D Hö
Csorba Győző Könyvtár
B 0 0 0 3 ! 0 ' 3 3 6
koszinak nagy kalapja
Volt, és kis cicája.
Varkocsba font vörös haja
Lobogott utána.
Dorombolt a vidám macska
A boszi mosolygott,
Seprúnyélen lovagolva
Szelték az égboltot.
Egyszer csak egy széllökés a
Kalapot lekapta,
A boszi jajgatni kezdett.
S prüsszögött a macska.
Szolt a boszi: - Itt megállunk!
Azzal földre szálltak.
Átkutattak mindent, am de
Semmit sem találtak.
Hirtelen egy kis bokorból
Vígan ugrándozva
Jött egy kutyus, és szájában
A kalapot hozta.
Udvariasan letette,
Aztán megkérdezte
(Míg a boszi a kalapját
A fejére tette):
- Kedves, szorgos kutyus vagyok,
Elhihctik, kérem.
Véletlenül nincs számomra
Hely a scprűnyélen?
Szólt a boszi: - Dehogyis nincs!
Pattanj ide szépen!
Beindította a seprűt,
S eltűntek az égen.
ttvaBnir
A trepültek hegygerincet.
Erdőt, rétet, öblöt,
A kutyus farkát csóválta,
Es a szél süvöltött.
A boszi fogta kalapját.
Ne tudjon leesni,
Am most vörös varkocsából
Repült ki a masni!
Elöröppent egy odúból
Hangosan rikoltva
Egy kismadár, és a masnit
A csórében hozta.
Illedelmesen letette,
S szóra nyílt a csőre
Szolt a boszi: - Itt megállunk!
Azzal földre szálltak.
Átnézték a búzatáblát.
Semmit sem találtak.
(Míg a boszi varkocsába
A masnit kötötte):
- En vagyok a kismadarka.
Rikító zöld színben,
Véletlen a seprűnyelen
Még egy kis hely nincsen?
Szólt a boszi: - Persze, hogy van!
Pattanj legelőre!
Indított, és huss, felszálltak
Mind a levegőbe.

-/Vtrepültek széles folyót.
Nádast, völgyet, dombot,
A kismadár fütyörészett,
A szél pedig tombolt.
A boszi a táltos seprűt
Vígan navigálta.
Masnijára jól ügyelt, de
Lepottyant a pálca.
Szólt a boszi: - Itt megállunk!
Azzal földre szálltak.
Keresték lápban, mocsárban.
Semmit sem találtak.

Elöbújt egy pocsolyából,
A vizet lerázta
Boréról egy kicsi béka.
Kezében a palca.
Udvariasan letette,
S torkát köszörülve
Azt brekegte (míg a boszi
Pálcáját törülte):
- En egy tiszta béka volnék.
Fürdők reggel, este.
Mondjátok, a seprúvégen
Nincs egy kis helyecske?
Szolt a boszi: - Hogy ne volna?
Pattanj fel. barátom!
Indított, és huss, túl voltak
Hetedhét határon.
Ezután a hegyek fölött
Tettek még egy-két kört,
A kis béka ugrándozott...


... S ASi PRl' KITTI lOKl1
Kuíx a. macska cs a boka
l c zuhantak hármán.
IV b.h nélkül földet értek
b ex büdös mocsárban.
A boszi a fel seprűjén
Eltűnt cgv felhőben.
Am valaki rákiáltott
Eget rengetoen:

- E ,
Jün egy gonosz sárkány vagyok.
Aki sose viccel,
Es ötórai teámhoz
Boszit eszem csipsszel!
Szolt a boszi: - Na, azt már nem!
Sebességet váltott.
De a sárkány már közelről
Fújta rá a lángot.
- Segítség! - kiáltott, mikor
Földet ért a járgány.
De nem volt más a közelben,
Csak az éhes sárkány.
Aki száját nyalogatva
Egész közel lépett:
- Lehet, hogy ma a boszimhoz
Csipszet nem is kérek.
-/Vm amikor már azt hitte.
Lakomához láthat.
Az árokból előbukkant
Egy förtelmes állat.
Sötét, magas, ragacsos volt,
Csupa toll és nyálka.
Négy feje volt, mind ijesztő,
Es oldalt két szárnya.
A hangja is szörnyűséges:
Ugatva, brekegve.
Nyávogva, rikoltva beszélt,
Es mindezt egyszerre.
Rettenetes, dörgő szava
Pont illett egy rémhez:
- Húzz el irnen gyorsan, mert a
BOSZI AZ ENYÉM LESZ!

sárkány most visszalhókölt.
Reszketett a frászban:
- Jaj, bocsáss meg! Tévedés volt.
Tudom, hogy hibáztam.
Orvendek, hogy találkoztunk,
De most el kell mennem...
Szárnyra kapott, és elrepült
Szélnél sebesebben.
Ekkor leugrott a béka,
A madár, a macska.
Csak a kutyus lihegett, mert
Jól ki volt fáradva.
- Koszi! - örült meg a boszi.
- Ekkora szerencsét!
Ha nem jöttök, már a sárkány
Bendőjében lennék.

l\^í osolyogva vizet forralt
Fekete üstjében.
Mindenki hozzon valamit.
S dobja bele szépen!
A macska egy tobozt hozott,
A béka virágot.
Madár gallyat, kutyus csontot.
Amit már lerágott.
Bedobták a tobozt, gallyat,
Virágot és csontot,
A boszi jól megkeverte,
S varázsigét mondott.
- Hókuszpókusz! - súgta halkan,
Nem látszott a füsttől.
S egyszer csak egy SZUPER SEPRŰ
Bukkant fel az üstből!
Volt rajta szék a boszinak.
Cicának, kutyának,
Meleg fészek a madárnak.
Zuhany a békának.
Szólt a Koszi: - Üljetek fel
Gyorsan, mind a négyen!
Indított, és huss, elszálltak
Az új seprunyélen.

Süvölt a szel, közeledik a vihar, a Koszi mégis útnak
indul seprűjén. De jaj. a szel hol a kalapjai, hol
a masniját sodorja le! Meg szerencse, hogy
mindig akad egy segítőkész allat, aki megkeresi
az elveszett holmit, és cserébe csak annyit kér: hadd
üljön fel ó is a scprűnyclrc. Vajon lesz elég hely mind-
egyiküknek?
“Szólt a boszi: - Hogy ne volna?
Pattanj fel. barátom!
Indított, és huss, túl voltak
Hetedhét határon.”
A szerzőpárostól már megjelent:
A majom mamija
A legcsinosibh óriás
A gráf faló
MacMillan Children’s Books, 2003
Magyar kiadás: Pozsonyi Pagony Kft., 2013
www.pagony.hu
Magyar fordítás:
© Papp Gábor Zsigmond
ISBN 978-615-5291-03-6
9 786155 291036
2250 Ft