Author: Parker Steve  

Tags: az orvostudomány története  

ISBN: 963 530 472 2

Year: 1999

Text
                    1

A tudás egyetemes nyelve Kezdd el gyűjteni a Szemtanú köteteit, hogy összeállíthasd saját többkötetes, páratlan enciklopédiádat r Lepkék és pillangók/1* A csontváz/2 • A fa/3 ^Fegyverek és páncélok/4 • Csigák/5 Kőzetek és ásv; A madár/11 Az ókori Egyiptom/14 • Találmányok/15 Repülő szerkezetek/16 A dinoszaurusz/18 • Felfedezők/19 Hajók/20 j Tűzhányók/21 Kristályok és drágakövek/22 • Az írás/23 Az emberi test/24 • Észak-amerikai indiánok/25 Kína/26 • Kalózok/27 Hangszerek/17 Csaták/31 • Cápák/32 £Az ókori Görögország/33 • Kéme Afrika/35 • Lovak/36 • Mozi/37 Múmiák/38 Épületek/39 ELŐKÉSZÜLETBEN: AZ ÓKORI RÓMA ISBN 963 530 472 2 789635 '304721 CPARK) KIADÓ 9

írta: Egyszer használatos fecskendő Piócák és piócatartó ketrec (18. század) Kényszerzubbony (1930-as évek) STEVE PARKER Anatómiai szemléltető bábuk Olaszországból (17. század) cw. Műszer-sterilizáló készülék modellje KIADÓ
Központi raktár í)d ÖJbkh DORLING KINDERSLEY KÖNYV Fordította: Káldos Zsolt Szakmailag ellenőrizte: dr. Erdei Mihály Készült a londoni Természettudományi Múzeum közreműködésével Fertőtlenítőkészülék (19- század) A képek jogtulajdonosai: Bridgeman Art Library; Chelmsford Museum Service; Magángyűjtemény; British Museum, Bruce Coleman Archive; Mary Evans Picture Library; Giraudon; Michael Holford; Hulton Deutsch; Images; Image Select; Katz Pictures Ltd.; Kobal Collection; Mansell Collection; Österreichische Nationalbibliothek; Panos; Pictor; Popperphoto; Scala; Science Photo Library; Lawrence Migdale; Moredun Animál Health; Hank Morgan; John Durham; CNRI; James Stevenson; Peter Manzell; Martin Dohr; Peter Menzel; Chris Bjonberg; Larry Mulvehill; Adam Hart; S. Nagendra; Hank Morgan; Jean Vertut; Telegraph Colour Library; Colorific; Janine Weidel; Wellcome Centre Medical Photographic Library; Zefa maszk (Észak-Amerika) Mérőeszköz himlőgennyhólyagok átmérőjének megállapítására Beöntéshez használt fecskendő (18. század) A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Eyewitness Guides, Medicine, A Dorling Kindersley Ltd., London könyve, 1995 Copyright © 1995 by Dorling Kindersley Ltd., London Visít us on the World Wide Web at http://www.dk.com Hungárián translation © 1999 Káldos Zsolt ISSN 0865-1973 Magyar kiadás © 1999 Park Könyvkiadó. Budapest Szerkesztette: dr. Pesthy Gábor Felelős szerkesztő: Szalay Marianne Műszaki szerkesztő: Szabados Erzsébet Szedés és levilágítás: Alinea Kft. A szedés az e-cooit által forgalmazott Apple Macintosh számítógépen készült Készült a Kossuth Nyomda Rt.-ben Printed in Hungary Fémből készült műorr (16 század)
Tartalom 6 Mi az orvostudomány? 8 A kezdetek 10 A szellemek és a gyógyítás 12 Növények és gyógyítás 14 A keleti filozófiák 16 Az ókori Görögország 18 A Római Birodalom 20 Az iszlám hagyományok 22 Varázslás és babona 24 Reneszánsz és forradalom 26 Praxis és haladás 28 A diagnosztika fejlődése 30 Ami szemmel már nem látható 32 Kórok és mikrobák 34 Közegészségügy 36 Divat és hóbort 38 Pillantás a testbe Homeopátiás gyógyszerek tartására szolgáló ládikó (19. század) 40 A természet gyógyszertára 42 A modern gyógyszerek 44 Alternatív gyógyászat 46 Az elme gyógyítása 48 A sebészet diadala 50 A kés alatt 52 Technológiai forradalom 54 Mesterséges testrészek 56 Betegápolás 58 Sürgősségi ellátás 60 Általános orvoslás 62 Mit hoz a jövő? 64 Mutató
Mi az orvostudomány? Szögek Tükör------- ÖSZTÖNÖS ORVOSLÁS A jelek szerint az emberek és az állatok is rendelkez- nek a gyógyítás néhány beépített alapelemével. A beteg állatok ösztöneik, ill. reflexeik parancsát kö- vetik: lefekszenek, isznak, meghatározott tápláléko- kat fogyasztanak vagy hánynak. A nyugat-afrikai gorillák céltudatosan fogyasztanak néhány növényfajt, melyek el- pusztítják a bélférgeket, megszüntetik az ízületi fájdalmakat és egyéb panaszokat. A történelem során az ember mindig igyekezett kigyógyulni a betegségekből és helyreállítani az egészségét. Olyan ösztön ez, amely még az állatokra is jellemző. A betegségeket hihetetlenül változatos módszerekkel próbáltuk elűzni: növényi, állati és ásvá- nyi eredetű készítményekkel, a beteg vagy fertőzött testrészek eltávolításával vagy a szellemekhez, istenekhez intézett imákkal és éne- kekkel, arra kérve őket, hogy gyógyítsák meg a beteget. A mai nyugati civilizációban elterjedt orvoslást a különböző területeken működő szak- orvosok, eszközök, műszerek, intézmények és szervezetek összessége alkotja. Sok olyan ország van, ahol az egészségügy foglalkoztatja a legtöbb alkalmazottat, és minden más iparágnál nagyobb költségvetéssel dolgozik. Hogy mi tekintendő orvostudománynak, arról megoszlanak a vélemények. Nyugaton a legfontosabb szerepe - legalábbis elmé- letben - a prevenciónak, vagyis a megelőzésnek van. Idetartozik az egészséges életmód, az egész- séges táplálkozás, a testedzés és a balese- tek, valamint a betegségek elkerü- lése (például védőoltásokkal, lásd 32. o.). A betegségre utaló jelek és tünetek észlelését a kiváltó ok megállapítása (diagnózis), majd a kezelés követi. Csakhogy sok az egymásnak ellentmondó nézet azzal kapcsolatban, hogy mi számít az orvostudomány részének, mi hatékony és biztonságos, milyen kutatások és költségek tekinthetők elfogadhatónak. AZ ORVOS TUDOMÁNNYAL KAPCSOLATOS ELVÁRÁSOK A felen országok lakói meglehetősen magas követel- ményeket támasztanak az egészségüggyel és az orvos- uxkxnármyal szemben. A betegségeket a dolgok rendes menőétől eltérő állapotnak tartják, melyet a fejlett eaészsésögyi rendszernek mielőbb meg kell szüntetnie. A ; 3us részéin viszont, például a Fülöp-szigetek (itt készült a fenti kép) a fertőzés, abexpég és a szenvedés az élet részének számít, az rnnri egészségesebb életmód pedig nem több, mint rintranfen álom. Az elvárások az idők során által saataa s törekedtek: a fejlett országokban az emberek egyse hosszabb és egészségesebb életre vágynak. AZ ORVOSLÁS MÓDSZEREI Némely kultúrákban az orvoslás nem annyira a tudományos vizsgálatokra és a test fizikai kezelését végző fejlett műszeres eljárásokra helyezi a hang- súly!. hanem a lélek egészségére és a szellemvilággal fennálló kapcsolatára. Ezt a közép-afrikai Kongó vidékéről származó fétisszobrocskát a Jombe vagy egy azzal szomszédos törzs használta. A megfelelő ceremónia vagy rítus során szögeket vertek a bábu tes- tébe hogy általuk betegséget vagy halált idézzenek elő. vagy' ép- penséggel elűzzék az adott test- részben megbúvó kórt. 6
GYÓGYÍTÁS GYÓGYSZEREKKEL Füldugó EZ IS GYÓGYÁSZAT? Digitálisztabletták egyma- Nyél tájáról TERMÉSZETTUDOMÁNY ÉS ORVOSTAN muve- a magány. A pengéket mozgató gomb Tölcsér, mely a mell- kasra helyezve fel- fogja a légzési 4 bangókat „ _ Gyűszűvirág a mandulát Digitális purpurea A hangokat továbbító üreges cső Visszahúzható, kétágú szike Fonendoszkóp (két fül- hallgatóval) A természettudományos és műszaki fejlődés hallatlanul kifinomult eszközöket állított mind a diagnosztika, mind a gyógykezelés szolgálatába. Az elektrokardiográffal (EKG) egybekötött futószőnyeg például a szív terhelhetőségének megfigyelését / teszi lehetővé. A diagnosztikai gyógyá- mL szatban fizikai terhelést idéznek elő vele, és annak megállapítására hasz- nálják, hogy fenyegeti-e a pácienst ™ a szívroham veszélye. A sportorvosok / számára pedig lehetővé teszi, hogy I megvizsgálják, miként reagál a spor- / ) tolók szíve a fokozott testmozgásra. //' són elcsúszva levágják Páciens terheléses EKG- vizsgálat közben A modem orvostudomány legfőbb fegyverei a betegségek- kel szemben a gyógyszerek és a sebészet. Gyógyszer- k nek nevezünk minden olyan természetes vagy szin- tetikus anyagot, amely kedvező hatású a test mű- . ködésére. Az első gyógyszereket növényi és állati eredetű anyagok alkották, még a történe- lem előtti időkben. 1785-ben egy angol orvos, 'I William Withering (1741-1799) megírta Érte- kezes a gyűszűvirágról című munkáját, mely- V ben ismertette, hogyan használható a nö- / vény a vízkór kezelésére. A vízkóros beteg jj testszöveteiben folyadék halmozódik fel, ’f ennek oka általában a szív vagy a keringési rendszer zavara. Kis mennyiségben alkal- mazva a gyűszűvirág fokozta a szívmű- ködést, de túladagolása káros, sőt akár halálos is lehetett. Withering tanulmánya . a gyógyszerhasználatról írt egyik első tér- mészettudományos mű volt a modem ágj orvostan történetében. A későbbi kuta- \ ™ tások kimutatták, hogy a gyűszűvirágban található hatóanyag a digitálisz, melynek , származékait a mai napig használják a szívbetegségek kezelésében. Az in vitro megtermékenyítésnek (népszerű nevén a lombik- bébimódszemek) köszönhetően több ezer, reményét vesztett házaspár válhatott boldog szülővé. Amióta az angliai Oldham- ben 1978-ban megszületett az első lombikbébi, az alapmód- szer több változata is széles körben elterjedt, melyeket a terméketlenség különböző eseteiben alkalmaznak. Ez az eljárás a modem orvostudomány számos vívmányát latba veti, de sokan felteszik a kérdést, vajon ez orvoslásnak tekint- hető-e. Szenvedést okozó betegség-e a terméketlenség? És mi a helyzet a mellformálással és a többi kozmetikai jellegű beavatkozással? Meddig mehetünk el a test manipulálásában csak azért, mert a modem módszerek megteremtették ennek lehetőségét? Az álláspontok erősen megoszlanak. DLVGNOSZTTKAI GYÓGYÁSZAT A nyugati civilizáció sok országában a legtöbben apró, úgynevezett „ön- korlátozó” betegséggel mennek orvoshoz, ami azt jelenti, hogy a test magától is rendbe jön. A képen látható hallgatóval (fonendoszkóppal) végzett vizs- gálat a diagnózis felállítását segíti, és használatával megállapítható néhány súlyosabb betegség is. A gyógyítást - és főleg a diagnosztikát szemek és tudománynak is tartják egyszerre. Az orvosnak észre kell vennie a fizikai panaszok hátterében megbúvó, nem . Kifejezetten orvosi problémákat is, mint például a stressz vagy Francia man- dulaguillotine az 1850-es évek Leletet elemző orvos SEBÉSZET Mintavétel, vágás, szeletelés, eltávolítás és helyreállítás - több mint hatezer év óta ezek a sebészi beavatkozások elsődleges céljai és módszerei. A sebé- szet története szorosan összefonódik több társtudomány történetével. Azok- hoz hasonlóan itt is több, nemegyszer hóbortos divatirányzat is hódított, és egyes régebben elterjedt eszközöket ma már egyáltalán nem használnak. A torok mélyén található gyulladt, duzzadt mandulákat régen úgy kezelték, hogy úgynevezett mandulaguillotine-nal levágták őket. Erről a módszerről bebizonyosodott, hogy nem biztonságos, ezért kiszorult a gyakorlatból. A mandulaeltávolítást ma már nem mindig tekintik megfelelő kezelésnek, és a betegeket sokszor gyógyszeresen kezelik. 7
Bár az orvostudomány eredete a régmúlt korok homályába vész, a régészeti leletek arról árulkodnak, m| hogy a kőkorszaki ember már ismerte a gyógy- és egyéb növényeket, sőt a repedt és törött csontok hely- ra re rakásához is értett. Az ókori Egyiptomban és Mezo- potámiában már virágzott a vallással és varázslással sűrűn átszőtt orvostudomány. Kr. e. 2000-ben az egyip- 1 tömi orvostudománynak három fő ága volt: az orvosok gyógyszerekkel, kenőcsökkel és gyógyitalokkal gyógyí- tottak; a sebészek a sebeket és a testfelszín sérüléseit kezelték, de a belső szervekhez ritkán nyúltak; a pap- varázslók pedig a gonosz szellemekkel és a természetfölötti erőkkel foglalkoztak. Néhány írásos egyiptomi lelet konkrét betegségekre használatos gyógyszereket is említ, melyeket növényekből (bab, póréhagyma, füge, datolya), ásványi anya- I gokból (vörösréz és antimon), valamint állati eredetű anyagok- ’ bői (például vízilózsírból és ökörürülékből) állítottak elő. Az első ismert orvos, Imhotep (Kr. e. 2686-kb. 2613) is egyiptomi volt. Mezopotámiában a sumerok, amoriták, babilóniaiak és asszírok külön-külön fejlesztették a saját orvostudományukat. Sebészeti beavatkozásokat végeztek, kimosták és bekötözték a sebeket, s a szilvától a gyíkürülékig több száz gyógyhatású szert használtak. Akárcsak Egyiptomban, adott gyógysze- reket meghatározott betegségek kezelésére használtak; az orvoslás hatását ráolvasás- sal és varázserejű dalokkal erősítették. Lyukak a fejben i A ránk maradt koponyák egyénel- | műén bizonyítják, hogy a kopo- 1 nyalékelés (trepanálás) ősidők K óta ismert eljárásnak számít. IL Célja talán az volt, hogy kiszaba- H dítsák a fejből vagy az elméből ® a gonosz szellemeket vagy A démonokat, melyek a migrén- * hez vagy epilepsziához i hasonló agyi betegségeket i okoztak. Európában VB a koponyalékelés szokása még a 15. században is WW élt, de gyakorolták, Eszak-Afrikában, Ázsia egyes részein, Uj- Zélandon, egyes i t csendes-óceáni 1 L szigeteken és Dél- j S Amerikában is. Illatos macskamenta Nepeta cataria Ruta Ruta graveoleus A SZARVASDOKTOR A képen a franciaországi Ariége egyik helyreállított barlangrajza látható, mely egy szarvasbőrbe öltözött és agancsokkal ékesített emberi alakot ábrázol. Nagyjából húszezer éves lehet, és való- színűleg egy gyógyító papról van szó, aki táncával űzi el a gonoszt és a betegségeket. KOPONYA- LÉKELO ÍJ A koponyalékelés- hez használt külön- I böző szerszámok között a legelterjed- tebb az íj húrjával hajtott fúró volt. Az íjat valamilyen rugalmas faágból ké- szítették, a bőrhúrt többször körültekerték a fúró szára körül. A lékelést végző sze- I mély a koponyacsont- ' hoz illesztette a fúró hegyét, megtámasztotta a másik végét, majd elkezdett „fűrészelni” az íjjal, amitől a fúró egyszer jobbra, egyszer balra forogva behatolt a koponyacsontba. Bőrhúr, Bronzkés Bronzkés ’ A kampóval a szerveket húzták ki a testhői Keményfá- ből hajlított íiszár Egy rekonstruált íj végének részlete GYÓGYNÖVÉNYEK A régészeti leletként megmaradt virágpor- szemcsékből tudjuk, hogy a ma is ismert gyógy- növények már több mint ötvenezer éve sűrűn előfor- dulnak az emberi települések és temetkezési helyek közelében. Az illatos macskamentát a háborgó emésztőrendszerre gyakorolt nyugtató hatása miatt, a rutát pedig nyugtatóként és a fekélyek ellenszereként kedvelték (noha nagyobb dózisban halálos lehet). SEBÉSZKÉSEK Az ókori Egyiptomból és Mezo- potámiából nagyon kevés sebészeszköz maradt fenn, bár kőbe vésett képeken már Kr. e. 3000-ből is láthatunk kése- ket, fogókat, szondákat és égető- vasakat (23. o.). A babiloni orvosok valószínűleg ismerték a szemhéjcisz- ták eltávolításának és a véredények felvágásának módját - ez utóbbi szinte minden korban általános gyógymódnak számított (22. o.). Egyiptomból származó írásos emlékek több olyan körülményről is beszámolnak, amikor sebészeti beavatkozást végeztek (például körülmetélés, tályogok felvá- gása). bár a test belsejét is érintő beavatkozásokra csak ritkán került sor. A képen láthatókhoz hasonló késeket valószínűleg a mumifikálás során történt szerveltávolításhoz használták 8
készült fúróbegy KOPONYALÉKELŐ FÜRÖK készült fúróhegyek A koponyalékelő fúrók nyele sima fából, hegye pedig valamilyen igen kemény anyagból készült, hogy a lehető legkisebb roncsolást okozva hatoljon be a csontba. A kőkor- szakból származó első lékeltkoponya- leletek kb. húszezer évesek. Ezeket a lékeket nem fúróval, hanem éles kovapengével vagy késsel vágták. Kör vagy négyszög alakban addig kaparták a csontot, amíg a penge egyre mélyebbre hatolva végül átvágta a koponyát. Az ókorban bronzból vagy obszidiánból (üveg- szerű, fekete kőzetből) készült késeket használtak. A sebet később kagylóval, tökhéjjal, sőt néha ezüst- vagy aranylapocskával takarták be. Rekonstruált ősi csontfúrók Fából készült nyél A koponya- csontok természetes varratainak vonala Egy korábbi műtét begyó- gyult helye •A bőrhúrt erre részre tekerték a Lyukak a koponyában LÉKELT KOPONYA > .J Ezt a több mint négy- ezer éves koponyát • H .JM Jerikóban találták. TmM a Három lék látható rajta. Ijj A fúrt lyukak nagyjából , kör alakúak, míg a késsel vágottak általában szögle- lesek voltak. Egyes kopo- ' nyákra nem kevesebb, mint '= 9 öt léket vágtak, a legnagyobbak 9 átmérője elérte az 5 cm-t. Akadlak olyan páciensek is - mint például 1 a képen látható koponya tulajdo- nosa -, akik túlélték a beavatkozást. I Erre utal, hogy a lék körül frissen ’i képződött csont látható. Európában ’lh'l a késes módszerrel kivágott csont- darabot zsinórra kötve amulettként Mö a nyakukban hordták, hogy távol tartsa A a gonosz szellemeket. A koponyalékelés Tj® ma is alkalmazott módszer: az agysebészek 9 modem műtőkben, elektromos hajtású, precí- ziós fúrókkal és fűrészekkel dolgoznak (47. o.). Kr. e. kb. 2000-ből fennmaradt koponya Vörösréz kés ASSZÍR KOTÁBLA A képen a Ha valakire rátör a köhögés című orvosi értekezés második kőtáblája látható. Nini- vében készült, Kr. e. 700 táján. Változatos gyomor- bántalmakról és az alkal- mazandó gyógymódokról is szó esik benne. A gyó- gyítás a papok feladata volt, akik a szakmát a város könyvtárában található több ezer írásos agyagtábláról tanulták meg. A könyvtárat a Kr. e. 668-627 között élt asszír uralkodóról, Assur-bán- apliról nevezték el. HAMMURÁPI TÖRVÉNYKÖNYVE Hammurápi király, aki Kr. e. 1792-1750 között volt Babilónia uralkodója, híres törvénykönyvet alkotott, mely kőtáblába vésve máig fennmaradt. Tizenhét törvény foglal- kozott az orvostudo- mánnyal. például azzal, hogy a kezelés ered- ményétől függően milyen jutalmat vagy büntetést érdemelnek az orvosok. Annak az orvosnak például, aki „megnyitotta egy nemesember szemén a tályogot és ezzel vakságot okozott”, levágták a kezét. 9
Ez a Srí Lankáról származó maszk valószínűleg Garayakát, a megtisztulás démonját ábrázolja. Srí Lankán úgy tartják, hogy a démonok felborítják az ájurvéda-testnedvek egyensúlyát (14. o.). Az egyensúlyt az úgynevezett tovil rítussal állítják helyre, melynek során a démonokat az őket jelképező maszkot viselt? szereplők űzik ki a testből. A szellemek és a gyógyítás A hagyományos orvoslás egyes válfajaiban nem a gyógyszereknek vagy sebészi beavatkozásoknak, hanem az embereknek a sámán, a varázsló vagy a boszorkánydoktor természetfölötti hatalmába vetett hitének van a legfőbb gyógyító ereje. Azokban a társadalmakban, amelyekben a betegséget a gonosz szellemek jelenlétének tulajdonítják, a sámán kapcsolatba lép a szellemek világával. Ehhez legtöbbször önkívületi állapotba kerül, majd felszólítja a szellemet, hogy hagyja el a beteg testét. Egyes sámánok, például bizonyos észak-amerikai indián törzsek „gyógyító emberei” jól ismerik a növények és az ásványi anyagok gyógyhatásait is. Mások általános rituálékat végeznek, például megpróbálják befolyásolni az időjárást vagy még több állatot csalni a törzs vadászterületére. A ceremóniák során gyak- ran maszkokat és egyéb kellékeket használnak. A legújabb kutatások szerint a sámán külseje, tánca, ritmikus kántálása és egyéb rituális cselekedetei igen erős hatást gyakorolnak a lélekre, ami fizikai változásokat is kiválthat a testben, és ez esetleg valóban segíti a gyógyulást. nőalak valószí- nűleg Ododua Yorubát, az istenek anyját ábrázolja DIAGNÓZIS JÖVŐBE LÁTÁSSAL A férfialak Eshu istent ábrázolja, aki a földiekkel megismertette azlfa- kultuszt ŐSI ÉS MODERN Afrika számos területén ma is élnek a sámánista hitek és ceremóniák. Egyes becslések szerint egyedül Dél-Afrikában kb. kétszázezer „boszorkánydoktor”, vagy helyi nevén sangoma működik. Tudásukat egy spirituális tanítótól szerzik, és bár a kezelések, valamint az alkalmazott módszerek helyenként eltérőek, az a közös feladatuk, hogy megvédjék népüket a különböző ártalmaktól, meggyógyítsák őket és szívügyekben is a segítségükre legye- nek. A képen a nyugat-afrikai Kame- runban élő bantu nép sámánja éppen egy beteget gyógyít. A rituálékat néha nyugati orvosi kezelésekkel, például védőoltással vagy gyógyszerekkel is kiegészítik. A csirke alakít dobozban vannak a jövendöléshez használtpálmamagok a sámánok és egyéb gyógyító varázslók gyakran különböző rejtélyes jelek segítségével azonosítják a betegségek okát. E módszer neve jövőbe látás vagy divináció. A képen látható tálat a nigériai joruba törzs varázslója használta, és az úgynevezett Ifa-kultusz egyik kellékeként a jövendőmondáshoz szükséges pálmamagokat tárolta benne. A jövőbe látó port szór egy különleges deszkalapra, majd nyolc-nyolc magvat vesz mindkét kezébe. Ezután összecsapja a két tenyerét, és megpróbál a bal kezéből minél több magot átjuttatni a jobba. Ha egy-két mag a bal kezében marad, jeleket rajzol a porba. Amikor a jelek száma eléri a nyolcat, a jövendőmondó értelmezi a történteket. CEREMÓNIA ÉS GYÓGYÍTÁS A gyógymódok nem csak betegségek vagy sérülések kezelésére használhatók. Az ausztrál bennszülött törzsek többféle beavatási szertartást ismernek, melyek alanyai főleg fiatal férfiak. Ilyen- kor eret vágnak, megégetik vagy megsebzik a test bizonyos pontjait vagy kihúzzák néhány fogukat. A ceremónia után gyógynövényekből készült kenő- csöket és balzsamokat kennek a testre. A képen látható jfff. iif’íA,? । £ 10
RITUÁLIS DÍSZEK ELTŰNŐBEN is iro Sásszalagokkal összefogott haj. Faragott lábszárcsont - valószínűleg egy kengurué A fonatot növényi gyantával rögzítették a csonthoz .... A világ legtöbb pontján ma már alig vagy egyáltalán nem lelhetők fel a sámánista hagyományok nyomai. A könyveket ‘ amerikai festő, George Catlin (1796-1872) éveket töltött azzal, hogy megörökítse az észak-amerikai indián népek ruházatát, eszközeit és szokásait. A képen a montanai feketelábú törzs varázslója látható az 1830-as évekből. Az amuletteknek és egyéb ékszereknek régóta mági- kus erőt tulajdonítanak. Céljuk, hogy viselőjüket , megvédjék a gonosz | szellemektől és Tj Egy felső állkapocs- darab, benne fogakkal Emberi hajfonat a betegségektől. A ké- g pen látható nyaklánc- 1 amulett valószínűleg J az észak-amerikai apacs indiánok ( egyik varázslójáé volt. Üveggyöngyökből és emberi fogakból készült. A maszk viselője ezeken a lyukakon át tartotta szemmel a környezetéi > W MASZKOK ’ ’Jw A ceremóniák JMr során gyakran (jf\ viselnek masz- K kokat, melyek- t kel félelmet kelte- nek vagy a nézők ’ hitét fokozzák. Ez a maszk egy észak-ameri- kai irokéz indián varázslóé volt,‘és feltehetőleg egy betegséget okozó, ártó szellemet ábrázol. Az ame- rikai kontinens egyes részein, Afrikában és Dél- kelet-Ázsiában léteznek még hagyományosan sámánista társadalmak. A sámánok rendsze- ' rint azért bírnak jelentős hatalommal L a közösségen belül, mert hitük szerint képesek kapcsolatba jJBF lépni a szellemekkel. S&T MUTATÓCSONTOK W fw • . Ezeket a mutatócson- j tokát a bennszülöttek halál ® előidézésére használták. A cere- a móniát végző kurdaicsa (magyarul fls hóhér) varázserőt merít a bosszúállásból. Titokban ’ tüzet gyújt, majd rituális átkokat mormolva áthúzza a csontokat lángok között. A csontokat ezután eltemeti, hogy a varázslatnak legyen ideje „beérni”. Később kiássa őket és az alvó ellenségre mutat velük. 11
KÓLADIÓ A kóladió Nyugat-Afrikából származik, de széles körben alkalmazzák Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában is étvágyger- jesztőként és a fáradtság leküz- désére. Általában egészben szokás megrágni, porrá törve teát főznek belőle. A kóladió is koffeint tartalmaz, akárcsak a kávé. - itt— Növények és gyógyítás A betegségek gyógyítása növényekkel valószínűleg az orvoslás legrégebbi formája. Ösztöneik szavára hallgatva, vagy talán a növényeket evő beteg állatokat utánozva az ősember próba szerencse alapon kezdhetett kísérletezni a növények- kel. A legelső, Egyiptomból, Babilóniából és Kínából származó orvosi szövegek több száz növényi eredetű gyógyszert említenek. A valóságban azonban ennél jóval kisebb választék állt a betegek rendelkezésére, hiszen egyes növények ritkák voltak, másoknak a szezonja volt rövid vagy csak bizonyos részeiket, például a friss leveleiket vagy fiatal gyökereiket lehetett használni. Volt, amelyiket szárítás és porí- tás után már nem lehetett használni. A növényi gyógykészítményeket főzve, nyer- sen, teának kifőzve, páraként belélegezve, krémként a bőrre kenve vagy akár végbélkúpként kellett alkalmazni. Modern vegyelemzési módszerekkel kimutatták, hogy sok, leletként ránk maradt növényi gyógyszer valóban hatásos alapanyagokat tartalmazott. A növények ma is lényeges gyógyszeralapanyagnak számítanak (40-41. o.). TERMÉSZETESTÜK A gyógyászatban a növények gyógyszerkészítésen kívül gyakorlati célokra is használhatók. Egyes ausztrál és afrikai bennszülött kultúrákban a képen látható, Kenyából származó tüskékkel és a szélesebb végükön kialakított hasítékba szorított szőlő- vagy egyéb indával varrták össze a sebeket. Egyes tüskéket még kemé- nyebbé tettek azzal, hogy izzó parázs közé tették őket, ami egyben a fertőtlenítésükről is gondoskodott. Szárított gyökérdarabok TÖBBCÉLÚ NÖVÉNY A poloskafű vagy fekete kohos az észak- amerikai indiánok egyik hagyományos gyógynövénye. Enyhíti az ideg- és izom- fájdalmat, az ízületi gyulladást és a fejfá- jást, de használható izomgörcsök, valamint Wr asztma esetén, sőt nyálkahártyalobok, például ~ köhögés vagy torokfájás kezelésére is. Euró- pába a 19. században érkezett meg, és ma fontos helyet foglal el a növényekkel gyógyító szak- emberek természetes gyógyszertárában. A készít- ményeket többnyire a szár föld alatti részéből és a szárított gyökérből állítják elő. GYÓGYSZERES ZACSKÓ Ezt a szarvasbőr zacskót egy észak-ame- rikai indián varázsló (10-11. o.) használta kb. 1880-1920 között. Jártában-keltében gyűjtötte a gyógynövényeket, és még az a mozdulat is fontos volt, amellyel a növényeket elővette a zacskóból. Varázsmogyoró Hamamelis virginiana Fekete kohos Cimicifuga racemosa VARÁZSMOGYORÓ A bokros varázsmogyo- rót (más néven bűbáj- diót) évszázadok óta használják az észak-ameri- kai indiánok vérzéscsillapí- tásra, valamint horzsolások és égési sebek gyógyítására. A 18. századtól Európában és más kontinenseken is elterjedt. Leveléből és kérgéből készült kivonatát ma a kereskedelemben kap- ható krémek alapanyagaként használ- ják horzsolások, visszerek és aranyér gyógyítására. A varázsmogyoró ható- anyaga egy vérzéselállító szer összehúzódásra készteti a szöve- teket, amelyek így „kiszáradva” nem véreznek tovább. Szárított levelek és kéregdarabok 12
A DÖNTÉS SÚLYA SZÁMTALAN FELHASZNÁLÁS Eukaliptusz Eucafyptus globuhis Az eukaliptusz levele az ausztrál bennszülöttek egyik ősi gyógyszere. Csillapítja a lázat, gőze belélegezve tisztítja a légzőszervi megbetege- dések során keletkező váladéktól eldugult orrot, torkot és tüdőt, sebek és gyulladások kezelésére használatos fertőtlenítőpakolás készülhet belőle, de különböző főzeteit belsőleg is alkalmazzák. Az eukaliptusz a nyugati világban a 19. század- ban jelent meg. Orosz kutatások szerint egyes fajai még az influenzavírusok és malária ellen is hatékonyak (63. o.), míg mások baktériumölő hatásúak. Texasi kaktusz Lopbophora williamsii A pofadudor arra enged következ- tetni, hogy az ábrázolt személynek kokalevelek vannak a szájában KÖTÉS TERMÉSZETES ANYAGOKBÓL A nedvszívó leveleket és moszatokat már a történelem előtti idők- ben is használták sebek lefedésére és pépes meleg borogatások ké- szítésére. A borogatáshoz használt anyagra rákenték a növényi ke- veréket, és így tették rá az érintett testrészre. A képen látható, 1570 tájáról származó jelenet egy azték gyógyítót ábrázol, amint pépes borogatást tesz a sérült lábára, hogy kivonja a testből a mérgeket és az ártó szellemeket (10-11. o.). ' KOKARAGAS Dél-Amerikában ' (X az éhség és a kime- rültség ellen, valamint fájdalomcsillapítás cél- ’ < jából már régóta rágják T' < »t a kokacserje leveleit, amint (/erről ez a perui ezüstszob- T rocska is tanúskodik. $ S, A kokacserjét (Erythroxylon L i coca) ma Afrikában, Délke- flet-Ázsiában és Ausztráliában w n is termesztik a leveleiben '•Y B található narkotikus (hódító) ’S. alkaloidokért. Gyógyszer- ' <1'1 ipari alapanyagként szigo- rúan szabályozott körül- mények között termesztik és dolgozzák fel, de a kokain nevű kábítószer alapanyagaként illegálisan is termesztik. Gyógyítással elegyedő vallási ceremóniáik során az inkák is használtak az agyra ható gyógyszereket (lásd lent). K gyógymód kiválasztása a gyógyító eljárás fontos része volt. Ez a dél-amerikai indián agyagedény egy mocsika gyógyítót ábrázol, amint a kezeléshez használandó növények kiválasztása előtt megvizsgálja a beteget. A gyógyító vagy sámán gyak- ran titkolta, hogy milyen gyógynövényeket használ, és miként kell elkészíteni és adagolni ezeket, mert így megőrizhette a társadalom- ban elfoglalt pozícióját és befolyását. A SÁMÁNOK CSODASZEREI A sámánok és egyéb törzsi gyógyítók előszeretettel használnak hallucinogén anyagokat tartalmazó növénye- ket A növény által kiváltott, transszerű állapotban a sámán állítólag képes kommunikálni az istenekkel és emekkel, melyek a betegséget okozták vagy segít- ek a meggyógyításában. Ez a tövis nélküli texasi kaktusz, a méscal vagy „pálinkásbutykos” Mexikóban és az Egyesült Államok délnyugati részén honos. Ebből nyerik a meszkalin nevű kábítószert, melyet egyes észak- amerikai indiánok és az aztékok is használtak. E növény klása ma számos országban törvénybe ütközik. 13
A keleti filozófiák A TIBETI ORVOSLÁS A tibeti orvoslás egyes elemei megegyez- nek a kínaival (gyógynövények haszná- lata), a görög-arab orvosláséval (testned- vek fontossága) és az indiaival (a gerincet tekinti a lélek lakhelyének). Használja a buddhizmus egyik formájából, a lámaiz- musból ismert énekeket is. A képen egy utazó doktor gyógyszeres zacskója látható, benne ásványok és gyógynövények, egy keveréshez használt üreges szarv és spatula, valamint egy penge meg egy fenőkő az egyszerűbb műtétekhez. Méz A keleti orvostudomány bölcseletének és gyakorlatának hosszú és bonyo- lult története van. Bár ezt a tudományt sokszor időtlennek és változatlannak mondják, számos bizonyíték szól amellett, hogy az idők folyamán új elmé- letekkel gazdagodott és régiek koptak ki belőle. Az indiai gyógyítás rend- szere, az ájurvéda (a szó jelentése: az élettel kapcsolatos tudás) nagyjából 2400 évvel ezelőtt kezdett kialakulni, és Kr. u. 500-ban érte el mai formáját. Elsősorban a Csaraka szamhita és a Szuszruta szamhita szövegeken alapul, melyeket a hagyomány szerint egy orvos, Csaraka (kb. Kr. e. 1000) és egy sebész, Szuszruta (valószínűleg Kr. u. 50 vagy 450) készített. Az ájurvéda-orvoslás a betegsé- get a három fő „életnedv”, az epe, a nyálka és a levegő egyensúlyzavaraként fogja fel. Kezelését gyógynövényekkel, műtétekkel, rituális énekekkel és áldozatokkal végzik. Még keletebbre, Kínában Kr. u. 500-ig az orvostudomány a vallással keveredett, ám ettől kezdve már „hivatásos” orvosok praktizáltak. A műtéti beavatkozások ritkának számítottak, de volt helyettük több ezer egyéb gyógymód. A legfontosabb kínai forrásmunka, a Huang Ti Nei Csing szerzőjeként a hagyomány a mitikus császárt, Huang Tit tartja nyilván. A csakrákra összponto- sításkor felvett testhelyzet Kősó Édesgyökér vr Pálcakóró gyantája Rauwolfia-gyökér Mirhagyökér GYÓGYÍTÓ ÍZEK Az ájurvéda-otvoslásban ismert hat „íz” az egyes gyógynövények vagy ásványok gyógyító tulajdon- ságait képviseli. Az édesgyökér keserű és édes; a méz édes és összehúzó hatású; a pálcakóróból származó gyanta csípős; a kősó sós; a rauwolfia gyökere keserű (szorongást, fejfájást és kígyó- marást gyógyíthatunk vele); a mirha gyökere keserű és csípős egyszerre. A hatodik íz, a sava- nyú, a gyümölcsökből származik. A gyógykészít- ményeket pakolásként, krémként, tabletta vagy beöntés formájában és fürdőolajként alkalmazzák. ACSAKRÁK Az indiai tanok hat csakrát ismernek, melyek a test lelkierejének összpontosítását és elosztását végzik. A fejtetőtől a gerinctőig a gerincoszlop mentén helyezkednek el. Minden csakra megha- tározott mirigyekhez és szervekhez kapcsolódik. A csakrák sérülése vagy egyensúlyának felbo- rulása betegséget okoz. Az egyensúly és az egész- ség helyreállítását gyógyszerekkel, masszázzsal, jógával és énekekkel végzik. Szondák és tűk A lyukon fűzték át az állatbélből vagy növényi anyagból készült fonalat Lekerekített végű penge Penge —-~l> »l I .... A szárra merőleges pengével ellátott szonda MŰTŐ A ZSEBBEN A sebészet az ókorban Indiában volt a legfejlettebb. A különböző bűnöket rendszeresen büntették különböző testrészek levágásával, így a sebészek komoly gyakorlatra tettek szert a plasztikai sebészet terén, de jól értettek a sebvarráshoz, vese- és hólyagkő-eltá- volításhoz és számos egyéb operációhoz is. A testüregekben végzett beavatkozásoknál az erős, fertőtlenítő savat kiválasztó fekete hangyák rágóit használták fel varrat helyett. Ebben a 19. századi tokban érvágáshoz és sebvarráshoz használatos eszközöket tartottak , A fő pengére merőlegesen ' Másodlagos .yp-, másodlagos pengével penge ellátott kés Fából készült tok, zsa- néros, osztott fedéllel Penge • A gyűrűt ráhúzták a tokra, hogy ne tudjon kinyílni A sebész ezzel a karikával fűzte rá a tokot az övére
kínai akupunktúra című mu az egészséget. JIN ES JANG Minden Az akupunktúrát, melynek során a bőrön keresztül a test meghatározott pontjaiba tűket szúrnak, egyéb kezelések és diagnosztikai módszerekkel együtt a Huang Ti Nei Csing (A Sárga Császár orvosi klasszikusa, Kr. e. 450-300) írja le részletesen. Az akupunktúrának többféle rendszere van, melyekben a kezelhető pontok száma 360 és 600 között változik. Ezen a 18. századi kínai bronzszobrocskán A kínai filozófiában a világegyetem minden része - az emberi testet is tartotta az akupunk- túrás tűit, a gyógy- növényeket és egyéb gyógyszereket 'A doktor ebben a bőrzacskóban Ginzeng Panax ginseng A pulzust mindkét csukló három-három pontján a test felszínén és a mélyebb rétegekben tapintják ki GYÓGY- NÖVÉNYEK néhány ilyen pont látható. Tizenkét fő meridián (csatorna) mentén helyezkednek el, r amelyekben a esi (az életenergia) áramlik a testen belül. A tűk egyrészt lehetővé teszik, hogy a esi bejusson a testbe vagy kiszabaduljon belőle, másrészt eltérítik vagy elállják az útját, így állítva helyre a harmonikus energiaáramlást és végtagon hat meridián halad végig Japán necuke a 19. század végéről ’inden meridián- és akupunk- tűrás pont a test egy-egy szervével áll latban beleértve - két alapvető erő, a jin és a jang egyensúlyán és egymásra hatásán alapul. A jin sötét, hűvös, nedves, passzív, negatív és nőnemű; a jang világos, meleg, száraz, aktív, pozitív és hímnemű. A képen látható tai-csi szimbólum azt jelképezi, hogy ez a két erő, a sötét és a világos egy- másba olvad és egymásból ered. Kettejük között esi energia áramlik. Ha testen belüli egyensúlyuk felborul, akkor zavar keletkezik az energia- áramlásban, és az egyén megbetegszik. Az egyensúly helyreállítása növényi alapú gyógyszerekkel, akupunktúrával vagy étrend-változtatással lehetséges. 'Ez a pont a vastagbélhez kapcsolódik és emésztési problémák esetén veszik kezelésbe Az egyes pontsorok áltál alkotott vonalak egy- egy meridiáint 'lölnek, melyen át az energia áramlik... A PULZUS JELENTŐSÉGE A távol-keleti orvosok csuklónként hat, összesen tizenkétféle pulzust mértek meg, mielőtt kezelni kezdték a beteget. A pulzusok a esi energia áramlási útvonalainak, vagyis a meridiánoknak felelnek meg. Jellemzőiket számos költői kifejezéssel foglalták össze, például „mint amikor a víz csepeg a tetőn át” vagy „sima, mint egy bővizű folyó”. .4 lábfejen a vese és a tüdő punk- túrás pontjai 'Ihatok A hagyományos kínai orvoslás több mint tizenhat- ezer gyógymódot ismer, melyek jelentős része gyógynövényeken alapul. A ginzengnek, vagyis az „erősítőszerek királyának” gyökerét legtöbbször más növé- nyekkel, például édesgyökér- rel vagy datolyával kever- ve alkalmazták, ezzel enyhítve az általa kiváltott hatás hevességét. Öregek, gyengék, lábadozók és stressz- től szenvedők használták. 15
ACKAHí KAI S ElA , TYXH eyxapió thpion : Az ókori Görögország \ í A nyugati tudományok jelentős részének gyökerei az óko FOGADALMI FELAJÁNLÁS A betegségből felépült emberek a templomokban áldozatot ajánlottak fel az isteneknek, mely sokszor az érintett testrész pontos mása volt. Ez volt a fogadalmi felajánlás. A képen egy márványból faragott lábszár látható; a felirat tanúsága szerint egy Tihe nevű beteg valamilyen lábbal kapcsolatos betegségből épült fel. az ókori Görögországba nyúlnak vissza, és ez alól az orvostudomány sem kivétel. A legendákból tudjuk, hogy a gyó- gyítást Apolló isten találta fel, és hogy a tudást Kirón, a kentaur adta át Aszklépiosznak, az orvostudomány istenének, valamint leányainak, Hűgieiának, az egészség és Pana- ceának, a gyógyítás istennőjének. Aszklépiosz kultusza Kr. e. az 5- században alakult ki, Hippokratész, a leghíresebb görög orvos (kb. Kr. e. 460-377) munkásságával egy időben. Hippokratész és követői több mint ötven írásos művet hagytak ránk, melyek azóta is útmutatással szolgálnak az orvosok számára. Leírják, hogyan kell az orvosnak megvizsgálnia a beteget, hogyan kell megkeresni a betegségek okát az étrendben vagy a beteg környezetében, rávilágítanak az egyszerű tanácsok (testmozgás, egészséges étkezés) és a test természetes öngyógyító erejének fontos- , ságára. Az írásokból az is kiderül, hogyan kell cselekednie és viselked- nie egy orvosnak. Hippokratész számos elvét ma is követik az orvosok - gondoljunk csak az orvosi titoktartás kötelezettségére. Aszklépiosz botja és a kígyó ma a modem orvoslás jelképének számít Kerti mák Papaver somniferum Beléndek Hyoscyamus niger AZ ORVOSTUDOMÁNY ISTENE Aszklépiosz valószínűleg hús-vér ember volt, ám hírnevének köszönhetően halála után lassan istenként kezdték tisztelni. Az egész hellén világban számos templomot (aszklepiont) emeltek a tiszteletére, melyek közül a legismertebb az epidauruszi volt, Athéntől nem messze. A szenvedők egy-egy éjszakát töltöttek a temp- lomban, majd álmaikat és látomásai- kat elmesélték a templom papjainak, akik ennek alapján látták el taná- csokkal őket. Ha villá- san el- ágazó, ' a lakja az emberi alsótestre ' emlékeztet Levelei túlságosan mérgezőek, így a modem gyógyászatban már nem használják Móüiiidgora. A megszo- rított nedv- ből morfin nyerhető, mely ma is értékes gyógyszer NÖVÉNYI GYÓGYMÓDOK A'got t sokat tanultak az egyiptomiaktól a növényi alapú gyógy- szerekről, például a beöntésekről, gyógynövény-keverékekről és ásványőkröl, melyeket sebkötözésre, felfekvések és fekélyek kezelé- sére használtak. Hippokratész maga is jó néhány gyógynövényről írt tanulmányt; ezek között voltak erős, nemritkán veszélyes, altató és fájdalomcsillapító hatásúak is, mint a beléndek, a mandragóra és a kerti mák, melyeket műtéti beavatkozások során használtak. 16
AZ ORVOSTUDOMÁNY NAGYJAI Hippokratész sokat utazott, de elsősorban a Kosz szigetén működő isko- Iájában tanított. Egyik fő tana volt, hogy az orvosnak prognózist kell készítenie, vagyis meg kell jósolnia a betegség lefolyá- sát és kimenetelét, valamint a kezelés hatásait. Hippok- Dkht ratész műveiben arra tanította az orvosokat, hogy ’ ""“"s- nc az istenekre és a szellemekre, hanem meg- 1 figyeléseikre és a tényekre támaszkod- j&BSejanak. A neki tulajdonított Aforizmák című könyv valószínűleg több em- ® i'é'jSk N. aÍ-ÍBí*. bér műve. Számos szólás és köz- mondás található benne, pél- dául ,Jó jel, ha az önkívü- 1^. let helyét az alvás veszi át”. Ebben az elképzelt Sfc-V jelenetben egy későbbi orvossal, a pergamoni Galenusszal »•' “ 'k (kb. 130-200, 18- °) HHHqHkL beszélget. SANGVIN A NÉGY TESTNEDV A görög tudósok úgy vélték, hogy minden dolog négy elemből áll: levegőből, vízből, tűzből és földből. Ezeket az emberi testben a négy testnedv jelképezte: a vér, a nyálka, a sárga epe és a fekete epe. A betegség akkor következik be, ha ezek természetes egyensúlya felborul. A betegségeket érvágással, hashajtókkal és az étrend szabályozásával kezelték. FLEGMÁT A VIZSGÁLAT I g A legtöbb orvos településről települése'’ vándorolt. Az ilyen utak neve „epidémia” volt, ebből ered a járvány kifejezés. Kikérdezték.^ a betegeket a panaszaikról, megvizsgálták az érintett testrészeket - például meghallgatás- sal (auscultatio) és kitapintással (palpatio). K AZ ALEXANDRIAI NAGY KÖNYVTÁR í™ egyiptomi Alexandriát Nagy Sándor alapította Kr. e 332-ben. A város és a benne létrehozott hatalmas "könyvtár a hellén tudományos élet, többek között az orvostudomány egyik központjává vált. A boncolások- x, nak köszönhetően - amelyet Görögországban szieo- < rúan tiltottak - Herofilosz (kb. Kr e. 335—230) megteremtette az anatómia (bonctan) alapjait Eraszisztratosz (kb. Kr. e. 310-250), a fiziológia, vagyis az élettan tudományát alapozta meg bSZV5?
vakaró nyele vakaró hajlított fémpengéjével kaparták végig a test felszínét Egy szemorvosnak a németországi Mosel folyóból előkerült pecsétje Olajtartó kanna A Római Birodalom JVLelőtt a római orvostudomány a görögök hatása alá került, hagyományos gyógymódokból és az istenekhez intézett fohá- szokból állt. Kr. e. 293-ban azonban járvány söpört végig Ró- mán, és a rómaiak a görög Aszklépiosz istenhez (16. o.) fordul- tak segítségért. Ettől kezdve egyre több görög orvos költö- zött Rómába, így tanaik is fokozatosan terjedni kezdtek. Az első, Rómába költözött orvos Aszklepiadész volt (Kr. e. 124-kb. 60). A két legelterjedtebb római encik- lopédikus mű a Cornelius Celsus (kb. Kr. e. 20-Kr. u. 45) által írt és főleg a hippokratészi tanulmányokon alapuló De Re Medicina (Az orvoslásról), valamint az idősebb Caius Plinius (Kr. u. 23-79) tollából szár- mazó História Naturális (Természettudomány), mely- ben a sebészetről, a gyógynövényekről, a mágiáról és a folklórról is szó esett. A római kori orvostudo- mány legnagyobb alakja mégis Claudius Galenus (kb. Kr. u. 130-200) anatómus, orvos és teoretikus volt. Bár követte a négy testnedvről szóló hippokra- tészi elméletet (17. o.), az életszellemben, más szóval pneumában is hitt, melyet az ember minden lélegzet- vételével vesz magához. Az emésztett ételből szár- mazó természetes szellem mellett az életszellem tartja fenn és táplálja a test szerveit. A nyugati orvostu- domány ezerötszáz éven át követte ezt az elméletet. _____________ MŰFOGSOR Az első műfogakat 4500 évvel ezelőtt Egyiptomban készítették. A római fogászok aranyhidakat készí- tettek; ezekbe rögzítették a kihúzott és gyökerüktől megfosztott fogakat vagy az elefántcsontból, fémből készült pótlásokat. Fontosnak tartották a legkülönbözőbb összetevőkből álló fogkré- mek használatát is - ezek egyike mézből, sóból, ecetből és porított üvegből készült. Római műfogak másolatai KÖZEGÉSZSÉGÜGY A rómaiak tudták, hogy a betegségek szorosan összefüggenek a szenny- vízzel, az emberi ürülék- kel, sőt a mocsaras területekkel is, ezért a magánházaknál és nyilvános helyeken is gondoskodtak tiszta vízről a mosakodáshoz, iváshoz, főzéshez és az illemhelyek leöblíté- séhez. A képen egy Róma közelében, Óstiá- ban álló nyilvános illem- hely látható. Marcus Varró (Kr. e. 116-27) már megsejtette a mik- robák létét, amikor így írt: „Olyan parányi lények tenyésznek, ame- lyeket nem látni, és ame- lyek a szájon és az orron át jutnak be a szerve- zetbe és ott súlyos betegségeket okoznak.” A LÁTÁS MEGMENTŐI Egyes római orvosok kizárólag a szemlencsé- ben kialakuló és idővel teljes vakságot okozó homályos területek, a hályogok eltávolítására szakosodtak. Ok voltak az első szemszakorvosok. FÜRDÉS A Római Birodalom idejében (a Kr. e. 1. század és a Kr. u. 5. század között) a forró vagy hideg vizes közfürdő felkeresése társa- dalmi esemény, tisztálkodási alkalom vagy akár az orvos által elrendelt kúra része is lehetett. A fürdőzők a bőrü- ket egy kannából öntött olajjal kenték be, majd egy vakarószerszámmal eltávo- lították az izzadságot, szennyet és az apró élős- ködőket, például tetveket. Hajukat vágással és mosással ápolták. 18
A ROSSZ NEDVEK KISZÍVÁSA A rómaiak körében elterjedt gyakorlat volt a köpölyözés, melynek célja az volt, hogy kiszívják a testből a mérgező anyagokat és a „gonosz nedveket”. Egy darab égő rongyot tartalmazó csésze száját rászorí- tották a testre. Az égés elfogyasztotta a csésze belsejében található oxigént, így részleges vákuum jött létre, mely erősen rászívta a csészét a bőrfelszínre. A száraz köpölyözést sértetlen bőrön alkalmazták, míg nedves köpölyözéskor egy sebet vagy szándékosan ejtett bemetszést fedtek le, így szívták ki a vért, gennyet vagy egyéb folyadékokat. A testre tapasztott köpöly Lángoló rongy a kőpöly- ben RÁZÓS KEZELÉSEK Több mint kétezer évvel az első elektrosokk-berendezés (46. o.) előtt a zsibbasztó rája segítségével már elvégezték az első elektroterápiás kezelést. A rájákat tengervízzel töltött medencékben tartották, és valószí- nűleg ebbe merítették bele a beteget is, akit ekkor 500 voltos áramütés ért. A kezeléssel az ízületi és izomfájdalmakat, valamint a bénulásos betegeket gyógyították. A sebek vagy beteg szövetek vizsgálatakor hasznait szonda Finom hegyű csipesz a szilánkok eltávolításához A szívóhatás által okozott hólyag RÓMAI KORI GYÓGYNÖVÉNYEK A legtöbb római orvos csupán pihe- nést, fürdőzést, étrendváltozást és gyógynövényekből készült gyógy- szereket írt fel. Ez utóbbiakból többszáz-félét ismertek ugyan, ám ez sokkal kevesebb volt, mint a kortárs kínai orvosok tárháza. Egy katonaorvos, a Néró császár (Kr. u. 37-68) idejében szolgált Pedanius Dioscorides (Kr. u. 41-90) állította össze az első részletes gyógynövényjegyzéket (40. o), a Matéria Medicát. Ma ezeknek csupán egyötödét tekintjük való- ban gyógyhatásúnak. Dioscorides Hippokratészhez (16-17. o.) hasonlóan maga is javasolta, hogy tejelválasztásuk serkenté- sére a szoptatós anyák fogyasz- szanak édesköményt. Édeskömény . Foeniculum vulgare Finom fogazató amputáló csontfűrész Összehajtható kés Húzókampó, mellyel műtét közben az izmokat és véredé- nyeket húzták félre az útból A penge élél a nyél védte a kicsorbulástól •A fűrész fából készült nyele nem maradt fenn Egy Pompeji romjai közül előkerült bronzköpöly (Kr. u 79-ből) Száraz köpölyözés Zsibbasztó rája Torpedó nobiliana MAI KORI SEBÉSZESZKÖZÖK tások során számtalan római orvosi eskö: került elő, sokukat időtálló, igényesen unkáit bronzból készítették. Némelyikük * ónbözik a ma használtaktól (50-51. o.). A szorul' on, kampókon és csipeszeken kívül ző vizsgálótókrök (speculumok) is tek, melyek kihajtható, spatulaszerű beillesztették a nyílásokba, hogy a test belsejét is megvizsgálhassák. Soranus (Kr. u. 9b-138). a Római Birodalomban élt görög orvos ram. hogy a női betegségek vizsgálata és ztizálása során is használt vizsgálótókröt. HARCTÉRI ORVOSLÁS A Római Birodalom terjeszkedése során vívott csatákban számtalan sebesültet kellett ellátni. A harctéri orvosok intézményét Július Ceasar (kb. Kr. e. 100-44) vezette be. Ezek az orvosok a helyszínen felállított és jól felszerelt „kötöző- állomásokon” nyújtottak elsősegélyt a sebesül- teknek, akik később valetudinariumcAArxi lába- doztak, melyekhez valószínűleg az aszklepionok (16. o.) szolgáltak mintaképül. Később hasonló intézményeket hoztak létre a tisztek, majd a tehetősebb polgárok, sőt a rabszolgák számára is. Fokozatosan kialakultak a közkórházak. 19
VARÁZSEREJU ORVOSI TÁL Ez a szír-egyiptomi tál a 13. század közepéről származik. Különböző betegségek kezelésére használták, méghozzá a jelek szerint meglehe- tősen sűrűn. A belevésett felirat így szól: „Ez az áldott csésze minden mérget semlegesít. Bizonyítottan kedvező hatásokat egyesít magában... Használható kígyómarás és skorpió- csípés ellen... hasi fájdalmakra... valamennyi betegségre és panaszra. A panaszos személy vagy megbízottja igyon belőle, és meggyógyulnak, Isten segítségével.” Az iszlám hagyományok A Kr. u. 5. századra a Római Birodalom fénykora véget ért, és Európában beköszöntött a sötét középkor. A görög és a római orvostudomány számos vívmánya a feledés homályába veszett, mivel az orvosok a babonák és a vallás felé fordultak. Európától délre és keletre azonban gondosan őrizték a görög és római hagyományokat. Kr. u. 431-ben a konstantinápolyi Nestoriust eretnekséggel vádolta meg a keresztény egyház, mire ő és hívei elmenekültek, és meg sem álltak Perzsiáig. Útközben orvosi iskolákat alapítottak Görögországban, Mezopotámiában és Perzsiában is, valamint arabra fordítottak több görög és római orvosi tárgyú művet. A Bizánci Birodalom (a Római Birodalom keleti fele), melynek központja Konstanti- nápoly volt, elítélte Nestorius követőit, ám vezetői mégis példát vettek róluk, és orvosi iskolákat, valamint szegénykórházakat alapítottak. A 7. századtól kezdve az iszlám vallás arab alapítója, Mohamed próféta hívei elfoglalták Perzsiát, a Közel-Keletet, Észak-Afrikát és Spanyolország egyes területeit. Átvették a görög és római orvosi munkák fordításait és orvosi iskolát alapítottak Bagdadban (a mai Irak területén), Kairóban és a spanyolországi Córdobában. Olló Szike vissza- bajtották a szike nyelébe NYUGAT. KELET, NYUGAT A nyugati orvostudomány az egyiptomi, a görög és a római civilizáció fejlődésével együtt gazdagodott. A Római Birodalom hanyatlásával az Európából eltűnő ismeretek átszálltak Észak-Afrikára és a Közel-Keletre. Arab fordítások formájában nem csupán fennmaradtak, hanem ki is egészül- tek, főleg az iszlám központjaiban: Bagdadban, Kairóban és Córdobában. A 12. századtól kezdve az európai tudósok elkezdték az arab írásokat visszafordítani latinra, így az ősi orvosi ismeretek visszakerültek Európába. a biztonság kedvéért ható szár SEBÉSZET MAGAS FOKON Az iszlám vallás nem sokra becsülte a sebészetet. Változatos műtéti beavatkozásokat végeztek, például vesekő- vagy hályogeltávolítást, ám ezeket szakképesítés nélküli segédekre bízták. Az egyik legnagyobb orvos-sebész a córdobai Albucasis (936-1013), az al-Tasrif, az egyik első illusztrált sebészeti kézikönyv szerzője volt. A sebészet igazi mesterei olyan igényes kidolgozású eszközökkel dolgoztak, mint a képen látható és a 18. századi Perzsiában készült szike és sebészolló. 20
Rhazes Avicenna AZ ISZLÁM SZERZŐK es a A fényes máz Rhazes (kb. 850-932) Perzsiában és Bagdadban folytatott orvosi rlatot. Ő tett először különbséget a himlő és a kanyaró között, és bonyolult gyógyszerek helyett főleg egyszerű gyógymódokat It, például tápláló, egészséges ételek fogyasztását. Több mint 230 orvosi tárgyú művet írt. A legbefolyásosabb iszlám orvos valószínűleg a perzsiai Avicenna (980-1037). A Medicina J kánonja című műve egymillió szóból áll. Később latinra is / lefordították, és az európai orvosi iskolákban Galenus fi (17-18. o.) műveivel párhuzamosan tanították. fi az érvágás bevett gyógy- rfcj módnak számított (22. o.). A vért később alapanyag- _ 'flrTh ként használták, főleg U a háborgó gyomor (I csillapítására. Az arab qMSB orvosok gyakran írtak fel állati eredetű szereket is, például ámbrát, mely az ámbrás cet bélcsövében képződő melléktermék. Sfcesá a 18. ból A mozsár- törő nyele vasból készült könnyen tisztán tartható A GYÓGYSZEREK TÁROLÁSA A gyógyszerész a szárított gyógynövényeket, az ásványi anyagokat és egyéb gyógy- szereket agyagból készült gyógyszeres korsókban tá- rolta. Ez a perzsa edény a 9- században készült. Némelyik , , edényben a betegektől levett í vért tartották - akkoriban ,'Jj olyan görög és római szöveg maradt fenn, mely különben örökre elveszett volna. 'Az arab dátum 1207-et jelöl, mely a nyugati naptár szerint 1792-nek felel meg HERBÁRIUMOK Ezen all. századi arab herbáriumoldalon a fog- íny- és torokbántalmak enyhítésére, vérzéscsilla- pításra, gyomor-, máj- és epehólyag-betegségek kezelésére használható párlófű látható. A kötet- ben hatszáz növény leírása található, és azon a De Matéria Medica című görög művön alapul, melyet a Kr. u. 1. században a számos vidék gyógynövényeit jól ismerő katonaorvos, Pedanius Dioscorides (19- o.) szerkesztett. Az arab fordításoknak köszönhetően számtalan Az ara orvostudomány híres volt arról, hogy lan természetes hatóanyagot használt, Kbbel között gyógynövényeket is (például zanrfort. mirhát, szennát, szegfűszeget). A szere- bet legtöbbször mozsárban apróra törve készí- Uék. majd elixíreket, szirupokat, balzsamokat e egyéb elegyeket kevertek belőlük. A nyers hozzávalókat nem mindig szárazon aprították: amelyiket vízben, olajban vagy alkoholban ettek, hogy így nyerjék ki belőlük égés hatóanyagokat.
। Varázslás és babona Európában az 5. és a 15. század között a természettudományok - különösen az orvostudomány - nem sokat fejlődtek. A franciaországi Montpellier-ben (alapításának éve kb. 1167), az olaszországi Salernóban, Bolognában (1158) és Páduában (1222) volt ugyan egy-egy virágzó orvosi iskola, melyeket elsősorban az iszlám gyakorlat (20-21. o.) befolyásolt, ám a mindennapi BEZOÁRKÖVEK Ilyen természetes kavi- csokra hasonlító tárgyak alakulnak ki egyes állatok, például kecskék, juhok és tehenek gyom- rában. A babona szerint varázserővel bírtak a betegséget okozó „test- mérgekkel” szemben. Az emberi hólyagból, veséből és epehólyag- ból származó köveket orvostudomány visszasüllyedt a növénygyűjtögetés, varázslás és vallási rituálék szintjére. Ebben az időszakban az orvosi gondolkodást a Galenus-féle életszellem és testnedvek elmélete (18. o.) hatotta át - ebből alakult ki fokozatosan az a keresztény nézet, hogy a betegség nem más, mint Isten büntetése az ember bűneiért. A fizikai test nem volt olyan fontos, mint a lélekre a halál után váró sors. A diagnózis és a kezelés gyakran csak babonákon, vallásos jeleken és a gyógyító szentekhez inté- zett imákon alapult. A keresztény egyház a zárdákban, apátságokban és monosto- rokban működő kórházak révén nyújtott nyilvános, ám korlátozott orvosi ellátást. hasonlóan nagy becsben tartották. Minden cikkelynek neve volt és meghatá- rozott gyógynövényt tartalmazott HADD FOLYJON! Az érvágás ősi gyakorlata a középkorban is széles körben elterjedt volt. A „felesleges” vér lecsapolásával állítólag távoztak a mérgek a testből és helyreállt a testnedvek egyensúlya (17. o.). A különböző betegségeket eltérő helyeken végzett érvágással kellett gyógyítani. Bonyolult táblázatok készültek arról, hogy mely testrészen kell a vágást ejteni vagy hová kell a vért lassabban kiszívó piócákat (26. o.) felhelyezni. A köpölyözéshez (19- o.) hasonlóan az érvágást még a 19. században is alkalmazták. PESTIS ÉS CSODASZER Az 1320-as évektől kezdve a fekete halál végigsöpört Mongólián és Kínán, majd 20 évvel később megérkezett Nyugat-Európába is. Ez volt a patká- nyokon élősködő bolhák csípésével terjedő baktériumfertőzés, a bubópestis. Az áldozatok száma Európában elérte a hetvenmilliót. A keresztény egyház mindezt úgy fogta fel, mint Isten bün- tetését az emberiség bűneiért. Ebben a nyolc cikkelyből álló, aranyból és ezüstből készült tokban illatos virág- szirmokat és gyógynövényeket tartottak, így próbálták enyhíteni a levegőben terjedő dögletes bűzt és megakadályozni a kór terjedését. VIZELETMINTA A középkori orvosok megvizsgálták és ki is kérdezték a betegeiket, esetleg még a pulzu- sukat is megtapintották, de a leg- fontosabb az uroszkópia, vagyis a vizelet ellenőrzése volt. Nem kevesebb, mint harminc jellemzőt vizsgáltak, többek között a színt, az üledékességet, a szagot és az ízt is. Ezek alapján állították fel a diagnózist és határozták meg a kezelést. Sok helyen a vizelet- mintát tartalmazó edény az orvo- sok jelképévé vált. A vizeletvizs- gálatnak ez a módja a 19. század- ban tűnt el a gyakorlatból. A hasítékba illesztették a vékony áldó ÉGETOVAS (fent) Az égetővas (kauter) a jószágok megjelölésére használt billogvashoz hasonló, vörösen izzó vaspálca volt, mellyel a vérző területeket égették ki és zárták le, például fekélyes sebek vagy a levágott vég- tag csonkján. Ezt a hosszú nyelű példányt a pestises bubók, vagyis a bubóbestisre jellemző, a hón- aljban, az ágyékon és a nyakon található fájdalmas nyirokcsomó- duzzanatok kiégetésére használták. 22
Szent Luca új szeme SZENT KOZMA ÉS SZENT DAMJÁN A két iker, Kozma és Damján híres gyógyító szent volt. A rászorulókat ingyen kezelték, de Kr. u. 278 körül Diocletianus császár lefejeztette őket, mert nem voltak hajlandóak lemondani a keresztény hitről. Jaume Huguet (1415-1492) festménye azt a legendabeli jelenetet ábrázolja, amikor a két szent egy beteg üszkösödő lába helyére egy nem sokkal korábban elhunyt férfi ép lábát illeszti. Vadárvácska Viola trlcolor ó kori betegek több - gyító szenthez is - „akozhattak, sőt áldoza- tfctt is bemutathattak nekik. b a plakett szirakúzai Szent Lucát ábrázolja, d a Kr. u. 3. században halt mártírhalált, a Diocle- tinis római császár által elrendelt keresztényül- főrés során. Azért lett a szembetegségben szenve- • védőszentje, mert a legenda szerint nem . férjhez menni, ezért amikor egy udvarlója ' ta a szemét, saját kezével kivájta azt, elejét vegye az illető további közeledésének. Bét szeme csodálatos módon újra visszanőtt. Szemek egy fatányéron A KÉZRÁTÉTEL Egyes királyokról és uralkodókról azt tartották, hogy gyógyító erejük van, és érintésükkel vagy az alatt- valóiknak küldött ajándékokkal képesek meg- gyógyítani azokat. Ez a két aranyérme I. János angol király uralkodásának idejéből (1603-1625) származik és az akkori hit szerint alkalmas volt a tbc egyik elterjedt, a test súlyos torzulását okozó változata, a skrofulózis gyógyítására. 1661 és 1665 között több mint 92 000 beteg állt sorba azért, hogy II. Károly megérintse őket. A JELEK DOKTRÍNÁJA A jelek doktrínája különböző formákban már az ókorban is ismert volt. Ha egy növény „meg volt jelölve”, vagyis ha vala- melyik betegség tüneteire emlékeztető jellemzői voltak vagy valamely testrészre hasonlított, akkor az adott betegség vagy testrész kezelésére használták. A vadon növő árvácska szív alakú leveleiből főzött tea állítólag az összetört szív hatásos gyó- gyítója volt, a villásan elágazó mandragó- ragyökér pedig az emberi altestre emlé- keztetett, ezért a fogamzás elősegítésére használták. ~ ................................................ A : OOLSÁGTARTÖ GONDOSKODÁS (lent) A ok segítettek ellátni, vigasztalni és megáldani a betegeket, ám arra is hogy ne kerüljenek túlságosan közel hozzájuk. Ezt a 16. századi az áldozás (úrvacsora) során a bor és az ostya kiosztására használták, ily a pap biztos távolságban tarthatta magától a pestises vagy leprás hívőket. Hosszú, ezüs- tözött nyél ‘ Hőszigetelő, elefántcsont nyél
Reneszánsz és forradalom Körülbelül a 14. századtól kezdve a művészetek és a társadalomtudományok iránti érdeklődés rene- szánsza (újjászületése) volt megfigyelhető először Olaszországban, majd fokozatosan egész Európában. Ennek során újra felfedezték, sőt némi kritikának is alávetették a klasszikus tudósok eredményeit. Galileo Galilei (1564-1642) például távcsővel vizsgálta az eget, és makacsul ragaszkodott hozzá, hogy nem a Föld a világegyetem középpontja. Ebben a kíváncsi, érdek- lődő korban a korábbi szokásokkal szakítva egyes tudósok - Leonardo da Vinci és Andreas Vesalius - emberi holttesteket kezdtek boncolni, és sok mindent megtudtak az emberi test felépítéséről és működé- séről. Az olasz Realdo Colombo és Andrea Cesalpino úttörő munkásságára alapozva az angol William Harvey (1578-1657) bebizonyította, hogy a vér körforgásban áramlik a testen belül, és e körforgást a szív tartja mozgásban. Egyszerű kísérletei megcáfol- ták azt a Galenustól származó elméletet, hogy a vér az ételből és az italból keletkezik és a sejtek fogyaszt- ják el. Harvey munkásságát sokan kritizálták, de természettudományos hozzáállása a modern mecha- nikai fiziológia (a testre mint gépre tekintő tudomány) egyik fő jellemzője lett. AZ ANATÓMUSOK Az első komoly anatómiai tárgyú mű a páduai egyetem professzora, Andreas Vesalius (1514-1564) által írt De Huniam Corporis Fabrica (Az emberi test szerkezete, 1543) volt. Az első anatómiai tárgyú rajzokat az olasz művész-tudós, Leonardo da Vinci (1452-1519) készítette, méghozzá arról, amit látott, és nem arról, amit az elődök dogmái hirdettek, azonban da Vinci rajzai több mint háromszáz évre elvesztek. Vesalius nagy művének díszes címoldala CSONTOK ÉS ÍZÜLETEK A csontváz szerkezetét csuklókkal ellátott model- leken oktatták. Feltalálójuk valószínűleg Hieronymus Fabricius (kb. 1533-1619), a 16. századi Itália legne- vesebb sebésze volt, aki kidolgozta az artériák lekötésének és a gerinc- torzulások korrekció- jának műtéti megoldását. Vese' Belek Az emberi vállat, könyököt, csuklót és egyéb ízületeket PARACELSUS A svájci Paracelsus doktor (1493-1541) elutasította Galenus és Avicenna tanait (18. és 21. o.), és nem helyeselte a bonyolult gyógyszerkeverékek és műtétek alkalmazását sem. Élenjárt az ásványi anyagok, például a kén, az ólom, a vas és a higany gyógy- szerként történő felhaszná- lásában is - ő nem csak növényi és állati eredetű szerekkel gyógyított. AZ ANATÓMIA OKTATÁSA A 15. században némileg enyhült a boncolással kapcsolatos egyházi tilalom. így lehetővé vált a test felépítésének tanulmányozása. A képen látható modelleket szemléltetőeszközként használták. A betegségek kialakulását továbbra is Hippokratész és Galenus (16. és 18. o.) elméleteivel magyarázták, az általános gyógyítás gyakorlata is alig változott. 24
vere- Horonnyal ellátott mintavevő eszköz Homorú csontvéső Nyél Olló A HIVATÁSOS SEBÉSZET KIALAKULÁSA Tűtartó és 17. századi sebészkészlet A16. századig az orvosokat nem tartották nagy becsben, sebészeket pedig - akik legtöbbször borbélyok is voltak - még kevésbé. Rangjuk emelése érdekében főiskolákat ztak létre. Az első ilyen intézmények egyike az 1518-ban donban megalapított Royal College of Physicians volt. Ez a sebészkészlet a 17. századból származik. A nyomás^ fokozására ókölbe szorított kéz A csipesz vége , , , fogazott volt, hogy kötszervago csipesz . biztosan tartsa, ' amit megfogtak vele Dárdahegy alakú A sebvarró fonalat sebvarró tű befogadó lyuk Az eret felfelé simító ujj A lapos — t’^ge/ nyomták le a nyelv tövét A visszérben található vér A véráramlását lassító leszorító 'Méh, benne egy magzat A kampős x véggel \ a szöveteket szondázták és mozgatták A mintát e tüske hegyére helyezték Üres visszér A fókuszáló csavar változtatja a tárgy és a lencse közötti távolságot A van Leeuwenhoek által tervezett mikroszkóp (eredeti nagyságban) < VISSZEREK ÉS BILLENTYŰK I Harvey egyik kísérlete a fő I visszerekben található, a vér- | áramlást egyirányúsító billen- I tyűkkel foglalkozott. Egy visszér | egy szakaszát kiürítette úgy, T hogy ujjával benyomta és több- . szőr végigsimított rajta felfelé, a szív irányában. A visszér Sí nem telt meg felülről, mivel H a következő billentyű megaka- > dályozta a vér visszaáramlását. jp Amikor azonban elvette ff az ujját, a visszér a kézfej irányá- ból ismét megtelt vérrel, ami azt bizonyította, hogy a vér visszafelé, a szív irányába folyik benne. ,, Derékszögű penge (érvágó) A torok hátsó reszenek vizsgálatához r______ használt nyelvlapoc AZ í ÚTTÖRŐ MIKROSZKÓP A mikroszkóp feltalálásával (kb. 1590-1600) egy új és parányi világ tárult fel az emberi szem előtt. Anton van Leeuwenhoek (1632-1723), egy holland szövetáru-kereskedő és zseniális „mikroszkopista” a szabad idejében alkotta meg ezt a kicsiny, egylencsés mikroszkópot. Szeméhez közel tartva vér- és ondósejteket, izomrostokat és általa parányoknak nevezett egysejtű élőlényeket figyelt meg vele. Az első jelentős orvosi mikroszkopista, Marcello Malpighi (30. o.) kortársa volt. VÉRÁTÖMLESZTÉS Harvey felfedezései nyomán kísérletezni kezdtek azzal, , hogy a betegek vérét állatok k (elsősorban juhok) vei helyettesítsék. Richard EV Lower (1631-1691) 1667- eP ben próbálkozott meg api ezzel. A legtöbb kísérlet * kudarcot vallott. 1818-ra fi James Blundell (1790- U 1877), a londoni Guy’s V Kórház orvosa bebizo- f nyitotta, hogy ehhez 1 emberi vért kell használni. -'j Apró, borsó alakú /üveglencse 25
M. „ANGOL HIPPOKRATÉSZ’’ Thomas Sydenham teremtette meg a modem, klinikai orvoslás alapjait. Fontosnak tartotta, hogy az orvos figyelje meg és kérdezze ki a betegét, a kezelés során a józan eszét és egy- szerű módszereket használjon, vala- mint hogy tanulmányozza az egyes kórok lefolyását - amint azt kétezer évvel korábban már Hippokratész is tette (16-17. o.). Részletesen leírta a betegségeket és kinintartalmú kínafakérget írt fel malária ellen. Praxis és haladás A reneszánszban megkezdődött kutatási és kísérletezési hullám (24-25. o.) jelentős fejlődést hozott az orvosi ismeretek és az alkalmazott technikák terén, ám ennek eredménye csak igen lassan kezdett megmutatkozni az átlagos orvosok mindennapi gyakorlatában. Európában a 17. században még mindig előszeretettel alkalmazták az olyan hagyományos gyógymódokat, mint az érvágás, a piócázás és az égetés (22. o.), méghozzá a legkülönbö- zőbb betegségek esetén. Ennek ellenére fokozatosan teret nyert néhány új elmélet is, például azok, amelyeket Páré (54. o.) és mások vallottak. Egy angol orvos, Thomas Sydenham (1624-1689) felhívta kollégái figyelmét arra, hogy elsődleges céljuk a betegek meggyógyítása legyen és ne az új elméletek kipróbálása, illetve a feleslegesen bonyolult gyógyszerek vagy sebészeti eljárások alkalma- zása. A holland Hermann Boerhaave (1668-1738), a leideni egyetem orvosprofesszora igen nagyra tartotta VÉRSZÍVÓK A földigiliszta vérszívó rokonát, a piócát ősidők- től fogva alkalmazták a testben felgyülemlett és mérgezőnek hitt nedvek és gonosz szellemek eltávolítására (18. o.). A bőrre helyezett pióca a saját súlyának ötszörö- sét képes magába szívni az ember véréből. A nyal- kájában található vegyü- letek megakadályozzák a véralvadást. A piócát még a 19. században is gyakran használták - 1833-ban egyedül Franciaországba több mint 40 millió orvosi piócát importáltak. Szorító- bilincs Sárgaréz csavar Bőrből és fémből készült csat vasfogakkal, melyek belekapaszkodtak a szíjba Sydenham munkásságát. Boerhaave sok ma is alkalmazott oktatási módszer kidolgozója volt - ő vonta be először a diákokat a halál okának feltárását célzó halottszemlébe. A fűrészlap cseréjéhez Fogó, használt csavarkulcs. Vászon szorítószíj A VÉRÁRAM MEGÁLLÍTÁSA A Petit-féle leszorítót, melyet felta- lálójáról, Louis Petit-ről (1674- 1750) neveztek el, a 18. században az amputációk során fellépő vérzés csillapítására használták. A szíjat szorosan meghúzták a végtagon a seb fölött, a csavart a főartéria | fölé helyezték. A csavar elfor- gatásával elszorították a fő- ' artériát és (szerencsés esetben) néhány főbb ideget is, ami a fájdalomcsillapítást is előse- gítette. Az operációt követő vérzés komoly probléma volt j egészen addig, amíg az altatás (48. o.) elég időt nem hagyott a sebész számára, hogy valamennyi véredényt megtalálja és megfelelően elkösse. AMPUTÁLÓKÉSZLET A sebek és sérülések nyo- mán fellépő, tovaterjedő fertőzés megállítása érdeké- ben sokszor a végtagcson- kolás (amputálás) volt az egyetlen lehetséges keze- lés. Ez a Skóciából származó készlet több mint kétszáz éves. Hogy könnyen tisztán tartható legyen, a legtöbb darabja fényesre polírozón fából és acélból készült - bár akkoriban még nem ismerték a mikrobáknak és szennyező anyagoknak a fertőzés terje- désében játszott szerepét. A legtöbb sebész nem tar- totta fontosnak, hogy műtét előtt megmossa a kezét. HOGY VISELTÉK A FÁJDALMAT? A 19. századig, vagyis a hatékony altatás felfede- zése előtt nem volt mód a műtét során fellépő fájdalom biztos csillapítá- sára. Egyes betegek rengeteg szeszt ittak, másokat leütöttek vagy egyszerűen elájultak a kíntól. Legtöbbjük azonban üvöltött és le kellett fogni, amint William Hogarth (1697- 1764) karikatúrája is mutatja. A beteg rúgka- pálása nem könnyítette meg a sebész dolgát. 26
'TGYKÖ eltávolítása A etsző kés (Jithotom) vékony szerszám volt, amelyet a ágycsövön át juttattak fel a húgyhólyagba. Pengéjével gadták az apró húgyköveket, a nagyobbakat pedig b darabokra törték, hogy természetes úton távoz- ak. Fájdalmas és veszélyes műtét volt, és - altatás h^ái - a gyorsaság létkérdés volt. Dr. William ebeseiden .*^-1752) keve- sebi mint egy perc aba képes volt rezni. mellyel fel-le mozgatták a Kőmetsző, 1800 tájáról Az acélpenge a cső belsejében ugrik elő, hogy elvágja vagy a szülőcsatomába, és csak később illesszék össze őket Forgócsap, mely lehetővé tette, hogy a két pengét egy- SZLTÉSZFOGÖ A " században a „főbába”, más éven szülész megjelenésével a szülé- sét is felértékelődött. Az első szülészeti fogót d William Chamberlen hozta létre a 16. század- ban. Egymástól szétválasztva két hosszú, fogóra eml' eztető pengét illesztettek a szülőcsatornában a baba feje köré, majd összekapcsolták őket, és így tték világra a kicsit. 1752-ben egy angol sebész. William Smellie (1697-1763) tökéle- tte az eszközt, melynek egyszerű t^xrsái ma is használják. Rugós kar, Mabagóniból A KÉT HUNTER John Hunter (1728-1793) minden idők egyik legnagyobb sebésze volt. Jelentős szerepet játszón abban, hogy a sebészetnek a borbély-sebészek (25. o.) és sarlatánok miatt kialakult rossz híre megváltozzon és elismert kórházi szakterületté váljon. Bátyja. William (1718-1783) neves orvos és szülész volt. John gyűjteménye több mint 13 000 emberi és állati eredetű mintából állt - ezekre alapították a londoni Royal College of Surgeonsben működő Hunter Múzeumot. Bőrrel bevont A belső szervek elvágásához Egyszerű, fanyelű érszorító Nagy sebvarró tű Bőrtok, benne hajlított sebvarró tűk Különböző kések- a kis késsel bőrt, a nagyobbal izmot vágtak Kéz- és lábujjak amputálására használt kis fűrész Fűrészlaprögzítő csavarral ellátott sebészfűrész 27
Nyél Kémlelő- nyílás A diagnosztika fejlődése SZEM VIZSGÁLAT A szemben található véredények és idegek viszonylag könnyen láthatók, állapotuk pedig értékes informá- ciókat nyújt a beteg egészségéről. 1850 körül Hermann von Helmholz (1821-1894’) német orvos feltalálta a szemtükröt, mellyel a szem belseje megvilágíthatóvá és megfigyelhetővé válik. A képen látható, némi- leg újabb változata tükörként működve a szem belsejébe irá- nyítja a fényt; az orvos a közepén található lyukon néz át. A betegek kezelése során használt orvosi eszközök jó része hosszú múltra tekinthet vissza. A vizsgálat és diagnosztizálás néhány kelléke azonban jóval újabb keletű. Ahogy a láthatatlan testnedvekről szóló elmélet (18. o.) lassan kiment a divatból, az orvosok körében egyre elterjedtebbé vált a nézet, hogy a betegségeket a test szerveinek vagy szervrendszereinek deformációja vagy meghibásodása okozza. A klinikai diagnosztizálás számára egész sor új módszert és eszközt eszeltek ki. Egy olasz tudós, Sanctorius (1561-1636) már 1612-ben a testhőmérséklet mérésével kísérletezett. A lázmérést azonban egészen az 1880-as évekig nem tartották fontos dolognak, ezért nem is gyakorolták. Hasonló sorsra jutott egy sor más felfedezés is, például egy angol orvos, John Floyer (1649-1734) 1707-ből származó találmánya, az egyperces óra, mely a pulzus mérését könnyítette meg, ám a 19- századig szinte senki nem használta. 1781-ben a bécsi Leopold Auenbrugger (1722-1809) kidolgozta a kopogtatás módszerét, vagyis a beteg mellkasának vagy más testrészének ütögetését és a visszaverődő hangok jellegének megfigyelését. Egy francia orvos, René Laénnec (1781-1826) feltalálta a sztetoszkópot, és klinikai kutatásai során a testből származó hangokat és a betegségeket próbálta összekapcsolni. Az endoszkópot megfordították, hogy a gyertya lángja a tölcsér alatt legyen Először a gyertyát gyújtották meg Tölcsér Nagyítóval felszerelt okulár A kúpos vizsgálótükröt a beteg fülébe illesztették. 71 nyomás megszünteté- sére szolgáló csavar A második okulár segítségével egy másik orvos véle- ménye is azonnal kikérhető volt l PILLANTÁS BELÜLRE Az endoszkóp (52-53. o.) lehetővé teszi, hogy egy természetes nyíláson vagy mesterséges bemetszésen keresztül benézzünk a test belsejébe. Különböző specializált változatai ismertek, a bronchoszkóppal például a tüdőben található légutakat, a cisztoszkóppal a húgy- hólyagot, a gasztroszkóppal a gyomrot, a prok- toszkóppal a végbelet vizsgálják. Mivel a test belsejében sötét van, az endoszkóphoz vala- milyen fényforrást is csatlakoztatni kell. Ezt az 1880-ból származó fültükröt (otoszkópot) gyertyával szerelték fel. KLINIKAI DIAGNÓZIS A klinikai orvostudomány közvetlenül a beteggel foglalkozik - kikérdezi, megfigyeli, megvizsgálja, röntgenfelvételt készít róla -, nem a labor- és egyéb vizsgálatokra összpontosít. A 18. és 19. században több európai városban, elsősorban Edinburgh-ban, Bécsben, Párizsban, Dublinban és Londonban, egymással versengő iskolák alakultak ki, melyek különböző elméleteket hirdettek a betegségekkel kapcsolatban. Ezek az orvos- tanhallgatók 1900 körül egy orosz kórházban éppen klinikai oktatáson vesznek részt. A VÉRNYOMÁS A vérnyomásból a kerin- W gési rendszer állapotára lehet 'SS ' következtetni. Ezen a régi vémyo- másmérőn a modem változatoktól (61. o.) eltérően nincs mandzsetta, az U cső helyét pedig egy barométerszerű, folyadékmentes mérőeszköz foglalta el. A maximális vérnyomás megméréséhez a csuklónál egy gumiharangot szorítot- k tak rá az alkati verőérre egészen ad- l dig, amíg a pulzus már nem volt kitapintható. A vérnyomás változása a folyadékmen- tes barométer- skáláról olvas- ható le A gumiharangot addig nyomták az alkart verőérre, amíg eltűnt a pulzus 28
Fülhallgató A TEST HANGJAI Mérőskála hengert A LÉGZÉS MÉRÉSE ) Bőrtok Ellensúly Vízzel telt tartály Fanyél Kopogtatókalapács Kopogtatólemez KOPOGTATÁS során A befújt levegő meg- emeli a belső .4 pl -érték mérését lak- ai zpapírral végezték Fából készült, cső alakú test A kalapács fémfejének csúcsa gumiból készült Kanócos sárgaréz égő a vizelet felmelegítéséhez Az elefántcsont lemezen mérőskála is volt A beteg az ide csatlakoztatott csőbe fújt bele. Selyemzacs- kóban tartott iirinométer. Mintavevő* edény A PVLZUSSZÁM Az első vizsgálat, nelyet az orvos W'k ez, hogy kita- Wy. , janija a pulzus I .milyenségét” és uE éri a percen- kén pulzusszámot. Floyer orvosi pulzus- Be'áJez érő órája pontosan egy percig mért, de ^KT5 cg •" szén addig nem sok li'f iere volt, amíg a 19. t fy dban fel nem rték a pulzus jelen- ViSLÁt gét. A képen Eliza- WWj bet! Garrett (a későbbi u 1J tt Andersen, 1837- ? ffi*1 I! 1”), Nagy-Britannia I JB dső doktornője egy óra 'tségével méri betege át. Hosszan és sikerrel küz< "tt azon előítéletek ellen, ímelyek megakadályozták, hogy ők is orvosok lehessenek. a beteg testéhez tartották. 1816-ban René Laénnec fel- találta a monaurális (egy fülbe illesz- tendő) sztetoszkó- pot, mely jobban hallhatóvá tette a hangokat (és kevésbé hozta za- varba orvost és be- tegét). 1819-ben megjelent On Mediate Auscul- tation című köny- vének példányai- hoz egy-egy aján- dék sztetoszkó- pot is mellékelt. A binaurális (két fülbe illesztendő) fonendoszkópot (7. o.) az 1850-es években fejlesztették ki, és ma is az orvo- sok egyik fontos vizsgálati eszköze. Laénnec-féle sztetoszkóp, kb. 1820-ból A légzés, a szívverés és a bélmozgások hangjából is lehet az egészségi állapot- ra vonatkozó követ- keztetéseket levonni. A 19. századig csak kevés orvos alkal- mazta a puszta füllel végzett vizsgálat módszerét, amikor a fülüket közvetlenül A vitálkapacitás, vagyis a tüdők által befogadható legnagyobb levegő- mennyiség a légzőszervek egész- j ségi állapotára utal és úgynevezett légzésvolumen-mérővel a (spirométerrel) mérhető. A beteg egy vízzel teli tartályba fújja bele a levegőt, és ezzel meg- emel egy, a tartályba fejjel lefelé beleállított hengert. A spirométert ' az 1840-es években Angliában dolgozták ki. ’ A képen látható, vasból és sárgarézből készült 3 modell a 19. század végéről származik. Mo- ' dern változatait ma is használják például 'M az asztma és a tüdő- tágulás diagnosztizá- j lására. Az eszköz mellkasi végét a beteg testé- hez illesztették. A képen látható nagy tölcsérrel a tüdőt, a helyére tett kisebbel a szí- vet hallgatták Auenbrugger a hordóik : rrrrrn. tartalmát kopogtatás útján ‘ í, ~ vizsgálgatóborászoktól • Rt 4' leste el a diagnosztikai / kopogtatás módszerét. / Kopogtatásra az egészséges mellkas üregesen kong, ám ha folyadék halmozódott fel vagy betegség alakult ki benne, akkor a kongó hang tompa döngéssé változik. A 19. század első felében feltalált kopogtatólemezt (plessimetert) a bőrhöz illesztették és a képen látható kalapács- csal ütögették. Egyesek szerint így tisztább hangok hallatszottak, mint ha az ujjúkat használták volna. VIZELETELEMZES A 19. századra az urosz- kópia (22. o.) helyét az uri- nológia vette át, mely a vize- letben található több tucat anyag (például a diabéteszre utaló cukor) fizikai és vegyi elemzésével foglalkozik. A vizelet összetételéből a vér, a vese, az emésztő- rendszer és a hormonális rendszer különböző beteg- ségeire lehet következtetni. A vizeletelemző készletben található egy urinométer is, amely a vizelet fajsúlyát vagy sűrűségét méri. Ennek az adatnak a cukorbetegség diagnosztizálása vehetik hasznát. 29
Ami szemmel már nem látható A 17. század közepétől a mikroszkópnak köszönhetően a szöve- tek és sejtek új világa tárult a tudósok szeme elé. A kutatók hozzá- láttak, hogy leírják és elnevezzék ezeket a mikroszkopikus képződ- ményeket. A bolognai Marcello Malpighi (1628-1694) állati és emberi mikroanatómiával foglalkozott. Ő írta le a parányi véredényeket, a kapillárisokat, melyek az ütőereket kapcsolják össze a visszerekkel, így zárva be azt a körforgást, amelynek létezését Harvey már korábban felvetette (25. o.). A német természettudós-filozófus, Johannes Müller (1801-1858), az élettan tudományának egyik legnagyobb alakja a beteg szövetek és sejtek mikroszkópos vizsgálata, a sejtkórtan úttörője volt. Egyik tanítványa, Theodor Schwann (1810-1882) dolgozta ki a ma már általánosan ismert elméletet, mely szerint az élet alapegysége a sejt, és minden élőlény sejtekből áll. Egy másik tanítványa, Jákob Henle (1809-1885) írta az első anatómia-tankönyvet, amelyben a szöveteken és sejteken kívül a test nagyobb részeit is leírta. Rudolf Virchow, aki maga is Müller tanítványa volt, a patológia (kórtan) első professzora lett Berlinben, és ma a sejtpatológia megalapítójaként tartják számon. VÉKONY SZELETKÉK A mikroszkópos vizsgálatokhoz szükséges igen vékony szeleteket úgynevezett Valentin- késsel vágták ki a szövetekből. A kés a berni Gábriel Gustav Valentinról (1810-1883) kapta a nevét, aki 1838-ra megfigyelte a sejtosztódás folyamatát, amivel nagyot lendített a sejtelmélet kiteljesedésén. 1841-ben ő látta meg először a Trypanosoma nevű mikroorga- nizmus egyik típusát, amelyről ma már tudjuk, hogy az álomkór okozója. Kettős penge Itt jön ki a szövetből vágott szelet — -Az okulár lencséi Teleszkópszerűen elmozduló hengerek Az élességállító mechanizmus a belső hengert , mozgatja Masszív, háromlábú állvány A fő hengerek szögének beállítását lehetővé tevő teleszkópos állvány « fi Külső henger Élességállító kerék „MINDEN SEJT SEJTEKBŐL LESZ” Rudolf Virchow (1821-1902) a leu- kémiát (fehérvérűséget) és a véral- vadást tanulmányozta. A Schwann- féle sejtelméletet átdolgozta és beleillesztette a frissen felfedezett sejtosztódást, majd kijelentette, hogy „minden sejt sejtekből lesz”. Jelentős munkája, a Sejtpatológia (1858) hozzájárult a régi sejtnedv- elmélet (18. o.) végleges megdön- téséhez. Kiderült belőle, hogy számos betegség a sejtek szintjén magyarázható és diagnosztizál- ható, így utat nyitott a tudományos igényű kórbonctani tanulmányok előtt. Vastagságszabályozó csúszka A szeleteket szállító Ide került a mintát tartalmazó) viasztómb Caldwell-féle automatikus mikrotom, 1884 tájáról Az egyenletes működésről gondoskodó lendkerék Forgatókar MÉG VÉKONYABB SZELETEK A mikrotomot a 19. század közepén találták fel. Véko- nyabb, pontosabb metszeteket lehetett készíteni vele, mint a kézben tartott késsel, és a munka is gyorsabban haladt. A mintát színező- anyaggal megfestett tartósítószerben fixálták”, hogy láthatóvá váljanak a főbb jellemzői, majd viasztömbökbe ágyazták. A mikrotomban a felvágottszeletelőhöz hasonló módon a minta mozdult el a kés éle mentén, majd egy szeletnyivel közelebb került a késhez, és újabb szelet készült belőle. A mikrotom hallatlanul felgyorsította a patológiai vizsgálatra váró betegektől származó minták feldolgozását. A MIKROSZKÓP Ezen a klasszikus, egy- okuláros, többlencsés mikroszkópon már megfi- gyelhető a mai mikrosz- kópok számos jellemzője. A mintát alulról érkező fény világítja meg, mely felfelé, a szem irányában haladva keresztülhatol rajta. A tárgylencse, mely közvetlenül a tárgyle- mezre tett minta fölött helyezkedett el, a nagyí- tás változtathatósága érdekében cserélhető volt. Joseph Jackson Lister (1768-1869), a jeles angol mikroszkopista úgy számította ki a nagyítólencsék ívét, hogy csökkenjen a kro- matikus aberráció, vagyis az a jelenség, • amikor a vizsgált tár- II. gyak pereme mentén || színes sávok jelennek j meg. Erre a tőle szármá- ja zó, 1826-os modellre | szerelt fel először ilyen t: lencséket. (Az ő fia volt j Joseph Lister, 48. o.) 30
VÉRVIZSGÁ1AT A hematológia az orvostudománynak az az ága, amelyik a vérrel, a benne található xigénszállító vörös-, a baktériumölő fehérvér- sejtekkel (lásd lent), a véralvadáshoz szüksé- ges vérlemezkékkel és a vér több tucat egyéb összetevőjével foglalkozik. A véren - attól függően, hogy milyen betegségre gyanakszik az orvos - több száz mikroszkópos és kémiai vizsgálatot lehet végezni. A vörösvérsejtekben található a vér vörös színét adó hemoglobin, amely az oxigént szállítja a test különböző részeibe. A nem kellő mennyiségű vagy rend- ellenes hemoglobin vérszegénységet és hasonló betegségeket okoz. A hemoglobino- méiért egy brit neurológus (az agyat és az idegeket kutató orvos), William Gowers (1845-1915) találta fel 1875-ben. Ennek segít- ségével gyorsan megállapíthatóvá vált a vér- ben található hemoglobin mennyisége, csak össze kellett hasonlítani a vérminta színét egy referenciacső színével. A 19- században egyre gyakrabban vettek vér-, vizelet- és köpetmintát mikroszkópos vizsgálatokhoz. Kémcső KérrWliók Tárgylencse lándzsa Állvány A fényforrást még jobban koncentráló gyűjtőlencse (kondenzor) A tárgyasztalra helyezett, üveg- lapon lévő minta f w Kecezett rgatógomb a táigyasztal szögének » '-Jutásához A gyűjtőlencse helyének beállítását lehetővé tevő csúszka Limfocita A lencsével általában egy vonalban lévő fényforrást összpontosító elsődleges lencse Polimorf leukocita Eritrocita A VÉRBEN Ezek az illusztrációk Eward Scháfer A mikroszkópos anatómia tankönyve című munkájából valók (1912) és normális vérsejteket ábrázolnak: egy kerek vörös- vérsejtet, vagyis eritrocitát és két fehérvér- sejtet - egy limfocitát és egy polimorf leukocitát. Á sarlósejtes vérszegénységhez hasonló betegségek a rendellenes formájú vörösvérsejtek alapján diagnosztizálhatok. Penge Kenőpálca Gumidugó A vérmintát tartalmazó cső A vért a mik- roszkópos vizsgálathoz tárgylemezre kenik Papírba csomagolt mik- roszkópos tárgylemezek A mintát e csutora segítségével szítják fel a pipettába I Vérmin- tavevő A tok üvegét az összehason- líthatóság ked- véért az ideális színű vörösre festették Üvegpipetták MÉG ERŐSEBB NAGYÍTÁS A fénysugarak természeténél fogva a legtöbb fénymikroszkóp nem képes 1000-2000-szeresnél erősebb nagyításra. Az elektronmikroszkóp fénysugár helyett elektronsugarakat használ (a televíziókészülékekben lévőkhöz hasonlókat), és üveglencsék helyett huzaltekercses elektro- mágneses lencsék találhatók benne. Egyes elektronmikroszkóp-típusok egymilliószoros vagy még erősebb nagyításra képesek. A kezelő egy vezérlőpult előtt ül és monitorokon nézi a kinagyított képet. ÁTHATOLÁS ÉS PÁSZTÁZÁS A transzmissziós (áthatolási elven működő) elektronmikroszkópban az elektronok áthaladnak a minta egy keskeny szeletén, ahogyan a fénysugarak teszik a fénymik- roszkóp esetében. A pásztázó elektronmikroszkópban az elekt- ronok visszaverődnek a minta felületéről, így valósághű, három- dimenziós képet adnak. A képen a tüdőben egy apró daganatot létrehozó rákos sejtek láthatók. Az elektronmikrográfnak nevezett képeket számítógéppel ki lehet színezni, hogy jobban kivehető legyen, mit ábrázolnak. 31
Kórok és mikrobák A vírus teste rfíözépső rész A BETEGSÉGHORDOZÓK Egyes mikrobák személyes érint- kezés, mások a levegő, romlott étel vagy egészségtelen víz útján terjed- nek (34. o.). Olyanok is akadnak, melyeket élőlények (úgynevezett betegségterjesztők), főleg rovarok terjesztenek. Ezek fertőzött személy- ből szívnak vért, majd amikor legkö- zelebb megcsípnek valakit, a mikro- bák egy részét az újabb áldozat szervezetébe juttatják. A képen látható cecelégy az álomkórt okozó Trypanosoma mikrobát hordozza. A 19. században az orvosok és a természettudósok már hajlottak annak elfogadására, hogy számos betegsé- get kórokozók („csírák”) okoznak. Ez a vélemény felváltotta a régi, testnedvekkel kapcsolatos elméletet (16. o.). A bakteriológiai kutatások- ban élenjáró francia tudós, Louis Pasteur (1822-1895) jelentős szerepet vállalt a „mik- robaelmélet” kidolgozásában, mely szerint a fertőző betegségeket baktériumok vagy egyéb mikrobák okozzák. 1876-ban egy német orvos, Róbert Koch (1843-1910) az embert is megfertőző lépfene nevű állat- betegséget tanulmányozta. Elsőként ő jött rá, hogy a különböző betegségeket megha- tározott mikrobák okozzák. 1888-ban Pasteur asszisztense, Emil Roux (1853-1910) a diftériabaktériumok és mérgező melléktermékeik, a toxinok vizsgálatával foglalkozott. Kimutatta, hogy a dif- tériát nem a baktériumok, hanem a toxinok okozzák. Korábban egy angol orvos, Edward Jenner (1749-1823) tehénhimlő-oltóanyagot kezdett emberek szervezetébe juttatni, hogy megvédje őket a himlő ellen. A módszer bevált, de hogy miért, azt Jenner még nem tudta. A mo- dern tudomány már tudja, hogyan működik az ember immunrendszere és az immunizálás folyamata. A dolog lényege, hogy a mikroba gyenge vagy hatástalanított változatát juttatják a szervezetbe, hogy az ellenállóvá váljék vele szemben, és a jövőben sikerrel tudjon védekezni, ha az igazi mikrobával kerül szembe. A mikrobák és betegségek kapcsolatának feltérképe- zése ma is tart. A közelmúltban kimutatták például, hogy egyes vírusok valószínűleg rákos megbetegedéseket okozhatnak. A vírus a sejtbe mikrobatípusok fecskendezi a génanyagját A „mikroba” általános gyűjtőfogalom, és idetartozik az összes olyan kórokozó, amely bejut a szerve- zetbe, szaporodik és betegséget okoz. A vírusok valószínűleg a legkisebbek: tízezer vírus egymás mögé állítva mindössze 1 mm hosszú sort alkotna. Némelyik kerek, mások úgy néznek ki, mint egy űrszonda (fent). A baktériumok, amelyek nem min- dig okoznak betegséget, kb. százszor nagyobbak és alakjuk gömbre, pálcikára vagy a vessző írásjelre hasonlít. A protisták egysejtű szervezetek, átmérőjük kb. 0,05 mm. TEHÉNHIMLŐ ÉS HIMLŐ Ez a szarvrészlet valaha azé a tehéné volt, amelyből Jenner az emberek oltásához használt veszélytelen tehénhimlővírust nyerte. Keleten általános gyakorlat volt, hogy a még egészséges embereket a him- lősök gennyhólyagjaiból származó nedvvel oltották be. Ez a módszer a 18. században terjedt el Európában, ám néha előfordult, hogy a beoltott belehalt a himlőbe. Jenner a kockázat csökkentése érdekében tehén- himlőt használt. 1798-ban írásban is megje- lent tudományos kutatásai bebizonyították, hogy a tehénhimlőben szenvedő ember gennyhólyagjának váladéka biztonságosab- ban használható oltóanyagként. A RETTEGETT VESZETTSÉG Louis Pasteur számos mikrobiológiai fel- fedezést tett (35. o.). Kimutatta, hogy az élesztőgomba a cukrot alkohollá erjeszti, és hogy a baktériumokkal szeny- nyezett tej és bor megromlik. A baktériu- mok elpusztítására dolgozta ki a pasztő- rözés módszerét. Amikor megtudta, hogy Koch lépfene-baktériumokkal kísérletezik, eszébe jutott, hogy esetleg létre lehetne hozni a Jenner-féle himlő- oltóanyaghoz hasonló lépfenevakcinát. 1881- ben legyengített lépfene-baktériumokat állított elő, állatokba oltotta őket, majd egészséges baktériumokkal is megfertőzte őket. Az álla- tok életben maradtak. Az 1880-as években számos kísérletet végzett egy félelmetes vírus- betegség, a veszettség elleni oltóanyag elő- állítására. 1885-ben nyulak gerincagyának felhasználásával sikerült létrehoznia egy hatásos vakcinát. Az első személy, akit beol- tottak vele, a kilencéves Joseph Meister volt, akit tizennégyszer harapott meg egy veszettség- gyanús kutya. A kisfiú életben maradt. OLTÓGERELY Jenner ezt az oltógerelyt hasz- nálta arra, hogy a tehénhim- lőhólyagból származó folya- dékot a bőrön át a beoltott személy szöveteibe juttassa. A vakcina szó a tehén latin nevéből (vacca) ered. Elefánt- csont penge Teknős- páncélból készült nyél *^rean15-sc A e wUnnBheiiseni!!! Sun. sepr. (1 ccm —3A,t! Kontroli-Nr. .. Jfonjwerke G. und Marbu a,L- Sdmtzdoils VON BEHRING VAKCINÁJA A német Emil von Behring professzor (1854-1917) dh 1890-ben hozta létre a |W diftéria és a tetanusz elleni vakcinákat. Nem a bakté- riumok legyengített változatát tartalmazták, hanem termé- szetes anyagokat, úgynevezett antitesteket, amelyek a bak- tériumok által termelt mér- geket (toxinokat) hatástala- nították. Az antitesteket olyan állatok véréből nyerte ki, amelyek szervezetébe kis mennyiségű diftéria- vagy tetanusztoxint juttat- tak. Von Behring az ilyen vakcinát „antitoxin- nak” nevezte. 1901-ben neki ítélték az első élettani és orvostudományi Nobel-díjat. 32
Mikrobák tenyésztése laborban A baktériumok és egyéb mikrobák tanulmányozása céljából Róbert Koch a jobb oldalon látható, modern eszközökhöz hasonló • ellékeket használt. Koch továbbfejlesztette tanára, az anatómus Jákob Henle (30. o.) elméleteit, és megalkotta a négy Henle- Koch-posztulátumot, más szóval feltételt, amelynek teljesülnie kell ahoz, hogy egy organizmust kórokozónak lehessen tekinteni: 1 a betegségben szenvedőkből nyert mintából kivétel nélkül mit den esetben izolálni és azonosítani kell az adott mikrobát; _ tiszta formájában ki kell tudni tenyészteni laboratóriumi körül- lények között; 3. állatoknak beadva a tenyésztett mikrobának elő <ell idéznie a betegséget; 4. ezt követően a mikroba kimutatható ’gyen a megfertőzött állatból, ami azt bizonyítja, hogy a mikroba é etben maradt és szaporodott is a „gazdaállathan”. Abo 'á a kenőpál- tám l kenték fel a ktériumot, ott zúkás kóló- nál alakul- AL UTOLSÓ LÁNCSZEM Ezen az 1910-ben készült kedves kari- katúrán Koch látható, amint szó szerint „neveli” a baktériumokat. Koch bizo- nyította be először, hogy meghatá- rozott baktériumok meghatározott betegségeket okoznak. Azt is kimutatta, hogy az 1849-ben felfedezett nagy, pálca alakú bak- tériumok okozzák az emberre és állatra egyaránt veszé- flipIM tyes. lépfene nevű ll’mW> ’ betegséget. 1882-ben ) f)/azonosította a tuber- Jy kulózisbaktériumot, 1884-ben pedig a kolerát okozó, a vessző írásjelre hasonlító bacilust is. A ber- lini Fertőző Betegségek Intézetét az ő tiszteletére emelték; Koch 1905-ben Nobel-díjat kapott. A pipettával az oldatra juttatott cseppekből kerek kolóniák fejlődnek luadt . ritim- lák - KROBÁK TENYÉSZTÉSE Az egyes baktériumok (vagy egyéb mikrobák) az agarban található tápanya- 1 táplálkoznak. Milliószámra szaporodva kolóniákat alkotnak, melyek Aái már puszta szemmel is láthatóak. Mivel salakanyagokat termelnek és tővel el is pusztulnak, a kolónia közepe esetleg ritkábbá válik, de a szélem . Tűri! alakban egyre tovább terjeszkedik. A kolóniákból hurok alakú drót- kkal vesznek mintát, melyet friss agarral teli Petri-csészébe helyeznek. 'Az egyszer használatos kenőpálcával oszlatják szét a baktériumot tartalmazó folyadékot az agaron ~A baktériumokat az egyszer használatos kaccsal emelik ki az ugaron tenyésző kolóniából A palack sötét üt égből készült, A pipettával adott mennyiséget lehet tartalmazó A levegő- ben lebegő mikrobákat fedél FELKÉSZÜLÉS A MIKROBÁK TENYÉSZTÉSÉRE zár/ri ö táP0,dattó1 A mikrobák tenyésztéséhez a táplálásukról gondoskodó közegre van szükség. A képen egy kocsonyás anyag látható, mely különböző tápanyagokkal kiegészí- tett agárból (tengeri algák kivonatából) készült. A tápanyagok táplálják a mikro- bákat. Számos kórokozó baktérium a vérben él, ezért vértartalmú agarban tenyésztik őket - ilyenkor az agar vörösre színeződik. A forró, folyékony agart beleöntik egy lapos, kerek, úgynevezett Petri-csészébe, amelyben megszilárdul. A baktériumokat rákenik a felületére, majd a Petri-csészéket testhőmérsékletre beállított inkubátorba helyezik, hogy a baktériumok szaporodni tudjanak. Egészségesen fejlődő élesz- tőgombák (az élesztő- gomba fenőzéseket, például gyűrű alakú bőr- gyulladást okoz) Gombaölő gyógyszert tartalmazó korong Ezeken a területeken a gyógyszer átitatta az agait és meg- akadályozta a gomba szaporo- dását A MIKROBÁT ELPUSZTÍTÓ GYÓGYSZER KIVÁLASZTÁSA A kultúrákból származó mintákat megfestik, majd mikroszkóp segítségével azonosítják. Különböző tápanyagokkal telt csészékbe is helyezhetik őket, hogy lássák, tovább fejlődnek-e. Előfordul, hogy gyógyszerrel átitatott korongok közelébe helyezik őket, mint a fenti képen, hogy kiderüljön, melyik gyógyszer gátolja a fejlődésüket. 33
Közegészségügy A 19. század végére az angol ipari forradalom nyomán megszaporodott munkásság befogadására mocskos és zsúfolt városok jöttek Tétre. A zsúfolt- ság és az alultápláltság elősegítette, hogy a szennyezett vízben, ennivalóban és levegőben gyorsan terjedő baktériumok kolera-, tífusz-, himlő-, tuber- A KOLERA SZELLEME E 19. századi rajz címe „A kolera legázolja a győzőt és legyőzöt- tet egyaránt”. 1817-től a kolera fokozatosan terjedni kezdett az indiai szubkonti- nens felől nyugati irányban, és egymás után többször is végigsöpört az iparo- sodott Európa zsúfolt városain. 1832-ben, a Londont ért első hullám több mint hétezer áldozatot követelt. Ha egy Amerikába érkező hajón koleragyanús utasok voltak, a parton álló tömeg egyszerűen elzavarta a hajót a kikötőből. Urkiio.1 RMitíll'íf kulózis- és tüdőgyulladás-járványokat okozzanak. A tiszta víz fontosságára 1854-ben derült fény, amikor Sir John Snow (1813-1858) felfedezte, hogy az egyik londoni kolerajárvány központja egy közkút volt. A tisztaság fontossága tovább nőtt a mikrobák (32-33. o.) és a fertőtlenítés felfedezése után. Lassan egyre világosabbá vált a szegénység és a betegségek közötti összefüggés. A brit közegészségügyi törvény 1848-as kihirdetésével megkezdődött az országos szintű egészségvédelmi programok kidolgozása - aZ első két cél a tiszta víz és a megfelelő higiéné megteremtése volt. Az 1920-as évekre fény derült a vitaminok és az egészség közötti összefüggésre is, az angolkór és társai pedig a kiegyensúlyozott étrend fontosságára világítottak rá. SZENNY ÉS MOCSOK A nagyvárosi szegé- nyek egészségtelen életkörülményeinek megváltoztatása a 19. században került a figyelem középpont- jába. Gustave Dóré (1832-1883) képe a londoni Whitechapel negyedet ábrázolja. 1837-ben kezdték összesíteni a születési adatokat, valamint a halálesetek okát és helyszínét, hogy feltár- ják az egyes beteg- ségek és az emberek lakó- és munkahelyi körülményeinek összefüggéseit. Levehetőfedél a feltöltéshez -j Cinkből készült csap MKViKAVSA WAvciWtS, X gyógyszerek keverésére vonatkozó külön útmutató a gyógyszerfájdalomcsilla- pítóként ópiumot tartalmaz A fiolában lévő össze- húzószer csökkenti a gyulladt bélfal duz- zadását KÜZDELEM A KOLERA ELLEN A kolera fő tünete a bőséges, vizes hasmenés. A betegség neve a hasmenés görög megfelelőjéből ered (kholera). A béltartalom után a bél nyálkahártyájából is távoznak kisebb, gyulladt darabkák. Ha a beteg enni vagy inni próbál, azonnal felfordul a gyomra. A jelentős folyadék- és sóveszteség hamarosan gyengeséghez és levertséghez vezet. Ez a kolera elleni gyógyszereket tartalmazó doboz a 19. század második felében készült, és kétféle „hasmenés elleni orvosságot” is tartalmaz, amelyek az emésztőrendszer megnyugtatását és a hasfájás enyhítését célozták. A TISZTA VÍZ A mikrobák és vízben való terjedésük felfedezésének egyik gyakorlati haszna a vízszűrő feltalálása volt. Ez a századforduló környé- kéről származó példány egy jókora mázas agyagtartály- ból és a benne elhelyezett szénszűrőből áll. A mikro- bák és egyéb apró szennye- ződések hozzátapadtak a szénrészecskékhez. A szén- betétet rendszeresen cserél- ték. A modern víztisztító berendezések ugyanígy működnek: több réteg aktív szén található bennük. A fej- lett országokban a vizet ma már a szolgáltatónál és nem a fogyasztónál tisztítják. A szegényebb országokban több millió ember ma sem jut tiszta ivóvízhez, ezért a ter- mészeti csapásokat (földren- gést, árvizet) gyakran követik kolerajárványok. 34
IV------A lezárt végen át nem jut levegő az edénybe AJenning-féle vízöblítéses vécé működőképes modellje, kb. 1900 A húslé nem romlik meg, szerelt víztartály Forralt húslével töltött üvegedény KATONA-EGÉSZSÉGÜGY A búr háborúban (1899-1902) ötször annyi katona halt bele különböző betegségekbe, mint a csataté- ren szerzett sebesülésekbe. A hadsereg hamarosan javított a katonák egészségügyi ellátásán, hogy egészségesebb csapatokkal nagyobb győzelmi esélyekkel vonulhassanak háborúba, és csökkent- sék a tífuszban és egyéb megelőzhető betegségek- ben elvesztett katonák számát. A tömeges védőol- tások, a tiszta víz és az egészséges táplálék hatá- sára az orosz-japán háborúban (1904-1905) már sokkal kevesebben estek betegségek áldozatául. I MIKROBÁK A LEVEGŐBEN A 19. században az új baktériumelmélettel (32. o.) magyarázták az iparosodott városokban pusztító járvá- nyokat, melyekért korábban a miazma, vagyis a rothadó anyagokból és pangó vízből áradó mérgező kigőzölgések belégzését okolták. Louis Pasteur (1822-1895) úgy vélte, hogy a bomlás - és több más betegség - okai a mikrobák. Számos kísérlettel bizonyította, hogy a mikrobák a levegőben is jelen vannak, és steril tápközegben (33. o.) szaporodni is ' kezdenek, ha bejutnak. Elméletei bizonyítására üvegedé- nyekben húslét forralt, majd az edények száját lezárta, hogy ne juthasson beléjük levegő. A húslé egészen addig nem romlott meg, amíg az edényeket ki nem nyitották, ami Pasteur elméletét támasztotta alá. Az ezt követő kísérletekkel azt próbálta kideríteni, hogy vannak-e olyan körülmények, melyek között a mik- robák könnyebben szaporodnak. Kimutatta, hogy a tisztább és ritkább hegyi levegőben kevesebb mikroba van, mint a zsúfolt, piszkos városokéban, ahol a beteg- ségek gyorsabban is terjednek. A CSÉSZE ÉS AZ ÖBLÍTÉS A nyilvános illemhelyeket már az ókori Rómában is vízzel öblítették (18. o.). A vízöblítéses vécé elvét John Harrington dolgozta ki 1590 körül, elsősorban azért, hogy elűzze a kellemetlen szagokat. Abban az időben azonban csak kevés házban volt vezetékes víz, mellyel újratölthették volna az öblítőtartályt, és csatorna sem volt, amely elvezethette volna a szennyvizet. Sokkal egyszerűbb megoldás volt ásni egy gödröt a kert végében vagy bevezetni a város szennyvizét egy közeli folyóba. A modern vízöblítéses vécét 1770- től több lépcsőben fejlesztették ki - a csúcsot az 1915-ben feltalált, bűzelzáró szifonnal ellátott változat képviselte. A vízöblítéses vécé elterjedése könnyen túlterhelhette volna a városok gyakran egészen kezdetleges szennyvízelvezető rendszerét, de az 1880-as évekre már a legtöbb nagyvárosban működött olyan szennyvíztisztító telep, amely vegyszerekkel és mechanikus keveréssel tisztította a szennyvizet. Az angliai Nottin- ghamben működő szennyvíztisztító olyan lenyűgöző volt, hogy á városba érkező külföldiek látványosságként látogatták. ~A csatornába vezető szennyvízcső GYÓGYÍTÓ FÉNY Az 1930-as években számos ipari nagyvárosban bevezették az ultra- ibolyafény-terápiát. A kép egy brit jótékonysági gyermekklinikán készült 1938-ban, ahol a D-vitamin hiánya miatt kialakuló csontfej- lődési rendellenesség, az angolkór megelőzésére használták. Az an- golkórt az egészségtelen táplálkozás és az elégtelen napfény okozza. A D-vitamin napfény hatására termelődik a bőrben, ezért a napfény egyik összetevője, az ultraibolya fény is serkenti képződését. 35
f- A KURUZSLÓ A kuruzslók eredetileg a 16. században mű- ködtek, és különféle balzsamokkal, kenő- csökkel és egyéb gyógykészítményekkel házaltak. Előre betanult, pergő tempóban előadott, lehengerlő szöveggel vették rá az embereket a vásárlásra - a legtöbbjük nem is orvos volt, hanem vándorkereskedő. Mire a rászedett vevők rájöttek, hogy a minden- ható csodakenőcs fabatkát sem ér, addigra a kuruzslók már árkon-bokron túl jártak. ELEKTROMOSSÁGGAL A TBC ELLEN A tuberkulózis (tbc) nevű tüdőbetegséget Hippokratész (16-17. o.) phthisis (sorvadás) né- ven emlegette. A 19. szá- zadban és a 20. század első felében valóságos népbetegség volt. Egyet- len gyógymódja volt: sok pihenés, egészséges táplálkozás, sok napsü- tés és friss levegő. A vil- lanyáram felfedezése után számos betegséget próbáltak elektromos- sággal kezelni - ezen a képen éppen egy tbc-s beteget „gyógyítanak”. Divat és hóbort Sokan úgy gondolják, a természettudományok folyamatosan, logikus rendszer szerint fejlődnek. Az új elméleteket kísérletekkel teszik próbára, majd elfogadják vagy elvetik őket. Csakhogy a való- ságban a tudomány fejlődése hol nekilódul, hol megtorpan, sokszor vakvágányra vagy zsákutcába jut. A megalapozott elméletek mellett időnként egészen tudománytalanok is tért hódítottak, majd kikoptak a gyakorlatból. Ez a könyv is több tucat olyan orvosi módszert ismertet - például a piócázást (26. o.) amelyet ma már senki nem alkalmaz. A maguk idejében mégis köztiszteletben álló orvosok hittek bennük, és a betegeik készek voltak alávetni magukat a kezelésnek. A természettudomány többi ágának fejlődése szintén hatással volt az orvoslásra. Az, hogy Alessandro Volta 1800-ban feltalálta az elektro- mos elemet, egy sor olyan kezelést hívott életre, amely az elektromos- ságot használta fel; ezek legtöbbjét azóta már elvetették. Vajon ma más- ként áll a helyzet? Valószínűleg igen. Ma ahhoz, hogy egy új módszer széles körben elterjedhessen, cáfolhatatlan bizonyítékokra van szükség a hatásosságát illetően. Viszont az is előfordulhat, hogy a száz év múlva élő emberek elnéző mosollyal szemlélik majd a mai orvosi kísérletek és kezelések egyikét-másikát. -. .. Patkomagnes — Sárgaréz izomösszehúzó A hegyét Ezt a végét a bőrhöz kézben fogták érintették Ezüst izomösszehúzó GAI.VANIKUS IZOMÖSSZEHÚZÓ Luigi Galvani (lásd lent) az elektromossággal kapcsolatos kísérletek közben rájött, hogy a vörösréz és ezüstpálcákkal ingerelt izom rándul össze a leghevesebben. A képen látható szerkezet az állatkísérleteket reprodukálta az emberi testen, hogy az elektromos áram segítségével különböző kóros állapotokat szüntessen meg - például a zsibbadtságot, az izomgyengeséget és a köszvényt. Az elektromos generátor forgó drótte- kercsei TÖLTÉST A TESTNEK! A 18. század végén Luigi Galvani (1737-1798) felfedezte az „állati elektromosságot”. Valójában egyszerű elektromos telepet hozott létre, amikor fémkéseivel és egyéb eszközeivel megérintette a frissen felboncolt állatokat, amitől azok izmai összerándultak (az idegek és izmok igen gyenge elektromos áram hatására működnek, így külső elektromosság útján is ingerelhetők). Az elektromos kezelés hamarosan valóságos divatőrületté vált. Ez az 1850-es évekből származó elektromos orvosi készülék alacsony feszültséget állított elő, melyet a két fémelektróda segítségével a páciens testében áramütésként sütöttek ki. "A generátor forgatókaria A fém- elektródákat érintették a beteg testéhez 36
Sárgaréz henger A tág nyílású sárgaréz csövet a végbélnyíláson át vezették a végbélbe A csövet újratöltéskor lecsavarták A dugattyút mozgató karok Beöntéshez használt fecskendő (valószínűleg a 18. századból) AIAPOS TISZTÍTÁS A beöntés - vagyis a vastagbélnek a végbélnyíláson át bejuttatott folyadékkal történő átöblítése - az ókori Egyiptom óta ismert és előszeretettel alkalmazott gyógymód volt. A beöntést ma bizonyos műtéti beavatkozások előtt higiéniai okból használják az alsó béltraktus kimosására, vagy hogy ^vegyszereket és ásványi sókat juttassanak a szervezetbe, gébben a legváltozatosabb panaszok esetén javallottak - akar enyhe gyomorrontás és fejfájás ellen is. / Fogantyú Nem jorgo tengely •Körben forgó súlyok' „—-A rezgő gumikorongot tartották oda a masszírozandó testrészhez A KERINGÉS PEZSDITESERE Sfinden testrésznek szüksége van megfelelő t yiségű friss vérre, mely oxigént és tápanya- gokat szállít és elhordja a salakanyagokat. A mecha- nikus masszírozógépet a kézifúróhoz hasonló karral hajtották, gyorsan rezgő, tompa végét a masszírozandó nületre nyomták. A modern masszázs- és terápiás mód- szerek egyik célja ma is az egészséges keringés fenntartása, valamint a feszült izmok ellazítása és a „berozsdásodott” ízületek bejáratása. Enyhe mechanikus és hőingert ma is -zilálnak a vérkeringés felpezsdítésére. MIRE JÓ A DOHÁNYFÜST? A világon ma is több száz millióan dohányoznak, annak ellenére, hogy a dohányzás és a szív- és keringési rendellenességek, a légzési és tüdőbeteg- ségek. valamint a rák kapcsolatára számtalan formá- ban nap mint nap felhívják a dohányosok figyel- őiét. A dohány a 16. században Észak-Amerikából tt el Európába. Népszerűségét annak az élénkítő hatásnak köszönhette, melyet a benne található. - .ggőséget okozó hatóanyag, a nikotin okoz. Ez az 1774-ben készült dohányos újraélesztő készlet alkalmas volt rá, a „látszólag halott” személyeket visszahozza az élet- be. A fújtatóval dohányfüstöt juttat- tak vagy a végbélbe, így a szájba és a tüdőbe. A dohány- füst-beöntés egé- szen a 19.század elejéig népszerű gyógymód volt. A csuklós fémszerkezet betolja a dugattyút a hengerbe A VÍZ GYÓGYÍTÓ EREJE A görögök és a rómaiak egészséges dolognak tartották a fürdőzést. A középkorban viszont erősen háttérbe szorult, a fürdők csak a 18. szá- zadban jöttek újból divatba. Számos fürdő vált híressé ásványi anyagokban gazdag, különleges szagú vagy állítólag gyógyhatású vizének köszönhetően. Az első amerikai gyógy- üdülőhelyet 1774-ben a New York állambeli Saratoga Springsben hozták létre. Palack Ebben a fújtató- b z csatlakozta- tó • szelencében ége tték a dohányt A légbélbe bevezethető csövek • Fújtató A fújtató pumpá- lásához használt fogantyú —Ezzel a fecs- kendővel szíverősítőket juttattak a gyomorba - - A dohány- kamrát és az orrnyilast összekötő csövek ——- Hajlékony összekötő cső 4 tüdő felfutásához használt ívelt ezüstcső Dohánytartó rekesz 37
Pillantás a testbe LETAPOGATVA A modem diagnosztikai képalkotó berendezések (szkennerek) kívülről jól megtermett ipari berendezésre hasonlítanak. A CT (komputertomog- ráf) leginkább egy nagy automata mosógépre emlékeztet. A beteget egy mozgatható ágyra fektetik, a pásztázó sugarak pedig a gépnek az ágyat körülvevő házában körbehaladva végzik a letapogatást. A kezelő egy vagy több tévéképernyőn „élőben” figyeli a létrejött képet. A képen látható berendezés által használt rönt- gensugarak igen gyengék, így a bete- get nem éri jelentős sugárterhelés. ^X^lhelm Röntgen (1845-1923) német fizikus 1895-ben felfedezte a röntgen- sugarakat, melyeket X-sugaraknak nevezett (X= ismeretlen). Ezek a sugarak képesek áthatolni a lágy anyagokon, például az ember húsán, de a kemény, sűrű anyagok - például a csontok - útjukat állják. Az orvosoknak egyszerre lehetőségük nyílt arra, hogy műtét nélkül belenézzenek a testbe. Alig telt el néhány hónap, és felbukkantak a törött csontokat, lenyelt pénzérméket, beágya- zódott lövedékeket és epeköveket ábrázoló röntgenfelvételek. A röntgensuga- raknak az élő szövetekre gyakorolt káros hatását is hamar felismerték, és az 1900-as évek elején már rákos daganatok kezelésére is használták (sugárterápia, 53- o.). Az 1950-es évekre szigorú szabályozásnak vetették alá a röntgensugarak diagnosztikai célú alkalmazását. Az 1970-es évekre megjelentek az új orvosi képalkotó berendezések, melyek egyre részletesebb képet nyújtottak a test belsejéről. Mindegyikük a test pásztázó letapogatásának elvén működik - egy sugárnyaláb végighalad a testben, és kétdimenziós „képszeleteket” készít róla. Ezt a műveletet többször megismétlik, majd számítógépes eljárással háromdimenziós képpé összegzik az adatokat. Zársebességgel távoznak A LÁTHATATLAN RÖNTGENSUGÁR A röntgensugárcső a 19. század végén az atom szerkezetének vizsgálata során használt katódsugárcső továbbfejlesztéseként jött létre. A negatív katódra és a pozitív anódra nagy feszült- ségű áramot kapcsoltak. A katód irányából az atomnál is kisebb részecskék, elektronok kezdtek áramlani (a katódsugarak valójában elektronsugarak, lásd 31. o.). Amikor elérték az anódot, Röntgencső, 1896 energiájuk láthatatlan röntgensugarakká alakult, mely az üvegen át távozott a csőből. Hordozható EKG-berendezés, 1946 Háló- zati csat- lakozó Ez a csukló viszi át a pulzust a A gyártás során itt szívták ki az edényből a levegőt a kálódtól Az elektronok becsapód- nak az anódba és rönt- gensugarak keletkeznek A cső belsejében nincs sem levegő, sem egyéb gáz Módosított Marey- féle pulzusgörbe- regisztráló műszer, kb. 1870-ből Ez a csavar szabályozta a verőérre nehezedő nyomást A lemezt az alkart verő- érre (a csukló- ra) nyomták -A kocsit fel- húzható mo- tor mozgatta A VÉRNYOMÁS MÉRÉSE A pulzusgörbe-regisztráló műszer a vérnyomás és a pulzus időbeli alakulását ábrázoló hullámvonalat rajzol. Az első használható és hordozható készüléket 1860- ban egy francia fizikus, Etienne-Jules Marey (1830-1904) alkotta meg, és a csukló- hoz kellett szíjazni. A modern, elemmel működő készülékeket kutatási célból, valamint a szív- és keringési betegségek diagnosztizálásához ma is használják, de helyüket egyre inkább átveszik a vérnyomásmérő készülékek (61. o.). Másodperc \7 EKG ÉS AZ EEG Az elektrokardiográf (EKG) a szív dobbanásait koordináló és a szív rendelle- nességeit is felfedő gyenge elektromos jeleket mutatja ki és rögzíti. A jeleket a testfelszínre rögzített femérzékelők fogják fel. Az EKG-t Willem Einthoven (1860-1927) dolgozta ki és tökéletesítette a századforduló táján. A korai változatok kétszobányi helyet foglaltak el, és ötfős személyzet kezelte őket. Az első hordozható készülék 1928-ban készült. Az agy elektromos aktivitá- sának érzékelése hasonló módon történik. Ezt a berendezést elektroenke- falográfnak (EEG) nevezik, és az 1930-as években kezdték használni. AZ EKG-GÖRBE Az elektrokardiogram (EKG) görbéje egy toll alatt lassan elmozduló papírcsíkra készül. Minden szívdobbanás o,6 csúcsok és mélypontok jellegzetes együttesét hozza létre, amelyeket P-, Q-, R-, S- és Thullámoknak nevez- nek. Egészséges, nyugalmi helyzetben lévő felnőtt " esetében egy teljes ciklus nem egészen egy másodper- cig tart. A hullámokat képernyőn is meg lehet jeleníteni, és fényképen vagy videoszalagon lehet rögzíteni őket. /A szabályos hullámvonal azt jelzi, hogy az elektromos impulzusok megfelelően koordináltak és a szív szabályos időközönként ver A szabálytalan görbe azt mutatja, hogy: a szív nem ver, hanem inkább rángatózik 38
POTENCIÁLTOMOGRÁFIA A ma már elektromosimpe- dancia-tomográfiának neve- Ktt alkalmazott potenciál- ográfia (APT) során a test- hez rögzített elektródok gyen- ge elektromos jeleket bocsáta- nak ki. Ezeket a jeleket másik elektródok felfogják, és a kés- leltetésből, valamint az erősségük változásából számítógép segít- ségével képet állítanak elő. Az első ilyen készüléket '"-ben Nagy-Britanniában ..'Ználták. Az ötlet a legtöbb pásztázó elven működő kép- alkotó módszerhez hasonlóan már évekkel korábban felve- tődött, de kidolgozásával meg kellett várni a modern, gyors és les számítógépek megjele- né-ét. A beteg fejét jelképező grépefrút /Az agyvérzést a gyümölcsbe fecskendezett folyadék utánozza AZ ULTRAHANG A füllel már nem hall- ható, nagyfrekvenciájú hanghullámokat egy kombinált kibocsátó és vevőegység sugározza a testbe, majd a külön- böző szövetek vissza- verik azokat. A vevő- egység felfogja a vissz- hangokat, majd az ada- tokat egy számítógép- hez és az azzal össze- kapcsolt monitorhoz továbbítja. Az 1950-es években kidolgozott ultrahangos diagnosz- tika a lüktető szívről és az anyaméhben fejlődő magzatról (balra) is képet ad. csatlakozó egy multiplex (többcsatornás) illesztőegységen keresztül a szá- mítógépbe juttatja az elektródok jeleit Fém- elekt- ródok A számítógéphez zető csatlakozó Kísérleti ,Jedi" MRI-sisak A tekercset egy kerékpáros bukósisakra rá A tekercs azMRI-jelek felfogását tégző antenna A MÁGNESES REZONANCIA A letapogató berendezések által szolgáltatott képek értelmezését a számítógépes színkódolás teszi köny- nyebbé az orvosok számára. Ez a mágnesesrezonan- cia- (MR-) felvétel az emberi fej egy szeletét ábrázolja. Az agy egyes részeit zölddel, sárgával és vörössel rajzolja ki, a színek az adott agyszövetek víz- n tartalmának felelnek meg. 4 HOGY MŰKÖDIK AZ MR? Az MR-berendezés a test- ben található vízmolekulák hidrogénatomjaira hat, melyek általában külön- böző irányban forognak. Az MR-berendezés erős mágneses teret bocsát ki, amitől a hidrogénatomok for- gása egy irányba rendeződik. Mágneses mező- CT ÉS MRI A komputertomográfia (CT, más néven komputer-’ aőáltomográfia, CAT) a testet ábrázoló szeletfelvételek első, széles körben elterjedt módszere volt. A test körül egy röntgensugarakat kibocsátó és felfogó berendezést k zgatnak, majd a kapott jeleket (melyek arányosak az egyes szervek sűrűségével) a berendezéshez kapcsolt számítógép képekké alakítja. A mágneses-rezonancia-képalkotás (MRI=Magnetic Resonance Imaging) hasonlóképpen készíti a képeket, de a jeleket a testben található vízmolekulák mágneses viselkedéséből nyeri. Az f.IRI-t az agyat, az idegeket, a csontokat, izmokat és belső rveket, elsősorban a májat érintő betegségek diagnosztizálására használják. Ezt a ,Jedi-sisakot” kísérleti célból hozták létre, hogy a lehető legjobb képet kapják egy kisgyermek agyáról. Rádióhullám- impulzus A RÁDIÓHULLÁMOK ÉRZÉKELÉSE Ezután rádióhullám-impulzust bocsátanak át a testen, amitől az atomok kissé megbillennek. Mielőtt ismét beállnának az eredeti irányba, gyenge rádiójeleket sugároznak, amelyeket felfogva és elemezve látható képet lehet alkotni a szövetekről. Az atom egyensúlyi helyzetéből 39
A természet gyógyszertara A GYÓGYSZEREK TÁROLÁSA A 16. századi gyógyszerészek a gyógynövényeket és egyéb növényi eredetű anyagokat meg főzték, összetörték, megdarálták és feloldották, így állították elő azokat a készítményeket, ame- ly-eket porítva vagy olajban tartó- sítva, legtöbbször korsókban tároltak. Az Olio miritine (mir- tuszolaj) készítéséhez a mirtusz- bogyókat éretlen olíva olajában oldották fel. 1691-ben W. Salmon így írt róla: „Erősíti a gyenge lábakat és ízületeket, rögzíti a kilazult fogakat... dúsítja a hajat... erősíti az agyat, az idegeket és a gyomrot, elállítja a hányást és a hasmenést.” Gyógyszernek nevezünk minden olyan anyagot, amelyet gyógyítás céljából juttatunk a szervezetbe - azért, hogy segítsük a diagnózis felállítását, enyhítsük 1 a tüneteket, kezeljük a betegséget vagy gyorsítsuk a felépülést. A gyógyszeres terápia az ókortól kezdve (12-13. o.) egyre inkább támaszkodott a tudomány és a technika fejlődésére. A gyógyszerészek kiválasztották az alkalmas növények megfelelő részeit, porrá törték vagy feloldották azokat, majd vegyszerekkel kezelték, hogy minél tisztább formában álljon rendelkezésre az orvosság, vagyis az „aktív összetevő”. Az eljárás célja az volt, hogy a gyógyszer minél koncentrál- tabb hatást fejtsen ki, kevesebb legyen a mellékhatása és szakszerűen elkészítve, folyékony vagy tabletta formában könnyebben legyen bevehető. A ter- mészetes gyógyszerekkel kapcsolatos információk tárházai évszázadokon át az ókorból fennmaradt füvészköny- vek voltak (21. o.). Később megjelen- tek az első gyógyszerkönyvek is, melyek az egyes országok, városok vagy szervezetek számára készített és jóváhagyott gyógyszerek hivatalos felsorolását tartalmazták. .,. r, <!-! U-". EJcOmIjíp. Ztaclariio jDikt;Kkw , £.,.«« Irtm. JU«cc ItjrviiJ. Aüpwjrtoníö. I |»WW >wA. mMM.>ii»Ai4i< 1?! i'i KiOiuT FÜVÉSZKÖNYVEK A füvészkönyveket, mint amilyen ez az 1491-ből származó, Hortus Sanitatis (Az egészség kertje) című német kiad- vány is, mind az orvosok, mind a laikusok sokat forgatták. Gyakran szerepeltek bennük madarak- ból, halakból és egyéb állatokból készült szerek is. Az egyik legnépszerűbb füvészkönyv a Nicholas Culpeper által írt The English Physitian (Az angol orvos, 1652) volt. A gyógyszerkönyvek, melyek közül az első 1498-ban Firenzében jelent meg, az orvo- soknak szánt hivatalos kézikönyvek voltak, és a jóváha- gyott gyógyszerek, valamint a felhasználásukra, adago- lásukra és mellékhatásaikra vonatkozó információk szerepeltek bennük. A 16. században sok európai város saját gyógyszerkönyvet állított össze magának, és az orvosokat egyes helyeken a törvény kötelezte, hogy használják őket. A The London Phannacopeia 1618-ban jelent meg, míg az első országos érvényű gyógyszerkönyvet, a The British PharmacopeiA csak 1864-ben adták ki. MÉRÉS, PORÍTÁS, FELJEGYZÉS, MEGVITATÁS Ezen a 16. századi patikát ábrázoló képen egy vevő elmondja a főgyógyszerésznek, hogy milyen szerre van szüksége, mire az a kezében tartott mérlegre mér valamilyen anyagot. Á polcok előtt lógó selyemzacskókban különböző szárított növények és állati testrészek vannak; az olajban tartósított szereket mázas cserépedényekben tárolják. A segéd egy mozsárban éppen porrá zúz valamilyen anyagot, miközben a gyógy- szerész asszisztense új recepteket jegyez fel. A legalsó polcon látható edényekben vizes alapú gyógynövénykivonatok és egyéb vegyszerek vannak. A TERMÉSZETTŐL ELLESETT GYÓGYSZEREK A 19- század elején a gyógyszerészek hozzáláttak a gyógyszerek szisztematikus vizsgálatához és aktív összetevőik vegyi úton történő elkülönítéséhez. 1829-ben a láz és fájdalom kezelésére ősidők óta használt fehér fűz volt az első növények egyike, amelyből sikerült kivonni az „aktív összetevőt”. 1852-ben már mesterségesen, laboratóriumban is elő tudták állítani, 1899-től pedig aszpirin néven kezdték árusítani egy származékát. Fehérfűz- levelek Salix alba Fehérfűz-kéreg A növénynek a kérge a leghatásosabb 40
SEGÍTSÉG A BETEGNEK Az orvosokhoz és sebészekhez hasonlóan a gyógyszerészek is különváltak a többi mesterségtől, például az alkimistáktól és fűszeresektől, és önálló szakmai szervezetek felügyelete alá kerültek. Ilyen volt például az 1617-ben meg- alapított London’s Society fór Apothe- caries. A gyógyszerészek sokszor éppen azt az űrt töltötték be, amely a csak a gazdagok számára megfizet- hető hivatásos orvosok és a népi gyógyítók, kuruzslók között tátongott. Csúszósín i Ezen a tálcán gyűltek a dnr A forma rovátkolt alsó fele I ván megformázott pirulák. 'A forma rovátkolt felső része (felfelé fordítva) 4 e n. '4z alapanyag ktnytijtásdra használt márványlap 5 A PIRULÁK MEGFORMÁZÁSA A lapos darabkákat úgy formázták golyó alakúra, hogy ujjúkkal óvatosan ide-oda görgették azokat a kerek pirulaformázó tálcán. A pirulák legurulását megakadályozó perem 19. századi, bukszusból készült pirulaformázó tálca 2 A PIRULAVÁGÓ A kimért összetevőket inak- tív anyagokkal, például agyaggal, élesz- ”,tőkivonatokkal vagy az orvosi zilizhez ''hasonló növények porított gyökerével keverték össze, hogy a keverék nagyobb térfogatú és könnyebben alakítható legyen. Az összetevőkből tésztaszerű ele- gyet készítettek, azt szabályos hurkákká nyújtották a lapos nyújtódeszkán, majd a hurkákat keresztben a rovátkolt rész alsó felére fektették Ezután a forma felső részét rányomták az alsóra, ezzel a hurkát lapos, egyforma darabokra vágták. A nyújtó- deszkán egyenletes vastagságú hengerekké formálták az alap- anyagot 4 a bevonat elkészítése Mivel a pirulák általában nedvesek voltak, könnyen össze tudtak ragadni. Ennek megakadályozására bevo- natot szórtak rájuk, vagy a képen látható tégelyben vitték fel rájuk a tapadásgátló téteget. A száraz bevonat cukrot, porított gyökereket (pél- dául édesgyökeret), talkumot vagy akár a mohaszerű korpafű színes spóráit tartalmazta. A gaz- dag vevőknek szánt pirulákat ezüsttel vagy arannyal vonták be, hogy jelentőségteljesebbnek és vonzóbbnak látsszanak. 19. századi, bukszusból készült pirulabevonó tégely PIRULAKÉSZÍTÉS A pirula gyógyító anyagokat tartalmazó golyócska. A tabletta már újabb keletű találmány és mechanikus segédeszközökkel készül, laposabb, általában száraz és tömörebb is. Az automata pirulakészítő gépek megjelenése előtt a pirulákat fáradságos munkával, kézzel állították elő. A gyógynövényt vagy egyéb anya- got egészben használták fel. rendszerint porított alakban vagy megfelelő keze- lés után, mellyel kivonták belőle a hatóanyagot. Az összetevőket nagy gondos- sággal mérték ki, hogy minden egyes pirula ugyanolyan adagban tartalmazza őket. Egyes gyógyszerészek a piruláik minőségéről és rettenetes ízéről váltak híressé. A mai felfogáshoz hasonlóan akkor is úgy vélték, hogy a legkeserűbb gyógyszer a leghatásosabb. /Fogantyú /A mérleg karja pontosan a felsőhöz illeszkedik 1AZ ÖSSZETEVŐK KIMÉRÉSE Ez a 19. század elejéről származó kétkarú mér- leg a nyersanyagok kimérésére szolgált. A gyógyszerész a fogantyúnál fogva felemelte a mérleget, a serpenyők vékony zsinóron lógtak alá. Az egyik serpenyőbe apró súlyokat helyezett, majd addig kanalazta a porított anyagokat a másik serpenyőbe, amíg a mérleg karja vízszintesen nem állt. A hengerré formált gyógyszert a sárgaréz vágólapra fektették Az alsó részen végigtolt felső vágólap lapos, kerek darabokra vágta A fából készült vágólapon szintéit rovátkák voltak; ezt tolták át a hengerek fölött így működött a pirulakészítő gép A szorosan illeszkedő fedél az alsó résszel együtt gömb alakú kamrát alkotott; ebben ide-oda forgatták a pirulákat, melyekre így minden oldalról rátapadt a 41
VARÁZSLATOS LÖVEDÉKEK Ehrlich immunológiával foglalkozott, vagyis azt vizsgálta, hogy miként védekezik a szervezet a betegségek és a fertő- zések ellen. Kutatásaiért 1908-ban Nobel-díjat kapott. Olyan gyógysze- reket keresett, melyek ugyanolyan hatékonyan alkalmazhatók a mikro- bákkal szemben, mint a szervezetünkben talál- A modern gyógyszerek A 19. század során a farmakológia, vagyis a gyógyszerek emberi testre gyakorolt hatásának vizsgálata önálló tudományággá fejlődött (40-41. o.). A 20. század elején új vegyi módszereket kezdtek alkalmazni a gyógyszergyártásban, és megjelentek az első szintetikus (nem természetes alapanyagokból készült) gyógyszerek. Ez már nem más, mint a kemoterápia, melynek első úttörője egy német kutató, Paul Ehrlich (1854-1915) volt. 1910-ben sikerült szintetizálnia a szalvarzánt, amelyet a szifilisz nevű nemi betegség kezelésére használtak. Ez volt az első olyan gyógyszer, amelyet laboratórium- ban hoztak létre. 1928-ban Alexander Fleming (1881-1955) skót kutató fedezte fel egy, a Penicilliiim nevű penészgomba által termelt anyag baktériumölő tulajdonságait. Ebből származik a penicillin és egy sor egyéb, a fertőzéseket megakadályozó és milliók életét megmentő antibiotikum. Az 1950-es évekre a gyógyszergyártás hatalmas iparággá fejlődött. Az 1970-es évektől figyelhető meg a „zöld gyógyszergyártás” és a növények mint lehetséges gyógyszeralapanyagok tanulmányozásának reneszánsza. A mai gyógyszerek mintegy egyharmada még mindig növényi alapanyagokból készül. ható antitestek. Az anti- Howard Florey szám Dugattyú BEVETESRE KÉSZEN A gyártási folyamat során kapott azonosító Ebben a légmentesen lezárt csomagban több modern technológia ad találkát egy- másnak. Egy' egyszer használatos, eldobható fecskendő van benne, amelyet kellő mennyiségű hepatitis-B vakcinával (oltóanyaggal) töltöttek meg. Az oltóanyagot előzőleg laboratóriumi körülmények között, gének segítségével módosított élesz- tősejtek termelték (63. o.). A steril fecskendő és csomagolás, valamint az egyszer használatos kivitel segít megakadályozni a különböző fertőzések, például a HÍV vagy a hepatitis-B tovaterjedését, ami a többször használatos fecskendők és tűk esetében gyakrabban előfordulhatna. A vakcina (32. o.) a főleg a májat megtámadó hepatitis-B vírus ellen nyújt védelmet. Szintetikus (laborban előállított) hormonokból készült tabletták A vakcinát tartalmazó fecskendő Tűvédő kupak testeket „varázslatos lövedékeknek” nevezte, mert úgy képzelte, hogy puskagolyóként találják el és ölik meg a mikrobákat, miközben a test egyéb részeit semmilyen károsodás nem éri. Steril csomagolás A hatóanyagot a szárból és a virágból nyerik - — — _ FLEMING, FLOREY ÉS A PENICILLIN A londoni St. Mary Kórházban dolgozó Ale- xander Fleming felfedezte, hogy a laborató- riumban az egyik tápközegen (33. o.) penész- réteg alakult ki, és elpusztította a tápközegben tenyésző baktériumot. A termelődött anyagot penicillinnek nevezte el. Egy ausztrál patoló- gus, Howard Florey' (1898- 1968) vállalta a további kuta- tást, és segített kidolgozni a penicillin ipari előállítá- sanak módszerét még épp n időben hogy i második világi ábo * rúban már hasz- nalhassák is. # Madagaszkár! meténg Catharanthus roseus A „TABLETTA” Az egyszerűen csak „tablettának” is nevezett fogamzásgátló tablettát az 1950-es években dol- gozták ki és a mexikói vad jamgumoból számlá- zó anyagokat használták fel hozzá. Szintetikus hormonokat állítottak elő belőlük, melyekkel a szervezet saját nemi hormonjai által szabá- lyozott női menstruációs ciklust befolyásolták. Ma már sokfajta fogamzásgátló tabletta létezik, és a nők napi rendszerességgel szedik ezeket. RÁKELLENES HATÓANYAGOK A nagyobb termetű európai meténghez hasonlóan a mada- gaszkári meténg szintén az inzu- ’linhiány (43. o.) miatt kialakuló cukorbetegség egyik hagyo- _ mányos gyógyszere volt. Mára sikerült izolálni belőle a vincristin és a vinblastin nevű vegyüle- teket, amelyek a fehérvérsej- teket (31. o.) megtámadó rák, a leukémia (fehérvérűség) gyógyítására használhatók. A természetben található növényeknek eddig csak töredékét vizsgálták meg abból a szempontból, hogy felhasználható-e orvosi célra - ez is a természetvédelem fontosságát alátámasztó érv. 42
A LABORATÓRIUM Aeroszolos palackba Kifja gjopszw < A gyógyszerkutatás több milliárd dolláros goláshoz a palackot iefeie kei >«« üzlet, ám minden százezer előállított és letesztelt készítmény közül csupán egy vagy kettő jut el addig, hogy bete- geken is kipróbálják. A kutatók nap mint nap ismeretlen vegyszerekkel és potenciális veszélyt jelentő mikro- bákkal dolgoznak, ezért kínosan kell ügyelniük a higiénére és a különböző óvintézkedések betartására. A gyógy- szerek tisztaságát is folyamatosan ellenőrzik. Az első, önkéntes jelentkezőkön végzett próbák során minden jelenséget gondosan feljegyeznek. Ha ezek a próbák sikeresek, a készítményt további, korlátozott körben, kisszámú be- tegen végzett próbáknak vetik alá. A gyógyszer célba juttatása Egy gyógyszer különböző módokon juthat be a szervezetbe: szájon át, a testfel- színen át (topikusan), a bőr alá fecskendezve (szubkután módon), közvetlenül egy érbe fecskendezve (intravénásán) vagy akár egy izomba fecskendezve intramuszkulárisan). Minden módszernek megvannak az előnyei, attól függően, hogy milyen dózisról és mennyiségről van szó, hogy gyorsan és nagy mennyi- ségben vagy lassan, egyenletesen adagolva kell eljutnia a szövetekhez, hogy egy meghatározott helyen vagy a test egészében kell hatnia, és hogy milyen sűrűn van szükség rá. Egyes anyagokat, például az inzulint (lásd lent), a gyomor emésztőnedvei hatástalanná tennék, ezért szájon át nem lehet bevenni őket. .4 tolat tyű a menet mentén balad előre, és tolja a fecskendő dugattyúját is lélegzetet vesz, miközben megnyomp az aeraszolos palack gombpr igv mélyen a légutakba maija a kiáramló .4 csutora kupakja vezen natgcxagao zyop szerek keb méh ti kxágtpk a tüdőben található apmrsfa es 37 a-ormá- iéíiBOnly •dations légutakaL a höraőkeL Ha lator gyors és hatékony mód A toll kupakja Injekciós tű Az inzulint tartalmazó eldobható fecskendő Vékony cső Injekciós tű A dózis és a sebesség beállítására használt gombok AZ INZUIINADAGOLÓ TOLL A cukorbetegségben szenvedő betegek számára kifejlesztett kényelmes inzulin-toll a végének minden megnyomására kis adag inzulint fecskendez a bőr alá. A dózist az inzulinoldat mennyiségének és/vagy koncentrációjának módosításával lehet megváltoztatni. Mivel A vakcinát----- tartalmazó fiola AZ IDŐZÍTÉS FONTOSSÁGA A cukorbetegséget a vércukor szintjét szabályozó hormon, az inzulin hiánya okozza. 1921-1922-ben a kanadai Frederick Banting (1891-1941) és Charles Best (1899-1978) felfedezte, hogy a hiányzó emberi inzulint állati inzulinnal is lehet helyettesíteni, és helyreállítható a cukorbetegek egészsége. Ez az 1980-as évekből számlázó, elemmel működő inzulin- szivattyú lassan, egyenletesen juttatja a vérbe az inzulint, pontosan úgy, ahogyan a szervezet is termeli ezt a hormont. a tollat csak egy beteg használja, a fertőzések terjesztésének veszélye nem áll fenn, de a bőr alá behatoló tűt rendszeresen tisztítani vagy cserélni kell, nehogy a szennyeződések vagy mikrobák fertőzést okozzanak. Soklövetű oltó- pisztoly, 1980 A tárcsa azt mutatja, hány adagot használtak már fel Az inzu- lint a toll végének megnyo- másával Injekciós fej W'i’« Ravasz juttatják a bőr alá IASSAN, EGYENLETESEN Az öntapadós bőrtapaszok fájdalom- mentesen a bőrre helyezhetők, ahon- nan a gyógyszer szép lassan a vér- áramba szivárog. Ezzel a módszerrel csak olyan gyógyszerek adagolhatok, melyek feloldódnak a zsíros bőrfelü- leten. Hasonló módszer az úgynevezett depot-injekció, amikor nagyobb meny- nyiségű, hordozóanyagban feloldott gyógyszert fecskendeznek a bőr alá. A hordozóanyag lassan feloldódva, több hét alatt bocsátja ki a gyógyszert. INJEKCIÓ SOROZATBAN A soklövetű oltópisztolyt . arra találták ki, hogy több 1 száz embernek gyors | egymásutánban bead- > A": hassanak kis adagot | if 1 ugyanabból az oltó- —anyagból vagy gyógy- szerből. A szert nagy nyomás- sal, tű használata nélkül „íövik” át a bőrön. Először 1968-ban, egy himlő elleni kampány során használták, de hamar felváltották a sokkal egy- szerűbb, sterilizálható és újra felhasználható fecskendők. Ma egyszer használatos, eldobható eszközöket használnak (63. o.). Szén-dioxid-patron (ez szolgáltatja a belö- véshez az energiát) 43
Alternatív gyógyászat A KRIS- TÁLYOK A kristályokat és drágaköveket régóta nagy becsben tartják - némelyiküket egye- nesen gyógyító hatá- súnak vélik. A tudo- mány a lézerekben és a rezgés elektromos árammá alakításában .Dár a nyugati világban ma elfogadott orvoslás tudományosan ellenőrzött gyógyszereket és sebészeti beavatkozásokat használ, a különböző korok- ból és a világ legváltozatosabb helyszíneiről számos egyéb gyógyítási rendszer is fennmaradt. A fejlett országokban élő emberek esetleg csak alternatív vagy második lehetőségként tekintenek rájuk, de több olyan is akad közöttük, például az akupunktúra és a gyógyfüvek alkalmazása, amelyik hosszú múltra tekinthet vissza, és származási helyén elsődleges kezelési módként tartják számon őket. Vannak azonban újabb keletű gyógyítási módszerek is, például a homeo- pátia. A hagyományostól eltérő megoldások alapulhatnak racionális elgondolásokon vagy lehetnek a miszticizmusba hajlók, de egy biztos: mindegyiknek vannak sikerei és hívei használja őket. Van- nak, akik szerint a kristályok az emberi szervezet által kibocsá- tott, láthatatlan vibrá- ciós energiát befolyá- solva gyógyítani is tudnak. Levendulavirágok is. Némelyikkel akkor próbálkozunk, amikor a hagyományos orvoslás már kudarcot vallott, mások azért vonzóak, mert ho- lisztikus szemléletűek, vagyis a személyiség egészét - a testet, a tudatot és a szellemet is - figyelembe veszik, és nem csupán tüneteket kezelnek. Az idő múlásával egyes ágak - például az ostheopathia - egyre elfogadottabbá válnak. Frissen szedett kamilla Matricaria chamomilla HOMEOPÁTIA - KUTYAHARAPÁST Egy német orvos, Sámuel Hahnemann (1755-1843) azt ál tóttá, hogy ha egy gyógyszer vagy egy vegyszer nagy ad bán egy bizonyos betegségre emlékeztető tüneteket produkál, akkor ugyanaz az anyag egészen kis adagban meg is gyógyíthatja az adott betegséget. Erre az elméletre alapította a homeopátiát, vagyis a „hasonlót a ha- sonlóval” típusú gyógymódok tudományát. Először a malária ellenszerével, a kininnel, majd számos egyéb anyaggal próbálkozott, és arra a következtetésre jutott, hogy gyógyító hatásuk a hígítással egyenes arányban nőtt. A homeopátiás gyógyszereket részben növé- nyekből, például a többek között fájdalomcsil- lapításra használt kamillából készítik, részben ásványokat és állati termékeket is felhasználnak alapanyagként. A gyógyszer hatékonyságát ismételt hígításokkal érik ei, és általában laktóz- (tejcukros) golyócskák formájában árulják. Az illóolaj a virágok felső részének lepárlásával jön létre AROMATERÁPIA Az aromaterápia a szaglóérzékünkre próbál hatni, ezért illóolajokat használ. Ezek gyorsan párolgó, olajos és illatos anyagok, melyeket különböző eljárá- sokkal (préseléssel, csapolással, lepár- lással vagy feloldással) növényekből nyernek ki. Az illóolajokat növényi olajokkal keverik és belemasszírozzák a testbe, miközben egyúttal be is lélegzik őket. Minden olajnak külön terápiás alkalmazási területe van. Aromaterápiát leggyakrabban légzési panaszok, fájdalom, szellemi és érzelmi problémák esetén alkalmaznak. Levendulaolaj A JÓGA - A TEST ÉS A TUDAT EGYSÉGE A jóga és a hasonló mozgásművésze- tek - például a tai-csi és az aikido - különböző betegségek kezelésére és a testi és szellemi kondíció javítására egyaránt alkalmazhatók. A jógát Indiá- ban több mint hatezer éve gyakorol- ják. A fő hangsúlyt a testhelyzetre, a légzésre és a meditációra helyezi. Az aszanáknak is nevezett testhelyze- tek célja a test rugalmasságának, a test és a tudat harmóniájának megőrzése. A jógát stressz, depresszió és ízületi gyulladások ellen alkalmazzák. Homeopátiás tabletták Hígított tinktúra Még hígabb tinktúra Törzsoldat (tömény, alkoholos kamillaoldat) A TESTMASSZÁZS A masszázs nem más, mint a bőr valamilyen fájdalmas fizikai hatás utáni megdörzsölésének a végletekig kifinomult változata. Általában a lágy szöveteken - izmokon és belső szerveken - alkalmazzák, célja a feszültségoldás, az ellazulás elősegítése, és valamilyen formában a világ szinte valamennyi kultúrkörében előfordul. Egyes keleti országokban ugyanolyan mindennapos dolog, mint a fürdőzés. A masszázs lehet megelőző vagy gyó- gyító beavatkozás, fontosabb események előtt a test ellazításának módszere vagy egyszerű örömforrás is. Más módszerekbe - például aromaterápiába vagy fizikoterápiába - beépítve is alkalmazzák. 44
Keresztcsont A csigolyák közötti pámázatot rostos anyagból álló koron- gok alkotják, amitől a gerinc ' hajlékony, mégis erős lesz Nyak- csigolyák Hatcsigolyak A gerinc ágyéki görbülete Ágyék- csigolyák CHIROPRAXIS - A GERINCOSZLOPMASSZÁZS A chiropraxis némileg hasonlít az ostheopa- thiához. Ez a módszer is az USA-ban alakult ki, és azt hirdeti, hogy a gerincoszlop az ideg- rendszer egészségének központja, így tőle függ a jó fizikai és érzelmi közérzet. Megalapí- tója, Dávid Dániel Palmer (1845-1913) kijelentette, hogy „Ha a csontváz bármely része elmozdul az eredeti helyéről, megnyomódhat valamely ideg, vagyis a szervezeten belüli kommunikációs csatorna, aminek túl erős vagy túl gyenge idegműkö- dés, más szóval betegség lehet a következménye”. A chiropraktikusok általá- ban a gerincet'érintő erőteljes fizikai beavatkozásokkal gyógyítanak többféle rendellenességet, például hát- és fejfájást vagy végtagzsibbadást. AZ EGÉSZSÉGES HÁTGERINC Számos terapeuta nagy jelentőséget tulajdonít a gerincoszlopnak, mely az egész test fő tartószerkezete. Az ostheopathiát egy amerikai orvos, Andrew Taylor Still (1828- 1917) alapította meg. Úgy vélte, hogy az egészség a gerincoszlop épségétől függ- Az ostheopathiás terapeuták főleg fizikai beavat- kozásokat és masszázst végeznek, bár néha röntgenfelvételeket is készítenek és gyógyszereket is felírnak. Az Alexander-féle módszer követői a test- tartás, azon belül is főleg a hát helyes tartásának fontosságát hangsúlyoz- zák, amikor az egész- ségesebb állás, ülés, emelés, járás és beszéd elsajátításá- ban segítenek. AKLTLWKTÍIRAVÁ1TOZATOK A test energiacsatornái és akupunktúrás pontjai (15. o.) különböző módszerekkel, például tűk beszúrásával befolyásolhatók. Ennek egyik változata a moxibustio, amikor általában fekete üröm (Artemisia vulgáris) elégetéséből számlázó hővel kezelik az akupunktúrás pontokat. A bőrbe beleszúrják a tűt, amelynek a másik végére egy porrá tört fekete ürömből készült kúpot illesztenek. Ezután az ürmöt meggyújtják, és a hő a tűn keresztül a bőrbe hatol. A talp egyik olyan pontja, amelyet a kezelés során megmasszíroznak AVRICULOTERAPIA (FULAKUPUNKTVRA) Az auriculoterapeuták szerint a fülkagylóban több mint száz akupunktúrás pont van, melyek az egész test energiaáramlását befolyásolják. E pontok nyomással, tűvel, elektromos árammal, sőt lézerrel történő stimulálását (ingerlését) auriculoterápiának nevezzük (az auricula latinul fulkagylót jelent). A módszer célja a test különböző részeiben fellépő fájdalom vagy betegségek kezelése. Ugyanilyen módon a test többi részében található pontok is ingerelhetők. REFLEXOJ.OGIA A reflexológia lényege, hogy minden testrész képviselve van a lábfej, általában a talp egy-egy meghatározott pontján. E reflexpontok stimulálásával, masszírozásával és nyomogatásával javítható az illető testrész egészsége és kezelhetők különböző betegségei. A reflexológiát az 1930-as években egy orvosimasszázs-szakértő, Eunice Ingham, az Amiről a lábak mesélnek című könyv (1938) szerzője dolgozta ki. Több ezer lábat masszírozott meg, és feltérképezte a lábfej reflexpontjait és a hozzájuk tartozó testrészeket. 45
Az elme gyógyítása ZTz elmebetegségek az ember gondolkodását, érzéseit és viselkedését is befolyásolják. Hasonló betegségek valószínűleg mindig léteztek - erre utalnak az ásatások során előkerült lékelt koponyák (8. o.). Az elmebetegségek tudományos diagnosztizálása és PHRENOLÓGIA Franz Joseph Gall (1758- 1828) feltételezte, hogy a koponya körvonalai az agy alakját követik, és minden terület a személyi- ség vagy viselkedés egy-egy jellemzőjét határozza meg. A koponya dudorainak kitapintása olyan, mintha olvasnánk a páciens gon- dolataiban. Ez a tudomány a phrenológia (koponya- alkati lélektan). Egy időben nagyon népszerű volt, de az agykutatás hagyományos irányzata egyre inkább eltávolodott tőle. kezelése azonban viszonylag rövid múltra tekint vissza, és fejlődése máig sem zárult le. A középkorban az elmebetegek számkivetetten éltek, esetleg az egyház gondoskodott róluk, vagy éppen láncra verve, börtönszerű kórházakban tengették napjaikat, ahol vajmi kevés esélyük volt a felgyógyulásra. Ellátásuk és kezelésük fokozatosan egyre humánusabbá vált, aminek részben az volt az oka, hogy III. György brit uralkodó 1765- től időnként maga is elmezavarban szenvedett (ezt valószínűleg a porphyria nevű betegség okozta). Az elmebetegségek gyógyítására a 19. századtól kezdve külön szakkórházakat hoztak létre. A későbbi orvosi kutatások bebizonyították, hogy számos elmezavamak fizikai oka van, és az agy rendellenes szerkezetéből vagy kémiai tulajdonsá- gaiból ered. A 20. században az orvosok kidolgozták a gyógyszeres, a műtéti és a „beszélgetős” kezelési módszereket, mint a pszichoanalízis és a kognitív terápia. Ma az orvostudománynak az elmebeteg- ségekkel foglalkozó ágát pszichiátriának nevezzük. A nyak mozgását afej leszíja- zásával akadályoz- ták meg Elektrosokk-készülék, 1950 A műszer a fejnek a sokkal szemben tanúsított kezdeti ellen- állását mén, hogy a sokkte- — rápiát a megfelelő erősséggel végezhessék Ezzel a kapcsolóval az áram típusa választható ki - IGAZI BOLONDOKHÁZA Az egyik legelső bolondokháza a londoni Bethlem (Betlehem) Royal Hospital volt - az első elmebajosokat 1377-ben helyezték el itt. Főleg a 18. században az egészségesek egyik kedvelt időtöltése volt, hogy felkeres- ték a bolondokházát, és jól szórakoztak az ápoltak szenvedésein. Az elmebetegségek részletes leírása először egy német orvos, Johann Wyer (1515-1588) A megszállottság jeleiről című könyvében szerepelt. A SOKKTERÁPIA Az agyban lejátszódó bonyolult, EEG-vel kimutatható (38. o.) elektromos jelenségek felfedezése után első ízben 1938-ban alkalmazták az úgynevezett ES (elektrosokk)- kezelést. Elektromos áramot vezettek át az agyon, ami gyakran epilepsziás rohamot idézett elő, így „zökkentette ki” a beteget a súlyosan zavart elmeállapotból. A kezelés kezdettől fogva vitatott volt, de néha ma is alkalmazzák. ~A tű a hát bőrén és izmain keresztül a gerincagyat körülvevő folyadékba hatol Kényszerzubbony, 1930 A BETEGEK MEGFÉKEZÉSE A kényszerzubbonyt ellenző francia orvos, Philippe Pinel (1745-1826) vetette fel először, hogy a szabadság korlátozása csak tovább fokozza a veszélyes viselkedés valószínűségét. Ő a „morális kezelés” híve volt, és gyengéd eszközökkel, vagy ha másként nem ment, ellentmondást nem tűrő határozottsággal igyekezett a beteg maradék józan eszére hatni. Ezután megpróbálta kiűzni a beteg elméjéből a betegséget okozó téveszméket. Ezt munkával, zenével vagy valamilyen, a téveszmét cáfoló élménnyel érte el. Gerincagyi nyomás- TÚL NAGY NYOMÁS mérő A gerincagyi folyadék körülveszi és egyben táplálja is az agyat és a gerincagyat. Mennyisé- készülék gének, nyomásának vagy összetételének megváltozása hatással van az agyra, ami a viselke- dés megváltozásában mutatkozik meg. Ez a készülék a gerincagyi folyadék nyomását méri. A folyadékból az ide csatlakoz- tatott fecskendővel lehet mintát venni 46
Előre-bátra irányú beállítócsavar Elektrosokk-fejpánt Ezeken az elektró- dákon át jut az áram a fejbe — Tűtartó 'S ’S Oldalirányú beállítócsavar A gerincagyi folyadék nyomását az mutatja hogy milyen magasra emelkedik az üvegcső furatában AZ AGYKUTATÁS Az agy működésével kapcsolatos ismereteink különböző forrásokból származnak. Az agy meg- határozott részein kialakuló daganatok vagy egyéb elváltozások hatására megváltozik a viselkedés és a személyiség; de az állatkísérletek is fontos információforrást jelentenek. Ezt I a sztereotaktikus eszközt 1905-től állatkí- l sédetek során arra használták, hogy tűket I juttassanak az állatok fejébe. Hasonló V beavatkozást emberen 1947-ben végezte^ i először. Az állatkísérleteket sokan ellenzik. 1 . de támogatóik szerint nél- t külözhetetlenek az emberi I életek megmentése, l a szenvedés enyhítése és l az új kezelési módszerek 1 kidolgozása érdekében. I Oldalirányú beállítócsafar Szélesség-mérő skála Mélységmérő skála A fülbe csapok Magasságmérő - skála A TUDATALATTI KUTATÁSA A pszichoanalízist mint az orvostudomány egyik agát a bécsi Sigmund Freud (1856-1939) alapí- ctta meg. A pszichoanalitikus elbeszélget a beteggel, és megpróbálja rávenni, hogy minél nyíltabban tárja fel legbenső gondolatait és érzelmeit. Ezt nevezik „szabad asszociációnak”, és az a célja, hogy a beteg megismerje a tudat alatti félelmeit és konfliktusait, amelyek prob- émáit okozhatják. Ha ezek a gondolatok a tudat felszínére jutnak, a beteg könnyebben feldol- gozza őket, ami segít a probléma megoldásában is. Freud elméletét a szexualitás fontosságára alapozta. Követői továbbfejlesztették a módsze- rét: Alfréd Adler (1870-1937) elmélete az egyéni hatalom meglétén vagy hiányán alapult; Carí Jung (1875-1961) pedig személyiségtípusokba sorolta az embereket, és nem hangsúlyozta külön a szexualitás fontosságát. VÁSZONRA VETETT GONDOLATOK Az alkotótevékenység, például a festés, a szobrászat és a zenélés kétféleképpen is segíti az elmebetegek állapotának javulását. Egyrészt így a szokásostól eltérő, kézzelfoghatóbb formában is kifejezésre juttathatják viselkedési problémáikat. Tevékenységük eredményét szakértők elemzik, és megpróbálják diagnosztizálni a problémát és annak okait. Másrészt „extemalizálhatják”. egy magukon kívüli tárgyra vagy folyamatra helyez- hetik át az elméjüket megzavaró problémát. A kezelés során ez is segíthet enyhíteni vagy megszüntetni a zavart. MOZDULATLANUL Az agyon és az idegeken végzett műtétek az összes sebészeti beavatkozás közül a legbonyolultabbak és legaprólékosabbak. A képen látható beteg fejét a képalkotó vizsgálat alatt egy modern szte- reotaktikus berendezés rögzíti. Testének többi részét fémfóliába burkolták, hogy ne jusson ki belőle semmilyen sugárzás. 47
A sebészet diadala Régen a műtéten áteső betegek többsége teljesen tudatánál volt, és kínok közt vonaglott, miközben a sebész - aki még a kezét sem mosta meg - azon igyekezett, hogy befejezze a vágások és egyéb műveletek sorozatát, mielőtt a beteg belehalt volna a vérvesz- teségbe. A sebek elfertőződése miatt szintén sokan meghaltak. FERGETEGES MULATSÁG A 19. században az emberek „kéjgáz- és éter- partikon” részegedtek le. Mindkét anyagot hivatásos mulattatók vetették be a közönség hangulatának javítása érdekében. Ebből fejlődött ki idővel a műtéti altatás. A biztonságos műtéti megoldások csak a 19. században kezdtek kialakulni. A sebbe jutó mikrobákat elpusztító fertőtlenítőszerek használatát Joseph Lister (1827-1912) vezette be, és megjelent az altatás is, amely megszabadította a beteget a fájdalomtól, ráadásul értékes időt adott a sebésznek is. Egy amerikai fogorvos, Horace Wells (1815-1848) 1844-1845-ben dinitrogén-oxiddal (kéj- gázzal) altatta a betegeit. A Harvardon dolgozó Thomas Morton (1819-1868) később éterrel próbálkozott, melynek hosszabb volt . . a hatása. 1846-ban a Massachusetts General Hospital- W fi han egy beteg nyakáról altatásban távolított el egy HLjJ kinövést - ezzel megkezdődött a modem altatásos * műtétek kora. Néhány hónapon belül Észak-Amerikában és Európában különböző gázokat és belélegeztetőkészü- lékeket is kipróbáltak a betegek műtéti altatása céljából. Itt lép be Skála Gőzfúvóka Karbolcső Forralóedény -Karbolsav- fúvóka Skálával ellátott kloroform- cseppentő palack Cseppentő- nyílás Kloroformos palack 'Karbolsav- tartály A lángot körülvevő fémháló Hoszigetelt nyél AZ ÉTERTŐL a kloroformig A semmihez képest az éter is hatalmas előrelépésnek számított, ám hatása kiszámíthatatlan és kellemetlen volt. 1847 januárjában az edinburghi James Simpson (1811-1870) kloroformmal enyhítette egy kismama vajúdási kínjait. Novemberben már általános sebészeti beavatkozások során kísérletezett vele. Európában a kloroform heteken belül átvette az éter helyét, a belélegzett adag nagyságát újfajta inhalátorral és maszkokkal szabályozták. A Schimmelbusch-maszk széles körben elterjedt, és még az első világháborúban is ezt használták. _____A kloroformot a pamutanyagra cseppentették A fémkeret az arcra illeszkedik, így a beteg a pamuton keresztül veszi a levegőt Sdiimiiielbusch- féle kloroform- maszk A LÁNGÉSZ ÚJÍTÓ Joseph Lister bevezette a fertőtlenítő- szereket, és ma azt tartják, hogy ezzel több életet mentett meg, mint ahány a történelem összes háborújában oda- veszett. Több más, ma is használatos eljárást is neki köszönhetünk. A KARBOLGŐZÖS PERMETEZŐ 1865-ben a Pasteur-féle mikrobaelmélet nyomán (32. és 35. o.) Lister bevezette a fertőtlenítést, vagyis a sebben és a környező levegőben talál- ható mikrobák vegyszerekkel való kiirtását. 1870-re megalkotta a karbolsavas permetezőt, mellyel el tudta pusztítani a levegőben lebegő mikrobákat. Sok orvos támadta az elképzelé- sét - néhányan még mindig Galenus nézetét osztották, mely szerint a genny egészséges dolog, mert arra utal, hogy a testből egy nem kívánt nedv (19. o.) távozik. Ellenzői azonban hamar visszakoztak, amikor Lister sikeresen megnyitott egy tályogot Viktória királynő testén. A fertőtlenítésnek köszön- hetően Lister műtétéin a halálesetek száma két év alatt 50 százalékról 5 százalékra csökkent, ám a fertőtlenítés (antiszepszis) helyét idővel átvette a sterilizálás (49. o.). 1J 48
A rugós motor felhúzó- karja A FERTŐTLENÍTÉSTŐL A STERILITÁSIG Lister kezdeményezése nyomán a kutatók egyéb fertőtlenítő vegyszereket és K berendezéseket is kipróbáltak - ilyen volt a képen látható készülék is. Azonban állandó vegyszergőzben operálni nem éppen kellemes dolog, és a kutatások kimutatták, hogy a sebben, a bőrön és a műszereken található mikrobák Tk veszélyesebbek, mint azok, amelyek a levegőben lebegnek. Az 1890-es években a fertőtlenítés szerepét a ruházat, a műszerek és egyéb TL, _ tárgyak sterilizálása vette át - így aka- _ dály°zták meg> hogy kórokozók jussanak a sebbe. Rugós motor A száraz gyógyszert tartalmazó tartály ütögetésére szolgáló kalapács —' Itt távozott a pára Kalapácsos fertőtlenítőszer- permetező (1879) 'Szükség esetén ide helyezik a száraz gyógyszert Sebészi műszerkészlet. 1870 körül A STERII IZÁIÁS ELTERJED A sterilizálás úttörője Lister utódja, a glasgow-i Sir William Macewen (1848-1924) és egy berlini sebész, Emst von Bergmann (1836-1907) volt. A sebészeti műszereket rozsdamentes acélból kezdték készíteni, hogy kibírják a magas hőfokot. A két orvos más területen is jeleskedett - Macewen például az agydaganatok eltávolításának egyik úttörője volt. Levegőbeömlő nyílás, belül ventilátormi STERILIZÁLÁS NÉLKÜL Ezen a 19. századi metszeten a műtétre váró beteget éppen az arca elé tartott maszkkal altatják. A körben elhelyezkedő lépcsős padsorokból orvostanhallgatók és más nézők figyelik az eseményeket. Az orvosok és asszisz- tensek ugyan tiszta ruhát viselnek, de inkább csak a hatás kedvéért - az asztalra kikészített műszereket nem sterilizálták. A dobba fertőtlenítőszerrel átitatott géz került' Egy 1930-as autokláv modellje Steril izalókam ra Gáztermelő egység TISZTA ÉS HÓFEHÉR A századfordulóra sokat változott a helyzet. Egyes sebészek és asszisztenseik elkezdtek fehér öltözéket viselni, mert azon jobban meglátszott minden szennyeződés; a műsze- reket sterilizálták és letakarták; a műtő fertőtlenítőszerekkel könnyen kitakarítható volt. A műtő személyze- tének elengedhetetlen részévé váltak a nővé- rek. A képen látható műtétet Charles McBur- ney (1845-1913), az al- tatás és a vakbélműtét egyik úttörője vezeti. Műszertálca STERILIZÁLÁS ÉS HALADÁS A nagynyomású, magas hőfokra hevített gőzzel sterilizáló autoklávot az 1880-as években találták fel. A műszerek felületét nikkellel vagy krómmal vonták be, hogy könnyebben tisztán tarthatók és hosszabb élettartamúak legyenek. Az altatás fejlődésével a betegeket hosszabb időn át tudták öntudatlanul és mozdulatlanul tartani, a sterilizálással pedig csökkent a fertőzések veszélye. A sebészek olyan testtájakat is megvizsgálhattak, amelyekkel eddig nem foglalkoztak, és hosszabb, bonyolultabb beavatkozásokkal is megpróbálkozhattak. 49
A kés alatt Az altatás, a fertőtlenítés, a sterilizálás és a röntgen fejlődése (48-49. és 38. o.) nyomán a századfordulóra a sebészek egy sor új műtétet, módszert és berendezést fejlesztettek ki, amelyekkel életeket menthettek meg és enyhíthették a betegek szenvedéseit. A vérvesz- teség azonban továbbra is korlátozta a lehetőségeket. Ha a beteg túl A VÉR PÓTLÁSA Ebben az első világhá- borús vérátömlesztő felszerelésben összekötő csövek, egy üvegpalack, valamint a vér levételére és a páciens testébe jut- tatására szolgáló üreges tűk találhatók. Az első világháború (1914-1918) idején több-kevesebb sikerrel el tudták raktá- rozni az alvadásgátló szerekkel kezelt vért. sok vért veszített, veszélybe került az élete. A vérátömlesztés kiszámíthatatlan, nemritkán halálos következményekkel járt. Az 1900-as évek elején egy osztrák kutatóorvos, Kari Landsteiner (1868-1943) számos vérmintát elemzett, és rájött, hogy nem minden vér egyforma. Megfejtette az ABO vércsoportrendszer titkát, és ezzel sokkal biztonságosabbá tette a vérátömlesztést. 1940-ben segített a Rhesus, egy új vércsoportrendszer azonosításában. A friss információt nyomban használni is kezdték a második világháború alatt működő elsősegélyhelyeken és hadikórházakban is. Az antibiotikumoknak köszönhetően pedig több ezer életet sikerült megmenteni (42. o.). A látványos fejlődés ellenére a legalapvetőbb sebészeszközöket még mindig felismerte volna egy ókori görög vagy római sebész is. VÉR A BANKBÓL Az 1930-as évekig a legtöbb vérátömlesztést egyedileg kivá- lasztott donortól (általában egy rokontól) levett és „még meleg”, vagyis friss vérrel végezték. A második világhábo- rút követően kidolgozták a vér szűrésének, az eltarthatóságát növelő, vegyszeres kezelésének, alkotóelemeire bontásának és hidegen tárolásának módszereit. Ma a vérbankok jelentős mennyiségű vérkészítményt bocsátanak a sebészek ren- delkezésére a rutin- és a sürgősségi beavatkozá- sokhoz egyaránt. A ren- delkezésre álló mennyi- ség azonban ritkán ele- gendő, ezért mindig szükség van újabb véradókra. 'Rendkívül éles, rozsdamentes acélpenge Steril tasak A véralvadást segítő vér- lemezkék Azonosító vonalkód és a lejárat dátitma A vér- csoport jele Csúszás- gátló, matt felület Vörösvérsejt- sűrítmény .Mi r; n . -m 5 - ?09 ölÍT jffil -®d 3*0 í lílllrJg|5Jh jAinsod a na itri ,i 11 i A BEMETSZÉS A műtőben található űrkorszaki berendezések mellett van néhány egészen egyszerű kellék is, ame- lyeket ma sem lehet nélkülözni. A bemetszéshez használt, hihetet- lenül éles szikét legalább ötezer éve használják. Valaha némelyiknek csontból vagy elefántcsontból készült díszes nyele volt, de a magas hőfokon végzett sterilizálás miatt az 1880-as évektől már csak a fémből készülteket használják. A cserélhető penge 1925-ben jelent meg. A rovátkák a toll- szárfogást teszik biztosabbá Szike A nyélnek itt válla van, hogy húzáskor jobban meg lehessen fogni Sebkampó Tompa kampó A SEBKAMPO A bőr és a test felületi szövetei rugalma- sak, és a szikével ejtett első bemetszés után visszaugranak a helyükre. A szö- vetek széthúzására úgynevezett sebkam- pókat használnak, hogy a sebész jobban hozzáférjen a műtéti területhez. A kampók mérete változó lehet. A SEBÉSZKESZTYU Az 1890-es évek elején egy amerikai sebész, William Halsted (1852-1922) fölkérte a Goodyear Rubber Com- pany gumigyártó céget, hogy készítsenek néhány vékony gumikesztyűt, melyek megvédenék a higany-kloridos ste- rilizáló oldattal dolgozó nővérek kezét. Nemsokára min- den sebész és a csapat összes tagja ezt viselte. Halsted, a briliáns és igen óvatos sebész sajnos az 1880-as évek közepén kábítószerfüggő lett, amikor a kokain (és később a morfium) fájdalomcsillapító hatását vizsgálta. A SZÖVETSZONDA A test izmai és főbb részei nem szorosan tapadnak egymáshoz, és némi húzással, feszegetéssel szét lehet választani azokat. Erre a célra egy keskeny, tompa végű eszközt, a szondát (kutaszt) használják. Az úgynevezett Volkmann-féle kanalas szonda egy neves német sebészről, Richard von Volkmannról 50
A MIKROSEBESZET Metzenbaum-féle olló Recézett markolat Csipesz VÁGÁS ES SEBLEZARAS ma mar Sebvarró fonal A SEB VARRASA Tűfogó Sebvarró olló AZ UTOLSÓ SIMÍTÁSOK Rögzítő- kampók Rejtett' forgócsap Tompa, lekerekített végű olló, két vá- gás között kutaszként is használható Az utolsó varratokat varratvágó ollóval készítik és vágják méretre. A varrat- vágó olló végén beszögellés található, ez megfogja a sebvarró fonalat, amely különben könnyen végigcsúszna az összezáródó pengék mentén és kibújna közülük. Vészhelyzetben egy közönséges olló is megteszi - általában el- mondható, hogy egy képzett sebész kevés eszközzel is képes improvizálni. Spencer Wells-féle verőérfogó A fonal kiszö- gellés nélkül kapcsolódik a tűhöz A keskeny, recézett hegy szorosan megfogja az eret-. 'A fonalat megfogó beszögellés A hosszú nyél miatt nagy az erőkar /A több helyzetbeit is rögzíthető kampók a szár elforgatásával oldhatók A binokuláris mikroszkópba két szemmel lehet belenézni, és bár nem ad olyan erős nagyítást, mint némely egynézőkés társa, lehetővé teszi a harmadik dimenzió, a mélység érzékelését. Az emberi hajnál is vékonyabb idegeken és ere- ken végzett műtétek során a sebészek harminc- szoros vagy erősebb nagyítású, úgynevezett preparálómikroszkópokat használnak. A képen látható készüléken két orvos is nézheti egyszerre ugyanazt a képet. Az 1970-es évek óta a mikrose- bészet fejlődésével lehetővé vált a szervátültetés és a levágott testrészek visszavarrása is. Az egészen finom recézet szorosan megfogja a vékony sebvarró tűt Az ujj vonalát követő gyűrű ' Sebészeti selyemből készüli sebvarró —- fonal Számos testszövet, például az izmok és ínszalagok szerkezetében is megfigyel- hető a fáéhoz hasonló fő „szál- irány”. A sebész anatómiai / ismereteinek köszönhetően / A szárak ' rugalmasak A csipeszek feladata a fogás, tartás, húzás és szorítás. Egy-egy csipesz funkcióját a hegyének kialakítása határozza meg. Ezt a finom, recézett markolatú csipeszt szilánkok eltávolítására használják. Hogy a csúszós belső szervek ne tudjanak kicsúszni a szorításából, a hegye belső oldalát finom recézet borítja. képes arra, hogy „szál- irányban” vágjon, ami kevesebb roncsoló- dással és vérveszte- séggel, valamint gyor- sabb gyógyulással jár. A sebvarró fonal nem egy lyukon átfűzve, hanem közvetlenül csatlakozik a tűhöz, hogy könnyebben keresztül tudjon hatolni a húson. Különböző méretű és anyagú válto- zatait használják. SZÉLVÁGÁS, PREPARÁLÁS A modem forgócsapos olló, melynek két szárát csavar, anyáscsavar vagy egy lazán bevert szegecs fogja össze, körülbelül a 16. századból származik. Ezt megelőzően a rómaiak például olyan ollót használtak, melynek élei harapófogóként összezárultak, de nem keresztezték egymást. Az egyenes pengéjű ollót szélvágásra és a kötözés során, az pengéjűt a bőrkinövések if 11 levágására és a testüregekben *1 Jl végzett vágásokhoz, a belső \\ Jg szervek sérülését megelőzendő X________ használják. A sebvarró tűt tartó fogó hasonlít az érfogóra, mert a gyűrűk alatt ezen is egymásba akaszkodó kampók találhatók. A belső varratok általában olyan anyagból készülnek, amelyek idővel felszívódnak a szervezetben. A bőr felszínén készült varratokat a seb gyógyulása után eltávolítják. A modern, öntapadós tapaszok, például a pillangós tapasz egyes esetekben feleslegessé is tehetik a felszíni varratokat. Recézett hegy' FOGÁS AZ EREK LESZORÍTÁSA - Ha egy sérült vagy elvágandó eret nem szorítanak el, a műtéti területet elönti a vér. Ilyenkor szívócsőre van szükség, mely eltávolítja a vért és egyéb folyadékokat. A 19. században találták fel a verőér-elszorító csipeszt, melynek két nyelét egymásba lehet akasztani és el lehet engedni, így a sebész keze szabaddá válik. A nagyobb erek esetében ma már ritkán használják az égetést (22. o.) és a fonalas érlekötést (54. o.). A mai érfogó csipeszt az angol Thomas < Spencer Wells (1818-1897) dolgozta ki. I A tű azért------ I nem egyenes, 1 hogy ne szúrja át a mélyeb- ben fekvő szö- vetrétegeket 51
-----Lézerese Technológiai forradalom A test belsejébe juttatható, 900 mm hosszú szakasz tekervényes útvonalon is célba érhet A csonton áthaladva vissza lehet húzni a száloptikát, nehogy’ megsérüljön A 0,45 mm-es munkacsatornák csatlakozói A röntgenképen, is látható, legömbölyített csúcsban mind a hat csatornának van egy- egy nyílása Az orvostudomány ismeretanyagának folyamatos bővülésével egyre több betegség válik kezelhetővé és a világ legmodernebb műszaki berendezéseinek segítsé- gével egyre bonyolultabb műtéteket lehet elvégezni. Az egyik legújabb irányzat a minimális behatolással járó sebészet, amely 1985-ben robbant be a köztudatba. Lényege, hogy a műtétet a lehető legkisebb vágást ejtve és a szövetek lehető legcsekélyebb roncsolá- sával próbálják elvégezni. Ezzel jelentősen csökken a nyílt műtétekkel együtt járó trauma (megrázkód- tatás, sérülés). A trauma gyógyulása hosszú időt vesz igénybe, és fokozza a szövődmények kockázatát. A haladás három fő irányban történik. Az első a röntgen és a letapogató berendezések (38-39- o.) területe, és lényege a test belsejének képi megjelenítése. A második a szike és egyes kautertípusok helyettesítése a lézersugár precíziós, pontosan vezérelhető energiájá- val, a harmadik pedig a legújabb generációs, szálop- tikás és lézeres endoszkópok (28-29. o.) megjelenése, melyek segítségével mintha a kulcslyukon át kukucs- kálnának be a test belsejébe és végeznének különböző beavatkozásokat. A TÉRD BELSEJÉBEN Az arthroszkóp olyan endoszkóp, amelyet arra fejlesztettek ki, hogy bepillantást nyerjenek a sport közben gyakran kificamodó ízületek, például a térd belsejébe. Az arthrosz- kópot a bőrön ejtett parányi bemetszésen és az izmok, ínszalagok és inak közötti természetes hézagokon át juttat- ják el az ízületig. A készülék belülről megvilágítja az ízü- letet és egy monitorra közvetíti a képét. A diagnózis után ugyanezen az útvonalon át a műtéti beavatkozás is elvégezhető. A KATÉTER A katéter egy hosszú, vékony, hajlékony cső, melyet különböző célból juttatnak a szervezetbe. Ha a röntgensugarak által áthatolha- tatlan anyagból készül, akkor a képernyőn is látható, így végig lehet vezetni az ereken vagy a szervek között. A képen látható katétert a kar egyik visszerébe juttatták be, és egészen a szívig felvezették, hogy a csúcsában elhelyezett aprócska nyomásérzéke- lővel megmérjék a vérnyomást a szív belsejében. Hasonló katéte- rekkel elemzés céljából vér- és parányi szövetmintákat is vehetnek. A LÉZER SZIKE Az első, gyakorlatban is használható lézersugaras készüléket 1960-ban hozták létre. Intenzív, koncentrált, tiszta fénye különböző módon hat a szövetekre, a lézer típu- sától és a sugárban össz- pontosuló energia mennyi- ségétől függően. Az egyik első felhasználása az úgyne- vezett tűzfolt anyajegy .elolvasztása” volt. A nagy teljesítményű lézersugár úgy vág, akár a legélesebb szike. Nagy pontossággal vezérel- hető, kevesebb fájdalmat okoz, és hőjével vágás közben mindjárt le is zárja a kisebb ereket, így a vérzést is csökkenti. A lézersugár hattyúnyakú csöveken át is vezethető, így a nehezen hozzáférhető helyeken is lehet dolgozni vele. / A MIKROENDOSZKÓP Ennek az endoszkópnak a testbe juttatott része alig 3 mm átmérőjű, mégis hat csatorna fut benne. A fő munkacsatorna 1,1 mm átmérőjű, és különböző célokra használható, például pará- nyi szövetmintavevő csipeszt vagy a szövetek kezelését ellátó lézersu- garat lehet célba juttatni benne. Két, 0,45 mm átmérőjű csatorna beszívja a levegőt, elvezeti a folyadékokat vagy gyógyszeroldatot juttat a szö- vetekhez. A két, 0,5 mm-es csa- tornán át fényt továbbítanak, a 10 000 rostból álló száloptika pedig a képet közvetíti a kül- világ felé (lásd a szemközti oldalt). Az 1,1 mm-es munkacsatorna csatlakozója Kézben tartható okulár, melyen a száloptika által közvetített kép látható Halogén vagy xenon fényforráshoz csatla- koztatott megvilágító csatornák 52
SZÁLOPTIKÁS ENDOSZKÓPOK Az első működőképes endoszkóp, amelyet bejuttattak a testbe, egy üveglencsével felszerelt merev cső volt, és a húgycsövön át a húgyhólyag belsejét vizsgálták vele az 1850-es években. Az 1950-es években megjelentek az első hajlékony, kötegelt száloptikák. Ezek a fényt az endoszkóp végébe továbbítják, megvilágítják a test belsejét és képet közvetítenek a külvilág felé. A köteg minden egyes rostja mozaik- ként a kép egy-egy részletét mutatja, így a sebész egy monitoron folyamatosan figyelemmel kísérheti, hogy hol jár az endoszkóp (lásd lent). Az endoszkóp hajlékony és előrehaladása közben fel-le, valamint jobbra-balra kor- mányozható. Az orron át a levegővel telt mellék- üregekbe, a garat hátsó részén és az Eustach- kürtön át a közép- fülbe, az ereken keresztül a szívbe, az emésztőcsatornán át a májhoz és az epe- hólyaghoz, a húgycsö- vön át pedig a vesék- hez is eljuttatható. I Panasonic IjCMMII IESI n Panasonic . Panasonic . A nagy felbontású monitor igen részletes képet ad—' A kiválasztott állóképet fotónyomtatón nyomtatják ki Epidermisz ífeihárn) Irharéteg C“"OMA.'VOU)Mt Jü - Bőr alatti szövetek Hullám- hossz (hm) Lézer- fény .KlW A video-keuerő- pult összeha- sonlítás vagy egymásra vetí- tés céljából más képeket is meg tud jeleníteni a képernyőn \ ti r B>isrw cMrnmr LÉZERTERÁPIA A kis teljesítményű lézereket ma már többféle terápiához is használják. Viszonylag erősebb formájuk képes szöveteket és ereket összeforrasztani, kisebb fekélyeket lezárni és nem kívá- natos szöveteket eltávolítani (például a verőereket elzáró meszes plakkokat vagy kinövéseket). Gyengébb (500 mW alatti) teljesítményre állítva a lézer a bőr és a testfelszín kezelése során fájdalmat csillapít, csont- és izomsérüléseket gyógyít és meg- , szüntet egyes bőrelváltozásokat Jpr (égést, ekcémát, pikkelysö- jgr & mört vagy fekélyt) is. ,--21 lézert előállító és vezérlő egység A beteg a kezébe fogja ráltabb lézer- a szondát, mely meg- fényt bocsát ki, méri, hogy mennyire mint a kötegelt vezeti a bőre az áramot változat — A látott képről azonnal video- felvétel készül A száloptikaköteget tartalmazó szonda nagyobb terü- letek kezelésére használt infravö- rös vagy vörös fényt bocsát ki Infravörös fény 2000 Ultraibo- lya fény 200 Kék fény 400 Vörös fény infravörös 660 - — Majdnem fénv 820 1__ A GYÓGYÍTÓ FÉNY Bizonyos hullámhosszúságú fény, elsősorban az infravörös hullámok enyhítik a fájdalmat, megszüntetik a fertőzést, csök- kentik a gyulladást és gyorsítják a gyógyulást. A különböző hullámhosszakat (mértékegységük a méter egymilliárdod része, a nanométer - nm) a lézerberendezés állítja elő, teljesítményük pontosan vezérelhető. A fény ezután biztonságosan behatol a bőr egyes rétegeibe - az ellenállóbb külső epidermisztől a vérerekkel és nyomásérzékeny idegvégződésekkel átszőtt irharétegen át egészen a még mélyebben fekvő, bőr alatti zsírszövetekig. SUGÁRKEZELÉS A röntgen- és hasonló sugarakat kibocsátó beren- dezések keltette sugárzás pontosan vezérelhető és összpontosítható a nem kívánt sejtek és daganatok megsemmisítésére. Ezt az eljárást sugárkezelésnek nevezzük. A képen látható készülék gamma- sugarakat használ, amelyeket a kobalt nevű fém radioaktív változata bocsát ki magából. Néha rövid időre a testbe is beültetnek egy radioaktív anyagot tartalmazó parányi kapszulát. 53
Mesterséges testrészek Implantátumnak azokat a testbe ültetett mesterséges eszközöket nevezzük, amelyek célja, hogy átvegyék valamely testrész funkcióját. A transzplantátum ezzel szemben élő (általában emberi, ritkábban disznóból vagy más állatból származó) szerv, amelyet a beteg testébe ültetnek át, a protézis pedig mesterséges külső testrész. Az implantátumok és a transzplantátumok a modern orvostudomány vívmányai, míg a testrészek eltávolítása (amputálása) évszázadok óta folytatott gyakorlat. Aló. században egy francia katonaorvos, Ambroise Páré (1510-1590) azzal javította betegei túlélését, hogy amputálás közben a régi római módszert felelevenítve az erek elkötésével csökkentette a vérveszteséget. A sebeket tiszta kötszerrel és kenőcsökkel látta el (egyik kenőcse mákgubó főzetéből készült), és nem kauterizálással vagy forralt olajjal zárta le őket. A túlélési statisztikák ennek ellenére csak a fertőtlenítés és a sterilizálás 19. századi elterjedése (48-49. o.) után javultak számottevően. A 19. és a 20. században végbement technikai és elektronikai fejlődésnek köszön- hetően az addig elsősorban fából vagy fémből készülő protézisek is sokat javultak. A szelep nyitva van - A szelep zárva van - a golyó a golyó eltávolodott hozzányomódik a gyűrűhöz a gyűrűtől MUVESEKEZELÉS A vesék megszűrik a vért és eltávolítják belőle a salakanyagokat és a felesleges vizet. Ha nem működnek megfelelően, a vesedializáló berendezés („művese”) veheti át a funkciójukat. A beteg vérét átvezetik a művesében található membránokon és szűrőkön, majd visszajuttatják a testébe. Az első vesedialízis-készülékek az 1940-es években készül- tek. A dialízis órákig tart és hetente többször is el kell végezni. Az otthon is használható, automatikus változat az 1960-as évek elején jelent meg. A SZÍV BELSEJÉBEN A szívbillentyűk az ember egész élete során másodper- cenként legalább egyszer kinyílnak és becsukódnak. Néha előfordul, hogy a billentyűk deformálódnak vagy bakté- riumfertőzés támadja meg őket (szívbelhártya-gyulladás, endocarditis) - ilyenkor nem működnek megfelelően. A mesterséges szívbillentyűk, például a képen látható Starr-Edwards-féle golyós-kosaras típus, akár évekre is átvehetik a természetes szívbillentyűk helyét. DIKTÁLJA A TEMPÓT A szív attól ver, hogy saját ritmusszabályzója („pacema- keré”) elektromos impulzusokat küld a szívizmokba. Időnként azonban túl lassan, túl gyorsan vagy rendszerte- lenül ver. Az elektronikus szívritmusszabályzó, amelyet először 1960-ban ültettek be, a szív közelébe kerül, és egyenletes impulzusokkal szabályozza a szívműködést. Elem Az áramkör megfelelően időzített elektromos A hüvelykujjat merev szegecs rögzítette Az ujjpárok csapos csuklón mozogtak A MŰKÉZ Páré műkezet is tervezett az amputált betegek számára. Ez a 17. századi vaskéz kész tyűben egészen élethűnek tűnt. Két-két ujjpárja csukló mentén mozgott, így egy- szerű, beakasztásos műveletek elvégzésére is alkalmas volt. HOOK KAPITÁNY J. M. Barrie Pán Péter című, 1904- ben megjelent regényében a kaló- zok vezére, Hook kapitány arról a kampóról kapta a nevét, melyet a krokodilharapás miatt elvesztett keze helyén viselt. Elvesztett vég- tagjuk helyén az emberek gyakran viseltek valamilyen eszközt, mely megkönnyítette mindennapi életüket. LÁTVÁNY ÉS FUNKCIÓ Egyes művégtagokat gondos munkával, a legdrágább bőrből, elefántcsontból és nemesfémekből készítettek, másokat egy- szerűen fából faragták. Ez az 1908-ból származó kar egy alkar és kézfej nélkül született fiatal beteg számára készült (akko- riban a gyermekek ritkán kaptak művégta- got, mert azok drágák voltak és a beteg hamar kinőtte őket). Minden darabját úgy alkották meg, hogy a lehető legkényelme- sebb legyen, és minél jobban kihasználja a beteg meglévő mozgáskészségét. 54
A kézfej burkolata Mozgatható hüvelykujj Ez a két ujj a hüvelykujj felé elmozdulva erőse n meg tudja fogni a tárgyakat ~ Acélból készült oldalsó merevítés Az ízületekkel ellá- tott ujjak képesek megfogni egy kést, tollat vagy hasonló tárgyat Műanyag ér ízület Ujjpercízület Porc- korong A kézfej burko- lata 'Ide illesztették a csonkot Az elem- rekesz fedele Izomelektro- mossággal irányított kar Fémötvözetből készült állkapocs- protézis Rozsdamentes acélból és polietilénből Műanyag láb Kőnyök- — ízület Kengyelcsont (fülben) A tenyérbe szerelt kampóra táskát és egyéb terheket lehet akasztani Nagy nyoma- téba elektromos motor Elektro- nikus vezérlő- egység ELEKTRONIKUS KÉZ A modern művégtagok egy része elektronikus áramköröket és pará- nyi, hosszú élettartamú elemeket tartalmaz. Ennek a műkéznek a mutató-, a középső és a hüvelykujját villanymotor moz- gatja. Ha az egész karra testszínű, bőrhatású kesztyűt húznak (a képen nem látható), akkor külsőleg is hasonlít az igazira. Ez a művégtag mionikus, vagyis a csonk izmainak megfeszítése által keltett, majd szenzorok által felfogott és felerősített gyenge elektromos impulzusok vezérlik. Vannak olyan művég- tagok is, melyek kapcsolós- vezetékes vagy mechanikus kábelvezérléssel működnek. Ki-be fl kapcsoló ' A karrészben elhe- lyezett érzékelők felfogják a meg- maradt végtag- csonkból érkező elektromos jeleket Ezekkel a szíjakkal rögzítették a mű- végtagot a vállhoz Csukló- ízület A kulcscsontnál vagy a has- üregben a bőr alá helyezett szívritmus- szabályzó MESTERSÉGES ÍZÜLETEK Az ízületi gyulladásban vagy hasonló betegségekben szenvedők- nek a mesterséges ízületek a fájda- lom megszűnését és a mozgáské- pesség visszanyerését jelenthetik Kívül elhelyezkedő könyökízületet már az 1890-es években is készí- tettek, de a csípő komoly kihívást jelentett, mert ezt az ízületet igen nagy terhelés éri. 1960-ban egy angol sebész, John Chamley (1911-1982) belső csípőízületet készített, melyet a combcsont végé- ben elhelyezett rozsdamentes acél gömb és a csípőcsontba beültetett, teflonnal bélelt foglalat alkotott. Ma a világon naponta több mint ezer csípőprotézist ültetnek be. A művégtaggal élő személyeknek néha bizonyára mindennél fontosabb, hogy a protézis a lehető legesztéti- kusabb legyen. A mindennapi életvitel során azonban a külsőnél fontosabbak a művégtag funkciói, például az, hogy milyen erősen és milyen módon lehet fogni vele. Gége Vállízület Szívbil- lentyű Titán kopcnyalemez Fogsor Terdízület Csontot helyet- \ ! \ tesítő rozsda- vd mentes acélrúd A BIONIKUS EMBER Egyes mesterséges testrészek és implan- tátumok (például az emlőmegnagyobbí- tás) pusztán kozmetikai célokat szolgál- nak. Mások a mozgásban és a minden- napi életvitelben segítenek, sőt olyanok is akadnak, melyek a szervezet létfontos- ságú funkcióit látják el. Az implantátum- nak biológiai szempontból a lehető legsemlegesebbnek kell lennie, hogy ne okozzon véralvadást és az immunrend- szer se próbálja kivetni a szervezetből. Egyes „pótalkatrészeket” (például a művesét, 54. o.) csak ideiglenesen használnak, amíg nem találnak alkalmas donort a beteg számára. 55
Betegápolás A magas képzettséget követelő nővéri hivatás létrejötte szorosan összefügg a férfiak és nők által a gyógyításban betöltött szerep megváltozásával. Kétezer évvel ezelőtt a sebesült római katonákat kisegítő katonák és rabszolgák ápolták. A kereszténység elterjedése után a betegeket szerzetesek és apácák gondozták. A 14. századig általában a nők is gyakorolhatták az orvosi hivatást, közülük néhányan elismert orvosok és szülészek lettek. Ettől kezdve azonban az orvosok és sebészek férfiközpontú szervezetekbe tömörültek, és nőket csak egészen ritkán fogadtak a soraikba. A betegellátás leginkább otthon, alkalomszerűen bonyolódott. A 18. és 19- században közkórházak épültek, de a nővérek még ekkor is képzetlen, rosszul fizetett nők voltak. Először katolikus és protestáns felekezetek kezdtek nővérképzéssel foglalkozni. 1836-ban egy Theodor Fliedner (1800-1864) nevű pap a feleségével hároméves nővér-diakonissza tanfolyamot szervezett Németor- । szágban. A börtönreformjáról ismertté vált Elizabeth Fry (1780-1845) felkereste őket, majd hazatérve segédkezett az angol nővérképző intézet, az Institute of Nursing felállításában, amely sokat javított a betegápolás minőségén. A tisztaság és az ápolási normák forradalma azonban mégis Florence Nightingale (1820-1910) nevéhez fűződik: ő vezette át a nővéri hivatást a modem korba. A HAGYOMÁNYOS NŐVÉRI MUNKA Az egyházi rendek évszázadokon át követték jótékonysági fogadalmuk parancsát, és odaadóan ápolták a betegeket és elesetteket. Ételt-italt, szállást és ruhát juttattak nekik. A „nővér” szó is a zárdákban szokásos megszólításból ered. Azonban az orvosoknak kiadott hivatalos működési engedélyek rendszere miatt a nővérek csak korlátozott körben adhattak orvosságot a betegeknek. Csutora A kanál keskeny végét benyomták a beteg ajkai közé Az orvosságot a kanál üreges nyelébe töltötték Ezen a lyukon át folyt ki az orvosság Gibson-féle kanalak, APOSSET A posset könnyen emészthető, sörrel alvasztott és fűszerekkel (gyömbérrel, fahéjjal) kevert forró tejből készült tápláló ital vagy leves volt. Megfázás és más kisebb betegségek esetén fogyasztották. Amikor a betegápolás többé nem a feleség vagy a nőnemű családtag kötelessége volt, hanem teljes értékű, kórházi hivatássá vált, a posset ivásához használt csupor is meg- jelent a kórtermekben. Egyéb háztartási kellékek is előléptek kórházi felszereléssé, például az ágytál, a háttámasz és a kösz- vényes betegek lábától a súlyos takarókat távol tartó keret is. A GYÓGYSZER BEVÉTELE A legtöbb beteg kötelességtudóan beveszi az orvosságot, ám a gyerekek és az elmebetegek néha nem hajlandóak nyelni. 1827-ben egy angol orvos, Charles Gibson feltalálta a fedeles orvosságos kanalat, mely nem engedte melléfolyni a gyógyszert, így az - esetleg némi erőszak árán - biztosan a beteg gyomrába került. HÖLGY MÉCSESSEL Florence Nightingale jómódú családból számlázott, de úgy döntött, hogy életét a betegápolásnak szenteli. Minden elérhető egészségügyi könyvet elolvasott és igyekezett minél több ismeretségre szert tenni az orvosi szakmán belül. 1853-ban Nagy-Britannia belépett a rettenetes emberáldozatot követelő krími háborúba. 1854 novemberében Florence Nightingale harmincnyolc nővérrel megjelent az üsküdari sötét, mocskos és patkányoktól hemzsegő katonai kórházban. Néhány hónap múlva az épület hófehér és tiszta volt - attól kezdve nem minden harmadik, hanem csak minden negyvenedik beteg halt meg a falai között. Nightingale 1856-ban visszatért Angliába és elkezdte a főnővérképzést. Egyre több helyen jelentek meg a Nightingale-iskolák és Notes on Nursing című könyve (1859) a szakma első bestsellere lett. Florence Nightingale azt vallotta, hogy „a betegápolásban érvényesülnie kell a friss levegő, a fény, a meleg, a tisztaság, a csend és a helyes étrend fontosságának”. 56
ÁLLAPOTFIGYELÉS A 19- század második felétől kezdve a nővérek egyre fel- 1 készültebbek lettek, és idő- I vei ők adták be a betegek- I nek az orvos által felírt ' gyógyszert, ezenkívül figye- lemmel kísérték néhány fon- tos adatukat, például a szív- verésüket, testhőmérsékletüket és légzésszámukat. Megfigyel- ték, hogy nem jelennek-e meg qgífr betegségre utaló tünetek, és éjjel- nappal rendszeresen körbejárták a kór- termeket. Munkájuk során különböző műsze- reket használtak, de a képen látható mellkas- mérő eszköz, mely a mellkas légzés közbeni tágulását mérte, soha nem terjedt el igazán. Higanytartály •fts Hőmérsékletskála tb< ; 'Vá>et.F í: A skáláról — leolvasható, ' mennyire tágul ki a beteg mellkasa belégzéskor A zsinór visszate- kerhető a műszer házába __________ NOVÉRI ISMERETEK A lázmérő 1880 körül került be a fontos diagnosztikai eszközök közé. Azon- ban mivel ez egy igen kényes műszer, ha nem megfelelően használják, nem mér pontosan. A nővéreknek meg kell tanulniuk a lázmérő és több száz egyéb betegápolási kellék helyes és biztonságos használatát. Miután a nővéri munka az 1950-es évektől egyre összetettebb és bonyolultabb lett, fokoza- tosan kialakultak a különböző szakterületei. Vannak gyermekekre, idősekre, meghatározott betegségcsoportokra (például rákos megbetegedésekre) vagy a különleges berendezések, műszerek kezelésére specia- lizálódott (intenzív terápiás) nővérek. A zsinórral körbefogják a beteg tnellkasát--------- FEJLŐDÉS AZ OSZTÁLYON Az orvostudomány számos jelentős előrelépése a kór- házi osztályokkal (kórtermekkel) volt kapcsolatos. 1 A gyermekágyi lázat is úgy sikerült visszaszorí- ' tani, hogy az 1840-es években egy bécsi kórházi orvos, Semmelweis Ignác (1818- 1856) megfigyelte: a legtöbb anya, aki a gyermekszülés után meghalt, azokban a kórtermekben feküdt, amelyeket a holttestek boncolásával is foglalkozó orvostanhallgatók látogattak. Semmelweis azt gyanította, hogy a hallgatók „rothadó részecskéket” (mikrobákat) hurcoltak be a kórter- mekbe, ezért utasította őket, hogy klórmeszes oldattal mossanak kezet. Az osztály halálozási rátája két év alatt 10 százalékról 1,3 százalékra csökkent. A legtöbb sebész azonban nem nézte jó szemmel Semmelweis erőfeszítéseit, és nem is derült fény az igazára, amíg 1879-ben Pasteur segítségével meg nem alkották a modern mikrobaelméletet (32. és 35. o.). Mellkasmérő eszköz a 19. századból Üjszülöttápolás Az újszülöttek gondozása igen speciális feladat. A szülészeteken belül működő újszülött intenzív osztályon elképesztő mennyiségű inkubátor, cső, vezeték, műszer és egyéb eszköz sorakozik, ám a kis betegeknek ettől függetlenül ma is nagy szükségük van az odaadó, szerető gondoskodásra. A kísérő tasakokhoz vezető cső \ Az egy donortól származó vörösvérsejteket tartalmazó 280 ml-es főtasak A nagy fásakból vérátömlesztés előtt ezekbe a kis tasakokba töltik át az egy- szerre felhasználandó mennyiséget, ri«M's S2, IS# i IMI! IIli íin . “ f’ ffl.Bllil _____ MHiSHOISnflHVd 11,1 .......... AZ APRÓSÁGOK ÁPOLÁSA Az újszülött intenzív osztályon dolgozó, magasan képzett szak- nővérek ma sok olyan feladatot ellátnak, melyet korábban orvosok végeztek, így az orvosok minden erejükkel a saját szak- képzettségüket igénylő dolgokra összpontosíthatnak. A nővéreket arra is megtanítják, hogy a gyakran pattanásig feszült helyzetben miként kell bánni az aggódó, felzaklatott hozzátartozókkal. VÉRÁTÖMLESZTÉS A BABÁKNAK A koraszülött babáknak gyakran van szükségük vérátömlesztésre - némelyikük tízszer vagy akár többször is kap idegen vért, ám ez egy-egy alkalommal csupán néhány kávés- kanálnyi mennyiség. Ezt a vérátömlesztő tasakot kifejezetten újszülöttek számára dolgozták ki. Hét kísérő Vasak tartozik hozzá, melyekben pontosan egy-egy átömlesztésre való vér található. így a kicsi csupán egy-két donortól kapja a vért, ami csökkenti a fertőzésveszélyt. 57
A MÉREG KISZIVATTYÚZÁSA Ha valaki mérgező anyagot nyelt, a gyomortartalom azonnali leszívása megakadályozhatja, hogy a méreg felszívódjék és komoly bajt okozzon. Ilyen esetben ma már hánytatószert is be lehet venni. Sürgősségi ellátás A sürgős, akár életveszélyes betegségek kezelésének módszerei sokat változtak az évszázadok során. Az ókorban - hacsak véletlenül nem akadt egy orvos hallótávolságon belül - a közelben tartózkodók igyekeztek segíteni, ahogy tudtak. A sürgősség évszázadokon át megszokott, ám kiszámíthatatlan fogalomnak számított az orvostudományban. Mint az orvos- tudomány annyi más újítására, az első szervezett mentőszolgálat felállítására is háború idején került sor. 1796-ban, amikor Napóleon megszállta Olaszországot, egy francia katonasebész, Dominique Jean Larrey (1766-1842) „repülő mentőegységeket”, vagyis könnyű, gyors egyfogatú kocsikat állított szolgálatba, melyek a frontvo- nalról a hadikórházba szállították a sebesülteket. Amerikában már két éve dúlt a polgárháború (1861-1865), mire bevezették a vadnyugati filmekből ismert zárt lovaskocsikhoz hasonló, lóvontatású „mentővonatokat”. Ma telefonon és rádión is segítséget hívhatunk, és a beteghez azonnal indul a gyógyszerekkel és műszerekkel jól felszerelt mentőautó vagy mentőheli- kopter. A magasan képzett mentősök már a helyszínen megkezdik az élet- mentő beavatkozást. Az utóbbi időben az elvárások is sokat változtak, hiszen a betegek ma jó eséllyel remélhetik, hogy túlélik azokat az esemé- nyeket, amelyek ötven évvel ezelőtt még biztosan halálosak lettek volna. — Szikék és tűk A bougie- szonda kitágítja a lyukat A bemetszes- bez hasz- A bemetszés után sebkam- póval tágítják ki a lyukat teljes vér babáknak A vérbankokban különböző típusú és vér- csoportú, alkotóelemeire bontott vérkész- leteket tárolnak, melyek többségét rutin- műtétekhez használják (50. o.). Vannak azonban olyanok is, amelyeket kimondot- tan a sürgősségi ellátás céljára tartanak. Ez a teljes vért tartalmazó tasak megment- heti egy újszülött életét. Azoknak a kicsik- nek adják, akiknek az anyja Rh D negatív vércsoportú. Az anya testében lejátszódó immunreakciók miatt a terhesség során károsodhat a baba vére, ezért születése után azonnal teljesen lecserélik a vérét. Légcsőmetsző készlet a 19 századból / ip£ igfagt csatlakoztatni a lélegeztető csöveket Az intubációs csövet a lyukakon átfűzött zsinórral kötik a nyakhoz A cső végét beve- zetik a légcsőbe A HÁROM FÖ SZABÁLY Az életmentő beavatkozásoknál először három dolgot kell megvizsgálni. 1. Szabadok-e a légutak? Nem akadályozza valami a szájban, a torokban vagy a légcsőben a levegő útját? 2. Vesz-e levegőt a beteg? 3. Van-e keringése, vagyis pumpálja-e a szív az oxigént tartalmazó vért? Ha a száj vagy a torok eltömődött, akkor életet menthet, ha a nyak alsó részén lyukat vágnak a légcsőhöz. Erre a célra alkalmas lehet egy toll kupakja is, de a légcsőmetsző készlet kevesebb kárt okoz. A VÉRVESZTESÉG CSÖKKENTÉSE Egy nagy, nyílt seben át, főleg ha egy verőér is sérült, annyi vér távozhat a szervezetből, hogy a sérült összeesik és meghal. Ha nem hal meg, a seb akkor is köny- nyen elfertőződhet. A vérzést közvet- lenül a sebre gyakorolt nyomással kell csillapí- tani. A sebet ezután be kell kötözni, hogy csök- kenjen a vérveszteség és ne juthassanak kór- okozók a sebbe. A nyomás megszünteti a vérzést és megkezdődhet a véralvadás. A sebet meg kell tisztítani, össze kell varrni (szükség esetén össze kell kötni az ereket), majd be kell kötözni. A vért felszívó vastag gézlap A gézlapct rögzítő és a sebet az üté- sektől és a további fertőzéstől védő sebpólya "~~A sebet nyomni kell, hogy ne nyíljon szét Az első gézlap fölé újabb gézlap kerül, ennek célja szintén a vér felszívása 58
A MENTŐK FELSZERELÉSE A modem mentős roham- kocsiban csak úgy hemzseg- nek a modern életmentő kellékek és a technika minden vívmányát felvonultató műsze- rek, amelyekkel sikerrel vehe- tik fel a harcot a szívroham- mal, az agyvérzéssel, valamint a legkülönbözőbb baleseti sérülésekkel. Ennek a beteg- nek több sebe is van és való- színűleg a gerince is megsé- rült, ezért a derekánál és a homlokánál fogva szorosan hozzászíjazták a hordágyhoz, a nyakára pedig a test alakját követő gallért helyeztek, hogy a gerince ne tudjon elmozdulni. A mentősök állandóan figyelik a légzé- sét, maszkon át oxigénnel dúsított levegőt juttatnak a tüdejébe, és a palack- ból egy tűn keresztül a vénájába csepegő élettani sóoldattal pótolják a folyadékveszteségét. A DEFIBRILLÁTOR Ha a szív leáll, a vér nem kering többé a testben. A sejtek és szövetek - főleg az agyban - néhány percen belül pusztulni kezdenek. A defibrillátor feladata, hogy a mellkasra helyezett elektródok között átbocsátót! erős áramütéssel „felrázza” a megállt vagy fibrilláló (kamraremegéses) szívet. SÜRGŐSSÉGI FELSZERELÉS A KÓRHÁZBAN A kórházban mindig készen áll a képen láthatóhoz hasonló készenléti állvány (kocsi), mellyel egy sor sürgős esetet, például szívmegállást vagy egy gyógyszer által kiváltott heves allergiás reakciót is el tudnak látni. Az eszközöket úgy tervezték, hogy újraéleszthessék és életben tarthassák velük a beteget, amíg megkezdődhet a tünetekhez igazodó szakszerű ellátás. A gázpalackból a beteg a mindössze húsz százalék oxigént tartalmazó levegő helyett tiszta oxigént léle- gezhet be. Súlyos arc- sérülés esetén a beteg száján vagy orrán keresztül intubáló csövet kell lejut- tatni a torkába, mely meg- nyitja a légutat. A kocsin' mindennek pontosan meghatározott helye van, hogy hamar megtalálják. Csipeszek és fecskendők rA légcsőbe ledugható, „ intubáló ” csövek Lélegeztető , maszk Az oxigénre várva ezzel a ballonnal pu mpálják a betegbe a levegőt Ebben a fiókban / vannak az oxigén- / maszkok, a színkódolt / y.. zöld oxigéncsövek, fi a különböző intubáló \ és egyéb csövek Ebben a fiókban' fecskendők, tűk, kötszerek, szikék, sebvarró fonalak, ollók és közvetlenül a szívbe fecskendezést lehetővé tevő bosszú tűk találhatók Különböző infú- ziós folyadékok, csövek és tűk Kórházi sürgősségi kocsi Szívstimulánsokat és egyéb gyorsan ható gyógyszereket tartalmazó dobozok Görgős oxigén- palack Átfolyást mérő műszer az arcra helyezett maszkhoz Szín- kódolt csövek csatlakoznak
Általános orvoslás csavar Fényforrás Gégetükröző A VIZSGÁLAT KELLÉKEI A KORHÁZI RENDELŐ FOLYADÉKOK LECSAPÓDÁSA Szemtükör Gégetükör 'Az eszköz egy darabból készült, így könnyen sterilizálható 'Simára polírozott fémtükör A gégetükörhöz használt nyelvlapoc (spatula) A tágulatot Orrtükör szabályozó Időnként szinte mindannyiunknak megfájdul a torka. Ez néha súlyosabb betegség, például a mandula- vagy gégegyulladás előjele lehet. Egészen ritkán a diftéria okozza, amikor az erősen begyulladt torok és légcső belsejében érdes hártya képződik, mely jelentősen akadályozza a légzést. A vizsgálat során az orvos belenéz a torokba, és a képen látható hosszú nyelű gégetükörrel megnézi a gégét és a légcsövet. A fül belse- jének vizs- gálatához használt fültükör A tölcsér alakú részt a külső hallójáratba illesztik i A tükrös feltét a gégetükörre illeszthető A punkciós kanül (szúrcsap) egy vastag, belül üreges, hegyes tű. A bőrön és a húson át abba a testüregbe (például a térdkalácsba) vezetik be, amelyben folyadék gyűlt össze. Általában csak akkor használják, ha jelentős mennyiségű folya- dékról van szó. Ha a folyadékra szükség van a diagnózishoz, akkor t inkább fecskendővel és nagy HL átmérőjű tűvel szívják le. Punkciós kanül (szúrcsap) A legtöbb kórház nagyobb földrajzi területről fogadja a legkülönbö- zőbb egészségügyi problémákkal érkező betegeket. A kórházakban különböző szakterületekre specia- lizálódott szakorvosokat (belgyó- gyászokat, fül-orr-gégészeket, sebészeket stb.) foglalkoztatnak. Az életveszélyes állapotban érke- zőkkel azonnal foglalkozni kell, és mivel ezek az esetek nem tervez- hetők előre, a többi betegnek álta- lában várnia kell, amíg a sürgős esetet ellátják. Itt választható le a markolatról a tű Ide csa - varhatok fel a kü- lönböző tartozé- kok— A két csőr kitágítja az orrnyilast Vizsgálótükör \ A kis ablakban látható, hogy melyik len- Á cse van A beállítva A szemtükör és a fültükör (28. o.) fontos részei a diagnosztikus eszköztár- nak. A különösen a gyer- mekeknél gyakori fülgyul- ladás kezelését a lehető leggyorsabban el kell kez- deni, mielőtt a hallószer- vek tartós károsodását vagy a hallás elvesztését okozná. Egyes beszédta- nulási nehézségek is gyer- mekkori halláskároso- dásra vezethetők vissza. A szem vizsgálatával feltárhatók a különböző szembetegségek, és lehe- tőség nyílik a vérerek köz- vetlen megfigyelésére is. Ebből következtetni lehet a keringési rendszer álta- lános állapotára és az azt befolyásoló betegségekre, például a cukorbajra is. ij orr~ tükör ezzel a me- nettel csavar- ható rá a fültü- körre Ozámos országban az egészségügyi ellátás első lépcsőjét a körzeti orvos (családorvos) jelenti a betegek (vagy a magukat betegnek vélők) számára. A körzeti orvosok az úgy- / nevezett egészségügyi alapellátásban / dolgoznak, és széles körű egészségügyi ( és orvosi képzésben részesültek, bár lehetnek szűkebb egyéni érdeklődési területeik is, például bőrgyógyászat vagy terhesgondozás. A családorvos általában ismeri a család minden tagját, és tanácsokkal szolgál az egészséges életmóddal, valamint konkrét orvosi kérdésekkel kapcsolatban egyaránt. Rendelőjében különböző alapvető diagnosztikai eszközök találhatók, amelyekkel a leggyakoribb betegségeket vizsgálhatja és kezelheti. Azoknak a betegeknek, akik valamilyen speciális problémával keresik fel, beutalót ír valamelyik kórházba vagy szakorvosi rendelőbe. Ez utóbbiak alkotják az egészségügyi ellátás második vonalát. A tű üreges Az ujjvédő ntegakadá- teste lyozza, hogy az orvos n. ujja rácsússzon a tűre A műszerfe- jében a szem- vizsgálathoz használt for- gó nagyítő- lencse-készlet található, 60
HELYSZÍNI LABORVIZSGÁLATOK edény Tesztcsík Minta ver- Hallgató (fonendoszkóp) A REFLEXVIZSGÁI AT " A pumpával felfújják a felkar köré tekert man- Hüvelykenet vételéhez használt faspatula dzsettát, mely ideigle- nesen megállítja a kar vérkeringését A vérnyomásmérő higanymilliméter- skálája Az orvos sokat megtudhat egy beteg idegrendszerének állapotáról abból, ahogy a beteg jár, mozog, beszél - vagy akár abból, ahogy belép a rende- lőbe. A térdet a térdkalács alatt megütve kiváltható az úgynevezett térdreflex, a lábszár hirtelen előrelendülése, amely szintén felfedhet egyes idegi alapú vagy idegrendszeri betegségeket. Hasonlóan vizsgálhatják a könyökreflexet vagy a pupilla reflexmozgásait is. A körzeti orvos elvégezheti az egyszerű vizsgálatokat és fölállíthatja a feltételezett diagnózist is, de annak igazolásához további vizsgálatokra is szükség lehet. Gyakran elég, ha a beteg helyett csak a megfelelő mintát küldi be a laborba. A legtöbbször vizelet-, vér-, köpet- torokkenet-, orrváladék-, hányadék-, széklet-, sebből vagy fekélyből származó genny-, valamint hüvelykenetmintát vesznek. Ezt elemzés céljából beküldik a laborba, mely általában a helyi kórházban működik. A mintavételhez ~ Meghatározott idő után a kialakult színt összehasonlítják a dobozon található színskálával. Az egyes színek különböző értékeket jelentenek. A képen látható eredmény negatív - minden rendben. Ha pozitív lenne, a vizsgálatot a biztonság kedvéért esetleg még egyszer el kellene végezni. Egyszer használatos műanyag mintavételi A mintát stabilizáló vagy tartósító vegyszerek —- A mandzsetta egy csővel csatlakozik a vérnyomás- . mérőhöz helyezik, hogy a man- dzsetta leeresztése után meghallgassák tele a vér lüktetését A sörték lágyan ledörzsőlik a sejteket A kiértékeléshez használt összehasonlító színskála A higanyoszlop magassága a vérnyomás értékét mutatja - először amikor a szív összehú- zódik (sziszto- léban van), majd amikor elemyed (diasztoléban van) 'A kart alátámasztó párna Tökéletesen záródó, színkódolt kupak. A kutatók a savas közegben vörösre, lúgosban kékre változó lakmuszpapírhoz hasonló anyagokat, reagenseket hoztak létre, amelyek a testből származó anyagokkal reakcióba lépnek, és az eredményt papírcsíkok vagy fapálcikák elszíneződésével jelzik. A reagenseket főleg gyorstesztekhez használják, például a vizeletben található cukor cukorbetegségre, a fehérje valamilyen vesebetegségre utalhat Egyes vérvizsgálatokat is alig néhány perc alatt el lehet végezni. használt eszközök egyszer használatosak, így nem terjesztenek fertőzést. 1 FOLYADÉKOK VIZSGÁLATA A vegyszerekkel átitatott lapocskát kiveszik a csomagolásá- ból, és belemártják a testnedvből vett mintába. A felesleget az edény- falához érintve távolítják el. A színkódolt címke a betegre és a min- tára vonatkozó információkat tartalmazza A hallgatót a verőéire r- A mandzset- tából kien- gednek egy kis levegőt, hogy megindulhasson a vérkeringés SZŰRŐVIZSGÁLATOK A szűrővizsgálat lényege, hogy látszólag egész- séges személyeken a betegség korai jeleit keresik, mert ekkor még gyorsan és egyszerűen meg lehet előzni a nagyobb baj kialakulását. Ez elméletben jól is hangzik, azonban nem lehet mindenkit mindenre kiterjedően megvizsgálni, erre nincs elég idő, pénz és egészségügyi személyzet. A gyakorlatban olyan szűrővizsgálatokra kerül sor, melyeket gyorsan, biztonságosan és olcsón el lehet végezni, és kezelhető betegségekre vonat- koznak. Olyan személyeket vizsgálnak meg, akik koruk, nemük, kortörténetük vagy egyéb ok miatt a kockázati csoportba tartoznak. A vérnyomás- mérés az egyik legegyszerűbb és jól bevált szűrővizsgálat, mivel többféle betegségre is korán felhívja a figyelmet - főleg olyanokra, amelyek a szívet és a verőereket érintik. ao 61
Mit hoz a jövő? A DNS váza (cukrok és foszfátok) A DNS vázát összekötő nukleotidák A genetikai kódot az egyes nukleotidák sorrendje határozza meg Az orvostudomány elmélete és gyakorlata páratlan fejlődésen ment át az elmúlt évszázad során; mind a sebészeti beavatkozások, mind a gyógyszeres terápiás módszerek egyre kifinomultabbá válnak. A változások fontos részét képezi egy új tudományág, a járványtan megjelenése. A járványtan azt vizsgálja, hogy miért alakulnak ki a betegségek, kiket támadnak meg, miért és hogyan terjednek vagy válnak egyre gyakoribbá a népesség egyes csoportjainak körében. A járványtan rávilágított az étrend, az életmód, a környezet és a betegségek közötti összefüggésekre. A beteg- ségek kezelése terén más tudományágak, például a génkutatás és a biotechnológia is látványos fejlődés előtt állnak. Ma is szembe kell néznünk azonban néhány alapvető problémával. Míg a gazdag országok több ezer lakóját a gazdagsággal összefüggő betegségek fenyegetik (például szívroham), addig a szegény országokban milliókat támadnak meg a nélkülözés miatt kialakuló betegségek (például a kolera). Mit tehe- tünk? Helyes-e beavatkozni a „természetes folyamatokba” és megszakítani a nem kívánt terhességeket vagy megváltoztatni a géneket? Ma már az orvostudománynak is számtalan lenyűgöző technikai lehetőség van a birtokában, ám ezek alkalmazása a prioritások, az erkölcs, az etika és a források számtalan bonyolult kérdését veti fel. , 9 EGÉSZSÉGES ÉTREND? Az emberi szervezet bizonyos szem- pontból ma is őrzi a kőkorszaki körül- ményekhez való alkalmazkodás kö- vetkezményeit, hiszen az evolúció so- rán a friss húsból álló kiegyensúlyo- zott étrendhez alkalmazkodott. A mai ételek a feldolgozás, előkészítés és csomagolás miatt számos természetes tulajdonságukat elveszítik. A kutatások kimutatták, hogy bizonyos anyagok, például az állati zsírok és a sók túlzott mennyiségben szintén károsak lehet- nek. Az erek fala rugalmatlanná válik (érelmeszesedés), zsíros lerakódások alakulnak ki bennük, ami magas vér- nyomást, érszűkületet, agyvérzést és szívrohamot okozhat. A TESTEDZÉS FONTOSSÁGA Az evolúció során az emberi test a táplálékszerzés és a ragadozók előli menekülés miatt meglehe- tősen aktív életmódhoz alkalmaz- kodott. A modern ember azonban keveset mozog, ám annál többet ül az autóban, az íróasztal mel- lett vagy a tévé előtt. Ez külön- 1 böző problémák kialakulását I okozza: az izmok petyhüdtek * j lesznek, az ízületek meggyen- J gülnek, a zsírpárnák szapo- n rodnak, a szív és a tüdő teljesítő- képessége lecsökken. Az alkatunk- nak megfelelő, aktív életmód jelen- tősen javítja az általános egészségi állapotot és a közérzetet is. MINDEN MINDENNEL ÖSSZEFÜGG A járványtannal foglalkozó tudósok összesítik és elemzik az emberek egész- ségi állapotáról gyűjtött adatokat. Feltárják a betegségek és az elfogyasztott étel, ital, a belélegzett levegő és a nap közben végzett tevékenységek közötti összefüg- géseket. A dohányzás által okozott szív- ós tüdőbetegségekre is így derült fény. Még ha a folyamatot nem is tudják pontosan feltérképezni, a kapcsolatok egyértelműek lehet- nek, és bölcsen teszi, aki figye- lembe veszi ezeket. Ennek ellenére ma is több millióan dohányoznak. AZ ÖRÖKLÖTT GÉNEK A sejtekben a dezo- xiribonukleinsav (DNS) alkotja a géneket fölépítő hosszú, csavart molekulákat, vagyis azokat a vegyileg tárolt utasításokat, ame- lyek meghatározzák, hogy hogyan épüljön fel és működjön a szer- vezet. A nagyjából százezer emberi génben azonban előfordulhatnak hibás vagy hiány- zó részek is, ami öröklött beteg- ségeket, például cisztás fibrózist, Huntington-kórt vagy vérzé- kenységet okozhat. A gének azonosításával párhuzamosan a kutatók egyre több olyan betegséget találnak (cukor- betegség, egyes ráktípusok), melyekben genetikai okok is szerepet játszanak. A genetikai okok meghatározása javítja a kezelés vagy a gyógyítás esélyeit. 62
Ellátásbeli különbözőségek A megelőzés jobb, mint a gyógyítás, de vajon ehhez tartjuk-e magunkat világméretekben is? A fejlett és az elmaradottabb országok orvosi szükségletei és elvárá- sai között jelentős eltérések vannak. Egyetlen szívátül- tetés árából, melyet egy gazdag országban elvégeznek, évekre gondoskodni lehetne egy szegényebb ország valamely falujának tiszta ivóvizéről, csatornázásáról és élelmezéséről. Ezek az alapszükségletek állnak a kormá- gg nyok és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) fontossági H listájának élén - nem csupán humanitárius és orvosi okok- g bői, hanem gazdasági megfontolások miatt is. Az orvosi g kiadások és az egészséges munkaerő elvesztése kettős terhet ró a mezőgazdaságra, az iparra és a kereskedelemre W egyaránt. A BETEGSÉG MEGFÉKEZÉSE A fejlett országokból szinte teljesen kiszorított betegségek, például a tbc ma is szinte gátlástalanul pusztítanak a fejlő- dő országokban. Az egyik leg- hatásosabb fegyverünk az im- munizálás (32. o.). A képen lát- ható csecsemőnek éppen a gyermekbénulás elleni vakcinát adják be. A malária évente ma is kétmillió áldozatot szed. Az 1990-es években Dél-Amerikában és Afri- kában próbálták ki az első olyan vakcinát, amelyet egy élősködők által okozott betegség ellen dolgoztak ki. A WHO által a himlő ellen folytatott hadjáratnak köszönhetően a betegség végleges kiirtását 1979-ben jelent- hették be. A port vízzel hígítva létrejön EGYSZERŰ, DE HATÁSOS az életmentő oldat A tífusz és a kolera olyan nagyfokú kiszáradást okoz, hogy az elvesztett ~« folyadékok, ásványi anyagok és sók 7|_ hiánya miatt a beteg élete is veszélybe ~ kerül. Az 1970-es években becslések szerint évente négymillió gyermek halt meg így. 1974-ben a WHO bein- dította a hasmenéses megbetegedések elleni programját, melynek az ŐRT, vagyis a szájon át (orális) alkalmazott folyadékpótlásos (rehid- ráló) terápia is része volt. A kezelés abból áll, hogy az elvesztett vizet és sókat egy helyszínen összeállított vagy előre csomagolt, káliumot, nátriumot és cukrot tar- talmazó egyszerű keve- rék segítségével pótol- ják. Az ORT-t sok helyen jelentős sikerrel alkal- mazták, bár bevetésének néhol gátat vetett az oldat készítéséhez szükséges tiszta víz hiánya. V2,a liftre 3'4 aitzs teres •ss-sán tesnacásHattes tdóins qe6niots SfltreSmcss ei2 ans étire 2 et5ans Au-dessasdaSans . Repn?ndre ValíroeniaSon. NOTAMMENTVAliAíra^OTrÁU ,SE1N, iinafcüs qua la réhydralafion estaöwvée,, Ent/eposage:garderriansune.T(jrorl stt. á rabtidusoteS. TRATAMIENTO OH AL DE LA DESHYDRATAClON ASOCIADAA LADIARREA PREPARAC1ÓN 05 LA S01.1 JCtÖÉL- Dsöveriooo eí MODD Ö.É EMPLEOr SaSra ináfcción cyitrartectei rntefbú, áar abeharyn wtoan de la saluttóti igua! a! vatemaji da fej sepóstctonesij taca-ődati nasasaria paraeahnarla sad. Normás lascanWadesctmstrnídas Eqaa nerusdefi mesíts amesesaáanos -2 anrsaSafas másdaSatiqs Prosea'jlrlaalimenxap&i.eSPEQÁL^KTütA uACTANCiA NATURAL, una vazk^radsfarahtdratactón, Cóftservacton OteárdeseBnsitioseco.aiatsigotfetatuzstfer DOUR LE TRA1TEMENT DE LA DESHYDRATAHON ASSOG1EE-A LA D1ARRHEE PHEPARATIOly1 OE LA SOLUTiOM: dtssoutfre te intakté űu .cprnanu tíu sacM dans un tere d'eau potaöte. Af-ÖDE O'ENIFLOh sauf adscű'rtrairadu rnédKán. bolté un toteme ésulvatenr aux sa1tesé!tei;náas, ou feqüanttó lecessarre pe-jt calmeria soK. □asas mayawes \folurneenz4t>8tM» jMiávai 3f4|á-n/2l A la damandg .... ' ' ’ A TERJEDÉSMEGAKADÁLYOZÁSA A fecskendők és tűk újrafelhasználásával pénzt lehet megtakarítani, de a takaré- kosságnak ez a formája igen veszélyes lehet. Egy hepatitisszel, HIV-vel vagy hasonló betegséggel fertőzött személy egyetlen csepp vére vagy testnedve is számtalan további embernek adhatja át a betegséget. Az úgynevezett „egylö- vetű” fecskendő nem is tölthető meg újra, így lehetetlen újra felhasználni. A dugattyúban van egy apró zárópecek, mely megakadályozza, hogy kihúzzák a fecskendőből. Előretekintés A világon jelenleg is számos orvosi program megvalósításán dolgoznak. A legfontosabb feladatok közé tartozik a jó minőségű"- élelmiszerek, víz és alapvető higiénés körülmények biztosítása, \ a terhes- és csecsemőgondozás, a családtervezés elterjesztése, a helyileg legelterjedtebb betegségek megelőzése és leküzdése, a legveszélyesebb fertőző betegségek elleni immunizálás, a sérü- lések és egyéb egészségkárosodások kezelése, valamint a gyógyí- táshoz szükséges gyógyszerek és egyéb eszközök biztosítása. Bár egyes betegségeket sikerül leküzdeni, mindig újak lépnek a helyükre. A tudományos és műszaki fejlődés eredményeképpen egyes, ma még gyógyíthatatlannak számító betegségek gyógymódját is sikerül majd megtalálni. A GÉNTERÁPIA Amikor fény derül arra, hogy egy-egy betegségnek genetikai okai vannak, megpróbálják kidolgozni kezelésének génsebészeti módját. A hibás géneket úgy javítják meg, hogy egészséges génekkel helyettesítik őket a DNS- ben. Ezt általában sejtek egy kis csoportján, pél- dául vérsejteken végzik el, majd befecskendezik őket a szervezetbe, remélve, hogy ott szaporod- ni kezdenek és átveszik a beteg sejtek helyét. Van egy ennél sokkal több vitát kiváltó módszer is: a hibás géneket az élet egészen korai szakaszában, még a megtermékenyített petesejtben vagy az egészen fiatal embrióban cserélik ki egészségesekre. A VIRTUÁLIS PÁCIENS A kezdő sebészek modelleken és holttesteken gyakorolnak, de a szakma lényegét mégis az élő betegeken, megfelelő szakmai felügyelet mellett dolgozva tanulják meg. A virtuális valóság újabb gyakorlási lehetőséget kínál. A sebész a fejére illesztett kivetítőn egy számítógéppel előállított képet lát, mely a „virtuális testet” ábrázolja. Az úgy- nevezett adatkesztyű a számítógépbe továbbítja a sebész kézmozdulatait, melyekkel félretolhatja vagy akár el is vághatja a virtuális test szöveteit. 63
é rr tt k g a: s< lé P b ti ti k i: e a Mutató Adler, Alfréd 47 az ájurvéda és az orvostudomány 10, 14 akupunktúra 15, 44-45 Alexander-módszer 45 álomkór 30, 32 általános orvoslás 60-61 altatás 26, 48-49, 50 amputálás 26, 54 anatómia 17, 24 angolkór 35 antibiotikumok 42, 50 arab orvostudomány 20-21 aromaterápia 44 Aszklepiadész 18 Aszklépiosz 16, 18 asszír orvostudomány 8-9 Auenbrugger, Leopold 28-29 auriculoterápia, fülakupunktúra 45 Avicenna 21, 24 babilóniai orvostudomány 8-9, 12 Banting, Frederick 43 Behring, Emil von 32 beöntés 37 Bergmann, Ernst von 49 Best, Charles 43 Blundell, James 25 Boerhaave, Hermann 26 borbély-sebészek 25, TI bubópestis 22-23 Celsus, Comelius 18 Chamberlen, dr. William 27 Chamley, John 55 ebeseiden, dr. William 27 chiroptaxis 45 córdobai Albucasis 20 cukorbetegség 29, 42, 43, 61 Culpeper, Nicholas 40 Csaraka 14 csecsemő intenzív terápiás osztály 57 csipesz 8, 19, 25, 27, 51 defibrillátor 59 diagnózis 28-29, 38-39, 46-47, 60 digitálisz 7 Dioscorides, Pedanius 19, 21 dohány 37, 62 dunsztkötés 12-13 Egészségügyi Világszervezet (WHO) 63 égetővas 8, 22, 26, 51 egyiptomi orvostudomány 8, 12, 37 egyszer használatos eszközök 42-43, 63 Ehrlich, Paul 42 elektroenkefalográf (EEG) 38. 46 elektrokardiográf (EKG) 7, 38 elektromos terápia 19, 36, 46 élettan 17, 30 elmebetegség 8, 46-47 endoszkóp 28, 52-53 Eraszisztratosz 17 érszorító 25, Tá-Tl érvágás 10, 22, 26 Fabricius, Hieronymus 24 fehérvérűség (leukémia) 30, 42 feltárás nélküli sebészet 52-53 fertőtlenítés 48-49, 50, 54 fizikoterápia 44 Fleming, Alexander 42 Florey, Howard 42 Floyer, John 28, 29 fogamzásgátló tabletta 42 fonendoszkóp 7, 28-29, 61 Freud, Sigmund 47 Fry, Elizabeth 56 fültükör 28, 60 Galenus, Claudius 17, 18, 21, 22, 24,48 Galilei, Galileo 24 Gall, Franz Joseph 46 Galvani, Luigi 36 Garrett, Elizabeth 29 gégemetszés 58 gégetükör 60 génkutatás 62, 63 gerinckezelések 24, 45 ginzeng 15 Gowers, William 31 görög orvostudomány 16-17, 50 gyermekágyi láz 57 gyógynövény alapú készítmények 8, 12-13, 14-15, 16, 19, 21, 44 gyógyszerek 7, 40, 42 gyógyszerek 7, 42-43 gyógyszerészek 40-41 gyógyszeripar 42 hagyományos (tradicionális) orvoslás 6, 10-11, 12-13, 14-15, 40-41 Hahnemann, Sámuel 44 hallucinogén gyógyszerek 13 Halsted, William 50 Hammurápi király 9 Harrington, John 35 Harvey, William 24-25, 30 Helmholtz, Hermann von 28 hematológia 31 Henle, Jákob 30, 33 hepatitisz 42, 63 Herofilosz 17 himlő 32, 34, 43, 63 Hippokratész 16-17, 24, 26, 36 HÍV 42, 63 homeopátia 44 hormonok 42 Huang Ti császár 14-15 Hunter, John és William 27 Imhotep 8 immunizálás 32, 35, 63 immunológia 42 implantátumok 54-55 in vitro megtermékenyítés 7 inzulin 42-43 iszlám orvostudomány 20-21 járványtan 62 Jenner, Edward 32 jin és jang 15 jóga 44 Jung, Cári 47 karbolsav 48 katéter 52 kéjgáz 48 kemoterápia 42 kezelés ultraibolya fénnyel 35 kiegészítő orvostudomány 44-45 kínai orvostudomány 12, 14-15 kinin 26, 44 Koch, Róbert 32-33 kokain 13, 50 kolera 34, 62, 63 komputer-axiáltomográfia (CAT) 38-39 kopogtatásos vizsgálat 28-29 kopogtatólemez 29 koponyalékelés 8-9, 46 köpölyözés 19, 22 közegészségügy 18, 34-35 Laénnec, René 28-29 Landsteiner, Kari 50 lázmérő 28, 57 Leeuwenhoek, Anton van 25 Leonardo da Vinci 24 lézersugár 52-53 Lister, Joseph 48-49 Lister, Joseph Jackson 30 Lower, Richard 25 Macewen, Sir William 49 malária 26, 44, 63 Malpighi, Marcello 25, 30 mandragóra 16, 23 mágnesesrezonanda-képalkotás (MRD39 masszázs 37, 44-45 Matéria Medica 19, 21 meghallgatás (auscultatio) 17, 29 mentősök 58 mentőszolgálat 58-59 mikrobaelmélet 18, 32-33, 34-35, 48, 57 mikrosebészet 51 mikroszkóp 25, 30-31, 51 morfium 16, 50 Müller, Johannes 30 műtő 49, 50 művégtagok 54-55 Nagy Sándor 17 nemibetegség 42 neurológia 60 Nightingale, Florence 56 nővéri hivatás 49, 56-57 ostheopathia 44-45 öröklött betegségek 62 Palmer, Dávid Dániel 45 Paracelsus 24 Páré, Ambroise 26, 54 Pasteur, Louis 32, 35, 48, 57 penicillin 42 phrenológia 46 Pinel, Philippe 46 Plinius, idősebb 18 pióca 22, 26 protézis 54-55 pszichiátria 46-47 pszichoanalízis 46 pulzusszám 28-29, 57 reflexológia 45 reneszánsz 24-25, 26 Rhazes 21 római orvostudomány 18-19, 50 Roux, Emil 32 Röntgen, Wilhelm 38 röntgensugár 28, 38-39, 45, 52-53 sámán 10-11, 13 Sanctorius 28 Schwann, Theodor 30 sebészeszközök 7, 20. 25. 26-í 49, 50-51 sebészet 25, 27, 48-49. 50-51 52-53 sebvarrás 12, 14, 25, 27, 51 sejtpatológia (kórtan) 30 Semmelweis Ignác 57 Simpson, James 48 Smellie, William TI Snow, Sir John 34 Soranus 19 Spencer Wells, Thomas 51 steril eszközök 42, 49 sterilizálás 48-49, 50, 54 Still, Andrew Taylor 45 sugárkezelés 38, 53 sürgősségi ellátás 58-59 Sydenham, Thomas 26 szájon át alkalmazott folyadékpótlás (ŐRT) 63 száloptika 52-53 szemorvosok 18 szemtükör 28, 60 Szent Daniján 23 Szent Kozma 23 szennyvíztisztítás 35 szintetikus gyógyszerek 42 szirakúzai Szent Luca 23 szívbillentyű 54—55 szívritmusszabályzó 54-55 szívroham 7, 59 szkennerek 38-39, 52 szövetmintavétel 52 Szuszruta szövegek 14 szűrővizsgálat 61 tapintásos vizsgálat 17 tbc 34, 36, 63 tenyésztőközeg 33, 42 természetes ~ 7, 8, 12-13, 40- testnedvelmélet 10, 14, 17, 22, 2' 48 tetanusz 32 tífusz 34-35, 63 tomográfia 38-39 transzplantátumok 54-55 ultrahangos képalkotás 39 Valentin, Gábriel Gustav 30 varázsló 10-11, 12-13 Varró, Marcus 18 védőoltás 32, 42, 63 vérátömlesztés 25, 50, 57, 58 vérkeringés 24-25, 30, 37, 60 vérnyomás 28, 38, 61 vérnyomásmérő 28, 38, 61 vérszegénység 31 vérzékenység (hemofília) 62 Vesalius, Andreas 24 vesedialízis 54-55 veszettség 32 Virchow, Rudolf 30 vitaminok 34-35 vizeletvizsgálat 22, 29, 61 vízöblítéses vécé 35 Volkmann, Richard 50 Volta, Alessandro 36 Wells, Horace 48 Withering, William 7