ELŐÍTÉLET
SIKLAKI ISTVÁN
>1828.
akadémiai kiadó
A könyv célja bemutatni az előítélet kialakulásának és fenn-
maradásának pszichológiai, szociálpszichológiai, antropo-
lógiai, humánetológiái és kommunikációs mechanizmusait,
a fő hangsúlyt a pszichológiai, különösen a szociálpszicholó-
giai alapokra helyezve. Rávilágít arra, hogy az előítéletek
milyen kockázatokkal járnak a társas és társadalmi életre
nézve. Az előítéletek kognitív alapját képező sztereotípiák
részletes taglalásával szembesít bennünket azzal, hogy
számunkra természetes, kikerülhetetlen és nagyon hatékony
információfeldolgozási mechanizmusok negatív mellékter-
mékeivel van dolgunk, ami nagyon megnehezíti a küzdelmet
ellenük. Mégis, arra is vállalkozik a könyv, hogy megmutas-
sa, milyen technikákkal van mód arra, hogy ezeket a káros
hatásokat enyhítsük, s hogy ezek a technikák miféle ismere-
teket és készségeket követelnek meg.
Megjelent az ELTE Társadalomtudományi Kar támogatásával
ISBN 978 963 05 8638 2
Kiadja az Akadémiai Kiadó,
az 1795-ben alapított
Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja
1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19.
www.akademiaikiado.hu
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás,
a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát,
az egyes fejezeteket illetően is.
Printed in Hungary
TARTALOM
ITŐHANG.......................................................... 9
hl'VEZETÉS...................................................... 19
I.	AZ ELŐÍTÉLETES SZEMÉLYISÉG.................................. 23
A tekintélyelvíftszemélyiség................................. 25
A jobboldali tekintélyelvű személyiség....................... 41
A személyiségpszichológiai megközelítés kritikája............ 51
1.	AZ ELŐÍTÉLETEK KOGNITÍV ALAPJAI............................. 53
A sztereotípiák a szociális megismerésben ................... 53
A sztereotípia és a vele rokon fogalmak................... 53
A sztereotípia fogalmának meghatározásai.................. 58
A sztereotípiák és a kategorizáció funkcionális nézőpontból. 61
A kognitív feldolgozás néhány jellegzetessége az észlelő
nézőpontjából............................................. 69
A reprezentativitás heurisztikája......................... 69
A rendelkezésre állás (availability) heurisztikája........ 79
A sztereotípiák mint ellenőrzendő hipotézisek............. 81
Az illuzórikus korreláció jelensége....................... 86
Az önmagát beteljesítő jóslat................................ 89
A Pygmalion-effektus...................................... 90
Viselkedéssel való megerősítés............................ 96
i.	TUDATOS ÉS AUTOMATIKUS FELDOLGOZÁS......................... 103
Az automatikus folyamatok................................... 103
A figyelmi kapacitás kérdése............................. 119

5
Automatikus és kontrollált folyamatok a sztereotipizálásban ... 122
A kettősfolyamat-modellek.............................. 127
4.	TÁRSAS BEFOLYÁS: A CSOPORTOK KÖZÖTTI INTERAKCIÓ
SZEREPE AZ ELŐÍTÉLETES VISELKEDÉSBEN___________________________137
Ütköző csoportérdekek..................................... 137
5.	CSOPORTIDENTITÁS, ÉNKÉP, DOMINANCIA...................... 145
Az énkép jelentősége...................................... 145
A társadalmi dominanciára irányultság mint az előítéletek
és a diszkrimináció forrása............................. 149
A sztereotípiafrász....................................... 153
A jelenség............................................. 153
Empirikus bizonyítékok................................. 157
Dezidentifikáció....................................... 159
Az identitásfrász......................................... 160
Az identitásfrászra adott reakció etnikai csoportok közötti
érintkezés során..................................... 164
Az identitásfrászra adott reakciókat befolyásoló tényezők. 173
Az identitásfrászra adott reakció következményei....... 175
6.	A STIGMA................................................. 179
A stigmatizálás kísérleti vizsgálata...................... 182
A feketék stigmatizálása az amerikai közvéleményben....... 184
A stigma és a diszkrimináció empirikus vizsgálatai ....... 191
Az „állását vesztett munkás” kísérlet ................. 191
Az esélyegyenlőségi kísérlet: példa a kettős mércére... 193
A „puszta említés” kísérlet: a pozitív diszkrimináció
és a feketék megítélése.............................. 196
A negatív identitás....................................... 197
7.	AZ ELŐÍTÉLETEK ÉS SZTEREOTÍPIÁK MEGJELENÉSE
A KOMMUNIKÁCIÓBAN..............................................201
Az előítéletes kommunikáció funkciói.......................201
Az előítélet nem verbális kommunikációja...................208
Előítéletek és sztereotípiák a tömegkommunikációban........212
Sztereotípiák, előítéletek és nyelvhasználat...............214
A csoportok közötti elfogultság nyelvi tükröződése......214
Etnikum és nyelvi kommunikáció..........................223
A nemekkel kapcsolatos előítéletek nyelvi megjelenése...228
Stílus és nemi előítélet................................233
A csoportok kategorizálásának nyelvi formái................237
A kisebbségi csoportok megkülönböztető ábrázolása
a hírekben ...........................*...............240
A gyűlöletbeszéd........................................242
8.	NEMI SZTEREOTÍPIÁK ÉS DISZKRIMINÁCIÓ......................251
Nemi diszkrimináció a foglalkoztatásban....................256
Szexuális zaklatás.........................................258
Szexuális zaklatás a homoszexuálisokkal szemben.........261
9.	AZ ELŐÍTÉLETESSÉG CSÖKKENTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI..............263
Az automatikus kategorizáció hatásának csökkentése ........265
A kontaktushipotézis.......................................287
A csoportok közötti kontaktus révén elérhető változás
négy folyamata........................................291
Az általánosíthatóság kérdése...........................292
A disszonancia csökkentése mint a kontaktushipotézis
érvényesülését segítő lehetséges mechanizmus..........293
A csoportok közötti kontaktus elméletének
továbbfejlesztett változata...........................294
Előítéletek és hatásaik csökkentése az iskolában...........296
A mozaikmódszer.........................................296
Belátó iskolaszervezés („Wise” schooling).............. 300
A virtuális tanterem................................... 304
IRODALOM......................................................307

ELOHANG
Délután 5 óra van valahol Bristolban, Nyugat-Angliában az 1980-as évek
közepén. Geoff Smallnak, a húszas éveiben járó fekete férfinek éppen most
mutatott meg egy fehér háziúr egy kiadó lakást.
, Smatl: Éx '.-Agyjzk it aki r^av^tzla. lakóit?
!-ia ziaXt: . Ijfcív, fu ótrnkíppl K , itt -firbbu^ Ú
akik. íróekltólvy^^j	Szóval, va+c
w^ik perceken belül, tíz- perc. máivá, é-s míg v<-é-
k-órzjor. hatkor.
Swíolk: Aha., remifeA+v. Akkor tvhk a. feltételei, kog^
kiadja. ezt a. helyet?
HÁz-iAr: Hát,	azokat, akik érciekLőít-
v^ek. Az-atár., fiatjaj feikÍArowv írketj é^ megm<mX<nw
it-ekik...
Tíz perccel később egy másik férfi, ugyancsak a húszas éveiben, jön
érdeklődni ugyanezen lakás iránt. Tim Marshallnak hívják. Történetesen
(ehér. Miután megnézte a lakást, megkérdezi a háziúrtól, hogyan fogja el-
dönteni, ki lesz a bérlő.
9
Marsh r-t-1 Aki előbb jón, az kapja ... szávai, Ha ér.
SZCrttatm ?
Háziár: (némi Habozással) ... öőö ... igen, szávai ...
igen... ka valaki alkalmas, azt mondanám, Igen,
lz>ev.. Pe ... má^kálcmbcn. azt mondanám, majd,
értesítem (zavart ívcvctes).
Marsból!: Oké, az a helyzet, hogy nekem. tényleg
tetszik. Pb van. míg ...
Házvár: ... míg más Lakásokat is meg akar nézni,
ugye?
Marskad: Igen , két helyet. De, szávai... van. ver-
senytársam? Úgy értem, más Is érdeklődik Iránta?
Háziár: Hát az a helyz-et, hogy nígyko-r jöttem vvsz-
$za. Jön. egij pasi Hat árakor — Hat cs két között —
&, ... ööö ... Leket, kogg ktcjöt rasszista vagyok... de.
fekete vtrti — etég rendez, srác — de azt gcmdoLtam,
esetleg praM£má$ lesz, ágykogy azt mondtam., néz-
zz., majd értesítem.
MarsHall: klem adná ki egy feketímek ...?
Háziár: bJem. Rendes yrác volt, tadja. De másrészt,
egy nagydarab krajaek, egy amotyan markos gyerek.
De azt gondottam, go-ndok Leketnek vele, tadja ...
MarsHall: Feméke! Nem. tadom, mit mondjak. Nem,
akarom elveszíteni, de most míg nem akarok biz-
tosan igent mondani.
Náziár: Hát van egy másik szobám, is ... amit szin-
tén kiadok.
Marskad: Hát akkor szerencsét próbálok, mert azt
mondja, a fekete srá-e nem fogja megkapni?
Háziár: így van.
10
Ezek a párbeszédek egy BBC-dokumentumfilmből valók (Black and
While, 1988), amelyben rejtett mikrofonnal és kamerával felszerelve egy
lekete és egy fehér fiatalember ment kiadó lakásokat nézni. Ez a doku-
inenlumfilm dramatizált megismétlése volt a hatvanas évek fontos kutatá-
snak, amelyet a brit kormány megrendelésére végeztek a munkavállalók
diszkriminációjáról. Az alábbi táblázat mutatja a tendenciákat, és az a bája
is megvan, hogy magyar munkára jelentkezőket is tartalmaz.
I hszkrimináció a munkára jelentkezők között az 1960-as évek
Nagy-Britanniájában
Válasz	Fehér angol	Fehér magyar	Ázsiai vagy nyugat-indiai
Állást kínál vagy bátorít a Jelentkezésre	15	10	1
.Jelenleg nincs üresedés”, de lelveszi az adatokat, és kéri, telefonáljon	15	7	2
„Nincs üresedés”	10	23	37
Azt hiszem, a mai Magyarországon egy cigány albérletkeresővel vagy
álláskeresővel nem bánnának olyan kesztyűs kézzel, mint az elrettentőnek
szánt brit példában. Nézzünk néhány cigányokkal kapcsolatos véleményt,
miit egymásnak idegen emberek egy for-
mális, videóra rögzített vagy számítógépes
i sevegőprogram által megörökített beszél-
getésben fogalmaztak meg 2008-ban Bu-
dapesten!
A beszélgetések egy kutatás keretében
zajlottak, ahol az volt a kérdés, hogyan
fogadnák többségi és cigány emberek, ha
különböző termékeket roma szereplőkkel
icklámoznának. Az egyik bemutatott rek-
lám terv ez volt:
11
íme néhány idézet, milyen reakciókat váltott ki magyar és cigány részt-
vevőkből az ötlet:
Roma résztvevők
fejt vo*.íU LóAz-Uc. ra^to, r-twv j4-'
riAK szzxfcxdt fá^ee vá-gnó.
éteGte, j> Kde ptevzt k&pÉ^tott érte.
tetek Hozzá a. fvLwyíró.
-Ék. rtefcAn. tótok. iLyet, Nagy romát Látok. dtogozjrá,
r^zg rtm Ls ált a. kezébe. vtitekog^.
—	Csgáwggyerekzt a. fííwyíró mzLLé tzwtoJ New. teékteo.
A fekér e^ejterek., az más viLág.
Magyar résztvevők
-Gyfzótot
-	Ő stw. fogott még ilettbih. fáwytrét.
-	Ja., is «te.j Mvj. ftAJÓMtj k-zrgy CL CÉngák. Aot-
goj-mik..
RÁzu<o-5«t íjlzzC a. rowta. gy&rMceU Étetófaz<A. ixcw.
i^i.gajurrt ez. 0. fái!
“V,	- Absz-ard 2008 -íxm< Magyivrarszágcrh- ez. a. figaró.,
iwa. h^ég kzrrtvi rowAJcai a. rek.Lávnba..
z
— Alizuk teözz a. twbuticákoz.
Ezek az idézetek „politikailag korrektnek” tekinthető, jóindulatú em-
berektől származtak. Nagy társadalmi feszültségek esetén azonban felerő-
södik azoknak a hangja, akik távolról sem ilyen „szelídek”. Alább idézek
néhány példát a mai szélsőséges közbeszédből.
12
Folytassuk akkor a cigányokkal kapcsolatos megnyilvánulásokkal, egy
oklóber 10-i írással az egyik markáns jobboldali portálról.
1O:Í<Ó
Mtgy a. Cigány AZ- iv-Ál..
M tgi/ a cigám/ a.z utcán, a izZwfeíj’öwk loüíöft'
szemmel í erúlUc ílytwlcor az ember szeretne látka-
tatifn lenni vagy egy áttorhetetien burával védeni
magát és a- kezét fogó gyermekét.
Megy a cigány az utcán azzal a tudattal, Hogy félik,
az emberek, retteg tőle a többség. Ha megtetszik neki
egy óvatlan telefonáló mobilja, nem jelent neki aka-
dályt, Hogy kicsavarja tulajdonosa kezéből. Ilyenkor
még jót meg ú fenyegeti (jobb esetben), vagy, Hogy
nyomatékért adjon vélt felsőbbrendűségének, megüti
vétlen áldozatát.
Megy a cigány az. utcán, és arra, támad kedve, Hogy a
benne rejlő indulatot Levezesse valakin. Megteheti - és
meg is teszi. Egyszerűen agyonveri az első szembejö-
vőt. Tizenéves kislányt, kismamát, véz-na egyetemis-
tát, de kedvelt prédája a nyugdíjas, lehetőleg néni a
nyolcvan fölött. Hogy megkoronázza, tettét, ilyenkor
elveszi tőle az. aprópénzt. \/an olyan, Hogy fel is dara-
bolja. Megteheti.
Megy a cigány egyedül az utcán. A szembejövők,
pedig átmennek a másik, oldalra, nem akarnak, kést
a veséjükbe, a májukba, kinek Hiányzik, ez.
Megy a cigány a Hivatalba. Heki nem kell várakoz-
<ai> ö egyszerűen bemegy a zárt ajtón, senki se meri
megszólítani, elmagyarázni az együttélés és udva-
riasság legelemibb szabályait. Inkább Hallgatnak, az
ajtón kívül és belül.
Megy a cigány a televízióba. Siránkozik., Hogy
őket nem szereti a rasszista többség, nekik, nem
jut munka, különben is a magyarok tehetnek az
ő nyomorukról. Csak, a nyakában annyi arany
van, amennyi egy kétgyermekes magyar család 50
négyzetméteres lakásának éves fűtésdíja és villany-
számlája.
Megy a cigány az utcán, Hiszen már az övé.,.
13
A leghátborzongatóbb szövegekkel a hasonló gondolkodású emberek ano-
nim internetes fórumain találkozhatunk. A mocskos szájú fogalmazásokat ki
kellett venni, de akkor, mint látjuk, már csak a brutális kegyetlenség marad:
K. Gábor [Gabz]
Eay yrr CIGÁNY, SORTÚZ!
VJhití Pctvir
G~. t-Jeor	,
a. rcl-zuZÍk. vnoevkm cjáLááatlíLaL	fel
tigetl te. roRoítek szxwét g...!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
!!!
V... Towói
Azt a szájba... golyó etó való cigány pofádat...hogy
nyerteit? Mit kípzeltz te teutúu. ctokzvíncj? Remélem
a sz^rfezk kí^pwák. az. oy>zzt Leletet és lenyúzzák.
azt a szóiig tetoválást a hátadról. De a többi szar-
házirát ló!
F... Anikó
Rezervátumba az ofszet állattal! Szalcaeit volna, abba
a. vzáfoa..awyáztba a.z a. f..sztrpó fejeal.
Sz... 2-íáfia. fXx5,XxH?<dx.J
ÖíóZjeJc&tözv'tw. az óyzzi „teítvíreAzt", Izlot^olnálak.
bz^zlevv-el ú felgyújtanálak, te iztvné, kÍ6 g...l
G.H.A.O.S. Captaba. [RyaM]
TE MOCSKOS FÉREG!!A BELEIDNÉL FOG-
VA KÉNE FELKÖTNí TÉGED ÉS AZ- ÖSSZES
ClGÁNYTHSegélyek-j „rowa felzárlcóztatáii pragranv"
egye^ jogiáiág???lNKÁBB TARKÓN LÖVÉS KELLÜHA
vnl faía-zilnL-eT lapfátvh Í6 bántjátok a bzcMllete^
Magyar e-nvbe^Ncety Betelt a pohár- ki kell irtani az
Uyen. izenrvyelcet ÉN Ciattabozovn a 300 kattmálaoz
ha kell. Szebb Jávát MLnalen. Magyarnak!
H... Zita [Zltuka]
Lámpakklra légy érv belőle!!!!!!
14
L— LAízló [La-ci]
Hdtervxk eúfster «. c^jángoKkj-L IceUeffr voUul Ice-zd-tni...
OUjgw. - [c^rpi]
Mtaítójízte^	clg&vtgofcJIMÍg foguwk. yte^kte
ftktete-e IrejpULÁig!!
AuJja. Ci.
Av^ci^w-itz. vagy Tt^blit^kA???? Melyiket vÁLa^zimT te
iMoL^ó, v^ox/Jcos, ^erú^cteteK. CIGÁNY????!!!.'!! OH dög-
LcrttíL voLt^a. i^zg, wJJcar a.z.	prLwJJív Amgcid
k.Í6za.rt!!!!!!!!!!!!!!!
G— RtcRárd, [(ricjL)]
Egy zteteg AZ EMBER SZÍNE FEHÉR PUSZTUL-
JON AZ ÖSSZES ül!
lízek a fórumbejegyzések nyilván a bejegyzőket minősítik, de mégis
hátborzongató a sistergő gyűlölet s az a magától értetődő gesztus, amivel
egy egész nagy embercsoportot ítélnek kegyetlen halálra, fosztanak meg
űz emberi léthez való joguktól.
Szembetűnő a párhuzam az antiszemitizmussal is, a fórumosok konkrét
utalásokat tesznek Hitlerre, Auschwitzra. Ugyan ma az antiszemitizmus
kevésbé akut, mint a cigányellenesség, az előítéletek mögötti érzelmek, az
ellenségesség, a rosszindulat globális tulajdonítása éppúgy jellemző, sőt,
annyiból erősebb is, hogy hosszú, tekintélyesnek beállítható múltra tekint-
het vissza. Az egyik ilyen „tekintélyes” szerző Prohászka Ottokár püspök,
ukínek egy „társadalomtudományos”, 1937-ben németül publikált írását
nz. egyik legolvasottabb jobboldali hírportál teszi hozzáférhetővé, ebből
idézek:
15
TA*vute*4*vyok< XxXátexrvözte
2CX5-Í-U? ió> i4:i®
Pr<rk«^zka Ottokár: ^tteláicírikét Magyarországai
Napjainkban bizonyos körök. előszeretettel M-nyox-
tafjakj hogy «• keresztény tvemzeté irány, o. jobbol-
dali politika jelszavai ét cikkteűzétek előszeretettel
importált eszmék, amelyek. távol állanak. a magyar
nép gondolkozásától ét telki. alkatútól.
Politikai Mz^rc-aénkban. nagyobb hamisítással és
ferdítéssel talán sohasem találkoztunk. Érdemes egy
pillanatra visszakapoznunk a keresztény ét nemzett
jelszavakkal megindult eílenforrMlakavn megnyi-
latkozásaiba, hogy ennek az irányzafos ferdítés-
nek valótlanságáról meggyőződjünk. Ugyanazok a
jelszavak, tzyyomzok a eélkitdtesek, amelyekkel a
jobboldalt magyar politikában. találkozunk, már
akkor is ott izzattak a. problémák /ákuózábon. s ha
szxre-txcizíxtó kzfrúXmÁ-t^gek Icözöft^ ia^ha, egy eltelte-
ge^ Eu^ópóha^ ét 0-fcm eXtőv-ck. LcjxXnJc fel e-xjekkel,
— tvJM^ e-r&íim£^v<yük ú móó tett voinzt.
A zyútók tettek, a. wzwlxrM. wvagyw óíUmw
kukttereteinn^l. A ST.á^v^uk. v>^yi>rál-e^íyp^-a. nJrv^ke-d^tt,
foiyto-Mrío^. tej ét tej te^gyekz-h^ó cto-poréok. htezódtak.
tet a. kót'ptetokxnc ét ST-tetex, étT-^et^éttenük iMxgizáll-
ták. ax o-vtz.ágcrfrj '.zítszóvódtak. tvkt^teA^ helytegbe. ét
befétzkxktík. inagukxte: ívtent ^íakóttok., rovgysTX^-
Aők. ét Icottwíterotoh. Z^-varfzU^UA-ai vtg&rétzk-exktek.
ét iX7.^<rróskotkMí.. tAegga.7.teagodvo., behteíátetak. a.
\r<Lrcwk.bo. j itt tetta*- a. kx,7~tekbx, kerítették ax egétz-
kxreókektemte ét txMikw-xtetet ét éltetettek, egy vteroyt,
awtely sxtrnre sxép volt, ^te teha. ét egésxen. x5Íetó; e
\rArcr^ak. a. vtette: 6uítepxit. \/ogy InkAkb „Jitdo^zett’’.
Itt nM^uteK. tegakáM ikO századikig a. zstekéké.. Iwte,
ex a. vMgyM- fovót-ot: ttte^íterttetefyge^. egy kukhxráht
vízfej egy klatzott testtel ét exeru et^yhe etzkőzökktel
vagy egy kizJtegy btelttxk v^te?xtete-é tőhki vtepvc tehet.
Az eteoteó ~5O etzttemMhetv a. •zstekóyág a.z értelmteéyé
pályákra it rávetette eMgát ét íjetztő szávteza^. száL-
tetotfa. á-z óTvosokzut, ax tegyvíAektet. Kialakult egy
bizjtrvyycrs fajta, zstekó aritztohráteia, itj amelyik meg-
16
v&ttT a. torkokat, paúrfákbav^ Lakott, Jxotatmo-s
birtokokat béreit, annyira, hogy a zsöztók kzzér,
te-vá <’cr<-ilzu firk, be _ z ámítva a ikreit birtokokat it,
jóval Hagyott részét alkotja az. országnak, móvt a
zs<zlo k «(toí oíy előszeretettel. ótiárott mmea-ég ti
hoWctz jöLdbirtoka együttví-ve. Lation. a középosz-
tály ebzüdóiodáta ii megtnduit, orvnál ti inkább,
mával a z suták a keresáéáelemben. ti az értelmi-
ségi életpábyákon. jót megálLták a- laetyüket rvem<sak
azért, mert ravaszabbak, agyafúrtabbak vo-Lfak ti
CrköLcti meggondoláiok is kektibé- befotyásaWk őket,
havam, mert taLóLékonyabbak ti mozgékonyabbak
vtrLfak, mint a bee-iüAttZi ti gazdasági dotgokbar.
melvézkes magyarok...
I’n ihászka Ottokár szelleme itt járkál köztünk, amit egy kiragadott, a
k < z i r.i I készítésekor éppen kéznél lévő politikai vita nagyszerűen illusztrál:
An+i^AZUJyíKLZlVMAS
✓
ÍZX?’ ÍO-XO. 18 ^8
A-.z. MPF szzruoí a. szobörrziTaibaÜJ, ziíXó FaUuty „az
t^yitc Lcym^Lyyabb	Icöttő”.
A Mzz^yzw Pfc+vwH<rzz^tt Fóri^w^	fartja-,
A l^sy a-z^ uteltmAji fúi«5z^5 potgárn^eitM-
tá. »w«^»vyitYá»v<xiáí<ít’” kö-ó-e^&K. a. ,,Vjtti^obb<>tcMÁ.
Joitbik. imoít be- akarja, fittartj tvoyy Meugya-rarizÁgmi.
f htvaAatoi ür^e-pi£yeke-a. a.z. egyik Legnagyabb raagyar
kótfő, FoImIi/ György vermeit otvaaák fet”.
kerék~(5árc,7-y Szabatos, az MPF trrizágai eknókit-
gtrek ta-gja. az MTi-ke-z cljizttatcrtt izcrmkaki k-özle,-
w^ér-yékzr. ágy fagalwiazaft: ,,Látjuk, Kagy F-agy Szít
a gyűlölet r^íg több gyutötetet. A Jobbik tw>itark
-» potLtikája. c-iak egy ttjpi-^r-ytre var. a nóicik r-lmet-
orizági icör-y\régettiítőt, vagy a kzrmwuMvi/kák Acz-ét
György-t kultárpolitikájátót. A r^mnáLLi Magyar-
ország azt a-zerU. a izttiójotkotdalr^ak: Mra. adjuk a
X- vnagyar kótttizetet, r-z+w adjuk a magyar myeív^t/”
— eraiködik a szZrertciéMzr..
S végül, egy „vicces” adalék arról, hogy egy másik vallás szertartásai,
szokásai milyen magától értetődően tehetők nevetség tárgyává az előítéle-
tek iránt fogékony emberek számára, kicsit a földrajzi keretet is kitágítva:
ÍOOÍ-10-10. lc7:5'<?
Őrútetfce- (ce^etík New Yorkot ú: mór a. Sábát-Liftek
jZm elégítik ki a kiválasztottak. égéwyelt.
Izraeli rabbik. döntése n-eke.z.íti a. New Yark-i főtér-
Lők dolgát — úja a New York. Times- Yosef Sholom
ELyashkvj generációjának. valászúvaleg Legöre-
gebb (el‘t) és Legfontosabb „tóratwdósa.” ági/ döntött,
„szentségtörés” önműködő Liftet Raszj'iáúú, (is).
Sábát-lift. Nekik az is jár
New Yorkban. és a világban. szerte szám<rs atyOK fei-
vot^ó rrYUcödtk, r^eLyek péntek estétőt szorrJcsot estéig
goyvibmgowiás nétkut mineien szinten. megótLr^ok. Az
Cigi/nevezeft Skobbm-(vogi/ Sbabbat) -Liftek, ezzet
azt a röhejes zstztó etőírcist igyekszenek megkeríLLni,
mety sábát idején, mindemféie etektrortkizs eszköz
keisznákotát megtMja. — úté. -tartozik a vMzzng fet-
kapesoiása. és a Liftek ö-zetnetése is.
18
BEVEZETES
Az i. lodéletek mint társadalmi problémát okozó jelenségek nem új keletű-
I Maga a tágabb értelemben vett előítéletes gondolkodás nyilvánvalóan
 p idejű az emberiséggel, sőt, valószínűleg minden magasabb fejlettségű
tll.it। intelligenciával. Erről sok mondanivalóm lesz az előítéletek kogni-
tív (lapjaival kapcsolatos fejezetben. Legfontosabb funkciójának azt te-
kinlhcljük, hogy biztosítja „vészhelyzet” esetén az azonnali, automatikus,
hv/ reakciót. Márpedig egy vészhelyzetben valószínűleg nagyobb eséllyel
iihii.nl életben az a szervezet, amely rendelkezik kész válasszal, még ha
11/ nem is optimális, mint az a szervezet, amelynek időre van szüksége
n ikciója kialakításához. Ez tehát az előítélet jóhiszemű, funkcionalista
h I lógása. A társadalmakat azonban jellemzik a krónikus előítéletek, igen
gyakran kisebbségi csoportokkal szemben, amely krónikus előítéletek
ultid reakciókhoz vezethetnek, amikor egy társadalom a radikális változás
bizonytalan állapotát éli át, vagy valamilyen kritikus konfliktus elé kerül.
A / utóbbi helyzet jellemzi a rendszerváltás utáni Magyarországot, így nem
meglepő, hogy a krónikus előítéletek fölerősödtek ez alatt az időszak alatt,
<' ma vészes mértéket, robbanással fenyegető feszültséget idéztek elő a tár-
ai la lomban.
A/ előítélet ilyen dinamikájára nagyon tanulságos példával szolgál a rend-
/•i váltást követő időszak egyik legerősebb társadalmi megrázkódtatása, az
mi taxis blokád, annak is egy látszólag lényegtelen mellékszála. Az első sza-
badon választott kormány, Antall József kormánya volt hatalmon, és, mint
mdékezetes, súlyos gazdasági döntésre szánta el magát, egyik napról a má-
ikul radikálisan megemelte a benzin fogyasztói árát. A lépést súlyosbította,
hogy az akkori gazdasági miniszter, Bőd Péter Ákos, felvásárlási káosztól
1111 va, az emelést megelőző este még határozottan azt nyilatkozta, hogy nem
Ifu benzináremelés. A többit tudjuk. Jómagam akkoriban éppen egy olyan
19
kutatást végeztem, amely azt vizsgálta, hogy milyen értékek jelentek meg
az első szabad választáson induló számtalan (több mint 70!) politikai párt
kampánykommunikációjában, és ezek az értékek milyen visszhangra leltek
a társadalom különböző rétegeiben. Ehhez egy 66 állításból álló kérdőívet
használtam, amelyen a válaszadó -5 és +5 közötti értékekkel fejezhette ki
egyetértését vagy annak ellenkezőjét. A véletlen úgy hozta, hogy egy vidéki
egyetemünk tanár szakos hallgatói évfolyamát két részletben tudtam csak
lekérdezni, egymást követő két hét csütörtök délelőttjén, s az első lekérdezés
épp arra a csütörtök délelőttre esett, amikor az áremelés hatására a taxisok
szervezkedése kezdetét vette. Délutánra már különböző hírek is szárnyra
keltek a várható lépésekről. A hallgatók másik felével a következő csütörtö-
kön történt az adatfelvétel, amikor az egész blokád megrázkódtatásán frissi-
ben átesett a magyar társadalom.
A 66 értékállítás között szerepelt a következő: „Az egész társadalom
számára fontos, hogy a cigányság számarányának megfelelően részesed-
hessen az oktatásból és a kultúrából.” Ezzel az állítással nem meglepő mó-
don a blokád előtti csütörtökön a tanár szakos egyetemisták túlnyomó
többsége +3 körüli szinten egyetértett. Ám ugyanennek az évfolyamnak
a blokád utáni fele ugyanezzel az állítással -3 szinten nem értett egyet]
Mindenki számára nyilvánvaló kell hogy legyen: ha volt Magyarországon
társadalmi csoport, amelynek semmi szerepe nem volt ebben a súlyos fe-
szültségben, az a cigányság volt. És mégis, az előítélet vak mechanizmusa
egy ilyen pálfordulásban hozta felszínre a társadalmi feszültséget.
A fentiek érzékletesen szólnak arról, milyen társadalmi feszültségek
jelennek meg az előítéletekben, s hogy mennyire fontos a különböző tár-
sadalmi csoportokban az egymás iránti türelem, tolerancia erősítése. Ez a
könyv azonban nem mozgósító kiáltvány szeretne lenni. Arra törekszem,
hogy a témával valamilyen felsőoktatási intézményben foglalkozó vagy
egyszerűen csak szakszerűbb elmélyedést kereső ember számára támpon-
tokat nyújtsak ahhoz, hogy a hétköznapi társas élet vitái, indulatai, a mé*-
diából bennünket elérő információ mögött nem magától értetődő össze-
függésekbe, mechanizmusokba mélyebben bepillanthasson.
Ebből a célkitűzésből következik, hogy nagy hangsúlyt helyezek azokra
az általános pszichológiai mechanizmusokra - az ember univerzális meg-
ismerő mechanizmusaira, gondolkodására, észlelésére, memóriájára
20
melyek az előítéletes viselkedés „természetes” alapját képezik. Ezért fog-
liilkozom részletesen az attitűdökkel, a döntés és ítéletalkotás szabálysze-
lllbégeivel, az észlelés tudatos és nem tudatos, automatikus folyamataival.
Előítéletekkel mindannyian nagyon sokszor találkozunk, nemcsak a
un d iában, de a különböző oktatási, képzési, továbbképzési programok ke-
idében is. Gyakori azonban, hogy ezek a találkozások az absztrakt morá-
lln íejlegetések szintjén maradnak, vagy ellenkezőleg, brutális konkrétság
Int máját öltik. Ugyanakkor a tudományos megállapítások alapját képező
nézet rendszerek, mérőeszközök konkrétumaiba ritkán tud a nem speci-
alista ember, még a témával hivatalból foglalkozó, társadalomtudományi
képzettségű ember is bepillantani. Meggyőződésem, hogy az ilyen isme-
írlck pedig sokban segítik az olvasott megállapítások értelmezését, meg-
ír lelő kontextusba, perspektívába helyezését. Ezért arra törekedtem, hogy
minden fontosabb irányzathoz, a hozzájuk kötődő eredmények ismerteté-
séhez hozzákapcsoljam azokat a mérőeszközöket, esetünkben leginkább
Híveteket, vélekedéseket, attitűdöket állítások formájában megfogalmazó
kérdőíveket, amelyek közvetlen, élményszerű betekintést nyújtanak az
ulvasó számára az adott megközelítés szellemébe. Sok konkrét előítéletet
vizsgáló kérdőívvel fognak tehát az olvasók találkozni magyarra fordított
vrtllozatban, és feltevésem szerint - jogos - hiányérzetet fognak átélni,
miiért ezeknek a kérdőíveknek a túlnyomó többsége nem hozzáférhető
m.igyar viszonyokra standardizált változatban, és nincsenek összevethető
magyar adatok. Ha netán arra ösztökélne ez az élmény olvasókat, pályáju-
kat kezdő hallgatókat, hogy egy-egy számukra gondolatébresztő vizsgálat
magyar viszonyokra alkalmazott változatát kifejlesszék, akkor többet sike-
i ülne elérnem, mint remélem.
Az előítéletek keletkezését, fennmaradását, terjedésüket és ezen keresz-
tül társadalmi jelentőségüket rendkívüli mértékben befolyásolja az őket
körülvevő kommunikációs közeg. Ezért a könyvben kiemelt fontosságot
lul.íjdonítok és jelentős terjedelmet szentelek az előítéletek kommuniká-
 iós vetületeinek, az interperszonális kommunikációtól a médiakommu-
nikációig, a viccmeséléstől a gyűlöletbeszédig, az előítéletek tudatos kom-
munikálásától a tudattalan nyelvhasználatban érvényesülő hatásokig.
Ma fájdalmasan szűknek tűnik az a mozgástér, ahol a pszichológia, szo-
t Iái pszichológia, szociológia felveheti a harcot az előítéletek társadalom-
it
romboló hatásaival szemben. Az elmúlt több mint fél évszázadban pedig
születtek megoldási elképzelések, sőt konkrét technikák is, különösen az
etnikai előítéletek csökkentésére, mindenekelőtt a legfontosabb színtéren,
az oktatásban. Sajnos ezek hatása csak nagyon szerénynek mondható, a
mai magyarországi helyzetről pedig egyenesen tragikus látleletet állítha-
tunk ki. A látleletet meghagyom a téma más szakembereinek. Ebben a
könyvben csupán néhány olyan kísérletről fogok beszámolni, amelyek
pszichológiai, szociálpszichológiai mechanizmusokra építve ajánlanak
beavatkozási módokat a társadalmak számára a társas helyzetek olyan ala-
kításához, amelyek képesek lehetnek preventív módon csökkenteni a kö-
vetkező nemzedékekben az előítéletek pusztító voltát, a stigmatizált cso-
portok gyerekeinek pedig növelni az esélyét arra, hogy a hátrányuk életük
során ne konzerválódjon vagy akár növekedjen, hanem enyhüljön.
1.
AZ ELŐÍTÉLETES SZEMÉLYISÉG
„Az attitűd-szerveződés problémájának tárgyalása kapcsán sosem könnyű
megfelelő egyensúlyt találni a kollektív és az egyéni megközelítésmód kö-
zött. Könyvünk amellett érvel, hogy az előítélet végső soron a személyiség
kialakulásának és szerveződésének a problémája, és nincs két előítéletes
személyiség, akik pontosan ugyanolyanok lennének. Egyetlenegy személy
sem kérődzné vissza pontosan csoportja attitűdjeit, ha nem lappangana »
benne valamilyen sajátos szükséglet, szokás, mely erre készteti. De nem
tagadjuk, hogy az előítélet egyik leggyakoribb forrása azokban a szükség-
letekben és szokásokban rejlik, melyek a csoporttagság hatását tükrözik
vissza az emberi személyiség kialakulásában. Nem lehetetlen egy olyan
egyéni szempontú elméletet elképzelni, mely nem tagadja azt, hogy az
egyént érő hatások közül a kollektív eredetűek a legfontosabbak” (Allport,
1977,83.).
Az ember egyik legáltalánosabb hajlama, hogy az emberi magatartást
tartós személyiségvonások alapján magyarázza meg. Erős a hajlamunk
.u ra, hogy figyelmen kívül hagyjuk a magyarázatunkban akár a pillanat-
nyi szituáció befolyásoló, sőt kényszerítő tényezőit, akár a tartósabb külső
tényezőket, a társadalmi kontextust, kultúrát. Ez a hajlandóságunk au-
tomatikus, szinte reflexszerű, és hogy egy külső szemlélő nézőpontjából
mennyire irracionális lehet, azt jól érzékelteti Jones és Harris (1967) klasz-
szikus kísérlete. A kísérlet egy előadóteremben zajlott, ahol a kísérletve-
zető két résztvevőt felkért, hogy a közönségnek (egyetemi hallgatóknak)
olvassanak föl egy-egy politikai témájú szöveget. Az egyik szöveg Fidel
(^astro és a kommunista Kuba iránt erősen kritikus volt (akkoriban ez szá-
mított a természetes attitűdnek az Egyesült Államokban), a másik viszont
pozitív színben tüntette fel Castrót. A két résztvevő megegyezett egy-
mással, hogy melyikük melyik szöveget olvassa fel. Utána a közönségnek
23
22
meg kellett ítélnie a két résztvevőt egyebek között politikai beállítódásuk
szempontjából. A közönség az átlagos egyetemi hallgatónál baloldalibb
beállítódásúnak ítélte azt a résztvevőt, aki a Castro iránt pozitívan elfogult
szöveget olvasta fel, annak ellenére, hogy nyilvánvaló volt, ez nem köthető
az ő személyiségéhez, nem a saját szövegét olvasta fel. Sőt, ugyanez a hatás
volt jellemző akkor is, amikor a kísérlet egy másik változatában egyenesen
maga a kísérletvezető osztotta ki az egyik és másik résztvevőnek a szöve-
get, tehát még abban sem lehetett a személyiségének, így politikai attitűd-
jének semmi szerepe, hogy melyik szöveget olvassa fel ő.
Attól a hajlamtól, hogy tartós személyiségvonásokra vezessük vissza a
viselkedést, a pszichológusok sem mindig mentesek. Nem véletlen tehát,
hogy az előítéletek gyökereit, különösen a kezdetekben, előszeretettel ke-
resték az egyén lélektanában. Az előítéletek okainak keresésében az egyik
úttörő kutatás éppen ezt tette.
A tekintélyelvű személyiség
Az előítélet gyökereit a személyiségben kereső irányzatok első és legna-
gyobb hatású vizsgálata Adorno és munkatársai (1950) nevéhez fűződik.
Arra keresték a választ, hogy miként jellemezhető annak az embernek a
személyisége, aki fogékony a rasszista és fasiszta eszmék iránt. Gondolat-
menetük szorosan igazodott a pszichoanalízis szocializációs felfogásához.
Dióhéjban ennek az a lényege, hogy azok a családok, amelyek merev szi-
gorúsággal kényszerítették rá a gyerekeket az erkölcsi és viselkedésbeli
normák betartására, amelyek durván büntettek minden kis kihágást, óha-
tatlanul frusztrációt, ennek következtében pedig agressziót váltottak ki a
gyerekből. Mivel azonban a szülői tekintély tisztelete az egyik legszigorúb-
ban sulykolt norma volt, a frusztráció által kiváltott agresszió, amelynek
valódi forrása a szülő volt, nem irányulhatott a szülők ellen. Eközben a
tiltott késztetések miatt érzett szorongás is fokozta a gyerekben a feszült-
séget. Mivel ennek levezetésére a tényleges forrás felé az út el volt zárva,
másfelé, bűnbakok felé kellett irányítani az agresszív indulatokat. A legin-
kább kézenfekvő bűnbakoknak pedig az amúgy is az általános normáktól
többé-kevésbé eltérő és gyenge társadalmi helyzetű kisebbségek - etnikai
24
kisebbségek, a többségtől eltérő szexuális orientációjú kisebbségek vagy a
liimozők kínálkoznak.
Az így szocializálódott személyiséget nevezték tekintélyelvű személyiség-
nek. Az elmondottak mellett jellemzője, hogy merev kategóriahatárokban
gondolkodik, nem képes elviselni a bizonytalanság, a kétértelműség legcse-
kelyebb mértékét sem. Ez vezet a merev csoportsztereotípiákhoz és a saját
i m iporttól eltérő, idegennek tekintett csoportokkal szembeni ellenséges türel-
mei lenséghez. Adorno és munkatársai egy eszközt is kifejlesztettek, amellyel
11‘llevésük szerint a személyiség tekintélyelvű beállítódásának foka mérhető.
I zl az eszközt F-skálának nevezték el, ahol az F betű a fasizmusra utalt. Való-
színűleg abból alkothatunk legjobban képet ennek a munkának a felfogásáról,
lm végignézzük, milyen állításokkal való egyetértést, illetve egyet nem értést
lejczhettek ki a kérdőív kitöltői. (Vegyük észre, hogy a szerzők tekintélyelvű-
4-gről beszélnek, de a skála elnevezése valójában a fasiszta mentalitásra utal,
márpedig a kettő nyílván nem ugyanaz; erről később még lesz szó.)
Az F skála:
I.	Az engedelmesség és a tekintély tisztelete a legfontosabb erények,
amelyeket a gyerekeknek meg kell tanulniuk.
2.	Az olyan ember, akinek rossz a modora, rossz szokásai vannak, és
rossz volt a neveltetése, aligha számíthat arra, hogy jól kijöjjön tisz-
tességes emberekkel.
3.	Mindenki jobban járna, ha az emberek kevesebbet beszélnének, és
többet dolgoznának.
4.	Az üzletember és a gyáros sokkal fontosabbak a társadalom számá-
ra, mint a művész vagy a tanár.
5.	A tudománynak megvan a maga helye, de sok fontos dolog van,
amit az emberi ész sohasem érthet meg.
6.	Mindenkinek teljes hittel kell lenni valamilyen természetfölötti ha-
talom iránt, amelynek döntéseit kérdés nélkül el kell fogadni.
7.	A fiatal embereknek olykor lázadó gondolataik vannak, de ahogy
felnőnek, túl kell ezeken adniuk és le kell higgadniuk.
8.	Az országnak törvényeknél és politikai programoknál is nagyobb
szüksége van néhány bátor, fáradhatatlan és elkötelezett vezetőre,
akikbe az emberek bizalmukat fektethetik.
25
9.	Egyetlen épelméjű, normális, tisztességes ember sem gondolhat
arra, hogy megsértsen egy közeli barátot vagy rokont.
10.	Soha senki nem tanult meg semmi igazán fontosat, hacsak nem
szenvedett meg érte.
11.	A fiatalság számára a legfontosabb a szigorú fegyelem, a szilárd el-
tökéltség és akarat, hogy dolgozzon és harcoljon a családért és a
hazáért.
12.	Becsületünk megsértése soha nem maradhat büntetlen.
13.	A szexuális bűncselekmények, mint a nemi erőszak és a gyerekek
molesztálása, súlyosabbat érdemelnek puszta börtönbüntetésnél;
az ilyen bűnözőket nyilvánosan meg kell korbácsolni, sőt.
14.	Aligha van megvetendőbb az olyan embernél, aki nem érez nagy
szeretetet, hálát és tiszteletet a szülei iránt.
15.	Legtöbb társadalmi problémánk megoldódna, ha valahogy meg
tudnánk szabadulni az erkölcstelen, tisztességtelen, gyenge jellemű
emberektől.
16.	A homoszexuálisok alig jobbak a bűnözőknél, és súlyosan meg kell
őket büntetni.
17.	Ha valakinek problémája vagy aggodalma van, legjobb, ha nem
gondol rá, hanem vidámabb dolgokkal foglalja el magát.
18.	Manapság egyre többen ütik bele az orrukat olyasmibe, aminek
magánügynek kellene maradnia.
19.	Vannak, akik azzal a késztetéssel születnek, hogy leugorjanak ma-
gas helyekről.
20.	Az emberek két csoportra oszthatók: gyengékre és erősekre.
21.	Egyszer valószínűleg be fogják bizonyítani, hogy az asztrológia
rengeteg mindent képes megmagyarázni.
22.	A háborúknak és a társadalmi bajoknak egyszer talán az fog véget
vetni, hogy egy földrengés vagy vízözön elpusztítja az egész világot.
23.	Semmilyen gyengeség vagy nehézség nem tarthat bennünket visz-
sza, ha elegendő akaraterőnk van.
24.	Hogy Németországban fenntartsuk a rendet és megelőzzük a ká-
oszt, az a legjobb, ha valamilyen háború előtti hatóságokat haszná-
lunk föl.
26
25.	A legtöbb ember észre sem veszi, életünket milyen nagy mértékben
irányítják olyan cselszövések, amelyeket titkos helyeken fundálnak ki
26.	Az ember természete már csak olyan, hogy mindig lesznek hábo-
rúk és konfliktusok.
27.	A jártasság megelégedést szül.
28.	Manapság, amikor annyira sok különféle ember jár-kel és kevere-
dik, az embernek különösen óvatosnak kell lennie, hogy megvédje
magát a tőlük származó fertőzésektől és betegségektől.
29.	A régi görögök és rómaiak zabolátlan szexuális élete csekélység volt
ahhoz, ami ebben az országban bizonyos helyeken zajlik, még olyan
helyeken is, ahol az ember legkevésbé várná.
30.	Az igazi amerikai életmód olyan gyorsan tűnik el, hogy megóvása
érdekében erőhöz kell folyamodnunk.
Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy az ilyen állításokra adott válaszok-
ból hogyan, milyen szempontok alapján lehet megrajzolni valakinek a sze-
mélyiségprofilját a tekintélyelvűség szempontjából. Ebben segítségünkre
leltet az alábbi felsorolás, amely azt mutatja, hogy az F-skála milyen válto-
zókat hivatott mérni, s hogy mely kérdések vonatkoznak az illető változó-
ul (egy kérdés természetesen több változót is mérhet).
Változó	A változót mérő kérdések
Konvencionalizmus: merev ragaszkodás a konvencio- nális, középosztályi értékekhez	1,2,3,4
tekintélyelvű önalávetés: önalávető, kritikátlan attitűd a saját csoport eszményített erkölcsi tekintélyei iránt	1, 5,. 6, 7,8,9, 10
Tekintélyelvű agresszió: az a hajlam, hogy felkutassuk és elítéljük, megvessük és megbüntessük mindazokat, akik megsértik a konvencionális értékeket	2, 3,11,12,13, 14,15,16
Anti-intracepció: szembenállás a szubjektívvel, a képzeletgazdaggal, a lágyszívűvel	3, 4, 17, 18
27
Változó	A változót mérő kérdések
Babonásság és sztereotipizálás: hit az egyén sorsának misztikus meghatározóiban, hajlam arra, hogy merev kategóriákban gondolkozzon	5,6,19,20, 21, 22
Hatalom és „keménység”: nagy jelentőséget tulajdonít a dominancia-alávetés, erős gyenge, vezető- követő dimenzióknak; azonosulás a hatalom képviselőivel; az én konvencionális tulajdonságainak túlságos hangsú- lyozása; az erő és keménység eltúlzott hangoztatása	8,11,12,20,23, 24,25,30
Romboló hajlam és cinizmus: általánosított ellenséges- ség, az emberi dolgok gonosszá nyilvánítása	26,27
Projekció hajlama: hit abban, hogy vad és veszedel- mes dolgok zajlanak a világban; tudattalan érzelmi impulzusok kivetítése	18,22,25,28,29
Szexualitás: eltúlzott törődés a szexuális „események- kel”	13,16, 29
Az F-skálával a kutatóknak kettős céljuk volt. Egyrészt az előíté-
letet olyan eszközzel akarták mérni, ami közvetett abban az értelem-
ben, hogy nem említ konkrét kisebbségeket. Másrészt arra törekedtek,
hogy mérjék a fasiszta világnézet alapját képező személyiségvonásokat,
prediszpozíciókat. Arra számítottak, hogy nem csupán az eredetileg az
érdeklődésük homlokterében álló antiszemita beállítódást méri, hanem
ennél jóval általánosabb attitűdöt is. A későbbi igen nagyszámú vizsgálat,
amelyek az F-skálát alkalmazták, jórészt igazolták is ezeket a várakozáso-
kat. Azok az emberek, akik az F-skálán magas értéket mutattak, többnyi-
re hasonló eredményt adtak, amikor etnocentrizmust, négerellenességet
mértek, és többnyire politikai szempontból konzervatívnak bizonyultak.
Továbbá találtak sok olyan személyiségvonást, amelyek különbséget tettek
az olyan emberek között, akik alacsony értéket adtak az F-skálán, és az
olyanok között, akik magasat.
28
Azonban kezdettől fogva problémát okozott az, hogy - részben a mo-
nográfia címe: A tekintélyelvű személyiség miatt - az F-skálát úgy kezd-
lék értelmezni, mintha az általában a tekintélyelvű személyiséget mérné,
holott, amint arra sok későbbi kritikus rámutatott, ilyen mértékű általá-
nosítás módszertanilag nem volt indokolt és megalapozott. Maximum az
fogadható el, hogy a fasiszta típusú tekintélyelvűség mérésére indokolt az
alkalmazása (Rokeach, 1960). Például a baloldali tekintélyelvűség sajátos-
ságait egyáltalán nem ragadja meg, miközben az ötvenes évek Amerikájá-
ban ennek igen nagy társadalmi és politikai jelentősége volt.
Adorno és munkatársai az F-skálával próbáltak valamilyen általánosabb
személyiségszerkezetet megragadni, ami az előítéletes magatartás alapja
lehetne. Ebben az irányban tett egy további nagy lépést Milton Rokeach,
aki a nyitott vagy zárt elme dimenzióját vette szemügyre ebből a szem-
pontból. Az általánosítás útján fontos lépése volt, hogy különbséget tett a
vélekedésrendszerek tartalma és szerkezete között (Rokeach, 1960). Példá-
ul valaki vallhat tartalmában demokratikus elveket, értékeket, de teheti ezt
olyan módon, hogy tekintélyelvű és türelmetlen mindenkivel szemben, aki
nem ért vele egyet, és gondolkodásában és vélekedéseiben zárt. Ha tehát
állalánosan vagyunk kíváncsiak arra, hogy milyen személyiségvonások
húzódnak meg az előítéletes magatartás mögött, akkor a konkrét tarta-
lomtól el kell vonatkoztatnunk, és a vélekedések szerkezetében kell keres-
nünk ezt a vonást. Pontosan ezt teszi a maga korai kognitív felfogásában
Rokeach. Tulajdonképpen a híd a korábbi, inkább pszichoanalitikus és a
későbbi, inkább kognitív megközelítés között már épülni kezdett Frenkel-
Brunswik munkásságában, s ezt Rokeach nagyon tömören ragadja meg a
maga felfogásának gyökereit bemutatva: „[Frenkel-Brunswik] az érzelmi
ambivalencia pszichoanalitikus fogalmából indul ki, és abból a szerepből,
amit az a gyerek személyiségszerkezetének kifejlődésében játszik. Ebből
lovább halad ahhoz az elgondoláshoz, hogy a különböző mértékű enge-
dékenységet vagy büntető hajlamot mutató korai szülő-gyerek kapcsola-
lok következtében egyéni különbségek alakulnak ki abban, hogy az illető
mennyire képes tolerálni a szülőkkel szembeni érzelmi ambivalenciát, ami
azután »rázúdul« a társas és kognitív területekre is. Az az ember tehát, aki
a büntetés révén nem engedheti meg magának, hogy normális ambivalen-
i iát fejezzen ki a szüleivel szemben, általános igényt fejleszt ki magában
29
arra, hogy a világot merev kategóriákba strukturálja, mindent átható haj-
lamot arra, hogy idő előtt lezárja a fontolgatást, és általános türelmetlen-
séget a kognitív kétértelműséggel szemben. Ennek egyformán nyilvánva-
lóvá kell válnia a kisebbségi csoportokkal szembeni sztereotip társadalmi
attitűdökben és a korlátolt és nem elég hatékony kognitív teljesítményben”
(Rokeach, 1960,16-17.).
Rokeach arra vállalkozik, hogy megteremtse az előítéletes kogníció el-
méleti alapját a nyitott és zárt elme koncepciójának keretében. Ez a modell
a vélekedésrendszereken alapszik, mégpedig dialektikusán egy egységként
képzelve el a hit és nem hit (belief és disbelief) rendszereit. Eszerint „a
vélt dolgok rendszere reprezentálja mindazokat a hiedelmeket, készenléte-
ket, várakozásokat vagy hipotéziseket, akár tudatosak, akár tudattalanok,
amelyeket egy ember egy adott időpontban igazként elfogad arról a világ-
ról, amelyben él. A nem vélt dolgok rendszere inkább egy sor alrendszer-
ből épül föl, s nem egyetlen rendszert képez, és tartalmazza mindazokat a
hiedelmeket, készenléteket, várakozásokat vagy hipotéziseket, akár tuda-
tosak, akár tudattalanok, amelyeket egy ember egy adott időpontban ha-
misnak tart. A nem vélt dolgok rendszere tehát messze több, mint pusztán
a vélt dolgok rendszerének ellentéte” (Rokeach, 1960, 33.).
Rokeach ezek után részletes strukturális modellt állít fel a vélt-nem vélt
dimenzió mentén. A nem vélt rendszer alrendszerei változó mértékben ha-
sonlíthatnak a vélt rendszerhez, aminek abból a szempontból van jelentősége,
hogy minél inkább hasonlít a nem vélt alrendszer, annál kisebb a türelmet-
lenség annak képviselőivel szemben. Például egy kereszténydemokrata és egy
liberális párt, teszem azt, Németországban könnyebben tud koalíciót alakí-
tani, mint egy kereszténydemokrata és egy szocialista párt Ezen a vélt-nem
vélt dimenzión különböző viszonyok állhatnak fenn a vélekedések között.
Izoláció. A két vélekedés lehet egymástól elszigetelt, s ennek különböző
formái lehetnek:
-	Logikailag egymásnak ellentmondó vélekedések együttélése a véle-
kedésrendszerben.
-	A különbségek hangsúlyozása és a hasonlóságok minimalizálása a
vélt és nem vélt rendszerek között.
-	Valamit lényegtelennek észlelünk.
-	Az ellentmondás tagadása.
30
Differenciádét. A vélt-nem vélt rendszerek eltérhetnek abban is, hogy
mennyire differenciáltak vagy artikuláltak, vagy mennyire gazdagok a
részletekben. A differenciációnak különböző mutatói lehetnek:
-	A birtokolt tudás viszonylagos mennyisége.
-	A hasonlóság észlelése egymás mellett lévő nem vélt alrendszerek
között (például sok amerikai szerint a kommunizmus és a nácizmus
fontos szempontokból eltérnek egymástól, míg van olyan felfogás,
amely szerint ezek nagyon közel állnak egymáshoz, például az úgy-
nevezett „kommu nácizmus”).
A rendszer átfogó vagy szűk kiterjedésű volta. Ez egyszerűen az adott
vélt-nem vélt rendszeren belül a nem vélt alrendszerek összességét jelenti.
Például az egyik katolikus számára az iszlám és a taoizmus külön nem vélt
alrendszerek, a másik számára semmit sem jelentenek.
Egy másik dimenzió Rokeach rendszerében a centrális-perifériás di-
menzió a hiedelmek, vélekedések rendszerében. Rokeach megkülönböztet:
1.	Centrális régiót, amely az ember „primitív” vélekedéseit reprezen-
tálja. Ide tartoznak mindazok a vélekedések, amelyekkel a fizikai világ
lermészetéről, az énünkről és az „általánosított másikról”, azaz a helyes
magatartással kapcsolatos társadalmi elvárásokról tartunk.
2.	A közbülső régió azokat a vélekedéseket reprezentálja, amelyeket az
ember a tekintélyről és a tekintélyt képviselő emberekről tart, akik világ-
képe kialakításában szerepet játszanak.
3.	A perifériás régióba tartoznak a tekintélyből leszármaztatott véleke-
dések, amelyek a világkép részleteit kitöltik. Például a születésszabályozás-
sal kapcsolatos vélekedés, amely a katolikus egyháztól származhat, vagy az
elfojtással kapcsolatos vélekedés, amelynek forrása Freud.
Az előítéletesség szempontjából, mint már utaltunk rá, elsősorban a
vélekedés formája és nem a tartalma a lényeges. Tehát amikor a közbül-
ső régiót vesszük szemügyre, fontos, hogy miként vélekedünk azokról az
emberekről, akik valamilyen vélekedést vallanak vagy nem vallanak. Az
elfogult nyelvhasználat arra utal, hogy hajlamosak vagyunk a türelmetlen,
előítéletes véleményalkotásra. Rokeach az elfogult nyelvhasználat két típu-
sát különbözteti meg:
-	Az elfogult elvetés olyan nyelvi kifejezéseket takar, amelyekből egy
adott vélekedés és egyúttal az illető vélekedéssel egyetértő emberek visz
31
szautasítása következik. Például: „csak egy együgyű bolond gondolja azt,
hogy...”, vagy „nevetséges az a nézet, hogy ...”
-	Az elfogult elfogadás arra utal, hogy elfogadunk egy vélekedést, és
egyben azokat az embereket is, akik azzal egyetértenek. Például: „minden
intelligens ember tudja, hogy...” vagy „a józan ész is azt diktálja, hogy...”
Rokeach rendszerének harmadik dimenziója az időperspektíva. Ezen
azt érti, hogy az embernek milyen vélekedései vannak a múltról, jelenről
és jövőről, és hogy ezek az ő fejében milyen viszonyban állnak egymással.
A gondolkodás nyitott vagy zárt volta szempontjából ennek a dimenzió-
nak a legfontosabb tulajdonsága, hogy lehet tág és szűk horizontú. A tág
horizontú időperspektívájú ember vélt-nem vélt rendszerében az illető
múltja, jelene és jövője egyaránt képviselve van, és az illető ezeket egymás-
sal kapcsolatban szemléli. A szűk időperspektívájú ember túlhangsúlyozza
vagy a múltat, vagy a jelent, vagy a jövőt, valamelyiknél leragad, anélkül
hogy értékelné ezek folytonosságát, a köztük lévő kapcsolatokat.
Mindezeket a dimenziókat felhasználva Rokeach megfogalmazta a nyitott
és zárt (elme)rendszerek definícióját, melyet a következőkben mutatunk be.
A nyitott és zárt rendszerek meghatározó jellemzői Rokeach nyomán
Amennyiben a vélt-nem vélt kontinuum szerveződése tekintetében
Nyitott
1.	A nem vélt alrendszerek
elvetésének mértéke viszonylag
kicsiny a kontinuum minden
pontján
2.	Kommunikáció áll fönn a
részek között a vélt és nem vélt
rendszereken belül és között
3.	A vélt és nem vélt rendszerek
közötti megkülönböztetés foká-
ban viszonylag kicsi az eltérés
4.	A nem vélt rendszereken
belül viszonylag nagy a
differenciáció
Zárt
1.	A nem vélt alrendszerek
elvetésének mértéke viszonylag
nagy a kontinuum minden
pontján
2.	Izoláció áll fönn a részek kö-
zött a vélt és nem vélt rendsze-
reken belül és között
3.	A vélt és nem vélt rendszerek
közötti megkülönböztetés foká-
ban viszonylag nagy az eltérés
4.	A nem vélt rendszereken
belül viszonylag kicsi a
differenciáció
32
A nyitott és zárt rendszerek meghatározó jellemzői Rokeach nyomán
Amennyiben a centrális-perifériás kontinuum szerveződése tekintetében
Nyitott
1.	A primitív vélekedések
(centrális régió) konkrét
tartalmai oda hatnak, hogy
a világ, amelyben élünk, vagy
a szituáció, amelyben az adott
pillanatban vagyunk, barát-
ságos
2.	A tekintélyről és a tekintély-
rendszert hordozó emberekről
alkotott vélekedések formális
tartalmai (közbülső régió)
oda hatnak, hogy a tekintély
nem abszolút, és az embereket
nem a tekintéllyel való egyet-
értés-nem egyetértés alapján
kell értékelni (ha egyáltalán
értékelni kell)
3.	A tekintélytől kiáramlani
észlelt vélt és nem vélt tartal-
mak (perifériás régió) szerkeze-
te olyan, hogy az alszerkezetek
viszonylagos kommunikáció-
ban állnak egymással
Zárt
1.	A primit ív vélekedések
(centrális régió) konkrét
tartalmai oda hatnak, hogy
a világ, amelyben élünk, vagy
a szituáció, amelyben az adott
pillanatban vagyunk, fenye-
gető
2.	A tekintélyről és a tekintély-
rendszert hordozó emberekről
alkotott vélekedések formális
tartalmai (közbülső régió)
oda hatnak, hogy a tekintély
abszolút, és az embereket a
tekintéllyel való egyetértés-
nem egyetértés alapján kell '
elfogadni vagy visszautasítani
3.	A tekintélytől kiáramlani
észlelt vélt és nem vélt tartal-
mak (perifériás régió) szerkeze-
te olyan, hogy az alszerkezetek
viszonylagos izolációban
állnak egymással
A nyitott és zárt rendszerek meghatározó jellemzői Rokeach nyomán
Amennyiben az időperspektíva dimenziója tekintetében
Nyitott	Zárt
1. Viszonylag tág időperspektíva	1. Viszonylag szűk, jövőorientált
van	időperspektíva van
33
Rokeach azt feltételezi, hogy a vélt-nem vélt rendszerek egyidejűleg két
erős és egymással konfliktusban álló indítékegyüttest szolgálnak:
-	a tudás és megértés érdekét szolgáló kognitív keretek igényét és
-	a valóság fenyegető aspektusainak kivédésére irányuló igényt.
Amennyiben a tudás kognitív igénye az uralkodó, és a fenyegetés el-
hárításának igénye hiányzik, nyitott elmét kapunk eredményül. Ennek
érdekében a külső kényszereket és az irracionális belső késztetéseket fél-
retesszük, és a kívülről érkező információt a szituáció objektív követelmé-
nyei alapján dolgozzuk föl. Ha azonban a fenyegetés elhárításának igénye
felerősödik, a kognitív igénynek ezzel párhuzamosan gyengülnie kell, ami
zártabb vélekedésrendszert eredményez. Fenyegetés hatása alatt az infor-
máció és annak forrása egymástól szétválaszthatatlanná válik, értékelését
a tekintély által szabott önkény határozza meg. Ennek az elméleti modell-
nek az alapján szerkesztette meg, majd munkatársaival ellenőrizte szám-
talan vizsgálatban Rokeach a híresebb Dogmatizmusskálát és az elmélet
másik aspektusát mérő Elfogultságskálát.
A Dogmatizmusskála elnevezése kissé félrevezető, leegyszerűsítő, de
praktikus. Egészen pontosan az a törekvése, hogy az elme nyitott vagy zárt
voltát, az általános tekintélyelvűséget és az általános intoleranciát mérje.
Az alábbiakban bemutatjuk a skála állításait olyan bontásban, ahogy az
elmélet dimenzióit korábban tárgyaltuk. Az instrukció lényegében meg-
egyezett az F-skála instrukciójával.
Az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy az emberek általában miként gon-
dolkodnak és éreznek számos fontos társadalmi és személyes kérdésről.
Az egyes állításokra a legjobb válasz az Ön személyes véleménye. Meg-
próbáltunk összegyűjteni sok különböző és egymással ellentétes nézetet;
érezheti úgy, hogy határozottan egyetért bizonyos állításokkal, és éppen
annyira nem ért egyet másokkal, vagy bizonytalan megint másokkal kap-
csolatban; akár egyetért egy állítással, akár nem, biztos lehet benne, hogy
sok ember érez Önhöz hasonlóan az adott kérdésben.
Jelölje az egyes állításokat a bal oldali margón annak megfelelően, hogy
mennyire ért vele egyet, vagy mennyire nem ért vele egyet. Kérem, min-
den egyes állítást értékeljen! írjon +1, +2, +3 vagy -1, -2, -3 értéket asze-
rint, hogy miként érez az egyes esetekben:
34
+1 = kissé egyetértek
+2 = egészében véve egyetértek
+3 = nagyon egyetértek
-	1 = kissé nem értek egyet
-	2 = egészében nem értek egyet
-	3 = nagyon nem értek egyet
A vélt-nem vélt dimenzió tételei
A vélt és nem vélt rendszereken belüli és azok közötti izoláció. Az izoláció
.ízt jelenti, hogy az egymással szomszédos régiók vagy alrégiók mennyire
vannak elkülönülve egymástól, mennyire hiányzik közöttük a kommuni-
káció. A feltevés szerint minél zártabb az elme, annál nagyobb az izoláció
a vélt és nem vélt rendszereken belül és közöttük.
1)	A vélt és nem vélt rendszerek közötti különbségek hangsúlyozása
1.	Nagyjából semmi közös nincs az Egyesült Államok és Oroszor-
szág között.
2.	Semmi közös nincs a katolicizmusban és a kommunizmusban.
3.	Azok az elvek, amelyekben én hiszek, nagyon eltérnek azoktól,
amelyekben a legtöbb ember hisz.
2)	A lényegtelenség észlelése
4.	Egy heves vitában az embereknek módjuk van felhozni lényegte-
len kérdéseket, ahelyett hogy ragaszkodnának a fő kérdéshez.
3)	Ellentmondások együttélése a vélekedésrendszeren belül
5.	A kormányzás legmagasabb rendű formája a demokrácia, és a de-
mokrácia legmagasabb rendű formája az olyan kormány, amelyet
a legintelligensebb emberek irányítanak.
6.	Habár tiszteletreméltó cél a véleménynyilvánítás szabadságát
minden csoport számára biztosítani, sajnálatos módon bizonyos
politikai csoportok számára ezt a szabadságot korlátozni kell.
7.	Noha az erőszak alkalmazása általában rossz dolog, néha ez az
egyetlen lehetőség egy nemes eszme előmozdítására.
8.	Ámbár nagyon hiszek a hétköznapi ember intelligenciájában és
bölcsességében, azt kell mondanom, hogy a tömegek olykor osto-
bán viselkednek.
A vélt és nem vélt rendszerek közötti megkülönböztetés viszonylagos foka. A fel-
lélelezés szerint a vélt rendszer általában differenciáltabb, mint a nem vélt
rendszer; továbbá, a zártabb elme kevésbé tesz különbséget a nem vélt alrend-
szerek között, azaz különböző nem vélt alrendszereket azonosnak észlel
35
1)	A birtokolt tudás viszonylagos mennyisége
9.	Az már csak természetes, hogy az ember sokkal jobban ismeri
azokat az eszméket, amelyekben hisz, mint azokat, amelyeket el-
lenez.
2)	A különbségek eltüntetése a nem vélt rendszeren belül
10.	Vannak bizonyos „izmusok”, amelyek valójában ugyanarról szól-
nak, még ha azok, akik hisznek bennük, meg is próbálják elhitet-
ni velünk, hogy különböznek.
A centrális-perifériás dimenzió tételei
A primitív vélekedések konkrét tartalma. A centrális régió ideológia előtti,
primitív vélekedésekből áll, amelyekből számunkra fontos példaként idéz-
hetjük az olyanokat, hogy barátságos vagy ellenséges világban élünk, mit
tartogat számunkra a jövő, mennyire alkalmas az énünk, mi a teendőnk,
hogy csökkentsük énünk alkalmatlanságának érzését. A feltevés szerint
minél zártabb az elme, az ilyen vélekedések tartalma annál inkább tükrözi
azt az érzést, hogy magunkra hagyva, elszigetelten élünk, kiszolgáltatot-
tan, egy barátok nélküli világban, a jövő bizonytalan, az énünk nem elég
értékes és alkalmas arra, hogy egyedül megbirkózzon ezzel a barátságtalan
világgal. Továbbá hogy az ilyen érzéseken azáltal lehetünk úrrá, ha egy
üggyel azonosulva felnagyítjuk az énünket, hiszünk az igazunkban, fon-
tosnak tartjuk a hatalmat és a státust, és ha kényszeresen térítünk az ilyen
ügy igazsága mellett.
1)	Az ember magányosságával, elszigeteltségével és kiszolgáltatottságával
kapcsolatos vélekedések
11.	A magára hagyott ember tehetetlen és nyomorult teremtmény.
12.	Alapjában véve nagyon magányos az a világ, amiben élünk.
13.	A legtöbb ember egyszerűen semmibe veszi a többieket.
14.	Örülnék, ha találhatnék valakit, aki meg tudná mondani, ho-
gyan oldjam meg személyes problémáimat.
2)	A jövő bizonytalanságával kapcsolatos vélekedések
a)	Félelem a jövőtől
15.	Már csak természetes, hogy az ember eléggé fél a jövőtől.
b)	A sürgősség érzése
16.	Oly sok tennivaló van, s oly kevés rá az idő.
36
c)	Eszmék és érvek kényszeres ismétlése (önlelkesítés)
17.	Ha már belekeveredtem egy heves vitába, egyszerűen nem tudok
megállni.
18.	Egy vitában gyakran érzem úgy, hogy többször is ismételnem
kell magam, hogy megértessem magam.
19.	Egy heves vitában általában annyira leköt az, amit mondani aka-
rok, hogy elfelejtek odafigyelni arra, amit mások mondanak.
20.	Egy vita során olykor túl sokszor félbeszakítok másokat, annyira
szeretném megértetni saját álláspontomat.
3)	Önmagunk alkalmasságával és alkalmatlanságával kapcsolatos véle-
kedések
a)	A mártírság igénye
21.	Jobb halott hősnek lenni, mint élő gyávának.
b)	A selfen belüli konfliktus
22.	A legsúlyosabb csatáimat saját magammal vívom.
c)	Önkritika
23	. Néha azt gondolom, semmire sem vagyok jó.
24	. Tartok az olyan emberektől, akik ki akarják deríteni, milyen va-
gyok valójában, mert félek, csalódnak bennem.
4)	Önmagunk felnagyítása mint az önmagunk alkalmatlansága elleni vé-
delem
a)	A hatalom és a státus fontossága
25.	Bár még magamnak sem szívesem vallom be, titkos vágyam,
hogy nagy ember legyek, mint Einstein, Beethoven vagy Shakes-
peare.
26.	Egy ember számára az a legfontosabb az életben, hogy valami
fontosra törekedjen.
27.	Ha alkalmam nyílna rá, valami nagy jót tennék a világ számára.
28.	Ha választanom kellene a boldogság és a nagyság között, a nagy-
ságot választanám.
b)	Erkölcsi önelégültség
29.	Nagyon is igaz, hogy az emberek nem aszerint élnek, amint be-
szélnek.
5)	Az élet paranoid szemlélete
30.	A legtöbb ember kudarcra van ítélve, s erről a rendszer tehet.
37
31.	Gyakran volt az az érzésem, hogy idegenek bíráló szemmel néz-
nek rám.
32.	Természetes, hogy az embernek bűntudata van.
33.	Az emberek sértő és közönséges dolgokat mondanak rólam.
34.	Biztos vagyok benne, hogy a hátam mögött kibeszélnek.
A közbülső vélekedés régió formális tartalmai. Minél zártabb a vélt-nem
vélt rendszer, annál inkább tekintik a tekintélyt abszolútnak, és annál in-
kább fogadnak el vagy utasítanak vissza embereket azon az alapon, hogy
egyetértenek-e vagy sem a saját vélt-nem vélt rendszerükkel.
1)	Tekintélyelvűség
a)	Hit a pozitív és negatív tekintélyben
35.	Az emberiség történetében valószínűleg csupán egy maroknyi
igazán nagy gondolkodó volt.
36.	Sok embert utáltam meg azért, amiért kiálltak.
b)	Hit az ügyben
37.	Aki nem hitt valami nagy ügyben, nem is élt igazán.
38.	Az élet csak akkor válik értelmessé, amikor az ember egy eszmé-
nek vagy ügynek szenteli magát.
39.	A világunkban létező összes különböző filozófia közül valószí-
nűleg csak egynek van igaza.
40.	Aki túlságosan sok ügy iránt lelkesedik, az valószínűleg nagyon
karakter nélküli személyiség.
41.	Veszélyes kompromisszumot kötni politikai ellenfeleinkkel,
mert az rendszerint a saját oldalunk elárulásához vezet.
42.	Amikor a vallással kapcsolatos véleménykülönbségekre kerül
sor, vigyáznunk kell, hogy ne kössünk kompromisszumot azok-
kal, akiknek eltér a hite a miénktől.
43.	Ilyen időkben nagyon önzőnek kell lenni ahhoz, hogy valaki el-
sősorban a saját boldogságára gondoljon.
44.	A lekenyerezés bűnébe esünk, ha kompromisszumot kötünk po-
litikai ellenfeleinkkel.
2)	Türelmetlenség
a) A hitehagyott irányában. Gyakran különösen fenyegetőnek lát-
juk azokat az embereket, akik olyan vélekedés alrendszerben
nem hisznek, amely nagyon hasonlít ahhoz az alrendszerhez,
38
amiben mi magunk hiszünk; ez fenyegeti a saját vélekedésünk
érvényességét. Feltevésünk szerint minél zártabb az elme, annál
inkább ez a helyzet.
45.	A legsúlyosabb bűn, amit ember elkövethet, hogy a nyilvánosság
előtt támadja azokat az embereket, akik ugyanabban hisznek,
mint ő.
46.	Ilyen időkben gyakran jobban résen kell lennünk az olyan néze-
tekkel szemben, amelyeket a saját táborunkhoz tartozó emberek
hangoztatnak, mint azokkal, amelyek az ellentáborból jönnek.
47.	Nem sokáig marad fenn az a csoport, amely túl sok nézetkülönb-
séget tűr meg saját tagjai között.
b) A nem hívő irányában
48.	Ezen a világon kétféle ember van: azok, akik az igazságot akar-
ják, és azok, akik az igazság ellen vannak.
49.	A vérem forr, amikor valaki makacs, és nem hajlandó elismerni,
hogy nincs igaza.
50.	Csak megvetést érdemel az az ember, aki elsősorban a saját bol-
dogságára gondol.
51.	A manapság megjelenő gondolatok legtöbbje annyit sem ér,
mint az a papír, amire nyomtatják.
52.	Néha hajlamos vagyok túlságosan kritikus lenni mások elgondo-
lásaival szemben.
Kölcsönös összefüggések a primitív, a közbülső és a perifériás vélekedések
között. Minél zártabb az elme, annál nagyobb mértékben határozza meg
egy konkrét perifériás vélekedésben beállt változást egy korábbi változás a
közbülső (tekintély szintű) régióban. Továbbá, a feltevés szerint a primitív
és a közbülső régiók nemcsak azt kontrollálják, hogy mi lesz reprezentálva
a perifériás régióban, hanem azt is, hogy mi nem lesz reprezentálva.
1)	Hajlam a párt vonalának megfelelő változásra
53.	Bonyolult világunkban csak akkor tudhatjuk, hogy mi folyik, ha
olyan vezetőkre vagy szakértőkre hallgatunk, akikben megbí-
zunk.
54.	Gyakran kívánatos visszatartani az ítéletünket arról, hogy mi fo-
lyik, amíg nincs alkalmunk meghallgatni azoknak a véleményét,
akikre adunk.
39
2)	Szűkítés
55.	Hosszú távon az a legjobb életstratégia, hogy olyan barátokat és
társakat választunk, akiknek ízlése és véleménye megegyezik a
miénkkel.
56.	Semmi értelme pénzt pocsékolni olyan újságokra, amelyekről
előre tudjuk, hogy színtiszta propaganda a tartalmuk.
57.	A fiataloknak nem volna szabad túlságosan könnyen hozzájutni
olyan könyvekhez, amelyek valószínűleg összezavarják őket.
Az időperspektíva dimenzióját magukba foglaló tételek
Az a feltevés, hogy egy vélt-nem vélt rendszer minél zártabb, annál inkább
fordul a szerkezete a jövő vagy a múlt felé, s a jelen jelentőségét annál ke-
vésbé fogadja el.
A múlt, jelen és jövő iránti attitűdök
58.	A jelen túlságosan gyakran van tele boldogtalansággal. Csak a
jövő számít.
59.	Valódi társadalmi haladás csak akkor érhető el, ha visszatérünk
dicső és elfeledett múltunkhoz.
60.	Hogy az emberiség boldog lehessen a jövőben, néha szükséges
rendezni a jelen igazságtalanságait.
A jövő ismerete
61.	Ha valaki meg akarja valósítani élete küldetését, akkor néha
kénytelen „mindent vagy semmit” játékot játszani.
62.	Sajnos nagyon sok ember, akikkel fontos társadalmi és erkölcsi
problémákat vitattam meg, nem igazán érti, miről is van szó.
63.	A legtöbb ember egyszerűen nem tudja, mi a jó neki.
64.	Nincs semmi új a nap alatt.
65.	Aki valóban veszi a fáradságot, hogy megértse a világot, amiben
él, annak könnyű megjósolni a jövő eseményeit.
Hit abban, hogy erővel megváltoztatható a jelen
66.	Néha muszáj erőhöz folyamodni, hogy előbbre vigyünk egy esz-
ményt, amiben erősen hiszünk.
40
A jobboldali tekintélyelvű személyiség
Róbert Altemeyer több évtizede dolgozik a jobboldali tekintélyelvűség
mint személyiségjegy elméletének és empirikus mérésének kidolgozásán.
Az egyik kiindulópontja neki is a tekintélyelvű ember gondolkodásmódja,
ebben követője Rokeach felfogásának. Altemeyer gondolkodása szerint,
másokkal összehasonlítva, a tekintélyelvűek - neveltetésük során - nem
töltöttek sok időt azzal, hogy megvizsgálják a tényeket, a bizonyítékokat,
kritikusan gondolkodjanak, önálló következtetésekre jussanak, és fonto-
kká vegyék, a következtetéseik illeszkednek-e más dolgokhoz, amikben
hisznek. Számukra másodlagos kérdés a vélekedéseik közötti konziszten-
cia, az ellentmondás-mentesség. Ehelyett életük során jórészt elfogadták,
amit a tekintélyfigurák mondtak nekik. Ez időt hagy számukra, hogy más
dolgokkal behatóan foglalkozhassanak, de egyben gyakorlatlanok marad-
nak abban, hogy saját fejükkel gondolkozzanak.
Ezt a kognitív beállítódást is, de általában a személyiséget vizsgálta
Altemeyer a jobboldali tekintélyelvűség különböző tesztjeinek segítségé-
vel. Ezeket a teszteket több évtizeden át fejlesztette, finomította, érvényes-
ségüket más tesztekkel és vizsgálati módszerekkel ellenőrizte, és nem utol-
sósorban, bőségesen publikálta. Ebből a munkából adunk ízeh'tőt e fejezet
utolsó részeként. Lássuk először az ilyen személyiség fő jellemzőit, majd
az alapvető mérési módszert, a Jobboldali tekintélyelvűség skáláját (Right-
wing Authoritarianism Scale, RWA)!
Jobboldali tekintélyelvűségen három attitűd együttesét érti egy ember-
ben:
1.	Tekintélyelvű önalávetés - nagyfokú önalávetés a tekintélyfiguráknak,
akiket elfogadottnak és legitimnek látnak a saját kultúrájukban.
2.	Tekintélyelvű agresszió - általános agresszivitás, amely különböző
emberek ellen irányul, akikről úgy látják, hogy az elfogadott tekintélyek
szankcionálnak.
3.	Konvencionalizmus - nagyfokú ragaszkodás a társadalmi konvenci-
ókhoz, amelyeket szerintük a társadalom és az elfogadott tekintélyek tá-
mogatnak.
A skálának számos verziója volt az elmúlt évtizedekben, a legfrissebb
2006-ból (Altemeyer, 2006), de érdemi változás az 1996-oshoz képest nem
41
történt, ezért itt ezt mutatjuk be. Az instrukció egy általános társadalmi
kérdéseket érintő felmérésnek állítja be a tesztet
Ez a felmérés egy általános közvélemény-kutatás része, amely egy sor tár-
sadalmi kérdést érint. Valószínűleg az lesz az Ön tapasztalata, hogy né-
melyik állítással egyetért, másokkal nem ért egyet, s ezt különböző mér-
tékben. Kérem, jelezze reakcióját az egyes állításokra a következőképpen:
Karikázza be
-	4, ha nagyon határozottan nem ért egyet az állítással,
-	3, ha határozottan nem ért egyet,
-	2, ha közepesen nem ért egyet,
-	1, ha kissé nem ért egyet,
0, ha egészen pontosan semleges az adott kérdést illetően,
+1, ha kissé egyetért,
+2, ha közepesen egyetért,
+3, ha határozottan egyetért,
+4, ha nagyon határozottan egyetért.
Olykor azt tapasztalhatja, hogy egy állítás különböző részeire különböző
módon reagál. Például előfordulhat, hogy nagyon határozottan nem ért egyet
(-4) egy állítás egyik gondolatával, de kissé egyetért (+1) egy másik gondo-
lattal ugyanabban a tételben. Ha ilyesmi fordulna elő, kérem, kombinálja a
reakcióit, és azt írja be, amit „egyenlegként” érez (azaz -3 a fenti példában).
1.	Az életfogytiglani büntetés bizonyos bűncselekmények esetében
jogos-
2.	A nőknek meg kell ígérniük, amikor megesküsznek, hogy engedel-
meskedni fognak férjüknek.
3.	Országunk megalapozott tekintélyű emberei rendszerint okosab-
bak, tájékozottabbak, és hozzáértőbbek, mint mások, s az emberek
támaszkodhatnak rájuk.
4.	Fontos, hogy minden módon védelmezzük a radikálisok és devián-
sak jogait.*
5.	Országunknak rettentően hiányzik egy erőskezű vezető, aki megte-
szi, amit tenni kell, hogy leromboljuk a radikális új szokásokat és a
bűnt, ami tönkretesz bennünket.
42
6.	A homoszexuális férfiak és leszbikus nők éppoly egészségesek és
erkölcsösek, mint bárki más.*
7.	Országunk nagy lesz, ha tiszteljük elődeink útmutatását, megtesz-
szük, amit a hatóságok mondanak nekünk, és megszabadulunk a
„rothadt almáktól” akik mindent tönkretesznek.
8.	Az ateisták és mindazok, akik fellázadtak a történelmi egyházak el-
len, kétségkívül az utolsó porcikájukig épp olyan jók és erényesek,
mint azok, akik rendszeresen járnak templomba.*
9.	Az igazi kulcs a „jó élethez” az engedelmesség, a fegyelem és a ra-
gaszkodás a keskeny és egyenes ösvényhez.
10.	A szerénységgel és szexuális viselkedéssel kapcsolatos szabályok
tömege csupán szokás, melyek nem szükségképpen jobbak vagy
szentebbek, mint azok, amelyeket más népek követnek.*
11.	Manapság sok radikális, erkölcstelen ember van hazánkban, akik
megpróbálják lerombolni istentelen önző céljaik érdekében, és eze-
ket a hatóságoknak ki kell iktatniuk.
12.	Mindig jobb a megfelelő kormányzó hatóságokra és az egyházra
bízni magunkat, mind társadalmunk zajos rendbontóira hallgatni,
akik megpróbálnak kételyt ültetni az emberek fejébe.
13.	Az égvilágon semmi kivetnivaló nincs a nudista táborokban.*
14.	Nincs „EGYETLEN helyes útja” annak, ahogyan az életet élni kell;
mindenkinek meg kell teremtenie a maga útját.*
15.	Hazánk egyszer el fog pusztulni, ha nem irtjuk ki a perverziót,
amely rágja erkölcsünk szövetét és hagyományos értékeinket.
16.	A homoszexuálisokat és feministákat dicsérnünk kell, amiért elég
bátrak ahhoz, hogy megtagadják „a hagyományos családi értéke-
ket”.*
17.	Országunkban a helyzet annyira súlyossá kezd válni, hogy indokolt
a legerősebb módszerek alkalmazása is, ha kiküszöbölik a bajkeve-
rőket, és visszavisznek bennünket a helyes útra.
18.	Lehet, hogy némelyek régimódinak tartják, de a normális, helyén-
való megjelenés még mindig úriemberre, különösen úrinőre vall
19.	Mindenkinek kell, hogy legyen önálló életstílusa, vallási hite és sze-
xuális preferenciája, még akkor is, ha ettől különbözni fog minden-
ki mástól.*
43
20.	A „nő helye” ott kell, hogy legyen, ahol ő akarja. Azok az idők, ami-
kor a nő alávetette magát a férjének és a társadalmi konvencióknak,
egyértelműen elmúltak.*
21.	Országunknak most egy erős, elszánt vezetőre van szüksége, aki
összezúzza a gonoszt, és visszavezet bennünket a helyes útra.
22.	Az embereknek kevesebb figyelmet kellene szentelniük a Bibliának
és a vallásos vezérelvek más, régi, hagyományos formáinak, inkább
ki kellene alakítaniuk a saját személyes normáikat arról, hogy mi
erkölcsös és mi erkölcstelen.*
23.	Az egyetlen mód, hogy országunk túljuthasson az előttünk álló vál-
ságon, ha visszatérünk hagyományos értékeinkhez, erőskezű veze-
tőket juttatunk a hatalomba, és elhallgattatjuk a bajkeverőket, akik
rossz eszméket terjesztenek.
24.	Országunknak szüksége van szabad gondolkodókra, akiknek van
bátorságuk megtagadni a hagyományos megoldási módokat, még
ha ez felzúdulást okoz is sok embernek.*
25.	Semmi rossz nincs a házasság előtti nemi közösülésben.*
26.	Mindenki számára az volna a legjobb, ha az arra hivatott hatóságok
cenzúráznák a magazinokat, hogy az emberek kezébe ne kerülhes-
sen hitvány és undorító anyag.
27.	Csodálatos, hogy a mai fiataloknak nagyobb szabadságuk van til-
takozni az olyasmi ellen, ami nem tetszik nekik, és saját „szabályo-
kat” alkothatnak magatartásuk irányítására.*
28.	Több „emberi jog” helyett országunknak egy kiadós adag törvényre
és rendre van szüksége.
29.	Országunk legkiválóbbjai között vannak, akik támadják a kormá-
nyunkat, kritizálják a vallást, és figyelmen kívül hagyják a „normá-
lis módot” ahogy a dolgoknak állítólag menniük kellene.*
30.	Az engedelmesség és a tekintély tisztelete a legfontosabb erények,
amiket egy gyereknek el kell sajátítania.
31.	Senkinek sem kellene „ragaszkodnia a kitaposott ösvényhez”. Az
embereknek inkább fel kellene szabadulni, és kipróbálni rengeteg
különböző eszmét és élményt.*
32.	Amint kormányunk vezetői megadták a jelet az indulásra, minden
hazafias honpolgár kötelessége, hogy széttapossa a rothadást, amely
belülről mérgezi hazánkat.
44
33.	Tárt karokkal és nyitott szellemmel kell fogadnunk a tiltakozókat és
radikálisokat, mert az új eszmék táplálják a haladást.*
34.	A bűnözéssel, szexuális erkölcstelenséggel és az újabb keletű nyilvá-
nos rendbontásokkal kapcsolatos tények mind azt mutatják, hogy
keményebben kell lecsapnunk a deviáns csoportokra és bajkeve-
rőkre, ha meg akarjuk óvni erkölcsi normáinkat és meg akarjuk
őrizni a törvényt és rendet.
Megjegyzés: Csak az 5-34. állításokat értékeljük. Az állításokat 1-9
alapon értékeljük. Az egyenes állításoknál a -4 1-nek számít, a +4 9-nek.
A fordított állításoknál (ezeket * jelöli, lásd lejjebb) ez a kulcs megfordul.
Mindkét típusú állításnál a semleges választ (0) 5-nek vesszük. A lehető
legkisebb érték 30, a legnagyobb 270.
A jobboldali tekintélyelvű attitűd egyik jellemző megnyilvánulása, hogy
nagy türelmet tanúsít a hatalom túlkapásaival szemben. Nixon elnök em-
lékezetes törvényszegése, a Watergate-betörés kapcsán végzett vizsgálatok
például azt mutatták, hogy azok a diákok, akik az RWA-skálán magas ér-
léket adtak, nagyon sokáig hittek az elnök ártatlanságában, sőt sokan még
azután is hittek benne, hogy lemondott (az attitűd és az RWA-skála értékei
közötti korreláció 0,48 és 0,51 között változott a több mint 700 amerikai
diák különböző populációiban).
Egy 1990-es kutatásban Altemeyer fabrikált egy állítólagos olvasói le-
velet (Altemeyer, 1990), amelyet elolvastatott a San Francisco i Állami
ligyetem 57 diákjával, kikérte véleményüket, és megnézte, hogy az RWA-
skálákkal a hozzáállásuk mutat-e korrelációt. A levél így hangzott:
Ha az ember egy kicsit elgondolkozik rajta, akkor rájön, hogy legtöbb
bajunk visszavezethető a Bili of Rightsra - pontosabban arra, ahogyan a
Legfelsőbb Bíróság értelmezte. A „szólásszabadság” jogát úgy csavarták
ki, hogy a pornográfiában utazók szabadon árusíthatják a szennyes dol-
gaikat, és bárki azt mondhat, amit akar. A „vallásszabadságnak” olyan
kicsavart jelentést adtak, hogy a gyerekek többet nem imádkozhatnak
az állami iskolákban. A „boldogsághoz való jog” pedig azt jelenti, hogy
a nők abortuszt abortusz után végeztethetnek, ha „boldogtalanok” at-
tól, hogy terhesek. És gondoljuk el, hány kábítószer-terjesztő és bűnöző
45
kerül szabadlábra, mert a „jogaikat” állítólag megsértették, miután ki-
raboltak vagy meggyilkoltak valakit.
Sokan reménykedtek abban, hogy az új Legfelsőbb Bíróság, megsza-
badulva a „liberális többségtől”, amely ezeket a rettenetes rendelkezése-
ket hozta, vissza fogja ezeket csinálni. Ma már azonban világos, hogy
nem fogja. Egyetlen Legfelsőbb Bíróság sem fordíthatja vissza egy elő-
zőnek a rendelkezését, így ezeknek az értelmezéseknek a csapdájában
vergődünk, amíg a Bili of Rights fennáll. És mint nemzet bele fogunk
pusztulni.
Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy Amerikát szabad, tiszta,
biztonságos keresztény nemzetté tegyük, amilyennek az alapító atyák
szánták, hogy visszavonjuk a Bili of Rightsot.
Ezt a javaslatot a diákok többsége elvetette, de azok a diákok, akik kevés-
bé vagy egyáltalán nem utasították el ezt az indítványt, az RWA-skálákon
magas értékeket adtak (a korreláció a gondolatmenet értelmességének
megítélésével 0,62, a törvény visszavonásának támogatásával 0,50 volt).
De hogy ne csak amerikai példákkal éljünk, McFarland, Ageyev és
Abalkina (1990) felmérése a Szovjetunió végnapjaiban szovjet állampol-
gárok esetében a skála 0,71-es korrelációját mutatta a másként gondol-
kodókkal szembeni fellépés igényével, 0,72-es korrelációt azzal a véle-
ménnyel, hogy a fiatalságnak engedelmesnek kell lennie, 0,65-ös volt az
együttjárás a szabad sajtó ellenzésével, és 0,74-es magának a demokráciá-
nak az ellenzésével.
Az RWA-skála azzal is jól korrelált, hogy mennyire szívesen alkalmaz-
nak az emberek büntetést. Altemeyer egy Milgraméhoz hasonló tanulá-
sos, elektromos áramütéssel büntetéses kísérletet végzett, de itt a „tanárok”
maguk dönthettek, hogy 5 fokozat közül melyiket alkalmazzák a nagyon
enyhétől a közepesen át a nagyon erősig. Összességében a résztvevők nem
voltak szigorúak, az átlag 2,4 volt, tehát az enyhe és a közepes között. Vol-
tak azonban brutális résztvevők is, s ezzel a magatartással az RWA-skála
elég jó, 0,43-as korrelációt mutatott.
Az RWA-skálán magas értéket mutató emberek, vagyis akikben erős
a jobboldali tekintélyelvűség, kettős mércét alkalmaznak vádlottak el-
ítélésekor azok hatalma, státusa függvényében. Például minél magasabb
46
volt a skálaérték, annál enyhébb ítéletet láttak helyénvalónak egy rendőr-
rel szemben, aki megvert egy „kekeckedő” tüntetőt. Vagy emlékezzünk a
Nixon-esetre. Azok a diákok, akik magas értéket mutattak az RWA-skálán,
lemondása után nem akarták megbüntetni Richard Nixont.
A jobboldali tekintélyelvűség nagyon szoros kapcsolatban áll az
etnocentrizmussal, azzal a mentalitással, amely a saját csoportot, nemzetet,
lajt helyezi a világának középpontjába, azt a többinél magasabb rendűnek
lartja, s a többieket ennek megfelelően alacsonyabb rendűnek, megvetés-
re méltónak. Ennek a mentalitásnak jó megjelenítése az etnocentrizmust
mérő skála.
A manitobai etnocentrizmusskála
1.	Az arabok túlságosan érzelmesek, és nem illeszkednek jól be az or-
szágunkba.
2.	Az indiánoknak tovább kellene tiltakozniuk és tüntetniük mindad-
dig, amíg igazságos elbánást nem kapnak ebben az országban.*
3.	Bizonyos fajok nyilvánvalóan NEM rendelkeznek azzal a természe-
tes intelligenciával és tettrekészséggel, mint a fehérek.
4.	A vietnamiak és más ázsiaiak, akik mostanában költöztek Kanadá-
ba, szorgos polgároknak bizonyultak, és még sokukat kellene invi-
tálni a betelepedésre.*
5.	Jó olyan országban élni, ahol oly sok kisebbségi csoport van jelen,
mint például a feketék, ázsiaiak és bennszülöttek.*
6.	Összességében túl sok nem megfelelő helyről származó embert en-
gednek be Kanadában mostanság.
7.	Az indiánok mint csoport természettől fogva lusták, szexuálisan
csapongók és felelőtlenek.
8.	Kanadának kaput kellene nyitnia még több latin-amerikai beván-
dorló előtt.*
9.	A fekete emberek természetüknél fogva erőszakosabbak, mint a fe-
hérek.
10.	Az Indiából az utóbbi időben bevándorolt emberek főleg betegsé-
geket, tudatlanságot és bűnözést hoztak magukkal.
11.	Kanadának kaput kellene nyitnia még több nyugat-indiai beván-
dorló előtt.*
47
12.	A zsidókban éppúgy meg lehet bízni, mint bárki másban.*
13.	Időpocsékolás bizonyos fajokat kitanítani jobb munkákra; egysze-
rűen nincs bennük a késztetés és elszántság ahhoz, hogy bonyolul-
tabb készségeket elsajátítsanak.
14.	A közvéleményben tudatosítani kellene, hogy milyen sokféle mó-
don szenvednek a feketék Kanadában az előítélettől.*
15.	Minden egyes ember, akit a tengerentúlról beengedünk, vagy azt
jelenti, hogy egy újabb kanadai nem tud majd állást találni, vagy
azt, hogy egy újabb külföldi jelentkezik szociális segélyért.
16.	Kanadának sok félnivalója van a japánoktól, akik éppolyan kegyet-
lenek, mint amilyen törtetők.
17.	Semmi kivetnivaló nincs a fajok közötti házasságban.*
18.	Általánosságban az indiánok kevesebbet kaptak a szociális és sze-
génységellenes programjainkból, mint amennyit megérdemelnek.*
19.	Sok kisebbség el van rontva; ha csakugyan javítani akarnának éle-
tükön, akkor munkát szereznének, és nem vennék igénybe a szoci-
ális segélyt.
20.	Kanadának garantálnia kellene, hogy a francia nyelv használatának
joga az egész országra kiterjedjen.*
Megjegyzés: A tételekre -4-től +4-ig terjedő skálákon válaszolnak.
A *-gal jelölt tételeket fordított módon fogalmaztuk meg; az egyetértés
hiánya jelenti az etnocentrikus választ.
A jobboldali tekintélyelvű személyiséget különösen irritálja az általá-
nos normáktól eltérő szexuális preferencia, különösen a homoszexuali-
tás (azon belül is kitüntetetten a férfiak közötti homoszexuális viszony).
Altemeyer erre az aspektusra is szerkesztett egy alkalmas skálát.
A homoszexuálisok iránti attitűdök skálája
1.	Ha módomban állna, nem érintkeznék ismert homoszexuálisokkal.
2.	A homoszexuálisokat évszázadokon át méltánytalan bánásmód
sújtotta, ma pedig úgy kellene őket kezelni, mint bárki mást.*
3.	Ha két homoszexuális össze akar házasodni, a törvénynek ezt lehe-
tővé kell tennie.*
48
4.	A homoszexuálisokat el kell zárni, hogy megvédjük tőlük a társa-
dalmat.
5.	A homoszexuálisoknak nem volna szabad soha olyan bizalmi állás-
ba kerülni, ahol gyerekek vannak a gondjaikra bízva.
6.	Csatlakoznék egy szervezethez akkor is, ha tudnám, hogy homo-
szexuálisok is vannak a tagjai sorában.*
7.	A manapság a homoszexuálisok körében áldozatokat szedő AIDS-
re sok szempontból rászolgáltak.
8.	Nem zavarna, ha látnának, miközben egy ismert homoszexuálissal
csevegek mosolyogva.*
9.	A homoszexuálisoknak teljes mértékben joguk van az életstílusuk-
hoz, ha egyszer így akarnak élni.*
10.	A homoszexuálisokat kényszeríteni kellene, hogy használjanak fel
minden lehetséges kezelést, amit csak a tudomány nyújtani tud,
hogy normálissá váljanak.
11.	Az embereknek együttérzőnek és megértőnek kellene lenniük a
homoszexuálisok iránt, akiket méltánytalanul támadnak társadal-
munkban.*
12.	A homoszexualitás utálatosság Isten szemében.
Megjegyzés; A tételeket -4-től +4-ig válaszolják meg.
A *-gal jelölt tételek visszájáról vannak megfogalmazva; az elutasító vá-
lasz azt jelenti, ha nem értenek egyet vele.
A jobboldali tekintélyelvű személyiség egyik meghatározó vonása, mint
lentebb láttuk, hogy vonzódik az erőszakos, agresszív fellépéshez az általa
elfogadott tekintély hatalmának fenntartása érdekében. Az alábbi speciális
skála ezt az aspektust ragadja meg.
Különítmény a radikálisok ellen
Tegyük föl, hogy a kormány, valamikor a jövőben, törvényt alkot a „ra-
dikális” politikai csoportok törvényen kívül helyezéséről. Kormányhi-
vatalnokok ekkor kijelentenék, hogy a törvény csak akkor éri el célját,
ha szigorúan érvényt szereznek neki a helyi szinten, és felszólít minden
állampolgárt, hogy segítsen a radikális politikai csoportok elleni harc-
ban.
49
-	4 = az állítás rendkívül hamis rám nézve
-	3 = az állítás nagyon hamis rám nézve
-	2 = az állítás közepesen hamis rám nézve
-1 = az állítás kissé hamis rám nézve
0 = az állítás sem nem hamis, sem nem igaz rám nézve
+1 = az állítás kissé igaz rám nézve
+2 = az állítás közepesen igaz rám nézve
+3 = az állítás nagyon igaz rám nézve
+4 = az állítás rendkívül igaz rám nézve
1.	Támogatnék egy ilyen törvényt.
2.	Elmondanám a barátaimnak és szomszédaimnak, hogy ez jó tör-
vény.
3.	Feljelentenék a rendőrségen minden általam ismert radikálist.
4.	Ha a hatóságok kérnék, nyitva tartanám a füleimet minden radikális
beszédre, és jelenteném a rendőrségnek.
5.	Ha a hatóságok kérnék, segítenék felderíteni és letartóztatni a radi-
kálisokat.
6.	Részt vennék a megfelelő hatóságok által vezetett támadásokban a
radikális főhadiszállások ellen.
7.	Támogatnám, hogy fizikai kényszert alkalmazzanak, hogy a radiká-
lisok felfedjék más radikálisok kilétét.
8.	Támogatnám a radikális vezérek kivégzését, ha a kormány szerint
erre szükség volna az ország védelmében.
E helyütt nincs módunk részletesen bemutatni azt a szerteágazó kuta-
tást, amit Róbert Altemeyer a maga felfogásának igazolására kifejtett, de
az idézett skálák így is nagyon élesen világítanak rá azokra a kérdésekre,
amikkel az elmúlt évek Magyarországán drámai konfliktusokban szembe-
sültünk.
50
A személyiségpszichológiai megközelítés kritikája
Az előítélet magyarázatában személyiségre támaszkodó megközelítéseket
több kritika is érte. Mivel a személyiség olyan tartós diszpozíció, amely a
különböző szituációkban hasonló módon fejti ki hatását, ez a megköze-
lítés hajlamos figyelmen kívül hagyni vagy nem eléggé figyelembe venni
a konkrét szituációból eredő kényszereket, amelyek az adott magatartást
kiváltják. Ilyen hatást gyakorolhat például az adott társas helyzet, a velünk
éppen egy csoportba tartozó emberek attitűdje, ami konformitási nyomást
fejt ki a pillanatnyi viselkedésre. Egy klasszikus illusztráció erre Siegel és
Siegel (1957) terepkísérlete. Megmérték két diáklánycsoport tekintélyel-
vűségét az F-skálával év elején, majd az év elteltével. A lányokat teljesen
véletlenszerűen helyezték el vagy egy nagyon konzervatív leányszövetség
kollégiumában vagy egy jóval liberálisabb szellemű kollégiumban. Az év
elteltével a liberálisabb kollégiumban élő lányoknál jóval nagyobb mér-
tékben csökkent a tekintélyelvűség, mint a konzervatív leányszövetség
kollégiumába beosztottak körében (1. táblázat). Tehát az állítólag stabil
személyiségvonást mérő F-skála kiválóan kimutatta a szituáció hatását a
tekintélyelvűségre.
I. táblázat. A tekintélyelvűség változása
	Év elején	Egy évvel később
Konzervatív leányszövetség kollégiuma	103,0	99,1
Liberális kollégium	102,1	87,3
Az is kiderült, hogy a személyiségnél, esetünkben a tekintélyelvűség
személyiségvonásánál jobban jósolja az előítéletességet a társadalmi hely-
zet. Például Dél Afrikában az apartheid idején az afrikaans nyelvet be-
szélő alacsony társadalmi és gazdasági státusú csoportok körében jóval
erőteljesebb volt az előítéletes viszonyulás a feketékhez, mint az angolul
beszélők vagy a középosztálybeliek körében.
A személyiségen alapuló előítéletességgel szemben ugyancsak komoly
kritika, hogy az előítéletes attitűd igen széles körű, és meglehetősen uni-
51
formis, miközben azok az egyének, akik ezt az attitűdöt mutatják, nagyon
heterogén társadalmi háttérrel, szocializációval jellemezhetők. Jól példáz-
za ezt Davey (1983) brit vizsgálata, amelyben gyerekeknek az volt a felada-
tuk, hogy osszanak szét négy szem cukrot különböző etnikumú embere-
ket ábrázoló fényképek között. A saját csoport javára elfogult osztás igen
jellemző volt, különösen a fehér gyerekek között (2. táblázat), miközben
tudni lehetett, hogy ezek a gyerekek nagyon eltérő személyiséggel és szo-
cializációval vettek részt a vizsgálatban.
2. táblázat. A saját csoport javára elfogult osztás
A cukorosztás mintája	A gyerekek etnikuma			
	fehér	nyugat-indiai	ázsiai	összesen
Etnocentríkus	59,8	41,4	39,8	50,2
Méltányos	24,7	36,0	25,8	27,8
Külső csoportnak kedvező	0,4	0,8	1,6	0,8
Megjegyzés: Az „etnocentríkus” azt jelenti, hogy a négy szem cukorból legalább hármat saját cso-
portbelinek adtak; a „méltányos” azt jelentette, hogy mindkét csoporttag 2-2 szemet kapott; a
„külső csoportnak kedvező” pedig többet adott a másik csoportbelinek, mint a saját csoportjához
tartozónak.
Végül az is gyengíti a személyiség alapú megközelítés magyarázó erejét,
hogy az előítéletesség tömegméretekben jelentős mértékben képes változ-
ni nagyon rövid idő alatt, amit nem magyarázhatnak a gyereknevelési és
egyéb szocializációs hatások. Például az Egyesült Államokban hónapok
alatt növekedett rendkívüli mértékben a japánokkal szembeni előítéletes-
ség Pearl Harbour bombázását követően, vagy Ausztráliában is hasonló
sebességgel nőtt meg az iszlám követőivel szembeni előítéletesség azu-
tán, hogy Báli szigetén elkövettek egy terrorcselekményt, amelyben igen
sok ausztrál nyaraló vesztette életét. Az utóbbi olyan mérvű volt, hogy
Sidneyben erőszakos cselekményekre is sor került mohamedán polgárok
ellen bő fél évvel a terrorakció után.
2.
AZ ELŐÍTÉLETEK KOGNITÍV
ALAPJAI
A sztereotípiák a szociális megismerésben
A sztereotípia és a vele rokon fogalmak
A sztereotípia fogalmát egy múlt század eleji neves amerikai újságíró,
Walter Lippmann (1922) vezette be. Kiváló érzékkel ragadott meg egy je-
lenséget, s az eredeti megfogalmazása a mai napig számtalan kutatási célt
és eredményt elővételezett. Érdemes egy kicsit hosszabban idézni a Közvé-
lemény című könyve hatodik, Sztereotípiák című fejezetéből:
... a modern élet rohanó és sokrétű, mindenekfelett fizikai távolság vá-
lasztja el azokat az embereket, akik gyakran létfontosságú kapcsolatban
vannak egymással, mint a munkáltatót és alkalmazottját, a tisztségvi-
selőt és a választót. Sem idő, sem alkalom nincs a közeli ismeretség-
re. Ehelyett észreveszünk egy vonást, ami egy jól ismert típust jelöl, s
a kép többi részét kitöltjük azoknak a sztereotípiáknak a segítségével,
amelyeket a fejünkben magunkkal hordozunk. Ez egy agitátor. Ennyit
észreveszünk, vagy mondják nekünk. Az agitátor efféle ember, így hát ő
efféle ember. Ez egy értelmiségi. Ö egy plutokrata. Ö külföldi. Ö pedig
„dél-európai”. Ö Back Bayből való. Ez egy Harvard-ember. Mennyire
más ez, mint az az állítás, hogy „ő egy Yale-ember”. Ö rendezett pasas.
Ö West Pointból való. Ö egy öreg őrmester a seregből. Ö Greenwich
Village-i: van ezek után bármi is, amit ne tudnánk róla? Ö nemzetközi
bankár. Ö a Main Streetről való.
A leginkább rejtett és átható befolyások azok, amelyek a sztereotí-
piák repertoárját megteremtik és fenntartják. Előbb hallunk a világról,
semmint látnánk. A legtöbb dolgot már azelőtt elképzeljük, hogy meg-
53
tapasztalnánk. S ezek a prekoncepciók, hacsak neveltetésünk nem tu-
datosítja bennünk őket pengeélességgel, irányítják egész észlelésünket
a maga mélységében. Bizonyos tárgyakat ismerősnek vagy idegennek
jelölnek meg, s a különbséget kihangsúlyozzák úgy, hogy a kissé isme-
rős nagyon ismerőssé, a némiképp idegen metszőén idegenné válik. Ki-
csiny jelek keltik őket életre, amelyek változhatnak a valósághű muta-
tóktól a halovány analógiáig. Ha már egyszer életre keltek, elárasztják a
friss látványt régebbi képekkel, s rávetítik a világra mindazt, amit kiás-
tak az emlékezet mélyéről. Ha nem volnának a környezetünkben olyan
dolgok, amelyek gyakorlatilag egyöntetűek, akkor nem volna gazda-
ságosság, csupán hiba abban az emberi szokásban, hogy az előrelátást
tényleges látásként fogadjuk el. Ám kellően pontos egyformaságok van-
nak a világban, s a figyelmünkkel gazdálkodás követelménye oly kike-
rülhetetlen, hogy ha feladnánk az összes sztereotípiát azért, hogy szűzi-
esen friss érzékekkel közelíthessünk az élményekhez, elszegényedne az
emberi élet. (Lippmann, 1922,89-90.)
Ez a kiváló intuícióval megragadott fogalom ugyanakkor igen nehezen
körvonalazható, nehezen különíthető el a kognitív pszichológia hagyomá-
nyos „fogalom” terminusától, a prototípustól, a kognitív pszichológia és
kognitív tudomány séma (és rokonai, például keret, forgatókönyv) fogal-
maitól vagy a szociálpszichológia kategória- és attitűdfogalmaitól. Hogy a
fogalmak zavara tisztán látszódjék, röviden ismertetjük ezeket.
A hagyományos értelemben vett fogalom egészen általánosan létező
dolgok egy osztályára vonatkozik. Azoknak a tulajdonságoknak a halma-
za, amelyeket az adott osztályhoz kötünk. Konkrétabban ezek az osztá-
lyok eléggé különbözhetnek egymástól. Vannak a bennünket körülvevő
tárgyi és élővilág fogalmai, pl. asztal, macska, autó, madár, televízió stb.
Számunkra a sztereotípiák és előítéletek szempontjából ennél fontosabbak
a következő osztályok. Vonatkozhatnak fogalmaink személyiségvonások-
ra, pl. kapzsi, lusta, anyagias, félénk, agresszív stb. Vagy lehetnek emberek
osztályai, pl. magyar, taxisofőr, bankigazgató, roma, futballhuligán, idős
ember stb. Utalhatnak társadalmi események osztályaira, pl. temetés, tün-
tetés, házibuli, esküvő, fogadás, zavargás stb.
54
Hagyományosan klasszikus fogalmakról és prototípusokról beszélhe-
tünk. A klasszikus fogalmaknak van egy úgynevezett fogalmi magjuk,
amelyek diagnosztikusak abból a szempontból, hogy egy adott példány
beletartozik-e az osztályba vagy sem. Prototípusról akkor beszélünk, ha
nem lehet olyan fogalmi magot meghatározni, ami egyértelműen eldön-
tené az osztályba sorolást, csupán azt mondhatjuk meg, hogy milyen a
leginkább tipikus példány.
Vegyük példaként a futballhuligánt! Ha mint klasszikus fogalmat pró-
báljuk elemezni, akkor diagnosztikus kritériumnak tekinthetjük, hogy
futballmérkőzéseket látogat és rituálisan agresszív. Lehet, hogy van, aki
vitatná, hogy ez a két tulajdonság diagnosztikus a futballhuligán fogalmá-
ra nézve, de ettől most tekintsünk el, tegyük fel, hogy igaz az állítás. Ebből
következik, hogy az olyan ember, aki rendszeresen látogatja a futballmér-
kőzéseket, és általában hajlamos az agresszív magatartásra, de nem ab-
ban a formában, hogy összeszokott csapatba rendeződve megfelelő külső
megjelenésbe!! és viselkedésbeli rítusokat megvalósítva követ el agresszív
magatartást, az nem esik a futballhuligán kategóriába. Vagy aki mutatja a
futballhuligánok külső (öltözködés, testdíszítés stb.) jegyeit, és rendsze-
resen látogatja is a futballmérkőzéseket, de tartózkodik attól, hogy akár
közterületi tárgyak, akár az ellenfél szurkolói ellen agresszív magatartást
tanúsítson, megint csak nem illeszthető be a futballhuligán kategóriájába.
Ha most megkérünk valakit, hogy írjon le egy tipikus futballhuligánt,
akkor minden valószínűség szerint egy többé-kevésbé konkrét ember
képe fog az illető szeme előtt lebegni, a leírás egy fiatal férfiről fog szólni.
Márpedig azt mondtuk, hogy a nem és az életkor nem diagnosztikus kri-
tériumai a futballhuligán fogalmának. Ugyanakkor van ebben a leírásban
igazság, mert a futballhuligán prototípusa csakugyan a diagnosztikus tu-
lajdonságokkal jellemezhető fiatal férfi.
Nehezen megválaszolható kérdés, hogy az ilyen prototípusos fogalom-
leírásokhoz a tulajdonságok mekkora körét vegyük figyelembe. Például
beletartozik-e az, hogy a tipikus futballhuligán műveletlen, faragatlan,
alacsonyabb iskolázottságú. Hogy szereti az akciófilmeket és a kemény
rockot. Hogy rendszeresen lerészegedik, és a kábítószert sem veti meg.
Ha nem tartozik bele, akkor miért nem, ha beletartozik, akkor mi külön-
bözteti meg a prototípusos fogalmat a sztereotípiától? Hasonló kérdéseket
55
vethetünk föl, ha a futballhuligán sémáját próbáljuk megragadni, vagy
azt a forgatókönyvet, ami egy tipikus hétvégi mérkőzést a futballhuligán
szemszögéből jellemez.
Az attitűd' legelterjedtebb felfogása szerint általános viszonyulás vala-
mely attitűdtárgyhoz, ami lehet élettelen tárgy, ideológia, intézmény, egy
másik ember vagy embercsoport és még sok egyéb. Idézzünk egy definí-
ciót abból a kézikönyvből, amely talán még ma is a legalapvetőbb műnek
számít az attitűdökről: „Az attitűd pszichológiai tendencia, amely abban
nyilvánul meg, hogy egy adott entitást bizonyos mértékig kedvezően vagy
kedvezőtlenül értékelünk” (Eagly-Chaiken, 1993, 1.). Az attitűd három
-? összetevős modelljét használja a legtöbb kutató. Tekintsük attitűdtárgy
gyanánt a marslakót! A marslakóval kapcsolatban lehetnek vélekedéseim,
ismereteim, hiedelmeim. Például, gondolhatom azt, hogy a marslakók kis
termetű, élénkzöld színű lények, akiknek antennák állnak ki a fejükből,
vagy azt, hogy a marslakók képesek az emberek gondolataiban olvasni. Az
ilyesmik alkotják az attitűd kognitív összetevőjét. Az ilyen viszonyulások
ugyanakkor mindig járnak érzelmekkel is. Például undorodhatok az an-
tennáiktól, vagy szorongással tölthet el, hogy olvasnak a gondolataimban.
Ez az attitűd érzelmi összetevője. S végül az attitűd olyan készenléti állapo-
' tót is jelent, ami bizonyos magatartásra hajlamosít az attitűdtárgy irányá-
ban. Például hanyatt-homlok elrohanok, ha meglátok egy marslakót, vagy
kézzel-lábbal tiltakozom az ellen, hogy a lányom egy marslakóhoz menjen
feleségül. Ez az attitűd viselkedéses összetevője.
Az attitűd fogalmánál láttuk, hogy a leggyakoribb felfogás szerint van
kognitív, érzelmi és viselkedéses összetevője. Kézenfekvőnek látszik, hogy a
sztereotípiát tekintsük az attitűd kognitív összetevőjének, ahogy az gyakori
is a szakirodalomban. Kérdés azonban, hogy a futballhuligán fogalma belő-
lem nem vált-e ki érzelmeket, nem társulnak-e érzelmi reakciók hozzá? Sok
kutató úgy közelít ehhez a kérdéshez, hogy de igen, a sztereotípiáknak van-
nak érzelmi asszociációik. Kérdés, hogy ha bennem felidéződik a futballhu-
ligán fogalma, ez a tény nincs-e befolyással arra, hogy az adott helyzetben
milyen magatartást fogok tanúsítani. Látni fogjuk, számtalan kutatás bizo-
nyítja, különösen az utóbbi időben, hogy befolyással van, még akkor is, ha
csupán a tudatosodási küszöb alatt válik hozzáférhetőbbé egy sztereotípia.
Ha így van, akkor vajon mi különbözteti meg a sztereotípiát az attitűdtől?
56
A kognitív pszichológiában és szociálpszichológiában nagy népszerű-
ségnek örvendtek egy időben a sémák, forgatókönyvek, nem utolsósorban
a mesterségesintelligencia-kutatások inspirálására. Ezek voltaképpen ösz-
szetettebb, egy kultúrához kötődő fogalmak. A séma fogalmának első mé-
lyenszántó tárgyalása Frederick Bartlett nevéhez fűződik, aki az emlékezés
mechanizmusát kutatva ismerte föl, hogy nem elemi, értelmetlen alko-
tóegységekre emlékezünk, amelyeket azután más folyamatok segítségével
építünk föl a világ értelmes megragadásaként működő egységekké, hanem
már meglévő, dinamikusan módosuló egységek emlékezeti mozgósítá-
sával adunk értelmet a bennünket érő aktuális ingereknek, különösen a
szociális ingereknek (Bartlett, 1985). Híres példája egy szvázi törzsfőnök
és vezetőtársai londoni látogatásának emlékezeti felidézéséről szól. Haza-
térve Londonból a forgalmat felemelt kézzel irányító rendőr képe maradt
meg legélesebben az emlékezetükben (uo., 351.). Szváziföldön ugyanis ez
.1 gesztus a társak, barátok, vendégek üdvözlésének sémájába tartozik, s
.i számukra idegen világban meghökkentő és pozitív érzelemmel társuló
élmény kialakulásához járult hozzá. A séma téhát egy társas esemény em-
lékezeti reprezentációjaként működött, s így abban különbözhet a szte-
reotípiától, hogy nem egy embercsoportot jellemez. Ha e séma nyomán
a szvázi törzsben az a kép alakulna ki a londoni rendőrökről, hogy kü-
lönösen barátságos és vendégszerető emberek, akkor már sztereotípiáról
beszélhetnénk. 
Végül térjünk még ki röviden a -forgat ókönyyek fogalmára. A forgató-
könyv olyan társas szituáció, esemény elvont reprezentációja, ami sokban
hasonlít a sémához, de bizonyos értelemben szűkebb az értelme. Amikor a
szociálpszichológiában vagy a mesterségesintelligencia-kutatásban forga-
tókönyvről beszélünk, akkor egy tipikus - ha úgy tetszik sztereotip - szi-
tuáció mentális reprezentációjára gondolunk. A leggyakrabban használt
szituáció az étterem, de részletgazdag forgatókönyvek készültek az orvosi
váróterem vagy a házibuli helyzetére is. Ennek a mentális reprezentáció-
nak is sok rokon vonása van a sztereotípiával, de talán az a fő különbség,
hogy a fókuszában a szituáció áll. Sztereotípiával rendelkezhetünk például
u pincérek kategóriájáról vagy az ínyenc vendéglőlátogatókról, de kevés-
bé egyértelmű a helyzet, ha magát az intézményt nézzük. Ezzel együtt a
sztereotípia fogalmába beletartozik az is, hogy milyen kép él bennünk
57
a tipikus gyorsétkezdéről (bisztró, McDonald’s stb.), a procc étteremről,
az állomási restiről stb. Mint ahogy az orvosi várótermet is észlelhetjük
sztereotípiák mentén, így megkülönböztethetünk lakótelepi rendelőinté-
zet várótermét, elegáns negyed nőgyógyászati várótermét és hasonlókat.
Az eddigiekből kiderülhetett, hogy a sztereotípia fogalma egészen biz-
tosan az életlen halmazok jellegzetességeit viseli magán. Viszonylag köny-
nyü eldönteni, hogy egy ítélet sztereotípián alapul-e vagy sem, de a precíz
diagnosztikus kritériumokat ehhez az ítéletünkhöz a legritkább esetben
tudjuk hozzárendelni. Akkor mit is nevezünk sztereotípiának? Próbáljuk
meg a wittgensteini családi hasonlóság analógiájára megkeresni azokat a
tipikus kritériumokat, amelyek ugyan nem diagnosztikusak, de jól eligazí-
tanak abban, hogy mikor beszélhetünk sztereotípiáról.
A sztereotípia fogalmának meghatározásai
Nézzük, milyen definíciókat kínál a szakirodalom a sztereotípia fogalmá-
ra, hátha megnyugtató választ kapunk a fent megfogalmazott kérdéseink-
re. Kezdjük mindjárt Allport klasszikus meghatározásával: „...a sztereo-
típia kategóriával társult túlzáson alapuló nézet. Feladata a kategóriával
kapcsolatos viselkedés igazolása (racionalizálása)” (Allport, 1977,285.).
Ennek a definíciónak az alapján a futballhuligán kategóriáját illető szte-
reotípia valami olyasmi lehet, hogy tanulatlan, agresszív emberek, akik
veszélyeztetik a társadalmi békét és civilizációt. Ennek a sztereotípiának
az alapján indokolt lehet ellenük a törvényes erőszak eszközeivel fellépni
(racionalizáció).
Ám ugyanígy alkalmazhatjuk a meghatározás szerinti fogalmat nem
embercsoportra vonatkozó kategória esetében is. Egy fiktív példa: a mező-
gazdaság az elmaradottság konzerválója. A társadalmi mobilitás kikény-
szerítése nemzeti érdek (racionalizáció).
Allport meghatározásában a „túlzás” egyben pontatlanságot is jelent, a
kategorizáció pedig előfeltétele a sztereotípia alkalmazásának. Ezt a gon-
dolkodásmódot jól tükrözi Banaji és Greenwald (1994) definíciócsokra,
akik tizenegy meghatározást aszerint csoportosítanak, hogy e két tényező
közül melyik van előtérbe helyezve.
58
A pontatlanságot hangsúlyozó meghatározások példái:
„A sztereotípia rögzített benyomás, amely igen kis mértékben felel meg
annak a ténynek, amelyet reprezentál, s abból ered, hogy először defini-
álunk, s csak azután következik a megfigyelés” (Katz-Braly, 1933,281.).
„...a sztereotípia kategóriával társult túlzáson alapuló nézet” (Allport,
1977,285.).
„Az etnikai sztereotípia általánosítás egy etnikai csoportról egy szemé-
lyiségvonás tulajdonítását illetően, amit egy megfigyelő jogosulatlannak
tart” (Brigham, 1971,13.).
„Általánosítás egy embercsoportról, ami ezeket az embereket másoktól
megkülönbözteti. A sztereotípiák lehetnek túláltalánosítások, pontatla-
nok, és ellenállnak az új információnak” (Myers, 1990, 332.).
A kategorizáció aktusát hangsúlyozó definíciók:
„A sztereotipizálás kategorikus reakció, azaz a csoporttagság elegen-
dő annak az ítéletnek az előhívásához, hogy az ingerszemély rendelkezik
mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek az adott kategóriához tartoz-
nak” (Secord, 1959, 309.).
„Egy embercsoport személyes tulajdonságaira vonatkozó vélekedések,
hiedelmek halmaza” (Ashmore-Del Boca, 1981,16.).
„Sztereotipizáláskor az egyén (1) más egyéneket kategorizál, rendsze-
rint olyan nagyon jól látható jellemzők alapján, mint a nem vagy a fajta;
(2) jellemzők csoportját az illető kategória összes tagjának tulajdonítja; és
(3) ezt a tulajdonsághalmazt a kategória minden egyes egyedi tagjának
tulajdonítja” (Snyder, 1981,183.).
„A sztereotípiák, a csoportok szembenállásának kognitív összetevői,
vélekedések olyan személyes tulajdonságokról, amelyek egy adott cso-
59
port vagy társadalmi kategória tagjaiban közösek” (Sears és mtsai, 1988,
415.).
„A sztereotípia asszociációk gyűjteménye, amelyek egy célcsoportot
jellemzők halmazához kapcsol” (Gaertner-Dovidio, 1986,81.).
„A sztereotípia kognitív struktúra, amely tartalmazza az észlelő ismere-
teit, vélekedéseit és várakozásait valamely embercsoporttal kapcsolatban”
(Hamilton-Trolier, 1986,133.).
„Sztereotipizálni annyit tesz, mint azonos jellemzőket rendelni egy cso-
port bármely tagjához, tekintet nélkül arra, hogy a csoport tagjai között a
valóságban mekkora a változatosság” (Aronson, 1988,233.).
Noha Allport klasszikus műve is kizárólag társadalmi csoportokra
vonatkozó sztereotípiákkal foglalkozik, definíciója, mint láttuk, ennél
mégis általánosabb. Ebben még rokon vele Katz és Braly az övét megelő-
ző meghatározása, ám, amint a fentiekben jól látni, a későbbi definíciók
már egytől egyig emberek csoportjaira szűkítik a fogalom körét. Ezekben
a meghatározásokban hol nyíltabban, hol csak rejtve ott van az értékítélet
is, mégpedig negatív értékítélet. Különösen nyílt megfogalmazásával talál-
kozhatunk ennek a felfogásnak Snyder és Miene definíciójában:
„A sztereotípiák rendszerint egyszerű, túláltalánosított állítások arról,
hogy milyenek »ők«, ahol az »ők« olyan társadalmi kategóriák tagjai, aki-
ket megfosztanak egyéniségüktől azáltal, hogy mindegyiküknek egytől
egyig bizonyos vélekedéseket, jellembeli tulajdonságokat és magatartásbe-
li hajlamokat tulajdonítanak” (Snyder-Miene, 1994, 34.).
Ezzel szöges ellentétben hangsúlyozottan mentes az értékeléstől a radi-
kálisan kognitivista meghatározás, amelyet Smith és Mackie adnak:
„A sztereotípia egy társadalmi csoportról való kognitív reprezentáció vagy
benyomás, amit az emberek úgy alakítanak ki, hogy összekötik a jellemző tu-
lajdonságokat és érzelmeket a csoporttal” (Smith-Mackie, 2001,259.).
60
Anélkül, hogy tovább szaporítanánk a szakirodalmi definíciók gyűjte-
ményét, ebben a könyvben
-	a sztereotípia fogalmát társadalmi csoportokra korlátozzuk, így szű-
kebb körű fogalom, mint az attitűd; és
-	hangsúlyozottan figyelembe vesszük azt a mozzanatot, hogy a sztere-
ót ípia az egyénre mint a sztereotípiához kapcsolt csoport tagjára kellő alap
nélkül vonatkoztatja a csoporthoz társított tulajdonságokat
A sztereotípiák és a kategorizáció funkcionális nézőpontból
I kmyady György (2001) a sztereotípiák négy funkcióját különbözteti meg:
1. az egyén megismerésének alapja,
2.	a csoportjellemző a csoportközi kontextusban,
3.	az egyén identitásának kapaszkodója,
4.	a társadalmi csoportviszonyok dinamikájának leképeződése.
Amikor a kategorizáció felől közelítünk a sztereotípiákhoz, akkor az
I. funkcióról beszélünk. A további funkciókat majd más fejezetekben
fogjuk részletesen tárgyalni. Allport érzékletesen fogalmazza meg ezt
H funkciót: „Az emberi pszichikum kategóriák segítsége nélkül képte-
len lenne a gondolkodásra... Kialakulásuk után a kategóriák a normális
előzetes ítélet alapjául szolgálnak. Nem tudjuk kikerülni a folyamatot.
Rendezett életünk függ tőle” (Allport, 1977, 53.). Ezt a folyamatot volta-
képpen az észlelés szintjén ragadhatjuk meg. Az észlelés nem más, mint
kategorizálás. Találkozom egy ingerrel, s mielőtt bármilyen mérlegelésre
Időm, kapacitásom, módom volna, az ingert kategorizálom. Ezt követi
vagy nem követi az elsődleges kategorizáció megfontolása, adott esetben
felülvizsgálata.
Az osztályba sorolás azt jelenti, hogy amikor egy konkrét tárggyal talál-
kozunk, akkor azt egy adott fogalom eseteként látjuk. Itt fontos a megfo-
galmazás. Amikor azt mondjuk, hogy egy adott fogalom eseteként „látjuk”,
akkor ez szó szerint értendő. Ugyanis a kategorizálás észlelési folyamat.
1 ellát nem arról van szó, hogy látunk egy konkrét dolgot, mondjuk egy
futballhuligánt, szemügyre vesszük, lajstromozzuk a tulajdonságait, majd
egy ponton levonjuk a következtetést, hogy amit látunk, az egy futballhu-
61
ligán. Nem. Először egy példányát látjuk, észleljük a futballhuligán kategó-
riának, s legfeljebb utólag próbálhatunk finomítani ezen a kategorizáción.
Ebből az is következik, hogy az osztályba sorolás előbb megtörténik, mint-
sem tudatosodna bennünk. Önkéntelenül kategorizálunk, majd tudatossá
válik számunkra, hogy amit látunk, az egy futballhuligán. Ennek a körül-
ménynek messzemenő következményei vannak a sztereotípiák működése
és az előítéletes magatartás szempontjából. Ehhez a témához még vissza
fogunk térni, amikor azt vizsgáljuk, hogy mennyire áll módunkban aka-
rattal befolyásolni a viselkedésünket, hogy kerüljük a sztereotip ítéleteket
és az előítéletes viselkedést.
A kategorizáló oly módon tölti be azt a szerepét, hogy elősegítse társas íté-
leteink és viselkedésünk hatékonyságát, hogy egyfelől csökkenti az egy kategó-
riába sorolt elemek közötti különbségek észlelését, másfelől felerősíti a kategó-
riák közötti különbségek észlelését. Jól érzékelteti ezt a Lord Chesterfieldnek
tulajdonított mondás: „A nők hasonlóbbak egymáshoz, mint a férfiak.” Ez a
mechanizmus azután fokozott mértékben működik akkor, amikor markáns
sztereotípiák jellemzik valakinek a társadalmi percepcióját
Az Allportot követő McGarty (1999) nyomán a következőképpen fog-
lalhatjuk össze alkategóriák funkcióját a társas megismerő folyamatokban:
1. A kategorizáció során a dolgok nagy osztályai jönnek létre, amelyek
segítik mindennapi alkalmazkodásunkat. Emögött az a gondolatmenet
húzódik meg, hogy nap mint nap oly nagy mennyiségű élmény ér ben-
nünket, hogy kénytelenek vagyunk tipizálni azokat. A szó szerinti érte-
lemben vett nyitott elme lehetetlenség, mivel az új élményeket meglévő
kategóriánk alapján kezeljük. Allport idézi Bertrand Russell frappáns
megfogalmazását erről: „A szakadatlanul nyitott gondolkodás szakadatla-
nul üres gondolkodássá válik” (Allport, 1977,54.).
2.	A kategorizáció folyamata annyi dolgot vagy eseményt idomít ma-
gához, amennyit csak képes. Mindennapi életünk során hajlamosak va-
gyunk a dolgokat és eseményeket a lehető legáltalánosabb kategóriákba
gyömöszölni, mindaddig, amíg ezt „büntetlenül” megtehetjük.
3.	A kategória lehetővé teszi számunkra, hogy azonosítani tudjuk a vele
kapcsolatos tárgyat. A kategóriák automatikus kapcsolatban állnak az ész-
leléssel. Az a funkciójuk, hogy megkönnyítsék az észlelést és a viselkedést,
akár azon az áron is, hogy fennáll a hibázás kockázata.
62
4.	A kategória valamennyi hozzá tartozó dolgot azonos gondolati és ér-
zelmi színezettel lát el. Allport okfejtése szerint vannak intellektuális kate-
góriáink, amelyeket fogalmaknak nevezünk (példa lehet a szék fogalma),
és vannak olyan kategóriáink, amelyekhez érzelmek társulnak, s ezek közé
sorolhatók a csoportok tagságára vonatkozó kategóriák.
5.	A kategóriák többé-kevésbé ésszerűek lehetnek. A kategóriákban ál-
talában benne rejlik az igazság magja, de csak akkor tekinthetjük racioná-
lisnak azokat, ha nagy a valószínűsége, hogy igazak. Allport ugyanakkor
megjegyzi, hogy irracionális kategóriák éppúgy képesek létrejönni, mint
lacionálisak.
Az irracionális kategóriákra bájosan szélsőséges példákkal szolgálha-
tunk. Az embereknek van egy úgynevezett cirkadián ciklusuk, ami azzal
lugg össze, hogy mikor alszanak, illetve kelnek föl, s a nap mely szakában
vannak teljesítőképességük csúcsán vagy mélypontján. Ebben jellegzetesen
kél típus különböztethető meg: vannak a nokturnális típusú emberek, talá-
lt* hasonlattal a baglyok, akik este a legaktívabbak, sokáig fönnmaradnak,
viszont későn kelnek, és reggel nehéz jó teljesítményt kihozniuk magukból.
I s vannak a diurnális típusúak, vagy a madárhasonlattal élve a pacsirták,
iikik korán kelnek, délelőtt és napközben frissek, és hamar lefekszenek alud-
ni. Ezekről a tulajdonságokról az emberek nemigen szoktak gondolkodni,
sokan nem is ismerik ezt a kategorizálást Mégis, amikor a kutatók meg-
kérdezték őket, hogy melyik típus miként jellemezhető például a felelős-
ség! udat, a konvencionalitás, a depresszióra való hajlam vagy az önkontroll
szempontjából, akkor kiderült, hogy a legtöbb ember így véli, a baglyok
nem konvencionálisak, kiszámíthatatlanok, lázadók és depressziósok, míg
il pacsirták felelősségtudók, nagy önkontrolljuk van, megbízhatók és egész-
ségesek (Locksley, Hepburn, Ortiz, 1982; idézi Roger Brown, 1986,588.).
Ennél is irracionálisabb kategorizálással találkozunk a keresztnevek
cselében. Roger Brown felsorolt egy tucat női és férfi keresztnevet, s arra
kelte az embereket, hogy csoportosítsák azokat két kategóriába: a 40 éves-
nél idősebbek és a 40 évesnél fiatalabbak kategóriájába. A csoportosítás
Igen megbízhatóan a következő lett:
10 évesnél idősebbek: Elizabeth, Ruth, Mary, George, Joseph és Charles,
10 évesnél fiatalabbak: Michelle, Lisa, Jennifer, Christopher, Jason és
63
Nekünk, magyaroknak is minden valószínűség szerint „idősebb” kate-
góriába esik egy Olga, mint egy Piroska, vagy egy Tamás, mint egy Zsolt.
Pedig ennél irracionálisabb kategorizálást elég nehéz kitalálni, hiszen
mindenki fiatalon kezdi viselni a nevét, és szerencsés esetben időskorban
fejezi be.
Annak fényénél, hogy ilyen mulatságosan irracionálisak is lehetnek
sztereotípiák, óvatosnak kell lennünk a számunkra különösen fontos, em-
bercsoportokra vonatkozó sztereotípiák esetében, legyen szó etnikai cso-
portokról, nemekről, foglalkozásokról vagy bármilyen más szempont sze-
rinti csoportosításról. Az első, utóbb komoly kutatási hagyományt elindító
sztereotípiakutatás Katz és Braly nevéhez fűződik. Ök azzal a kérdéssel
viaskodtak, hogy mi a személyes, egyéni sztereotípia, s mi a közös, kultu-
rális sztereotípia. Ezzel a kérdéssel később még foglalkozunk, most a fenti,
mókás sztereotípiák komoly változatát ismertetjük röviden Katz és Braly
kutatása (2001) nyomán. Katz és Braly munkája tehát annak dokumentá-
lása volt, hogy 1933 körül milyen társadalmi sztereotípiák éltek az Egye-
sült Államok különböző etnikumairól és más etnikumokról - legalábbis a
vizsgált populációban, a Princeton Egyetem 100 diákjának körében.
Első lépésként összeállítottak egy listát 84 személyiségvonásról vagy
emberi tulajdonságról, s arra kérték a hallgatókat, hogy ezek közül válasz-
szák ki azokat, amelyeket 10 etnikai csoportra nézve a leginkább jellemző-
nek tartanak (ki is egészíthették a listát saját maguk által fontosnak tartott
tulajdonságokkal). A vizsgált csoportok a következők voltak: németek,
olaszok, négerek, írek, angolok, zsidók, amerikaiak, kínaiak, japánok és
törökök. A tulajdonságlista a következő tételekből állt:
adakozó	becsületes
agresszív	befolyásolható
agyafúrt	beképzelt
alattomos	beszédes
ambiciózus	bosszúálló
ápolt	családcentrikus
arrogáns	csaló
áruló	csendes
babonás	éber
64
egykedvű	konzervatív
éles elméjű	léha
elhanyagolt	lusta
elmélkedő	makacs
érzékeny	materialista
érzéki	megbízhatatlan
falánk	módszeres
fantáziadús	muzikális
goromba	művészi
gyakorlatias	nagyon vallásos
gyanakvó	naiv
gyáva	nehézkes
hagyománytisztelő	nemtörődöm
haladó	nincs humorérzéke
hangos	nyájas
harcias	okoskodó
haszonleső	ostoba
hatékony	őszinte
hencegő	piszkos
hirtelen természetű	radikális
hivalkodó	sportos
hűséges	szellemes
impulzív	szélsőségesen nacionalista
individualista	szenvedélyes
intelligens	szórakozni vágyó
kapzsi	szorgalmas
kedélyes	társaságkedvelő
kedves	tartózkodó
kegyetlen	tudatlan
kifinomult	tudományosan gondolkodó
kitartó	udvarias
kitérő	utánzó
konvencionális	veszekedős
65
Az eredmények azt mutatták meg, hogy a 100 hallgatóból hány válasz-
tott ki egy-egy tulajdonságot, mint az adott népcsoportra leginkább jel-
lemzőt, tehát csökkenő gyakoriságú tulajdonságok listáját kapták. Itt talán
nem indokolt mind a tíz népcsoportra vonatkozó tulajdonságlistát közöl-
ni (akit a részletek érdekelnek, megtalálható a már hivatkozott kötetben),
inkább néhány általánosabb tanulságot emelnék ki. Először is azt, hogy
a 10 népcsoport sztereotípiáit alkotó listáknak csupán a felében haladta
meg a leggyakoribbnak talált tulajdonság a válaszadók 50%-át (németek
78, zsidók 79, olaszok 53, négerek 84 és angolok 53). A második leggya-
koribb pedig csak a németeknél (65) és a négereknél (75) haladta meg az
50%-ot. Ami tehát azt mutatja, hogy a vizsgált társadalmi sztereotípiák,
legalábbis egyes tulajdonságok tekintetében nem voltak igazán nagymér-
tékben közösek. Még a leginkább közös sztereotípiát az afroamerikaiak
(akkor még négerek) szenvedték el: a száz princetoni diákból 84 találta
őket babonásnak, 75 pedig lustának.
Egy másik tanulság, hogy a törökökről, akikkel kapcsolatban nem-
igen lehettek közvetlen élményeik a harmincas évek princetoni egye-
temi hallgatóknak, majdnem olyan markáns sztereotípiájuk volt, mint
az amerikaiakkal, az írekkel vagy a japánokkal kapcsolatban, s ráadásul
tisztán negatív volt ez a sztereotípia. A tulajdonságok gyakoriságának
sorrendjében szerintük a törökök kegyetlenek, nagyon vallásosak, áru-
lók, érzékiek, tudatlanok, piszkosak, csalók, alattomosak, veszekedősek,
bosszúállóak, konzervatívak és babonások. Ez az eredmény emlékeztet
a mókás kutatásokra a baglyok, illetve pacsirták jelleméről vagy a ke-
resztnevek viselőinek idősebb vagy fiatalabb voltáról. De ezt a jelenséget
tükrözte az a nemrégiben Magyarországon tapasztalt jelenség, misze-
rint a közvélemény-kutatók által megkérdezett embereknek határozott
attitűdjük volt a - természetesen fiktív - pirézekről, amikor például a
bevándorlás volt a téma. „A mérlegelőket megkérdeztük, hogy mely et-
nikumú menekülteket nem fogadnák be szívesen. A felsorolásban szere-
peltek a más országban élő magyarok, a kínaiak, az arabok, a románok,
az oroszok és egy nem létező nemzet, a pirézek. A határon túli magya-
rokat szinte senki nem említette, ezzel szemben az arabokat, a kínaiakat,
az oroszokat, a románokat a mérlegelők túlnyomó többsége (77-87%-a),
de még a nem létező pirézeket is 68%-a nem látná szívesen Magyaror-
66
szagon.” (Tárki honlap, Tárkitekintő: Nőtt a „pirézekkel” szembeni eluta-
sítás. 2007. március 8.)
Érdekes, hogy miként változnak az etnikai sztereotípiák az idők folya-
mán. Roger Brown (1986) közöl egy táblázatot, amelyben az egyes csopor-
tokhoz leggyakrabban társított öt tulajdonságot hasonlítja össze három
különböző időpontban végzett vizsgálat eredményeinek felhasználásával
tíz amerikaiakról, a japánokról, a zsidókról és a négerekről. Ezek az újabb
vizsgálatok is princetoni egyetemi hallgatók körében zajlottak, tehát az
összehasonlítás viszonylag megbízható (3. táblázat).
Anélkül, hogy mélyebben elemeznénk a változásokkal kapcsolatos
mlatokat, szembetűnő lehet, hogy a princetoni egyetemisták kritikusab-
1. táblázat. Az egyes csoportokhoz leggyakrabban társított tulajdonságok
Csoport	1933	1951	1967
Amerikaiak	szorgalmas	anyagias	anyagias
	intelligens	intelligens	törekvő
	anyagias	szorgalmas	szórakozni vágyó
	törekvő	szórakozni vágyó	szorgalmas
	haladó	individualista	konvencionális
Japánok	intelligens	utánzó	szorgalmas
	szorgalmas	álnok	törekvő
	haladó	szélsőségesen	hatékony
	agyafúrt	nacionalista	intelligens
	álnok	áruló	haladó
Zsidók	agyafúrt	agyafúrt	törekvő
	haszonleső	intelligens	anyagias
	szorgalmas	szorgalmas	intelligens
	kapzsi	haszonleső	szorgalmas
	intelligens	törekvő	agyafúrt
Négerek	babonás	babonás	muzikális
	lusta	muzikális	nemtörődöm
	nemtörődöm	lusta	lusta
	tudatlan	tudatlan	szórakozni vágyó
	muzikális	szórakozni vágyó	hivalkodó
67
bá váltak a saját csoportjuk iránt, és toleránsabbakká a külső csoportok
iránt. Különösen szembetűnő ez a változás a japánok és a zsidók tekinteté-
ben, de az afroamerikaiak megítélése is javult: 1967-ben már nem tartot-
ták fontos tulajdonságuknak a babonásságot és a tudatlanságot. A kérdés
természetesen az, hogy minek tulajdoníthatók ezek a változások. Valóban
megváltoztak a csoportok sztereotípiái, vagy az változott meg, ahogyan
egy ilyen vizsgálatban a válaszadók viselkednek. Majd látni fogjuk, hogy
valószínűleg mindkettő, de biztos, hogy a nyilvános előítéletesség jelentős
mértékben csökkent, miközben az alapvető attitűdök valószínűleg sokkal
kisebb mértékben változtak.
Már Katz és Braly kutatásában megjelent a sztereotípia fogalmának ket-
tőssége, ami azóta is kíséri ezt a fogalmat. A sztereotípia
-	mint az egyén elméjében meglévő reprezentáció adott társadalmi
csoportokról,
-	mint a társadalmi szerkezet része, amely közös az adott kultúra tagjai
számára.
Természetesen mindkét értelem meglévő jelenségeket ragad meg, a kü-
lönbség inkább abban van, hogy hova helyezzük a hangsúlyt. Ha az egyén
felől közelítünk, akkor kevésbé fontos, hogy mekkora a társadalmi egyet-
értés a sztereotípia tartalmában. Teljesen egyedi sztereotípiáról van értel-
me beszélni. A fontos mozzanat ebben az esetben az, hogy a sztereotípia az
egyén megismerő tevékenységének hatékonyságát szolgálja, mert rendsze-
rezi és leegyszerűsíti, áttekinthetővé teszi számára a világot, és segítségére
van abban, hogy az értékrendszerét az attól eltérő, azt cáfoló élményekkel
szemben megvédelmezze.
Ha a kollektíva számára közös struktúraként fogjuk föl, akkor másod-
lagosnak tekintjük, hogy az egyén számára mi a jelentőségük a sztereo-
típiáknak, s azt vizsgáljuk, hogy a csoport számára milyen kulturálisan
elfogadott magyarázatokkal szolgál. A funkciója ekkor az, hogy igazolja a
csoport tetteit, magatartását, s különösen pedig az, hogy a csoport a szte-
reotípia révén úgy különböztesse meg magát más csoportoktól, hogy az
összehasonlításból kedvező megítéléssel kerüljön ki.
68
A kognitív feldolgozás néhány jellegzetessége
az észlelő nézőpontjából
I la az észlelő nézőpontjából vesszük szemügyre a sztereotípiákat, akkor
két alapvető szempont merül föl. Az egyikkel már eddig is foglalkoztunk:
d megismerő folyamatok hatékonyságának szempontja. A másik, amely
eddig nem kapott igazán hangsúlyt, a sztereotípián alapuló viselkedés mo-
I ivációja (természetesen általános értelemben a megismerési folyamatok
hatékonysága is egyfajta motiváció, itt azonban az egyéb pszichológiai in-
dítékokra gondolunk).
Láttuk tehát, hogy a megismerő folyamatainkban az a tendencia érvé-
nyesül, hogy a részletekbe menő, pontos feldolgozás helyett „előre gyártott”,
gyors, leegyszerűsítő megoldásokat alkalmazunk, amikor csak ezt súlyos
kockázatok nélkül megtehetjük. Az ilyen megoldásokat heurisztikáknak ne-
vezzük. Ennek megfelelően a megismerő folyamatok természetéből külön-
féle következmények származnak a másik ember észlelése és kategorizálása
szempontjából. Ilyen következményeket tárgyalunk az alábbiakban.
A reprezentativitás heurisztikája
I z az ökölszabály azt éri el, hogy egy dolgot abba a kategóriába sorolunk
be, amit jól képvisel, reprezentál, azaz, egyszerűen, aminek példányaira
hasonlít. Ehhez az ítéletünkhöz beérjük néhány jól látható támponttal,
* ha ennek alapján besoroltuk a dolgot, attól kezdve nem foglalkozunk
(ovább a részleteivel, nem igyekszünk alaposan meggyőződni, hogy nem
tévedtünk-e. Ha egy fekete bőrdzsekis, Martens-bakancsos, tetovált,
piercinges fiatal férfit látunk, aki egy futballklub zászlóját lengeti, akkor
nyomban besoroljuk a futballhuligán kategóriájába. Mivel e támpontok
idapján kategorizálásunk nagy valószínűséggel helyes, takarékos megoldás
ílt megállni, és viselkedésünket ennek a kategorizálásnak megfelelően irá-
nyítani. Egy kognitív pszichológiában elterjedt mondás szerint: ami úgy
néz ki, mint egy kacsa, úgy jár, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy
kut sa, az minden valószínűség szerint csakugyan egy kacsa.
69
A baj csak az, hogy különösen a társadalmi kategóriák tekintetében
többnyire nincsenek ilyen egyértelműen diagnosztikus és jól látható tám-
pontjaink. Ha egy könyvtárosok számára rendezett konferencián szembe-
jön egy szerényen öltözött, szemüveges hölgy, akkor nagy valószínűséggel
egy könyvtárost tisztelhetek benne. Ha ugyanezen a konferencián egy erő-
sen sminkelt, műkörmöket viselő, kihívóan öltözött szőke bombázó jön
szembe, akkor valószínűleg nem könyvtárosként kategorizálom, annak el-
lenére, hogy ezen a konferencián a résztvevők túlnyomó többsége könyv-
táros, tehát annak valószínűsége, hogy egy szembejövő ember könyvtáros,
igen magas. Ezt nevezzük alapgyakoriságnak. A szőke bombázót mégsem
fogjuk könyvtárosnak kategorizálni, mert nem reprezentálja jól a kategó-
riáját. Ezeket a heurisztikus ítéleteinket behatóan vizsgálta Kahneman és
Tversky (az előbbi Nobel-díjat is kapott munkásságáért).
Kahneman és Tversky (1973) nyíltan manipulálták a kategorizálandó
emberek esetében az alapgyakoriságot és a reprezentativitást annak érde-
kében, hogy kiderítsék, pontosan milyen mértékben és milyen körülmé-
nyek között támaszkodunk a reprezentativitás heurisztikájára, s milyen
mértékben vesszük (vagy nem vesszük) számításba az alapgyakoriságra
vonatkozó információt. Azt mondták a kísérlet résztvevőinek, hogy egy
pszichológuscsoport egy pályabeválási kutatás során megvizsgált 100 ér-
telmiségi pályán dolgozó embert, ügyvédeket és mérnököket. A pszicho-
lógusok mind a 100 emberről rövid jellemzést készítettek. A résztvevőket
két csoportba osztották. Az egyik csoportnak azt mondták, hogy a 100
megvizsgált emberből 70 mérnök volt, 30 pedig ügyvéd. A másik csopor-
tot éppen fordítva tájékoztatták, nekik azt mondták, hogy 30 mérnököt
és 70 ügyvédet vizsgáltak meg. Minden résztvevő kapott öt jellemzést,
amelyekről úgy tudták, hogy találomra választották ki a 100 jellemzés
közül. A feladatuk az volt, hogy olvassák el egymás után a jellemzéseket,
és mindegyikről mondják meg, hogy szerintük mekkora a valószínűsége,
hogy az illető mérnök. Azt is hozzátették, hogy ezt a feladatot egy szakértői
csoport is elvégezte, olyanok, akik nagy pontossággal tudnak valószínűsé-
geket rendelni a különböző jellemzésekhez. Azzal arányos jutalmat ígértek
a résztvevőknek, amennyire közel fog járni az ő valószínűségi becslésük a
szakértői csoport becsléséhez.
Lássunk egy példát a jellemzésekre:
70
János 45 éves férfi. Nős, van két gyereke. Alapjában véve konzervatív,
gondos és törekvő. Nem tanúsít érdeklődést a politika és a társadalmi
kérdések iránt, szabad ideje legnagyobb részét pedig számos hobbijának
szenteli, otthoni asztalosmunkának, vitorlázásnak és matematikai rejtvé-
nyek megoldásának. Annak a valószínűsége, hogy János a 100 fős mintá-
ból a 30 mérnök egyike% (Kahneman-Tversky, 1973,241.).
Ha racionálisan mérlegeljük a feladatot, akkor a megoldásnál alkalmaz-
na nk kell a Bayes-féle teorémát, miszerint két tényezőt kell számításba
vennünk:
-	Annak a relatív valószínűségét, hogy találunk a mérnökök, illetve
ügyvédek között olyan embert, akire illik ez a jellemzés.
-	A mérnökök és az ügyvédek relatív előzetes valószínűségét, azaz az
iilapgyakoriságot.
tegyük föl, hogy a fenti jellemzés inkább illik a mérnök sztereotípiájá-
hoz, mint az ügyvédéhez. Ebben az esetben nagyobb lesz a valószínűsé-
ge, hogy az illető mérnök, mint hogy ügyvéd. Ennek mértékét azonban a
Bayes-féle teoréma értelmében befolyásolja, hogy tudomásom szerint 70
mérnök áll szemben 30 ügyvéddel, vagy csupán 30 mérnök 70 ügyvéddel.
Az eredmények világosan megmutatták, hogy a 2. tényezőt, az alapgya-
koriságot nem vesszük figyelembe a kategorizáláskor. A résztvevők csak
annak alapján adták meg a valószínűségeket, hogy a jellemzést mennyire
I alálták reprezentatívnak a mérnök vagy az ügyvéd sztereotípiájára nézve.
Sót. A résztvevők kaptak olyan jellemzéseket is, amelyek cseppet sem
voltak diagnosztikusak egyik sztereotípiára nézve sem. Például:
Karcsi 30 éves férfi. Nős, nincsenek gyerekei. Nagyon jó képességű, és
n.igyon motivált ember, aki komoly sikerekre számíthat a pályáján. A kol-
legái nagyon kedvelik (Kahneman-Tversky, 1973,242.).
libben az esetben arra számítanánk, hogy diagnosztikus információ
híján az alapgyakoriságból indulnak ki a kísérlet résztvevői annak meg-
becsülésekor, hogy mekkora a valószínűsége, hogy Karcsi mérnök. Ha
úgy tudják, hogy a 100 emberből 70 mérnök és 30 ügyvéd, akkor jóval
nagyobbnak becsülik annak a valószínűségét, hogy mérnök, mint ha úgy
tudják, hogy 30 fő mérnök és 70 fő ügyvéd. Meglepő módon nem így gon-
dolkodtak a résztvevők. A reprezentativitás vezérelte ítéletüket, s mivel ez
ii jellemzés egyikre sem állt, úgy gondolták, hogy bármelyik lehet, s ennek
71
megfelelően 50% körüli becsléseket adtak. Lehetséges, hogy be vagyunk
oltva az alapgyakoriságra vonatkozó információ felhasználása ellen? Ko-
rántsem. Amikor a kísérlet résztvevőinek nem adtak a reprezentativitásra
vonatkozó információt, azaz az emberek nem voltak egyénekként jelle-
mezve, hanem csupán az alapgyakoriságot tudták, akkor nagy pontosság-
gal fölhasználták a valószínűségi becslésben. Arról van tehát szó, hogy
amikor mindkét információ rendelkezésünkre áll, akkor a reprezentati-
vitásra vonatkozó tudásunk elnyomja az alapgyakoriságra vonatkozó ada-
tok bevonását a kategorizálásba.
Az alapgyakoriságra vonatkozó információt nagyobb mértékben hasz-
náljuk fel akkor, mint ahogy a mérnök/ügyvéd kísérletben tapasztalták a
kutatók, ha ennek az információnak kapcsolata van a feladat szempontjá-
ból értelmes oki összefüggésekkel. Egy másik kísérletben (Ajzen, 1977) a
résztvevők, maguk is diákok, rövid bemutató jellemzést kaptak egy vizsga
előtt álló hallgatóról, például arról, hogy milyen tanulási szokásai vannak.
Annak a valószínűségét kellett megbecsülniük, hogy a diák átment a vizs-
gán. Az alapgyakoriságra vonatkozó információt úgy változtatták, hogy az
egyik csoportnak azt mondták, hogy a hallgatók 75%-a sikeresen átment
a vizsgán, a másik csoportnak pedig azt, hogy csak 25%-nak sikerült. Egy
könnyű vizsgán nyilván nagyobb valószínűséggel megy át emberünk,
mint egy nehéz vizsgán. Tehát az elvont alapgyakorisági információ itt
magától fölvette a könnyű vizsga/nehéz vizsga jelentést. Ebben az eset-
ben csakugyan a mérnök/ügyvéd kísérletnél sokkal nagyobb mértékben
vették figyelembe a becsléskor ezt az információt. Ugyanilyen alapgya-
korisági adatokkal szolgáltak egy másik kísérleti társaságnak is, de olyan
formában, ami nem volt ilyen egyszerűen lefordítható értelmes kauzális
információra. Azt mondták, hogy a vizsgáztató professzort különösei)
érdekelték a sikeres (vagy a nem sikeres) hallgatók, s ennek megfelelően
állította össze a vizsgázók csoportját. A kísérletben részt vevők egy része
úgy tudta, a professzor úgy állította össze a csoportot, hogy 75% sikeres és
25% nem sikeres diák legyen benne, a másik részük pedig fordítva tudta,
25% sikeres és 75% nem sikeres diákból állt a csoport. Az általában vett
tanulmányi siker nyilván sokkal kevésbé van ok-okozati összefüggésben a
konkrét helyzet esélyeivel, mint a magára az adott vizsgára, annak könnyű
vagy nehéz voltára vonatkozó tudás. Ennek megfelelően, ebben az utóbbi
72
vizsgálatban az eredeti mérnök/ügyvéd kísérlethez nagyon hasonló ered-
mények születtek
Az is segítségünkre van az alapgyakoriságra vonatkozó információ fi-
gyelembevételében, ha a szituációban különös hangsúlyt kap a véletlen-
szerűség eleme. Az eredeti mérnök/ügyvéd kísérletben elhangzott ugyan
az instrukcióban, hogy az öt jellemzést találomra választották ki a százból,
de, az eredmények szerint, ez nem tudatosította kellőképpen a véletlen
jelentőségét. Amikor azonban egy olyan változatát végezték el a kísérlet-
nek, amelyben a résztvevők maguk húzták ki egy 100 cédulát tartalmazó
urnából a megítélés alapjául szolgáló öt jellemzést, azaz átélték a véletlen-
szerűséget, az eredetihez képest jóval nagyobb mértékben támaszkodtak
nz alapgyakoriságra vonatkozó információra.
Egy másik igen látványos demonstrációja annak, hogy a reprezen-
tativitásnak mekkora a jelentősége a kategorizálásban, az úgynevezett
konjunkciós hiba, amikor nem vesszük figyelembe az összetett valószínű-
ségre érvényes szabályokat. íme a híres példa (Tversky-Kahneman, 1983,
297.). A résztvevők a következő feladatot kapták. Szokás szerint először
egy jellemzést kellett a résztvevőknek elolvasniuk, utána valószínűségi
becsléseket kellett megadniuk. A jellemzés a következő:
Linda 31 éves, szókimondó, éles eszű hajadon. Filozófiából diplomá-
zott. Egyetemista korában nagyon érdeklődött a diszkrimináció és a tár-
sadalmi igazságtalanság kérdései iránt, és részt vett a nukleáris energia
(elhasználása elleni tüntetéseken is. Mekkora a valószínűsége, hogy
általános iskolai tanár,
könyvesboltban dolgozik, és jógaórákat vesz,
-	részt vesz a feminista mozgalomban,
-	szociális munkás pszichiátriai betegek mellett,
-	tagja a Női Egyenjogúság Ligájának,
-	bankpénztáros,
-	biztosítási ügynök,
bankpénztáros, és részt vesz a feminista mozgalomban.
A kísérletben 88 egyetemi hallgató vett részt. 86%-uk valószínűbbnek
(.irtotta, hogy Linda „bankpénztáros és részt vesz a feminista mozgalom-
ban”, mint azt, hogy „bankpénztáros”. A logikai hiba pedig, ha jobban
megnézzük, nyilvánvaló. Hiszen minden bankpénztáros bankpénztáros,
73
de csak egy részük vesz részt ezen kívül a feminista mozgalomban, tehát a
két dolog összetett valószínűsége nem lehet nagyobb, mint az egyik szimp-
la valószínűsége. Csak hát a jellemzés annyira reprezentatív volt egy olyan
emberre, aki részt vesz a feminista mozgalomban, és annyira nem volt rep-
rezentatív a bankpénztárosok sztereotípiájára, hogy a résztvevők fejében a
reprezentativitás jelentősége ismét elnyomta a valószínűségi szempontot.
Azt a körülményt, hogy a bankpénztáros foglalkozásra nézve mennyire
nem reprezentatív Linda jellemzése, mintegy ellensúlyozták a feminiz-
mussal, s ez a kompenzációs késztetés olyan erős volt, hogy nem maradt
hely a józan valószínűségi mérlegelés számára. Ez a kényszer csakugyan
igen erős, amit alátámaszt ennek a kísérletnek egy további változata. Egy
másik, 75 hallgatóból állós csoportnak ezt a feladatot azzal a módosítással
adták, hogy az egyszerű „bankpénztáros” megfogalmazás helyett az állt,
hogy „Linda bankpénztáros, függetlenül attól, hogy részt vesz-e vagy sem
a feminista mozgalomban”. Még ebben az esetben is a résztvevők 57%-a
gondolta úgy, hogy ennél nagyobb a valószínűsége annak, hogy „Linda
bankpénztáros, és részt vesz a feminista mozgalomban”.
Talán érdemes azt is érzékeltetni, hogy nem csupán laboratóriumban,
egyetemi hallgatókkal végzett kísérletek esetén tapasztalhatók az ilyen
kategorizációs hibák. Egy vizsgálatban gyakorlott, praktizáló belgyó-
gyászok vettek részt, akiknek egy diagnózis kapcsán kellett tünetek való-
színűségéről nyilatkozni:
Egy 55 éves nőnek tüdőembóliája van. Menyire valószínű, hogy az
alábbi tüneteket tapasztaljuk nála:
-	dyspnoe (légszomj) és hemiparesis (részleges bénulás),
-	mellkasi fájdalom a tüdőtájon,
-	syncope (ájulás) és tachycardia (gyors szívdobogás),
-	hemiparesis,
-	hemoptysis (vér felköhögése).
A megkérdezett 32 belgyógyász 91%-a úgy gondolta, hogy egy valószí-
nű tünet (dyspnoe) és egy valószínűtlen tünet (hemiparesis) együtt való-
színűbb, mint a valószínűtlen tünet (hemiparesis) önmagában.
Az alapgyakoriságra vonatkozó információ talán kicsit elvontnak,
mesterkéltnek hathatott az eddig bemutatott vizsgálatokban. Pedig ez az
információ ott van egészen hétköznapi társas jelenségekben is. A szoci-
74
rt (pszichológia egyik jól ismert elmélete, a Kelly-féle ANOVA modell,
amely arra ad magyarázatot, hogy milyen tényezőket veszünk figyelembe,
amikor egy másik ember szokatlan viselkedésére oki magyarázattal szol-
gálunk. A megfigyelt viselkedés okát fellelhetjük magában a cselekvőben,
abban, akire a cselekvés irányul, vagy pedig a konkrét szituációban, körül-
ményekben. Hogy ezek közül melyikkel magyarázzuk a látott magatartást,
azt három információtípus jelentőségének együttváltozása adja meg. Ezek
ii konzisztencia vagy következetesség (a cselekvő máskor is szokott-e így
viselkedni), a disztinktivitás (a cselekvő más helyzetekben, más emberek-
kel szemben is szokott-e így viselkedni vagy csupán ebben a megkülön-
böztetett helyzetben, ezzel a megkülönböztetett emberrel szemben) és a
konszenzus (mások hasonló helyzetben, hasonló emberrel szemben szok-
tak-e így viselkedni). Ez az utóbbi, a többi ember magatartására, a kon-
szenzusra vonatkozó információ lényegében alapgyakoriságra vonatkozó
Információ. Kimutatták, hogy a konszenzusra vonatkozó információt is
gyakran úgy használjuk, azaz nem használjuk, ahogy a korábbi kísérletek-
ben tapasztaltuk.
Amikor az intuíciónkkal ellentétes adatokat kapunk, s ezek az adatok
egy viselkedés számunkra meghökkentő gyakoriságára vonatkoznak, ak-
kor hajlamosak vagyunk ezt a konszenzusra vonatkozó információt figyel-
men kívül hagyni, amennyiben rendelkezésünkre áll reprezentativitási in-
formáció. Két nagyon meghökkentő, sőt, mondhatni sokkoló kísérletet is
felhasználtak ennek az elgondolásnak az alátámasztására. Az egyik az a hí-
les kísérlet volt, amikor mindenkinek a várakozásával szemben a kísérlet
résztvevőinek közel kétharmada kényszerítés nélkül, pusztán egy tekinté-
lyes ember utasítására hajlandó volt - hite szerint - 450 voltos áramütést
rtdni egy ártatlan társának (Milgram, 1963; 1974). Egy vizsgálat résztvevő-
ivel ismertették a kísérleti helyzetet, és becslést kértek tőlük arra, hogy a
i észtvevők hány százaléka megy el a 450 voltig. Igen alacsony százaléko-
kul adtak. Ezután megismertették velük a tényleges kísérleti eredményt, a
(•2,3%-ot, s újra arra kérték őket, hogy adjanak becslést. A megismert adat
ellenére kitartottak az alacsony érték mellett. Ez az eredmény értelmezhe-
tő úgy, hogy a megismert konkrét kísérletben tapasztalt viselkedést nem
On tották reprezentatívnak emberek olyan csoportjára, amilyenek maguk
Is voltak.
75
Ennél célzottabban mutatta ki a reprezentativitás jelentőségét egy má-
sik vizsgálat. Az itt újra felhasznált kísérlet egy másik híres eset, a távkon-
ferencia-kísérlet volt. Még nem lévén internet, amerikai egyetemek között
kiépítettek egy távkonferencia-hálózatot. A dolognak az volt a lényege,
hogy az Egyesült Államok különböző részein lévő egyetemeken egy-egy
résztvevő beült egy fülkébe, ahol fejhallgató és mikrofon segítségével be-
szélgethetett a földrajzilag távol lévő társaival. Az instrukció szerint ezen a
távkonferencián egy adott témát kellett megvitatniuk, de mielőtt a témára
rátértek volna, röviden bemutatkoztak egymásnak. Természetesen, ahogy
az lenni szokott, csak egy résztvevő volt valóságos, a többieket magnóról
játszották le, mindig ugyanazt az egymást követő tényleges kísérleti ala-
nyoknak. Az egyik állítólagos vitapartner a bemutatkozás során elmondta
magáról, hogy olykor súlyos, nem kizárt, hogy életveszélyes epilepszia-
rohamai vannak, s ezek valószínűsége megnő vizsgahelyzetben. Ez a vita
persze nem vizsgahelyzet, de nem kizárható, hogy kitör rajta. Kis idő múl-
tán csakugyan riasztja is a partnereit, hogy úgy érzi, jön a roham, majd
néhány hangot adva elhallgat. Az eredeti kísérletben az volt a kérdés, hogy
mennyi ideig vár a tényleges résztvevő, mielőtt kibújna a fülkéből, és meg-
próbálna valami segítséget nyújtani a távoli egyetemen a fülkében rosszul
lett társának. Amint az ilyen vizsgálatokból tudjuk, ha többen is abban
a helyzetben vannak, hogy módjuk van segíteni, akkor az egyes egyének
meghökkentően sokáig passzívak maradnak, annak ellenére, hogy tudják,
az illető életveszélyben van.
Ezt a kísérletet használta föl Nisbett és Borgida (1975) annak bizonyí-
tására, hogy a konszenzusra vonatkozó információ hasonlóképpen visel-
kedik, mint az alapgyakoriságra vonatkozó információ. Két csoport vett
részt a kísérletben, mindkettőnek elmondták a fenti kísérletet, de csak az
egyik csoporttal ismertették a meghökkentő eredményt. Ezután mindkét
csoportnak egyenként jellemeztek meglehetősen jellegtelen, szürke fiatal-
embereket, azaz, egyénre vonatkozó információval látták el őket. Mind-
egyik jellemzett fiatalemberről meg kellett becsülniük, hogy mekkora va-
lószínűséggel siettek volna azonnal, tétovázás nélkül a társuk segítségére.
Az első csoportnak tehát volt konszenzusra vonatkozó konkrét informá-
ciója, a másodiknak nem volt, csak az egyénekre vonatkozó ismerete. Ám
hiába volt az első csoportnak tudomása arról, hogy ténylegesen milyen
76
meghökkentően alacsony volt azok aránya, akik tétovázás nélkül a társuk
segítségére siettek, ezt nem használták föl. Ugyanúgy az egyéni jellemzé-
sekre támaszkodtak csupán, mint azok a résztvevők, akiknek csak az utób-
bi állt rendelkezésükre.
Még életközelibb helyzetben érhető tetten a konszenzus mint alapgya-
koriságra vonatkozó információ jelentősége egy olyan kutatásban, ahol
diákokat kértek arra, hogy jósolják meg különböző, velük a következő
szemeszter folyamán megtörténhető események valószínűségét (szakít a
párjával, elmegy szavazni a hallgatói önkormányzati választáson, kimarad
egy kurzusról, szakot választ, stb.). A szemeszter folyamán naplót vezettek
rt velük történt dolgokról, amit az időszak végén megnéztek, s egybevetet-
ték az eseményeket a jóslatokkal. Rendelkezésre állt a konszenzusra vonat-
kozó információ, mert voltak olyan események, amik sok diákkal megtör-
téntek, s voltak, amelyek csak kevéssel. Amikor a félév eleji előrejelzésük
egybeesett azzal, amit a legtöbben tesznek, vagy ami a legtöbb diákkal
megesett, azaz nagy volt a konszenzus, akkor a jóslatok pontossága 78%-
os, ha az események eltértek a konszenzustól, akkor a jóslatok pontossága
i s.ik 50%-os volt. Sőt, külön megnézték a jóslatok beválását az alapgyako-
i iság erőssége szerint is. Ha erős alapgyakoriságú eseménnyel esett egybe
előrejelzésük, akkor a pontossága 88%-os, ha ilyen erős alapgyakori-
»iigú eseménytől tért el a jóslat, akkor a pontossága csupán 28%-os volt
I la most felidézzük, hogy milyen meghatározásokkal kísérleteztünk a
i/lcreotípiák esetében, akkor kézenfekvő a gondolat, hogy a sztereotípia
elemei magas konszenzust mutatnak, azaz magas alapgyakoriságot képvi-
m lnek. Ez olyan dinamikát eredményez, hogy amikor egy másik emberről
mint egyénről rendelkezésünkre áll számos információ, akkor ezt használ-
lak a megítélésében, ha nincs ilyen információnk, akkor a sztereotípiában
megtestesülő alapgyakorisági információra támaszkodunk.
A határozott fellépés fontos dimenziója a nemekkel kapcsolatos szte-
li-ot (piáinknak. Eszerint a férfiakra jellemző a határozott fellépés, az
tiüszertivitás, a nőkre inkább az engedékenység, a behódolás. Ugyanak-
k»i ez lehet egy egyén személyiség vonása is a nemétől függetlenül. Ha
imdelkezésünkre áll egy emberről a nemére vonatkozó információ, akkor
r/zel együtt rendelkezésünkre áll a nemi sztereotípiának megfelelő érték
rt/ nsszertivitás vonásáról. Rendelkezésünkre állhat egy konkrét epizód, s
77
az ebben mutatott viselkedése az egyéniségéről árulkodik. Ez megfelelhet
vagy ellentétes lehet a sztereotípia által megtestesített alapgyakoriságnak..
Vajon hogyan és mennyire használjuk az egyik, illetve másik információ-
forrást, amikor egy emberről kialakítjuk a benyomásunkat. Ezt a kérdést
vizsgálták Locksley és munkatársai (1980) szellemes kísérleteikben.
A kísérlet résztvevői egyik felének olyan emberekről kellett megítélnie,
hogy milyen mértékben asszertívek, akiknek csak a keresztnevét tudták.
Ezek a résztvevők egy Pálként meghatározott embert határozottabb fellé-
pésűnek ítéltek, mint egy Zsuzsaként meghatározottat. A résztvevők má-
sik fele a keresztnév mellé egy epizód leírását is megkapta. Például:
A minap Zsuzsa órán volt, ahol több észrevételt akart tenni az éppen
megvitatott olvasmánnyal kapcsolatban, de egy másik diák annyira ural-
kodott a vita menete fölött, hogy Zsuzsának közbe kellett vágnia, hogy
elmondhassa a saját nézeteit (Locksley és mtsai, 1980, 827.).
Ennek a csoportnak a fele Zsuzsáról olvasta ezt az epizódot, a másik fele
Pálról. Ebben az esetben a kísérlet résztvevői nem használták a sztereotípiá-
ból származó alapgyakorisági információt. Azaz, a főhőst ugyanolyan mér-
tékben ítélték határozott fellépésűnek, függetlenül attól, hogy női vagy férfi
keresztneve volt. Amikor tehát rendelkezésünkre áll az adott személyiségvo-
násra nézve reprezentatív adat, a konkrét magatartás a tantermi helyzetben,
akkor működésbe lép a reprezentativitási heurisztika, s teljesen figyelmen
kívül hagyjuk a sztereotípiából származó alapgyakorisági információt.
A reprezentativitási heurisztika érvényesülésének van egy további, igen
érdekes módja is, amit felhígulási hatásnak (dilution effect) nevezünk
Locksley és munkatársai (1980) olyan változatát is elvégezték az említett
kísérletnek, ahol a csoporthoz tartozást (férfi vagy nő) mutató kereszt-
névhez a határozott fellépés szempontjából egyáltalán nem diagnosztikus
információt kínált (szemben az említett, diagnosztikus információt kínáló
epizóddal). Például azt olvasták a kísérlet résztvevői Pálról vagy Zsuzsáról,
hogy a mamája 240 000 forintot keres havonta, egy belvárosi bankfiókban
dolgozik, és naponta oda is és vissza is fél órát utazik tömegközlekedésseL
Mivel ennek az információnak semmi köze nincs a határozott fellépés
jellemvonásához, azt várnánk, hogy továbbra is a nemi sztereotípián ala-
puló alapgyakoriságra építenek a résztvevők, amikor azt kell megbecsül-
niük, hogy mennyire asszertív Pál, illetve Zsuzsa. Meglepő módon nem ez
78
volt az eredmény. A nem diagnosztikus többletinformáció nyomán közel
ugyanolyan mértékben becsülték Pált és Zsuzsát határozott fellépésűnek,
azaz, ez a nem diagnosztikus információ aláásta, „felhígította” a sztereo-
típiából származó alapgyakoriság hatását. Hasonló eredményt kaptak
Nisbett és munkatársai (1981). Ebben a kísérletben azt kellett felbecsül-
niük a résztvevőknek, hogy egy szociális munkás mekkora valószínű-
seggel gyermekmolesztáló. Ehhez szerintük diagnosztikus információval
szolgáltak: azt tudták róla a kísérlet résztvevői, hogy az illetőt felizgatják a
<>/adomazochista szexuális fantáziák, és hogy problémája van az alkohol-
lal. A résztvevők csakugyan diagnosztikusnak találták ezt az információt,
* úgy ítélték, hogy komoly esély van arra, hogy gyermekmolesztáló. Egy
másik csoportnak ezt a diagnosztikus információt kiegészítették nem di-
agnosztikus információval: egy vasedénybolt vezetője, és 110 az IQ-ja. Ez
a csoport kevésbé tartotta valószínűnek, hogy gyermekmolesztáló, mint
az, amelynek tagjai csak diagnosztikus információt kaptak. Tehát itt is a
Iclli ígulási hatással találkozunk. De hogy jön ide a reprezentativitási heu-
i iszt ika? Nisbett és munkatársai úgy gondolták, hogy a nem diagnosztikus
többletinformáció csökkenti a hasonlóságot a sztereotípiához (esetünk-
ben a gyermekmolesztáló sztereotípiájához), s ezért kevésbé reprezentatív
a kategóriára nézve az így jellemzett ember, mint az, akit csak diagnoszti-
kus információval jellemzünk.
A rendelkezésre állás (availability) heurisztikája
A sztereotípiák működése szempontjából fontos heurisztikák másik tí-
pusa az információ, adott esetben a sztereotípia rendelkezésre állásával
kapcsolatos.1 Ez a heurisztika azt jelenti, hogy amikor megpróbálunk
1 Az angol nyelvű szociálpszichológiai szakirodalomban két egymáshoz közeli jelentésű kifeje-
zés van, amelyek ugyanakkor másra utalnak: availability és accessibility. Kicsit egyszerűsítve az
• különbség, hogy az első fogalom arra vonatkozik, hogy egyáltalán rendelkezésünkre áll-e egy
bizonyos információ, a második arra, hogy egy adott pillanatban, szituációban hozzá tudunk-e
léi in A könyvben az előbbit rendelkezésre állásként, az utóbbit hozzáférésként vagy hozzáférhe-
lAségként használjuk.
79
eszünkbe idézni olyan eseményeket, amelyek gyakoriságát meg szeret-
nénk határozni, akkor a gyakoriságra vonatkozó ítéletünket nagyban
befolyásolja, hogy mennyire könnyen tudunk ilyen eseteket elképzelni,
azaz mennyire állnak rendelkezésünkre. Erre jó példával szolgál az a je-
lenség, hogy a média által bemutatott veszélyek gyakoriságát hajlamo-
sak vagyunk túlbecsülni. Például az emberek hajlamosak úgy gondolni,
hogy több ember lesz gyilkosság, mint gyomorrák áldozata, holott a ku-
tatás idején I7-szer többen haltak meg gyomorrákban, mint gyilkosság
áldozataként (Slovic-Fischoff-Lichtenstein, 1982). A média - a kom-
munikáció relevanciára vonatkozó követelményeivel összhangban - a
szokatlan mozzanatot megemlíti, a megszokottat nem. Például ha egy
volt elmegyógyintézeti ápolt követ el gyilkosságot, akkor az hír, de nem
valószínű, hogy egy gyilkossági hír úgy jelenjen meg a médiában, hogy
„X. Y„ aki soha sem állt elmegyógyászati kezelés alatt, különös kegyet-
lenséggel meggyilkolt egy postást”. Ennek azután az a következménye,
hogy túlbecsüljük az olyan gyilkosságok számát, amelyeket volt elme-
gyógyászati ápoltak követnek el.
A rendelkezésre állás természetesen úgy értendő, hogy az adott infor-
máció rendelkezésünkre áll a memóriánkban. A példaként említett mé-
diahír is úgy fejti ki hatását, hogy könnyebben felidézhető számunkra egy
ilyen eset, ezért valószínűbbnek ítéljük. Frappánsan igazolta ezt az össze-
függést egy kutatás, amelyet Walsh, Banaji és Greenwald (1995) végeztek.
A kísérlet résztvevőinek férfineveket mutattak, amelyek vagy fehér, vagy
afroamerikai etnikumra utaltak (például Frank Smith és Adam McCarthy
a fehér, illetve Tyrone Washington és Damell Jones az afroamerikai). Arra
kérték a résztvevőket, hogy jegyezzék meg a neveket, amelyek némelyike
egy bűnözőnek a neve. Természetesen egyik név sem volt bűnöző neve.
Azt is hozzátették, hogy némelyik név esetleg ismerős lehet, ennek az lehet
az oka, hogy a médiában találkozhattak vele. A feladatuk az volt, hogy a
listán karikázzák be azokat a neveket, amelyekre úgy emlékeznek, hogy
bűnöző neve. Öt kísérlet eredményei alapján az derült ki, hogy a kísérlet
résztvevői átlagosan majdnem kétszer annyi afroamerikai névre emlékez-
tek úgy, hogy az egy bűnöző neve, mint ahány fehér (vagy akár ázsiai)
névre. A különbség akkor is fennmaradt, amikor figyelmeztették őket az
előítélet veszélyére: „A rasszista emberek több fekete, mint fehér nevet
80
azonosítanak; kérjük, ne támaszkodjon az ítélethozatal során a nevek faji
jellemzőire.”
A memóriánknak az ítéleteinkre gyakorolt (gyakran torzító) hatását
igen szellemesen érzékelteti egy játékos kísérlet (Tversky-Kahneman,
1973). A résztvevők egyik csoportjának arra kellett becslést adniuk, hogy
hány olyan hétbetűs angol szó van, amelynek a hatodik betűje n? A másik
csoport feladata annak felbecsülése volt, hogy hány olyan hétbetűs angol
szó van, amely „ing”-re végződik? A második csoport résztvevői jóval ma-
gasabb értékeket mondtak, mint az első csoport résztvevői. Ez nyilvánva-
lóan nem lehet így a valóságban, hiszen minden „ing”-re végződő hétbe-
tűs angol szó hatodik betűje n, de ezen kívül még rengeteg hétbetűs angol
szó van, amelynek hatodik betűje n (például percent). Mi lehetett ennek
a különös eredménynek az oka? Az, hogy az „ing” gyakori angol szóvég-
ződés, így sokkal könnyebb a memóriánkból felidézni, mint a bonyolult
algoritmussal meghatározott szavakat.
A sztereotípiák mint ellenőrzendő hipotézisek
Hétköznapi ítéleteink meghozatalakor tulajdonképpen laikus tudósokként
működünk (Heider, 2003). Hipotéziseket állítunk föl, ezeket ellenőrizzük,
s vagy igazoljuk, vagy elvetjük azokat. Természetesen ilyenkor nem for-
mális hipotézis-ellenőrzésről van szó. Állásra jelentkezik egy nő, s az állás
betöltése szempontjából bizonytalan, hogy számít-e az alkalmazott neme.
Ilyenkor önkéntelenül is felmerülhet a kérdés, hogy egy nő beválna-e úgy,
mint egy férfi, vagy sem. Ilyenkor megfogalmazódhat bennünk (akár tu-
datosan, akár nem tudatosan) egy feltevés: erre az állásra inkább egy nő
volna alkalmasabb, vagy fordítva, erre az állásra inkább egy férfi volna
alkalmasabb. A felvételi beszélgetésnek ebben az esetben lényeges felada-
tává válik, hogy ezt a kérdést eldöntse. A felvételi interjút irányító fél te-
hát arra törekszik, hogy kérdéseivel kiderítse, igaz-e a feltevése vagy sem.
Látszólag ez teljesen bölcs és ésszerű eljárás, akkor is, ha tudatos stratégia
eredménye, akkor is, ha spontán alakítjuk így a beszélgetést. A valóságban
azonban számos szisztematikus hiba leselkedik ránk az ilyen hipotézis-
ellenőrzések folyamán.
81
Az első nehézség mindjárt az, hogy laikusokként nem követjük a tu-
dományos hipotézis-ellenőrzés elveit, ahol a feltevést cáfoló bizonyítékok
után kutatunk (elvben), és ha nem találunk ilyeneket, akkor a hipotézi-
sünkben ettől kezdve jobban bízhatunk. Laikus tudósként ezzel szemben
az úgynevezett pozitívpróba-stratégiát követjük, aminek több hátrányos
következménye is van a valósághű ítéletalkotás szempontjából. Ez a stra-
tégia abban áll, hogy ha van egy feltevésünk, akkor olyan adatok keresé-
sére állítódunk be, amelyek ezt az előzetes feltevést megerősítik. Ennek
azonban ára van: kevésbé tudunk odafigyelni az esetleges cáfoló adatokra,
s mivel kimerítő bizonyításra gyakorlatilag soha sincs a való életben mód,
beérjük egy valamilyen (többnyire önkényes) kritérium szerinti kielégítő
bizonyítással (Simon, 1959). Végeredményben tehát ítéletünket gyakran
részrehajlóan gyűjtött bizonyítékokra alapozzuk.
Ennek a részrehajló adatgyűjtésnek szép példája az a klasszikus kísérlet,
amikor az automatikus emlékezeti folyamataink játsszák a fő szerepet. Egy
kísérletben (Snyder-Cantor, 1979) a résztvevők először megismerkedtek
egy Janka nevű hölgy életének egy hetével, s a leírásban epizódok válta-
koztak, amelyekben extrovertáltan viselkedett, és olyanok, amelyekben
inkább introvertált magatartást tanúsított. Például az orvosi rendelőben
lelkes beszélgetésbe merült, viszont a kávészünetben nem beszélgetett a
többiekkel. Vagy kocogás közben szóba elegyedett idegenekkel, ugyanak-
kor félénken viselkedett a szupermarketben. Tehát Janka életéből kever-
ve körülbelül fele-fele arányban ismertek meg olyan epizódokat, amelyek
vagy arra utaltak, hogy extrovertált, társasági ember, vagy arra, hogy int-
rovertált, visszahúzódó ember. A kísérlet résztvevői két nappal később is-
mét felkeresték a laboratóriumot, ahol a társaság egyik fele azt a feladatot
kapta, hogy állapítsa meg, mennyire alkalmas Janka ingatlanügynöknek,
a társaság másik felének pedig azt kellett megítélnie, hogy mennyire válna
be könyvtárosként. A foglalkozási sztereotípiák szerint az ingatlanügynö-
ki munkához az extrovertált személyiség, míg a könyvtárosihoz az intro-
vertált személyiség illik. A résztvevőket arra kérték, hogy állítsanak össze
egy listát azokból a tényekből, amelyekre ítéletüket alapozzák. Azok, akik-
nek az ingatlanügynöki beválást kellett eldönteniük, abból a hipotézisből
indultak ki, hogy akkor válik be, ha extrovertált. Ennek következtében
több mint kétszer annyi extroverzióra utaló tényt idéztek föl, mint ahány
82
introverziót tanúsító adatot. Azok pedig, akik azt vizsgálták, beválna-e
Janka könyvtárosnak, abból a feltevésből indultak ki, hogy introvertált,
aminek az lett a következménye, hogy közel háromszor annyi introver-
tált epizód jutott az eszükbe, mint ahány extrovertált. Tehát: a foglalkozási
sztereotípián alapuló hipotézisüket megerősítő adatok javára elfogultan
működött a memóriájuk, s így valójában önkényesen szelektálva beigazol-
ták kiinduló feltevésüket.
A pozitívteszt-stratégia önkéntelen szelektív viselkedésben is megnyil-
vánul, nemcsak az emlékezetünk részrehajlásában. Egy klasszikus kísérlet
ugyancsak az extroverzió-introverzió személyiségdimenziót állította a
középpontba (Snyder-Swann, 1978). Most azonban azt mondták a részt-
vevőknek, hogy a másik szobában várakozik egy idegen ember, akiről ki
kell deríteniük egy teszt segítségével, hogy extrovertált vagy introvertált-e.
Ehhez kaptak 26 kérdést, amelyek közül a teszt számára ki kellett választa-
niuk egy tucatot. A kérdések közül 11 az extroverzióra kérdezett rá („Mit
tenne, hogy feldobjon egy bulit?”), 11 az introverzióra („Milyen tényezők
nehezítik meg, hogy megnyíljon mások számára?”), négy pedig töltelék-
kérdés volt, amelyek közömbösek voltak az extroverzió-introverzió szem-
pontjából. Amikor a kísérlet résztvevőinek azt az utasítást adták, hogy
derítsék ki, extrovertált-e az illető, akkor többségében az extroverzióra vo-
natkozó kérdéseket választották ki a 26 kérdés közül, amikor pedig az volt
a feladat, hogy derítsék ki, mennyire introvertált, akkor az introverzióra
vonatkozó kérdéseket részesítették előnyben. Amikor azután valóban sor
került a megismerkedésre, szépen lehetett demonstrálni, hogy a pozitív-
leszt-stratégia a kérdezőt valójában félrevezeti. Hiszen ha egy introvertált
embertől extrovertált viselkedésre vonatkozó dolgokat kérdezünk, akkor
ennek megfelelően fog válaszolni. Arra a kérdésre, hogy „Mit tenne, hogy
feldobjon egy bulit?”, valószínűleg adni fog valamilyen választ, s így a ha-
sonló kérdésekre adott válasz nyomán az a benyomás fog kialakulni a kér-
dezőben, hogy a feltevése helyes volt, az illető extrovertált. De ugyanez
az ember introvertált viselkedésre vonatkozó kérdésekre is éppúgy képes
válaszolni, tehát az ellenkező feltevéssel élő ember is igazolva fogja látni
feltevését. Sőt, amikor a tesztelés hangfelvételét megmutatták olyanoknak,
akik mit sem tudtak magáról a vizsgálatról, akkor azok aszerint ítélték ext-
rovertáltnak vagy introvertáltnak a kérdezettet, hogy a kérdező melyik hi-
83
potézist akarta ellenőrizni. Ez tulajdonképpen már az önmagát beteljesítő
jóslat esete, amivel egy külön fejezetben foglalkozunk.
Bár sok vizsgálat bizonyította, hogy a pozitívteszt-stratégia szisztema-
tikusan torzítani képes ítéletünket, érdemes elgondolkozni, hogy akkor
mégis miért alkalmazzuk olyan széles körben, s talán nem is okoz olyan
súlyos konfliktusokat a társas viselkedésben, mint ahogy a kutatások alap-
ján gondolnánk (Klayman-Ha, 1987). A fenti empirikus példák laborató-
riumi helyzetben alkalmaztak dichotóm dimenziókat - igen gyakran az
extrovertált/introvertált dimenziót. Ilyen helyzetben meggyőzően bizo-
nyították a részrehajló információkeresést s az ebből eredő torzított be-
nyomást. A valóságos társas helyzetekben azonban ritka, hogy ilyen tiszta,
fekete-fehér dichotómiával volna dolgunk. Az emberek többsége például
nem egyszerűen extrovertált vagy introvertált. Valaki tehát arra kíváncsi,
hogy extrovertált viselkedést igénylő, diagnosztikus helyzetekben meny-
nyire számíthat arra, hogy a másik beválik, akkor a pozitívteszt-stratégiá-
val hamarabb juthat hasznos információhoz, mint ha például megpróbálja
azt ellenőrizni, hogy nem introvertált-e, hiszen bizonyos helyzetekben
majdnem mindenki tanúsít inkább introverzióra utaló magatartást.
A bökkenő az, hogy a sztereotípián alapuló várakozásaink gyakran
kerülő úton hatnak, miáltal a pozitívteszt-stratégia lehetséges racionali-
tása megkérdőjeleződhet. Egy vizsgálatban olyan várakozásokat keltettek,
amelyek minden iskolai helyzetben kényes következményekkel járhatnak:
a tanárok szerepében lévő résztvevőknek a gyerekek társadalmi-gazdasági
státusáról adtak előzetes információt (Dariey-Gross, 1983). A sztereotípia
szerint a magasabb társadalmi-gazdasági státus jobbára együtt jár a jobb
iskolai teljesítménnyel, de egyének esetében ez a várakozás nem kellően
objektív és megalapozott. Ennek megfelelően, amikor a résztvevőket arra
kérték, hogy ítéljék meg a gyerekek képességeit egyénenként, akkor vona-
kodtak a sztereotípia alapján ítélni, s nagyjából korcsoportjuk átlagának
megfelelően értékelték őket. A résztvevők egy másik csoportjának azon-
ban a státusra vonatkozó információn túl konkrét teszteredményeket is
mutattak a gyerekektől, amelyek mind az alacsonyabb, mind a magasabb
státusú gyerek esetében azonosak voltak. Mégis, az „objektív” tesztered-
mények birtokában az átlagnál jobb képességűeknek ítélték a magasabb
társadalmi-gazdasági státusú gyerekeket, és az átlagnál alacsonyabb ké-
84
pességűnek az alacsonyabb státusúakat, annak ellenére, hogy az ítélet vélt
alapja, a teszteredmény azonos volt, tehát a valódi alap a státus sztereotí-
piából származó várakozás volt.
A sztereotípiák hatásának csökkentése szempontjából fontos ered-
ményről is beszámolhatunk. Jóllehet a sztereotípián alapuló várakozá-
soknak jelentős hatásuk van a részrehajló hipotézis-ellenőrzésben, más
mechanizmusok is befolyással vannak erre a folyamatra. Ilyen tényező a
megfigyelések gyakorisága. Egy kísérletben a résztvevőknek bemutattak
egy fiktív párt, Pétert és Hédit, akiknek kapcsolati konfliktusaik vannak
(Fiedler-Walther-Nickel, 1999). A résztvevőknek az volt a feladatuk, hogy
derítsék ki, ezek a konfliktusok származhatnak-e abból, hogy a férfiak in-
kább mutatnak nyílt agressziót, míg a nők agressziója rejtett. A hipotézis
a nemi sztereotípiák alapján nyilván az, hogy Péter, mint afféle férfi, gyak-
rabban tanúsít nyílt agressziót, míg Hédinél a rejtett agresszió tüneteivel
találkozhatunk gyakrabban. A hipotézis ellenőrzése érdekében egy számí-
tógépes adatbázist használhattak, amelyben Péter és Hédi nyílt és rejtett
agresszióra utaló viselkedésére találhattak példákat. Összesen 32 próbát
lehettek, fele Péterre, fele Hédire vonatkozott, s minden próba alkalmával
eldönthették, hogy nyílt vagy rejtett agresszióra utaló viselkedésre kérdez-
nek-e rá. A számítógép minden esetben, a kérdés típusától függetlenül az
esetek 75%-ában megerősítő választ adott
A résztvevőknek a 32 kérdés befejeztével meg kellett becsülniük, hogy
Péter, illetve Hédi milyen gyakran tanúsítottak nyílt vagy rejtett agressziót,
valamint a benyomásaikat is megkérdezték róluk különböző személyiség-
vonások tekintetében. A kérdések kiválasztásánál a már jól ismert pozitív-
teszt-stratégia érvényesült, vagyis a résztvevők jóval több nyílt agresszióra
vonatkozó kérdést tettek föl Péterrel kapcsolatban és több rejtett agresz-
szióra utaló kérdést Hédivel kapcsolatban. Ennek megfelelően mind a
nyílt vagy rejtett agresszió megnyilvánulásainak gyakorisága tekintetében,
mind a kialakult benyomás tekintetében érvényesült a nemi sztereotípia
hatása. Ennek magyarázatára azonban a szerzők a tanulás tényezőjét is
figyelembe vették, azaz, mivel nagyobb számú megfigyeléssel találkoztak
Péter esetében a nyílt agresszióval, Hédi esetében a rejtett agresszióval,
Péter esetében a nyílt agressziót „tanulták meg” jobban, Hédi esetében a
rejtettet. Ezt a következtetést alátámasztotta, hogy amikor a kísérletet for-
85
dítva, negatívteszt-stratégiával végezték el, vagyis azt kellett ellenőrizniük,
hogy Péter agresszív megnyilvánulásai rejtettek-e, Hédi megnyilvánulá-
sai pedig nyíltak, akkor is érvényesült a hipotézis hatása, azaz most olyan
elfogult stratégiát alkalmaztak, ami a sztereotípiával ellentétes hipotézist
erősítette meg. Tehát jóval gyakrabban kérdeztek rá Péter rejtett és Hédi
nyílt agresszív megnyilvánulásaira, mint fordítva, ezáltal most ezt az ösz-
szefuggést „tanulták meg” jobban a résztvevők. Érdemes ezt az eredményt
észben tartanunk, s emlékezni rá majd, amikor azt vizsgáljuk, hogy van-e
mód a sztereotípiák megváltoztatására.
Az illuzórikus korreláció jelensége
Amikor azt vizsgálták az említett kísérlet résztvevői, hogy Péter inkább
hajlamos-e a nyílt, Hédi pedig a rejtett agresszióra, akkor voltaképpen arra
a kérdésre kerestek választ, hogy a csoporttagság (férfi vagy nő) együtt
jár-e az agresszió megnyilvánulásának módjával. Ilyen kovariációra vonat-
kozó becsléseket lépten-nyomon teszünk, a sztereotípiák működésének
egyik alapvető mechanizmusa ez. Amikor egy szélsőjobb párt azt köve-
teli a Rendőrképző Főiskola rektorától, hogy vegyék föl a cigánybűnözést
mint tantárgyat a rendőrtisztek képzésébe, akkor ilyen gondolatmenetet
követ. Fontos kérdés tehát, hogy mennyire működik jól a hétköznapokban
az a képességünk, hogy felbecsüljük a kovariációkat. Lássunk erre egy fik-
tív példát (Kunda, 1999)! Tegyük föl, szeretnénk tudni, van-e kovariáció
aközött, hogy az ember professzor és aközött, hogy szórakozott. Gyűjt-
sünk ennek megfelelően eseteket! Ha szisztematikusan járunk el, akkor a
következő, 4. táblázatot kaphatjuk.
4. táblázat. A professzorság és a szórakozottság összefüggései
Szórakozott
Professzor ------------------------------------------------
igen	nem
Igen	600 (A)	400 (B)
Nem	300 (C)	200 (D)
86
A helyes eljárás a kérdésünk megválaszolásához az, ha megnézzük,
milyen az arány azok között a professzorok között, akik szórakozottak
és azok között, akik nem, illetve azok között a nem professzorok között,
akik szórakozottak és azok között, akik nem. Vagyis igaz-e, hogy nagyobb
a professzorok körében a szórakozottak aránya a nem szórakozottakhoz
képest (600 :400), mint a nem professzorok körében a szórakozottak ará-
nya a nem szórakozottakhoz képest (300 : 200). Az adatok egyértelműen
mutatják, hogy az arányok azonosak, tehát ebben a játékos vizsgálatban
nem sikerült igazolni a kovariációt a professzorok csoportjába tartozás és
a szórakozottság között.
Talán az olvasó is érzi, hogy hétköznapi életünkben nem így szoktunk
eljárni. A leggyakoribb az, hogy csupán az (A) cellát vesszük figyelembe:
sok szórakozott professzorral találkozunk, tehát a tipikus professzor szó-
rakozott. Alaposabb emberek olykor még a (B) cellát is megnézik, vajon
kevesebb olyan professzorral találkozunk-e, akik nem szórakozottak. Ha
így találja, akkor végképp nyugodtan hátradől, abban a hiszemben, hogy
jól megalapozott véleménye van a professzorság és a szórakozottság kö-
zötti összefüggésről. Azt már csak nagyon ritkán, leginkább a hivatásos
kutatók ismerik föl, hogy a kovariációt csak akkor állapíthatjuk meg, ha
mind a négy cellát megnézzük.
Ezen a jelenségen alapul számos babona is. Ha fekete macska szalad át
előtted az úton, szerencsétlenség ér, ha kéményseprővel találkozol, sze-
rencse ér, a másik sor mindig gyorsabb, stb. Persze a közönséges halan-
dónak hétköznapjai folyamán nincs olyan előnyös helyzete, mint nekünk
volt az iménti táblázattal. Az események folynak, a konkrét esetekre oda
kell figyelni, nyugtázni kell, emlékezni kell rá, s mindezekről a folyama-
tokról már eddig is láttuk, hogy mennyire megbízhatatlanok, ráadásul a
legkülönfélébb érdekek, motivációk, sztereotípiák befolyásolhatják. Ezen-
kívül szerephez juthat az a tanulási mozzanat is, amiről a férfi, illetve női
agresszió kapcsán szó volt: ha abszolút számban sokszor találkozom egy
jelenséggel, akkor jobban megtanulom, mintha ritkábban, s ez elnyomja
az arányok azonosságának jelentőségét.
Ezen a kognitív mechanizmuson is alapul (az érdekeken, előítéleteken
és más szociálpszichológiai tényezőkön túl) az a jelenség, amit a „cigány-
bűnözéssel” illusztráltunk fentebb. Amit a szórakozott professzor esete
87
példáz, az olyan együttjárás, korreláció a professzorság és a szórakozottság
között, ami valójában illúzió. Ez az illúzió olyan erős, hogy látszólag objek-
tív, önmagunkra vonatkozó tapasztalatainkat is befolyásolhatja, sőt, szak-
emberek véleménye sem független tőle. Például általános az a nézet orvo-
sok és betegek körében egyaránt, hogy az időjárás hatással van az izületi
bántalmakra. Redelmeier és Tversky (1996) figyelemmel kísértek 18 reu-
más beteget 15 hónapon át. Havonta kétszer adatokat szereztek a betegek-
től a fájdalmukról és az Ízületek feszülésének mértékéről, s ugyanezeket az
adatokat a kezelőorvostól is beszerezték. Ezzel párhuzamosan rögzítették
a betegek lakóhelye szerint az időjárás-jelentéseket a légnyomásról, a hő-
mérsékletről és a páratartalomról. Gyakorlatilag az összes beteg meg volt
győződve róla, hogy szoros együttjárás volt ez idő alatt az időjárás válto-
zásai és az ő fájdalmaik között, sőt az orvosok is így vélték. A betegektől
kapott beszámolók és a tényleges időjárási változások összevetése azonban
azt mutatta, hogy gyakorlatilag nulla volt a kettő közötti korreláció.
A mi szempontunkból ennek az a komoly társadalmi jelentősége, hogy
az illuzórikus korreláció pusztán kognitív alapon is érvényesül társadalmi
kisebbségek irányában. Ezt Hamilton és Gifford (1976) a következőkép-
pen fogalmazták meg: könnyen túlbecsüljük a ritka magatartások gyako-
riságát viszonylag kis létszámú csoportokban. Ugyanis, mondja Hamilton
és Gifford, ha mind a csoport, mind a viselkedés ritka, akkor együttjárásuk
még ritkább (a (D) cella hipotetikus példánkban a professzorral és a szóra-
kozottsággal). Tehát ha ilyen emberekkel találkozunk, azok nagyon feltű-
nőek lesznek, könnyen megjegyezzük az esetet, s így a korreláció illúziója
alakul ki a csoport és a magatartás között.
E feltevést - a tényleges előítéletek hatását kiküszöbölendő - Hamilton
és Gifford A és B fiktív csoportokkal igazolta. Az A csoport nagy létszámú,
a B csoport kis létszámú volt. A kísérlet résztvevői egyesével 39 emberről
kaptak információt, mégpedig úgy, hogy megtudták csoporttagságukat,
és valamilyen általa tanúsított magatartásról értesültek. Például „Béla, a
B csoport tagja, önkéntes munkát végzett egy politikus jelölt számára”;
„Aladár, az A csoport tagja, gúnyos megjegyzésével zavarba hozta társát”.
A viselkedés vagy kívánatos, vagy nemkívánatos volt. Az információ és
a csoportok létszáma úgy oszlott meg, hogy a viselkedés kívánatossága
és a csoporttagság között nem volt korreláció (5. táblázat).
88
5. táblázat. A magatartás és a csoporttagság összefüggése
Magatartás	Többségi csoport (A)	Kisebbségi csoport (B)
Kívánatos	18	9
Nemkívánatos	8	4
Az eredmények igazolták a feltevést: a kísérlet résztvevői úgy látták,
hogy a kisebbik, B csoport gyakrabban tanúsította a ritkább, nemkívá-
natos viselkedést. Mindeközben azt elég pontosan becsülték meg, hogy a
többségi, A csoport milyen gyakorisággal mutatott kívánatos vagy nem-
kívánatos magatartást. Lefordítva a sztereotípiákra, a kísérlet résztvevői a
kisebbségi, B csoportról negatív sztereotípiát alakítottak ki egy nem léte-
ző, illuzórikus korreláció alapján.
Az önmagát beteljesítő jóslat
Az önmagát beteljesítő jóslat kifejezést Róbert Merton teremtette meg a Tár-
sadalomelmélet és társadalmi struktúra című könyvében. Meghatározása
szerint az önmagát beteljesítő jóslat kiindulópontja a szituáció téves megha-
lározása, ami olyan új magatartást vált ki, amely az eredeti téves elgondolást
„igazzá” teszi. Az önmagát beteljesítő jóslatnak ez a megtévesztő érvényessége
fenntartja a hiba uralmát. A próféta ugyanis az események tényleges lefolyását
bizonyítékként idézi arra, hogy kezdettől fogva igaza volt (Merton, 1980).
A mi szempontunkból elsősorban abban rejlik a jelentősége, hogy a
sztereotípiák fennmaradásának talán a leghatékonyabb mechanizmusát
kínálja. Az önmagát beteljesítő jóslatnak vannak primitív, inkább körben
forgó okoskodásra emlékeztető típusai. Ezeknek a logikáját a gyermeteg
abszurd viccel érzékeltethetjük:
-	Tudod, miért van piros szeme az elefántnak?
-	Nem.
-	Hogy jobban el tudjon bújni a cseresznyefán. Láttál már elefántot cse-
resznyefán?
-	Nem.
-	Na, ugye, milyen jól elrejtőzött.
89
Jussim és Fleming két ilyen durva formát idéz (Jussim-Fleming, 1996).
A 19. századi Egyesült Államokban a rabszolgáknak tilos volt iskolába jár-
niuk, olvasást tanulniuk vagy bármilyen formális oktatásban részesülniük.
A rabszolgák tudatlanok maradtak, a rabszolgatartók pedig bizonyítva lát-
ták igazukat, hogy a négerek tudatlanok, babonásak, alsóbbrendűek, ezért
szükség van rá, hogy a nekik jót akaró gazdáik gondoskodjanak róluk.
A másik példájuk a zsidók helyzete a középkori Európa nagyobbik részé-
ben. A zsidóknak tilos volt olyan szakmát űzniük, amiben keresztények
lehettek volna a partnereik. Ez alól egyetlen kivétel volt, a pénzkölcsön-
zés, mivel ez akkoriban bűnnek számított, és a keresztények számára tiltva
volt. Amikor a zsidók szerették volna visszakapni a kölcsönadott pénzt,
akkor gyakran arra hivatkoztak, hogy bűnös, hitvány, harácsoló termé-
szetük van, s ezzel felmentették magukat a kölcsön megfizetése alól, sőt
akár indokolhatta a zsidók vagyonának elkobzását, a pogromokat vagy a
tömeggyilkosságokat.
A Pygmalion-effektus
Eredetileg az első alapos, empirikus kutatást Rosenthal végezte patkányok
tanulásával kapcsolatos kísérlet során (Rosenthal-Lawson, 1964). Egy
akkoriban tipikus tanuláspszichológiai vizsgálatban pszichológushallga-
tóknak patkányokat kellett tanítaniuk arra, hogy egy adott útvesztőben
tájékozódjanak. Az egyetemisták egyik fele úgy tudta, hogy különlegesen
okos patkányokkal van dolga, a másik fele pedig úgy, különlegesen osto-
ba patkányokat kell megtanítaniuk eligazodni az útvesztőben. Valójában
természetesen nem volt különbség a kísérletben részt vevő patkányok in-
telligenciájában, s azt is a véletlen segítségével döntötték el, hogy melyik
diák melyik instrukció szerint dolgozik. Ennek ellenére azok a patkányok,
amelyekről oktatóik úgy tudták, hogy különlegesen okosak, sokkal gyor-
sabban megtanulták az útvesztőt, mint azok, amelyekről a trénerek azt
gondolták, hogy buták. Tehát az egyetemi hallgatóknak a patkányok in-
telligenciájára vonatkozó téves vélekedése önmagát beteljesítő jóslatként
működött. Ez a vizsgálat adta azután az ötletet egy igen nagy társadal-
mi hatású, nagyszabású kutatáshoz, amelyet Pygmalion a tanteremben.
90
A tanári elvárás és a tanulók intellektuális fejlődése címmel publikáltak
(Rosenthal-Jacobson, 1968). Azóta Pygmalion-effektus néven szokás a
jelenségre hivatkozni, s az a lényege, hogy a tanárok várakozásai miként
befolyásolják a diákok tanulási teljesítményét
A könyv elején a szerzők ismertetnek egy munkapszichológiai kutatást,
amely pontosan leképezte Rosenthal és Lawson patkánykísérletét. Egy
nagy iparvállalathoz sok nőt alkalmaztak egy munkára. A felvétel során
intelligenciatesztet vettek föl velük, és egy kézügyességet mérő vizsgálatot
is elvégeztek (Bavelas, 1965; idézi Rosenthal-Jacobson, 1968,6.). A műve-
zetőket, akik a nőkre felügyeltek, úgy tájékoztatták, hogy a nők egy része
jó teljesítményt nyújtott a tesztekben, másik része gyengén teljesített Ter-
mészetesen ez is félrevezetés volt, amit a művezetőknek mondtak, teljesen
íüggetlen volt a tényleges teszteredményektől. Egy idő után a művezetők
értékelték a nők teljesítményét, és objektív termelési adatokat is rögzítet-
tek. Nem meglepő módon a művezetők értékelése kedvezőbb volt azokról
a nőkről, akikről úgy tudták, jó volt a teszteredményük, s így jó teljesít-
ményt vártak el tőlük. Ami viszont érdekesebb volt, hogy a tényleges ter-
melési teljesítménye is jobb volt azoknak a nőknek, akiktől a művezetők
- téves tájékoztatásuk alapján - jobb teljesítményt vártak el. Mellesleg a
lényleges teszteredmények köszönő viszonyban sem voltak sem a műveze-
tők által adott értékeléssel, sem a tényleges termelési teljesítménnyel.
A Pygmalion-effektus azonban szigorúan az iskolához kötődik, azon
belül is a tanteremhez. Rosenthal és Jacobson megkapóan írja le az elsős
kisdiák első iskolai napját:
Óriási dolog a kisdiák számára, amikor az elsős tanterembe belép.
Lehet ragyogó, vagy lehet pusztító élmény. A tanító mosolyog a gye-
rekekre, nézi őket kíváncsian, hogy mit hoz számára az év. Az ápolt
fehér fiúknak és lányoknak valószínűleg jól fog menni. A fekete és bar-
na bőrűek alacsonyabb társadalmi osztályba tartoznak, nekik tanulási
problémáik lesznek, hacsak nem kivételesen tiszták. Baj lesz mindazok-
kal a fehérekkel, akik külseje nem rendezett, és zsebkendőre van szük-
ségük. Ha a tanár az alsóbb osztályú gyerekek túlsúlyát látja, tekintet
nélkül a színükre, tudja, hogy nehéz munka vár rá, ami nem hoz szá-
mára megelégedést. A tanító azt akarja, hogy a gyerekek tanuljanak,
91
mindegyik, de tudja, hogy az alacsonyabb társadalmi osztályba tartozó
gyerekek nem nyújtanak jó teljesítményt az iskolában, épp úgy, ahogy
azt is tudja, hogy a középosztálybeli gyerekek jól teljesítenek. Mindezt
tudja, miközben első ízben mosolyog az osztályára, köszönti őket az
első osztály kalandjai alkalmából, felméri sikerüket vagy kudarcukat
a középosztálybeliség mérőszalagjával. A gyerekek visszamosolyog-
nak rá, mit sem tudva arról, hogy első fölmérésük már megtörtént.
(Rosenthal-Jacobson, 1968,47.)
A nagyszabású terepkísérletet általános iskolában végezték, amelyet a
kutatásban Tölgyfa Iskolának neveztek el. Az iskolába nagyrészt alsó- vagy
alsó-középosztálybeli családok gyerekei jártak, egyetlen kisebbség volt az
iskolában, a 650 gyerek 6%-a mexikói származású volt. Ebben az iskolá-
ban is élt a „tracking”-rendszer, vagyis képesség szerint osztották be gyor-
san haladó, közepesen haladó és lassan haladó csoportokba a gyerekeket,
elsősorban olvasási teljesítményük alapján, a tanítók javaslatára.
A kutatás előzményeként minden tanító a következő magyarázó szöve-
get kapta több hónappal a kutatás megkezdése előtt:
Az ismeretszerzés elhajlásának kutatása
(Harvard-National Science Foundation)
Minden gyerek mutat csúcsokat, platókat és völgyeket iskolai előmenetele
folyamán. A National Science Foundation támogatásával a Harvard Egye-
temen folyó kutatás az olyan gyerekekre kíváncsi, akik rendkívüli előreug-
rást mutatnak iskolai előmenetelükben. Az ilyen megugrások előfordul-
hatnak, és elő is fordulnak az iskolai és szellemi fejlődés bármely szintjén.
Amikor egy ilyen megugrást olyan gyerekeknél tapasztalunk, akik koráb-
ban nem nyújtottak különösebben jó iskolai teljesítményt, akkor az ilyen
eredményt közismert kifejezéssel „késői virágzásnak” nevezzük.
A kutatás részeként további megerősítését kívánjuk elérni egy olyan
teszt érvényességének, amely megmutatja annak a valószínűségét, hogy
egy gyerek a közeli jövőben egy fordulóponthoz vagy „megugráshoz” ér.
Ez a teszt, amit az Ön iskolájában felveszünk, lehetővé fogja tenni szá-
92
inunkra, hogy megjósoljuk, mely fiatalok mutatnak a legnagyobb való-
színűséggel tanulási megugrást. Ezen a teszten a legjobb (megközelítőleg)
20%-ot valószínűleg az iskolai fejlődés különböző szintjein fogjuk találni.
A teszt jelenlegi fejlettségi fokán még azt jósolja meg, hogy a legjobb
20%-ból mindenki mutatni fogja a megugrást vagy „kivirágzást”. De a
gyerekek közül a legjobb 20% valóban jelentősebb mértékű felívelést vagy
megugrást fog mutatni tanulási teljesítményében a következő éven belül
vagy akár rövidebb idő alatt is, mint a gyerekek többi 80%-a.
A tesztek kísérleti jellege miatt a tesztalkotás alapelvei nem engedik
meg nekünk, hogy a tesztet vagy a teszteredményeket megbeszéljük akár a
szülőkkel vagy a gyerekekkel magukkal.
A kutatás befejeztével a részt vevő körzeteket tájékoztatni fogjuk az
eredményekről.
Ez a magyarázó levél megadta a tesztek felvételének időpontjait is:
1964. május, 1965. január és 1965. május, de nem szólt a tervezett követő
tesztfelvételről, amelyet 1966 májusára időzítettek. A tesztet a nagycso-
portos óvodás gyerekekkel és a hatodik osztály kivételével minden isko-
lai osztállyal felvették A hatodikosokkal azért nem, mert ők elhagyják
az iskolát. Az állítólag Harvard Test of Inflected Acquisition elnevezésű
teszt valójában egy standardizált, főleg nem verbális feladatokat tartal-
mazó intelligenciateszt volt, Flanagan (1960) Tests of General Ability
(1OGA). Több oka volt, hogy ezt a tesztet választották. A kényelmi
okokon túl az egyik fontos előnye, hogy eltért az iskolában szokványos
képességtesztektől, így könnyű volt a tanítókkal elhitetni, hogy valóban
a megugrás valószínűségét méri, másik előnye, hogy általános képessé-
geket mér, s így kevéssé függ az olvasás, írás, számolás iskolában meg-
szerzett készségeitől.
Miután tavasszal felvették az összes gyerekkel a tesztet, nyár végén el-
sőtől hatodikig minden tanár kapott egy listát, amelyen 1-9 fő közötti
gyerek neve szerepelt, mint olyanok, akik a teszt szerint abba a 20%-ba
tartoztak, akik nagy valószínűséggel a szellemi megugrás küszöbén állnak.
A tanároknak annyit mondtak, hogy a listát csak az ő tájékoztatásukra
adták oda, hiszen nyilván érdekli őket, de nyomatékosan kérték, hogy ne
mutassák meg se a gyerekeknek, se a szülőknek.
93
A fő kérdés ezek után az volt, hogy egy szűk év alatt vajon változtat-e
a tanítók várakozása a gyerekek szellemi fejlődésén, továbbá, hogy ez a
hatás nagyobb-e
-	alsóbb tagozatosok esetében, mint felsőbb tagozatosoknál,
-	a gyorsan, közepesen vagy lassan haladó csoportoknál,
-	az egyik vagy a másik nemnél,
-	kisebbségi vagy nem kisebbségi csoporthoz tartozóknál.
A fő eredményeket az IQ egy év alatti alakulásáról az 1. ábra mutatja.
Az ábrán jól látható, hogy az első és második osztályban a tanítónő
elvárásának drámai hatása volt a kiválasztott diákok teljesítményére, míg
magasabb osztályokban ez a különbség eltűnik. Az adatok magukért be-
szélnek, s bár ezt a kutatást később érték módszertani bírálatok, alapvető
megállapítását a későbbi vizsgálatok is alátámasztották. Van azonban egy
fontos mozzanat, amit meg kell említenünk. Rosenthal és Jacobson kuta-
tása a pozitív várakozások szellemi fejlődést javító hatását igazolta. Etikai
okokból nyilvánvalóan ilyen jellegű terepvizsgálatot nem lehet elvégezni
azzal a céllal, hogy a negatív várakozások szellemi fejlődést gátló hatását
bizonyítsák. Az eredményekből azonban jó okunk van arra következtet-
ni, hogy a Pygmalion-effektus ellenkező irányban is érvényesül, aminek
1. ábra. Az IQ javulása a hat osztályban
94
messzemenő következményei lehetnek a stigmatizált kisebbségek életére
nézve. Erre a témára később még visszatérünk.
Nem áll teljesen egymagában ez a kutatás a tantermi Pygmalion-
hatásról. Például Crano és Mellon (1978) longitudinális adatokat gyűjtött
72 brit általános iskola több mint 5000 diákjáról. Az eljárás lényege az volt,
hogy egy év különbséggel két időpontban megmérte a tanárok elvárásait
(és E2) és a diákok teljesítményét (Tj és T2), majd megnézték, hogy az E]
és T2 közötti korreláció hogy viszonyúk a és E2 közötti korrelációhoz.
I la az előbbi nagyobb, akkor joggal következtethetünk arra, hogy a tanári
elvárás volt az oka a diákok teljesítményében tapasztalt változásnak. A ta-
nárok a diákok magatartását, motivációját és tanulmányi eredményét ér-
lékelték, s ezekből az értékelésekből összesen 84 lehetséges összehasonlítás
adódott az EtT2 és az E2Tj korrelációk között. Az összehasonlítások több
mint háromnegyedében az előbbi nagyobbnak bizonyult, mint az utóbbi,
világosan mutatva, hogy a tanári elvárások ok-okozati kapcsolatban álltak
a diákok teljesítményével.
Az önmagát beteljesítő jóslattal kapcsolatos kutatások fontos terepe a
személyészlelés, amikor egy adott emberrel kapcsolatos várakozások az
észlelő által feltételezett viselkedést váltják ki a másikból. Az egyik leg-
tanulságosabb kísérletsorozatot Snyder és munkatársai végezték (1977).
A kísérlet lényegét a következő változat kiválóan megragadja. A kísérlet
i észtvevői férfiak voltak, akik azt a feladatot kapták, hogy hívjanak föl egy
számukra ismeretlen hölgyet, s ismerkedjenek össze vele. Tíz perc állt eh-
hez rendelkezésükre. A telefonszámhoz mellékeltek egy fényképet is az
állítólagos hölgyről. Természetesen a fénykép és a felhívott hölgy sem-
milyen összefüggésbe nem voltak egymással. A férfiak egyik felének egy
szexuálisan vonzó, másik felének egy e tekintetben közömbös fényképet
mellékeltek a telefonszámhoz. A beszélgetést rögzítették, mégpedig úgy,
hogy a magnetofon külön csatornára vette a férfiak és a nők hangját.
A beszélgetés után a férfiak kitöltötték a Benyomáskialakítási kérdőívet
(Impression Formation Questionnaire), amelyben jellemezték partnerü-
ket. A célszemélyként részt vevő nők is jellemezték önmagukat ugyanezzel
u kérdőívvel, továbbá 10 pontos skálákon jelezték, hogy mennyire élvezték
i beszélgetést, mennyire volt jó a közérzetük a beszélgetés folyamán. Ér-
zésük szerint a férfi mennyire tudott róluk pontos képet kapni a beszélge-
95
tés eredményeképpen, a partner viselkedése mennyire felelt meg annak,
ahogy őket a férfiak általában kezelni szokták, a saját külsejüket mennyi-
re tartják vonzónak, és hogy szerintük a partnerük mennyire találta őket
vonzónak.
A nők hangját összemásolták egy hangszalagra, és egymás után leját-
szották az eljárásba nem beavatott résztvevőknek, 8 férfinek és 4 nőnek.
Nekik azt mondták, hogy a tapasztalatok szerint egy nő hangja sokat el-
árul a férfiak számára abból, hogy szexuálisan mennyire vonzó. A felada-
tuk az volt, hogy egymás után hallgassák meg azokat a felvételeket, ame-
lyeken a nők az őket felhívó férfival beszélgettek - természetesen csak a
nők részét a beszélgetésből, s a hangsúly a hang minőségén volt. Az egyes
beszédrészletek meghallgatása után a Benyomáskialakítási kérdőív 34 ská-
láján pontozniuk kellett, hogy mennyire tartják a hang gazdáját szexuá-
lisan vonzónak, valamint 14 további 10 pontos skálán olyasmikre kellett
válaszolniuk, mint „Mennyire találta intimnek a beszélgetést?”, „Mennyire
érezte jól magát a hölgy?”, és így tovább.
Amikor ezeket az értékeléseket egybevették azzal, hogy mely hangok
gazdáiról tudták úgy az eredeti beszélgetőpartnerek, hogy vonzó, akkor a
pontozók ítéletei és a beszélgetőpartner elvárásai között igen erős korrelá-
ciót találtak. Vagyis függetlenül a felhívott hölgy tényleges külső megjele-
nésétől, az a nő, akiről a telefonáló férfi azt gondolta, hogy vonzó, a tele-
fonba olyan viselkedést tanúsított, amit a beavatatlan értékelők vonzónak
találtak.
Ez a kísérlet igen frappánsan igazolta a várakozásoknak azt a hatását,
hogy a várakozások célpontja - gyakorta önkéntelenül - viselkedésével
igazolja ezeket a várakozásokat. Bennünket azonban inkább a jelenségnek
az az oldala foglalkoztat, amikor a várakozás valamely társadalmi katego-
rizáláson és a kategóriához kapcsolódó sztereotípián alapul.
Viselkedéssel való megerősítés
Az önmagát beteljesítő jóslat újabb megfogalmazása arra körülményre
helyezi a hangsúlyt, hogy az észlelő várakozását a célszemély a viselkedé-
sével megerősíti. Ebben a kutatási irányban a világos megkülönböztetés
96
érdekében észlelőről és célszemélyről beszélünk, abban az értelemben,
hogy észlelőnek nevezzük azt a személyt, akinek a szemén át nézzük az
ő interakciós partnerének viselkedését, célszemélynek pedig azt, akiről az
interakció során az észlelő vagy egy harmadik fél ítéletet alkot. A viselke-
déssel való megerősítés koncepciója kis módosítást jelent a fenti paradig-
mához képest. Eszerint megkülönböztethetünk észleléssel való megerő-
sítést és viselkedéssel való megerősítést (Klein-Snyder, 2003). Észleléssel
való megerősítésről akkor beszélünk, ha a két fél érintkezését követően az
észlelő fél a célszemélyt a várakozásaival összhangban látja. Ha arra szá-
mítok, hogy a hölgy, akit telefonon felhívok, szexuálisan vonzó lesz, s a
beszélgetés ebben engem megerősít, akkor észleléssel való megerősítéssel
van dolgunk. A másik típusú megerősítés a viselkedéssel való megerősítés,
amit akkor tekinthetünk bizonyítottnak, ha, mint Snyder és munkatársai
kísérletében, a célszemély viselkedését a beavatatlan bírák is úgy értékelik,
mint a várakozással élő észlelő. A másik megkülönböztetés, hogy az ész-
lelő a célszemélyt annak valamilyen személyes tulajdonságával kapcsola-
tos várakozásoknak megfelelően észleli, vagy annak alapján, hogy milyen
társadalmi csoporthoz tartozik. Az utóbbi esetben az észlelést döntően a
társadalmi csoportra vonatkozó sztereotípiák határozzák meg, ezért társa-
dalmi sztereotípiával való megerősítésről beszélünk (Klein-Snyder, 2003).
Amikor egy célszemély felé az észlelőtől valamilyen, a csoportját ille-
tő sztereotípián alapuló magatartás irányul, akkor erre a célszemély re-
agálását kétféle keretben értelmezhetjük. A társas érintkezés szociálpszi-
chológiájának az egyik legalapvetőbb normája a reciprocitás, a viszonzás
normája. A szólásmondást idézve, amilyen az adjonisten, olyan a fogadjis-
ten. Ebben a fogalmi keretben Snyder és munkatársai (1977) kísérletében
tapasztaltakat úgy magyarázhatjuk, hogy a vonzó külsejű nő fényképe a
férfiakból előhívta azt a sztereotípiát, mely szerint az ilyen embereket me-
leg, barátságos magatartás jellemzi. A férfiak tehát viselkedésükkel viszo-
nozták a sztereotípia alapján elvárt viselkedést, a másik oldalról pedig a
célszemélyek viszonozták a ténylegesen meleg, barátságos nyitást a férfiak
részéről. Ugyanígy, a nem vonzó külsőt mutató fotók azt a sztereotípiát
mozgósították a férfiakban, hogy az ilyen emberek inkább hűvösek, tar-
tózkodók, s ezt az anticipációt viszonozva maguk is tartózkodóbb modor-
ban nyitottak, amit pedig a nők viszonoztak.
97
A másik lehetséges keret azon a tapasztalaton alapul, hogy az észlelők
általában arra törekszenek, hogy megerősítsék a célszeméllyel kapcsolatos
kiinduló várakozásaikat. Például a pozitívteszt-stratégiának megfelelően
olyan kérdéseket tesznek föl a partnernek, amire, hacsak nem akar ud-
variatlan lenni, csak úgy tud válaszolni, hogy azzal megerősíti az észlelő
várakozásait. Az ilyen dinamikát különösen felerősíti az, ha az észlelőnek
- akár informális, akár formális - hatalma van a célszemély fölött. Például
magasabb státusú társadalmi csoporthoz tartozik, intelligensebbnek tart-
ják, stb.
Témánk szempontjából különösen fontos, hogy a viselkedéssel való
megerősítés mechanizmusai miként érvényesülnek olyan társas érintke-
zések során, amikor a célszemély negatív sztereotípiával illetett társadalmi
csoport tagja. Az ilyen célszemélyt stigmatizáltnak fogjuk nevezni. A nem
stigmatizált társadalmi csoportok tagjait két jellegzetes stratégia jellem-
zi, amikor stigmatizált csoport tagjával találkoznak. Az egyik az elkerülés,
ami az interperszonális kommunikáció olyan stratégiáját jelenti, amely a
stigmatizálttól való távolságot növeli. Megfigyelték például, hogy ép testű
emberek egy testi fogyatékkal élővel folytatott interakciójukban jellegzetes
nem verbális kommunikációt mutatnak: megnövelik a távolságot (példá-
ul hátradőlnek, hátrébb lépnek), kevesebb szemkontaktust tartanak, mint
egy ép testűvel vagy a csoport többi, ép tagjával, hamarabb befejezik ve-
lük az interakciót, stb. Valószínűleg a verbális csatornán is megfigyelhető
hasonló pszichológiai távolítás, bár erről kevesebb kutatási eredmény áll
rendelkezésre. Persze az elkerülés leginkább radikális változata az, hogy
eleve kerülik az érintkezést - nem veszik észre az illetőt, kerülik az olyan
helyzeteket, amikor érintkezhetnének velük.
Az ilyen elkerülő viselkedésnek azután egyenes következménye, hogy
az észlelő sztereotípiái a célszeméllyel kapcsolatban nincsenek kitéve ve-
szélynek, nemigen találkozhatnak cáfoló tapasztalatokkal. A reciprocitás
elve pedig azt eredményezheti, hogy a célszemély is pszichológiai távol-
ságtartással reagál az észlelőre, amit az a sztereotípiája megerősítéseként
nyugtáz. Ha egy többségi magyar arra számít, hogy egy roma, akivel érint-
kezésbe kell lépnie, ellenséges lesz, s épp ezért elkerülő magatartást tanúsít
irányában, akkor nagy a valószínűsége, hogy a roma célszemély is elkerülő
módon reagál, ami az észlelő személyben könnyen válhat a hidegség, az
98
ellenséges mentalitás bizonyítékává - azaz, a célszemély a viselkedésével
megerősíti az észlelő sztereotípiáját. Mivel egy ilyen epizódban az észlelő
a célszeméllyel mint egy stigmatizált társadalmi csoport tagjával lép érint-
kezésbe, a találkozás kimenetele az egész csoporttal kapcsolatos negatív
sztereotípia megerősítése lesz.
A másik jellegzetes stratégia, amihez a nem stigmatizált észlelő a
stigmatizált célszemély irányában folyamodhat, a dominancia (Klein-
Snyder, 2003). A domináns interakciós stílust is elsősorban nem verbális
jellegzetességeivel jellemezték, de ma már rendelkezésre állnak az ún. ha
lalom nélküli verbális stílusra vonatkozó elméletek és empirikus adatok is
(lásd az előítéletes kommunikációt tárgyaló 7. fejezetet). A dominanciát a
nem verbális csatornán jellemzi, hogy többet néz a domináns fél a másik-
ra, amikor ő beszél, és kevesebbet, amikor a másik félnél van a szó, gyor-
san beszél, laza a testtartása, határozott és erőteljes a hangtónusa, és haj-
lamos a célszemélyt félbeszakítani. Egyúttal az is valószínű, hogy kevésbé
figyel oda a másik mondanivalójára. Az ennek megfelelő komplementer
slílus a stigmatizált célszemély részéről a behódolás: kevesebbet beszél,
úgynevezett „fedezékeket” használ (szóval, tulajdonképpen, izé stb.), ele-
ve bizonytalanabb, puhatolózóbb a fogalmazásmódja, amikor ő beszél,
kevesebb szemkontaktust tart, stb. A behódoló stílus azután megerősíti
.1 célszeméllyel kapcsolatos negatív sztereotípiákat, pl. a csekélyebb kom-
petenciára, intelligenciára vonatkozó vélekedéseket a nem stigmatizált,
domináns fél részéről.
A stigmatizált csoport tagja tehát nincs könnyű helyzetben. Az a ti-
pikus kimenetel egy nem stigmatizálttal való érintkezés során, hogy a
sligmatizált csoport tagja viselkedésével megerősíti a csoportjára vonat-
kozó negatív sztereotípiát. Vannak azonban korlátozott lehetőségei arra,
hogy a viselkedésével próbálja megcáfolni, megváltoztatni, de legalább-
is nem megerősíteni az ilyen sztereotípiát. A célszemély nézőpontjából a
sztereotípia viselkedéses megerősítése szempontjából választható stratégi-
ákat Klein és Snyder (2003) nyomán a 2. ábra foglalja össze.
Próbáljuk meg lejátszani az ábrán vázolt lehetőségeket egy nem
sligmatizált észlelő és egy stigmatizált célszemély közti fiktív szituáció-
ban. A jelenet legyen egy állásinterjú, ahol az észlelő egy nem stigmatizált
többségi csoporttag, a célszemély egy roma ember. A kérdés tehát az, hogy
99
Kollektív sztereotípia	Sztereotípia- fenntartás		Irreleváns		Sztereotípia- fenntartás		Sztereotípia- változás
A kimenetel szintje
2. ábra. A célszemély stratégiájának hatása a sztereotípiamegerősítésre egyéni és csoportszinten
100
I
a célszemélynek milyen választásai vannak, s ez mikor vezet az észlelő
sztereotípiájának viselkedéssel való megerősítéséhez s mikor nem.
A stratégia szempontjából az első kérdés az, hogy vajon a két fél cso-
portjai között a határok átjárhatóak-e vagy sem. Tegyük föl, hogy roma
álláskeresőnk úgy látja, hogy az adott helyzetben van rá némi esély, hogy
a nem stigmatizált többségi csoport tagjává válhasson. A következő kér-
dés ebben az esetben az, hogy a célszemély tudatában van-e az őt és cso-
portját sújtó stigmának. Amennyiben nem veszi észre, hogy ő egy ne-
gatív sztereotípia hordozójaként van jelen a szituációban (pl. a többségi
partnere fekete hajú és kreol bőrű, amiből a célszemély arra következtet
- tévesen - hogy szintén roma), akkor feltehetőleg azt a stratégiát követi,
hogy minél jobban kijöjjön a másikkal. Ez a viszonosság és a behódo-
ló magatartás formáját öltheti, ami az állásinterjú készítőjében mind az
észlelés, mind a viselkedés szintjén megerősíti a célszemélyre vonatkozó
sztereotípiáját, s ezáltal fenntartja a célszemély csoportjára vonatkozó
sztereotípiáját.
Fiktív példánkban persze életszerűbb az a változat, hogy a célszemély
nagyon is tudatában van annak, hogy stigmatizált csoport tagja. Ebben az
esetben az állás elnyerése érdekében törekedhet arra, hogy cáfolja a cso-
portjára vonatkozó sztereotípiát, mégpedig elsősorban oly módon, hogy
igyekszik magát leválasztani a stigmatizált csoportról. Olyan módon pró-
bálja magát kategorizálni (például szakképzett szerszámlakatos, született
budapesti lakos, asztalitenisz-bajnokságot nyert, stb.), ami nem felel meg a
csoportjára vonatkozó negatív sztereotípiának. Ha ez a stratégiája sikeres,
.miinek a már megismert kognitív mechanizmusok okán csekély az esélye,
akkor előfordulhat, hogy mind az észlelés, mind a viselkedés szintjén rá-
cáfol az észlelő sztereotípiájára.
Mi a helyzet, ha, nem meglepő módon, a célszemély a csoportok közöt-
ti határokat átjárhatatlanoknak észleli? Ekkor az a következő kérdés, hogy
el tudja-e képzelni a jelenlegi stigmatizált csoporttagságának valamilyen
alternatíváját? Ha nem lát ilyet, akkor egyszerűen megvalósítja a sztereotí-
pia szerinti viselkedést, ami értelemszerűen annak mind észleléssel, mind
viselkedéssel való megerősítését jelenti, ami az ő egyéni megítélését illeti,
.1 c soportjára vonatkozó negatív sztereotípiát pedig ezzel fenntartja az ész-
lelőben.
101
Végül képzeljük el azt a nem túlságosan reális esetet, hogy roma állás-
keresőnk lát alternatívát a jelenlegi stigmatizált csoporttagságához képest.
Ekkor megpróbálkozhat a sztereotípia megváltoztatásával. Ha sikerrel jár,
a nem stigmatizált többségi észlelő elfogadja, hogy ő egy képzett, szor-
galmas, megbízható munkaerő, aki egyébként konszolidált családi életet
él konszolidált körülmények között, akkor mind az észlelés, mind a vi-
selkedés szintjén sikerrel cáfolta a célszemély a negatív sztereotípiát, ami
esetleg a csoportra vonatkozó sztereotípiában is némi módosulást ered-
ményezhet.
102
3.
TUDATOS ÉS AUTOMATIKUS
FELDOLGOZÁS
Az eddigiek során elmentünk egy fontos szempont mellett, amikor a kate-
gorizálás, észlelés, sztereotípiák fogalmait tárgyaltuk. Nem érintettük azt a
kérdést, hogy mindezek a folyamatok mennyire tudatosak az észlelő és a cél-
személy számára. Ugyan számos ponton felmerülhetett, hogy a folyamatok
egy részéhez nincs tudatos hozzáférésünk, például az önmagát beteljesítő
jóslat mechanizmusainál ott volt ez a burkolt feltételezés. Pedig ez a kérdés
sok szempontból kardinális, hiszen ha tudatosan küzdeni akarunk az előíté-
letes véleményalkotás és viselkedés ellen, akkor meg kell találnunk a módját,
hogy hozzáférjünk a mögöttes mechanizmusokhoz. Ebben a fejezetben a
sztereotipizálás, különösen a személyészlelés automatikus folyamatait vesz-
szük szemügyre, és szembeállítjuk a tudatos, kontrollált folyamatokkal.
Az automatikus folyamatok
Először is érdemes szisztematikusan végiggondolnunk, hogy mit is jelent
az automatikus, tudattalan, nem kontrollált társas viselkedés. Hagyomá-
nyosan a következő jelenségeket hozzák fel az automatikus viselkedés pél-
dái gyanánt:
-	Vannak olyan hatások, amelyeknek nem vagyunk tudatában, például
amikor valakiről kialakul egy benyomásunk, ami nem tudatosodik ben-
nünk.
-	Automatikusnak tekintik azokat a hatásokat, amelyek nem igényel-
nek íigyelmi erőfeszítést, azaz akkor is akadály nélkül zajlanak, ha a figyel-
münket valami más leköti.
-	Azok a hatások, amelyek függetlenek a szándékainktól, azaz akkor is
végbemennek, ha nincsenek rájuk vonatkozó szándékaink, céljaink.
103
-	Az autonóm folyamatok, amelyek, ha egyszer beindultak, végigfut-
nak egészen a befejezésükig, anélkül hogy tudatosan figyelemmel kellene
azokat kísérnünk.
-	S végül az olyan folyamatok, amelyekre nem tudunk akaratlagosan hatni,
nem tudjuk őket kontrollálni még akkor sem, ha tudomásunk van azokról.
E megfigyelések alapján az automatikus és a kontrollált folyamatok
dichotóm kategóriáit állították föl a kutatók. Eszerint az automatikus folyamat
- szándéktól független,
- akaratlan,
-	nem igényel erőfeszítést,
-	autonóm (vagyis ha beindult, magától végbemegy, nem leállítható), és
-	kívül esik a tudatunkon.
Ezzel szemben a kontrollált folyamat
-	az egyén rugalmas, szándékos ellenőrzése alatt áll,
-	az egyénnek tudomása van róla,
-	figyelmi erőfeszítést igényel.
Bargh (1989) azonban azzal érvel, hogy ez a dichotómia indokolatlanul
és hibásan leegyszerűsíti az automatikus és kontrollált folyamatok lehetsé-
ges viszonyait. Például az automatikus vagy a kontrollált folyamatok nem
mindig rendelkeznek az összes felsorolt kritériummal. Bargh az automati-
kusságnak három típusát különbözteti meg:
-	Tudatelőttes automatikusság: olyan folyamat, amely a tudatosodást
megelőzően megy végbe.
-	Tudatosodás utáni automatikusság: olyan folyamat, amely igényli
a tudatos feldolgozás valamilyen formáját, de az eredménye nem függ a
szándékainktól.
-	Céltól függő automatikusság: olyan folyamat, amely megköveteli a
szándékos feldolgozás valamilyen formáját.
A tudatelőttes automatikusság a mi szempontunkból azt a fontos esetet
reprezentálja, amikor bizonyos kognitív konstrukciók, amilyenek például
a csoportokra vonatkozó sztereotípiák, tartósan hozzáférhetők az infor-
mációfeldolgozási és ítéletalkotási folyamataink számára, s ily módon be-
folyással vannak a később tudatosodó ítéleteinkre és viselkedésünkre. Ha-
sonlóan a tudatelőttes automatikussággal hozhatjuk összefüggésbe azt a
régen ismert jelenséget, hogy ha gyakran találkozunk egy eredetileg sem-
104
leges ingerrel, akkor iránta enyhén pozitív attitűdünk alakul ki pusztán
attól, hogy sokszor volt módunk - odafigyelés nélkül is - észlelni (Zajonc,
1968). A társas viselkedés területén ezt szépen mutatta az a kísérlet, ami-
kor egy ember arcképét a tudati küszöb alatti ideig többször megmutatták
egy előkészítő feladatban. Természetesen a kísérlet résztvevői erről mit
sem tudtak, el voltak foglalva a feladattal. A kísérlet második részében
egy látszólag teljesen független csoportos feladatra került sor, ahol a részt-
vevőknek egy döntési probléma megoldásában kellett együttműködniük
azzal az emberrel, akinek az arcképét tudtukon kívül az előző szakaszban
többször látták, valamint egy másik emberrel, aki nem volt ilyen módon
„előhangolva”. A csoportdöntési feladat során a tudatelőttesen már „meg-
ismert” emberrel szignifikánsan gyakrabban értettek egyet a kísérlet részt-
vevői, mint a másikkal.
A tudatosodás utáni automatikusság abban tér el a tudatelőttes automa-
likusságtól, hogy egy inger, például találkozás egy sztereotipizált csoport
egy tagjával, tudatosodik, de utána olyan hatást fejt ki a viselkedésre, ami-
nek már nem vagyunk tudatában. Ezt a hatást kétféle mechanizmus köz-
vetítheti. Az egyik esetben az inger általános szétterjedő aktivációt vált ki,
ami a következő, látszólag független viselkedésre hat. Azaz, az inger ideg-
rendszeri reprezentációjától az ingerület a kapcsolati hálója mentén szét-
terjed, s ezáltal kisebb vagy nagyobb mértékben aktivál más kognitív vagy
érzelmi struktúrákat is. Ilyen lehet például egy adott érzelem nagyobb
hozzáférhetősége. Egy klasszikus vizsgálatban azt tapasztalták, hogy ha
tudatosan aktiválták a „jó” fogalmát, akkor a rákövetkező szakaszban,
imikor sikerrel vagy kudarccal kapcsolatos szavakat kellett felismerniük
a kísérlet résztvevőinek, könnyebben, gyorsabban ismerték fel a sikerrel
kapcsolatos szavakat, mint a kudarccal kapcsolatosat. Ennek a fordítottja
történt, ha először a „rossz” fogalmát aktiválták: ekkor a kudarccal kap-
csolatos szavak felismerése volt könnyebb és gyorsabb (Postman-Brown,
1952). Vagy amikor az emberek egy pozitív eseményre gondoltak, majd
arról kellett becslést adniuk, hogy mekkora valószínűséggel kapnak el egy
halálos kórt, akkor ennek esélyét jóval kisebbnek érezték, mint ha előzőleg
egy negatív eseményre gondoltak (Johnson-Tversky, 1983).
A másik fő típusa a tudatosodás utáni automatikus hatásoknak az olyan
előhangolás, amikor magának az előhangoló ingernek tudatában vagyunk
105
(szemben például a küszöb alatti ingerrel való előhangolással), csak az
nem jut el a tudatunkig, hogy ez a rákövetkező viselkedésünkre befolyás-
sal van. Például sztereotípiákhoz kapcsolódó fogalmakat (ellenséges, füg-
getlen stb.) mutattak a résztvevőknek. Egy ezt követő, nyilvánvalóan és
kimondottan az előzőtől független helyzetben, amikor egy másik ember
viselkedését kellett a kísérlet résztvevőinek értelmezniük, nagyobb való-
színűséggel használták ezeket a konstruktumokat, mint azok a résztvevők,
akik előzőleg nem találkoztak a fogalmakkal (Wyer-Srull, 1986).
Egy tudatos gondolkodási célnak lehetnek tudattalan, automatikus kö-
vetkezményei. Jó példával szolgál erre az a kísérlet, amelyben depressziós
és nem depressziós emberek vettek részt (Bargh-Tota, 1988). Az volt a
feladatuk, hogy egy sor depressziós vagy nem depressziós tartalmú mel-
léknév segítségével alkossanak jellemzést önmagukról és egy átlagos má-
sik emberről. Köztudomású, hogy a depressziós embereknek igen negatív
képük van önmagukról. Ezt a feladatot kísérte a figyelmi kapacitást lekötő
további feladat is, hatjegyű számokat kellett fejben megtartaniuk, miköz-
ben minél hamarabb jellemezniük kellett a melléknevekkel magukat és
a másik embert. A válaszokat nehezítő feladat a depressziósoknál akkor
késleltette a legkevésbé a saját magukra vonatkozó választ, ha negatív mel-
léknevekről volt szó, a másik emberre vonatkozó választ pedig akkor, ha
pozitívak voltak a melléknevek. A nem depressziósoknál a pozitív mellék-
nevek voltak könnyebben alkalmazhatók, amikor saját magukat jellemez-
ték. A depressziósok ugyanakkor ennek az eltolódásnak nincsenek tuda-
tában, s nem is szándékos a részükről, tehát a negatív tartalmak szándékos
gondolkodási folyamatok nem szándékos, automatikus következményei.
Végül szándékolt célok is végződhetnek automatikus viselkedésben. Ez
úgy jöhet létre, hogy szándékosan elindítunk egy cselekvést, de azután au-
tomatikussá válik, ahogyan például rutinszerűvé vált viselkedés esetében
történik. Ugyancsak ilyen átváltásról beszélhetünk az alkotó folyamatok
során az úgynevezett inkubáció jelenségével kapcsolatban. Egy szándékos
problémamegoldó viselkedés egy idő után a tudat szintjén abbamaradhat,
miközben az automatikus, tudattalan szinten tovább folyik, s adott eset-
ben már csak a kész megoldás válik újra tudatossá.
Ideje most már visszatérnünk a sztereotípiák automatikus aktiválódá-
sának problémájához. Természetesen az alapvető kérdés az, hogy képesek
106
lehetünk-e vagy képessé válhatunk-e arra, hogy megóvjuk magunkat az
automatikus, tudattalan módon működésbe jött sztereotípiák nemkívá-
natos hatásaitól, amelyeket a társas viselkedésünkre, más emberekről,
csoportokról, különösen stigmatizált csoportokról kialakuló ítéleteinkre
gyakorolhatnak. Az automatikusság fenti szisztematikus elemzése erre
kínálhat némi reményt, hiszen azt mutatja, hogy egyrészt szituatív fel-
tételekhez kötődik, másrészt az is kiderül belőle, hogy azok a kutatások,
amelyek egy sztereotípia működésbe jöttét automatikusnak láttatták, nem
elégítették ki az automatikusság összes kritériumát.
Tekintsük először át azokat a kutatásokat, amelyek alátámasztják a fel-
tevést, hogy a jól kidolgozott, mélyen berögződött sztereotípiák automa-
tikusan, a tudatos és kontrollált viselkedés megkerülésével is működésbe
tudnak jönni, s így rejtett módon befolyással lehetnek más csoportokhoz
tartozó emberek iránt tanúsított viselkedésünkre.
Az egyik híres előfutárát ennek a gondolkodásnak Duncan (1976) klasz-
szikusnak számító kísérletében fedezhetjük fel. Fehér diákoknak vetítettek
egy kétértelmű jelenetet, amelyben egy fiatalember taszít egyet a másik
mellkasán, amit heves vita követ. Azt változtatta Duncan, hogy az elköve-
tő fekete vagy fehér. A nézőknek meg kellett ítélniük, hogy erőszakos jele-
netet látnak vagy tréfás évődést. Amikor a taszítás aktora fekete volt, akkor
a fehér nézők 73%-a erőszakos tettként kategorizálta a látottakat, amikor
(ehér, akkor csupán 13% gondolta úgy, hogy nem pusztán baráti évődésről
van szó. Sőt, amikor a taszítást „elszenvedő” fél volt fekete, akkor is inkább
erőszakosságot láttak. Duncan értelmezésében ez arra volt visszavezethe-
tő, hogy a fekete szereplő látványa működésbe hozta a fehérek feketékkel
kapcsolatos sztereotípiáját, amelynek pedig egyik legfontosabb és legstabi-
labb alkotóeleme, hogy a feketék erőszakosak, arrogánsak (hostile).
A sztereotípiák kutatása szempontjából alapvető fontosságú módszer-
nek bizonyult az előhangolás (priming) technikája. Ennek egyik első fel-
használása esetében azt az eljárást alkalmazták, hogy összekevert szavak-
ból nyelvtanilag helyes mondatokat kellett a résztvevőknek előállítaniuk
időnyomás alatt. Ilyenkor - az utólagos ellenőrzések tanúsága szerint -
az illetők nincsenek tudatában, vagy csak egészen homályosan az egyes
mondatok tartalmának. Ezt a körülményt használták föl Srull és Wyer
(1979), amikor a résztvevők egyik csoportja esetében a rendbe tett mon-
107
datok valamilyen összefüggésben álltak az arrogancia vagy ellenségesség
(hostility) személyiségvonásával. (Például a helyreállított mondat: „Bokán
rúgta a fiút.”) Amikor az így előhangolt résztvevők egy látszólag teljesen
más szituációban találkoztak a másik emberrel vagy egy társas helyzet-
tel, akkor az arrogancia személyiségvonására előhangolt emberek ebben
a helyzetben ellenségesebb magatartást tanúsítottak, vagy a helyzetet, a
másik magatartását ellenségesebbnek ítélték.
Sokat idézett vizsgálatukban Bargh és Pietromonaco (1982) ezt a para-
digmát olyan változatában alkalmazták, amikor az előhangoló ingerküszöb
alatti volt. Mint ismeretes, az ember észlelő rendszerének szüksége van egy
inger minimális expozíciós idejére ahhoz, hogy képes legyen tudatosan
észlelni (kb. 40 ezredmásodperc; ezen alapul a mozgófilm: mivel egy-egy
filmkockát épp csak ilyen rövid ideig látunk, az álló kockák nem tudato-
sodnak, és folyamatos mozgást észlelünk). Ugyanakkor ma már az is bizo-
nyított tény, hogy a tudati küszöbnél rövidebb ideig bemutatott ingerek a
tudattalan információfeldolgozás egy bizonyos fokáig eljutnak, sőt, való-
színűleg alapos feldolgozásban is részesülhetnek. Bargh és Pietromonaco
azt a kérdést tették föl, hogy vajon a küszöb alatti ingernek lesz-e előhan-
goló hatása a rákövetkező viselkedésre. Ök is az afroamerikaiakat a fehé-
rek szemében jellemző személyiségvonásra, az arroganciára hangoltak elő.
Kísérletükben az előhangolást egy úgynevezett „éberségi” (vigilancia-)
vizsgálatnak állították be. A résztvevők úgy tudták, a kutatás arra irányul,
hogy az emberek mennyire képesek monoton feladatot végezni anélkül,
hogy lankadna a figyelmük. Egy képernyő elé ültették őket, s elmondták,
hogy a képernyő négy sarka közül az egyikben időről időre egy fényfolt
fog felvillanni. A kezük ügyében van egy billentyűzet négy gombbal a kép-
ernyő négy sarkához rendelve. Koncentráljanak a képernyőre, és amikor
valamelyik sarokban észlelik a felvillanó fényt, nyomják meg a saroknak
megfelelő gombot a billentyűzeten, amilyen gyorsan csak tudják. Össze-
sen 100 ilyen próbára fog sor kerülni. Valójában azonban a 100 ezredmá-
sodpercig tartó felvillanásban mindig egy szó jelent meg, amit nyomban
X-ek sora követett, elfedve a szót, megakadályozva a retina utóképet. Négy
csoportot alakítottak ki a résztvevőkből. A 100 szó bizonyos hányada az
arroganciával rokon értelmű volt (pl. ellenséges, káromkodás, ütés stb.).
Az egyik csoport esetében ez az arány 0% volt, vagyis egyetlen, az ellen-
108
ségességre utaló szó sem volt a 100 szó között. A másik csoport esetében
az összes szó 20%-a, a harmadik csoportnál 80%-a kapcsolódott az ellen-
ségesség személyiségvonásához. A negyedik csoport kontrollcsoport volt.
Őket is előhangolták (a szavak 80%-a kapcsolódott az ellenségességhez),
de nekik megmondták, hogy a fényfelvillanások alkalmával mindig egy
szó jelent meg, s az volt a feladatuk, hogy találják ki, mi lehetett a szó.
A találgatások során az ellenségességre utaló szó mindössze 1%-ban buk-
kant föl, miközben valójában a felvillanások 80%-ában ilyen szót láthattak
volna: tehát csakugyan tudattalan maradt a küszöb alatt bemutatott szó, de
inég az érzelmi jelentése is. A kérdés ezután az volt, hogy az így garantál-
tan tudat alatt elvégzett előhangolás az ellenségesség személyiségvonására
befolyással lesz-e a későbbi tudatos viselkedésre. Egy látszólag az „ébersé-
gi” vizsgálattól független kísérletben különböző társas helyzetekben ábrá-
zoltak szereplőket, s azt kellett a résztvevőknek megítélniük, hogy a sze-
replő egy, az ellenségesség szempontjából kétértelmű szituációban hogyan
viselkedik. Például amikor azt a leírást kapták, hogy „Dani nem hajlandó
kifizetni a lakbért, amíg a háziúr nem festeti ki a szobáját”. Ha akarom,
itt csak határozott fellépésről van szó Dani részéről, de éppenséggel ér-
telmezhetem arroganciának is. Az előhangolás jelentős szerepet játszott
abban, hogy a kétértelmű helyzetben a szereplő magatartását hogyan ítél-
ték meg. Akik számára a tudattalan előhangolás során a szavak 80%-a asz-
szociálható volt az arroganciával, azok túlnyomórészt arrogánsnak ítélték
a különböző kétértelmű helyzetekben a szereplő viselkedését, míg akiknél
nem szerepeltek ilyen szavak az előhangolás során, azok túlnyomórészt
ellenségességtől mentes határozott fellépést láttak.
A sztereotípiakutatásban leginkább alapvetőnek számító ilyen vizsgá-
latot Patrícia Devine végezte (Devine, 1999). Ö Bargh és Pietromonaco
kísérletének egy módosított változatát alkalmazta. Devine nem szemé-
lyiségvonásokkal hangolta elő a fehér résztvevőket, hanem olyan szavak-
kal, amelyek az afroamerikaiak sztereotípiájával voltak kapcsolatosak
(pl. néger, szegény, dzsessz, rabszolga, zenekedvelő, iskolabusz, atletikus
stb.). Nem volt az előhangoló szavak között olyan, amely az ellenséges-
ség személyiségvonására utalt volna. A sztereotípiára utaló szavakon kí-
vül szerepeltek semleges szavak is (pl. víz, szám, azonban, emlékszik,
dolgok stb.). Egyéb tekintetben teljesen követte a Bargh és Pietromonaco
109
(1982) kísérletének eljárását. A legfontosabb eredmény az volt, hogy a
feketékkel kapcsolatos sztereotípia tudattalan előhangolása önmagában
elegendő volt ahhoz, hogy a sztereotípia részét képező, de az előhan-
golásban nem szereplő személyiségvonást a rákövetkező tudatos társas
ítéletek során alkalmazzák. Tehát egy másik fehér ember személyiségéről
kialakított benyomásra hatással volt az, hogy elő voltak-e tudattalanul
hangolva a résztvevők a fehérek afroamerikaiakkal kapcsolatos sztereo-
típiájára vagy sem. Még egy fontos mozzanata volt Devine vizsgálatának,
amit majd még részletesebben tárgyalunk: ez az automatikus hatás egy-
aránt megjelent azoknál a résztvevőknél, akik az előzőleg felvett Modern
rasszizmus elnevezésű skálán erősen rasszistának bizonyultak, és azok-
nál, akik ezen a skálán csak kismértékű rasszizmust mutattak. Ennek a
vizsgálatnak tehát az a fő tanulsága számunkra, hogy egy sztereotípia
tudattalan aktiválása a sztereotípiával összhangban lévő magatartás irá-
nyában befolyásolja az embereket, miközben ennek tudatos kontrollálá-
sára nincs módjuk.
Ugyanakkor elég hamar megkapta ez a kísérletsorozat azt a kritikát,
hogy maguk a küszöb alatti ideig bemutatott szavak zömmel eleve negatív
értéket közvetítettek (pl. lusta, szociális segély stb.). Egy jóval későbbi, igen
szellemes vizsgálat nagyon meggyengítette ezt a kritikát (Bargh-Chen-
Burrows, 1996). A kísérlet azzal kezdődött, hogy nem afroamerikai részt-
vevőknek egy rendkívül monoton és unalmas feladatot kellett végezniük
egy számítógép képernyője előtt. Egy-egy menet abból állt, hogy feljött
egy kép, amelyen rövid ideig igen sok kör volt látható, s a résztvevőknek
azt kellett eldönteniük, hogy páros vagy páratlan számú kör volt-e a képen.
Amikor egy döntés megszületett, jött a következő kép, s az egész feladat
hosszú-hosszú ideig zajlott. A résztvevők tudtán kívül minden új köröket
tartalmazó kép előtt küszöb alatti ideig (26 ezredmásodpercig) felvillant
egy kép, egy fiatal férfi képe, amit maszkolás követett, tehát a szokásos
módon teljesen kizárható volt, hogy a résztvevő tudomására juthatott akár
csak az is, hogy bármilyen arcot látott volna. A résztvevők egyik felénél
a küszöb alatti ideig felvillanó kép egy afroamerikai, a másik felénél egy
fehér fiatalember képe volt.
Amikor az unalmas, monoton feladat már a százharmincadik menetnél
tartott, a képernyőn megjelent egy hibaüzenet, amiből kiderült, hogy a
110
résztvevő eddigi döntéseit a program nem mentette el. Arra kérte a részt-
vevőt az instrukció, hegy kezdje elölről az egész feladatot. A résztvevők
természetesen nem érzelemmentesen reagáltak erre a fordulatra, ami az
arcukról jól leolvasható volt. Reakciójukat egy rejtett kamera rögzítette is.
Ezek után a kísérleti eljárásról mit sem tudó emberek, valamint maga a
kísérletvezető, aki pedig azt nem tudta, hogy melyik résztvevő volt előhan-
golva afroamerikai s melyik fehér sztereotípiával, értékelték a felvételeket.
Az értékelés szempontja az volt, hogy mennyire olvasható le ellenséges
érzület a résztvevő arcáról. Az eredmények egyértelműek voltak. Azok a
fehér résztvevők, akiknek küszöb alatti ideig egy fehér fiatalember arcké-
pét mutatták, sokkal kevésbé tűntek ellenségesnek a gyanútlan megfigye-
lők számára, mint azok a fehér résztvevők, akik afroamerikai fiatalember
képével találkoztak tudat alatt.
Láttuk, hogy a sztereotípián alapuló várakozások hogyan erősítik meg,
önmagát beteljesítő jóslatként, a sztereotípiát azáltal, hogy a stigmatizált
partnerből akaratlanul is kiváltják a várakozásnak megfelelő viselkedést.
Vajon működik-e a viselkedéssel való megerősítés ördögi köre akkor is, ha
a sztereotípia tudat alatt jön működésbe. Egy nagyon kifinomult kísérlet
meggyőző válasszal szolgált erre a kérdésre (Chen-Bargh, 1997). A kísér-
let résztvevői abban a hiszemben voltak, hogy egy éberségi vizsgálat ré-
szesei, ahogy azzal már találkoztunk. Egy ülésben 100 ilyen próbán kellett
átesniük, törekedve arra, hogy ne lankadjon a figyelmük. Valójában, mint
már sejthető, a felvillanások mögött maszkolva, küszöb alatti ideig fiatal
férfiak arcképe jelent meg, afroamerikaiaké vagy fehéreké.
Ezt követően egy egészen más része következett a vizsgálatnak: szóki-
találós játékot kellett játszani. A résztvevők mindannyian fehérek voltak,
abban volt különbség, hogy egyik csoportjukat előhangolták az arcképek-
kel az afroamerikai sztereotípiára, a másik csoportot nem, vagyis a másik
csoport résztvevőinek a felvillanásban egy fehér arcképe jelent meg. Az
afroamerikai fiatalemberek arcképével előhangolt résztvevők partnerét
nem hangolták elő semmilyen arcképpel, vagy fehér arcképpel hangolták
elő. Kétszer három menetet játszottak, váltogatva, hogy ki az, aki mutogat,
s ki az, akinek ki kell találnia, amit a másik mutogatott. Ez a játék óhatat-
lanul némi bosszúsággal jár, amikor a mutogató úgy érzi, hogy az ő egy-
értelmű mutogatását a „nehézfejű” partnere nem képes kitalálni. Az ilyen
111
indulatok pedig megjelennek a nem verbális viselkedésben. A szókitalálós
játék párjairól külön-külön felvétel készült, a felvételeket megmutatták a
kísérletbe be nem avatott embereknek, akiknek pontozniuk kellett, hogy
mennyire érzékelnek ellenséges indulatokat a játékos részéről. A pontozók
jóval erősebb ellenségességet észleltek azoknál a fehér játékosoknál, akiket
afroamerikai fiatalemberek arcképével hangoltak elő, mint azoknál, akiket
fehérek arcképével hangoltak elő, vagy akiket nem hangoltak elő egyál-
talán. Ennél még fontosabb eredmény volt, hogy azokat a játékosokat is
jóval ellenségesebbnek látták, akiket nem hangoltak elő, vagy fehér arc-
képpel hangoltak elő, de akiknek a partnereit afroamerikaiak arcképével
hangolták elő, azokhoz képest, akiknek a partnereit nem hangolták elő,
vagy fehér arccal hangolták elő. íme, a tiszta önmagát beteljesítő jóslat
tudattalan elvárásokból kiindulva, itt a sztereotípia által közvetített öntu-
datlan viselkedés képében. Az afroamerikai arcképével tudat alatt előhan-
golt fehér résztvevők tudtukon kívül több negatív indulattal reagáltak a
partnerük által kiváltott frusztrációra, mint azok, akiket fehér arcokkal
hangoltak elő, s ezt a negatív indulatot az egyébként semleges fél - in-
kább tudat alatt, mint tudatosan - észlelve viszonozta. Tehát a tudat alatt
mozgósított afroamerikai sztereotípia olyan önkéntelen elvárást generált
a fehér résztvevőben, hogy a másik fehér résztvevőtől „feketébb” maga-
tartást várt el, „feketébb” magatartásra is reagált, ami azután a másik, elő
nem hangolt fehérből ki is váltotta a sztereotípia alapján elvárt viselkedést.
Devine (1999) vizsgálatának, mint láttuk, fontos konklúziója volt, hogy
az automatikusan működésbe jött sztereotípiák egyaránt kifejtik a hatásu-
kat előítéletes és nem előítéletes emberekre. Másként megfogalmazva, az
automatikus folyamatok szintjén nem mutatkoznak egyéni különbségek -
legalábbis ebben a tekintetben. Ez nagyon fontos kérdés, és a megállapítás
eléggé meghökkentő is. Kézenfekvő volt, hogy közvetlenül is vizsgálják,
valóban így van-e, s ha igen milyen mértékben áll meg ez a következte-
tés. A résztvevők előítéletességét a Modern rasszizmus skálával mérték az
eredeti kísérletekben. Felmerült, hogy esetleg a mérőeszközzel van a baj.
Emlékezetes, hogy ezt a skálát éppen azért fejlesztették ki, mert az embe-
rek megtanulták elrejteni nyílt rasszizmusukat, s ez a skála közvetettebb
megfogalmazásokkal igyekezett kipuhatolni az előítéletességet. Lehetséges
azonban, hogy Devine kísérleteinek idejére már ezek a kérdések is túlsá-
112
gosan „átlátszóak” voltak (legalábbis Amerikában, különösen az egyetemi
hallgatók körében), s mivel az emberek etnikumtól független egyenlősége
számít a kívánatos társadalmi normának, a megkérdezettek megtanulták
a politikailag korrekt válaszokat. Még közvetettebb módszerekre van tehát
ezek szerint szükség.
Egy kis kitérő: a Régimódi és a Modern rasszizmus skálái. Ml első kérdő-
íves mérőeszközök az 1960-as években készültek az Egyesült Államokban,
kimondottan a feketékkel szembeni rasszizmus fokának megállapítása cél-
jából. Ebben az időszakban még csak kismértékben éreztette hatását az a
radikális társadalmi folyamat, amely a feketék emancipációját igen nagy
mértékben elősegítette. A konkrét diszkriminációs törvények eddigre már
hatályon kívül kerültek az Egyesült Államok déli államaiban is, sőt, ki-
mondottan diszkriminációt szankcionáló törvények léptek életbe. Az atti-
tűdök szintjén azonban még éppen csak elkezdődött az átalakulás. Ennek
a korszaknak a hangulatát jól érzékelteti McConahay Régimódi rassziz-
mus skálája (Old fashioned racism scale), amellyel szemben a hetvenes
évek végén kidolgozta a rövidesen tárgyalandó Modern rasszizmus skálát
(zárójelben azok a válaszok állnak, amelyek erős rasszizmust mutatnak):
Ha a szomszédjába költözik egy, az önéhez hasonló jövedelmű és
iskolázottságú fekete család, akkor azt nagyon rossz néven venné, egy
kicsit rossz néven venné, egyáltalán nem bánná? (nagyon = 4)
Mennyire tiltakozna, ha egy családtagja barátságot kötne egy feketével -
nagyon, kissé vagy egyáltalán nem? (nagyon tiltakozna = 4)
Hogyan érez a Louisville/Jefferson megyei nyitott lakáspolitikai törvény
iránt, ami a szomszédságok nagyobb faji integrációját teszi lehetővé -
nagyon támogatja, kissé támogatja, kissé ellenzi vagy nagyon ellenzi a
törvényt? (nagyon ellenzi = 5)
Általánosságban mit támogat, a teljes faji integrációt, integrációt az élet bi-
zonyos területein vagy a fajok teljes elkülönülését? (teljes elkülönülés = 3)
Elvben jó vagy rossz elgondolásnak tartja, hogy a gyerekek olyan iskolák-
ba járjanak, ahol körülbelül azonos arányban vannak fekete és fehér
gyerekek, ahogy az általában van a Louisville/Jeíferson megye terüle-
tén? (rossz elgondolás = 3)
113
Általában mit gondol, a feketék okosabbak, kevésbé okosak vagy nagyjá-
ból ugyanolyan okosak, mint a fehérek? (kevésbé okosak = 3)
McConahay azt tapasztalta, hogy a hatvanas évek végére, hetvenes évek
elejére már annyira erős normává vált a nyílt rasszizmus elutasítása, hogy
az ilyen típusú állítások esetében a felmérések résztvevői a társadalmilag
elvárt válaszokat adták függetlenül attól, hogy a szívük mélyén hogyan
éreztek. Ezért 1976-ban már más kérdőív-tételekkel dolgozott, s ezt az
új skálát nevezte Modern rasszizmus skálának. A tételeket olyan módon
fogalmazta meg, hogy a modern rasszizmus eléggé pontos definíciójára
támaszkodott: „Annak az érzésnek a kifejezése elvont ideológiai szim-
bólumokkal és szimbolikus viselkedéssel, hogy a feketék nagyra becsült
értékeket sértenek meg, és jogtalan követeléseik vannak a faji státus quo
megváltoztatása iránt” (McConahay-Hough, 1976, 38.). Ezek a bizonyos
elvont, szimbolikus megfogalmazások adták az új skálát, amelyet 1976-
ban egy louisville-i mintán vett föl.
Az elmúlt néhány év során a feketék több gazdasági juttatást kaptak, mint
amennyit megérdemelnek, (erőteljesen egyetért = 5)
Az elmúlt néhány év során a kormány és a média több tiszteletet adott a
feketéknek, mint amennyire rászolgáltak, (erőteljesen egyetért = 5)
Könnyű megértenünk az amerikai feketék haragját, (nagyon nem ért egyet = 5)
Mit gondol, Louisville-ben és Jefferson megyében hány fekete ember nem
jut álláshoz vagy előléptetéshez faji megkülönböztetés miatt - sokan,
néhányan, csak kevesen, senki sem? (egy sem = 4)
A feketék kezdenek túlságosan követelőzőén fellépni az egyenlő jogokért,
(erőteljesen egyetért = 5)
Mit gondol, Louisville-ben és Jeíferson megyében hány fekete ember nem
jut jó lakáshoz azért, mert a fehér tulajdonosok nem adják bérbe vagy
nem adják el nekik a lakásokat - sokan, néhányan, csak kevesen, senki
sem? (senki sem = 4)
Ugyanennek a két skálának a módosított változatát alkalmazták 1984-
ben egy olyan kutatásban, amelyben a Duke Egyetem diákjai voltak az
alanyok. Először a Régimódi rasszizmus skálájának változata:
114
Támogatom azokat a törvényeket, amelyek megengedik, hogy feketék la-
kóhelyet béreljenek vagy vásároljanak akkor is, ha a tulajdonos nem
kívánja kiadni vagy eladni feketéknek a lakást vagy házat, (határozottan
nem értek egyet = 5)
Általánosságban támogatom a teljes faji integrációt, (határozottan nem
értek egyet = 5)
Ellenzem a nyitott vagy méltányos lakáspolitikai törvényeket, (határozot-
tan egyetértek = 5)
Helytelen dolog, hogy feketék és fehérek egymással házasságra lépjenek
(határozottan egyetértek = 5)
A feketék általában kevésbé okosak, mint a fehérek, (határozottan egyet-
értek = 5)
Ha a szomszédomba költözne egy, az enyémhez hasonló jövedelmű és
iskolázottságú fekete család, azt nagyon rossz néven venném, (határo-
zottan egyetértek = 5)
Helytelen volt, hogy az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 1954-es ha-
tározatában törvénytelennek nyilvánította a szegregációt, (határozottan
egyetértek = 5)
Jól érzékelhető, hogy az eltelt tíz év és az eltérő célcsoport jelentős mér-
tékű módosítást tett szükségessé a Régimódi rasszizmus skála tételeiben.
A Modern rasszizmus skálája jóval kisebb finomításra szorult ebben az
újabb vizsgálatban:
Az elmúlt néhány év során a kormány és a média több tiszteletet adott a
feketéknek, mint amennyire rászolgáltak, (erőteljesen egyetért = 5)
Könnyű megértenünk az amerikai feketék haragját, (nagyon nem ért egyet = 5)
A feketékkel szembeni diszkrimináció ma már nem jelent problémát az
Egyesült Államokban, (erőteljesen egyetért = 5)
Az elmúlt néhány év során a feketék több gazdasági juttatást kaptak, mint
amennyit megérdemelnek, (erőteljesen egyetért = 5)
A feketéknek nagyobb a befolyásuk az iskolai deszegregációs tervekre,
mint helyénvaló volna, (erőteljesen egyetért = 5)
A feketék kezdenek túlságosan követelőzőén fellépni az egyenlő jogokért,
(erőteljesen egyetért = 5)
115
A feketéknek nem kellene odatolakodni, ahol nem kívánatosak, (erőtelje-
sen egyetért = 5)
Vissza a mába. Fazio és munkatársai (1995) egy korábbi megfigyelést hasz-
náltak föl arra a célra, hogy ellenőrizzék, igaz-e, hogy a rasszizmusskálákkal
mért egyéni különbségek eltűnnek a sztereotípiák automatikus aktivá-
ciójakor. Ennek lényege, hogy ha egy adott érzelmi töltésű fogalommal
előhangolunk valakit, akkor egy következő szó pozitív vagy negatív
konnotációjáról, érzelmi előjeléről nagyobb reakcióidővel tudnak csak
nyilatkozni a résztvevők akkor, ha a második szó konnotációja ellentétes
az előhangolóéval. Azaz, például a „gyilkosság” szót követően tovább tart
azt eldönteni, hogy az „öröm” pozitív vagy negatív, mint azt, hogy a „ka-
tasztrófa” pozitív vagy negatív. Ugyanez igaz természetesen fordítva is, egy
pozitív előhangolót követően a negatív érzelmi töltésű szóról tart tovább
eldönteni az előjelét.
Fazio és munkatársai a Modern rasszizmus skálán a legerősebb és a
legcsekélyebb mértékű rasszizmust mutató 10-10%-ot válogatták ki a
kísérleteik résztvevőiül. A résztvevők többsége fehér volt, de volt közöt-
tük afroamerikai is. A kísérlet első szakaszában a szokott eljárással és
instrukcióval (a szavak jelentésének automatikus feldolgozását tanul-
mányozzuk) mutattak a résztvevőknek 12 pozitív és 12 negatív szót (pl.
vonzó, csodálatos vagy bosszantó, undorító). Az volt a feladat, hogy a
megfelelő gomb megnyomásával amilyen gyorsan csak tudják, jelezzék,
a szó valami „jót” vagy valami „rosszat” jelent-e. Az ebben a szakaszban
kapott reakcióidők egyben összehasonlítási alapul is szolgáltak a kísér-
let lényeget érintő, második szakaszának eredményeihez. A feladatra
való beállítódás kiküszöbölése érdekében néhány elterelő feladat (kü-
lönféle emlékezeti próbák, köztük arcok felidézése) következett, mielőtt
a döntő szakaszra sor került volna. A résztvevők úgy tudták, most az a
feladatuk, hogy egyidejűleg végezzék el az értékelő és az arcfelismerési
feladatot. Ismét a korábbi 24 szóról kellett eldönteniük, hogy „jót” vagy
„rosszat” jelent e, de ezúttal minden szót megelőzött egy afroamerikai
vagy egy fehér arc rövid felvillantása. A már ismert módon, a két inger
közötti időt vették olyan rövidre, hogy a résztvevőknek ne legyen mód-
juk a tudatosan kontrollált feldolgozásra (a fénykép felvillanása és a szó
116
megjelenése között csupán 450 ezredmásodperc telt el). Minden jelzőt
összesen négyszer értékeltek véletlenszerűen összekevert sorrendben,
mégpedig úgy, hogy kétszer fehér arc, kétszer afroamerikai arc felvil-
lanása előzte meg, továbbá minden arc két pozitív és két negatív jelző
előtt szerepelt.
Az afroamerikai és a fehér arcok hatásának mérése érdekében minden
résztvevő esetében kiszámították, hogy az előhangolás nélküli, korábbi re-
akcióidőhöz képest milyen mértékben változott ugyanazoknak a szavak-
nak az értékeléséhez szükséges idő, annak függvényében, hogy fehér vagy
afroamerikai arc felvillanása előzte meg. Az eredmények röviden össze-
foglalva azt mutatták, hogy a fehér arcokhoz képest az afroamerikai arcok
lelassították a pozitív érzelmi töltésű és felgyorsították a negatív érzelmi
töltésű szavakra adott értékelő reakciókat a fehér résztvevők esetében.
Ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalták az afroamerikai résztvevőknél,
náluk a fehér arc felvillanása lassította le a pozitív és gyorsította föl a ne-
gatív érzelmi töltésű szavak értékelését. A módszer tehát megbízhatóan
kimutatta az etnikai sztereotípiákhoz kapcsolódó eltérő automatikus re-
akciókat. Amikor egyénekre lebontva is kiszámították ezeket az értéke-
ket, kiderült, hogy jelentős mértékű eltérések voltak a reakciókban: voltak,
akik nagyon negatív reakciót adtak, de olyanok is, akik pozitív automati-
kus választ adtak. Tehát vannak egyéni különbségek az előítéletességben
automatikus folyamatok szintjén is.
Két nagyon érdekes további helyzetben is vizsgálták az egyéni elő-
ítéletes reakciókat. A résztvevőknek egy tízperces beszélgetésben egy
afroamerikai kísérletvezető elmagyarázta a kísérlet lényegét (ami persze itt
még félrevezető volt). Az egyes beszélgetések után a kísérletvezető egy-egy
skálán értékelte, hogy a résztvevő mennyire volt barátságos, és mennyire
mutatott érdeklődést. Ezek az adatok jól összecsengtek azzal, hogy az ille-
tő az automatikus szóértékelés során mennyire tanúsított negatív attitűdöt
az afroamerikai arcot követően. Akik inkább pozitívan reagáltak, azok a
beszélgetésben barátságosabb és érdeklődőbb magatartást tanúsítottak az
afroamerikai kísérletvezető iránt.
A másik helyzet az 1992-es Los Angeles-i zavargások megítélését hasz-
nálta föl. Mint emlékezetes, négy fehér rendőr igazoltatás során brutáli-
san megvert egy afroamerikai autóst, s a jelenetet egy járókelő videóra
117
vette, amit az országos televíziós csatornák is sugároztak. Amikor a bí-
róság felmentette a négy fehér rendőrt, súlyos zavargások törtek ki az
afroamerikaiak körében, fosztogatást is beleértve. A kísérlet résztvevőit
ennek az esetnek a megítéléséről kérdezték, egyebek között arról, hogy
mennyire tartják felelősnek a feketéket, illetve a fehéreket a zavargásokért.
Azok a résztvevők, akik a szóértékeléses feladatban negatívan reagáltak az
afroamerikai arcokra, nagyobb mértékben tették felelőssé a zavargásokért
a feketéket, mint a fehéreket.
Fazio és munkatársai tehát meggyőzően igazolták, hogy vannak egyéni
különbségek az automatikus érzelmi reakciók szintjén is, amikor az etnikai
csoportokkal kapcsolatos sztereotípiákat és előítéleteket vizsgáljuk. Fazio
és munkatársai is felvették a kísérletek résztvevőivel a Modern rasszizmus
skálát, s annak eredményei teljesen összhangban voltak Devine eredeti
vizsgálatának eredményeivel: akik kevéssé előítéletesnek mutatkoztak a
skála eredményei szerint, azok épp akkora valószínűséggel tanúsítottak
automatikus negatív reakciót az afroamerikai arcok felvillanása nyomán,
mint azok, akik nagyon előítéletesnek találtattak. A közvetett módszerek
tehát kimutatták az egyéni különbségeket a sztereotípiák automatikus
aktiválódásának szintjén is, ami nagyon fontos eredmény, s egyúttal azt
is bizonyították, hogy a Modern rasszizmus skála nem megbízható mé-
rőeszköze az automatikus szintű előítéletességnek - legalábbis abban a
népességben, akik a kísérletek résztvevőit adták. Ráadásul az is kiderült,
hogy a skála összekeveri a rasszizmust a konzervatív értékek pártolásá-
val: az eredményei szerint adott esetben azok is előítéletesnek mutatkoz-
hatnak, akik konzervatívok bár, de nem tanúsítanak negatív előítéletet az
afroamerikaiakkal szemben.
Ezek az eredmények némi optimizmussal tölthetnének el bennünket az
előítéletesség befolyásolhatósága tekintetében, de további kutatások kissé
borúsabbra árnyalták ezt a képet. Ha ugyanis az afroamerikai sztereotípia
negatív összetevőivel hangolták elő a résztvevőket (pl. kábítószer, durva,
piszkos), akkor mind a kevéssé, mind az erősen előítéletes résztvevőknél
működésbe lépett a negatív sztereotípia. A két csoport között csak a szte-
reotípia pozitív elemeivel kapcsolatban volt különbség: az erősen előítéle-
tes résztvevők a pozitív elemek hatására is a negatív sztereotípiát mozgósí-
tották, míg a kevéssé előítéletesek nem.
118
A figyelmi kapacitás kérdése
Amikor az automatikus és a kontrollált folyamatokat hasonlítottuk össze, az
egyik fontos szempont az volt, hogy az automatikus folyamatok nem vagy
csak alig igényelnek figyelmi kapacitást. Ez azonban nem mindig van így,
márpedig a kérdésnek igen nagy jelentősége van abból a szempontból, hogy
milyen eséllyel vehetjük föl a harcot az automatikus szinten ható sztereotípi-
ákkal és előítéletekkel Az alaphelyzet az, amikor az elegendő figyelmi kapa-
citás hiányában a tudatos, kontrollált feldolgozás helyett az automatikusan
működésbe jövő sztereotípiákra hagyatkozunk ítéleteink kialakításában.
S ezzel ellentétesnek tűnő szituáció az, amikor éppen valamilyen, a figyelmi
kapacitásunkat lekötő feladat akadályoz meg bennünket abban, hogy szte-
reotípiáink spontán működésbe lépjenek, jóllehet a környezet bővelkedik
olyan támpontokban, amelyek erre alkalmasak volnának.
Először lássunk egy szellemes kísérletet, ami azt bizonyítja, hogy figyel-
mi kapacitásra van szükség ahhoz, hogy a kontrollált folyamat szintjén
dolgozzuk fel a társas információt, és hozzuk meg ennek alapján, adott
esetben sorsdöntő, ítéletünket (Bodenhausen, 1990). A kísérlet először
is a figyelmi kapacitás változóját nem beavatkozó módon manipulálta.
Arra épített, hogy az emberek nagyjából két típusba sorolhatók abból a
szempontból, hogy a nap mely szakában vannak teljesítőképességük csú-
csán. Ezt cirkadián ciklusnak nevezik (már találkoztunk a jelenséggel egy
korábbi fejezetben), s az egyik típust az jellemzi, hogy korán kelnek és
a reggeli-délelőtti órákban a legjobb a teljesítményük (tréfás hasonlattal
szokták őket pacsirtáknak is nevezni), a másik típus nagyon nehezen tér
magához, és délután kezd felpörögni, s estére éri el a legnagyobb éberséget
(ők a baglyok). A két típus képviselőit fele-fele arányban hívták be a labo-
ratóriumba három különböző időpontra: reggel 9, délután 3 és este 8 órá-
ra. A laboratóriumban esküdtszéki tárgyalást szimuláltak, ahol megismer-
tették a résztvevőkkel különböző bűntények bizonyítékait, s nekik mint
esküdteknek ki kellett mondani a verdiktet: a vádlott bűnös vagy nem bű-
nös. Az etnikai sztereotípiákat a nevek manipulálásával mozgósították. Az
egyik csoportnak spanyol ajkú amerikai elkövetőre utaló nevet mondtak
(például Roberto Garcia), a másik csoport esetében fehér amerikaira utaló
neve volt a vádlottnak (például Róbert Gardner).
119
A feltevés az volt, hogy azok a résztvevők, akik napi ciklusuk szempont-
jából rossz napszakban működnek esküdtekként, nem rendelkeznek kellő
szellemi kapacitással ahhoz az erőfeszítéshez, hogy alapos feldolgozással
a bizonyítékokra összpontosítva hozzák meg ítéletüket, ahelyett hogy a
könnyebb utat választanák, s arra az etnikai sztereotípiájukra hagyatkoz-
nának, hogy a spanyol ajkú amerikaiak hajlamosabbak a bűnözésre. Ezzel
szemben azok, akik a legfrissebb napszakukban voltak, képesek lesznek
erre az erőfeszítésre. Az eredmények fényesen igazolták a feltevéseket,
ahogy a 3. ábra is mutatja.
Jól látható, hogy a pacsirták, akik reggel vannak kapacitásuk csúcsán, a
9 órai ülésen nem használták az etnikai sztereotípiából származó informá-
ciót ítéletük kialakításakor, hanem a bizonyítékokra támaszkodtak, ezzel
szemben délután és este nagymértékben a sztereotípiák határozták meg
verdiktjüket. A baglyok éppen fordítva viselkedtek. Nekik a reggel 9 óra
a kapacitás mélypontja, s igen nagy mértékben a sztereotípia döntött szá-
mukra, míg délután s különösen este függetleníteni tudták magukat a spa-
nyol ajkú amerikaiakkal kapcsolatos sztereotípiától, és döntő mértékben a
bizonyítékokra támaszkodtak, amikor arról döntöttek, bűnös-e a vádlott
vagy sem.
Van azonban az éremnek egy másik oldala is, amikor éppen ellenkező
hatást tapasztalhatunk: szellemi kapacitásunk annyira le van kötve, hogy
a szituációban jól észlelhető támpontok sem mozgósítják spontán módon
3. ábra. A napszaktól függő szellemi frissesség összefüggése az előítéletes
vagy objektív ítélethozatallal egy esküdtszéki helyzetben (Bodenhausen, 1990
nyomán)
120
a releváns etnikai sztereotípiát. Lássuk azt a klasszikus, sokat és sokféle
értelmezésben idézett kísérletet, ami ezt a jelenséget igazolta (Gilbert-
Hixon, 1991). Fehér résztvevőknek az volt a feladata, hogy egészítsenek
ki szótöredékeket (például udv as -> udvarias). A szótöredékeket vi-
deofelvételről mutatták be, mégpedig úgy, hogy vagy egy ázsiai amerikai
vagy egy fehér asszisztens mutatta fel őket egyesével kártyákon. Amikor
felmutatott az asszisztens egy szótöredéket, akkor a résztvevőknek 15
másodperc alatt a lehető legtöbb lehetséges kiegészítést kellett leírniuk.
A szótöredékek közül öt olyan volt, amely szorosan kapcsolódik az ázsiai
amerikaiakról élő sztereotípiához (pl. olyanok, amelyeket könnyen lehetett
udvariasra, rizsre, félénkre kiegészíteni). Természetesen ezek a szótöredé-
kek könnyen kiegészíthetők voltak olyan szavakra is, amelyek nem állnak
kapcsolatban az ázsiaiak sztereotípiájával (pl. ri_e éppúgy lehet ripe vagy
ride, mint rice; vagy a s_y éppúgy kiegészíthető a sky vagy a spy szavakra,
mint a shy szóra, stb.). A feltevés az volt, hogy ha a sztereotípia tudat alatt
működésbe lép, akkor a hozzá kapcsolódó szavak hozzáférhetőbbek, mint
a tőle független szavak, tehát abban a 15 másodpercben, amikor a szóki-
egészítéseket adják a résztvevők, hamarabb és gyakrabban bukkannak fel.
Mivel egy ázsiai ember látványa automatikusan mozgósítja az ázsiai ame-
rikaiakkal kapcsolatos sztereotípiát, erre a hatásra számítottak a kutatók,
ahhoz a helyzethez képest, amikor fehér asszisztens mutogatta a táblákat.
Az eredmények igazolták is ezt a feltevést.
A kérdés azonban az volt, hogy ha lekötjük a résztvevők íigyelmi ka-
pacitását, akkor ennek milyen hatása lesz a sztereotípia aktiválódására.
Ezért a résztvevők felének egy nyolcjegyű számot kellett ismételgetnie,
mialatt a videofelvételt nézték és a bemutatott szótöredékeket kiegészítet-
ték. A 4. ábra mutatja az eredményeket.
Az ábrán jól látható, hogy amikor a résztvevők szabadon dolgozhattak
a szóbefejezésen, akkor érvényesült a sztereotípia hatása, ám amikor a
számismételgetéses feladat lekötötte a figyelmi kapacitásukat, akkor ez
a hatás eltűnt. Megvolna hát a megoldás arra a súlyos problémára, hogy
tudtunkon és akartunkon kívül működésbejövő sztereotípiáink nem kí-
vánatos irányba befolyásolják viselkedésünket? Talán lehet ebben vala-
mi, de a válasszal még várnunk kell, később még visszatérünk rá (Bargh,
1999).
121
4. ábra. A sztereotip szóbefejezések aránya annak függvényében, hogy a
résztvevők figyelmi kapacitása le volt e kötve vagy sem
Úgy tűnik tehát, hogy két üzemmódban dolgozhatunk a társas hely-
zetekben, amikor más csoportokhoz tartozó vagy saját csoporthoz tar-
tozó emberekkel kapcsolatban kialakítjuk benyomásunkat, vagy ítéletet
alkotunk felőlük, vagy egyszerűen csak hatással vannak ránk. Van egy
tudatosan feldolgozott és kontrollált szint, és van egy nem tudatosult,
automatikus szint. Sok adat bizonyítja ezt a kettősséget, ezért a kuta-
tások érthető módon afelé fordultak, hogy vajon mitől függ, hogy egy
adott társas helyzetben a kontrollált vagy az automatikus folyamaink
dominálnak-e. Ez a kérdés természetesen szorosan összefügg azzal a
még lényegesebb kérdéssel, hogy milyen mértékben vagyunk vagy lehe-
tünk képesek arra, hogy tudatosan kontrolláljuk az előítéletes magatar-
tást, például azáltal, hogy a korábban automatikus folyamatokat tudatos
kontroll alá vonjuk.
Automatikus és kontrollált folyamatok a sztereotipizálásban
Ezt a kérdést már érintettük abból a szempontból, hogy egy másik ember-
ről kialakított benyomásban miként viszonyul egymáshoz a két szint, az
automatikus és a kontrollált folyamatok szintje. Most általánosabban, de
122
az előítéletes viselkedésre fókuszálva járjuk körül a témát, vizsgáljuk meg
az ellentétes álláspontokat annak a kardinális kérdésnek a megválaszolá-
sában, hogy egyáltalán lehetséges-e előítéleteink tudatos kontrollja.
Mielőtt azt a végső következtetést próbálnánk levonni, hogy az auto-
matikusan működésbe lépett sztereotípiák tudatos kontrollja lehetséges-e
egyáltalán, érdemes körüljárnunk magának a folyamatnak a részleteit,
megvizsgálnunk azokat a lehetséges pontokat, ahol a kontrollnak módja
lehet közbeavatkozni, és megváltoztatni az eredetileg sztereotípia által be-
indított viselkedést. Három szempontból vizsgálhatjuk a kontroll lehető-
ségét (Devine-Monteith, 1999).
Az egyik elvi lehetőség, hogy egy sztereotípia már automatikusan ak-
tiválódott, formálja az előítéletes viselkedést, de az illető tudatos kontroll
segítségével úrrá lesz a sztereotip válaszprogramon, és mielőtt a viselke-
désre sor kerülne, alapos feldolgozással alakul ki, hogy végül is a sztere-
otípiával összhangban vagy attól eltérően, netán azzal ellentétesen fog az
illető viselkedni.
Egy másik elvi lehetőség, hogy az illető leállítja a már aktiválódó sztere-
otípiát, azaz magát az aktivációs folyamatot vonjuk kontroll alá, s mielőtt
még kibontakozna az automatikus sztereotip válasz, eleve a kontrollált fo-
lyamatok alakítják a magatartást
Végül az is elképzelhető, hogy eleve megakadályozzuk a sztereotípia
működésbe lépését. Ez utóbbira láttunk példát amikor a íigyelmi kapa-
citást lekötő feladat megakadályozta, hogy a viselkedést a sztereotípia irá-
nyítsa (Gilbert-Hixon, 1991).
Tekintsük először az első esetet, s nézzük meg, mik a feltételei annak,
hogy egy már működésbe lépett sztereotípia helyett a kontrollált folyamat
vegye át a viselkedés irányítását. Három lényeges feltételnek kell ehhez tel-
jesülni:
1.	Ébredjünk tudatára, hogy a sztereotípia befolyásolhatja magatartá-
sunkat.
2.	Álljon rendelkezésünkre kellő kognitív kapacitás, amit a kontrollra
ludunk fordítani.
3.	Legyünk kellőképpen motiváltak arra, hogy a rendelkezésünkre álló
kognitív kapacitást arra fordítsuk, hogy a sztereotípia automatikus hatását
tudatos ellenőrzésünk alá vonjuk.
123
Milyen stratégiák segítségével érhetjük el vajon, hogy egy már műkö-
désbe lépett sztereotípia helyett a tudatosan kontrollált válasz váljon végül
is uralkodóvá? Négy lehetséges stratégiát veszünk szemügyre a követke-
zőkben.
Jelentős kognitív erőfeszítést igénylő stratégia az, amivel az egyéni-
tő információ keresése és gyűjtése címén már találkoztunk. Vagyis ahe-
lyett, hogy a kategória alapú, a sztereotípiában készen álló információra
hagyatkoznánk, további részletes információt gyűjtünk a célszemélyről
vagy csoportról. Ennek a mechanizmusait taglaljuk majd részletesebben
a Brewer-féle és a Fiske-Neuberg-féle kettősfolyamat-modellek kapcsán.
A kontrollált feldolgozás három feltételének természetesen teljesülnie kell,
hogy a stratégia működjön, de talán érdemes külön kiemelni a motivá-
ció kritériumát. Éppen azért, mert időt és kognitív kapacitást követel meg
ez a stratégia, csak akkor van rá esély, ha megvan a kellő motiváció is az
illető részéről. A kellő motiváció fennállása esetén ezt a stratégiát tipiku-
san olyan helyzetekben alkalmazzuk, amikor egy másik csoport tagjáról
ítéletet kell alkotnunk, vagy értékelnünk kell egy közpolitikái javaslatot,
programot, amely egy sztereotípiával sújtott csoportra vonatkozik (pél-
dául „Mi is a véleményem a romák szegregációját megszüntetni hivatott
kormányprogramról ?”).
Egy másik lehetőség akkor állhat rendelkezésünkre, ha a sztereotípia
által sugallt viselkedéshez képest van egy jól kidolgozott alternatív érték-
rendszer és hozzá kapcsolódó magatartásminta, amit a sztereotip reakció
helyébe illeszthetünk. Ha például valakinek erős meggyőződése, hogy az
emberek egyenlő bánásmódra jogosultak, függetlenül attól, hogy milyen
etnikai, nemi vagy életkori csoportba tartoznak, vagy milyen a szexuális
preferenciájuk vagy a világnézetük, és ehhez a meggyőződéshez társul egy
világos cselekvési, ítéletalkotási program, akkor mód van arra, hogy a már
működésbe jött sztereotip program helyébe tudatos kontrollal az ilyen
egalitárius magatartást illessze be.
A kismértékben előítéletes emberek számára létezik olyan stratégia is,
ami nagy önismeretet és önfegyelmet (továbbá motivációt) igényel. Lehet
arról elképzelésünk, laikus elméletünk, hogy a számunkra is adott sztere-
otípiának milyen torzító hatása lehet a másik csoport tagja iránt tanúsított
viselkedésünkre. Sőt, arról is lehet laikus elméletünk, hogy ez a torzítás mi-
124
lyen mértékű. Ha mindennek az információnak birtokában vagyunk, akkor
megkísérelhetjük korrigálni a sztereotípia által sugallt ítéletet vagy magatar-
tást Valószínűnek látszik, hogy ez a stratégia tömegesen nem oldja meg az
előítéletes viselkedés korrekcióját, túlságosan sokat kíván az egyes embertől.
Végül van egy olyan elvi lehetőség is, hogy a már működésbe jött szte-
reotípia hatásának érvényesülését tudatosan elnyomjuk. Tudatosan meg-
próbálunk „nem gondolni a fehér elefántra” - ahogy egy régi szanszkrit
tanmese mondja. Például a bőrfejűekkel kapcsolatos sztereotípia műkö-
désbe jön, amiből az a gondolat ered, hogy a bőrfejűek agresszivitásra haj-
lamosak. Ezt a gondolatot megkísérelhetjük elnyomni, s más gondolatok-
kal helyettesíteni, amikor egy konkrét bőrfejűről ítéletet kell alkotnunk,
vagy vele érintkezésbe kell lépnünk. Ez a stratégia lényegében megfelel
a nem kívánt gondolatok elfojtása jelenségének, amelyet igen intenzíven
tanulmányoznak az elmúlt két évtizedben, mindenekelőtt Dániel Wegner
és munkatársai (pl. Wegner, 1994).
Wegner kutatásai arra a megállapításra jutottak, hogy a nem kívánt
gondolatok tudatos elfojtása ironikus módon azok megerősödését idézi
elő. Azaz egy sztereotípiából eredő előítéletes gondolat elfojtásának kísér-
lete ahhoz a paradoxonhoz vezet, hogy az előítélet ennek nyomán még
hatékonyabbá válik. Dióhéjban ennek magyarázata Wegner szerint abban
rejlik, hogy az elfojtás érdekében működtetni kell egy tudat közeli figye-
lőrendszert. Ez a rendszer pásztázza a tudatba kerülő gondolatokat, s ha
olyan gondolatot lát felbukkanni, amit el kell fojtani, akkor helyettesíti egy
elfogadható gondolattal. Azonban azáltal, hogy folyamatosan monitoroz-
za a gondolatokat az elfojtandó gondolat kiszűrése érdekében, állandó elő-
hangoltságban kell tartania, ami oda vezet, hogy krónikusan hozzáférhe-
tőbbé válik a tudat számára, ahhoz képest, mint hogyha nem működtetné
a figyelő szolgálatot
Ezt a jelenséget egy igen szellemes kísérlet támasztja alá az előítéletek
köréből (Macrae és mtsai, 1994). A kutatás tárgya a bőrfejűekkel szem-
beni előítélet volt. A kísérlet első szakaszában a résztvevőket arra kérték,
hogy írjanak egy kis dolgozatot A bőrfejű egy napja címmel, azaz kép-
zeljék el, miként telik egy bőrfejű egy tipikus hétköznapja. A résztvevők
egyik csoportjának csupán ennyi utasítást adtak. A résztvevők másik
leiét azonban nyomatékosan arra kérték, hogy igyekezzenek legjobb tu-
125
dásuk szerint félretenni a bőrfejűekkel kapcsolatos előítéleteiket, amikor
a dolgozatot írják.
Az eredmények tanúsága szerint az instrukció jól működött. A dolgo-
zatok tartalomelemzéséből egyértelműen kiderült, hogy a kísérleti cso-
port által írt leírásokban alig-alig fordult elő előítéletes megfogalmazás,
míg a kontrollcsoport dolgozataiban ezek aránya elég nagy volt.
A kísérlet második része egy igen szellemes nem beavatkozó ellenőr-
zése volt a bőrfejűek iránti előítéletek érvényesülésének. A kísérletvezető
egyenként beszélt a résztvevőkkel, elmondta nekik, hogy egy másik he-
lyiségben várakozik egy bőrfejű, akivel rövidesen meg fognak ismerked-
ni. A kísérletvezető átvezette az illető résztvevőt a másik helyiségbe, ám
amikor benyitottak, a szobában nem volt senki. Az ajtó felőli fal mellett
sorakoztak viszont székek, s az ajtóhoz legközelebbi széken volt egy kupac
holmi, ami egyértelműen arra utalt, hogy egy bőrfejű ingóságai. A helyzet
triviális volt, aminek hangot is adott a kísérletvezető: a bőrfejű nyilván
kiment valahova. Megkérte a résztvevőt, hogy foglaljon helyet, amíg ő elő-
keríti, azzal magára hagyta. A kérdés az volt, s ezt egy rejtett videokamera
segítségével vizsgálták, hogy hova fog leülni a résztvevő. Az eredmények
magukért beszéltek Azok a résztvevők, akik a dolgozat írása során sikerrel
fojtották el a bőrfejűekkel szembeni előítéleteiket, átlagosan két székkel
távolabb foglaltak helyet, mint azok, akiknek ilyen feladatuk nem volt.
Vagyis anélkül, hogy a résztvevők tudtak volna róla, az elfojtott sztereo-
típia hozzáférhetőbb volt számukra, s nagyobb mértékű előítéletességre
(itt távolságtartásra) késztette őket azokhoz a résztvevőkhöz képest, akik
mintegy „kiírták magukból” a szokásos előítéleteiket.
Az elfojtott sztereotípiáknak ez a tulajdonsága, vagyis hogy amikor a
szituáció látszólag nem igényli az elfojtásukat, akkor fokozott erővel hat-
nak a viselkedésre és ítéletalkotásra, a szemantikai előhangolás jelenségé-
vel is megragadható. Macrae és munkatársai (1994) a fentiekhez hasonló
módon előkészített résztvevőket (elfojtással vagy anélkül írnak a bőrfejű
egy napjáról) egy látszólag teljesen más feladatban való részvételre kérték:
lexikai döntéseket kellett a lehető leggyorsabban meghozniuk. Azt kellett
eldönteniük, hogy egy vetített szó értelmes angol szó-e vagy sem. Az in-
gerként adott szavak fele értelmes angol szó volt, ezeknek a fele pedig a
bőrfejűek sztereotípiájához kapcsolódott, a másik fele nem. Mivel az el-
126
fojtás hatására a bőrfejűek sztereotípiája fokozottan hozzáférhető volt a
kísérleti csoport résztvevői számára, ezért a bőrfejű sztereotípiával társí-
tott szavakról sokkal gyorsabban el tudták dönteni, hogy értelmes angol
szavak-e vagy sem.
A felsorolt négy lehetséges stratégiát általában úgy jellemezhetjük,
hogy érvényesülésük igen sok akadályba ütközhet, különösen természe-
tes helyzetekben. Egy ingergazdag és valóságos érdekektől átitatott társas
helyzetben igen nehéz előítéletmentesen gyűjteni a részletes információt,
még nehezebb világos kritériumokat megállapítani arra nézve, hogy mi-
lyen mértékű és irányú elfogultság fenyeget bennünket Ritkán vagyunk
felvértezve olyan kész alternatív viselkedési sémákkal, amelyek hatéko-
nyan átvehetnék az előítéletes reakció helyét. Végül, de nem utolsósorban,
nincs közvetlen hozzáférésünk a mentális folyamatainkhoz (Bargh, 2005;
Wegner, 2005), ami az előítéletek mentális kontrolljára tett tudatos kísér-
leteinket alááshatja. Ezeket a kérdéseket egy későbbi fejezetben még rész-
letesen tárgyaljuk, amikor azt vizsgáljuk, milyen módon és milyen mér-
tékben tudjuk leküzdeni a sztereotípiákon alapuló, előítéletes magatartást.
A kettősfolyamat-modellek
A sztereotípiák működésének egyik középponti területe a személyészlelés,
hiszen itt dől el például, hogy a másik embert egy stigmatizált csoport
tagjaként kategorizáljuk-e vagy sem, illetve hogy a róla kialakuló benyo-
másban a sztereotípiák mekkora szerephez jutnak. Az észlelés felől kiin-
dulva az egyik véglet a Gestalt-elv, amely jól szervezett mintázat alapján
képzeli el a benyomás kialakítását. Ezt az azonnali, a pillanat tört része
alatt kialakuló - jobbára sztereotípián nyugvó - társadalmi kategorizá-
lás jellemzi. A másik véglet az egyedi tulajdonságokból felépített, az illető
egyénre jellemző benyomás. A kettő közötti átmenetre vonatkozóan eltérő
elképzelésekkel lehet találkozni. Az egészleges, sztereotípián alapuló fel-
dolgozás és az egyéni tulajdonságokból kiinduló stratégia között folytonos
átmenetet tételez föl a kontinuummodell (összefoglaló áttekintést nyújt
I iske-Lin-Neuberg, 1999).
127
A kontinuummodell. Ez a modell abból indul ki, hogy a benyomás kiala-
kítása során az emberek számos stratégiát alkalmazhatnak egy kontinuum
mentén, s a választásukat két tényező befolyásolja: a rendelkezésre álló in-
formáció és az észlelő motivációja (5. ábra).
Az első lépés a kiinduló kategorizáció. Ez a szokásos, mindenekelőtt
sztereotípiákra támaszkodó társadalmi kategorizáció, amely megfelelő
markáns támpontokra támaszkodik. Ezek közül is a legerősebbek az et-
nikai jegyek, különösen a bőrszín, a nemre utaló támpontok és az életkor.
Ez a három társadalmi kategória kitüntetett figyelmet kap a benyomás
kialakítása során. Fontos tulajdonságuk, hogy automatikusan és ennek
megfelelően a másodperc tört része alatt fejtik ki kategorizáló hatásukat.
Jellemzője, hogy az egyén iránt kialakuló attitűd ennek a során a társadal-
mi csoportra vonatkozó sztereotípián alapul és nem az egyén saját tulaj-
donságain.
Az észlelő személyes motivációján múlik, hogy megmarad-e az első,
automatikus kategorizációnál, vagy hozzálát az egyénre vonatkozó infor-
máció gyűjtéséhez. A továbblépéshez a figyelmi kapacitás allokálására és a
megszerzett további információ értelmezésére van szükség. Ha az észlelő
kellően motivált, és rendelkezésére is áll a megfelelő figyelmi kapacitás,
akkor az egyénre vonatkozó információ értelmezésével felülvizsgálhat-
ja a kiinduló kategorizálást, eldöntheti, hogy az fenntartandó-e, vagy új
kategorizáció szükséges. Itt fontos észben tartanunk, hogy az informá-
ciófeldolgozásban érvényesülő konzervativizmus elvének megfelelően az
észlelő bizonyos mértékig eleve abban érdekelt, hogy fenntartsa kiinduló
kategorizációját, ezáltal megőrizze a kontrollt vagy a kontroll érzését. Ezt
az alapmotivációt módosíthatják egyéb tényezők. Például az észlelő po-
zitív énképének fenyegetése fokozza az ellenállást az újrakategorizálással
szemben, míg ha arra számít, hogy a célszeméllyel együtt kell működnie,
s az ő érdekeinek érvényesülése bizonyos fokig függ a célszemélytől, ak-
kor megnő a pontos észlelés s így az újrakategorizáció iránti késztetése.
A kontrollal összefüggő tényező a hatalom is, amelynek fenntartásához
eszköz lehet a sztereotípia fenntartása és az azzal ellentétes információ fi-
gyelmen kívül hagyása. A sztereotípiák fenntartják az aszimmetrikus ha-
talmi viszonyokat, s a pontatlan észlelés kisebb költséget jelent a hatalom-
mal rendelkező fél számára, mint a hatalom nélküli fél számára.
128
5. ábra. A kontinuummodell (Fiske-Lin-Neuberg, 1999 nyomán)
129
Az újrakategorizálás a kontinuum mentén már jelentős finomítást tük-
röz a célszemély egyéni tulajdonságainak figyelembevételével, de még
mindig kategorizációról beszélünk. A kontinuum másik végéhez akkor
érünk el, amikor az észlelő felhagy a kategorizálással, elemenként veszi
szemügyre a megismert tulajdonságokat, és arra törekszik, hogy ezekből
az elemekből integráljon egy egyedi képet, jellemzést a célszemélyről. Ez
az üzemmód azonban csak látszólag eredményez egyéni jellemzéseket.
Ugyanis csak akkor működik, ha jól meghatározott kritériumok alapján
módszeresen jellemzőnk sok egyént, miáltal az adott célhoz illő saját, új
kategóriát alakítunk ki, s ezzel jellemezzük az embereket. Egyetlen egyén
teljes jellemzése pusztán elemi információmorzsákból valószínűleg meg-
haladja az észlelő képességeit.
Brewer modellje. Brewer kettősfolyamat-modellje (összefoglalását lásd
Brewer-Harasty Feinstein, 1999) a kontinuummodelltől eltérően két kü-
lönálló folyamatot tételez föl: az egyik üzemmódban az információt a ka-
tegória, a sztereotípiák alapján dolgozzuk föl, a másik üzemmódban ettől
függetlenül, az egyént a figyelem fókuszába helyezve alakítunk ki vagy
tartunk fenn benyomást. Az első folyamat fölülről lefelé haladó informá-
ciófeldolgozást tételez föl, vagyis egy már meglévő séma (sztereotípia)
irányítja az információ keresését, szelektálását és értelmezését. Ezt nevezi
Brewer a benyomás kategória alapú kialakításának. A második fajta folya-
mat, amit a benyomás személy alapú kialakításának nevez, alulról fölfelé
dolgozza fel az információt. Azaz a célszemély reprezentációját a bejövő
információból építi föl az észlelő, és ezt követhetik általánosítások és kö-
vetkeztetések (6. ábra).
A modell úgy képzeli el a benyomás kialakítását a célszemélyről, hogy
először egy valamilyen, közelebbről nem meghatározott, automatikus
azonosításra kerül sor, amit követ egy döntés, hogy az információ lé-
nyeges-e vagy sem. Ez a lépés komoly elvi problémákat vet fel. Egyrészt
kérdés, hogy lehetséges-e - akár automatikus - azonosítás kategorizáció
nélkül. Nézetünk szerint nem. Ugyan Brewer úgy gondolja, hogy az
alapvető kategorizálás már ebben a fázisban megtörténik olyan általános
kategóriák mentén, mint a nem, a kor és az etnikum, de a további kate-
gorizálás már a kontrollált folyamatok körébe esik. Eléggé esetlegesnek
tűnik ez a megkülönböztetés. A másik probléma, amivel még részlete-
130
sebben foglalkozunk, a rejtett kartéziánus felfogás: megkettőződik az
elme. Az egyik azonosítja, a másik ítéletet alkot felőle. De ki irányítja a
másik ítéletalkotását?
Ez történik tehát a szaggatott vonal fölött. Erre az elméleti szempont-
ból megkérdőjelezhető megosztásra azért van szükség, mert Brewer így
próbálja elválasztani az automatikus (tudattalan) feldolgozási szintet és
a kontrollált feldolgozási szintet A tudatos szintre akkor kerül a feldol-
gozás, ha a „homunculus” úgy ítéli meg, hogy az én számára fontos az
információ. Ehhez képest nem világos, hogy a „releváns” és az „én bevo-
nódásával járó” státusok között mi a különbség. Mindenesetre a modell
szerint az utóbbi ítéleten múlik, hogy (sztereotípián alapuló) kategorikus
vagy személyre szabott információfeldolgozás nyomán alakít-e ki benyo-
mást az észlelő a célszemélyrőL
Ahogy az ábra bal alsó részében látjuk, a fölülről lefelé, kategória ala-
pit feldolgozás lehet többé vagy kevésbé érzékeny az egyénítő informá-
131
dóra (egy konkrét ingerszemély tulajdonságaira). Felszínes, erőfeszítést
nem igénylő feldolgozással a kategorikus reprezentádót vagy sztereotípiát
a maga teljességében általánosítjuk a célszemélyre, s ezt csekély mérték-
ben módosítják a rá nézve specifikus ismeretek. Ha nagyobb erőfeszítést
szánunk a feldolgozásra, akkor az egyénről kapott adatokat egybevetjük
a kategória prototípusának tulajdonságaival, az eltéréseket azonosítjuk
és bekódoljuk, és egy egyénítettebb benyomást alakítunk ki. Ezzel együtt
ez az egyénített folyamat kategória alapú, amennyiben egy már meglévő
kategóriaséma irányítja az információ kiválogatását, és végeredményben
megszabja azoknak a tulajdonságoknak a körét, amelyek bekerülhetnek az
egyénről alkotott reprezentációba.
Az ábra jobb oldali alsó részén látható személyen alapuló feldolgozási
mód esetében az előzetes ismereteket arra használjuk, hogy közvetlenül
magukból az illető célszemélyt jellemző tulajdonságokból vonjunk le kö-
vetkeztetéseket, a kategorizálás megkerülésével. Ez a kép lehet többé vagy
kevésbé összetett, attól függően, hogy mekkora információmennyiségre
támaszkodik az integráció.
A személy alapú és kategória alapú információfeldolgozást Brewer az-
zal állítja párhuzamba, hogy a felek az interakcióban csoportok közötti
vagy interperszonális irányultsággal vesznek részt. E modell szerint a ket-
tő vagylagos, aminek a csoportok közötti előítéletek enyhítése szempont-
jából jelentősége van. Ha ugyanis az interperszonális beállítódással egy
másik emberről mint egyénről alakítok ki benyomást, akkor ebből nem ál-
talánosítok a csoportjára, így nincs hatással a csoporttal kapcsolatos szte-
reotípiáimra és előítéletemre. A kontaktushipotézis (lásd a 9. fejezetben
A kontaktushipotézis alcím alatt) ezen a ponton e modell szerint eleve bu-
kásra van ítélve. Példaként Brewer a délszláv háború bosznia-hercegovinai
viszonyait hozza fel, ahol több évtizednyi személyes viszonyt, kontaktust,
igen gyakran akár vegyes házasságok révén kialakult személyes kontaktust
volt képes fölülírni a társadalmi kategorizálás, a saját csoport-külső cso-
port megkülönböztetése.
A modell kétféle stratégiája független az alapos vagy felszínes feldolgo-
zás dimenziójától. Mind a kategória alapú, mind a személy alapú benyo-
más kialakítása támaszkodhat felszínes sztereotípiákra, vagy maga után
vonhat alapos, komoly figyelmet befektető feldolgozást. A kategória ala-
132
pú feldolgozási módban a kategóriainformáció torzítja a tulajdonságokra
vonatkozó információ rákövetkező szisztematikus feldolgozását, így az
egyénített benyomás egyszerre terméke heurisztikus, felszínes feldolgozá-
son alapuló és szisztematikus folyamatoknak. A kategória szempontjából
fontos információt (akár kongruens, akár inkongruens a kategóriasztereo-
típiával) nagyobb valószínűséggel vesszük észre, emlékezünk rá és épít-
jük be az egyénített benyomásba, mint az olyan információt, amely nem
kapcsolódik a kiinduló kategorizáláshoz. S az így kialakított egyénített
reprezentációt a memóriában az általános, kategóriákat magában foglaló
tudásbázishoz „csatoljuk” (akár mint egy kategória-altípus reprezentáció-
ját, akár mint egy kivételes példányt).
Ezzel szemben a személy alapú feldolgozáskor a kategóriára vonatkozó
tudáshoz nem folyamodunk, és a kategóriasztereotípiáknak nincs jelentő-
ségük a személy tulajdonságainak feldolgozásakor (kivéve talán úgy, hogy
a tulajdonságok feldolgozásából levont következtetések termékeiként sze-
repelhetnek). Ez a feldolgozási mód is lehet viszonylag felszínes és erő-
feszítéstől mentes. A személyészlelés szakirodalmában jól dokumentált
„holdudvarhatások” (például Cooper, 1981) tükrözik, hogy az egyénről
egy kezdeti, szembetűnő információ (különösen, ha az erős értékelő imp-
likációkkal bír) olyan várakozásokat kelthet, amelyek a további informá-
ció feldolgozását „rövidre zárják”, és uralkodnak a kialakult benyomáson.
Másfelől egy motiváltabb, átgondoltabb egyén alapú feldolgozás eredmé-
nyezhet kidolgozott reprezentációt, amelyben az inkonzisztens informá-
cióelemeket értelmezzük, és beépítjük egy koherens, differenciált repre-
zentációba.
Az egyszerűsített és a kidolgozott személyreprezentációk közöt-
ti különbségtétel megfelel az Elaboráció valószínűsége modell (Petty-
Cacioppo, 1981) perifériás és centrális útján kialakított attitűdök közötti
különbségtételnek. Ha ezt a megkülönböztetést keresztezzük a Brewerék-
léle kettősfolyamat-modellel, akkor a 6. táblázathoz jutunk.
Devine és Monteith modellje. Az eddigi kettősfolyamat-modellek a ket-
tősséget elsősorban abban az értelemben használták, hogy más emberek
megítélésénél, a róluk való benyomás kialakításánál a csoportkategóriákra
és a hozzájuk kapcsolódó sztereotípiákra támaszkodik az egyik fajta fo-
lyamat, és a konkrét egyedi információra épít a másik típusú információ-
133
6. táblázat. A feldolgozási módok és szintek taxonómiája
Feldolgozási szint	Feldolgozási mód kategória alapú	egyén alapú
Perifériás	sztereotipizálás	szimpla
Centrális	egyénítés	komplex
feldolgozás. Ebbe a gondolkodásba itt-ott beszüremlett az automatikus/
tudattalan vagy kontrollált/tudatos kettősség is, de nem alapvető rende-
zőelvként. A kettősfolyamat-modellek másik vonulata a hangsúlyt erre
az automatikus/nem szándékos/nem tudatos vagy kontrollált/szándékos/
tudatos szembeállításra helyezi. Ezek közül a megközelítések közül az
egyik klasszikus modell Patrícia Devine sokat idézett kutatásából indul ki
(Devine, 1999; lásd a 95. oldalon) az etnikai sztereotípiák területén.
Hasonló hatást mutattak ki az életkorra vonatkozó előítéletekkel kapcso-
latban is, ami az öregséggel szembeni tudattalanul megnyilvánuló negatív
előítéletről árulkodott a vizsgált személyek körében (Purdue-Gurtman,
1990). Ebben a kutatásban az öreg vagy a fiatal jelzőkkel hangolták elő
küszöb alatti ideig (55 ezredmásodpercig) a résztvevőket. Ezután negatív
és pozitív személyiségvonásokról kellett ítéletet alkotniuk egyebek között
olyan kérdésekre válaszolva, mint: „Általában jó vagy rossz dolog, ha va-
laki ezzel a tulajdonsággal rendelkezik?” Reakcióidő-méréssel kimutatták,
hogy a negatív tulajdonságokra gyorsabban jött a válasz, ha a résztvevők
az öreg sztereotípiájával voltak előhangolva, mint amikor a fiatal volt az
előhangoló fogalom.
Ami a sztereotípiák harmadik nagy osztályát, a nemi sztereotípiákat
illeti, azok automatikus hatásának bizonyítására is van ma már klasszikus-
nak számító kísérlet (Banaji-Hardin, 1996). Ezek a kutatók egy másik je-
lenséget használtak ki, amely szintén azt eredményezi, hogy egy adott in-
ger tudatos feldolgozására nincs módja az embernek. Arról van szó, hogy
ha nagyon kis időközzel követ egy inger egy másikat, akkor az első inger
feldolgozására s így tudatosulására nincs mód, a követő inger ezt meg-
akadályozza. Általában legalább 500 ezredmásodpercre van szükség a két
inger között ahhoz, hogy az első tudatos feldolgozása is sikerrel megtör-
ténhessék. Banaji és Hardin két szót mutattak be egymás után úgy, hogy
134
az elsőt mindössze 300 ezredmásodperc elteltével követte a második. Az
első szó valamelyik nemi sztereotípiához kapcsolódott, pl. az orvos vagy
az apa a férfi, a nővér vagy az anya a női sztereotípiához. A második szó
az egyik kísérletben hímnemű vagy nőnemű névmás volt (angol nyelv-
területről lévén szó ez a he, him vagy she, her volt). Egy másik kísérlet-
ben a második szó vagy nemre nézve meghatározott névmás, vagy a nem
szempontjából semleges névmás, vagy olyan szó volt, ami nem névmás, s
ezért nincs kapcsolatban a nemi sztereotípiával. A kísérlet résztvevőit arra
kérték, hogy ne foglalkozzanak az első szóval, és a másodikról döntsék el,
hogy hím- vagy nőnemű névmás-e, illetve, hogy névmás-e vagy sem. Ez is
a reakcióidő mérésén alapuló vizsgálat volt, s az eredmények azt mutatták,
hogy a férfi sztereotípiához tartozó szó, például a doktor után rövidebb
idő alatt sikerült eldönteni, hogy a második szó hímnemű névmás, mint
azt, hogy nőnemű, vagy a másik kísérletben, hamarabb tudták eldönteni,
hogy a második szó névmás, és nem más szófaj, akkor, ha hímnemű név-
másról volt szó. Hasonló eredményeket kaptak a női nemi sztereotípiára
nézve is. Ezek az eredmények jól mutatják, hogy a nemi sztereotípia mi-
ként képes tudattalanul befolyásolni egy olyan ítéletet, amely valójában
független magától a sztereotípiától (például annak eldöntése, hogy egy szó
névmás-e vagy sem).
135

4.
TÁRSAS BEFOLYÁS: A CSOPORTOK
KÖZÖTTI INTERAKCIÓ SZEREPE
AZ ELŐÍTÉLETES VISELKEDÉSBEN
Ütköző csoportérdekek
Campbell (1965) valóságos csoportkonfliktusról szóló elmélete azt állítja,
hogy a csoportok közötti attitűdöket és magatartást az érdekek vezérlik.
Ha az egyik csoport a másik rovására juthat előnyhöz, akkor a szociál-
pszichológiai reakció negatív lesz: előítéletes attitűdök, elfogult ítéletek,
ellenséges magatartás alakulnak ki. Amikor az érdekek összeillenek, sőt
egymást kiegészítik, tehát az egyik csoport csak a másik segítségével juthat
előnyhöz, akkor a reakció pozitív lesz: tolerancia, méltányosság, barátsá-
gosság érvényesülnek.
Ennek a gondolatnak a továbbfejlesztését jelentették Sherif és munka-
társainak (1961) a nyári táborban végzett kísérletei, melyek közül méltán
a leghíresebb a rablóbarlang-kísérlet. Maga a kísérlet 1954. június 19-én
vette kezdetét. Hosszas válogatás után több mint 200 középosztálybeli fiú
közül 22-re esett a választás. A fő szempont az volt, hogy minél inkább ho-
mogén legyen a 22 fiú csoportja, nemcsak társadalmi státus szempontjá-
ból (fehér, protestáns, középosztálybeli háttér), hanem iskolai teljesítmény,
személyiség stb. szempontjából is. A fiúk úgy tudták, hogy szokványos
nyári táborozásban lesz részük. Két külön buszban szállították a kétszer
11 fiút az Oklahoma délkeleti részén lévő, kb. 200 hektáros Rablóbarlang
Állami Parkba úgy, hogy a két csoport semmit sem tudott egymásról.
Az első héten a két csoport egymástól szigorúan el volt különítve, és
olyan tevékenységekkel voltak elfoglalva, amik a csoporttá fejlődést segí-
tették. így természetes módon alakultak ki a csoporton belüli szerepek,
a csoportnormák és általában a csoport szerkezete. A két csoport talált
magának nevet - Sasok és Csörgőkígyók -, amit rányomtak a pólóikra és
a zászlójukra. Mindeközben a tábort kiszolgáló személyzet, akik valójában
137
résztvevő megfigyelők voltak álcázott szerepekben, rögzítették a csoport
kialakulásának és megszilárdulásának folyamatát. Az első hét vége felé
apró jelekből a csapatok fölfedezték, hogy a parkban egy másik csapat is
van. Hamar kialakult a „mi” és „ők” szembenállás, jóllehet egyébként sem-
mit sem tudtak egymásról. így a kísérlet vezetőinek nem is kellett versen-
gést kezdeményezniük, maguk a fiúk kérték, hogy megmérkőzhessenek
a másik csapattal. A táborozás második hete tehát ennek jegyében telt.
A táborvezetők bejelentették a vetélkedőt, és vonzó díjakat tűztek ki: a
győztes csapat kap egy serleget, a csapat tagjai pedig díjakat (négypengéjű
bicskákat) és érmeket.
A vetélkedő négy napig tartott, volt benne baseballmérkőzés, kötél-
húzás és egyebek, és olyan vetélkedő is, ahol zsűri volt, így befolyásol-
ni lehetett a végeredményt, nehogy esetleg döntetlen alakuljon ki. Az
ellenségeskedés fokozódott, és a szóbeli sértegetések után akkor vált
súlyosabbá, amikor a kötélhúzást a Sasok vitatott küzdelemben elveszí-
tették. Bosszút álltak úgy, hogy megszerezték a Csörgőkígyók zászlóját,
és elégették. Másnap, amikor a Csörgőkígyók észrevették, mi történt,
átmentek a Sasokhoz, és kérdőre vonták őket. Miután elismerték, hogy
ők égették el a zászlót, verekedés tört ki a két csapat között, aminek a
táborvezetés vetett véget. Aznap este a Csörgőkígyók beosontak a Sa-
sok barakkjába, leszaggatták a szúnyoghálókat, és nagy felfordulást csi-
náltak, személyes tárgyakat is magukkal vittek. A Sasok még aznap este
vissza akartak vágni, és köveket gyűjtöttek, de a tábor személyzete meg-
akadályozta őket ebben. így másnap reggel, amikor a Csörgőkígyók a
reggelizőben voltak, rajtaütöttek a barakkjukon, és jól szétverték, majd
visszavonultak a saját barakkjukba, elbarikádozták magukat, és fegyve-
reket gyártottak: zokniba csavart köveket.
A vetélkedő befejezését követő napon, tehát a konfliktus csúcspontján,
a kutatók mindenféle magyarázatokkal és ürügyekkel különböző adatokat
gyűjtöttek a fiúktól. Az egyik például arról szólt, hogy spontán és akarat-
lanul túlbecsülték a saját csapat tagjainak és alábecsülték a másik csoport
tagjainak teljesítményét. Azt a játékot játszották, hogy egy földre rajzolt
egy négyzetméteres négyzetbe beszórtak 100 babszemet, és egy perc alatt
minél többet kellett a játékosoknak összeszedniük. A megmaradt „állást”
a játékvezető lefényképezte. így sor került egymás után minden fiúra. Ké-
138
sőbb, az állítólag előhívott diaképek segítségével levetítették egymás után
mindenkinek az „állását”, és együttesen mondtak egy becsült számot,
hogy az egyébként eléggé homályos dián hány babszem látható szanaszét.
Nyilván, minél kisebb számot mondtak, annál jobbra értékelték az ille-
tő babszemszedő teljesítményét. Markáns és szisztematikus részrehajlást
tapasztaltak. Valójában minden dián 35 babszem volt látható különböző
mintázatokban szétszórva, de a Sasok ennél rendre kevesebbet „láttak”,
amikor az egyik Sas „állása” volt soron, és többet, amikor az egyik Csör-
gőkígyóé. A Csörgőkígyók természetesen ennek az elfogultságnak éppen
a tükörképét mutatták.
A sztereotipizálás is jól megfigyelhető volt. A saját csoportot bátor-
nak, keménynek és barátságosnak jellemezték, a másik csoportot bü-
dösnek, csalónak és okoskodónak. A Sasok a Csörgőkígyókat „rohadt
káromkodósoknak” nevezték (nem alaptalanul, a Csörgőkígyóknak cso-
portnormának számított a káromkodás), a Csörgőkígyók a Sasokat „pi-
csogó anyámasszony katonáinak” (ennek pedig az volt az alapja, hogy a
Sasok közül két fiú még a táborozás elején honvágy miatt hazament, ennek
emlegetése tabu volt a csapatban). Végül, végeztek ún. szociometriát is,
barátválasztásokat. Ezeknek a választásoknak a 93%-a saját csoportbelire
esett.
Ebben a nagyon sikeres terepkutatásban tehát sikerült előállítani valódi
etnocentrizmust (a saját csoportjuk állt a fiúk értékelésének középpont-
jában, aziránt elfogultak voltak, a külső csoportot viszont megvetették,
negatív elfogultságot és érzelmeket, sőt agressziót mutattak irányukban).
Sikerült előállítani valódi sztereotípiákat, valódi észlelt igazságtalanságot
(a kötélhúzást nem tartották szabályosnak a Sasok, mert a Csörgőkígyók
a sarkukat belevájták a földbe) és ennek következtében valódi ellenséges-
kedést, amit csak a tábor szakavatott felnőtt személyzete tudott kordában
tartani. Miközben ne felejtsük el, hogy ezek a fiúk nagyon hasonlóak vol-
tak egymáshoz minden társadalmi státus és személyiség szempontjából,
sejtelmük sem volt arról, hogy egy kísérlet részesei.
A rablóbarlang-kísérletben Sherif és munkatársai nagy hangsúlyt he-
lyeztek arra, hogy a kategorizáció ne a látványos etnikai különbségek
mentén történjen, hiszen ott rengeteg csoportok közötti konfliktussal le-
het találkozni. A kísérletben részt vevő fiúk két csoportja a lehetőségek-
139
hez mérten azonos társadalmi kategóriába tartozott. És mégis napok alatt
spontán kialakult a csoportok közötti konfliktus. Roger Brown három alap-
vető tényező eredőjeként határozta meg a csoportok közötti konfliktust:
az etnocentrizmus, a sztereotipizálás és a javak egyenlőtlen (és gyakran
igazságtalannak tekintett) elosztása (Brown, Roger, 1986). Láttuk, hogy
a rablóbarlang-kísérletben az etnocentrikus hozzáállás és a sztereotipizá-
lásra való hajlam spontán felbukkant a fiúkban (voltaképpen még az előtt,
hogy közelebbről megismerték volna a másik csoportot), s ehhez adták
hozzá a kutatók a harmadik összetevőt, a javak egyenlőtlen (és csakugyan,
a vesztes csapat által igazságtalannak tekintett) elosztását, kiegészítve az-
zal, hogy ezekért a javakért versengeni is kell, ami kellően fel is tüzelte az
ellenségeskedést. Ez a harmadik összetevő lényegében Campbellnek a va-
lóságos csoportkonfliktusról szóló koncepciója (Campbell, 1965; Levine-
Campbell, 1972).
De valóban szükség van-e akár erre a harmadik tényezőre, a versen-
gésre és a javak egyenlőtlen elosztására ahhoz, hogy kialakuljon a saját
csoportunk iránti részrehajlás a másik, a külsőnek tekintett csoport ro-
vására. Ennek a kérdésnek a megválaszolására dolgozta ki Bristolban az
1970-es évek elején Henry Tajfel a minimáliscsoport-paradigmát. Tajfel
és munkatársai bristoli kisdiákokkal, 14-15 éves fiúkkal tartottak „szak-
köri” foglalkozásokat (Tajfel és mtsai, 1971). Másodperc töredékéig di-
ákat mutattak a fiúknak, amelyeken különböző számú pont volt látható
(mint a Sherif-kísérlet babszem feladatában). Az volt a feladatuk, hogy
becsüljék meg a dián látható pontok számát. Miközben az egyik kísér-
letvezető állítólag az eredményeket értékelte, elmondták a fiúknak, hogy
kétféle ember van: vannak, akik hajlamosak túlbecsülni a látott pontok
számát, és vannak, akik inkább alábecsülik. Sem a túlbecsülök, sem az
alábecsülök nem pontosabbak, egyszerűen csak eltér a válaszhajlandó-
ságuk.
Miután ezzel a pontbecslési játékkal végeztek, áttértek egy másik
témára, ami a szerencsejátékkal volt kapcsolatos. Ehhez két csoportra
volt szükség, és - állítólag - kényelemből, az előző feladat eredményei
alapján kialakult túlbecslő és alábecslő fiúkból alakították ki a két cso-
portot. Természetesen a csoportba sorolás teljesen véletlenszerű volt, de
erről a fiúk mit sem tudtak. A feladat abban állt, hogy pontokat - zse-
140
tonokat - kellett kiosztaniuk, s mint a zsetonokkal szokás, a játék végén
beválthatók voltak pénzre, egy zseton egytized pennyt ért. A fiúk sa-
ját maguknak nem adhattak pontokat, csak másoknak, akiknek a kiléte
rejtve volt előttük. Annyit azonban tudtak, hogy ki tartozik a túlbecslők,
és ki az alábecslők csoportjába. Ezen belül csupán számok azonosítot-
ták a fiúkat. Azt minden fiú tudta magáról, hogy ő a túlbecslők vagy
az alábecslők csoportjába tartozik-e. Egyénenként kaptak egy füzetet,
amin egy elkülönített kis fülkében kellett dolgozniuk. Az eredmény egy-
értelmű elfogultság volt a saját csoport javára. Ez annál is érdekesebb,
hogy a fiúk számos különböző tekintetben már kapcsolatban voltak egy-
mással: csapattársak a fociban, osztálytársak, barátok, szomszédok stb.
Mindez nem számított, csak az adott szituációban önkényesen kialakí-
tott kategorizáció - túlbecslők és alábecslők - számított az elfogultság
alapjaként.
Tajfel és munkatársai elvégezték ennek a kísérletnek egy másik válto-
zatát is, hogy egészen biztosak legyenek a besorolás önkényes és a fiúk
számára jelentéktelen voltában. Ez utóbbi változat lett a híresebb, a tan-
könyvekben jobbára megtalálható kísérlet. Most is diavetítés folyt szak-
köri keretek között, de most a feladat modern (20. századi) absztrakt
festmények értékelése volt. A diákon Vaszilij Kandinszkij és Paul Klee
absztrakt festményei voltak láthatók, amelyek absztraktságuk mellett jól
megkülönböztethető stílusúak. Leegyszerűsítve Kandinszkijt dinamikus
vonalak és eleven színek, Klee-t mértani figurák és pasztellszínek jelle-
mezték. A Kandinszkij- és Klee-képeket párosán vetítették a fiúknak, aki-
nek az volt a feladatuk, hogy jelezzék, melyik tetszik nekik jobban a két
kép közül. Azt tudták, hogy a két kép egyikét Kandinszkij festette, a mási-
kat Klee, de hogy melyiket ki, azt nem. A festmények megítélését követően
kiértékelték a fiúk preferenciáit, és az a manipulált eredmény jött ki, hogy
kb. egyforma arányban kedvelték az egyik vagy a másik festőt. A kuta-
tók valójában teljesen önkényesen sorolták a fiúkat a Kandinszkij-, illetve
Klee-rajongók csoportjába.
Most is pénzre beváltható pontokat kellett adniuk saját csoportbeli,
illetve külső csoportbeli fiúknak. A füzetben ilyen kifizetési mátrixokkal
találkoztak a résztvevők:
141
A számsorban látható számok jutalompontokat jelentenek
a Klee-csoport 74. tagjának 1 □2Q3Ű4Q506Ű7D8Ű90 10 □
11 □ 12Ü 13Ű 14
a Kandinszkij-csoport 44. tagjának 14D13D12D11D10D9D8D7D6D
5D4D3D2D1
A számsorban látható számok jutalompontokat jelentenek
a Kandinszkij-csoport 12. tagjának 1D2Ü3Ü4Ű506Ü7Ű8Ű9ÜI 10 □
11 □ 12 □ 13 □ 14
a Klee-csoport 50. tagjának 14 013 012 01101OÜ9Ű80706Ü
5D4D3D2D1
A füzet kitöltője tehát tudta magáról, hogy a Klee- vagy a Kandinszkij-
csoport tagja-e, egyébként minden sorszámozott és csoportba sorolt fiú
a valóságban a saját tágabb csoportjának (iskola, osztály, szomszédság,
sport stb.) tagja volt. A kérdés tehát az volt, hogy a pontok (és ezáltal a
pénz) osztásakor a méltányosság (lehetőleg egyenlően, „igazságosan” osz-
szák el a pénzt a fiúk között) vagy a saját szűkebb (és teljesen önkényesen
létrehozott) csoport iránti elfogultság fog-e érvényesülni. Az eredmények
egyértelműen azt mutatták, hogy az utóbbi, a saját, önkényesen létreho-
zott csoport iránti elfogultság a külső csoporttal szemben motiválta a fiúk
viselkedését. Tehát egy minimális csoporthelyzetben, amikor a két cso-
portnak nem volt érdekkonfliktusa, történelme, nem voltak egymással
kapcsolatos sztereotípiáik, előítéleteik, éppúgy érvényesült a részrehajlás a
saját csoport javára, mint akár a Sherif-féle kísérletben, vagy még inkább
természetes, például etnikai csoportok esetében.
Tajfel és munkatársai tovább is mentek ennél. Létrehoztak egy olyan
dilemmát, amikor a pontokat osztó fiúknak választaniuk kellett a között
a stratégia között, hogy a fiúk nyeresége legyen maximális a „bank”, a
kísérletvezetők rovására, vagy mondjanak le a nyereségük maximalizá-
lásáról annak érdekében, hogy a saját, önkényesen létrehozott csoport-
juknak kedvezzenek az önkényesen létrehozott külső csoport rovására.
A pontok kiosztását ebből a szempontból megközelítő mátrix például
ilyen volt:
142
A számsorban látható számok jutalompontokat jelentenek
aKlee-csoport 74. tagjának 7 □ 8 □ 9 □ 10 □ 11 □ 12 □ 13 □ 14 Ü15 □
16 □ 17 □ 18 □ 19
aKandinszkij-csoport44.tagjának 1 □ 3□ 5□ 7 □9Ű11Q13D15Q17Ű
19 0 21 □ 23 □ 25
A számsorban látható számok jutalompontokat jelentenek
a Kandinszkij-csoport 12. tagjának 1Ü305D7Q9Ű11Ű13Ű15Q17Ü
19 □ 21 □ 23 □ 25
a Klee-csoport 50. tagjának 7D8Ü9Ü1OD11D12 013D 14Ü15Ü
16D17Ű18Ü19
Nyilvánvaló, hogy a fiúk a „banktól” akkor tehetnek szert maximális
nyereségre, ha a 19/25 vagy a 25/19 opciót választják. Ebben az esetben
azonban a saját csoporthoz tartozó relatíve kevesebb pontot kap, mint a
külső csoporthoz tartozó (bár abszolút értékben így is több mint kétszer
annyit, mint a másik véglet választása esetén). A másik szélsőséges lehető-
ség a 7/1 vagy 1/7 választása, amikor maximális, hétszeres a különbség a
saját csoporthoz tartozó javára a külső csoport tagjával szemben, összessé-
gében azonban csak töredékét kapják a fiúk együttesen a „banktól”. Ebben
a dilemmában a tipikus megoldás az volt, hogy inkább a skála 7/1 vagy 1/7
végéről választottak, azaz inkább lemondtak az abszolút anyagi előnyről,
csak hogy viszonylag nagy különbséggel tudjanak részrehajlók lenni a sa-
ját csoporthoz tartozó javára és a külső csoporthoz tartozó rovására.
A minimáliscsoport-paradigmában szerzett tapasztalatok tehát azt
mutatják, hogy van valami igazán mély motiváció a csoportok közötti el-
fogultság mögött, több, mint amit a hagyományos, az etnocentrizmuson,
érdekkonfliktuson, előítéleteken alapuló magyarázatok feltételeztek. Ez
pedig Tajfel és munkatársai elmélete szerint az, hogy az egyén a saját pozi-
lív önértékelését igen nagy mértékben annak a csoportnak a pozitív érté-
keléséből meríti, amellyel azonosul - még ha csak esetlegesen és időlege-
sen is -, ezért elemi érdeke, hogy e csoport javára elfogult legyen.
143

5.
CSOPORTIDENTITÁS, ÉNKÉP,
DOMINANCIA
Az énkép jelentősége
Már a személypercepció kettősfolyamat-elméletei kapcsán beszéltünk
arról a kettősségről, amit az egyénítés jelent szemben a csoportkategori-
zálással. Az előítélet szempontjából egy másik fontos kettősségről is be-
szélhetünk: az egyénről (ahogy az előítéletes személyiségre vonatkozó kü-
lönböző elméletek Adornóék óta megragadják; Adorno és mtsai, 1950),
illetve a csoporttagról. E két aspektusnak egy integráns és dinamikus fel-
fogását képviseli a társas identitás elmélete és az önkategorizáció elmélete
(Tajfel-Turner, 1979; Turner és mtsai, 1987). Ez az elmélet egyben magába
építi a szociálpszichológiának azt a felismerését is, hogy a társas viselke-
désre igen jelentős hatást gyakorol a konkrét szituáció, annak definíciója,
értelmezése, hatótényezői. Nagyban függ a pillanatnyi szituációtól, hogy
valaki az egyéni személyiségével vesz részt benne, adott esetben aktuálisan
érvényesülő előítéletei az egyéni élettörténetéből, személyiségéből ered-
nek-e, vagy éppen mint egy csoport tagja dolgozza fel a társas információt,
alakítja ki ítéleteit, s ily módon a csoportja által elfogadott előítéletek ér-
vényesülnek magatartásában. A kétféle működés között jelentős eltérések
lehetnek.
Az előítéletek pszichológiai alapjaira vonatkozó legelterjedtebb felfogá-
sok abból indulnak ki, hogy - minden esetleges szituatív változékonyság
ellenére - az előítéletek az egyének stabil személyiségében gyökereznek,
s ezek az előítéletek a lelki fejlődés kritikus szakaszaiban válnak szemé-
lyiségünk stabil részeivé. Amikor például a sztereotípiák automatikus
aktiválódásáról vagy krónikus hozzáférhetőségéről beszélünk, és terve-
zünk laboratóriumi kísérleteket a vizsgálatukra, akkor emögött az a fel-
tevés húzódik, hogy az olyan kognitív struktúrák, mint a sztereotípiák és
145
előítéletek stabil részei a személyiségnek, s a laboratóriumi szituációban
megfigyelt hatásukból a valóságos helyzetekben tetten érhető megnyilvá-
nulásaikra következtethetünk. Elképzelhető azonban, hogy az énképünk
ilyen stabil, szituációról szituációra megragadható volta nagyrészt illúzió.
Ez az illúzió eredhet például a kontroll alapvető igényéből: fontos az az
érzés, hogy megbízhatóan meg tudjuk jósolni, mi magunk hogyan fogunk
viselkedni, vagy mások felénk miként fognak viselkedni. A predikció ké-
zenfekvő alapja pedig az énkép stabil volta lehet. Ám mi a helyzet, ha a
stabilitás alapja valójában abban áll, hogy az egyén társas helyzete, azok a
csoportok, amelyekkel azonosul, többnyire tartósak. Ha így volna, akkor
megmagyarázhatókká válnának azok az esetek is, amikor belátható időn
belül jelentős változások álltak be adott csoportokkal szembeni előítéle-
tekben. Vagy azok az esetek, amikor egy adott szituációban az énképhez
tartozó előítélettel ellentétes módon viselkedik valaki (például LaPiere,
1981).
Egy másik fontos aspektus, ami a stabil személyiségben gyökerező
struktúrákra építő felfogást megalapozza, hogy rendkívül nehezen tu-
dunk elszakadni a kartéziánus beidegződéseinktől. Azaz attól a felfogás-
tól, hogy az elménknek van egy tárháza, ahol az életünk során kialakult
emlékeink, sémáink, sztereotípiáink vagy bármilyen egyéb ismeretegy-
ségek szunnyadnak addig, amíg valamilyen környezeti inger egyszerre
csak mozgósítja őket. Ez a kartéziánus felfogás azt implikálja, hogy van
valamilyen „műszer” a fejünkben, amely a bejövő ingereket kiértékeli, és
ennek eredményeként társítja a „raktárban” lévő ismeretekhez, s így alakul
ki a világ aktuális értelmezése. Ezzel a felfogással az a bökkenő, hogy kö-
vetkezetesen végiggondolva óhatatlanul beleütközünk abba a feltevésbe,
hogy van valamilyen entitás, egy „homunkulusz”, amely figyel, értékel és
mozgósít. Ha azonban egy ilyen entitást föltételezünk, akkor belefutunk
a végtelen regresszió csapdájába: ha valami értékel a fejünkben, akkor azt
is meg kell magyaráznunk, hogy az a valami minek alapján értékel. Az
értékelő entitásban is fel kell tételeznünk egy újabb értékelő entitást, s így
mint végtelen matrjoska babában éppen a magyarázat tűnik el. Ezzel a
kérdéssel máshol még részletesebben foglalkozunk. Most arra az össze-
függésre fogunk összpontosítani, ami az egyéni sztereotípiák, előítéletek
és a csoporthoz kötődő sztereotípiák és előítéletek között áll fenn.
146
Az önkategorizálási elmélet fontos gondolata, hogy az énképet dina-
mikus dologként fogja föl, ami az éppen aktuális önkategorizálásra épít, s
ez az önkategorizálás a szituáció, a konkrét kontextus ingereire adott vá-
lasz. Tehát miközben az énképnek vannak stabilan visszatérő mozzanatai,
mindig az adott helyzet és az ebben létrejövő önkategorizálás adja meg a
konkrét viselkedéses reakciót. Az önkategorizáció elmélete szerint tehát
nem egy kognitív struktúraként eleve meglévő énkép lép kölcsönhatásba
a szituációval, hanem az énkép éppen az aktuális önkategorizálás ered-
ménye. Az előítéletek szempontjából például kategorizálhatjuk magunkat
egy adott helyzetben egyénként, és ebben az esetben például az énképünk
lehet egy toleráns ember képe. De kategorizálhatjuk magunkat egy cso-
port tagjaként, például egy vallási szekta, egy kisebbség, egy futballcsapat
szurkolótábora tagjaként, amikor is az egyénkénti önkategorizációtól gyö-
keresen eltérő aktuális énképünk alakíthatja társas viselkedésünket és íté-
leteinket, adott esetben például reagálhatunk dühödt előítélettel egy másik
csoport egy tagjára.
Az egyén identitása a társas identitás elmélete szerint a pszichológiai
saját csoportból származik. Ennek alapján alakul ki az egyén számára,
hogy miben hasonlít a saját csoportjához, s milyen különbségeket észlel
a saját csoport tagjaihoz képest. Az egyéni identitás jelentése pedig a saját
csoport számára közös normákból, vélekedésekből ered, a saját csoport
közös világnézete határozza meg az egyén világnézetét. Az egyéni és a tár-
sas identitás között tehát kölcsönhatás áll fenn. Ez a kölcsönhatás érvényes
a sztereotípiákra és előítéletekre is, a saját csoport és az egyén élményeiben
hekövetkező változások módosíthatják a csoport és az egyén előítéleteit.
Ausztráliában például viszonylagos türelem volt jellemző a nem mohame-
dánok részéről a mohamedánok irányában. A Világkereskedelmi Központ
elleni 2001. szeptember 11-i támadás, a Báli szigetén 2002-ben elkövetett
nyaralóhelyi robbantásos merényletek után (ezekben több száz ausztrál is
áldozatul esett) a mohamedán ausztrálokkal szembeni negatív előítélet és
diszkrimináció jelentősen megnövekedett, aminek csúcspontját mind ez
ideig a 2005-ben Sydneyben lezajlott tengerparti zavargások jelentették.
A saját csoportban lezajlott ilyen folyamatok eredményeként az önkatego-
i izálási elmélet szerint az egyénekben is lezajlik az attitűdök módosulása,
és azok, akik korábban határozottan toleráns énképpel rendelkeztek a más
147
vallások, például az iszlám hívei iránt, most valószínűleg tekintélyelvűbb
nézeteket fognak maguknak tulajdonítani (Reynolds-Turner, 2006).
Ezt a gondolatmenetet folytatva oda juthatunk el, hogy a személyiség és
az előítéletesség közötti viszonyra befolyással van az az önkategorizáció,
amely a konkrét szituációban kiemelkedő jelentőséget kap. Vagyis más-
más aktuális csoportidentitás eltérő mértékű előítéletességet vált ki
ugyanabból az egyénből. Ennek igazolására Reynolds és munkatársai
(2001) végeztek egy eléggé összetett kísérletet. Egyrészt a csoportiden-
titás szempontjából öt különböző helyzetet teremtettek: a kontrollhely-
zeten kívül (ahol nem manipulálták a csoportidentitást) vagy az egyéni
identitást tették hangsúlyossá, vagy az életkori, a nemi vagy a nemzeti
csoportidentitást. Az egyéni identitást azáltal tették hangsúlyossá, hogy
azt mondták a kísérlet résztvevőinek: „Az ön egyéni véleményét szeret-
nénk megismerni, azt, hogy ön mint egyedi ember másokhoz képest mi-
ként gondolkodik.” A három csoportidentitási helyzetben azzal vezették
be a vizsgálatot, hogy „különböző csoportok véleménye eltér számos
társadalmi kérdésről”. A nemzeti identitási helyzetben azt mondták a
kísérlet résztvevőinek (akik ausztrálok voltak), hogy az ausztrálok és az
amerikaiak véleményét szeretnék összehasonlítani, vagy a nemi identi-
tás esetén a nőkét és a férfiakét, illetve az életkor esetén a fiatal embere-
két és az idősebbekét.
Ilyen előkészítés után felvették a résztvevőkkel a Jobboldali tekintélyel-
vűség skála 30 itemét (Altemeyer, 1988), valamint a Modern rasszizmus
skála ausztrál változatát, amelyek egyaránt az előítéletességet mérik. Az
egyes résztvevőknél mért előítéletesség aszerint változott, hogy melyik
identitás volt a szituációban kihangsúlyozva. A kísérlet résztvevői aszerint
kerültek eltérő módon csoportokba, hogy melyik csoportidentitásuk volt
szem előtt. Amikor a nemzeti identitás volt hangsúlyos (amelyben elég
nagy megegyezés volt a résztvevőkben arról, hogy az ausztrálok kevés-
bé előítéletesek, mint az amerikaiak), akkor nem mutatkozott számottevő
korreláció a skálákon mutatott tekintélyelvűség és az előítéletesség kö-
zött. Amikor a hangsúlyos identitás a minta alcsoportjai között nagyobb
különbségeket mozgósít (például a Jobboldali tekintélyelvűség skáláján
magas értéket mutatók fokozott előítélettel reagálnak, ha az antifeminista
identitásuk kerül előtérbe, az alacsony értéket mutatók pedig még inkább
148
elkötelezettekké válnak feminista irányultságuk iránt), akkor erősebb lesz
az együttjárás a tekintélyelvűség és az előítéletesség között.
Az önkategorizálási elmélet felfogását az előítéletes személyiségről
mindezek után a következőkben foglalhatjuk össze (Reynolds-Turner,
2006):
1.	Az énkép nem csupán a személyiségen és az egyénen alapul, hanem
nagymértékben a társadalomból, illetve a csoportból, mindenekelőtt az
aktuális saját csoportból származik. Stabilitása pedig nem feltétlenül an-
nak köszönhető, hogy az egyén szilárd kognitív struktúrákkal rendelkezik,
hanem abból ered, hogy jobbára viszonylag stabil feltételek között éli tár-
sas életét.
2.	Az előítélet végső soron nem a személyiség kialakulásában gyökerező
probléma, ahogy azt Allport vélte (Allport, 1977), hanem legalább olyan
fontos szerepet játszik kialakulásában és fennmaradásában az emberek
társas identitása, valamint az a közös felfogás, hogy miben állnak a cso-
portok közötti viszonyok.
3.	Az előítéletes személyiség nem feltétlenül a múltban alakult ki és rög-
zült, hanem tükrözhet a jelenben zajló csoportfolyamatokat, és általában
befolyással vannak rá a csoportfolyamatok.
A társadalmi dominanciára irányultság mint
az előítéletek és a diszkrimináció forrása
A társadalmi dominancia elmélete (Sidanius-Pratto, 1998; Pratto-
Sidanius-Levin, 2006) abból indul ki, hogy az emberi társadalmak cso-
porthierarchiáiból következőleg kikerülhetetlen, hogy egyes csoportok
uralkodjanak, és más csoportokat elnyomjanak. Három minőségileg elkü-
lönülő alrendszert definiálnak ebben a csoporthierarchiában:
1.	Életkori rendszer, amelyben a felnőtteknek aránytalanul nagy hatal-
muk van a gyerekek fölött.
2.	Nemek rendszere, amelyben a férfiaknak aránytalanul nagyobb tár-
sadalmi, politikai és katonai hatalmuk van, mint a nőknek.
3.	Önkényesen felállított rendszer, amelyben az emberi életciklushoz
nem kapcsolódó alapon létrejött csoportoknak eltérő mértékben állnak
149
rendelkezésükre pozitív és negatív társadalmi értékű dolgok. Az ilyen cso-
portok alapulhatnak nemzetiségen, etnikumon, társadalmi osztályon, bir-
tokon, származáson, valláson, rokonságon stb.
A csoportok közötti konfliktusok elsősorban az önkényesen felállított
rendszerek férfi tagjai között állnak fenn, amit az elmélet az „alárendelt
hím célpont hipotézisének” nevez. Drámai példával szolgál erre a lincse-
lésekre vonatkozó adat az Egyesült Államokból. Az 1882 és 1927 között
afroamerikaiak ellen elkövetett lincselések áldozatainak 69%-a férfi volt,
a homoszexuálisok ellen gyűlöletből elkövetett támadások áldozatainak
80%-a férfi volt. Sőt, azt a széles körben elterjedt brutalitást, hogy az ellen-
ség nő tagjait megerőszakolják (legutóbb a délszláv háborúban tapasztal-
hattuk meg), elsősorban az áldozatok férfi hozzátartozóinak megalázása
céljával követik et Ugyancsak ezt az összefüggést támasztja alá, hogy a ne-
gatív nemzeti sztereotípiák elsősorban az adott nemzetek férfi sztereotípi-
áival állnak kapcsolatban, a női sztereotípiák a nemzetiségtől függetlenül
elsősorban a nők gondoskodó szerepével függnek össze.
Az ilyen csoportokon alapuló társadalmi hierarchia kialakulásában és
fenntartásában kardinális szerepet játszanak a dominanciát legitimizáló
mítoszok. A társadalmi dominancia elmélete különbséget tesz a hierar-
chiát fokozó és a hierarchiát csillapító legitimizáló mítoszok között. Az el-
nyomást erkölcsi és szellemi alapokra helyező mítoszok tömegét ismerjük
akár a mából, akár a történelemből. Ilyenek: a rasszizmus, szexizmus, hit
az igazságos világban, nacionalizmus, a királyok istentől származó hatal-
ma, a társadalmi osztályok rendszere, az a hit, hogy a szegények maguk
tehetnek szegénységükről, stb. A hierarchiát csillapító legitimizáló míto-
szokra példa lehet számos politikai ideológia: a szocializmus, szociálde-
mokrácia, kommunizmus vagy az Újtestamentum szegénypárti és egyen-
lőséget hirdető tanai, az egyetemes emberi jogok tana vagy a feminizmus.
Fontos, hogy ezeket a legitimizáló mítoszokat mind a domináns, mind az
alárendelt társadalmi csoportok elfogadják.
Ugyancsak a társadalmi hierarchiát fenntartó szerepe van a különböző
intézményeknek, az intézmények diszkriminatív tevékenységének, és a tár-
sadalmi dominancia elmélete az intézményeken belül is különbséget tesz
hierarchiát fokozó és csillapító intézmények között. A hierarchiát fokozó
intézményekre példával szolgálnak a különböző belbiztonsági erőszak-
150
szervezetek (pl KGB, Gestapo, FBI, Moszad), a maximális profitra törekvő
pénzintézetek, a nemzetek fölötti vállalatok és az igazságszolgáltatás intéz-
ményei. Az utóbbiak például többé vagy kevésbé, de minden társadalomban
diszkriminálnak az elnyomott csoportok rovására. Az Egyesült Államokban
például több mint hatszor annyi afroamerikait börtönöznek be, mint eu-
rópai amerikait, s ennek az aránytalanságnak csak egy részét magyarázza,
hogy nagyobb a bűnözés aránya az afroamerikaiak között. A hierarchiát
csillapító intézmények jóval kisebb hatással vannak a társadalomra; ilyenek
a különböző jótékonysági, emberi jogi és vallási intézmények.
A társadalmi dominancia elméletének középponti fogalma a társadal-
mi dominanciára irányultság (social dominance orientation; SDO), ami
azt fejezi ki, hogy az egyén mennyire kívánja a csoporton alapuló uralmat
és egyenlőtlenséget. Ez lényegében egy személyiségvonásként is felfogha-
tó, amelynek mérésére több skálát is kidolgoztak, a legutóbbi a 16 tételből
álló SDO6 skála. Annyiban azonban semmiképpen sem személyiségelmé-
let, még csak nem is az előítéletes személyiség elmélete, hogy a csoport
társadalmi pozíciójától és általában a társadalmi kontextustól függ. A 16
állítással való egyetértést, illetve egyet nem értést egy hétfokú skálán lehet
megadni. Az állítások a következők (az 1-8. állítás magas, a 9-16. állítás
alacsony SDO-t mutat):
1.	Vannak olyan embercsoportok, amelyek egyszerűen értékesebbek,
mint mások.
2.	Annak érdekében, hogy megszerezd, amit a csoportod akar, olykor
erőt kell alkalmazni más csoportokkal szemben.
3.	Rendjén való, hogy bizonyos csoportoknak több esélyük van az
életben, mint másoknak.
4.	Ha előre akarunk jutni az életben, olykor át kell lépni más csopor-
tokon.
5.	Ha bizonyos csoportok megmaradnának a helyükön, kevesebb
problémánk lenne.
6.	Valószínűleg jól van az úgy, hogy bizonyos csoportok a csúcson
vannak, mások pedig alul.
7.	Az alacsonyabb rendű csoportok jól teszik, ha megmaradnak a he-
lyükön.
151
8.	Más csoportokat olykor a helyükön kell tartani
9.	Jó volna, ha minden csoport egyenlő volna.
10.	A csoportok egyenlősége kellene, hogy az eszményünk legyen.
11.	Minden csoportnak egyenlő esélyt kell biztosítani az életben.
12.	Meg kell tennünk, amit csak tudunk, hogy kiegyenlítsük a külön-
böző csoportok számára a feltételeket
13.	Növelnünk kell a társadalmi egyenlőséget.
14.	Kevesebb gondunk volna, ha a különböző csoportokkal egyenlőb-
ben bánnánk.
15.	Arra kellene törekednünk, hogy a jövedelmek egyenlőbbek legye-
nek.
16.	Egyetlen csoport sem uralkodhat a társadalom fölött.
Az így mért irányultság számos attitűddel korrelál, így például a
szexizmussal (r = 0,51) és egy sor kisebbséggel szembeni előítélettel na-
gyon eltérő országokban (Egyesült Államok, Kanada, Mexikó, Izrael, Taj-
van, Kínai Népköztársaság és Új-Zéland; az átlag r = 0,41). Sőt számos
egyéb attitűddel is tapasztaltak korrelációt, például azzal, hogy a nemi erő-
szak áldozatát mennyire hibáztatják (r = 0,43), vagy a nacionalizmussal
(r = 0,51), vagy az iraki háború támogatásával (r = 0,48).
Korábban felhívtuk rá a figyelmet, hogy a társadalmi dominanciára irá-
nyultság nem valamilyen tartós személyiségvonás, hanem nagyban függ
a pillanatnyi kontextustóL Jó példával szolgált erre egy kísérlet, amelyben
két izraeli zsidó csoportot, a magasabb státusú askenázi és az alacsonyabb
státusú mizrahi zsidókat hasonlították össze, illetve az izraeli arabokat és
izraeli zsidókat (Levin, 1996; idézi Pratto-Sidanius-Levin, 2006). A 16 té-
teles SDOfi skála egyik fele előtt az izraeli etnikai különbségre hangolták
elő a résztvevőket (askenázi és mizrahi zsidókat), a másik fele előtt a nem-
zeti, zsidó-arab különbségre. Amikor etnikai volt az előhangolás, akkor a
magasabb státusú askenázi zsidók magasabb SDO-értékeket adtak, míg
amikor a nemzeti különbséggel hangolták őket elő, akkor ez a differencia
eltűnt (7. ábra).
A társadalmi dominanciára irányultság a kutatások szerint a legerősebb
a férfiaknál. Miközben vannak különbségek etnikum, életkor, vallás stb.
tekintetében is, minden ilyen csoporton belül kimutatható, hogy a férfiak
152
7. ábra. A?. SDO az etnikai csoport és a társadalmi kontextus függvényében
I zraelben (Pratto-Sidanius-Levin, 2006 nyomán)
igénye a hierarchiában betöltött magasabb pozíció fenntartására erőtel-
jesebb, mint a nőké. Egy Los Angelesben és a környékén élő közel 2000
résztvevőre kiterjedő vizsgálat (Sidanius-Pratto-Bobo, 1994) egyértel-
műen kimutatta a nemek közötti különbséget tekintet nélkül az életkorra,
pártszimpátiára, vallásra, etnikumra és iskolázottságra. A résztvevők kb.
33%-a fehér nem spanyol ajkú, 25%-a spanyol ajkú, 25%-a afroamerikai
és 15%-a ázsiai származású volt. A csoportok között találtak különbséget
a társadalmi dominanciára irányultság tekintetében, pl. a zsidók viszony-
lag kisebb mértékben mutatták, mint a katolikusok, de minden csoporton
belül kifejezettebb volt a férfiak körében, mint a nőknél. Ez a különbség is
lehet eltérő mértékű persze, például a nemek közötti különbség kisebbnek
bizonyult az Egyesült Államokban és Ausztráliában, mint Oroszországban
és Svédországban (Sidanius-Pratto-Brief, 1995).
A sztereotípiafrász
A jelenség
I így megfigyelő nézőpontjából egy fiú és egy lány egy matematikaórán, vagy
egy fekete vagy egy fehér diák bármilyen órán lényegében azonos helyzet-
ben vannak. A tanár ugyanaz, a tankönyvek azonosak, és jobb osztályokban
153
a diákokkal egyformán bánnak. Lehetséges, hogy mégis másként élik át az
órákat, annyira másként, hogy ez jelentősen befolyásolja iskolai teljesítmé-
nyüket és előmenetelüket? A kérdésnek van elméleti és gyakorlati jelentősé-
ge. A gyakorlati jelentőség nyilvánvaló: jobban meg kell érteni azokat a fo-
lyamatokat, amelyek egy csoportot hátráltatnak az iskolai teljesítményében,
s hogy mi a teendő, hogy javítsuk ezt a teljesítményt. Az elméleti jelentőség
annak megértésében áll, hogy a csoportokkal kapcsolatos társadalmi szte-
reotípiák miként befolyásolják a csoport tagjainak szellemi teljesítményét és
identitásuk fejlődését. Két csoportra összpontosítunk: az afroamerikaiakra,
akiknek negatív sztereotípiával kell együtt élniük az iskolai teljesítmény szá-
mos területén, és a nőkre, akiknek hasonló a helyzetük, főleg a matemati-
ka és a természettudományok terén. A nők tekintetében Magyarországon
nincs lényeges különbség az Egyesült Államokban tapasztaltakhoz képest,
az afroamerikaiakra vonatkozó tapasztalatok pedig nagy valószínűséggel
sok közös vonást mutatnak a magyarországi romák helyzetével, noha ilyen
kutatások tudomásunk szerint nem folytak még.
Ahhoz, hogy sikeresek legyünk az iskolában, azonosulnunk kell az
iskolai teljesítménnyel abban az értelemben, hogy az énképünk részévé
válik az iskolai siker. Ez azután megalapozza a teljesítménymotivációt
Az azonosuláshoz arra van szükség, hogy jó kilátásokkal kecsegtessen az
adott pálya, azaz a készségeink, az érdeklődésünk, a lehetőségeink kibon-
takozhassanak az adott területen. És természetesen az is szükséges, hogy
oda tartozhassunk, hogy elfogadjanak bennünket. Ha ez a viszonyunk az
iskolához nem alakul ki, vagy törést szenved, akkor a teljesítmény látja
kárát. A konkrét kérdés tehát az, hogy az afroamerikaiak és a nők számára
mi vezet ahhoz az élményhez, ami meggátolja azonosulásukat az iskolával
vagy annak bizonyos területeivel.
A sztereotípiafrász kifejezés2 arra a jelenségre utal, hogy ha egy olyan
csoport tagja vagyok, amelyet egy adott szituációban negatív sztereotí-
pia sújt, akkor ez a körülmény akaratlanul is rossz hatással lesz az adott
2 Az angol kifejezés (streotype threat) szó szerint sztereotípiafenyegetés. Tekintettel arra, hogy
a magyar nyelv ismer egy erős érzelmi töltetű „csengőfrász” kifejezést, amely arra utalt, hogy az
elnyomók titkosrendőrsége hajnalban csengetett be azokhoz, akiket elhurcoltak, helyénvalónak
tartom erre utalással a „sztereotípiafrász” kifejezést meghonosítani.
154
helyzetben nyújtott teljesítményemre. Azok számára pedig különösen
veszedelmes a sztereotípiafrász, akik azonosulnak a szituációval. Tehát
egy afroamerikai, aki azonosul az iskolai osztállyal, és jó teljesítményre
törekszik, vagy az a diáklány, aki azonosul a matematikával, és szeretne jó
matekos lenni, különös mértékben szenved a sztereotípiafrásztól, számára
önveszélyessé válhat a szituáció.
Steele definíciója a következő: „Amikor egy negatív sztereotípia arról
a csoportról, amelyhez tartozunk, az énképünk szempontjából fontossá
válik, rendszerint kézenfekvő értelmezéseként annak, amit éppen teszünk,
amit éppen átélünk, vagy a szituációnak, amiben vagyunk, mely értelme-
zés lényeges önmagunk meghatározása szempontjából. Akkor fordul elő,
amikor épp a sztereotípia területén vagyunk oly módon, hogy egy etnikai
sztereotípia alapján ítélhetnek meg bennünket vagy bánhatnak velünk”
(Steele, 1997,616.).
A csoportot érő negatív sztereotípiára kétféle alkalmazkodó válasz ad-
ható:
1. Az azonosulás feladása (dezidentifikáció) - ha az afroamerikai nem
tartja identitása fontos részének az iskolát és az iskolai teljesítményt, vagy
a diáklány nem tartja identitása fontos részének a jó matekteljesítményt,
akkor az énképét megvédte a negatív sztereotípiától.
2. Sztereotípiafrász: amikor a területen magabiztos ember azonosul az
iskolai teljesítménnyel vagy a jó matekteljesítménnyel. Ez szituatív. Olyan
helyzetben, amikor nem merül föl a sztereotípia relevanciája, amikor a
csoporthoz tartozás nincs előtérben, nem jelentkezik, nem befolyásolja
károsan az intellektuális teljesítményt.
A sztereotípiafrász általános jellemzői (Steele, 1997,616-617.):
1.	A sztereotípiafrász általános fenyegetés, nem kötődik konkrét
stigmatizált csoportok pszichológiájához. Bármely olyan csoport tagját
érinti, amely csoporttal kapcsolatban létezik egy általánosan ismert nega-
tív sztereotípia (például a nagypapa, aki attól fél, hogy a memóriája bár-
milyen kis megingása megerősíti az öregekkel kapcsolatos sztereotípiát,
vagy kiteszi e sztereotípia alkalmazásának). A sztereotípiafrász tekinthető
általában valamilyen negatív reputáció miatti aggodalom altípusának.
2.	A kontrollmechanizmus, amely mintegy ki vagy bekapcsolja a szte-
reotípiafrászt, egy konkrét együttjárás: hogy a csoportunkat illető negatív
155
sztereotípia relevánssá válik-e önmagunk vagy a viselkedésünk értelmezé-
se szempontjából egy olyan szituációban, amellyel azonosulunk. Amikor
egy ilyen helyzet magában foglal mind sztereotipizált, mind nem szte-
reotipizált embereket, akkor a sztereotípia mint a különbség dimenziója
feltűnőbbé válik, miáltal erőteljesebben érezteti is a hatását. Ám az ilyen
integráció sem nem szükséges, sem nem elegendő feltétele a sztereotípia-
frásznak. Akkor is bekövetkezhet, ha egymagunkban vagyunk, amikor
például egy nő egy fülkében dolgozik a matematikateszten, de úgy érzi,
a teljesítményének sztereotípia szerinti korlátáit erősítheti meg az ered-
mény. És nem kell, hogy felbukkanjon egy integrált helyzetben. Ha egy
tantermi szituációban csökkentjük a sztereotípia fontosságát az értelmezés
szempontjából (például azáltal, hogy hangsúlyozzuk, a feladatban nyúj-
tott teljesítmény lényegtelen a csoporttagság szempontjából), akkor ezzel
csökkenthetjük a fenyegetést és annak teljesítményromboló hatását.
3.	Ez a mechanizmus a sztereotípiafrász változékonyságát is megma-
gyarázza: azt a tényt, hogy e fenyegetés típusa és mértéke csoportról cso-
portra, vagy bármely csoport esetében alkalomról alkalomra változhat.
Például a fehér férfiak, az afroamerikai emberek és a túlsúlyos emberek
által átélt sztereotípiafrász típusa és foka jócskán eltérhet annak alapján,
hogy az első csoport esetében az érzékenységgel és méltányossággal függ
össze, a másodikban az iskolai teljesítménnyel, a harmadikban pedig az
önkontrollal. Továbbá e csoportok bármelyike esetében a frász foka eltérő
lehet különböző szituációkban. A nők például jócskán csökkenthetik szte-
reotípiafrászukat azzal, hogy átmennek a teremnek abba a végébe, ahol
éppen irodalomóra van. A magyarázat világos: különböző csoportok a
sztereotípiafrász különböző formáit és mértékét élik át, mert a velük kap-
csolatos sztereotípiák eltérnek tartalmukban, kiterjedésükben és azokban
a szituációkban, amelyekre érvényesek.
4.	A sztereotípiafrász átéléséhez nem kell hinnünk a sztereotípiában,
vagy akár aggódnunk amiatt, hogy ránk is érvényes. Ahogy az ismert
afroamerikai szociálpszichológus, James M. Jones írta: „Amikor odame-
gyek az ATM géphez, és éppen egy nő vesz föl pénzt, arra gondolok, vajon
meg fog-e ijedni, hogy esetleg kirabolom. Mivel nincs ilyen szándékom,
hogyan nyugtathatnám meg? Talán sehogy... és az is lehet, hogy eszébe
sem jut ilyesmi. Mégis átfut az agyamon mindez” (1997,262.). Jones átélte
156
ebben a szituációban a sztereotípiafrászt, noha nem gondolta úgy, hogy
ez a sztereotípia jellemző lett volna rá. Természetesen ettől még nem válik
kevésbé életformáló erővé. Az ember mindennapi élete tele lehet olyan
visszatérő helyzetekkel, amelyekben ez a fenyegetés megnehezíti az adap-
tív választ.
5.	Csüggesztő eredmény várható attól az erőfeszítéstől, hogy azáltal
küzdjük le a sztereotípiafrászt, hogy megcáfoljuk a sztereotípiát, például
azáltal, hogy kiváló teljesítményt nyújtunk az iskolában. Mivel ezek a szte-
reotípiák a társadalomban széles körben elterjedtek, egy adott szituáció-
ban elért személyes kivétel nem általánosítható egy új helyzetre, ahol eset-
leg a hírünk nem ismert, vagy valamilyen új kihívással kapcsolatban ismét
cl kell fogadtatnunk, hogy ránk nem vonatkozik a sztereotípia. Tehát még
ha meg is lehet cáfolni a sztereotípiát, sziszifuszi, örökké visszatérő fel-
adat marad. Ezek a sztereotípiák csoporton alapuló állítólagos képesség-
beli korlátok, amelyeket gyakran megerősít az a társadalmi struktúrában
tapasztalható jelenség, hogy az illető csoport egyre kisebb létszámban van
képviselve, ahogy haladunk az oktatás egyre magasabb szintjei felé. A cso-
port tagja ezért hiába cáfolta a sztereotípiát alacsonyabb szinten, ennek
nincs jelentősége a következőn.
Empirikus bizonyítékok
Spencer, Steele és Quinn (1999) jó matekos nőknél vizsgálta szabványos
matematikateszten nyújtott teljesítményükre a sztereotípiafrász hatását
Az alapja természetesen az, hogy a társadalomban széles körben elter-
jedt sztereotípia szerint a nők gyengébbek matematikából, mint a férfiak.
A kutatáshoz olyan nő és férfi egyetemi hallgatókat toboroztak, akik jó
inatekosok voltak, és azonosultak is ezzel a szerepükkel, azaz fontos volt
számukra, hogy erősek matematikából. Nagyon nehéz feladatokat adtak
nekik, feltételezve, hogy frusztrálja majd őket, hogy mennyire nehezen
boldogulnak, de azért nem haladja meg a képességeiket. Ebben a szituáci-
óban a nők jelentősen gyengébb teljesítményt nyújtottak, mint az ugyan-
olyan képességű férfiak. A vizsgálatnak volt egy másik része is, amelyben
irodalomból ugyanolyan jó férfi és nő egyetemi hallgatók kaptak nagyon
157
nehéz irodalomfeladatokat. Ebben az esetben a nők ugyanolyan jó teljesít-
ményt nyújtottak, mint a férfiak.
Egy másik vizsgálatban a hallgatók egyik csoportjának azt mondták,
hogy a matematikai feladatok, amelyeket majd meg kell oldaniuk, általá-
ban jól tükrözik a nemek közötti különbségeket, a másik csoportnak pedig
ellenkezőleg, azt mondták, hogy ezekről a feladatokról kiderült, hogy füg-
getlenek a nemi különbségektől. Az előbbi csoport esetében az előző vizs-
gálathoz hasonlóan a nők ugyanúgy rosszabbul teljesítettek, mint a férfiak,
a második csoport esetében azonban semmi különbség nem volt a nők és
férfiak teljesítménye között.
Az etnikai sztereotípiák hatására példa az afroamerikaiak sztereotípia-
frásza szabványos iskolai tesztben. Ebben a Stanford Egyetem fekete és
fehér hallgatói kapták a verbális készségeket mérő teszt legnehezebb fel-
adatait. Tekintettel arra, hogy egy nagyon válogatós egyetem hallgatóiról
volt szó, feltételezték a kutatók, hogy a hallgatók azonosultak a teszt verbá-
lis feladataival. A tesztet kétféleképpen mutatták be. Az egyik esetben úgy
állították be, hogy az diagnosztikus értékű a verbális képességekre nézve.
A másik esetben úgy tudták a hallgatók, hogy egy laboratóriumi problé-
mamegoldó vizsgálat résztvevői, és a feladatoknak nincs közük a verbális
készségekhez. A fekete hallgatók sokkal rosszabb teljesítményt nyújtottak,
mint a fehérek, amikor diagnosztikusnak tudták a tesztet, míg nem volt
különbség a feketék és fehérek teljesítménye között, amikor úgy tudták,
hogy a feladatok nem diagnosztikusak a verbális képességekre nézve.
Volt egy további érdekes változata is ennek a kísérletnek. Most csak nem
diagnosztikusnak beállított feladatokat kaptak, de abban volt különbség a
két csoport között, hogy a teszt megkezdése előtt rá kellett írni a tesztlapra
demográfiai adatokat. Az egyik csoportnak ezek között nyilatkoznia kel-
lett az etnikai hovatartozásáról, a másiknak nem. Ez önmagában elegen-
dő volt a sztereotípiafrász kiváltásához: azok, akik ráírták a lapra, hogy
feketék, szignifikánsan rosszabbul teljesítettek, mint a fehérek, míg ahol
ez nem került rá a lapra, nem volt különbség a teljesítményben. Hasonló
eredményeket kaptak nőkkel is, amikor a matematika zárthelyi űrlapjára
rá kellett írni a demográfiai adatokat, s így a résztvevők számára hozzá-
férhetőbbé vált a nemi sztereotípia, és amikor elég volt csak az elektroni-
kus tanulmányi rendszerben kapott alfanumerikus kódjukkal azonosítani
158
magukat. Az előbbi csoport lényegesen rosszabb teljesítményt nyújtott a
matematika zárthelyiben, mint az utóbbi, noha egyébként azonos képes-
ségű hallgatókról volt szó, akiket véletlenszerűen soroltak az első vagy a
második csoportba.
Dezidentifikáció
A sztereotípiafrásznak van tartós hatása is az iskolai teljesítményre: meg-
akadályozza, hogy az illető azonosuljon az iskolával, vagy lerombolja az
azonosulást, legalábbis azokon a területeken, ahol érvényesül. Ha az azo-
nosulás megszakítása az iskolával s az ennek következtében előálló gyen-
ge iskolai teljesítmény a társadalom képességstigmatizáló sztereotípiáira
adott reakció, akkor arra kell számítanunk, hogy a stigmatizáció gyenge
iskolai teljesítménnyel társul bárhol a világban. Ogbu (1986) egy érdekes
tényről számol be: a világ iparosodott és nem iparosodott nemzeteiben
egyaránt megfigyelhető a kasztszerű kisebbségek esetében ugyanaz a kb.
15 pontnyi IQ-hátrány a nem stigmatizáltakhoz képest, mint ami a feke-
te és fehér amerikaiak között tapasztalható. A kasztszerű kisebbségek: a
maorik Üj-Zélandon, a barakuk Japánban, a haridzsák Indiában, a keleti
zsidók Izraelben és a nyugat-indiaiak Nagy-Britanniában. Ezek a csopor-
tok ugyanúgy szenvednek a gyengébb iskolai teljesítménytől, a kimaradás
magasabb arányától és ehhez kapcsolódó magatartásbeli problémáktól. Ez
a szakadék akkor is megvan, ha a stigmatizált és a nem stigmatizált cso-
port azonos etnikumhoz tartozik, mint például a japán barakuk esetében.
Ezekben a csoportokban az a közös, hogy kasztszerű státusuk van, a tár-
sadalmuk a szellemi képességeiket stigmatizáló sztereotípiákat tart fenn
velük kapcsolatban, ami elveti a magját annak, hogy ne azonosuljanak az
iskolával
A sztereotípiafrász következményeivel szembeni egyik tipikus védekezés
a stigmatizált csoportok tagjai részéről az önbecsülés és az iskolai teljesít-
mény szétválása. Ha a képességükben stigmatizált csoportok gyenge iskolai
teljesítményét az azonosulás megszűnése közvetíti, akkor arra lehet számí-
tani, hogy a képességükben stigmatizáltaknál szétválik egymástól az isko-
lai teljesítmény és az önbecsülés. Az afroamerikaiak esetében erre számos
159
bizonyítékunk is van. A tapasztalatok szerint annak ellenére, hogy a fekete
diákok mind az érdemjegyek, mind a tudástesztek tekintetében gyengébben
teljesítenek, mint a fehér diákok, legalább olyan mértékű az általános ön-
becsülésük, mint a fehér diákoknak, olykor még nagyobb is. Ez arra mutat,
hogy a fekete diákok érzéketlenek a gyenge iskolai teljesítmény iránt. Az
egyén szintjén ennek nyilvánvaló mentálhigiénés előnyei vannak, megsza-
badul a fontos stresszforrástól, ugyanakkor társadalmi szinten nyilvánvaló
hátránya, hogy konzerválja a lemaradást az iskolai teljesítmény tekinteté-
ben, ami a tudást nagy becsben tartó modern társadalmakban súlyos ár.
Az identitásfrász
A sztereotípiafrászhoz hasonlóan a társas identitást érő fenyegetés azt
jelenti, hogy aggódunk, hogy a csoportunkkal kapcsolatos sztereotípia
alapján ítélnek meg bennünket, vagy ezt a sztereotípiát erősíti meg a vi-
selkedésünk, szemben azzal, amikor általánosságban aggaszt bennünket a
csoportunk negatív megítélése. Ez a megközelítés arról szól, hogy a társas
identitást érő fenyegetés miként érinti a különböző etnikai csoportok-
hoz tartozó emberek társas érintkezésének dinamikáját, és tágabban az
etnikumok közötti viszonyokat. Ez a megközelítés a metasztereotípiákra
vonatkozó kutatásban gyökerezik. A metasztereotípia azt jelenti, hogy az
egyén vélekedése szerint a külső csoportok tagjai milyen sztereotípiákat
alkalmaznak az illető csoportjának megítélésekor. A metasztereotípiák az
etnikai csoportok közötti érintkezések során a társas identitást érő fenye-
getések forrásai lehetnek.
Az emberek különböző tényezők alapján számítanak arra, hogy a cso-
portsztereotípia alapján alkot róluk képet a külső csoport tagja. Az egyik
fontos ilyen támpont, hogy az adott társas helyzetben mennyire szembe-
tűnő a társas identitás. Az etnikai csoportok között zajló érintkezés so-
rán - a többnyire jól látható külső megjelenésbeli támpontok miatt - az
etnikai csoporthoz tartozás szembetűnő. Ezért az emberek gyakran jutnak
arra a felismerésre ilyen helyzetekben, hogy fennáll annak a lehetősége,
hogy a külső csoporthoz tartozó másik ember őt sztereotípia alapján ítéli
meg. Ekkor az egyén egyszerre viselkedik a személyes és a csoportidenti-
160
tása irányítása alatt: őt személyesen vajon hogyan látják a csoporttagsága
lencséjén keresztül.
A legtöbb kutatás abból indult ki, hogy az identitást érő fenyegetések a
csoportok közötti státusbeli különbségekhez kötődnek. A figyelem eddig
főként arra irányult, hogy az alacsonyabb státusú csoportok, mindenek-
előtt az etnikai kisebbségek tagjainak identitására nézve milyen következ-
ményekkel jár a fenyegetés. Újabban azonban kiderült, hogy magasabb
státusú csoportok tagjaira, így a fehérekre is érvényes, hogy úgy hihetik,
társas identitásukat sztereotípiák alapján való megítélés fenyegeti.
Kanadai kutatók például kimutatták, hogy fehér kanadaiak meta-
sztereotípiái miként jönnek működésbe akkor, ha arra figyelnek, hogy
kanadai őslakosok (First Nations) hogyan fogják őket értékelni az interak-
ció során. Az egyik ilyen vizsgálatban a fehér kanadaiak egyszerűen csak
felsorolták, hogy az őslakosok miként tekintenek rájuk. Szerintük az ősla-
kosok szemében a fehér kanadaiak előítéletesek, elfogultak, önzők és zárt
gondolkodásúak (Vorauer, Main-O’Connell, 1998). Egy ezt követő vizs-
gálatban a kutatók arra kerestek választ, hogy a metasztereotípiák aktivá-
lásában mekkora szerepet játszik az, hogy az egyének aggódnak, amiért
értékelik őket, vagy pedig egyszerűen csak abból fakad, hogy találkoznak
a másik csoporttal (Vorauer és mtsai, 2000).
Fehér kanadaiak vagy arra számítottak, hogy egy másik diákkal meg
kell majd beszélniük társadalmi kérdéseket, vagy pedig arra, hogy meg
fognak nézni egy videofelvételt, amelyen egy másik diák egy sor kérdés-
re válaszol. Ténylegesen minden résztvevő megnézett egy videofelvételt,
amelyen a másik ember kérdésekre válaszol. Ám csak a tényleges érintke-
zésre számító résztvevők tudták úgy, hogy a partnerük esetleg egy későbbi
időpontban majd értékelheti őket. A videofelvételen látható ember etnikai
csoportját úgy manipulálták, hogy a résztvevők vagy egy fehér kanada-
it vagy egy őslakos kanadait láttak. A felvétel megtekintését követően a
résztvevők egy lexikai döntéseket igénylő feladatot végeztek el, ahol azt
mérték, hogy a metasztereotípiáik mennyire vannak aktiválva. Az ered-
mények azt mutatták, hogy a metasztereotípiák nagyobb valószínűséggel
jöttek működésbe ezeknél a fehér kanadaiaknál, ha arra számítottak, hogy
érintkezni fognak egy őslakos kanadaival, mint ha pusztán megnéztek egy
őslakos embert a videofelvételen.
161
Az etnikai csoportok közötti érintkezés során működésbe jövő
metasztereotípiák nem eredményeznek szükségképpen identitásfrászt.
A fenyegetettség érzésének mértéke azon múlik, hogy miként és milyen
mértékben vonatkoztatják magukra. A metasztereotípiák felépítését szá-
mos tényező befolyásolja, ezek közül kettőnek van kitüntetett szerepe eb-
ben a megközelítésben:
-	az etnikumok iránti attitűdöknek,
-	annak, hogy jelen van-e külső csoportbeli az adott helyzetben, vala-
mint hogy az miként viselkedik.
Ami az etnikumokkal kapcsolatos attitűdöket illeti, a nagyon előítéletes
fehér kanadaiak nagyobb valószínűséggel vélik úgy, hogy őslakos partne-
reik a metasztereotípiáiknak megfelelően viselkednek irányukban, mint
a kevéssé előítéletes fehér kanadaiak (Vorauer-Kumhyr, 2001). Sőt, a ke-
véssé előítéletes fehér kanadaiak úgy vélték, hogy őket az őslakos partne-
reik szembe fogják állítani a metasztereotípiával. Tehát, bár mind a na-
gyon, mind a kevéssé előítéletes fehér kanadaiaknál működésbe jönnek
a metasztereotípiák, a kevéssé előítéletes egyének kevésbé érzik fenyege-
tőnek ezeket a sztereotípiákat, mert szerintük a külső csoport tagjai nem
fogják ezeket rájuk alkalmazni.
A helyzet azért nem ennyire egyszerű. Ügy tűnik, hogy az etnikumok-
kal kapcsolatos attitűdök kéz a kézben hatnak a társas kontextussal annak
kialakításában, hogy a metasztereotípiák mennyire vezetnek identitás-
frászhoz (Vorauer, 2003). Egy vizsgálatban kevéssé, illetve nagyon előí-
téletesnek besorolt fehér kanadaiakat vettek videóra, miközben az előíté-
letesség szempontjából releváns kérdésekre (pl. bevándorlás) válaszoltak
vagy egymagukban, vagy saját csoportbeli (fehér) társakkal. A felvétel
elkészülte után tájékoztatták őket, hogy valaki meg fogja nézni a felvételt.
Vagy úgy tudták, hogy a néző saját csoportbeli lesz (fehér), vagy úgy, hogy
külső csoportbeli lesz (őslakos). Ezt követően megbecsülték, a néző vajon
hogyan fogja látni őket a felvételen. Az ítéletek arra vonatkoztak, hogy
toleránsnak (hétfokú skálán 1-es érték) vagy előítéletesnek (7-es érték)
fogják őket látni. Az eredményeket a 7. táblázat mutatja.
Ahogy a táblázatban látható, a kevéssé előítéletes fehérek csoportban
jobban ki voltak téve a csoporton alapuló fenyegetésnek. Közelebbről, a
kevéssé előítéletes fehér kanadaiak úgy vélték, hogy az őslakos megfigye-
162
7. táblázat. Fehérek identitásfrásza az értékelő etnikuma és a kontextus
függvényében
Előítélet	Fehér néző		Őslakos néző	
	egyéni	csoport	egyéni	csoport
Csekély	2,40	2,25	2,20	3,10
Erős	2,71	3,20	3,30	2,40
lő negatívabb színben fogja látni őket, ha más, az előítélet szempontjából
releváns magatartást tanúsító fehér kanadaiak is jelen voltak, mint akkor,
ha egymagukban válaszoltak a kérdésekre. Ezzel ellentétesek voltak az
eredmények a nagyon előítéletes fehér kanadaiak esetében. Ök úgy vélték,
hogy az őslakos megfigyelők kevésbé látják őket negatív színben akkor,
amikor más fehér kanadaiak is jelen vannak, mint amikor egyedül van-
nak. Tehát az egyén etnikai csoportokkal kapcsolatos attitűdje és a társas
kontextus kombinációja szabja meg, hogy szerintük a külső csoport tagjai
miként szemlélik őket, s ennélfogva azt is, hogy mennyire élnek át identi-
tásfrászt etnikai csoportok közötti érintkezés során.
Mindezek a mechanizmusok, amelyeket a magas státusú etnikai cso-
porttal, a fehér kanadaiakkal kapcsolatban tapasztaltunk, fokozottan ér-
vényesülnek alacsonyabb státusú csoportok, így az etnikai kisebbségek
esetében is. Először is nekik is megvannak a maguk metasztereotípiái. Az
afroamerikaiak például arra számítanak, hogy a fehér amerikaiak őket
mint csoportot megbízhatatlannak, atletikusnak, agresszívnek és nem
szorgalmasnak látják (Wout-Shih-Jackson, 2005). Az ázsiai amerikaiak
úgy vélik, hogy mások őket intelligensnek, de zárkózottnak látják (Kwan,
2005), a mexikói amerikaiak szerint pedig őket mások negatívan ítélik
meg az intelligencia, a külső megjelenés és a jellem tekintetében (Casas-
Ponterotto-Sweeney, 1987). A franciául beszélő belgák úgy vélik, hogy a
franciák szemében kevésbé jó a nyelvi készségük, és nem annyira kompe-
tensek, mint amennyire barátságosak (Yzerbyt-Provost-Corneille, 2005).
Az identitásfrásznak érdekes tulajdonsága, hogy erősebb akkor, ha csu-
pán megfigyeljük saját csoportbelinket, mint akkor, ha saját magunk te-
szünk valamit egy adott szituációban. Például az afroamerikaiak jobban
aggódtak, hogy sztereotípia alapján fogják őket megítélni a tanulmányi
163
teljesítményben akkor, amikor más saját csoportbeliek teljesítményének
voltak tanúi, mint akkor, amikor a saját teljesítményük jelentette az alapot.
Sőt, az afroamerikai diákok alacsonyabb önbecsülést mutattak a teszteken
akkor, ha egy másik afroamerikait láttak egy olyan teszt végrehajtása köz-
ben, amely tesztről úgy tudták, hogy diagnosztikus a verbális készségekre
nézve, mint amikor olyan csoporttársukat figyeltek meg, aki nem diag-
nosztikus feladaton dolgozott. Tehát pusztán az is fenyegette identitásu-
kat, hogy egy saját csoportbelit megfigyeltek egy olyan tevékenységben,
amellyel kapcsolatban negatív csoportsztereotípiának vannak tudatában.
Sőt, külső csoportbeli hallgatóság jelenlétében afroamerikaiak arról szá-
molnak be, hogy pozitívabb érzéseik vannak a saját csoportjukkal kap-
csolatban akkor, ha egy saját csoportjukbeli a sztereotípiával ellentétes
viselkedést mutat, mint akkor, ha a sztereotípiának megfelelően viselke-
dik. Lehetséges, hogy ez a behelyettesítő társas identitásfrász magyarázza,
miért reagálnak annyira durván bizonyos saját csoportbeli viselkedésekre,
azaz, a feketebárány-effektust (Marques-Yzerbyt-Leyens, 1988). Maga a
jelenség egyébként rokonságot mutathat azzal az általános szociálpszicho-
lógiai jelenséggel, miszerint a külső megfigyelő inkább magyarázza a meg-
figyelt viselkedést belső tulajdonságokkal, a cselekvő helyzetében lévő pe-
dig külső tényezőkkel (cselekvő-megfigyelő különbsége az attribúcióban;
például Fincham-Hewstone, 2007).
Az identitásfrászra adott reakció etnikai csoportok közötti
érintkezés során
Amikor a selfünket, az önbecsülésünket fenyegetés éri, akkor arra törek-
szünk, hogy azt valamiképpen helyreállítsuk. Számos szociálpszichológiai
elmélet foglalkozott azokkal a stratégiákkal, amelyeket akkor vetünk be,
amikor az identitásunkat ért fenyegetés következtében negatív pszicho-
lógiai feszültséget élünk át. Ilyen elméletek voltak a kognitív disszonan-
cia elmélete, az önmegerősítés elmélete, a társas összehasonlítás elmélete
vagy a társas identitás elmélete. Ezeknek a különböző elméleteknek szá-
mos közös gondolata volt arról, hogy miként próbálunk megbirkózni az
ilyen fenyegetéssel. A kognitív disszonancia elmélete szerint védekezni
164
próbálunk, például úgy, hogy elkerüljük vagy letagadjuk a fenyegetést. Egy
másik lehetőség, hogy alkalmazkodunk, úgy módosítjuk az attitűdjeinket
vagy a viselkedésünket, hogy a fenyegetés megszűnjék. Az önmegerősítés
elmélete szerint egy közvetett megoldáshoz folyamodunk: megerősítjük
a selfünknek azokat a szegmenseit, amelyek függetlenek a fenyegetett te-
rülettől. A társas összehasonlítás elmélete azt mondja, hogy az identitást
érő fenyegetésre azzal reagálunk, hogy olyan releváns más csoportokkal
hasonlítjuk össze magunkat, amelyekhez képest az önbecsülésünk meg-
erősítésével kerülhetünk ki az összehasonlításból. Végül a társas identitás
elmélete szerint azzal tudunk saját énünknek segíteni, ha a saját csopor-
tunk státusán javítunk.
Ezeknek az elméleteknek a fogalmi keretei között három jellegzetes re-
akciót ragadhatunk meg, amellyel az egyének megkísérlik, hogy etnikai
csoportok közötti érintkezés során leküzdjék a társas identitásukat érő fe-
nyegetést:
-	az etnikai csoportok közötti érintkezések elkerülése, vagy elmenekü-
lés az ilyen helyzetek elől,
-	a külső csoportok nézőpontjának elutasítása,
-	viselkedésünk irányítása a társas érintkezés folyamán.
A csoportok közötti érintkezések elkerülése vagy elmenekülés előlük
Ha fenyegetés éri az identitásunkat egy adott területen, akkor ez elől az
egyik kiút, hogy elkerüljük azt a területet. Például nők egyik csoportjá-
nak a nemi sztereotípiára építő reklámokat mutattak, másik csoportjának
semleges reklámokat Az előbbiek kerülték a matematika területét azáltal,
hogy egy matematikateszt során kevesebb elemre válaszoltak, és kevesebb
érdeklődést mutattak a matematikával összefüggő szakok és pályák iránt
(Davies és mtsai, 2004).
A társas érintkezések során azáltal enyhíthetünk a ránk sütött sztere
otip bélyeg miatti rossz érzésünkön, hogy amilyen gyorsan csak tudunk,
igyekszünk elmenekülni az ilyen interakciókból. Ezt bizonyította egyebek
között Goff, Steele és Davies (2005) kutatása. Fehér amerikaiak arra szá-
mítottak, hogy egy afroamerikaival fognak egy adott témáról beszélgetni.
Amikor a téma az etnikumok ábrázolása volt, akkor sokkal messzebb he-
lyezték a széküket a majdani partner székétől, mint akkor, ha a várt téma
165
a szerelemről és a társas kapcsolatokról szólt. Továbbá, minél több a fehér
amerikaiakhoz társított metasztereotípia volt aktiválva (pl. rasszista, bi-
gott), annál messzebb helyezték el a fehér amerikaiak a széküket a várt
afroamerikaitól, ha a téma az etnikumok jellemzése volt, mint ha a sze-
relem és a társas kapcsolatok. Tehát az etnikumok ábrázolásának témája
kiváltotta a fehér amerikaiakból az aggodalmat, hogy előítéletesnek fogják
netán látni őket, s ezzel a fenyegetéssel úgy birkóztak meg, hogy nagyobb
távolságot tartottak a várt etnikai kisebbségi beszélgetőpartnertől.
A menekülés az identitást fenyegető szituáció elől megragadható egy
másik vizsgálatban is (Plant-Devine, 2003). Fehér amerikaiakat vártak a
laboratóriumba, akik vagy etnikai csoportok közötti vagy etnikai csopor-
ton belüli érintkezésre számítottak. Állítólagos technikai problémák miatt
új időpontra kellett áttenni az ülést. Azok a fehér amerikaiak, akik arra
számítottak, hogy más etnikumhoz tartozó résztvevő lesz a partnerük,
sokkal nagyobb valószínűséggel maradiakéi az új időpontban, mint azok,
akik úgy tudták, hogy saját etnikai csoportjuk egy tagjával lesz dolguk.
A külső csoportok nézőpontjának elutasítása
Az etnikai identitás fenyegetésével úgy is megbirkózhatunk, ha kevésbé
toleránssá válunk általában az etnikai csoportok közötti érintkezés iránt,
konkrétan pedig türelmetlenné válunk a külső csoport tagjának néző-
pontja iránt az érintkezés folyamán.
Gyakori jelenség, hogy amikor a fehér amerikaiak úgy érzik, fenyegeti
őket a veszély, hogy rasszistának látszanak, miközben magukat az egyen-
lőség híveinek tartják, akkor ahhoz a stratégiához folyamodnak, hogy ta-
gadják az etnikai kisebbségek előítéletességgel kapcsolatos élményeinek,
tapasztalatainak jogos, megalapozott voltát. Erre jó példával szolgálnak
azok a vizsgálatok, amelyek azt mutatják, hogy ha egy többségi ember ön-
becsülése egy adott szituációban meginog, akkor hajlamos a külső csoport
tagját becsmérelni, alacsonyabbra értékelni, ahhoz képest, amikor nincs
fenyegetve az identitása (Fein-Spencer, 1997).
Ez egy igen fontos összefüggés, ezért érdemes egy kissé hosszabb kité-
rőt tenni a feltevéseik és az alátámasztó bizonyítékaik ismertetésére. Fein
és Spencer azt a tézist vizsgálják meg, hogy az előítélet sok megnyilvá-
nulási formája részben abból a motivációból ered, hogy fenntartsuk po-
166
zitív önértékelésünket és énünk integritását. Vagyis az énkép fenyegeté-
se arra indíthat embereket, hogy másokat előítéletesen értékeljenek. Az
ilyen negatív értékelések hatására az emberek jobban érezhetik magukat,
és gyakran érzik is. Az előítélet tehát önmegerősítő hatású. Azáltal, hogy
rendelkezésükre álló sztereotípiákat használnak föl előítéleteik igazolására
és alkalmazására, az egyének megszerezhetik maguknak a jártasság és az
önérték érzését, s így gyakran megóvják magukat attól, hogy szembe kell-
jen nézniük azokkal a tényezőkkel, amelyek az énképük, az identitásuk
fenyegetésének valódi forrásai.
Amikor önértékelésünket valami fenyegetés éri, még akkor is, ha je-
lentős fenyegetésről van szó, megvan az a választási lehetőségünk, hogy
hagyjuk racionális földolgozás nélkül a fenyegetést - azaz, fogadjuk el a
fenyegetést anélkül, hogy tennénk ellene vagy következményei ellen -, és
énünk valamely más jelentős aspektusát erősítjük meg inkább, ami meg-
támogatja énünk általános alkalmasságába vetett hitünket. Az előítélet pe-
dig gyakran szolgálja az egyének ilyen önmegerősítését.
1.	kísérlet
A résztvevőknek (72 hallgató, akikből végül a zsidók hazaküldésével 54
maradt, kreditért dolgoztak) azt mondták, hogy ez alkalommal két kísér-
letben fognak közreműködni. Az első kísérletet úgy mutatták be, hogy az
értékekre irányul. A másodikat úgy, hogy az azt vizsgálja, egy munkafelvé-
teli szituációban az alkalmazottak miként értékelik a pályázókat.
Az önmegerősítés manipulálása [self-affirmation]. Az volt az elgon-
dolás, hogy erősítőleg hat énképünkre, ha olyasmi válik kiemelkedővé a
szituációban, ami fontos része annak. Értéklistát kaptak a résztvevők (a
Vernon-Allport-féle értékkutatásból), egyebek között üzlet/közgazdaság
művészet/zene/színház, társadalmi élet/kapcsolatok és tudomány/a tudás
keresése. Az önmegerősítő helyzetben azt kérték a résztvevőktől, hogy ka-
rikázzák be azt az értéket, ami nekik személy szerint a legfontosabb, majd
írjanak róla néhány bekezdést, magyarázzák meg, miért olyan fontos ez
számukra. A megerősítés nélküli szituációban a résztvevőknek azt kellett
bekarikázniuk, ami a legkevésbé fontos számukra, s arról kellett írniuk,
miért lehetne esetleg ez az érték fontos valaki másnak. Steele és munka-
társai (Steele, 1988) arra az eredményre jutottak, hogy ha ráveszünk em-
167
bereket, hogy olyan értékről gondolkozzanak, ami nekik személy szerint
nagyon fontos, az hatásos eszköze az önmegerősítésnek, és hogy az énkép
fenyegetésének hiányában ez nincs hatással a résztvevők állapot jellegű
önbecsülésére (state self-esteem).
Az értékelő feladat. A résztvevők úgy tudták, hogy ez egy külön, másik
feladat. Egyénenként kis kreclikben ültek, és az volt a feladatuk, hogy érté-
keljenek valakit, aki egy személyzetis állásra pályázik egy adott szervezet-
nél. Elmondták, hogy a szervezetnél miben áll a személyzetis munkakö-
re, s arra buzdították őket, próbálják pontosan megítélni, hogy a pályázó
mennyire alkalmas az állásra.
Ezután minden résztvevő tanulmányozott egy fiktív pályázóra vo-
natkozó információt. Annyit tudtak az illetőről, hogy végzős az egyete-
mükön. A pályázó által kitöltött pályázati űrlapot tanulmányozhatták.
A pályázat úgy volt kitöltve, hogy az tűnjön ki belőle, a pályázó meglehe-
tősen jól kvalifikált az állásra, bár nem feltétlenül csúcskáder. Ehhez az
információhoz egy fotó volt hozzátűzve. Minden résztvevő gyakorlatilag
ugyanazt a pályázatot kapta (a különbségeket lásd később). Az anyag
áttanulmányozása után a résztvevők megnéztek egy 8 perces videofelvé-
telt, amely állítólag az illető felvételi beszélgetéséből vett kivonatokat tar-
talmazta. Minden résztvevő ugyanazt a videót látta, ami eléggé semleges
teljesítményt mutatott - azaz, a válaszok jobbára helyénvalóak voltak, de
nem voltak sem szélsőségesen pozitívak, sem szélsőségesen negatívak.
A felvétel megnézése után a résztvevők kitöltöttek egy kérdőívet a pályá-
zóról és a minősítéséről.
A célszemély etnikumának manipulációja. Két apró változtatást hajtot-
tak végre a fotón és hármat a pályázati űrlapon, amelyek azt sugallták,
hogy a pályázó zsidó vagy nem zsidó (valószínűleg olasz). A háttere ennek
a manipulációnak az volt, hogy a campuson erős kisebbséget alkottak a
jól eleresztett New York-i zsidó lányok (Jewish American Princess, JAP),
akikről elég sok vicc keringett. Ezeket a sztereotípiákat nyíltabban hangoz-
tatták és vállalták a diákok, mint az afroamerikaiakra vagy a homoszexuá-
lisokra vonatkozókat, egyebek mellett azért, mert nem tartották károsnak
a célpontok eléggé privilegizált jellege miatt.
A manipuláció a következő volt. A pályázó neve Julié Goldberg vagy
Maria D’Agostino volt. Az egyetemen kívüli tevékenysége önkéntes se-
168
gítő munka volt zsidó vagy katolikus szervezetben. Kollégiumi tagság
(sorority), ahol az egyikben többségében zsidó lányok, a másikban több-
ségében európai eredetű nem zsidó lányok voltak. Az utóbbi ugyan ki-
sebbség volt, de nem volt semmi szembetűnő bennük. A fotón az egyik
esetben úgy volt föltűzve a lány haja, ahogy a zsidó lányok hordják, a
másik esetben le volt engedve. Az egyik esetben Dávid-csillag lógott a
nyakában, a másik esetben kereszt. A videón olyan kardigán volt az ille-
tőn, amitől nem látszott, hogy mi van a nyakában, a haja pedig se ilyen,
se olyan nem volt.
Függő változók. Személyiség és megfelelés volt, amit mértek. A szemé-
lyiséget hétfokú skálákkal, mennyire illik rá az adott tulajdonság, a meg-
felelést ugyancsak hétfokú skálákkal, mennyire értenek egyet a releváns
állításokkal. Végül a résztvevőket arról is megkérdezték, mit gondolnak, a
pályázó milyen etnikumhoz tartozik.
Eredmények
A megerősítésnek nem volt hatása önmagában. Az etnikumnak szignifi-
káns hatása volt, a zsidók rovására. Ami a lényeg, a megerősítés nélküli
résztvevők szignifikánsan negatívabban ítélték meg a zsidókat, mint az
olaszokat, ugyanakkor a megerősítésben részesített résztvevőknél ez a kü-
lönbség nem volt kimutatható.
2.	kísérlet
Itt arra összpontosítottunk, hogy az énkép fenyegetése elmélyíti-e a szte-
reotipizálást és az előítéletességet. Ez a kísérlet két fontos szempontból kü-
lönbözött az elsőtől. Ebben az esetben a célszemély szexuális orientációját
manipulálták. Itt tehát egy sztereotípiával illetett kisebbség állt szemben
egy sztereotípiával nem illetett többséggel. A másik, hogy nem a sztereotí-
piával illetett csoporthoz tartozás függvényében mérték az egyén általános
megítélését, hanem azt nézték, hogy a résztvevők mennyire sztereotipi-
zálnak egy egyént annak függvényében, hogy egy sztereotípiával illetett
csoport tagja. A feltevés az volt, hogy a résztvevők nagyobb mértékben
mutatnak sztereotipizálást a (látszólag) homoszexuális férfi iránt, ha elő-
zőleg negatív visszajelzést kaptak intelligenciatesztben, mint akkor, ha
nem kaptak ilyen negatív visszajelzést. A hipotézis igazolódott.
169
3.	kísérlet
Ebben a kísérletben az érem mindkét oldalát tesztelték. A fenyegetett én-
kép hatására a résztvevők rosszabb színben tüntetik föl egy sztereotípiával
illetett csoport tagját, és ezáltal helyreállítják a fenyegetett énképüket.
A kutatók jóslatai a következők voltak - bejöttek (8-9. ábra):
a)	azok a résztvevők, akik az intelligenciatesztre negatív visszajelzést
kaptak, alacsonyabb önbecsülést fognakmutatni, mint azok, akikpozitívat;
b)	azok a résztvevők, akik az intelligenciatesztre negatív visszajelzést
kaptak és a zsidó célszemélyt értékelték, a célszemélyt negatívabban érté-
kelik, mint azok, akik a többi feltétel résztvevői voltak;
c)	azok a résztvevők, akik az intelligenciatesztre negatív visszajelzést
kaptak és a zsidó célszemélyt értékelték, nagyobb mértékben növelték az
önbecsülésüket, mint a többi feltétel résztvevői;
d)	az önbecsülésnek ezt a növekedését a célszemélyről adott értékelés
közvetítette.
Az önbecsülés alakulásának hatását az előítéletességre az alábbiakban
foglalhatjuk össze:
1.	Sztereotípiával illetett embereket eleve hajlamosabbak vagyunk ne-
gatívabban megítélni.
2.	Ennek egyik funkciója az a késztetésünk, hogy fönntartsuk az önbe-
csülésünket. Épp ezért, ha az önbecsülésünket előzőleg megnöveli valami,
akkor nincs szükségünk erre a mankóra, s ekkor kevésbé is fog érvénye-
sülni.
3.	Ezzel szemben, ha önbecsülésünk veszélybe kerül - például negatív
visszajelzést kapunk az intellektusunkról -, akkor fokozott az igényünk
erre a mechanizmusra, s még inkább érvényesül a sztereotípiával illetett
csoport tagja iránti előítélet.
4.	Ha módunk van rossz színben föltüntetni egy sztereotípiával illetett
csoport egy tagját, akkor jelentősen helyreállíthatjuk az önbecsülésünket,
míg ha a megkritizált fél nem sztereotípiával illetett csoport tagja, akkor ez
a mechanizmus kevésbé hatásos.
5.	Az önbecsülésünk fenyegetését megtestesítő eseménynek nem kell
kapcsolódnia a negatív színben föltüntetett ember csoportjához, vagy te-
vékenységéhez, vagy bármi egyébhez.
170
100
Teljesítmény-visszajelzés
8.	ábra. A pályázó személyiségének megítélése a teljesítményről kapott
visszajelzés és a pályázó etnikuma függvényében
Teljesítmény-visszajelzés
9.	ábra. Az önbecsülés változása a teljesítményről kapott visszajelzés és a pályázó
etnikuma függvényében. A magasabb értékek az állapot jellegű önbecsülés
nagyobb növekedését jelzik
Viselkedésünk irányítása a társas érintkezés folyamán
I'ehér és etnikai kisebbséghez tartozó emberek reagálhatnak úgy is az
identitásuk fenyegetésére, hogy szándékosan megpróbálják úgy irányítani
a viselkedésüket, hogy jó benyomást tegyenek partnereikre:
-	úgy változtatják meg magatartásukat, hogy elkerüljék a sztereotípia
megerősítését;
171
-	úgy változtatják meg magatartásukat, hogy összhangban hozzák a cso-
portra vonatkozó sztereotip elvárásokkal.
Számos kutatás jutott arra az eredményre, hogy az identitásfrász elkerü-
lése érdekében az emberek igyekeznek olyan képet mutatni magukról, ami
azt sugallja, hogy rájuk nem érvényes a sztereotípia. Például afroamerikai
diákok, akiket a sztereotípiafrász fenyegetett, mert egy intellektuális ké-
pességeket mérő teszt előtt álltak, eltávolították maguktól az olyan tevé-
kenységeket, amelyek az afroamerikaiak sztereotípiájával kapcsolatosak,
például a kosárlabdát vagy a rap zenét (Steele-Aronson, 1995). Spanyol aj-
kúak, akik arra számítottak, hogy egy előítéletes emberrel kell majd érint-
kezésbe lépniük, olyan stratégiákhoz folyamodtak, amelyek arra irányul-
tak, hogy megváltoztassák a róluk alkotott sztereotípiát (Roberts, 2005).
Belga diákok nagyobb erőfeszítéseket tettek a velük kapcsolatos sztereotip
negatív személyiségvonások megcáfolása érdekében egy külső csoportbeli
(azaz francia) jelenlétében, mint saját csoport előtt (Klein-Azzi, 2001).
Gyakori azonban az ezzel éppen ellentétes stratégia is: ahelyett, hogy
a sztereotípiát cáfoló módon viselkednének, úgy próbálják leküzdeni az
identitásfrászt, hogy még inkább sztereotip módon viselkednek. Ennek
egyik oka az lehet, hogy úgy vélik, a sztereotip viselkedésért jutalomban
részesülnek. Ha például a sztereotípia alapján megítélt ember el akarja
magát fogadtatni azzal, akihez az identitásfrász érzése kötődik, akkor vá-
laszthat úgy, hogy megerősíti ezt a csoportsztereotípiát, különösen, ha ez a
sztereotípia viszonylag jóindulatú. Például nők egy szexista férfival folyta-
tott felvételi interjú folyamán eljátszották a nőkkel kapcsolatos sztereotípi-
ákat (von Bayer-Sherk-Zanna, 1981). Hasonlóképpen, szexista attitűdöt
tanúsító vonzó férfi társaságában a nők hajlamosnak bizonyultak megfe-
lelni a női sztereotípiáknak (Zanna-Pack, 1975). A sztereotípiák ilyen el-
játszása egyébként azzal a következménnyel járhat, hogy beépül az illető
énképébe (Sinclair és mtsai, 2005), ami paradox módon az identitásfrász
enyhülését eredményezheti.
Ez a viselkedési stratégia kiterjedhet általában pozitív benyomást kel-
tő viselkedésre is, vagyis nem konkrétan a sztereotípiához kötődő maga-
tartásunkon módosítunk, hanem általában fokozott erőfeszítést teszünk
arra, hogy pozitív benyomás keltésével ellensúlyozzuk identitásfrászun-
kat. Olyan kövér nők, akik úgy tudták, hogy láthatók a normális súlyú
172
interakciós partnereik számára, nagyobb társas ügyességet tanúsítottak,
mint az olyan kövér nők, akik azt hitték, partnerük nem látja őket (Mil-
ler és mtsai, 1995). Ezeknek a „látható” kövér nőknek a viselkedése nem
függött össze magukkal a kövérséggel kapcsolatos sztereotípiákkal. Mégis
ez a hangsúlyosan pozitív viselkedés valószínűleg azt a célt szolgálta, hogy
csökkentse az abból eredő identitásfrászt, hogy a partner esetleg negatív
előítélettel viseltetik a kövér nőkkel szemben. Hasonló tapasztalatokat
szereztek a kutatók etnikai kisebbségekkel kapcsolatban is, akik az iden-
titásfrász helyzetében egy fehér amerikaival való érintkezésük során több
pozitív gesztust produkáltak, például többet mosolyogtak, amikor a másik
részéről előítéletre számítottak, mint akkor, amikor nem voltak előhangol-
va ilyen várakozásra (Shelton-Richeson -Salvatore, 2005).
Az identitásfrászra adott reakciókat befolyásoló tényezők
Különböző tényezők befolyásolhatják, hogy egy ember milyen stratégiát
követ, amikor meg akar birkózni az identitását érő fenyegetésekkel. Ezek a
motiváció, önmagunk hatékonysága (self-efficacy) és hatalom vagy státus.
Motiváció és az én hatékonysága
Ahhoz, hogy valaki az említett három stratégia valamelyikét választva rea-
gáljon az identitását szerinte érő fenyegetésre, szükség van arra, hogy kellő
motivációval és képességgel vagy lehetőséggel rendelkezzen. Hinnie kell
abban, hogy a választott reakciókat sikerre is tudja vinni, megvannak hoz-
zá a szükséges erőforrásai. Azok, akik motiváltak a megfelelő benyomás
kialakítására, és hisznek is a sikerben, abban, hogy megvan hozzá a szük-
séges képességük, azok a viselkedés irányításának stratégiáját választják,
míg azok, akik nem motiváltak és/vagy nem hisznek abban, hogy képesek
a benyomás sikeres alakítására, inkább a másik két stratégia egyikét vá-
lasztják.
A kontextus is fontos szerepet játszik a stratégia megválasztásában.
()lyan szituációban, ahol a társadalmi normák a toleranciának kedvez-
nek, az emberek kevésbé érzik fontosnak a külső csoport nézőpontjának
elutasítását, vagy hogy becsméreljék a külső csoport tagjait. Inkább arra
173
hajlanak, hogy úgy igazítsák viselkedésüket, hogy az interakció harmo-
nikus lehessen. Ezzel szemben az olyan helyzetekben, ahol ellenséges az
attitűd a különbségek iránti toleráns hozzáállással szemben, az emberek
hajlamosabbak lesznek becsmérelni a külső csoport tagjait, elutasítani a
külső csoport nézőpontját, és kevésbé törekszenek a harmonikus érintke-
zés feltételeit megteremteni.
Státus és hatalom
A magasabb státusú emberek változatosabb stratégiai viselkedésre képe-
sek, mint az alacsonyabb státusúak. A hatalommal rendelkező emberek
-	jobban tudják és merik kifejezni érzéseiket, véleményüket (Ellyson-
Dovidio, 1985);
-	kevésbé vonakodnak cselekedni (Galinsky-Gruenfeld-Magee, 2003);
-	és általában változatosabb a viselkedésük a társas interakció során
(Guinote-Judd Brauer, 2002).
Mindezen különbségek mögött az a kritikus tényező, hogy az alacso-
nyabb státusú számára elérni kívánt dolgok inkább függnek a magasabb
státusútól, mint fordítva (Fiske, 1993). Ezért azután arra számíthatunk,
hogy az alacsonyabb státusú, kisebb hatalommal bíró emberek inkább
hajlamosak módosítani magatartásukat az interakció során, s kevésbé haj-
lanak arra, hogy a másikat önvédelemből becsméreljék, vagy elutasítsák a
külső csoport nézőpontját, hiszen mindkét esetben veszélybe kerülnek el-
érendő céljaik. Ráadásul az alacsonyabb státusú embereknek kevésbé van
módjuk elmenekülni az identitásukat fenyegető szituációból, vagy elke-
rülni az ilyen helyzetet, mint a magas státusú embereknek.
A státusnak és a hatalomnak az ilyen közvetlen hatásai kölcsön-
hatásba léphetnek a szituációhoz kötött státusviszonyokkal. Kivált-
ják az identitásfrászt az olyan interetnikus helyzetek is, amikor meg-
fordul a szociokulturális státushierarchia, például az adott helyzetben
egy afroamerikainak magasabb a státusa, mint egy fehér amerikainak
(Richeson-Ambady, 2001). Közelebbről, olyan helyzeteket követően, ami-
kor fehér amerikaiaknak egy afroamerikaival való érintkezés során ala-
csonyabb a státusuk, mindkét fél arról számolt be, hogy etnikai csoportja
negatívabb megítélést kapott, mint amikor fordított volt a státusviszony az
etnikai csoportok közötti érintkezés során. Továbbá, amikor a fehér ame-
174
rikaiaknak volt alacsonyabb a státusuk, utólag arról számoltak be, hogy az
etnikai hovatartozásuk kevésbé volt számukra fontos, nyilván azért, mert
így távolítani tudták magukat a fenyegetett fehér identitásuktól.
Az identitásfrászra adott reakció következményei
A következmények közül hármat fogunk megvizsgálni:
-	az etnikai csoportok közötti érintkezés során átélt érzéseket,
-	a barátság kialakulását az etnikai csoportok tagjai között,
-	az előítélet csökkentését.
Az etnikai csoportok közötti érintkezés során átélt érzések
Az a törekvésünk, hogy szabályozzuk a magatartásunkat az identitásfrász-
ra adott reakcióként, hasonló vagy eltérő következményekkel járhat a saját
és a partner viselkedésére.
Egy kutatássorozat azt bizonyította, hogy az etnikai csoportok közötti
érintkezés azt váltja ki a fehér amerikaiakból, hogy önszabályozó straté-
giákhoz folyamodjanak reagálva arra a fenyegetésre, hogy előítéletesnek
látszhatnak (Richeson és mtsai, 2003; Richeson-Shelton, 2003; Richeson-
Trawalter, 2005; Trawalter-Richeson, 2006). Ez az önszabályozó reakció
azonban ronthat az interakcióban tanúsított kognitív teljesítményükön.
Ha amiatt aggódunk, hogy netán előítéletesen viselkedünk, akkor ez arra
késztet bennünket, hogy gondosan figyelemmel kísérjük felbukkanó gon-
dolatainkat, érzéseinket, valamint a mutatott viselkedésünket. Márpedig
ez jócskán megterheli a kognitív kapacitásunkat (Muraven-Baumeister,
2000).
Jól bizonyítja ezt az összefüggést a következő kísérlet (Richeson-
Trawalter, 2005). A résztvevők, fehér amerikaiak, faji előítéleteit implicit
eszközzel megmérték. Ezt követően a résztvevők felének olyan visszajel-
zést adtak, amely aggodalmat kelthetett bennük, hogy előítéletesnek lát-
szanak. Ezeknek a résztvevőknek azt mondták: „A legtöbb ember előítéle-
tesebb, mint gondolja.” A résztvevők másik felének az etnikai kérdésektől
független visszajelzést adtak: „A legtöbb ember rosszabb teljesítményt
nyújt, mint gondolja.” A következő szakaszban a résztvevők vagy azonos
175
etnikumú, vagy afroamerikai partnerrel beszélgetést folytattak az etnikai
csoportok ábrázolásáról, majd a Stroop-tesztet kapták kognitív feladat
gyanánt. Ennek az a lényege, hogy az egyik színnel írt másik színnév ol-
vastán azt kell minél hamarabb megmondani, hogy milyen színű tintával
írták a szót. Például zöld tintával van írva az, hogy „piros”. A helyes válasz:
zöld, de a szó jelentése megnehezíti a választ, mert annak hatását gátlás alá
kell helyezni, amihez kognitív erőfeszítésre van szükség. Nos, azok a fehér
résztvevők, akik olyan visszajelzést kaptak, hogy netán előítéletesek, szig-
nifikánsan rosszabb teljesítményt nyújtottak, mint azok, akik etnikumtól
független visszajelzést kaptak. De ez a hatás csak akkor érvényesült, ha a
fehér résztvevők fekete partnerrel beszélgettek a Stroop-tesztet megelő-
zően.
Bár a kognitív teljesítményre rossz hatással lehet, ha az ember aggódik
amiatt, hogy előítéletesnek fog látszani, úgy tűnik, hogy nem hiábavaló
az ilyen törekvés, mert a kisebbségi csoporthoz tartozó partner számára
pozitív hatása van. Egy vizsgálat arra keresett választ, hogy etnikai kisebb-
ségek tagjai mennyire alakítanak ki kedvező benyomást olyan fehérekről,
akiket foglalkoztat, hogy esetleg előítéletesnek látszanak, azokhoz képest,
akik ebből nem csinálnak gondot (Shelton, 2003). A kutatók arra kértek
fehér és afroamerikaiakat, hogy ismerkedjenek össze egy negyedórás be-
szélgetés során, miközben vagy semleges, vagy etnikai szempontból érzé-
keny témákat vitattak meg. A beszélgetés előtt a fehér amerikai résztve-
vők felét nyíltan arra kérték, hogy próbáljanak nem előítéletesek lenni, a
résztvevők másik fele nem kapott ilyen instrukciót. A beszélgetés után a
résztvevők nyilatkoztak arról, mennyire kedvelték a partnerüket. Az ered-
mények azt mutatták, hogy az afroamerikai résztvevők jobban kedvelték
azokat a fehér partnereket, akik megpróbáltak nem előítéletesen viselked-
ni, mint azokat, akik nem törekedtek erre.
A három említett stratégia közül az első kettő, az érintkezés kerülése, il-
letve a másik nézőpontjának elutasítása, egyaránt rontja a toleráns viszony
kialakulásának esélyeit. A másik iránt elutasító magatartás természetesen
vezet ennek viszonzásához, ami az interakció elmérgesedését vonja maga
után. Az érintkezés kerülése pedig azzal a következménnyel jár, hogy nem
szereznek a felek tapasztalatokat a másik csoport tagjával való interakci-
óban. Ennek bizonytalanság a következménye, valamint az, hogy a visel-
176
kedést az előítéletek vezérlik. Ennek leküzdésére találták ki a kontaktus-
módszert, annak a kétértelmű eredményeivel együtt (lásd a 9. fejezetben
A kontaktushipotézis alcím alatt).
Példaként lássunk egy konkrét mechanizmust! Korábban ismertettük
azt a kísérletet, ahol az identitás fenyegetésétől tartó fél automatikusan
távolabb helyezte el a székét leendő interakciós partnerétől. Ennek a na-
gyobb interperszonális távolságnak azonban az lesz a következménye - a
távolság szimbolikus hatásán túl -, hogy kevesebb lesz a szemkontaktus,
habozóbbá válik a beszéd, s végeredményben az érintkezés sutára, kínosra
sikeredik, ami nem könnyíti meg az előítéletek leküzdését.
A barátság kialakulása az etnikai csoportok tagjai között
A fentiek fényénél azt a nem túlságosan meglepő tanulságot fogalmazhat-
juk meg, hogy az identitásfrász súlyos gátja az etnikai csoportok tagjai kö-
zötti barátságok kialakulásának, jóllehet, az ilyen etnikai csoportok közöt-
ti baráti viszonyok gyakorisága a legjobb mutatója az adott társadalomban
érvényesülő toleranciának.
Az előítélet csökkentése
Első pillantásra arra számíthatnánk, hogy az identitásfrásznak minden-
képpen negatív hatása van az előítéletek csökkentésére, tekintet nélkül
arra, hogy miként reagálunk erre a fenyegetésre. A kutatások azonban azt
mutatják, hogy mégsem mindegy, milyen stratégiát választunk, hogy meg-
birkózzunk az identitásfrásszal. Nem mindegy például, hogy kit kerülünk
el. Egy masszívan előítéletes fehéret elkerülni azt jelenti, hogy a kisebbségi
csoport tagja megóvja magát a negatív előítéletektől. Egy kevésbé előíté-
letes ember elkerülésével azonban nincs mód az előítélet csökkentésére,
ezért nem termékeny stratégia.
A leginkább káros stratégia az előítélet leküzdése szempontjából az et-
nikai csoportok közötti érintkezés kerülése (Pettigrew-Tropp, 2006). Ez
azonban nem szimmetrikus viszony. A magasabb státusú csoportok tagjai
esetében a kontaktusnak nagyobb és egyértelműbb szerepe van az előí-
téletek csökkentésében, mint az alacsonyabb státusú etnikai kisebbségek
esetében (Tropp-Pettigrew, 2005). Nagy a jelentősége ugyanakkor az in-
terakció természetének: ha egyenlő státus melletti együttműködésről van
177
szó, akkor az egyértelműen csökkenti az előítéleteket és az identitásfrászt
mindkét oldal részéről (lásd Allport klasszikus feltételeit a kontaktus po-
zitív hatására).
Nem meglepő, hogy az sem könnyíti az előítéletek csökkentését, ha ön-
védelemből a külső csoport tagjait becsméreljük. Erre jó példával szolgál-
nak azok a már ismertetett vizsgálatok, ahol az önbecsülés fenyegetésének
hatására fokozott sztereotipizálással reagáltak a résztvevők (Fein-Spencer,
1997).
178
A STIGMA
A stigma szó a görögöktől ered, s azt a testi megbélyegzést jelentette, amivel
a becsület elvesztését vagy kegyvesztettséget illették, azaz viselője rabszol-
ga volt vagy bűnöző. Ma ez a kifejezés hasonló értelemben használatos, de
nem szükséges hozzá a testi megbélyegzés. Goffman felfogásában olyan
tulajdonságot jelöl, ami mélyen diszkreditáló, amely kisebbíti a birtoko-
sát a szemünkben, „egy teljes és szokványos személyről egy megbecstele-
nített, leértékelt emberré”. A társadalmi kontextusnak döntő jelentősége
van a stigma szempontjából. Egy tulajdonság egy adott szituációban lehet
diszkreditáló, míg más helyzetben nem. Vannak ugyanakkor olyan tulaj-
donságok, amelyek a társadalom szinte minden területén diszkreditálóak.
Goffman a stigmának három változatát különbözteti meg:
-	a test torzulásai (abominations): különböző fizikai deformitások, fo-
gyatékosságok és krónikus betegségek,
-	az egyéni jellem szeplői (blemishes): a társadalmi szempontból devi-
áns magatartás ismert történetéből következtetünk rá,
-	törzsi stigma: faj, nemzet vagy vallás.
A taxonómia persze nem teljes, de kiindulási pontnak megfelel.
A stigmára adott lehetséges reakciók szempontjából Katz (1981) egy
másik felosztást javasol: a stigma mely tulajdonságai szabják meg, hogy a
megfigyelő
-	tudatában van-e egy adott stigmának,
-	fenyegetve érzi-e magát miatta,
-	együttérzést/sajnálatot érez-e hordozója iránt,
-	felelősnek tartja-e hordozóját miatta.
Lássuk kicsit részletesebben ezeket a szempontokat!
179
Láthatóság:
-	Tudnak-e róla - másodlagos, hogy éppen látható-e; lehetett olyan al-
kalom, amikor láthatóvá vált, vagy pletyka útján ismert.
-	Tolakodó mivolt - mennyire akadályozza az érintkezés menetét.
-	A stigma fókusza - az élet mely területén diszkvalifikálja a stigma
hordozóját.
Fenyegetés. A legtöbb stigma hordoz olyan elemet, amelyet fenyegetés-
nek élhet át az, aki találkozik vele. A deviáns magatartás, pl. bűnözők, poli-
tikai radikálisok, vallásos kultuszok követői alapvető társadalmi értékeket
és feltevéseket vonnak kétségbe. De olykor felmerülhet a fizikai sérüléstől
vagy a társadalmi felfordulástól való félelem is. Az etnikai kisebbségek je-
lenthetnek fenyegetést oly módon, hogy a többség számára versenyt tá-
masztanak az állások, a lakások és egyéb közösségi források tekintetében.
A testi fogyatékosok veszélyforrások, mert
-	kétségbe vonják hitünket az igazságos világban (Lerner, 1970);
-	emlékeztetnek bennünket, hogy mi is járhatunk így;
-	aggódhatunk, hogy belekeveredünk a másik függő helyzetének keze-
lésébe;
-	ha igyekszünk kerülni a stigmát, akkor csökken az önbecsülésünk.
Rokonszenvgerjesztés. Miközben a legtöbb társadalomban erős norma,
hogy bizonyos típusú hátrányok iránt rokonszenvet tanúsítunk, megszer-
vezzük a segítésüket, van számos olyan, őket érő diszkrimináció, amiről
kevésbé értesülünk. Például köztudott, hogy hátrányos megkülönböztetés
éri a foglalkoztatás területén az afroamerikaiakat, a nőket, a romákat, de
az kevésbé közismert, hogy volt ideggondozottak legalább ekkora hát-
rányt szenvednek.
Észlelt felelősség. A stigmák különböznek abban, hogy hordozójukat
mekkora valószínűséggel tartják felelősnek a devianciájáért. A jellemmel
kapcsolatba hozott stigmák, amikor társadalmi normák ismert vagy állí-
tólagos megszegése az alapjuk, inkább vonnak maguk után olyan értéke-
lést, amely felelőssé teszi (legalábbis tudatos szinten) érte hordozóját, mint
a törzsi vagy a testi stigmák. Ám még az utóbbi típusban is találkozunk
olyan stigmákkal, amelyeket hajlamos a társadalom hanyagságnak, za-
bolátlanságnak vagy erkölcstelenségnek tulajdonítani. Az elhízott embe-
rekkel kapcsolatos negatív attitűd például azon alapszik, hogy tudnák ők
180
kontrollálni a testsúlyukat, ha igazán akarnák. Vagy ösztönösen hajlamo-
sak vagyunk inkább vádolni fogyatékosságukért olyanokat, akiknek örök-
letes problémájuk van, mint akik valamilyen balesetből kifolyólag váltak
fogyatékossá. Az öröklött fogyatékosságot valahogy közelebb érezzük a
személyhez, mint a külső körülmények által okozottat. Hasonlóképpen,
kevésbé hibáztatunk valakit mániás depressziójáért, ha magyarázhatjuk
azzal, hogy egy szeretett társ elvesztése, a menopauza vagy hasonló okok
váltották ki, mint ha valamilyen megmagyarázhatatlan belső eredetű de-
presszióról van szó.
Van a stigmának egy további társas vetülete is, nevezetesen, hogy ambi-
valens érzéseket válthat ki.
Ambivalencia. A kifejezést először Bleuler (1910) használta ilyen pszi-
chológiai összefüggésben, és a pszichés konfliktus különböző formáit ér-
tette rajta:
-	érzelmi ambivalencia, azaz amikor szeretet és gyűlölet érzése váltja
egymást bennünk;
-	akaratbeli ambivalencia, azaz amikor képtelenek vagyunk elhatározni
magunkat egy cselekedet mellett;
-	szellemi ambivalencia, azaz amikor egymásnak ellentmondó állítá-
sokban hiszünk.
Az ambivalencia nem ragadható meg pozitív és negatív kognitív-af-
fektív komponensek egyszerű, szimmetrikus szembeállításával. A pozitív
érzelmek, mivel nagyobb valószínűséggel kapnak társas támogatást, in-
kább tudatosak, verbálisak és nyíltan megfogalmazottak, mint a negatív
érzelmek. A kisebbségi csoportok, például a feketék és a testi fogyatékosok
tekintetében a szocializáció bátorítja az egyenlőségelvű, barátságos érzé-
sek kifejezését és az ellenséges, alávető attitűdök elfojtását. Ennélfogva a
negatív vélekedések és érzések jobbára tudattalanabbak és rejtettebbek,
kifejezésüket bizonyos módon gátolja a pozitív attitűdök kifejezése. Ebből
az is következik, hogy a negatív attitűdök alkalmasabban megragadhatók
privátabb vagy közvetettebb válaszmérő módszerekkel - például projek-
tív tesztekkel, a nem verbális magatartásból származó jelzésekből, a társas
érintkezés nem beavatkozó megfigyeléséből -, míg a pozitív érzések job-
ban kiugranak, amikor a válasz nyilvános, és az aggódás az értékelés miatt
nyilvánvaló tényező.
181
A stigmatizálás kísérleti vizsgálata
Az alábbi kísérlet azt érzékelteti, miként feketítenek be egy afroamerikai
áldozatot fehér társai (Katz-Glass-Cohen, 1973). Egy New York i egye-
tem fehér férfi hallgatói voltak a résztvevők, akiket pénzzel honoráltak a
részvételért. Amikor a résztvevők megérkeztek a laboratórium várójába,
akkor már ott volt egy fehér vagy fekete beépített ember, aki úgy tett,
mintha szintén a kísérlet résztvevője volna. Néhány perc múlva jött egy
fehér férfi egyetemi hallgató, hogy átkísérje őket a laboratóriumba, ahol
két széket mutatott nekik. A kísérletvezető elmagyarázta, hogy a vizs-
gálat az extraszenzoros észleléssel foglalkozik, s ennek részeként arra is
kitér, hogy egy másik emberről kialakított első benyomásra mennyire
van hatással a képességük az extraszenzoros észlelésen keresztül való
kommunikációra.
A férfiak kaptak egy 20 tételből álló benyomásértékelő kérdőívet, amely
öt személyiségvonás-csoportból állt - szeretetreméltóság, melegség, maga-
biztosság, intelligencia, alkalmazkodás -, s ezek mindegyikét négy rövid!
állítás alkotta, kettő pozitívan, kettő negatívan megfogalmazva. A rang-]
sorolást hatfokú skálán kellett megejteniük úgy, hogy mennyire értetteid
egyet vagy nem az egyes állításokkal. Ezután a résztvevők erős vagy gyen-'
ge áramütésre vonatkozó utasítást kaptak. Az áramütést állítólag az egyik
résztvevő (az üzenet küldője) adta a másiknak (az üzenet vevőjének) abban
az esetben, ha az hibázott. Minden résztvevő kapott egy „mintaáramütést*,
ami a tényleges résztvevő számára vagy nagyon gyenge vagy fájdalmasan
erős volt, a feltételtől függően. Ezután sorsot húztak meghatározandó, hogy
ki melyik feladatot fogja végezni. Ezt úgy rendezték, hogy mindig a beépí-
tett emberre jutott az üzenet vevőjének szerepe. A kísérletvezető leültette
egy asztalhoz, és a kezére rögzítette az elektródokat. A valódi résztvevőt egy
szomszédos asztalhoz ültették, amit egy paraván választott el a partnerétől.
Előtte volt egy fémdoboz „Áramütés-generátor” felirattal Megmutatták
neki, hogyan használja a kapcsolót, ami vagy a „Gyenge áramütés - 30 V”
vagy az „Erős áramütés - 135 V” feliratot viselte.
Az eljárást a következőképpen magyarázták el. A résztvevőnek kon-
centrálnia kellett arra, hogy két színinger közül az egyiket átvigye a part-
nerének, akinek ezután jeleznie kellett a válaszát azzal, hogy két színes
182
lámpa egyikét egy gomb segítségével működésbe hozta a paravánnak a
tényleges kísérleti személy (a küldő) felőli oldalán. Húsz próbára került
sor, amelyből a vevő tízszer „hibázott”, s ennek megfelelően áramütést kel-
lett kapnia a résztvevőtől. A beépített embert ezután átküldték egy másik
szobába, a résztvevőnek pedig ismét ki kellett töltenie a benyomásmérő
kérdőívet, amit azután egy kísérletet követő kérdőív és a kísérlet valódi
céljáról és körülményeiről szóló tájékoztatás követett.
A kísérleti elrendezés tehát 2x2 tényezős volt, az alábbiak szerint: erős
áramütés/fekete beépített ember, gyenge áramütés/fekete beépített ember,
erős áramütés/fehér beépített ember, gyenge áramütés/fehér beépített em-
ber (8. táblázat). Tíz résztvevőt rendeltek véletlenszerűen mindegyik fel-
tételhez.
8. táblázat. A kísérleti elrendezés és az eredmények
A benyomás alakulása	Kísérteti feltétel		
	fekete társ		fehér társ
	erős	gyenge	erős	gyenge
Előtte	19,2	14,3	16,3	15,4
Utána	-11,9	7,2	0,0	-0,8
Az eredmények jól mutatják, hogy az előzetes benyomásban nem volt
jelentős különbség aszerint, hogy milyen mértékű volt a várható büntetés,
illetve hogy fehér vagy fekete volt a partner. Az értékelést követően azon-
ban jól látszik, hogy a legnagyobb fokú zuhanást a másikról alkotott - ere-
detileg pozitív - benyomásban a fekete partner szenvedte el akkor, amikor
erős büntetésben részesült: 31,1 pontot romlott a megítélése, míg az erős
helyzetben a fehér partneré csak 16,3-et (és nem váltott negatívba). A fe-
kete partner a gyenge büntetés esetén csak 7,1 pontot veszített, és bőven
pozitív maradt, a fehér partner a gyenge büntetés esetén pedig 16,4 pontot
veszített, és enyhén negatívba fordult.
A tanulság világos: ha egy feketével szemben negatív magatartást tanú-
sítok, akkor őt fogom ezért hibáztatni. Persze általában is megállapíthat-
juk, hogy amikor valakivel szemben bármilyen okból negatív értékelést
kell adnunk egy konkrét dologban, akkor az általános benyomásunk is
183
romlik irányában. Ami itt érdekes, hogy ha egy stigmatizált kisebbségi az
„áldozat”, akkor ez a reakció sokkal erőteljesebb - ebben a kísérletben kö-
zel kétszeres mértékű.
A feketék stigmatizálása az amerikai közvéleményben
Az emberek nézetei a különböző politikai kérdésekben általában nem ko-
herensek. Az emberek különböző ügyekben tanúsított reakcióinak követ-
kezetessége korrelációs együtthatóval mérhető: minél nagyobb az együtt-
ható, annál következetesebbek az illető reakciói. Carmines és Stimson
kutatásai szerint a faji kérdésekben az amerikaiaknál az 1956-1960-as
periódusban az együttható 0,54, ezzel szemben a nem faji kérdésekben
az együttható csupán 0,15 volt. Ennek az a tanulsága, hogy az amerikaiak
számára a faji politika ügyei egyetlen kérdésben kristályosodnak ki: szim-
patikusak neked a négerek mint csoport, közömbös vagy irántuk, vagy
nem szereted őket? (Philip Converse).
Ehhez képest jelentős változás állt be a rákövetkező évtizedek során,
és az 1980-as évek végén két fő téma körül volt tapasztalható következe-
tesség, és egyébként jóval kisebb volt a korreláció. Lássuk ennek illuszt-
rációját nagy, országos felmérések adatain! (A felmérések idevonatkozó
kérdéseit lásd a 9. táblázatban.) Az 1986-os National Election Study egyik
kérdése, hogy kell-e lépéseket tenni (például a költségvetésből költeni) a
feketék társadalmi-gazdasági helyzetének javítására (az erre vonatkozó
kérdésekre adott válaszok korrelációja 0,39); a másik, hogy helyes dolog-e
a pozitív diszkrimináció (affirmative action) (az erre vonatkozó kérdések-
re adott válaszok korrelációja 0,43).
Hasonló mintázatot mutatott a másik nagy országos felmérés is, az
1986-os General Social Survey (10. táblázat). Itt a több költségvetési támo-
gatás korrelált azzal, hogy a kormánynak a korábbi diszkrimináció miatt
kötelessége segíteni (0,33); valamint az iskolai integráció, illetve egy feke-
te elnökjelölt támogatása között volt viszonylag magas együttjárás (0,30).
Ugyanakkor például a buszoztatás és a fekete elnökjelölt támogatása kö-
zött mindössze 0,07 volt a korreláció.
184
9. táblázat. A fehérek álláspontjának konzisztenciája a faji politika tekintetében
National Election Study
Faji politika	Többet költsön a kormányzat a feketékre	Javítsa a feketék társadalmi- gazdasági helyzetét	Pozitív diszkrimináció - állások esetén
Javítsa a feketék társadalmi- gazdasági helyzetét	0,39		
Pozitív diszkrimináció - állások esetén	0,25	0,22	
Pozitív diszkrimináció - lélsőoktatásban	0,25	0,24	0,43
forrás: 1986 National Election Study, Form A. Minimum N = 710
10. táblázat. A fehérek álláspontjának konzisztenciája a faji politika tekintetében
(Jeneral Social Survey
Faji politika	Többet	Segíteni Buszoztatás Méltányos Fekete elnök költsön a	kötelesség	lakhatás kormány a feketékre
Segíteni kötelesség Buszoztatás	0,33 0,12	0,19
Méltányos lakhatás	0,17	0,15	0,20
Fekete elnök	0,18	0,15	0,07	0,22
Iskolai integráció	0,18	0,12	0,11	0,18	0,30
forrás: 1986 General Social Survey. Minimum N = 525
185
Egy harmadik felmérés pedig az 1986-os Race and Politics (RAP)
Survey, hasonló eredményeket hozott (11. táblázat).
11. táblázat. A fehérek álláspontjának konzisztenciája a faji politika tekintetében
Race and Politics Survey
Faji politika	Biztosítson méltányos elbánást a munkahe- lyek terén	Többet költsön a kormánya feketékre	Méltányos i lakhatási törvények	Pozitív diszk- rimináció - felsőokta- tásban	Kisebbségi vállalkozá- sok támo- gatására elkülönített források
Többet költ- sön a kormány a feketékre	0,46				
Méltányos lakhatási törvények	0,27	0,22			
Pozitív diszk- rimináció - felsőoktatás- ban	0,16	0,27	0,14		
Kisebbségi vállalkozások támogatására elkülönített források	0,22	0,27	0,09	0,23	
Buszoztatás	0,20	0,21	0,17	0,21	0,23
Forrás: 1986 Race and Politics Survey. Minimum N = 730
A National Election Study kérdései:
1.	Ha beleszólása lenne az idei szövetségi költségvetés összeállításába,
az alábbi programok közül melyik esetében szeretné a ráfordítások
növelését, s melyek azok, amelyeknél a ráfordítások csökkentését lát-
186
ná jónak: (mit gondol) azokról a programokról, amelyek a feketéket
támogatják?
2.	Vannak, akik úgy érzik, a kormánynak Washingtonban minden
erőfeszítést meg kellene tennie, hogy javítsa a feketék társadalmi és
gazdasági helyzetét. Tegyük föl, hogy ezek az emberek a skála egyik
végén vannak az 1-es számnál. Mások úgy érzik, hogy a kormánynak
nem kellene semmilyen konkrét erőfeszítést tennie a feketék megse-
gítésére, mert nekik kellene segíteniük magukon. Tegyük föl, hogy
ezek az emberek a skála másik végén vannak, a 7-es számnál. És ter-
mészetesen más emberek véleménye valahol a kettő között, a 2-es,
3-as, 4-es, 5-ös vagy 6-os pontoknál van. Ön hol helyezné el magát
ezen a skálán, vagy nem sokat gondolkozott ezen?
3.	Vannak, akik azt mondják, hogy a múltbeli diszkrimináció miatt a
feketéket előnyhöz kell juttatni a munkához jutás és az előmenetel
tekintetében. Mások úgy vélik, hogy a feketék előnyben részesítése
a munkához jutásban és előmenetelben helytelen, mert a fehérekkel
szembeni diszkriminációt jelent. Mi erről az Ön véleménye - támo-
gatja vagy ellenzi a feketék előnyben részesítését a munkahelyhez
jutásban és a munkahelyi előmenetelben?
4.	Vannak, akik azt mondják, hogy a múltbeli diszkrimináció miatt
néha szükség van arra, hogy a főiskolák és egyetemek helyeket tart-
sanak fenn fekete diákok számára. Mások ellenzik az ilyen kvótákat,
mert azt mondják, hogy a kvóták a fehérekkel szemben diszkriminá-
ciót jelentenek. Mi erről az Ön véleménye - támogatja vagy ellenzi a
kvótákat a feketék felvételénél?
A General Social Survey kérdései:
1.	Sok problémával nézünk szembe ebben az országban, s ezek egyike
sem oldható meg könnyen vagy olcsón. Meg fogok nevezni néhány
ilyen problémát, s azt szeretném, ha mindegyikkel kapcsolatban el-
mondaná, mit gondol, túl sok pénzt költünk rá, túl kevés pénzt köl-
tünk rá, vagy a megfelelő mennyiségű pénzt költjük rá: (mit gondol)
a feketék helyzetének javításáról?
2.	Vannak, akik úgy gondolják, hogy a feketéket olyan sokáig érte diszk-
rimináció, hogy a kormánynak konkrétan kötelessége segíteni, hogy
187
javuljon az életszínvonaluk. Mások úgy vélik, hogy a kormánynak nem
kellene különleges elbánásban részesítenie a feketéket. Hol helyezné
el önmagát ezen a skálán, vagy erről nincs még kialakult véleménye?
[Kapnak egy kártyát egy 1-től 5-ig terjedő skálával, attól kezdve, hogy
határozottan egyetért azzal, hogy a kormány köteles segíteni a feketé-
ket (1) addig, hogy határozottan egyetért azzal, hogy a kormánynak
nem kell különleges elbánásban részesítenie a feketéket (5).]
3.	Általánosságban támogatja vagy ellenzi azt a gyakorlatot, hogy feke-
te és fehér iskolásokat buszoztatnak az egyik negyedből a másikba?
4.	Tegyük föl, hogy az egész közösségre kiterjedő szavazást rendeznek
általában a lakáskérdésről. Két lehetséges törvényre lehet szavazni.
Az egyik törvény azt mondja ki, hogy a háztulajdonos maga döntheti
el, hogy kinek adja el a házát, még akkor is, ha feketéknek inkább
nem adja el. A másik törvény azt mondja ki, hogy egy háztulajdonos
nem tagadhatja meg az eladást a vevő faja vagy bőrszíne alapján. Ön
melyik törvényre szavazna?
5.	Ha az Ön pártja egy feketét indítana elnökjelöltként, szavazna-e rá,
ha alkalmas lenne a feladatra?
6.	Volna-e Önnek bármi kifogása az ellen, hogy a gyerekét olyan isko-|
lába járassa, ahol a gyerekek fele fekete?
A Race and Politics Survey feketékre vonatkozó kérdései:
- A kormánynak gondot kellene-e fordítania arra, hogy a feketéket a
munkavállalás terén méltányos elbánásban részesítsék, vagy ez nem
a kormány dolga, jobban teszi, ha nem avatkozik bele?
- A washingtoni kormánynak többet kellene-e költenie olyan progra-
mokra, amelyek segítik a feketéket, vagy a feketéknek saját magukra
kellene támaszkodniuk?
- A háztulajdonosok maguk dönthessék el, hogy kinek adják el a há-
zukat, akkor is, ha inkább nem adnák el feketéknek, vagy ne legyen a
háztulajdonosoknak megengedve, hogy valakinek a faja vagy bőrszí-
ne alapján megtagadják az eladást?
- Legyen vagy ne legyen olyan törvény, amely biztosítj a, hogy a szövet-
ségi megbízási szerződések egy bizonyos részét kisebbséghez tartozó
vállalkozók számára tartsák fenn?
188
- A múltbeli diszkrimináció miatt a főiskoláknak és egyetemeknek
fenn kelljen-e tartaniuk szabad helyeket olyan fekete diákok számá-
ra, akik nem érik el a megszokott szintet, vagy ne legyenek ilyen kvó-
ták?
- Buszoztassák-e vagy sem az iskolásokat a saját környékükről más
környékre a faji integráció megvalósítása érdekében?
A feketékkel kapcsolatos frissnek tekinthető előítéleteket a fenti három és
még két további felmérés alapján a következőképpen láthatjuk (10-12. ábra).
I I A legtöbb fekete, aki szociális segélyen
él, tudna munkát találni, ha igazán
akarna
A feketéket haraggal tölti el,
hogy úgy érzik,
igazságtalanul lenézik őket
Ha a feketék elég keményen próbálkoznának,
élhetnének olyan jól, mint a fehérek
A feketék erőszakosabbak,
mint a fehérek
j A fekete környékek azért lepusztultak, mert
a feketék egyszerűen nem törődnek a
tulajdonukkal
 A feketék gyengébb
képessegekkel születnek
10. ábra. A fehérek hány százaléka fogadja el a feketékre vonatkozó negatív
sztereotípiákat?
lorrás: 1986 Race and Politics Survey. N = 777
189
11. ábra. A diagram azt mutatja, hogy amikor fehérek és feketék jellemezték a
feketéket mint csoportot, akkor a feketék mindig negatívabb képet festettek a
csoportjukról, mint a fehérek
(Az állítás elfogadása azt jelentette, hogy egy tízfokú skálán 6 vagy annál
magasabb értéket kapott az állítással való egyetértés)
Forrás: 1991 National Race Survey. N = 1744 fő fehér, 182 fő fekete
12. ábra. A diagram azt mutatja, hogy minél magasabb az iskolai végzettsége a
fehéreknek, annál kisebb arányban értenek egyet azzal, hogy „a legtöbb szociális
segélyen élő fekete kaphatna munkát, ha igazán akarna”
Forrás: 1986 Race and Politics Survey. N = 739
190
A stigma és a diszkrimináció empirikus vizsgálatai
Az „állását vesztett munkás" kísérlet
A vizsgálat bevezetése szerint a következő kérdés egy olyan emberre vo-
natkozik, akit elbocsátottak, mert a cég, ahol dolgozott, kénytelen volt
csökkenteni a létszámot. Ezután az interjú készítője egy kicsit vár, majd
felteszi a kérdést, „gondolkodjon el egy percre az illető dolgozóról, és
mondja meg, milyen mértékű kormányzati segítséget lát jónak, ha egyál-
talán, arra az időre, amíg az illető új munkahely után kutat”. Ezt követte az
állását vesztett dolgozó jellemzése. Az interjú készítője a következő szöve-
gek egyik változatát mondja:
Az első ember egy [fehér vagy fekete] [férfi vagy nő], aki [a húszas évei
elején jár/harmincas évei közepén jár/negyvenes évei elején jár]. Az illető
|szingli, egyedül neveli a gyerekeit, házas, házas és gyerekei vannak], és
[megbízható munkás/nem igazán megbízható munkás].
Az állását vesztett munkás jellemzését számítógéppel generált véletlen
számok segítségével határozták meg úgy, hogy az egyes jellemzők értéke
egymástól független legyen. Azt nézték, hogy ezek a tulajdonságok miként
befolyásolják annak a segítségnek a mennyiségét, amit jogosnak ítélnek,
hogy a kormány biztosítson egy új állás kereséséhez, továbbá az egyes tu-
lajdonságok egyes kombinációinak hatását. A megítélhető támogatások:
0 = egyáltalán ne kapjon; 5 = valamennyit; 10 = sokat kapjon.
Az eredmények azt mutatták, hogy a magukat konzervatívnak tartó
válaszadók - bár összességében kevesebb támogatást tartottak jogosnak
jelentősen nagyobb támogatást tartottak jogosnak a fekete, mint a fehér
igénylők esetében. Feltételezték, hogy a nyílt rasszizmus helyett az történ-
het, hogy alapvető értékek felrúgásáért büntetik a feketéket, például a nuk-
leáris család rombolásáért. Ebben volt különbség a magukat liberálisnak,
illetve konzervatívnak mondók között. A konzervatívok jóval kevesebb tá-
mogatást tartottak helyénvalónak az egyedülállók és a gyereküket egyedül
nevelők számára, mint a házasok és gyereket nevelő házaspárok számára.
A liberálisok a legnagyobb támogatást a gyereküket egyedül nevelők ese-
191
tében tartották indokoltnak, de náluk nem volt különbség az igénylő faja
szerint.
A konzervatívok számára a megbízható/nem megbízható dolgozó meg-
különböztetésnek nagy jelentősége volt: a fehér igénylő esetében egyfor-
mán kevés támogatást tartottak jogosnak függetlenül a megbízhatóságától,
míg a fekete igénylő esetében sokkal több támogatást ítéltek oda, ha úgy
tudták, hogy megbízható, mint ha úgy tudták, hogy nem az (13-14. ábra).
13. ábra. Annak helyeslése, hogy a kormány támogassa a munkanélkülit az
igénylő faja és családi állapota függvényében liberális válaszolók körében
14. ábra. Annak helyeslése, hogy a kormány támogassa a munkanélkülit
faja és családi állapota függvényében konzervatív válaszolók körében
az igénylő
Forrás: 1986 Race and Politics Survey. N = 457
192
Az esélyegyenlőségi kísérlet: példa a kettős mércére
A két vizsgált csoport a nők és a feketék. A kutatók abból indultak ki,
hogy ha a megkérdezettek nők esetében inkább támogatják a kormányza-
ti segítséget az esélyegyenlőség megteremtése érdekében, mint a feketék
esetében, akkor ez egy rejtett kettős mércét s így rejtett rasszizmust jelent.
A következő kérdést tették fel a válaszadóknak: Bár fontos, hogy a feke-
téknek és a kisebbségeknek egyenlő esélyük legyen a sikerre, ennek garan-
tálása nem igazán a kormány feladata.
A másik változatban feketék és kisebbségek helyett nők szerepel (15. ábra).
15. ábra. A liberálisok nagyobb mértékben helyeslik a támogatást mind a nők,
mind a feketék esetében, mint a konzervatívok; ugyanakkor mindkét csoport
nagyobb mértékben ért egyet a nők támogatásával, mint a feketékével
liirrás: 1986 Race and Politics Survey. N = 457
Amikor tehát nem egyénekre kell reagálni, hanem csoportokra, akkor
az előítéletes kettős mérce működésbe lép.
Ez a részrehajlás a nők javára és a feketék rovására összefügg az isko-
lázottsággal. A maximum középiskolát végzettek körében attól függet-
lenül, hogy magukat liberálisnak vagy konzervatívnak tartották-e, igen
nagy arányban helyeselték a nők támogatását a feketék támogatásához
képest. A néhány főiskolai évet végzettek körében a liberálisoknál jóval
kisebb a különbség, mint a konzervatívoknál. Végül a főiskolai diplo-
mával rendelkezők körében a különbség mindkét csoportnál eltűnik,
miközben a támogatás helyeslésének abszolút mértékében igen jelentős
(16-17. ábra).
193
16. ábra. Annak helyeslése, hogy a kormány biztosítsa az esélyegyenlőséget a nők
és a feketék számára liberális válaszolók körében az iskolázottság függvényében
Forrás: 1986 Race and Politics Survey. N = 456
17. ábra. Annak helyeslése, hogy a kormány biztosítsa az esélyegyenlőséget
a nők és a feketék számára konzervatív válaszolók körében az iskolázottság
függvényében
Forrás: 1986 Race and Politics Survey. N = 456
194
Az alapvető amerikai értékeket erősen támogató emberek esetében
a kutatók arra számítottak, hogy a feketékkel szemben itt is érvényesül a
kettős mérce a munkanélküliek támogatásának megítélése tekintetében.
A kutatás azonban ezzel ellentétes eredményeket hozott (18. ábra).
Nagyon fontos a versengés
Túl sok jut a nagyvárosnak
Túl sok a szociális segély
A kemény munka a fontos
Törvény és rend
Tiszteld a tekintélyt
Légy a legjobb
Amerika hatalma
Hagyományos értékek
Fehér
® Fekete









0	1	2	3	4	5	6
18. ábra. Annak helyeslése, hogy a kormány támogassa a munkanélkülit az
igénylő faja függvényében a hagyományos amerikai értékeket valló válaszolók
körében
forrás: 1986 Race and Politics Survey. N = 611
Az állítások teljes megfogalmazása:
-	Nagyon fontos, hogy versenyezzünk másokkal
-	Túl sokat költünk a nagy városok problémáinak megoldására.
-	Túl sokat költünk jóléti programokra.
-	Az előrejutás nem a születéstől, hanem a kemény munkától függ.
-	Nagyon fontos a törvény és a rend megerősítése.
-	Fontos, hogy a gyerekek megtanulják tisztelni a tekintélyt.
-	Nagyon fontos, hogy mindig a legjobbak legyünk abban, amit csiná-
lunk.
-	Nagyon fontos, hogy tisztelettel adózzunk Amerika világban betöltött
hatalmának.
195
-	Nagyon fontos, hogy megőrizzük a helyes és helytelen hagyományos
eszményeit.
Jól látható, hogy a versengést leszámítva a hagyományos amerikai értéke-
ket valló válaszolók rendre nagyobb mértékben helyeselték a fekete munka-
nélküliek kormányzati támogatását, mint a fehér munkanélküliekét.
A „puszta említés" kísérlet: a pozitív diszkrimináció
és a feketék megítélése
A kutatók azt akarták vizsgálni, hogy egy hétköznapi beszélgetési hely-
zetben milyen összefüggés lehet a pozitív diszkriminációról alkotott véle-
mény és a feketékről alkotott negatív sztereotípia között. A kísérlet logiká-
ja a következő. Egy véletlenszerűen kiválasztott, fehér résztvevőkből álló
mintát véletlen alapon kétfelé osztunk. Az egyik felétől a pozitív diszk-
riminációról alkotott véleményét kérdezzük, majd azt, hogy milyen kép
él bennük a feketékről, a másik felének ugyanezt a két kérdést fordított
sorrendben tesszük föl. Ha a pozitív diszkrimináció iránt érzett ellenszenv
váltja ki a feketékről alkotott negatív képet, akkor azok, akik először a po-
zitív diszkriminációról nyilatkoztak, negatívabb képet fognak alkotni a fe-
ketékről, mint akik először a feketéket jellemezték, s csak utána mondtak
véleményt a pozitív diszkriminációról (19. ábra).
19. ábra. A pozitív diszkrimináció megemlítésének hatása arra, hogy a fehérek
mennyire fogadják el a feketék negatív sztereotípia szerinti jellemzését
Forrás: 1989 Lexington, Kentucky, Survey. N = 236
196
A pozitív diszkriminációra vonatkozó kérdés így szólt:
Egy szomszédos államban erőfeszítéseket tettek, hogy drámaian meg-
növeljék a helyi kormányban dolgozó feketék számát. Ez azt jelenti, hogy
jelentős számú állást feketéknek tartanak fenn, még akkor is, ha az alkal-
massági vizsgán elért eredményük alacsonyabb, mint olyan fehéreké, aki-
ket nem vettek föl. Támogatja vagy ellenzi ezt a politikát?
Az eredmények azt mutatják, hogy amikor először említik a pozitív
diszkriminációt, akkor sokkal negatívabb képet adnak a feketékről, mint
ha a jellemzés megelőzi a pozitív diszkrimináció említését. A pozitív
diszkrimináció tehát bizonyos mértékig oka a feketékkel szemben érzett
ellenszenvnek.
A negatív identitás
Egy stigmatizált kisebbség olykor úgy reagál a vele szemben érvényesülő
negatív előítéletekre, hogy elfogadja őket, és a saját csoportjáról a negatív
sztereotípiákat elfogadja, a csoportját elutasítja. Ennek híres, klasszikus bi-
zonyítéka Clark és Clark (1947) vizsgálata. A résztvevők három és hét év
közötti fekete és fehér gyerekek voltak, akik vegyes etnikumú lakókörnye-
zetben éltek, az Egyesült Államoknak az északi vagy a déli részén. A gye-
rekeknek két babát mutattak, egy „néger” babát (1947-ben „színesnek”
mondták) és egy fehér babát, majd megkérték őket:
-	Add ide nekem azt a babát, amelyikkel játszani szeretnél.
-	Add ide nekem azt a babát, amelyik a szép baba.
-	Add ide nekem azt a babát, amelyik rosszul néz ki.
-	Add ide nekem azt a babát, amelyiknek szép a színe.
Az eredeti vizsgálat drámai mértékű negatív identitást talált a fekete
gyerekek körében, ami azután a Fekete Büszkeség és egyéb polgárjogi
mozgalmak hatására néhány évtized alatt enyhült, és 1970-ben már volt
olyan kutatás, ahol az „egészséges” pozitív elfogultság volt tapasztalható a
saját csoport javára a fekete gyerekek körében is (12. táblázat).
Asher és Allén (1969) a hatvanas évek közepén a Clark-Clark-féle klasz-
szikus baba-paradigmát használták 3-8 éves gyerekekkel. Egyértelműen a
világosabb színű babát preferálták mind a fekete, mind a fehér gyerekek
197
12. táblázat. A negatív identitás vizsgálata 1947-ben és 1970-ben
Kérdés	Clark és Clark (1947)	Hraba és Grant (1970)
Melyikkel játszanál? fehér baba	67%	30%
néger baba	32%	70%
Melyik a szép baba? fehér baba	59%	46%
néger baba	38%	58%
Melyik a csúnya baba? fehér baba	17%	61%
néger baba	59%	36%
Melyik a szép színű? fehér baba	60%	31%
néger baba	38%	69%
(20. ábra), volt azonban némi hatása az életkornak. Az elfogultság a fehér
baba javára a 3-4 éves kortól kezdve növekedett, 5-6 éves korban érte el a
csúcsát, majd 7-8 éves korban csökkenni kezdett.
20. ábra. A negatív identitás a hatvanas években
198
A negatív identitásra drámai példával szolgált egy hazai kutatás egyik
eredménye (Síklaki, 2008). A kutatásban reklámok terveit kellett a csoport
résztvevőinek elemezni. Négy különböző terméket reklámoztak egy-egy
pár A4-es képpel, ahol a pár egyikén egy roma, másikán egy nem roma
ember vagy család volt látható a termék használata közben. A koncepciók
értékelésének végén a csoportok résztvevőinek választaniuk kellett, hogy a
pár melyik tagjával reklámozná inkább a terméket, melyik változat tetszett
jobban, illetve melyik változatról gondolja úgy, hogy sikeresebben adná
el a terméket. Az egyik, tisztán roma nőkből álló csoport, az összes többi
csoporttól eltérően, az egész értékelés alatt nem adta semmi jelét annak,
hogy észrevette volna a nyilvánvaló struktúrát, azaz a roma és nem roma
szereplők párosítását. A végén pedig, amikor az egyes termékeket reklá-
mozó párok közötti preferenciájukat kellett kifejezni, rendre a nem roma
változatról mondták, hogy jobban tetszik.
199

AZ ELOITELETEK
ÉS SZTEREOTÍPIÁK MEGJELENÉSE
A KOMMUNIKÁCIÓBAN
Az előítéletes kommunikáció funkciói
Az előítéletes kommunikáció sztereotip vélekedések, előítéletes attitűdök
vagy diszkriminatív törekvések nyílt vagy burkolt kifejezése. Bár az elő-
ítéletes kommunikáció lehet otrombán nyílt is, amilyen például a gyű-
löletbeszéd, nagyobb része burkolt, utalásokkal operál, különösen fejlett
politikai kultúrával rendelkező országok és társadalmi rétegek esetében.
Az is előfordul, hogy a kommunikátor nincs tudatában annak, hogy a vi-
selkedése előítéleteket közvetít.
Az előítéletes kommunikáció különböző funkciókat tölthet be, amit
Ruscher (2001) a következő (13.) táblázatban foglalt össze.
13. táblázat. Az előítéletes kommunikáció funkciói
Funkció	Példák	Kifejtés
Gazdaságos kifejezés	Csoportok címkéi, például fekák, prolik, sárgák	Olyan rövid kifejezés, ami hatékonyan indítja be a sztereotípiát
A csoport feldicsérése	Ellenséges humor	Rámutat a saját csoport felsőbbségére
Társadalmi funkciók	Megfosztás a legitimitástól, racionalizálás	Elkülöníti a külső csoportot a kapcsolat redukálása érdekében
A saját csoport	A média ellenőrzése,	Fenntartja a
dominanciája	a nem verbális csatorna ellenőrzése	sztereotípiákat és a társadalmi struktúrát
Benyomás alakítása	Kettős beszéd, az egyetemesség illúziója	A világ felé az előítélet- mentesség képét mutatja
201
Az előítéletes kommunikáció gazdaságos, mert egy-egy címkével ren-
geteg jelentést képes közvetíteni, különösen akkor, ha számíthat a címzett-
jére, amennyiben az is osztja a beszélő sztereotípiáit. Az együttműködő
kommunikáció egyik fontos parancsolata, hogy se többet, se kevesebbet
ne mondjunk a szükségesnél (Grice, 1997). Ha tehát a beszélő joggal gon-
dolja úgy, hogy a hallgatóval közös sztereotípiájuk van például egy adott
csoportról, akkor ez a pragmatikai elv mintegy elő is írja az előítéletes
címke használatát. A tömegkommunikáció esetében is fontos szempont a
tömörség, s a többségi társadalom előítéletei ennek megfelelően gyakran
megtestesülnek akár a szóbeli, akár a képi kifejezésben. Ha például egy
tévéhíradóban romákkal kapcsolatos téma merül föl, akkor szinte biztos,
hogy a többségi társadalom romákkal kapcsolatos sztereotípiáit tükröző
vágóképeket vetítenek háttérként (szemetes udvar, kitört ablakú putri, pu-
cér gyerek játszik a porban).
Az énvédő és saját csoport feldicsérő funkció az előítéletes kommuni-
kációban a külső csoportról folytatott, annak negatív tulajdonságait ki-
domborító beszédben ölt leggyakrabban testet. Egyik legtipikusabb for-
mája a külső csoportot kigúnyoló humor. A saját csoport felnagyításának
és a külső csoport lekicsinyítésének indítéka jól megragadható azokban a
viccekben, amelyek egymáshoz közel álló, éppen ezért a saját csoport-kül-
ső csoport összehasonlítása szempontjából ideális csoportok közötti vi-
szonyokat aknázzák ki. így például előszeretettel viccelődnek a hollandok
a belgák rovására, a svédek a norvégok rovására. Hasonló a motiváció a ki-
sebbségekkel kapcsolatos viccek esetében, ilyenek a zsidóviccek, a cigány-
viccek, a homoszexuálisok rovására megfogalmazott viccek vagy a nőkkel
kapcsolatos férfi előítéleteket a szőke nőkkel szemben az abszurditásig fo-
kozó viccek. Lássunk néhány példát is ezekre!
Elmegy a belga az orvoshoz a leleteiért. Az orvos így szól:
-	Kedves uram, sajnos rossz hírem van. Önnek nagyon súlyos a be-
tegsége, mindössze két hónapja van hátra.
A belga előveszi a határidőnaplóját:
-	És mondja doktor úr, melyik két hónap?
202
Svéd építészvállalkozó egy háziasszonnyal járja be a házat, megbe-
szélni, hogy milyen elképzelései vannak a hölgynek a ház átalakításáról.
A vállalkozó időnként kikiabál az ablakon: „Zölddel fölfele!” Egy idő
után a hölgy megkérdezi, ugyan már miért kiabálja ki időnként, hogy
„zölddel fölfele”.
-	Jaj, hagyja asszonyom. Képzelheti, norvég vendégmunkásokkal
gyeptégláztatok a szomszédban!
A cigány elmegy a munkaközvetítőbe. Odamegy az ügyintézőhöz.
-	Mit óhajt?
-	Dolgozni szeretnék.
-	No, lássuk csak. Volna itt egy bankigazgatói állás havi 1,5 millióért.
Mit szól?
-	Na, ne vicceljen velem, kérem!
-	Miért? Maga kezdte!
A házasságközvetítő szerez egy menyasszonyt a fiatal Kohnnak. El-
jön a bemutatás napja, döbbenten látja Kohn, hogy a menyasszony az
egyik lábára sánta. Félrevonja a házasságközvetítőt, és felháborodottan
reklamál. Mire az: - Nézze Kohn úr, nem így kell a dolgot nézni. Kép-
zelje el, feleségül vesz egy ép lábú nőt. Mit ad isten, belelép egy gödörbe,
eltörik a lába. Akkor ott a sok orvosi költség, utánajárás. Ez meg kérem
már egy kész tény!
Mi történik, ha a szőke nőt bezárják egy üres szobába két vasgolyó-
val? Az egyiket elrontja, a másikat elveszíti.
Az előítéletes kommunikáció társadalmi funkcióit két példával illusztrál-
hatjuk. Az egyik a külső csoporttól való elkülönülés elfogadhatónak, nem
diszkriminatívnak tekintett formáját célozza, a másik a külső csoport meg-
fosztását a másokra, különösen a saját csoportra érvényes emberi jogoktól.
Számtalan eufemisztikus retorikai megoldás ismeretes annak igazolásá-
ra, hogy nem akarunk a megvetett külső csoport szomszédságában lakni,
hogy a gondozásra szoruló idős vagy magatehetetlen emberekkel szíve-
sebben kerüljük a rendszeres érintkezést, ezért speciális intézményekben
203
tüntetjük el őket, vagy arra, hogy egy álláshirdetésnél vagy lakás kiadását
célzó hirdetésnél bizonyos csoportokat (kisebbségek, gyerekes anyák stb.)
diszkriminálni kívánunk.
Jóval szélsőségesebb az az előítéletes kommunikáció, amikor embe-
ri mivoltukhoz fűződő legitimitásuktól igyekszünk megfosztani a külső
csoportot. Amikor egy rendőri vezető „bűnöző elemekről” beszél, akkor
a váddal illetett csoportot emberi mivoltától fosztja meg „elemekké” deg-
radálva. Ehhez az eszközhöz folyamodott Hitler is, amikor a zsidókról
beszélt. Például: Németország évszázadokon keresztül jó volt arra, hogy
befogadja ezeket az elemeket, noha semmilyük sem volt, csak fertőző po-
litikai és testi betegségeik.
Különösen felerősödik az ilyen kommunikáció egymással fegyve-
res konfliktusban álló csoportok esetében. Talán a leginkább drámai
dehumanizáló beszéddel egy amerikai bombázó pilóta vietnami hábo-
rús memoárjában lehet találkozni. Amikor a napalmbomba fejlesztésével
kapcsolatos tapasztalatairól számol be, így ír:
Tényleg nagyon meg vagyunk elégedve a Dow kis patikussegédeivel.
Az eredeti termék nem volt annyira dögös - ha a gukok gyorsak voltak,
le tudták vakarni. így aztán a fiúk nekiálltak polisztirént adni hozzá -
most már tapadt, mint szar a lepedőn. Igen ám, de ha a gukok a víz alá
ugrottak, abbamaradt az égése, ezért Vili Pétert is adtak hozzá, hogy
jobban égjen. Most már akár a víz alatt is égett. És már egyetlen csepp is
elég, csak ég és ég, egészen le a csontig, így mindenképpen meghaltak,
ha máshogy nem, hát foszformérgezésben. (Chomsky, 1973, 23., idézi
Kress-Hodge, 1979,71.)
A vietnamiakat azzal fosztja meg emberi státusuktól, hogy egy jelentés
nélküli hangutánzó szóval jelöli őket: gukok. A kontraszt pedig óriási, hi-
szen a Dow Chemical hatalmas vegyi konszern fejlesztőmérnökeit, akik
ezt a szörnyű anyagot kifejlesztették, s akik persze saját csoporthoz tar-
toznak, gyengéden kis patikussegédeknek nevezi (backroom boys), sőt,
az egyébként pedig élettelen anyagot, a fehér foszfort (white phosphorus)
kedélyesen megszemélyesíti, emberi keresztnévvel ajándékozza meg: Vili
Péter.
204
Az előítéletes kommunikáció nyíltabban vagy rejtettebb módon szolgál-
hat a domináns csoport hatalmának megőrzésére. Amikor egy kisebbség
- etnikai kisebbség, nők - bizonyos képességeinek negatív értékeléséről
szól a kommunikáció, akkor a háttérben gyakran az ilyen hatalommegóvás
indítéka húzódik meg. Vegyük az autóvezetés példáját! Számos gondos
kutatást végeztek a férfiak és nők autóvezetői képességeinek összehason-
lítására. Miközben vannak különbségek bizonyos alképességek tekinteté-
ben mind az egyik, mind a másik nem javára, összességében nem találtak
jelentős különbséget egyik csoport javára sem. Az autóvezetés ugyanakkor
még ma is a legtöbb társadalomban magasabb társadalmi státushoz kötő-
dik, s a férfiak olyan történetei, amelyeknek az a tanulsága, hogy egy nő
milyen hibát, ügyetlenséget követett el, ezt a hatalmi különbséget hivatott
megerősíteni. Közismert az a „poén” amikor a tanulóvezető tábla T betű-
jét kiegészíti az az információ, hogy „és nő”. Vagy ékes példa egy - amúgy
igen szellemes - vicc:
A szőke nőt megállítja a rendőr.
-	Asszonyom, mit művel?! Már a negyedik gyalogost üti el a zebrán!
-	Miért, hányat szabad?
Végül van az előítéletes kommunikációnak olyan típusa, amely arra
szolgál, hogy előítéletektől mentes képet mutasson magáról a beszélő. En-
nek számos stratégiája ismert. Az egyik leginkább közönséges változat az,
•imikor az előítéletes szöveget úgy vezeti be az illető, hogy „A legjobb ba-
rátaim között is vannak...” amivel a beszélő azt kívánja bizonyítani, hogy
•i most következő jellemzéstől eltekintve nem táplál előítéletet az inkrimi-
nált csoporttal szemben. Szintén gyakori stratégia, hogy nem mondja ki
azt a csoportnevet, amihez az adott társadalomban általában előítéletek
kötődnek, hanem valamilyen eufemisztikus elnevezést használ. Magyar-
országon a legelterjedtebb a romákkal szembeni negatív előítélet, aki tehát
azt a képet szeretné magáról mutatni, hogy nem „cigányozik”, a csoport
megnevezésére az etnikum kifejezést használja. Ez a leggyakoribb, de van-
nak olyan „költőibb”, de valójában gúnyosabb körülírások is, mint a „nem
idén lebarnult”, „mozdonyszőke” stb. Ez utóbbiak világítják meg igazá-
ból ennek a beszédnek az álságosságát és azt, hogy valójában előítéletes
205
kommunikációról van szó. Hiszen ez a stratégia csak akkor működik, ha a
partner cinkosként vesz részt a megnevezési játékban. Mindketten tudjuk,
mi a dörgés, de ravaszabbak vagyunk annál, semhogy ránk lehessen sütni,
hogy „cigányozunk”.
Bizonyos társadalmi csoportokkal kapcsolatos előítéleteket tükrözhet
az úgynevezett leereszkedő beszédstílus. E mögött a stílus mögött az a
kategória alapú előfeltevés húzódik meg, hogy az illető csoport tagja va-
lamilyen tekintetben kevésbé kompetens, mint a beszélő. Tipikusan ide
tartoznak azok a társadalmi csoportok, amelyeket a többségi társadalom
előítéletes tagjai alacsonyabb rendűnek tartanak, az idős emberek és a
különböző fogyatékkal élő emberek. A leereszkedő vagy atyáskodó stílus
a felszínen jóindulatot mutat a beszélő részéről, de valójában megfosztja a
címzettet egy olyan tulajdonságától, amire joggal tart igényt. Ez a maga-
tartás persze lehet teljesen jó szándékú is. Az együttműködő kommuniká-
ció egyik fontos ismérve, hogy a beszédünket a hallgatósághoz igazítjuk,
úgy fogalmazunk, hogy mondanivalónk összhangban legyen azokkal az
ismeretekkel és képességekkel, amiket hallgatóságunkról feltételezünk.
Klasszikus esete ennek a dadusbeszéd: amikor egy felnőtt olyan leegy-
szerűsített nyelvet használ, amiről úgy véli, hogy a még csekély tudással
és nyelvi kifinomultsággal rendelkező kisgyerek számára is érthető. Elő-
ítéletes kommunikáció ebből akkor lesz, ha - akár tudatosan, akár nem
- az indokoltnál „lebutítottabb” stílusban kommunikálunk egy másik cso-
porttal.
A leereszkedő vagy atyáskodó beszédnek négy típusát különböztetjük
meg, mégpedig két dimenzió mentén: kontrollálás és gondoskodás.
-	A dadusbeszéd egyszerre kontrolláló és gondoskodó.
-	A „dirigáló” beszéd kontrolláló, de kevéssé gondoskodó.
-	A túlzottan személyes beszéd nagyon gondoskodó, de kevéssé kont-
rolláló.
-	A felszínes beszéd pedig sem nem nagyon gondoskodó, sem nem na-
gyon kontrolláló.
A dadusbeszéd a kisgyerekek igényeihez igazított stílus, amelyet jel-
lemez, hogy kicsinyítő képzős és egyéb módon „gyerekesített” szavakat
használ (például poci a has helyett), magasabb a beszédhang, dallamosabb
az intonáció, nagyobb a hangerő, és rövidebbek a mondatok. Ehhez a re-
206
giszterhez nagyon hasonló az a beszédstílus, amit másodlagos dadusbe-
szédnek nevezünk, s amelyet elsősorban háziállatokkal, szerelmespárral,
szellemileg visszamaradt felnőttekkel, külföldiekkel és idős emberekkel
folytatott kommunikációban alkalmaznak.
A dirigáló stílus nyíltan vagy burkoltan a beszélgető felek közötti stá-
tuskülönbség fenntartását és megerősítését célozza. Ilyenkor a magasabb
státusú beszélgető fél egy sor jogot vindikál magának: utasítást ad a má-
siknak, meghatározza, hogy mi legyen a tennivaló, értelmezi és értékeli a
másik ember mondandóját és cselekedeteit, összefoglalja és újra megfo-
galmazza a beszélgetés főbb pontjait, stb. Természetesen adott esetben ez a
stílus lehet indokolt is, de igen gyakori, hogy pusztán a csoport társadalmi
státusa alapján követeli magának a magasabb státusú beszélő a dirigáló
stílus jogát, s ezzel egyben ki is fejezi a másik emberrel és annak csoport-
jával kapcsolatos előítéleteit. A dirigáló stílus együtt járhat azzal is, hogy
a magasabb státusú fél gyakrabban szakítja félbe az alacsonyabb státusút,
mint fordítva, illetve a magasabb státusú fél ismeretátadás helyzetében na-
gyobb arányban használ közvetlen felszólító módot, mint az alacsonyabb
státusú. Jól mutatja ezt az a vizsgálat, ahol a nemek közötti státusbeli kü-
lönbség volt tetten érhető a felszólító mód használatának különbségében:
egy tanítási feladatban a férfiak nagyobb arányban használtak felszólító
módú igéket női partner esetében, mint férfi partner esetében, miközben
más igealakoknál nem volt ilyen különbség (21. ábra).
2/. ábra. Felszólító módú igék használata a tanítási feladatban (Ruscher, 2001,92.
nyomán)
207
Az előítélet nem verbális kommunikációja
A nem verbális kommunikáció egyik fontos aspektusa, hogy kifejezi a
csoportok, társadalmi rétegek közötti kulturális és viselkedésbeli kü-
lönbségeket. A térhasználat, a szemkontaktus, egymás megérintése, a
paralingvisztikai jellemzők (a nyelvhasználatot kísérő hangzásbeli jelen-
ségek) és egyéb nem verbális megnyilvánulások jelentős változatosságot
mutatnak kultúránként és társadalmi rétegenként. Az, hogy az egyik em-
ber megérintheti-e a másikat, milyen módon (például csók arcra, szájra),
nagyban függ a hatalmi viszonyoktól, a nemtől, a kultúrától. Az olasz fiatal
férfiak azon szokása, hogy egymás kezét fogva járnak, egy másik kultúra
tagjából a homoszexuális viselkedés előítéletét válthatja ki. Az észak-euró-
paiak idegenek között a tekintetet, a szemkontaktust jobban kerülik, mint
a mediterrán országok lakói. Ebből egy északi országban járó mediterrán
térségbeli látogató arra az előítéletes következtetésre juthat, hogy nagyké-
pű, beképzelt néppel van dolga. Bizonyos kultúrákban és társadalmi réte-
gekben a rekedt hang a jellemző viselkedés, ami egy másik csoporthoz tar-
tozó emberből a kulturálatlanság, artikulálatlanság előítéletére vezethet.
A romák körében természetesnek számító, a többségi kultúrához képest
nagyobb beszédhangerő azt az előítéletet gerjesztheti, hogy a cigányok
veszekedős, agresszív népség. Egy magasabb státusú embernek joga van
megérinteni egy alacsonyabb státusút, de fordítva ez nem áll. A személyes
tér méretére vonatkozó jogosnak tartott igény összefügg a státussal, s a
nemek közötti státuskülönbség miatt a nemi hovatartozással is. És még
hosszan sorolhatnánk a nem verbális kommunikáció és az előítéletek kö-
zötti hétköznapi összefüggéseket. Ezek közül néhányat járunk körül kissé
részletesebben.
Az arckifejezések szoros összefüggést mutatnak az érzelmekkel, s en-
nélfogva a másik ember által kiváltott érzelmeket jól tükrözik. Az arcunk
azonban a nem verbális kommunikáció olyan kitüntetett területe, hogy
hamar megtanulunk uralkodni arckifejezésünkön, s akarattal pozitív ér-
zelmet mutatni akkor is, ha valójában ilyet nem érzünk, vagy akár nega-
tív érzelmeket vált ki belőlünk a másik ember. Ez a képességünk azonban
korlátozott Az úgynevezett Duchenne-mosolyhoz, amely az őszintén átélt
pozitív érzelem velejárója, két izomcsoport egyidejű összehúzódása szük-
208
séges: a musculus zygomaticus major (a szájunk körüli izom, ami a szájsar-
kok felfelé húzódását tudja előidézni) és a musculus orbicularis oculi (ami
a szemek sarkát mozgatja, s a szemzugok szarkalábszerű összehúzódásáért
felelős). Régi megfigyelés, hogy amikor valaki csupán színleli a pozitív ér-
zelmet, akkor az arckifejezésére a nem Duchenne-mosoly jellemző, ami-
kor is az orbicularis oculi nem húzódik össze, hanem csak a zygomaticus
major. Ez utóbbi mosoly árulkodik arról, ha egy másik csoport tagja iránt
negatív előítéleteink vannak, de leplezni akarjuk. Megjelennek a kétféle
mosoly közötti eltérésben a státusbeli különbségek is. A velünk egyenran-
gúak felé vagy a nálunk alacsonyabb státusúak felé mutatott mindkétféle
mosoly jól korrelál azzal az érzelemmel, amiről az illető tudatosan beszá-
mol. Ez a korreláció azonban eltűnik, amikor magasabb státusú emberrel
érintkezik az illető, sőt kissé negatív korrelációval is lehet találkozni, azaz,
másként érez, mint amit az arckifejezésével mutatni törekszik. A maga-
sabb státusú ember tehát, amikor rámosolyog az alacsonyabb státusúra,
akkor valószínűleg őszinte érzelmet fejez ki, míg ez fordítva nem ált To-
vábbá, ha valaki ritkábban mosolyog a másikra, az egyben a magasabb
státus jeleként értelmezhető.
Persze némi gyakorlással valaki képessé válhat arra, hogy Duchenne-
mosolyt mímeljen. A pszichológusok eszén azonban így sem könnyű túl-
járni. Az érzelmek kifejezése ugyanis tudattalanul beindul, megszületnek
megfelelő idegi parancsok a megfelelő izmokhoz, s a rutinos mímelő ezt kö-
vetően tudja egy más érzelmet kifejező arcizom-kombinációval maszkolni
az elrejteni kívánt érzelem megjelenését az arcon. Az első fázis tudatosan
nem befolyásolható, s az elektromiográfnak (EMG) nevezett eszközzel az
arcizmokhoz küldött impulzusokat érzékelni lehet, mielőtt még a masz-
kolásukra sor kerülne, miáltal a valódi érzelem megragadható. Vanman és
munkatársai (1997) ezzel az eszközzel végeztek vizsgálatokat, amelyekben
fehér résztvevőknek azt kellett elképzelniük, hogy valamilyen együttmű-
ködő tevékenységben vesznek részt egy fekete vagy egy fehér partnerrel.
A képzeleti feladat alatt rögzítették az EMG-aktvitásukat. Az eredmények
azt mutatták, hogy a résztvevők több pozitív érzelemről számoltak be ak-
kor, amikor fekete partnerrel való együttműködést képzeltek el, mint ami-
kor fehér volt az elképzelt partner, az EMG-adatok azonban ennek éppen
az ellenkezőjét mutatták. Ezt az általános ellentmondást árnyalta a résztve-
209
vők előítéletessége. Egy másik vizsgálatban előzetesen megmérték a részt-
vevők előítéletességét a Modern rasszizmus skálával, majd fekete és fehér
emberekről készült diaképeket mutattak nekik. Azoknak a szemöldökiz-
mai (corrugator supercilii) és a száj körüli izmai (zygomaticus major), akik a
skálán alacsony értéket mutattak, nem reagáltak a vetített kép etnikumára.
Ezzel szemben azok a résztvevők, akiket a Modern rasszizmus skála erősen
előítéletesnek mutatott, a negatív érzelmet tükröző szemöldökizomban fo-
kozott, a pozitív érzelmet tükröző száj körüli izomban csökkent aktivitást
mutattak. Az ilyen rejtett mikro-izomtevékenység tehát jól tükrözi a külső
csoporttagokkal szembeni előítéleteket - függetlenül attól, hogy az illető
tudatosan milyen érzelmekről számol be.
A zavar nem verbális kifejezései is árulkodhatnak arról, hogy vala-
ki kommunikációs partnerével szemben előítéletet táplál. Blascovich és
munkatársai (1997) arra kérték vizsgálatuk résztvevőit, hogy szóban ka-
tegorizáljanak arcokról készült diaképeket, amelyek vagy egyértelműen
fehéreket, vagy egyértelműen feketéket ábrázoltak, vagy nem volt egyér-
telmű a faji hovatartozásuk. A résztvevők rasszizmusának fokát a szokásos
skálázásos módszerrel előzetesen felmérték. A feketékkel szemben előíté-
letes résztvevőknek jóval hosszabb időt vett igénybe, hogy osztályozzák
a kétértelmű arcképeket, mint azoknak, akik a skálákon nem mutattak
komoly előítéletességet. Ezzel párhuzamosan, az előítéletes résztvevők
sokkal több zavarra utaló nem verbális hangadást („öööh”, hmm stb.) pro-
dukáltak, mint a nem előítéletes társaik. Amikor ugyanezek a résztvevők
társadalmi szempontból semleges ingereket kategorizáltak (ugyancsak
egyértelmű vagy kétértelmű hovatartozással - szürke, fehér és fekete ová-
lisokat), akkor ezek a különbségek nem mutatkoztak az előítéletes és nem
előítéletes emberek között.
Az előítéletek szempontjából a nem verbális viselkedésnek nyilván-
valóan kiemelt jelentősége van az olyan formális helyzetekben, mint egy
állásinterjú vagy egy iskolai számonkérés. Ezekben a szituációkban az elő-
ítéletek súlyos következményekkel járhatnak a hátrányba hozott kisebbség
számára, ráadásul a helyzetet nehezíti, hogy az interjú előítéletes készítője
jobbára nincs tudatában annak, hogy nem verbális viselkedése elfogultsá-
got tükröz. A jelenség klasszikus vizsgálatsorozata Word és munkatársai
nevéhez fűződik (Word-Zanna-Cooper, 1974). Egyetemi hallgatókat kér-
210
tek föl arra, hogy legyenek állásinterjú alanyai. A hallgatók fekete és fehér
származásúak voltak, a vizsgálat hipotézisébe nem voltak beavatva, arra
azonban kiképezték őket, hogy az interjúkészítő személyétől függetlenül
mind verbális, mind nem verbális tekintetben egyforma magatartást tanú-
sítsanak a beszélgetés során. Minden interjúkészítő egy fehér és egy fekete
jelentkezővel készített interjút, az ki volt egyensúlyozva, hogy milyen sor-
rendben következik a fehér, illetve a fekete alany. Az interjú készítője maga
állíthatta be az irodai széket a számára megfelelő távolságra, ami lehetővé
tette, hogy mérjék a személyes távolságtartás esetleges különbségeit. A de-
tektívtükör mögött elhelyezkedő megfigyelők azt is rögzítették, hogy az
interjú készítője a beszélgetés során mikor és mennyire hajol előre, a vállai
milyen szöget zárnak be alanyával, és hogy a beszélgetés során mikor néz
közvetlenül az interjúalany szemébe. Ezek a nem verbális tényezők mind
a kapcsolat közvetlenségének mértékére utaló jelek. Végül azt is figyelték,
hogy az interjúkészítő milyen gyakran követ el beszédbeli hibát, ide értve
a habozásokat, „öözéseket”, dadogásokat és a befejezetlen mondatokat.
Az eredmények összességében azt mutatták, hogy az interjúkészítők
nem verbális viselkedése nagyobb fokú közvetlenséget közvetített a saját
csoportbeli fehér alanyok felé, mint a feketék i rányában. Különösen jól tet-
ten érhető volt ez abban, hogy nagyobb fizikai távolságot tartottak a fekete
interjúalanyoktól, mint a fehérektől. A fehér alanyokkal folytatott interjúk
során kevesebb beszédhibát vétettek, és hosszabb időt szántak fehér ala-
nyaikra, mint a feketékre. A kutatók megnézték az érem másik oldalát is.
A vizsgálat másik részében az interjúkészítők voltak beépített emberek,
akiket előzőleg arra képeztek ki, hogy közvetlenebb vagy kevésbé közvet-
len nem verbális viselkedést mutassanak fehér, illetve fekete alanyaik irá-
nyában. Azaz a nagyobb közvetlenséget mutató viselkedés során kisebb
fizikai távolságot tartottak alanyuktól, kevesebb beszédhibát vétettek, és
hosszabb időt szántak az interjúra, mint a kisebb közvetlenséget hordo-
zó helyzetben. Ezeket az interjúkat is értékelték felkészült szakértők a de-
tektívtükör mögül. Az eredmények azt mutatták, hogy amikor kevésbé
közvetlen volt az interjú készítőjének magatartása, akkor az alany nyugta-
lanabb volt, és viselkedése kevésbé volt összeszedett, továbbá kevésbé mu-
tatkozott alkalmasnak az állítólagos állásra. Maguk a résztvevők is az ilyen
helyzetekben arról számoltak be, alkalmatlannak érezték magukat, az in-
211
terjú készítőjét kevésbé találták barátságosnak, és maguk is úgy érezték,
viszonozták a hűvösebb viselkedést. Vagyis működésbe lépett az önmagát
beteljesítő jóslat. Fontos megjegyeznünk, hogy a vizsgálatnak ebben a vál-
tozatában az interjúkészítő magatartása nem különbözött a bőrszín sze-
rint, ki volt egyensúlyozva, hogy a fehér, illetve fekete interjúalanyokkal
mikor viselkedik közvetlen és kevésbé közvetlen módon. A teljesítmény
és a hangulat leromlása független volt attól, hogy fehér vagy fekete alany
szenvedte-e el azt a kevésbé közvetlen magatartást, amit a vizsgálat másik
részében spontán és öntudatlan módon a feketékkel szemben tanúsítottak
a naiv interjúkészítők!
Hasonló eredményeket kaptak tantermi szituációkban is a kutatók. Pél-
dául Feldman és Donahue (1978) arra treníroztak tanári szerepet kapó
résztvevőket, hogy „feleltessenek” diákokat, s a helyes válaszokra szabvá-
nyos módon reagáljanak - „Helyes, így van” -, a helytelen válaszok eseté-
ben pedig kötetlen módon magyarázzák meg a diáknak, hogy miért nem
volt helyes a válasza. A feleltetésről videofelvételek készültek, amelyeket
hang nélkül levetítettek más résztvevőknek úgy, hogy csak a tanárt látták,
a - fekete vagy fehér - felelő diákot nem. A résztvevőknek azt kellett egy
skálán megítélniük, mennyire elégedett a felvételen látható tanár a nem
látható diák teljesítményével. A megfigyelők ítélete szerint az előítéletes
tanárok jóval kevésbé voltak elégedettek a fekete diákok teljesítményével,
jóllehet minden felvételen rögzítve volt, hogy a diák, bőrszínétől függet-
lenül a kérdések 84%-ára helyes választ adott, tehát a tanárnak az előírt
helyesléssel kellett reagálnia.
Előítéletek és sztereotípiák a tömegkommunikációban
A tömegkommunikáció eleve elfogult a domináns társadalmi rétegek ja-
vára. Ez tudattalanul, hallgatólagosan és hagyományosan bele van gyö-
kerezve a rendszerbe. Vannak azonban jellegzetes egyéb sztereotípiák is,
amelyek aktív fenntartásából jócskán kiveszi részét a tömegkommuniká-
ció. Egyik általános jelenség, hogy a társadalmi szegénységet számos tár-
sadalom adott kisebbségi csoporttal azonosítja. Magyarországon ez a cső
port a romák, az Egyesült Államokban az afroamerikaiak. Ez utóbbiakra
212
sok vizsgálat irányult, ezek adataiból idézünk alább, ami megvilágítja a
jelenséget.
Vegyük a sajtót! A szegénység problémáját a magazinok és újságok kép-
anyaga szinte kizárólag az afroamerikaiakkal azonosítja, az ilyen tudósítá-
sokat kísérő képanyag szinte kizárólag ezt a társadalmi csoportot mutatja.
Lássuk a statisztikai adatokat! Az 1990-es népszámlálás adatai szerint a
szegénységi szinten élő emberek 29%-a volt afroamerikai, de amikor meg-
kérdeznek középosztálybeli amerikaiakat, hogy becsüljék meg ezt az arányt,
akkor mindig 50%-nál magasabbra tippelik az afroamerikaiak arányát a sze-
gények között Egy nagyszabású sajtóvizsgálatban Gilens (1996) elemezte
a jelentősebb hírmagazinokat (például a Time, a Newsweek), és több mint
600 egyesült államokbeli szegényeket ábrázoló fotót kódolt. Az elemzett cik-
kekben a szegényként bemutatott emberek 62%-a volt afroamerikai, vagyis
több mint kétszeres volt az arány a statisztikai adathoz képest. A statisz-
tikai adatokból származó becslés szerint a szegény afroamerikaiak 42%-a
foglalkoztatott volt, mégis a magazinok cikkei csupán 12%-ukat ábrázolta
valamilyen munkavégzés közben. Mindezek az ábrázolások megfelelnek a
középosztálybeli fehér amerikai feketékről alkotott sztereotípiájának: szegé-
nyek, nem akarnak dolgozni, és kihasználják a keményen dolgozó fehérek
adójából biztosított szociális segélyt. A torzítás kimondottan erre a társadal-
mi csoportra volt érvényes Gilens vizsgálatai szerint, mert más demográfiai
tényezők (például az életkor) szempontjából eléggé pontosan tükrözték a
tudósítások a statisztikai adatokat. Lényegében nagyon hasonló torzítást
regisztrált ez a kutatás a legfontosabb országos televíziós hálózatok hírmű-
soraiban is, például a szegénységgel kapcsolatos hírek vágóképeinek 65%-
ában afroamerikaiak voltak láthatók a vizsgált időszakban.
Ilyen nagyszabású magyarországi vizsgálatokról nincs tudomásom,
sőt Kelet- és Közép-Európa más országaiban sem került sor ilyen jellegű
kutatásokra, de ami van, az nagyon hasonló előítéleteket tükröz a romák
tekintetében (Bemáth-Messing, 1998). Egy igen tanulságos megállapítása
Bernáth és Messing vizsgálatának, hogy amikor a magyar médiában kü-
lönféle szerepekben szóba kerülnek romák, akkor az összes vizsgált eset
25%-ában kérdezik meg őket, és jutnak szóhoz, az esetek 75%-ában mások
beszélnek róluk, nem kérdezik meg őket, nem szólalnak meg (ahogy a
tanulmánycíme is kifejezi: Vágóképként, csak némában).
213
Sztereotípiák, előítéletek és nyelvhasználat
Amikor a kategorizációról beszéltünk, láttuk, hogy mennyire lényeges ez a
szociálpszichológiai mechanizmus a sztereotípiák és az előítéletek műkö-
dése szempontjából. Azt is láttuk, hogy a kategorizáció hatása igen gyak-
ran automatikusan, a tudatos mérlegelést megkerülve érvényesül. A társas
érintkezés egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb eszköze, médiuma
a nyelv. Meglepő volna, ha a fenti mechanizmusok nem tükröződnének a
nyelvhasználat jelenségeiben. Nyelvünket ráadásul jórészt az automatiz-
musok szintjén használjuk: többnyire nem töprengünk azon hosszasan és
tudatosan, hogy egy jelenet elmesélésekor a rendelkezésre álló szinoni-
mák vagy hasonló jelentésű szavak közül éppen melyiket válasszuk, ez a
tudatunk alatti automatizmusok szintjén dől el - éppen ezért jól tükrözhe-
ti rejtőzködő előítéleteinket.
Ebben a fejezetben először a már megismert csoportkategorizáció felől
vizsgáljuk meg a nyelv szerepét, majd röviden áttekintjük az etnikumok-
kal, nemekkel, életkorral, társadalmi státussal és a hatalommal kapcsola-
tos nyelvi jelenségeket.
A csoportok közötti elfogultság nyelvi tükröződése
Csoportokra vonatkozó sztereotípiák fenntartásában a nyelvhasználat-
nak igen nagy szerepe van. Ennek megértéséhez a társadalmi identitás-
ról, a társadalmi kategorizációról és az önkategorizációról már megis-
merteken túl röviden át kell tekintenünk azokat az attribúcióelméleti
alapfogalmakat, amelyek a csoportok iránti elfogultsággal is összefügg-
nek. Az attribúcióelmélet (Heider, 2003; Kelley, 1967, 1972; Finchem-
Hewstone, 2007) eredetileg arra igyekezett választ adni, hogy egy meg-
figyelt viselkedésnek (akár másvalaki, akár önmagunk magatartásáról
van szó) milyen oki magyarázatát adjuk, illetve hogy ezek az oki ma-
gyarázatok miként jönnek létre. Milyen szempontok alapján döntjük el,
hogy a megfigyelt magatartás okát a cselekvő emberben, annak hosszú
távú hajlamaiban, jellemében keressük-e, vagy abban a másik ember-
ben, akire a magatartásával reagál, vagy a konkrét szituációban, a kö-
214
rülmények hatalmában. Kelley (1967) ANOVA-modellje szerint három
tényező együttváltozása, kovarianciája alakítja ki fenti döntésünket a
megfigyelt viselkedés okáról. Tulajdonképpen három információforrás-
ról beszélhetünk. Az egyik az előzetes ismereteink arról, hogy az illető
ember más helyzetekben, más hasonló alkalmakkor miként viselkedik,
azaz mennyire következetes önmagához (konzisztenciára vonatkozó in-
formáció). A másik forrás azokból az előzetes ismereteinkből származik,
hogy a magatartás szempontjából lényeges tágabb csoportban a megfi-
gyelt viselkedés mennyire általánosan elterjedt (konzisztenciára vonat-
kozó információ). A harmadik forrás pedig az előzetes tudásunk arról,
hogy a mostani helyzetben mutatott magatartás mennyire tér el, meny-
nyire jól megkülönböztethető más helyzetekben mutatott magatartástól
(disztinktivitásra vonatkozó információ).
Illusztráljuk ezt egy egyszerű példával! A megfigyelt magatartás le-
gyen az, hogy János a piros lámpánál vásárol egy Fedél Nélkül című
újságot egy hajléktalantól. Ezt a viselkedését magyarázhatom a tartós
hajlamaival, a jellemével: János jótékonyságra hajlamos ember. Ma-
gyarázhatom azzal az emberrel, akire reagál: a körülményekhez képest
ápolt, megnyerő modorú hölgy az illető. És magyarázhatom a pillanat-
nyi szituáció hatásaival: a szociológia szemináriumomhoz illusztrációra
van szüksége. A konzisztenciára, konszenzusra és disztinktivitásra vo-
natkozó információ együttváltozásával leírható János konkrét viselke-
désének magyarázata. Például ha magas a konzisztencia (rendszeresen
szokott Fedél Nélkül című lapot vásárolni), alacsony a konszenzus (a
hozzá hasonló autósok ritkán tesznek ilyet), és alacsony a disztinktivitás
(János a legkülönbözőbb jótékonysági akciókra kapható, nem csupán a
hajléktalanok támogatására), akkor automatikusan János jellemével ma-
gyarázom a viselkedését.
Ezt a magyarázó keretet alkalmazva leírhatunk egy tipikus attribúciós
torzítást, elfogultságot. Ha valaki mást látok valamilyen pozitív dolgot
cselekedni (például jótékonykodni), akkor az objektíven indokoltnál na-
gyobb hajlamot mutatok arra, hogy ezt a viselkedését valamilyen külső,
nem a személyiségéből fakadó okkal magyarázzam. Ezzel szemben, ha va-
laki mást negatívan értékelhető cselekedet közben figyelek meg (például
elveszi a Fedél Nélkül című újságot, és fizetés nélkül elhajt), akkor viszont
215
az objektíven indokoltnál nagyobb hajlamot mutatok arra, hogy ezt a vi-
selkedését valamilyen belső, az illető jellemében, tartós hajlamában rejlő
okkal magyarázzam. Éppen ellenkező elfogultság jellemez akkor, ha a sa-
ját magatartásom okáról kell magyarázattal szolgálnom - akár másoknak,
akár saját magamnak. Ebben az esetben a pozitívan értékelt viselkedést tu-
lajdonítom a tartós hajlamaimnak, a jellememnek, s a negatív magatartást
magyarázom valamilyen, a pillanatnyi szituáció nyomásából eredő okkal.
Ezt az elfogult ítéletalkotást nevezi a szociálpszichológia önkiszolgáló tor-
zításnak (self-serving bias).
Per analógiám, ugyanez az elfogultság csoportkategóriák esetében is
érvényesül. Ha egy saját csoportomhoz tartozó embert látok valamilyen
társadalmi szempontból pozitívan megítélt magatartást tanúsítani, akkor
ezt az illető s ennél fogva a csoport tartós hajlamának, diszpozíciójának
tulajdonítom, míg ha a saját csoport tagja negatív viselkedést mutat, akkor
ezt a pillanatnyi szituáció kényszereivel magyarázom. Egy külső csoport-
tag esetében éppen fordítva működik az ítéletem. Ha a külső csoport tagját
látom társadalmi szempontból pozitívan megítélt magatartást tanúsítani,
akkor ezt a pillanatnyi szituáció kényszereivel magyarázom, míg ha vala-
milyen negatív magatartás közepette látom, akkor azt az ő és ennélfogva
a külső csoport tartós hajlamainak, diszpozíciójának tulajdonítom. A tár-
sas identitás elmélete alapján ezt az elfogultságot azzal magyarázhatjuk,
hogy az egyén pozitív önértékelésének elsődleges forrása a saját csoportja,
ennélfogva személyes érdeke, hogy a saját csoportját és annak tagjait a kül-
ső csoportnál és annak tagjainál pozitívabb színben lássa. Ez az elfogultság
az előítélet és a belőle fakadó diszkrimináció egyik forrása.
Ennek a jellegzetes elfogultságnak a nyelvi megjelenése az úgynevezett
Linguistic Intergroup Bias (LIB; a csoportok közötti elfogultság nyelvi tük-
röződése). Az elgondolás Sémin és Fiedler (1988) Nyelvi kategorizációs
modelljéből indul ki (14. táblázat).
Sémin és Fiedler az állítmányokat négy kategóriába sorolja, amelyek
a konkrétság-absztraktság dimenzión helyezhetők el. A leíró cselekvést
jelentő igék a leginkább konkrétak, míg a jelzők a leginkább absztraktak.
Legyen például a leírandó esemény az, hogy Péter hátba vágja Kálmánt.
Önmagában véve egy ilyen aktus lehet segítőkész is, például, ha Kálmán-
nak megakadt a falat a torkán, de lehet negatív viszonyként is értékelni.
216
14. táblázat. Az interperszonális kifejezések négyszintű megkülönböztetése a
Nyelvi kategorizációs modell (LCM) szerint (Semin-Fiedler, 1988)
Szint	Kategória	Példák	Jellegzetességek
I.	Leíró cselekvést jelentő igék (Descriptive Action Verbs, DAV)	hív találkozik üt látogat	Egyetlen viselkedéses eseményre utal; konkrét kontextusra vagy szituációra utal; megfigyelhető események objektív leírása; legalább egy fizikailag invariáns tulajdonság jellemzi
II.	Értelmező cselekvést jelentő igék (Interpretive Action Verbs, IAV)	csal utánoz segít gátol bánt	Egyetlen viselkedéses eseményre utal; kontextusra vagy szituációra utal; a puszta leíráson túli értelmezést tartalmaz; nincs fizikailag invariáns tulajdonság benne; tipikusan értékeléssel jár
III.	Állapotot jelentő igék (State Verbs, SV)	tisztel gyűlöl kedvel irtózik	Egyedüli eseményektől elvonatkoztatott tartós állapotok; társas tárgyra utal, de nem utal szituációra; a kontextusra utalást nem őrzi meg; értelmezés és értékelés jellemzi
IV.	Melléknevek (Adjectives, ADJ)	becsületes megbízható segítőkész ellenséges agresszív	Nagyon absztrakt személyes diszpozíció; nincs tárgyra vagy szituációra utalás; nem utal kontextusra; nagyon értelmező, leválik a konkrét viselkedésről
Ezt az eseményt a Nyelvi kategorizációs modell szerint leírhatjuk külön-
böző absztraktsági szinteken:
1.	Péter megüti Kálmánt - az állítmány leíró cselekvést jelentő ige;
2.	Péter bántja Kálmánt - az állítmány értelmező cselekvést jelentő ige;
3.	Péter gyűlöli Kálmánt - az állítmány állapotot jelentő ige;
4.	Péter agresszív - az állítmány jelző.
Ez a négy különböző absztraktsági szintű leírás szisztematikusan eltérő
oki magyarázatokat hív elő. Az 1. mondat által adott leírás nyilvánvalóan
megengedi a külső attribúciót, nem érzünk késztetést arra, hogy feltétle-
217
nül következtetést vonjunk le Péter személyiségére nézve. A hátbavágás
végül is lehet tréfás, baráti, eredhet segítőkészségből, ha Kálmán félrenyelt
és erősen köhög. A 2. változat már többet sejtet Péter Kálmán iránti atti-
tűdjéről, és megnöveli a belső attribúció valószínűségét. A 3. mondat egy-
értelműen azt állítja, hogy Pétert tartós negatív attitűd jellemzi Kálmán
iránt, tehát a jövőben is számíthatunk a most megfigyelt magatartásra.
Végül a 4. változat már annyira absztrakt, hogy Péternek a Kálmánhoz
való viszonyán túlmutató tulajdonságára utal, s ebből nem csupán Péter-
rel kapcsolatos jövőbeni viselkedésére vagyunk hajlamosak következtetni,
hanem más emberek iránt tanúsított magatartására is.
Ha most a csoportok szintjén értelmezett önkiszolgáló torzítást kom-
bináljuk a Nyelvi kategorizációs modellel, akkor ahhoz a jóslathoz jutunk
el, hogy a saját csoportunk egy tagja által tanúsított pozitív viselkedést
inkább a skála absztrakt végéről vett kifejezéssel írjuk le, jelezve, hogy ez
valamilyen tartós pozitív tulajdonság megnyilvánulása. Míg ha valami
negatív dolgot mondunk el egy saját csoportbeli magatartásáról, akkor a
skála konkrét végéről vesszük az állítmányt, jelezve, hogy csak a pillanat-
nyi szituáció által kiváltott, egyszeri esetről van szó. Éppen ellenkezőleg
járunk el akkor, ha külső csoportbeli viselkedését írjuk le: a pozitív dol-
got fogalmazzuk meg konkrét állítmány használatával, a negatívat pedig
absztrakt kifejezéssel. Ha például egy saját csoportunkbeli segítséget nyújt
egy rászorulónak, akkor hajlamosak vagyunk úgy leírni az esetet, hogy az
illető „önzetlen volt”, míg ha ugyanezt külső csoport tagjánál látjuk, akkor
például azt mondjuk, hogy „segített az illetőnek”. Egy agresszív magatartás
esetén a saját csoportunkbeliről inkább mondjuk azt, hogy „megütötte”,
a másik csoportbeliről viszont azt, hogy „agresszív volt”. Ezt a jelenséget
nevezzük tehát a csoportok közötti elfogultság nyelvi tükröződésének (ösz-
szefoglalását lásd a 22. ábrán).
A modell első ellenőrzésére igen romantikus körülmények között ke-
rült sor (Maass és mtsai, 1989). Ferrarában évszázados, a reneszánsz ide-
jéből élő szokás egy sajátos lóverseny, a palio. A verseny arról híres, hogy
az egymással szemben álló csapatok (contrade) igen fűtött hangulatban
versenyeznek, s a nem egészen sportszerű megoldások is hozzátartoznak a
palióhoz, például akár az is, hogy a verseny előtti éjszakán titokban nyug-
tatót fecskendeznek az ellenfél lovába. A kísérlet résztvevői az egymással
218
MEGFIGYELT	LEÍRÁS	KÖVETKEZTETÉSEK
VISELKEDÉS
22. ábra. A csoportok közötti elfogultság modelljének fő jóslatai (Maass, 2008
nyomán)
szemben álló csapatokból kerültek ki, s azzal a kéréssel fordultak hozzájuk
a kutatók, hogy nézzenek meg egy képregény jellegű rajzsorozatot, ame-
lyen vagy a saját csapatuk, vagy az ellenfél egy tagja látható, amint társa-
dalmi szempontból pozitív vagy negatív cselekedetet visz éppen véghez.
Égy ilyen negatív epizódot, egy beinjekciózást láthatunk a 23. ábrán.
23.	ábra. Példa az ingerként használt képregényrajzokra a LIB-paradigmában
(Maass, 2008 nyomán)
219
A pozitív epizódra példa egy olyan esemény, amikor az egyik csapat
lovasa félbeszakítja a versenyt azért, hogy segítsen egy sérült lovason az
ellenfél csapatából. A résztvevőknek a jelenetre adott reakcióit kétfélekép-
pen vizsgálták:
Támponttal segített mondatkiegészítés (cued sentence completion
procedure): a résztvevők szabadon írhatják le a jelenetet, de a mondat ala-
nya állandó (Maass és mtsai, 1989,2. vizsgálat).
Több választásos eljárás (multiple choice procedure): a résztvevők négy
vagy öt előre elkészített válaszalternatíva közül választanak, mely alterna-
tívák ugyanazt a vizuálisan bemutatott karikatúrajelenetet írják le (Maass
és mtsai, 1989,1. vizsgálat). Ennek egy finomított változata, amikor az al-
ternatívák helyénvalóságát kell rangsorolni tízfokú skálán (Karpinski-von
Hippel, 1996; von Hippel-Sekaquaptewa-Vargas, 1997). A több választá-
sos eljárásra példa a lóbeinjekciózási jelenetből:
A San Giacomo contrada egyik tagja
a)	beinjekciózza a San Giorgio contrada lovát;
b)	kárt okoz a San Giorgio contradának;
c)	utálja a San Giorgio contradát;
d)	sportszerűtlen.
Ebben az esetben mindössze annyi volt a résztvevő feladata, hogy válasz-
sza ki azt a leírást, amelyik szerinte a legjobban illik az ábrázolt jelenethez.
24. ábra. Az absztraktság átlaga az érték és a kategóriatagság függvényében a
paliovizsgálatban (Maass és mtsai, 1989)
220
Amint a 24. ábrán látható, a módszertől függetlenül érvényesült a
nyelvi elfogultság: a résztvevők viszonylag absztrakt állítmányokat ré-
szesítettek előnyben, amikor a saját csoport pozitív vagy a külső csoport
negatív viselkedésének leírásáról volt szó, és viszonylag konkrét szavakat
használtak, amikor a saját csoport negatív vagy a külső csoport pozitív
magatartása volt a jellemzés tárgya. Az első vizsgálatot (1989) követő tíz
év folyamán több mint 30 kísérletet végeztek a legkülönbözőbb saját cso-
port-külső csoport kombinációkkal (pl. sportcsapatok, iskolák, nemzetek,
életkori csoportok, etnikai csoportok), és a nyelvi elfogultság jelenségét a
kísérletek túlnyomó többségében sikerült kimutatni.
A jelenség érvényességét támasztják alá azok a kutatások is, amelye-
ket nem kísérleti helyzetekben kísérleti ingeranyagokkal végeztek, hanem
valóságos csoportok közötti konfliktusról tudósító különböző sajtóorgá-
numok tartalomelemzését végezték el. Például egy olasz-izraeli kosár-
labda-mérkőzésen neofasiszta csoportok horogkeresztet és antiszemita
jelszavakat hordozó transzparenseket mutogattak. Olasz nyelvű zsidó és
nem zsidó újságok tudósításait elemezték. Tekintet nélkül arra, hogy zsidó
vagy nem zsidó volt az újság, az agresszort egyértelműen negatívan ábrá-
zolták. Az absztrakció szintje azonban jelentős mértékben különbözött.
Az agresszorra vonatkozó állítások között az absztrakt állítmányokkal
operálok ötször olyan gyakoriak voltak a zsidó, mint a nem zsidó újsá-
gokban. A nem zsidók konkrétabban írták le az eseményt, mint a zsidók,
s ezzel elkerülték, hogy a konkrét eseményen túl általánosíthatóvá tegyék
ezt a magatartást, azaz hogy az olaszokra vonatkozó általános következ-
tetésre adjanak alapot. Hasonló eredményekre jutottak Üj-Zélandon egy
diák-rendőr összecsapás kapcsán, a szicíliai és az északolasz sajtóban az
egymást követő maffiagyilkosságok során (elsősorban a kommentárok-
ban) és az (első) öbölháborúról szóló tudatosításokban a szövetségesek és
Irak ábrázolásában.
A sztereotípiák fenntartása szempontjából kulcsfontosságú jelentősé-
ge van a modell azon feltevésének, hogy az absztraktabb megfogalmazás
eredményeként a hallgatók inkább számítanak arra, hogy a leírt pozitív
vagy negatív magatartás a jövőben ismétlődni fog, mint a konkrétabb le-
írások hatására. Erre vonatkozó megerősítő adatokkal már Maass és mun-
katársai (1989) első kísérletsorozata is szolgált (25. ábra).
221
25. ábra. Az absztraktság átlaga az érték és kategóriatagság függvényében:
vadászok a környezetvédőkkel szemben (Maass és mtsai, 1989)
A sztereotípiák egyik fontos funkciója, hogy rájuk támaszkodva várako-
zások alakulnak ki bennünk mások viselkedésével kapcsolatban. A nyelvi
megfogalmazás absztrakt vagy konkrét volta éppen ezeket a várakozásokat
befolyásolja. Egy eléggé valósághű vizsgálatban a résztvevők első csoportjá-
nak valóságos történetet kellett leírniuk, amelyben egy jó barátjuk valami
tőle várható vagy tőle szokatlan magatartást tanúsított. Ezeket a történeteket
olvasta el a résztvevők másik csoportja, mit sem tudva az íróknak adott inst-
rukciókról. Nekik az volt a feladatuk, hogy vonjanak le következtetéseket a
főszereplő hajlamairól, jelleméről. Amikor a történet a főszereplő várható
viselkedését ábrázolta, akkor inkább vontak le hosszú távú beállítottságokra
vonatkozó következtetést az olvasók, jóllehet, nem tudhattak arról, hogy az
esemény várható vagy szokatlan volt-e a főszereplőtől. Ugyanígy, amikor az
írók szokatlan magatartást ábrázoltak, a beavatatlan olvasók kevésbé vontak
le a főszereplő tartós személyiségvonásaira utaló következtetéseket. Az is lé-
nyeges eredmény volt, hogy ez a fajta elfogultság nem volt jellemző magukra
az írókra, az ő megítélésüket a főszereplőről nem befolyásolta, hogy vár-
ható vagy szokatlan viselkedést absztrakt vagy konkrét megfogalmazással
írnak-e le. Azaz feltehetőleg nem is voltak tudatában annak, hogy ők sajátos
stílust alkalmaznak, aminek szisztematikus következményei vannak az ol-
vasókra gyakorolt hatás tekintetében.
222
A saját csoport iránti pozitív és a külső csoporttal szembeni negatív
elfogultság egy egészen egyszerű nyelvi jelenségben is tetten érhető. Mivel
a saját csoportunk esetében a többes szám első személyű névmást (mi)
használjuk, míg a külső csoportról beszélve a többes szám harmadik sze-
mélyű névmást (ők), az elfogultság alapján várható, hogy a mi névmás
pozitívabb érzéseket vált ki belőlünk, mint az ők névmás. Mivel ilyen
nyelvtani kategóriákról normális társas viszonyokkal kapcsolatban nem
szoktunk gondolkodni, az is feltehető, hogy ez a hatás, ha létezik, akkor
tudattalan. Márpedig létezik, amit egy egyszerű és szellemes vizsgálat
igazolt (Perdue és mtsai, 1990). A számítógép a résztvevőknek értelmet-
len szótagokat mutatott (pl. xeh, wuh, giw). Ezeket véletlenszerűen társí-
totta többes szám első személyű névmásokkal (mi, nekünk, bennünket,
miénk), többes szám harmadik személyű névmásokkal (ők, nekik, őket,
övék), valamint kontroll gyanánt egyéb névmásokkal (ő, te, én, neked, övé
stb.). A résztvevők úgy tudták, hogy a vizsgálat a szóbeli készségeiket te-
szi próbára. A kísérlet egy pontján a résztvevőknek értékelniük kellett az
értelmetlen szótagokat érzelmi szempontból. Azokat az értelmetlen szóta-
gokat, amelyeket korábban a többes szám első személyű névmással társít-
va láttak a képernyőn, kellemesebbnek, rokonszenvesebbnek ítélték, mint
azokat, amelyeket a többes szám harmadik személyű névmásokkal társítva
olvastak. Ebből eléggé világos a következtetés, hogy a többes szám első
személyű névmások, amelyeket tipikus módon a saját csoportunkról be-
szélve használunk, pozitívabb érzelmeket váltanak ki, mint a többes szám
harmadik személyű névmások, amelyeket viszont elsősorban egy másik
csoportról beszélve használunk. A mi és ők megkülönböztetésének tehát
komoly érzelmi hatása lehet, amit retorikai szempontból ki is használnak
azok, akik csoportok közötti ellentéteket igyekeznek szítani. A hatást fo-
kozza az a körülmény, hogy öntudatlan, „zsigeri” reakcióról van szó.
Etnikum és nyelvi kommunikáció
Az etnikummal való azonosulás egyik legfontosabb, ha nem a legfonto-
sabb közvetítője a nyelv. Gondoljunk a magyar nyelvújítás korának jel-
szavára: „Nyelvében él a nemzet.” Vagy arra a folyamatos harcra, amit a
223
legkülönbözőbb nemzeti és etnikai kisebbségek folytatnak a nyelvük meg-
tartásáért, sőt használatának erősítéséért (számunkra fontos területek e
tekintetben Erdély, a Felvidék vagy Kárpátalja). A magyarországi romák
emancipációs törekvései szempontjából is kitüntetett szerepe van annak a
ténynek, hogy beszélhetnek önálló roma nyelvről, választhatnak úgy, hogy
lovári vagy magyar nyelven kommunikálnak-e, van (ha szerény mérték-
ben is) roma nyelvű sajtó, rádió- és televízióadás. Vagy a fonákjáról, ami-
kor nacionalista politikusok betiltják a kétnyelvű feliratokat kétnyelvű kö-
zösségek esetében (Babe$-Bolyai Egyetem Kolozsvárott vagy a felvidéki
hasonló konfliktusok), sőt amikor - állítólag - azért bántalmaznak egy
fiatal nőt, mert a telefonjában magyar nyelvet használ.
Ezt a jelenséget a szakirodalom etnolingvisztikai identitásnak nevezi,
s jól ragadja meg Giles és Johnson: „egy adott etnikai csoport számára
egy bizonyos nyelvi stílus vagy nyelv a csoporttagság szükséges kelléke,
kiemelkedő támpont az etnikumok közötti kategorizáció számára, lénye-
ges aspektusa az etnikai identitásnak, és ideális eszköz a csoporton be-
lüli kohézió elősegítéséhez” (1987, 241.). Például a volt Jugoszláviában a
macedón írók távoli mezőgazdasági területeken kutattak olyan szavak és
nyelvtani formák után, amelyek egy olyan nyelvhasználat kidolgozását se-
gítették elő, amellyel megkülönböztethették a nyelvüket a szerb horváttól.
Ez pedig fontos volt számukra, amikor azért harcoltak, hogy Jugoszlávián
belül önálló köztársaságot alkothassanak, és nyilván nagyban hozzájárult
ahhoz is, hogy ma önálló köztársaság Macedónia. Vagy 1976 nyarán a
montreali repülőtér egy hétig nem működött, mert a québeci légi irányí-
tók sztrájkba léptek tiltakozásul amiatt, hogy nem használhatták a munká-
jukban a francia nyelvet. Az akkori kanadai miniszterelnök szerint 30 éve
nem osztotta meg ennyire egy ügy az országot.
A nyelvnek tehát kiemelkedő szerepe van az etnikai csoportok számára,
s ez legalább négy forrásból táplálkozik:
-	a nyelv gyakran a csoporttagságot eldöntő kritérium;
-	fontos támpont az etnikai kategorizálás számára;
-	az identitás érzelmi megalapozásában fontos szerepet játszik;
-	elősegíti a csoportkohéziót.
Számos példával szolgálhatunk erre. Az Egyesült Államok déli részén
az a mondás járja, hogy „Az a mexikói amerikai, aki nem beszél spanyo-
224
lul, fulladjon meg a csilibabjától”. Vagy a Békehadtest egyik afroamerikai
katonája megdöbbenéssel tapasztalta, hogy amikor a küldetése Sierra
Leonébe vetette, a helybeliek „oyimbo”-nak, azaz fehér embernek nevez-
ték az amerikai angolja miatt (Giles-Coupland, 1991). Howard Giles egy
érdekes összefüggést fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy a csopor-
tok hogyan használják a nyelvet identitásuk megerősítése céljából. Mo-
dellje a nyelvi és nem nyelvi határoló tényezőket rendezi el oly módon,
hogy megkülönböztet kemény nyelvi és puha nyelvi, illetve kemény nem
nyelvi és puha nem nyelvi határolókat. Például kemény nyelvi csoportha-
tárt képez a különböző nyelv, mondjuk orosz és francia, de puha nyelvi
határ az eltérő akcentus, például orosz és fehér orosz vagy ukrán. Kemény
nem nyelvi határoló lehet a vallás, például ortodox és muszlim, puha határ
lehet a könnyű zene és a komoly zene kedvelése (26. ábra).
Paradox módon a csoportok akkor törekszenek legnagyobb mértékben
kidomborítani különbözőségüket a nyelv segítségével, ha közöttük mind
nyelvi, mind nem nyelvi szempontból puha határolók vannak (az ábrán a
D negyed).
Az etnolingvisztikai identitás bizonyos társas helyzetekben eredmé-
nyezheti azt, hogy a beszélő a külső csoport tagjaival való kommunikáció
során a nyelvet a csoportok közötti megkülönböztetés stratégiai eszköze-
ként alkalmazza. Ha például a kolozsvári egyetemen egy román tanárt,
nem tudván románul, magyarul próbálok megszólítani, akkor ő folya-
Kemény nem nyelvi határoló
A
Kemény nyelvi
határoló
C
B
Puha nyelvi
határoló
D
Puha nem nyelvi határoló
’6. ábra. Giles modellje a csoportidentitás nyelvi kifejezéseiről
225
modhat ahhoz a stratégiához, hogy - noha tud magyarul - csak románul
hajlandó kommunikálni (ilyenkor persze segíthet egy közvetítő nyelv, pél-
dául angol vagy francia). Giles és Johnson (1987) nyolc pontban foglalták
össze annak feltételeit, hogy egy beszélő ilyen megkülönböztető nyelvi
stratégiához folyamodjon: az illető
1.	olyan saját csoporttal azonosul, amely a nyelvet fontosnak tekinti;
2.	megbízhatatlan összehasonlításokat tesz más etnikai csoportokkal;
3.	saját csoportja etnolingvisztikai vitalitását erősnek látja;
4.	a saját csoportja és más csoportok között a határokat zártnak és erős-
nek látja;
5.	nincs erős azonosulása más társadalmi kategóriákkal;
6.	úgy látja, hogy csekély a kategóriabeli átfedés közte és interakciós
partnere között;
7.	nem származik számára erős társas identitás más társadalmi kategó-
riákban való tagságból;
8.	a státusát magasabbnak látja az etnikai csoportjában, mint más tár-
sadalmi kategóriákban.
A csoportok, különösen az etnikai csoportok közötti érintkezésben a
használt nyelv preferenciája tekintetében négy jellegzetes mintázat vagy
„profil” különböztethető meg (Ryan-Hewstone-Giles, 1984):
1.	A profil: mindkét csoport a domináns csoport nyelvét preferálja; ez
a profil tovább osztható A1 és A2 profilra. Az A1 esetében az alárendelt
helyzetű csoport „öngyűlöletből” preferálja a domináns csoport nyelvét,
az A2 esetében pedig státusát az alárendelt helyzetű csoport annak tulaj-
donítja, hogy csoportja negatív társadalmi megítélés alá esik.
2.	B profil: státus tekintetében a domináns csoport nyelvét preferálja,
szolidaritás tekintetében viszont a saját csoport nyelvét.
3.	C profil: amikor a csoportok egyenlő státusúak, s ilyenkor a saját cso-
port nyelvét preferálja.
4.	D profil: státus tekintetében a domináns csoport nyelvét preferálja,
szolidaritás tekintetében azonban az alárendelt csoportét.
Amikor a domináns és alárendelt státusú csoportok nyelvéről beszé-
lünk, gyakran ütközünk abba a jelenségbe, hogy a domináns csoport az
alárendelt csoportnak az övétől eltérő nyelvhasználatát az alárendelt cso-
port fogyatékosságának, az alárendeltség okának vagy tünetének tekinti.
226
>
Ezt a jelenséget próbáljuk most érzékeltetni az Egyesült Államok néhány
kisebbségi dialektusa segítségével.
Az afroamerikaiak jellegzetesen eltérő módon használják az angolt,
mint a domináns csoport. Nyelvészkutatók azonban kimutatták, hogy
nem egyszerűen „rontott” nyelvhasználatról van szó, hanem arról, hogy
az ősi afrikai nyelvek jellemzőit viszik át az amerikai angolra. Ez egyút-
tal megteremti az afroamerikaiak számára az etnolingvisztikai iden-
titást is. A következőkben bemutatunk öt olyan jellegzetességet, ami az
afroamerikaiak mai jellegzetes angol dialektusát összekapcsolja az afrikai
nyelvek sajátosságaival:
-	A mássalhangzó-torlódás elkerülésének tendenciája
A niger-kongói nyelvcsalád jellegzetességét őrzi ezzel az afroamerikai
dialektus (például a fifth helyett fif, a with helyett wit), amelyre nem
jellemző a „homogén mássalhangzócsoportok” használata.
-	A „be" mint igei aspektus (például she be actirí like that all the time)
Geneva Smitherman-Donaldson (1988) kínálja ezt a kifejezést a „be”
olyan használatára, amely egyaránt utal a múltra, a jelenre és a jövő-
re, s amely egyben hangsúlyozza az utána következő igét.
-	Zéró kopula (például She so crazy)
Az érvelés szerint a „zéró kopula” elnevezés téves, mert ha a valódi
niger-kongói nyelvi formában beszélünk, akkor semmit sem hagy-
tunk ki vagy távolítottunk el (mint a magyarban: olyan őrült - S. L).
A standard amerikai angolban a fenti mondatról azt mondjuk, hogy
kimaradt a lenni ige.
-	Kettős tagadás (például: I aint go no mo’)
A kettős tagadás az első tagadás megerősítéséül s nem eltörléséül
szolgál (mint a magyarban: nem megyek soha többé - S. L).
-	Egyedi lexikai formák (például: I’ finna {getting ready to} go to the
store)
Az afrikai angol dialektusban igen gyakoriak a neologizmusok, mert
ez a kultúra díjazza a spontaneitást, a kreativitást és az egyediséget,
ahogy a különféle nyelvi rítusokban is megfigyelhetjük.
Könnyű belátni, hogy a domináns csoport egy etnikai szempontból
előítéletes tagja a fenti tulajdonságokkal jellemzett nyelvet hajlamos az
afroamerikaiak alacsonyabbrendűsége bizonyítékaként elkönyvelni, ho-
227
lőtt alaposabb vizsgálat megmutatja, hogy a csoport etnolingvisztikai
identitását hordozó, a domináns nyelvjárással egyenrangú nyelvhaszná-
latról van szó.
A nemekkel kapcsolatos előítéletek nyelvi megjelenése
Mielőtt a nemekkel kapcsolatos előítéletek nyelvi kifejeződésének jelen-
ségeire térnénk, érdemes egy kicsit elidőzni a nem fogalmánál. Amikor
nemről beszélünk, használhatjuk a kifejezést szőkébb, biológiai értelem-
ben, mint férfi és nő. Az angolszász szakirodalomban erre a jelentésre
elsősorban a sex szót használják. Van azonban a nemek kérdésének egy
jóval tágabb s témánk szempontjából igen lényeges jelentése is: mindazok
a társadalmi viszonyok, amelyek a nemi szerepeket, azok szimbolikus és
hatalmi vonatkozásait magukba foglalják. Amikor ez utóbbi értelemben
gondolkozunk a nemekről, akkor az angolszász szakirodalom a gender
kifejezést használja. A továbbiakban amikor a nem fogalma kerül szóba,
akkor ebben az utóbbi, gender értelemben fogunk rá gondolni
Amikor a nemekkel foglalkozik a szociálpszichológia, hagyományosan
három ki nem mondott előfeltevéssel él:
1.	a nemek polarizált volta (a férfi és a nő számára egymást kölcsönösen
kizáró forgatókönyvek érvényesek);
2.	androcentrizmus (a férfi élményei számítanak összehasonlítási ala-
pul);
3.	biológiai esszencializmus (a magatartás velünk született biológiai ter-
mészetünk magától értetődő és kikerülhetetlen következménye).
A nyelvi elfogultság egyik elsőként célkeresztbe állított jelensége az volt,
hogy a kultúrák az anyanyelvvel oltják bele a gyerekekbe a férfiak előnyös
megkülönböztetését, részint azáltal, hogy a nyelvtani nem bizonytalansá-
ga esetén a hímnem tekintendő alapértelmezésnek, részben azáltal, hogy
a foglalkozások megnevezésénél, amennyiben utalás történik a nemre, ak-
kor az átlagosnál alacsonyabb társadalmi presztízsű foglalkozásokat nők-
höz, a magasabbakat férfiakhoz kötik.
Az utóbbi jelenség a magyar nyelvben is jól követhető a nők esetében
olyan foglalkozásnevekkel mint óvónő, takarítónő, mosónő vagy titkárnő,
228
ugyanakkor a férfiak esetében a nem kimondatlan marad, inkább hallga-
tólagos az alapértelmezés. Amikor elnökről, orvosról, főmérnökről beszé-
lünk, akkor nincs kimondva a nem. Az angol és más indoeurópai nyel-
vek ugyanakkor ebben gyakran explicitebbek voltak; például chairman,
policeman, mailman, milkman stb. A feminista mozgalmak hatására
ma már ezeken a nyelvterületeken nagy súlyt fektetnek arra, hogy ilyen
egyoldalúság ne érvényesülhessen: a chairman ma már chair person, a
policeman mellett van police woman, a mailman postai worker, a stewar-
dess pedig flight attendent lett.
Nagyobb problémát okoz a már említett nyelvekben a férfi mint alapér-
telmezett nem az általános alany névmással való kifejezésekor. A hagyo-
mány szerint amikor nincs konkrét alany a szövegben, akkor hímnemű
névmást használunk. Ez is erőteljes tiltakozást váltott ki a feministákból, s
ma már általánossá vált az a megoldás, hogy ilyen esetben mindkét nem-
nek megfelelő névmást ki kell tenni (angolban he/she, her/him, his/her).
Aki már írt ennek a normának a követésével cikket, az tudja, hogy nehéz
kés, kényelmetlen, a stílust romboló megoldás. Kibújni alóla azonban elég
nehéz, amint azt jól érzékelteti a híres evolúciós genetikus cambridge-i
professzor, Richard Dawkins anekdotája. Egyik leghíresebb tudományt
népszerűsítő könyve Az önző gén, amely rendkívül színes, lebilincselő
nyelvi stílusáról is nevezetes. Amikor az 1986-os második kiadásán dol-
gozott, akkor már nagyon erős volt az elvárás, hogy szakítva a hagyomá-
nyokkal, a kétnemű névmáshasználatot gyakorolja, eltérően a tíz évvel ko-
rábbi első kiadástól. Ez azonban nagyon sokat ártott volna a könyv híres
stílusának, ezért úgy határozott, hogy - férfi lévén - az általános alany
esetében mindig a nőnemű és csak a nőnemű névmásokat fogja alkalmaz-
ni. Amikor a kéziratot megküldte számos kollégájának véleményezésre,
akkor egyre-másra kapta a felháborodott telefonokat és e-maileket hölgy
kollégáitól, mert ők ezt a gesztust férfisoviniszta leereszkedő gesztusnak
fogták föl, követelték a kétnévmásos megoldást. Dawkins végül úgy dön-
tött, hogy vállalja a bírálatokat, és megmaradt „apái hagyományánál” és
az első kiadás gyakorlatánál, s a kötetben az általános alanya hímnemű
(Dawkins, 2005).
Noha a kétnévmásos gyakorlat már viszonylag hosszú múltra tekint
vissza, a használata még mindig nem általános, s az általános alany ese-
229
tében még mindig a hímnemű névmások számítanak nagyobb gyakori-
sággal az alapértelmezésnek, de úgy tűnik, a kettős használat nem egészen
hatástalan. Egy vizsgálatban a résztvevőknek például a következő kijelen-
tést kellett elolvasniuk: „Egy nagy koedukált intézményben az átlagos diák
elszigeteltnek érzi magát a bevezető kurzusain [a birtokos névmás az egyik
változatban „his” volt, a másikban „his or her”]. A témáról ezt követően
egy rövid történetet kellett írniuk a résztvevőknek Ha a kijelentésben „his
courses” szerepelt, akkor a férfiak a történetek 16%-ában vették bele a nő-
ket is, a nők 48%-ban. Amikor „his or her courses” volt a megfogalmazás,
akkor a férfiak az esetek 23%-ában, a nők az esetek 78%-ában vették bele
a történetbe a nőket is.
Amikor a nemek szociálpszichológiájáról gondolkozunk, fontos, hogy
ne a nemi különbségekre tegyük a hangsúlyt. Mégis, eléggé dominált az el-
múlt évtizedek tudományos kutatásaiban az a megközelítés, amely a nemi
különbségeket emelte ki, mégpedig úgy, hogy a szembenállásukra figyelt
oda s nem arra, hogy mennyire fednek át a nemmel kapcsolatos véleke-
dések, sztereotípiák és mindenekelőtt a magatartás. A hangsúlyt sokkal
inkább az egyes emberre helyezte s nem a szituációra; és a biológiai és
szocializációs gyökerekre fókuszált, s elhanyagolta a jelen konkrét társa-
dalmi körülményeit, amelyek között a férfiak és nők élnek és cselekszenek.
Ez a felfogás egyben oda is vezetett, hogy stabil diszpozíciókat igyekezett
megragadni, holott a magatartás jellegzetességei folyamatosan változnak a
különböző társas helyzetekben.
A társas interakciós modell három fő tényezőt vesz figyelembe:
-	az észlelőt, aki a nemekre vonatkozó várakozásokat és vélekedéseket
hoz az interakciós szituációba,
-	magát a célszemélyt, aki énképek és célok halmazát hozza a szitu-
ációba,
-	szituációs tényezőket, amelyek a nemek jelentőségét kiemelik vagy
háttérbe szorítják.
Vegyünk egy konkrét példát! Az észlelő legyen egy harmincas éveiben
járó, jól öltözött, átlagosan jó alakú tanárnő, a szituáció autóvezetői tan-
folyam, a célszemély pedig az oktató férfi, aki ötvenes, enyhén kopaszodó,
kis sörpocakkal. Az észlelő nemekkel kapcsolatos vélekedésrendszeréhez
hozzátartozik, hogy az autó a férfisovinizmus egyik központi jelentőségű
230
jelképe, és a férfiak lenézik a nők autóvezetési képességeit. Egy oktató fel-
tehetőleg még fokozottabban jellemezhető ezzel a felfogással. Az ötvenes,
kis sörpocakot viselő, enyhén kopaszodó férfiak hajlamosak a fiatalabb és
mutatósabb nők után lihegni, nyálat csorgatni. A szituációból származó
támpontok is szerephez juthatnak. Ha például az iroda falán lengén öl-
tözött modellek poszterei láthatóak, akkor ez a támpont megerősítheti a
nő már működésbe lépett, nemekhez kapcsolódó sémáját Ennek a sémá-
nak megfelelően arra számít, hogy az oktatótól szexista megjegyzéseket,
„vetkőztető” pillantásokat kap majd. A magatartását ezért tartózkodás,
némi hűvösség fogja jellemezni. A célszemélynek, azaz az oktatónak is
megvan a maga énképe, s ezen belül működésbe lép a nemekhez kapcso-
lódó énsémája. Ehhez például hozzátartozik, hogy a nőket segítő, tisztelő
ember, hűséges a feleségéhez, jó családapa, aki, bár meggusztálja a von-
zó megjelenésű nőket, esetleg elmegy némi évődésig, de ez a maximum,
amit megenged magának. Az észlelő, a nő magatartását - kissé hűvös és
tartózkodó - úgy értelmezi, hogy fennhordja az orrát, némileg beképzelt,
így letesz arról, hogy a szíve szerinti gáláns magatartást tanúsítsa, maga is
hűvös és tárgyszerű lesz. Az észlelő, a nő ezt a kimért és tárgyilagos visel-
kedést úgy értelmezi, hogy az oktató mégsem egészen olyan, mint amire
számított, s ennek megfelelően módosul a nemekhez kapcsolódó aktív
vélekedésrendszere. Az oktató, észlelve és értelmezve saját távolságtartó
viselkedését, egybeveti azt az énképével, s ha úgy érzi, nagyon eltérőre
sikerült a magatartása, akkor módosít rajta. Amikor az oktató értelmezi a
nő viselkedését, akkor a konkrét szituációból származó módosító ténye-
zőket is figyelembe vehet. Szeme előtt lebeghet, hogy egy hivatalos ok-
tató-tanuló viszonyban milyen társadalmi elvárásoknak illik megfelelnie,
számításba veszi, hogy a nő számára a helyzet új, ezért bizonytalan lehet
a helyénvaló magatartást illetően, s az is befolyásolja, hogy pozitív képet
szeretne magáról mutatni, igazolni szeretné a maga számára, hogy lovagi-
as, a nőket tisztelő, de tapintatos és hűséges férfi.
A nemekkel kapcsolatos vélekedések és sztereotípiák részben a szocia-
lizációban gyökereznek, de nem szabad lebecsülni a konkrét társas helyzet
és szerep jelentőségét. Egy vizsgálatban például azt változtatták, hogy fér-
fiak és nők milyen társadalmi szerepben viselkedtek. Mind a nők, mind a
férfiak lehettek főnök, munkatárs és beosztott szerepben. Az eredmények
231
azt mutatták, hogy mind a férfiak, mind a nők dominánsabb magatartást
tanúsítottak, amikor a főnök szerepében voltak, s engedelmesebbek vol-
tak, amikor a beosztott szerepét kapták.
A társadalmi szerepek tehát befolyással lehetnek arra, hogy konkrét
helyzetekben a nemi sztereotípiák mennyire érvényesülnek, s adott eset-
ben felül is írhatják a szocializáció során kialakult sémákat. Ugyanakkor
a társadalmi státus bizonyos mértékig együtt jár a nemmel, amennyiben a
nőknek és a hozzájuk tartozó tipikus tevékenységeknek általában alacso-
nyabb a státusuk, mint a férfiaknak és a hozzájuk tartozó tevékenységek-
nek. Általános vélekedés, hogy a magasabb státussal együtt jár a maga-
sabb teljesítmény („Akinek hatalmat adott az isten, észt is adott hozzá”).
A nemnek pedig jellegzetes összefüggése van a státussal. A kutatások alá-
támasztották, hogy a nem és az ezzel összefüggő státus eltérő várakozá-
sokat kelt a teljesítményre vonatkozóan. Összetett jelenségről van itt szó.
Nem pusztán az a helyzet, hogy a férfiaktól jobb teljesítményt várnak el,
hanem ennek az elvárásnak a következtében a férfiak több lehetőséget
kapnak, több kezdeményezésre nyílik lehetőségük, pozitívabb visszajelzé-
sekre számíthatnak, és nagyobb befolyásuk van a döntésekre.
Az alapvető összefüggés az, hogy a nagyobb társadalmi státus alapján
jobb teljesítményre számítunk. A nemekhez ez ott kapcsolódik, hogy a
férfiaknak nagyobb társadalmi státust tulajdonítunk, következésképpen
jobb teljesítményre számítunk részükről. Jól mutatja ezt a finom össze-
függést Wood és Karten (1986) kísérlete. Kísérleti csoportokat alakítot-
tak ki úgy, hogy a többi csoporttagról csak a nevüket és a nemüket tud-
ták. A csoportok résztvevői ebben a helyzetben úgy vélték, hogy a férfiak
kompetensebbek, mint a nők, minek következtében úgy észlelték, hogy a
férfiak többet beszéltek a csoportban, gyakrabban adtak információt és
mondtak véleményt, míg a nők gyakrabban értettek egyet, és mutatták
a barátságosság jeleit. A másik helyzetben konkrét státusra vonatkozó
információval szolgáltak az egyes résztvevőkről, de ezek nem mutattak
összefüggést a nemmel. Ebben az esetben a tényleges státusbeli különb-
ségek alapján alakították ki véleményüket a résztvevők a többiek telje-
sítményéről, s ez független volt a nemtől. Tehát a férfiak jobb teljesítmé-
nyére vonatkozó várakozások abból fakadnak, hogy általában magasabb
a társadalmi státusuk.
232

A társadalmi státus és a hatalom eléggé szoros kapcsolatban állnak egy-
mással, s hatással vannak arra is, hogy valaki milyen mértékben támaszko-
dik csoportsztereotípiákra. A magasabb státusú és/vagy nagyobb hatalmú
embereket inkább látják a többiek egyéneknek, míg az alacsonyabb státusú
és/vagy hatalmú embereket inkább látják beleolvadni a csoportba, s ezért
inkább gondolkodnak róluk és viselkednek irányukban sztereotípiák és elő-
ítéletek alapján. A férfiak többnyire magasabb társadalmi státusa és hatalma
ezért azt eredményezi, hogy inkább hajlamosak arra, hogy a nőket homo-
gén csoportnak látva sztereotípiák és előítéletek alapján gondolkodjanak
róluk és viselkedjenek irányukban. Szép példája ennek az attitűdnek Lord
Chesterfield „aranyköpése”: „A nők egyformábbak, mint a férfiak.”
Stílus és nemi előítélet
A nemek megkülönböztetése olyan mélyen gyökerezik a társadalmakban,
hogy nem is igen lehet másként felfogni ezeket a sztereotípiákat, mint elő-
ítéleteket. Az előítéletek nyelvi megjelenését először ez a megkülönböz-
tetés jellemezte. Beszéltek például „női nyelvről” (Lakoff, 1973), amelyet
jellegzetes stílusjegyekkel írtak le. A nők nyelvhasználatát, különösen az
élőbeszédben eszerint a következő tulajdonságok jellemzik:
1.	Fedezékek: „ Valahogy tetszett.”
2.	Fokozok: „Tényleg tetszett.”
3.	Eldöntendő kérdések vagy emelkedő intonációval mondott kijelen-
tések: „Tetszett, vagy nem", „Tetszett?”
4.	Habozások: „Eee ... ö... tetszett.”
5.	Deiktikus kifejezések: „Az a férfi amott tetszett.”
6.	Udvarias fordulatok: „Igen uram, tetszett.”
Lakoff szerint a nők beszédét jellemzi ezeknek a stílusjegyeknek
a gyakori alkalmazása, míg a férfiak beszédét ezek hiányával írhatjuk
le. Később kiderült, hogy valójában nem elsősorban a nemek közöt-
ti különbség tükröződik a kétféle stílusban, hanem a társadalmi státus
(O’Barr, 1982). Mivel a társadalmakban az a jellemző, hogy a férfiak ren-
delkeznek magasabb státussal, hatalommal, van némi párhuzam a nemi
különbségekkel.
233
A későbbi kutatások sokat árnyaltak ezen a képen, s a Lakoff által leírt hat
jegyből csupán néhányról bizonyosodott be egyértelműen, hogy köze van
a nemek nyelvhasználati különbségeihez. De a lényeg nem is ez, hanem az,
hogy a kérdés eleve összetettebb, és nagyobb szerepet kap a konkrét társas
helyzet és a nyelvi kontextus. Magában a nyelvhasználatban a nemek közöt-
ti különbségek jóval kisebbek, mint azt korábban feltételezték (Ng-Bradac,
1993). A különbség sokkal inkább abban van, hogy mi a beszélgetés adott
pontján a beszélő célja. Ha a beszélgetés folytonosságának a fenntartása,
akkor nemtől függetlenül használunk „ugye” kérdéseket. Ez annyiban függ
össze a női nemi szerepekkel, hogy a társas érintkezésben inkább a nőket
jellemzi ez a beszélgetési cél, míg a férfiak gyakrabban törekednek álláspont-
juk igazolására, mint a gördülékeny beszélgetés fenntartására. Ugyanakkor
egy versengő társas helyzetben, ahol konfliktus van a felek között, a nők is
inkább hajlanak a „férfias” beszédre, közvetlenebbül fogalmaznak, s ennek
megfelelően ők is kevésbé élnek az „ugye” típusú fordulatokkal.
A férfi és női stílus különbségeinek egyik tipikus vizsgálati módsze-
re abban áll, hogy alkalmas mérőeszközökkel felmérjük a nyelvhasználó
„férfiasságát” vagy „nőiességét”, s ennek alapján elemezzük az általuk pro-
dukált szöveget. Vegyük észre, hogy ebben a megközelítésben nem bioló-
giai dichotómia van a háttérben, hanem az a felfogás, hogy mindenkiben
van nőiesség és férfiasság egyaránt, a különbség inkább az arányokban
van. Ez a nemek „androgün” felfogása. A tipikus eljárás az, hogy a részt-
vevők először kitöltenek egy kérdőívet, amivel képet kapunk a nemi sze-
repek iránti beállítódásukról. Ezt követően arra kérik őket, hogy írjanak
beszámolókat arról, hogy különböző társas helyzetekben milyen magatar-
tást tanúsítanak. Az így kapott anyagokat megmutatják beavatatlan részt-
vevőknek, akiknek az a feladatuk, hogy ítéljék meg a szöveg forrásának
„férfias” vagy „nőies” voltát, illetve annak mértékét. Ezeket az ítéleteket
azután egybe lehet vetni a szöveget produkáló emberek nemi szerepeket
szem előtt tartó önjellemzésével. Általában olyan eredmények születtek,
hogy a szövegeket megítélő emberek egyedül a nyelvi produktum alapján
megbízható benyomást tudtak kialakítani, s ezek a benyomások elég nagy
összhangot mutattak a beszélők önjellemzéseivel (például Smith, 1985).
A „női beszéddel” kapcsolatos általános és hosszú történelmi múlt’
ra visszatekintő előítélet, hogy lényegtelen dolgokról szól és irracionális
234
- szemben a férfiak beszédével, amely lényegre törő és racionális. Egy
fontos kutatási irány - nem utolsósorban a gyerekek szocializációjára vo-
natkozó tapasztalatokra építve - ezzel szemben azon az állásponton van,
hogy a női és a férfi beszéd kétféle viselkedéskultúrát képvisel, amelyek a
nyelvhasználatban is jól megragadhatóak. Leegyszerűsítve a két kultúra
a következőképpen jellemezhető. A nők inkább törekszenek arra, hogy
a beszédben együttműködve az egymás által elmondottakra építsenek,
s a beszélgetésben a hatalmi egyenlőség domborodjék ki. A férfiak szó-
beli érintkezésében domináns szerepe van a vitának, a sztorizásnak és a
„verbális pózolásnak”, ami inkább azt a társas funkciót tölti be, hogy hie-
rarchikus viszonyokat alakítsanak ki és tartsanak fönn, magukhoz vonják
a többiek figyelmét, s azt lehetőleg meg is tartsák, és markánsan kifejez-
zék az egyéniségüket - kimondottan a versengés szolgálatában áll tehát a
nyelvhasználat Például a „női beszédben” a kérdések elsősorban a beszél-
getés bátorítására szolgáló erőfeszítést tükröznek, míg a „férfi beszédben”
a kérdéseket információkérésként használják (Maltz-Borker, 1982).
A nemi előítéletek jobbára a férfiak domináns pozícióját mutatják. En-
nek egyik szép szociolingvisztikai megjelenési formája az a mód, ahogyan
férfiak egymás között a nőkről beszélnek. Talán kissé szélsőséges, de ta-
nulságos példa erre a Tucatok (The Dozens) névre hallgató nyelvi játék,
amit jobbára afroamerikai férfiak játszanak, s abban versengenek, hogy
ki tud vérlázítóbban botrányos bántó megjegyzést tenni a másik anyjáról.
Ezek a megjegyzések többnyire a nemi szervekre és a nemi tevékenységre
vonatkoznak. íme, egy viszonylag visszafogott példa:
írón is iron, and Steel dönt rust,
Bút your momma got a pussy like a Greyhound bús.
A vas az vas, és az acél nem rozsdái,
De anyád sunája nagyobb egy busznál.
(Forrás: Brenneis, 1986; fordította Pléh Csaba)
A nőkkel kapcsolatos szexista előítéletek hagyományos terepét jelen-
ük a nőkkel kapcsolatos viccek. A magyar kultúrában például tipikusak
azok a viccek, amelyek arra az előítéletre építenek, miszerint a nők tehet-
235
ségtelenebbek az autóvezetés terén, mint a férfiak. Mivel az autóvezetés a
dominancia egyik leglátványosabb szimbóluma, ez a szilárd előítélet ért-
hető. A nőkkel kapcsolatos előítéletek abszurditásig fokozott megjelenési
formái az úgynevezett „szőke nő”-viccek. A társas viszony egyoldalúságát
mutatja, hogy nincs olyan vicczsáner, amit „férfiviccekként” vagy még ke-
vésbé a „szőke nő”-viccek férfi megfelelőiként határozhatnánk meg.
Az előítéletek ilyen nyelvi kifejezésének az a sajátossága, hogy - legalább-
is látszólag - burkolt. Hiszen a viccet mesélő - többnyire férfi - mondhatja,
hogy „ez csak vicc”. Ha a társaság nő tagjai megsértődnek, akkor ezzel vol-
taképpen igazolják az egyik jellegzetes előítéletet: túl érzékenyek, sértődéke-
nyek, nem értik a viccet. Tehát jobbára kénytelenek „jó képet vágni” hozzá, a
viccmesélő férfiak pedig büntetlenül megússzák az előítéleteik szellőztetését.
Ezt támasztja alá az a kutatás (Swim-Hyers, 1997), amely azt mutatta, hogy
„tréfás” szexista megjegyzésekre a nőknek csupán 15%-a reagált közvetlen
rosszallással, és kevesebb mint a fele reagált egyáltalán, ha csak a nemtetszés
burkolt kifejezésével is. Ugyanakkor a kérdőíves vizsgálat kimutatta, hogy
túlnyomó többségük negatív érzésekkel reagált, de azoknak, akiknek az el-
követővel szemben negatív reakcióik voltak, mindössze 45%-a adott bármi
módon is hangot ennek a rosszallásnak.
A szexista viccek konkrét társadalmi konfliktussá tudnak válni a mun-
kahelyen - legalábbis olyan országokban, ahol az emberi jogokat komo-
lyan veszik, s a nőkkel szembeni negatív előítéletek hangoztatását az em-
beri jogok megsértésének tekintik. A nők ugyanis a rendszeres szexista
humort a munkahelyen zaklatásnak tekintik Például 1995-ben a Chevron
Corporation 2,2 millió dollárt volt kénytelen fizetni négy női alkalmazott-
jának, akik azt állították, hogy bántó vicceket, e-maileket és megjegyzé-
seket kellett eltűrniük az öltözködésükkel és a testükkel kapcsolatban. Az
ilyen esetekben azért szabható ki szankció, mert a szexista humor ellen-
séges munkahelyi légkört teremt. A helyzet megítélése jellegzetes nemi
különbségeket mutat - nem meglepő módon. Például egy 4000 ember
megkérdezésével elvégzett felmérésben a résztvevők 71%-a tekintette sze-
xuális zaklatásnak a nemi sztereotípiákra utazó viccek mesélését a munka-
helyen, ezen belül azonban a nőknek a férfiakénál jóval nagyobb hányada
tekintette ezt helytelen magatartásnak (Frazier-Cochran-Olson, 1995;
Hemmasi-Graf-Russ, 1994).
236
A szexista humor vizsgálatában fontos szerepet kapnak a nők iránti at-
titűdöt mérő skálák, így a Nők iránti attitűdök skálája (Attitudes Toward
Women Scale; Spence -Helmreich, 1972) és a Szexista attitűdök a nők
iránt elnevezésű skála (Sexist Attitudes Toward Women Scale; Benson-
Vincent, 1980). Általános megállapítása az ilyen kutatásoknak, hogy a
szexistább attitűdöt tanúsító férfiak jobban élvezik a szexista vicceket,
mint azok, akik ezeken a skálákon alacsonyabb értékeket mutatnak. Ez
annak ellenére elmondható, hogy a két fenti skála egyre inkább elévül,
mert túlságosan átlátszóak a kérdések, s a válaszolók egyre nagyobb ará-
nya veszi figyelembe a társadalmi elvárásokat.
Ráadásul a nemekkel kapcsolatos mai attitűdök összetettebbek, mint
voltak néhány évtizeddel ezelőtt. Például Glick és Fiske Ambivalens
szexizmus tesztje (Ambivalent Sexism Inventory, ASI; 1996) arra törek-
szik, hogy megkülönböztesse és mérje az ellenséges szexizmust és a jó-
indulatú szexizmust. Az ellenséges szexizmus a nőkkel szembeni ellen-
szenvet jelenti, s a tesztben ilyen állítások kapcsolódnak hozzá: „A nők
túlságosan könnyen megsértődnek” vagy „A nők eltúlozzák a munkahelyi
problémáikat”. A jóindulatú szexizmus ugyanakkor nem kevésbé előítéle-
tes, csak éppen idealizált sztereotípiákban látja a nőket, amelyek szerint
nem kevésbé függnek a férfiaktól. A tesztben például ilyen állításokkal ra-
gadják meg ezt az attitűdöt: „Minden férfinak szüksége van egy nőre, akit
imád”; „A nőknek a férfiaknál kifinomultabb érzékük van a kultúrához
és az ízléshez”; „Egy jó asszonyt piedesztálra kellene állítani”; „A nőknek
különösen jó morális érzékük van”. Nagyszerű példa erre a jó szándékú
szexizmusra James Brown híres száma, a This is a man’s world (bút it
would mean nothing without a woman or a girl...).
A csoportok kategorizálásának nyelvi formái
A csoportokkal és a kategorizációval kapcsolatban már láttuk, hogy a saját
< söpörtünk tagjait inkább látjuk számos egyéni tulajdonsággal rendelkező
egyénekként, míg a külső csoportot hajlamosak vagyunk homogén masz-
szaként szemlélni. Ez a jelenség markánsan tükröződik abban, ahogyan a
külső csoportokat az informális nyelvhasználatban elnevezik a saját cso-
237
port tagjai. Az elnevezés egyrészt kifejezésre juttatja, hogy a külső csopor-
tot leegyszerűsítjük, kiragadunk valamilyen tulajdonságot, s ennek alapján
jellemezzük a tagjait. Az ilyen leegyszerűsítő elnevezések egyben többet is
mondanak egy semleges leírásnál, általában valamilyen kedvezőtlen as-
pektusra hívják föl a figyelmet Az ilyen elnevezéseket etnofaulizmusoknak
nevezzük (a görög etnosz = nép, nemzet és faulizo = becsmérel szavak-
ból). Amikor a régi vágású nacionalista magyar „krumplifaló tótokról”
vagy „szőröstalpú oláhokról” beszél, akkor ilyen etnofaulizmust használ a
külső csoport megnevezésére.
Ez a jelenség univerzális, s bár a domináns csoportoknál erőteljesebben
megtalálható az alárendelt csoportok irányában, fordított irányban is ta-
lálkozunk vele. Például a spanyol ajkú amerikaiak az európai amerikaiakat
„gringó”-nak vagy „fehér hús”-nak nevezték. Általában lealacsonyító, ha
egy emberi lényt vagy csoportot pusztán „húsként” említenek. Találunk
rá példát az európai amerikaiaknál, akik az afrikai vagy a spanyol ajkú
amerikaiakat „sötét hús”-nak vagy „barna cukor”-nak nevezik, vagy a fér-
fiaknál, akik előszeretettel beszélnek a nőkről hasonló pars pro toto (rész
az egész nevében) testi kifejezésekkel: „jó hús” vagy egyszerűen „hús”, „jó
bőr”, és ennél durvább kifejezések is használatosak.
Vannak olyan megszólítások, amelyek kevésbé nyíltan etnofaulizmusok.
Például egy felnőtt fekete férfit lehet úgy megszólítani, hogy „fiú”. Kicsit
olyan ez, mint amikor egy magyar felnőtt (idegen) férfit „öcsinek” szó-
lítanak. Azt fejezi ki ezzel a beszélő, hogy nem tekinti magáról felelősen
dönteni képes, egyenrangú partnernek a másik csoport tagját. Híres eset,
amit egy fekete polgárjogi aktivista, Alwin Poussint ír le, aki orvos volt az
Egyesült Államok déli részén. Igazoltatta egy rendőr, és kezében Poussint
jogosítványával megkérdezte tőle:
-	Mi a neved fiú?
-	Dr. Poussint.
-	Mi a keresztneved, fiú?
-	Alwin.
A kis párbeszéd egy hatalmi csörtét rejt magában. A rendőr a lekicsiny-
lő „fiú” megszólítással él a felnőtt férfi felé. A válaszban azzal, hogy „Dr.
Poussint”-ként nevezi meg magát, a fekete orvos jelzi, hogy a számára
dukáló megszólítás a titulus (dr.) és a vezetéknév. A rendőr azáltal, hogy
238
megismétli a „fiú” megszólítást, értésére adja, hogy attól, hogy orvos, szá-
mára még alacsonyabb státusú lény, s az erőviszonyok valóban ilyenek vol-
tak, hiszen az orvosnak el kellett viselnie a megaláztatást.
Az etnikai előítéletek a nyelvfejlődés segítségével beépülhetnek egy-egy ív,
nyelvbe, s már nem közvetlenül mint a kisebbség megnevezéseként hat-
nak, hanem a jelentésükön keresztül. Amikor a magyar ember félrenyel,
azt mondja, cigányútra ment a falat. Vagy ha a magyar ember túlságosan
sokat és kicsinyesen alkudozik valamire, akkor azt mondjuk rá, hogy ci-
gánykodik. Amikor a kártyapakliban megfordul egy lap a paklihoz képest,
akkor azt mondjuk, zsidó van a pakliban. Az angolban is megtalálhatók
a hasonló fordulatok. Ha valaki egy fogadásnál hamiskodik, akkor azt
mondják, „velszizik”. Ha valaki pénzügyekben csal vagy tisztességtelenül
alkuszik, akkor azt mondják, hogy zsidózik a másikkal. Amikor valaki
mámoros vakmerőséggel viselkedik, azt mondják rá, hogy holland bátor-
ságot tanúsít. A zabolátlan embert gyakran nevezik indiánnak, a kegyetlen
embert töröknek, a buta embert pedig poláknak.
Egy kisebbséget számarányának, jelentőségének megfelelően kisebb
vagy nagyobb számú etnofaulizmussal jellemez a többségi társadalom.
Maguk az etnofaulizmusok jellegzetes kategóriákat alkotnak, amikre ko-
rábban is láttunk már példákat. A legfontosabb kategóriák a becenevek,
a jellegzetesen fogyasztott ételek-italok és a tipikusan nekik tulajdoní-
tott viselkedések. Egy kutatás például azt vizsgálta, hogy az Egyesült Ál-
lamokban nagy létszámú ír és kis létszámú ausztrál kisebbségre milyen
etnofaulizmusok vannak forgalomban. Az írek esetében három tipi-
kus név (mick, bridget és donovan), két tipikus étel-ital (krumplievő és
whiskey-mick) és négy tipikus magatartás (verekedős ír, paddywhack,
tüzes szájú, és surly-boy) van forgalomban, míg az ausztrálokról csupán
két nevet (orestralin és aussie) és két magatartást (valuta-kölyök és pome)
találtak. Egy másik, eltérő megközelítésű kutatásban híres irodalmi mű-
veket vettek górcső alá. Például azt tapasztalták, hogy Shakespeare Velen-
cei kalmár című drámájában minél több keresztény van egyszerre a szín-
padon, annál valószínűbb, hogy Shylockot, a zsidó szereplőt valamilyen
etnofaulizmussal írják le (pl. hitetlen).
239
A kisebbségi csoportok megkülönböztető ábrázolása
a hírekben
Bennünket itt elsősorban az foglalkoztat, hogy a hagyományosan hátrá-
nyos helyzetű csoportokat negatív sztereotípiák alapján ábrázolja a tömeg-
tájékoztatás, de legalábbis elfogultan abban az értelemben, hogy az ábrá-
zolás nem reprezentálja híven a csoport tulajdonságait. Ennek az elfogult
ábrázolásmódnak a szisztematikus empirikus feltárása még várat magára,
ilyen elemzésekkel csak szórványosan találkozunk, elméleti magyarázatok
azonban vannak rá. Ezek közül a legfontosabbak (amelyek persze lehetnek
egymást kiegészítő magyarázatok is):
1.	A hátrányos helyzetű csoportok történetileg csak kevéssé fértek hoz-
zá a nyilvánossághoz az előnyös helyzetűekkel összehasonlítva.
2.	A csoportok közötti dominanciaviszonyok befolyásolják a médiabeli
megjelenést és az ábrázolás módját.
3.	A kommunikációs szabályok kedvezhetnek a hátrányos helyzetű cso-
portok rovására elfogult ábrázolásnak.
4.	A média pusztán tükrözi az objektív valóság és a rejtett kulturális
hiedelmek között fennálló ellentéteket vagy különbségeket.
Az elfogult ábrázolás szinte elkerülhetetlen, ha a hírek előállításában
csak a domináns társadalmi csoportok vesznek részt. Márpedig nagyon
sokáig ez volt a helyzet, s az arányok ma sem tükrözik kellően az egyes
rétegek társadalmi jelenlétét. Az AP hírügynökség vezetői például vé-
geztek egy felmérést 1986-ban a kisebbségek képviseletéről a sajtóban.
Eszerint az Egyesült Államokban az újságírók mindössze 1%-át tették
ki az afroamerikaiak, s ez az arány a sugárzott médiában is csupán 4%
volt (Mazingo, 1988). Az American Association of Newspaper Editors
készített egy felmérést arról, hogy kisebbséghez tartozó újságírók milyen
arányban találhatók a híripar magasabb pozícióiban. Eszerint kevesebb
mint 10% az arányuk a vezető szerkesztőségi pozíciókban (St. John, 1998).
A magyarországi viszonyokról nincs sok adatunk, de a helyzetről ad némi
képet a romákra vonatkozóan Bernáth Gábor és Messing Vera már idézett
kutatása (Bernáth-Messing, 1998).
A kisebbségi csoportok résztvevőinek jelenléte a hírgyártásban minden
bizonnyal növelné az ő szempontjukból fontos hírek arányát a műsorok-
240
bán és tudósításokban. A mennyiség arányosabbá válásán túl legalább
olyan fontos következmény volna a hírek megfogalmazásának módjában
várható eltolódás, a hangsúlyok módosulása: mit emel ki a tudósítás, ho-
gyan keretezi, milyen kontextusba illeszti. A főcímek megfogalmazásának
rendkívül nagy szerepe van abból a szempontból, hogy egy cikkből, tudó-
sításból mi marad meg a befogadóban, sőt már arra is hat, hogy miként ér-
telmezi magát a hírt (Síklaki, 1994). Ebből a szempontból nem közömbös,
hogy jelen vannak-e a szerkesztőségekben a kisebbségek képviselői. Colé
és Leets (1998) például végeztek egy vizsgálatot, amely kimutatta, hogy
a résztvevők egy etnikumok közötti incidensről beszámoló tudósításnak
minőségileg eltérő főcímet adtak annak függvényében, hogy az illető saját
csoportjához vagy külső csoporthoz tartozott-e az erőszakos cselekedet
látszólagos elkövetője.
A média fölötti dominancia összefüggést mutat azzal az általános ten-
denciával is, amit társadalmi dominanciára irányultságként ismerünk.
Mivel ez a hajlam általában a fehér férfiak körében bizonyult a legerősebb-
nek, ez a körülmény is hozzájárulhat annak a jelenségnek a magyaráza-
tához, hogy éppen ez a társadalmi csoport élvez legerősebb befolyásolást
a hírgyártás fölött. Van Dijk (1988) például arról számol be, hogy Hol-
landiában a nem holland kisebbségeknek nincsenek saját folyóirataik és
újságjaik - még a holland állampolgársággal rendelkező kisebbségeknek
sem. Ehhez képest jobb a helyzet például az Egyesült Államokban, vannak
külön nőknek és különböző kisebbségeknek készített, sőt általuk készített
műsorok és általuk üzemeltetett csatornák. Magyarországon komoly vív-
mánynak számít a Rádió C, amely az elsősorban cigányok által elsősorban
cigányoknak készített és sugárzott műsorok csatornája.
A kommunikáció általános normái előírják, hogy számításba vegyük
hallgatóságunk elvárásait, ismereteit, attitűdjeit. Megteheti ezt egy or-
gánum tudatosan is, világosan szem előtt tartva a célközönségét. A tipi-
kus széles kör számára szerkesztett médiumok (pl. országos napilapok,
országosan sugárzott rádió- és televíziócsatornák) ugyanakkor eleve
heterogén közönséghez szólnak, így a hallgatóság attitűdjeinek a figye-
lembevétele nehézségbe ütközhet. Ilyenkor előfordul, hogy a domináns
csoport elvárásaihoz alkalmazkodik a kommunikáció, mégpedig való-
színűleg nagyrészt nem tudatos módon. Jól illusztrálja ezt a jelenséget
241
az a vizsgálat, amely homoszexuális emberekkel szemben elkövetett
erőszakos bűncselekmények leírását hasonlította össze olyan, hasonló
bűncselekmények leírásával, ahol az áldozat szexuális beállítottsága is-
meretlen volt. Az ilyen leírásokat megvizsgálták egy olyan napilapban,
amelynél feltételezhető volt, hogy számol a homoszexuális olvasók ér-
zékenységével (San Francisco Chronicle), és egy olyan lapban, amely-
ről ezt nem volt indokolt feltételezni (The Washington Post). Az egyik
vizsgált nyelvi jelenség a nominalizáció volt, vagyis amikor egy konkrét
igét alkalmazó megfogalmazás helyett (amelynek van aktora és tárgya)
pusztán egy elvont névszó áll, például „a gazdák lezárják az utat” helyett
„az útlezárás”. Nyilvánvaló, hogy a nominalizált forma háttérben hagyja
a cselekedet felelősét, az elkövetőt. A bűncselekmények beszámolói ese-
tében azt tapasztalták, hogy a San Francisco Chronicle tudósításainál
nem volt különbség a nominalizáció arányában attól függően, hogy ho-
moszexuális vagy ismeretlen szexuális irányultságú volt-e az áldozat. Ez-
zel szemben a Washington Post bűnügyi riportjaiban a homoszexuálisok
rovására elkövetett erőszakos bűncselekményeket nagyobb arányban ír-
ták le nominalizált formákkal, mint az ismeretlen szexuális irányultságú
áldozatok ellen elkövetett tetteket.
Végül az adott társadalom kulturális sztereotípiái is befolyással lehet-
nek arra, hogy a hírmédiumok elfogultan ábrázolnak különböző társadal-
mi csoportokat. Az Egyesült Államokban általános vélekedés, hogy a sze-
génység elsősorban a feketék problémája, s ez tükröződik abban, ahogyan
a média a szegénységet ábrázolja. Noha a hajléktalanoknak csak egy része
afroamerikai származású, az ilyen témák ábrázolásában túlnyomórészt ők a
bemutatott szereplők. Hasonló a helyzet Magyarországon a romákkal. A nő-
ket jóval nagyobb arányban mutatják nőies szerepekben vagy olyan politikai
megszólalásokban, amikor valamilyen, nők számára fontos témáról van szó.
A gyűlöletbeszéd
Az előítéletes kommunikáció tárgyalását ezzel a sokat vitatott fogalom-
mal, a gyűlöletbeszéddel zárjuk. A fogalom és társadalmi-jogi megítélése
attól vitatott, hogy nehezen összebékíthetően ütközik esetében a demok-
242
ráciák két alapvető alkotmányos elve: az emberi méltóság tisztelete és a
szólásszabadság. A dilemma történetét érdemes az Egyesült Államok pél-
dájával szemléltetni, már csak azért is, mert az új magyar demokrácia gyű-
löletbeszéd-dilemmájának kezelésében is érezhetően nagy a hatása ennek
a példának.
Az Egyesült Államokban az alkotmány első és tizennegyedik kiegészí-
tése között feszül az ellentmondás, s a viták akörül zajlanak, hogy melyik
élvezzen elsőbbséget, nagyobb súlyt a gyűlöletbeszéd konkrét eseteinek
megítélésénél. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az első kiegészítés,
a szólásszabadság joga az, amely mindeddig többnyire fölülkerekedett a
jogi viták végén.
Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága elismer néhány kivételt a
szólásszabadság biztosítása alól. Ilyenek az úgynevezett „harcos szavak”
(fighting words), ami a számunkra a leginkább érdekes, ezenkívül például
a hamis eskü vagy a kormány működésének megakadályozása (például a
forgalmat blokkoló tüntetés). Harcos szavaknak azt tekinti az amerikai jog,
amikor a beszéd a békesség azonnali megbomlását idézi elő, s az a szándéka,
hogy sérüléshez vezessen. A helyzetet úgy kell elképzelni, hogy a címzettek
ellenségesen viszonyulnak a beszédhez, amelynek meghallgatása elől nincs
módjuk kitérni, valamiképpen rájuk kényszeríti a beszélő fél.
Álljon itt két nevezetes példa, ami jól érzékelteti az amerikai jog hoz-
záállását, s egyben kontextusba helyezi a magyar jogalkalmazást is. New
Hampshire-ben 1942-ben egy Chaplinsky nevű ember vallásellenes iro-
dalmat terjesztett. Ennek során a beszámolók szerint zaklatott egy rend-
őrt, „átkozott fasisztának” és „istenverte gengszternek” nevezte. A Legfel-
sőbb Bíróság szerint ez részéről szándékos sértés volt, valószínű volt, hogy
békétlenséget szít nyilvános helyen, az átlagemberből erőszakos válaszlé-
pést vált ki, és megakadályozza a címzettet törvényes foglalkozása foly-
tatásában. Ebben az ítéletben fontos mozzanat, hogy a sértésnek szemtől
szembe kell történnie. Például egy 1952-es esetben a Legfelsőbb Bíróság
nem ítélte úgy, hogy gyűlöletbeszédről volna szó, amikor fehérek egy cso-
portja uszító pamfletét tett közzé fekete chicagói lakosok ellen, mert az el-
lenséges hallgatóság nem kényszerült elolvasni a pamfletét, és nem került
sor közvetlen, szemtől szembeni sértegetésre. Ezért ebben az esetben az
első kiegészítés erősebb volt a tizennegyediknél. A szólásszabadság annyi-
243
ra fontos jog, hogy a Legfelsőbb Bíróság jogosnak ítélte, hogy az Amerikai
Náci Párt 1970-ben felvonulást rendezzen egy Skokie nevű kisvárosban,
ahol igen nagy számban laktak koncentrációs táborok túlélői, azzal az in-
doklással, hogy a szólásszabadságot minden állampolgár számára biztosí-
tani kell, még akkor is, ha „az általuk hangoztatott eszméket a társadalom
teljes joggal visszautasítja és megveti”.
A Magyar Virtuális Enciklopédia az alábbi összefoglalást adja a gyűlö-
letbeszéddel kapcsolatos hatályos magyar felfogásról:
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) kö-
zösség elleni izgatás címen rendelkezik a gyűlöletbeszédről. Az Al-
kotmánybíróság (AB) egy 1992-es döntésében a szabad vélemény-
nyilvánításhoz való jog előtérbe helyezésével szűkítette a közösség
elleni izgatás tényállását: kimondta, hogy a paragrafus gyalázkodást
tiltó része alkotmányellenes, a gyűlöletre uszítást pedig szűk terület-
re korlátozta. Az AB kifejtette azt is, hogy a véleménynyilvánítás sza-
badságába a sértő, meghökkentő vagy aggodalmat keltő vélemények
is beleférnek. A büntetőjog igénybevételére csak a legvégső esetben, a
köznyugalom, a társadalmi rend és a béke megzavarásának reális ve-
szélye esetén van lehetőség. Az Országgyűlés 2003 decemberében a
büntethetőség küszöbét újból lejjebb szállította, ám a Btk. módosítás
az AB döntése nyomán nem léphetett életbe. A korábbi tényállással
ellentétben a módosítás nemcsak a köznyugalmat, hanem az emberi
méltóságot is védte volna, és akkor is lehetőséget biztosított volna bün-
tetőjogi szankció alkalmazására, ha az elkövető „gyűlöletre izgat, vagy
erőszakos cselekmény elkövetésére hív fel”. Ezek a kifejezések azonban
a korábbi „gyűlöletre uszít” kifejezéssel ellentétben már nem feltétlenül
vonják maguk után a testi épség vagy az élet elleni fellépés közvetlen és
reális lehetőségét, és ezzel az AB szerint aránytalan mértékben korlá-
tozzák a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogát.
Összeállította: Vándor András
Utolsó frissítés: 2004. június 25.© 2004 MTA
Ez az összefoglalás jól mutatja, hogy a magyar jogi megítélés nagyon
közel áll az amerikai felfogáshoz és gyakorlathoz. Természetesen sokan vl-
244
tátják, például azon az alapon, hogy a gyűlöletbeszédre igen gyakran olyan
esetben kerül sor, amikor a sértettek létszámbeli vagy erőbeli hátrányban
vannak, s így nem életszerű feltételezni, hogy erőszakosan lépnének fel a
sértegetővei szemben, megvalósítva ezzel a békesség erőszakos felborítá-
sát. Noha a jogalkalmazás a gyűlöletbeszédet szűkén értelmezi, társadalmi
veszélyességéről nagyon markáns álláspontot fejtett ki a kisebbségi jogok
parlamenti biztosa. Átfogó jellemzését idézzük a 2001-es jelentéséből:
A közméltóságot sértő, a gyűlöletbeszéd gyűjtőfogalmába sorolható
magatartások közös jellemzőjeként lehet kiemelni, hogy:
a)	érzelmi sérelmet okoznak azáltal, hogy megnehezítik az érintett
kisebbség tagjainak szabad identitásvállalását, azt a természetes emberi
törekvést, hogy „másságát” értéknek és ne „bűnnek” vagy természetel-
lenes állapotnak tekintse;
b)	bénító, megfélemlítő erővel hatnak, tehát sértik az érintett közös-
ség tagjainak általános biztonságérzetét;
c)	kisebbségellenes indulatokat gerjesztenek, erősítenek fel olyan
társadahni csoportosulásokban, melyek számára az antidemokratikus,
kirekesztő magatartás vagy a mindennapi viselkedés része (erre szoci-
alizálódtak), vagy olyan ideológiákhoz, politikai programokhoz kötőd
nek, melyek végső - bevallott vagy bevallatlan - célja az ellenségnek
kikiáltott kisebbséggel való leszámolás, létezési jogának alapvető meg-
kérdőjelezése, társadalmi elszigetelése vagy erőszakos asszimilálása;
d)	a többségi társadalomban felerősítik a racionális érvelést nem
tűrő negatív előítéletképződést;
e)	kellő sulykolás után olyan „mérgezett” közéletet, nyilvános be-
szédmódot legitimálnak, amely a nyilvánosság előtt polgárjogot ad az
intoleráns beállítottságnak, az ellenségkeresésnek, a demokratikus in-
tézményrendszert elfogadni nem képes politikai törekvéseknek, végső
soron az erőszak alkalmazásának.
Részlet Dr. Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman 2001-es beszá-
molójából
Forrás: Romnet.hu
245
Láttuk, hogy a gyűlöletbeszéd a hatályos bírósági gyakorlatban csak
akkor büntethető, ha szemtől szembe történik. Ezzel jól lehet élni akkor,
amikor a személytelen internetet használják ki csoportok különböző ki-
sebbségek és kisebbséghez tartozó emberek becsmérlésére. Ez ellen ma
Magyarországon csak állásfoglalásokkal, ajánlásokkal lehet felvenni a har-
cot, amilyen például az alábbi friss ombudsmani közlemény:
Ombudsmani közlemény a megbélyegző, kirekesztő honlapokról, 2007.
augusztus 30.
Az adatvédelmi biztos és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosa
közös nyilatkozatot adott ki a nagyszámban felbukkanó megbélyegzés-
re, kirekesztésre alkalmas internetes tartalom miatt.
A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthe-
tetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam el-
sőrendű kötelezettsége”. Az Alkotmány ezen rendelkezése alapján, vala-
mint kiemelten az emberi méltósághoz fűződő jog védelme érdekében
az állampolgári jogok őreiként a közvéleményhez fordulunk:
Hivatalunkhoz érkezett bejelentés alapján szereztünk tudomást arról,
hogy az interneten több, megbélyegzésre, kirekesztésre alkalmas hon-
lapot, klipet hoztak nyilvánosságra. Az összeállítások gyűlölet keltésére
alkalmasak, melyek alkalmasint megbotránkoztató jelleggel becsmérlik
a kipécézett csoportot, például a cigány vagy zsidó kisebbséghez tar-
tozókat, illetve kisebbséghez tartozónak tartott közismert személyeket.
Nyomatékkai felhívjuk a figyelmet arra, hogy sem a véleménynyilvá-
nítás szabadsága, sem semmilyen más jog vagy érdek nem igazolhatja
az ilyen megnyilvánulásokat, még akkor sem, ha az érintett közszerep-
lése során maga hozott nyilvánosságra személyére vonatkozó különle-
ges adatot tartalmazó információt (pl. származásra, nemzeti és etnikai
kisebbséghez tartozásra, vallásos meggyőződésre, szexuális életre, kó-
ros szenvedélyre stb.). Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a jogsértések-
nek személyiségi jogi és büntetőjogi következményei is lehetnek.
Alkotmányunk szerint minden személy számára biztosítottak az em-
beri és állampolgári jogok, bármely megkülönböztetés nélkül.
246
Minden állampolgár figyelmét felhívjuk az Alkotmány és a vonatko-
zó jogszabályok maradéktalan betartására.
Mélyen elítéljük a gyűlölet keltésére alkalmas megbélyegző, kirekesz-
tő megnyilvánulások minden formáját.
Forrás: Jogi Fórum/Adatvédelmi Biztos Hivatala
A véleménynyilvánítás szabadságának határa tehát igen tág, s hogy
mennyire tág, arra jó példával szolgál az interneten néhány éve felbukkant
számítógépes játék, az „Oláh Action” amely egyenesen a cigányok kiirtását
teszi meg a játék céljául. Ebben az esetben is csak állásfoglalásra volt mód,
amit az illetékes ombudsmanok meg is tettek:
„Oláh Action” - ombudsmani állásfoglalás, 2005. július 15.
Lenkovics Barnabásnak, az állampolgári jogok országgyűlési biztosá-
nak és Kaltenbach Jenőnek, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok or-
szággyűlési biztosának közös állásfoglalása az „Oláh Action” nevű szá-
mítógépes játék ügyével kapcsolatban
Az az internetről letölthető számítógépes program, amelyben a játé-
kosnak Magyarországot kell megtisztítania a roma lakosságtól, az or-
szággyűlési biztosok álláspontja szerint súlyosan sérti a roma kisebbség
mint közösség méltóságát és ezen keresztül a közösség minden egyes
tagjának emberi méltóságát is.
Az élethez és az emberi méltósághoz való alkotmányos jog elválaszt-
hatatlan egységet képező, veleszületett, sérthetetlen és korlátozhatatlan
alapjoga minden embernek. Az emberi méltóság mint személyhez fű-
ződő jog mindenki általi tiszteletben tartására vonatkozó kötelezett-
séget a Polgári Törvénykönyv megerősíti. Az a játék, amely a romákat
céltáblának tekinti, és amelyben a játékosok végső célja e népcsoport
virtuális kiirtása, rendkívül sértő, megalázó a roma kisebbség tagjaira
nézve, és mind jogilag, mind erkölcsileg elfogadhatatlan. Ez a „játék”
összeegyeztethetetlen az Alkotmányban, illetve a nemzetközi emberi
jogi egyezményekben deklarált alapvető eszmékkel és értékekkel, illet-
ve az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Bizottságának
247
7.	számú ajánlásával, amely határozottan elítéli a rasszista tartalmú írott
anyagok, képek, játékok terjesztését, sőt annak büntetőjog általi szank-
cionálását indítványozza.
A játék azt sugallja, hogy a romáknak nincs helyük Magyarországon,
és eltávolításukat akár életük kioltásával is el kell érni. Ez visszaélés a
véleménynyilvánítási szabadsággal még abban az esetben is, ha a szá-
mítógépes játéknak kifejezetten nem célja a cselekvésre buzdítás, és a
játék terjesztése a hatályos magyar szabályozás szerint nem büntetendő
(mivel a hatóságok álláspontja szerint a cselekmény nem éri el a közös-
ség elleni izgatás, a gyűlöletre uszítás büntetőjogilag releváns szintjét).
Az országgyűlési biztosok kötelességüknek érzik, hogy határozottan
elítéljék az ilyen és ehhez hasonló rasszista megnyilvánulásokat, és fel-
hívják rá a figyelmet, hogy minden felelősen gondolkodó és az emberi
jogokat tisztelő személynek kötelessége, hogy fellépjen az ilyen szélső-
séges és egyértelműen egy kisebbség ellen irányuló támadás ellen.
Budapest, 2005. július
Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa
Kaltenbach Jenő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési
biztosa
Forrás: Jogi Fórum/OBH
Talán ez az ügy és ez az állásfoglalás is érzékelteti, mennyire kényes és
nehezen szabályozható kérdés a gyűlöletbeszéd s annak jogi megítélése.
Érdekes ebből a szempontból Lomniczi Zoltánnak, a Legfelsőbb Bíróság
elnökének egy nyilatkozata a mai magyar bírósági gyakorlatról. Lomnici
Zoltán szerint a bíróságok által megítélt kártérítési összegek nem alkalma-
sak az elrettentésre a gyűlöletbeszéd kapcsán. A Legfelsőbb Bíróság elnöke
erről Budapesten, a Zsidó Tudományok Szabadegyetemén beszélt.
„Abban én mindenképpen megfogalmaznám a bíróságok felelősségét
is, hogy ma még (...) gyűlöletre uszító, embereket megfélemlítő, megalá-
zó gondolatokat szinte büntetlenül lehet a sajtó nyilvánossága előtt leírni,
közzétenni. Azok a kártérítési összegek, amelyeket ilyen perekben megál-
lapít a bíróság (...), nem alkalmasak arra, hogy elrettentse a sajtóorgánu-
mot, függetlenül a beállítottságától, attól, hogy ezeket közzétegye” - jelen-
tette ki Lomnici Zoltán.
248
A Legfelsőbb Bíróság elnöke a gyűlöletbeszéd társadalmi hátteréről, a
különböző bíróságok gyűlöletbeszéddel kapcsolatos ítélkezési gyakorla-
táról tartott előadást. Elmondta, hogy az Európai Unió több országában
számos olyan döntés született, nemcsak a gyűlöletbeszéd tekintetében,
hanem valóságnak meg nem felelő adatok közlése tekintetében, amely az
adott lap megszűnéséhez vezetett. „A magam részéről ezt elgondolkodta
tónak tartom és az illetékes kollégiumvezetőket arra kértem, hogy tekint-
sék át ezt a gyakorlatot, (...) mert ez is egyfajta harc lehet a szélsőséges,
embereket sértő, bántó gondolatok megjelenésével szemben” - közölte.
Forrás: MTI
Hogy mennyire nehéz dilemmával állunk szemben, tanulságos, hogy
Fodor Gábor, az SZDSZ liberális politikusa, akit nem lehet kisebbségek-
kel szembeni kirekesztő attitűddel vádolni, inkább az amerikai és nem a
Lomniczi Zoltán által említett európai uniós felfogás híve, legalábbis az
alábbi nyilatkozata szerint.
Nem ért egyet a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos jogszabály megszavazá-
sával Fodor Gábor szabad demokrata képviselő, az SZDSZ egyik ügyvi-
vője. „Nem helyes és nem is alkotmányos a törvényjavaslat” - ismertette
álláspontját kedden az MTI-vel a kisebbik kormánypárt politikusa.
Fodor Gábor közölte: egyetért azzal, hogy határozottan fel kell lépni
az antiszemita, a rasszista és a kirekesztő nézetek ellen, „ezt azonban nem
lehet a büntetőjog eszközével, a szólásszabadság csorbításával megtenni”.
Forrás: MTI, 2003. november 12.
Végül szólni kell arról is, hogy a gyülöletbeszéd különösen akkor fejt ki
erős romboló hatást, ha széles körben terjed, ezért a médiában felbukkanó
ilyen jelenségek különösen veszélyesek. Befejezésül Kaltenbach Jenőnek,
a kisebbségi jogok országgyűlési képviselőjének elemzését mutatjuk be il-
lusztrációként arra, hogy miként szíthat gyűlöletet egy médium.
A„pándi ügy”
„Pándon a cigányok gyilkolják, kegyetlenül megkínozzák, majd földönül
tóvá teszik a magyarokat” - állítja tételmondatként egyhetilap írása.
Leegyszerűsítve, illetve tömören összefoglalva a cikk állításait, a
pándi helyzetről a következő képet alkothatja az olvasó: háromszáz,
249
maffiába tömörült, vagyis jól szervezett, horrorisztikus kegyetlenségre
is kész bűnözők (a cigányok) terrorizálják a község lakóit;
rettegésben élő, az összefogás hiánya miatt szervezetien, védtelen több-
ség („a jó magyar állampolgárok”) kiszolgáltatott a cigány közösséggel
szemben.
A cikket - ha elvonatkoztatunk a szerző által elérni kívánt céltól
- újságírói bravúrnak is minősíthetnénk: három nyugalomra vágyó,
védtelen, elűzött nő, köztük egy tehetséges, jól tanuló tizenhárom éves
kislány a cigány bűnözők áldozatává vált. A szerző az általa bemuta-
tott bűncselekményeket érzelmes, felkavaró, naturális képekkel illuszt-
rálta, ezzel egyrészt „bizonyította” a történet hitelességét, másrészt
kikényszerítette, felkeltette a nagy empátiával rendelkező emberek
együttérzését a „pándi magyarok”-kai, továbbá ellenséges indulatra,
felháborodásra, az önvédelmi reflexek felkeltésére biztatott a cigányok-
kal szemben.
Az ügyben részletesen tájékozódtunk az illetékes nyomozó hatósá-
goknál, és egyértelműen megállapítottuk, hogy a szerző által bemuta-
tott állítólagos bűncselekmények nem történtek meg, illetőleg a cikk-
ben tényként említett emberölést elkövették ugyan, azonban mintegy
tíz évvel a cikk megjelenése előtt, és ráadásul olyan körülmények kö-
zött, amelyek eleve kizárták annak a gyanúját, hogy az erőszakos cse-
lekmény elkövetésében a tettes etnikai hovatartozása szerepet játszott.
Az írás kétségtelenül uszító hangnemére és hatására figyelemmel, a ki-
sebbségi jogok országgyűlési biztosa kezdeményezte a Btk. 269. §-ába
ütköző közösség elleni izgatás alapos gyanúja miatti büntetőeljárást. Az
ügyészség a nyomozást bűncselekmény hiányára hivatkozva - hiszen
az „uszítás” mint törvényi tényállási elem ezúttal is hiányzott - meg-
tagadta.
Részlet Dr. Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman 2001-es beszá-
molójából
250
8.
NEMI SZTEREOTÍPIÁK
ÉS DISZKRIMINÁCIÓ
A nemi sztereotípiák hosszú társadalmi tapasztalat alapján alakultak ki,
s ennek megfelelően tükrözik a nemekkel kapcsolatos státusbeli különb-
ségeket, elvárásokat, de éppúgy a társadalmi szerepekből adódó különb-
ségeket. Ennek megfelelően a nemi sztereotípiáknak számos összetevő-
je több puszta előítéletnél, van bizonyos fokú „objektív”, kutatásokkal
alátámasztható alapja. Az ilyen összefüggéseket vizsgálták különböző
metaanalízisekkel, amelyek jó összefoglalását adja a 15. táblázat (Smith-
Mackie, 2001).
A nemi sztereotípiák eléggé univerzálisak, a legkülönbözőbb kultúrák-
ban hasonló tulajdonságokkal jellemzik a férfiakat és a nőket. Jól érzékel-
teti ezt egy 25 országra kiterjedő vizsgálat eredménye (Williams, 1982):
Férfiakhoz társított tulajdonságok:
aktív, kalandvágyó, agresszív, tekintélyelvű, nyers, bátor, merész, do-
mináns, vállalkozó szellemű, erőteljes, független, találékony, maszkulin,
progresszív, robusztus, durva, komoly, szilárd, erős, kemény.
Nőkhöz társított tulajdonságok:
érzelgős, szenvedélyes, szorongó, vonzó, panaszkodós, kiváncsi, függő,
ábrándozó, érzelmes, félénk, feminin, nemes lelkű, lágy, prűd, önsajnáló,
érzékeny, szentimentális, szexis, lágyszívű, megalázkodó, babonás, gyen-
ge, nyafka.
Érdekes jelensége a nemi sztereotípiáknak az úgynevezett arcizmus
(Archer és mtsai, 1983). Rengeteg anyagot dolgoztak föl, híradóanyagok-
tól kezdve televíziós interjúkon át XVI. századi festményekig, s nagyon
erős tendenciát tapasztaltak arra, hogy a férfiak esetében az ábrázolás na-
gyobb hangsúlyt helyezett a fejre és különösen az arcra, mint a nők ese-
tében. A test/arc arány a nők esetében jelentősen alacsonyabbnak bizo-
nyult, mint férfiak esetében. Ez az aránytalanság azzal függ össze, hogy az
251
15. táblázat. A nemi sztereotípiák különbségei
Nemi sztereotipiák	A kutatás által feltárt különbségek
Agresszivitás (férfi) agresszív (nő) lágyszívű	A férfiak agresszívabbak, mint a nők általában. A különbség nagyobb a fizikai, mint a pszichológiai agressziónál, és azokban a szituációkban, amikor az agresszió veszélyes lehet
Befolyásolhatóság (férfi) független (nő) engedelmes, függő	A nők befolyásolhatóbbak, mint a férfiak. A különbség nagyobb a csoport által gyakorolt befolyásolásnál, mint a meggyőző üzeneteknél, és nagyobb, ha a témát „maszkulinnak” tekintik
Emocionalitás (férfi) erős, kemény (nő) gyengéd, aggódó, érzelmes, érzékeny, szentimentális Vezetői stílus (férfi) autokrata, domináns (nő) érzékeny, érzelmes	A nők nem verbális kifejezése jobb, és érzékenysége nagyobb, mint a férfiaké Vezetőként a nők demokratikusabbak, a férfiak autokratikusabbak. Nagyobb különbségek mutatkoztak a laboratóriumi kutatásokban, mint a gyakorlati életben működő szervezetek vezetésének vizsgálatában
emberek a nagyobb arc- és fejfelületet bemutató ábrázolásokhoz nagyobb
intelligenciát és hatalmat társítanak. Az arcizmus mértékét és a célszemély
nemét szisztematikusan változtató kísérletek egyértelműen azt mutatták,
hogy a kompetenciát illető következtetések megbízhatóan együtt járnak az
arcizmus mértékével.
Amint már láttuk, a sztereotípiák hatása igen gyakran a tudatunktól
függetlenül, automatikus kognitív folyamatok keretei között érvényesül.
Nincs ez másként a nemi sztereotípiák esetében sem. Banaji és munka-
társai (2003) abból a már ismert paradigmából indultak ki, hogy ha egy
pozitív vagy negatív személyiségvonásra utaló ingerrel előhangolunk va-
lakit, akkor egy következő szituációban megfigyelt kétértelmű magatartást
- automatikusan, az összefüggés tudatosodása nélkül - hajlamos az elő-
hangoló inger előjelének megfelelően értelmezni. Ezt a gondolatmenetet
fejlesztik tovább Banaji és munkatársai a nemi sztereotípiák figyelembe-
252
vételével. Láttuk Devine (1999) kísérletében, hogy elegendő volt egy tár-
sadalmi kategória, az afroamerikaiak sztereotípiájának tudat alatti előhan-
golása ahhoz, hogy a kétértelmű viselkedést a sztereotípiával összhangban
értelmezzék a résztvevők. Banaji és munkatársai abból indultak ki, hogy
a férfiak sztereotípiájához hozzátartozik az agresszivitás, a nőkéhez az en-
gedelmesség, a függés. Ezért ha a függőségre hangoljuk elő a résztvevőket,
akkor a női célszemélyek viselkedését függőbbnek fogják ítélni, mint a fér-
fi célszemélyek viselkedését, ha pedig agresszióra hangoljuk elő a résztve-
vőket, akkor a férfi célszemélyeket agresszívebbnek fogják látni, mint a női
célszemélyeket. A célszemély társadalmi kategóriája tehát automatikusan
befolyásolja, hogy a magatartását hogyan észleli a megfigyelő.
A nemi sztereotípiák egyik fontos tulajdonsága, hogy a nemek között erő-
teljes különbséget tesz a teljesítmény tekintetében, mégpedig a férfiak javá-
ra: a sztereotípia szerint a férfiak általában jobb teljesítményre képesek, mint
a nők. Erre vannak különböző támpontjaink, de Banaji és Greenwald (2003)
egy szellemes kísérlettel a laboratóriumban is bizonyította, mégpedig úgy,
hogy a résztvevők tudtuk nélkül juttatták érvényre ezt a sztereotípiát. Általá-
nos támponttal az olyan adatok szolgálnak, amelyek a hírnévhez fűződnek.
Ha igaz az, hogy a férfiaknak kiemelkedőbb teljesítményeket tulajdonítunk,
akkor várható, hogy a híres emberek körében is nagyobb arányban szerepel-
jenek a férfiak, mint a nők. S ez így is van. Például a Ki kicsoda Amerikában
szószedeteinek 93%-a férfiakra vonatkozik. Vagy az a társasjáték, amelyben
híres embereket kell felismerni, a férfiak és nők arányát 3,85:1-hez mutatja.
Egy kissé ellenőrzöttebb körülmények között szerzett adattal is szolgálnak
Banaji és Greenwald: a Yale Egyetem hallgatóit arra kérték, hogy különböző
kategóriákból mondják meg, mi az, ami elsőre eszükbe jut. A kategóriák
vegyesek voltak (könyv, bútor, ruhadarab stb.), el is altatták éberségüket, s
az egyik kategória a híres ember volt. A résztvevők 84%-a elsőre férfinevet
adott meg, ami 5,21:1 arány a férfiak javára.
Kísérletük Jacoby és munkatársai (1989) hamis hírnév módszerét alkal-
mazta. Ennek az a lényege, hogy amikor a résztvevők olyan nevek listáját
tanulmányozzák, amelyről nyíltan közlik velük, hogy nem híres emberek
neveit tartalmazza, egy idő elteltével, amikor el kell dönteniük nevekről,
hogy híres vagy nem híres emberek nevei-e, tévesen úgy ítélik meg, hogy
a nem híres listán, megismert nevek híres emberek nevei. Emögött az áll,
253
hogy a név ismerősnek tűnik, de a forrás már elhalványult, vagyis arra már
nem emlékeznek, hogy a „nem híres emberek listájáról” lehet ismerős, s
tévesen azt hiszik, azért ismerős a név, mert híres embert takar. Banaji
és Greenwald úgy okoskodtak, hogy ha a nemek között különbség van
a teljesítmény megítélése s ennélfogva a híresség esélye között, akkor a
Jacobyék paradigmájában a téves felismerés ezt tükrözni fogja, azaz nem
egyenletesen oszlik meg a nemek között a hibásan híresnek ítélt emberek
aránya, hanem a férfineveknek erre nagyobb lesz az esélyük. Kísérleteik
eredményei fényesen bizonyították is ezt a feltevést.
A nemi sztereotípiák esetében hajlamosak vagyunk arra, hogy egyszer-
re egy dimenzióban gondolkozzunk, s a két nem sztereotípiáit a dimen-
zió mentén polarizáljuk. Mivel a férfi sztereotípiájához a határozottság, az
aktivitás, a nőéhez a bensőséges kapcsolat tartozik, ha valakihez az akti-
vitást társítjuk, akkor egyidejűleg csökkentjük a bensőséges kapcsolatra
irányuló erőfeszítés jelentőségét a jellemzésében. Sajátos esete ennek a
hajlamunknak a homoszexuális férfiakra, illetve nőkre vonatkozó sztereo-
típiánk: az emberek hajlamosak úgy vélni, hogy a homoszexuális férfiakat
túlnyomórészt nőies, a homoszexuális nőket pedig túlnyomórészt férfias
tulajdonságok jellemzik.
Jól illusztrálja ezt az elfogultságot egy anekdota, amely az Egyesült Álla-
mok haditengerészetének vezetőit találta ilyen elfogult helyzetben. A hadi-
tengerészet valamilyen évfordulóját akarták méltón megünnepelni, s ebből a
célból egy nagy koncertet szerveztek Washington közelében egy repülőgép-
anyahajón. Úgy határoztak, hogy a Viliágé People nevű, akkor igen népsze-
rű együttest hívják meg, hogy adjon koncertet. Ez a zenekar hatalmas, atle-
tikus, nagyon férfias tagokból állt, ráadásul legnagyobb slágerük a Y.M.C.A.
volt, ami a fiatal keresztény férfiak egyesületének rövidítése. A poén az volt,
hogy a katonai vezetők nem tudták, ami egyébként a rockzenét kedvelők
többsége számára ismert volt: az egész zenekar nyíltan vállalta homoszexuá-
lis irányultságát. A helyzetet még pikánsabbá tette, hogy akkortájt heves vita
zajlott arról, hogy alkotmányosan jár-e el a haditengerészet, amikor nem
enged a sorai közé nyíltan homoszexuális férfiakat.
A nemi sztereotípiák nem egységesek, jól megkülönböztethető altípu-
saik vannak. A női nemi sztereotípia leggyakoribb altípusai a háziasszony,
a karrierista nő, a szexi nő és a feminista. A férfiak sztereotípiáján belül
254
előforduló jellegzetes altípusok a sportember, a melós, az üzletember és a
macsó. Érdekes megfigyelés, hogy a női sztereotípia altípusai sokkal mar-
kánsabbak, mint a férfiaké. Ennek talán az lehet az oka, hogy a férfiakat
általában magasabb státusúaknak látják, ezért kevésbé sztereotipizálják,
mint az alacsonyabb státusúnak észlelt nőket.
A nemi sztereotípiák elsősorban a konkrét társas helyzetekben ragadha-
tok meg. Minden bizonnyal vannak tartós, diszpozíció jellegű összetevőik
is, de ezeket a konkrét szituáció körülményei és követelményei jelentősen
módosíthatják, s voltaképpen nincs is sok értelme ezektől elvonatkoztatva
vizsgálni a nemi szerepeket és a velük kapcsolatos elvárásokat. Klasszikus
példa a nemi szerepek és sztereotípiák működésére Skrypnek és Snyder
(1982) kísérlete. A férfi és női résztvevők külön szobában helyezkedtek el,
s az volt a feladatuk, hogy osszanak föl egymás között néhány tipikus házi-
munkát, amelyek vagy a férfi, vagy a női sztereotípiához illeszkedtek. A fe-
lek vagy tudták, hogy a másik milyen nemű vagy nem, vagy úgy tudták,
hogy a másik ellenkező nemű, mint amilyen valójában volt. Az eredmé-
nyek szerint azok a férfiak, akik úgy tudták, hogy a partnerük nő, nagyobb
hajlamot mutattak arra, hogy a női sztereotípiának megfelelő feladatot
osszanak rá, és nagyobb ellenállást fejtettek ki az ellen, ha a partner a női
sztereotípiának megfelelő feladatot akart rájuk osztani, mint akkor, ha úgy
tudták, hogy a partnerük férfi. Ugyanez állt fordítva a nőkre is. A nők
pedig könnyebben fogadták el a rájuk osztott női munkát, ha a partnerük
tudta róluk, hogy nők. Tehát még az önmagát beteljesítő jóslat is elvégezte
a maga küldetését a nemi szerepekkel kapcsolatos elvárásokat illetően.
A férfi és női szerepekkel kapcsolatos elvárások jól formált forgatóköny-
veket alkotnak. Egy társas érintkezés akkor zökkenőmentes és sikeres, ha a
felek kellőképpen meg tudnak felelni ezeknek a forgatókönyvekből eredő
elvárásoknak. Például férfi és nő találkáját jellemző forgatókönyv szerint
a férfiaktól azt várják el, hogy kezdeményezzen, tervezzen, fizessen, és le-
gyen a „szexuális agresszor”, míg a nőkkel szemben az a követelmény, hogy
legyenek szexuálisan vonzóak, gondoskodjanak arról, hogy a beszélgetés
zökkenőmentes legyen, és határt szabjanak a szexuális tevékenységnek.
A nemi szerepek további fontos terepét jelentik a csoportok, a csoport-
folyamatok. A nemi sztereotípiák például inkább kedveznek a férfi veze-
tőknek, mint a női vezetőknek. Ennek megfelelően ugyanazon vezetői
255
magatartást pozitívabban ítélnek meg csoporttagok vagy megfigyelők egy
férfi részéről, mint egy nő részéről. Egy női vezetőnek egy férfi vezető-
ével azonos vezetői megnyilvánulására, például érvelésére több negatív
nem verbális reakcióval válaszolnak a csoporttagok, mint egy férfi vezető
esetében (Butler-Geis, 1990). Azt, hogy kiből lesz vezető, több tényező
is befolyásolja, de ebben a nemnek jelentős szerepe van. Például a domi-
náns személyiség esélyesebbé tesz arra, hogy valakiből vezető legyen. Ezt
ki is mutatták, amikor azonos nemű domináns és nem domináns párokat
alakítottak ki. Ilyenkor rendre a domináns személyiségből lett vezető. Ha
azonban vegyes párokat alakítottak ki, akkor egy domináns személyisé-
gű nő és egy nem domináns személyiségű férfi alkotta párból is sokkal
nagyobb valószínűséggel lett a férfiból vezető, valószínűleg azért, mert a
nemi sztereotípiáknak engedve a domináns nő visszafogta magát a férfival
való interakciójában.
Nemi diszkrimináció a foglalkoztatásban
Az első, legegyszerűbb nemi különbség abban áll, hogy a férfiak sokkal
nagyobb arányban vannak a „kenyérkereső” foglalkoztatott helyzetében,
mint a nők. Ebben vannak kulturális különbségek, és megfigyelhetők
tendenciák. A nők foglalkoztatása a legalacsonyabb a nemi szegregáció
gyakorlatát folytató mohamedán országokban, legmagasabb, majdnem
a férfiakéval egyenlő a skandináv országokban. Az Egyesült Államokban
1890-ben a nők mindössze 18%-a volt foglalkoztatott, 1992-ben ez az
arány 58% volt. A foglalkoztatási arányoknál azonban érdekesebb, hogy
milyen területeken oszlanak meg a foglalkoztatott nők és férfiak. A vezetői
és magas státussal járó pozíciókban sokkal több férfit találunk, mint nőt,
ugyanakkor az irodai adminisztrátorok vagy a bolti eladók körében a nők
vannak túlnyomó többségben.
Hasonló, krónikus diszkrimináció figyelhető meg a jövedelmek terén
is. Különösen jelentősek a különbségek az egyenlő munkáért egyenlő bér
elvének érvényesülésében, ha az etnikai különbségeket is számításba vesz-
szük a nemi diszkrimináció mellett. Az Egyesült Államokban 1991-ben
a nők hasonló állásokban a férfiak fizetésének csupán átlagosan 70%-át
256

keresték Ehhez vegyük hozzá, hogy a spanyol ajkú nők a fehér nők fize-
tésének 78%-át, az afroamerikai nők pedig 87%-át keresték. Egy azonos
munkakörben dolgozó fehér férfi tehát kb. kétszer annyit keresett, mint
egy spanyol ajkú nő.
Eccles és munkatársai (1982) kidolgoztak egy olyan elméleti modellt
(27. ábra), amely azokat a tényezőket igyekszik rendszerbe foglalni,
amelyek befolyással vannak a teljesítménnyel kapcsolatos választásokra,
döntésekre, és e tényezők között kiemelt szerepet kapnak a szocializáci-
ós körülmények. Fontos jellemzője ennek a modellnek, hogy felfogása
szerint a döntéseket a szubjektíve megvalósíthatónak tartott alternatívák
kontextusában hozzuk meg, s ez az alternatívakészlet többnyire szűkebb,
mint a környezetben elvben és objektívan elérhető alternatívák halmaza.
Vagyis egy férfi és egy nő a teljes alternatívakészletnek csak egy részét érzi
szubjektíve megvalósíthatónak, ezért azokat a lehetőségeket is számításba
kell venni, amelyekkel a nők vagy a férfiak nem élnek.
Szexuális zaklatás
A nemekkel kapcsolatos fontos, egyre nagyobb hangsúlyra szert tevő je-
lenség a szexuális zaklatás fogalma. Általánosságban szexuális zaklatásról
beszélhetünk, amikor a szexualitás előtérbe kerül olyan társas helyzetben,
ahova nem való. Ha a munkahelyen munkaidőben, iskolában vagy vallása
gyakorlása közben hoznak valakit olyan helyzetbe, hogy a szexualitással
legyen kénytelen foglalkozni, azt szexuális zaklatásnak tekintjük. Az ilyen
magatartás fenyegetheti a zaklatott életminőségét és munkáját, stresszt
válthat ki, csökkenti a munka hatékonyságát és a munkával való elégedett-
séget, munkahely-változtatáshoz vagy távolmaradáshoz vezethet, és az
áldozatokban félelmet kelt, hogy panasz esetén retorzióra számíthatnak.
A szexuális zaklatás elvileg nem kötődik az egyik nemhez, a gyakor-
latban mégis túlnyomórészt nők az áldozatai (bár az utóbbi időben volt
rá néhány példa, hogy tanárnők a tanári hatalommal visszaélve zaklattak
fiú diákokat). Ebben az értelemben a szexuális zaklatás tekinthető annak
a tágabb jelenségkörnek az alfajaként, amelynek során férfiak agressziót
követnek el ismeretségi vagy rokonsági körükbe tartozó, gyakran velük in
258
tim viszonyban lévő nők ellen. Ebbe a tágabb kategóriába tartoznak azok
a jelenségek, amikor egy légyotton erőszakolnak meg egy nőt, vagy rokon,
ismerős vagy házastárs megerőszakolása és az asszonyverés.
Jogi szempontból kétféle magatartás tekinthető szexuális zaklatásnak
és ennek megfelelően sújtható szankcióval: a kikényszerített nemi aktus
és az olyan szexualitással kapcsolatos tolakodó magatartás, amely ellen-
séges munkahelyi légkört eredményez (U.S. EEOC, Equal Employment
Opportunity Commission, 1980). A szociálpszichológia azonban ennél
tágabb határok között tekinti a viselkedést szexuális zaklatásnak: a szexu-
ális vonzalomból eredő, a másik fél által nem kívánt szexuális figyelemtől
kezdve az erőszakig és kihasználásig.
Jelentős egyéni különbségek tapasztalhatók abban, hogy mennyire haj-
lamos valaki a szexuális zaklatásra. Mivel a probléma elsősorban a férfi-
ak szerepével áll összefüggésben, főleg náluk vizsgálják a hajlamot. Erre
szolgál a Szexuális zaklatás valószínűségi skálája (Likelihood to Sexually
Harass Scale, LHS; Pryor, 1987). Ebben a férfi résztvevőket arra kérik,
hogy képzeljék el magukat különböző társas helyzetekben, amikor vi-
szonylag büntetlenül kihasználhatnak szexuálisan nőket, és adják meg,
mekkora szerintük a valószínűsége, hogy kihasználnák a helyzetet. Az
egyik ilyen jelenet például: Képzelje el, hogy hollywoodi filmrendező, és
szereplőt keres tervezett filmjének egy kisebb szerepére. A szerep egy kü-
lönösen kábító szépségű színésznőt igényel, aki nagyon szexepiles.
Vannak férfiak, akik őszintén és megbízhatóan megadják a skálán, hogy
mekkora valószínűséggel javasolnák, hogy szexuális szolgáltatásért cseré-
be előnyt adnak az állással kapcsolatban.
Azok a férfiak, akik az LHS-skálán magas értékeket adnak, hajlamosak
az agresszív szexuális magatartásra, és a hagyományos férfiasságot érté-
kelik magasra. Ez megmutatkozik abban, hogy két másik, ezt az attitűdöt
mérő skálán is magas értékeket mutatnak: a Nemi erőszak mítoszának el-
fogadása (Rape Myth Acceptance; Búrt, 1980) és a Vonzódás a szexuális
agresszióhoz (Attraction to Sexual Agression; Malamuth, 1989) elnevezé-
sű skálákon. Azok a férfiak, akik elfogadhatónak tartják a szexuális zak-
latást, férfiasabbnak látják magukat, és a barátságos viselkedést hajlamo-
sak úgy értelmezni, hogy abban szexről van szó - azaz, a saját barátságos
viselkedésüket egy nő iránt szexuális színezetűnek érzékelik -, s egy nő
259
barátságos magatartását szexuális ki hívásnak látják. Emellett a szemükben
a szexualitás és a hatalom szorosan összefüggnek egymással.
Jól érzékelteti ezt a mentalitást Henry Kissinger, az Egyesült Államok
volt nagy hatalmú külügyminiszterének „aranyköpése”: „Semmi sem
szexibb a hatalomnál.” Bargh és munkatársai (1995) egy igen szellemes
kísérletben bizonyították, hogy ez a beállítódás automatikus az ilyen férfi-
aknál, s akár az ítélőképességüket is befolyásolni képes. Az első lépés an-
nak kiderítése volt, hogy a hatalomra vonatkozó gondolatok csakugyan
kiváltják-e az automatikus asszociációt szexualitással kapcsolatos tartal-
makra. Listákat állítottak össze a hatalomhoz kapcsolódó szavakból (pl.
vezérigazgató, főnök, hatalmas, szilárd), a szexualitáshoz kapcsolódó sza-
vakból (pl. ágy, randevú, kemény, nedves), valamint semleges szavakból
(pl. kréta, ház). A próbák úgy zajlottak, hogy vettek egy szót a listákról, a
szó megjelent egy számítógép képernyőjén, s résztvevőknek a megjelenő
szót föl kellett olvasniuk, amilyen gyorsan csak tudták. A résztvevők tudta
nélkül minden megjelenő szó előtt küszöb alatt fölvillant egy másik szó az
illető listáról, ez volt az előhangoló (a résztvevők csak villanást észleltek a
képernyőn). Azután jöttek olyan menetek, ahol a hatalommal vagy a szex-
szel kapcsolatos szavak mindegyike egy hatalomszóval, egy szexszóval
vagy egy semleges szóval volt előhangolva. A feltevés az volt, hogy ha a
célszót aktiválja az előhangoló szó, akkor azt gyorsabban fogják kiolvasni.
Például ha a hatalom működésbe hozza a szexualitást, akkor a randevú
szót gyorsabban kell kiolvasniuk, ha azt egy hatalommal kapcsolatos szó,
például a főnök hangolta elő, mint ha egy semleges szó, például a kréta.
Ami az egyéni különbségeket illeti, az előhangoló ülés után a részt vevő
férfiak kitöltöttek egy kérdőívet, ami azt volt hivatott megállapítani, hogy
a szexuális agressziót mennyire találják vonzónak. Mennyire találják sze-
xuálisan izgatónak a megerőszakolást, vagy azt, hogy nőnek olyasmit kell
tennie, amit nem akar. A kérdőívek alapján a felső és alsó kvartilist hasz-
nálták föl az előhangolásos vizsgálat folytatásában. Az eredmények a kö-
vetkező tanulsággal jártak. A hatalom előhangolta a szexszel kapcsolatos
tartalmakra azokat a férfiakat, akik a szexuális erőszakot vonzónak talál-
ták, míg nem hatott azokra, akiket a szexuális erőszak hidegen hagyott.
A kapcsolat egyirányúnak bizonyult: a szex nem hangol elő a hatalomra,
csak fordítva, a hatalom a szexre. Ebből egy érdekes következmény adód-
260
hat: az olyan férfi, aki hajlamos a szexuális agresszióra, könnyen félreérti
saját magát, és a saját hatalmából kiindulva szexisebbnek észleli a nőt.
Ennek a következménynek az ellenőrzésére egy további finomítás-
sal újabb kísérletet végeztek Bargh és munkatársai. Az előhangolás most
szókiegészítés formáját öltötte, 6 hatalommal kapcsolatos szót kellett ki-
egészíteni vagy 6 semlegesét, aztán meg kellett ítélniük egyik nőtársuk
vonzerejét. Egy elterelő hadművelet után kitöltötték a korábban használt,
szexuális agresszióra vonatkozó kérdőívet. Itt is csak azok vettek részt,
akik a kérdőíven a fölső és az alsó kvartilisbe estek. Azok a férfiak, akik a
szexuális agresszivitást izgatónak ítélték, a beépített nőt sokkal vonzóbb-
nak találták akkor, ha az előhangoló szavak a hatalommal voltak kapcso-
latosak, mint akkor, ha semlegesek voltak. Ez a hatás nem érvényesült
azoknál a férfiaknál, akiket hidegen hagyott a szexuális agresszió. Ezek a
speciális kutatások azt az általános lehetőséget vetik föl, hogy a különböző
szituációs tényezőkre adott automatikus reakcióink nagyban függnek sze-
mélyiségünk meghatározó vonásaitól.
Szexuális zaklatás a homoszexuálisokkal szemben
Ez a zaklatás legdurvább formája (fenyegetés, megfélemlítés, erőszak), és
sokkal erőteljesebb a homoszexuális férfiakkal szemben, mint a leszbikus
nőkkel szemben. Tanulságos, hogy az ilyen zaklatást gyakorlatilag nem
szankcionálja a törvény (például az Egyesült Államokban sem), szemben
a nőkkel szembeni szexuális zaklatással, s ezt akár a homoszexuálisok zak-
latásának legitimációjaként is fel lehet fogni (a zaklatás akkor is fennáll, ha
csupán feltételezik a homoszexualitást!). Ez a magatartás különösen erős
azokkal a homoszexuális férfiakkal szemben, akik nőiesnek mondják vagy
mutatják magukat, ami arra utal, hogy itt a nemi viselkedéssel kapcsolatos
normák megsértése is kiváltja a zaklatást.
A nőkkel szembeni szexuális zaklatásra való hajlam nem független a
homoszexuálisokkal szemben ellenséges viselkedéstőL Azok hajlanak in-
kább a homoszexuálisok zaklatására, akiknek merevebb sztereotip néze-
teik vannak a nemi szerepekről. Az is befolyásolja a zaklatásra való haj-
lamot, ha valaki úgy véli, hogy a szexuális orientáció választás kérdése,
vagyis az illető maga tehet róla, hogy ilyen hajlamai vannak.

9.
AZ ELŐÍTÉLETESSÉG
CSÖKKENTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI
Az előítéletesség érdemi csökkenésére csak hosszabb távú társadalmi prog-
ramok és folyamatok eredményeként lehet számítani, ha ezekre a folyama-
tokra optimistán tekintünk. Látunk ilyen tendenciákat a világban, talán a
legjobban dokumentált változásokat az Egyesült Államokban tapasztalhat-
juk. Bő fél évszázad alatt a feketékkel szembeni törvényes diszkriminációtól
az amerikai társadalom eljutott oda, hogy ma afroamerikai az elnök. Eh-
hez először is politikai eltökéltségre és társadalmi programokra volt szük-
ség. A politikai eltökéltséget megalapozta az Egyesült Államok Legfelsőbb
Bírósága elnökének állásfoglalása, amely 1954-ben kimondta, hogy alkot-
mányellenes az az állapot, hogy (az iskolai szegregáció miatt) az amerikai
gyerekeknek nincs egyenlő esélyük arra, hogy megfelelő oktatásban része-
süljenek, ami kihat egész életükre. Ezt az állásfoglalást pedig a politika által
támogatott nagyszabású társadalmi programok követték, a pozitív diszkri-
mináció (affirmative action) sokat vitatott gyakorlatától kezdve a kötelező
iskolabuszoztatás óriási ellenállásba ütköző programjáig. Az Egyesült Álla-
mok számos államában és számos területén - sokszor hatósági kényszerrel
- a feketék lakta környék rosszabb minőségű iskoláiból a busz átvitt fekete
gyerekeket a fehérek lakta környék jobb minőségű iskoláiba, és fordítva, a
fehérek lakta környék jobb minőségű iskoláiból fehér gyerekeket átvitt feke-
ték lakta környék gyengébb minőségű iskoláiba. Ez azután, ahol sikerrel járt,
némi segítséggel, viszonylag hamar kiegyenlítette az iskolák közötti színvo-
nalbeli különbségeket. Bevezetésekor, az 1960-as évek elején mind a fehér,
mind a fekete közösségben óriási tiltakozást váltott ki, nemegyszer a Nem-
zeti Gárdának kellett érvényt szereznie a törvénynek. Ám körülbelül har-
mincéves fennállása alatt a szülők megbarátkoztak a rendszerrel, s az erede-
ti fogadtatás, amellyel a szülők kétharmada ellenezte az iskolabuszoztatást,
gyökeresen megváltozott, az 1970-es évek végén már a szülők kétharmada
263
helyeselte az érintett területeken, és csak egyharmaduk ellenezte. Noha a
végrehajtás tényleges sikere sokszor csak korlátozott volt, számos lehetőség
kínálkozott a kijátszására, amivel természetesen élt is, aki tehette, a szim-
bolikus jelentősége bizonyosan nagy volt. Képzeljük csak el, hogy egy ilyen
legfelsőbb bírósági határozat és tényleges politikai döntések mit váltanának
ki a 21. század európai uniós Magyarországán!
Részlet 1969-ből az Iskolai deszegregáció és buszoztatás: Irányelvek a
közlekedési előadók számára című dokumentumból Berkeley, California,
Los Angeles, Riverside, Sacramento, San Berdardino, Sausalito körzetekben.
Útvonaltervek felállítása
A buszoztatási programnak öt alapvető lépése van, amelyeket az illeté-
keseknek meg kell tenniük a között a döntés között, hogy buszoztatást
alkalmaznak az iskolák deszegregációjához, és a program indulásának
időpontja között:
1.	A buszoztatandó gyerekek meghatározása.
2.	A buszmegállók helye.
3.	A buszok útvonalának kiválasztása.
4.	A buszok menetrendjének meghatározása.
5.	A családok és a gyerekek értesítése arról, hogy milyen buszmegál-
lóhoz és menetrendhez tartoznak.
Mivel mindegyik lépés sok tényező figyelembevételét igényli, fontos,
hogy a lehető legtöbb idő álljon rendelkezésre a program megtervezésére.
Az előítéletek témáját, így az előítéletek csökkentésének lehetőségeit
is ebből a szempontból fogjuk szemügyre venni. Viszonylag rövidebben
foglalkozunk azzal, hogy az újabb kutatások nyomán feltárt tudattalan,
automatikus kognitív folyamatok, amelyek előítéletes magatartásra vezet-
hetnek, módosíthatók e a nagyobb tolerancia irányában. Ezután az ere-
detileg nagy reményeket keltő kontaktushipotézis lehetőségeit és korlátáit
tekintjük át. Bő terjedelemben foglalkozunk a beavatkozás legnagyobb
lehetőségeivel kecsegtető területtel, az iskolában, az iskolai tanteremben
alkalmazható módszerekkel, végül pedig néhány alternatív megoldási le-
hetőségre térünk ki.
264
Az automatikus kategorizáció hatásának csökkentése
Az automatikusan kiváltott előítéletes viselkedés problémájának megol-
dására az egyik kézenfekvő út az, hogy ha megpróbáljuk ezeket a válaszo-
kat a tudatos ellenőrzésünk alá vonni. Természetesen ez csak akkor lehet
megoldás, ha a tudatos attitűd nem előítéletes, és várható, hogy az illető
motivált arra, hogy a viselkedése azt a hitét tükrözze, hogy az emberek
egyenrangúak. Ki kell ezért dolgozni annak a technikáját, hogy az embe-
rek miként szembesülhetnek azzal, ha vélekedéseikkel ellentétes érzéseik,
gondolataik, magatartásuk van (Monteith-Mark, 2005). Ezért kidolgoztak
egy mérőeszközt, amely megmutatja, hogy az emberek milyen mértékben
számolnak be arról, hogy előítéletesebben reagálnának adott esetben,
mint az értékrendjüknek megfelelne (Monteith-Voils, 1998). Az eljárásuk
a következő volt. Olyan szituációkat gondoltak ki, amelyekben előítéletes
reakcióra kerülhet sor. A vizsgált embereknek az egyes szituációkról jelez-
niük kellett, hogy milyen mértékben jellemezné őket az előítéletes reak-
ció (például „Kényelmetlenül érezném magam, ha én volnék az egyetlen
fehér ember feketék egy csoportjában”). A vizsgált embereknek ezután
arra is válaszolniuk kell, hogy személyes értékrendjük szerint mi volna
a helyes magatartás egy ilyen helyzetben, azaz hogyan kellene viselked-
niük (például „Ha egy fekete osztálytársam lenne, azt kellene feltételez-
nem, hogy ugyanúgy képes egy nehéz szellemi feladatot megoldani, mint
a fehér osztálytársaim”). A két kérdéssorra adott válaszokból az eltérést
jelző mutatókat számoltak ki oly módon, hogy kivonták a tenném válaszok
értékeléséből a kellene válaszok értékelését, majd ezeket a különbségeket
összeadták. A kérdőíveket és a hozzájuk tartozó instrukciókat a követke-
zőkben láthatjuk.
Elvárás és gyakorlat közti eltérés kérdőív (Should-would Discrepancy
Questionnaire)
A gyakorlat (would) instrukciók: Olykor egy adott szituációban mutatott
reakciónk összhangban van a vélekedéseinkkel, máskor viselkedésünk
nincs összhangban azzal, amit hiszünk. Az alábbi állításoknál arra va-
gyunk kíváncsiak, hogy Ön elsőre, ösztönösen miként reagál, ami lehet
összhangban azzal, hogy mit gondol, hogyan kellene reagálnia, de ütköz-
265
hét is azzal, amit gondol, hogy helyes volna. Kérjük, hogy az egyes állítá-
sok előtti üres helyre írja be azt a számot, ami a legjobban kifejezi, hogy
mennyire ért egyet vagy nem ért egyet az állítással. írjon be 1 -est, ha na-
gyon nem ért egyet az állítással, és 7-est, ha nagyon egyetért, és köztes
számot akkor, ha valahol a két véglet között van a véleménye.
1.	Olykor sztereotip gondolataim vannak az etnikumokkal kapcsolatban.
2.	Nem hozna ki a sodromból, ha a családom egy tagja egy másik et-
nikumból házasodna össze valakivel.
3.	Kényelmetlenül érezném magam, ha én volnék az egyetlen fehér
ember feketék egy csoportjában.
4.	Nem zavarna, ha egy fekete család költözne a környékünkre.
5.	Előfordult, hogy elkerültem, hogy valakivel érintkezésbe kerüljek
azért, mert fekete volt.
6.	Furcsán érezném magam, ha fekete lenne a főnököm.
7.	Ha munkáltató volnék, eleinte haboznék, hogy alkalmazzak-e egy
feketét.
8.	Kényelmetlenül érezném magam, ha kezet kellene fognom egy fe-
ketével.
9.	Ha választanom kellene egy osztálytársat, akivel együtt oldanánk
meg egy nehéz órai feladatot, nagyobb valószínűséggel választanék
egy fehéret, mint egy feketét.
10.	Ha látnék egy fekete férfit közeledni felém egy üres utcán, aggód-
nék a szándékai miatt.
11.	Kényelmetlen érzést vált ki belőlem, ha különböző etnikumú páro-
kat látok együtt tenni dolgokat.
12.	Olykor nevetek a feketék sztereotípiáit kiaknázó vicceken.
13.	Kényelmetlenül érezném magam, ha fekete szobatársat kapnék.
14.	Ha egyedül mennék az utcán, és látnám, hogy egy fekete közeledik
felém, habozás nélkül, átmennék az utca másik oldalára.
15.	Elsőre azt tételezném föl, hogy egy fekete diák nem veszi olyan ko-
molyan az iskolát, mint egy fehér.
16.	Idegesít, amikor a feketék azt mondják, hogy diszkriminálják őket.
Az elvárás (should) instrukciók: A kérdőív az embereknek a feketékre
adott reakcióival foglalkozik. Nem egyetlen ember értékelése érdekel
266
bennünket, ezért biztos lehet benne, hogy a válaszait teljes mértékben
bizalmasan, anonim módon kezeljük. Ahhoz, hogy fel tudjuk használni
ennek a kutatásnak az eredményeit, azt kérjük, hogy válaszoljon nyíltan
és őszintén, és hogy gondosan olvassa el a kérdőív egyes részeihez tarto-
zó instrukciókat.
Az alábbi kijelentések azzal kapcsolatosak, hogy Ön miként vélekedik
a feketékről. Azt szeretnénk, ha az alábbiakra annak alapján válaszolna,
ahogyan vélekedik, függetlenül attól, hogy a tényleges viselkedése mindig
összhangban van-e a vélekedésével. Kérjük, hogy az egyes állítások előtti
üres helyre írja be azt a számot, ami a legjobban kifejezi, hogy mennyire
érte egyet vagy nem ért egyet az állítással. írjon be 1-est, ha nagyon nem
ért egyet az állítással és 7-est, ha nagyon egyetért, és köztes számot akkor,
ha valahol a két véglet között van a véleménye.
1.	Mindent meg kellene tennem, hogy elkerüljem, hogy egy fekete
mellett kelljen elhaladnom az utcán.
2.	Úgy gondolom, hogy a feketéknek és a fehéreknek azonos esély-
lyel kellene rendelkezniük, amikor arról van szó, hogy alkalmazzák
őket egy állásban.
3.	Hiszem, hogy nem szabad a feketékről sztereotípiák alapján gon-
dolkodnom.
4.	Hiszem, hogy a különböző fajtájúakból álló párokat ugyanúgy kel-
lene tekinteni, mint bármilyen más párt.
5.	Ha egy fekete osztálytársam lenne, azt kellene feltételeznem, hogy
ugyanúgy képes egy nehéz szellemi feladatot megoldani, mint a fe-
hér osztálytársaim.
6.	Támogatom a feketéket a diszkrimináció elleni küzdelmükben.
7.	Ugyanúgy kellene minden főnökre reagálnom tekintet nélkül a faj-
tájára.
8.	Hiszem, hogy soha nem volna szabad kerülnöm az érintkezést va-
lakivel csak azért, mert fekete.
9.	Nem volna szabad kényelmetlenül éreznem magam amiatt, hogy
fekete a szobatársam.
10.	Nem volna szabad kényelmetlenül éreznem magam feketék társa-
ságában.
i
267
11.	Nem hiszem, hogy helyes volna, hogy a környékünkre szabadon
beköltözzenek fekete családok.
12.	Nem hiszem, hogy a fekete férfiakra jellemző volna a bűnöző haj-
lam.
13.	Nem volna szabad kényelmetlenül éreznem magam attól, hogy ke-
zet fogok egy fekete emberrel.
14.	Hiszem, hogy a fekete diákok épp olyan szorgalmasan tanulnak,
mint a fehérek.
15.	Hiszem, hogy még ha össze is akarna házasodni két különböző faj-
tához tartozó ember, nem volna helyes megtenniük.
16.	Hiszem, hogy helytelen a feketék sztereotípiáit kifigurázó vicceken
nevetni.
Az ezzel a mérőeszközzel végzett kutatások rendre azzal az eredmény-
nyel jártak, hogy az emberek tudatában vannak, hogy tényleges maga-
tartásuk nemegyszer eltér attól, amit az értékrendjük alapján helyesnek
tartanának. Ez az eredmény jó hír azoknak, akik bíznak az előítéletes
magatartás megváltoztathatóságában. A probléma ugyanakkor az, hogy
a hétköznapi életünk során számtalan lehetőség áll rendelkezésünkre,
hogy ne vegyük észre az eltérést, a diszkrepanciát értékrendünk és a
tényleges viselkedésünk között; az utóbbi, mint láttuk, nagyon könnyen
folyhat automatikusan, a tudatos kontroliunkon kívül, és akkor még nem
is beszéltünk a motivált elfojtásról, tagadásról, racionalizációról (lásd
például Allport, 1977). Ennek a problémának a vizsgálatára elvégeztek
115 interjút nem feketékkel. Arra kérték őket, idézzenek föl olyan feke-
tékkel kapcsolatos élményeket, amikor úgy gondolkoztak, éreztek vagy
viselkedtek, amit utólag legszívesebben megváltoztatnának. Először is
megnézték, a résztvevők hány százaléka tud ilyen élményről beszámol-
ni. Legalább egyről a résztvevők 90%-a beszámolt, az átlag pedig 2,33
ilyen élmény volt. A beszámolókat megítélő emberek akkor tekintettek
előítéletesként elfogadhatónak egy élményt, ha a reakciót csakugyan a
rasszizmus fogalmaival tudták leírni, és úgy is érezték, olyasmit tettek,
amit nem lett volna szabad.
268
Kv. interjúk résztvevőinek leírásai a diszkrepanciával kapcsolatos élmé-
nyeikről
Viselkedés: a résztvevők 71%-a leírt legalább egy viselkedéses élményt
Látott egy fekete férfit közeledni, és átment az utca másik oldalára.
Bezárta az autó ajtóit a piros lámpánál, amikor meglátott egy fekete srá-
cot.
Fekete fiúkat gyanúsított egy bulin egy pénztárca ellopásával.
Eldugott személyes tárgyakat egy fekete szobatárs elől, nehogy ellopja.
Megfogta a pénztárcáját, amikor a bevásárlóközpontban fekete fiúk
mentek el mellette.
Kiskereskedelmi boltban dolgozva a feketékre jobban odafigyelt, mint
a fehérekre.
Inkább egy fehér osztálytársától kérte el az órai jegyzeteit, mint egy fe-
ketétől (mert feltételezte, hogy a fehér osztálytárs jegyzetei jobbak).
Nevetett rasszista viccen.
Gondolatok: a résztvevők 66 %-a leírt legalább egy gondolati élményt
Feltételezte, hogy egy bűn elkövetésével vádolt fekete tényleg bűnös.
Feltételezte, hogy a folyosón lakó fekete srác lopta el a trikóját.
Feltételezte, hogy egy fekete diákokból álló csoport nem olyan okos,
mint egy fehér diákokból álló csoport.
Feltételezte, hogy a fekete zenében több a szexualitás és a közönségesség.
Úgy gondolta, hogy a feketék azért tüntetik ki kevésbé magukat, mert
nem igyekeznek.
A fekete főnököt a munkahelyének nem tartotta kvalifikáltnak.
Amikor óvodában kezdett dolgozni, feltételezte, hogy a fekete gyerekek
durvábbak lesznek, és gyakrabban erőszakoskodnak a többiekkel,
mint a fehér gyerekek.
Gyanakodott, hogy a fűszerboltjában a pénztárnál a feketék rossz csek-
ket írnak.
Érzések: a résztvevők 38 %-a írt le legalább egy érzéssel kapcsolatos él-
ményt
Aggódott, hogy ki fogják rabolni, amikor egy fekete közeledett az au-
tójához.
Kényelmetlenül érezte magát, amikor egy főleg feketék lakta városré-
szen hajtott át.
269
Megrémült, amikor pizzát vitt házhoz, és kiderült, hogy fekete fiúk cso-
portja rendelte.
Megfélemlítve érezte magát egy bulin, amikor feketék egy csoportja is
ott volt.
Megrémült, amikor az utcán meglátott egy csoport feketét.
Kényelmetlenül érezte magát, amikor egy vegyes párral találkozott.
Megfélemlítve érezte magát, amikor egy sok fekete játékosból álló ko-
sárlabdacsapatban játszott, mert feltételezte, hogy agresszívak lesz-
nek.
A kérdés tehát az, hogy ha az emberekben tudatosul, hogy milyen
diszkrepancia áll fenn az előítéletekre vonatkozó értékeik és a tényleges,
automatikusan lezajló reakcióik között, akkor ennek a tudatosításnak a se-
gítségével képesek-e arra, hogy megtanulják elfojtani az értékeikkel szem-
ben álló tudattalan reakcióikat a magatartás szintjén. Monteith és Mark
(2005) egy önszabályozó modellt alkottak, amely szerintük képes leírni az
ilyen tudatos kontrollt (28. ábra).
A modellt elsősorban abból a célból dolgozták ki, hogy a kismértékben
előítéletes embereknél vizsgálhassák azokat az erőfeszítéseket, amelyeket
az automatikusan működésbe jött előítéletes reakcióik kontrollálására
tesznek. Az ilyen emberek a kutatások szerint belsőleg motiváltak arra,
hogy előítélet nélkül reagáljanak, ennélfogva önmagukra irányuló nega-
tív érzelmet élnek át, amikor ez nem sikerül nekik. Ez az érzelem döntő
szerepet játszik abban, hogy beinduljon náluk az önszabályozó folyamat,
s kialakuljon az a képességük, hogy megtanulják kontrollálni az automa-
tikusan működésbe jött sztereotípiák esetleges befolyását. Az erősen elő-
ítéletes embereknél ez az érzelmi reakció s ennélfogva a belső motiváció
hiányzik, így rájuk nem érvényes az önszabályozó modell.
A kontrolihoz szükséges támpontok kialakulását a modell egy
neuropszichológiai elméletből kiindulva ragadja meg. Ez az elmé-
let a tanulással és a motivációval foglalkozik (Gray, 1982, 1987; Gray-
McNaughton, 1996), és arra irányul, hogy a kontroll támpontjai miként
segítenek az olyan helyzetek azonosításában, amely helyzetekben arra van
szükség, hogy az éppen folyamatban lévő viselkedés lefutását lelassítsuk,
és a felszínes feldolgozásról szisztematikus feldolgozásra térjünk át. A je
270
len kontextusban ez azt jelenti, hogy milyen támpontok segíthetik az elő-
ítélet nélküli magatartásra motivált embert az automatikus előítéletes vi-
selkedés lelassításában vagy akár leállításában és a tudatos, egyenlőségelvű
magatartásra való áttérésben.
Gray elméletében kitüntetett helyet foglal el, és témánk szempont-
jából is központi jelentőségű a viselkedéses gátló rendszer (Behavioral
Inhibition System, BIS), amelyet az önszabályozás székhelyének tekinthe-
tünk. Monteith és Mark (2005) modellje, az Előítéletes reakciók önsza-
bályozó modellje Gray elméletének segítségével igyekszik megérteni, ho-
gyan jöhet létre sikeres önszabályozás az automatikus előítéletes reakciók
esetében.
A BIS különböző ingerekre reagál, köztük
a)	a várt és a tényleges ingerek közötti össze nem illésre, és
b)	olyan ingerekre, amelyek nem kívánt reakciókkal és ezek taszító kö-
vetkezményeivel kapcsolódtak össze.
Közelebbről, a BIS kezdetben összehasonlító műként funkcionál, ellen-
őrzi a várt és a tényleges ingereket, és ha úgy találja, hogy nem illenek
össze, akkor a BIS átmegy kontroll üzemmódba. Ha most ezt a sztereoti-
pizálásra és előítéletes viselkedésre alkalmazzuk, akkor a BIS-nek akkor
kell működésbe lépnie, amikor azt tapasztalja, hogy a tényleges reakciónk
nem illik össze az általunk helyesnek tartott reakcióval. A BIS működésbe
lépése fokozott izgalommal (arousal) és automatikus, pillanatnyi leállással
(azaz viselkedéses gátlással) jár. Az éppen folyamatban lévő viselkedésnek
ez a megszakítása lehetővé teszi, hogy nagyobb figyelmet szentelhessünk
azoknak az ingereknek, amelyek a diszkrepáns reakció szempontjából
fontosak annak meghatározása céljából, hogy mi romlott el. Feltáró-vizs-
gálódó viselkedés veszi kezdetét a diszkrepáns reakció jeleinek azonosí-
tása céljából. Más szóval, miután a folyamatban lévő reakciót megszakí-
tottuk, retrospektív reflexióra (Patterson-Newman, 1993) kerül sor, azaz
visszatekintve elgondolkozunk azon, mi is történt. Ez azután természetes
módon vezet azoknak a környezeti ingereknek a meghatározásához, ame-
lyek megjósolják a diszkrepáns reakció felbukkanását.
Miután azonc irtottuk a diszkrepáns reakcióhoz társult ingereket, asszo-
ciáció építhető fel ezen ingerek, maga a diszkrepáns reakció és a diszkre-
pancia tudatosodása eredményeként előálló negatív érzelem között. Elmé-
271
letileg ez a folyamat a kontroll támpontjainak létrehozását eredményezi,
amely támpontok döntő szerepet kell, hogy játsszanak a jövőbeli szituá-
ciókban. Konkrétan, e támpontok jelenléte azokban a jövőbeli helyzetek-
ben, amikor mód van előítéletes reakcióra, a BIS-aktiváláshoz kell, hogy
vezessen (Gray, 1982). Ez viselkedéses gátlást eredményez, ami lehetővé
teszi számunkra a prospektív reflexiót, vagyis hogy előre gondolkozzunk,
vagy a reagálásunkat gondosabban fontoljuk meg (Patterson-Newman,
1993), miáltal az elfogult reakciók elkerülhetővé válnak. Elméletileg tehát
a kontroll támpontjainak működése, mint egyfajta feltétlen inger, indítja
be az átmenetet az automatikus feldolgozásból a kontrollált feldolgozásba.
A folyamat illusztrálására képzeljük el a következő jelenetet! A bará-
tunkkal utazunk a 6-os villamoson, amikor egy cigány férfi száll föl, és
elindul felénk. Erre én automatikusan magamhoz szorítom a retikülömet,
és igyekszem elhúzódni minél távolabb az útvonalától. A cigányokkal
kapcsolatos sztereotípia automatikus működésbe lépése előítéletes vi-
selkedésre vezetett, ez azonban ellenkezik azokkal a nézeteimmel, hogy
minden ember egyenlő, és nem szabad annak alapján megítélni valakit,
hogy milyen a származása. Legnagyobb meglepetésemre a cigány fér-
fi egyenesen odajön hozzánk, és mint jó barátja megöleli és megpuszilja
az én barátnőmet. A diszkrepancia az automatikus reakcióm és az elveim
között így kiélezetten jelentkezik, amitől rossz érzés fog el. Ezen elgon-
dolkozom (retrospektív reflexió), hogy megértsem, mitől reagáltam ilyen
módon. A diszkrepáns reakció és az ezt követő bűntudat összekapcsolódik
a környezeti ingerekkel, s hozzájárul kontrolltámpontok kialakulásához.
Jövőbeli helyzetekben ezek a támpontok az azonnali előítéletes reakció
gátlását okozhatják, és ezáltal lehetővé válik, hogy ehelyett számomra el-
fogadhatóbb módon viselkedjek. Természetesen a kontrolltámpontoknak
nem kell azonosnak lenniük a különböző szituációkban, ezek eléggé álta-
lánosíthatók tudnak lenni.
A modell alátámasztására számos kutatást végeztek 1993-tól napjain-
kig. Az egyik első vizsgálat eredményei nagy vonalakban alátámasztották
a modell feltevéseit (Monteith-Mark, 2005). Maga a kísérletsorozat igen
összetett volt. Az első lépéssel azt igyekeztek kimutatni, hogy a diszkre-
pancia élménye csakugyan megalapozhatja az előítéletes viselkedés kont-
rollját elősegítő támpontok kialakulását. Ehhez arra kellett bizonyítékot
272
Sztereotípiák automatikus
aktiválása és alkalmazása
ű
Diszkrepáns reakció
ö
Tudomás a diszkrepáns reakcióról
ű
Viselkedésgátlás
Önmagunkra irányuló
negatív érzelem
Retrospektív reflexió
ö
Hozz létre támpontokat
a kontroll számára
Jelen vannak támpontok
a kontroll számára, amikor
lehetőség van diszkrepáns
reakcióra
Viselkedésgátlás
Prospektív reflexió
Gátold az előítéletes reakciót,
és hozz létre alternatív választ
28. ábra. Az önszabályozó modell összefoglalása (Monteith-Mark, 2005 nyomán)
találni, hogy az előítélethez kapcsolódó diszkrepancia átélése csakugyan
vezet-e negatív érzelemhez, amit saját magunk iránt érzünk, s ami ön-
magunkra és a diszkrepanciára fókuszálja figyelmünket, azaz retrospektív
reflexiót vált ki. Ebben a vizsgálatban 63 heteroszexuális résztvevőnek az
volt az állítólagos feladata, hogy értékeljenek jogi egyetemre benyújtott
felvételi kérelmeket. A résztvevőket úgy választották ki, hogy kismértékű
vagy erős előítéletről adtak tanúbizonyságot a homoszexuális férfiakkal
szemben (egy hétfokú skálát használva a kevéssé előítéletesek átlagértéke
1,03, az igen előítéleteseké 4,75 volt). Manipulálták az átélt diszkrepanciát.
A felvételi kérelmek egy részében ugyanis azt írta magáról a jelentkező,
hogy homoszexuáljs. A résztvevők egyik fele ilyen kérelmeket is olvasott,
a másik fele csak heteroszexuális kérelmekkel találkozott. Tehát az egyik
társaságnál működésbe jött a homoszexuális férfi sztereotípiája, a má-
siknál nem. A felviteli kérelmek torzítást tartalmaztak: a homoszexuális
jelentkező kérelme nagyon alacsony színvonalú volt, el kellett utasítani,
míg a heteroszexuális jelentkezőé magas színvonalú volt, jogos volt az el-
fogadása.
273
Az értékelések után a kísérletvezető elmondta, hogy a vizsgálat valójá-
ban arra irányult, hogy kiderítse, a szexuális irányultság vajon befolyással
van-e az emberek ítéletére. Elmondta a résztvevőknek, hogy mindenki
egyforma felvételi kérelmeket kapott, de a résztvevők némelyike úgy tud-
ta, hogy a jelentkező homoszexuális, mások úgy tudták, hogy heterosze-
xuális. Ebből az is következik, hogy - mivel a kérelmek a szexuális prefe-
renciát leszámítva egyformák voltak - aki elutasította, az feltehetőleg az
előítélete miatt tette. A csekély előítéletességű résztvevőknél ez feltehető-
leg diszkrepanciára vezetett, hiszen azzal kellett szembenézniük, hogy az
elveikkel ellentétesen viselkedtek. Az erősen előítéleteseknél ilyen diszkre-
panciára nem kellett számítani.
Ezután számos olyan változót néztek, amelyek a fenti manipulációtól
függhettek. Először is a résztvevőknek be kellett számolniuk a hangula-
tukról. Akik diszkrepanciát éltek át, azoknak feltehetőleg kevésbé volt jó a
hangulatuk. Ezután azt mondták nekik, hogy a kísérletvezető egy szakmai
megbeszélést szeretne tartani a sztereotipizálásról és az előítéletes viselke-
désről, és a megbeszélendő fő témákról szeretné megismerni a résztvevők
véleményét. Most az volt a dolguk, hogy olvassanak el egy összefoglalót
arról, hogy mennyire általánosan elterjedt a homoszexuális férfiak sztere-
otip megítélése, s hogy miként tudnák az emberek elkerülni az ilyen nega-
tív reakciókat. Az összefoglaló elolvasása után azt a feladatot kapták, hogy
sorolják föl azokat a gondolatokat, amik az olvasás során eszükbe jutottak.
Ezeket a gondolatlistákat abból a szempontból kódolták, hogy mennyire
fókuszáltak az illetők önmagukra, illetve abból a szempontból, hogy mi-
ként értékelték a jogi karra jelentkezőt (azaz, nézték a retrospektív reflexi-
ót). Végül azt is megmérték, hogy mennyire figyeltek oda a diszkrepancia
szempontjából fontos információra. Ennek az volt a módja, hogy egyrészt
mérték, mennyi időt fordítanak az összefoglaló elolvasására, másrészt fel
kellett idézniük, hogy a szöveg szerint milyen módokon kerülhető el az
előítéletes viselkedés. Az eredményeket a 16. táblázat mutatja.
Tehát azoknál a kismértékben előítéletes résztvevőknél, akiknél a szte-
reotípia aktiválásával diszkrepanciát idéztek elő, jóval erősebb negatív
érzések voltak tapasztalhatók, mint egyrészt azoknál a kismértékben elő-
ítéletes résztvevőknél, akiknél ilyen aktiválásra nem került sor, másrészt
a magas fokú előítéletet mutatóknál. Továbbá ezek a résztvevők jelentős
274
16. táblázat. Az önszabályozó modell működését alátámasztó adatok				
Mérés	Kismértékű előítéletesség		Erős előítéletesség	
	aktivált	nem aktivált	aktivált	nem aktivált
Negatív érzés	5,36 a	2,03	3,37. D	2,73. b,c
Önfókusz	0,42 a	0,16b	0,22, D	0,28 . a.b
Diszkrepancia- fókusz	0,63 a	0,21b	0,3 lb	0,29. b
Olvasási idő	4,37 a	3,80, b	4,07 . a,b	4,30 a
Elkerülés felidézése	2,31 a	1,19. b,c	0,75 c	1,62, b
Megjegyzés: Azok az átlagok, amelyeknek az indexe nem azonos, legalább p < 0,05 szinten szigni-
fikáns különbséget mutatnak.
mértékben többet gondoltak önmagukra és a diszkrepanciára, végül pedig
több figyelmet fordítottak az előítéletes reakciók csökkentésével kapcsola-
tos témára, ami kiderül az olvasási időre és a felidézési teljesítményre utaló
adatokból. Tehát az eredmények azt mutatták, hogy működik a feltétele-
zett önszabályozó mechanizmus.
További vizsgálatok a modellnek azt a feltevését is alátámasztották,
hogy a kismértékben előítéletes emberek egy diszkrepáns élményt kö-
vetően gátlás alá vonják az előítéletes reakcióikat. Fontos kérdés ugyan-
akkor, hogy a kontrollt segítő támpontok mennyire hatékonyak az elfo-
gult reakciók gátlásában. A modell szerint ezeknek hozzá kell járulniuk
a folyamatban lévő automatikus viselkedés megszakításához, és elő kell
segíteniük a prospektív reflexiót, amely lehetővé teszi a kontrollt, és azt,
hogy az automatikus reakciót tudatosabb, megfontoltabb válasz váltsa föl.
Monteith és munkatársai (2002) azt vizsgálták, hogy működésbe lép-e az
ilyen gátlás egy már kialakított kontrollt segítő támpont hatására. Ehhez
a kutatáshoz feketékkel szemben kis-, illetve nagymértékben előítéletes
résztvevőket toboroztak. Kettős feladatra hívták be őket a laboratóriumba.
Az első feladat abból állt, hogy fehér és fekete férfiak arcképeiről meg kel-
lett állapítani, hogy azonos-e egy előzőleg bemutatott fotóval vagy annak
tükörképe. Az összes ilyen képmegítélési próbát követte a másik feladat
275
aktuális lépése: mutattak nekik egy mondatot, ami egy embert jellemzett,
és az volt a feladatuk, hogy mondjanak fennhangon egy következtetést az
illetőről a mondat alapján. Például az a mondat, hogy „Ennek az ember-
nek sokat kell olvasnia” gyakran váltotta ki azt a következtetést, hogy az
illető egyetemi hallgató. Volt néhány olyan mondat is, amelynek a tipikus
következtetése összhangban van a feketékre vonatkozó sztereotípiával.
Például az „Ezt az embert sokat látni az utcán” mondat gyakran vezetett
arra a következtetésre, hogy az illető csöves, s ez összhangban van a feke-
tékre vonatkozó sztereotípiával. Az volt a feltevés, hogy egy kismértékben
előítéletes ember, ha egy fekete férfi arcképét követő mondatból olyan kö-
vetkeztetést készül levonni, aminek köze van a feketékre vonatkozó ne-
gatív sztereotípiához, akkor valamilyen „vészjelzés” kis időre megállítja,
prospektív reflexióra készteti, s ennélfogva lassabban fog válaszolni. A kí-
sérlet eredményei ékesen bizonyították ezt a feltevést. A 29. ábra mutatja,
hogy a kismértékben előítéletes résztvevők folyamatban lévő reakcióját
csakugyan megakasztotta az, ha egy fekete férfi arcképét negatív sztereo-
típiára utaló jellemzés követte, míg ez nem következett be fehér férfit áb-
rázoló arcképek után. Érdemes megjegyezni, hogy magát a következtetést
tartalmában nem befolyásolta, hogy előtte fehér vagy fekete arcot láttak,
hanem csupán a reakcióidőt.
29. ábra. Egy ember jellemzésére vonatkozó reakcióidők annak függvényében,
hogy a résztvevők előzőleg fehérek vagy feketék fotóit látták, illetve az
előítéletesség mértékének függvényében
276
Az önszabályozó modell tehát nyilvánvalóan jórészt arra épít, hogy a
kismértékben előítéletes emberek motiváltak arra, hogy elejét vegyék az
előítéletes viselkedésüknek. Ezt a motivációt vizsgálták Patrícia Devine
és munkatársai az önszabályozó modell elméleti keretei között (Devine
és mtsai, 2000). Az előítéletes magatartás leküzdésére irányuló motiváció
mérésére kifejlesztettek két skálát, a Belső motiváció az előítéletmentes re-
akcióra (Internál Motivation to respond without prejudice Scale; IMS) és
a Külső motiváció az előítéletmentes reakcióra elnevezésű skálát (Internál
Motivation to respond without prejudice Scale; EMS).
A Belső motiváció az előítéletmentes reakcióra skála ilyen tételeket tar-
talmazott például:
-	A vélekedéseim miatt belsőleg motivált vagyok arra, hogy ne legyek
előítéletes a feketékkel szemben.
-	Saját belső értékeim miatt hiszem, hogy helytelen sztereotípiákat al-
kalmazni a feketékkel kapcsolatban.
Ez a skála jól korrelált a faji előítéletek hagyományos mérőmódsze-
reivel, például Brigham (1993) skálájával (lásd például SIoan-Brigham-
Meissner, 2000).
A Külső motiváció az előítéletmentes reakcióra skála például ilyen té-
teleket tartalmazott:
-	Próbálok nem előítéletesnek mutatkozni a feketékkel szemben, mert
mások erős nyomást gyakorolnak rám.
-	Ha előítéletesen viselkedek a feketékkel szemben, aggódom, hogy
mások megharagszanak rám.
Ezt a skálát az énprezentálás és a társadalmi kívánatosság mérő-
eszközeihez viszonyították. Csak szerény kapcsolat mutatkozott az
énprezentálással, és független volt a társadalmi kívánatosság mutatóitól.
Tehát ez a skála olyasmit mér, ami ezeken a motivációkon túl van. Álta-
lánosságban azí mondhatjuk, hogy a kevéssé előítéletes emberek belsőleg
motiváltak (magas az IMS-értékük), az előítéletes emberekre a külső fe-
nyegetés hat.
A belső vág,1 külső motivációnak ott van jelentősége, hogy az előítéletes
viselkedés kontrollálása szempontjából nem mindegy, hogy melyikre épít.
Ha külső nyomásra valaki elfojtja az előítéletes viselkedését, annak hosz-
szú távon ára van. Plánt és Devine (1999) sok bizonyítékot találtak arra,
277
hogy ha valaki engedelmeskedik a mások által ráerőltetett nem előítéletes
normáknak, akkor, legalábbis bizonyos esetekben, ez szítja bennük az elő-
ítéletességet, és bumeránghatást vált ki.
Plánt és Devine (2004) magas és alacsony belső motivációjú résztve-
vőket egy faji alapú pozitív diszkriminációs programot nyíltan támogató
kommunikációval szembesített (több afroamerikai diákot vegyenek föl az
egyetemre azáltal, hogy több ösztöndíjat kínálnak nekik). A magas belső
motivációjú résztvevők ezután pozitív attitűdről számoltak be a program
iránt, az alacsony IMS-értéket mutató résztvevők viszont haraggal és el-
lenállással reagáltak.
Egy másik vizsgálatban a szerzők az attitűddel ellentétes viselkedés
kiváltására alapuló befolyásolási technikát alkalmazták (Festinger, 2000;
Harmon-Jones-Mills, 1999). Ennek a módszernek lényeges mozzanata,
hogy a résztvevőben fenntartják azt az illúziót, hogy szabad akaratából
cselekszik. Ebben a vizsgálatban arra vették rá a résztvevőket, hogy írja-
nak egy dolgozatot, amely támogatja ugyanazt a pozitív diszkriminációs
programot, mint a megelőző vizsgálatban (vagyis hogy több afroamerikait
vegyenek fel az egyetemre azáltal, hogy több ösztöndíjat kínálnak nekik).
A résztvevők olyan diákok voltak, akik előzőleg ellenezték a programot, de
változó szintű volt a belső, illetve a külső motivációjuk, amit a fenti tesz-
tekkel mértek. A résztvevők felét arra késztették, hogy szabadon válassza
az új felvételi politika támogatásáról szóló dolgozat megírását; a másik fe-
lének feladatul szabták, hogy támogassák az attitűdjükkel ellentétes állás-
pontot. A résztvevőkkel elhitették, hogy az általuk készített dolgozatokat
eljuttatják ahhoz az egyetemi bizottsághoz, amely a felvételi politikán dol-
gozik. A legtöbben engedtek a dolgozat megírására vonatkozó kérésnek.
Az előző vizsgálathoz hasonlóan a résztvevők attitűdbeli, érzelmi és
magatartásbeli reakcióira voltak kíváncsiak a kutatók. A dolgozat meg-
írása után arra kérték a résztvevőket, hogy számoljanak be a programmal
kapcsolatos jelenlegi attitűdjükről, s ebben ugyanazt a mérőeszközt alkal-
mazták, mint amelyen eredetileg a szembenállásukat kinyilvánították. Az
érzelmeik mérése céljából megkérdezték őket, hogyan érezték magukat,
mialatt a dolgozatot írták. Itt arra voltak kíváncsiak a kutatók, hogy az
engedelmeskedés a kérésnek milyen mértékben fokozta a harag érzését
(például dühösnek érzik magukat, bosszúsak, haragosak, neheztelnek).
278
Végül egy viselkedésre vonatkozó mérésre is sor került. A résztvevők kár-
tyákat kaptak, amelyeken kifejezhették támogatásukat vagy ellenzésüket
a programmal kapcsolatban, amelyeket elküldenek majd a bizottságnak.
Húsz kártyából álló csomagot kapott mindenki, és annyit tölthetett ki kö-
zülük, amennyit óhajtott. így mérték a bumeránghatás mértékét (vagyis
hogy mennyire hajlamosak közvetlenül fellépni a felvételi programmal
szemben), miáltal újra kifejezhetik negatív attitűdjüket.
Az eredmények azt mutatták, hogy bár voltak, akik pozitívan reagál-
tak tekintet nélkül arra, hogy késztették vagy utasították az attitűdjük-
kel ellentétes dolgozat megírására, mások nagyon negatívan álltak hozzá
(Plant-Devine, 2004). Vegyük először szemügyre az attitűdökre vonatko-
zó adatokat, s ne felejtsük el, hogy kezdetben minden résztvevő ellenezte a
programot. A korábbi vizsgálat eredményeivel összhangban, a résztvevők
végső attitűdjét a programmal kapcsolatban elsősorban az IMS-értékük,
azaz a belső motivációjuk foka határozta meg. A magas IMS-értéket mu-
tató résztvevők viszonylag pozitívan viszonyultak a programhoz, ami
attitűdváltozásra utalt, míg az alacsony IMS-értékűek, azaz akiket külső
motiváció jellemzett, kitartottak negatív attitűdjük mellett.
Az érzelmekre és a viselkedésre vonatkozó adatok vizsgálata azonban
feltárta, hogy a kép jóval összetettebb. A haragos érzelmek mérési eredmé-
nyei azt mutatták, hogy az attitűddel ellentétes dolgozat megírása által ki-
váltott érzelmi reakciókat a belső és a külső motivációra vonatkozó értékek
együttesen határozták meg. A magas belső motivációjú résztvevők számá-
ra, függetlenül a kükő motivációjuk mértékétől, a dolgozat írása csekély
haragérzettel járt. Azon résztvevők esetében azonban, akik alacsony belső
motivációt mutattak, a dolgozatíráskor átélt harag mértéke attól függött,
hogy milyen mértékű a külső motivációjuk. Akik a külső motivációban
is alacsony értéket mutattak, nem éreztek dühöt a dolgozatírás alatt, akik
viszont magas külső motivációs értéket mutattak, kimondottan haragot
éltek át írás közben. A reaktanciaelméletnek megfelelően ezek az emberek
külső motivációból reagáltak előítéletet félretéve, így folyamatosan résen
kellett lenniük, s ez egyre fokozódó nehezteléshez vezetett.
A viselkedést mérő adatok a harag eredményeit tükrözték. Azaz a vá-
laszaikat a belső és külső motivációs értékek együttesen határozták meg.
A magas belső motivációs értékű résztvevők, függetlenül a külső motivá-
279
ciós értékeiktől, a dolgozat megírása után hasonló mértékben támogatták
a programot. Ezzel szemben az alacsony belső motivációs értéket mutató
résztvevők magatartása a külső motivációs értéküktől függött. Az alacsony
belső motivációs és alacsony külső motivációs értéket mutató résztvevők
szerény mértékben támogatták a programot, míg az alacsony belső mo-
tivációs és magas külső motivációs értéket mutató résztvevők erőteljesen
ellenezték azt. Náluk bumeránghatást váltott ki, hogy az attitűdjükkel el-
lentétes álláspont mellett kellett érvelniük.
Ezekből a kutatásokból levonható az a tanulság, hogy a kevéssé előítéle-
< tes embereket segíteni lehet abban, hogy ezt az értéküket a viselkedésük-
ben is érvényesíteni tudják. Fejleszteni lehet a készségeiket abban, hogy ki
tudjanak törni az előítéletes viselkedés automatikus rossz szokásából. En-
nek a legfőbb útja a gyakorlás, aminek feltétele, hogy gyakran érintkezzen
a stigmatizált csoport tagjaival (Monteith-Sherman-Devine, 1998). Az
érintkezés során az a kulcsfontosságú tényező, hogy megtanuljuk idejében
felismerni a korábbi kudarcokra utaló jeleket (Monteith és mtsai, 1999),
mert akkor proaktívan tudunk cselekedni.
Láttuk, hogy a belső motiváció mennyire fontos abból a szempontból,
hogy fel lehessen venni a harcot az előítéletes viselkedéssel még akkor is,
ha az illető felismeri, hogy mi az értékeinek megfelelő, nem előítéletes
viselkedés. De hogyan lehet belső motivációt kialakítani emberekben?
Először is a természetes ellenállást, a reaktanciát ki kell kerülni, mert ez
hamar vezet a harag érzelméhez. A kognitív disszonancia mechanizmusát
célszerű következetesen alkalmazni, vagyis csak olyan mértékű nyomást
gyakoroljunk az emberekre, hogy a viselkedésüket ne külső kényszernek
tulajdonítsák. Az is segíthet, ha az előítéletmentes magatartásra irányuló
nyomás nagyon nagy személyes hitellel bíró, kedvelt emberektől szárma-
zik. Fontos tehát, hogy a társadalmi nyomás forrásával azonosulni tudja-
nak a célba vett emberek.
Devine, Plánt és Buswell (2000) járható útnak tartják a belső motivá-
ció kialakításához azt is, ha empátiát alakítunk ki az előítélettel sújtott
csoport tagjai iránt. Ezt a stratégiát viszonylagos sikerrel alkalmazták
Batson és munkatársai (1997) különböző stigmatizált csoportok irányá-
ban - AIDS-betegek, hajléktalanok, gyilkosok. Az etnikai előítéletek
esetén persze problémát okoz az, hogy valószínűleg más gyökereik van-
280
nak, ezzel együtt elképzelhető, hogy az empátia kiváltása enyhíthet az
ellenséges attitűdökön.
A Monteith és munkatársai által kidolgozott, fentebb ismertetett önsza-
bályozó modell azon alapult, hogy az emberek - legalábbis a kismértékben
előítéletesek - diszkrepanciát élnek át az általuk vallott egyenlőségelvű ér-
tékek és az előítéletes viselkedés között. Ennek a gondolatmenetnek fontos
előképe Rokeach (1973) elgondolása az értékkonfrontációról. A nagyon
előítéletes embereket arra lehet biztatni, hogy gondolják végig, milyen
következményekkel jár az, ha az egyenlőségelvű értékeikhez képest na-
gyon előítéletesen viselkednek. Ha nagyon távol állnak ezek az elképzelt
következmények az illetők által vallott eszményektől, akkor Rokeach sze-
rint ez oda vezet, hogy elégedetlenek lesznek magukkal - s ez beindíthatja
a Monteith és munkatársai által vázolt önszabályozási folyamatot - akár
erőteljesebben előítéletes emberek körében is.
A sztereotípiák előítéletes magatartásra vezető automatikus hatása el-
leni küzdelemnek egy másik lehetőségét vetik föl Dovidio és munkatársai
(2000). A fenti vizsgálatokban a csekély mértékben előítéletes embereket
az a cél vezérelte, hogy összhangban legyen viselkedésük az általuk vallott
értékekkel. Dovidio és munkatársai feltétezik az ilyen célok által vezérelt
hozzáállást. Tudjuk, hogy az automatikus előítéletes válaszok elfojtására
tett kísérletek bumeránghatást is kiválthatnak (Macrae és mtsai, 1994;
Wegner, 1994), mégis elképzelhető, hogy az emberek ki tudnak fejleszteni
„önmozgató” kontrollt tetteik fölött azáltal, hogy gyakran és állhatatosan
követnek egy célt, például azt, hogy ne sztereotipizáljanak (Bargh, 1990).
Idézik Monteith, Shei mán és Devine megfogalmazását: „A gyakorlás tö-
kéletessé tesz. Bármely más mentális folyamathoz hasonlóan a gondolat
elfojtásának folyamatai is eljárássá és viszonylag automatikussá válhatnak”
(1998,71.).
Abból az egyszerűnek hangzó hipotézisből indultak ki Dovidio és
munkatársai (2000), hogy a sztereotípiák automatikus aktiválódása ki-
küszöbölhető azáltal, hogy ismételten és következetesen végrehajtjuk azt
az egyszerű aktust, mellyel tagadjuk a sztereotip kategóriakombinációkat.
Ebben a vizsgálatban holland főiskolások először egy előhangolt Stroop-
281
féle színmegnevezési feladatot végeztek3 annak ellenőrzésére, hogy a ki-
induláskor milyen mértékben jönnek működésbe a bőrfejűekkel kapcso-
latos sztereotípiák. Ennek során először bemutattak a résztvevőknek egy
kategóriacímkét (például bőrfejű), amit egy sztereotip tulajdonság köve-
tett (például agresszív), ami négy szín egyikével volt kinyomtatva. Az volt
a feladatuk, hogy először olvassák el maguknak az első szót, utána ami-
lyen gyorsan csak tudják, mondják meg a második szó színét. A résztvevők
akkor lehettek sikeresek ebben a feladatban, ha a figyelmüket át tudták
terelni a betűszínre, és el tudtak távolodni a célszó jelentésétől. Ha a sze-
mantikai sztereotípiák automatikusan működésbe jöttek, akkor ütköztek
a színmegnevezési reakcióval, ami hosszabb reakcióidőt eredményezett
(MacLeod, 1991).
A kutatás második szakaszában a résztvevők kiadós tréninget kaptak
(480 próbát) a bőrfejűekkel kapcsolatos sztereotip asszociációk tagadásá-
ból. Konkrétan, a résztvevők azt az utasítást kapták, hogy „ne aktiváljanak
kulturális asszociációkat”, amikor egy adott csoport (például bőrfejűek)
egy tagjának képe jelenik meg a számítógép képernyőjén. Amikor egy
sztereotip kombinációt láttak (például egy bőrfejű képe az agresszív szóval
társítva), egyszerűen mondják azt, hogy nem.
A vizsgálat harmadik szakaszában a résztvevők ismét a Stroop-feladatot
kapták. Fontos megjegyezni, hogy ezúttal nem kaptak olyan utasítást,
hogy tagadják a bőrfejűekkel kapcsolatos asszociációkat, s egyik tulajdon-
ság sem egyezett meg azokkal, amelyeket az első két szakaszban használ-
tak. Arra számítottak a kutatók, hogy a konkrét sztereotip asszociációk ta-
gadásában kiadós gyakorlaton átesett résztvevők kisebb mértékben fogják
automatikusan működésbe hozni sztereotípiáikat, mint azok, akik ilyen
tréningen nem estek át (30. ábra).
3 A Stroop-hatás (Stroop, 1935) azt jelenti, hogy az embernek meg kell neveznie azokat a színe-
ket, amelyekkel különböző szavakat leírtak, akkor a megnevezés lelassul, ha ellentmondás van a
szó jelentése és a tinta színe között. Például a piros szó zöld színnel írva lassúbb megnevezésre
vezet, mint pirossal vagy semleges feketével írva.
282
30. ábra. Az automatikus sztereotípiaaktiválás elleni tréning hatása, hogy
kiküszöböli az előhangolás ütközését a bőrfejüekre vonatkozó tulajdonságok
színmegnevezésével. Az oszlopok azt mutatják, hogy a sztereotip tulajdonság a
betűszín megnevezését mennyire késleltette (ezredmásodpercben)
Az ábra mutatja az eredményeket, amelyek alátámasztják azt a feltevést,
hogy alapos tréninggel gátlás alá lehet helyezni korábban automatikusan
működésbe jövő sztereotípiákat. Azóta ugyanilyen hatást sikerült a szer-
zőknek kimutatniuk a nemi sztereotípiákkal kapcsolatban egy holland
kutatásukban, illetve az etnikai sztereotípiákkal kapcsolatban az Egyesült
Államokban (Kawakami és mtsai, 2000, 4. vizsgálat). Lényeges, hogy ki-
adós tréningre van szükség, egy korlátozottabb változat (80 próba) nem
bizonyult elegendőnek (kawakami és és mtsai, 2000, 2. vizsgálat). Ezek a
kutatások azt is kimutatták, hogy az előzetes alapos tréning a bőrfejűekkel
kapcsolatos sztereotípiák spontán automatikus aktivációját képes volt gá-
tolni, s ez a gátlás viszonylag tartósnak bizonyult, ugyanolyan mértékűnek
találták nem csak köz tétlenül a tréning után, de 2,6 és 24 órával a trénin-
get követően is. Az egyetlen komoly bökkenő ezekkel az eredményekkel
az, hogy ilyen intenzív és időigényes „átkondicionálás” nem igazán alkal-
mas társadalmi méretű programok számára.
Az azóta eltelt évek során számos egyéb sztereotípia esetében is kimu-
tatták a tréning ilyen hatását, és tovább finomították a modellt, például
figyelembe vették, hogy az embereknek arra is szükségük van, hogy kellő
motivációjuk és kapacitásuk legyen a korrekcióra (Kawakami-Dovidio-
283
van Kamp, 2007). Ök azt a furcsa helyzetet veszik szemügyre, amikor a
sztereotipizálás enyhítését célzó befolyásolással szemben alkalmazzák az
emberek a korrekciós mechanizmusaikat. A feltárt jelenség tehát éppen
hogy ellene hat annak a tréningnek, amiről előbb sikerrel mutatták ki,
hogy csökkenteni képes a működésbe hozott sztereotípiák tényleges al-
kalmazását a viselkedés során. Vagyis ha az emberek úgy érzik, hogy a
reakcióik befolyásolását célzó stratégiával van dolguk, akkor megpróbál-
hatják helyreállítani a korábbi sztereotip asszociációikat, azaz korrigálni
a beavatkozás észlelt hatását. Konkrét példaként Kawakami, Dovidio és
van Kamp (2005) azt tapasztalták, hogy ha a résztvevők a nőkkel kapcso-
latos sztereotip asszociációik tagadásában kiadós tréningben részesültek,
miáltal sikerült kiküszöbölni a sztereotípiák automatikus aktiválódását
(Kawakami és mtsai, 2000), a résztvevők továbbra is jelentős elfogultságot
mutattak a nők alkalmazásával szemben. A paradoxon tehát az, hogy a
tréning segítségével az automatikus sztereotípiaalkalmazás csökkenthető
volt, ám ha volt kellő mentális kapacitása a résztvevőknek, akkor, felis-
merve a rájuk irányuló stratégiai befolyásolást, kontrolláltan beindították
a befolyást korrigáló mechanizmusokat. Ha most ezeket a korrigáló folya
mátokat a kapacitás lekötésével kiiktatták, akkor megmaradt a tréningnek
az automatikus sztereotípiaalkalmazást gátló hatása.
A sztereotípiák előítéletes viselkedést gerjesztő automatikus hatásának
leküzdésére láttunk olyan megoldási stratégiát, amely megpróbálja az au-
tomatikus reakciót kontrollált, tudatos válasszá alakítani, és láttunk olyat,
amely tréning segítségével megpróbálja az előítélet-mentes viselkedést
automatikussá tenni. Most olyan megoldási lehetőségeket veszünk szem-
ügyre, amelyek a tudattalan előítéletes viselkedés megváltoztatását többé-
kevésbé tudattalan eszközökkel próbálják elérni.
Az egyik ígéretes megközelítés abból indult ki, hogy az automatikus ne
gatív előítéletek úgy is módosíthatók lehetnek - közvetett s így nem feltét-
lenül tudatos befolyásolás útján -, hogy megváltoztatjuk az emberek által
átélt társas kontextust. Konkrétan azt a feltevést fogalmazták meg, hogy
ha az embereket olyan társas szituációkba helyezzük, amelyekben gyakran
találkoznak stigmatizált csoportok kedvelt és nagyra becsült tagjaival (pél-
dául híres afroamerikaiakkal vagy híres roma emberekkel), és ugyancsak
gyakran találkoznak a magasabbra értékelt csoportok megvetett tagjaival
284
(becstelen európai amerikaiakkal vagy magyarokkal), akkor a csoportok
közötti viszonyokkal kapcsolatos automatikus attitűdjük jelentős változá-
son mehet át (Dasgupta-Greenwald, 2001).
A következő kutatási eredményeket, amelyek az automatikus előítéletek
változtatásának lehetőségeit feszegetik, jelentős részben az Implicit atti-
tűdre vonatkozó tesztre alapozva kapták, ezért helyénvaló itt kicsit bőveb-
ben bemutatni ezt a módszert, mielőtt rátérnénk az alkalmazásával kapott
eredmények bemutatására.
Az Implicit asszociációs teszt (Implicit Association Test, IÁT) az imp-
licit attitűdök mérésére ma már széles körben elterjedt módszer. Tekint-
sünk egy tipikus lAT-kísérletet, ez 5 fázisból áll.
1.	A résztvevők az attitűdtárgy szempontjából releváns célszavakat
kategorizálnak. Vegyük például a rovarokat és a virágokat! A résztvevők
először kategorizálnak szavakat (például csótány és rózsa) vagy rovarszó,
vagy virágszó gyanánt oly módon, hogy a bal kezükkel nyomnak meg egy
gombot akkor, ha rovarszó, vagy a jobb kezükkel egy másik billentyűt, ha
virágszó.
2.	Most egy másik szóhalmazt kategorizálnak a résztvevők (például bol
dog és rohadt) aszerint, hogy kellemes vagy kellemetlen, ugyanígy vagy
bal kézzel az egyik, vagy jobb kézzel a másik billentyűt lenyomva. Az első
két szakasz a tanulási fázis.
3.	A harmadik szakaszban a korábban megtanult kategorizálásokat
kombinálják. Nyomják meg a bal kezükhöz tartozó billentyűt, ha a meg-
jelenő szó vagy rovar, vagy kellemetlen, és nyomjanak meg egy másik bil-
lentyűt a jobb kezükkel, ha a szó akár virág, akár kellemes.
4.	A negyedik szakaszban a válaszbillentyűket felcserélik: most a jobb
kezükre eső gombot nyomják meg, ha rovarszó és a bal kezükre esőt, ha
virágszó.
5.	Végül a 4. szakaszban gyakorolt kategorizálást kombinálják a 2. sza-
kaszban megtanult értékelő kategorizálással. A rovarok és virágok eseté-
ben a résztvevőknek azt mondják, hogy nyomjanak meg egy billentyűt a
bal kezükkel, ha egy szó vagy virág, vagy kellemetlen, és nyomjanak meg
egy másik billentyűt a jobb kezükkel, ha a szó vagy rovar, vagy kellemes.
Az átfogó lAT-eredményt úgy kapjuk meg, hogy megnézzük a reakció-
idő-különbségeket a két kombinált szakasz között. Azok az emberek, akik
285
gyorsabban válaszolnak, amikor a kellemes és a virág vannak párosítva
egy adott válaszbillentyűn, mint amikor a kellemes és a rovar, azoknak
pozitívabbak az asszociációik a virágok iránt, mint a rovarok iránt. Vagy
fordítva, akik a kellemes és rovar kombinációra válaszolnak gyorsabban,
mint a kellemes és virág párra, azoknak pozitívabb az attitűdjük a rovarok
iránt, mint a virágok iránt.
Ez tehát az lAT-módszer lényege. Nyilvánvaló, hogy ennek a módszer-
nek az alkalmazásával igen megbízható adatokat kaphatunk a nem tuda-
tos, implicit attitűdökről, különösen az előítéletekről.
Térjünk tehát vissza ahhoz a kérdéshez, hogy változtathatók-e a nem
tudatos, automatikusan működésbe lépő előítéletek. Az említett szerzők
40 jól ismert fekete és fehér ember képét gyűjtötték össze úgy, hogy négy
kategóriát alkossanak, mindegyikben 10-10 fényképpel, az alábbiak sze-
rint:
1.	nagyra becsült fekete (például Denzel Washington),
2.	nagyra becsült fehér (például Tóm Hanks),
3.	nem kedvelt fekete (például Mike Tyson, az agresszív nehézsúlyú
boxoló),
4.	nem kedvelt fehér (például Jeffrey Dahmer, a terrorista).
Az automatikus attitűdöket az Implicit asszociációs teszttel mérték, és
alkalmaztak az explicit előítéletességet mérő módszert is. Azt az eredményt
kapták, hogy az előítéletekkel ellentétes hírességek látványa az automati-
kus attitűdöket mérő tesztben egyértelműen kimutatható volt, csökkent
a feketékkel szembeni automatikus negatív előítélet; ez viszonylag tartós
hatásnak is bizonyult, 24 óra elteltével még jól kimutatható volt. Ugyanak-
kor az is kiderült, hogy a kiemelkedően pozitív kisebbségi emberek (és ne
gatív többségi emberek) látványa nem változtatott érzékelhető mértékben
az explicit előítéletekre. Ez azt mutatja, hogy valószínűleg eltérő pszicho-
lógiai mechanizmusok állnak az automatikus és a kontrollált előítéletek
mögött. Különösen fontosak az ilyen eredmények abból a szempontból,
hogy bizonyítják, elvben lehetséges a tudatunkon kívül eső, automatikus
előítéleteket is módosítani, szemben azzal a markáns állásponttal, amely c
tekintetben igen pesszimista (például Bargh, 1999).
286
A kontaktushipotézis
Az előítéletek csökkentését célzó megoldások közül talán a legrégebbi és
legvitatottabb az eredetileg Gordon Allport által megfogalmazott elkép-
zelés, a csoportok közötti kontaktus előítéletet csökkentő hatására vo-
natkozó hipotézis, röviden a kontaktushipotézis. Már Allport is abból a
megfigyelésből indult ki, hogy bizonyos esetekben a különböző etnikai
csoportok közötti érintkezés elejét veszi a csoportok közötti feszültségek-
nek. Idézi például Lee és Humphrey megfigyelését az 1943-as detroiti lá-
zadásról: „Azok az emberek, akik egymás szomszédságában éltek, nem
keltek fel egymás ellen. A Wayne Egyetem diákjai, akik között egyaránt
voltak fehérek és feketék, békésen mentek a dolgukra még a Véres Hétfőn
is. A hadiüzemekben dolgozó fehér és fekete munkások között sem fordult
elő villongás...” Allport, 1977,369.).
Egy magyar kutatás során Belső-, Középső- és Külső-Erzsébetváros
lakóival folytattunk fókuszcsoportos beszélgetéseket. Belső-Erzsébetvá-
rosban a romák aránya igen alacsony, a Középsőben valamivel magasabb,
Külső-Erzsébetvárosban (Garay tér, Nefelejcs utca) pedig igen magas. Az
egyes körzeteket képviselő emberek külön csoportokban vettek részt a
kutatásban. Minden csoportban spontán felvetődött a roma lakossággal
kapcsolatos problémák kérdése. A legerősebb előítélet a Belső-Erzsébet-
városból verbuvr.lt csoportokban volt tapasztalható, akik viszonylag rit-
kán érintkeztek személyesen romákkal, míg a leginkább türelmes attitűd a
Külső-Erzsébetvárosban élő nem roma résztvevőket jellemezte. Ugyanak-
kor számtalan példát lehet felhozni arra is, hogy az egymás szomszédsága,
a gyakori érintkezés éppen ellenkező hatással, az előítéletek és a csoportok
közötti feszültség fokozódásával jár. Ennek az ellentmondásnak a feloldá-
sára fogalmazta 'meg Allport máig érvényes kritériumait arról, hogy mi-
lyen típusú érintkezés az, ami képes lehet az előítéletek enyhítésére.
Allport (1977) nyomán a csoportok közötti kontaktus akkor van pozi-
tív hatással az előítéletekre, ha négy feltétel teljesül:
1.	Egyenlő státus. Az adott szituációban fontos, hogy a különböző cso-
portokhoz tartozó emberek státusa egyenlő legyen.
287
2.	Közös célok. A közös célok jelentőségét a sportcsapatok példázzák a
legjobban, különösen abban a tekintetben, hogy a bajnokság megnyerése
mint hosszabb távú cél is erősíti a hatását.
3.	Csoportok közötti együttműködés. A közös célokat egymásra utalva,
a csoportok közötti versengés nélkül kell elérni. Aronson jigsaw osztálya
kiváló példa e feltétel magvalósulására.
4.	A hatóságok, a törvény vagy a szokás által kapott támogatás. Ha a
csoportok közötti kontaktus nyílt társadalmi támogatást kap, akkor köny-
nyebben fogadják el az érintettek, és erősebb lesz a pozitív hatása. A ható-
ság támogatása az elfogadás normáit fekteti le. Mint hosszú távú projekt
az iskolabuszoztatási program szolgál nagyszerű példával erre a feltételre.
A csoportok közötti kontaktus előítéleteket csökkentő hatására a fel-
sorolt négy feltétel fennállása esetén már kezdetben is számos pozitív
példával lehetett találkozni. Például a kereskedelmi tengerhajózás 1948-
as deszegregációját követően kölcsönös függés alakult ki a hajókon és a
tengerész szakszervezetekben. Minél több utat tettek meg a fehér tenge-
részek feketékkel ilyen körülmények között, annál pozitívabbakká váltak
faji attitűdjeik (Brophy, 1946). Hasonlóképpen azok a fehér rendőrök
Philadelphiában, akik fekete kollégákkal dolgoztak együtt, kevésbé elle-
nezték, hogy fekete rendőrök álljanak munkába a körzetükben, hogy feke-
te partnerrel osszák be közös szolgálatra, és hogy elfogadja egy megfelelő
szakképzettséggel rendelkező fekete rendőr utasításait (Kephart, 1957).
A lakóhelyi szegregációról ismert, hogy melegágya az etnikai előíté-
leteknek. Ebben a tekintetben is nagyon pozitív eredményeket kaptak a
lakóhelyi deszegregációval kapcsolatban amerikai kutatók. Például ösz-
szehasonlítottak lakáskiutalási rendszereket, megnézték, hogy a szegregált
és a deszegregált rendszerek milyen hatással vannak a faji előítéletekre
(Deutsch-Collins, 1951). New York Cityben vizsgáltak egy deszegregált
lakáskiutalási rendszert, és azt tapasztalták, hogy a megkérdezett háziasz-
szonyok 75%-a támogatta ezt a formát, és nagyobb megbecsüléssel nyilat-
koztak a szomszédaikról. Ezzel szemben a Newarkban vizsgált szegregált
kiutalási rendszer esetében a vegyes formát csak a háziasszonyok 25%-a
támogatta. Amikor a fehér háziasszonyokat fekete szomszédaik hibáiról
kérdezték, akkor a deszegregált területen élő háziasszonyok személyes
problémákat említettek, például kisebbrendűségi érzést. A szegregált terü-
288
létén élő nők az elterjedt sztereotípiáknak megfelelő kritikát fogalmazták
meg, hőzöngőknek, veszélyeseknek nevezték a feketéket.
Egy másik kutatásban arról kérdeztek vegyes területen lakó fehéreket,
hogy milyen viszonyban vannak a környéken élő feketékkel (Wilner-
Walkley-Cook, 1955). Azok között a fehér lakók között, akik csak alkalmi
köszönést váltottak a fekete szomszédaikkal, csupán egyharmad arányban
volt tapasztalható kedvező attitűd irányukban. Akik viszont beszélgetésbe
is elegyedtek velük, azoknál ez az arány 50% volt, és háromnegyede alakí-
tott ki pozitív faji nézeteket azoknak, akik összetettebb és gyakoribb társas
érintkezésben voltak a feketékkel.
A siker szempontjából az adott közösségben érvényesülő normáknak is
döntő szerepük van. A deszegregációs projektekben részt vevő fehérek a
hatóságok részéről helyeslésre számíthattak, ha barátságosan viszonyultak
fekete szomszédaikhoz, s ez a norma elősegítette a többi tényező pozitív
hatását. Ugyanakkor a szegregált lakáskiutalási rendszerben joggal félhet-
tek attól, hogy a többi fehér ellenszenvét magukra vonják, vagy akár ki
is közösíthetik őket, ha barátságot ápolnak feketékkel. Wilner és munka-
társai ezt így fogalmazták meg: „A kontaktus és az észlelt társas légkör
megerősítik egymást, ha azonos irányba mutatnak, de kioltják egymást,
amikor a hatás ellentétes irányú” (idézi Pettigrew, 1998, 68.).
Mint korábban jeleztük, a kezdeti sikerek ellenére ez az elmélet sok
vitát váltott ki és vált ki ma is. Pettigrew (1998) nyomán a kontaktushi-
potézissel szemben felmerülő legfontosabb problémákat az alábbiakban
foglalhatjuk össze.
Az oksági sorrend problémája. A feltevés szerint az optimális körülmé-
nyek között létrejött kontaktus csökkenti az előítéletet, ám lehet, hogy az
oksági sorrend fordított. Az előítéletes emberek elkerülik a kontaktust a kül-
ső csoporttal. Ezzel az ellenvetéssel három szemszögből lehet foglalkozni:
1.	Olyan csoportok közötti helyzeteket kell keresni, ahol a résztvevők
választási szabadsága nagyon korlátozott. A már említett kereskedelmi
hajózással, illetve a philadelphiai rendőrséggel kapcsolatos tapasztalatok
ilyenek voltak. Ezek alátámasztották Allport hipotézisét.
2.	Statisztikai elemzésekkel össze lehet hasonlítani az adatokat reciprok
útvonalak mentén, azaz az optimális kontaktus csökkenti az előítéletet, és
az előítélet csökkenti a kontaktust.
289
3.	A longitudinális kutatások kínálják a legmegbízhatóbb adatokat, de
ezek sajnos ritkák. A példa Sheriffék híres rablóbarlang-kísérlete. A longi-
tudinális adatok jelentősége mellett szólnak azok a tapasztalatok is, misze-
rint a kezdeti csoportközi kontaktushelyzeteknek nemigen volt hatásuk, s
csak ismételt alkalmak során alakult ki a pozitív hatás.
Az elősegítő és a lényegi feltételek összekeveredése. Az eredeti négy fel-
tételhez a szakirodalomban rendre további tényezőket adtak hozzá, ami
felveti a végtelen lista veszélyét, illetve azt a veszélyt, hogy az összes feltétel
érvényesülésének esélye nagyon leszűkül, miközben a tapasztalatok ennél
gyakrabban jeleznek pozitív hatást a csoportok közötti kontaktus során.
Például egy németországi kutatásban javasolták a feltételek közé a közös
nyelvet, az önkéntességet és a prosperáló gazdaságot (Wagner-Machleit,
1986); egy izraeli vizsgálat feltételül szabta, hogy a kezdeti viszony a cso-
portok között nem lehet túlságosan negatív (Ben-Ari-Amir, 1986); Cook
(1978) szerint pedig döntő jelentősége van a sztereotípiák cáfolásának.
Valószínűleg Allport eredeti négy feltétele tekinthető lényeginek, ami jó
eséllyel menti meg a kontaktushipotézist.
Nem világos a változás folyamata. A kontaktushipotézis eredeti formá-
jában nem szól arról, hogy milyen folyamatok eredményeként kerül sor
az attitűdök és a viselkedés megváltozására, csak azt jósolja meg, mikor
kerül sor rá.
A hatás általánosításának problémája. Az eredeti kontaktushipotézis
nem ad támpontot arra, hogy a konkrét szituációban tetten érhető attitűd-
változás miként válhat általánossá, miként jelenhet meg más helyzetekben
is az új attitűd. Márpedig ez a kérdés döntő abból a szempontból, hogy a
kontaktus hatására számíthatunk-e hosszú távú pozitív következmények-
re. Az általánosíthatóságot három szempontból is vizsgálni kell:
-	A megváltozott magatartás megjelenik-e más szituációkban?
-	A konkrét csoporttagok iránt megváltozott attitűd kiterjed-e a teljes
külső csoport egészére?
-	A változás a konkrét külső csoporton túl más, a kontaktusban közvet-
lenül nem érintett csoportok iránti attitűdre is hat-e?
290
A csoportok közötti kontaktus révén elérhető változás
négy folyamata
Említettük már, hogy az eredeti Allport-féle kontaktushipotézis egyik
gyengéje, hogy az attitűdváltozás folyamatáról nincs érdemi mondaniva-
lója. Az újabb kutatások szerint négy egymással kapcsolatban álló folya-
mat működik a kontaktuson keresztül, és közvetíti az attitűdváltozást:
-	tanulás a külső csoportról,
-	magatartásváltozás,
-	érzelmi kötelékek kialakítása,
-	a saját csoport átértékelése.
Az alábbiakban ezeket a folyamatok tekintjük át röviden.
A külső csoport megismerése. A külső csoport jobb megismerése olykor
csakugyan csökkenti az előítéletességet, de csak nagyon korlátozott körül-
mények között. Rothbart és John (1985) szerint a külső csoporttal kapcso-
latos sztereotípiákat cáfoló bizonyítékok csak akkor módosítják azokat, ha
1.	a külső csoport viselkedése határozottan elüt a sztereotípia alapján
várttól, és erősen kötődik a csoport címkéjéhez;
2.	gyakran és számos különböző helyzetben fordul elő;
3.	az így viselkedő külső csoporttagokat a csoport tipikus képviselőinek
látják.
A külső csoport jobb megismerése önmagában általában kevés ahhoz,
hogy számot tévő javulást érjen el az attitűdökben, de más tényezőkkel
kombinálva fontos szerepet játszik a sztereotípiák módosításában.
Magatartásváltozás. A magatartás megváltozása disszonancia révén elve-
zethet az attitűd megváltozásához (Aronson-Patnoe, 1997). Ha ezt még
jutalom is követi, a hatás még erősebb.
Érzelmi kötelékek kialakítása. A csoportok közötti találkozások kezdetén
gyakori a szorongás, és ez negatív reakciókat válthat ki. Ez akár még elő-
ítélet nélkül is bekövetkezhet, de a további kontaktus jobbára csökkenti
ezt a kezdeti szorongást, bár ha rossz tapasztalatok társulnak hozzá, akkor
ellenkező hatás is lehetséges.
291
A külső csoporttaghoz fűződő barátság igen pozitív szerepet játszik az
egész csoport iránti attitűd alakulásában. Egy nagyszabású európai kuta-
tás során (Pettigrew, 1997a, b; Pettigrew-Meertens, 1995) több mint 3800
többségi válaszadót kérdeztek véletlen minták alapján Nagy-Britanniában,
Hollandiában, Franciaországban és Németországban országuk fontosabb
kisebbségeivel kapcsolatos attitűdjeik felől, valamint azt is megkérdezték,
vannak-e más nemzetiségű, etnikumú, kultúrájú, vallású vagy társadalmi
státusú barátaik. A külső csoportbeli barátokkal rendelkező többségiek
minden mintában jelentősen alacsonyabb értékeket mutattak öt különbö-
ző előítéletskálán. Az ilyen válaszadók sokkal gyakrabban számoltak be
arról, hogy szimpátiát és megbecsülést éreztek a külső csoport iránt.
A saját csoport átértékelése. A csoportok közötti optimális kontaktus során
nem csupán a külső csoportról, hanem a saját csoportunkról is tanulunk.
Ennek fényénél egy kissé másként láthatjuk a saját csoportunkat, kevésbé
gondoljuk úgy, hogy a saját csoportunk normái az egyedüli helyes nor-
mák. Az európai vizsgálatban például a külső csoportbeli barátokkal ren-
delkező válaszadók kisebb mértékű nemzeti büszkeséget mutattak, még
akkor is, ha kiszűrték az iskolázottság, az életkor és a politikai konzervati-
vizmus tényezőit (Pettigrew, 1997c).
Az általánosíthatóság kérdése
A kontaktushipotézissel kapcsolatban problémaként merült föl, hogy nem
világos, miként és mennyire általánosíthatóak egy adott szituációban a
kontaktus révén előidézett attitűdbeli változások. Háromfajta általánosítás
került szóba, vegyük őket szemügyre egyenként!
1.	Általánosítás szituációk között. Ha elfogadom a focicsapatban, nem
biztos, hogy szívesen veszem, ha lejön a klubomba, hogy ugyanahhoz a
szabóhoz jár. Erre számos példával találkozunk. Például a fehérek attitűdje
a fekete katonatársaikhoz jelentősen megjavult azt követően, hogy együtt
vettek részt egy támadásban. A fehérek ennek ellenére továbbra is amellett
voltak, hogy faji alapon elkülönült katonai boltokban vásároljanak. Itt is
fontos, hogy az élmények ismétlődjenek. Az Egyesült Államok hadsere-
292
gében sokféle optimálisnak tekinthető közös szituáció halmazati hatása-
ként lehetett végül is arra a következtetésre jutni, hogy a faji deszegregáció
működik.
2.	Általánosítás a külső csoporthoz tartozó egyénhez való viszonyból a
külső csoport egészéhez való viszonyra. Többen kétségbe vonták, hogy mű-
ködne az általánosítás az interperszonális viszonyról a csoportok közöt-
ti viszonyra (például Brown-Turner, 1981). A kételyeket elsősorban egy
paradoxon táplálja. A hasonló érdeklődésű emberek hajlamosak csopor-
tot alkotni, amikor az érdeklődés szerinti azonosulás ütközik az etnikai
csoporttal. Ilyenkor az érdeklődés alapján hasonlónak látott ember nem
lesz jellegzetes képviselője etnikai csoportjának, éppen ezért kicsi az esély,
hogy a vele kapcsolatban megváltozott attitűdöt a külső csoport tagjai az
ő csoportjának egészére általánosítanák. Ha viszont az etnikai csoport
szerinti kategorizálás dominál, és nincs olyan szempont, aminek alapján
nem a csoportsztereotípia szerint látnák a külső csoport tagjai az illetőt,
akkor nagy az esély az általánosításra, de kicsi az attitűd megváltozására.
A helyzet nyilván nem ennyire sarkított, hiszen vannak más folyamatok
is, amelvek bizonyos mértékben közvetíthetik az egyénről a csoportjára
általánosítást, de kétségtelen, hogy a kontaktushipotézis gyakorlati alkal-
mazásakor ezzel a hatással számolni kell.
3.	Általánosítás a közvetlen kapcsolatban lévő külső csoportról más külső cso-
portokra. Ez az általánosítás eléggé valószínűtlen, legalábbis jobbára így szo-
kás tekinteni, ezért azután ritkán foglalkoznak vele. Ráadásul értelemszerűen
előfeltételezi az első két általánosítást is. A jelenség ezzel együtt létezik, ahogy
azt egy európai kutatásban sikerült kimutatni (Pettigrew, 1997a, b).
A disszonancia csökkentése mint a kontaktushipotézis
érvényesülését segítő lehetséges mechanizmus
Mint ismeretes, a kognitív disszonancia elmélete szerint (Festinger, 2000)
az emberek attitűdjeinek megváltoztatásában sikerrel támaszkodhatunk
arra, hogy ha elérjük, hogy először másként, az attitűdjüktől eltérő vagy
akár azzal ellentétes módon viselkedjenek, akkor utóbb az attitűdjeiket
az így megtapasztalt magatartásukhoz fogják igazítani. Ha tehát elérjük,
293
hogy olyan csoport tagjaival, amely iránt ellenséges az attitűdünk, pozi-
tív helyzetben kerüljünk kölcsönös viszonyba, akkor ez a magatartásunk
kiváltja a kognitív feszültséget a meglévő attitűdünkkel, s így attitűdválto-
záshoz vezet, miáltal igazolni tudjuk a viselkedésünket.
Leippe és Eisenstadt (1994) például fehér diákoknál elérték, hogy ír-
janak egy dolgozatot, amely ellentétes volt az attitűdjeikkel: érveljenek
amellett, hogy nagyobb ösztöndíjat kapjanak a fekete diákok annak ér-
dekében, hogy arányuk növekedhessen a fehér diákok arányának rová-
sára. Az írók vagy eléggé névtelenek maradhattak, vagy arra számítottak,
hogy a nevüket kell adniuk a dolgozathoz. Azok a fehér diákok, akik úgy
tudták, hogy a dolgozatuk nyilvánosan hozzáférhető lesz, később sokkal
kedvezőbb attitűdöt tanúsítottak a feketék iránt, mint azok, akik a teljes
anonimitás tudatában dolgoztak.
A csoportok közötti kontaktus elméletének
továbbfejlesztett változata
A fenti megfontolásokat figyelembe véve Pettigrew továbbfejlesztette és
újrafogalmazta a klasszikus kontaktushipotézist (Pettigrew, 1998). Az új
modellt a 31. ábra foglalja össze.
Lényeges felismerése az új modellnek, hogy a kontaktus akkor igazán
hatékony, ha hosszú távú, és lehetővé teszi a csoporthatárokon átnyúló ba-
ráti kapcsolatok kialakulását. Éppen ezért egy ötödik feltétellel egészíti ki
az eredeti négyet: a helyzet tegye lehetővé a résztvevők számára a barátság
kialakulását.
A kontaktushipotézis mai megítélését elsősorban egy viszonylag friss
metaelemzés segítségével értékelhetjük - mint látni fogjuk, döntő mérték-
ben pozitívan (Pettigrew-Tropp, 2006). A leginkább robusztusnak talált
trendek a következők voltak:
1.	Összességében a jól megkülönböztethető csoportok tagjai közötti sze-
mélyes interakció lényeges kapcsolatban áll a csökkent előítéletességgel.
A megvizsgált 203 tanulmány 94%-ában tapasztaltak fordított viszonyt a
kontaktus és az előítéletesség között. Ez a szilárd kapcsolat nem magya-
rázható azzal, hogy elfogult volt a vizsgálati személyek kiválasztása. Való
294
Társadalmi és intézményi kontextus
31. ábra. Az újrafogalmazott kontaktuselmélet
igaz, hogy bigott emberek kerülik a kontaktust a megvetett külső csoport-
tal, ám az oksági út a kontaktustól a csökkent előítélethez náluk erősebb
(Pettigrew, 1997a).
2.	A kontaktus és a csökkent előítéletesség közötti kapcsolat széles körű
általánosítást enged meg. Ezt a hatást ugyan kevés kutatás vizsgálta, de
amelyik foglalkozott az általánosíthatósági hatásokkal, az határozottan
azt bizonyította, hogy a vizsgálatba közvetlenül bevont résztvevőkön túl
jól lehet általánosítani az eredményeket a teljes külső csoportra. Sőt, volt
olyan kutatás, amely még olyan külső csoportokkal kapcsolatban is kimu-
tatta az általánosítást, amelyek nem vettek részt a kontaktusban. Ezek a
markáns eredmények szemben állnak a kontaktuselméletet érő kritikák-
kal, amelyek szerint valószínűtlen és ritka a hatás általánosíthatósága a
csoport szintjére. Azt gyanítja Pettigrew, hogy ez a kritika csak a szűkebb
kognitív területen állja meg a helyét, de nem veszi figyelembe az érzelem
középponti jelentőségét az általánosítás folyamatában.
3.	A kontaktus-előítélet hatás mértékének egyik fontos közvetítője, hogy a
résztvevők többségi vagy stigmatizált kisebbségi csoportból valók-e. A több-
ségi résztvevőknél tapasztalt átlagértékek jóval magasabbak, mint a ki-
sebbségi résztvevőknél tapasztaltak. Ennek egyik magyarázata az lehet,
295
hogy az adott helyzetben egyenlő státust láthatnak a csoportok között a
többségi csoporthoz tartozó résztvevők, miközben a kisebbségi csoport-
hoz tartozók úgy látják, hogy a két csoport státusa nem egyenlő.
4.	Minél szigorúbb kritériumokat és módszereket alkalmaz egy vizsgálat,
annál nagyobb negatív összefüggést talál a kontaktus és az előítélet között.
Ez az eredmény további hitelt kölcsönöz a kontaktushipotézisnek.
5.	A csoportok közötti kontaktus az előítéletek mérésére szolgáló eszközök
széles körével áll kapcsolatban. Nem csupán a kezdetektől alkalmazott kogni-
tív eszközök (vélekedés, társadalmi távolság, sztereotípia) mutatja a hatást,
de az érzelmi mutatók még erősebb befolyást tártak föl a kontaktus javára.
6.	A vizsgálatba bevont külső csoport befolyásolja a negatív kontaktus-
előítélet hatás mértékét. Például a homoszexuálisokkal való kontaktus je-
lentős változást eredményezett, míg a fogyatékkal élőkkel való érintkezés
kisebb hatást mutatott. Ezek az éles különbségek azt mutatják, hogy eltérő
mechanizmusok játszhatnak szerepet a különböző csoportokkal való kon-
taktus során.
7.	Az Allport-féle optimális feltételek mutatói viszonylag nagymértékű
hatásra vezetnek a kontaktus és az előítélet között. A csoportokon átnyúló
barátságok hordozzák az Allport-féle kulcsfontosságú feltételeket. Továb-
bá az ilyen kapcsolat hosszabb távú is, és szituációk szélesebb körére terjed
ki. így azok a vizsgálatok, amelyekben a kontaktus mutatója a csoportokon
átnyúló barátság volt, jelentősen nagyobb átlagos hatást mutattak ki. Még
erősebb volt a hatás azokban a mintákban, amelyek megfeleltek a legtöbb
vagy akár az összes feltételnek.
Előítéletek és hatásaik csökkentése az iskolában
A mozaikmódszer
A módszer kidolgozója a híres szociálpszichológus, Elliot Aronson. Ö így
idézi fel az elgondolás fogantatásának hátterét:
1971-ben izgalmas eseményre került sor a texasi Austinban. A Legfel-
sőbb Bíróság 1954-es állásfoglalásának megfelelően az állami iskolákat
296
deszegregálták. Sajnálatos módon, mint oly sok közösségben, ez az ese-
mény itt sem ment felfordulás nélkül Mivel Austin abban az időben
a lakóhelyek tekintetében szegregált volt, az iskolák deszegregációját
buszoztatási program segítségével oldották meg. így, életükben először,
a különböző etnikai csoportokhoz tartozó fiatalok szoros napi kontak-
tusba kerültek egymással. Rengeteg konfliktus volt az etnikai csoportok
között, ami olykor erőszakba is átcsapott. Én akkoriban Austinban él-
tem (a Texasi Egyetemen tanítottam). Szociálpszichológusként addig-
ra már nagyon sok kutatást végeztem az interperszonális kapcsolatok
terén. Sőt, négy, állami iskolába járó gyerek apjaként ezek az iskolai
konfliktusok futó érdeklődésnél sokkal többet jelentettek számomra.
A válságkezelés tapasztalt szakértőjeként számos lehetséges stratégi-
át vettem fontolóra, amivel a pillanatnyi válságot orvosolni lehet, de
sokkal jobban foglalkoztatott a hosszú távú megelőzés problémája.
(Aronson-Patnoe, 1997, 5-6.)
Hamar nyilvánvalóvá vált tehát, hogy a kényszerű buszoztatás, a napi
személyes kontaktus önmagában nem javít sem az etnikai konfliktusokon,
sem az etnikai kisebbségek hátrányos helyzetén. Az a kérdés tehát, hogy
mi legyen a teendő, amikor a gyerekek leszállnak a buszról, és bemennek
egy osztályba, ahol minden tudás és jutalom forrása a tanár, s ahol ezekért
a diákok versengenek egymással. Ez a légkör nem kedvez az egyenlőtlen-
ségek és az előítéletek csökkentésének. A megoldást Aronson három alap-
elvre építette:
1.	A tanulást olyan módon strukturálta, hogy a versengés összeférhetet-
len legyen a sikerrel.
2.	A siker csak azután következhetett, hogy a diákok együttműködtek
egymással egy csoportban.
3.	Az összes diák (bármi volt is előzőleg a státusa az osztályban) olyan
pozícióban volt, hogy a csoporttársainak egyedül álló tudást hozott - lét-
fontosságú információt, ami a többiek számára csak ettől a diáktól volt
hozzáférhető.
Ebben aZ együttműködő osztályban a diákok nem azzal érnek el sikert,
ha túlszárnyalják a tanár szemében a többieket, hanem azzal, ha odafi-
gyelnek a társaikra, jó kérdéseket tesznek fel, segítenek egymásnak tanul-
297
ni is és tanítani is. Hogy világos legyen a koncepció, lássunk egy példát
(Aronson-Patnoe, 1997)! Aronson és munkatársai egy olyan ötödikes
osztállyal próbálták ki a módszert, akik éppen nagy amerikaiak életét ta-
nulmányozták. A kutatók elkészítették Joseph Pulitzer életrajzát hat be-
kezdésben. Az első bekezdés Pulitzer felmenőiről szólt, hogyan érkeztek
Amerikába, a második gyermekkorát és neveltetését mutatta be és így to-
vább. A kutatók az életrajzot hat külön lapon kiosztották hatfős csoportok
tagjainak. Tehát, mondjuk, egy 30 fős osztályból kialakítottak öt hatfős
csoportot, így öt gyerek kapott azonos bekezdést a hat bekezdésből. A gye-
rekeknek tanulmányozniuk kellett a rájuk osztott részt, megérteni, feldol-
gozni. Ehhez átmeneti „szakértő” csoportokat alakítottak ki. Az eredeti
hatfős csoportjukat otthagyták, és a többi csoportból azokkal a gyerekek-
kel tanultak együtt, akik ugyanazt a részt kapták az életrajzból. Ez nagyon
lényeges, mert ezáltal az eredeti csoportban a hátrányosabb helyzetű gye-
rek nem marad magára, a többiek segítségével jól fel tud készülni az anya-
gából, világosan megérti, megtanulja, hogyan adja érthetően elő. Ez kb.
10-15 percet vesz igénybe. Utána az alkalmi „szakértő” csoport felbomlik,
ki-ki visszamegy az eredeti csoportjába, és a maga részét megtanítja a töb-
bieknek. Tudják, hogy ennek a szakasznak a végén mindenkit egyénileg
kikérdeznek majd Pulitzer egész életéből.
A módszer lényege tehát, hogy a diákok egymásra vannak utalva a siker
érdekében, a „szakértő” csoportok révén a hátrányosabb helyzetű diákok
is sikert érnek el, hiszen egyrészt jól megértik az anyagot a többiek segítsé-
gével, és megtanulják, hogyan adják át, másrészt, amikor visszamennek a
saját csoportjukba, ott fontosak lesznek, mert az ő tudásuk nélkül a többi-
ek sem érhetnek el sikert. Ez növeli az önbecsülésüket, magabiztossá teszi
őket, a többiek pedig megtanulják becsülni őket, hozzászoknak, hogy ha
eredetileg lenézett kisebbségi is a társuk, ebben a helyzetben rá vannak
utalva, és ő nyújtja is azt, amit várnak tőle.
Végezzünk egy gondolatkísérletet! Van egy hátrányos helyzetű kisebb-
ségi gyerek az osztályban, akinek nehézséget okoz az iskolai órán elvárha-
tó kommunikáció. Kínban van, belezavarodik a mondandójába, az osztály
persze röhög. A tanár, ha jó érzésű, egy idő után nem nagyon szólítja fel,
így legalább azt elkerüli, hogy a diák nevetségessé váljon, hogy kicsúfolják.
Ezzel persze burkoltan azt az üzenetet közvetíti az osztálynak is és a diák-
298
nak is, hogy gyengébb képességű, mint a többiek, s ahogyan a Pygmalion-
effektusnál láttuk, ez azután objektív valósággá is válhat. Ha egy ilyen gyerek
elkezd részt venni a kirakós módszerben, akkor természetes, hogy eleinte
ott is gondokkal fog küszködni, olykor csúfolhatják is. A csoporttársainak
azonban előbb-utóbb rá kell eszmélniük, nekik az áll érdekükben, hogy a
diák jól kommunikáljon, ezért elkezdenek neki segítő kérdéseket feltenni,
egyáltalán, próbálják rávezetni, hogy minél pontosabban adja elő azt, amit
csak ő tud. Ebben a folyamatban a Pygmalion-effektus pozitív irányban is
elkezd működni, a diák azt érzi, hogy figyelnek rá és segítik, lazább lesz,
ami jótékonyan hat a kommunikációs teljesítményére. A folyamat végén,
ha minden jól megy, minimálisra csökken a különbség az eredetileg gyenge
képességűnek tartott hátrányos helyzetű diák és a többiek között.
Aronson és munkatársai néhány előzetes vizsgálat után átfogó kutatá-
sokat végeztek több iskolában Texasban és Kaliforniában, szisztematiku-
san mérve a tanulási teljesítményt a program előtt és után, és kontroll gya-
nánt hagyományos módszerrel oktatott osztályokkal hasonlították össze,
ügyelve arra, hogy a hagyományos osztályokban kiváló tanárok oktassa-
nak. A legfontosabb eredményeket a következő pontokban foglalhatjuk
össze (Aronson-Patnoe, 1997):
1.	A kirakós osztályokban a csoporttársaikat jobban kezdték kedvelni,
mint másokat az osztályban.
2.	A kirakós osztályokban a gyerekek jobban szerették (vagy kevésbé
utálták) az iskolát, mint a párhuzamos, hagyományos, versengő szellemű
osztályok tanulói. A hiányzás körükben drámai mértékben lecsökkent.
3.	A kirakós osztályokban a gyerekek önbecsülése nagyobb mértékben
nőtt, mint a kontrollosztályokban.
4.	A tananyag elsajátításában a kirakós osztályok tanulói jobb teljesít-
ményt nyújtottak, mint a kontroliosztályok tanulói, annak ellenére, hogy
az utóbbiaknak kiváló tanáraik voltak. Ez a különbség az osztályok össztel-
jesítményében elsősorban annak volt tulajdonítható, hogy az afroamerikai
és spanyol ajkú gyerekek sokkal jobban teljesítettek a kirakós osztályok-
ban, míg a fehér gyerekeknél nem okozott sem romlást, sem látványos
javulást.
5.	A kirakós csoportokban szerzett tapasztalataik eredményeként a gye-
rekek megtanultak empátiával viseltetni egymás iránt, azaz beleképzelni
299
magukat a másik helyzetébe. Ez jóval erőteljesebb volt, mint amit a hagyo-
mányos osztályokban lehetett tapasztalni.
Ezek az eredmények ékesen bizonyítják, hogy a módszer jó hatással van
mind a különböző etnikai csoportok közötti kapcsolatok harmóniájára,
mind az egyéb módon hátrányos helyzetű diákok integrálására, tehát álta-
lában az iskolai integrációra. Fontos megjegyezni, hogy ezekben a kísérle-
tekben az iskolában töltött időnek csak egy töredéke telt a kirakós modell
játékszabályai szerint, gyakran mindössze heti három vagy négy óra!
Belátó iskolaszervezés („Wise" schooling)
A legtöbb elemzés belső, pszichológiai tényezőkkel hozza összefüggésbe a
sztereotípiafrászt a génektől kezdve az interiorizált negatív sztereotípiákig.
A kutatásoknak azonban van egy olyan lehetséges értelmezése is, hogy a
szituációnak jelentős szerepe van a sztereotípiafrász kialakulásában. Márpe-
dig a szituációt többnyire könnyebb megváltoztatni, mint a belső, pszicho-
lógiai hajlamokat. Claude Steele bölcsnek vagy belátónak (wise) nevezi azt
az iskolaszervezési programot, amely olyan helyzetet igyekszik teremteni,
ami megelőzi a képességükben stigmatizált csoportok esetében a sztereotí-
piafrászt. A kifejezést Irving Goffmantól vette át, aki pedig az ötvenes évek
meleg férfiaitól és leszbikus nőitől kölcsönözte. Ök ezt a kifejezést azokra a
heteroszexuális emberekre használták, akik képesek voltak a stigma ellenére
a teljes emberségükben elfogadni őket. Jobbára családtagok és barátok vol-
tak, akik jól ismerték az embert a stigma mögött. Erre van szükség a sztere-
otípiafrásztól fenyegetett csoportok hatékony iskolázása érdekében is.
Bár a belátásra szükség van az ilyen diákok hatékony iskolázásához,
lehet, hogy nem mindig elegendő. Ugyanis mint láttuk, ha egy csoport
nem azonosul az iskolával, az iskolai teljesítménnyel, ha az közömbös az
önbecsülése szempontjából, akkor nem vagy kevésbé hat rá a sztereotípia-
frász, illetve az azonosulás megszüntetésével védekezik ellene. Az azono-
sulás bátorítására tehát alkalmas lehet a sztereotípiafrász csökkentése, de
ahhoz nem elegendő, hogy egy már megszűnt vagy ki sem alakult azono-
sulást felépítsen. Azok számára azonban, akik azonosulnak az iskolai tel
jesítménnyel, megoldást nyújthat. Az afroamerikaiak körében ez jelentős
300
arányt tesz ki. Félő, hogy a magyar cigányoknál korántsem ilyen rózsás a
helyzet. Valószínű, hogy egy óvodával kezdődő összetett programra vol-
na szükség. (Erre még visszatérünk.) Arra azonban ügyelni kell, hogy az
azonosulás mértékét mint tényezőt figyelembe vegyük az iskolai program
megválasztásánál. Ha az iskolával azonosuló diákok számára olyan prog
ramot szervezünk, amely abból indul ki, hogy gyenge az azonosulásuk,
gyenge a teljesítményük, és alacsony az önbizalmuk, akkor az visszaüthet.
De fordítva is igaz, kismértékben azonosuló diákoknál erős azonosulásra,
készségekre és önbizalomra építő stratégia éppen hogy tovább fokozhatja
a sztereotípiafrászt, és tovább csökkentheti az azonosulást az iskolával.
Mind az azonosuló, mind a nem azonosuló diákok számára alkalmas
stratégia néhány eleme a következő:
-	Optimista tanár-diák kapcsolat. A fennálló sztereotípiák miatt ké-
zenfekvő, hogy a diákok aggódnak, hogy az emberek a környezetükben
kétségbe vonják képességeiket. A környezetben lévő tekintélyfiguráknak
meg kell cáfolniuk ezeket az aggodalmakat. Ha a képességeiket illetően
optimistán kritikus visszajelzést kapnak, az a tapasztalatok szerint nagy
motiváló erővel bír.
-	A kisegítő oktatás kétségbevonása. Ha a diákoknak kihívást jelentő fel-
adatokat adunk, akkor ennek az az üzenete számukra, hogy jó vélemény-
nyel vagyunk a képességeik felől, hogy nem a képességeiket lekicsinylő
sztereotípia szemüvegén keresztül nézzük őket. Ez jót tesz az önbecsülé-
süknek, és elejét veheti a sztereotípiafrásznak. Úri Treisman (1985) siker
rel alkalmazta ezt a stratégiát középiskolás korú nők és kisebbségi diákok
matematikai képzésében. Ha azon a szinten dolgozunk a diákokkal, ahol
a készségeik tartanak, akkor adhatunk nekik kihívást jelentő feladatokat
feszes, de nem túlerőltető időkeretek között, különösen akkor, ha érezhe-
tik, hogy a felnőttel való viszonyuk támogató. Ezzel szemben, ha javító/
kisegítő programot szervezünk a számukra, akkor ezzel megerősítjük az
adott területen a sztereotípiafrászt.
-	Annak a gondolatnak az ápolása, hogy az intelligencia növelhető. A ne-
gatívképesség-sztereotípiáknak az a fenyegetése, hogy az adott csoportot
rögzített korlát jellemzi. Ha azt hangsúlyozzuk, hogy az iskolázás, a ta-
pasztalat és a gyakorlás képes az intelligenciát fokozni, akkor ezzel csök-
kenthetjük a sztereotípiának ezt a leggonoszabb implikációját.
301
A területtel azonosuló diákok számára alkalmas stratégia néhány
eleme:
-	A területhez tartozás megerősítése. A negatívképesség-sztereotípiák
azzal fenyegetnek, hogy az illető nem is tartozik az adott területhez (pél-
dául iskolához, jó matekosok közé stb.). Az a kétség merül föl bennük,
hogy nem illenek bele az adott társadalmi környezetbe. Ezért az olyan di-
ákoknál, akiknek a sztereotípiafrász akadályozza elsősorban az azonosu-
lásukat az iskolával, hatékony lehet, ha hangsúlyozzuk, ők teljes jogú tagjai
az iskolai közösségnek. Fontos azonban, hogy ez a megerősítés a diákok
tényleges szellemi képességein alapuljon, máskülönben bumeránghatása
lehet.
-	Hangsúlyozzuk, milyen értékes a többszörös perspektíva. Ez a stratégia
nyíltan azt hangsúlyozza, hogy többféleképpen lehet tekinteni az iskolára,
az iskolai kultúrára, a tananyagokra. Ez azt sugalmazza, hogy ebben a kör-
nyezetben nem sztereotípiák alapján alakulnak ki az ítéletek, értékelések.
-	Szerepmodellek. A sztereotípiával sújtott csoport olyan tagjai, akik az
adott területen sikert értek el, azt az üzenetet közvetítik, hogy a sztereotí-
piafrász leküzdhető.
A területtel nem azonosuló diákok számára alkalmas stratégia néhány
eleme:
-	ítélet nélküli reagálás. Ha a tanár ritkán dicsér közvetlenül, de szók-
ratészi módszerrel irányítja a diák munkáját, és csak minimális figyelmet
szentel annak, hogy a válasz jó vagy rossz, akkor azok a diákok, akik a
területtel gyenge azonosulást, viszont erőteljes sztereotípiát tettek magu-
kévá, biztonságos tanár-diák viszonyt alakíthatnak ki, amiben a kudarcért
nem kell drágán fizetni, s így a hatékonyság apránként növelhető.
-	A kompetenciaérzet felépítése. Howard és Ham mond (1985) hatékony
stratégiát dolgoztak ki afroamerikai és más kisebbségi diákok számára,
különösen a szegény környékeken lévő önkormányzati iskolákban.
Belátó iskolázás a gyakorlatban
Claude Steele és munkatársai (2004) egy programot alakítottak ki a
Michigani Egyetemen az újonnan felvett diákok számára azzal a céllal,
hogy javítsanak az afroamerikai diákok gyenge teljesítményén és magas
kimaradási arányán. A programban minden évben 250 újonnan felvett
302
hallgató vesz részt a nagyobb kampusz etnikai arányainak megfelelően,
de úgy, hogy a feketék és a nem fekete kisebbségi diákok (ázsiaiak, spa-
nyol ajkúak és indiánok egy csoportként) egyaránt 20-20%-kal felül voltak
reprezentálva. A résztvevőket véletlenszerűen választották ki a Michigani
Egyetemre felvett hallgatók közül, majd telefonon toborozták a program-
ba. Az első évük folyamán mindannyian egy nagy, 1200 fős kollégiumi
épületben laktak. Több befogadó stratégiát is foganatosítottak a kutatók.
A programot átmenetprogramként mutatták be a résztvevőknek, amely-
nek az a feladata, hogy segítsen a hallgatóknak maximálisan kiaknázni az
egyetemi élet előnyeit. Toboroztak diákokat kitüntetés gyanánt is. Nekik
azt mondták, hogy mint olyan hallgatóknak, akiknek sikerült bekerülni
a Michigani Egyetemre, egy nagyon kemény felvételi válogatást sikerült
túlélniük, és ez a program arra szolgál, hogy segítsen nekik maximálisan
kiaknázni a kiváló képességeiket. Ezekkel a praktikákkal a programnak
olyan jelleget adtak, hogy az nem hátrányos helyzetű diákok segítő/fel-
zárkóztató programja. Az egyetem elismeri szellemi képességeiket, és so-
kat vár tőlük. Mindezek a negatív csoportsztereotípiák lényegtelen voltát
jelzik. Amikor már a program beindult, ezt az attitűdöt erősítette, hogy
szerveztek számukra „kihívás”-workshopokat matematikából, kémiából,
fizikából és írásból. Ezekre önkéntes alapon a kollégium épületében került
sor. A diákok hetente részt vettek rövid olvasmányok köré szervezett vita-
csoportokon is, melyek során alkalmuk nyílt megbeszélni a beilleszkedés-
sel kapcsolatos társadalmi vagy akár egyéni kérdéseket. Ez annyiból volt
belátó, hogy nem csupán nekik vagy a hasonló csoporttársaiknak okoz
problémát a beilleszkedés az egyetemi életbe. Ez a felismerés csökkentheti
a negatív csoportsztereotípiák jelentőségét. A programnak ezek a formális
részei a tanítás első 10 hetén keresztül tartottak, és - lévén önkéntes prog-
ramok - kb. a diákok fele vett részt egyikben vagy mindkettőben rendsze-
resen.
A program első két évének első szemesztereiben szerzett osztályzatok
ékesen bizonyították a program hatékonyságát. Azoknál a diákoknál, akik
nem vettek részt semmilyen programban, pontosan megfigyelhető volt a
különbség a fehér és a fekete diákok teljesítménye között az előbbiek javá-
ra. A programban részt vett fehér diákok enyhén, de nem szignifikánsan
jobb teljesítményt nyújtottak, mint a programon kívüli fehér hallgatók.
303
Volt a kampuszon egy kisebbségek számára rendszeresített segítő/felzár-
kóztató program is. Azok a fekete diákok, akik ebben nem, hanem csak
a belátó programban vettek részt, jelentős mértékben jobb teljesítményt
nyújtottak, mint a kontroll fekete hallgatók, és lényegében a fehér egye-
temistákkal azonos jegyeket kaptak. Követéses vizsgálati adatokból azt is
tudjuk, hogy ez a jó teljesítmény legalább a másodév végéig kitartott, és
négy évvel későbbig közülük mindössze egy diák maradt ki az egyetemről.
Az elmélet szempontjából különösen fontosak azok az adatok, amelyek
ezt a belátó programot a kampusz hagyományos felzárkóztató programjá-
val hasonlítja össze. Annak ellenére, hogy ebben a felzárkóztató program-
ban nagy figyelmet kaptak, a fekete diákok szinte minden téren rosszabb
teljesítményt nyújtottak, mint azok a feketék, akik a belátó program része-
sei voltak. A felzárkóztató programban részt vevő fekete hallgatók 25%-a
a következő félévre nem regisztrált, s azok közül, akik a felvételkor a leg-
jobb harmadba tartoztak, ez az arány 40% volt. Vagyis éppen az eredetileg
jobban teljesítők morzsolódtak le. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az
afroamerikai hallgatók számára rendszeresített felzárkóztató/segítő prog-
ram a legjobb szándék ellenére is visszafelé sül el azáltal, hogy mintegy
intézményesíti az etnikai sztereotípiát, amely már amúgy is fenyegette a
fekete diákokat.
A virtuális tanterem
Az online tanulási módszerek rohamos térhódításával érdemes megfon-
tolni, hogy az internet virtuális világa milyen lehetőségeket kínál az előíté-
letek és az előítéletes, diszkriminatív viselkedés csökkentésére.
A tantermi helyzetben két olyan jelenséggel találkoztunk, amelyek a
résztvevők legjobb szándéka, tudatos törekvése ellenére súlyos hátrány-
ba hozzák a stigmatizált csoporthoz tartozó diákokat. Az egyik ilyen je-
lenség a Pygmalion-effektus volt. Emlékezzünk rá, a tanteremben még az
egyenlőségelvű tanárok sem képesek megvalósítani, hogy például a cigány
gyerekekkel kapcsolatos várakozásaik - az a megalapozott várakozásuk,
hogy különböző okok miatt a cigány gyerekek kisebb eséllyel fognak jó
iskolai teljesítményt nyújtani, mint a nem cigányok; még akkor is, ha ez
304
döntően a szegénység és az alacsony státus következménye, és nem etnikai
sajátosság - ne jelenjenek meg az öntudatlan nem verbális kommunikáci-
ójukban. Azt is láttuk, hogy ez a tudattalanul kommunikált várakozás ön-
magát beteljesítő jóslatként az illető gyerekek teljesítményét ténylegesen
lerontja, ráadásul éppen az általános iskola oly kritikus első és második
osztályában.
A másik, nem elsősorban erre a korcsoportra szorítkozó jelenség a
sztereotípiafrász volt, vagyis a stigmatizált csoport tagja olyan helyzetek-
ben, amikor a vele kapcsolatos sztereotípia releváns lehet, vagy akár csak
könnyebben hozzáférhető az információfeldolgozó rendszere számára,
emiatt a többség által vele kapcsolatban vélt sztereotípia miatt ténylegesen
gyengébb teljesítményt nyújt. Ennek a problémának a kezelésére láttunk
jónak ígérkező, de eléggé sok odafigyelést igénylő és feltehetőleg költséges
megoldást, a belátó iskolaszervezést.
Ha most eltekintünk a többségi társadalom igen erős előítéletes és
diszkriminációra, iskolai szegregációra hajló beállítódásától, és feltételez-
zük a legjobbat az általános iskolai tanítóról, ez a két általános érvényű
szociálpszichológiai mechanizmus, a másik ember várakozásainak hatása,
azaz a Pygmalion-eífektus és a sztereotípiafrász önmagában is elegendő
lehet ahhoz, hogy a stigmatizált csoporthoz tartozó kisiskolások vissza-
fordíthatatlanul lemaradjanak. Hiszen a hátránnyal indulást követően e
két tényező együttes erővel rontja a tényleges iskolai teljesítményüket, ami
egyre fokozódó lemaradássá összegződik. Például ha az olvasás területén
komoly lemaradás alakul ki, akkor később egyéb tárgyakban is romlik a
teljesítmény a tanulási nehézségek miatt. És így, harmadikos, negyedikes
korukra a gyerekek olyan mértékben lemaradhatnak, hogy a tanító akár
szakmailag megalapozottan is javasolhatja a kisegítő osztályt. Tudjuk,
hogy ennél jóval többről van szó, de most próbáljunk maximálisan jóhi-
szeműek lenni. Erre a végzetes lemaradásra az amerikai angolnak külön
kifejezése van, a „fourth grade slump”, amit talán úgy adhatnánk vissza
magyarul, hogy a „negyedik osztályos összeomlás”.
Vegyük észre, hogy mindkét pszichológiai folyamatot, a Pygmalion-
effektust és a sztereotípiafrászt is a nem verbális csatornák közvetítik, a
szituáció jellemzői mellett. Elképzelhető, hogy ezen a helyzeten lehet ja-
vítani a mai információs-kommunikációs technológia segítségével. Az
305
elgondolásnak az a lényege, hogy kellő előkészítés után az iskolát az első
osztályosok egy virtuális tanteremben kezdjék meg. Azaz, a számítógépen
szimulált tanteremben, anonim módon, az etnikumukat, nemüket nem
nyíltan megmutatva kezdenék meg a tanulmányaikat, s ezt folytatnák az
iskolaév első 2-3 hónapjában. Az általános iskola első osztályának elején a
tanterv eleve olyan, hogy a számítógép közvetítése a tanulást még meg is
könnyíti. Ugyanakkor hiányoznak a szituációból mindazok a támpontok
- mindenekelőtt a vizuális nem verbális információ -, amelyek megala-
pozzák mind a Pygmalion-effektust, mind a sztereotípiafrászt. Sem a taní-
tónak nem tudnak kialakulni az ilyen csoportjellemzők - státus, nem, et-
nikum - alapján elvárásai a teljesítménnyel kapcsolatban, sem a gyerekek
egymás iránti viselkedésében nem tudnak érvényesülni az esetleges előí-
téletek, sztereotípiák. Elképzelhető tehát, hogy ennek a virtuális tantermi
periódusnak a végére eléggé szilárd benyomások alakulnak ki a tanítóban
az egyes gyerekek képességeiről, személyiségéről, és a gyerekek egymás
közötti szimpátiái is elkezdenek szilárdabb formát ölteni. Ha azután egy
ilyen virtuális térben kialakult benyomást egy alkalmas színre lépés - pél-
dául egy jó hangulatú hajókirándulás - keretében szembesítik a résztve-
vők a valódi emberekkel, akkor elképzelhető, hogy a már kialakult benyo-
mások túlélik az esetleges meglepetéseket, az olyan tapasztalatokat, hogy
a virtuális tanteremben kialakult benyomás nincs összhangban az előítéle-
tek alapján egyébként várható viselkedéssel és teljesítménnyel. Az embert
nagyfokú konzervativizmus jellemzi a társas információ feldolgozásában,
vagyis a már kialakult attitűdjéhez, vélekedéséhez hajlamos akár cáfoló
bizonyítékok ellenében is igen erősen ragaszkodni. Lehetséges, hogy ez
az univerzális emberi információfeldolgozási elv egy ilyen helyzetben oda
vezet, hogy a virtuális szakaszban kialakult benyomás fennmarad az in-
nentől reális tantermi világ körülményei között is, és talán elkerülhető a
„negyedik osztályos összeomlás”. Ebben a gondolatmenetben nagyon sok
minden hipotetikus. Nyilvánvaló, hogy rengeteg részlet alapos kidolgozá-
sa szükséges (például az előzetes felkészítés, a durva hátrányok valamelyes
kiegyenlítése, a tananyag adaptálása stb.). Mégis, az a meggyőződésem,
hogy megérne egy nagyobb szabású terepkísérletet.
306
IRODALOM
Adorno, T. W.-Frenkel-Brunswik, E.-Levinson, D.-Sanford, R. N. (1950)
The Authoritarian Personality. New York, Harper
Ajzen, Itzek (1977) Intuitíve theories of events and the effects of base-rate
information on prediction. Journal of Personality and Social Psychology,
35, 303-314.
AUport, Gordon (1977) Az előítélet. Budapest, Gondolat
Altemeyer, B. (1988) Enemies of Freedom: Understanding Right-wing
Authoritarianism. San Francisco, Jossey-Bass
Altemeyer, Bob (1990) The Authoritarian Personality. Harvard Mentái
Health Letter, 7 (September)
Altemeyer, B. (1996) The Authoritarian Specter Cambridge, Harvard
University Press
Altemeyer, Bob (2006) The Authoritarians. Internet
Archer, D.-Iritani, B.-Kimes, D. D.-Barrios, M. (1983) Face-ism: Five
studies of sex differences in facial prominence. Journal of Personality
and Social Psychology, 45, 725-735.
Aronson, Elliot (1988) The Social Animál. New York, Freeman. - Magya-
rul: A társas lény. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2008
Aronson, Elliot-Patnoe, Shelley (1997) The Jigsaw Classroom. Building
Cooperation in the Classroom. New York, Longman
Asher, S. R.-Allén, V. L. (1969) Racial preference and social comparison
processes. Journal of Social Issues, 25, 157-166.
Ashmore, R. D.-Del Boca, F. K. (1981) Conceptual approaches to
stereotypes and stereotyping. In: D. Hamilton (ed.) Cognitive processes
in stereotyping and intergroup behavior. Hillsdale, Erlbaum, 1-36.
Banaji, Mahzarin-Greenwald, Anthony G. (1994) Implicit stereotyping
and unconscious prejudice. In: M. P. Zanna-J. M. Olson (eds) The
307
psychology of prejudice. The Ontario Symposium. Vol. 7. Hillsdale,
Erlbaum, 55-76.
Banaji, Mahzarin R.-Greenwald, Anthony G. (2003) Implicit nemi sztere-
otipizálás a hírnévítéletekben. In: Mahzarin Banaji: Rejtőzködő attitű-
dök és sztereotípiák. Budapest, Osiris, 91-136.
Banaji, Mahzarin R.-Hardin, Curtis D. (1996) Automatic stereotyping.
Psychological Science, 7, 136-141.
Banaji, Mahzarin R.-Hardin, Curtis-Rothman, Alexander J. (2003) Im-
plicit sztereotipizálás a személyekről alkotott ítéletekben. In: Mahzarin
Banaji: Rejtőzködő attitűdök és sztereotípiák. Budapest, Osiris, 64-90.
Bargh, John A. (1989) Conditional automaticity: Varieties of automatic
influence in social perception and cognition. In: James S. Uleman-John
A. Bargh (eds) Unintended Thought. New York, The Guilford Press, 3-51.
Bargh, John A. (1990) Auto-motives: Preconscious determinants of
thought andbehavior. In: E. Higgins-R. Sorrentino (eds) Handbook of
Motivation and Cognitio. Vol. 2. New York, The Guilford Press, 93-130.
Bargh, John A. (1999) The cognitive monster: The case against the
controllability of automatic stereotype effects. In: Shelly Chaiken-
Yaacov Trope (eds) Dual-Process Theories in Social Psychology. New
York, The Guilford Press, 361-382.
Bargh, John A. (2005) Bypassing the will: Toward demystifying the
nonconscious control of social behavior. In: Ran R. Hassin-James S.
Uieman-John A. Bargh (eds) The New Unconscious. New York, Oxford
University Press, 37-60.
Bargh, John A.-Chen, M.-Burrows, L. (1996) Automaticity of social
behavior: Direct effects of trait construct and stereotype activation on
action. Journal ofPersonality and Social Psychology, 71, 230-244.
Bargh, John A.-Pietromonaco, P. (1982) Automatic information
Processing and social perception: The influence of trait information
presented outside of conscious awareness on impression formation.
Journal ofPersonality and Social Psychology, 43, 437-449.
Bargh, J. A.-Raymond, P.-Pryor, J.-Strack, F. (1995) Attractiveness of the
underlying: An automatic power-sex association and its consequences
fór sexual harassment and aggression. Journal ofPersonality and Social
Psychology, 68, 768-781.
308
Bargh, John A.-Tota, M. E. (1988) Context-dependent automatic
Processing in depression: Accessibility of negative constructs with
regard to self, bút nőt others. Journal ofPersonality and Social Psychology,
54, 925-939.
Bartlett, Frederick C. (1985) Az emlékezés. Kísérleti és szociálpszichológiai
tanulmány. Budapest, Gondolat
Batson, D. C.-Poplycarpou, M. P.-Harmon-Jones, E.-Imhoff, H. J.-
Mitchener, E. C.-Bednar, L. L.-Klein, T. R.-Highberger, L. (1997)
Empathy and attitudes: Can feeling fór a member of a stigmatized
group improve feelings toward the group? Journal ofPersonality and
Social Psychology, 72, 105-118.
Ben-Ari, R.-Amir, Y. (1986) Contact between Arab and Jewish youth in
Israel: reality and potential. In: Miles Hewston-Rupert Brown (eds)
Contact and Conflict in Intergroup Encounters. Oxford, Blackwell, 45-58.
Bensőn, P. L.-Vincent, S. (1980) Development and validation ofthe Sexist
Attitudes Toward Women Scale. Psychology of Women Quarterly, 5(2),
276-291.
Bernáth Gábor-Messing Vera (1998) Vágóképként, csak némában: Ro-
mák a magyarországi médiában. Budapest, Nemzeti Etnikai Kisebbségi
Hivatal
Blascovich, J.-Wyer, N.-Swart, L. A.-Kibler, J. L. (1997) Racism and racial
categorization. Journal ofPersonality and Social Psychology, 72, 1364-
1372.
Bleuler, E. (1910) Vortrag über ambivalenz. Zentralblattfür Psychoanalyse,
1, 266.
Bodenhausen, Gálén V. (1990) Stereotypes as judgmental heuristics:
Evidence of circadian variations in discrimination. Psychological
Science, 1, 319-322.
Brenneis, Donald (1986) Szócsaták. In: Jeremy Cherfas-Roger Levin
(szerk.) Nem csak munkával él az ember. A nem létfontosságú tevékeny-
ségek. Budapest, Gondolat, 169-182.
Brewer, Marilynn B.-Harasty Feinstein, Amy S. (1999) Dual processes in
the cognitive representation of persons and social categories. In: Shelly
Chaiken-Yaacov Trope (eds) Dual-Process Theories in Social Psychology.
New York, The Guilford Press, 255-270.
309
Brigham, John C. (1971) Ethnic stereotypes. Psychological Bulletin, 76,15-33.
Brigham, John C. (1993) College students’ racial attitudes. Journal of
Applied Psychology, 23, 1933-1967.
Brophy, I. N. (1946) The luxury of anti-Negro prejudice. Public Opinion
Quarterly, 9, 56-66.
Brown, Roger (1986) Social Psychology. The Second Edition. New York,
The Free Press
Brown, Rupert (1986) Prejudice. Its Social Psychology. Oxford, Blackwell
Brown, Rupert J.-Turner, John C. (1981) Interpersonal and intergroup
behavior. In: John Turner-Howard Giles (eds) Intergroup Behavior.
Chicago, University of Chicago Press, 33-65.
Búrt, M. R. (1980) Cultural myths and supports fór rape. Journal of
Personality and Social Psychology, 38, 217-230.
Butler, D.-Geis, F. L. (1990) Nonverbal affect responses to male and female
leaders. Implications fór leadership evaluations. Journal of Personality
and Social Psychology, 58, 48-59.
Campbell, D. T. (1965) Ethnocentric and other altruistic motives. In:
D. Levine (ed.) Nebraska Symposium on motivation. Vol. 13. Lincoln,
University of Nebraska Press
Casas, J. M.-Ponterotto, J. G.-Sweeney, M. (1987) Stereotyping and
stereotyper: A Mexican American perspective. Journal ofCross-Cultural
Psychology, 18, 45-57.
Chen, M.-Bargh, John, A. (1997) Nonconscious behavioral confirmation
processes: The self-fulfilling consequences of automatic stereotype
activation. Journal ofExperimental Social Psychology, 33, 541-560.
Chomsky, N. A. (1973) The Backroom Boys. London, Fontana/Collins
Clark, Kenneth B.-Clark, Mamié P. (1947) Racial Identification and
Preference in Negro Children. In: T. Newcomb-E. L. Hartley (eds)
Readings in Social Psychology. New York, Hold, 169-178.
Colé, T.-Leets, L. (1998) Linguistic masking devices and intergroup
behavior: Further evidence of an intergroup linguistic bias. Journal of
Language and Social Psychology, 17, 348-371.
Cook, S. W. (1978) Interpersonal and attitudinal outcomes in cooperation
interratial groups. Journal of Research and Development in Education,
12,97-113.
310
Cooper, W. H. (1981) The ubiquitous haló. Psychological Bulletin, 90,218-244.
Crano, W. D.-Mellon, P. M. (1978) Causal influence of teachers’
expectations on children’s academic performance: a cross-lagged panel
analysis. Journal ofEducational Psychology, 79, 39-49.
Darley, J. M.-Gross, P. H. (1983) A hypothesis confirming bias in labeling
effects. Journal of Personality and Social Psychology, 44, 20-33.
Dasgupta, Nilanjana-Greenwald, Anthony G. (2001) On the malleability
of automatic attitudes: Combating automatic prejudice with images
of admired and disliked individuals. Journal of Personality and Social
Psychology, 81, 800-814.
Davey, A. (1983) Learning to be prejudiced. London, Edward Arnold
Davies, P. G.-Spencer, S. J.-Quinn, D. M.-Gerhardstein, R. (2004)
Consuming images: How television commersials that elicit stereotype
threat can restrain women academically and professionally. Personality
and Social Psychology Bulletin, 28, 1615-1628.
Dawkins, Richard (2005) Az önző gén. Második kiadás. Budapest, Kossuth
Kiadó
Deutsch, Morton-Collins, M. (1951) Interracial Housing: A psychological
Evaluation of a Social Experiment. Minneapolis, University of
Minneapolis Press
Devine, Patrícia G. (1999) Sztereotípiák és előítélet: automatikus és
kontrollált komponensek. In: Hunyady György-David L. Hamilton-
Nguyen Luu Lan Anh (szerk.) A csoportok percepciója. Budapest, Aka-
démiai Kiadó, 379-406.
Devine, Patrícia G.-Monteith, Margó J. (1999) Automaticity and control
in stereotyping. In: Shelly Chaiken-Yaacov Trope (eds) Dual-Process
Theories in Social Psychology. New York, The Guilford Press, 339-360.
Devine, Patrícia G.-Plánt, Ashby E.-Buswell, Brenda N. (2000) Breaking
the prejudice habit: Progress and obstacles. In: Stuart Oskamp (ed.)
Reducing prejudice and discrimination. Mahwah, LEA, 185-208.
Dovidio, J. E-Kawakami, K.-Gaertner, S. L. (2002) Implicit and explicit
prejudice and interracial interaction. Journal of Personality and Social
Psychology, 82, 62-68.
311
Duncan, B. L. (1976) Differential social perception and attribution of
intergroup violence: Testing the lower limits of stereotyping blacks.
Journal of Personality and Social Psychology, 34, 590-598.
Eagly, Alice H.-Chaiken, Shelly (1993) The Psychology ofAttitudes. New
York, Harcourt Brace & Jovanovich
Eccles-Parson, J. S.-Adler, T. E-Kaczula, C. M. (1982) Socialization
of achievement attitudes and beliefs: Parental influences. Child
Development, 53, 310-321.
Ellyson, S. L.-Dovidio, J. F. (1985) Power, dominance, and nonverbal
behavior: Basic concepts and issues. In: S. L. Ellyson-J. E Dovidio (eds)
Power, dominance, and nonverbal behavior. New York, Springer Verlag,
1-27.
Fazio, Russell, H.-Jackson, J. R.-Dunton, B.C.-Williams, C. J. (1995)
Variablity in automatic activation as an unobtrusive measure of racial
attitudes: A bona fide pipeline? Journal of Personality and Social
Psychology, 69, 1013-1027.
Fein, S.-Spencer, S. J. (1997) Prejudice as self-image maintenance:
Affirming the self through derogating others. Journal of Personality and
Social Psychology, 73, 31-44.
Feldman, R. S.-Donahue, L. F. (1978) Nonverbal communication of affect
in interratial dyads. Journal ofEducational Psychology, 70, 979-987.
Festinger, León (2000) A kognitív disszonancia elmélete. Budapest, Osiris
Fiedler, Klaus-Walther, E.-Nickel, S. (1999) The autoverification of social
hypothesis. Stereotyping and the power of sample size. Journal of
Personality and Social Psychology, 77, 5-18.
Fincham, Frank-Hewstone, Miles (2007) Az attribúció elmélete és kutatá-
sa: az alapoktól az alkalmazásig. In: Miles Hewstone-Wolfgang Stroebe
(szerk.) Szociálpszichológia európai szemszögből. Budapest, Akadémi-
ai Kiadó, 177-212.
Fiske, Susan T. (1993) Controlling other people: The effect of power on
stereotyping. American Psychologist, 48, 621-628.
Fiske, Susan T.-Lin, Monica-Neuberg, Steven, L. (1999) The Continuum
model: Ten years later. In: Shelly Chaiken-Yaacov Trope (eds) Dual-
Process Theories in Social Psychology. New York, The Guilford Press,
231-254.
312
Flanagan, J. C. (1960) Test of General Ability: Technical Report. Chicago,
Science Research Associates
Frazier, P. A.-Cochran, C. C.-Olson, A. M. (1995) Social Science research
on lay definitions of sexual harassment. Journal of Social Issues, 51(1),
21-37.
Gaertner, S. L.-Dovidio, J. E (1986) The aversive form of racism. In: S. L.
Gaertner-J. E Dovidio (eds) Prejudice, discrimination, and racism. New
York, Academic Press, 61-89.
Galinsky, A. D.-Gruenfeld, D. H.-Magee, J. C. (2003) From power to
action. Journal of Personality and Social Psychology, 85,453-466.
Gilbert, Daniel-Hixon, J. G. (1991) The trouble of thinking: Activation
and application of stereotipic beliefs. Journal of Personality and Social
Psychology, 60, 509-517.
Gilens, M. (1996) Race and poverty in America: Public misperceptions
and the American news média. Public Opinion Quarterly, 60, 515-541.
Giles, Howard (1979) Ethnicity markers in speech. In: K. R. Scherer-H.
Giles (eds) Social markers in speech. Cambridge, Cambridge University
Press
Giles, Howard-Coupland, Nikolas (1991) Language: Contexts and
Consequences. Milton Keynes, Open University Press
Giles, Howard-Johnson, P. (1987) Ethnolinguistic identity theory: A social
psychological approach to language maintenance. International Journal
ofthe Sociology of Language, 68, 69-99.
Glick, P.-Fiske, Susan T. (1996) The ambivalent sexism inventory:
Differentiation hostile and benevolent sexism. Journal of Personality
and Social Psychology, 70(3), 491-512.
GoíT, P. A.-Steele, Claude M.-Davies, P. G. (2005) The space between
us: Stereotype threat and avoidance fór Whites in interethnic domains.
Manuscript
Goffman, Erving (1963) Stigma: Notes on the Management of Spoiled
Identity. Prentice-Hall
Gray, J. A. (1982) The neuropsychology of anxiety: An enquiry intő the
function ofthe septohippocampal system. New York, Oxford University
Press
313
Gray, J. A. (1987) The psychology offear and anxiety. 2nd ed. Cambridge,
Cambridge University Press
Gray, J. A.-McNaughton, N. (1996) The neuropsychology of anxieety:
Reprise. In: D. A. Hope (ed.) Nebraska Symposium on Motivation, 1995:
Perspectives on anxiety, panic, andfear. Current theory and research in
motivation. Lincoln, University of Nebraska Press, 61-134.
Grice, H. Paul (1997) A társalgás logikája. In: Pléh Csaba-Síklaki István-
Terestyéni Tamás (szerk.) Nyelv, kommunikáció, cselekvés. Budapest,
Osiris, 213-227.
Guinote, A.-Judd, C. M.-Brauer, M. (2002) Effects of power on perceived
and objective group variability: Evidence that more powerful groups
are more variable. Journal ofPersonality and Social Psychology, 82, 708-
721.
Hamilton, Dávid L.-Gifford, Róbert K. (1999) Illuzórikus korreláció a sze-
mélyközi észlelésben: a sztereotip ítéletek kognitív alapja. In: Hunyady
György-David L. Hamilton-Nguyen Luu Lan Anh (szerk.) A csoportok
percepciója. Budapest, Akadémiai Kiadó, 73-88.
Hamilton, D. J.-Trolier, T. K. (1986) Stereotypes and stereotyping: An
overview of the cognitive approach. In: S. L. Gaertner-J. F. Dovidio
(eds) Prejudice, discrimination, and racism. New York, Academic Press,
127-157.
Hármon-Jones, E.-Mills, J. (1999) Cognitive Dissonance: Progress on
a Pivotal theory in Social Psychology. Washington, DC, American
Psychological Association
Heider, Fritz (2003) A személyközi viszonyok pszichológiája. Budapest,
Osiris
Hemmasi, M.-Graf, L. A.-Russ, G. S. (1994) Gender-related jokes in the
workplace: Sexual humor or sexual harassment? Journal of Applied
Social Psychology, 24, 1114-1128.
Howard, J.-Hammond, R. (1985) Rumors of inferiority. NewRepublic, 72,
18-23.
Hraba, Joseph-Grant, Geoffrey (1970) Black Is Beautiful: A Reexamination
of Racial Preference and Identification. Journal ofPersonality and Social
Psychology, V 16, N. 3, 398-402.
314
Hunyady György-Nguyen Luu Lan Anh (szerk.) (2001) Sztereotípiakuta-
tás. Hagyományok és irányok. Budapest, Eötvös Kiadó
Jacoby, L. L.-Kelley, C. M.-Brown, J.-Jasechko, J. (1989) Becomingfamous
overnight: Limits on the ability to avoid unconscious influences of the
pást. Journal of Personality and Social Psychology, 56, 326-338.
Johnson, E.-Tversky, Amos (1983) Affect, generalization, and the
perception of risk. Journal of Personality and Social Psychology, 45,
20-31.
Jones, Edward, E.-Harris, V. A. (1967) The attribution of attitudes. Journal
of Experimental Social Psychology, 3, 1-24.
Jones, James M. (1997) Prejudice and Racism. (2nd ed.) New York,
McGraw-Hill
Jussim, Lee-Fleming, C. (1996) Self-fulfilling prophesies and the
maintenance of social stereotypes: The role of dyadic interactions and
social forces. In: Neal Macrea-Charles Stangor-Miles Hewstone (eds)
The Foundations of Stereotypes and Stereotyping. New York, Guilford,
161-192.
Kahneman, Daniel-Tversky, Amos (1973) On the Psychology of
prediction. Psychological Review, 80, 237-251.
Karpinski, A.-von Hippel, W. (1996) The role of the linguistic intergroup
bias in expectancy maintenance. Social Cognition, 14, 141-163.
Katz, D. (1981) STIGMA: A Social Psychological Analysis. LEA
Katz, D.-Braly, K. (1933) Racial stereotypes of one hundred college
students. Journal ofAbnormal and Social Psychology, 28, 280-290.
Katz, D.-Braly, K. (2001) Száz főiskolai hallgató faji sztereotípiái. In:
Hunyady György-Nguyen Luu Lan Anh (szerk.) Sztereotípiakutatás.
Hagyományok és irányok. Budapest, Eötvös Kiadó, 23-31.
Katz, I.-Glass, D. C.-Cohen, S. (1973) Ambivalence, guilt, and the
scapegoating of minority group victims. Journal of Experimental Social
Psychology, 9, 423-436.
Kawakami, Kerry-Dovidio, John F.-van Kamp, Simoné (2005) Kicking
the habit: Effects of nonstereotypic association training and correction
processes on hiring decisions. Journal ofExperimental Social Psychology,
41, 68-75.
315
Kawakami, Kerry-Dovidio, John F.-vanKamp, Simoné (2007) The impact
of counterstereotypic training and related correction processes on the
application of stereotypes. Group Processes and Intergroup Relations,
10(2), 141-158.
Kawakami, Kerry-Dovidio, John-Moll, J.-Hermsen, S.-Russin, A. (2000)
Just say no (to stereotyping): Effects of training in trait negation an
stereotype activation. Journal of Personality and Social Psychology, 78,
871-888.
Kelley, H. H. (1967) Attribution theory in social psychology. In: D. Levine
(ed.) Nebraska Symposium on Motivation. Vol. 15. Lincoln, University
of Nebraska Press, 192-240.
Kelley, H. H. (1972) Attribution in social interaction. In: E. E. Jones-D.
E. Kanouse-H. H. Kelley-R. E. Nisbett-S. Valins-B. Weiner (eds)
Attribution: Perceiving the Causes of Behavior. Morristown, General
Learning Press, 1-26.
Kephart, W. M. (1957) Racial Factors and Urban Law Enforcement. Phila-
delphia, University of Philadelphia Press
Klayman, J.-Ha, Y. (1987) Confirmation, disconfirmation, and Information
in hypothesis testing. Psychological Review, 94, 211-228.
Klein, O.-Azzi, A. E. (2001) The strategic confirmation of meta-stereotypes:
How group members attempt to tailoor an outgoups representation of
themselves. British Journal of Social Psychology, 40, 279-293.
Klein, Olivier-Snyder, Mark (2003) Stereotypes and behavioral
confirmation: From interpersonal to intergroup perspectives. In: Mark
P. Zanna (ed.) Advances in Experimental Social Psychology. Vol. 35. New
York, Academic Press, 153-234.
Kress, Gunther-Hodge, Róbert (1979) Language as Ideology. London,
Routledge & Kegan Paul
Kunda, Ziva (1999) Social Cognition. Making Sense of People. Cambridge,
The MIT Press
Kwan, Becky S. C. (2005) The dilemmas of modern working women in
Hong Kong: Womerís use of Koreán TV dramas (co-authored with
Angel M. Y. Lin). Asian Communication Research, 2(2), 23-42.
Lakoff, Robin (1973) Language and womarís piacé. Language in Society,
2, 45-80.
316
LaPiere, Richard T. (1981) Az attitűdök mások, mint a cselekedetek. In:
Csepeli György (szerk.) A kísérleti társadalomlélektan főárama. Buda-
pest, Gondolat, 106-117.
Leippe, Michael R.-Eisenstadt, D. (1994) Generalization of dissonance
reduction: Decreasing prejudice through induced complience. Journal
of Personality and Social Psychology, 67, 395-413.
Lerner, M. J. (1970) The desire fór justice and reactions to victims. In: J.
Macauley-L. Berkowitz (eds) Altruism and helping behavior. New York,
Academic Press
Levin, S. L. (1996) A social psychological approach to understanding
intergroup attitudes in the United States and Israel. Unpublished doctoral
dissertation, Los Angeles, Department of Psychology, University of
California
Levine, R. A.-Campbell, Donald (1972) Etnocentrism: Theories ofConflict,
Ethnic Attitudes, and Group Behavior. New York, Wiley
Lippmann, Walter (1922) Public Opinion. New York, Harcourt, Brace and
Company
Locksley, A.-Borgida, E.-Brekke, N.-Hepburn, C. (1980) Sex stereotypes
and social judgment. Journal of Personality and Social Psychology, 39,
821-831.
Maass, Anne (2008) A csoportok közötti nyelvi elfogultság: a sztereotípiák
fenntartása a nyelv segítségével. In: Síklaki István (szerk.) Szóbeli befo-
lyásolás I. Nyelv, gondolkodás, kultúra. Budapest, Typotex
Maass, Anne-Salvi, D.-Arcuri, Luciano-Semin, Gün, R. (1989) Language
use in intergroup contexts: The linguistic integroup bias. Journal of
Personality and Social Psychology, 57, 981-993.
MacLeod, C. (1991) Half a century of research on the Stroop effect: An
integrative review. Psychological Bulletin, 109, 163-203.
Macrae, Neil C.-Bodenhausen, Gálén V.-Milne, A. B.-Jetten, J. (1994)
Out of mind bút back in sight: Stereotypes on the rebound. Journal of
Personality and Social Psychology, 67, 808-817.
Malamuth, N. (1989) The attraction to sexual aggression scale: Part One.
Journal of Sex Research, 26, 26-49.
317
Maltz, D. N.-Borker, R. A. (1982) A cultural approach to male-female
mis-communication. In: John J. Gumperz (ed.) Language and Social
Identity. Cambridge, UK, Cambridge University Press, 195-216.
Marques, J. M.-Yzerbyt, Vincent-Leyens, Jacques P. (1988) The „Black
Sheep Effect”: Extremity judgments towards ingroup members as a
function of group Identification. European Journal of Social Psychology,
18, 1-16.
Mazingo, S. (1988) Minorities and social control in the news room: Thirty
years of Breed. In: G. Smitherman-Donaldson-Teun A. van Dijk (eds)
Discourse and discrimination. Detroit, Wayne State University Press,
93-130.
McConahay, John B.-Hough, Joseph C. Jr. (1976) Symbolic Racism. Jour-
nal of Social Issues, 32, 23-45.
McFarland, S. G.-Ageyev, V. S.-Abalkina, M. (1990) The Authoritarian
Personality in Russia and North America. Symposium held at the
annual meeting of the International Society of Political Psychology.
Washington, D. D., July
McGarty, Craig (1999) Categorization in Social Psychology. London, Sage
Merton, Róbert (1980) Társadalomelmélet és társadalmi struktúra. Buda-
pest, Gondolat
Milgram, Stanley (1974) Obedience to Authority. New York, Harper & Row
Milgram, Stanley (1963) The behavioral study of obedience. Journal of
Abnormal and Social Psychology, 67, 371-378.
Miller, C.-Rothblum, E.-Felicio, D.-Brand, P. (1995) Compensating
fór stigma: Obese and non-obese women’s reactions to being visible.
Personality and Social Psychology Bulletin, 21, 1093-1106.
Monteith, Margó J.-Ashburn-Nardo, L.-Voils, C. I.-Czopp, A. M. (2002)
Putting the brakes on prejudice: On the development and operation
of cues fór control. Journal of Personality and Social Psychology, 83,
1029-1050.
Monteith, Margó J.-Ashburn-Nardo, L.-Voils, C. I.-Kephart, C. M. (1999)
Putting the brakeson prejudice: Toward understanding how stereotyping
may be deautomatized. Manuscript
Monteith, Margó J.-Mark, Aimee Y. (2005) Changing ones prejudiced
ways: Awareness, affect, and self-regulation. In: Wolfgang Stroebe-

318
Miles Hewstone (eds) European Review of Social Psychology, vol. 16,
113-154.
Monteith, Margó J.-Sherman, J. W.-Devine, Patrícia G. (1998) Suppression
as a stereotype control strategy. Personality and Social Psychology
Review, 2, 63-82.
Monteith, Margó J.-Voils, C. I. (1998) Pronness to prejudiced responses:
Towards understanding the authenticity of self-reported discrepancies.
Journal of Personality and Social Psychology, 75, 901-916.
Muraven, M.-Baumeister, R. F. (2000) Self-regulation and depletion of
limited resources. Does self-control resemble a muscle? Psychological
Bulletin, 126, 247-259.
Myers, D. (1990) Socialpsychology. (3rd ed.) New York, McGraw-Hill
Ng, Sik Hung-Bradac, James J. (1993) Power in Language. Verbal
communication and Social Influence. New York, Sage
Nisbett, Richard-Borgida, E. (1975) Attribution and the psychology of
prediction. Journal of Personality and Social Psychology, 32, 920-942.
Nisbett, R. E.-Zukier, H.-Lemley, R. E. (1981) The dilution effect:
Nondiagnostic Information weakens the implications of diagnostic
information. Cognitive Psychology, 13, 248-277.
O’Barr, William (1982) Linguistic evidence: Language, power, and strategy
in the courtroom. New York, Academic Press
Ogbu, John U. (1986) Black students’ school success: Coping with the
„burden of’acting white’”. The Urban Review
Patterson, C. M.-Newman, J. P. (1993) Reflectivity and learning írom
aversive events: Towards a psychological mechanism fór the syndromes
of disinhibition. Psychological Review, 100, 716-736.
Perdue, C. W.-Dovidio, J. F.-Gurtman, M. B.-Tyler, R. B. (1990) Us and
them: Social categorization and the process of intergroup bias. Journal
of Personality and Social Psychology, 57, 475-486.
Pettigrew, Thomas (1997a) Generalized integroup contact effects on
prejudice. Personality and Social Psychology Bulletin, 23, 173-185.
Pettigrew, Thomas (1997b) The affective component of prejudice:
empirical support fór the new view. In: S. A. Tuch-J. K. Martin (eds)
Racial Attitudes in the 1990s: Continuity and Change. Westport, Praeger,
76-90.
319
Pettigrew, Ihomas (1997c) Ingroup reappraisal: another intergroup contact
process that reduces prejudice. University of Califomia, Santa Cruz.
Manuscript
Pettigrew, Ihomas (1998) Intergroup Contact Theory. Annual Review of
Psychology, 49, 65-85.
Pettigrew, Thomas-Meertens, R. W. (1995) Subtle and balatant prejudice
in Western Europe. European Journal of Social Psychology, 25, 57-75.
Pettigrew, Thomas-Tropp, L. (2006) A meta-analytic test of intergroup
contact theory. Journal ofPersonality and Social Psychology, 90, 751-
783.
Petty, Richard E.-Cacioppo, John T. (1981) Attitudes and Persuasion:
Classic and Contemporary Approaches. Dubuque, Brown Company
Publishers
Plánt, E. A.-Devine, P. G. (1998) Internál and extemal motivation to
respond without prejudice. Journal ofPersonality and Social Psychology,
75, 811-832.
Plánt, E.-Devine, Patrícia G. (2003) The antecedents and implications
of interethnic anxiety. Personality and Social Psychology Bulletin, 29,
790-801.
Plánt, E. A.-Devine, Patrícia G. (2004) Responses to nonprejudiced
standars imposed by others: Acceptance or backlash? Personality and
Social Psychology Bulletin, Vol. 30, No. 11, 1458-1471.
Postman, L.-Brown, D. (1952) The perceptual consequences of success
and failure. Journal ofAbnormal and Social Psychology, 47, 213-221.
Pratto, Felicia-Sidanius, Jim-Levin, Shana (2006) Social dominance
theory and the dynamics of intergroup relations: Taking stock and
looking forward. In: Wolfgang Stroebe-Miles Hewstone (eds) European
Review of Social Psychology, vol. 17, 270-320.
Pryor, J. B. (1987) Sexual harrassment proclivities in mén. Sex Roles, 17,
269-290.
Purdue, C. W.-Gurtman, M. B. (1990) Evidence fór the automaticity of
agism. Journal of Experimental Social Psychology, 26, 199-216.
Raffel, Jeffrey A. (1998) Historical dictionary of school segregation and
desegregation: The American experience. London, Greenwood Press
320
Redehneyer, D.-Tversky, Amos (1996) On the belief that arthritis pain is
related to the weather. Procedures ofthe National Academy of Science,
93, 2895-2896.
Reynolds, Katherine J.-Tumer, John C. (2006) Individuality and the
prejudiced personality. In: Wolfgang Stroebe-Miles Hewstone (eds)
European Review cf Social Psychology, vol. 17, 233-270.
Reynolds, Katherine J.-Turner, John C.-Haslam, S. A.-Ryan, M. K. (2001)
The role of personality and group factors in explaining prejudice. Jour-
nal of Experimental Psychology, 37, 427-434.
Richeson, J. A.-Ambady, N. (2001) When roles reverse: Stigma, status,
and self-evaluation. Journal of Applied Social Psychology, 31,1350-1377.
Richeson, J. A.-Baird, A. A.-Gordon, H. L.-Heatherton, T. F.-Wyland,
C. L.-Trawalter, S. et al. (2003) An fMRI investigation of the impact
of interethnic contact on executive function. Natúré Neuroscience, 6,
1323-1328.
Richeson, J. A.-Shelton, J. N. (2003) When prejudice does nőt pay: Effect
of interethnic contact on executive function. Psychological Science, 14,
287-290.
Richeson, J. A.-Trawalter, S. (2005) Why do interethnic interactions
impair executive function? A resource depletion account. Journal of
Personality and Social Psychology, 88, 934-947.
Roberts, L. (2005) Changing faces: Professional image construction in
diverse organisational settings. Academy of Management Review, 30,
685-711.
Rokeach, Milton (1960) The Open and ClosedMind. Investigations intő the
Natúré of Belief Systems and Personality Systems. New York, Basic Books
Rokeach, Milton (1973) The Natúré cf Humán Values. New York, Free
Press
Rosenthal, Róbert-Jacobson, Lenore (1968) Pygmalion in the Classroom.
Teacher Expectation and Pupils’ Intellectual Development. New York,
Holt, Rinehart & Winston, Inc.
Rosenthal, Robert-Lawson, R. (1964) A longitudinal study of the effects
of experimenter bias on the operant learning of laboratory rats. Journal
ofPsychiatricReserach, 2, 61-72.
321
Rothbart, M.-John, O. P. (1985) Social categorization and behavioral
episodes: a cognitive analysis of the effects of intergroup contact. Jour-
nal of Social Jssues, 41, 81-104.
Ruscher, Janet B. (2001) Prejudiced Communication. A Social Psychological
Perspective. New York, The Guilford Press
Ryan, E. B.-Hewstone, Miles-Giles, Howard (1984) Language and
intergroup attitudes. In: J. R. Eiser (ed.) Attitudinal Judgment. New
York, Springer, 135-158.
Sears, D. O.-Peplau, L. A.-Freedman, J. L.-Taylor, S. E. (1988) Social
psychology. Engelwood Cliffs, Prentice-Hall
Secord, P. (1959) Stereotyping and favorableness in the perception of
Negro faces. Journal ofAbnormal and Social Psychology, 59, 309-315.
Sémin, Gün R.-Fiedler, Klaus (1988) The cognitive functions of linguistic
categories in describing persons: Social cognition and language. Jour-
nal of Personality and Social Psychology, 54, 558-568.
Shelton, J. N. (2003) Interpersonal concerns in social encounters between
majority and minority group members. Group Processes and Intergroup
Relations, 6, 171-185.
Shelton, J. N.-Richeson, J. A.-Salvatore, J. (2005) Expecting to be the target
of prejudice. Implications fór interethnic interactions. Personality and
Social Psychology Bulletin, 31, 1189-1202.
Sherif, Muzafer-Harvey, O. J.-White, B. J.-Hood, W. R.-Sherif, C.
W. (1961) Intergroup conflict and cooperation. The Robbers Cave
Experiment. Norman, Institute of Group Relations
Sidanius, Jim-Pratto, Felicia (1998) Az elnyomás elkerülhetetlensége és a
szociális dominancia dinamikája. In: Hunyady György (szerk.) Törté-
neti és politikai pszichológia. Budapest, Osiris, 130-164.
Sidanius, Jim-Pratto, Felicia-Bobo, L. (1994) Social dominanceorientation
and the political psychology of gender: A case of invariance? Journal of
Personality and Social Psychology, 67, 998-1011.
Sidanius, Jim-Pratto, Felicia-Brief, D. (1995) Group dominance and the
political psychology of gender: A cross-cultural comparison. Political
Psychology, 16, 381-396.
Siegel, A. E.-Siegel, S. (1957) Reference groups, membership groups, and
attitűdé change. Journal ofAbnormal and Social Psychology, 55, 360-364.
322
Síklaki I. (1994) A meggyőzés pszichológiája. Budapest, Scientia Humana
Síklaki I. (2008) Integrált reklámok fogadtatása. Jel-Kép, 4, 9 30.
Simon, Herbert A. (1959) Theories of decision making in economics and
behavioral science. American Economic Review, 49, 253-280.
Sinclair, S.-Huntsinger, J.-Skorinko, J.-Hardin, C. D. (2005) Social tuning
of the self: Gonsequences fór the self-evaluations of stereotype targets.
Journal of Personality and Social Psychology, 89, 160-175.
Skrypnek, B. J.-Snyder, Mark (1982) On the self-perpetuating natúré
of stereotypes about women and mén. Journal of Experimental Social
Psychology, 18, 277-291.
Sloan, A. E.-Brigham, J. C.-Meissner, C. A. (2000) Social and cognitive
factors affecting the own-race bias in Whites. Basic and Applied Social
Psychology, 22, 71-84.
Slovic, Paul-Fischoff, Baruch-Lichtenstein, Sarah (1982) Facts versus
fears: Understanding perceived risk. In: Dániel Kahneman-Paul
Slovic-Amos Tversky (eds) Judgment under Uncertainty: Heuristics and
biases. New York, Cambridge University Press, 436-489.
Smith, Eliot R.-Mackie, Diane M. (2001) Szociálpszichológia. Budapest,
Osiris
Smith, P. M. (1985) Language, the sexes and society. Oxford, UK, Oxford
University Press
Smitherman-Donaldson, Geneva (1988) Discriminatory discourse on
Afro-American speech. In: G. Smitherman-Donaldson-T. A. van Dijk
(eds) Discourse and discrimination. Detroit, Wayne State University
Press, 144-175.
Sniderman, Paul M.-Piazza, Thomas (1993) The Scar ofRace. Cambridge,
Ihe Belknap Press of Harvard University Press
Snyder, Mark (1981) On the selfperpetuating natúré of social stereotypes.
In: D. Hamilton (ed.) Cognitive processes in stereotyping and intergroup
behavior. Hillsdale, Lawrence Erlbaum Associates, 183-212.
Snyder, Mark-Cantor, Nancy (1979) Testing theories about other people:
Remembering all the history that fits. University of Minnesota.
Manuscript
323
Snyder, Mark-Miene, Peter (1994) On the functions of stereotypes and
prejudice. In: Mark P. Zanna-James M. Olson (eds) The Psychology of
Prejudice: The Ontario Smposium. Vol. 7. Hillsdale, LEA
Snyder, Mark-Swann, W. B. (1978) Behavioral confirmation in social
interaction: From social perception to social reality. Journal of
Experimental Social Psychology, 14, 148-162.
Snyder, Mark-Tanké, E. D.-Berscheid, E. (1977) Social perception
and interpersonal behavior: On the self-fulfilling natúré of social
stereotypes. Journal of Personality and Social Psychology, 35, 656-666.
Spence, J. T.-Helmreich, R. (1972) The Attitudes Toward Women Scale:
An objective instrument to measure attitudes toward the rights and
roles of women in contemporary society. JSAS Catalog of Selected
Documents in Psychology, 2, 1-66.
Spencer, S. J.-Steele, C. M. Quinn, D. M. (1999) Stereotype threat and
womerís math performance. Journal of Experimental Social Psychology,
35,4-28.
Srull, T. K.-Wyer, R. S. J. (1979) The role of category accessibility in the
interpretation of information about persons: Somé determinants and
implications. Journal of Personality and Social Psychology, 37, 1660-
1672.
St. John, E. (1998) Newsroom power shortage. Black Issues in Higher
Education, 38, 38-40.
Steele, Claude (1988) The psychology of self-affirmation: Sustaining the
integrity of the self. In: L. Berkowitz (ed.) Advances in Experimental
Social Psychology. Vol. 21. New York, Academic Press, 261-301.
Steele, Claude M. (1997) A threat in the air: How stereotypes shape intellectual
identity and performance. American Psychologist, 52,613-629.
Steele, C. M.-Aronson, J. (1995) Stereotype threat and the intellectual test
performance of African-Americans. Journal of Personality and Social
Psychology, 68, 797-811.
Steele, C. M.-Spencer, S.-Nisbett, R. E.-Huminel, M.-Harber, K.-Schoen,
D.- Carter, K. (2004) African American college achievement: A wise
intervention. Unpublished manuscript, Stanford University
Stroop, J. R. (1935) Studies of interference in serial verbal reactions. Jour-
nal of Experimental Psychology, 18, 643-662.
324
Swim, Janet K.-Hyers, L. L. (1997) Excuse me - whatdidyou say?!: Women’s
public and priváté reactions to sexist remarks. Manuscript
Tajfel, Henry, ed. (1978) Differentiation between Social Groups. New York,
Academic Press
Tajfel, Henry (1979) Individuals and groups in social psychology. British
Journal of Social and Clinical Psychology, 18, 183-190.
Tajfel, Henry (1982) Social Identity and Intergroup Relations. Cambridge,
UK, Cambridge University Press
Tajfel, Henry-Billig, Michael G.-Bundy, R. P.-Flament, C. (1971) Social
categorization and intergroup behavior. European Journal of Social
Psychology, 1, 149-178.
Tajfel, Henry-Turner, John C. (1979) An integrative theory of intergroup
conflict. In: W. G. Austin-Stephen Worchel (eds) The Social Psychology
of Intergroup Relations. Monterey, Brooks/Cole, 33-47.
Trawalter, S.-Richeson, J. A. (2006) Regulatory focus and executive
function altér interratial interactions. Journal of Experimental Social
Psychology, 42(3), 406-412.
Treisman, Phillip Michael (Úri) (1985) A study of the mathematics
performance of black students at the University of Califomia, Berkeley.
Unpublished doctoral dissertation, University of Califomia, Berkeley
Tropp, L.-Pettigrew, Thomas (2005) Relationships between intergroup
contact and prejudice among minority and majority status groups.
Psychological Science, 16, 951-957.
Turner, John C.-Hogg, M. A.-Oakes, P. J.-Reicher, S. D.-Wetherell, M. S.
(1987) Rediscovering the social group: A self-categorization theory. Ox-
ford, Basil Blackwell
Tversky, Amos-Kahneman, Dániel (1973) Availability: A heuristic fór
judging frequency and probability. Cognitive Psychology, 5, 207-232.
Tversky, Amos-Kahneman, Dániel (1983) Extensional versus intuitíve
reasoning: The conjunction fallacy in probability judgement.
Psychological Bulletin, 90, 293-315.
Van Dijk, Teun A. (1988) How „they” hit the headlines: Ethnic minorities
in the press. In: G. Smitherman-Donaldson-Teun A. van Dijk (eds)
Discourse and discrimination. Detroit, Wayne State University Press,
221-262.
325
Vanman, E. J.-Paul, B.Y.-Ito, T. A.-Miller, N. (1997) The modem face of
prejudice and structural features that moderate the effect of cooperation
on affect. Journal ofPersonality and Social Psychology, 73, 941-959.
Von Bayer, C. L.-Sherk, D. L.-Zanna, Mark P. (1981) Impression
management in the job interview: When the female applicant meets
the male (chauvinist) interviewer? Personality and Social Psychology
Buletin, 7, 45-51.
Von Hippel, W.-Sekaquaptewa, D.-Vargas, P. (1997) The linguistic
intergroup bias as an implicit indicator of prejudice. Journal of
Experimental Social Psychology, 33, 490-509.
Vorauer, Jackie D. (2003) Dominant group members in intergroup
interaction: Safety or vulnerability in numbers? Personality and Social
Psychology Bulletin, 29, 498-511.
Vorauer, Jackie D.-Hunter, A.-Main, K.-Roy, S. (2000) Concems with
evaluation and meta-stereotype activation. Journal ofPersonality and
Social Psychology, 78, 690-707.
Vorauer, Jackie D.-Kumhyr, S. (2001) Is this about you or me? Self-
versus other-directed judgments and feelings in response to intergroup
interaction. Personality and Social Psychology Bulletin, 27, 706-719.
Vorauer, J. D.-Main, K. J.-O’Connell, G. B. (1998) How do individuals
expect to be viewed by members of lower status groups? Content and
implications of meta-stereotypes. Journal of Personality and Social
Psychology, 75,917-937.
Wagner, U.-Machleit, U. (1986) „Gestarbeiter” in the Federal Republic
of Germany: contact between Germans and migrant populations. In:
Miles Hewston-Rupert Brown (eds) Contact and Conflict in Intergroup
Encounters. Oxford, Blackwell, 59-78.
Walsh, W. A.-Banaji, M. R.-Greenwald, A. G. (1995) Thefailure to eliminate
bias in judgments of criminals. New York, American Psychological
Association
Wegner, Dániel (1994) Ironic processes of mentái control. Psychological
Review, 101, 34-52.
Wegner, Dániel M. (2005) Who is the controller of controlled processes?
In: Ran R. Hassin-James S. Uieman-John A. Bargh (eds) The New
Unconscious. New York, Oxford University Press, 19-36.
326
Williams, J. E. (1982) An overview of findings from aduit sex stereotype
studies in 23 countries. In: R. Rath-H. S. Asthana-D. Singha-J. B. Sinha
(eds) Diversity and unity in cross-cultural psychology. Lisse, Netherland,
Swets and Weitlinger, 250-260.
Wilner, D. M.-Walkley, R.-Cook, S. W. (1955) Humán Relations in
Interratial Housing: A Study of the Contact Hypothesis. Minneapolis,
University of Minneapolis Press
Wood, W.-Karten, S. J. (1986) Sex differences in international style as a
product of perceived sex differences in competence. Journal ofPerson-
ality and Social Psychology, 50, 341-347.
Word, C. O.-Zanna, M. P.-Cooper, J. (1974) Ihe nonverbal mediation
of self-fulfilling prophecies in interracial interaction. Journal of
Experimental Social Psychology, 10, 109-120.
Wout, D.-Shih, M.-Jackson, J. (2005) [Unpublished data] University of
Michigan
Wyer, R. S.-Srull, T. K. (1986) Humán cognition in its social context.
Psychological Review, 93, 322-359.
Yzerbyt, Vincent-Provost, V.-Corneille, O. (2005) Nőt competent bút
warm ... really? Compensatory stereotypes in the French-speaking
word. Group Processes and Intergroup Relations, 8, 291-308.
Zajonc, Róbert B. (1968) Attitudinal effects of mere exposure. Journal of
Personality and Social Psychology, 9, Monograph Suppl. No. 2, part 2.
Zanna, Mark P.-Pack, S. J. (1975) On the self-fulfilling natúré of apparent
sex differences in behavior. Journal of Experimental Social Psychology,
11, 583-591.