert az isteni mágia csodái számtalanok.
Az ember minél mélyebben keresi, annál többet
talál, s ez Isten akaratának megsokszorozódása.
10.	Az utolsó idők titka, hogy Isten az angya¬
lokban és az emberekben olyan képmását
teremtette meg, akik életének célja az öröm, s
akik az élet esszenciáin öröktől örökig örven¬
deznek. Halleluja!
382

Szavak
Akarat (Wille) - az első pszichológiai princí¬
pium, vagyis a kezdet. Ez a kezdettelenből
kilépő, megnyilatkozó világ legelső mozzana¬
ta. Ezért az akarat az istenség atyai jegyében áll.
Az akarat Böhme értelmezésében szoros affini¬
tásban áll a sóvárgással (Begierde). Az akarat
önmagában a csaknem semmi, a csaknem űr,
a sóvárgás, ami megtölti. Mivel? Ürességgel.
Kívánsággal és szomjúsággal. Az akarat a
teremtés legelső mozdulata. Tanulságos lenne
a három nagy német gondolkozó, Eckhart,
Böhme és Nietzsche VW//e-gondolatait össze¬
hasonlítani.
Alak (Gestalt, Gestaltniss, Figur) - nincsen minő¬
ség és szám nélkül. De nincsen szám minőség és
alak nélkül. Nincsen alak szám és minőség nél¬
kül. Qaal, Zahl és Gestalt olyan trinitárius egység,
mint lélek, szellem és test.
Alapállás (Urstand, urstanden) - Böhme értelme¬
zésében Adam Kadmon az első ember. Az embe¬
ri lélek örök bélyege: az öröm (De Signatura
rerum). A természet alapállása: az első teremtés,
az Edénkért. Mindaz, ami van, eredetét, értelmét
és létének igazolását innen veszi. Ezek szerint
nyugodtan mondható, hogy az ember (a lélek)
alapállása a Paradicsom. Az az ember üdvözül,
383

aki az alapállást felveszi. Az alapállásról szóló
kinyilatkoztatás az Evangélium.
Asztrál (Sternengeist, Gestirne) - a materializált
kozmosz. Nem tévesztendő össze a modern
okkultizmus asztrál-fogalmával. A csillagok vilá¬
ga, vagy az asztrál, alapállásában a Hét Szellem
(Sieben Geister, Sieben Gestirne) paradicsomi har¬
móniája volt. A bűnbeesés ezt az eredeti rendet
feldúlta, és az anyagi világba (a hideg és sötét
tűz világába) rántotta le. Ezt hívja Böhme Geist
dieser Weltnek, e világ szellemének, vagyis a
föld szellemének. A lélek, elköltözése után,
ha az alapállást nem tudta megközelíteni, a
csillagok vonzatában marad (a sötét tűzben).
Isten országának megvalósulása a csillagokat
eredeti helyükre teszi vissza. - Az ember a Para¬
dicsomban a hét szellem ura volt, a bukásban a
hét szellem erői uralkodnak rajta. Ezt az uralmat
hívják sorsnak. A csillagok és a sors összefüggé¬
sét az asztrológia kutatja.
Centrum Naturae (a Természet Középpontja) - a
lélek, mint az égő tűzszem-golyó, mint ahogy azt
Böhme a Filozófiai gömb c. fejezetében leírja és
a Supplementumban meghatározza. A természet
középpontja az önmagával (saját sóvárgásával)
viaskodó szomjas akarat, amely szomjúság éhsé¬
get iszik, maró és mérges viszállyal telíti önmagát,
bősz és sötét szenvedéllyel önmagát szaggatja és
384

tépi, fojtogató haraggal (Zom). Böhme gondolko¬
zásának monumentális voltát semmi sem jellemzi
jobban, mint hogy ezt a sötét, sóvárgó bőszültsé-
get ismeri fel, mint az élet forrását, mint a kolosz-
szális negatívumot, amelyből, mint a villám, csap
ki a fény, a világosság, a szellem, a szó. A bőszült-
ségből a szelídség. A dühből a szeretet. És a kettő
egy. Kettő, mégis egy, örökké egy volt és egy lesz.
És mégis jaj az élőnek, aki nem győzi le a termé¬
szet mérges szomjúságát, és nem tud akaratával
és sóvárgásával a fénybe lépni. A természet örök.
De ebben a formában, ahogy most látjuk, elmúlik.
Az első princípium (a tűz) önmagába visszave¬
szi, mint külső világ megszűnik, alapállásába
visszatér, és ismét Paradicsommá lesz. Ebben az
állapotában a Centrum Naturae eredeti helyére, a
mélység középpontjába tér vissza.
Csoda (Wunder) - e szó helyett az egész vonalon
mindenütt a hindu metafizika májúja behelyette¬
síthető. A teremtésből elsősorban nem az értelem
ragyog ki, hanem a csoda. Az értelem másod¬
rendű. Ahogy az értelemmel az intelligencia
korrespondál, úgy a csodával az imagináció.
A csoda nem bontja meg a törvényt. A törvény
a csoda hevében megolvad. Csoda ott van,
ahol intenzív imagináció nyilatkozik meg (hit).
Csoda mindig egyszer van. A csoda és a szépség
elválaszthatatlan. A csoda varázs. A csodában
találkozik a vallás a művészettel.
385

Ég (Himmel) - kabalisztikus-alkímista őskép.
Héberül ég annyi, mint samajim. A szót az ésből
és a majimból származtatják. És tüzet jelent,
majim vizet. Ez utóbbi többes számú szó, vagyis
annyi, mint vizek. Böhmenél is a víz értelme
sokszor többes számú (Gewässer). Az ég (apah)
a tüzes víz, vagyis a vizes tűz. E felfogás ősrégi,
Indiában, Iránban és Kínában is megvan. A forró
párát, ami az ég, Hérakleitosz présztémek (tüzes
lehelet) nevezi. Iránban a tűz a legelső princí¬
pium, minden létezés alapja, Ahuramazda és
Ahriman atyja, Zeruane Akharene (Határtalan
és kezdettelen idő), legelső megnyilatkozása.
Lehet, hogy e fogalom kapcsolatban áll azzal a
nishmat chajjimmal (élő levegő), amelyet az Úr
Adam Kadmonba lehelt. Az ég ilyen nishmat
chajjim, ilyen présztér, vagyis tüzes pára, szellem
és lélegzet. A tűzvíz a kabbalisztikus alkímia első
jele, a sál. A tűz az apa, a víz az anya. Iránban
Zurnak nevezik. E víz Arduizur védelme alatt áll,
aki az égi fény-víz, az élet vize, minden növek¬
vés, áldás, tenyészet forrása. A görög Thálész
az élet eredetét ebben a vízben látja. Böhme az
égi vizet himmlische Wassemek, vagy die oberen
Gewässernek nevezi. A lélek primordiális tűz-ter-
mészetével szemben a szellem víz-természetű.
A maszkulin tűz és a feminin víz. A szellem vize
oltja a természet vad tüzét, de maga felhevül
tőle. Ez a felhevült víz az a világelem, amelyben
az angyalok tartózkodnak. Ebből a meleg vízből
386

keletkeznek az emberek égi (pneumatikus) üdv¬
testei, amelyek romolhatatlanok. Az égi vizet
Alexandriában sokszorosan vonatkozásba hoz¬
ták a Szó-val, amely az élet ki nem apadó forrás¬
vize, és az ember legfőbb tápláléka, a természet
emésztő tüzének megfékezője, és a világosság
megteremtője (Lichtioasser).
Esszencia - a legnehezebben megközelíthető
fogalmak egyike. Mindenesetre tömény kivona¬
tot jelent, de nem úgy, hogy e kivonat a dolgokból
készült, hanem úgy, hogy a dolgok e kivonatból
készülnek, és az idők elején ebből is készültek.
Az esszencia principiális fogalom. Pl. az élet
esszenciája a tűz, vagyis a bősz és mohó sóvár¬
gás, amely önmagában üres és éhes és szomjas.
A szeretet esszenciája a fény. Az esszencia szó
Böhménél gyakran kiegészíti a szubsztanciát.
Fenség ragyogása (Glanz der Majestät) - az első
princípium bőszült, sötét és keserű tüzéből
kicsapó villám fényében ragyog fel a Teremtő
fensége. A Teremtő nem a tűzben, hanem a fény¬
ben lakik. Böhme minden őskori hagyománnyal
és minden európai szenttel megegyezik abban,
hogy a fenség nem a hatalom, hanem az alázat
jegyében áll. Hogyan? Úgy, hogy a legnagyobb
erőt nem kint kell keresni, hanem bent, és nem
fent, hanem lent. Az uralkodó helye legalul
van. Ezért uralkodik, mert mindenkit szolgál.
387

A Teremtő a világnak nem császára, hanem szol¬
gálója, és ő az, aki az egészet tartja. Ez a Teremtő
legnagyobb csodája. Ez a Fenség ragyogása.
Imagináció - Böhme legkomplexebb fogalma.
Olyan mágikus aktust jelent, amelyben a kép,
annak kivetítése, visszaverődése, látása, a képtől
való megtermékenyülés, a sóvárgás, az akarat
tökéletesen egybeesik. Az imagináció tulajdon¬
képpen akarat (hit). Első mozzanat, hogy az
akarat önmagában és önmagától megmozdul
(Regung in sich selber). De mitől mozdul meg?
A benne felvillanó kép után való sóvárgástól.
A második mozzanat, hogy a képet önmagából
kivetíti, és a tükörben megpillantja. A harma¬
dik lépés önmaga képének felismerése. A dolog
azonban nem ilyen sima. Mert igaz, hogy az
elsődleges mozdulat az akarat, s azt semmi más
nem előzi meg. De az akarat főtulajdonsága a
sóvárság és a maró éhség. Ezért akarat az akarat.
Az égő akarat önmagát emésztő tűz lenne, ha
nem lenne telítve saját hatalmát ábrázoló képek¬
kel. E képekben a hatalom potenciái öltenek ala¬
kot. Az akarat primordiális természetéhez tarto¬
zik, hogy imagináció, vagyis, hogy saját magára
képekben eszmél fel. A képeket az akarat kivetíti,
és a behúzás a tükör segítségével történik. Abban
a pillanatban, amikor önmagát (képét) a tükör¬
ben megpillantja, saját magától bűvöletbe esik,
és e bűvöletben cselekszik. Ugyanakkor fordított
388

mozgást végez, vagyis a kép maga válik benne
tükörré. E két mozgás egymást mágikusan kiegé¬
szíti. Imaginálni annyit jelent, mint varázsolni.
Böhme az imaginációnak két alakját különböz¬
teti meg: a sötétség és a világosság jegyében való
imaginációt. Ami annyit jelent, hogy az emberben
a sötétség, vagy a világosság akarata imaginál.
Az ember életét az dönti el, hogy melyik világot
engedi önmagában imaginálni.
Kezdettelen (Ungrund) - minden hagyomány alap-
gondolata. A görögök apeironnak nevezték. Ez a
kabbala En-szof\a. En-szof szószerint vég- és kez¬
detnélkülit jelent, vagyis pontosan azt, amit az
Ungrund. A Teremtő istenség a természeten belül
és a természetben meg van alapozva. Magában a
természetben. Az istenség lénye azonban termé¬
szetfölötti és természeten kívüli. Ez a természe¬
ten kívüli számunkra úgy tűnik fel, mintha nem
lenne, vagyis mintha a semmi lenne. Ez a termé¬
szeten kívül levő semmi, ez az Ungrund, vagyis a
Kezdettelen. Az ember úgy szerezhet tudomást
ennek a Semminek létezéséről, hogy teremtésétől
fogva magában őrzi. Az ember az istenség hason¬
mása, az isteni lehelet keltette életre, s benne is
van egy csepp a kezdettelenből.
Lapis philosophorum - bölcsek köve. Alkimista ter¬
minus. A bölcsek köve a romolhatatlan anyag¬
ból levő biztos és szolid talpazat, amelynek
389

birtokában az ember a nagy titkok (örök élet)
birtokába jut. Az alkímiában és Böhménél a
bölcsek köve és az alkimista arany csaknem azo¬
nos. Ez a Lapis philosophorum, ez a romolhatatlan
bázis Böhménél az Evangélium tanítása, ez az
egyetlen, minden anyagi kőnél biztosabb funda¬
mentum, amelyre az emberi lét építhető.
Mágia - Böhme azt mondja: Magia machet da
nichts ist - az a mágikus tett, amely a semmiből
csinál valamit. Creatio ex nihilo. Mivel a világ is
a semmiből teremtetett, mágikus aktus eredmé¬
nye, és a világ ezt a mágikus természetét soha,
egyetlen mozzanatában sem veti le. Az aka¬
rat az, amely legelsősorban mágikus, sajátos
struktúrával, azzal, hogy az akarat soha sincsen
imagináció és sóvárgás nélkül. Mágia a pár
excellence mágikus tevékenység.
Minőség (Qnal) - kvalitás, elsősorban a szám
(Zahl) tulajdonsága, és minden esetben mint alak
(Gestalt, Figur) jelenik meg. Böhme nem ismer
absztrakt kvalitást. A minőség az alak és a szám
hármasságának alapállása, amit Böhme Sieben
Gestaltnisse-nek nevez. Nem egyéb ez, mint a
hét számnak, vagy a hét bolygónak megfelelő
hetes analógiasor, a hangsor hét hangja, a szi¬
várvány hét színe stb. E kabbalista-asztrológiai-
alkimista tudás nélkül Böhme csak töredékesen
érthető. Tény, hogy a teremtett világ struktúrája
390

ezen a hetes minőségen (alak, szám, minőség
egysége) nyugszik, és nincsen sem több, sem
kevesebb. így érti ezt a Genezis is, amikor azt
mondja, hogy a világ hat nap alatt teremtetett,
a hetedik a szabhat. Az őskori hagyományt
Európában teljes egészében Paracelsuson kívül
csak Böhme fejezte ki. E gondolatkörbe való
kitűnő és közérthető bevezetés Welling műve
(Opus mago-cabbalisticum), amely mű egyébként
Goethe állandó olvasmánya is, és a múlt század
elejéig a hagyományba való egyik legfontosabb
bevezetés volt. Böhme maga saját világát ezen
az alapon a Signatura Rerumban és a Mysterium
Magnumban bontja ki. E tudás nélkül egyéb¬
ként elfogadható karakterológia, pszichológia,
történelem, szociológia stb. elképzelhetetlen, s
ehhez mérten minden szcientifikus próbálkozás
ügyefogyott kísérlet.
Misztérium - a legáltalánosabb értelemben a követ¬
kező: ahol a modern ember ma azt mondaná:
valóság, ott Böhme a misztérium szót használja.
Ez a világ itt elsősorban misztérium. A nagy való¬
ság a Mysterium Magnum: „das Alleroffenbarlichste
und doch heimlich'' - vagyis, ami szüntelenül sze¬
münk előtt van, és mégsem értjük. A misztérium
nincs eldugva. Ez az, amit látunk, és amit mindig
látunk. A misztérium az, hogy a szemünk előtt
van, és mégis el van előlünk rejtve. A misztérium
szónak ez a használata orfikus-görög eredetű, és
391

Dionüsziosz Areopagitészen, a középkoriakon
keresztül jutott Böhméig. Az őskori gondolko¬
zásra jellemző, hogy a hébereknél a maszkillim
szószerinti értelmezésében: felvilágosultak. így
nevezték el azokat, akiket ma misztikusoknak
neveznek. A görögöknél a müsztész beavatottat
jelentett, és ez körülbelül megfelelt a középkor
doktorának. Maszkillim, vagyis müsztészek, végül
is doktorok, más szóval a felvilágosultak azok,
akiknek „szelleme mindent felkutat, még Isten
örvényeit is" - to gar pneuma panta hereuna, kai ta
bathé tou theou.
Princípium - nem alapelv, mint az európai filo¬
zófiában, hanem: kezdet. A világnak (embernek,
léleknek) hármas szimultán kezdete van. A prin¬
cípium örök. A lét az örök kezdet és az örök vég
jegyében áll.
Quinta essentia - alkimista terminus, a négy elem
tömény kivonata, az ötödik, amelyben mind a
négy együtt van (Rein Element).
Semmi (Nichts) - Böhménél teljességgel viszony¬
lagos fogalom: az istenségnek a természeten túl
levő, számunkra megfoghatatlan lénye, amit
sohasem fogunk tudni megismerni, éppen mivel
természeti lények vagyunk. A semmi annyi,
mint - számunkra semmi. Ezért Böhménél a
Nichts pozitív fogalom, nem úgy, mint a modern
392

egzisztencialistáknál, ahol negatív, és a meg-
semmisültséget jelenti. Ez utóbbi feltételezi,
hogy nemlét van. Lásd Parmenidészt. Böhme
semmije Isten természetfölötti valósága.
Sóvárgás, sóvárság (Begierde) - igen erőtlen fordí¬
tás, mert a Begierdében hírvágy, mohóság (Gier)
és szenvedély is van, és ezt a magyar fordí¬
tás nem jelzi. A Begierde a primordiális mági¬
kus akarat tulajdonsága és legelső mozdulata.
Valami felé nyúl, mohón, szomjasan és bírvágy-
gyal. De mivel rajta kívül nincsen semmi, tehát
csak magába nyúlhat. Ugyanakkor e sóvárgás
kínzó voltától meg akar szabadulni, azt le akarja
vetni, a maró, éhes sóvárságot ki akarja magából
dobni. így támad benne a szorongás. A sóvár¬
gást az akarat soha, legtisztultabb alakjában
sem veti le, de átalakul: nem mohó hírvágy lesz,
hanem a fény és a szeretet sóvársága. A Szent
Szellemet Böhme Szent Sóvárságnak nevezi
(Heilige Begierde).
Sulphur - alkimista terminus. Régebben az alki¬
mista csak két princípiumot ismert, a sulphurt
és a merkurt. Paracelsus óta beszélnek három
kezdetről, a sálról, sulphurról és merkurról.
Megfelel a hindu metafizika három alapminő¬
ségének, a tamasz, radzsasz, szattvának. A közép¬
kori gondolkozásban ez a test, lélek, szellem
(psyché, pneuma, sarx), héberben: nefes, mali,
393

basar. A sulphur nem egyéb, mint a radzsasz, a
lélek, a psyché, a nefes. Ez rokon az első böhmei
princípiummal, mert tüzes és vörös, sóvárgó
és szenvedélyes. A sál jegyébe tartozó szerel¬
met sexusnak hívják, a merkur jegyébe tartozót
agapénak, a sulphur jegyébe tartozót érásznak.
A sulphur, mint a természet (teremtés) sulphura
az a tűz, amelyben mindennek meg kell próbál-
tatnia. Az alkimista folyamat legeslegfontosabb
mozzanata, hogy az ember a tűz megpróbáló
erejét önmaga önmagára alkalmazza. Önmaga
égeti ki magát. Hogyan? Úgy, hogy bűnbá¬
natot tart, vezekel és aszkézist gyakorol. Ez a
sulphurális tűznek az a fajtája, amelyet a hindu
metafizika és jóga tapasznak nevez, s amely szó
izzást jelent. Sulphur, sál és merkur másra vissza
nem vezethető alapkvalitások (Qual). E minősé¬
geken túl van a minőségtelen és szabad létezés
(ohne Qal, Freiheit).
Szabadság (Freiheit) - Baader szerint a lélek alapja
a test, a szellem alapja a lélek, a szabadság alap¬
ja a szellem. Fordított sorrendben: a test miszté¬
riuma a lélek, a lélek misztériuma a szellem, a
szellem misztériuma a szabadság. Misztérium
Böhme szóhasználatában annyi, mint: valóság.
A lélek a testben lakik, a szellem a lélekben
lakik, a szabadság a szellemben lakik. Nem¬
szabad szellem nincs, mert ahol nem-szabad
lenne, az már nem szellem.
394

Szám (Zahl) - mint fentebb az alak és a minő¬
ség meghatározásánál: a szám alak és minőség
nélkül éppoly kevéssé van, mint test szellem
és lélek nélkül. A modern szcientifizmus alak és
minőség nélküli száma kimérikus absztrakció.
Szellem (Geist) - wir essen nicht Leih ohne Geist:
nem szellemtelen testtel táplálkozunk. Más szó¬
val: wir essen nicht Geist ohne Leib: nem testetlen
szellemmel táplálkozunk. Böhme az idealizmus
tévtanát éppen úgy elveti, mint a materializmus
tévtanát. Ebből a szempontból különösen azok
a részek figyelemreméltóak, amelyekben azt
fejti ki, hogy az Evangélium szelleméből táplál¬
kozva az ember tulajdonképpen isteni testet ölt
magára. Ez az égi test aztán fölényesen áthalad
a mindent megítélő tűzön és Isten országába
lép. De, mint ahogy Böhme nem ismer testetlen
szellemet, nem ismeri az idealizmus és a sko¬
lasztika minőségtelen szellemét sem. A szellem
alapminősége (alapállása): a Fenség ragyogása
(Glanz der Majestät). Geist hat kein Gleichniss, das
ausser ihm wäre: a szellem semmihez sem hason¬
lítható, kivéve önmagához.
Szó (Wort, Verbum, Verbum Domini) - mindig a
testetöltött szó (logosz). A Szó a második személy
(Te) elsőbbségének feltétel nélküli elismerése
önmagam (Én) fölött. Ezért a Szó a teremtés kez¬
dete: amikor a Teremtőben (Atya) a második
395

személy (Fiú) megnyilatkozott, hangzott el a
Fiat - a Legyen. A Szó Böhménél a legtöbb
helyen az „örökké hangzó" ige, a kezdet és a
végtelen teremtés igéje. Ez az örökké hangzó szó
öltött emberi testet Isten Fiában. A Szó az, ami
a legáltalánosabb és a legszemélyesebb egyben.
Az európai filozófia elkövette azt a hibát, hogy
a gondolatot a szó elé helyezte. Ma, főként Ebner
nyomán, tudjuk, hogy gondolat szó nélkül nincs.
Minden gondolkozás alapja a nyelv.
Szorongás (Angst) - a sötét tűz-akarat harmadik
alakja. A sóvárgó akarat, amikor szomjasan
sóvárog, de önmagát, mint kínzó állapotot le
akarja vetni, okvetlenül a szorongás állapotá¬
ba jut. E szorongásból csap ki a villám (Blitz),
amelyben a legelső fény felvillan (Fiat lux).
Szubsztancia - etimológiailag értendő, mint szubsz¬
tancia, vagyis az, ami alul van, ami a többit tartja,
az alap, a Grund, vagyis a testiség. A szubsztancia
és az esszencia viszonyához annyit kell megje¬
gyezni, hogy az esszencia valaminek tömény
kivonata (Geist, szellem), a szubsztancia pedig
az, ami ennek az esszenciának testi bázisa. Egyik
a másik nélkül nincs.
Szűz (Jungfrau, Weisheit, Sophia) -Böhme így jelö¬
li meg a lélek primordiálisan androgiin (hímnő)
természetét. Ebben az ősi hím-nő alakjában a
396

lélek az isteni Bölcsesség megszemélyesítője (az
alkímia merkúrja) és hordozója. Ez a bölcses¬
ség Szophia. A Szophia szó először Philonnál és
az alexandriai gnosztikusoknál jelenik meg,
és nem más, mint a kabbala hohmája. Hohma az
imaginativ értelem, szemben a binahhal, amely
a racionális ész. A modern szcientifizmus a
bin ah, a hagyomány a hohma jegyében áll. Aki
a Szop/íirt-problémákkal és azok antropológi¬
ai jelentőségével foglalkozni kíván, olvassa
Saint-Martint (A szellemi ember szolgálata),
Baadert, Vlagyimir Szolovjovot, Bergyajevet
és Bulgakovot.
Tinktúra - a modern gondolkozás számára leg¬
nehezebben hozzáférhető alkimista fogalom.
Magyarázatához az eddigiek alapján a követke¬
zőképpen lehetne hozzáfogni: minden létezőben
levő legbelső fluidum egy neme a spirituális tűz-
víznek, a samajimnak, forró, pneumatikus párá¬
nak, amely magának a létezésnek sűrű és tiszta
és égő fényes kvintesszenciája. Mondjuk így: ha
a tiszta létezés számunkra elérhető lenne, mind¬
nyájan tömény tinktúrában úsznánk. A Jung-féle
lélektan azt vallja, hogy individualizált énünk
lényünkön csak, mint az alma héja, lényünk kol¬
lektív tudattalanja pedig az alma húsa. E kollek¬
tív tudattalan sötét, zűrzavaros, de legyőzhetet¬
lenül hatalmas, és sorsunkat azok az erők döntik
el, amelyek a kollektív tudattalanban vannak.
397

E képet fordítsuk meg, és képzeljük el, hogy a
kollektív tudattalan bennünk rendezett, világos
és paradicsomi. És képzeljük el, hogy ezt a para¬
dicsomi létezést univerzális életfenntartó, édes
fluidum hatja át, sőt tartja fenn. Ez a fluidum a
tinktúra. Nem tévesztendő össze a szellemmel.
A tinktúra a szellemnek olyasféle bázisa, mint
amilyen lakóhelye a léleknek a vér. Bűnbeeséskor
az emberben a tinktúra romlott meg. A megvál¬
tás műve pedig az volt, hogy a tinktúrát kellett
megtisztítani. Ezért Krisztus az, aki az ember
számára a tiszta paradicsomi létezés lehetőségét
helyreigazította. A krisztusi áldozat a tinktúrát
a harag mérgétől megtisztította, sőt az emberi
életet a Szent Szellem tinktúrájával beoltotta.
A paradicsomi lét atmoszférája a tinktúra jegyé¬
ben áll. Ami bennünket az Evangéliumban érint,
az a tinktúra. Nem kell egyebet tenni, mint hogy
ezt a tinktúrát magunkban hatni engedni. E tink-
túráról a kabbala, a gnózis, a jóga, a tao egyaránt
tud. Ha az ember a tinktúrát magába fogadja, az
üdv állapotába jut.
Turbn - ld. a bevezetést. Ezen a helyen még csak
annyit, hogy Böhménél a turba-lét kifejezője az,
amit Bábelnek hív. Sokan elcsodálkoznak, hogy
Böhmének a bábeli őrületszerű megzavarodás
iránt semminemű mentő mozdulata nincs, és
azt a kárhozatnak szemrebbenés nélkül átenge¬
di. Semmi nincsen benne János apostol fájdal¬
398

mából, aki panaszosan kiált fel: Boldogtalanok,
nem akarnak megtérni! Ez a probléma nyitva
marad. Böhme szigorúan azon az állásponton
van, hogy aki életében saját üdvéért egyetlen
mozdulatot sem tett, annak helye a kárhozat¬
ban van, mert a kegyelem csak abban fejthet
ki tevékenységet, aki a kegyelmet befogadja
(Gnadenwahl). Mint Pál apostol mondja: a sza¬
bad önrendelkezésen alapuló előrerendelés. Aki
nem akart szabad lenni, arra az előrerendelés
(ítélet) érvényes. Az a turbában marad. Senkit
sem lehet akarata ellenére megváltani.
Tükör (Spiegel Glast) - sohasem a modern tudat
értelmében véve. A tükör mindig a Szophiát
jelenti, a Bölcsesség tükrét, az abszolút látást,
az éberséget (hindu: vidjá). Az ember önmagát a
szűz bölcsesség tükrében látja. Amit nem itt lát,
az zűrzavar és karikatúra és kiméra (túrba).
399

A tao virágai
Csuang-ce

Tanulmány"
1.
Amikor az öreg Lao-ce látta, hogy a világ körü¬
lötte megváltozik, a régi királyok bölcsességének
helyét az erőszak foglalja el, a családok felbom¬
lanak, a közösség széthull, és az őskor békéjét az
izgatott tevékenység láza váltja fel, házát elhagy¬
ta, fekete bivalyra ült, és nyugat felé indult.
Egyetlenegy ember beszélt még vele, a határon
szolgálatot teljesítő tiszt: a bölcset felismerte, és
arra kérte, ha már az országot elhagyja, azt, amit
az életében tanult és tud, írja le. Lao-ce nyolcvan¬
egy verset írt, a könyvet átadta a tisztnek, aztán a
határon átlépett és eltűnt. Azt mondják, ő jelent
meg nyugaton Buddhában, Zarathusztrában,
Jeremiás prófétában és Püthagoraszban. A könyv
pedig megmaradt, a címe: Tao te king.
Lao-ce császári levéltáros volt, és egész életét
az őskor iratai között töltötte. Ott ismerte meg a
régi uralkodók bölcsességét, a családok virágzá¬
sát, a közösség egységét, és a legfontosabbat: az
őskori békét. Ott ismerte meg az őskori emberek
feljegyzéseit, dalait, költeményeit és gondolata¬
it. A Tao te king az öreg levéltáros őskori tudá¬
sának kvintesszenciája volt.
A könyv nagy szava: a tao. Az európai ember
a nagy szavak iránt bizalmatlan. Sok száz év óta
megszokta, hogy a nagy szavak mögött nagy
* Az ősök nagy csarnoka II. kötetéből kimaradt tanulmcány
403

hazugságok vannak. Keleten a helyzet egészen
más. Ott, amikor az emberiség virágzik, a nagy
szavakból az egész nép táplálkozik. Amikor a
nép lesüllyed, a szó érintetlenül a helyén marad,
csak éppen egyre kevesebben élnek körülötte.
Akik viszont mellette maradnak, megőrzik ere¬
deti tisztaságukat. A szó fennmarad akkor is, ha
a nép egyre mélyebbre süllyed, és fennmarad
akkor is, ha az egész emberiség lesüllyed mellő¬
le; a saját értelmét őrzi örök időkre.
Az őskorban a tao az élet középpontjában
állt, a lehető legegyszerűbb, legtermészetesebb
és legérthetőbb szó volt. Lao-ce korában már
magyarázatra szorult. Később egyre többet és
egyre többen magyarázták, mert egyre érthetet¬
lenebb lett. Végül a nép elfelejtette, és a kiválasz¬
tottak titka maradt.
A kínai szavak csak igen nehezen, az őskori
szavak pedig alig fordíthatók. A tao őskori kínai
szó, ezért teljességgel lefordíthatatlan. Nemcsak
azért, mert őskori és kínai, hanem azért is, mert
a létnek olyan köréből való, amelyből több mint
kétezer-ötszáz éve kiestünk.
Aki ezt a szót meg akarja érteni, annak a vilá¬
gért sem szabad valamilyen elvont, nehéz, tudós
fogalomra gondolni. Ugyanakkor, aki ezt a szót
meg akarja érteni, annak a világért sem szabad
valamilyen lapos, közönséges, könnyen érthe¬
tő dologra gondolni. A tao titka az, hogy nem
nehéz és nem elvont, nem tudós és nem magas,
404

de nem is közönséges és nem lapos, hanem
végtelenül egyszerű, hihetetlenül könnyű, és
elképzelhetetlenül természetes.
Csuang-ce elbeszéli, hogy Jang Csu a taót
kereste, de nem találta. Végül szomszédja, akivel
Kong Szang Csu tartományban együtt élt, azt
tanácsolta neki, hogy keresse fel Lao-cét. Jang Csu
el is ment, és az öreg bölcset megkereste.
Lao-ce ezzel fogadta: Kong Szang Csu tarto¬
mányból érkezel?
Jang Csu azt felelte: Igen.
Lao-ce tovább kérdezett: Micsoda sokadal-
mat cipelsz magaddal?
Jang Csu ijedten maga mögé nézett.
Lao-ce azt kérdezte: Érted, mire gondolok?
Jang Csu fejét lehorgasztotta és elszégyellte
magát.
A dolog egyszerű. Az öreg Lao-ce békés
csendben és égi nyugalomban élt. Kedélye tiszta
volt, mint a felhőtlen mennybolt, szíve zavar¬
talan, mint a forrásvíz, szelleme, mint a tükör¬
sima tenger. Amikor a zavarokkal küzdő Jang
Csu előtte megjelent, csakugyan olyan lehetett,
mintha nyüzsgő piacot hozott volna magával.
Gondolatai ide-oda ugráltak, szíve rendetlenül
vert, szeme zavaros volt, szelleme homályos és
tehetetlen. Egészében véve ez az ember tényleg
olyan volt, mint egy zsibvásár.
A tao nem a csend, a béke, a nyugalom, a böl¬
csesség, a tisztaság, az egyszerűség. De a tao a
405

csendben, a nyugalomban, a bölcsességben, a
tisztaságban, az egyszerűségben lakik. Maga a
tao megfoghatatlan, láthatatlan, taníthatatlan.
A taoista gondolkozók műveiben minduntalan
visszatérő motívum, hogy amikor valamelyik
tanítvány a mestertől azt kérdezi, mi a tao, a
mester mély hallgatásba merül. Mikor a tanít¬
vány figyelmezteti, hogy mit kérdezett, a másik
tanítvány így szól: hiszen a mester megmondta,
a tao annyi mint hallgatni. De nemcsak azt jelen¬
ti, hogy hallgatni, hanem azt is, hogy nem cse¬
lekedni, nem gondolkozni, nem törekedni, nem
tevékenykedni, hanem: lenni. A tao annyi mint
a földi lét minden, de minden múlandó esetle¬
gességét levetni, és a változatlan, örök Nagy Lét
békéjét elérni.
Ez a béke mindenekelőtt az őskori béke.
Annak az időnek a békéje, amikor az emberek
egész tudása az volt, hogy mint Csuang-ce írja:
csendben üldögéltek. De ez a béke mindenütt
ott van. Lao-ce és Csuang-ce becsülte az őskort,
de végtelenül megvetette azt az embert, aki
egyebet sem tud, mint az őskorért lelkesedni
és a jelenkort ócsárolni. Az ilyesmit legjobb
a tudósokra hagyni. A tao mindenki számára
minden pillanatban jelen van, mert a lét min¬
den pillanatban jelenlevő és élő valóság. A tao
a lét eredeti, magas, tiszta állapota: a szellem
állapota, még mielőtt a teremtést elkezdte.
A tao a teltség, a gazdagság, az erők teljessége,
406

az uralom. Ezért volt fontos, hogy az őskori
királynak taója legyen; és ezért a Tao te king
elsősorban beavatási könyv.
A tao bármely emberben, bármely időben,
bárhol megvalósítható. Nem a nagy tudósok,
nem a hatalmasok, nem a bölcsek valósítják
meg. Csuang-ce elbeszéli, hogy egy miniszter
gyakran idézte egyik barátját, ezért a király meg¬
kérdezte tőle: „Gyakran idézed őt. Talán a mes¬
tered volt?" A miniszter azt felelte: „Egyáltalán
nem. Az én mesterem egy szót se szólt."
Aki minden szenvedélyt levetett, aki minden
vágyát elhagyta, aki nem vár többé semmit, se
vagyont, se örömet, se tudást, aki nem érez többé
gyászt, az elérte a taót. Elérte a létnek azt az
őseredeti teljes tisztaságát, amelyet csak a kicsiny
gyermek és az öreg bölcs ismer. Lao-ce neve
voltaképpen szóról szóra ezt is jelenti: gyermek
és mester, agg és gyermek, bölcs és csecsemő.
Ártatlan, elfogulatlan, természetes, tiszta, mint a
gyermek, és nyugodt, vágytalan, kiegyensúlyo¬
zott, békés, gazdag, érett, mint az öreg bölcs.
2.
Az ember könnyen azt hiheti, és a legtöbben
azt is hiszik, hogy Csuang-ce tanítása irreális
és önkényes. Némelyek meg is botránkoznak,
amikor Csuang-ce a szenteket szidja, mond¬
ván: „Ha valahol szent születik, ugyanott meg
kell születnie a haramiának is." Vagy nézzünk
407

művéből hosszabb részletet: „Az aranykorban
a nép csendesen üldögélt, nem hajszolta magát
cselekvésbe, mégis elégedett volt, boldog, gond¬
talan. Ez volt a nép minden tehetsége. Aztán egy¬
szer csak megjelentek a szentek, akik az összhan¬
got felfedezték, és az életet elkezdték szabályozni,
a szokásokat megfegyelmezték, erkölcsi törvé¬
nyeket hoztak, és azt követelték, hogy az embe¬
riség úgy táncoljon, ahogy ők fütyülnek. Mire az
emberek természetesen elkezdtek tevékenyked¬
ni, igyekezni, sietni, elkezdtek keresni, kutatni,
vagyont hajszolni; és aztán már nem volt többé
megállás. Mindez a szentek vétke." Az arany¬
korban nem volt szükség törvényre, morálra,
szabályra. Nem volt szükség szentekre. „Ez az
ember csepeg a szeretettől - mondja Csuang-ce
-, és meglásd, azt fogja elérni, hogy az ő nyomán
később az emberek felfalják egymást." Szeretet?
„A szeretet a tigrisek és a farkasok erénye."
Ez a gondolkozás valóban idegenszerű. Sőt,
önkényes. Mi ez, ha nem paradoxon? Hát nem
értelmetlen és komolytalan?
Csuang-ce nem kedveli a szenteket. Éppen
olyan kártékonynak tartja őket, mint a zsi-
ványokat. Miért? Azért, mert, mint mondja,
egyéni tevékenységet fejtenek ki, és ezzel a
világ folyásába beleavatkoznak, az örök rendet
emberi ésszel megzavarják, és ezzel elrontják.
„Az aranykorban a nép csendesen üldögélt."
Az ősidőkben az emberi élet rendjét nem az
408

ember szabta meg. Az égi erők voltak azok, ame¬
lyek az emberi létet is kormányozták. Az ember
nem volt abban a hiszemben, hogy a világot neki
kell kormányoznia. Önmagát a szellemi erők¬
nek átadta, és ezeket szolgálta. Nem autonóm
én volt, hanem a magas erők eszköze. Ezért volt
rend, béke, nyugalom, egyszerűség, boldogság,
szépség. Nem volt még morál és nem volt még
törvény. Nem volt érdem, erény, kiválóság, haj¬
sza, hazugság. Semmi sem volt, aminek a forrá¬
sa az emberi értelem. Nem volt tudás. Nem volt
rá szükség. A nép boldogan átengedte magát az
örök erőknek. Nem is volt mit tenni.
De jöttek a szentek. „Ha a világban rendet¬
lenség lesz úrrá, annak oka mindig a tudás
túltengése." Az ősidők emberei korlátlan sza¬
badságban éltek; miért is fejtettek volna ki tevé¬
kenységet? Miért kötötték volna meg magukat
tervekkel és szándékokkal? Mi sem egyszerűbb
ennél? Engedték, hogy az Ég és a Föld erői
szabadon érvényesüljenek. Amikor a szentek
megjelentek, magukkal hozták a tudást. A tudás
pedig magával hozta az erényt. Az erény pedig
azonnal kihívta a bűnt. Ezért ahol a szent meg¬
születik, azonnal meg kell születnie a zsivány-
nak is. „Nincs nagyobb zsivány, mint a tudatos
erény, különösen, ha hunyorgat. A hunyorgató
erény önmagától el van ragadtatva, és aki önma¬
gától el van ragadtatva, az elveszett."
409

Az ősi béke és nyugalom megzavarodott.
A szentek tudása és erénye zavarta meg. Az erény
aztán előhívta a bűnt, amint a szent a haramiát.
A béke és a boldogság elveszett.
így már a dolog persze egészen másként hang¬
zik. Kiderül, hogy Csuang-ce véleménye nem
egészen önkényes. Nem is paradoxon. Csuang-
ce tanításának értelme, hogy az emberiség első
létére, az aranykorra visszamutatott, arra a létre,
amikor „az emberiség csendesen üldögélt", ami¬
kor nem volt még tudás, törvény, morál, szabály.
Nem volt még szent, és így nem volt zsivány sem,
csak csend, béke, boldogság és egyszerűség.
3.
Csuang-céről a történetírók feljegyezték, hogy
páratlan nagy tudású, de igen szerény és sze¬
gény ember volt. Foltos, viseltes ruhában járt,
nagy családot tartott el, az uralkodó hercegek
ajánlatait azonban, hogy miniszteri széket fog¬
laljon el, minden alkalommal visszautasította.
Csuang-ce tudta, hogy az ő korában a tao már
hatástalan, így az az ember, aki a taót megvalósí¬
totta, korszerűtlen. A taóhoz mégis következetes
maradt: semmiféle tevékenyégbe nem fogott.
A közéletet akkor már régen Kung-ce tanítá¬
sai és tanítványai árasztották el, Kung-ce volt a
korszerű: a tevékeny ember. Tanítása a szeretet
és a kötelesség állandó cselekvését szorgalmazta.
A tao hívei ezen a tanításon nem győztek eleget
410

gúnyolódni. Csuang-ce írásainak egyik fő tár¬
gya a kung-cei elvek bírálata. Tevékenységgel az
emberiséget még senki se mentette meg. Miért?
Mert éppen a tevékenység az, ami a zavart terem¬
ti. Egyetlen helyes magatartás van: „Hagyd, hogy
az Ég és a Föld erői szabadon kibontakozzanak".
Az embernek a világ rendjébe nem szabad
beleavatkoznia. Nem szabad megkülönböztet¬
ni, értékelni, ítélni. Abban a pillanatban, amikor
az ember a dolgokat egymástól elválasztja, a jót
és a rosszat megkülönbözteti, a világnak önké¬
nyes irányt kíván adni. Ezt teszik a szentek.
A világot meg akarják javítani. De mit érnek el?
Azt, hogy elrontják. Végül előhívják ellentétei¬
ket, a zsiványokat.
Csuang-ce legelső és legfontosabb témája a
tno. Második témája a kung-cei tanítások bírálata.
Fejezeteiben rendszerint magát Kung-cét állítja
szembe néha Lao-cével, néha más taoista bölcs¬
csel. Ritkábban más konfuciánus gondolkozó is
szerepel. Az egyik fejezetben Jaóról van szó, aki
„csepeg a szeretettől". „Félek - mondja a bíráló -,
hogy az ő nyomán az emberek nemsokára csupa
szeretetből egymást fel fogják falni. A szeretet és
a kötelesség erényeiből csak hazugság fakad."
Csuang-ce ezeket a tevékenykedő, sürgő-forgó
embereket nem tudja elviselni. Sunról megvetően
mondja, hogy lakóhelyét háromszor változtatta,
és minden lakásváltoztatásból egy-egy főváros
lett. „Amikor a pusztába vonult, remeteségébe
411

sok ezer család kísérte el." Mindez a tömegnek
való szemfényvesztés, komolytalan világcsalás.
Kung-ce szerepe Csuang-ce műveiben többfé¬
le. A fejezetek egy része a kung-cei elvek képvi¬
selőjeként mutatja be, más része a tao tanítványa-
és tanulójaként, aki azonban a tanulással nem
sokra megy, és végül is megleckéztetik. A fejeze¬
tek némely része Kung-céről pozitív értelemben
beszél; ilyenkor azonban Kung a tao elveit vallja.
Ezekkel a fejezetekkel Csuang-ce azt igazolja,
hogy ha Kung az igazság mellé áll, akkor neki is
a taót kell követnie. Ezek közül a fejezetek közül
a legnevezetesebb Az állam kormányzása című,
amelyben Kung kedves tanítványát, Jen Hűit
oktatja. Az állam kormányzása negatív feladat:
nem a cselekvés, hanem a szív böjtje, az Ég szol¬
gálata, a tevékenység nélküli sugárzás.
Mind a tao, mind pedig Kung abból indul ki,
hogy az őskori béke és rend felbomlott. Kung
azonban ezt úgy akarja helyreállítani, hogy az
őskori erényeket tudatosan kiemeli, és tevé¬
kenyen meg akarja valósítani. Ez az, amit ma
politikai módszernek neveznénk. Ez a módszer
volt az, amely a történeti korban az egész földön
elterjedt, Kung-ce Kínában éppen úgy vallotta,
mint Görögországban Platón. Ez a felszínes,
hatástalan, sőt a legnagyobb mértékben vesze¬
delmes módszer az, amely merő külsőségekre
vonatkozik. Még soha senki ezekkel a módsze¬
rekkel semmiféle rendet nem tudott teremteni,
412

csak felfordulást és még nagyobb ínséget. „Jao a
világot úgy akarta szabályozni, hogy vidámabbá
akarta tenni. Ha azonban az emberek vidámsá¬
gukat tudatosan élik, a nyugalom elvész. Kié a
világot úgy akarta szabályozni, hogy szomorúvá
tette. Ha azonban az emberek szomorúságukat
tudatosan élik, az elégedettség elvész." Jao a
szent, Kié a zsivány. Jao a szeretet és a kötelesség
útján jár, de okvetlenül kihívja ellentétét, Kiét, a
zsiványt. Akár ettől, akár attól, a világ összhang¬
ja megbomlik, és a rend megszűnik, mivel az
önkényes emberi tevékenységek az önkéntelen,
örök erők szabályait felbontják és felforgatják,
„így keletkezik a kevélység, a rosszkedv, a becs¬
vágy, a féltékenység. így jutnak szóhoz a gonosz¬
tevők és az erényhősök."
A világ őskori békéjét helyreállítani csak egy¬
féleképpen lehet, úgy, ha az ember a nem cselek¬
vésbe, a nem gondolkozásba visszavonul, és az
örök égi és földi erők érvényesülését szabadon
biztosítja. Mindennemű elv, erény, tevékenység,
törvény, szabály, hangsúly és gondolat az ősi
rendet csak megzavarja. „Az emberi életnek
elkezd célja lenni... a fegyverek szóhoz jutnak...
megjelennek az első személyes vélemények és a
világszemléletek és a filozófiák és a különböző
társadalmi elméletek. Amit a királyok tettek,
a rend érdekében tették, de ami belőle szár¬
mazott, az a legnagyobb zavar." „A tevékeny¬
ség veszedelmesebb, mint a skorpió marása,
413

veszedelmesebb, mint a ketrecből kiszabadult
vadállat/' És ez a tevékenység „megváltoztatta
a nap és a hold járását, az évszakok törvényeit,
a világ és a természet életét a legkisebb féregig
és a kicsinyke legyecskéig". Mert az emberi
tevékenységnek a világra visszaható mágikus
hatása van. Megromlik a szív, a kedély, az érzék,
az emésztés, és ezzel megromlik a napfény, az
eső, a tél hidege, a nyár melege, a növények
gyökere a földben és a halak húsa a tengerben.
„Az ember arca szégyenben ég, ha erre gondol.
Ok azonban a szégyent nem ismerték."
Ez a különbség a tao és Kung-ce tanítása
között. A kettő sohasem találkozhat. Csuang-ce
egyik előde, Mong-ko megkísérelte ugyan a taót
és Kungot összeegyeztetni. A tao azonban nem
alkuszik. A tao hívei Mong-kót egyeztető kísérle¬
téért még jobban gúnyolják, mint magát Kungot.
4.
Az európai ember részéről az őskori Kelet
minden művével szemben ugyanaz a nehézség
merül fel. Ez a nehézség akadályozza meg az
európait abban, hogy a Kelet művészetét, élet¬
jelenségeit, műveit és embereit igazán megértse.
Az európai attól, amit úgy hívnak, hogy Én,
nem tud megszabadulni. A legjellemzőbb eset
a modern lélektané. Ezt a lélektant azért fejlesz¬
tették és ápolták, hogy az Én felszámolására
megbízható eljárást tudjanak teremteni, egy idő
414

múlva azonban kitűnt, hogy ez a lélektan nem
is a lélekkel, hanem csak az Énnel foglalkozik:
nem lélekismeret, hanem Énismeret. Az európai
ember minden művészeti, szellemi, közösségi
mozzanatában a kiindulópont és a középpont
az Én. Ez az, ami körül az európai ember állan¬
dóan forog, és ebből az örökös önmaga körül
való keringésből nem tud szabadulni.
Az őskor és a Kelet is tudja, hogy mi az
Én, de - ha nem is könnyen - az Ént fel tudja
számolni, és a középpontba tudja helyezni azt,
ami tényleg a világ középpontja: a Teremtő
Szellemet. Az európai, mivel az Énjéből nem
tud kilépni, ehhez az elsődleges szellemhez
soha nem ér el; kivételek csak a nagy misztiku¬
sok, néhány költő és gondolkozó. És mivel az
európai az eredethez és az alaphoz soha nem
jut el, éppen ezért a világot a maga valóságá¬
ban nem látja és nem is láthatja. A saját Énjében
vergődik, és ebből az Énből csak eltorzultan,
ferdén, megtörtén, reflektáltan, szubjektiven,
irreálisan lát mindent.
így látja például a keleti és az őskori művé¬
szet minden faját is, legyen az archaikus görög
vagy egyiptomi, hindu, indián, kínai, mindegy.
Ezeknek a művészeteknek, mondják Európában
csodálkozva, nincs perspektívája. Más szóval az
őskori és keleti művészetből hiányzik a ferde-
ség, a megtörtség, a reflexió, a szubjektivitás, az
irrealitás. Hiányzik belőle az a fiktív és önkényes
415

és irreális pont, amelyből az európai művész a
világot látja, hiányzik belőle az Én. A perspek¬
tíva semmi egyéb, mint az Én pontja, az a pont,
ahonnan a művész a világot ábrázolja. Ezért
hat minden Európán kívül keletkezett mű az
európai emberre felszabadítóan. A perspektíva
nem más, mint a fiktív és irreális pont, ahonnan
a művész a világot nézi és ábrázolja. Ahogyan
Leonardo da Vinci mondja, ez a „bizonyító
eljárás". A perspektíva nem valóság, hanem
ugyanaz, mint ami a filozófiában a dialektika
vagy a tudományban a bizonyítás fogalma: a
személyes álláspont igazolása, a meggyőzés
módszere. Kísérlet arra, hogy az illegitim Én
legitimmé váljon. A perspektíva az a pont, ahon¬
nan az Én néz, és csak az Én néz, senki és semmi
más. A világot így és innen csak ez az egy Én
látja, senki más, soha azelőtt, soha azután, csak
abban az egyetlenegy pillanatban.
Európában a perspektíva természetesen nem¬
csak a festészetben és a szobrászatban jelentke¬
zik. A perspektivizmus egyetemes létbeállítássá
vált, amely a gondolkozás, a költészet, a tudo¬
mány, a morál és a társadalmi élet egész terüle¬
tén érvényesül. Minden európai látásmód szük¬
ségképpen szubjektív, relatív, irreális és fiktív,
mert mindegyik perspektivikus, vagyis az Énből
indul ki, onnan lát és él. Ezért csak Európában
fogalmazhatták meg azt a tételt, hogy a dolgok
mértéke az ember.
416

A perspektivizmus, az Én-szemlélet, vagyis a
szubjektivizmus és az individualizmus a görög
felvilágosodással és a görög klasszikával jelent
meg. Ekkor mondták ki azt, hogy a dolgok mér¬
téke az ember. A középkorban ez a tétel eltűnt,
mert a keresztény vallásos metafizika ismét
egyetemes, Éntelen, perspektívátlan, objektív,
univerzális szellemet hozott. A görög felvilágo¬
sodás és klasszika újjászületésével, a reneszánsz
idején azonban a perspektíva megint uralko¬
dó szemléletté vált. Ez az individualizmus és
szubjektivizmus és relativizmus tulajdonkép¬
peni kezdete: Európában az Én világtorzító és
világhamisító szemlélete a reneszánsszal került
hatalomra. Azóta kering az európai ember szün¬
telenül a saját Énje körül, azóta szubjektív, azóta
látja a világot hamisan, az Én oldaláról, kívülről;
azóta lett a művészete perspektivikus; azóta van
szüksége a gondolkozásban a magától értetődő
élményevidencia helyett úgynevezett bizonyítás¬
ra; azóta vesztette el univerzális érzékét, és mert
az univerzális érzékét elveszítette, individuális¬
sá vált, társadalmi rendje, állama, életrendje és
egész szellemi léte fölbomlott.
Jellegzetes példa erre van elég. Ezúttal azon¬
ban csak egyről legyen szó, arról, ami az euró¬
pai ember létében állandóan lappang, és ami
úgy látszik, egész létét aláássa: a félelemről.
Nehogy tévedés essék. A félelem az emberi
egzisztencia örök alapja, ez sehol és soha nem
417

volt másként. Középponti, minden egyebet
meghatározó egzisztenciális motívummá azon¬
ban csak akkor lesz, amikor az ember a világ
dolgait elkezdi az Én felé irányítani, vagyis
amikor elkezdi őket az Énből magyarázni és az
Énre vonatkoztatni. Ettől a pillanattól kezdve a
félelem lesz az egzisztenciális perspektívája, és
az ember mindazt, amit lát és átél és tapasztal,
csak szubjektiven, az Én szempontjából tudja
felfogni, és csak magára tudja vonatkoztatni.
Elkezd félni. Az egész világot szembeállítja
Énjével. Nem tud belesimulni és beleolvadni,
ezért nem tud egyetemesen, a többi lénnyel
és dologgal együtt élve látni. Úgy érzi, nála
végtelenül erősebb hatalmakkal van körülvéve,
amelyek Énjét fenyegetik. Ez az állandó fenye¬
getettség pedig szüntelen izgalmat és feszült¬
séget kelt. Kénytelen gyanakodni, védekezni,
búvóhelyeket építeni, elrejtőzni, hatalmat gyűj¬
teni, ügyeskedni. Trükköket eszel ki, csal, elmé¬
leteket gyárt és kohol. Egy szóval: fél. Minden
mögött, amit az európai ember az utóbbi ötszáz
évben tett és gondolt, érzett és akart, egészen
kevés kivételtől eltekintve egyetlen alapmaga¬
tartás van: a félelem.
A félelem nem reális. Egyáltalán nincs irreá-
lisabb, elvetemültebb, ostobább, rövidlátóbb
és oktalanabb tévedés, mint félelemben élni.
De a félelmet nem lehet legyőzni, csak akkor,
ha az ember megtanulja, miképpen kell kilépni
418

az Énből. Ha Ausztráliában elsütnek egy puskát,
minden európai azt fogja hinni, hogy rá sütötték
el, és a fejét kapkodja. Nem is tudja másként
elképzelni, mert az egész világ minden élet¬
mozzanatát csak önmagára vonatkoztatva tudja
felfogni és megérteni. Ez a vonatkozás és egzisz¬
tenciális perspektíva a félelem. El sem tudja
gondolni, hogy az, ami történik, nem rá vonat¬
kozik. Minden meteor az ő fejére akar hullani.
Miért hiszi így? Mert az irányított lét sajátsága
nemcsak az, hogy az ember önmagát valamely
cél felé irányítva gondolja el, hanem az is, hogy
a lét minden megrezzenését saját Énje felé irá¬
nyítva érti meg. A létnek az ember felé irányuló
és az embernek a lét felé irányuló imaginárius
pontját hívják Énnek, és ennek az Énnek állandó
közérzete a saját egzisztenciájáért való rettegés,
a félelem.
Azt persze, hogy ez az irányítás és vonat¬
koztatás teljesen hamis és téves és erőszakolt
és mesterséges, nem kell külön hangsúlyozni.
Eredetileg és a valóságban sem az emberben,
sem a világban ilyen személyre irányuló célza¬
tosság és vonatkozás és irány nincs, és soha nem
is volt. Mindez fiktív, kényszerképzet, és szélső
esetben, mint a hinduk mondják, az őrületszerű
képzelgés egy neme.
Újabban az individualizmus, vagyis az Én
fikciójába vetett vakhit veszélyét észrevették, de
amit szembehelyeztek vele, az a kollektivizmus
419

volt. A kollektivizmus nem megoldás, és egy pil¬
lanatra sem szabad összetéveszteni az univerza-
lizmussal. Az univerzalizmus alapja a metafizika.
A kollektivizmus alapja a nemzet, a faj, az osztály,
a vallás, ami mindig politikai. A kollektivizmus a
létnek az az állapota, amikor a közösség már
csupa apró Énre esett szét, és ezen úgy akarnak
segíteni, hogy ezeket a részeket egyetlen nagy
Énbe - osztályba, vallásba, nemzetbe - akarják
tömöríteni és olvasztani. A kollektivizmus is az
Énen alapszik, és az Én fölötti létet nem ismeri.
Az őskori és a keleti és a középkori ember
is tudta, mi az Én, mi a szubjektivitás és mi
a perspektíva. Az emberiség többsége talán
benne is élt. A magas, a vezető, az irányadó
szellemiség azonban az Én-szemléletet legyőz¬
te, és univerzális magatartásban élt. Az Ént
legyőző módszerek egyikét, minden bizonnyal
az egyik leghatásosabbikát, legnagyobbikát és
legszebbikét Lao-ce tanította. Ez a Tao te king.
Ezt fejlesztette tovább Lie-ce, és ezt teljesítette ki
végül Csuang-ce. Ilyen módszert tanított többek
között az őskori Tibet, a hindu Véda, a Szánkhja,
a sokféle jóga. Ilyen módszerekkel rendelkezett
minden őskori vallás, Kínától Görögországig és
Mexikótól Peruig.
A módszer első ismertetőjele, hogy metafizi¬
kai. A Véda, a tao, Tibet, Irán, India, Egyiptom,
Görögország őskori nagy szellemiségei metafizi¬
kák. De a kifejezés nem helyes. Nem egymástól
420

különböző metafizikákról van szó, hanem azo¬
nos alappal rendelkező szellemek egységéről.
Tulajdonképpen valamennyi szellemiség azo¬
nos. Ez a metafizika. Ez az őskori hagyomány.
Természetesen, aki azt hiszi, hogy az európai
ember Én-szellemisége, és mindaz, ami ezzel
együtt jár, a szubjektivizmus, az individualiz¬
mus, a relativizmus és az irrealizmus csakis az
európai emberhez van kötve, téved. A jelenséget
még csak történetinek és lélektaninak sem lehet¬
ne mondani. A helyzet, amelyben az európai
ember van, nem megoldhatatlan. És ha a követ¬
kezményei egyre veszélyesebbekké válnak is, a
megoldástól mindig csak egyetlen hajszálnyira
van. A hajszál néha ezer kilométer, néha száz¬
ezer fényév, kinek hogy. De az utat mindig csak
a hagyomány mutatja és mutathatja meg.
5.
Ez a kis szellemi helyszínrajz érthetőbbé teszi,
hogy mi Csuang-ce művének tulajdonképpeni
tartalma és célja, és mi volt Csuang-ce szándéka.
A szándék szót persze nem európai módon kell
érteni. Nem személyes szándékról van szó. Nem
az Én szándékáról. Hiszen éppen ez az! A szán¬
dék az, hogy minden szándékot megszüntes¬
sen. A cél az, hogy minden célt megszüntessen.
Csuang-cének, vagyis a tao mesterének titka és
fogása az, hogy mindennemű titkot és fogást
egyszerűen kihajít az ablakon. Az egyedüli
421

aktivitás benne az, hogy folyton kihajít és leépít
és lebeszél és megszüntet, amíg az embert
minden céljától és szándékától meg nem fosztja.
És akkor következik el a csoda: az ember nem
a semmibe süllyed, hanem ellenkezőleg, eléri
a világegyetem pozitív pontját. Az ősi emberi
alaphelyzetet. A mester hatása nem a tevékeny¬
ségben nyilatkozik meg, hanem a nem tevékeny
intenzív szellemi sugárzásban. Nem tevékenység.
Nem aktivitás. Soha és semmilyen körülmények
között semmiféle tevékenység és semmiféle akti¬
vitás. A tao mestere művét nem vezetéssel végzi,
hanem: „saját létének tökéletességével tökéletessé
tudja tenni minden vele érintkező lény életét".
„Az őskor nagy emberei először megerősödtek
a taóban, és csak azután ültették el az emberek
között." Az elültetés pedig minden esetben nem
cselekvő, nem tevékeny, nem gyakorlati, nem
értelmi mű. A tao mesterei az írást megvetették,
sőt a hagyomány műveit sem tartották mérték¬
adónak. „A szavaknak a határozott értelem nem
ősi tulajdonsága." Határozott értelmet a szónak
csak az Énben élő ember adott. A határozott
értelem, a definíció, a meghatározás a beszéd
perspektívája.
Csuang-ce egyik fejezete a bognárról és a
hercegről szól. A bognár az udvaron dolgozik,
a herceg az árnyékban ül, és a hagyomány
könyveibe merül. A bognár ekkor azt mondja
a hercegnek, hajítsa el a könyvet, hiszen amit
422

a feljegyzés őriz, az őskornak csak hulladéka.
Az, mi lényeges, az egyetlen lényeges, az közöl-
hetetlen és leírhatatlan, elmondhatatlan és átad-
hatatlan. „Mesterségem igazi titkait - mondja
a bognár - saját fiamnak sem mondhatom el."
Ez mind csak önkényesen kiragadott részlet a
lét egészéből, és a létet meghamisítja, mert úgy
tünteti fel, hogy ennek nagyobb jelentősége van,
mint a többinek. Pedig nincs. Csak a lét egy¬
ségének mint egésznek van jelentősége. „A lét
értelme, ha az életnek csak kicsiny és önké¬
nyesen kiragadott részleteit nézem, elhomá¬
lyosodik, és a szavak üres szólamokká válnak."
Ez már megkülönböztetés, és éppen ezért hamis.
Miért? Mert „a megkülönböztetettben mindig
van valami megkülönböztethetetlen". A tao mes¬
tere ebben a megkülönböztethetetlenben, ebben
a közölhetetlenben, ebben a taníthatatlanban él,
és ezt hiába is próbálná leírni, elmondani vagy
tevékenységben realizálni. A tao megvalósításá¬
nak és másra való átvitelének egyetlen lehetősé¬
ge van: az intenzív szellemi sugárzás. Ezt jelenti,
hogy „saját létének tökéletességével tökéletessé
tudja tenni minden vele érintkező lény életét".
Ezért fontos a tao az uralkodó király számára.
Ezért fontos a nép számára. Az uralkodói székben
ülő király, aki nem cselekszik, nem folytat tevé¬
kenységet, nem sürög-forog, egyedül az vezethe¬
ti a népet a béke, a rend, az igazság, a világegye¬
temmel való összhang útján. Ezért fontos minden
423

szellemi ember számára az „őskori béke", a
„gondtalan tétlenség", a „nem cselekvés". Ezért a
tökéletes ember olyan, mint az óriás fa, amelynek
ága görbe, gyökere csomós, levele keserű, virága
orrfacsaró illatot áraszt: igazán semmire, de sem¬
mire nem használható. Elérte a legmagasabbat:
van. Nincs belezavarodva holmi világjavító esz¬
mékbe, mint a szent; nincs elvakítva a vagyontól
és a tulajdontól, a gyűjtés szenvedélyétől, mint a
haramia. „Minél mélyebb az emberben a szenve¬
dély, annál sekélyebb az isteni erő." Annál seké¬
lyebb a tao. Ha az emberen a szenvedély válik
úrrá, az isteni erő elhomályosodik. így aztán az
egész földi lét olyan groteszk komédiává válik,
mint amilyet Csuang-ce a Reggel három, este négy
című fejezetben beszél el. Az öreg majom szalma¬
kévéket hozott a fiainak, és azt mondta: reggel
három, este négy. A kis majmok erre nagy lármát
csaptak, és minden lehetséges módon elégedet¬
lenségüknek adtak kifejezést. Az öreg majom
erre vállat vont, és így szólt: jól van, akkor reggel
négy, este három. Mire a kis majmok megnyu¬
godtak és örvendezni kezdtek. - A való helyzeten
az egyik kijelentés éppoly kevéssé változtatott,
mint a másik. Teljesen mindegy, hogy reggel
négy, este három, vagy pedig reggel három, este
négy. De a kis majmok az egyikre lármát csap¬
nak, a másikra megnyugszanak. Legyen a ked¬
vük szerint. A megzavarodott világban így élnek
az emberek. Ügyefogyott majmok.
424

6.
Lao-ce könyvének szelleme nem Lao-céé, hanem
az őskori hagyományé. Csuang-ce könyvének
szelleme szintén nem Csuang-céé, hanem a
hagyományé. A Tao te king az őskor egyetemes
emberi hagyományának egyik változata. Ez az
egyetemes hagyomány Indiában, Iránban, Elő-
Ázsiában, Egyiptomban, Görögországban telje¬
sen azonos. Csuang-ce közvetlenebb megértésé¬
hez végtelenül tanulságos, ha az ember pillan¬
tást vet a görög Hérakleitoszra. Egymásra való
úgynevezett hatásról szó sem lehet. A távolság,
a népek különböző volta, az idő ezt teljesen
kizárja. Ennek ellenére a két gondolkozó azonos
helyzetben van: a hagyományt elhagyó népek
felbomlásának legelején jelennek meg, azon
a ponton, amikor a nagy egyéniségek még a
hagyomány tudatában vannak, a népek azon¬
ban a taót már elfelejtették.
Csuang-ce és Hérakleitosz között alapvető
azonosság van. Ez az azonosság csak részben
múlik olyan mondatokon, mint amilyen Csuang-
cénél a következő: „Ami él, az idő múltán meg¬
hal, ami halott, az idő múltán él." Hérakleitosznál
ez így szól: „A halandó halhatatlan, a halhatatlan
halandó, ez éli annak halálát, az halja ennek
életét." A megfogalmazás hasonlósága ebben
az esetben szinte megtévesztő. Persze, a meg¬
fogalmazás sohasem független magától az érte¬
lemtől, különösen az olyan személyeknél nem,
425

mint amilyen Csuang-ce és Hérakleitosz. Az élet
és a halál számunkra oly lényegesnek látszó
változása az örök egy és abszolút lét két válto¬
zata, amelyben a halál, a megváltozás csaknem
lényegtelen mozzanat. Ez csupán a személyes
Én szempontjából fontos, ettől csak a szubjektív
én fél - és éppen ez az, amitől egész életében,
állandóan fél. És ezen a ponton az Én tényle¬
gesen fel is bomlik. A halhatatlan lélek a halált
nem látja félelmetesnek. Miért? Mert ami él,
az idő múltával meghal, és ami halott, az idő
múltával él. És mert a halhatatlan halandó és
a halandó halhatatlan, ez éli annak halálát, az
halja ennek életét. „Ugyanegy bennünk az élő
és a halott", mondja Hérakleitosz. „Az élet
és a halál ellentét, de a taóban nincs ellentét,
a taóban minden egy", mondja Csuang-ce.
Hérakleitosz: „A szemben álló összeillik, az
ellentétekből születik a legszebb összhang."
„Az út fel és le ugyanaz." „Egybeillő pár, egész
és nem egész, egyező és különböző, összehang-
zó és széthangzó, mindenből egy és egyből
minden." Csuang-ce: „A dolgok állapotukat
különbözőségükben nyerik el, de állapotuk
révén lépnek a múlandóságba. Ami állapoton
és múlandóságon túl van, visszatér az Egybe.
Nem fejt ki tevékenységet, hanem az egyete¬
mességben megnyugszik." Hérakleitosz: „Azt
kell elfogadni, ami egyetemes." „A gondolat
mindenkiben egyetemes."
426

Ilyen módon Csuang-ce fejezeteibe Hérak-
leitosz mondatai egyszerűen behelyettesíthe-
tőek lennének, és Hérakleitosz töredékes gon¬
dolatmenetét Csuang-céből szépen ki lehetne
egészíteni. Mindaz, ami a két gondolkozóban
fontos és lényeges, a tanítás az univerzális
szellem érzékfölötti és ősi egységéről (minden
egy), a lélek örök voltáról és végtelenségéről,
a közösség boldogulásáról, a legtöbb ember
végtelen kábaságáról és aluszékonyságáról és
alacsonyrendűségéről, az őskori lét békéjéről,
a történeti emberiség reménytelen zavaráról:
mindez Csuang-cében csaknem szóról szóra
fedi Hérakleitoszt, és viszont.
A hasonlóság még az ellenfelekre is kiter¬
jed: Csuang-ce Kung ellen küzd, a tevékeny
erényhős ellen, Hérakleitosz pedig Homérosz
és Püthagorasz ellen, akikben éppen úgy, mint
a kínai Kungban, a szakrális szellemi rend
helyett a politikai-lovagi rend hatalmi törekvé¬
sei jelennek meg.
A két gondolkozó hasonló történeti helyzet¬
ben áll: erejük és a mai ember számára lemér-
hetetlen szellemi magasrendűségük teljes latba
vetésével mindketten a történeti korszak rom¬
lását akarják megállítani, mégpedig azzal, hogy
az őskor szellemét feltárják, és önmagukban
még egyszer, teljes erővel realizálják. Kettejük
hasonlósága ebben a helyzetben van, valamint
abban, hogy noha a realizálás sikerült, a történeti
427

folyamatot egyikük sem tudta megállítani. Mind
a ketten korszerűtlenek voltak, a kor fölötti, tör¬
ténet fölötti, idő fölötti, örök, egyetemes, abszolút
szellem realizálásának ellenére korszerűtlenek:
mialatt ugyanis bennük az őskori szellem még
egyszer, utoljára kivirágzott, körülöttük a világ
menthetetlenül belezuhant az individuális, rela¬
tív, szubjektív, irreális alvajárásba, a tevékenységi
lázba, a zűrzavarba, ahol az emberiség menthe¬
tetlenül „a szentek és a zsiványok" martaléka
lett. Ez Hérakleitosz és Csuang-ce világhelye
a történeti kor küszöbén. Ez a Kr. e. 600-as
évek körül kezdődő válság, amelynek alakjai
Buddha, Kung-ce, Lie-ce, Zarathusztra, Jeremiás
próféta, Püthagorasz. Ez az a válság, amely akkor
kezdődött ugyan, de amelynek mintha minden
következménye ma, 2500 év múlva vált volna
esedékessé és időszerűvé. És mivel éppen ma
vált időszerűvé, nincs ma korszerűbb szerző,
mint Lao-ce, Csuang-ce, Hérakleitosz, Buddha,
Kung-ce, Lie-ce, Zarathusztra, Jeremiás próféta
és Püthagorasz.
428

Eksztázis

1.
A szentkönyveket az ember kinyilatkoztatás
útján kapta. Mint a hagyomány minden lényeges
fogalma, a kinyilatkoztatás is a szektáknak vagy
a racionalizmusnak, és így a fantazmagóriának
vagy a tagadásnak esett áldozatul. Ha a hagyo¬
mány megszakad, ez a kettős törvénytelenség
mindig fellép, a túlzás és a lekicsinylés, a közös¬
ségben az individualizmus és a kollektivizmus, a
morálban a fennhéjázás és az elaljasodás. Mérték
nélkül nincs törvény, nincs közösségi rend, nincs
erkölcs és nincs tudás.
A hagyomány vonzerejében élőnek a kinyi¬
latkoztatásra való érzékenységet megérteni
részben könnyebb, részben nehezebb, mint a
hagyományon kívül állónak. Könnyebb azért,
mert abban, hogy valaki a kinyilatkoztatás
részese legyen, nincsen semmi természetfelet¬
ti. „Megértettem, mondja a Li-ki, hogy a nagy
útban nincs semmi titokzatos". De nehezebb
azért, mert a kinyilatkoztatás elérése a ter¬
mészeten belül rendkívüli erőfeszítést kíván.
Általában véve nem attól nehéz, ami benne szo¬
katlan, hanem amiért küzdeni kell.
A kinyilatkoztatás részese az, aki kapcsolatot
teremt a lét emberfölötti körével. A kapcsolat
megteremtése többnyire hosszú gyakorlat ered¬
ménye. Minden esetben az ember teljes erejét
igénybevevő olyan állapot, amelyben az ember
431

az emberfölötti körrel tudatosan hangoltságba
kerül. Semmiképpen sem intuíció és nem ihlet
és nem sugallat, mert ha mindezzel rokon is,
de nem szabálytalan, nem rapszodikus és nem
véletlenszerű. A hangoltságban az ember értel¬
méből nem hogy nem veszít, hanem éppen nyer.
Tudatának szerkezete nem lazul meg, színvona¬
la nem száll le, hanem megszilárdul és fölemel¬
kedik. Hangoltságnak kell mondani azért, mert
a hangban van meg az emberfölötti hatalom,
amely a természetre teremtő hatást gyakorol.
Ezért volt a zenének minden hagyományban
olyan nagy jelentősége. Ezért Kínától Júdeán
keresztül Mexikóig azt, aki a kinyilatkoztatás
részese, inkább hallónak, mint látónak tartot¬
ták. És ezért a hagyomány igazi ereje abban a
korban, amikor a tanítást már leírták, tulajdon¬
képpen megszűnt, mert annak lényege csak az
élő hangban adható át. A látás a tér érzékelője,
és csak a tér határáig terjed. A hallás az időé, de
hallani azt is, ami túl van az időn. Amit az ember
lát, az csupán burok, mint a Kabbala mondja, a
dolgok héja; ami hangzik, az láthatatlan.
Ha valaki azt mondaná, hogy a kinyilat¬
koztatásra való hangoltság a brahmani beava¬
tás fokozata, ha így is van, az ember nem
tudna meg sokkal többet. A hangoltságról
Guénon azt mondja, hogy az az état primordial,
vagyis az ember állapota a kezdetek kezdetén.
Érzékenység, amely az emberfölötti felé nyitva
432

áll. Ez az alapállás. De hogy tévedés ne legyen,
azonnal ki kell mondani, hogy egyben ez az
ember végső állapota is, és a kettő egymáshoz
úgy viszonyúk, mint az első és az utolsó, az
indulás ösztönzése és a cél, a paradicsom és az Új
Jeruzsálem, a kert és a város, az aranykor és az
üdv. Csecsemőnek lenni és bölcsnek lenni ugyan¬
az, szól Lao-ce. Ehhez azonban még azt is hozzá
kell tenni, hogy a hangoltság nemcsak az idők
elején és végén érhető el. Az état primordial min¬
denkiben és minden percben itt van. Az alapállás
bármely pillanatban megvalósítható. Csuang-ce
megveti azt, aki mint példára, örökösen a múltra
hivatkozik, de ugyanúgy megveti azt, aki bolon¬
dul a jövőért lelkesedik. Az alapállás realizálása
nem függ a kortól. A tao mindig jelen van.
A hangoltság feltétele a tükörsima kedély,
mint Kínában, a vidjá (éberség), mint Indiában
mondták, és ami azt oly nehezen megvalósít¬
hatóvá teszi, nem a korszak, hanem a korrupt
élet szétszórt nyugtalansága, más szóval az
avidjá (alvajárás). A hangoltság ilyen állapotban
nem realizálható. E szétszórt nyugtalanságból a
körforgás (szamszára) zavarában az emberi szel¬
lemnek semmiféle magasabb fokú állapota nem
érhető el. Az ember centruma ebben a létben
nem is valódi lénye, hanem egy biológiai, pszi¬
chológiai, szociológiai és egyéb reziduumokból
képződött mag, amely szüntelenül változik, de a
halálban felbomlik, mert végül is semmi egyéb,
433

mint koncentrált életéhség. A buddhizmus azt
tanítja, hogy az emberi ént az életszomjúság
(trisna) teremti átélt vágyakból és ösztönökből,
kívánságokból és sóvárgásból, és ez az, amely
olyan őrületszerűen tapad a világhoz, min¬
dig újra és újra kénytelen testet ölteni abban
a hiszemben, hogy az élet óceánját meg tudja
inni, miközben egyre szomjasabb és szomjasabb
lesz. Mintha önzés lenne, mert minden élvet és
gyönyört magához vonz. Az önzésben azonban
mégis van valami nyomorult hűség, az ember
önmaga iránt való esztelen szeretetének szikrá¬
ja. Ebben az éhségben nincs más, mint önmagán
túláradó ragadozó ösztön, hogy az életet mohón
az utolsó cseppig magába szívja. Ezt az ösztönt
Orpheusz, később Maximus Confessor egyház¬
atya patkónak nevezte. Ez a hindu káma. Böhme
Gzcrnek mondja. Ez az az életsóvár lény, amelyet
a Védánta dzsívának hív.
Újabban megkísérelték, hogy a szétszórt
nyugtalanságot lélektanilag magyarázzák. Elne¬
vezték extraversiónak, szembeállították vele az
introversiót, később azonban, amikor az elmélet
mégis túl primitívnek mutatkozott, a középre
helyezték a centroversiót. Az elmélet alapjában
hibás. A kifelé fordulás nem jelent a külvilágban
való szétszóródást és nyugtalanságot, a befelé
fordulás nem jelent nyugalmat és összponto¬
sítást. Az emberi lény ritmikusan fordul ki és
be és a centrum felé, a világosba, a sötétbe és a
434

középre. Egy jang, egy jin, egy jen. A dolgot
egyébként sem az dönti el, hogy az ember merre
fordul, hanem az, hogy sóvár életéhség ural¬
kodik-e rajta, vagy ő uralkodik az életéhségen.
Mint minden esetben, a modern szcientifikus
gondolkodás nem tud mást, mint egymást kizá¬
ró ellentét-típusokat szerkeszteni, legfeljebb
még a szélsőségek között valamely kiegyenlí¬
tő lehetőséget teremteni. A hagyományban a
dzsíva, az életéhségben nyugtalanul szétszóródó
ember nem más lény, mint az Átman, az éber és
tükörsima kedély. A kettő egymást nem zárja ki.
A dzsíva és az Atman között fokozati különbség
van. Dzsíva az az ember, aki a világ sokszínű
ragyogásában elveszetten nem tud mást, mint
fogadni mindazt, amit sorsa eléje hajít, a káprá-
zó világ gomolygásában tévelyeg, és azt vakon
élvezi, szellemi javait eltékozolja, mialatt lénye
a nem-létezőben elpárolog. Átman az az ember,
aki az életéhséget megfékezi, aki sóvárgását,
a középponti vonzatot (pathé, káma, jin) kikap¬
csolja, és mit számít, hogy a káprázat világának
varázsa elveszett, ha az ember a lét magasabb
fokozatai számára alkalmassá válik. A hindu
metafizika azt mondja, hogy az ember a világ
szabadesésében nyugtalanul szétszóródva alva¬
járóvá vált (avidjá), de felébredt (vidjá).
A kinyilatkoztatásra hangoltnak lenni annyi,
mint az alapállást megvalósítani, mint bölcs cse¬
csemőnek, vagyis ébernek lenni, az életéhséget
435

kikapcsolni, a szamszárából kilépni, és a sóvársá-
got megszüntetni. Ez az az állapot, amit megérte¬
ni könnyű, mert nincsen benne semmi természet¬
fölötti: „A nagy útban nincsen semmi titokzatos".
De ez az, ami nehéz, mert elérése az embertől a
legnagyobb szellemi megerőltetést követeli.
2.
Mivel a kinyilatkoztatás feltétlen ítélet az emberi
lét fölött, ezért semmi sem fontosabb, mint meg¬
érteni, hogy az miképpen jut az ember tudomásá¬
ra. Ami a természet világában történik, ismétlése
annak, ami a természet fölött történik, azzal a
különbséggel, hogy itt csak azt látjuk, ami történik,
egyebet semmit. Ha azonban megértjük amazt is,
látjuk, hogy ez itt az eredetinek többé-kevésbé
korrupt alakja, mert az ott az őskép és szabatos,
és abban megnyilatkozik az is, ami itt láthatatlan,
az értelem. A teljes valóságról az ember csak a
kinyilatkoztatás révén szerez tudomást.
Hogy nincsen szó sem véletlenről, sem
önkényről, sem szándékos rosszhiszeműségről,
úgynevezett papi csalásról, ezt külön nem kell
mondani. Bizonyíték egymagában az a tény,
hogy a kinyilatkoztatás érvényességét a magas¬
rendű ember önmaga felett mindig elfogadta, és
emberben és korban is csak a hitvány volt az, aki
megtagadta. Ebből mindenesetre máris világos,
hogy a kinyilatkoztatást az ember nem a ter¬
mészet köréből, hanem az emberfölötti körből
436

kapja. Biztos az is, hogy azzal a hangossággal,
amely a magasabb kör megnyilatkozásainak
befogadására alkalmas, az, aki a káprázat szét¬
szórt nyugtalanságában él, nem rendelkezik.
A szomjúság és a hangoltság egymást kizár¬
ja. De nagyon óvatosnak kell lenni. Minden
fogalmunk antinómia. Semmi sem könnyebb,
mint az életben eltévedni. Az eltévedés leg¬
közönségesebb módja pedig a szavakon való
megzavarodás. Böhme a Szent Szellemet heilige
Giernek, vagyis szakrális sóvárgásnak nevezni.
Szomjúság nélkül nincs élet és nincs gazdagság,
nincs ragyogás és nincs öröm. És szomjúság
nélkül nincs sóvárgás arra, ami magasabb, és
nincs kívánság, hogy az ember az alacsonyab¬
bat megfékezze, és a magasabbat megvalósítsa.
Az az állapot, amit Guénon état primőr diainak
hív: az alapállás. Ez az emberiség eredeti álla¬
pota, és feltétlenül rokon a kinyilatkoztatásra
való hangossággal. Amikor az ember a kinyi¬
latkoztatást hallja, mint Guénon írja, az Ég és
a Föld kommunikációjában részt vesz, hallja
lent, hogy fent mit mondanak. Ez az ember
normálállapota. Ez a vidjá (éberség). Az alvajáró
pedig nem más, hanem ugyanaz az ember, csak
lefokozott éberségben él, és a kinyilatkoztatást
nem hallja. Az alvajáróban az alapállás nem
semmisül meg, hanem az ember elhomályoso¬
dott értelme miatt nem képes arról tudomást
szerezni. Az éberség megszerzése pedig nem
437

ismeretek és nem tanultság kérdése. Ennek a
lépésnek megfelelője a modern világban nincs.
Ma csak tanulást, legfeljebb nevelést, legfeljebb
művelést ismernek. A beavatás nem egyéb, mint
a lefokozott éberségű korrupt tudat normali¬
zálása. A minden emberben, minden korban
meglévő alapállás megvalósítása. A korrupció
helyreigazítása, más szóval a primordiális álla¬
pot realizálása. Ez az, amit a modern korban
elfelejtettek, mert nem tudják megtenni.
A tudat szerkezetének megváltoztatása nem
ismerettől és nem tanultságtól függ. Ismere¬
tek halmozásához és tanuláshoz tehetség kell,
tehetséggel pedig csak a kivételes individuum
rendelkezik. Az ismeret egyébként sem vezet
sehová, bármilyen nagy legyen, sőt minél
nagyobb, annál kevésbé. Ezért lehet valaki
rendkívüli ismeretekkel rendkívül alacsony¬
rendű. Az ismeretnek bármilyen és bármeny¬
nyi legyen is, a tudatra átalakító hatása nincs.
A realizálás hasonlít a morálhoz, mert ahhoz,
hogy valaki erkölcsösen éljen, nem ismeretekre
van szüksége, hanem elhatározásra. Az isme¬
ret kivételes és egyéni, a morál egyetemes és
mindenkire kötelező. A hagyománynak azok az
iratai, amelyek mindennemű ismeretközléstől
tartózkodva a korrupt tudatot lépésről lépésre
helyreigazítják és az embert az alvajárás állapo¬
tából felébresztik, valamilyen beavatási eljárást
adnak át. Ilyen beavatási eljárást ad át a Tao te
438

king és Csuang-ce, a görögöknél az orfika, a
hébereknél a Kabbala, az araboknál a szúfi, de
mindenekelőtt és fölött a hindu jóga. A külső
világban való nyugtalan szétszóródás lassú
és módszeres felszámolása és a gondolkodás
módosulásainak megakadályozása (csitta-vrtti-
nirodha). A cselekvés az érzékek megnyugtatá¬
sa. Hogy a lélek mozdulatlanságában kitartson.
Amint a tao tanítja, a kedély legyen tükörsima
tó, amelyen az emberfölötti lét jelei világosan
olvashatók. Ez az, amit az ember tanulással és
ismeretekkel és műveltséggel nem ér el. Ez az,
amihez nem kell tehetség, és ami mindenki
számára hozzáférhető, mert mindenki magá¬
ban őrzi az alapállást és a megvalósításhoz
szükséges akaratot, de ez az, ami a legkönnyeb¬
ben elhomályosul és felbomlik és meglazul és
megzavarodik. Patandzsali azt mondja, hogy
az első lépés az erkölcsi fegyelem. Nem ártani,
nem hazudni, nem lopni, az élveknek ellenállni,
nem gyűjteni. Tisztaság, elégedettség, önmeg¬
tagadás, a szent könyvekben való elmélyülés,
az Úr szolgálata. Ha ehhez járul a helyes ülés, a
szabályos lélegzés, az érzékek visszavonása és
a koncentráció, a meditáció és a szamádhi, akkor
az ember az alapállás megvalósítása felé elin¬
dult. Előbb nem. Minden múló sugallat és ihlet
megbízhatatlan. Csak az szilárdul meg, mondja
a Jóga-szútra, aki a gyakorlatot megszakítás
nélkül sokáig és módszeresen űzi.
439

A tudat szerkezetének helyreigazítását sza¬
vakban kifejezni nem nehéz. A normalizálás
semmi egyéb, mint azt az életszomjúságot (pathé,
káma, Gier), amely engem kormányoz, magam
alá szorítani, hogy én legyek az, aki azt kormá¬
nyozom. A szomjúság (trisna) parancsol nekem,
vagy én parancsolok a trisnának. Ha az életéh¬
ség uralkodik fölöttem, azt kell tennem, amire a
vak ösztön utasít, loholnom kell és kapkodnom,
mert egyetlen pillanatban sokfélét követel, meg
kell zavarodnom, mindig a vágyak és a kíván¬
ságok és a szenvedélyek, mindig sietni, nehogy
valamit elmulasszak, gyűjteni, aggódni, félteni,
félni, éhezni, szomjazni, célok és hatalom és
vagyon és becsvágy és jólét és kényelem után,
amit saját ösztönöm felfal. Ha én parancsolok
neki, ugyanaz az éhség fenntart és segít, és ere¬
jével minden zárat megnyit és rejtettet feltár, és
képességet ad arra, hogy a legmagasabbat meg¬
értsem és elérjem. Ezért mondja Böhme, hogy a
sóvárgás a Szent Szellem állandó jelzője.
A tudat szerkezetének megváltoztatása
architekturális kérdés is. Mert annak, ami sza¬
bályos, feltétlen hatalma van a rendetlenség
fölött. Ezen alapszik a görög orpheuszi hagyo¬
mány. Ez a művészet legfőbb elve. Ez a szépség
értelme. A világ, amely elkövetkezik, mondja
Szolovjev, a műalkotás kérdése. A korrupció fel¬
dúl. A felépítést a rend és az arány és a mérték
gondolata vezeti.
440

3.
Az éberség realizálása technikai eljárás. Az eksz¬
tázis-technika eljárása. Eksztázis annyit jelent,
mint kívül lenni. Az ember kívül van a nyugta¬
lan szétszórtságon, és kilépett a reziduumokból
oly nehezen felbontható csomóvá összenőtt énjé¬
ből, amely számtalan inkarnáció alatt szövődött
benne, és amely az ember valódi énjének helyét
bitorolja. Kívül van a külső világban való tévely¬
gésen és az értelmetlen körforgáson. Az eksztá¬
zis iránya nem követi a természet körforgását,
hanem abból merőlegesen kiáll. Az élet maga¬
sabb körében tulajdonképpen mindig eksztati¬
kus, vagyis mámor, a művészi alkotás, a gondol¬
kodás, a műalkotás átélése, az olvasás, a tanulás,
a szerelem, a gyönyörködés, a tánc, a zene, az
utazás, az ima. Narkózis is azért van, mert
az élet kevesebb mámort nyújt, mint amennyit
az ember kíván. A narkózis mesterséges önkí¬
vület. Van szakrális ittasság, mint a boré. Ezért
az orfikus Dionüszosz az eksztatikus istenség, a
bor istene. De mindez semmi egyebet nem akar,
csak az élet hevét fokozni, és csupán élmény
marad. Ennek a beavatáshoz semmi köze, mert
nem mámor, hanem ájultság. Az archaikus eksz¬
tázis-technika az életet minden lépésében tuda¬
tossá teszi, az elért magasabb fokozatot állandó¬
sítja, és bármely pillanatban elérhetővé és reali-
zálhatóvá teszi. Az egyszerű életmámorban az
ember énjét tényleg elveszíti, hogy az önkívület
441

elmúltával visszaessék ugyanoda, ahol előzőleg
volt. De semmi több. A beavatás eksztázisában
az önkívület minden esetben annyit jelent, hogy
amennyire az ember élet-énjéből (dzsívn) kilép,
magas énjét (Atman) ugyanannyira realizálja.
Patandzsali Jóga-szútrája éppen olyan eksz¬
tázis-technika, mint a tao vagy a szúfi vagy a
Kabbala.
Az életmámor semmi egyebet nem kíván,
mint a szabad lebegés érzetét, ami énjének
elvesztését kíséri. A jóga és a szúfi és az orfika
eksztázisa az élet-én elvesztésével egyidejűleg a
magas énnel való egyesülést akarja. A jóga szó
szerint tényleg annyit is jelent, mint egyesülés,
éppen úgy, mint a görög henószisz, a héber jihud
és az arab ittihad.
Orpheusz azt tanította, hogy Erósz világa
született meg legelsőnek (erósz protogonosz).
A teremtés kezdetén ott áll az, aki mindent
egyensúlyban és egységben tart, aki azt, ami
széthúz, egymáshoz vezeti, az ellentéteket
összefűzi. Erósz az egész daimónja, a legna¬
gyobb ellentét, az Ég és a Föld fia. Erósz, ma
úgy mondanák, hogy kozmológiai és fizikai és
antropológiai és szociológiai és pszichológiai
alapelv. Amit a görögök enthusziaszmosznak,
vagyis lelkesült önkívületnek neveztek, annyit
jelentett, hogy az emberben az egység erotikus
mámora áttört és az embert megragadta. Ennek
az enthusziaszmosznak megnyilatkozása a tánc
442

és a költészet és a zene. Ahol művészet van,
ott ez az isteni egység van jelen (epiphaneia),
mint a szoborban és az épületben és a fest¬
ményben, és mindenütt, ahol rend van és arány
és mérték és szabály, mint a teljesült erkölcs¬
ben és a rendezett társadalomban és a magas
tudományban, főképpen az aritmetikában és
a geometriában. Mindezt nem az emberi én
teremtette. Ami véglegeset az ember alkotott,
azt erotikus enthusziaszmoszbán az éneklő lélek
(thiimosz aoidész) alkotta, és ha az ember meg¬
zavarodott és megingott és magát korrumpálta,
a szépség az, ami ismét megtisztítja. A világot a
maga teljességében és igazságában látó gondo¬
latot, a filozófiát, az emberi lélek felső csúcsáig,
Orpheusz mámornak és önkívületnek (mania te
kai bakheia) hívta. Ez a legmagasabb rendű zene
(megiszté mousziké). Ez az erósz legmagasabb
foka. Philo-szophia annyi, mint szerelmesnek
lenni a bölcsességbe. A valóságot nem ésszel
ismerem meg, hanem mámorral (methé). Ez a
methé az életsóvár én mohóságának (pathé) pon¬
tos ellentéte. A pathé az, ami elválaszt és eltor¬
zít, elkülönít és feldúl, ami zavar és homály és
rendetlenség, vak szenvedély és felfordulás.
A pathéból nem jutok sehová, és azt is elvesztem,
amim van. A pathé nem mámor, hanem ájultság.
Annyi, mint belezavarodni a sokszerűségbe.
Az ember a káprázatban eszméletét veszti. De a
pathé a hideg szenvedély. A hüllő önkívület.
443

Az, amiben nincs egy csepp erósz. Ez az eszte¬
len sóvárgás. Annyi, mint kiszolgáltatva lenni
annak, ami határozatlan és bizonytalan, ami
szétfoszlik és inog, amiben nincs egység és állan¬
dóság és forma, és ami szétfolyik és elpárolog.
Az ájultság is önkívület, de nem fölfelé, hanem
a semmibe való szétfoszlás önkívülete. A nar¬
kotikumok nagy része ilyen ájultság. Az ember
önmagát kioltja, és szemét behunyva beleveti
magát az értelmetlenségbe. A mámor az ember
minden képességét, az értelmet is, magasabb
hőfokra emeli. A ájultság lefokoz és erőtlenné
tesz, bénít és megfojt. A mámor minden ember¬
rel és a világ egészével egyesít. Az ájultság a
nem-létezőben szétszór. A mámor felfokozott,
az ájultság lefokozott éberség. Nagyon óvatos¬
nak kell lenni. Minden fogalmunk antinómia.
Semmi sem könnyebb, mint eltévedni, és az
eltévedés legközönségesebb módja a szavakon
való megzavarodás.
Ahangoltságot, amellyel a világ teljességével
érintkezni tudok, Orpheusz methé aioniosznak,
a világ mámorának nevezte, és ez a mámor az
aión több jelentésénél fogva öröklét-mámort
is jelent. Érintkezésbe jutni az örök renddel.
Aki az élet zűrzavarából kilép, és a világ
valóságából valamit megtud és azt kimondja
(anér periósza eidosz), az az istenek tolmácsa
(prophétész, mouszikosz, poiétikosz, telesztikosz).
Az az ember a kinyilatkoztatásra érzékeny.
444

Orpheusz mindazt, ami a rnethé aionioszból
keletkezett, kinyilatkoztatásnak tekintette.
Ezért lehet az orfika szerint kinyilatkoztatás
a tánc vagy a zene, a költészet vagy a szobor,
mint ahogy tudjuk, hogy van művészet, amely
az ember és az emberfölötti kommunikációjá¬
ban több, mint igen sok filozófia, tudomány
vagy vallás.
4.
Amit az arab szúfi ittihadnak, egyesülésnek
nevez, egy szóban mondja ki azt, ami tulaj¬
donképpen kettő. Amit szeretek, azt ismerem,
és amit ismerek, azt szeretem. Az egyesü¬
lés a szeretet és az ismeret kettős kapcsolata
az Egyetlennel. A legkülönösebb és az egész
hagyományban magában áll, hogy a szeretetnek
és az ismeretnek ez a mámora bor-mámor és
szerelem, nemcsak azért, mert Istenben benne
van a bor és az asszony, és mert a borban és az
asszonyban benne van Isten, és ha szeretek, sze¬
retem Istent és a bort és az asszonyt és a szép¬
séget és a költészetet és a világot és az angya¬
lokat és a tetveket („a béka olyan szép, mint a
szeráf", mondja Angelus Silesius), hanem azért,
mert ha szeretem az Egyetlent, a világ egy lesz,
csak egyet kell szeretnem, hogy mindent sze¬
rethessek, és ebben a szerelemben megnyílik
a mindenség titka, és mindent megismerek és
tudok, mert az Egyetlennel eggyé válók. Nem
445

kell az üdv. „Több vagyok, mint az üdvöm", írja
Ibn Karram. „Én, aki őt szeretem, ő vagyok, és
ő, aki engem szeret, én vagyok", szól Halladzs.
„Az asszony szépsége Isten fénysugara, nem
a szeretőé". Semmi más nem kell, csak az Egy.
„Bármit akartál adni nekem a földön, mondja
Rabia, osszad szét ellenségeim között, bármit
akartál adni a mennyben, osszad szét barátaim
között. Én megelégszem veled magaddal."
A szúfi az eksztázis-technika lépcsőiről nem
beszél. Biztosan volt szájhagyomány, amely
ennek a beavatásnak gyakorlatát a tanítványok¬
kal közölte, de elveszett. Ami megmaradt, az az
önkívület őrületébe öltözött legmagasabb éber¬
ség. A szúfi a kinyilatkoztatás tiszta hangja.
A lélek, amely mindent elhajít és meztelenre
vetkőzik, tudja, hogy megszerzett szegénysé¬
gén kívül semmire sincs szüksége. A szúfi a
hangoltság realizálása. Csak az Egyetlenegy.
„Egyetlen pillanatra együtt lenni Istennel több,
mint az egész emberiség tisztelete a teremtéstől
a világ végéig", mondja Sibli. Ha az ember ezt
az egyet tudja, mindent tud. „Világfölötti vagy
és a világból való vagy, tied minden, ismert,
ismeretlen, örök és múlandó. Tied a lét és a
nem-lét, a föld mélye és az égtető a te két ruhád,
te vagy a fény és ellentéte". És mivel mindent
tud, tudja mi a legfőbb dicsőség, mit jelent az
életben győzelmesnek lenni és a sors játszmáját
megnyerni. A szúfi nevet a királyokon, és vállat
446

von, ha Alexandroszról, vagy Caesarról beszél¬
nek. Tudja, hogy az övék milyen kicsiny dicső¬
ség, a királyok és a vezérek igénye és becsvágya
milyen bámulatosan kicsiny. Mennyivel több,
amikor az „Egy felismeri az Egészet és szól:
Isten vagyok". Indiát meghódítani? Egyetlen
áhítatos pillanat több, mint százezer embert
lemészárolni. Bort inni. „Azt mondják bűnt ittál,
abból ittam, amit bűn lett volna nem inni. Még
mielőtt születtem, mámorban voltam tőle, így
maradok mindörökké, még akkor is, ha csontja¬
im rég elporladtak".
Patandzsali Jóga-szútrája az egyesülésnek
többféle alakját tanítja. Az eksztázis-technika
különböző gyakorlatait. Az egység megvalósí¬
tása történhet megismerés útján (dnyána-jóga),
tevékenység útján (karma-jóga), szeretet útján
(bhakti-jóga). A bhakti azt mondja: „Az életnek
egyetlenegy nagy értéke van, és ez a szeretet Isten
iránt". Aki ezt megvalósította, az nem tud mást,
mint szakadatlan örömben élni, és annak min¬
den pillanata újabb mennybemenetel. Az eksz¬
tázis-technika a megdicsőülés útjait nyitja meg.
Ez, mint Indiában mondják, az ékajána, az egyet¬
len út. A szúfi a hagyományban a bhakti-jóga töké¬
letes realizálása. „Mindent neked akarok adni, és
nem kívánok érte semmit". Ez a szerelem nem a
szív dolga, és nem érzelem és nem a lélek dolga,
és nem az értelem és nem a szellem dolga. „Talán
nem is nevezhető szemléletnek, írja Plótinosz,
447

a szú fi görög mestere, a látásnak egészen más
neme, elragadtatás, leegyszerűsítés, átszelle-
mtilés, a legnagyobb erőfeszítés arra, hogy az
ember eggyé váljék, és ha lehet, szemtől szembe
álljon azzal, amit a szentély rejt". „A fekete nap¬
palban, íme, itt a világfényes éjszaka". „Istentől
Istenig jutottam, mialatt magamban azt kiáltot¬
tam: Te én vagyok".
5.
A tapasztalat mindenesetre megvolt, de a szúfi
valószínűleg Indiából kapta azokat a szavakat,
amelyekkel azt, amit fanának nevezett, meg
tudta formálni, és ami az arab eksztázis-tech¬
nika legfontosabb fogalma lett. Faun annyi,
mint elvetése mindannak, ami nem Isten, elve¬
tése minden tulajdonságnak (upadhi, járulék,
mint Indiában mondják), elvetése az egyéni
én-nek, állapottalanság, a tárgyak gondolatá¬
nak leépítése, a megsemmisülés tudománya, az
elmúlás elmúlása. Amit a mahájána sünjei tónak,
ürességnek mond, alapja a mahájána tanítá¬
sának, az „észt meghaladó tudásnak". És ez a
fogalom az, ami a fana megformálásában érez¬
hető. „A világnak öt alkotóeleme van, és ezek
természetük szerint üresek... Minden dolog
természete, hogy üres. Nincsen se kezdete, se
vége, nem hibátlan és nem nem-hibátlan, nem
tökéletes és nem tökéletlen, ebben az üresség¬
ben nincs alak, nincs érzékelés, nincs név, nincs
448

megértés, nincs ismeret... Nincs itt se szem,
se fül, sem orr, se száj, se test, se lélek... Ez az
észt meghaladó tudás, és aki az észt meghaladó
tudás felé indul, a legmagasabb tökéletes tudás
benne megvilágosodik."
Amit ez a „minden üres" (szarvámsúnjam)
jelent, ez az eksztázis-technikának az a nélkülöz¬
hetetlen lépcsője, amelyen az embernek a reali¬
zálást meg kell kezdenie. Ez az a pont, amelyen
a valóság vonalát átlépi. Ezt hívja a mahájána
bhntahatinak, valósághatárnak. Itt kezdődik a
maim súnjata (a nagy üresség), vagyis az objek-
tumtalan. Mert ami tárgy, és kívül van és objek¬
tum, az nem valóság, hanem üres. Az emberi
lény megzavarodásának kivetítése. Objektum
annyi, mint valami, ami az emberrel szemben
áll, mint saját lényének ellentéte és ellenfele és
ellenállása. Az objektum nem egyéb, mint a lefo¬
kozott éberségben élő emberi lény rémképe, amit
a sors álmában valóságnak tekint, vagyis nem
egyéb, mint a kondicionált tudat projekciója, az
azon való eltévelyedés, hogy saját kondíciójá¬
nak kivetítését ténylegesen létezőnek tekinti, és
magát ettől az álomképtől, mintha az valóságos
lenne, befolyásoltatja. Minden üres. Az üres is
üres (súnjata súnjata). A dolgokból elég. Minden
tárgy és minden dolog üres.
Az eksztázis-technika első lépcsőjén az ember
felismeri, hogy a tudat összes kondícióit fel
kell számolnia és a nem-kondicionált tudatot
449

kell realizálnia, meg kell tudnia, hogy minden
tárgy, amit lát, hall, tapint és tapasztal, saját
zavarainak kivetítése, és első dolga megtudni,
hogy a dolgoknak és a tárgyaknak nincs tartal¬
ma és nincs lényege és üresek, csupán álmaitól
befolyásolt tudatának látomásai, káprázat, és
ezt a kivetítést meg kell szüntetnie, vagyis
minden befolyáson túl levő nem-kondicionált
tudatot kell megvalósítania. Mert nemcsak a
tárgyak és a dolgok üresek. Az érzékelés is üres.
„Nincs itt se szem, se fül, sem orr". „Ebben az
ürességben nincs alak, nincs név, nincs megis¬
merés, nincs ismeret". A megismerés is üres.
A tudat is üres. Az üresség is üres. Az álom is
üres, a káprázat is üres, aki a káprázatot látja,
az is üres. A tudatot meg kell tisztítani és módo¬
sulásait lecsillapítani. (Csitta-vrtti-nirodha, mint
Patandzsali mondja.)
Szarvam súnjam annyit jelent, hogy minden
üres. Ami annyit jelent, ha az ember a kinyilatkoz¬
tatás hangoltsága felé megindul, és az emberfö¬
löttivel való kommunikációban részt akar venni,
akkor legelső feladat megszerezni a hatásoktól
nem befolyásolt tudatot, vagyis minden kondíci¬
óját leépíteni, és a tökéletes objektumtalanságot
megvalósítani, amelyben nincsenek dolgok és
tárgyak és külső, de nincsenek tulajdonságok és
képességek és érzékek és gondolatok és érzések
és belső, és nincs más, csak az üresség üressége,
de ez is üres (maim súnjata).
450

Az ürességről szóló tanítást a Pradzsnyá-
páramita hridaja szútra fogalmazza meg. Ez a
szútra Buddha virágbeszédének kommentárja.
Zarándokok érkeztek Buddhához, üdvözölték,
és csendben várakoztak, hogy a Magasztos
megszólaljon. Buddha sokáig mozdulatlanul
állt, aztán egy szál virágot tépett, azt a zarándo¬
kok seregének felmutatta, és egyetlen szót sem
szólt. Senki sem értette, csak Mahákásjapa, aki
bólintott és Buddhára nézett. A Magasztos így
szólt: a legdrágább kincset, az észt meghaladó
tudást adtam át most neked.
A virágbeszéd tanítása, az észt meghaladó
tudás, a hangtalan tudás. Ez a silentium mys-
ticum tudása. A magasabb világgal való érint¬
kezés első feltétele a tökéletesen megvalósított
csend. A tükörsima kedély. A tudat megtisztí¬
tása minden befolyástól és hatástól, elsősorban
kiküszöbölése minden az emberből magából
származó zavarnak. Patandzsali azt mondja,
hogy „az üresség elképzelésében való gyakor¬
latot kell folytatni.
Az arab fanában az állapottalanság, a tárgyak
gondolatának leépítése, minden tulajdonság
elvetése, a megsemmisülés tudománya ilyen ént
meghaladó tudás. Jegye a tükörsima kedélynek.
Afcina a silentium mysticum realizálása. „A látás
ezen a helyen megszűnik, a nem-látás az, amely
a látást tanítja". „Úgy élni, hogy ne legyen sem¬
mim és ne legyek senki". „A szúfi közelebb van a
451

hallgatáshoz, mint a beszédhez". „Nem vagyok
keresztény, nem vagyok zsidó, sem parszi, sem
mohamedán. Nem vagyok keleti, nem vagyok
nyugati, nem vagyok szárazföldi, nem vagyok
tengeri. Nem a földből származom, sem a kerin¬
gő égitestekből. Nem a föld szült, nem a víz,
nem a levegő, nem a tűz. Nem Isten városából
jöttem, nem a porból, nem az öröklétből, nem
az örök változásból. Nem ezen a világon vagyok
otthon, nem a túlvilágon, nem a paradicsom¬
ban, nem a pokolban. Apám nem Adám, anyám
nem Éva, nem az Édenkertből jöttem és nem az
Edénkért angyalaitól. Az én helyem a nem-hely,
nyomom a nyomtalan, se test, se lélek."
6.
Sankara a felébredést úgy határozza meg, hogy
mialatt megtörténik, nem történik semmi. Ennek
az eseménynek, amely nem esemény, három
mozzanata van. Az első az, hogy a folyó partján
ülök és látom, hogy a madár a fűzfa ágán ül,
és az ágat a szél himbálja. A második az, hogy
nincs fa és nincs madár, nincs szél és nincs folyó
és nincs part, nem ülök sehol, és nem látok
semmit, mert nincs látás és nincs én, aki látna.
A harmadik mozzanat, hogy a folyó partján
ülök és látom, hogy a madár a fűzfa ágán ül, és
az ágat a szél himbálja. Semmi sem történt.
Az első lépés, hogy azt a helyzetet, amely¬
ben vagyok, a maga teljességében tudatomban
452

megszilárdítom. Nemcsak a folyót és a fűzfát és
a szelet és a madarat. Tudomásul veszem alka¬
tomat és tulajdonságaimat és sorsom bonyodal¬
mait és életem összegubancolódott csomóit és
képességeimet, hogy azokat feloldjam, és tehe¬
tetlenségemet, hogy azokat nem tudom felolda¬
ni, és emlékeimet, és a bennem rejlő lehetőségek
határtalanságát. Az első lépés: a figyelem össz¬
pontosítása arra a pillanatra, amelyben vagyok.
A teljesség nem azon múlik, hogy az összponto¬
sítás mennyi részletet hord egybe, hanem azon,
hogy milyen mélységig jut el.
A második lépés, hogy ezt a helyzetet elkez¬
dem lebontani. Nincs tárgy. Amit objektumnak
nevezek, az ellentét és ellenfél és ellenállás, amit
én vetítettem ki és lefokozott éberségemben
valóságnak tekintek. Nincs fűzfa és madár, ez
mind csupán hullámzó kedélyem projekciója.
De nincs hullámzó kedély, csupán korrupt tuda¬
tom hisz benne. De nincs korrupt tudat és nincs
hit, csak örökké tiszta sima kedély, amelyben
az egész lét képe tükröződik. De nincs kedély,
nincs tükör, nincs kép és nincs látás. Minden
üres. Ez a második lépés.
A harmadik, hogy helyreállítom minden tulaj¬
donságomat és képességemet és érzékemet,
tudva, hogy nincs más, mint üresség, helyreállí¬
tom a dolgokat és korrupt tudatomat és a fűzfát
és a szelet és a folyót és a madarat, tudva, hogy
ez az egész káprázat és érvénytelen. A tudat
453

átlépett a valósághatáron és tudást szerzett,
amelyet a mahájána úgy hív, hogy „gyémántnál
keményebb" (Vadzsraccséddiká). A kő, mint jel¬
kép, a hagyományban mindig a romolhatatlan.
Az alkímiában a bölcsek köve az abszolút tudás.
Petrus, a kőszikla. A kábakő. A gyémántnál kemé¬
nyebb kő az alapállás sziklafundamentuma. Az a
hely, ahonnan a valóságot látni. Nincs objektum.
„A dolog gondolatában való hit ki sem mondha¬
tó". De a szellemben és a lélekben való hit éppoly
kevéssé mondható ki. „Aki az én, az élőlény, a
személy gondolatát valóságnak tartja, nem tekint¬
hető bodhiszattvának." Minden dolgot fel kell adni,
de minden nem-dolgot is fel kell adni.
Aki a világot komolyan veszi, olyan képzete¬
ket formál, amelyeknek nincs előfeltételük, vagyis
egyetlen előfeltételük van, az ember korrupt
tudata és elhomályosodott ébersége. A világban
való hit alvajárás következménye. „A világ nem
világ, ezért világ." „Az én nem én, ezért én."
A gyémántnál keményebb az ékncsitta, amely
szó értelem szerint alaptudattal, vagyis a tudat
alapállásával fordítható. Ez az anyaszült mezte¬
len tudat. Most már újra leülhetek a folyó part¬
ján és nézhetem a széltől imbolygó fűzfaágon a
madarat, mert most már mindez nem objektum
és külső, és a megzavart tudat kényszerképzete
és káprázat. Mindennek most már nincs rejtett
előfeltétele. A világot már a bhutahatin, vagyis a
valósághatáron túlról látom. Ez már nem látás,
454

hanem - mint a szúfi mondja - a látást a nem-lá¬
tás tanítja, vagyis ez már eksztatikus tapasztalat.
Eksztázis annyi, mint kívül állni. Kívül állni a
szétszórt nyugtalanságon, és belül állni a megva¬
lósított egységen. „Szabad vagyok önmagámtól,
szabad vagyok az éntől." Szabad vagyok a sza¬
badságtól. „Aki azt hiszi, hogy van lény, és van
megszabadulás, nem nevezhető bodhiszattvának."
Ez a gyémántnál keményebb tudás.
7.
A mahájána eksztatikus életgyakorlat. Az ember
a valósághatáron (bhutahati) tartózkodik, vagyis
az életet a meditáció átlagos színvonalán
(szanszkritul: dhjána, kínaiul: csan, japánul: zen)
tartja. A meditáció annak az állapotnak előzmé¬
nye, amelyben az ember az ember és az emberfö¬
lötti kommunikációja számára megnyílik. Ez az,
amit a Vadzsraccseddika ékacsittának nevez,
az anyaszült meztelen tudat, az étnt primordial,
ahogy Guénon mondja, ez a csecsemő bölcses¬
sége, mint Lao-ce tanítja, vagyis a szúfi faun ja.
Élettechnikai alapmozdulat. A tudatosság azon
mérhető, hogy kinek milyen eksztázis-gyakor¬
lata van.
A dhjánából Kínában és Japánban az eksztá¬
zis-praxisnak különös változatai keletkeztek,
amelyeket nyugaton T. Suzuki könyvei nyo¬
mán általában a zen gyűjtőfogalmával jelölnek.
Az eksztázis-paraxisokban a technika minden
455

olyan eleme, amelyet Patandzsali először ás vég¬
legesen megfogalmazott, együtt van, de mind¬
egyikben sajátos rendben és hangsúllyal. A zen¬
ben a tevékenység teljes súlya a szatorira esik.
A szatori a felébredés. Nem megvilágosodás,
inkább megvillanás. Egyetlen pillanat elég. Aki
ennek az egyetlen pillanatnak tapasztalatából
nem tudja az összes következményeket levonni,
úgyis menthetetlen. Ha pedig megértette, nyu¬
godtan tovább mehet „teát inni és rizst enni".
Az egész zentechnika ennek a szellemi vil¬
lámcsapásnak szolgálatában áll. Villámcsapás,
pedig nem történt semmi. Hui-k'o mester tanít¬
ványainak azt mondta: „A zent nem értem,
és nem tudok nektek erről semmit mondani,
ezért fölösleges, hogy itt oly sok időt töltsétek.
Leghelyesebb, ha az egészet önmagatokkal inté¬
zitek el". Mire még csak több és több tanítvány
sereglett hozzá. Tudósok érkeztek, és azt kérdez¬
ték tőle: mi a te tanításod, amellyel az embereket
megtéríted. „Sohasem volt semmiféle tanításom
és senkit sem térítettem meg."
A felriasztás módszerét, mint följegyezték,
tudatosan először Lin-csi mester alkalmazta, aki,
mikor valamilyen nagyképű kérdést intéztek
hozzá, felkiáltott: Kvatsz! Ezt a szót a vámhiva¬
talnok használta, amikor az utas a határt átlépte
(valósághatár). Kvatsz annyit jelent, mint: Hé!
Van elvámolni való? Ki mit csempész? A határon
az agyafúrt szólamok és a körmönfont elméletek
456

érvénytelenek. Színt kell vallani. Nem lehet világ¬
nézeteket átcsempészni! Az egyiptomi beavatás
egyik mozzanata, hogy a küszöbökön az ember¬
hez meghökkentően egyszerű kérdéseket intéz¬
nek, és azonnal válaszolni kell. Például a hajón
megszólal a vitorla: Hogy hívnak? Megszólal a
kormány: Mi a nevem? Csak az léphet át, aki nem
komédiázik, hanem azt feleli: vitorla, vagy: kor¬
mány. Az ember nem lehet elég egyszerű.
Az egyik zenmester, ha valaki valamilyen
elmélettel akart előhozakodni, botját némán
fölemelte. Mint Buddha a virágot. A másik
mester dobot ütött meg. Vigyázz! Nincs tanítás.
„Sohasem volt semmiféle tanításom." Csak gya¬
korlat van. Nem gondolkozni. „Ha gondolkozni
akarsz felőle, tévedni fogsz - mondja Lung-t'an.
Ha látni akarsz, nézz bele." Látni kell. Lépni
kell. Át kell lépni a küszöbön. Fel kell ébredni!
Ébernek kell lenni. „Barátom, értelmed ne üljön
le sehol, se belül, se kívül. Csak nem nagy képű¬
nek lenni. Elképzelhetetlenül gyarlók vagyunk."
De - mint Buddha mondja - vannak közöttünk
kevésbé koszosak, akik, ha a tanítást nem halla¬
nák, elvesznének. Intézzétek el önmagatokkal.
Senkit sem tanítottam meg semmire. Ha látni
akarsz, nézz bele. Sehol sem leülni.
Ha valaki a villámcsapás következményeit
levonta és annak hatásait realizálta, a valóság¬
határon átlépett. „Megtaláltad önmagadat,
mondja Hsziang-jen. De a kezdetek kezdetétől
457

fogva semmi sem távozott el tőled. Te voltál az,
aki a valóság elől szemedet lehunytad. A zenben
semmi sem szorul magyarázatra. A zent nem
lehet tanítani. A zen által ismereteid nem gyarap-
szanak. Csak túlmész önmagadon." Ez az, amit
a Vadzsraccseddika úgy hív, hogy a gyémántnál
keményebb tudás: amikor az ember szabaddá
válik önmagától és a létezéstől és az élettől és az
éntől. De aki azt hiszi, hogy van megszabadulás,
nem nevezhető szabadnak.
„Úgy élni, hogy ne legyen semmim és ne
legyek senki" - mint a szú fi mondja. „Az én
helyem a nem-hely, nyomom a nyomtalan."
Ez az, amit Orpheusz methé aioniosznak nevez.
Nem ismeret, hanem valami, ami a „tüzes len¬
dülethez közel áll", tivra-szamvéganam aszannah,
ahogy Patandzsali mondja. A szntoriban a tudat
minden kondícióját egyetlen pillanatra ledobja,
aztán gyorsan visszatér „teát inni és rizst enni",
és mindent úgy tesz, mintha semmi sem történt
volna, de szüntelenül a szntoriban él, beszél és
alszik és járkál és dolgozik, vitatkozik és veszek¬
szik és megnősül és gyermeket nevel, és sem¬
mivel sem tud többet. „A zen nem az ész dolga,
hanem a jellemé." Mert a zen nem annyit jelent,
hogy a felébredéssel megelégszem és gyönyör¬
ködöm benne és élvezem. Van valami, amit a
zenmesterek harmadik magatartásnak neveztek.
Ülök a parton, és a madarat nézem, ez az első.
Nem ülök sehol, nem vagyok én, és nem látok
458

semmit, ez a második. Ülök a parton, és ismét a
madarat nézem, ez a harmadik. Ez a harmadik
magatartás, a realizálás, amikor ülök, és a mada¬
rat nézem, de tudom, hogy nincs én, és nincs
madár! Amikor tudásom egész súlyát beleve¬
tem abba, hogy eszem és alszom és gyereket
nevelek. Amikor mélyen hallgatok afelől, ami
történt, és járkálok és dolgozom és vitatkozom
és veszekszem. Semmi sem ízléstelenebb, mint
folyamatosan éberségemre hivatkozni! A mes¬
ter azt mondja, „ha valakiben túl sok a zen, az
ember gyomrára megy". „Ha már Buddha nevét
hallom, tiltakozom", kiáltott a másik mester.
A tanítvány panaszkodott, hogy amióta meste¬
réhez csatlakozott, az egyetlenegy szót sem szólt
szellemi dolgok felől. Mire a mester: „Állandóan
szellemi dolgokra tanítalak. Ha teát kértem,
nem fogadtam el? Ha ételt hoztál, nem ettem
meg? Ha köszöntél, nem köszöntem vissza?"
„Üresség, ez a valódi Én, és ez az igazi hazám."
„A zen az, aminek nincs állítmánya."
A csan (zen) hagyománya nem nagy érte¬
kezésekben, hanem somfákban maradt fenn.
Minden mondo tartalma egy-egy szatori, vagyis
megvillanás. Ez az, ami oly rokonná teszi a zent
és a hászidizmust. A mondo rejtvény (a zen azt
mondja, hogy koan). A mester ilyen koant ad fel,
és ezt kell megfejteni. A kérdésnek nincs isme¬
rettartalma, és a felelet csak akkor helyes, ha az
ember a valósághatáron túlról, megváltozott
459

tudatszerkezettel válaszol. Hangoltság kérdése.
Eksztatikus praxis. Mindennemű ismeretközlés
fals. Nem lehetek elég egyszerű. Nem lehetek
elég üres. „Ha ég és föld között egy tizedrész
hüvelyknyi rés támad, mondja a harmadik zen¬
pátriárka, a kettő egymástól örökre elszakad."
„Ha szembeállítod azt, amit kívánsz, azzal, amit
nem kívánsz, szellemed gyógyíthatatlanul meg¬
betegszik." „Ne lakj kívül, a külső világban, ne
lakj a belső ürességben, ez csak zavarhoz vezet."
„Egy mindenben, minden egyben." Ez a szúfi
ittihad és a görög henószisz, a hindu jóga és a
héber jihud.
8.
Erről a három dologról feltétlenül beszélni
kell. Az első, hogy a beavatást a hászidizmus
is, mint a zen, az ember eksztatikus felvillaná¬
sának értelmezi. A héberek tesuvahnak hívják
(görögül: metanoia). Megtérésnek is fordítják,
de csak úgy, hogy az alapálláshoz való megté¬
rés. Megfordulásnak is mondható. A Tórában a
próféták, az Evangéliumban Keresztelő János
tanítása: térjetek meg. Az esszénusok legfonto¬
sabb fogalma.
A második, hogy ez a megfordulás a zenben
a szellemi erőfeszítés egyetlen halált megvető
bravúrjának eredménye. Ez a szatori, amikor
az embert a valóság villámcsapásszerűen éri.
A hászidoknál a tesuvah szintén a realitásra
460

eszmélésnek ilyen egyetlen eksztatikus vil¬
lámcsapása. De ami ennek a villámcsapásnak
tartalma, nem értelmi bravúr, hanem éthosz. Mert
a súly nem a felismerésre, hanem annak erkölcsi
következményeire esik. A valóságot hiába isme¬
rem fel, ha a következményeket életemre nem
alkalmazom. Minden beavatás realizálás. Hölder-
lin azt mondja, hogy az ember minden nap het¬
venhétszer zuhan az égből a földre. A hászidok
azt mondják, hogy aki megfordul, minden nap
hetvenhétszer zuhan a földről az égbe.
A harmadik, hogy a beavatás természete a
hébereknél vallásos, a zenben metafizikai. A zen
a szánkhja-jóga-buddhizmus alapján áll, és esze¬
rint dnyána-móksa - megismerés általi megszaba¬
dulás gondolatát mélyen magába szívta. A héber
hagyományban a végleges megszabadulás a
megváltás, amely isteni intervencióra, a Messiás
megjelenésére történik, amelynek fogadására
az ember felkészülhet, de annak megtörténtére
befolyása nincs. A zenben a megszabadulás csak
az emberen múlik, senki máson, még a mesteren
sem. A hászidoknál a megszabadulást legtöbb¬
ször bűnbánat és vezeklés előzi meg. A zenben
bűn, bűnbánat, vezeklés csak az időben van, és
abban a pillanatban, amikor az ember a valóság
vonalán átlépett, mindennek semmi jelentősége
nincs. Ezért a hébereknél a beavatásban nincs
fontosabb, mint az ima. A zen nem imádkozik,
hanem meditál. A hászidizmusban az eksztázis
461

annyit jelent, mint az Úr színe elé lépni (lifné
ha Adón), a zenben annyit, mint elérni az „észt
meghaladó tudást".
A Kabbala nyomán a hászidok az alapállást
Adam Kadmonnak nevezik. Ez az ember bűn¬
beesés előtt, akiben a szellemi képességek leg-
magasabbika, a nesamah meg nem zavartan és
meg nem törten élt, a beléje lehelt minden tudás
birtokában. A beavatás az emberileg elérhető
legfelső létfokozat elérése. Ezért az eksztázis a
hászidok hitlahavut)a. A hitlahavutnak nincs disz¬
ciplínája. A legenda elbeszéli, hogy a szentéletű
rabbi meghal, és a túlvilágba lép. Érdeme szerint
fölvezetik a mennyországba, de útközben óriási
katlant pillant meg, amelyben sok ezer és ezer
ember lobogó lángok között szenved. Kik ezek?
- kérdi. Ezek azok, hangzik a válasz, akik még
az alvilág tüzében sem tértek meg. A rabbi erre a
katlan szélére rohan, onnan a lángtenger közepé¬
be fejest ugrik, és nem távozik el, csak amikor a
tüzet eloltják. Ez a hitlahavut. Ha valami jellemzi,
az éppen az, hogy elemi módon nélkülöz minden
diszciplínát. Mint egy roham. Odahajítja azt, ami
a legtöbb. Leginkább önmagát. Áldozat az őrület
tüzében. Nem kell az üdv, mint a szúfi mondja.
Nem kell az én, mint a zen szerzetesnek. Ez csak
mint az észt meghaladó tudás érthető.
A megvilágosodás a brahmani beavatás¬
ban nem cél. A szatori csak arra való, hogy
az ember visszatérjen a mindennapi életbe,
462

megnősüljön és gyereket neveljen és elvégez¬
ze művét. A hitlahavut csak arra való, hogy az
ember tökéletesen teljesíteni tudja az avadaht.
Avadah szó szerint szolgálatot jelent. A megtérés
után következő élet éthoszának olyan jelentő¬
sége egyetlen más eksztatikus praxisban sincs,
mint a hászidizmusban. Mintha a megtérés csak¬
is a szolgálatért lenne. A hitlahavut egész tüzét
a mindennapok szövevényében alkalmazzák.
A szolgálat hangtalanságát a felvillanás tüze
táplálja. Nincs az emberi életnek területe, ame¬
lyen ez a szolgálat ne nyilatkozna meg. Rabbi
Szusszja ki szokott menni az erdőbe, hogy ott
avadahból az Úrnak zsoltárt énekeljen. Egy tanít¬
ványról feljegyezték, hogy éjszaka kétségbeesve
panaszkodott Istenének, mert mindenki szolgál
tehetségével, de ő semmit se tud. Egyszerre
csak felugrott és elkezdett fütyülni. A rabbi,
aki a jelenetnek tanúja volt, gyorsan elmene¬
kült, „nehogy az Isten szellemének emberfölötti
heve megpörkölje". A hászid rabbiknál hagyo¬
mány volt, hogy szabbatra virradóra házukban
egyetlen fillér se legyen, és minden pénzüket a
szegényeknek elosszák. Sors annyi, mint hogy
a földön mindenki azon a helyen és abban az
időben ölt testet, amelyet csak ő tölthet be.
A sors pedig feladat, mű, amit meg kell tenni.
Avadah annyi, mint hűséggel szolgálni a fel¬
adatot. Ha a hitlahavutban megértem, hogy mi
az, amit csak én tehetek meg, és rajtam kívül
463

senki más, akkor az avadah nem más, mint teljes
éthosszal azt, amit reám bíztak, és amit testet-
öltésemben magasabb tudatommal vállaltam,
lépésről lépésre, a hétköznapokban, állhatato¬
san és hűséggel (emúnah) megtenni. Baal-Sém
Tov hászid rabbi utolsó szava ez volt: „Most
már tudom, miért jöttem a földre". Hívei azt
mondták, hogy életfeladatukat csak a teljesen
éberek látják, és boldog, aki úgy távozik el, hogy
ezt a feladatot teljesítette.
9.
Egyetlen rendszer van, amely az eksztázis-techni¬
kát első lépéstől a befejezésig folyamatosan leírja.
Az orfika és a szúfi, a mahájána, a zen és a Kabbala
nem szabatos, és a módszert csak használja, de
nem - vagy csak alig - tanítja. Ezért ezekben elő¬
fordulhat tévedés, hiba, sőt csalódás. Patandzsali
Jóga-szútrája folyamatos, zárt, rendszeres tudás
- és téveszthetetlen. A jóga diszciplína. Nincsen
benne semmi szenvedély. Nincs józanabb és
egzaktabb gyakorlat. Ami a Jóga-szútrát jellem¬
zi, éppen a példátlanul hűvös tárgyilagosság,
amely olyan lelki és szellemi tényekkel, amelyek¬
nél nincs illanóbb és forróbb, megfoghatatlanabb
és finomnál finomabb, olyan egyszerűen bánik,
mintha azok játékkockák lennének.
A jóga a lefokozott éberséggel terhelt tudattal
(adzsnama npahitam csattanjam) foglalkozik. A cél
az ember alvajárását hatályon kívül helyezni
464

(apaváda) és a vegyileg tiszta szellem (dzsaitanjam)
egyeduralmát megvalósítani. Mert a mindenne¬
mű eltorzulást levetett, realizált tiszta szellem
a feltétele annak a legmagasabb eksztatikus
fokozatnak, amely a tükörsima kedély, vagyis
az embernek az az állapota, amikor az Alsó és
a Felső világok kommunikációjában részt vesz.
Ez a felső szamádhi (eksztázis), amelyet Patan-
dzsali nirvikalpakasjának nevez.
Az eksztázis-gyakorlat természete szigorúan
véve negatív. Takarítani és söpörni és mosni és
tüzelni és lekefélni és lehordani és felszabadítani
és kiásni. Az alapállás mindenkiben megvan,
mert ez az emberi létezés bázisa. Csak az inkar-
nációk során át rajta megtelepedett iszaphorda¬
lék bénítja meg, és az, ami a látást eltorzítja, és
ezért az ember valóságnak tartja azt, ami káprá-
zat. A mindentudással kezdettől fogva mindenki
rendelkezik. A feladat a megismerést akadályozó
mozzanatok elhárítása. A tudat úgy, ahogy az a
módszer alkalmazása elején a jógatechnika tárgya,
„el van választva a tudástól, de még sincs elvá¬
lasztva, bizonyos tekintetben az első és a végső
tudásnak részese és nem részese". Ha ugyan¬
ezt modern nyelven kellene megfogalmazni, azt
mondhatnánk, hogy az embernek önmagáról
alkotott fogalmát fel kell bontania, és az emberi
lényt nem megformált testiségének képében kell
rögzítenie, hanem mint tömény szellemi ener¬
giát, amelynek legfontosabb tulajdonsága nem
465

az anyagi alakzat, hanem az erők hatalma. Nem
materiális szubsztancia szövete, hanem begya¬
korolt aktivitások tehetetlensége. A megformált
képszerűséget (rúpa) és az arról szóló nyelvi alak¬
zatokat (náma) az ember minél inkább megfor¬
dítja és megtisztítja és összevonja, a tudat annál
világosabbá válik. A dolog és az érzékelés között
a kapcsolatnak meg kell szakadnia (pratjáhára).
„A dolgokból elég". Az összevont erőket rá kell
szegezni valamire (dhjána). Ha nincs többé tár¬
gyi kapcsolat, csak összpontosítás (dháraná), az
ember megnyugszik. Le kell szokni arról, hogy
az ember azt mondja: látok, mert ennek a kije¬
lentésnek alapja a szubsztanciális lényben való
hit. A jógában mindenki megtudja, hogy nem én
látok, hanem a látás vagyok. Nem én érzékelek,
hanem az érzékelés vagyok. Nem fogalom és
anyag (námarúpa) vagyok, hanem képesség arra,
hogy a világot érzékeljem. De az érzékelést és a
látást és az erőt is le kell bontani. Ez is módosulás.
A módosulás eltávolításának módja a meditáció
(dhjána-héjász tad vrittajah). A jógi nem alakot lát,
hanem anyagtalan erősugárzást. Az anyaglátás
nem egyéb, mint a szétszórt nyugtalanság által
keltett káprázat homályos látása. Ha az ember az
erőket megtisztítja és összevonja, a világos látást
akadályozó mozzanat megszűnik. „Ez a gyakor¬
lat a létezés más fokára visz át." „Ha a szellemi
értelem a lélek vezetését átveszi, a lélek éberré
válik." „Egyéb tennivaló pedig nincs."
466

A bizonytalanság oka mindig az, hogy az
embert a lefokozott éberségű tudat káprázatvi-
lága megzavarja, és nem tudja magát teljesen az
alapállásban megnyilatkozó tiszta szellemi lényé¬
vel azonosítani, és az abszolút látásban nem tud
megerősödni. Bármennyire is lefokozódott, olyan
emberi helyzet elképzelhetetlen, hogy a tiszta
szellemi lény a káprázattól megtévesztett tudaton
ne üssön át. Az ember a tiszta szellem hangját, ha
nem is hallja, de mindig felismeri. Ezért ismeri fel
a kinyilatkoztatást. Az ember tudja, anélkül, hogy
bárki arra megtanította volna, primordiálisan
tudja, hogy a káprázat világa nem a koncentrált
erőkből álló szellemvilág, hanem a szétszórt és
nyugtalan alakok és nevek (námarúpa) világa, már
csak azért is, mert mindenki tudja, hogy a káp¬
rázat eloszlatható, a nyugtalan szétszórtság erői
összpontosíthatok, és az alakok és nevek leépíthe-
tők, és ezzel az eljárással az ember az alapállásra
visszahelyezkedhet. Viszont soha szellemi erők
nem bonthatók meg, és az ember olyan helyze¬
tet nem valósíthat meg, amely csak alakokat és
neveket vesz tudomásul, és amelyeken keresztül
az ember eredeti lénye ne szólalna meg. Ezért az
ideákról az ember mindig tud. Ezért mondják a
kínaiak, hogy az igazság elrejthetetlen. Amiben
az ember bent van, az az életszomjúság kielégíté¬
sére begyakorolt képességek világa, az eltorzított
tudat világa, az a világ, amely úgy, ahogy van, az
életszomjúságtól félig alvó ember káprázata. Ez a
467

világ az, amelyből ki kell lépni. Ezért hívják az
eksztázist kilépésnek, vagy kívülállásnak, vagy
önkívületnek. Ezért hívják az én megtagadásá¬
nak. Az én az életszomjúságban begyakorolt
tulajdonságok szövevénye. Nem az ember testi
lényét, hanem ezt a szövetet kell felbontani.
Eksztázisnak nevezzük azt az eljárást, amikor
az ember ebből a szövevényből ki tud lépni, ha a
szomjúság uralma alól fel tud szabadulni, és ész¬
reveszi, hogy amit a szomjúság világán belül él,
az az őrületszerű megzavarodás (abhimána) egy
neme, és a tényleges létezéshez úgy viszonylik,
mint a káprázat a valósághoz.
10.
Ha az eksztázis sugallat, vagy ihlet, minden
előzmény nélküli hirtelen felvillanás, és nem
tudatos fegyelem eredménye, sehová sem vezet.
Olyan elszigetelt mozzanat és szemvillanásig
tartó mámor ez, amelyet egy pillantás kelt, ami¬
kor valaki egy véletlenül keletkezett résen át a
valóságba lát, de még mielőtt arra feleszmélne,
a káprázatba visszazuhan. Ihlet, vagy sugallat
az ember tudatának szerkezetét nem változtatja
meg. Nincs koncentráló és tisztító hatása, nem
kelt megnyugvást és bizonyosságot. Lásd, kevés
kivétellel, az egész költészet, zene, művészet,
tudomány, filozófia!
A diszciplinált eksztázis természete és állan¬
dó légköre a meditáció. Ez a tudatmódosulások
468

eltüntetésének eljárása (dhjána-héjász tad-vritta-
jah). Ez a távlat. Ez a megnyugvás gyakorlata.
A meditáció atmoszféráját a választott objek¬
tum állandó szemlélete teszi koncentrálttá és
nyugodttá. Meditálni bármilyen lelkiállapotnak
megfelelő tárgy fölött, (jathá-abhimata-dhjánád
vá). Három nagy objektum van, tulajdonképpen
három fokozat, az Én, az Isten és a semmi. Mind
a három projekció ezúttal tudatos. Semmi sem
olyan fontos, mint ilyen kivetítést tudatosan
végrehajtani és eksztázis-objektumot teremteni.
A világ úgy, ahogy az ember látja, kivetítés, de
nem tudatos. És nem is az egyéni tudat projek¬
ciója (Na csa ékacsitta-tantram vasztu). A világot
az énfölötti egyetemes emberi tudat vetíti ki.
Ezért a legelső lépés, amit meg kell tenni, hogy
az ember a természetes és tudattalanul adott
objektumokat saját elhatározásából maga által
éberen konstruált objektumokkal helyettesítse.
Ez történik a művészetben, a gondolkodásban, a
mesterségekben, a viselkedésben, de ez történik
abban a tevékenységben is, amit civilizációnak
hívnak. Az ember azt, ami adott, elveti, és saját
maga által alkotott dolgokkal cseréli fel. De az
objektumteremtés a civilizációban és a művé¬
szetben sem tudatos, és főként nem a megszaba¬
dulás érdekében történik. A hindu hagyomány
brahmavidröX és májávidröl beszél. Brahmavid
az, aki a szellem ügyeiben éber, májávid, aki a
világi ügyekben éber. És - vagy éppen ezért
469

- brahmavid annyit jelent, mint bölcs, májávid
annyit, mint varázsló.
A tudatos eksztázis-objektum megalkotásával
az ember a véletlent elutasítja. Mert a világ úgy,
ahogy van, számára nem véletlen. A dolgokat
tudatosan választja meg, és maga csinálja. Csak
azt fogadja el, amibe beleegyezett. Semmi eset¬
leges. Semmi, ami a nyakába szakadt, és amit
viselnie kellene anélkül, hogy akarná. Semmit
se megtűrni, ami alapjáig nincs átvilágítva és
végiggondolva.
Másrészt - és ez még fontosabb - az ember
azáltal, hogy objektumokat vetít ki, a kivetí¬
tés műveletét magában tudatosítja. A projekció
szüntelen léttevékenység, amelyről az ember
nem vesz tudomást, és az egész művelet a küszöb
alatt folyik le. Azt már tudjuk, hogy a folyamat
ösztönzője az életszomjúság, és a szomjúság által
elhomályosult tudat szétszórt nyugtalanságában
szakadatlanul ontja magából önmagának vetü-
leteit, amelyek megsűrűsödve és összeszövődve
zárt ellenállást vesznek fel, és az egész egyben,
mint tárgyi világ jelentkezik. Azzal a tevékeny¬
séggel, hogy az ember éberen átveszi az uralmat
kivetítései fölött, a küszöb alatt működő folyama¬
tot tudatossá teszi. Ha csak egy homályos pont
marad, a tevékeny természet erői abból, mint a
csírából, új világot fejlesztenek. Az erőfeszítés
hiábavaló. A káprázat újraképződése indul meg,
ha az ember a gyökereket nem tépi ki.
470

Az éber projekció az eksztázis kedvéért
és érdekében van. Egyébként nincs értelme.
Tudjuk, hogy szarvam súnjam, vagyis minden
üres. A meditációban eksztázis-objektumokat
kell teremteni, hogy a kivetített tárggyal az
ember önmagát szembesítse. Az objektum nem
valóság, hanem ellenállás és ellenfél és ellentét
(Gegenwurf Gegenstand). Az objektum az, amivel
az ember magát polarizálja. Amelybe beleka¬
paszkodik, hogy önmagát önmagából kiemelje.
Mert az eksztázis kilépés, éspedig minden eset¬
ben énemből való kilépés.
Az ember a meditációban a dolgokat és a vilá¬
got nem mint ténylegesen létezőt, hanem mint
projekciót vizsgálja, mint valamit, ami nem tőle
függetlenül keletkezett, hanem ami magán viseli
annak arculatát, aki azt teremtette. Az objektum
maga üres. De a projekció is üres. Minden dolgot
fel kell adni, szól a mahájána, de sokkal inkább
minden nem-dolgot. Ezért a legnehezebb, a leg¬
magasabb és leghatásosabb eksztázis-objektum
az üresség. A diszciplínáit mámor-technika leg¬
felső fokozata a minden tárgyi tulajdonságtól füg¬
getlen valóság intenzív szemlélete. Ez a nirvikalpa
szamádhi. A kínaiak ezt az ürességet a vu szóval
fejezik ki. Ez a szánkhja avjaktain]a. Ez a héber
En-szof és a görög apeiron. Böhme Ungrund]a.
Ami túl van a létezésen és a nem-létezésen.
Ami túl van a kezdeten és kezdettelenen. Ez a
semmi, amiben az eksztatikus szellem megmerül.
471

Csak az szabadul meg, aki a nem-létben megfür-
dött. A hászidok Abrahámról azt mondják, hogy
Istent kereste a földön, és nem találta, és az égen
a csillagok között, és nem találta, és az időben és
az időtlenben, és nem találta, és akkor egyszer¬
re abban, amit nem talált, megtalálta. A másik
hászid mester így szól: „Az ég és a föld teremtése
nem más, mint a Valami kibomlása a Semmiből,
és a szentek, akik magukat az élettől eloldozzák,
hogy Istenbe kapaszkodjanak, úgy ragadják meg
őt, mintha az a Semmi lenne, aki a teremtés előtt
volt. A Valamit ismét visszaviszik a Semmibe".
„Minden igaz emberre valamilyen sajátosan reá¬
szabott szolgálatot bíztak, mondja Baal-Sém Tov.
De ha az ember gyökere felé fordul és a semmit
eléri, minden szolgálatra alkalmassá válik."
Az eksztázis-technikában egyetlen lépésnek
sincs olyan jelentősége, mint annak, hogy az
ember önmagán kívül támaszpontot teremt, amin
önmagát megduplázza. Hogy ennek a művelet¬
nek milyen következménye van a minden hagyo¬
mányban meglévő 7?7í7yé-tanításra, vagyis az egész
hagyomány egyik alaptudására, amely szerint az
érzékelhető világ a szellem projekciója, és milyen
következménye van a világ teremtésének - mint
az isteni szellem kivetítésének - megértésében,
azt ebben a percben éppen csak megemlítjük.
Azt mindenesetre ki kell mondani, hogy az objek¬
tumteremtéssel a szellem saját létének hőfokát fel¬
fokozza és erejét megkettőzi. A lét pedig önmaga
472

felfokozásának jegyében áll. Létezni annyi, mint
önmagán túláradni. Ez az élet itt mindig több
önmagánál. Eksztázis is annyit jelent, mint az élet
átlagos hőfokával és feszültségével nem megelé¬
gedni, és azt tudatosan a felsőfokig (szamádhi)
emelni. A forrpont realizálása pedig nem más,
mint az état primordiálnák (status absolutus) hely¬
reállítása. Ebben a primordiális tudat-állásban
minden üres. Nincs objektum. Nincs rezdülés.
Ez a tükörsima kedély. A kinyilatkoztatásra való
hangoltság nem is lehet más, minthogy a tudat
önmagában minden tárgy képét felszívja, és nem
tart meg mást, mint a legfelsőbb fokra emelt érzé¬
kenységet. Nincs mit kivetíteni. A látás megszűnik,
és a nem-látás az, amely a látást tanítja. Az ember
az alapállásra visszatér. Nem történik semmi.
Nincs tanítás, nincs megfordulás, nincs megtérés,
nincs megszabadulás. „Megtaláltad önmagadat,
de kezdettől fogva semmi sem távozott el tőled."
Ez az, amit nem tudunk másképpen kifejezni,
mint fosztóképzővel, ahogy a kínai vu teszi, vagy
a hindu avjaktam, vagy a héber En-szof
11.
Eksztázis-technikát az ember azért alkalmaz,
hogy önmagában az emberi lét primordiális
tudatállását helyreállítsa. Mert csak a tudat
kezdeti és eredeti érzékenysége az, amely az
ember és az emberfölötti kommunikációjában
részt vehet. Az egyetlen feltétel, hogy a tudatot
473

kondíció ne terhelje. Az ember nyugtalan szét¬
szórtságban él. Ahhoz, hogy valaki a feltételt tel¬
jesíteni tudja, ebből a szétszórtságból ki kell lép¬
nie. A szétszórtság oka az alvajárás (tnszja hétur
avidjá). Az alvajárás oka pedig az életszomjúság.
Ez az, amit fel kell számolni. A felszámolás
eredménye az éberség, és egyedül az éberség
alkalmas arra, hogy a kinyilatkoztatás hangját
meghallja. Az eksztázisban azonban az ember
nemcsak az alapállást állítja helyre, hanem ezzel
együtt tudás részesévé is válik. A tudást az
emberfölötti világból kapja, és az mindennemű
egyéb tudástól különbözik. Ez a brahmavid és a
májávid között lévő különbség. Az egyik a való¬
ságról szerzett autentikus tapasztalat, a másik
csupán múlandó és káprázatszerű és bizonyta¬
lan, vagyis varázslat. Kinyilatkoztatásnak kell
nevezni minden olyan magasabb eredetű köz¬
lést, amelynek alapja a rezdületlen tudat, és
amelynek tartalma az embernek az emberfölötti
körből való közvetlen megszólítása. Ilyen meg¬
szólítás vagy érintés, ösztönzés vagy parancs,
egyszerű közlés, vagy útmutatás, tilalom, vagy
felvilágosítás a szentkönyvek tartalma, de nem¬
csak a szentkönyveké. Eltek szentek és gondol¬
kozók és művészek és költők, bölcsek és kuta¬
tók, akik ilyen érintésben részesültek és ilyen
ösztönzést nyertek, ilyen közléseket tudomásul
vettek és ilyen útmutatásokat kaptak. Nem
csoda, hanem készültség dolga. Nem rejtély,
474

hanem technika kérdése. „Megértettem, hogy a
nagy út egyáltalán nem titokzatos."
A realizált alapállás és a valóság tudásában
való részesülés nincs külön. A hiteles közlés fel¬
tétele a hiteles egzisztencia. A hiteles egzisztencia
megvalósításának feltétele pedig, hogy az ember
a kinyilatkoztatott iratokban lévő törvényeket
kövesse. Olyasmi, hogy pszeudoegzisztens ember
autentikus közlést tegyen, vagy autentikus tudás
fölött rendelkezzék, nincs. A görög alétheia szó
egyszerre jelenti az igazságot és a fedetlenséget.
Amivel szemben áll az elfedettség, a rejtőzés, a
pszeudoegzisztencia, a nem valódi létezés. Ami
más. Nem ő. Az elhazudott ember. Verlogen.
Tisztázatlanság. Korrupció. Semmi sem lehet
hiteles, ami ilyen forrásból fakad.
Amit az ember mond, pontosan olyan
viszonyban áll a tárgyi igazsággal, mint ami¬
lyen viszonyban áll az egzisztenciális igazság¬
gal az ember, aki azt mondja. Személyes és tár¬
gyi hitelesség nem elválasztható. Amennyiben
valaki mégis elválasztja, lehetővé teszi a tiszta
szellemnek (dzsaitanjam) azt az elhomályosu-
lását, amely a hazug emberben és a hazugság¬
ban nyilatkozik meg. Csak szubjektiven auten¬
tikus hang lehet tárgyilag hiteles. A hagyo¬
mány mindig kiemelte és megnevezte azt az
embert, aki ebből a szempontból számításba
kerülhet. Indiában a vidvan, Júdeábán a caddik,
Görögországban a dikaiosz. Mindhárom szó
475

annyit jelent, mint igaz ember. Vagyis az ember,
aki valódi. Akiben nincsen semmi elrejtett és
eldugott és hátsó gondolat és semmi ál, aki
nem mond mást, mint amit tesz, és akiben
nincs semmi hazug. Pál apostol a beavatást
megigazulásnak nevezi. János számára a Szent
Szellem, pneuma tész alétheiasz, a fedetlen igaz¬
ság szelleme. Átvilágított valóság. Megigazulni
annyi, mint mindabból a homályból és zavar¬
ból, nyugtalanságból és szétszórtságból, amit
az emberben az életéhség kelt, tudatos elhatá¬
rozással kilépni, és lényének eredeti fedetlen
tisztaságában élni.
Az eksztázis-technika minden fajtája, a jóga
éppen úgy, mint a szúfi, az orfika, vagy a zen,
a mahájána és a Kabbala jelentősége azért egye¬
dülálló, mert nem tárgyi tudást közöl, hanem a
hiteles tudás megszerzésének személyes feltétele¬
ire tanít meg. A tárgyi tudás önmagában májávid.
Nem minden körülmények között téves, vagy
hibás, vagy hamis. Ennél rosszabb. Mert talán
igaz, talán nem. Ezért varázslat. Az életgyakorlat¬
tal igazolt személyes jótállás nélkül a merő tárgyi
tudás közlése, különösen abban az alakban, ahogy
az európai újkorban történik, mint elmélet és
tudomány és filozófia, ilyen varázslatszerű, vagy
amint mondják: történeti. Keletkezésekor esetleg
elvakít, egy idő múlva azonban szétfoszlik, és az
emberben nem marad más, mint szégyen és bosz-
szúság, hogy ilyen botorságot komolyan tudott
476

venni. Az elméletek és a tudomány folyamatos
keletkezését és szétfoszlását tetszetős szóval fejlő¬
désnek nevezték el. Persze maga az elnevezés is
elmélet, és már köztudomású, hogy az ellenkező
folyamat fedőneve.
Az eksztázis-technika abból indul ki, hogy
tárgyi tudás szubjektív hitelesség nélkül alapta¬
lan. Minden tudás bázisa magatartás. Autentikus
magatartás pedig csak egy van, az egyetemes
alapállás (état primőr diai), az, amit a cacidik, vagyis
a dikaiosz, vagyis a vidvan képvisel, az, amit az
ember a fedetlen igazság szellemének segítségé¬
vel tud megvalósítani.
12.
A hagyomány az alapállás realizálásának három
útját ismeri. Az első a tao. A tao módszere a
nem-cselekvés. Ez természetesen a legmaga¬
sabb fokú aktivitás. Úgy is mondják, hogy az
én visszavonása. Nem részt venni és nem bele¬
avatkozni, óvakodni attól, hogy az ember vala¬
mit jobban tudjon, sőt, hogy valamit egyáltalán
tudjon, semmi aktivitás. Amiről az emberek azt
hiszik, hogy haszontalan, az a legértékesebb.
A tökéletes az, amit semmire sem lehet felhasz¬
nálni. Hagyni, hogy az, ami kezdettől fogva van
és volt és lesz, magától kiemelkedjék. A tao nem
tanít sem tudásra, sem gyakorlatra. A szobából
ki sem kell lépni, és az ember az egész földet
bejárja, a könyvet ki sem kell nyitni, és az ember
477

mindent megtud. Az egyetlen tennivaló, hátrál¬
ni, mint az olvadó hó.
Az alapállás realizálásának második útja az
alkímia. Az alkímia kiépített módszer, amelynek
célja a szublimálás. A szublimált élet neve arany.
Az eljáráshoz vezető tudás neve: bölcsek köve.
Az alkímia nem kérdezi, hogy az ember élete
miért zavarodott meg, és miért kénytelen tisztá-
talansága miatt homályban tévelyegni. A tényt
tudomásul veszi, és eljárást dolgoz ki, amellyel
a zavart és a homályt eloszlatja, és az alapállást
helyreállítja. Az alkímia műveletei közül a legfon¬
tosabb a tűz alkalmazása. Tűz annyit jelent, mint
önmegtagadás, önbírálat, önfegyelem, önmér¬
séklet. „A szentek minden csodájánál nagyobb az
önmegtagadó ember élete." Indiában tapasznak
hívják. Az ember az önmegtagadás tüzében tisz¬
tul meg, kiéget magából minden tisztátalant, és
lényét arannyá változtatja.
A realizálás harmadik útja az eksztázis-tech¬
nika. Ennek az útnak van legkidolgozottabb teó¬
riája, és ez az, amelyet a legtöbben használnak.
Az eksztázis-technika megtanít az értelmetlen
tévelygésből tudatosan kilépni, és felébreszti az
ember küszöb alatt élő valódi énjét.
A létezés kérdéseinek gyökeres megoldásába,
mondja egy modern gondolkodó, sem a tárgyi
ismeret teljessége, sem pedig a látás és az értel¬
mezés ereje nem vezet el. Erre egyedül az az
emberi élet lényegét megváltoztató, egyetlen,
478

összpontosított művelet képes, amely az embert
a megismerhetetlenbe beavatja, éspedig úgy,
hogy az ember változásainak minden mozza¬
natáért személyes létének egész súlyával jótáll,
és azért felel. Az emberi lét ebben az itt adott
alakjában koncentrált életéhség, személytelen
szomjúság vak automatizmusa, amely mindig a
nagyobbnak látszó gyönyör vonzásának enged.
Ebben a helyzetben megszerezheti a világhatal¬
mat és az elképzelhető legnagyobb vagyont, a
legtöbb ismeretet, szemernyit se változik. Pedig
az ember életét csak úgy alkothatja meg, ha meg¬
változik, vagyis ha szomjúságából kilép, és valódi
énjét megvalósítja. Ez a művelet a világ minden
vallásának alapja. A vallás az embertől nem vala¬
mi mást és idegent, eszmei magas lényt követel,
hanem önmagát. Mert csak a valódi énjévé vált
ember élhet igaz életet. Minden egyéb szomorú
és eszeveszett tévelygés (szamszára). Sem tárgyi
ismeret, sem semmiféle látás vagy értelmezés
zsenialitása nem vezet sehová. Minden az élet¬
szomjúság körén belül marad, kétes és relatív,
mert alapja legfeljebb véletlen tehetség. Ami
komolyság és érték, csak az autentikus ember¬
ből fakadhat. Ezért van az emberi civilizációnak
olyan fájdalmas múlandóság-jellege. A sivatagok
közepén világvárosok emelkednek és pusztul¬
nak el, költők és írók műve makulatúra lesz, és
a szobrokat útburkolatba kaviccsá törik. Csak az
marad meg, ami megfoghatatlan: az emberi lény
479

igazsága és tisztasága és valódisága. Aminek
nincsen szüksége arra, hogy számon tartsák és
följegyezzék, és neki emlékművet állítsanak.
A tao, az alkímia és az eksztázis-technika a
brahmani beavatás egy-egy lépcsője. Brahman
a szellemi kaszt tagja. Ahhoz, hogy valaki brah¬
man legyen, mint Indiában mondják, másodszor
kell születnie, vagyis azt a bizonyos emberi élet
lényegét megváltoztató összpontosított művele¬
tet végre kell hajtania, és autentikus emberré kell
lennie. Szellemnek nem nevezhető semmi, csak
aminek forrása az igaz ember. Az igaz ember, a
caddik és a dikaiosz csak más kifejezés arra, hogy
realizált alapállás. Csak más kép arra, hogy
annak, amit kimondok, tárgyi igazságtartalma
függ annak az életnek igaz voltától, amelyet
élek. A szétszórt nyugtalanság a nem valódi
életet élő ember lényének természetes következ¬
ménye. Az igaz ember akkor is igaz, ha poharába
vizet tölt és megissza. Egy hászid tanítvány mes¬
teréhez csak azért ment el, hogy megnézze, cipő¬
jét miképpen fűzi be. Többre nincs is szükség!
Kinyilatkoztatás lehet abban is, ahogy valaki egy
pohár vizet megiszik, abban is, ahogy a könyvet
kinyitja, vagy szánt. Az igazságról való tudás
személyes feltételét kell megszerezni.
Tiszapalkonya, 1960. május 15.

AZ ÉLETMŰKIADÁS EDDIG MEGJELENT KÖTETEI
1. Anthologia humana. Ötezer év bölcsessége.
2. Szilveszter - Bizonyos tekintetben - Ugyanis.
Három regény.
3-4. Patmosz I-II. Esszék.
5.	A babérligetkönyv - Hexakümion. Esszék, tanulmány.
6.	Tabula smaragdina - Mágia szútra. Tanulmányok.
7.	Arkhai. Esszék.
8-9-10. Scientia sacra I-III.
Az őskori emberiség szellemi hagyománya.
11-12-13. Karnevál I-III. Regény.
14. Szarepta - 64-es cikkek. Esszék, tanulmányok.
15-16. A magyar Hüperion I-II.
Magyar vonatkozású írások.
17. Silentium - Titkos jegyzőkönyv - Unicornis.
Esszék.
18. A láthatatlan történet - Sziget. Esszék.
19-20-21-22. Az ősök nagy csarnoka I-IV.
Fordítások és kommentárok.
23-24. Naplók és jegyzetek I-II.
25. Levelek
A KÖNYVEK MEGRENDELHETŐK
KÖZVETLENÜL A KIADÓTÓL IS:
www.hamvasbela.hu